Hogyan tesszük fel a kérdéseket 1., A férfi és a női gondolkodásmód különbségei

Isten hozott benneteket! Köszöntök mindenkit! Nagyon nehéz volt parkolni. Nektek is? Most sokkal több kocsi állt, mint szokott lenni. Ahogy jöttem, láttam, így sorba jöttek az autók, úgyhogy biztos lesznek még, akik később érnek, értek ide. (00:33)

Ismétlés – Hogyan tesszük fel a kérdéseket? (A férfi és a női gondolkozásmód)

Arról beszéltünk, hogy önmagában már az is, hogy hogyan tesszük föl a kérdéseinket, bármilyen kérdést az életünkkel kapcsolatosan, roppant mód meghatározza majd egyrészt, hogy milyen választ kapunk, ha egyáltalán kapunk választ, és hogy ez a milyen válasz, ez föltételezhetően, ha rosszul kérdezünk, akkor mindenképpen valami olyan válasz lesz, ami lehet, hogy válasz, csak éppen nem megyünk semmire attól, hogy kaptunk egy választ, vagy értelmetlen, rossz válaszokat kapunk. Vagyis hogyha tévesen tesszük föl a kérdéseinket, akkor sikerül magunkat bezárni egy olyan körbe, amiről tavaly sokat szóltam, és ezek a zárt körök aztán, hiába teszünk föl még sok kérdést ugyanúgy, vagy azt a kérdést hiába ismételgetjük, továbbra is behatárol majd minket. (01:42)

És az első nagy egység az az volt, amikor logikai önellentmondás van a kérdésünkben. Ezt elég gyorsan kivégeztük. És a második nagy, hát, körhöz jutottunk, ez pedig az, amikor úgy kérdezünk, vagylagosan, hogy ebben a kérdésföltevésben a “vagy” miatt kizárunk valamit vagy ellentétbe állítunk két olyan dolgot, amelyek nem törvényszerűen állnak ellentétben egymással. És ennek az érzékeltetésére leginkább talán a férfi és a női gondolkozásmód, jelenleg így mondhatjuk, eleve adott különbségét hozhatjuk föl példaként. Mert ez, ez nagyon jól mutatja azt, hogy az, hogy emberről beszélünk, ez már eleve egy fikció vagy egy elvonatkoztatás, sokkal inkább férfiről és nőről kellene beszélnünk. És miközben így vagyunk, és arról beszélünk, hogy “az ember így gondolkodik vagy gondolkodhat”, eközben a férfiak férfi módra, a nők pedig nő módra gondolkoznak. Ezek külön-külön rendszereket alkotnak, és különböznek egymástól. Minél idősebb házas itt valaki, ezt annál inkább tudja, hogy ezek néha eszméletlen nagy nehézségeket okoznak, de aki már próbálkozott azzal, hogy ne csak szerelmes legyen, hanem ezt valamiképpen ki is fejezze, annak erről már jó sok benyomása lehet. A mai alkalommal szeretnék erről egy pici bővebben beszélni. Egyrészt mert ez önmagában is érdekes, másrészt pedig jól mutatja azt a tehetetlenségünket, ahogy egy egyébként az emberiség másik nem tudom hány milliárd tagjának a gondolkozásmódját képtelenek vagyunk megemészteni, fölfogni. És a reakcióink oly ösztönösen annak a zárt világnak a jegyeit viselik, amiből alig vagyunk képesek kitörni, hogy ez nagyon jól mutatja azt, hogy milyen könnyen esünk bele ebbe a csapdába. (03:55)

A nőket az arcok, a férfiakat a tárgyak érdeklik jobban

Emlékszem, ott hagytam ezt abba, hogy mondtam, hogy milyen fölszabadítóan hatott rá (csak aztán ezt a gondolatot nem fejeztem be), mikor kiderült az, hogy a férfiak sokkal nehezebben ismerik föl embertársaikat úgy általában, mint a hölgyek. És hogy, én egyszer hallottam egy ilyen meghatározást, hogy “Ki a jó nevelő?”, tette föl a kérdést, biztos vagyok benne, hogy egy nő. Már a válaszból vagyok biztos. Mert a válasz így hangzott, hogy: “A jó nevelő az, aki nevén nevezi a diákjait.” Hát, én akkor csapnivaló nevelő vagyok. Egy év alatt az osztályokban épphogy mondjuk 50% fölé sikerült emelnem a névtudást. Ráadásul az utóbbi időben meg kell állapítanom, hogy az arcmemóriám is egyre gyöngébb. És olyan simán (Mi, a Pétert nem ismertem föl, vagy mi? Ja, a Péter is.), olyan simán elmegyek valaki mellett. Jó esetben legalább az dereng, hogy őt ismerem. Azért ez bennem van, hogy tuti, hogy ismerem. És eddig hihetetlen rosszul éltem meg ezeket a helyzeteket, de mióta kiderült, hogy ez az agyunkból következik, azóta nem vagyok hajlandó emiatt bosszantani saját magamat, ez egyszerűen így van, és kész. (05:25)

Ez már a kétéves gyerekeknél – fiúk-lányoknál – egyértelmű különbség. Sőt, már a csecsemőknél is. Kiderül, hogy egy csecsemőt, lány csecsemőt sokkal jobban érdekli az, ami arc. Egy fiút nem, őt a tárgyak érdeklik, nem, az emberek nem annyira, tárgyak. Adtak kétéves gyerekeknek olyan távcsöveket, amiben az egyik, amit lehetett látni, az ember, a másikon meg tárgyak. És a kétéves gyerekeket, a lányokat sokkal jobban érdekelték az emberek, a fiúkat meg sokkal jobban a tárgyak. Ez egyszerűen abból adódik, hogy más van a koponyánk alatt. (06:07)

És most nagyon sok olyasmit szeretnék mondani, ami erről a különbségről árulkodik. Roppant fölszabadítóan hatott rám, hogy mondjuk kaptam legalábbis logikus indokát annak, hogy miért gondolkozom másképpen, mint egy nő, és hogy ez miért nem baj, és hogy miért nem kell egy nőt hülyének tartanom emiatt. Harmincöt éves koromra eljutottam erre a bölcsességre. Néha. Ha nagyon figyelek, nagyon odafigyelek rá. Na, mondok akkor ilyen példákat vagy dolgokat. (06:55)

Miért vonzódnak a nők a játékmackókhoz? “Két pötty vagy néhány vonal”

Az egyik például, hogy mi az, ami vonzza a nőket a játékmackókhoz? Elég hülye kérdés. A játékmackókhoz ösztönöm vonzalmat éreznek a nők azért, mert a játékmacik úgy néznek ki, mint a csecsemők. Az alakjuk. A reklám-lélektanászok egyértelműen most már tudják, hogy egy játékbaba vagy plüssállat vagy tök mindegy, ha ahhoz hasonlít, ami egy csecsemő úgy általában, akkor a nők azt mondják: “Jaaj, de édii vaagy!” Legalább hadd fogja meg, ha nem is vesszük meg neki, de legalább hadd… Na, erre mondtam azt, hogy mi a férfinak az ösztönös gondolata, hogy nahát, szóval, hogy biztos, hogy nem ezért szeretem, mert… Ha nem kell megvenni, akkor ez egy jó pont, egy ilyen halvány gyógyír, hogy jó, hát azért annyira mégsincs nagy baj. (08:05)

A másik oldalon, ugye, amire a nők szokták azt mondani, hogy hát ahogy egy férfi él ebben a világban, az egyszerűen csak kiábrándítónak nevezhető. Ez pedig az, hogy ha látunk egy női formát, hát…akinek volt már dolga férfivel, az tudja, most nem, nem… Tehát egy fölületesebb kapcsolatra gondolok, ez már bőven elég, hogy ez alapján egy férfit legalábbis undorító fráternek gondoljon. Én egyszer elkezdtem azon játszani, amikor úgy fölszabadultam az alól a teher alól, hogy én emiatt nem tudom még, gusztustalannak érezzem magam vagy akárminek, hogy mi az a minimális vonal és pötty, ami elég ahhoz, hogy belőlem nagyon hatásos érzelmi és biológiai változásokat idézzen elő. Nagyjából odajutottam, hogy megfelelő távolságra lévő két pötty már elég ahhoz, hogy bennem komoly változások induljanak el. Namost hát… Szóval, mondjuk, ugye az úgy nevezett jóérzésű hölgyek erre azt mondják, hogy hát, szóval azért remélem, az én férjem ennyire nem lesz, szóval…Szóval, ha egy kicsit, legalább pár vonal kell hozzá, akkor már megnyugszom, de… De nem kell hozzá pár vonal, két pötty elég vagy pötty nélkül néhány vonal, ez bőségesen elég. Nyaranként lehet ezzel játszadozni, hogy mi az, ami már elégséges. (09:52)

A női és a férfi gondolkozásmód különbségei

Na, szóval ilyesmiről szeretnék a mai alkalommal beszélni, és miközben a jelenséget mondom, nyilván azért beszélek erről, egy gondolkozásmód fog társulni, a férfiben és a nőben, mert hiszen ez egy rendszert alkot, és ráadásul nyilván egymást is megítéljük valahogy, és ez is egy gondolkozásmód, amihez nyilván megint érzések és érzelmek és egyebek fognak kapcsolódni. És hogyha eléggé meg tudunk békélni azzal, hogy különbözőek vagyunk, mindenestül, akkor a gondolkozásmódbeli különbségeinken tudunk azért alakítani, tudunk finomítani, meg tudunk ezzel barátkozni. Egyáltalán az életben kevésbé fogjuk erőltetni azokban a helyzetekben, amelyekben nem jó, ha erőltetjük azt a kérdésföltevést, hogy “így vagy úgy?” A nőnek van igaza vagy a férfinak? Mondjuk egy férfi sikeres legyen vagy keresztény? Egy nő karriert építsen vagy anya legyen? Ezek pontosan ilyen kérdések. (11:05)

A beszéd

Na, mondok most nektek ilyen dolgokat… Ja, hát mondjuk…Nem is kell belenézni a papíromba, mondjuk a beszéd. A beszéd. Másképpen van a beszédközpont a férfiban meg a nőben. A nőben eleve van belőle kettő. Háh! Kis telhetetlenek. A férfiben nem, nem így van, nálunk ez egy ilyen csökevényes dolog. Ebből adódóan kiszámították, hogy körülbelül, ugye ilyen nincs, de azért így szoktuk mondani, egy átlag nő háromszor annyi szót fogyaszt el naponta, mint egy átlag férfi. Ebből a következő helyzet szokott adódni. Ha a mi átlag nőnk nem tudja a maga többé-kevésbé háromszor annyi szavát elmondani napközben, hát, mikorra jut a többi? Estére. Mikor hazaért, akkor neki még ugye naptárban egy csomó-csomó-csomó dolog van. Jön haza a férfi, ő már kibeszélte a maga egy harmad mennyiségét, köszöni szépen, nagyon jól van, tehát vagy szeretne aludni vagy tévézni vagy bambulni vagy tüzet rakni vagy nem tudom. Villanyt szerelni biztos nem. És akkor ebből egy véres konfliktus fakad. Ez hihetetlen röhejesen hangzik, de a párkapcsolatokat eszméletlenül megterhelő helyzet alakul ki, mikor a férfinek el kell kezdenie azt a hátralevő tízezer szót lehallgatni. Afölött vagyok egyébként, Ildi jót nevetett ezen, de húú, hát ezt bőven ütitek fölülről, szóval… És ez még hagyján lenne, mert a férfi mondhatná azt, hogy “Te, hát tudod mit, mondd magnóra vagy valami, majd ahogy vezetünk, akkor meghallgatom, vagy…” De hát ez egyáltalán nem így működik, mert ráadásul egyrészt hogy a beszéd egyáltalán mást jelent egy nőnek meg egy férfinek. Egy férfi miért beszél? Információt közöl, hát mi másért beszélne? Hát úgy egyébként minek? Hát ez is egy izom, pihentetjük, nem, hát? De hát a nő nem azért beszél, hogy információkat közöljön. Néha azért, de ez úgy eltűnik a nagy, abban a nagy-nagy áradatban. Eszter…(nevet) De hát ezzel semmi baj nincs, ezt ki kell beszélni. (13:52)

Különben is, hogyha egy nő beszél, az számára a következő jelentést hordozza: Akinek beszélek, azzal törődök. Foglalkozom vele. Tehát, vacsorát is adok neki, beszélek is hozzá. Ez körülbelül ugyanaz a minőség. Most, mi történik akkor, amikor a férfi azt mondja, hogy vacsora jöhet, duma nem? Ez, nem így különül el ez a kettő, szóval… És egy idő után úgy… Meglepő ez egyébként, gyerekekhez nagyon hasonló tapasztalataim vannak hogy egy nő, hogyha nem beszélte még ki magát, akkor nem is kell rá annyira figyelni. Tehát ha nagyon sok szorult belé, akkor mondjuk az első ötezret mondja anélkül is, hogy ránéznél úgy különösebben. Megy az anélkül. Utána azért kicsit gyanút fog, hogy mondjuk rákérdez, hogy “Na?” És hogyha nagyon bambán nézel, akkor az egy kicsit gázos azért. De azért, mert egyszerűen ez elemi szükséglet, vagyis az van benne, hogy akivel beszélek, azzal törődök. A kommunikáció, mint az élet, életben maradásnak, egyáltalán az életemnek alapvető része. (15:08)

Mit vár a férfi és a nő egymástól? “Tegyél engem boldoggá”

Egy férfi sokkal kevesebbel megelégszik. Azért, mert – most ez lehet, hogy nagyon ócska szövegnek hat – de hogy amikor alapvetően az agyunk kialakult, a nagy struktúrák százezer évvel ezelőtt, az egy meghatározott helyzetben történt. Meghatározott környezet, meghatározott föltételek, meghatározott kihívások, feladatok, és egy csomó minden. És nyilván amikor az agyunk alapvető struktúrái kialakultak, akkor ráadásul egészen mást csinált egy férfi, és mást egy nő. Ez lehet, hogy olyan nagyon materialistán hangzik, de hát mégiscsak ez így történik, vagy így történt. És ezért ezt az alap adottságot azóta valamennyire finomítottuk, de nem nagyon. És ezzel igazából nem is volt olyan nagy problémánk mindaddig, amíg az életünk pont úgy nem változott, hogy ez problémává vált. Mert mondjuk még száz évvel, vagy kétszáz vagy háromszáz évvel ezelőtt is, ha a férfi eltartotta a nőt, ez a nő számára egy alapvetően nagyon fontos tényező volt. Valami olyasmi, ami miatt nagyon sok negatív dolgot hajlandó volt elfogadni vagy lenyelni, vagy azt gondolta, hogy azt nem a férfitől várom. Várom a társalkodónőmtől, a barátnőmtől, a faluközösségtől, a vénasszonyok nyarától vagy nem tudom, szóval… Valamitől várom, de nem pont a férfitől, mert a férfi nem azért van. Hanem hogy eltartson. És ha eltart, többé-kevésbé a dolog el van rendezve. Jó, hát voltak szerelmes regények akkor is. Na, de most így egy kicsit leegyszerűsítettem ezt a helyzetet, lehetne sokkal bonyolultabban is, de minek? (16:51)

A férfi sem várta azt a nőtől, amit ma vár. Mert ma többé-kevésbé milyen kölcsönös elvárással van a férfi a nővel szemben? Hogy tegyél boldoggá. És ez egy olyan hihetetlenül mindent átszövő általános igény, hogy ennek egyszerűen képtelenek vagyunk megfelelni. Erről már beszéltem egyfelől, hogy eleve ezt az elvárást is meg kellene kérdőjeleznünk, és azt mondani, hogy egyetlenegy személy van, aki engem boldoggá tehet: én magam magamat. Ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok kapcsolatban másokkal, de a boldogság nem tőled függ, hanem saját magamtól. De ez egy megközelítés, elég sokat kell gyakorolni, hogy úgy jobban menjen. Viszont amit folytonosan lehetne már gyakorolni, az az, hogy ha már ez eleve így van, akkor tudjam azt, hogy mi az, amiben várhatom, hogy az a szerencsétlen férfi olyan legyen amilyennek gondolom, meg akarom, meg vágyom, mert én csak akkor vagyok boldog, és mi az, amiben egy nőtől ezt várhatom. Mert itt az alapvető igényeink, ráadásul a társadalom által eléggé fölfokozott módon, irreálisak. Ezt bátran kijelentem. És olyan igényeket táplál ma egy nő a férfival szemben, amelyeknek a férfiak legnagyobb többsége, hacsak nem női aggyal rendelkezik… Van ilyen, van ilyen. (18:23)

Férfi agy – női agy

Férfiaknak körülbelül 12%-ának az agya inkább női agy, mint férfi. De ezeknek a férfiaknak jelentős része homoszexuális, tehát kiesik. A nők egy picit jobb…(nevet) Csillában egy világ omlott össze, mert… Mikor mondtam ezt a 12%-ot: “Hű, rosszul választottam?” De aztán nem, hát nem… Szóval… A nőknél ez egy picit kevesebb, ennek hormonális okai vannak. A második hónapban, az embrionális korszakban, hogyha megfelelő mennyiségű férfi nemi hormont kap a magzat, ha tényleg elegendőt kap, akkor jut az agyra is. Ha nem, akkor a nemi szervekig jut. Nagyon egyszerűen mondtam el. Ma egyébként is a…hát szóval… Gyertek, üljetek le. (19:29)

Tehát ma már egyébként nem egy vagy két paramétere van annak, ha komolyabban megnézzük, hogy ki férfi és ki nő, hanem öt. Azt mondják, hogy legalább öt szempontból kell megnézni azt, hogy valaki férfi-e vagy nő. S ebből az adódik, hogy nagyon sok olyan ember van, hát sok ahhoz képest, amit gondolnánk, az emberiségnek több mint 1 %-a, akiknél ez az öt nem esik egybe. Van is egy ilyen mondás, hogy honnan tudjuk megismerni azt, hogy, vagy hogy is mondtam…nem. Hogy kik azok a férfik, akik ízlésesen öltözködnek? Két nagy csoportjuk van. A homoszexuálisok és azok, akiket a feleségük öltöztet. Na. (20:31)

Az érzelemközpontok

Na igen. Megint egy kibékíthetetlennek tűnő ellentét, ami tökéletesen átszövi a gondolkozásmódunkat is, mégpedig az, hogy amikor főhősünk, aki jelen esetben öt szempontú férfi, megcsalja öt szempontból nő feleségét, és megy haza. Mondjuk, mondjuk úgy dönt, hogy ő ezt elmondja. S akkor férfi hősünk a következőt mondja az első mondat után, ami a tény- és információközlést jelenti, hogy: “De nem történt köztünk semmi.” Mire a nő mit gondol erről? “Na hülyének nézel engem, drágám? Hát lefeküdtél vele, mi az, hogy nem történt köztetek semmi?” Mert egy nő erről a következőt gondolja, ugye most ezt megmondom, á, jó, na. Fölkérhetek valakit, hogy meg…? Jaj, reméltem, hogy senki nem lesz, és én beszélhetek. De tényleg, ha szívesen mondja valaki, akkor… Tehát hogy körülbelül azt, hogy: “Na legalább hülyének ne nézzél!” Merthogy, és itt megint az agyunk a felelős, a nő és a férfi agyának az összefüggése sokkal gazdagabb a nőnél, mint a férfinál. Vagyis a jobb és a bal agyfélteke közt sokkal több pálya van a nőnél, mint a férfinál. Egyébként nem így születünk. Hanem a férfiben elárad egy hormon, ami elkezdi ritkítani a kapcsolatot. Erről majd akarok beszélni, hogy ez miért van, mindenesetre mire érett férfivá válunk, hát bizony…Ugye nem sok marad se a hajból, se az átjárásból, a nőnél azonban sokkal inkább. (22:56)

Ráadásul egy nőnek az érzelemközpontja nem olyan, mint a férfié. A férfiban az érzelemközpont kettő van, meghatározott agyféltekén ül, kettő. A nőnél nem így van, az egészet beborítja. Nemcsak a haj, az érzelem is. Ez óriási különbség. Vagyis egy férfi nemcsak gondolkozhat így, hanem élhet is így, át is élheti azt az eseményt, hogy számára a legfontosabb nőt megcsalja, hogy utána őszintén ezt mondja. Ez egy nő számára abszurdum. De egy férfi ezt őszintén mondja, hogy nem történt semmi. Hát azon túl, hogy azt csináltam, amit csináltam, azon túl semmi nem történt. Ha még… (Egy néző kérdezi: És akkor ez ettől rendben van? – a szerk.) Hallottátok, ugye? Kár, hogy nem láttátok az arcot hozzá. Hát persze, hogy nincs rendben. Persze, hogy nincs rendben. De a kérdés nem is ez, hogy most ettől rendben van-e vagy nem, hanem hogy te mit gondolsz erről a helyzetről, vagy a férjedről mit gondolsz ezek után. Mert ha te ezek után azt gondolod a férjedről, hogy nemcsak hogy megcsalt, még hazudik is, ennek nem sok értelme van. Mert nem hazudik. Jó esetben. (24:25)

Másképpen érdemes hazudni egy féfinek meg egy nőnek

A hazugságról. Másképpen érdemes hazudni a férfinek meg a nőnek. Most hova jutottam? Fordítsátok át ezt pozitívba. Én egy halandó, gyönge ember vagyok, és én most ezt csak így tudom mondani, tehát… Mi történik akkor, amikor egy férfi odaáll a felesége elé, és mondjuk úgy dönt főhősünk, hogy nem árulja el. S azt mondja, hogy egész este a számítógép előtt ültem, mert a főnököm azt mondta, hogy ha nem csinálom meg…mert tudod drágám, hogy az a nagyon fontos munka, amit három nappal ezelőtt elkezdtünk, és múltkor…” Át lehet-e vágni így egy nőt? Nem nagyon. Hát ezt, na ne már. Nem nagyon. Ennek az oka, megint csak viszonylag egyszerű, legalábbis ahogy elmondom, az egyszerű, az, hogy a nő nem csak a szavakra figyel. De ehhez neki nem kell semmit bekapcsolni, nekünk kell. Tehát mi… Egy nőnek nem, rögtön kiszúrja, hogy amit mondasz, ahogy a szemed áll, a hangszíned a testtartásod, a bőröd, meg a szagod, na ez nem stimmel, tehát így… Külön-külön stimmel, de együtt nem stimmel. (25:52)

Erre ugye azt szoktuk mondani, hogy hatodik érzék, ugye? Szerintem ez már rég túl van azon, mert én eleve már hatot számolok csak úgy a hétköznapiból is. Mert látok, hallok, szaglok, már szagolok, ízlelek, tapintok, egyensúlyérzék, ez már eleve hat. Tehát a nőnek ez már hetedik érzék, de tulajdonképpen ez nem egy külön érzék, hanem az, hogy agy nő úgy fejlődött a berendezkedéseit, hogy több dologra képes egyszerre figyelni. Mert amikor öt gyerek rohangászott körülötte, és rotyogott a nemtudoménmi, a pörkölt a akármin, és, na, akkor több dologra kellett egyszerre figyelni. És képes is egy nő több dologra egyszerre figyelni. (26:40)

A nő tud beszélni és hallgatni egyszerre – a férfi nem

Például tud beszélni és hallgatni egyszerre. Tehát mondjuk egy nő az nem úgy csinál, mint egy férfi, hogy “Mi?” Nem. Beszélgetünk egymással, és az Amina hallja, hogy mit mond az Eszter, ez neki tökre megy, Tehát nem kell külön így izé…De egy férfi nem így működik, az összes nőnek elmondom. Mi erre képtelenek vagyunk, hacsak nincs női agyunk. Tehát én vagy azt csinálom, hogy hallgatlak téged, és akkor megsüketülök. Ez abszurd, nem? De nem vagyok hülye, csak így működök. Tehát a férfiakra az jellemző, hogy most vagy hallgatok valaki, de akkor tök süket vagyok. Most jót mondtam? Nem. Nem, vagy beszélek valakivel, de akkor nem hallom, hogy mi van, vagy hallgatok, de akkor nem tudok beszélni. (27:34)

Hát ennek a legjobb tesztje az, hogy tud-e egy férfi úgy tévét nézni, hogy a felesége közbe beszél hozzá? Na, ilyen nem nagyon szokott elő… Vagy a tévé, vagy te, drágám, és akkor döntsük el, hogy… Egy… Olyan ideges tud lenni egy férfi ettől, hogy öt perc alatt fölrobban. S a nőben az van, hogy “hát én nem értem, hát… Annyit már megértettem kedden, hogy nekem ki kell mondanom azt a maradék tízezer szót, és én azt gondoltam, hogy kössük össze ezt a kettőt. Férjem tévézik, és én közbe mondom, hát két legyet ütünk egy csapásra. Én már kompromisszumkésznek bizonyultam.” De hát ez nem így működik.(28:20)

Volt-e már veletek olyan, hogy mentek az autópályán. Térkép. Nem tudjátok, hogy kell lemenni. S a mellettetek ülő nő beszél hozzátok. Sikerült letérni? Egy nagy fenét sikerült! És utána mi történik? Hát szóval azt nem kívánom senkinek. A férfiaknak ezek a leggyöngébb pontjai. Egy nő a következőt mondott: “Amikor ki akarok tolni a férjemmel, akkor beszélek hozzá, amikor szöget ver be a falba.” Annyi neki. De nem vagyunk hülyék, meg szerencsétlenek se, csak arra vagyunk belőve, hogy mondjuk hihetetlen koncentráltan észrevegyük, hogy a lombok között hogy fut a szarvas, nekiiramodjunk, és pont eltaláljuk száz méterről is. És közben semmi másra ne figyeljünk, csak arra a dögre, akit úgy eltalálunk, mint a fene. Hát, most eközben egy nő beszél hozzám, hogy “Nézed-e azt a szép gyöngyvirágot, ami itt nőtt ki?”, hát, nem működik, nincs szarvas, nincs kaja, és ha nincs, akkor nagy baj van. Most tényleg, hülyén mondom ezt el, de hát megvoltak ennek az okai, hogy miért alakult így ki. (29:46)

A nő hangosan gondolkozik – a férfi a lényeget közli

Na most, erről múltkor is beszéltem, hogy egy nő hangosan gondolkozik. Tehát nem a következtetéseket közli. Nem arról van… “Átgondoltam, és drágám, rájöttem, hogy ez fehér.” Hát ez nem így van, hanem hogy mondja, hogy Itt van zümzümzümzüm züm züm….Mit gondolsz drágám, fehér ez?” Egyébként megint az esti beszélgetésetek gyógyítására a következő, hogy viszont van egy nagyon nagy mondjuk, hát segítsége az összes férfinek, aki éppen hallgatja a kedvesét, a feleségét, a barátnőjét, mijét, de teljesen mindegy, azt a nőt, böböböm, beszél. Hogy amikor a nő mondja, mondja, mondja, nem várja azt, hogy te megoldd az ő életét. Nagyon sok férfi képtelen azt gondolni, hogy lehet csak azért beszélni, hogy ezeket elmondjuk. És hogy a dolog nagy százalékban meg is oldódik pusztán azáltal, hogy elmondtam, hogy “Képzeld, ezzel az történt…” És a férfi meg mit csinál? “Na álljunk meg! Mi a gond? Mert jó, értem, hogy a főnököd leordított téged. Mi okozta a problémát? Tehát ne…” És akkor mit mond a nő? “Ne vágjál már közbe, hát úgy belelendültem éppen, olyan jóízűen mondtam neked, hogy ordított, és képzeld, azt mondta, és közben bejött az izé, és képzeld, ezt kellett átélnem, és…” Hát ebbe egy férfi képes beleszólni, mikor ezt annyira jól mondja? Hát hogy lehet ez? Egy férfi ne… Egyszerűen végig kell hallgatni. Esetleg egy óra után megkérdezheted, hogy “Reagáljak-e valamire?” Egy egész kicsit, hogy most jöhet a tévé vagy hogy hogy legyen most ezután? Nem kell, semmi, tök jó volt, drágám, olyan figyelmes vagy és annyira szeretsz engem. Tök jó minden. És utána nézheted a tévét, most… (32:04)

A tévéről megint. Amitől a nők kapnak idegbajt, ugye tudjátok? (egy tévét kapcsolgató embert imitál – a szerk.) És akkor a férfi azt gondolja, hogy a nőnek ez jó szórakozás. “Gyere drágám, nézzünk tévét!” Akkor a nő azt gondolja, hogy ez egyféleképp elviselhető, hogy beszél az életéről. Hát különben, mi? Hát még a ruháját se látta annak a mellékszereplőnek, hát hova kapcsol már? Tehát ez…megint óriási különbség van, mert egyrészt egy férfit roppantul pihentet ez, tehát ő lebeszélte, ledolgozta lenyomta az… Neki vége van a napnak. Tehát még nem alszik, de már vége van. Tehát ki van kapcsolva. Otthon van és ennyi történik most, tehát hogy nagyon jól van. Hát amikor hallgat, akkor is nagyon szereti e feleségét, csak hallgatva szereti. A férfiak nagyon tudják hallgatva szeretni az összes feleségeiket, ez nagyon jól megy nekik. Na most, ha egy kicsit úgy gondolja, hogy ne csak hallgassunk, hanem legyen valami, akkor nyomkodja. Ez egyrészt őt hihetetlenül… Mit nyomkod vagy mi? Jó, hát távirányítót nyomkodja, és egyszerűen csak jól esik neki, hogy piff-puff-paff. (33:34)

Most azon túl, hogy ez roppant pihentet egy férfit, és tök jól el tud aludni ilyen két nyomás között, most ezen túl egy férfit a következő érdekli. Nézi a jelenetet, és egyvalamire koncentrál, ha még egyáltalán képes valamire koncentrálni este. Arra, hogy mi a lényeg. És azt egy férfi képes néha egy másodperc alatt is leszűrni. Már amennyire ő azt gondolja, hogy az a lényeg, ebben lehet, hogy téved, de ez mindegy. A fontos, hogy ő azt gondolja, hogy az a lényeg. Hát ehhez minek tovább nézni azt a részt? Hát mondjuk látja azt, hogy – tipikus jelenet – , hogy éppen fogja meg a kezét a férfi a nőnek, de még épp csak elkezdődött. A férfi tudja, ennek az lesz a vége, hogy megfogja, megcsókolja, dödödö…hát minek ezt nézni? Hát előre lehet tudni, hát nem fog semmi érdekes történni. És ugye a hölgy meg ül mellette, és “Ne, hát most ne, hát most kezdődött csak el! Hát az benne a jó, ahogy hozzáér. És ahogy a tengerpart, és nem hallod, hát még a tenger is zúg, hát és közben megy le a Nap, hát…Én rosszul választottam vagy nem tudom mit lehet…” Na erről rengeteget lehet…Mondjak még vagy nem tudom, tehát most… Nem tudom… (35:05)

“Hol a hús?”

Na ez, látjátok. Következő. Megint óriási különbség, ezért szoktuk kölcsönösen hülyének tartani egymást. Mi történt most velem? Hol a papírom? Megtörtént-e már férfi testvéreim az veletek, hogy kezetekben a ceruza. De gondolkoztok, hát most elsősorban gondolkoztok, mást nem csinálunk, gondolkozunk. “Hol a fenében van a tollam? Hova a fenébe raktam azt a rohadt tollat?” Vagy zsebre vágtad: “Hol van az a rohadt toll, ez nem lehet igaz!” Vagy szemüveg a fejen, na hát ezt idősebb házasok, ugye. “Drágám, te raktad el a szemüvegemet, mert mindent elpakolsz!” És a fején a szemüveg. Ez egy férfinál annyira tipikus, hogy az elmondhatatlan, mert nem arra figyel. A legtipikusabb: a férfi tök éhesen nyitja ki a frigót. “Hol a hús?” Előtte van egyébként. “Hol van az a rohadt hús?” És a felesége az ráadásul még emlékszik is rá, ez az iszonyú. Nem kell odamennie a frigóhoz, hogy “Hát itt van drágám.” Hanem ott ül benn, fésüli a kislányának a haját, és “Második polcon jobbra, hátul. Rá van írva, hogy HÚS, nagy betűkkel. Ott van.” De ennek megvan a maga értelme, mert hogy, hát szóval… Például én most az előbb nagyon beszéltem és ki emlékszik már rá, hogy hova raktam azt az átkozott papírt? Ahhoz külön át kell nekem állni. És ténylegesen mi állandóan átkapcsoljuk az agyunkat. (37:03)

A nő sokkal többet érzékel, mint a férfi

Ehhez hozzátartozik az is, hogy amikor egy hölgy bent van egy társaságban, akkor eleve egy csomó mindent érzékel. Sokkal többet, mint a férfiak. Mert a férfiak mit csinálnak? Bemegyünk egy (olyan szívesen megkérdezném), mondjuk ösztönösen is belép egy férfi az ajtón, a következő játszódik le. “Hol tudok kimenekülni?” Ez. Tehát mert jó, ott ki tudok, ez biztos, mert itt jöttem be, de hogy hol… Jó, ott egy ajtó, ott egy ajtó. ezt föl kell mérni egy férfinak. Egy nő: mit érdekel az a menekülés? Majd a férfi megmenti, hát ez így normális is. Egy nő azonnal: “Kik vannak itt?” Teljesen, az első másodpercben ilyen fényévekre távolodnak egymástól. És akkor ugye hazamegy a férfi, és a nő meg van sértődve. (38:03)

Következő. A férfi, na. Azt tudjátok, hogy egy férfinek mennyi idő kell ahhoz, hogy rájöjjön… (Ezt mondtam múltkor? Nem mondtam.) Mikor egy nő elhallgat sértetten, ezt kiszámolták stopperral, biztos, hogy férfi, mennyi idő kell ahhoz, hogy a férfinak leessen az, hogy baj van. Tehát hogy azért nem beszél a nő, mert ezzel közölni akar valamit. Átlag 9 perc. 9 perc, mert 6-7 percig még abban az eufóriában él, hogy csönd van. Sokat tapasztalt férfiaknak kilencedik perc körül ugye kattan valami, hogy nem, itt valami nem stimmel. A bárdolatlan fajta azt kérdezi: “Most mi bajod van?” Ez újabb több napot vesz utána igénybe, hogy ezt… Kicsit rutinosabbak már úgy óvatosan, hogy “Most megsértődtél?”  Na, hát ez meg… Nem, tehát hogy persze, hogy baj van. Ez alatt a kilenc perc alatt ugye a férfival az történik, hogy egyre jobban érezte magát, majd végül aztán egy sokk érte, a nő pedig egyre rosszabbul: “Ez hogy nem veszi már észre? Már kilenc perce nem beszélek hozzá, hát… Ennyire érzéketlen tuskó?” (39:32)

Na de visszatérve ahhoz… A nő a következőt mondja, ha egyáltalán hajlandó megszólalni, hát persze, hogy hajlandó, hát… “Mindent láttam.” És a férfi semmit nem ért. De itt ez a szó a legjobb: semmit az égvilágon. “Mi az, hogy mindent láttál? Hát együtt voltunk egész este, mi az, hogy ‘mindent láttam’?” És nem érti, hogy “Jó, akkor mindent látott, de most miért akadt ki ettől? Hát én is láttam mindent, hát már amit néztem, aztán én se akadtam ki tőle.” “Veled kikezdett a Brünhilda.” És a férfi: “Micsoda?” Semmit nem ért az egészből. Közben a Brünhilda tényleg kikezdett vele, de nem fogta föl. De a nő fölfogta. Majd ezek a nők, miután azt mondja: “Hát nem igaz, hogy hát kikezdett veled, hát hogy nézett rád?” “Mi? Hát a két szemével nézett, ugye, ez… Nem, tök jót beszélgettünk.” Körülbelül ennyi. Sokadik ismétlés után azért a férfinak is leesik, és a nő pedig dühödten fölhívja a barátnőit, és elpanaszolja, hogy “Hát láttad, nem? Há’ láttad a Brünhildát, hát mi ott voltunk ketten, de hogy a férjem hol volt, azt nem tudom. Hát mi láttuk, hogy mi történt.” És ők tényleg látták. (41:08)

A nők perifériás látása sokkal jobb

Ráadásul a perifériás látása a nőknek sokkal jobb, képzeljétek el. Egy átlag nő 180 fokot simán lát. Mi nem. Hiába focizunk már egy jó ideje, nem. Mert hogyha ott megy a szarvas, az vagy gyűjjön elém, vagy én megfordulok, ez a kettő van. Most mit érek én azzal? Hát ha ott megy, úgyse tudom jól lelőni. Vagy odafordulok vagy szaladjon ide, ez a két normális… De hát a nőt nem ez érdekli. Hanem az… Hát ő azt is hallja, látja is. Gimiseknek mondtam ezt néhány héttel ezelőtt, és egy órán keresztül ezzel játszottak. “Látom az ajtófélfát!” Tudod… A férfi meg hát teljesen… A lányok nagyon élvezték, hogy ők látják azt, amit a férfiak nem. (42:05)

A szaglás szerepe

Aztán még egy. A nőknek van egy olyan érzékszervük, azért mondom ez a hetedik vagy hatodik érzék az inkább kilenc meg tíz, meg nem is külön van. Szóval…Na. Tudományos tényekről beszéltem idáig is, csak nem úgy adtam elő. De egy nő képes kiszagolni a férfi immunrendszerének állapotát. Bezony. Bezony. Szerencsére nem az abszolút értékek számítanak. Tehát egy nő vonzónak talál egy férfit akkor, hogyha az immunrendszere erősebb, mint az övé. Ezt még a leginkább a szagláshoz tudjuk hasonlítani, mintha kiszagolná ezt a nő. Megtalálták ezt az idegpályát egyébként. Megvan. Csak nem tudjuk érzékszervhez kötni. Úgy tűnik, hogy egy teljesen tudattalan folyamatról van szó. Nem tudjuk, hogy az emberben hol van az az érzékszerv, ami az információt adja az agynak, és aztán ez tudattalanul, de meghatározza a nő számára azt, hogy ezzel a férfival érdemes-e kezdeni vagy nem. A népi bölcsesség tökéletesen egybecsöng ezzel, hogy szagról választanak a nők. Nem dezodor alapján, az más. (43:38)

Végeztek az Egyesült Államokban kísérleteket éppen ezzel kapcsolatban, hogy ez a szaglás alapján valami mást is érzékelnek a nők, a férfiak is egyébként. Izzadt, büdös pólókat adtak a kísérleti alanyoknak, s a következő derült ki. Megkérték őket, hogy azután részletesen írják le azt, hogy milyen érzeteik, benyomásaik támadtak, miközben ezeket az izzadt pólókat szagolták. Föl is kellett őket venni. Aaah… Csakhogy voltak szerencsések. Mert azok a férfiak, akik nőnek az izzadt pólóját vették magukra, miközben azt mondták, hogy ez büdös, sajnos, aközben azt mondták, hogy igen, de vonzó is. Szóval hogy nem egyértelműen negatív ez az élmény, amit keltett bennük ez a póló. De ha egy férfinak férfi pólóját adták, az egyértelműen negatív volt, és viszont is. Tehát valami mintha a szagláson keresztül, ráadásul nagyon árnyaltan, képet festene a férfinak és a nőnek a másikról. Az egészségi állapotról. Ezek megdöbbentő dolgok, de ma már leírhatóak kísérlettel igazolhatóak, hogy hogy működik, nem nagyon tudjuk még. (45:07)

A nő bőre tízszer érzékenyebb, mint a férfié

Na a másik ilyen különbség. Talán ezt múltkor épp mondtam, hogy a nő bőre tízszer érzékenyebb, mint a férfié. Mondtam ezt? Tízszer. Nyilván mert szüksége volt erre. A férfinak nem, a férfinak pont az ellenkezőjére volt szüksége, hogy kevésbé érezze a fájdalmat. Hogy ne sebesítse őt meg minden, ami éri őt a (nemtudomén) vadászat során. Ráadásul a férfinak a háta még sokkal erősebb. Ebből a következő bonyodalom tud származni. Egy nő, amikor megérinti a férfit, azt gondolja, hogy annak ugyanaz esik jól, mint neki. Tehát dirindirindirin…”Hagyjál már drágám, hát nemá’, mert ughh…” Mondjuk így körülbelül. Mert addig jut el neki így a fölső három réteg, az…És ezt lehet… Megintcsak a gondolkozásmódbeli különbség, hogy egy nő, hogy “Hát ennyire egy érzéketlen, hát itt simogatlak és akkor grrrh…” De ezeknek a különbségeknek nyilván megvan a maga értelme. És az is, hogy miért alakult ki. Csakhogy milyen következtetéseket vonok le ezekből, az nagyon nagy kérdés. Lassan én ezt befejezem. (46:41)

A férfi a lényeget próbálja megragadni – a nő számára a részletek is lényegesen

Ja, egy nagyon fontos még. Hogy ahogyan egy nő beszél meg egy férfi beszél, nyilván ez tükrözi azt is, ahogy egy nő gondolkozik és egy férfi gondolkozik, ez tükrözi azt, ahogy egy nő és egy férfi érez, és azt is, ahogyan érzékel. Mert hiszen egyértelműen másképp érzékelünk, mást látunk, mást hallunk, egy csomó mindent lehetne mondani. hát persze, hogy másképp gondolkozunk, ha ezt csak úgy ösztönösen csináljuk. És ezért van az, hogy egy férfi, amikor beszél, próbálja a lényeget megragadni. És ráadásul, erről pont múltkor ejtettem néhány szót, számára a szavaknak konkrét jelentése van. Egy nőnél ez nem így fest. Mert egy nő számára létezik ilyen hogy lényeg, persze, de számára ez az egész is lényeges. Hogy ő elmondhassa a részleteket, és minden, ami benne van, az is lényeges. Ha kiemel belőle valamit, akkor már nem a lényegről beszélek, mert hiszen az egész lényeges. És ennek lehet a következménye az, hogy egy nő nagyon hajlamos úgy beszélni vagy úgy kérdezni, hogy nem a lényegről beszél, a férfi szerint. (48:08)

Mondjuk megy egy férfi és egy nő. Autó, kirándulás. A nő a következő kérdést teszi föl: “Nem vagy éhes, drágám?” Mire a férfi huuh 160-nal megy éppen, mit érdekli őt, ő versenyez, hát a férfi…harc az úton. És a nő az nem harcol az úton, a nő valahonnan valahova igyekszik. A férfi nem, hát hogy? Hát autó van alattam, hát…Hát ez nem annyit jelent, hogy megyek valahova. Hát ennyire primitíven ezt nem lehet megközelíteni, hát… Feleségemnek Trabant, nekem arrghh… Szóval ezért van az, hogy amikor a nő azt kérdezi adott esetben a férfitól: “Nem vagy éhes, drágám?” A férfi ösztönösen azt gondolja, hogy na, ez legalább egy jó kérdés: “Nem.” Zzzs… Megy tovább. És ugye, stopper indul, tik-tik-tik-tik-tik. 9 perc múlva, hogyha nem 160-nal megy a férfi, mert akkor sokkal több idő kell, valami nem stimmel. Hát azóta nem kérdezett semmit. Tehát itt… Kiderül, hogy a kérdés nem így hangzott el. Hát, szó szerint így hangzott el, de nem az volt a kérdés, hogy ő akar-e enni, hanem a nő kijelentette, hogy éhes, és álljanak meg. Ez történt. Most ha egy férfi ezt nem érti… Három-négy ilyen egy utazás alatt, tök jól fogjátok érezni magatokat, ez… (50:01)

A helyzetnek a fonákja ott van, mikor egy férfi ebből azt a következtetést vonja le, hogy az ő felesége vagy barátnője vagy kedvese, az képtelen normálisan beszélni. “Hát ha éhes vagy, mondd, hogy éhes vagy, hát…Én tanítsalak meg?” Hát ez kész, egy ilyen mondat, aztán akkor jövőre, veled, ugyanitt körülbelül akkor… De a nő is ugyanezt gondolhatja a férfiről. “Hát mondtam!” Vagy esetleg kedvesen, hogy “Tudod, csináltuk azokat a szendvicseket. Most se vagy még éhes? Tudod, a sajtosat.” Hát a férfi mondta, hogy nem éhes, hát tudta ő, hogy sajtos szendvics van, hát nem hülye ő, hát… Szóval, na…(50:52)

Szóval ebben a gondolkozásmódban, és ez állandóan érinteni fog benneteket, állandóan. Engem is, mert hogyha egy nővel beszélgetek, akkor, hát… Múltkor mondtam ezt nektek, mekkora élmény volt az számomra, mikor kapcsolt egyet az agyam, nem tudom, hogy ez hogy történt, és rájöttem, hogy tudok női módon gondolkodni. De ez nagyon szoros összefüggésben volt azzal, hogy ez az egész rendszer valahogy bekattant nekem. Tehát képes voltam úgy látni, hogy azt veszem észre, amit egy nő, azt érzem, amit egy nő, azt látom, amit egy nő, és azt gondolom egy helyzetről, amit egy nő gondol. Ez eszméletlen nagy élmény, az összes férfitársamnak ajánlom, nagyon érdekes. Egy új világ nyílik ki. Fordítva is lehetséges persze. Az más kérdés, hogy nem egyszer az történik velem, hogy amikor beszélgetek egy hölggyel, akkor bennem van, hogy “Uhh, már negyven perce hallgatom, és még mindig csak férfi aggyal tettem ezt.” És át kell kapcsolnom magam. Mért ösztönösen még nem ugrik be, hát persze egy-egy dolog igen, de szinte úgy kell bekapcsolnom magam, és nyilván sok minden máson is múlik. Olyanok, akik sok energiát fektettek ebbe bele, ebben a kommunikációban kialakult az agyféltekék között is átjárás, több. Tehát itt biológiai változásokat tudunk előidézni a magatartásunkkal. (52:30)

Spirituális intelligencia: “Mi a véleményed Isten létéről?”

Majd mikor a spirituális intelligenciáról akarok beszélni, van ilyen külön, könyvek is már jelentek meg, ugyanúgy agykutatás meg minden egyéb, ott is arról van szó, hogy ha sokat imádkozol, de az tényleg imádság, vagy elmélkedsz vagy egyéb, akkor az agyadban változások jönnek létre. És nemcsak olyan változások, amelyek mondjuk hormonálisak, mondjuk egy pillanatra van, aztán elmúlik, hanem olyan is, ami az agyi struktúrát változtatja meg. Pályák épülnek ki. Ezek ténykérdések. Ezért egy ateista, egy gyakorló ateista embert megkérdezni arról, hogy “Mi a véleményed Isten létéről?”, ez teljesen értelmetlen. Hát nincs rá szeme. Arról, hogy ki vagy mi az Isten, hívő embert érdemes megkérdezni, azért mert van hozzá szeme. (53:25)

Ez persze egy nem hívő ember számára óriási csalásnak fest. “Hát persze, hogy hívőt kérdezel meg, akkor mit vársz? Nyilván azt fogja mondani, hogy van Isten.” De hát ha egy vak embertől azt kérdezem, hogy van-e piros, hát legföljebb azt mondja, hogy hallott már róla. De hát mi mást várunk egy olyan embertől, akinek ez az érzékszerve nem elég ügyes vagy nem fejlődött ki, bár természetesen ennek az adottsága mindenkiben benne van. Megint csak amerikai fölmérés: egyházon kívüli istenélmények nagyobb százalékban fordulnak elő. Nyilván az emberiségnek kisebb része tartozik szorosan egyházhoz, szóval tehát nem arról van szó, hogy ne tartozzunk egyházhoz, akkor több esélyünk lesz. Nyilván nem ezt jelenti, hanem hogy ennek az adottsága megvan mindnyájunkban, de ez hihetetlen módon kifinomítható bennünk, de hát ahhoz gyakorolni kell. Ha én ösztönösen a feleségemnek vagy a kedvesemnek a reakcióira mindig azt mondom, hogy “Na, itt a határ, és ez hülyeség, és ez miért nem beszél a lényegről és zazazaza…”, akkor nem alakul ez ki, mert lezárom saját magamat. (54:42)

A nő az érzései alapján használja a szavakat

Azt hiszem, hogy ez… Igen. ezért tökéletesen értel… Ez az utolsó ezzel kapcsolatban. Tökéletesen értelmetlenek azok a beszélgetések, amikor a nő a következőt mondja: “Te soha nem figyelsz rám! És amikor kérek tőled valamit, azt egyetlen egyszer sem csináltad meg, mert te örökké mással törődsz.” Mire a férfi a következőt fogja ebből föl: “Nézd drágám. Múlt évben, ha jól emlékszem január másodikán figyeltem rád, de ha nem másodikán, harmadikán biztos, hogy volt egy ilyen nap, tehát máris nincs igazad.” Ezt most eltúloztam, de egy olyan markáns férfi az azt gondolja, hogy egy ilyen logikus érvvel, hogy ilyen, hogy soha meg örökké meg mindig meg…hogy ezzel le lehet radírozni egy nőt, mert hát már eleve hülyeségeket beszél. De hát dehogy beszél hülyeségeket! Az érzései alapján használja a szavakat. Ez történik. A fogalmak összefonódnak az érzelmekkel. És ő a szavakban nemcsak a fogalmakat fejezi ki, annak a tartalmát vagy a lényegét, hanem az érzelmeit mondja ki benne. Tehát ha ő életében soha ilyen szépet nem látott, akkor nem az történt, hogy nem látott még ilyen szépet, hanem hogy tök jól érzi magát, szeret téged, és jól mennek a dolgok. Körülbelül ennyit jelent. (56:23)

Most egy férfi… “Na, há’ má’. Előző barátjának is ezt mondta vagy mi? Most hülyít engem vagy…?” De hát nem ez történik. Mert áthálózza az agyat az érzelemvilág. Egy férfi meg tökéletesen külön tudja választani, tökéletesen, legalábbis azt hiszi. Azt hiszi. Nem tudja, de nagyjából úgy gondolkodik magáról, hogy ez megy. azt mondja: “Drágám, először higgadj le, és utána megbeszéljük.” “Hát akkor már mit beszélünk meg?” – gondolja a nő. “Hát a lényeg az, hogy üvöltök, sírok, kiborultam, odavagyok, és ő meghallgatja ezt. Hát ez a lényege! Hát ha lenyugodtam, akkor minek jött hozzám, vagy mi az, minek vett el, hát ehhez nem kellett volna megházasodni, ha csak akkor hajlandó meghallgatni, amikor lenyugodtam.” Hát azért van itt, hogy…” Ez… Csak mi megrémülünk. Ez a másik. Mert ugye a gondolataink úgy adódnak, hogy egy nő mondja, hogy mi történt vele, és mond egy csomó olyan dolgot, ami a férfi számára két év megoldandó problémát jelent. Tehát amit fél óra alatt elmondott, az neki két év, és…és ez nem igaz. És csak hallgatja, és arra gondol, hogy de hülye volt, hogy nem kezdte el írni, mert már elfelejtette az elsőt, és hogy fogja majd elmondani, hogy mit kellene a nőnek csinálni ebben a helyzetben. (57:48)

De egy nő egyrészt nem azt várja, hogy ezt megoldjuk, most elfelejtettem, látjátok, amit akartam ebből kihozni. Nem, nem azt, ezt már mondtam, hogy nem azt várja, hogy megoldjuk, hanem hogy egyszerűen csak hogy elmondhassa… A Mártinak egy kicsit férfias agya van. Ez a lényegre, nem… Látjátok, ez nem lényeg, tudta, hogy mi. Na, szóval, hogy…mit is mondtál? De most hülyéskedni akartam, de tényleg elfelejtettem, annyira jól akartam csinálni, hogy mit, hogy a…ja, megrémül, igen. Tehát a férfi megrémül, mert azt gondolja, hogy egyrészt ezt neki mind meg kell oldani. De hogyha már nem gondolja ezt, akkor legalábbis azt gondolja, hogy nagy baj van. Nagy baj van. De nincs nagy baj. Ritkán van nagy baj. Egész ritkán. Főleg hogyha a férfi meghallgatja a nőt, akkor szinte sosincs nagy baj. (59:03)

Ja, a másik. Uh, ez most jó, hogy eszembe jutott. Nem fejeztem be, hogy hogy kell hazudni a férfinek meg a nőnek, mert ugye csak azt… nem szóltok. Mert csak addig jutottam el, hogy egy férfi ne hazudjon egy az egyben, mert semmi esélye. Tehát e-mailen, levélben, telefonon. A nő bárhogy hazudhat a férfinek, ez… De akkor ezt mégis befejeztem, nem? Nem mondtam ezt? A nő az bárhogy mondhatja. Viszont erről jutott eszembe, de tényleg, mert semmi, semmi érzékünk nincs hozzá, semmi, úgy bekapjuk a csalit, hogy na. (59:45)

Vásárlás

És a vásárlás. Na ez, hát ha ezt kihagyom, akkor…Ez, mert ez eszembe jutott volna, és otthon: “Hogy lehettem ilyen hülye?” A vásárlás. Mondom, hogy hogy kell a nőnek rávennie a férfit arra, hogy vásárolni menjen vele. Tehát… Van akinek ez megy. Rendkívüli, rendkívüli. Nagy kincs. Azt mondja. Ha egy férfi elmegy a nővel vásárolni, és mondjuk nem a szerelembe esés időszakában vagy. Tehát most ül ott olyan férfi, aki éppen most totál szerelmes, és azt mondja, hogy “Hát én úgy szeretek vásárolni!” Nem sokáig, majd…. Ketyeg az óra! Szóval amikor a férfi elmegy a nővel vásárolni, és már leketyegett a két év mondjuk, és újabb tűzifát nem tett a szerelem tüzére, akkor eszméletlen ideges tud lenni, hogy “Harmadik pulóvert nézte meg. Ez a harmadik. Tehát már az első is jó volt, a másodikra meg már mondtam is, hogy egész jó”, ami ugye a férfi szótárában azt jelenti, hogy “vedd már meg, és tűnjünk innen, mert már…” Hogy mi örömét lelheti ebben? Óriási nagy a különbség. Mert egy nő nem azért megy be  Duna Plázába, hogy ott…na, nem azért megy be, hanem mert ő bemegy oda. Bemegy oda, és ott van. Létezésének egyik alaphelyzete: áll a boltban. Ez ontológiai definíció. (61:46)

Vagyis: férfi bemegy a boltba, nővel, feleségével bemegy. Akkor a hölgynek a következőt kell csinálnia. Úgy kell kódolnia ezt az eseményt a férfi számára, hogy az vadászatnak tűnjék. Vagyis: “Drágám. Kedden este hatkor elindulunk a Duna Plázába, te vezetsz. Három helyre megyünk: illatszer, közért, kis mütyürök boltja. Illatszerben: kék, nagy legolcsóbb dolog.” Ezt így kódolja a férfit, hogy mit kell elejteni. Ebben az esetben annyira jó helyzetbe hozhatja magukat, hogy a férfi: “Melyik volt az első, drágám?” És még nélküle is képes vásárolni, és… Megveszi a legnagyobb kéket, a legolcsóbb pirosat, és vesz egy baromi ronda mütyürt, mert az nem megy neki egyedül se, ahhoz találkozni kell az étterembe, ahol természetesen megeteti a nőt, nagyon fontos. Alapvető férfi funkció: megeteti a hölgyet, mint… Ha ez megtörténik, az az este csodás lesz. Most csak férjekre mertem nézni. A nő agyát egy hormonuszoda árasztja el, amelynek egy piciny részében a szexualitás is jelen van, de mindenesetre ez egy akkora uszoda, hogy az is benne van, és… (63:46)

Na, hát, ez egy nehéz alkalom volt. Most ugye a nők azt gondolják, hogy na, ez jó volt. A férfiak is: “Ezt miért mondta el?” De hát ezt most… Teljesen kiszolgáltatlak benneteket egymásnak, hogy segítsetek egymáson, hogy hölgy, na mindegy. Szóval hogy. én most nagy zavarban vagyok, egy hétig töprengtem ezen, hogy mit kell csinálni. Lehet, hogy női aggyal nem gondoltam ezt át, csak férfi aggyal. Nem, nem, nem, hát, nem tudom, már most nem tudok eléggé gondolkozni, mert… Szóval… A lightot nem szeretem annyira. A rendeset nagyon szeretem. A light az egészségesebb, de nincs benne cukor. Nem tudom, meg az íze se olyan, tudjátok, szóval… De nagyon örülök neki. Na, most demonstráltam, hogy mit ne csináljon egy férfi. “De tudod, nagyon örültem neki, érted, drágám? Hát nagyon-nagyon, tényleg nagyon…” (65:02)

“A piros vagy a fekete cipőt vegyem fel?”

Ja a másik, csak ezért mert még van néhány perc. nő áll az öltöző…óriási tükör előtt áll a nő, na. Piros cipő, fekete cipő. Látszik, hogy…Igaz hogy több dologra tud figyelni a nő, de ebben az esetben azért eléggé koncentrált. És odafordul a férjéhez: “Drágám, ma este, hogy végre 28 év után először vettél színházjegyet, megmondanád, melyiket vegyem föl? Piros, fekete.” Mert ez már az estének a része. De a férfi ezt nem tudja, a férfi azt gondolja, hogy ez egy egyszerű választás, hogy itt színekről van szó. Ez annyira primitív. A gyanútlan férfi lépre megy. Ránéz, nem is gondolkozik, mert éppen olvassa az újságot vagy nézi a tévét vagy egyszerűen csak létezik. Ránéz és azt mondja: “Eh, pirosat.” Puffot el is vágták. Mert a kérdés nem erről szólt, hogy a pirosat vagy a feketét, a nő azt már rég eldöntötte. Rég, rég. Ő a következőre várt: “Mutasd csak, drágám! Milyen is? És mit veszel hozzá föl? Azt a cuki kis feketét, amit két évvel ezelőtt vettünk, amikor nyaraltunk azon a nagyon bubi kis helyen? Ott, amikor elvittelek a tutiba? És hozzá azt a tündibündi kis övedet. Hát drágám, vedd föl, amit szeretnél.” Ez a legjobb válasz. Mert ő úgyis már rég… Nem ez a kérdés, hogy most melyiket, hanem hogy “Ugye jól nézek ki?” Mert ez a, ugye a starter. Tehát férfi azt mondja, hogy “Jól nézel ki, drágám.”, és attól kezdve hmm, jó az este. De ez… “Miért pont a feketét? Há’ miért mondod, hogy…? Miért, a piros nem áll rajtam jól? Múltkor is a pirosba voltam, akkor nem tetszettem neked?” Na, és kezdődik a… Tehát bölcs férfi azt kérdezi, hogy “Te melyikre gondoltál?” És azt mondja: “Hát, tulajdonképpen a feketére gondoltam, és…” Jó, hát elég is. (67:37)

Ezt kár lett volna kihagyni, ugye? A cipő az nagyon fontos, látom. Köszönöm a figyelmeteket. Egy hét múlva ugyanitt. Ketten is jöttetek, hogy hirdetni szeretnétek. (67:56)

Lejegyezte: Ungvári Brigitta