Hanganyagok‎ > ‎2006-2007‎ > ‎

2007.02.06

Isten hozott Benneteket, szervusztok!
0003# Nagyon megtisztelő a jelenlétetek. Kíváncsi voltam, hogy jöttök-e máma. Nagyon, mert hogy beígértem, ne kapjunk
0013# családmérgezést, ezért aztán egy-két alkalmat szánjunk a függés és az istenkapcsolat összefüggéseire. De
0023# akkor úgy látszik, hogy ez nem riasztott el titeket. Ugye úgy jutottunk el ide, csak egy kétperces vázlat a mai
0033# alkalom bevezetőjeként, hogy beszéltünk először a vonzalomról. Aztán beszéltünk a szoros emberi
0042# kapcsolatokról. Aztán a szoros emberi kapcsolatokból kiemeltük a számunkra legfontosabbat, ez volt a meghittség.
0052# Akkor megpróbáltuk leírni a meghittséget. Utána volt néhány alkalom, amikor arról beszéltünk, hogy az Istennel
0062# való meghitt kapcsolatnak milyen kritériumai, milyen lehetőségei vannak. Utána pedig visszatértünk a meghitt
0072# kapcsolatok leírásához, ami az emberi kapcsolatokat illeti, és akkor pedig azt néztük meg, hogy ami leginkább a
0083# meghittségnek tűnik, miközben a meghittség ellentéte, ez a függő emberi viszonyok, hogy hogyan tudnák leírni a
0093# függő emberi kapcsolatokat éppen szemben a meghittséggel. Ez volt az a hatvan pont. Akkor, mikor ezt túléltétek,
0103# akkor történt az, hogy megpróbáltuk megnézni, hogy mi is van akkor az intimitásnak és a függésnek a
0112# hátterében. Hogy miért alakulunk olyanná, amilyenek vagyunk. És mikor ezt befejeztük, akkor mondtam tíz pontot a
0122# meghittség összefoglalásaként, és utána történt az, ami múlt alkalommal volt, hogy azt mondtam, hogy nehogy
0132# családmérgezést kapjunk, ezért most nézzük meg a függő kapcsolat és az istenkapcsolat összefüggését. Tehát
0142# megvan ennek a logikája, látjátok? Bárcsak az év elején tudtam volna, hogy ez így lesz! Nem tudom, ti mit
0152# gondoltok arról, hogy én mit gondolok arról, hogy amikor kezdődik az év, mi lesz… Hát úgy egy-két mondat van a
0162# fejemben, de egyébként lila köd. És aztán valahogy egy lépéssel szoktam előttetek járni. Na, ugye oda jutottunk
0172# el, erről mondtam néhány szót, hogy az Isten, és nyugodtan mondhatom így, az Isten Jézusban egyáltalán nem
0182# kíván bennünket függő helyzetbe hozni, vagy függő helyzetben tartani. Az egy másik kérdés, zárójeles mondat,
0192# hogy természetesen az életünkhöz, az életünk realitásához hozzá tartozik az, hogy sok mindentől függünk. Ez
0202# nem kóros vagy beteges, egyszerűen függünk például attól, hogy eszünk-e vagy nem. Nyilvánvaló. Tehát ilyen
0212# értelemben a függést sosem fogjuk tudni fölszámolni, de nem is akarunk elrugaszkodni a valóságtól, hanem csak
0222# azt állítjuk, hogy az Isten egy picit sem szeretne nagyobb függésben tartani bennünket, mint amennyi éppen a mi
0232# teremtett voltunknak a realitása. Sőt, épp az ellenkezője az igaz, hogy Isten mindent elkövet azért, hogy mi
0242# lehetőleg minél nagyobb szabadságban tudjunk lenni, mert hiszen Istennek van annyi sütnivalója – hogy ezt így
0252# mondjam, paposan –, hogy ne ilyen függő helyzetben lévő marionett bábukat akarjon, és hogy ezen élvezkedjen,
0262# hogy mi függünk tőle, és a birtoklás élményében velünk packázzon. Nem hinném, hogy Istennek ez bármiféle
0272# örömet okozna. Ugye kiindulhatunk abból, hogy amire mi vágyunk, meg ami a mi gondolatainkban van, hogy „de jó
0282# lenne így élni!”, hát Isten is minimum valami ilyesmit gondol magáról. Ezt azért mondhatjuk. Tehát amilyen
0291# képeket tudunk az Istenről kitalálni, hogy ő – nem tudom… – örömét leli abban, hogy mi – nem tudom én
0301# – mik vagyunk, hát ez aztán a realitástól igen-igen messze van. Na, és akkor gyóntattam csütörtökön. És nem
0311# jött senki. Parlagon hevertem, meg a gyóntatószobában. És tíz perc után: hát miért nem jön már valaki, hát
0320# értelmetlen az életem, vagy mit csináljak? És hát a gyóntatószobában van Szentírás, és arra jutottam, hogy
0330# ezt a kis időt, ameddig nem jön be valaki, a pók a hálójában nem találja meg a kis bogárkát, hát addig
0340# elolvasom Lukács evangéliumát. Legalábbis abból a szempontból, aminek itt a bevezetőjét elmondtam múltkor, hogy
0350# Jézus hogyan távolítja el azokat az embereket, akik éppen valamilyen csodás esemény kapcsán – éppen azért,
0360# mert ő nagyon közel került hozzájuk – alkalmasak lennének a függésre. Mert hogy az intimitás a
0368# közelítés-távolítás művészete. S akkor engedjétek meg, hogy ezeket csak nagyon röviden elmondjam, kizárólag
0378# a Lukács evangéliumát fogom hozni. Most akkor ezt szorozzátok meg mondjuk néggyel, és az még csak az
0388# evangéliumok. Na, azt mondja, kafarnaumi gyógyítás után – tudjátok, amikor meggyógyítja Péter anyósát.
0397# Bármire képes volt a Mester. Ú, most majdnem azt mondtam, hogy semmi sem volt neki szent, de hát… minden esetre…
0407# Aztán utána látták, hogy még egy anyóst is meggyógyít, na, erre – a Szentírás mondja – mindenkit odavittek
0417# neki. Tehát látszik, hogy nem személyválogató. Ez a legnagyobb bizonyíték. Na, és akkor meggyógyította a…
0427# ugye, hogy ott tolongott a küszöb előtt egész Kafarnaum – mondja a Szentírás, kissé túlzásnak tűnik, de hát
0437# nyilván jó páran ott voltak, és akkor mi történik? Napkeltekor elindult, és kiment egy lakatlan helyre. De a
0447# sokaság megkereste őt, odamentek hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Ő azonban azt mondta nekik:
0457# „a többi városban is hirdetnem kell Isten országának örömhírét, mert ezért küldettem”. Majd pedig
0466# lelépett. Kettő: amikor a leprás embert meggyógyítja, akkor azt mondja neki: „senkinek se mondd el ezt, hanem
0476# menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánlj föl áldozatot megtisztulásodért, ahogyan Mózes rendelte
0485# bizonyságul nekik”. Milyen fontos mondat ez! Benne van, hogy az illető tudjon visszatérni, és továbbra is meg
0495# tudja tartani a gyökereit, ahogy Mózes rendelte, ahogy a törvényben van. Menjél haza. Mutasd meg magad a papnak.
0506# Ismét térj vissza a kultuszhoz. Tehát nem arról van szó, hogy látod, ami eddig volt, az semmi, hülyeség, az volt
0516# az Ószövetség, én már csak tudom. Hanem, hogy térj vissza a gyökereidhez, s aztán, aztán majd lesz ebből
0526# valami. Na, és akkor azt mondja: „… de híre annál jobban elterjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy
0535# hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből. Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott.”. Áh,
0545# kihagyja a ziccereket. Három: a béna ember meggyógyítása. „Így szólt a bénához (mindig csak a lényeget
0554# olvasom): kelj föl, vedd az ágyadat, és menj haza. Az pedig Istent dicsőítve hazament.” Négy: kafarnaumi
0564# százados. Azt mondja: „Uram, nem tartom magamat méltónak, hogy elmenjek hozzád”. Hoh! Ez egy nagyon
0573# szimbolikusan izgalmas történet, mert a százados azt mondja: tulajdonképpen nem is kell az, hogy ilyen nagyon közel
0583# kerülj hozzám, még a gyógyítás-történetben sincs arra szükség, hogy átölelj engem, és akkor, mert ha nem
0593# ölelsz át, akkor megdöglök. Hanem, ha egy szóval mondod, meggyógyul a szolgám. És erre Jézus ezt mondja:
0603# „Izraelben sem találtam ekkora hitet”. Mire a küldöttek hazatértek a házba, a szolgált egészségesen
0612# találták. Ó! Tehát a függő helyzetből adódó „nem eresztlek el”, ez úgy tűnik, az Istennel való
0620# kapcsolatnak nem része. Az Isten akkor is tud velem lenni, hogyha… Öt: a naimi ifjú föltámasztása. Olyan szép!
0631# Nem voltam ott, de nagyon tetszik. Azt mondja, ugye, viszik. Ott az édesanyja, és ott az egy szál gyerek, és
0641# akkor… „Ifjú, neked szólok, kelj föl!” És amikor az fölkel, Jézus pedig átadta az anyjának. Ó, de szép!
0650# Milyen piszokságot is el lehetett volna követni. Hát, eddig voltál az anyádé, most meg leszel az enyém. Mert az
0660# anyád nem bírt föltámasztani, bezzeg én! Anyád csak bőgött, én láttam. Te halott voltál. Hat: kissé be
0670# vagyok rekedve. Halljátok? Tudjátok, ez mitől van? Balázs-áldás. Nincs olyan év, hogy a Balázs-áldás ne tenne
0680# be nekem. Hát, tudjátok, mikor háromszázhetven-nyolcadszor mondom el, hogy Szent Balázs püspök és vértanú
0689# közbenjárására óvjon meg téged az Isten a torokbetegségtől és minden más bajtól… Ebből is látszik, nem
0699# tudom én, mi, de az, hogy a torkom, az látszik. Hat: a bűnös nő – haha! – megkeni Jézus lábát. Ugye ez az,
0709# amire emlékeztek, egy kislány azt mondta, hogy „mi az, hogy bűnös nő?”. S akkor a hitoktató meg
0717# bevörösödött. Hát izé, hát, hogy olyan bűnös. Mire a kislány: de hát azt tetszett mondani, hogy mindenki
0727# bűnös! Akkor most mi ez, hogy a bűnös nő? Hát ő, izé… szóval… De hát maradjunk ennél a – hogy mondjam
0736# – ilyen laza megközelítésnél. Tehát megkeni Jézus lábát, és azt mondja: „Megbocsáttattak a te bűneid.
0746# Hited megtartott téged, menj el békével.”. Szóval nem kívánja a nő áhítozó szemeit magán látni nap mint
0755# nap. Nem úgy, mint egyéb férfiak. Hét: gadarai megszállott gyógyítása. Igen. Próbálok tempós lenni, mert egy
0765# csomó minden eszembe jut, de nem hiszem, hogy azért jöttetek, hogy hallgassátok, hogy mit mondok. A nép arra kérte
0776# őt, hogy távozzék tőlük, miután meggyógyította azt a nyomorultat. Tehát meggyógyította a nyomorultat, erre
0786# beijedtek, hogy az összes többit is meggyógyítja. Itt is vannak anyósok, apósok, ez nagyon gáz lesz így, ez az
0796# egy elég. És akkor a nép megy Jézushoz, hogy menjen el tőlük, és Jézus nem azt mondja: micsoda hálátlan
0805# népség! Nem jövök többet ide, rohadékok. Hanem azt mondja a Szentírás: „Jézus pedig hajóra szállt, és
0814# visszatért”. Ugye a Genezáreti-tónak, átment Gadara, ott van a Genezáret… á, mindegy. Na, tehát… Nem hittan
0824# óra, tudom, tudom. Hogy? Gazdasági érdekből sajnálta. Igen, mert a malackák beszaladtak a Gadarai-tóba.
0834# Genezáreti-tócskába belefulladtak. Szegények. Tehát. Az ember pedig, akiből kimentek az ördögök, arra… Mit
0844# látok a tévében! Összeházasodott a malac lány a malac fiúval. Láttátok? Menyasszonyruhát vett a malacfiú, és
0854# ünneplőt a malac, ja, fordítva. Az se lenne furcsa. Ez a liberális esküvő lett volna. Na, tehát az az ember
0864# pedig, akiből kimentek az ördögök, arra kérte, hogy vele maradhasson. De Jézus elküldte őt. Ezt mondta neki:
0874# „térj haza, beszéld el, mit tett veled az Isten”. És most jön a csattanó! Az pedig elment, és hirdette az
0883# egész városban, milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Jaj, hát valamiből meggyógyult, de valamiből nem. Nyolc:
0893# Jairus lányának föltámasztása közben – úgy suttyomban – meggyógyul a vérfolyásos asszony. Tényleg, ha
0902# ismeritek, Lukács 8,48. Azt mondja, „lányom, hited megtartott téged, menj el békességgel”. Kilenc: megszállott
0913# fiú meggyógyítása. Meggyógyította a gyermeket, és visszaadta apjának. Egyszer a fiút az anyukájának, lányt
0922# az apukájának. Tíz: leprás meggyógyítása, tízedik pont. Ez megint csak nagyon frappáns. Hogy tudjátok! Kilenc
0933# elszelel, egy meg visszajön. Ez aztán tényleg az a történet, hogy Jézus mondhatná, hogy na, te visszajöttél,
0942# jól tetted, maradj itt! Helyette: „Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?
0953# És azt mondta neki az Úr: kelj föl, menj el! Hited megtartott téged.”. Na, ezt akartam volna demonstrációul. És
0963# akkor itt két kifejezést szeretnék a teológiai irodalomból hozni. Mind a kettőt nagyon ismerjük, de biztos
0973# sokféleképpen halljuk ezt a két szót. Az Istentől való függés, az nagyon egyszerűen, szerintem
0982# megszállottság. Másfelől pedig bálványimádás. Ezt a két kifejezést használnám rá, de rögtön egy picit
0991# pontosítom is ezt, ugyanis az embernek a nagy nehézsége az, hogy Istentől nem tud függeni. Nem tud annál jobban
1001# függeni, mint amennyi a realitáshoz és a teremtett voltunkhoz hozzátartozik. Az embernek a nagy szenvedése éppen
1012# az, hogy jobban szeretne függni Istentől, mint amennyire Isten ezt lehetővé teszi. Emiatt szenvedünk úgy, mint az
1022# állat. És emiatt van az, hogy bálványimádásra adjuk a fejünket. Hogy mit értek ez alatt, hadd hozzam azt a
1032# klasszikus történetet: Mózeshez szól az Úr, Jahve. És azt mondja: te Mózes,(most olyan – hogy mondjam – egy
1042# egyszerűbb változatát mondom el) jöjj fel hozzám a Sínai hegy púpjára, dumcsizzunk egy kicsit. Mózes fölmegy,
1052# s ott van negyven napot. Mi történik közben lent? Hát ott van Áron meg a többiek, telik az idő. A Szentírás azt
1062# mondja, csak egy nagyon egyszerű mondat: és mikor azt tapasztalták, hogy Mózes sokáig marad ott a hegyen, és ugye
1072# Istennel éppen beszélget, hát akkor elbizonytalanodtak. Ugye Mózes ott beszélget Istennel, és akkor hol van a mi
1083# istenünk? Hát, ha éppen Mózessel beszélget, akkor hajjaj. Hol van ez a Mózes, aki kihozott minket? Ő tudott
1093# Istennel beszélgetni, hát… És akkor fogják magukat, és ugyebár az arany ékszerekből készítenek egy
1102# aranyborjút, és akkor azt simogatják, és fogdossák, és élvezik, hogy ott van, és azt mondják: ő a mi
1111# istenünk, aki kiszabadított bennünket Egyiptomból. Tökéletes leírása az ember működésének. Vagyis átélünk
1121# csak egy hónap Istentől való elszakítottságot, s ebben a pillanatban már beindul a reflex-szerű valami, hogy
1131# félünk, és egyedül vagyunk, és aggódunk, és szorongunk, és minden. És muszáj, hogy Isten velünk legyen.
1140# Közben velünk van, de mi most éppen úgy éljük meg, mintha nem lenne velünk. Mert hiszen nem tudunk olyan
1150# mértékben biztonságosan kötődni. Ha egészen biztonságosan kötődnénk, akkor azt az egy hónapot vígan
1159# bírnánk. Nem lenne könnyű, de bírnánk. Ám nem kötődünk elég biztonságosan Istenhez, ezért mi történik?
1168# Jaj, Isten távol van, nem szeret. Mindegy, gyorsan csinálunk egy borjút, és akkor az itt van. Jaj, hát itt van! Őt
1179# iszom. Megnyugtat és feldob. És ő az élet a coke oldalán, mindig szép és gyönyörű, és… Nem ezt csináljuk?
1188# Vagyis hogy azokban a pillanatokban, amikor mi – persze azért, mert az agyacskánk nem elég fejlett – azt éljük
1199# meg, hogy Isten távol van tőlünk, gyorsan készítünk egy képet, és arra azt mondjuk, hogy „te vagy az Isten,
1209# aki kihoztál bennünket”. Majd pedig elkezdjük őt imádni. Zanzi-manzi… És mi történik? Lejön Mózes a
1218# hegyről, látja, hogy ez van, és két szimbolikus dolgot is tesz. Persze nem szimbolikus, amit tesz, de szimbolikusan
1228# érdemes értelmezni. Többek között az egyik: összetöri a kőtáblákat. Ami azt jelenti: valójában az, amit az
1238# Isten akart nektek adni, az nektek nem kellett. És a másik – brutálisnak tűnik, pedig lélektani szempontból
1248# valami hallatlan frappáns megjelenítése valaminek. Tudja-e valaki, hogy mi történik? Van-e itt hitoktató? Vagy
1258# egyszerűen csak egy rendes református testvérünk? Úgy van, de te katolikus vagy. Azt mondja: igen, ő katolikus, de
1269# református hittanra jár. Ez jó! Szóval azt csinálja Mózes, hogy széttöreti velük az aranyborjút, és megitatja
1279# velük. Fú! Nem azért, mert perverz, hanem azért, mert ez belőletek jött ki, nem sok köze van ahhoz az Istenhez,
1289# aki nem belőletek jön ki. Ezt igyátok meg magatok. Mert ez pontosan belőletek jött, és nálatok semmivel sem
1299# több. Ez hozzátok tartozik, igyátok meg. Belőletek jött, menjen vissza tibelétek. És aztán… Az, ami történik
1309# itt, gyönyörű leírása annak, ami velünk is történt már, és mindig is történik. Hogy amikor az Istennel való
1319# szabadságunkban átéljük azt, hogy most szabadon vagyunk távol, vagy az Isten szabadon van távol tőlünk, vagy
1329# hogy a függésnek a biztonságát el kellene vagy lehetne engedni, akkor rögtön kapunk egy képhez. Hogy az a kép
1339# erősítsen meg bennünket. Pontosan úgy, mint az aranyborjú: az legalább itt van. Az legalább segít nekem. Azt
1349# legalább át tudom ölelni, azt esetleg tudom szidni, de az legalább itt van, és biztonságot ad. Persze nem így
1359# van, csak elkezdjük azokkal a funkciókkal fölruházni, amelyekkel egyébként nem rendelkezik. Az aranyborjú nem
1369# szabadította ki Egyiptomból a választott népet. De az történik, ami a tárgykapcsolat-elméletben leíratott, hogy
1379# az aranyborjút fölruházzuk azokkal a funkciókkal, amelyek aztán lélektani nyereséggel járnak nekünk. Vagyis
1389# ameddig itt az aranyborjú, nem kell félni. Ameddig itt van, nem vagyok egyedül. És ez éppen eltávolít attól a
1399# valakitől, aki tényleg tudna adni biztonságot. Most kicsit elébe vágtam valaminek. Jó, inkább befejezem ezt a
1409# gondolatmenetet. Hogy tulajdonképpen mi történik ilyenkor? Most hagyjuk ott a választott népet háromezer évvel
1419# ezelőtt. Hagyjuk őket, és térjünk vissza magunkhoz. Mondjuk ott fekszel a betegágyon. Vagy mondjuk elhagyott a
1429# szerelmed. Vagy mondjuk… hát, más bajt nem is tudok, hogy lehet. Szóval valami nagy baj ér. És egyszer csak azt
1440# éled meg, hogy Isten nincs velem. Hogy nem segít, hogy elhagyott, hogy büntet. Ezt Istenről mondod? Természetesen
1450# nem, hanem él benned az Istennek egy reprezentációja, egy képe. Ezeket a kijelentéseket az Isten
1459# reprezentációjáról mondod. Ez egészen nyilvánvaló. Itt akkor egy nagyon fontos válaszút elé érünk. Ez az,
1469# ahol kilencvenkilenc ember a százból a rossz utat szokta választani. A válaszút az így fogalmazható meg: most
1479# vagy azt mondom, hogy akiben eddig hittem, az éppen egy valaha általam készített aranyborjú volt. Ugyanis én most
1489# épp azt gondolom Istenről, hogy elhagyott, hogy nem szeret, hogy büntet, hogy mit tudom én… Az Isten pedig pont
1499# nem ilyen. Ha tehát én most ezeket a tulajdonságokat gondolom Istenről, akkor ez azt jelenti, hogy most eljött egy
1510# nagyon fontos pillanat. Végre megláttam a saját istenképemet a maga hitelességében. Varázslatos pillanat. A
1520# legtöbb ember ilyenkor azt csinálja, hogy elkezd hazudni magának. Azt mondja: de nem, Isten mégiscsak velem van,
1530# Isten mégse hagyott el, nem, az Isten szeret. És mit csinál? Valójában elkezd a saját tapasztalata és
1539# meggyőződése ellenében élni. Ugyanis nem meri beismerni magának azt, ami a tapasztalatában van, ami ténylegesen
1550# van: hogy elhagyott, hogy nem szeret. A tapasztalat, az abból a szempontból reális, hogy éppen az Isten képének a
1560# gyöngeségét bizonyítja és mutatja. A legtöbb ember ilyenkor nem cseréli ki a képet, hanem továbbra is a saját
1570# tapasztalata, és a lehetőség szerinti igaz meggyőződése ellenében erre a képre újból és újból rávetíti
1580# azokat a funkciókat, amiket tulajdonképpen az a kép nem birtokol. Majd így évek és évtizedek során tökéletesen
1590# elidegenedik az Istentől. A valóságos Istentől is. Mert ahhoz az istenképhez ragaszkodik, amely istenképet
1600# fölruházta ezekkel a funkciókkal, amelyekkel az az istenkép nem is bír. Ezt szoktuk csinálni. És csak százból
1610# egy bátor van, aki azt mondja: igen, ebben a pillanatban most azt élem meg, hogy Isten elhagyott. Akkor tehát ez azt
1620# jelenti, hogy én eddig nem is abban az Istenben hittem, akiben akartam. Mert az az Isten nem hagyott volna el. Az az
1631# Isten nem hagy el, az az Isten biztos, hogy szeret engem, de én most nem találom őt. És akkor az illető, a
1641# százból az egy, elindul az istenkapcsolat- meg a személyiségfejlődésnek az útján. Százból egy. A többi pedig
1651# áltatja magát, hogy de, de, az az istenkép képes közvetíteni nekem az engem szerető Istent. Csakhogy éppen nem
1661# képes. Annak a képnek ripityára kellene törnie. Egyszer beszéltem erről. Utána odajött hozzám egy férfi, és
1671# azt mondta: Feri, elvesztettem a hitemet a beszéded után. Tizenöt perc alatt kipurcantottam őt. Azt mondta: én
1681# egyébként is egy nehéz élethelyzetben vagyok. Azt gondoltam, hogy minden bizonytalan az életemben, kivéve Isten.
1691# De meghallgattam a beszédedet, és rájöttem, hogy Istenben sem bízhatok. Ő a bátor. Mert el kell jutni ennek a
1702# tapasztalatnak a mélyére. És amikor teljesen összetör a mi barátunk, akkor van esélye a valódi Istennel
1711# találkozni, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy az Istennek egy hitelesebb reprezentációját képes így belül
1721# kialakítani. Aki ezekben a helyzetekben mer padlót fogni, ő fog fölnőni. Ő lesz Istennek igazán társa. A
1731# többiek pedig önáltatásban lesznek továbbra is, és továbbra is, és továbbra is. Ez ugyanaz a helyzet, amikor
1741# én a férjemet vagy a feleségemet fölruházom ezekkel a funkciókkal, ő pedig nem adja meg azt, amivel én
1750# fölruháztam, és akkor megpróbálom belőle kipasszírozni, kiverni, kirugdosni. Ahelyett, hogy egyszer beletörnék,
1760# és azt mondanám, ő nem is az. Nem az. Például nem simogat meg mindig, amikor szeretném. Nem. Kulturális
1770# változata ennek Japánban: a japán férfiak azt mondták kollektíve: majd hülyék lennénk ezt a képet elengedni az
1780# ideális nőről. Ezért rávettek nőket, hogy legyenek gésák. A gésa a japán ember számára az ideális nő. Ez
1790# aztán szép! Nehogy pofára kelljen esni, hogy az a nő olyan, amilyen. Nem idealizálunk egy nőt, és megkérjük
1799# őt, hogy játssza el nekünk azt, hogy ő pont olyan, amilyennek szeretnénk, hogy legyen az ideális nő. Kicsiben
1809# ugyanezt szoktuk csinálni. Ugyanezt csináljuk a közösségekkel is. Jaj, de mennyit hallgattalak benneteket!
1819# Egyfelől ti azt szoktátok mondani: jaj, de vágyom egy közösségre, jaj, egy közösség, jaj, ott szeretnek, és
1829# akkor ott jók, és befogadnak, és ahol a barátság… Ti meg azt szoktátok mondani: nincsen egy közösség, ahol
1839# rendes emberek lennének, már hányszor csalódtam, és ez hihetetlen, hogy nem találok egy közösséget, ahol
1849# tényleg a kereszténységet megélnék. Sehol se élik meg a kereszténységet. Baromi rossz. Van egy Jean Vanier nevű
1859# ember, filozófusként kezdte, és szentként fejezte be. A Bárka Közösség alapítója. Életközösségben élt
1868# értelmi fogyatékosokkal. Na, most ő leírta a tapasztalatai alapján nagyon egyszerűen, hogy egy közösséggel
1878# kapcsolatban hogyan éljük meg ezt az utat. Első lépés: főleg, amikor már nagyon ki vagyunk éhezve, hogy
1887# valakihez tartozzunk, hogy valaki meghallgasson minket… Tehát amikor már teljesen ki vagyunk szomjazva, akkor nagy
1898# nehezen vesszük a bátorságot, hogy: na, jó, hajlandó leszek bemenni egy közösségbe. Én. De az én, az öt ilyen
1908# nagy É betűvel kezdődik, hogy ÉÉÉÉÉn, na, jó, odaadom magam másfél órára. ÉÉÉÉÉn. Ott leszek. Hát
1917# gratulálok. Te mennyit megteszel ezért a közösségért! Nem vársz közbe egy kicsit sokat el a közösségtől?
1927# Tehát tartozzak valahova, szeressenek, minden, és te meg annyit teszel, hogy „ott vagyok”. Ha van kedved. Ugye,
1937# ezt rögtön tegyük hozzá. Miért nem jöttél, Laci, hittan órára? Nem tudom, nem volt kedvem… Hát jól van
1946# akkor, de akkor mit vársz a közösségtől? Tehát, ha csupa olyan emberek lesznek itt, akik akkor jönnek, ha kedvük
1957# van, hát akkor az pont jó lesz nektek… Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, hogy ebben a közösségben
1967# aztán jól fogják-e érezni magukat? Ha mindenki azért jön, hogy a többiektől kapjon, és ő meg akkor jön csak,
1977# hogyha kedve van hozzá. Na de… Nem akarlak leértékelni benneteket. Tehát az első lépés az szokott lenni, hogy
1987# amikor majd megdöglünk az individualizmusunkban, de már úgy kikészültünk, már senki nem szeret minket, meg mi se
1997# őket, de ezt nem szeretjük
2000# beismerni, mert az áldozattal jár, meg akkor akkor is meg kell hallgatni, hogyha fáradt vagyok, de mindegy.
2011# Szóval, na jó, akkor ott vagyok a közösségben, és már akkor az mekkora áldozat! Nem? Ugye, hogy katolikusként
2024# egy protestáns hittan órára… Ez hihetetlen! Ez… Nem mutatnád meg magad? Értitek. Ilyen, ilyen… oda jár! És
2036# milyen gyakran? Hetente! Elalélok. Tessék? Ú! Plusz házi ifi vasárnap. Havonta egyszer. Ú, de brutális! Nyáron
2048# egy hét. Hú! Te, egész rosszul vagyok, segítség! Vannak ilyen őrültek. Egy közösségért ilyeneket csinál. Meg
2060# vannak bolondulva. Hát nincs neked jobb dolgod? Hát a karriered nem pang? Na, mindegy. Szóval, tehát, és akkor az,
2073# hogy… itt vagyok. Ugye, ő már meghozta az összes áldozatot azzal, hogy ott van. De már mindent! Tehát, hogy ő,
2085# ő… Na. Mennyi indulat van bennem! Jaj. Igen, mert tudjátok, úgy van… jó. Szóval ez az első. Most mi szokott a
2097# második fázis lenni? Az illető rájön, hogy miközben ő életét, vérét, zsigereit, – múltkor említettem –
2109# bélbolyhait is odaadta a közösségnek, egyszer vissza tud emlékezni, hogy vett házastár… házastársi kekszet.
2121# Tehát vett háztartási kekszet. Látszik, na. Kicsit asszem, ilyen család izében vagyok. De ez milyen jó! Ezt így
2133# kéne… házastársi keksz. De jó! Ezt véletlenül mondtam, ez tök jó. Na. Tehát visszaemlékszik, ott,
2144# kilencvenöt évesen, haldokolva, hogy ő milyen jó ember is! Mert egyszer a közösségnek vett háztartási kekszet,
2156# hogy hadd egyenek. Saját pénzből. Hát, ez hihetetlen, te mit meg nem tettél! Igaz, hogy az Auchiban vette, lejárt
2169# már a szavatossága, de hát akkor is! Te gondoltál másokra. Hű! Na, második fázis, ami sokaknál egy alkalom
2181# után be szokott következni. Egy alkalom után, tehát értitek! Ő már ötven éve keres egy hívő közösséget,
2193# és most akkor eljutott oda, hogy na, jó, elmegy egybe. S akkor iszonyat kritikusan néz, s az első alkalom után azt
2205# mondja: hát én nagyon csalódtam. Nagyon. Ti ilyenek… Hát az egyik ilyen volt, a másik olyan! Lehet, hogy kell
2218# neki két hét is, két hónap, egy év. A csalódás biztos, hogy megtörténik. Mert miben csalódok? Abban a képben,
2230# amit gondoltam, hogy majd a közösség olyan lesz, és a közösségből is borjút csináltam. Na, jó, ezüst,
2241# ezüst… bronz borjút. Csalódok. A csalódásom törvényszerű. Annak úgy kell lennie, hacsak egy kicsit is
2252# normális vagyok. Mi következik ez után? Vannak okok, akkor huss! Aki még egy kicsi bírja – párak –, akkor
2264# eljutnak a harmadik fázisig. Még jobban padlót fognak, és azt mondják: engem itt nem is szeretnek. Stimmel? Már
2277# megvolt ez a fázis. Nem, nem, nem fogadnak el. Nem, nem, az ezt mondta, és azt mondta… Ez meg ugyanúgy az
2288# illúziónk világa. És amikor ebbe is beletörünk, ez is törvényszerű, akkor jön a legmélyebb krízis, amitől
2300# aztán az is padlót fog, aki addig nem fogott padlót. Hú, de nagy dolog, aki ide eljut! Csalódik magában.
2312# Mekkora… Megvolt? Mikor rájövök, hogy ó, idealizáltam a közösséget, ó, irreális elvárásokat támasztottam
2324# feléjük, ó, hát egyszerűen csak olyan emberek, mint én, valakinek szimpatikus vagyok, valakinek nem. Én is csak
2336# pontosan ugyanezt csináltam velük, vagy még kétszer olyanabbul. És akkor a negyedik fázis, amikor rájövök, hogy
2348# csalódok magamban, vagyis összetörik az a kép, az az én reprezentációm. Hogy énrajtam semmi se múlik, hogy én
2361# iszonyú nyitott vagyok és baromi toleráns. És én nagyon elfogadó vagyok, és ilyenkor kiderül, hogy egy kicsit
2373# sem. Na, jó, egy kicsit. Egy kicsit. És amikor az illetőben összetörik ez az önmagáról alkotott kép, akkor az
2385# ötödik fázisban van esélye, hogy valóban elköteleződjön. Már a közösség mellett, ami olyan, amilyen. Amiben
2397# olyan emberek vannak, amilyenek, és ő is olyan, amilyen, és az egyház is olyan, amilyen. De ezen az úton végig
2409# kellene menni. Ha valaki ezen az úton nem megy végig, az egyenlő: ragaszkodik a borjúhoz. Ragaszkodik a saját
2422# illuzórikus elvárásaihoz, ahhoz a képhez. Durva? Hát, nem tudom. Hát egy kedves… na, jó. Mondok még
2433# durvábbat: a csoda nem segít rajtunk. De szeretnénk! Van ez a folyamat, és akkor azt mondjuk, hogy talán a csoda…
2445# a csoda meg nem. Ugyanis az ember sokkal értékesebb annál, hogy egy csodával ki lehetne fizetni. A csoda az emberen
2458# nem segít. Föl lehet támasztani Lázárt a halálból, utána meg fog halni. És nem mondhatja azt: ha egyszer
2470# bejött, miért ne jöhetne be másodszor? Igaz, a százalékos esélye most mindenkinek nagyobb a világon, mint nekem,
2483# mert ővelük még soha, velem meg már egyszer, de hát… A beteg, aki meggyógyult. Hát végül is, most miért ne
2494# gyógyulhatna meg még egyszer? A csoda az emberen nem segít. Épp a vasárnapi evangéliumra hadd hivatkozzak.
2506# Voltatok templomban? Nem kell, hogy legyetek. Kell? Hát dehogy kell. Na, most, Péter egy rendes halász. És megy, és
2519# halászkodik, és minden. Erre jön Jézus, aki azt mondja: na, figyelj, Péter! Itt van a nappal, jó meleg már a
2531# víz, az összes hal bement lefele. Ugye, mert ott még van valamennyi oxigén, itt meg fönt megdöglenek. Hát, én
2543# azt mondom neked, gyere, vesd ki a hálót, aztán fogjál itt a jó huszonhét fokba’. Halat. Hát… Uram, hát, ha
2555# te mondod… Kicsit be vagyok ijedve, hát… S fognak irgalmatlan mennyiségű halat. Nagy csoda. Mire Péter azt
2567# mondja: Uram, én most úgy félek tőled, hogy az lenne a legjobb, hogyha elmennél tőlem, mert én egy bűnös ember
2580# vagyok. Ez a történet zseniálisan mutatja azt, az emberen a csoda nem segít. Sőt, ha önmagában csak a csodát
2592# nézzük, akkor a csoda az ember sorsán ront. Ezt állítom. Ront. Még nehezebb helyzetbe fog utána kerülni. Mert az
2604# emberen nem a csoda segít, hanem az Isten. És ez nagyon nagy különbség. Ez tehát akkor azt jelenti, hogy
2616# foggal-körömmel ragaszkodunk az istenképünkhöz, a tárgykapcsolat-elmélet alapján az isten-reprezentációnkhoz
2628# foggal-körömmel. Azért, mert az természetesen az önmagunkról alkotott képünknek a része. Én az a valaki
2640# vagyok, aki… Na. Mi is az, amit tulajdonképpen elvesztünk? Hm. Egy alkoholbeteg, amikor lemond az alkoholról. Egy
2652# kólafüggő, mikor lemond erről. Akkor mit veszít el? A naivok azt gondolják, ezt a fél liter kólát. Iszom is egy
2665# picit, nehogy… de jó. Nagyon jó. Szóval azt hinnénk, hogy az ember a fél liter kólát veszti el. Hadd legyen egy
2677# kérdésem: ha valóban úgy lenne, hogy egy kólafüggő ezt a fél liter kólát veszíti el, nincs abban valami
2689# abszurditás? Hogy egy fél liter lötty elvesztése, az valaki számára halálfélelemmel, fizikai tünetekkel,
2700# elvonási tünetekkel, rettegéssel, szorongással és nem tudom én, mivel tud járni. Természetesen, amikor lemondok
2713# a kóláról, akkor nem a kóláról mondok le, hanem mindarról a funkcióról, amivel fölruháztam a kólácskámat.
2725# A függésben ez a tragikus, hogy ezt a fél liter löttyöt igazán nem nehéz kiönteni a lefolyóba. Miből áll az?
2737# Hát ez egy semmiség! Igen ám, csakhogy mit mond a tárgykapcsolat-elmélet? Emlékeztek a példára? Ott van az a
2749# kisgyerek, aki beüti magát, és nagy seb van a térdén. S odaszalad az anyucihoz, és azt mondja: anya, anya! És
2761# nagyon, rettenetesen sír. Az anyukáját fölruházta a megnyugtatásnak és a bizalom adásának a funkciójával. És
2773# az anyukája megnyugtatja, ad neki két puszit. És az anyuka, miután tudja, hogy ő föl van ruházva ezzel a
2785# funkcióval, azt mondja: ugye, már nem is fáj? És erre a kislány vagy kisfiú azt mondja: igen, nem fáj. És persze
2797# szivárog a vér, meg minden. Azért, mert – emlékeztek erre – mert fontosabb, hogy ez a funkció működjön az
2809# életemben, hogy valaki meg tudjon engem nyugtatni. Fontosabb a realitásnál is. Ezért a kólát nem nehéz kiönteni
2822# a lefolyóba. Dehogy nehéz! Egy lötty. Amit nehéz elengedni, az az, hogy megszoktam. Hogy olyan jó, olyan otthonos,
2834# mikor jövök, és valaki mindig ideteszi ezt a kólát. És a kólában benne van az, hogy hát szerettek engem, és
2846# gondoskodtok rólam, és figyeltek rám. És ez a kóla, ez valamiképpen azt fejezi ki, hogy értékes vagyok, és nem
2859# hiábavaló az életem, és hogy ti pont azt adjátok, amire nekem szükségem van. És hogy ti ennyire ismertek, és
2871# értetek engem. Akkor mi nagyon közel vagyunk egymáshoz. A mi kapcsolatunk tulajdonképpen egy meghitt viszony.
2883# Évről évre valahogy meghittebbé válik, és, és, és… ó, hát ezt nehéz elengedni! Hát ezt ki az, aki könnyen
2895# kiönti a lefolyóba? És így vagyunk az összes reprezentációnkkal. Az istenképünkkel pontosan ugyanígy vagyunk.
2907# Hát, hiszen azt mondtuk, igaz, hogy borjú, hát az elején még tudtuk, hogy mi csináltuk ékszerből, de aztán már
2919# azt mondjuk: nem, nem borjú, ő hozott ki minket Egyiptomból. Hát ő szabadított meg, ő segít nekünk. Hát
2931# pusztán azt a borjút be lehet csapni a zaciba. Hát azt tudjátok, hogy mi az a tárgy, amit a legkevésbé,
2942# legutoljára váltanak ki a zaciból? Jegygyűrű. Az ember még a jegygyűrűjét is úgy becsapja a zaciba, ha éhes,
2955# mint a pinty. Nem olyan nehéz azt a kis aranykarikát bedobni oda. Ó, de! Lemondani arról, hogy ezen a tárgyon
2967# keresztül – a tárgy lehet személy, lehet az istenképem – ezektől a funkcióktól megfosztott legyek. Az
2978# brutális. Az tényleg brutális. De közben ez akadályoz meg abban, hogy az Istennel ténylegesen találkozzak.
2990# Pontosan ugyanúgy – emlékeztek? A tárgykapcsolat-elmélet – kialakul bennünk egy mintázat, a mintázat segít
3002# bennünket abban, hogy egyáltalán a valóságot valahogy lássuk, és értelmezzük, de éppen azért, mert a
3013# mintázat korlátolt, be is korlátozza azt, ahogyan a valóságot képesek vagyunk fölfogni. Ugyanígy van az összes
3025# istenképpel, ami bennünk van. Segít nekünk kapcsolatba kerülni az Istennel, de a töredékességei folytán éppen
3038# el is választ bennünket Istentől. És ez mindnyájunkkal így van. És akkor visszatérve a sebes térdű gyerekhez:
3050# ugye ebben az van, hogy kész van bennünk a szerelem. Emlékeztek erre. Ott van, kész van. Mint Petőfi Sándor, azt
3062# mondja: tizenhat éves vagyok, de már úgy szeretnék szerelmes lenni valakibe. De még nem vagyok szerelmes senkibe.
3075# De már a szerelmet dicsőítem. Úgy tűnik, hogy az emberi természethez hozzá tartozik az imádás, a hódolat. Hogy
3087# ez valahogy egy nagyon-nagyon jó funkció. Egy jó dolog, amikor az ember tud imádni valakit. Az egy jó dolog. Amikor
3100# hódolattal tudok lenni valaki előtt, az egy jó dolog, egy izgalmas érzés és lelkiállapot. Valamit ad. Ezek a
3112# poharak… A nehézség csak az, hogy kit ruházok föl ezzel a funkcióval. Ezért szokott – tudjátok, mikor
3124# jegyespár leül. Szoktak ilyenek, leülnek. És hát első találkozás: na, hát hogy vagytok egymással? És akkor
3136# azt mondja: hát én imádom ezt a Rozit! Na, akkor így a nagy vörös lámpa elkezd itt égni nekem. Mert ha ő
3147# imádja a Rozit, az egy kicsit sok. És ez most hallatszódhat úgy a Rozinak: hát ennél szebbet! Nem csak hogy
3159# szeret, imád! A lábaimnál hever. Hát ez a mennyei pasi. Na-na! Ugyanis éppen most fölruházta Rozit az Istennek
3172# kijáró funkciókkal. Van ennek viszont egy másik oldala. Én imádom Rozit, Rozi viszont, mint a Jóisten, megtesz
3184# nekem mindent. Hát a Jóistennek van hatalma arra, hogy gyógyítson, föltámaszt még a halálból is. Hát akkor,
3196# Rozi, lássuk a vacsorát, de finom legyen! Csak az imádatnak megfelelően. Nem kell jobban. Csak amennyire imádlak.
3209# Ezért van az, hát… ha azt a belső funkciót, hogy de jó dolog is imádni valakit. Szerintem jó dolog. Jaj,
3220# imádjátok Istent, micsoda röhej! De azért akkor meg imádunk valakit. Mert valahogy ez a funkció itt van bennünk.
3233# Jó dolog, az emberi természet része. Csak jól pórul járunk vele. Ennél még rosszabb, ha valami tárgyat
3244# imádunk. Az még rosszabb. A tárgy nagyon nagy előnyökkel rendelkezik a Rozihoz képest. Ismeritek azt az általam
3257# szellemesnek tartott leírást a nő és a sör összehasonlításáról. Ugye ismeritek? Tehát a sör nem beszél
3268# vissza. Így kezdődik. Tehát, végül is egyszerűbb egy tárgyat imádni, mint egy élő személyt. Sokkal jobb.
3280# Fölruházzuk őt ezekkel a funkciókkal, és utána azért nem tudunk tőle szabadulni, mert fölruháztuk őt ezekkel
3292# a funkciókkal. Húha. Bárcsak érzékelném, hogy mi van bennetek. Hogy ezt most már unjátok, vagy már
3303# ismétlésnek tűnik, vagy… De nem nézek rátok, nehogy véletlenül megtudjam. Azt lehetne mondani, hogy nem bírjuk
3315# kivárni Istent. Ezt így fogalmaztam meg. Egyszerűen nem bírjuk kivárni Istent. Mint ott, Mózes már harminc napja
3328# nem jött vissza, ezt nem bírjuk kivárni. Gyorsan egy istenképet! Mi itt a nehézség? Ugye pontosan az, hogy az
3340# aranyborjúra azt mondja: ő hozott ki bennünket Egyiptomból. A legnagyobb nehézségünk az istenkapcsolat
3351# tekintetében az, hogy ha az Istentől függünk, vagy függeni akarunk tőle, azt talán a legnehezebb rossznak látni.
3364# Mert az istenképünket egy fölirat övezi, és a föliraton az van: a Mennyei Atya. Mert ha az lenne ráírva:
3376# jelenlegi istenképem… Nagy bátorság kell hozzá. Nem az van ráírva. Az: Mennyei Atya. De persze nem az. Csak egy
3388# ilyen-olyan reprezentáció. Akkor most ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen azt szeretnénk, hogyha Isten olyan lenne,
3401# mint mondjuk a Jó Tündér, a Jóságos Öreg Király meg az Aranyhal együttvéve. Végül is, ha én találom ki ezt
3413# a képet, akkor természetesen legyen ez a három együtt. Hát miből áll nekem az Isten képébe olvasztani az
3424# Aranyhalat? Kifoglak, szólok hozzád, három kívánságomat teljesítsd! A legtöbb ember gyerekkorban kialakít egy
3437# reprezentációt Istenről. Egy képet, ami éppenséggel a mesefigurákhoz áll a legközelebb. Sajna-bajna. Majd pedig
3449# az ő mesefigurákból gyúrt istene, az nem olyan, mint a valódi. Ilyenkor azt mondja: rájöttem, Isten nincs.
3461# Rájöttem, Isten nem is szeret. Isten nem is teljesítette a kérésem, pedig imádkoztam hozzá este. Jól van, hát
3473# imádkoztál hozzá este, de hát… És akkor? Anyukáddal is csak akkor beszélsz, hogyha kérsz tőle valamit, vagy
3485# hogy? Tessék? Uh, köszönöm, hogy ezt mondtad. Valaki azt mondta, hogy egy négylábú székem volt, és már három
3497# lábát kirúgtam ma este. És még van negyed óra. Mi legyen? Bátor vagy, hogyha hagytad, hogy három elszálljon.
3509# Hű. Az hangzott el: tudott-e valaki az ellen tenni, hogy én kirúgjak három lábat? Valaki leült a földre, hogy ne
3522# essen nagyot. Akkor kicsit lassítok. Igen, eszembe jutott, valaki azt mondta, dühösen mondta nekem: Feri, azért
3534# utállak – nagyon hiteles volt – azért utállak, mert nálad a tíz perces beszéd húsz percig tart, pedig tíz
3546# perc is épp elég lenne. Igen, kicsit most megilletődtem. Mit csinálok én? Hogy folytassam akkor? Ó, nem, nagyon
3559# jó, hogy szóltál. Igen, mert most még durvább akartam lenni. Jó, akkor inkább… tessék? Hogy mi lesz a
3570# mesefigurás istenképpel? Hát, ez, azt hiszem, pont rajtatok múlik csak. Tanultam lélektanból, hogy az
3581# ellenállásnak milyen sok jele lehet: köhögés, tüsszentés, poharak véletlenszerű elborulása… Egy nagyon
3593# izgalmas gyakorlatot ajánlok nektek. Izgalmas gyakorlat. Hogyha egy picit vissza tudtok menni oda, ahol leginkább él
3606# bennetek az Istenről alkotott képetek, azt valahogy próbáljátok meg olyan érzés- és élményszinten tartani,
3618# tudatosítani magatokban, átélni. És utána keressétek meg, hogy ez vajon melyik mesefigurákhoz hasonlít
3629# leginkább? Nagyon jó gyakorlat. Nagyon. Segítségetekre elmondom, hogy én hova jutottam többek között. Mindjárt
3641# valami eszembe kell, hogy jusson. Ez az! Mikor mutatták be a Csillagok háborúját? Hogy? Hetvenhét. Ezt te így
3654# tudod? Filmfüggő. Csillagok háborúja: ’77. Ferike születik: ’66. Tizenegy éves vagyok ezek szerint. Hm.
3665# Megnéztem a csillagok háborúját, lenyűgöző. Nem tudom, hogy ti mit éltetek meg, de hát az első rész, hát
3677# egy… Értem. Nálunk csak ’79, ’80 vagy ’81-ben mutatták be. Most már biztonságba kerültünk. Szóval, akkor
3688# lehet, hogy már voltam tizenhárom is. Ha meg tizennégy, még rosszabb, mert serdülőkori válság van. Önazonosság
3701# fölbomlik. Na, egyszerűen zseniális. Tehát ahogy az az űrhajó be… én emlékszem, hogy ültem a moziban: kóla,
3713# kukorica. És mikor láttam, hogy az az óriási hajó – mi a neve? A Csillagromboló –, amikor a Csillagromboló
3725# így elmegy, én emlékszem, vissza tudom idézni, hogy azt mondtam, hogy elég! Tehát, hogy ezt akarom nézni, hogy ne
3737# menjen el. Énvelem ez így volt. És akkor utána ugye ott a hajóban lövöldöznek. Hát hogy? Mondjuk a Leia
3749# hercegnő nem tetszett. Emiatt lettem nem-függő. De, na. És tudjátok, mire jöttem rá, hogy elvégeztem magammal
3761# ezt a gyakorlatot? Mert nem mondok olyat, amit én ne próbáltam volna ki. Tehát marihuána, LSD… Szóval, na, hogy
3773# Yoda mester. Istenkép része. Papként végeztem el ezt a gyakorlatot. Magamnak találtam ki, forró fürdőt vettem,
3786# tudjátok, mikor tudom, hogy ú, ez most nagyon megalázó lesz, akkor fürdőkád, s akkor már jöjjön. És ki jött
3798# először? Yoda mester. Tehát Jahve, Mennyei Atya, Yoda mester meg bejelentkezett. Ez van. Tehát rá kellett
3810# döbbennem, hogy miközben Krisztus papjaként misézek már egypár éve, mikor kimondom azt, hogy a mi Urunk Jézus
3822# Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen veletek, hát Yoda mester… Ez van.
3834# Azért elég brutál, nem? Hát, szóval ülök ott a kádban, Yoda mester, akkor állj egy kicsit el, hadd jöjjenek a
3847# többiek is. Hogy végül is ennél brutálisabb már nem lehet most már. Belenéztem a vízbe, Aranyhal el. Hát én
3859# kész vagyok. Kérek egy év szabit, vagy valami. Ez így volt. Megreccsentem, megrendültem. Szóval most, tudjátok,
3871# mindig úgy van ám, hogy amikor ezt megélem, akkor mindig eldöntöm, hogy na, ez az, amit sose mondok el senkinek. Ez
3884# mindig így szokott lenni. Ez legalább a tizenötödik ilyen dolog, hogy na, ezt nem! Tehát ez a keddi előadás…
3896# jó, hát itt mindig… de ezt nem! Ezt nem. És akkor eltelik két hét, és ahogy kezd az Isten-reprezentáció
3908# tisztulni, kicsit… na, jól van, jól van, akkor már megint megszabadultam egy ilyen függő hülyeségtől. Akkor
3920# egyszer csak föl, és akkor eltelik egy hónap, és akkor merem elmondani. Egy hónap körülbelül. Ez azt jelenti,
3932# hogy az én képem is súlyosan alakul át. Elviselhetetlen fájdalom, hogy azt a képet, hogy én hiszek a teremtő
3944# Istenben, meg jó biblikus képem van, hogy a Yoda mester, meg „az erő veled van”… Hogy az én képembe képes
3956# legyek integrálni ezt a tartalmat. Az egy hónap, két hónap, x idő, valami még sokkal hosszabb ideig tart, hogy
3968# egyáltalán a realitáshoz közelebb menjek egy lépéssel. Ezt tudom mondani. Yoda mester oda való, ahova szánták.
3980# A Csillagok háborúja című filmbe. Ott pont megvan a helye. Pont. Na de a teremtő Isten helyére… Mi nem
3992# aranyborjút készítünk, hanem Yoda mestert. Vagy voltak nála szebbek is. Tehát a nők nem hinném, hogy Yoda
4004# mesternél megálltak, hanem azért egy rendes jedi lovag. Nem? Na, jó. Most már mondhatom tovább? Megerősödtél.
4016# Igen. Nagyon bölcsen tetted. Talán hallottátok. Valóban, éppen múltkor tettem erre egy utalást. Hogy hát Jézus
4028# Isten ikonja. Isten képe, mása. Jézusból is tudunk persze egy reprezentációt készíteni, természetesen sosem
4040# látjuk Jézust. Mindig csak a róla alkotott képünket látjuk. Kétségkívül így van. Ezért a keleti
4051# kereszténységben milyen zseniális az: készítünk egy Krisztus-képet, és nézzük nyolcvan évig! Hogy hadd
4062# lássuk meg az újabb és újabb és újabb és újabb vonásait. Ú, de gyönyörű ez! Krisztus valóban nagyon nagy
4074# segítségünkre van, és emlékszem hogyan, a bécsi valláspedagógia professzora, ő tartott egyszer egy előadást,
4086# és mondott egy zseniális dolgot. Azt mondta, hogy a katolikus egyháznak az egyik legnagyobb tévedése az volt, hogy
4099# az Istennek valamiféle képét próbálta megmutatni az embereknek ahelyett, hogy Jézusnak a képét mutattuk volna
4111# meg. Ezért olyan nagyon fontos, ahogy ezt szokták mondani, hogy Istent ne ábrázoljuk ki. Ne! Ne rajzoljuk le.
4123# Gyerekekkel, amikor foglalkozunk, egy pedagógia professzor azt mondta, hogy ha egy gyerek az Istent rajzolja, akkor
4136# mondjuk azt, hogy Istent nem tudjuk lerajzolni. Nem lehet. Rajzoljuk le Jézust! Istent ne rajzoljuk le. Ne
4148# ábrázoljuk. Ne! Pont azért, mert az segíteni fog bennünket abban, hogy legalább a lehetőség egy üres
4159# papírként ottmaradjon, és ne gondoljuk azt, hogy a reprezentációnk az pontosan megfelel az Istennek. Ezért
4171# valóban az Ószövetségnek ez a gondolata, hogy Isten nevét hiába ne vedd, ráadásul pedig Istent ne ábrázold! Ez
4183# egy óriási lépés egy reális Istenkapcsolat felé. Óriási lépés. Mert az ember ugye ösztönösen is oda egy
4195# képet rajzol. Nem bírjuk elviselni, hogy Istennek valami képe ne legyen bennünk. Csakhogy az egy borjú, amire
4207# ráírjuk, hogy Mennyei Atya. Ezért nagyon-nagyon… Igen, ez egy klasszikus, úgy szokott lenni, valaki nagyon
4219# rosszban van az Istennel, vagy valami baja van vele, hogy akkor a Jézussal való kapcsolatot megerősíteni. Ez egy
4232# nagy lehetőség. Asszem, most befejezem. És maradt még egy székláb, és akkor azt hagyjuk meg.
4245# Akar-e valaki hirdetni?
Comments