Szerkesztővita:Nóra
A pálferi wikiből
Új, barbár század jövetelére…..
Németbányán, az Öreg-Bakonyban elindítottunk egy kezdeményezést:
Az összkomfort által jellemzett városi életforma helyett megpróbáljuk a régi falu világából megőrizni, újjáéleszteni vagy átmenteni azt, aminek a megőrzését érdemesnek találjuk, és amire elegendő az erőnk.
Életünk gazdasági alapjai manapság városon is, falun is egyformák: az élethez szükséges javak pénzen, és csak pénzen szerezhetők meg. Az ember valamennyi szükségletének kielégítése annak az egy tényezőnek a függvénye, hogy van-e megfelelő jövedelmű állása. Nagy az ember kiszolgáltatottsága, szorongása.
A zöld mozgalmak által hosszú ideje hangoztatott tény a Föld kizsákmányolása, ami a piacgazdaság működésének egyenes következménye.
Mi, akik faluközösséggé szeretnénk szerveződni, azzal próbálkozunk, hogy visszahelyezkedjünk az embernek a Természetben Istentől rendelt helyére. Műveljük a ránk bízott földet, ápoljuk a növényeket, és éljünk a kert, az erdő, a rét adta termésekkel. Arra törekszünk, hogy ne minden csak pénzen legyen megvásárolható. Segítségért vagy cseretermékért is lehessen hozzájutni ehhez-ahhoz.
Azt reméljük, ha sikerül a helyünket megtalálni a földön, amelyen élünk, a közösségben, amellyel együtt létezünk, és az időben – az évkör Isten rendelte fordulópontjain át − spirituálisan más életminőséget sikerül kialakítanunk, és mássá, többé tehetjük önmagunkat − szemben a sok individuum kollektív magányosságával.
Nehéz megvalósítani mindezt: az archaikus, közösségi társadalom régen felbomlott, gazdasági alapjait újjáéleszteni is nehéz, infrastruktúráját skanzenekből, öreg padlásokról kell összegyűjteni, viszont minél többen próbálkozunk az egyre nagyobb önellátás megvalósításával, annál könnyebb lesz a dolgunk. Örömmel vennénk önkéntesek jelentkezését, akik megismerkednének a faluval, mivelünk és a szándékainkkal.
Lehetőség van arra is, hogy ideiglenesen ezt az életformát kipróbálandó jöjjön el valaki hozzánk − szállást, ellátást kaphat önkéntes munkáért.
Az ökológiai katasztrófa gyújtószerkezetének órája is ketyeg, azt is sejthetjük, hogy a mai harmincas-negyvenes korosztály nem kap majd olyan nyugdíjat, amelyből városi életforma mellett el tudja magát látni öregségére, ám nem ezek a gyakorlati érvek az elsődlegesek, ami miatt más életformát igyekezünk kialakítani. A globalizált világ életmintái ember- és lélekellenesek, a városi életmód már ma sem méltó a hiteles értékrendekre épülő életformát követni kívánókhoz.
Kérjük, hogy akik szeretnék felvenni velünk a kapcsolatot, írjanak a következő e-mail címek valamelyikére:
goreliknora@gmail.com
Gemenc2000@freemail.hu
tarkabociporta@globonet.hu
vagy hívjanak a következő telefonszámon: 30-608-89-39
Babits Mihály: A gazda bekeríti házát
(Új barbár század jövetelére)
Léckatonáim sorban állnak már, pici
földem a földből kikerítve, könnyű szál
dzsidások módján állnak őrt, hatalmasan
igazságukban; ők a törvény, ők a jog,
erőm, munkám, nyugalmam és jutalmam ők,
s jel hogy vagyok; sün-életem tüskéi e
szakadt létben, kizárva minden idegent,
de átbocsátva ami még közös maradt
a testvérek közt: táj varázsát, távoli
egek pirosát, és a tejnél édesebb
levegőt; mostanában ugyan e szeles
október hidegét is, aki április
karmosabb öccse -
Óh mi edzve karmosabb
öccsökhöz már, kincses tavalyból érkezett
bátyák magunk: mit, hízelegni a modern
szeleknek? Ősz ez! barbár, gyilkos és hazug.
Szemtelen ősz! Nyárnál hangosabb! Csupa vad
zaj, tusa, tánc! Ezer madár alatt a fák
nem ingtak-zengtek ennyire! De élet e
lárma és rángás? Csöndben érik a csira
a föld alatt; halk a termékeny éj; a fű
növése lassú: ez az élet! kertem, add
a magvat ami megmaradt kincses tavaly,
füvéből és barbár szelekkel ne törődj!
Jöhet a vad tánc, tépő, részeg, ál-buján
vetkőzni csontig a virágokat; jöhet
a vak kacaj ápolt növényeinkre; majd
a fehér-csuhás vezeklő, a tél; te csak maradj a tavaly őre! s ha a jövevény
lenézve így szól: "Én vagyok az Új!" - feleld:
"A Régi jobb volt"- Hősi léceid mögött
mint középkori szerzetes dugott a zord
sisakos hordák, korcs nomádok, ostoros
kép égetők elől pár régi könyvet: úgy
dugd magvaid, míg, tavasz jöve, elesett
léckatonáid helyén élő orgona
hívja illattal a jövendő méheit.
Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 19. szám
