A szeretetmohóság. A feltétel nélküli szeretet értelmezései.

2005.02.15.

Megosztom
Elküldöm

Vázlat

Szeretetéhség és mohóság

A szeretetéhség és a szeretetmohóság közti különbség kifejtése: (első három pont az előző előadásban volt)

A szeretettől nem idegen:

4. hogy magamat is fontosnak és értékesnek tartom. A mohó ember nem tartja magát fontosnak és értékesnek, ezért a másiknak kell betöltenie a benne levő űrt. Ennek következménye lehet, hogy nem is figyel a másik szükségleteire.

A szeretetmohó ember fél felismerni az alapdilemmát, hogy mohón vágyik a szeretetre, de ő maga tulajdonképpen nem is szeret.

5. az a meggyőződés, hogy én is szeretetreméltó és szerethető vagyok, és hogy én is tudok szeretni.

– Aki valóban képes szeretni, az tudja, hogy ő is szerethető.

– A szeretetmohó ember fél attól, hogy őt valaki igazán szeretni fogja, mert ez egy olyan kihívás, aminek nem tud eleget tenni. Ezért egyszerűbb irreális elvárásokkal fordulnia a másik felé, hogy bebizonyítsa, tényleg nem szereti.

– A szeretet utáni vágyamban azt akarom, hogy valaki szeressen. A mohóságban pedig, hogy mindig, mindenki engem szeressen.

6. az önátadás és az önfeláldozás. A szeretetmohóságban azonban azért hozok áldozatot, hogy igazoljam a veled szemben támasztott összes igényemet, elvárásomat, neheztelésemet, dühömet…

A másik út, hogy hagyom az emberi kapcsolatokat, mert nem akarok még egyszer csalódni. Ennek klasszikus formái: presztízs, hírnév, hatalom, vagy birtoklás.

7. az a vágy, hogy a szeretetem és a vágyaim beteljesedjenek.

A szeretetmohóságban azonban azt gondolom, hogy ha csak ennyit kapok, az nekem nem elég, és ha ez neked is jó, az már gyanús. (Ajánlott könyv: Tényleg szeretsz?)

8. a függés és a rászorultság. Az elmélyült szeretet egyfajta függést is jelent. (Anya-gyerek kapcsolat) A mohóságban a függés túlzott, irreális.

9. a féltékenység. A szeretetmohóságban fellépő féltékenység nem csillapodik, racionális érvekkel nem győzhető meg. A szeretetmohóság egyik tünete, hogy nem tud, és nem is akar osztozni.

10. a feltétel nélküliség vágya és akarása. Paradoxonnak tűnik, de igaz, hogy a szeretettől nem idegen, hogy elvárások vannak benne, és közben lehet feltétel nélküli.

Például Jézus és a gazdag ifjú történetében (Mk. 10. 17-27) – Jézus megkedvelte az ifjút (elmélyült a kapcsolat) – elvárás: add el a vagyonodat

A feltétel nélküli szeretet kritika alá vonása (a mohóság szempontjából):

A mohóságban a feltétel nélküliség úgy hangzik:

I, szeress, annak ellenére, hogy támadlak, vagy állandóan védekezek

Meggyőződés: könnyű azt szeretni, aki kedves. Akkor tudod bizonyítani a feltétel nélküli szeretetedet, ha akkor is szeretsz, amikor én nem szeretlek. Ilyenkor abban vagyok érdekelt, hogy undok legyek.

II, szeress, viszonzás nélkül

Fogadj el és fogadd el, hogy néha nem tudlak, és nem is akarlak szeretni

Ok: mohó vagyok, és neked bizonyítanod kell, hogy akkor is szeretsz, ha én nem szeretlek

Mögötte az érzés: félelem és szorongás, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy én tényleg nem tudlak szeretni, vagy nem úgy, ahogy szeretném.

III, szeress úgy, hogy neked nem származik előnyöd belőle

Mögötte az érzés: félelem, hogy nem is vagyok érdekes. Lehet, hogy most szeretsz, de ez nem tart sokáig és végül is nem vagyok fontos neked.

IV, szeress, áldozatok árán

A szeretetmohóságban az a szeretet nem is igazán szeretet, ha nem szenvedsz

– amikor egy vitában elsírod magad, akkor megnyugszom, hogy szenvedsz

Háttér:

– azt akarom, hogy áldozd fel magad, de ne kérj érte semmit

Szó szerinti gépelt szöveg

Szervusztok!

Elnézést a késésért, mert ez ma nem jött össze nekem…Heeh…

 

Amibe belefogtunk múltkor, az a Szeretet éhség és a Szeretet mohóság közti különbség tétel, és aztán a szeretet mohóságnak a leírása.

 

Mindaz ami egyszerűen csak a szeretet utáni vágynak tűnik, az lehet olyasmi, ami valóban alkalmas arra, hogy engem egy megfelelő szeretet kapcsolatban alkalmassá tegyen, hogy. Ebben a kapcsolatban normálisan tudjak létezni, és megkapjam ettől a kapcsolattól és adni tudjam azt, ami nekem meg a másiknak jó.

 

Igen ám, de a helyzet mindig sokkal árnyaltabb…

Létezik olyan, hogy valaki nem egyszerűen csak vágyik  a szeretetre és szeretné azt megkapni, és persze kölcsönösen szeretne és tud is adni, hanem ez a vágy már egyszerűen mohóság….És az alap motívum az pedig annyi, hogy ebben az esetben a szeretet csak valaminek az eszköze.

Mégpedig, a szeretet annak az eszköze, hogy a szeretet által, vagyis a másik is csak eszköz, hogy a másik által és a másik szeretete által én megszabaduljak valami félelmemtől, szorongásomtól, attól a képzettől, hogy egyébként én egy értéktelen valaki vagyok, hogy egyébként azt gondolom a szívem mélyén, hogy szerethetetlen vagyok és nem is vagyok szeretetre méltó…

Ebben az esetben tehát a másik ember, és a szeretete is, egyszerűen csak valami eszköz…és én pedig ezzel a mohóságommal újból és újból bizonyítékát akarom szerezni annak, hogy te tényleg szeretsz, miközben lehet, hogy te tényleg szeretsz engem, és közben ez olyanná válik, mint hogyha feneketlen kútba dobálnák bele a te szeretetedet…

Igazából legföljebb csak pillanatnyi, egy- két napos enyhületet szerzek általa. Valójában nem mélyül el bennem az az öröm, és nem lesz következmény a boldogság. Hanem egyszerűen csak sikerült egy kis időre enyhíteni a magam negatív érzelmi állapotát, amihez persze gondolatok kapcsolódnak…És az egész megy így körbe körbe a végtelenségig.

Aki -persze nincs ilyen, hogy valakiben csak a vágy van, a másikban meg csak mohóság, nyilván ez mindig árnyalt…

De eléggé érdemes megkülönböztetni a kettőt, mert akkor látjuk, hogy mi a különbség…És, azért is izgalmas erről beszélni ebben a közegben, mert a szeretet utáni mohóság, az éppen annak az embernek aki csak mohón tud vágyakozni a szeretetre, de valójában érvényes rá minden amit eddig elmondtam, ezt nem fogja magáról tudni. Hanem természetesen maga előtt ezt egyszerűen csak egy természetes emberi vágyként fogja megélni és meghatározni…És, hogyha kap egy egy visszajelzést arra nézve, hogy itt talán nem csak erről van szó, akkor pedig ezt egy hihetetlen támadásnak, a személy elutasításának, egy olyan történetnek amiből már az derült ki, hogy őt már megint nem szeretik…Már megint nem értékelik…

-Már megint nem értik, hogy ő ki is valójában és, hogy mire is vágyott…És ő tehát egy pszeudo pötty, egy senki, egy nulla…És ez után persze beindul a kör.

-Akkor persze még mohóbban vágyok rá, hogy szeress…

 

Na, erről lesz szó!

És a keresztény kultúra rátehet egy lapáttal! Mert a szejetet…hát a szejetet.. a kulcs fogalmunk…Tehát, szejetet nélkül nem kelünk, nem fekszünk…Szejetünk egész nap…( a közönség nevet), és hiába egy mohóságként él ez bennem, majd hülye leszek beismerni! Hahh… És a legnehezebb, hogyha valóban, mondjuk arra van szükségem igazából, hogy erre rácsodálkozzam…Na…

 

Beszéltünk arról, hogy ez tehát mire fog engem késztetni? Önvédelemre. Önmagamat kell védenem az ellen, hogy beismerjem, hogy itt nem is egy szeretet vágyról van szó, hanem mohó vagyok.

 

Az önvédelemnek négy módjáról beszéltünk:

 

1) Pozitív érzelmek szerzése, átélése,

2) Ön alávetés,

3) Hatalom szerzés, vagy

4) Visszahúzódás

 

Ezekről beszéltünk és aztán a szeretet mohóság kifejtésénél leírtuk, hogy nem vezet boldogsághoz, hanem csak mondjuk a szorongás, a félelem, az elégtelenség érzetnek az enyhüléséhez…Közben pedig az illető azt éli át,

– Hát én olyan keveset akarok, énnekem egy kis kedvesség és megértés is elég…

-Egyszerűen csak tehetetlennek érzem magam és kiszolgáltatott vagyok, és rászorulok arra, hogy te ezt észre vedd, és segíts, és felelősséget vállalj értem…

-Végül is én egyszerűen csak azt gondolom, hogy én csak egy jó ember vagyok, nem tudnék rád haragudni,- Pedig dehogy nem, mint a fene olyan dühös vagyok rád

– Ezért aztán mások hibásak akik ezt nem adják meg nekem…

-Tulajdonképpen mások, végső soron az egész világ tehet erről, hogy én most egy ilyen kis pszeudo pötty vagyok…

-És végül is engem kihasználnak és nem szeretnek…

-És végül is nem tudom, hogy mi a baj velem….Hmm…

Ez szokott az a pont lenni, amikor valaki végül is segítséget kér. Ez jó pont!

Ez egy jó pont, mert akkor lehet nekiállni gyógyulni.

Azt mondja….A folyamat meg így néz ki:

 

-Szorong, de haragszik.

-Ellenséges és bizalmatlan, de szeretetre vágyik.

-De nem is hisz abban, hogy ő szerethető, de képtelen nélküle élni,

-De ő nem tud szeretni, de szüksége van másokra, ezért aztán szorong, hiszen kiszolgáltatott, ezért nagyon vágyik a szeretetre, plöm, plöm, plömm…

 

Most behoztam öt percet, és teljesen élvezhetetlenné tettem az első tízet! Ugye? Nagyon bölcsen álltam ehhez a kérdéshez…(nevetnek)…

 

-És ugye a szeretet vágy, ebben az esetben a mohóság, az nagyon gyakran… őöö..hatalom vágyban, presztízs vágyban, birtoklás vágyban, vagy elsődleges módon szeretet utáni mohóságban jelentkezik. Oké….és akkor hoztam egymás után a pontokat, ezt akarom teljessé tenni, nem a teljesség igényével…

 

1) A szeretettől nem idegen sok negatív érzés és indulat.

 

De a mohóságban az ember állandóan védekezik és támad, és önmagát igazolja. Ha mással törődsz, azt gondolom, elhanyagolsz. Ha igényeket támasztasz, azt gondolom, uralkodni akarsz felettem. Ha kritikát mondasz, azt gondolom, ez megalázó nekem. Ha nem vagy te tökéletes, akkor elkezdek félni. Attól, hogy nem vagyok biztonságban.

 

2) A szeretettől nem idegen, hogy a másik közvetítője az én szükségleteim kielégítésének.

 

De a mohóságban a szeretet és te magad valamiképpen eszközzé leszel.

 

3) A szeretettől nem idegen, hogy akar valamit a másiktól.

 

Azonban, ebben az esetben én nem boldog akarok lenni, nem is kapom meg az örömöt, hanem csak valami negatív dologtól menekülök meg. Nyerek valami enyhülést.

 

4) A szeretettől nem idegen, hogy magamat is fontosnak tartom és értékesnek.

 

-Azonban a mohóságban magamat nem tartom igazán fontosnak és értékesnek. Ezért neked kell betölteni a bennem lévő űrt és ezt nagyon sokféle képen próbálom meg is kapni tőled.

-Ez egészen elvezethet oda, hogy igazából nem is veszlek ember számba. A te szükségleteiddel egyáltalán nem törődök, és közben azt élem meg, hogy még mindig keveset kapok tőled.

-Hiszen bennem olyan nagy hiányok vannak, és én annyira vágyom, hogy szeress, nem is jut se idő, se figyelem terád.

-Mert hiszen én még mindig nem vagyok boldog!

-Hiszen én még mindig nem éltem át azt, hogy önfeledten örülhetek!

-Ezért amíg ezt én nem élem át, hát addig neked kell adnod, és nem nekem tefeléd!

De ennek az egésznek az irrealitása nem tudatosul.

Ha életemben először merek szembesülni azzal, hogy irreális vagyok, az már a gyógyulásnak a második lépése.

És most akkor…

Gyakran, a mohó ember, -mert ő egy sebzett ember- megvetést, lenézést, közönyt és irigységet él át, de ezt nem ismeri be. És nem is tudatosul benne.

A feleség, aki persze azt éli át, hogy szereti a férjét, de közben a férje azt tapasztalja, hogy a felesége neheztel, panaszkodik, kimerült, fáradt és követhetetlen követelései vannak.

A feleség nem így éli meg.

A feleség úgy éli meg, hogy ő mindent belead. Csak valahogy nem  működik ez a kapcsolat. Valami baj van a kapcsolattal, rosszabb esetben, a férjemmel.

Aztán….

Az anya, aki 24 órás szolgálatot lát el a gyerekénél, de egyáltalán nem törődik a  gyerekének az önállóságával. Igazából nem érdeke, hogy a gyereke felnőjön. Az az érdeke, hogy a gyerekétől megkapja azt a szeretetet, amire oly mohón vágyakozik. Ez egy külön, hatalmas téma lenne, talán el is fogom mondani…

Hogy mit jelent egy olyan gyermek sors felnőttként, ahol a szülő azt gondolta, hogy a gyereke annak az eszköze,miközben ezt nem tudatosította, hogy a szeretet utáni mohó vágyát a gyerek betöltse.

Ez sokkal gyakrabban áll elő, mint ahogy gondolnánk. Kicsiben és aztán egészen túlzott formában is. Egy gyereket pedig ezzel sakkban lehet tartani. Mert egy gyerek még nem tud ilyen értelemben független lenni a szüleitől, sem kritikus nem tud lenni, hanem ezt egyszerűen csak elfogadja. Hmmm…

Tehát, nincs tudatosság erről a mohóságról.

Azt hiszi szeret,, pedig valójában csak folyton folyvást a szükségletei körül kering, amelyek azonban betölthetetlenek.

Fél felismerni az alap dilemmát, hogy mohón vágyik a szeretetre, de ő maga tulajdonképpen nem is szeret.

Ez a legmélyén fekvő, hihetetlenül fájdalmas fölismerés. hogy:

-Nagyon sokszor azt gondolom szeretlek, de ez nincs is így. Tulajdonképpen magamat áltatom. Hogyha megnézem a gesztusaimat, azok mögött mind mind van valami olyan  szándék ami ellentétes a szeretettel. – Én is késtem -….(nevetnek, valaki most érkezett.)

 

A mohó ember kap szeretet!

Az lehetetlen, hogy őt senki se szeresse! Ilyen nincsen! De ezzel igazából nem tud mit kezdeni. Nem tud vele élni. Néha nem is tudja elfogadni. Néha kifejezetten el is utasítja! S az élete minden esetre nem válik örömteljessé.

Tünet:

-Amíg kapok jól vagyok, de abban a pillanatban, hogy a másik elzárja a csapot, rosszul leszek.

Ismerős ez? Szerintem ezt mindnyájan ismerjük. Őő….. Nem biztos, hogy minden kapcsolatunkban. Hanem egy egy sajátos kapcsolatban, ami megpiszkálja ezt a sebzettségünket. Hogy:

-Abban a pillanatban, hogy azt tapasztalom, hogy most nekem kellene neked adni, azt gondolom, hogy ez a szeretetlenségnek a jele. Azt mondja….hehh.. Hát, igen…ötös pont…most jön az, ami eddig még nem volt.

 

5) A szeretet mohóság és a hit kapcsolata.

A szeretettől nem idegen az a meggyőződés, hogy én is szeretetre méltó vagyok. Szerethető vagyok és képes vagyok szeretni.

 

A mohó ember azonban ezt nem gondolja. Ő a szíve mélyén azt gondolja, hogy nem szerethető. Azonban ezzel nem tud megbékélni. Ez normális is.

És mindig a környezetétől várja, hogy bizonyítsa az ellenkezőjét. Azonban ez a meggyőződés olyan mély, hogy:

-Nem tudsz annyira szeretni engem, hogy a meggyőződésem átalakuljon. Mert hiszen az igényeim irreálisak.

-Te szerethetsz két kapura, az irreális igényeimet nem tudod beváltani.

-Ezért én megerősödőm abban a meggyőződésemben, hogy tényleg nem vagyok szerethető. Ezt persze leverem rajtad! De általában nem nyíltan hanem burkoltan. Mert magam előtt igazolni próbálom azt, hogy én szeretlek téged.

Ezekről a folyamatokról majd fogok beszélni.

 

Egy…Hogy mondjam? Gyomorba vágó mondat!

 

Aki valóban képes szeretni, az tudja, hogy ő is szerethető.

 

Őöö…Tehát, ha te azt gondolod a szíved mélyén, hogy nem vagy szerethető, akkor teszek egy nagyon nagy kérdőjelet a következő fél mondat után. Hogy akkor mi van azzal amit te csinálsz? Persze most nagyon kritikus vagyok….

Végül is azt is mondhatnám, hogy a szeret mohóság fél attól, hogy őt valaki igazán szeretni fogja. Retteg ettől.

Mert akkor ez egy olyan kihívás, aminek azt gondolja nem tud eleget tenni. Mert akkor őneki is szeretnie kéne. De azt tudja a szíve mélyén, hogy az nem megy neki.

Ezért sokkal jobban jár, hogyha irreális elvárásokkal fordul a másik felé, és azt tudja mondani, hogy

– Te tényleg nem szeretsz engem!

A szeretet utáni vágyamban természetes, hogy azt akarom, hogy valaki szeressen. Ez teljesen normális. A mohóságban pedig tulajdonképpen arra vágyom, hogy mindig, mindenki, mindenkor engem szeressen.

S akkor a különböző hangsúlyokat ki lehet tenni, hogy kinek a mindenkor? Kinek a  mindenki? Kinek az engem? Ez már gusztus kérdése.

Ez akkor lepleződik le, amikor van mondjuk egy nap 15 találkozásom, 14- ben egész normálisak velem, akik persze még szeretnek is…Ezt a 14- et úgy élem át, hogy na épp hogy nem haltam éhen, közben 14 ember szeretett reggeltől estig, (nevetnek)

…és akkor a 15. mond valami olyasmit, vagy tesz valami olyasmit ami már hah..nekem kevés. S ebben a pillanatban az egész napom romokban hever.

 

Volt már ilyen élményetek??? Hahaa! S fölhívtátok a barátnőtöket, s a barátnőtök azt mondta, hogy te most én is elég rosszul vagyok… Aaaa!!! (nevetnek) És ez betette az ideget!!!

-Na kiderült! Már az egyetlen ember akiben bíztam, akit fölhívtam, most éppen kiderült, hogy műtétje lesz holnap, ilyen pitiáner dologgal…ha igazán szeretne, azért most meghallgatna! Igaz, hogy kapott már három ilyen kábító valamit, de hát akkor is!

-Szedje össze magát! Velem ez és ez történt! (nevetnek)… Ugye… Az a tipikus mondat fordulat mikor valaki azt mondja miután mond valaki valamit, hogy

– Hát képzeld el, tegnap meg volt a váló per. – S akkor te azt mondod. – Az semmi!- (hatalmas nevetés)

– S velem mi történt tegnap! Olyan csúnyán nézett rám a feleségem! Ha te azt láttad volna!

Egy ilyen kis csipp-csupp váló per… Hát ez egyszerűen szóba se jön!

-Hát ez egy tiszta helyzet! Bárcsak én tartanék ott!

-Egy klassz váló per! Amiben kiderül, hogy tényleg nem szeretett! Hahaa! De mi még nem tartunk ott…

-Énnekem nap nap után kell átélnem, hogy nem szeret!

-Bárcsak válnánk el!

-Megyek és meg is mondom! És..öhöö…( Elindul kifelé, de visszajön..) – Nekem nincs kinek..azért jöttem vissza. – (nevetés)…

Hát persze mindig van..háhá..A pap ne áltassa magát! Esti imádságom:

– Uram, Uram!- és aztán azt gondolom lesz majd egy szép éjszakám.. ugye? Hahh!….Aztán…

Ez a mohóság öszpontosúlhat valakire, ez megint csak gusztus kérdése.

 

Férfiaknál szoktam olyat látni, hogy hihetetlenül aranyosak, kedvesek, szolgálat készek, bátorítóak, megértőek, együttérzőek, trüptrüptrüptrüp…

Kifelé! Mindenkivel!

Egy valaki nem kap ebből, a feleség. Ümm..Hú de sokan ismeritek úgy látom! Már be sem bírom fejezni a mondatot! Ahh… Akkor ő egy valakit tiszteltet ezzel a magatartással, és ez a sebzettség, ez csak ebben a kapcsolatban jön elő. S akkor a feleség.

– El tudod képzelni, hogy a férjem ilyen meg ilyen, a mi kettőnk kapcsolatában?- és ezt senki sem hiszi el neki.

-Mi? Az a drága ember? Az, aki nálunk pucolja a wc-t? Az? Nálatok semmit? Nem vett Ambipur-t?

-Nem hiszem el! Ez lehetetlen!

-Hát az a drága?

-Hát az múltkor megszegelte a nem tudom én mit! Fölszegelte nálunk az összes képet! -Micsoda?

-Nálatok nincsenek képek a falon? Ez lehetetlen!

-Szöget se vesz? Nem hiszem el!

 

Nehéz lehet annak az asszonynak, aki megy, és akkor a környezete egyszerűen nem hiszi el, hogy ez így működik.

Sokszor maga az asszony is azt gondolja, hogy ő a hülye.

Tehát, tényleg könnyen létrejön egy ilyen valami, hogy magának azt mondja, hogy:

 – De hát az én férjem tulajdonképpen kilencvenkilenc emberrel annyira aranyos, hát jó, pont velem nem, de hát most ez elhanyagolható a kilencvenkilenchez képest.

-Igaz, hogy én vagyok a felesége, és ez bökkenő, de nem lehet e az, hogy most ez az a pillanat, hogy az életemet áldozatul adjam a férjemért?

Háhá!… Nem biztos! Uhh… Na!

 

6) A szeretettől nem idegen az önátadás és az önfeláldozás.

 

Már hogy volna az? Viszont….

A szeretet mohóságban azért hozok áldozatot, nem csak azért, hogy te viszonozd, hanem, hogy igazoljam az összes feléd való igényemet, elvárásomat, neheztelésemet, panaszomat, dühömet és mindent. Tulajdonképpen ezért hozok áldozatokat.

A legmélyebb formája ennek az, amikor tényleg csak érted élek. bár ne tenném! De csak érted, és ezzel igazolhatónak tartom azt, hogy akármilyen igényem és elvárásom legyen veled szemben. Őöö…

Anyák könnyen tudnak sodródni egy ilyen viszonyba a gyerekeikkel. Hiszen:

– Én hordoztalak a szívem alatt!

-Az én méhem volt veled tele! (nevetnek)

-Az én emlőimen csüngtél te rohadék!- De ezt már nem mondja, mert ezt el kell fojtani.

– Nem csak a jobb, a bal emlőmből is én tápláltalak!

-Ha három emlőm lett volna, mind a háromból tápláltalak volna!

-És ha én, amíg a férjem a karrierjét futotta, és én toltam őt hátulról, miközben szoptattalak téged! Hát akkor csak az a minimum nem, hogy te….és akkor itt jön a kívánság lista.

És, hát mit tesz a szegény gyerek? Ezt majd elmondom három hét múlva.

 

Az ön- megtagadás és lemondás valójában eszköz, bizonyos értelemben provokáció, hogy előhívjam azt, hogy te szeress engem.

A másik megoldás, amikor azt mondom:

– A fene fog még egyszer csalódni, inkább hagyjuk az emberi kapcsolatokat.

Ez a másik megoldás.

És akkor inkább arra fogok törekedni, hogy minél függetlenebb legyek tőletek.

 

Ennek van három klasszikus formája, amelyet sajnos a mi kultúránk hihetetlenül megerősít.

-Presztízs,

-Hírnév,

-Hatalom, vagy Birtoklás.

Ezek a királyi útjai annak, hogy sikerüljön függetlenedni tőled és ne derüljön ki, hogy sebzett vagyok. És a szeretet mohóságomat ilyen formában tettem le, és fölvettem egy másik formát.

És akkor nem értjük azt, hogy miért olyan csillapíthatatlan a hatalom vágy.

A hírnév utáni ácsingózás. Vagy miért nem elég neki semmi? Itt a szeretetnek a sebződése van a háttérben. Aztán…

 

7) A szeretettől nem idegen az a vágy, hogy a szeretetem beteljesedjen és, hogy a vágyaim kielégüljenek vagy beteljesedjenek.

 

Ha én szeretek valakit, ezzel együtt lehet egy csomó vágyam, normális, egészséges vágyak, s miközben őszintén szeretlek téged vágyom arra, hogy éppen ebben a kapcsolatban teljesedjenek be ezek az igényeim és történjen meg a kielégülésem sokféle formában.

Ez a szeretettől nem idegen.

Azonban a mohóságban azt gondolom, hogy.

-Ha csak ennyit kapok az nekem nem elég.

-És főleg! Hogyha ez neked is jó, az gyanús! (nevetnek)

Ez nagyon hülyén hangozhat ugye? Mintha már ilyen nem is lenne.

Nem volt veletek olyan pillanat? Én nem tudom…Amikor az összes ismérvet magamra nézve találónak tartom, vagy legalábbis felismertem magamban itt-ott… Szóval…Nem volt még?

 

Hát hány mese szól arról, hogy a király kisasszony szívét kérők ostromolják…Hány mese szól erről? És a király kisasszonynak a nagy nehézsége nem az, hogy lesz e valaki aki majd őt feleségül kéri meg nem tudom én mit csinál, hanem az, hogy ez igazi e?

És akkor jönnek a megpróbáltatások.

A mesék hihetetlen élesen tudják azt ábrázolni ahogy ezek a nyomorult kérők annak a neurotikus király kisasszonynak a csillapíthatatlan szorongásait a maguk keze, feje, lába, nyelve, zsigerei átadása által csillapítják. Ismerünk egy két ilyen mesét ugye? (nevetnek) Tehát nem hisz a kérőknek. Mert azok ott már mindent csináltak…

-Nem lehet e az, nem e, hát nem e lehet e az e? Nem e? Hogy csak a pénzemért?

 

Most mit csináljon a szegény király kisasszony, ha egyszer szegény király kisasszony?

Akkor ő gazdag. Ez a legnagyobb púp egy neurotikus ember számára.

Főleg, ha királykisasszony!

 

Csakhogy. Nem kell ahhoz koronácskát hordani, hogy magunkat titkon ilyen királykisasszonynak tartsuk. Hmhmhm… és a kérőket gyötörjük.

Kérő lehet az az egy szem pasi, aki azt mondta,

-Holtomiglan holtodiglan.

-Semmiféle bajodban…

-És most éppen az a bajom, hogy…hogy nem hiszem el, hogy ez őszinte.

-Te most csak azért szeretsz, mert megesküdtél a templomban.

-Ezt direkt csinálod!

-Mondd még egyszer, úgy, hogy nincs ott a pap!

-Mondd úgy, hogy nincs ott a Jó Isten! Te csalárd!!!

 

Na…marháskodok ezzel, de amit mondok, hallatlanul komolyan gondolom.

Nem merült e már fel bennetek ez a kusza félelem, -Nem kusza, kósza!- hogy talán csak a szép füleimért? Azért a kettőért… (nevetnek) Őőőő…

A “ Tényleg szeretsz” című könyvre had utaljak… Olvassátok el huszonötször..vagy harmincszor…

Főleg akik ilyen szeretet mohóságban szenvedtek!

 

 -Tényleg szeretsz?…

-Hát tudod, hogy szeretlek!

-Teljesen biztos?

-Ó, hát persze!

-Szereted az alakom?

-Hát az alakod gyönyörű!

-És a melleimet?

-Jajj, hát a melleid, mint érett almák!

-Jajj! Nem szereted jobban a körtét?

-Nem drágám, nem! Az alma a kedvenc gyümölcsöm! Főleg mellben nagyon kedvelem!

-Igen? Csak a mellemért szeretsz?

-Nem dehogy! Dehogy, hát ott van a feneked is!

-Aaa! A fenekemért? Hát ennyit érek neked?

-Jajj, nem nem! Nem úgy akartam mondani! Hát ott vannak a szemeid! Varázslatosak, csillognak!

-Te csak a csillogást szereted? És, ha nem csillog? Akkor szeretnéd?

-Hát drágám! Persze, hogy szeretném! Sőt mikor alszol és a szemhéjaid rajta vannak azokon a majdnem mindig csillogó szemeiden! Hát hogy ne szeretnélek akkor is?

-Melyik szemhéjamat szereted jobban? A jobbat vagy a balt?

-De hát nekem mindegy!

-Szóval neked mindegy, hogy az én szemhéjaim! (siránkozva, közben mindenki dől a nevetéstől)

Szóval…Nem tudom sikerült e átadnom ezt a…hühh… ezt a nehézséget, mely nem kusza, hanem kósza gondolatként… A….Ez, ez…persze…Aztán nagyon sok irányba vihet…

 

-Lehet, hogy a feleségem szeret, de az nekem nem elég. Ezért elkezdek hódítani…

A csomó, csomó hódításnak lehet ilyesmi a mélyén.

-Egyszerűen nem elég nekem…

-Jó, hát a feleségem szeret azért mert…Hát persze, persze…

-De ez a nő…Ez talán nem azért fog szeretni mert én neki viszem haza a pénzt!

-Az majd talán másért..

-Ez meg…öööö…

 

A nők meg elkezdenek flörtölni…

-Jól van azt is egy kicsit meghódítom, meg kavarom..

-Hűűű…

-Mi? Hát mi az a pasi..ott ni már a lábaim előtt hever..

-Úgy hívják, hogy férj..

-Hát mi abban az izgalmas? Hööö…Persze.

-Kitől akarjon? Ha nem tőlem!

-Kivel akar szeretkezni? Hát persze, hogy velem!

-Ott az nekem nem elég! Mert neki én vagyok csak! Hát akkor persze, hogy velem akar!

-De az olyan aki, aki akarhatna mással is! Az az igazán izgalmas!

-Mert az akkor tényleg velem akar!

Tényleg velem akar? Mér van akkor férje? Óóó ez, ez nagyon gyanús!

-Nagyon gyanús! De azért nézzük meg!

-Hátha kiderül, hogy mégis! Hátha akkor majd az derül ki, hogy el is akar válni!

-Hát akarjon elválni! Nem?

-Az a minimum, hogy akarjon elválni!

-Hát mért nem válsz te el tőle? Ááá… akkor nem is szeret!!!

 

Nem vagyok túl papos ugye??? (nevetnek) /31’59”/

Itt most akkor megállnék, rövid reflexió, ahh….Ez számomra egy öröm hír! Azt jeleni, nem vagyok egy szerep személyiség. Tehát, képes vagyok kilépni ebből a szerepemből…És…jó, csak óvatosan!….

 

8) A szeretettől nem idegen a függés. A rászorúltság.

 

Hogy lenne már, hogy volna elképzelhető egy reális szeretet úgy, hogy közben nem szorulunk rá a másikra? Hát persze, hogy rászorulunk!

Hát persze, hogy minél inkább elmélyül a szeretet, ez egyfajta függést is jelent. Hát persze! És amikor valami, nem tudom én, meghal a házastársam, akkor persze, hogy ez egy hihetetlen mély krízisbe, gyászba visz engem. Hát ez nem annak a jele önmagában, ha függtél a férjedtől, hanem annak, hogy hát szerettük egymást.

Tehát, világos, hogy szó sincs arról,mert talán az eddig elmondottakból lehetne egy ilyen gondolata valakinek, hogy:

-Jjajj, ha már kicsit úgy érzem, hogy függő helyzetbe vagyok, az már rossz!

-Hogy nekem úgy kell megállnom a helyemet ebben a világban, hogy csak semmi kölcsönösség és én függetlenül és, mert ha már egy kicsit is valakivel ilyen viszonyba kerülök, hogy egymásra számítunk, az már a gyöngeség jele…Hát az már primitív!

 

Dehogy is! Hát persze. Kölcsönösen rászorulunk egymásra, egymásra utaltak vagyunk, függünk is egymástól, hát világos! Háhh!

 

De a mohóságban ez más! Mert a gyermeki függőség és egy csomó függőség egyszerűen egy reális válasz egy adott élet helyzetre.

Az lenne irreális, ha a gyerek úgy élné meg, hogy nem függ a szüleitől.

Egy olyan kisgyerek aki öt éves korában elkóborol és egyáltalán nincs félelem érzete, és azt gondolja, hogy majd föltalálja magát, ő már túl van az ödipális korszakon, vagy éppen most futott ki belőle, elég nagy már ahhoz, hogy megéljen… Hát ez lenne a kóros nem?

 

Tehát, a mohóságban azonban nem erről van szó. Mert a mohóságban ez a függés, ez túlzott. Talán a kulcs szó ez lehet: Irreális.

-Nem függök annyira tőled, mint amennyire gondolom.

-Nem te vagy a boldogságom egyetlen megadója. stb, stb..Például, magamért is tehetnék valamit. Ok.

 

9) A szeretettől nem idegen a féltékenység.

 

Hahh! A féltékenység normális dolog!

 

Amikor kis tesó születik… Amikor kis tesó születik és én a nagyobb, elkezdek halálosan féltékeny lenni a kis tesómra, a szüleimre, mindenkire, ez normális. Normális.

Két történetet hallottam éppen tegnap. Valahogy előkerült ez a téma, és két felnőtt ember elmondta, hogy mit tettek ők akkor, amikor megszületett a kis tesójuk. Próbálom jól mondani!

 

Azt mondja:

 

Az egyik egy öt éves kisfiú, oda állt az anyukája elé és a következőt mondta:

 

-Na, most már térjen vissza minden a rendes kerékvágásba! (nevetnek)

 

Vagyis küldjük vissza ezt a kis porontyot, nem tudom hogy került ide, lőjük ki ugye az egérrel együtt a Marsra, és menjen minden úgy tovább, ahogy eddig volt!

 

A másik, ezt egy két és fél éves kislány mondta, oda állt a szülei elé, akik éppen ringatták azt a kis picit, és a következőt mondta:

 

-Akkor most már szeressétek őt, én elmegyek! (Feri nevetve) Két és fél éves!

Hát ezt nehéz volna teljesen másként értelmezni mint féltékenység-ként, és el is indult kifele, nem csak a szobából, hanem a házból is, csak nem nagyon érte fel a kilincset!

 

Tehát, a féltékenység normális, és mért kellene azt gondolnunk, ilyen agya ment pszichologiázástól megfertőzött emberként, hogy:

 

-Na most derült ki, nem is szereti a szüleit!

Mert féltékeny és?…vagy..Mért kéne ezért csúnyán megszidni őt?

 

-Pedig mi azt gondoltuk, majd szeretni fogod a kisöcsédet! Olyan kis védtelen nem látod? és akkor…

-Jajj, hát mi egy keresztény család vagyunk, és ez ilyen…Kígyót melengettünk a keblünkön! Két és fél éves, és már érzelmi zsarolásba fog! Hahhh! (Kétségbe esést imitálva)

 

Szóval szó sincs erről. Hanem a nagy tesó éppen egy normális választ adott arra, ami a félelméből fakadóan tört föl, hogy hát most ez után mi lesz?

Mert elég fenyegető lehet már az is, hogy osztozni kell a szereteten. De egy gyerek nem föltétlenül tudja ezt ilyen árnyaltan átgondolni.

A felnőtt tudja. De a gyerekben ez úgy merül föl, hogy:

– Most itt van ez a pici és mit tapasztal?

-Hogy most minden ami az enyém volt, -a férjnek jutott egy pici, most pedig jött ez a kis krampusz,-és ez most nyolcvan százalékot kap!

 

Pfff…Hát milyen következtetésre jusson egy normális gyerek?

Hát nyilván azt mondja, hogy itt valami nagyon nagy baj kezdődött, és ennek valószínű, hogy nem lesz vége. Sőt, rosszabbra fog fordulni a helyzet. Hát nyílván! Hát nem egy kegyszerű és érthető  kis reakció a féltékenysége? Hát, ha törne, zúzna, még az is érthető lenne!Amilyen kiszolgáltatott! Csak azért nem tör zúz, mert annál jobban kiszolgáltatott. Háhh! Nem azért mert nem fenyegető számára a helyzet.

Ha ő aszerint reagálna amennyire kiszolgáltatott és fenyegetőnek érzi ezt a helyzetet, háhh! Nemcsak egy ilyen kedves, udvarias mondattal bejelenteni, hogy

:-Kérem szorongok anyuci!

 

Tehát semmi gond a féltékenységgel, normális és még a szeretettel is együtt jár vagy járhat, az annak megfelelő helyzetben. Háhá!

 

De a szeretet mohóságban föllépő féltékenység olyan természetű, hogy nem csillapodik. Nem lehet vele semmit sem kezdeni.

Racionális érvelésre meg sem mukkan! Meg sem nyekken!

Egyszerűen megrengethetetlen.

Bizonyíthatatlan a másik részéről, hogy az, hogy.

– Most a szeretetemből adok másnak is, ez nem jelenti azt, hogy téged nem szeretlek.

A féltékenység az egekbe csap és csillapíthatatlan. Ez a nagy különbség! Hühüm…

 

És akkor itt eljutottunk talán egy fontos következtetéshez, hogy:

A szeretet mohóságnak az egyik tünete az, hogy nem tud és nem is akar osztozni.

És ez hosszú távon is kitart nála.

Nem elég neki az, hogy a másik mutatja és bizonyítja, hogy szereti őt.

Ha már mással is osztozni kell, ez számára fenyegetés.

Ez egy gyerek estében az előbb elmondottak alapján teljesen normális, egy felnőtt esetében inkább egy nagy kérdőjel ott a végén.

 

10) A szeretettől nem idegen a feltétel nélküliség vágya és akarása.

 

Azt hiszem, hogy ez a szempont lesz most a legfájóbb, vagy legprovokatívabb..

Ugyanis a mi keresztény világunkban a feltétel nélküli szeretetnek van egy hihetetlen aurája.

Tehát.

Eléggé megkérdőjelezhetetlen az, hogy ha valaki bizonyos értelemben kételyeit vagy fönntartásait fejezi ki a föltétel nélküli szeretetre vonatkozóan.

Ez már már úgy tűnik föl számunkra, mint Isten káromlás, vagy a kereszténység lényege elleni káromlás.

Én ezt most megfogom tenni. Csak botránkozzatok nyugodtan!

Érdemes ezt mégis picit kritika alá vonni.

Az egyik:

A szeretettől természetesen nem idegen az, hogy igényeket támasztok veled szemben.

Az sem idegen tőle, hogy elvárásaim vannak.

Képzeljünk el egy olyan házasságot, amelynek az alapjában nincsenek természetes elvárások. Arra egyszerűen azt lehetne mondani, hogy nem házasság. Hmm…Hát még partner kapcsolatnak sem nagyon nevezhető.

A szentségi házasság keretein belül, az elvárások úgy fogalmazódnak meg, hogy elvárom tőled azt, hogy hűséges akarjál lenni.

Elvárom tőled azt, hogy a kapcsolatunkat egyetlennek, kizárólagosnak és örökérvényűnek tekintsd.

S ezen a kereten belül tájékozódj és keressük közösen a megoldásokat, ha valami nehézség van.

Ezt egy pillanatig sem szeretném el mismásolni!

Ezek elvárások!

És, hogyha egy házasság kötés úgy történik meg, hogy az alap elvárásokat nem tisztáztuk, az később nagyon nagy bonyodalmakhoz vezet.

Amikor elhitettük egymással azt a szerelem nevében, hogy:

-Hogy volna szeretet az, ha én elvárnék tőled valamit? Hát dehogy is, hát azzal bizonyítom éppen a szeretetemet, hogy tényleg egy életen át akarlak téged szeretni, hogy nincsenek elvárásaim!

Ez egy óriási kamu! Sajnos egy hihetetlen nagy ön ámítás!

A szeretetnek természetesen nagyon komoly elvárásai vannak, alap szinten. Illetve úgy mondanám ezt,- Mert ez most, ha csak kiragadnánk ezt a mondatot az félre érthető, hallottam én is…Inkább azt mondom, amit állítottam:

– A szeretettől nem idegen az, hogy elvárások is vannak benne.

Nem idegenT…és közben, bár ez lehet, hogy paradoxon, közben lehet ezzel együtt föltétel nélküli is.

Ezt paradoxonnak látom én is, de mégis a kettő egyszerre működik.

Egy családban ez az egyszerre működés klasszikus és hagyományos felállásban úgy működik, hogy az anyuci, -de ez persze sosincs teljesen így, mondjuk ez egy klasszikus modell- az anyuci feltétel nélkül szereti a kölykeit. Az apa pedig közvetíti az elvárásokat, vagy igényeket vagy a követelményeket.

Egy család azért jó rendszer, mert nem kell egy embernek állandóan meghasonlania. Vagy állandóan ezen vívódni. Kilehet osztani szerepeket. Mint a krimikben a jó zsaru meg a rossz zsaru. /44’50”/

Ugye…Van az egyik aki:

-Neked megyek! Szétszedem a pofádat ha nem mondod meg, hogy..!

A másik meg, hogy:

-Ne, ne ne csináld ezt! Ne csináld ezt, hát nem látod? Ne őrülj meg! Tedd le a fegyvert!

-Dehogy teszem le! Szét lövöm az agyát!

-Ne! Ne! Hát hülye vagy? Hát téged is bezárnak!

Na..És kivannak osztva jól a szerepek…

A házasság ehhez fogható… (ájtatosan, közben a közönség nevet) …Abból a szempontból mindenképpen, hogy ki vannak osztva a szerepek. És ez nagyon jó így. És, hogy nagyon nagy baj, hogyha az apuka nehezményezi, hogyha végső soron az a gyerek az anyukánál oltalmat talál. Hát találjon! Hát találjon!

Az anyuka azonban nem jár jól el, ha ezt a végső oltalom keresést a gyereke részéről kihasználja a férjével szemben! És föladja a lojalitását és a szövetségét, és azt mondja:

-Látod, végül is rám számíthatsz! Apád meg ilyen. Ez a legnagyobb bűn a gyerekkel szemben. Hosszú távon olyan keserű gyümölcsöket érlel, hogy csak na.

Tehát, ha ez a szerep felosztás jól működik…Persze ne vágjunk mindent egy kaptafára. Vannak olyan férfiak akik nőiesek. Hát akkor csinálják ők azt, hogy ők a föltétel nélküliek. És vannak nők, akikben egy kicsit sok a férfi nemi hormon..Hát legyen! Most mér? állandóan kiakarod belőle injekciózni vagy mi? Hát legyen benne! Kicsit tomboljon az! Ő pedig akkor Hhhm! Na és aztán?

A gyerek jobban jár azzal, ha van egy nőies apukája meg egy férfias anyukája, mintha van két nőies szülője. Haha! Mert akkor valamit nem kap meg!

A másik esetben pedig megkap valamit ami a szeretetben mindenképpen ott van. És nem szabad egymással szemben kijátszani!

Most ha…ezt óvatosan mondom…Jézus szeretetében is állandóan fölfigyelhetünk arra, hogy értékel teljesítményeket. Hogy azt mondja, hogy:

– Ez igen!- hogy:-Na erre a szavadra ezt és ezt megteszem! Na ezt nem mondtad rosszul! Hoppá! Ez már valami!

Sőt! Olyat is olvasunk, hogy beszélget valakivel, a gazdag ifjú, és na! Megszerette! Mért előtte nem szerette? Hát hol van az önzetlen, válogatás nélküli szeretet? És a szentírás azt mondja, hogy egyszer csak ebben a kapcsolatban elmélyült ez a szeretet.Hahh!!

És mit támasztott ez a szeretet? Ez a legszebb történet ebből a szempontból talán.

Azt mondja: “És akkor Jézus megszerette ezt a gazdag ifjút és azt mondta neki, menj és add el a vagyonod!” (nevetnek) Pfff…Na? Ugye ezt nem vártátok, hogy a Mikulás hozza a puttonyában és betegye a kis cipőcskétekbe? Ugye? Jól kipucoltátok mind…Anya kérek csokit, mikulás csokit, de nehogy étcsoki legyen anya! Nehogy megőrüljél mer ár leszállítás van a Tesco-ba! Hát…Virgácsot nem! Na!

Tehát, hogy ez a kettő tökéletesen megfár…megfár..(nem tudja kimondani a szót hirtelen) Megfér!!! Fér!! Megfér egymás mellett! Hehhh… Na egy jó…jó…Én is egy eset vagyok ugye? Lehet jöttök…Ez nem egy ilyen gyakorlat nektek egyébként? Csak én nem tudok róla? (nevetnek) Tehát valami képzésre jártok? És akkor jegyzőkönyvet írtok az alkalmak után és beadjátok? Azért vigyázzunk!!!

Na látjátok ez például ez egy klasszikus neurotikus gondolat! Na…Mert egy normális embernek ilyen eszébe sem jut…Bezzeg nekem!!! Na tessék!!! Úgyhogy írjátok csak meg nyugodtan a jelentést és ok…Mért mondok én jelentést? Na ez egy újabb neurotikus tünet…Na most valahogy kiverekszem magam ebből…

A humor már sok bajon átvezetett engem!

Azt mondja…na jó…Ja, ott hagytam el a…ott vesztettem el  a fonalat…Ezért van nálam jegyzet Mert különben ilyenkor teljesen ellehetetlenűlnék…Hogy elmondom…Na ez meg milyen nagyképűen hangzott! Szóval…

 

Próóbálom leírni, hogy hogyan volna érdemes némileg kritika alá vonni ezt a “feltétel nélküli szeretet az egyetlen igazi szeretet”, amelyre az angyalok is azt mondják, hogy ez már döfi! Na!

 

1) A mohóságban ez úgy mutatkozik meg:

 

-Szeress annak ellenére, hogy én támadlak,vagy, hogy állandóan védekezek!

Kiemeltem azt, hogy Támadlak és Védekezek, nyílván ide tegyetek egy csomó mindent, ahogy nektek ízlik. Tehát:

-Szeress engem akkor is, ha undok vagyok! Akkor is, ha piszkoskodom veled!Akkor is, ha tütütütütü, és ez a végtelenségig mehet…

 

Ugyanis a mohó ember a sebzettségéből kiindulóan,folyamatosan….

 

-Szervusz! (Köszön valakinek)…Hát nagyon rosszak a közlekedési viszonyok, érthető, ha valaki előbb elindul..(nevetnek) Szóval…Akkor én mért nem indultam el előbb? A saját szavaddal ítéllek meg nyomorult! Hmhm..

És aztán mit csináltam? Na nézzük csak meg ezt az esetet egy kicsit! Áhhh! Ezért jöttetek? Nem tudom, de csak néhány mondat…Végül is ti vagytok én értem nem? Aaa….

Szóval, elindulok az autóval…Öttel mennek előttem…Nem öten, hanem öttel! Két másodperc alatt…Adrenalin, pffff…Bazedosz kór…( Dőlnek a röhögéstől.)

Ha elég hosszú lenne a kezem, (fújtat) S akkor elkezdek szídni mindenkit…Mit totojáznak ezek a nyomorult rohadékok?! Hát ne jöjjenek ki az útra! Öttel bénáznak itt amikor én rohanok ide előadást tartani? Az atya rohan? S ez  itt öttel tötymörög? Na és akkor trrrrr…Na és akkor ezt most nem folytatom… És akkor utána jönnek a gondolatok! Mit fogok nektek mondani? Hát, testvérek!Testvéreim…az én testvéreim ugye? Testvérek…Testvérek Krisztusban…Testvéreim! Felebarátaim! Ugye, hogy esett a hó? Az a hó…Az a csúnya hó…Fehér hó…Csúszós hó..hóhó..Ugye értitek!Ugye én rajtam nem múlott semmi…de az a rohadék hó! És akkor eszembe jutnak a variánsok…Mi lenne, hogyha egy pici, kegyes hazugságot is hozzáfűznék? Úgyse tudjátok meg!Aztán én meg valahogy elintézem!Hahh! Mi lenne, ha azt mondanám,

– Tudjátok ám tudtam, hogy esik a hó! Én ezt tudtam és előre be is számítottam…és egy picit előbb elindultam…Egy nagyon kics….két másodperc volt, és nahhh! Ismerős egy ilyen izé? Hehhh! Persze nektek nem! Jól van akkor! Nem jövök ide legközelebb…Na tehát….

 

Szeress annak ellenére, hogy védekezek és támadok….

 

Mi ilyenkor a meggyőződés? Ugye ez egy sebzett meggyőződés. Ez így szól:

 

-Könnyű azt szeretni aki kedves! Aki rendes, aki jó, aki éppen szeretet kap. Hahh! Könnyű azt szeretni!

-Ha én egy olyan valakit szeretek aki maga is szeret engem, az nem szeretet! Az csak ilyen adok kapok üzleti viszony.

-Azzal tudod bizonyítani a feltétel nélküli szeretetedet, hogy akkor is szeretsz, ha én nem szeretlek! Áhhh…

Ez itt nagyon súlyossá tudja tenni az emberi kapcsolatainkat.

Mert akkor abban leszek érdekelt, hogy undizzak. Undok legyek.

Hogy állandóan amikor jön a félelmem, a szorongásom, a bizonytalanságom, a hitetlenségem, most nem vallási értelemben…

 

Akkor éppen, hogy oda álljak eléd és azt mondjam, hogy:

 

-Jajj te nem tudom én…gyúrd meg a hátam vagy, vagy nem tudom én mit csináljál, mint hogyha egy aranyos, mozgás sérült kisfiú, vagy nem mozgás sérült, hanem értelmi fogyatékos. Nem mindegy…Az állandóan megakarja gyúrni a hátam…Állandóan…

Ezt meséltem nektek?

-Nem?

– De egyszer elmeséltem!

-Nem?

-Ezt most akkor nem tudjuk eldönteni….

De állandóan a sekrestyében, a templomban, mindig jön, és “Feri atya!”és már jön is és masszírozza a hátam, és közben huszonötezer hívő ott imádkozik, és…Nem annyira gondtalan ez az élvezet…(nevetnek) A..

Tehát ahelyett, hogy egyszerűen, normálisan mondanék valamit, erre képtelen vagyok…Mert én már zuhanok lefelé, szorongok, félek, plömplömplöm…

És akkor a helyett, hogy segítenék neked! Azzal, hogy szeretetre méltó vagyok, -Ezt sokféle formában meg lehet tenni.._ éppen az ellenkezőjét csinálom!

Na, akkor most bizonyítsd be, hogy akkor is szeretsz, ha! Áhhh…

 

Ez szerintem nagyon gyakori. Nem biztos, hogy minden kapcsolatomban!

Egy két kitüntetettben…vagy csak kicsit minden kapcsolatban!

Vagy, előbb utóbb minden kapcsolat mikor elmélyül, ez előjön!

Sok variánsa van ennek.

 

Olyan jó, hogyha valaki erre ráébred, hogy ezt szokta csinálni!

És, hogy utána megerősíti azt az ördögi kört, amikor a másik tényleg meglepődik! Vagy tényleg azt mondja, hogy:

-Jó, akkor ezt most kicsit hagyjuk! vagy

-Na, kiderült, hogy tényleg nem szeret! Ebben sem lehet bízni! Hmm…

-Ha szeretsz, akkor ezt ki kell bírnod! Ki kell, hogy tartsál, és, hogy megmutasd, akármilyen nehéz is, hogy engem szeretsz!

Ha4 Egy kapcsolatban én, aki próbállak téged szeretni, de ha már ebben a helyzetben vagy azt mondom, hogy:

-Te! Tudod, hogy ilyenkor aztán nem könnyíted meg a dolgom, hogy szeresselek! Tudod ez most pont egy ilyen helyzet!

-De azért én szeretlek, de had mondjam én most ezt ki, hogy ez most pont egy ilyen helyzet, és nekem ebbe nem könnyű téged most szeretni!

Akkor ezt te kritikának, sértésnek, bántásnak, támadásnak veszed.

Még jobban fáj! Hiszen te csak egy kis oltalmat kerestél és arra vágytál, hogy megpihenhess a férjednél! És tessék!

-Pont most bánt? Amikor a leg- kiszolgáltatottabb vagyok? Ahhh..

Pedig csak egy egyszerű, hiteles mondatot kaptam! Hmm…(sóhajt) Őööö…

Mi van ennek a folyamatnak még valamiképpen a mélyén? Ami ellehetetlenít engem?

Ez az, hogy amikor kapok valakitől, aki szeret engem és ezt sokszorosan bizonyította…És egy ilyen helyzetben kapok tőle egy igazi, hiteles, egyáltalán nem bántó, sértő mondatot..

Akkor a szívem mélyén érzem, ha nem vagyok teljesen elszállva, hogy ez most igaz!

Ezt tudom!

De ez, egy nyomasztó teher. Ugyanis ez azt jelenti:

-Ha beismerem, hogy ez tényleg így van, akkor nekem változnom kell!

-Akkor nekem, valamit ezen a rendszeren változtatnom kell!..És ebbe az előző körbe már annyira belenőttem!

-Egy csomó stratégiám van, ahogy működik! Ahogy szeretetet kapok – persze sose elég!- De teljesen ráálltam erre!

-Ha most erről le kellene mondanom, ez hihetetlenül fenyegető! Nagyon!

És itt eljutottunk egy kulcs gondolatig.

Nagyon fenyegető lehet sz ebben a pillanatban, hogy rájövök arra, hogy:

-Ebben a kapcsolatban nem arról van szó, hogy te nem szeretsz, hogy nem vagy olyan amilyennek én akarnám, hogy legyél! Mert azzal bizonyítanád a szeretetedet! Hanem ez a helyzet arról szól, hogy nekem változtatnom kellene!

Ez nagyon fenyegetőnek tud föltűnni!

Ezt agyon szoktuk csapni azzal, hogy ebből megpróbálunk semmit sem tudatosítani, és még inkább azt gondolni, hogy:

-Azért nem vagyok boldog, mert a másik még mindig nem hajlandó megtenni az én kedvemért amit annyira szépen kértem!

Eljuthat oda egy párkapcsolat,,hogy semmi másról nem szól, mint azokról a hiányokról, erről beszélnek éveken keresztül, hogy: Mi az amit nem kapnak meg a másiktól, és mennyire nehezményezik, hogy a másiknak csak egy Kicsit kéne változnia!

Nem értik, hogy ha szereti őt a társa, akkor azt a kis pici lépest! Azt a nyamvadt lépést mért nem teszi meg Énértem??…és ezt kölcsönösen…

Mind a kettő úgy érzi, hogy:

-A másik egy minimális dolgot sem tesz meg abból amit én kérek!

Ez így szokott összekapaszkodni és teljesen tönkre tesz minket.

A meggyőződés pedig ezzel kapcsolatban az, és ettől olyan durva:

-Ha igazán szeretnél engem, akkor Neked kéne megváltozni!

-Ha igazán szeretnél, akkor nekem nem kell változni!

-Hanem Neked!

 

2) Szeress! -Hű nézem az órát –

Szeress! Viszonzás nélkül!

 

Ez alatt mit értek?

-Fogadj el és Fogadd el, hogy én nem tudlak és néha nem is akarlak téged szeretni!

Hogy ez miért van, erről az előbb beszéltem…

-Azért nem akarlak most szeretni, mert mohó vagyok és neked bizonyítanod kell, hogy akkor is szeretsz, hogyha én nem szeretlek! Tehát…

-Vagy nem tudlak vagy nem akarlak szeretni, neked azonban viszonzás nélkül kell engem szeretni! Különben, nem szeretsz engem!

E mögött félelem és szorongás, hogy:

-Mi lesz, ha kiderül, hogy én Tényleg nem tudlak szeretni?! …vagy… -Nem Úgy, ahogy akarnálak!- …vagy.. -Nem Úgy, ahogy én azt gondoltam, hogy én Tényleg szeretlek téged!

-Ha szembe kéne néznem azzal, hogy amit szeretetnek tartottam talán nem Az!… vagy…Nem Mindig Az! …vagy… -Nem Teljesen Az!..Ami egyébként normális…

Mért tudnánk mindig önfeledten szeretni valakit? Dehogy tudunk!

De az ezzel való szembenézés félelmet kelt.

 

3) Szeress úgy, hogy neked abból ne származzon előnyöd!

 

-Mert ha neked is megéri az, hogy engem szeretsz, az már nem igazi szeretet!

-Az már gyanús! Mert akkor valószínű, hogy te az előnyért szeretsz engem!

-Csak azért szeretsz vagy teszed meg ezt vagy azt, mert az neked is jó, vagy neked is megéri!

Ööööm..A segítő kapcsolatban például fölmerülhet az, hogy:

-Jóóó, én most segítséget kértem valakitől, de nem hiszem el, hogy Igazából, Önzetlenül akar nekem segíteni akkor, hogyha ezt ő is élvezi!

Itt aztán hamar a kígyó a saját farkába harap!

-Akkor hiszem el, hogy te ezt Igazán értem teszed és én Igazán fontos vagyok neked, ha látom, hogy szenvedsz!…

-Mert miféle szeretet az, hogy ez még Neked is Jó?…Fúúúú…de gyanús!

Ez elvezethet oda, hogy senki olyantól nem kérek segítséget akiről tudom, hogy ezt szívesen tenné meg. (mosolyog)…

-Furcsa nem??? De mégis simán megtörténhet! Mert az gyanús! Belőlem ne éljen! Én nem adom oda magamat!..Ennek a piszoknak..hogy ő még élvezze azt, hogy ő! Na én annál többet érek!

Hány és hányak év számra nem kérnek segítséget! Pedig tudják, hogy Egyedül nem megy nekik! És nem…és pörgetik év számra! De Nem!

-Az én neurózisom az többet ér annál, hogy csak úgy oda vessem egy Pszichológusnak!

-Mit képzeltek, hogy én egy jó eset legyek neked? Hahhh!

-Azt nem!

S aztán a dolog megy tovább és tovább… Ez, na…Ezer fajtáját mondhatnám, csak most ez jutott eszembe…Őööö…

Az a félelem van a hátterében, hogy azt gondolom,

-Nem is vagyok igazán érdekes.

-Lehet, hogy most szeretsz, de félek, hogy ez csak ideig- óráig tart!

-Csak addig szeretsz, amíg! és végül is nem vagyok fontos neked! Ezért…

És akkor jönnek azok a körök amikről eddig beszéltünk.

És az utolsó…Hűha!…

Az emberre mindenhol veszély leselkedik…Az eddig jámbor mikrofon rám támadt! Hallottátok?…Azt mondja…

 

4) Szeress áldozatok árán!

 

Egy picit érintettem ezt…

 

-A szeretetnek, az Igazi, mély szeretetnek a jele az, hogy szenvedsz. Hogy áldozatot hozol.

Az a szeretet nem is igazán szeretet, ami abban a kölcsönös önfeledtségben lubickol, hogy szeretjük egymást és nem szenvedünk! Hehh!

-Milyen gyarló, végtelenül primitív emberi pótcselekvés!!!

Bezzeg az amikor, -Ezt persze kisebb mértékben mértékben ki is kényszeríthetem belőled!

-Amikor már látom, hogy most már tényleg te is elsírtad magad…Na most látom te is pufff..Te is padlót fogtál!

-Nah, akkor egy kicsit megnyugszom…Jó! Még mindig itt van…Kicsit padlót fogott..Ok!

És akkor, most átvehetjük, szerep csere és akkor most én vigasztallak téged!

-Mert hát, nem értem, most mért sírsz? Nem kell az életet annyira komolyan venni!

-Nem..Hát látod! Itt egymásba kapaszkodunk és szeretjük egymást! Ugye? Hát mi egymásnak vagyunk!…és..

-Amíg én itt vagyok neked nem eshet bajod444 (nevetnek) Ahhh…

Ott lehet a mélyén az:

-“Akkor szeretsz csak engem, ha Minden áldozatot meghozol értem!”…és…Egy-egy helyzetben, hogy mi az, hogy “Minden”?…Azt majd én eldöntöm!

Mi az, hogy Minden?…Hahhh!….

Ugye ezeknek a jelenségeknek a klasszikus példája az, amikor egy egészen kicsi dolognak a visszautasítása…Na…Tehát! Egy egészen kis kérés érkezik az egyik fél részéről és a másik azt mondja, hogy:

-Nahát azt már nem!

Hát a minden most az, hogy ezt a kis dolgot se!..Néha meg nagy dolgot se!

-Állj mellettem, de…Mértéken felül!

-Akkor győződöm meg, hogy igazán szeretsz, hogyha mértéket vesztesz!

-Ha elkezdesz abból is adni, ami neked már nincs is! Tehát…

-Ha kezdesz fölszámolódni ebben a szeretetben!

-Ha kezdesz te is rosszul lenni!

-Na akkor jól van!

-Akkor tényleg szeretsz!

-Azt akarom végül is, hogy áldozd föl értem magadat!

-De, ne várj érte cserébe semmit!

Ez van a mélyén.

Ez a négy pont az Önzetlen, Feltétel nélküli Szeretetnek, látszólag a kritériumait jelenthetné. Ööö…

Nehéz meghúzni azt a finom határvonalat… Akkor látjuk, hogy itt nem arról van szó, hogy én igyekszem és tudom azt, hogy a föltétel nélküli szeretetben benne van az, hogy:

-“Viszonzás nélkül”!

Benne van az, hogy:

-Nem kérek érte cserébe semmit!…hogy:

-Hajlandó vagyok áldozatokat is hozni érted!…hogy:

-Akkor is megteszem ezt, ha nekem nem származik belőle előnyöm!

Persze, hogy benne van a feltétel nélküli szeretetben…De a dinamikája egy kapcsolatban, az erre való hivatkozással együtt, nem a feltétel nélküli szeretetről szól!

Hanem valami egész másról…és, hogyha ezt leöntjük egy keresztény ideológiával, és érv rendszerrel, Akkor tettük aztán Kikezdhetetlenné! a saját sebzettségünkből való meggyógyulást!

Itt a kereszténység, – Ugye hát kicsit idéző jelbe mondom, és értsétek jól!- Nagy kárunkra lehet!

Mert nagy érvként szolgálhat arra, hogy a szeretet mohóságomat eltüntessem magam elől és igazoljam előtted, hogy mért “Normális” két keresztény ember esetében, hogy ilyen igényeim vannak!….öt percet ráhúztam…bűnbánatom jeléül…(nevetnek)

A következő alkalommal arról fogok beszélni: Hogyan szoktuk ezt elérni! Hogyan csináljuk?

 

Köszönöm a figyelmeteket!

Lejegyezte: Varga Ági