Az empátia, a hitelesség, s az elfogadás hatásai Rogers nyomán 3.

2003.11.18.

Isten hozott benneteket! Köszöntök mindenkit! Sajnos nem tudtam párnákat hozni, bent maradt a kocsiban, amit el kellett vinnem szerelőhöz, mert megnyomták és ezért nem tudtam elhozni nektek. Most nem felejtettem volna el, de a kocsi hozza mindig nem én. (0:33)

EMPÁTIA

Néhány mondat, hogy miről is beszélgetünk. Az empátiáról beszélgetünk azért, mert Carl Rogers nyomán egyértelművé válhatott számunkra az, hogy ha egy találkozásban, egy együttlétben, egy kapcsolatban én képes vagyok megértően vagy együtt érzően lenni veled, akkor ez azt jelentheti, hogy te el tudod fogadni saját magadat és ha el tudod fogadni saját magad, akkor fölszabadulsz az alól, hogy állandóan védekezned kelljen vagy bármi másra fecséreld az energiáidat. És ha képes vagy elfogadni magad, akkor azok az energiák amelyek ez által fölszabadulnak, alkalmassá válnak arra, hogy abba az irányba változzál amely neked is jól esik. / Szegény 🙂 Túlélte? Nem látok oda.... :)/ Gyors ismétlés akkor, hogy mi az a 3 pont, amiről már beszéltünk. (1:51)

Bár megérti a szavaimat, de nem érti meg az érzéseim jellegét - Ismétlés

Az első. Ezek a kijelentések arra vonatkoznak, mikor valaki azt éli át egy találkozásban – ezek a kijelentések egyébként kliens és segítő viszonyára vonatkoznak, de azért általános érvényű következtetéseket vonhatunk le - amikor valaki azt éli meg, hogy vele valaki nem együtt érző és megértő. Az első tehát az volt, hogy bár megérti szavaimat, de nem érti meg az érzéseim jellegét. Vagyis ha valaki a másiknak csak a szavait érti meg, a közlésnek csak a racionális részét, ő még minden nehézség nélkül azt élheti meg ebben a helyzetben, hogy őt nem értik meg. Bár a szavait megértették. (2:39)

Amit mondok azt a saját szemszögéből szemléli- Ismétlés

A második. Amit mondok, azt a saját szemszögéből szemléli. Ez volt a második. Erről rengeteget beszéltünk is, meg lehetne is. Nem elégséges egy kapcsolatban, hogy mindig mindent csak a saját szemszögemből nézek. (2:58)

Saját viszonyulásai megakadályozzák abban, hogy megértsen engem- Ismétlés

A harmadik pedig. Saját viszonyulása -olyan dolgokhoz, amelyeket mondok vagy teszek- megakadályozzák abban, hogy megértsen engem. Ez volt a harmadik szempont. A saját véleményem óriási akadály lehet egy beszélgetésben, mert megakadályoz abban, hogy megértsem, hogy te mit, hogyan gondolsz. (3:25) Ez volt tehát az első három, s jöjjön a negyedik.

Néha azt gondolja, hogy én bizonyos módon érzek, mert ő úgy érez.

Néha azt gondolja, hogy én bizonyos módon érzek, mert ő úgy érez. Tehát néha azt gondolja, hogy én valahogy érzek, mert önmagából indul ki. Azért mert ő ebben a helyzetben úgy érez, hogy... s ezért azt gondolja, te is. (3:49)

Finoooomm

A gyerekek, pici babuciknak a nevelése elkezdődik már... emlékeztek, ezt szoktam, szoktam volt mondani, hogy amikor az anyuka úgy adja át a pépet, hogy: „ finoooomm”. Ugye ezzel azt mondja a kis babucinak, hogy tökre nem érdekel, hogy ízlik-e vagy nem, ez az étel nem sóska, hanem finom. Tehát az a dolgod, hogy megedd és kész. (4:17)

Kirándulás

Aztán apucimra gondoltam. Apukám, aki nagyon szeretett kirándulni. Őneki csupa-csupa jóérzése volt a kirándulással kapcsolatosa,n és piciny fiú gyermekeit, akik közül egy én vagyok a másik meg az ikertesóm, megpróbált rávenni arra, hogy mi is élvezzük a kirándulást. 4-5 éves korunktól kezdve mentünk kalandtúrákra, bátorságpróbára... ilyesmire...:) kkkhhhmmm... és ugye édesapám ötven százalékos eredményt ért el, mert mikor hulla fáradtan, éhesen, szomjasan kétszer beleesve a patakba próbáltunk haza vergődni akkor ő természetesen, hogy jó példával járjon előttünk mindig egy kilométerrel előttünk haladt, és jelzéseket hagyott maga mögött, hogy azért ne nagyon tévedjünk el. Sikoltásokra fordult csak néha vissza és biztatott bennünket, hogy „csak bátran fiaim”, „ Ne légy punnyadt Feri” És amikor így kirándulgattunk volt. Akkor ő ezt mindig azzal kommentálta: „Csodás ez a kirándulás. Ugye megmondtam, hogy fogjátok élvezni.” Ugye most ez az a helyzet, ahol te az élet halál szélén vagy, kiszolgáltatott helyzetben. Mit mondanál? Ugye. 🙂 Hát egyedül nem találsz haza. Tehát „ Igen édesapám... ahhh, de jó ez a kirándulás”. Na és úgy látszik, hogy én egy gumigerincebb voltam mint a tesóm. Ő volt a karakán. Ő, egy kirándulás után kijelentette, hogy soha többet. Én pedig, punnyadt Feri, meghajoltam, behódoltam, megtörtem és megszerettem a kirándulást. Ami azt hiszem a halálveszély efféleképp való feldolgozásának az eredménye, nem pedig annak, hogy az nekem annyira élvezetes lett volna akkor. Szóval nagyon könnyen, mint ahogy az én apukám is, abból indult ki, hogy a kirándulást csak ééélvezni lehet :), főleg abban a tempóban ahogy ő élvezi. Ezt nem is akarom már most ragozni. (6:36)

Forma 1

Másik. / De ez már lejárt. Kell valakinek? / A másik. Jajjj egyszer hallottam majdnem szó szerint egy ilyet. Feleség meg a férj beszélgettek Forma 1-es élményeikről. Úhhh hát ez csodás volt :)Azt mondja. A férfi beszélt, a feleség mellette állt és a férfi hihetetlen lelkesedéssel mondja: „Mi annyira szeretjük ezt az autóversenyzést! Ugye drágám? - ugyedrágám mosolygott, nem szólt semmit.. ő is nagyon szereti – És ugye az a hang, ahogy elsüvítenek az autók.” - mondta a férfi. Erre a feleség: „ Igen, igen hát azért van füldugó, hogy ne halljuk azt a nagyszerű hangot.” S akkor a férfi még elmondta, hogy miért érdemes a szabadedzésekre is ellátogatni, megvéve a nem tudom hány ezer forintos jegyet. Ö, úgy tűnik, hogy itt a feleség egy túlélés stratégiát választott, hogy hát elfogadja, hogy ezt nagyon élvezik mind a ketten. (7:49)

Piszkálás

Na, aztán lehetséges, ahogy visszagondoltam, hogy mondjuk a fiú gyerekek, azért piszkálják a lányokat mindenféle undorító bogárral meg rovarral - van ilyen élményetek? Osztálykirándulás.. és akkor üüüü 🙂 igen Zsófinak van ilyen élménye - hogy lehet, hogy azért mert ő mondjuk nem fél tőle, és egyszerűen nem hiszi el, hogy a másik hogy félhet olyasmitől, amitől ő nem fél. Valahogy ezt újból és újból ki kell próbálni annyira izgalmas, hogy valakinek más a reakciója valamire, amire énnekem egyértelműen nem a félelem az. (8:30)

Érdekes elszólás

Egy nagyon-nagyon érdekes elszólást szeretnék nektek mondani – és itt azért használom azt a szót: érdekes elszólás.. Amikor beszélgetek valakivel állandóan a számra jön az.. mondjuk mond valamit az életenek mélyéből, és én ezt mondjuk egy olyan mondattal minősítsem, hogy „ Nahát milyen érdekes! Hát mondjuk a kisebbrendűségi komplexusnak evvel a változatával még nem találkoztam, de izgi. 🙂 Nagyon hálás vagyok neked. „Mondd még” És lehet, hogy nekem hihetetlenül izgalmas, érdekes, nahát... de őneki meg az élete. És nemegyszer rajtakapom magam, szinte mindennap, hogy kicsúsznak a számon ezek a dolgok, hogy: „Nahát, de izgalmas! Hogy volt? Megvertek? De érdekes!

Minthogy tényleg megtörtént, hogy egyik fő-fő ministránsom átment a templomtól a HÉV megállóba és ott, a mobiltelefonját elveendő, megpüfölték őt. Ugye azért püfölték, mert nem volt mobiltelefonja, de ezt nem hitték el neki. És akkor jött és ilyen nagy-nagy izé ilyen volt szegénynek a pofiján és akkor én meg mondom „ nahát de érdekes ez, húú de megruháztak” Szóval lehet, hogy nekem érdekes, izgalmas, hűű... de neki meg nem. Tehát jobb lenne, hogyha ezzel sokkal óvatosabb lennék, hogy azt gondoljam, hogy azért mert belőlem ez ilyen érzést vált ki, őneki az jólesik, hogy én ezeket rögtön el is mondom neki.

Na és az elszólás a következő volt – ugye a féltékenység az egyik kedvenc témám.. őőő... nagyon jól lehet vele kapcsolatban egy csomó mindenről beszélni.. és valaki a következőt mondta egyetlen ő elszólással kifejezte mindazt amit erről érdemes tudni – azt mondja, hogy: „ Mert tudod amikor féltékeny vagyok a társamra akkor olyan elégtelen vagyok.” Azt akarta mondani, olyan elégedetlen vagyok vele, és az jött ki belőle, hogy „elégtelen” vagyok. Ebben az egyetlen mondatban ennek az egésznek az anatómiáját összefoglalta, hogy adott esetben nagyon erőteljesen honnan fakad a féltékenység. Onnan, hogy én elégtelennek tartom magam veled szemben vagy egy helyzetben. Ezért elégedetlen vagyok veled. Mert sokkal nehezebb volna magammal mit kezdeni. Na és amikor ő ezt mondta - ezért jutott eszembe ez a példa - persze fölkiáltottam: „ Jajjj de jó elszólás!” Tudod ő meg öt éve féltékeny és már tönkre megy a házassága mindjárt, s az egészből annyit fogtam fel, hogy azzzta de jó elszólás, hát ezt elmondom kedden.. dejóó 🙂 Naa Feri 🙂 Ez volt tehát a negyedik szempont. Elmondom még egyszer: Néha azt gondolja, hogy én bizonyos módon érzek, mert ő úgy érez. (11:50)

Abból, amit gondolok vagy érzek, sok mindent nem vesz észre.

Az ötös. Abból, amit gondolok vagy érzek, sok mindent nem vesz észre.

Jézus leül a templomban, és nem csinál semmit, csak néz.

Úgy elgondolkoztatott az a látszólag jelentéktelen mondat a múlt vasárnapi evangéliumból (Márk 12:41-44), amikor Jézus leül a templomban, a jeruzsálemi templomban és nézi, ahogyan az emberek a perselybe pénzt dobnak. És még sosem, sosem akadt meg a figyelmem ezen a piciny momentumon, hogy Jézus nem csinál semmit csak leül és valamit néz, figyeli, hogy hogy' történik ez.

Senki nem veszi észre

És ezzel szemben meg, amiről lehet hallani széltében-hosszában, hogy: képes valaki az áldott állapotát úgy eltitkolni a környezete előtt, hogy nem derül ki, hogy megszülte a kisbabáját, hogy azt senki nem veszi észre. Nem veszi észre az édesanyja, a házastársa, nem tudom én kik még... osztálytársak meg ilyesmi. Hogy lehet ez, hogy nem veszik ezt észre? (13:06)

Valami más most rajtam. Találd ki, hogy mi!

Jajjjj ezt a szakállas, szakállas történetet...ahhh ahh ezt annyira szeretem 🙂 Épp tegnap temettem kettőt és a... hhmm..:) és akkor a két temetés között, ugye nem volt autóm, ezért a két temetés között ott dekkoltam a papi öltözőben és a kántor úrral vicceket meséltünk egymásnak és a... 🙂 hát igen föl kell dobni a hangulatot...:) És akkor jutott eszembe ez a szakállas történet, hogy tudjátok, amikor a feleség odaáll a férj elé és azt mondja:– Valami más most rajtam, mint szokott lenni, találd ki, hogy mi!Ismeritek? Jajjj de ha egy valaki nem ismeri, akkor neki mondom.. 🙂– Hát nézzük...befestetted a hajad!– Nem nem, nemnemnem.– Öööö... kirúzsoztad a szád...?– Nem nem nemnemnem.– Öööö...hát akkor, akkor műszempilla van rajtad!– Nemmmm, nem drágám, nem de majdnem-majdnem.– Öö... kiszedted a szemöldököd!– Áhhh...melegszik!– Nem, ne haragudj, nem tudom kitalálni.– Hát gázálarc van rajtam!

Hmmm...hhmmmm Hát úgy látom azért volt aki nem ismerte … 🙂 🙂 🙂 Jól van... 🙂 Szóval élhetünk egymás mellett, olyan dolgokat nem veszünk észre hétszámra, ami ordít. Ordít. Bár a gázálarcban nehéz ordítani. 🙂 (14:56)

Dunai flottilla és sportszázad

De asszem' ezt is elmeséltem... jajj ez egy katonatörténet...Az egyik úúú... jajajj ez olyan jó volt.. hogy elitalakulat, természetesen elitalakulat, dunai flottilla és sportszázad, és azt találta ki az őrmester elvtárs - mert ő nem volt úr.. anemtom' én annak gondoltam de ő kikérte magának, elvtársnak nevezte magát... - hát ő így mondta, hogy: „ Na én magukat kifingatom!” Ez volt aaa... ez volt az őrmesteri ars poeticája. Ő megmutatja a sportszázadnak, hogy... na jóó.. és akkor kimentünk ilyen, nem is tudom mi volt.. ilyen terepgyakorlat?.. hát ilyen árokásás éjszaka meg ilyen mókás dolgok, hogy ki tudja gyorsabban fölvenni a gázálarcot. Volt ilyen. Ezt egyébként úgy kell gyakorolni, ő így gyakoroltatta velünk, hogy mikor benn voltunk már az általunk kiásott árokban, akkor bedobálta a könnygázgránátot vagy micsodát és akkor ez ösztönzött bennünket a gázálarc gyors fölvételére. Az ám nagyon jóérzés hogyha próbáltátok az nem ám úgy van, hogy érzed, fölveszed a gázálarcot és akkor leülsz és háhááá kitoltam veled füst. Hát az nem így van, mert közben izzad a pofád a gázálarc alatt és ilyen iszonyatosan elkezd csípni és ugye nem veheted le mert különben még rosszabb és az egész pofád elkezd zsibbadni. Ez olyan ám. Nagyon, nagyon vicces. Na, és akkor egy ilyen éjszakai móka után azt mondja az őrmester elvtárs, hogy: „ Na, irány a laktanya!” S akkor megyünk-megyünk, persze hulla fáradtak voltunk és akkor látja, hogy még azért egész tűrhetően megyünk, de teljes menetfelszerelés van rajtunk, tehát cucc pisztoly, nem puska, az más, géppisztoly. És akkor azt mondja, ezt vezényli, hogy: „Gázálarcot föl!” Ugye mindez reggel és akkor ilyen nyilvános helyeken kellett menni. Ez nagyon mókás. Tényleg úgy volt, hogy külső Váci út, dunai flottilla és néhány kilométerrel odébb volt egy szabad terület, és ott az út mellett - most is ott megy az út, a régi 2-es- ott a kis csapatunk gázálarcban reggel a munkába igyekvők mellett - ugye igyekszik hazafelé. Nagyon mókás volt. S látja, hogy egész jól bírjuk, már hogy jobban mint ő, és így kicsit adtunk a tempónak. Na és erre a következőt találta ki – de azért gázálarcban futni se pite ám – azt mondja: „ Akkor, ének!” 🙂 hhmmm. Pillanat alatt egy ilyen Rejtő Jenő-i történetben éreztem magam... Galamb menetel a sivatagban címmel. S képzeljétek el, reggel egy egész átásott éjszaka után gázálarcban, menetfelszerelésben énekeltünk futva a laktanya felé … hááá azért nem volt rossz 🙂 S erre a legnagyobb vicc, egyszer csak azt mondja, hogy: „Állj!” Megállított, és odafordul valamelyikünk felé és azt mondja: „ Maga nem énekel!” 🙂 Ezt ő kiszúrta így gázálarcon keresztül, hogy csak mozgatja a száját ugye, amit egyikünkön se lehetett látni... Na. Szóval. Sok mindent nem vesz észre, ami bennem van, amit gondolok és érzek. (18:38) Ööööö....

Férj feleség egymással szemben

Múlt alkalommal kipróbáltam azt, egy házaspár jött hozzám - amit mondtam nektek, hogy Rogers politikusokkal csinálta azt meg, amerikai politikusokkal, hogy leültette őket egymással szembe, hogy beszélgessenek, de csak akkor mondhatták el a saját véleményüket, amíg előtte össze nem foglalták az előző ember véleményét s az előző azt nem mondta, hogy: „Igen, így gondoltam.” - és ez a férj meg ez a feleség már egymással egyáltalán nem tudtak szót érteni. Egyáltalán nem. Vita és veszekedés. Ezenkívül semmi. És kipróbáltam rajtuk. Mondtam, hogyha elfogadják, hogy itt lehet valamit csinálni s engem is elfogadnak és megengedik, hogy én mondjam a szabályokat, akkor próbáljuk ki. Azt mondták: „Jó.” S képzeljétek el, volt egy pillanat amikor azt mondja a feleség: „ Naháát! Órákig ülhettem volna itt, akkor se gondoltam volna, hogy te ezt gondolod!” És ehhez, fél órát elég volt egymással így beszélgetni. És akkor a végén megkérdeztem: „Most mondjátok meg mi volt nektek ebben a tapasztalat? Mi az amit hazavisztek ebből?” És akkor a feleség azt mondja, hogy :” Én most rájöttem arra, hogy úgy kellene beszélgetnem a férjemmel, mintha még sosem beszélgettünk volna.” És a férfi meg azt mondja: „ Én meg arra jöttem rá, hogy úgy kellene a feleségemmel beszélgetni, hogy ne csak a szavaira figyeljek, hanem az érzéseire is.” Ezeket nem én mondtam. Ők mondták ki és ehhez elég volt egy órát beszélgetni ebben a formában. (20:23)

Aszongya' ez volt akkor az ötödik pont....ééés... hadd olvassak 🙂 Tehát ugye, azon pontok kapcsán, hogy nem veszed észre, nem érted meg, nem figyelsz.. azt gondolod, hogy én is úgy vagyok ahogy te és a többi.

Találkozás

Ez a címe. Az egyik legjobb. Az út üres volt. Azt akarom ezzel mondani, hogy nem volt rajta sem ember sem állat sem élettelen tárgy. Ezen az úton mentem én. Én ember vagyok, de akármerre néztem nem láttam senkit, de csak egy bizonyos ideig volt így. Egyszer csak megjelent valaki. Szembe jött velem. Kissé magasabb volt nálam, a válla sokkal szélesebb, kalap volt a fején, nem úgy mint nekem. Én fedetlen fővel járok. Megfelelő arckifejezést öltöttem magamra, energikusnak és szépnek akartam látszani. Azt hittem minden úgy lesz ahogy lenni szokott. Egy pillanatra visszatartottam a lélegzetem, hogy be ne hatoljon a tüdőmbe a levegő, amit az ismeretlen kettéhasított s ami őt körülveszi s aztán elmegyünk egymás mellett. Ő azonban elállta az utamat és így szólt:- Álljon meg uram! Holnap pontosan hét órakor eljön hozzám és kitakarítja a lakásom!Annyira meglepődtem, hogy egy szót bírtam kibökni:- Én?- Persze, hogy ön.– De hát mit jelentsen ez?Végre megtaláltam a kellő hangnemet, így kell válaszolni annak aki belém köt:– Mit jelentsen ez? Mit képzel! Engedjen kérem tovább menni!– Csak semmi izgalom! Hallgasson ide kérem! Van folyóvíz és törlő is meg felmosórongyom.– Csakugyan azt hiszi, hogy én...– A munka látszatra nehéz, nem tagadom, de porszívónk is van.– Miféle porszívó?– Nagyszerű porszívó. Kész öröm dolgozni vele. Különben lent az udvarban lehet porolni is.– Hanyadik emelet? Biztos a hatodik.– Dehogyis. A negyedik, és van lift. Láthatja, jók a föltételek.– Na de miért takarítanám ki én az ön lakását?– Mert piszkos. Okvetlenül rendbe kell hozni. Kötényt is kap. Különben kérem ne tegyen megjegyzéseket!– Na de mit jelentsen ez tulajdonképpen?– Hát nem takaríthat kötény nélkül. Különben ahogy óhajtja. Nekem mindegy.– Nem-nem, a kötény okvetlenül szükséges. De hogy merészel...?– A kamrában a fürdőszoba mellett talál seprűt is. A villanyt az előszobában kell felgyújtania, mert a kamrában kiégett a körte.– Hát ez igazán hallatlan. Nagy darab filcdarab is elkelne. De minek néz engem tulajdonképpen?– Filc nincs, csak flanel. Azt is megtalálja a kamrában. Csak kérem ne használjon túl sok padló pasztát! Mindig annyi fogy mindenből! Hát ezt nem győzi az ember.– Azt képzeli, lehet azt, hogy csak úgy tessék-lássék? Ha már neki fog az ember annyit használ amennyi kell. Nem lehet csak úgy csipegetni. Mit gondol maga!– Ne vitatkozzék kérem! Könnyedén kell kenni, aztán megvárja míg beszívódik. Padlókefét a szomszédból kér kölcsön!– Hogyhogy nincs saját padlókeféje? Há' nem tudott venni egyet?– Ez nem önre tartozik. A szomszédba csak reggel nyolc óra előtt csöngethet be, mert azután elmennek dolgozni. Megmondja, hogy én kérem. A konyhában a kredencen talál ementáli sajtot, ehet belőle, de ne egye meg az egészet! A lefolyót kipumpálja, a gerániumot meglocsolja, a linóleumot fölgöngyöli! Nem ereszt be idegent!– Meleg víz van? Hideggel nem mosok föl. Reumás vagyok.– Ne szamárkodjon! Van autógejzír csak a csapot kell kinyitni. Felnőtt ember ha nem tévedek.– Tehát van gáz?– Persze hogy van. Ne kérdezzen butaságot.– Félek, hogy gázmérgezést kapok.– Ostobaság! A piszkos törlőket egy helyre rakja! Eltolja a szekrényeket, kiporolja a matracot, leszedi a függönyt, kiszidolozza a kilincset. A falat le ne fröcskölje? Az ablakot törölje szárazra tisztességesen, mert ellenőrzöm. A rádiót kapcsolja ki! Ne hallgassa mert eltereli a figyelmét! Nos körülbelül ennyi az egész. Viszontlátásra!Elment. Rugalmas léptekkel, hátra se nézve. Én utána néztem míg el nem tűnt. Csak úgy forrt bennem a sértett büszkeség, a megsebzett emberi méltóságom. Hirtelen elképedtem. Gyámoltalannak és védtelennek éreztem magam hiszen nem adta meg a címét. (25:43)

Nem veszi észre, hogy mennyire érintett vagyok érzelmileg.

Az empátiáról a hatos pont. Nem veszi észre, hogy mennyire érintett vagyok érzelmileg. Nem veszi észre, hogy érzelmileg mennyire érintett vagyok olyan dolgokban, amelyekről beszélgetünk. Hmmm... Egyáltalán nem könnyű nekem észrevenni azt, hogy valaki érzelmileg mennyire érintett egy dologban. Rögtön mondok is két példát.

Milyen sovány vagy! Nem főz az asszony?

Néhány nappal ezelőtt meghívott ez kedves ismerősöm, hogy nézzem meg a kiállítását. Gyönyörű dolgokat készített, és mikor találkozok vele, akkor mondom neki „ Nahááát .. Te.. hát ez marhajó. Tényleg, hát fantasztikus!” Tényleg így volt, nagyon tetszett. És erre ő rám néz és nem erre reagál, hanem azt mondja, hogy „ Te Feri, te milyen sovány vagy!? S ezen meglepődtem s azt mondtam „ Dehogy vagyok sovány.” És ahogy így ránézek, azt mondom „ Te, hát te is milyen sovány vagy.” S erre ő a következőt... ja nem, és én folytatom „ Milyen sovány vagy! Nem főz az asszony?" Ugye, mer én ilyen mókás fiú vagyok, nagyon. Így mondom neki „ Te, nem főz az asszony?” Erre aszongya, hogy „Nem.. nem főz.” S én a következő mondatot mondom erre „ Hát akkor nem érdemes megházasodni! 🙂 Tudjátok, az az arc... körülötte a művei... hhmmm.. én meg így kedvesen beszólok neki. De nem ezzel van vége a történetnek, mert miután kifutott a vér a fejemből, hogy hogy' lehetek ilyen marhaságokat beszélő honpolgár, megyek egy kedves ismerősömhöz ebédmeghívásra és ahogyan eszünk eszembe jut a történet. S mondom nekik „ Te képzeljétek el,hogy én milyen marha vagyok. Hát képzeljétek, hogy jön egy nagyon kedves ismerősöm... „ és elmondom nekik és..” hát akkor nem érdemes megházasodni akkor ha nem főz a feleséged” És ebben a pillanatban eszembe jutott, hogy náluk a feleség soha nem főz ebédet... hihhhihhhi … és néhány hónappal ezelőtt erről beszélgettünk... 🙂 de ezt... erre nem magamtól jöttem rá, hanem attól a beálló csöndtől.... 🙂 megálltak a kanalak. Gratulálok Feri.. jól működsz, még a Szentlélek Úristen az működik 🙂 (28:43)

Ugye itt... má' ő működik, csak én nem hát ha valaki ellenáll.. azt mondja, hogy ugye itt...itt nagyon-nagyon átszoktam gondolni és persze nem okulok soha, hogy egy-egy példa lehet nekem nagyon humoros amit itt elmondok... ugye Mártival jó pofáskodom, aztán a Márti meg nem szól hozzám két hétig. Szóval, szóval azt mondta Roger Schütz ( Roger Louis Schütz-Marsaucheazt a taizéi szerzetesközösség alapítója - szerk.) amikor a saját szerzetesi alkotmányukat megteremtették, hogy a szerzetesek tartózkodjanak a gúnyolódó megjegyzésektől. Nem tesz jót a közösségnek. Ezt nekem még nagyon-nagyon meg kéne tanulnom. Ez volt a hatodik pont.(29:35)

Kijelentései sablonosak, merevek, így nem tudok mélyebb kapcsolatba kerülni vele.

Hetes. Kijelentései gyakran annyira sablonosak, merevek, hogy nem tudok mélyebb kapcsolatba kerülni vele. Na itt erről egy évet beszélhetnék. A sablonos, merev előregyártott mondatainkról, amelyek tökéletesen megakasztanak egy beszélgetést. És puff máris a felszínen vagyunk pedig nem ott szeretne lenni a másik vagy esetleg Ugye itt vannak ezek a kifejezések amiket csak megnevezek. Unnék ezekről beszélni, hogy: moralizálás, dogmitizálás, bagatellizálás, diagnosztizálás, általánosítás meg az összes többi. (30:24)

3-4 perces jelenet

Fiatalokkal csináltunk olyat, hogy 3-4 perces jelenetet kellett előadniuk. Egyetlen kérésem volt csak, hogy tegyenek bele ilyen mondatokat. S nézzük meg, hogy hogy' alakul egy ilyen beszélgetés. Egyrészt óriási élmény volt, olyan 2 perc után fetrengtünk a röhögéstől, a másik, volt olyan néhány perces jelenet, amibe minden nehézség nélkül 15-20 ilyen mondatot bele lehetett tenni. Nagyobb nehézség nélkül s a végén azt mondta valaki, hogy „ Te Feri ebben az a döbbenetes, hogy én ezeket a mondatokat szoktam mondani.” hhh.. 15-20-at egy beszélgetés alatt. Most ez annyira elindította a fantáziámat, hogy írtam egy ilyen beszélgetést.

Aszongya. Mindjárt összeszedem magam. Ő, ez a beszélgetés egyáltalán nem túl eredeti, meg nem is annyira szellemes de azért elmondom. Őö mikor megírtam arra gondoltam, hogy ez egy párbeszéd, még az is eszembe jutott, hogy valakit fölkérek, valakit akivel ezt jól elő tudnám adni, hogy párbeszéd formájában mondjuk el. S aztán ahogy leírtam és ahogy elolvastam rájöttem, hogy az benne a jó, hogy ezt egyetlen ember monológként elmondhatja valakinek. Hogy ezek a hihetetlenül lapos, sztereotip, moralizáló, okoskodó, kioktató, általánosító, lekicsinylő megjegyzéseink pont olyan hatást gyakorolnak, hogy a másik teljesen eltűnik.

Tehát ahogy mondom, vehetitek úgy hogy ez egy párbeszéd, de nyugodtan hallgathatjátok úgy, hogy nem. Két ember beszélget, de ez azt jelenti, hogy csak az egyik mondja egymás után ezeket a mondatokat. Mondom akkor:

Na, így van ez.
Senkinek se könnyű.
Háá, szomorú dolgok ezek.
Szedd össze magad!
Mi ez az örökkévalósághoz képest?
Áhh, minden megváltozott.
Én már semmit se értek.
Mikor érted már meg végre?
Hova vezet ez, mondd meg?
Ez semmi, ezt hallgasd meg.
Minden rajtad múlik.
Hááá, semmi sem múlik rajtunk.
Semmi sem múlik rajtunk.
Légy már végre önmagad!
Na ez vagy te.
Remélem tanultál az esetből.
Te sose változol meg.
Hányan vannak rosszabb helyzetben mint te!
Nem értem, miért kell bőgni.
Keresztény ember nem érezhet így.
Most mit akarsz azzal a késsel? 🙂 🙂 🙂
Azt hiszed, ettől bármi is jobb lesz?
Mindennek van határa!
Te teljesen beszűkültél.
Kezdj már valamit magaddal!
Mondj már valamit!
Te ne beszélj!
Csinálj már valamit!
Mondtam, hogy ez lesz a vége!
Ne add föl!
A remény hal meg utoljára.
Csak akarni kell!
Na ezt jól megcsináltad.
Én előre megmondtam de te nem hallgattál rám.
Nem értelek, neked semmi sem jó.
Ez tipikus hiszti.
Nem szabad sírni.
Fogd föl! Senki sem kap nagyobb terhet, mint amit el bír viselni.
Most mitől készültél ki ennyire?
Hát ezt nem gondolhatod komolyan.
Na most mért nem mondasz semmit?
Fogadd őszinte részvétem.
Neked már jó.
Az idő mindent begyógyít.
Emléke örökké él.
Ne is gondoljunk rá.
Ugye megmondtam, hogy minden érzés elmúlik egyszer?
Minden elmúlik.
Mikor lesz már vége? 🙂 🙂 🙂

Most. (35:05)

/ Ezt adjam neked oda? Tudtam ez gyorsan el fog fogyni. Ti kapjátok a gyengébbet. /

Azt mondja... eddig volt az empátia. Hogyha valakivel kapcsolatosan képesek vagyunk mindannak az ellenkezőjére amiről szó volt akkor ő azt fogja átélni, hogy megértem őt vagy együtt érzek vele, mellette állok, vele vagyok és a többi.

ELFOGADÁS, TISZTELET

Most jöjjön a harmadik nagy kör. Hiii.. még van félóra. A harmadik nagy kör. Az elfogadás és a tisztelet. A tiszteletet olyan értelemben, hogy tisztelni a másikat nem bármiért vagy valamiért, hanem tisztelni egyszerűen azért mert ember, minden feltétel nélkül. A tiszteletet olyan értelemben, hogy tisztelni a másikat nem valamiért, hanem tisztelni őt egyszerűen csak azért mert ember. Nem tisztelni őt... na tehát, hogy... nem bármiért vagy valamiért tisztelni, hanem, hogy mindenkinek kijár a tisztelet pusztán azért mert van. A tiszteletet ilyen értelemben. Mindenféle föltételhez nem kötődően.

Az elfogadást olyan értelemben, hogy nem elfogadni valamit belőle, nem elfogadni valamit tőle, hanem őt magát elfogadni feltételek nélkül. Az elfogadást meg olyan értelemben, hogy nem elfogadni valamit belőle, nem elfogadni valamit tőle, hanem őt magát elfogadni. Itt a személynek az elfogadásáról van szó. A személynek ráadásul, ahogy Rogers mondja, a föltételek nélküli elfogadását. Ez, őőő ahogy majd fogjátok hallani mondom egymás után a pontokat és kifog derülni az, hogy ahogy mondok egy kijelentést, általában az jön ilyenkor belőlünk elő, hogy nananana, azé' azé' lassan az agarakkal, hát azért... Hogy majdnem mindegyik pont ami elfog hangozni valami olyasmi amire rögtön tudunk egy csomó érvet mondani. Nananana, azért ezt így, így azért ezt ne mondjuk, hogy csak úgy elfogadlak akkor amikor. Hát azért.. Tehát esetleg hallgassátok azzal a füllel is hogy ezeket a kijelentéseket általában, legalábbis a hétköznapi életünk gyakorlatában egyáltalán nem tartjuk igaznak, vagy azt mondjuk elméletben, „ aha, igen ez nagyon szép valóban” és nem csináljuk így. Mert mindig ki tudjuk egészíteni valamivel amitől ez ott és akkor nem érvényes. (37:49:) Tehát elfogadás, tisztelet.

Vannak pillanatok amikor jobb véleménnyel van rólam mint máskor.

Vannak pillanatok amikor jobb véleménnyel van rólam mint máskor. Ez attól függ hogyan viselkedem. Tehát vannak pillanatok amikor jobb véleménnyel van rólam mint máskor. Ez attól függ hogyan viselkedem. Nem mondjuk-e erre rögtön azt, hogy „persze, hogy attól függ hogyan viselkedem”? De hogyha nincsen egyáltalán olyan működésmódom a másik emberrel kapcsolatban, hogy vele meg tudjam azt sejtetni, hogy akkor is elfogadom, ha úgy működik, ahogy nekem nem esik jól. Akkor is elfogadom ha az nekem nem jó, de őt el tudom fogadni. Ha ezt mindig föltételhez kötöm, akkor az jön ki belőle ami, amiről Rogers beszél, hogy kölcsönösen átéljük azt, hogy nem fogadjuk el egymást. A szeretetedet feltételekhez kötöd. Elvárások, követelmények és a többi és húzódnak föl a falak. Mondok akkor konkrétumokat. (39:07)

Egy kapcsolatban nagy érték lenne mindkettőnk számára, ha a rosszkedvemet kimutathatnám és a társam ezt elfogadná: biztonságban érezném magam, és az ennek révén felszabaduló energiáimat kapcsolatunkra fordíthatnám. Azt mondja egy negyvenéves asszony, úgy, úgy ezért úgy megszerettem őt. Azt mondja, úgy már hosszabban beszéltünk és akkor egyszer csak, sóhajt egyet s aszongya, hogy : „ Jaj Feri tudod, igazából azt szeretném, hogy egyszer úgy legyen egy nagyon rossz kedvem – má! Nem ezt szeretné, majd mondom a folytatást hogy... - hogy nagyon rossz kedvem van és ülök otthon és a férjem oda jön hozzám és elkezd engem simogatni, cirógatni és azt mondja, hogy jajj hát.. és mond nekem kedves dolgokat, mert észrevette, hogy rossz kedvem van és ki akarja fejezni, hogy ő szeret engem – és nem itt fejezte be mert ez még annyira-annyira semmi - és tudod az lenne a jó, hogy ha én akkor, még nem állnék rögtön kötélnek, hanem úgy.. nem...nnmmm..ccc..nmm... még mindig rossz kedvem van, és akkor ő nem hagyná abba és akkor még egy – ugye aranyos, 🙂 jajj de jó, az összes 40 éves feleségnek úgy tetszik 🙂 - és akkor úgy, és akkor úgy, úgy nem hagyná abba, és akkor még úgy mondaná, mondaná és én „ na jó, most már jó kedvem van”. S azt mondja, hogy „Ezt úgy szeretném egyszer”. De sosincs. És akkor elmondja, hogy náluk egy ilyen helyzet, hogy szokott lefutni. De nem így. Sose így. Milyen hatalmas élmény lehet az amikor tudván tudjuk, hogy persze a másiknak nem jó. Mért jó érzés az ha a másiknak rossz kedve van és együtt élek vele? Hogy volna jobb de mégiscsak megtehetem. Úgy szeretném, hogy kéressem magam egy picit, utána beadnám a derekam. Na ez egy olyan női mondat, ahogy én mondtam az rögtön férfinek hangzott. Mer' az is volt. (41:22)

A gyerekek állandóan kísérleteznek a felnőttekkel. Arra kíváncsiak, hogy szeretjük-e őket akkor is ha nem felelnek meg az elvárásainknak. A bizalom keresése. Na. Azt mondja. A gyerekek álladóan kísérleteznek velünk. Folyton-folyvást arra kíváncsiak, hogy szeretjük e őket ha undokok vagyunk, ha neveletlenek és az összes többi. És persze a gyerekeknek szükségük van határokra. Nagyon is kell nekik mondani, hogy ennyi annyi három óra két kiló meg minden. Mondani kell nekik de hogy ha csak ez van és nem tudom mögötte mellette ezzel együtt kifejezni, hogy és akkor is szeretlek ha ez nem megy akkor történik az, hogy a gyerek még csinálja és mégis-mégis állandóan próbálja kikutatni, hogy mikor jön belőled az, hogy szeretsz engem akkor is ha kibírhatatlan vagyok. Mer ha egyszer átélném azt, hogy szeretsz akkor is,hogy ha hülye vagyok akkor meg tudnék nyugodni. Akkor végre fújnék egyet s azt mondanám „ jóvan jóvan akkor nincs értelme hülyének lenni” Hát nincs értelme pattogni, házsártosnak lenni, követelőzni, megsértődni, rácsapni az ajtó... semmi értelme nincs. Már csak azért sem mert ezzel úgysem érem el. Az egész mögött lehet egy ilyen, ahogy sokszor beszéltem erről, hogy a bizalom keresése. Lehet - fogalmazhatjuk meg úgy is a mostani szempontjaink kapcsán- annak a keresése, hogy szeretsz-e akkor ha én ilyen vagy olyan vagy amolyan vagyok. A gyerekek zseniálisan értenek ehhez, de a serdülők is. A serdülők úgy be tudnak szólni, de úúgy, hogy csak úgy rezeg. Má, hogy én … 🙂 És semmi másra nem megy ki az egész csak arra, hogy bírod-e. Ez olyan mint egy boksz meccs. Kapsz egy óriási gyomrost. De a gyerek, serdülő úgy csinálja, / Szia Zsuzsa / hogy azért egy kicsit mélyütés legyen de azért még ne fújják le a meccset. Egy gyomorszájas s hogy akkor, na akkor mi van? (42:47)

Hittancsoport

Egy sikerélményemet szeretném elmondani. Egy ilyen serdülős-elfogadó-harcolós dologról. Átvettem egy hittancsoportot, ez a csoport, ő arról volt nevezetes, hogy kikészítették a hitoktatójukat. Erről volt nevezetes és ez még nem én voltam. Az egyházközség úgy döntött, hogy engem enged az oroszlánok közé. Ezek ugye 16 éves lányok és úgy járnak hittan órákra egyébként, hogy ilyen eszméletlen cuccokban járnak hihetetlen. És akkor azt csinálják, hogy jönnek a hittanórára, bemennek a w c-be ott átöltöznek mert feketére ki vannak festve. Tudjátok ilyen, ilyen... szóval minden ami kell. És akkor átöltöznek, beülnek a hittanórára és ö, az történt addig előző hitoktatójukat úgy készítették ki, hogy folyamatosan beszéltek, egyszerűen se kép se hang lehetetlen volt a helyzet. A hittancsoport fejlődését körülbelül úgy fogyott, hogy 7,8... nem 8,7,6,5,4,3,2 akkor már csak az a két-három ember volt akitől semmit nem lehetett csinálni. És na, megkaptam őket 🙂 És akkor az első alkalommal csak játszottunk és akkor kiderült, hogy nagyon-nagyon... hát olyanok. Szeretnek lázadni, ellenkezni meg minden. És azt találtam ki, hogy hozok 2-3 alapvető szabályt. Ezt a 2-3 alapvető szabályt ha törik ha szakad betartjuk, ha nem, akkor el kell menniük.

Minden alkalommal amikor előbb el kell menniük, mint ahogy a hittanórának vége volna, felhívom a szüleiket és megmondom, hogy előbb engedtem el őket. Őőő. Kedves vagyok ugye ? 🙂 Most meglepődtetek!
Nem beszélgetnek egymással! Ezt is megbeszéltük. Nem beszélgethetnek. Előtte, utána beszélgethetnek amennyi jólesik.
Nem zavarhatják a többieket! Felőlem ha az egész hittanórán azt csinálnak, amit akarnak úgyis lehet, de nem zavarhatják a többieket.

Ezt a három szabályt hoztuk. Azt mondtam ezen túl ppff. Elkezdtünk így dolgozni és közben pedig én az egész hittan anyagot, az egészet, átírtam harcra-küzdelemre-puskára- pisztolyra-ásóra-gyalogságra-szerszámokra. Ami azt jelenti, hogy mindent áttettem ilyen vetélkedőbe, küzdelembe, harcra. Mindent. Mindent. Minden alkalommal vittem be nekik díjakat. Egy küzd mindenki ellen, mindenki küzd egy ellen, mindenki mindenki ellen küzd, mindenki küzd a pap ellen. Tehát ezeket. Ennek viszont maximálisan teret adtam. Ha harc legyen harc. Ízekre szedni a másikat. Ki a jó, ki a vesztes. Szép lassan visszagyüttek. Komolyan, hát persze ízlett nekik a csoki 🙂

A múlt alkalommal a következő történik. Körülbelül nem több sőt kevesebb mint ¾ éve vagyunk így együtt – nem beszélgetnek az órán, diktálok nekik és írnak. El tudjátok ezt képzelni, hogy egy 16 éves valaki, délután..? „ Hogy volt atya?” Na és megcsinálják. Na és akkor a következőt mondja nekem az egyik „ Atya arra gondoltunk, hogy nagyon közel van már most a karácsony és ha megengedné az atya akkor mi elmennénk betlehemezni. Má' úgy kigondoltuk. Szabad?” Jó, menjetek 🙂 Kishülyék menjetek 🙂 Na, na nem így reagáltam de, hát hatalmas öröm, hogy megengedem nekik, hogy elmehessenek betlehemezni az idős nénikhez. Az utóbbi időben már most kihagyják a wc-t, az átöltözést, most már nem annyira poén. (45:42)

Ezt el akartam nektek mondani. Ő mér, mér akartam elmondani? Most nem jut eszembe. Vannak pillanatok amikor jobb véleménnyel van rólam mint máskor. Attól függ hogyan viselkedem. Nemtom' hogy jön ez ide de mindegy 🙂 / Jaja provokáljál. Köszi. Hmmm. Jóvan mindegy/

Irántam való érdeklődésed aszerint változik, hogy mit mondok vagy teszek.

Mondom a második pontot. ( Azon van a második. Hii... azt még nem mondtam el. Add vissza kérlek! Lécci, lécci, lécci Huuuu ) A második pont nagyon hasonlít az elsőhöz, a harmadik meg nagyon fog hasonlítani a másodikhoz, a negyedik meg az első háromhoz. De ki akarom majd direkt emelni az árnyalatnyi különbségeket. Ő, nem ugyanazt mondja az egyik a másik meg a harmadik. Mert a második úgy szól. Irántam való érdeklődése aszerint változik, hogy mit mondok vagy teszek. Itt az érdeklődés szót húztam alá. Irántam való érdeklődésed aszerint változik, hogy mit mondok vagy teszek. (50:25)

A média szerepe

Szombaton hallottam egy nagyon érdekes előadást, a médiáról, a média hatásáról. 2002-2003 as felmérések adatait hallottam. Szeretnék ezekből mondani néhányat. Azért, mert hogyha megnézzük ezeket a ki nem mondom melyik adókat, általában mindegyiket akkor máris egy olyan világba csöppenünk bele, ahol ez a szó hogy érdeklődés ez a középpontba kerül vagyis, hogy olyan műsorokat kell csinálni, ahogy erről Vámos Miklós beszélt aki az egyik legjobb műsort csinálta egyébként – a Lehetetlen, meg az a másik – ezek nézhetők voltak és a … most olvasom tőle egy interjúban, hogy a következőképp mentek ezek a műsorok. Először elment valakihez, akivel akarta csinálni a beszélgetést és egy vagy két napot beszélgetett vele. Utána összegyűjtötték a sztorikat, amiket ő hallott, megmondta a beszélgetőpartnerének, hogy melyik történetet hozza be a műsorba, és melyiket ne. Majd mint jó, öreg dramaturg, még azt is megmondta, hogy szerinte hol kéne befejezni a történetet, hol kéne belőle valamit kihagyni, hol kéne hozzátenni. És utána láttuk mi, a tv előtt ülve azt, hogy milyen érdekes, pergő műsor.. nahát-nahát. Hááá velem miért nem történnek ilyenek? Vagy mér nem bírom én így elmondani? Ő maga mondja ezt. Ez a műsor arra a logikára épült föl, hogy másfél percenként kis poén, három perc …. nem, de... másfél percenként kis poén, három percenként nagy poén. Így lehet csinálni egyórás műsort. Félelmetes, nem? És ez egy igényes műsor volt szerintem.

Na most. Magyarországon, ez 2000 utáni adat, ha minden polgárt beleveszünk vagy elvtársat, mindegy nem akarok kirekesztő lenni 🙂 tehát ha az összes embert belevesszük, akkor több mint 4 óra a tv előtt töltött idő. És akkor most a tv-vel kapcsolatosan mondanék szempontokat. Azt mondja. A tv műsorok korosztálya vagyis nézték azt, hogy egy héten át vagy egy napon hány évesek azok a szereplők, fiktív vagy valóságos szereplők, akik a tv műsorban vannak és összehasonlították a társadalom valódi kor elosztásával. S persze hogy kiderült, hogy a tv-ben vagy a médiában döbbenetes túlsúlyban vannak mondjuk a 18 és 35 év közöttiek. Gyerekek még valamennyire, idősek meg alig. Tehát önmagában az, hogy nézem a tv-t, egy olyan képet sugall számomra ami torz és nem valós, egy olyan képet ami érdekesebb, mint a valóság.

Aztán. Kiderült az, hogy amikor Magyarországon példaképet kell választani - a serdülő gimnazistákat mértek föl – a gimisek több mint 50 százaléka a médiából ismert embert választja példaképül, akiről természetesen nagyon érdekes képet festenek a médiában, amely nem reális. Aztán. Az Egyesült Államokból jön ez a fölmérés. 21 éves koráig, egy átlag amerikai állampolgár 80 000 gyilkosságot lát a tv-ben. Nyolcvanezret.

Készítettek svéd-magyar közös kutatást. Ez is már 2000 utáni. A médiaszereplőket kutatták, hogy vajon a magyar fiataloknak és a svéd fiataloknak milyen média szereplők tetszenek, van-e ebben különbség. És kiderült, hogy nincs. Egészen más kultúrában élünk, egészen más a történelmünk, a hátterünk, minden más, de egy mai fiatalnak ugyanaz az érdekes ember Magyarországon és Svédországban. Ez hihetetlenül nem reális. Ez azt fogja majd jelenteni, hogy azok egyáltalán nem válnak már érdekessé, akik lehet valami olyasmit képviselnek, ami nekünk igazán, igazán a gyökereinkhez tartozik. Ebből adódóan mondhatjuk azt, mert tudjuk egy másik kutatásból, hogy jelenleg a lányoknak, a fiatal lányoknak a 90 százaléka nincs megelégedve a saját testével. 90% ! Ez eszméletlen. Ez nyilvánvaló az, hogy én a testemmel megvagyok-e elégedve, ez rögtön összefüggésben van azzal, hogy milyen az önmagamról alkotott képem. Önmagamat el tudom-e fogadni és már akkor ott is vagyunk amiről beszélünk. (55:43)

Ahogy utaztam most a buszon, fölszállt egy csomó, csomó hölgy, mer valami olyan... nem tom' hol mentünk el, ahol női dolgozók szálltak föl, és ahogy így körbenéztem, azt láttam, hogy körülbelül a húsz nőből háromnak nincs festve a haja. Ott Óbudán egy 118-as busz. Én ezen meglepődtem, hogy, hogy? Hogy is van ez? És végül az utolsó. Tudjátok, hogy mit jelent a tv-n megjelenő kis logó, vagy micsoda? Az azt jelenti, hogy 12 cm alatti nézők ne nézzék a filmet 🙂 Összes többiek nyugodtan. (57:10)

Hangerő

Ezt a... ezeket a kutatásokat azért akartam elmondani, mert hogyha egy olyan világban élünk ahol a realitásról alkotott képünket a médiából szerezzük – mer' onnan szerezzük nagyon sokan nagyon sokat – akkor a valós... jaj istenem... valós, valósss... szóval ha csak úgy élek simán akkor te unalmas leszel. Akárkivel házasodhatom meg, te sokkal unalmasabb leszel, mint bárki a tv-ben. És ez így hihetetlen röhejesen hangzik, de mégis hat rám, nyilván. S ha valaki összeköltözik a másikkal nem érti, most itt valami baj van vagy mi nem működik itt? Hát csak úgy ül és ül 🙂 Mér' nem mond már egy jó sztorit? Hát ez... nem így szokott lenni? És... nem volt már veletek olyan? Én velem többször is, hogy ülök az autóban és annyira megszoktam, hogy hangerő, föltekerem-letekerem és valaki ül mellettem és beszél és halk és nyúlok a hangerőhöz hogy föltekerjem 🙂 🙂 🙂 Én velem ez többször előfordult. Az a.... akkor meg kifejezetten elő szokott fordulni amikor sokan ülünk a kocsiban és hátul beszél valaki. Nem látom őt csak hallom a hangját. Többször nyúlok, hogy fölerősítsem a hangját. Nem volt ilyen veletek? Hát... akkor én most elvesztem? 🙂 Reménytelen vagyok? Tehát, ugye így szólt az a mondat: Irántam való érdeklődése aszerint változik, hogy mit mondok vagy teszek. (59:31)

Slawomir Mrozek: Ő

Nem bírok tágítani. Mrozektől. ( Slawomir Mrozek lengyel szerző – szerk.) A mű címe: Ő

Megesik, hogy a balszerencse nem csak az embereket üldözi. Példának okáért elmondok egy történetet a puskáról. Barátom a nagy utazó tisztázatlan körülmények között hunyt el s rám hagyta puskáját. Ritka szép darab. A legkülönösebb pedig, hogy még a vadak is kedvelték. Elvittem az első vadászatra rögvest igen érdekes megfigyelést tettem. Minden vad egyenesen ránk akaszkodott. Lett légyen farkas, vaddisznó, szarvas mind azon volt, hogy csővégre kerüljön. Lélekszakadva rohantak ki az erdőből és sorba álltak sőt tülekedtek. Ebből aztán nagy tumultus és kavarodás támadt. Mindenünnen csak úgy rajzott az egyébként eléggé ijedős és nem valami szolgálatkész vad mert általában nem kerül közelebb de nem is igen hagyja, hogy közelebb kerüljön hozzá az ember. Úgy látszik egy szép puska igen meggyőzően hat varázsolja a szokásokat. Látom semmi okom a sietségre a tölgy alatt szépen rágyújtok és bevárom majd csak felsorakoznak valami rend szerint. Végre valahogy kiegyeztek. Egy vaddisznó részesült a megtiszteltetésben. Valóban, olyan volt a kardja akár egy huszáré, a szeme apró és mérges. Ő mutatott a legnagyobb hajlandóságot a dologra, ezért intettem neki, hogy jöhet. Fölhúzom a puska kakasát és célba veszem. Vaddisznó örömében kunkorította a farkát már indult a rohamra. Meghúzom a ravaszt de a lövésre a puska csak ennyit mond: Nem volt időm hosszan tűnődni, mert alig tudtam egy fa mögé ugrani. A vaddisznó elviharzott mellettem és az ágakat törve-zúzva tűnt el az erdőben. A puska meg továbbra is csak ezt mondja... tötötö. A vaddisznó úgy neki lódult, hogy hiába fékezett nem tudott megállni este felé a falu előtt 🙂 Azt a parasztoktól tudtam meg -később- akik látták. A puska meg csak ezt mondja ttt . Világos, hogy valami nincs rendben. A vad megállt aztán állt egy darabig és elvonult igen elégedetlenül. Tetejébe a többi vad kinevette. A puska meg csak: ppp Leültem a tölgyesben. A puskát fölváltva hol reménykedve simogattam, mert attól talán megnyugszik, hol meg ököllel vertem mérgemben. Végül a mohára fektettem, magam is mellé heveredtem a sapkát meg a szemembe húztam. Már nem csépeltem de nem is nyugtatgattam Sokáig feküdtem így aztán újra megrázta ez a ppppp Hát csak rázza. S ekkor elsült. Pifffff. Talpra ugrottam. Egy kissé elszundíthattam, mert a nap már lenyugodott vagyis egész délután kínlódott szegény. Csak most döbbentem rá, ez a puska hebeg. Hát sokféle puskáról hallottam már. Akad állítólag olyan amelyiket nem tanácsos gyerekek előtt használni mert trágár. Egy másik fajta pedig, ha jól emlékszem rövid vadászpuska, idegen nyelven tud odapörkölni. De mindig csak azt tették amit kellett. Egy hebegő puska azonban...? Először történt ilyen és éppen velem. Nem szégyen és különben nem is kellemetlen. Na de mihez kezdjek? Túladni rajta. Akárhogy is vesszük, a barátomtól kaptam. Békén hagynám és nem használnám? Igen, majd nem használom. Megsajnáltam szegényt. Az ő hibája talán, hogy nyomorék? Mindez persze csak kibúvó volt, mit tagadjam, hozzá nőtt a szívemhez. Elvittem egy puskamíveshez. Alaposan megvizsgálta, sokáig nézegette, végül ezt mondta „ Uram, rég nem láttam ilyen gyönyörű puskát. Ennek semmi baja.” Említettem neki a hebegést. „Talán túl ideges. Ez a fajta puska nagyon érzékeny éppen azért mert kitűnő minőségű. Honnan vette?” Megmondtam. „Áhá egzotikus országból való. Kitudja mi történhetett ott vele. Hát valami megrázkódtatás érhette vadászat közben. Tudja vannak olyan dolgok, amelyek kitörölhetetlen nyomot hagynak egy puska életében.” Gyógyítható? „ Egyelőre nagy nyugalomra van szüksége és tapintatra. Vadászatra még gondolni sem szabad amíg nem tér magához. Azután óvatosan valami háziállattal lehet kezdeni és az eredménytől függően fokozatosan átérhet vele mezei vadakra. Muslincára, zsizsikre. Néha napján vigye ki magával az erdőre és figyelje meg hogyan reagál. Ha jobban érzi magát próbáljon célba venni valami gombát. De! Mihelyst valami zavart észlel szakítsa félbe a kísérletet. Az igazi vadat sokáig nem ajánlom.” Megsimogatta a puskámat gyöngéden sőt véleményem szerint túlságosan is gyöngéden. Sehogy se tetszett nekem ez a mozdulat. És ha nem boldogulna vele, akkor? Kérdeztem tőle nyersen. Esetleg „ Átvehetném” Mondta és közönyösen bámulta a mennyezetet. Úgy éreztem, nagyon is közönyösen. Hűvösen köszönetet mondtam és megígértem, utasítása szerint járok el. A lehető legnagyobb nyugalom kedvéért a melegházban helyeztem el a puskát. Oda nem hallatszik be a lárma és senki se teheti be a lábát a kertészen kívül. Napközben rendszerint a puska mellett üldögéltem, ám olyasvalami történt ami meghatványozta éberségem. A kertész tudatta velem, hogy éjjel valaki letaposta az ágyásokat. Megvizsgáltam a nyomokat. Valaki a melegház körül koslatott. A puskaművesre gyanakszom. Egy tábori ágyat állítottam fel a melegházban, éjszakára is ott maradtam. Micsoda felejthetetlen esték voltak. A teliholdnál még gyengédebben ragyogott az üvegtetőn áthatoló derengésben az orchideák bódító illatában nappal a fegyver. Hosszú órákat virrasztottam mellette egész hajnalig csak aztán feküdtem le. Egy alkalommal elnyomott az álom. A melegházban fullasztó volt a levegő. Valami csattanásra riadtam föl csörömpölésre és megcsapott a friss levegő. Ösztönösen cselekedtem mint álmomban. Megragadtam a puskát, céloztam és lőttem. Lőttem. Ki tudja meggyógyult e valóba vagy csak az én kedvemért ragadtatta el magát erre erőfeszítésre. Lövés dördült. Gyönyörű. Legszebb amit valaha hallottam életemben. Ott feküdt előttem a vaddisznó szíven találva. Szemében megkövesülő elragadtatással. Ez az incidens azonban nagyon sokba került neki. Már sosem tért magához. Nem hebegett. Örökre elhallgatott. Mindent megadnék neki ha még egyszer hallhatnám. Hogy pppp.

Az irántam való érdeklődése aszerint változik, hogy mit mondok vagy teszek. (1:08:14)

Néhány dolgot kedvel bennem, másokat nem.

Hármas pont. Hiii. Két perc. Néhány dolgot kedvel bennem, másokat nem.

Plázázás

Azt hiszem, ez megint olyan szempont amire azt mondjuk: „Hát naná, hát persze, hogy így van”. De. Egy kedves ismerősöm jött hozzám és szégyenkezve a következőt mondta „ Te Feri atya én most beismerem előtted, én plázázok” 🙂 Ezt mondta és szégyen mögé rejtette arcát, negyvenéves barázdált arcát. Rögtön azt gondoltam, hogy ha egy új lelki-tükröt készítünk ez egy külön kategória lesz. Majd a mulasztások kategóriája: plázáztál? Mennyit? Kivel? 🙂 Azért akartam ezt elmondani, mert tudjátok ezt úgy mondta el nekem, hogy azt vettem ki a szavaiból, hogy azt gondolja, hogy én ezután már nem fogom őt szeretni, mer' ő föltárta azt, hogy ő plázázik. (1:09:30)

A kóla

A másik. Na, lehet, hogy ezt egyszer említettem. A kóla. Egyszer megyek haza nagy nyugodtan egy két literes kólával. Azt gondoltam, hogy ez, ez, ez normális. Mindaddig amíg nem találkoztam Margit nénivel. Margit néni egyházközségünk kimagasló tagja. Nem termetében hanem erkölcsiségében és összecsapja a kezét „ Ferenc atya maga kólát iszik?” 🙂 S egész elszégyelltem magam, ugye hebegtem mint a puska, hát öö...ööö.. csak féllitereset ..ez most a kétliter... vendégek jönnek... nekik vettem... és én csak egy nagyon picit. 🙂 Olyan megdöbbentő tud az lenni, amikor szerintem valami olyasmit teszek ami lehet, hogy nem helyes de azért emberinek emberi, mondjuk, hogy kólát iszom. És amikor egy kedves hívő emberen a megdöbbenés, a megrökönyödés...mint amikor valaki rám nézett és elárultam neki, hogy szerdán moziba voltam. 🙂 Moziba??? Atya jár mozgókép filmszínházba. Atya, atya „Na és ha a többit elmondtam volna? 🙂 (1:11:17)

Auto trader

Ugye próbálom azért a testvéreimet kiábrándítanom magamból, hogy úgye adagolom nekik az érdeklődési köreimet... például sportautók. Ilyet! Atya, atya.. haaa. Maga sportautó? Hát.. most képzeljétek el. Időnként megveszem az auto trader című magazint, az autó traderben semmi más nincs mint 3x4 cm-es pici kockákban fekete-fehér autók. Ennyi. Százötven oldalon keresztül. 🙂 S amíg mondjuk várok valakire, és késik, akkor előveszem. Autó trader. Ohhhmmm. Tudjátok így, így nézem s úgy csinálom, már egy csomó taktikám van, hogy hogy nézzem. Tehát mert régen úgy kezdtem, hogy a kedvenc márkáimmal kezdtem. Rájöttem, akkor lelövöm a poént, az nem jó. 🙂 Akkor most úgy csinálom, a német márkákkal kezdem, mert azokat szeretem a legkevésbé s akkor úgy haladok a japánok felé... s a végén természetesen, hát a Toyota... így álmodozom. Képzeljétek.. na ezt most beismerem nektek mit tettem. Vagy ezt mondtam már? Nem meséltem azt? Egyszer képzeljétek arra vetemedtem, hogy annyit néztem egy ilyen 3x4-es kiskockát, alul van egy telefonszám ….” Jó napot kívánok! Érdeklődni szeretnék...” nem mondom ki, turbó, 550 lóerő … úgy csináltam mint egy vevő. Képzeljétek el. Ezt nem meséltem nektek? Istenem 🙂 Nyáron volt Még most is jó rá gondolni 🙂 Tudjátok mint a történetben: - Dehát ezt már hússzor meggyónta, Mari néni. - Tudom, tudom de olyan jó visszaemlékezni rá..." 🙂 Tudjátok nyáron az ember elgyöngül, süt a nap, oda van írva 3x4-es kis kocka, targatető... jajjj jajjj.. nem tangabugyi hanem targatető... mér' hát mindenki másra izgul 🙂 ugye hát... én szerintem én jól kezelem ezt a kérdést... komolyan 🙂 meg vagyok elégedve magammal, mér' ilyen fogadalmat nem kellett tennem.. 🙂 nem kellett.. cölibátus az volt, de hogy nem izgulhatok rá egy targatetőre az nem 🙂 semmi ilyen papírt nem írtam alá. Úgyhogy fölhívom .. világ végén... igen de vidéken lakom...nem baj … mit érdekel.. világvég 550 lóerő? Igen. Elmentem képzeljétek el és kiadtam magam vevőnek 🙂 És akkor ülök, nézem, mentünk néhány kört.. látja rajtam hogy komoly vevő vagyok.... persze a színjátszó körnek volt valami értelme 🙂 S akkor azt modja „ látom látom maga, maga, maga ért ehhez. Próbálja ki, cseréljünk helyet... ahhh … ugye augusztus... targatető levéve.. ugye na és akkor 5mp 100... ugye 50-es táblákat hagyjuk el egymás után... aaahhh 🙂

Most ezt „ a néhány dolgot kedvel bennem, másokat nem” címszó alá gondoltam elmondani. Így kedveljetek engem eztán. Na. Híííí. Ilyet. Látszik, hogy teljesen elszálltam. Azt mondja, hogy akkor aki akar hirdethetne, én is hadd hirdessek előtte. Kérlek benneteket, hogy a hirdetés célja más emberek java legyen! És akkor ennek az eszmeiségnek a gondolatában tegyétek meg hirdetéseiteket!

Az elfogadás és tisztelet témája a 2003.11.25. előadásban folytatódik.

Lejegyezte: czenkikata