Hanganyagok‎ > ‎2006-2007‎ > ‎

2007.02.13

Isten hozott benneteket, szervusztok! Köszöntök mindenkit!
0006# Még a dobogón van egy-két jó hely. Ahogy szoktam mondani: aranyér-barát helyek.
0015# Az Isten-ember kapcsolatról beszélünk, mégpedig az intimitás és a meghittség összefüggésében.
0025# Úgy jutottunk el ide, hogy a tárgykapcsolat elméletből a kapcsolati mintáknak a fölismerése hoz(hat)ott
0037# számunkra egy nagyon fontos belátást: van egy nagyon fontos alappozíciónk, valamiféle alapmintánk és
0048# meggyőződésünk arról, hogy mit jelent számunkra kapcsolatban lenni bárkivel. És aztán Eric Burn és a
0060# tranzakcióanalízis hozzátett még egy nagyon fontos dolgot. A kapcsolati mintánkban nemcsak a kapcsolatról van egy
0072# (általában reflektálatlan) meggyőződésünk arról, hogy mi jellemző ránk: biztonságos kötődés, bizonytalan
0084# kötődés vagy elkerülő módon kapcsolódás – ez alapján látjuk a világot. Ezen túl: a tranzakcióanalízis
0095# nagyon pontosan leírta azt, hogy mi van a kapcsolat két végpontján. Hogy mit gondolok akkor én magamról és a
0108# másikról – függetlenül attól, hogy ki is vagyok én valójában. Függetlenül attól, hogy ki is az a másik
0119# valójában. És függetlenül attól, hogy mi van a kapcsolatban, és mi lehetne köztünk. Ez a két megközelítés
0131# segített bennünket, hogy aztán most az Istennel való kapcsolatunkra is megpróbáljunk következtéseket levonni.
0143# Arról beszéltünk a múltkor, hogy az intimitás, a közelítés-távolítás művészete az Istennel való
0154# kapcsolatban is pontosan ugyanígy van. A vallás sohasem csak azt az egyoldalú célt szolgálta, hogy hogyan tud az
0166# ember az Istenhez közel kerülni, hanem azt is, hogy hogyan tudja az embert megóvni attól (és itt jön a két –
0179# most már vallásos – kifejezésünk), hogy az ember megszállott legyen. Mert milyen jó lenne, ha az ember (a szó
0191# legjobb értelmében) az igaz és élő Isten megszállottja lenne. Csakhogy miért pont az igaz és élő Isten
0202# megszállottjai tudnánk lenni, mikor van bennünk egy kapcsolati minta. Hallatlan módon meg vagyunk kötve. Függünk
0215# mindattól, amire örülünk, ha éppen csak egy kicsit rá tudunk nézni. Az ember, amikor vallási megszállott lesz,
0227# akkor egyáltalán nem az Isten iránti hite csap az egekig, hanem valójában az történik (és itt a második
0239# kifejezés), hogy megszállottjává leszek az Isten-reprezentációmnak.
0246# Hmm, ide jutottunk! Elég fájdalmas. Valójában Istenről van egy képünk, de ehelyett a reprezentáció szót
0258# használtam, mert ebben talán több minden benne van. És ennek a reprezentációnak, ennek az általunk elképzelt
0270# képnek a függőivé válunk. Ez pedig tulajdonképpen – vallási szóval élve – bálványimádás.
0280# Aztán – ez olyan megmosolyogtató nekem – ha én azzal kezdtem volna nektek, hogy „ó, az ember
0291# bálványimádó!”, hát, nagyot nevettetek volna. Rám néztetek volna, hogy „Feri atya... teljesen hülye. Hát
0302# eddig egész normálisnak tűnt. Most jön ezzel a bálványimádás szóval... Hát... Sokáig bírta, hogy ne bújjon
0314# ki a szög a zsákból. De most elvesztette a talajt a lába alól, és most kiderült, hogy ő is csak egy olyan, mint
0327# a többiek”. Hát a bálványimádás (vallásos nyelven) egyszerűen csak valaminek az idealizálása. Ennyi. Ebből
0339# a szempontból igazán mindegy, hogy az Ószövetséget olvassuk, és ott látjuk, hogy a választott nép nagy
0350# választottságában aranyborjút készít, és rárakja a táblát, hogy „az élő Isten”, vagy pedig arról
0361# beszélünk, hogy az Isten-reprezentációnkat idealizáljuk. Hmm, ugyanarról van szó. Csak az egyikre azt mondjuk:
0373# „milyen röhejes!”, a másikra meg azt, hogy „ó, milyen izgalmas gondolat!”. Ez már önmagában is lebuktat
0385# magunkat önmagunk előtt. Ó, mennyire nem a valóság fölismeréséről van szó. Hanem hogy úgy kapjuk-e, hogy azt
0397# mi értsük. És ha igen, jaj, hát akkor jó, akkor megengedjük, hogy érthetjük.
0406# Aztán tettünk egy villanást egy olyan területre, amit nem nagyon szoktunk a beszéd tárgyává tenni. A kapcsolati
0418# mintánk, az én- és a te-reprezentációnk kihatással van az én és a közösség viszonyára is.
0428# Természetszerűleg. Jean Vanier-nak (filozófus, a Bárka közösség alapítója) volt az a nagyszerű gondolata, hogy
0441# ahhoz, hogy valaki eljusson oda, ami a cél: én is oké vagyok meg a közösség is oké, ahhoz legalább négy
0452# krízisen át kell menni.
0455# Az első krízis: otthagyni az önző, individuális életünket, és azt mondani: tartozni akarok valakihez, és ezért
0467# akarok valamit tenni. Van, aki már ezt se csinálja meg.
0473# Második krízis: amikor csalódom a közösségben, és azt mondom: én még mindig oké vagyok, de hát a közösség
0485# nem. Ha-hajj! De mennyire nem! Magyar Kaotikus Egyház!
0491# A harmadik krízis: az Egyház engem nem fogad be! Nem, a papok nem szeretnek, mert engem ilyennek látnak, engem csak
0504# egy bűnösnek látnak. Engem csak egy ilyen megtérésre rászoruló kis békának. Vehhh! (Ez is persze csak az én
0516# fantáziám. Én azt gondolom, hogy az Egyház engem ilyennek lát, az Egyház engem elítél és elutasít; azért,
0528# mert elváltam, az Egyház engem nem szeret! Azért, mert elváltam, meg mert nem vagyok katolikus, az egyház engem nem
0541# szeret, rám köp.) Ki mondta ezt? Te! Te.
0545# Engem nem szeretnek, nem fogadnak el – akkor nem kell az Egyház, dögöljenek meg ott, ahol vannak. (Csak úgy
0558# mondom, ahogy szoktuk mondani itt belül. Ferike, miket mondasz! Csak úgy normálisan.)
0567# A negyedik fázisnak a krízise az, amikor rádöbbenek, hogy talán én nem vagyok oké. Vagy legalábbis nem vagyok
0579# úgy oké, ahogy gondoltam. Talán nem csak az előző három dologról van szó, hanem rólam is. Ó, ez szokott a
0591# legnagyobb krízis lenni.
0594# #0480 S mikor átmegyünk ezen a négy krízisen, akkor juthatunk el oda, hogy elfogadjuk magunkat is, meg az Egyházat
0607# is, meg a köztünk lévő kapcsolatot. S aztán az istenképről beszéltem, de azt már nem akarom ragozni.
0618# Azt mondtam végül, hogy valójában arról van szó, hogy nem bírjuk kivárni Istent. Egyszerűen nem bírjuk őt
0630# kivárni. Muszáj, hogy valakit imádjunk. Muszáj, hogy valakivel vagy valamivel kapcsolatban egy ilyen hódolatban
0642# legyünk.
0643# Ahogy ezen töprengtem a múlt héten, egészen fölmagasztosítottam, idealizáltam ezt a gondolatomat. Arra jutottam,
0656# hogy ez már-már istenbizonyíték, hogy az emberben adva lévő, kikerülhetetlen imádat és hódolat iránti igény
0668# indirekt módon az Istenre utal. Azért esünk állandóan nagy bajba, mert egyszerűen kikapcsolhatatlan ez a hódolat
0681# és imádás utáni vágyunk. Nem? Inkább... nem tudom én... Robert Redford. Ó, de lejárt már... Brad Pitt! Az
0692# sokkkkal inkább... És egy modern nőt mondjatok (segítsetek már!)... Liv Ulmann. Istenem, ennyire öreg vagyok! Kit,
0705# hát kit... Jaj, tudom! Összejöttünk Szent Család vasárnapján, mint minden évben, azokkal a családokkal, akik
0717# első, 5., 10., 15., 20., 25., 65. házassági évfordulójukat. Nem az első megcsalástól számítva. Eljöttek. Nem
0729# én szerveztem, én csak aranyosan ott voltam, ahogy szoktam. Az volt, hogy a férfinak és a nőnek ki kellett
0741# találnia, hogy a házastársának ki az ideálja! Ú, brutális, nem? Ott ülnek ötven éve egymás mellett, és
0753# most... óóóriási lebukás. Úúúú. „Azt hittem én vagyok!”. De nem. Ez azért jutott eszembe, mert az egyik
0765# színésznő két szavazatot is kapott. Hat házaspár, és két befutó! Na, kit gondoltok? Nem reprezentatív a
0776# fölmérés. Nem barkochba. De amerikai, ennyit segítek. Nagy segítség, mi? Majd Juliette Binoche biztos. Tessék?
0789# Madonna? – Ez egy bálványimádó megjegyzés volt. Meg Ryan? Nem. Julia Roberts. Langyos. El akartam kerülni azt,
0801# hogy meleg. Elmondjam? Tudjátok mit, majd a következő alkalommal. Milyen függők vagyunk, ugye, drágáim?
0812# Sandra Bullock! Ez jött be a katolikus pasiknak. Hát, ugye... Na jó. Hát igen. Szóval, minthogyha ez már-már egy
0825# istenérv lenne. Muszáj, hogy rajongjunk. Egyszerűen jólesik. Nem esik jól, funnak lenni?
0835# Aztán egy másik gondolat.
0838# Há! Ez mi?
0846# Ennyiből nem jön be senkinek?
0855# Sandra Bullock a háztetőn. Kókai Rezső.
0859# Na, hogy nemcsak az istenképünket, a bálványainkat nehéz elereszteni és a függő helyzettől megszabadulni, hanem
0872# úgy tűnik, a hitetlenséget is nehéz elveszteni. Erre jöttem rá.
0879# Ugyanúgy tudunk függeni a hitetlenségtől, mint a hittől! Valójában sok ember a hitetlenségétől függ olyan
0891# módon, hogy görcsös kézzel kapaszkodik abba, hogy ő nem hisz! Micsoda rettenetes változás volna egyszer csak
0903# hinni! Ó! ó. Hát az talán még félelmetesebb.
0908# Tehát... Istentől averzív módon függeni.
0912# Istentől averzív módon függeni az olyan... mondok egy alaptörténetet. Van egy édesanya. Születik az első gyerek
0925# (hát az még nem sok). A második. A harmadik... és az anyuka már hat éve van otthon. Összejön, ugye, nem
0937# számoltam rosszul? Hat éve van otthon a gyerekekkel, napi 24 órában. Az alváshiány egy kicsit már úgy... el
0949# lehet ezt képzelni. És mi történik? Egyszer csak a mi kedves hősünkből pánikbeteg lesz. Mitől lesz averzív
0961# függése? Attól, hogy amikor kinyitja a családi otthon ajtaját, és belép? Ettől fog pánikbetegséget kapni, vagy
0973# a tüneteket produkálni? Nyilván nem. Hanem, nem bír fölszállni a metróra. Nem bír buszon ülni, repülőre
0985# szállni. Nem, a repülő száll, ő nem száll, ő csak fölmegy. Vagyis az történik, hogy kialakul egy averzív
0996# (ellentétes) függés busztól, repülőtől, zárt helyektől, tömegtől, keddi előadástól, tökmindegy. Ó. Nem
1008# lehetséges-e az, hogy nagyon sokan, akik görcsösen ragaszkodnak a hitetlenségükbe – mert számukra az a
1019# kötődési minta, alappozíció, kapcsolati alap, amiben ők értelmezik a világot – akkor ők averzív függésben
1031# vannak Istentől. Egy rettenet vesz erőt rajtuk. Úgy félnek Istentől, mint ahogy jámbor asszony az egértől.
1043# Amennyire semmi fenyegető nincs egy buszban (kivéve, ha Izraelben ül valaki föl a buszra), hát annyira semmi
1055# fenyegető nincs Istenben sem.
1058# Tessék? (Kérem ennek a megjegyzésnek a törlését.)
1064# Ezért aztán beszélhetünk Isten-fóbiáról. Én ide jutottam. Ha van egérfóbia meg pókfóbia, akkor van
1075# Isten-fóbia is, ami úgy tűnik, hogy egy olyan félelem és olyan averzív függés, ami valamiről ment az Istenre.
1087# Eredetileg nem az Istenre vonatkozna, de ráment.
1093# #1040 Ráment az istenkapcsolat is, meg sok minden ráment.
1099# Akkor tehát úgy tűnik (gyors ismétlés), hogy valahogy mesefigurákban hiszünk. Az istenképünk tele van
1110# mesefigurákkal! A Jó Tündér, az Aranyhal – kinek mi. Nekem például ugye... Nincs itt az én kedves ismerősöm!
1123# Hol vagy?! Jól vagy? Nem látlak...
1126# Jaj, visszajöttél, jól van! Jó! Egy lábbal jöttél? Jó, majd óvatos leszek.
1135# Kedves barátom azt mondja: Te Feri! Nem tévesztetted össze Yoda mestert Obi van Kenobival?
1145# Látjátok, így próbált engem menteni! Így. Ennyire szeretnek. Mert hát Yoda mester mégiscsak... Legalább az Obi
1157# van Kenobi volna az istenképedben! De nem. Yoda mester. Na puff.
1165# És akkor – hogy megint egy picit visszaszaladjunk a kötődési elmélethez – akkor tudjuk ezt most már a
1176# kutatásokból a kilencvenes évektől. A kötődési elméletnek a tapasztalatait elkezdték az istenkapcsolatra
1188# vonatkozó kutatásokra is kiterjeszteni. Innen van egy csomó adatunk. Azt lehet mondani, hogy a biztosan kötődő
1200# embernek ebben a „jaj, muszáj valakit imádni; ráteszem a borjúra, hogy te vagy az élő Isten, és akkor...”
1212# tí-ri-rí-ri-rí, nincs olyan értelemben előnyben, hogy ő is csinálja ugyanezt. Ami a biztosan kötődő számára
1224# előny, az az, hogy képes egy picit könnyebben váltani. Képes egy kicsit könnyebben feladni az Istenről meg a
1236# magáról alkotott torz reprezentációkat. Mert számára valamiképpen a kapcsolat biztos. Ezért nagyobb
1247# bátorsággal tudja fölismerni azt, hogy amit eddig Istennek mondott, az nem is ő. Vagy ahogy magát látta
1259# hívőként, katolikusként... Hmm... hmm... Ezért a biztos kötődés nem ment meg bennünket attól, hogy...
1270# természetszerűleg nagyon sok torz reprezentációs eleme legyen a képeinknek. De azért mégiscsak nagyon sokat
1282# segít. Hogy amikor semmi biztosat nem tudunk mondani, mikor fogalmunk sincs, hogy ki isten, és azt sem tudjuk, hogy mi
1296# kik vagyunk, akkor sem esünk olyan nagyon kétségbe. Mert tudjuk, hogy azért a kapcsolat mégiscsak van. Aztán majd
1308# lesz valami.
1310# Eljátszottam akkor azzal a gondolattal, hogy az az alappozíció, hogy
1317# „Én oké vagyok, Isten nem oké”
1321# „Én nem vagyok oké, Isten oké”
1324# „Se én, se Isten nem vagyunk okék”
1328# „Én is, meg Isten is oké”, milyen klasszikus helyzeteket vagy összefüggést teremt.
1337# Szerintetek kik azok, akik azt mondják: „Én oké vagyok, Isten nem oké”? Az ateisták? Tessék? Szkeptikusok?
1349# Nem. Egoisták? Nem. Én arra gondoltam, hogy a humanisták. Én oké vagyok, Isten nem oké; egy rendes ember vagyok:
1362# szerintem ez egy humanista pozíció.
1366# Aztán: „Én nem vagyok oké, Isten oké”. Az hangzott el, hogy a szentek. Hát... sajnos némelyik igen. Ugye az
1378# érett személyiség meg az életszentség nem jár mindig kart karba öltve. Szerintem ők a vallásos
1388# kultúrkeresztények. „Hát én nem vagyok oké, de majd a Jóisten... és megyünk...”. Szerintem ez ez.
1399# Kik azok, akik szerint „Se én, se Isten nem vagyunk okék”? Nihilisták? Nagyon kritikusok vagytok! Én azt
1411# gondoltam, hogy ők ezek a praktikus ateisták. Gyakorlati materialisták. „Végül is az az élet, hogy
1422# eszünk-iszunk... az legalább van. De Isten meg én... Mit számít! Jól meghízunk; nem baj, hadd szóljon!”.
1434# Valami ilyesmi, nem? Nem tudom, csak ezen ötleteltem.
1440# „Én is, meg Isten is oké”. Gyerekek?! Hát itt voltál te három alkalommal ezelőtt? Hát micsoda naivitás! Hát
1452# ilyet még nem hallottam: kísérleti teológusok. Ők kísérleteznek Istennel, vagy velük kísérletezik az Isten?
1464# „Uram, leszek a te kis egered. Szúrjál, itt van... na, bökj! Aztán majd megnézem, tudok-e cincogni. Aszkézis
1476# után.” Nem tudom. Szerintem ők a hívők. Ugyanaz.
1481# Milyen sokféleképp látjuk az életet! Jó.
1486# Most kicsit mászkálok, ez annyira jó! Szabadon járhatok-kelhetek.
1493# Milyen sokféleképp tudjuk látni az életet! Szombaton nagy nap volt, mert a kilenc éves kis gyerkőcök életük
1505# első gyónását... csi-nál-ták! Fú, micsoda szó! Az történt, hogy … hát mi is történhetne?! Hát egy rendes
1517# pap vagyok! Természetesen átvettem velük a gyónás menetét. Az nagyon fontos. Egy kilenc éves gyereknek fontos.
1529# Neked nem kell, hogy tudjad, de egy kilenc éves gyerek úgyis tele van stresszel, frusztrációval, szorongással.
1542# Életem első gyónása! Hát ilyen pici a gyomra! Hát naná, hogy segíteni kell, hogy így van, úgy van... na! S
1554# akkor... Meg tudja-e nekem valaki mondani, hogy „hogyan megyünk be a gyóntató szobába”? Úgy, hogy köszönünk!
1566# Peti! Te vagy a cupp az éjszakában! Hogy köszönsz? „Dicsértessék a Jézus Krisztus!” Szuper, Peti!
1577# Mi történik ezután? „Leülök és keresztet vetek.” Rozi! Tökéletes! És így végigmentünk a gyónás
1587# menetén, és eljutottunk oda, hogy azt kérdeztem: „Mondjátok meg, hogy amikor vége a gyónásnak, hogy mentek
1599# ki?”
1600# „Boldogan!”
1601# Tehát van ott abban valami igazság! Azért a kis pöttyök tudnak valamit!
1609# Mit is jelent akkor az, amikor egy egészséges hit helyett függő viszonyban vagyunk a saját istenképünkkel? Az
1621# egészséges hitben Istennel tartok kapcsolatot. Ennek az ellentéte: függő viszonyban vagyok a saját istenképemmel.
1634# Ezt neveztük bálványimádásnak. Ennek mindig komoly ára van. Ez a komoly ár már kitalálható. Az egyik:
1645# idealizálnom kell a képet. A másik: ez realitásvesztéssel jár. Nincs mese! Csakis azon az áron tudom fönntartani
1658# a reprezentációmnak az idealizálását, és hogy ráírjam, hogy „a Mennyei Atya, aki szeret engem”, hogy a
1669# realitásból kezdek kicsúszni. A függés mindig egyfajta realitásvesztést jelent, és erről már az emberi
1681# kapcsolatoknál nagyon sokat beszéltünk.
1685# Mi következik ebből? Az, hogy függés alakul ki vallásos tárgyaktól. És ez a függés természetesen nemcsak
1697# vallásgyakorló embereknél lehetséges. Emlékeztek arra a klasszikus történetre, amely Max Planck-kal vagy Bohr-ral
1710# történt. Ment haza. Látja, hogy Pista bácsi a szemöldökfára szögeli föl a lópatkót. Hát mégiscsak a
1721# huszadik század... megszólítja: Pista bácsi! Hát a huszadik században, a tudomány virágba borulásakor te
1732# lópatkót nyomsz föl a szemöldökfára?! Mire Pista bácsi azt mondja: Hát csak nem gondolod, kedves Schrödinger
1745# (végül is a tények fontosak), csak nem gondolod, hogy én hiszek a lópatkóban?! De azt mondják, anélkül is
1756# hat!!!
1757# Úgyhogy elkerülheted te a templomot messze ívben. ÓÓÓóó! Mikor nem tudom én ül, és azt mondja: „Atya!
1769# Hahaa!! Hát maga hisz az Istenben! Háháááá! Na most Atya! (Ez megtörtént velem. Most is történik, mert pap
1780# vagyok.) Azt mondja: „Atya! Magunk között vagyunk. Meghívtalak ebédelni, mert egész normálisnak tűnsz. Most...
1793# magunk között. A gyerekeket már elküldtem játszani. Te azért ugye a feltámadást nem hiszed? Ugye nem?
1804# Maradhatunk jóban – nekem nyugodtan mondd el. Az elöljáróknak ne mondjuk el. Meg úgy a híveknek se. Mégiscsak
1816# kicsit ciki. De mi most így magunk között, normális emberek...”
1824# Ez az élmény annyira lenyűgözött. Látjátok, ez a megszállottság. Teljesen elsodort az élmény, azt sem tudom,
1836# hol vagyok, mit akartam mondani... Mit akartam mondani? Talán eszembe jut. Függés a vallásos tárgyaktól,
1847# anélkül, hogy …
1849# S akkor azt mondja: „Atya! Végül is az élet élet! Az a lényeg, hogy legyen egészség! Na, le is kopogom...”.
1861# Hát végül is kettőnk közül nem tudom, ki a gyagyább. Most, hogy így lekopogtad a „legyen egészség”
1872# mondatodat, végül is annyira nem szégyellem a föltámadásba vetett hitemet.
1881# Szóval nagyon sokféleképpen válhatunk függővé vallásos tárgyaktól. Ezeket aztán idealizáljuk,
1891# abszolutizáljuk. Ilyen lehet például az Egyház, mint egy gigantikus vallási tárgy! Ugye?! „Én ka-to-li-kus
1903# vagyok! Hogy pusztuljon ki mindenki, aki nem!”
1908# Vannak nagyszerű püspökök. Az egyik szerényen csak annyit mondott erről a témáról: „Én azt gondolom, az én
1920# karizmám az, hogy katolikus vagyok.” Az egy adomány. Egy ajándék a sok közül. Az én ajándékom az, hogy
1932# katolikus vagyok. Nem az, hogy addig pumpálom, míg mindent betölt!
1939# Mindegy, úgyse jut eszembe. Ki volt Krisztának az öccse? Aladár! Aladár jutott eszembe! Ahogy a szódásszifonnal
1952# fölfújja az 5-ös jelű űrhajóját! Ez! Psszssgyyyhh! Sokan ezt csinálják az Egyházból. Gyerekként én ezt
1963# mindig alig vártam. Nem? Ez olyan jó volt, ahogy fölfújódott! Megvan nektek ez az élmény? Hát az.. Fújjad,
1975# Aladár!
1976# Van, aki ezt csinálja az Egyházzal vagy valamelyik részével.
1982# Jezsuita vagyok! Na és akkor mi van? Jól van, örülj neki, és kész.
1990# Ezt lehet csinálni lelkiségi mozgalmakkal, szektákkal. Mit tudom én, mivel. Fölpumpáljuk! Aladár tudott valamit.
2003# Leengedte!
2004# Megjárta vele ott a mennyeket, aztán lejött, és azt mondta: mégiscsak itt van apám... hát akkor engedjük le.
2016# Egy érdekes mondat: „Az Egyház java nem az Egyház javai.”
2022# Hűűű! Mit gondoltok, ezt ki mondta? Csak úgy a foglalkozásáról... Tessék? Egy jogász?
2032# Ezt egy XX. századi pápa mondta. Hú, de jó! Valaki megszállottja az Egyház érdekeinek. Hhhuúú, az Egyház
2044# ér-de-ke-i szerint kell élni! Az ér-de-ke-i!
2048# És az micsoda?!
2050# Aztán vannak Szentírásfüggő testvéreink is. Ismerjük őket?
2057# Azt meséltem, amikor a gyóntatószékben ücsörögtem nagy bátran, és jött két Jehova tanúja barátom? Nem?!
2068# Hát ott ülök; gondoltam, csak gyóntatok mán úgy egy kicsit. Végül is mindennap beülök egy kicsit, hogy ne
2080# rozsdásodjak be.
2082# Ülök és kopognak. Ez eleve gyanús. Katolikuséknál nem szokás. Pap van?
2090# Kopogtak, aranyosak voltak, benyomultak. Van egy ilyen kis szoba. Néztük, hogy most mi lesz? Két szék, három ember.
2103# Mondtam, üljetek le. Aztán kitaláljuk, hogy ki gyóntat és ki gyón. Átadom nektek szívesen, csak szóljatok.
2115# Hatkor kezdtem a misét, addig fejezzétek be. De nem így volt, mert velem akartak beszélni. Ez nemrég volt.
2127# „Innen jöttünk a lakótelepről. (Most is ott vagyunk – már hogy én.) Hallottuk az Atya beszédét. Atya nagyon
2139# közel van Isten országához!”
2142# Kihúztam magam. Rólam beszélnek mégiscsak.
2147# „Atya, maga Istenhez híven mondja az evangéliumot.” Akkor kedvesen rám mosolyogtak mind a ketten (szerintem ezt
2159# külön gyakorolták tükör előtt), és azt mondták: „Azért... itt hagynánk egy könyvet.” Egy kicsit
2170# megijedtem, hogy most kapok egy Szentírást – ugye, egy tizenhetediket a tizenhat mellé. Most akkor melyiket fogom
2182# olvasni? De nem, de nem!
2185# Már nem is tudom, mi volt a címe. Nagyon, nagyon érdekes volt. Azt írták le, hogy mit kell csinálni, amikor
2197# megyünk téríteni. Roppant izgalmas. Kérdés-felelet. Ha becsöngetsz és azt mondják, hogy „sajnos, nem érek
2209# rá”, akkor milyen mondatot kell mondanod? Kézikönyv! Odaadták nekem! Mit szóltok? Engem szinte már bent
2221# lévőnek láttak! Ilyen mondatok voltak (ha azt mondják, hogy „sajnos, nem érek rá”); ezt kell mondani: „Ó,
2232# igen! Manapság senki semmire se ér rá! Ó, ó! Mivel leszünk így, polgártárs?!” – és így, öt verzió erre.
2244# Vagy, ha valaki azt mondja: „a múltkor már voltak nálam”, akkor erre: „Ó, nem én voltam!”. Mindenre 4-5
2256# mondat. Ha valaki mindet megtanulja, az tényleg egy életprogram. Szóval, kaptam egy ilyen könyvet.
2267# Szentírásfüggés. „A Szentírásban m-i-n-d-e-n ben-ne van! M-i-n-d-e-n!” Hallottátok már ezt? Én nem tudom...
2279# Például Csipkerózsikáról nem olvastam. Pedig annyira szerettem. Akkor Csipkerózsika nincs? A Szentírás alapján?
2291# Csipkerózsikát akarom! Meg Hamupipőkét!
2296# Ebből a Szentírás-bálványozásból tud csak olyasmi kijönni, hogy „Nincs szó benne Darwinról! Evolúció,
2307# hülye vagy! Ezek a képtelenségek, hogy hadat kell viselni a tudománnyal... Én ezeket nem is értem! Már
2319# fényévekre lehetnénk ettől. De mindig vannak, akik a Szentírást bálványozzák, függő módon ragaszkodnak
2330# hozzá, és... na.
2332# Aztán. Vannak, akik felekezetfüggők; vannak, akik vallásgyakorlat-függők.
2340# Jönnek a katolikus testvérek szentáldozni. Jönnek, és „Krisztus teste”. Az lehetetlen, hogy ne legyen legalább
2352# egyvalaki, akinek muszáj letérdelni. Ő állva nem! Csak térdelve!
2360# Ott vagyunk négyszázan. Van egy kedves testvérem, aki megáldozik, majd pedig...
2369# Száz ember áll mögötte. „Én is Krisztusra várok, itt állok...” Ezt már nem bírja megtenni. Tehát ennyit
2380# kéne, és akkor a másik is odajut. (Azt akartam mondani, hogy nem is értem... de hát értem én. Értem én, hogy
2392# …) Ez vallásgyakorlat-függés. Mindegy, hogy mi, csak sok legyen.
2400# Szője át az egész napot.
2402# És aztán persze vannak istenfüggők. Az istenfüggő tulajdonképpen szeretne függeni Istentől, csak Isten ezt nem
2415# engedi meg neki. Ezért ő kikristályosít egy képet egy olyan Istenről, akitől tud függni. Isten azt mondja, hogy
2428# „az nem én vagyok”, de ő ragaszkodik ehhez a képhez. Ő a fundamentalista.
2436# Az. Istenfüggő. Fundamentalista. Megszállott fundamentalista.
2443# A következő pont szerint...
2446# Realitásvesztésünk különböző alakokat ölthet. Különböző súlypontjai lehetnek. Egy olyan dologra találtam
2458# rá (egy kicsit biztos röhejes lesz), hogy a nagy I helyett (Istenről beszélek) mindenféle kis i-t teszünk.
2471# Mindjárt mondom.
2473# Az elsőről már sok szó esett:
2476# 1. Isten helyett idealizálás. Idealizáljuk Istent. Nem furcsa ez? Hát Isten ideális! A teljesség, a
2487# tökéletesség. Igen ám, de egészen más dolog, hogy én idealizálom Istent, vagy fölismerem őt (vagy inkább csak
2500# valami villanásszerű intuícióim lehetnek) az ő teljességéről. Az egy egészen más folyamat. Hogy néha
2511# bele-belepillantok egy ilyen misztikus pillanatban Isten határtalanságába vagy nagyságába. Az szép. Be tud
2524# épülni a hitbe. Egészen más az, amikor az Istent idealizálom. Hiszen az Istent nem tudom idealizálni, csak az
2536# Istenről alkotott képemet. Vannak, akik ezt csinálják. Az Isten idealizációja (ami az Isten-reprezentáció
2548# pumpálása) az, amikor valaki ragaszkodik ahhoz, hogy az Isten olyan, mint az Aranyhal. És ha ehhez ragaszkodik, akkor
2562# állandóan csalódni fog. Mindig és újból és újból. Hogy miért nem olyan?! Azt gondolja, hogy az Istenben
2574# csalódik, pedig hát egy idealizált képnek nem felel meg az élő Isten! Csak ennyit történt. Az idealizált Isten
2587# képe pont attól szakítja őt el, hogy egy valódi bizalma tudjon kialakulni Istenben, aki tényleg nem hagyja őt el.
2600# Ezért az istenképünk idealizálása függésünket erősíti, szabadságunkat elveszi, az Istennel való meghitt
2612# kapcsolatot ellehetetleníti.
2615# 2. Isten helyett ideologizálás. Amikor valamit ideologizálunk. Istent ideologizáljuk. A kereszténységet
2627# ideologizáljuk. Azt hiszem, hogy a világnak hihetetlenül elege van abból, hogy mi ideologizálunk. Mit jelent az,
2640# hogy Istent ideologizáljuk? Például azt, hogy én azt mondom a gyereknek: az erkölcsi rend alapja az, hogy Isten
2652# nagyon dühös lesz rád, ha nem leszel jó, Petike! Tehát Isten micsoda? Isten az erkölcsi rendet fenntartó rendőr.
2665# A szülő erre használja Istent. Hogy megideologizálja Petikének, hogy miért kell jónak lennie!
2676# Majdnem elájultam, amikor egy szülő azt mondta a gyerekének, (ültek az első sorban és lóbálta a lábát, mert
2688# nem ért le neki – mit csináljon vele?), hogy „ha lóbálod a lábadat, a Sátánnak integetsz!”.
2699# Tehát látjátok, az ideologizálásnak nincs határa! Ha ideologizálunk, akkor egyszerűen semmi se szent! De az
2711# Isten legkevésbé. Ebben az esetben Isten nem szent, hanem valaki, aki... Áááá. Nem.
2721# Gyorsan, hogy milyen példa jut eszembe „csak úgy”. Ha megtalálnám. Kisbetűvel írtam a példákat – ez a
2733# legnagyobb hülyeség. Mert azt kéne a legnagyobb betűvel írni, hogy csak rájuk nézek, és „Jaj,
2743# képzeljétek!...”. Ugye nem ez történik, hanem (tétovábban) „képzeljéééteeek...”. Szóval, amikor Istent
2755# ideologizáljuk (erkölcsi rend, törvény, állam, hatalom, társadalmi berendezkedés, bármi – az Istent bármire
2768# föl lehet használni). Szegény, hogy bírja! Hát, el is ment. Szóval (ezt visszavonom). A számomra a
2779# legundorítóbb ideologizálás, amit az Istennel el lehet követni, az az, amikor Isten „az illem őre”. Na,
2791# attól... Az brutális! Hogy az Istent arra használni, hogy egy aktuális szubkultúrájának az ilyen-olyan
2803# illemtanát vele legitimáljuk... Hát énszerintem ettől jóérzésű ember hányingert kap. Vagy kifújja az orrát.
2815# (Szipog.) Kicsit megtámadott az influenza.
2820# Azt hiszem, meséltem nektek, hogy keresztelés volt Mézgáéknál. Meghívott a Mézga nagymama meg a Mézga család.
2832# Ott volt a kisgyerek, aki három-négy évesen vette föl a keresztséget. Addig lehet egy gyereket keresztelni. Tehát
2845# azért már volt neki öntudata. S akkor leültünk a konyhában, és a keresztelő papot megkínálták finomságokkal.
2858# (Keresztelni jó!) És akkor a kisfiú, mint afféle normális kisfiú, mit csinált? Beviharzott a konyhába. Megállt,
2871# és már repült is rá a sütire. Egész normális reakció. És akkor a nagymama (de tudjátok, amikor ez valaki
2883# zsigerből jön): „Laci ÁLLJ!!! Ha elveszed azt a mézes puszedlit, Feri atya még egyszer megkeresztel!!!”. Azt
2895# hiszem, valahogy tudtam demonstrálni, hogy mit jelent az, hogy semmi se szent. Semmi! Ne is haragudjatok, amit Luther
2909# Márton vagy Kálvin János tett, az semmi ehhez képest! Mint amit a katolikus nagyi.
2918# 3. Isten helyett illúziók. Kapaszkodni az illúziókba. Sosem megkülönböztetni a képet a valóságtól.
2930# 4. Isten helyett infantilizálás. Ez tudjátok, mi? Ez az, amikor valaki ott van a mélyponton, és azt mondja: „Ó,
2942# ó, bárcsak Isten segítene nekem!” Van benne egy őszinte vágy. Ki az, akihez fordulhatnék? És akkor lecsap rá
2955# egy szekta, és azt mondja: „Ha gyerek maradsz, és megmaradsz ebben a kiszolgáltatott állapotban (hogy senki
2967# vagyok, semmi vagyok), és engedelmeskedsz nekünk, akkor majd mi adjuk neked Istent! Majd akkor biztonságban leszel.
2980# Majd akkor fizeted a tizedet!” Milyen érdekes, elég komoly ára van a biztonságnak, nem? Ott aztán fizetik a
2993# tizedet! Csak úgy füstöl! A legnagyobb vicc, hogy olyan biztonságért fizetik a tizedet, ami nincs is. És komoly
3006# árat fizet érte az illető: személyiségfejlődés: sitty! Ott aztán nincs fejlődés többet! Maradj csak ott! Majd
3018# mi mindig segítünk. Te csak áhitattal figyelj ránk, és mi megmondjuk a tutit. Na ez az infantilizálás. És aztán
3031# azt is megmondani, hogy „a pásztor tudja”, hogy mi kell, hogy te üdvözülj! „És most az kell, hogy a
3043# lakásodat írasd rám.” Egyik oldalon az üdvösség, a másik oldalon a lakás... Hát akinek csak egy kis
3054# spirituális érzéke van, már íratja is!
3058# 5. Isten helyett image (imidzs; imágó). Amikor elkezdjük idealizálni magunkat, a vallásosságunkat és mindent, és
3071# egy képet éltetünk magunkról. Bemegyünk a templomba, és pontosan tudjuk, hogy ilyen egy „igazi hívő”! Jézus
3084# elmondta azt a példabeszédet, hogy „előremegy a farizeus” (De lassan telik az idő! Unom magam egy kicsit.)
3096# „Én, uram, uram, én nem vagyok olyan” és hátul áll a bűnös. „Uram, segíts rajtam; én nem vagyok
3107# méltó”. Ez a példabeszéd a kultúrkereszténységben már régen nem így megy. Hanem kultúrkeresztény
3118# testvérünk megáll hátul. Mert én nem vagyok méltó. Ó, nem. (Szóljatok már.) Ó, én itt állok. Nem is ülök
3130# le. Csak állok. (Ezek a rohadékok nem mondják, hogy üljek le?!? A 60 évemmel?! Majd szólok az atyának, hogy
3142# hirdesse ki! Én állok. Én ezt is. Uram, teérted. Itt állok. Sőt, most – teérted – bejövök ide az oszlop
3154# mögé. Így. Én úgy veszek részt a szentmisén, hogy nem is látlak. Még az oltáriszentséget se látom.
3166# Úúóóó. A rendes bűnös vámos meg odamegy az Isten elé, és azt mondja: Uram, tökmindegy, hogy hátul vagyok,
3178# vagy elöl; az rajtam nem segít. Na. Szóval, imidzs. Mit szóltok az i betűkhöz?
3187# Egyébként a Sátánnak jó a píárja. Jó. Abban nagyon profi. Nagyon.
3194# Egy másik gondolat: a pocskondiázás is az idealizálásból fakad. Amikor valaki úgy éli le az életét, hogy
3206# „áhh! a papok!!”, „Én azért nem járok templomba, mert van ez a Feri atya! Nem is tudom a másik nevét. Jobb
3219# is neki! Mert úgy feljelenteném, mint a sicc! Miket mond! Hát én ezért nem megyek templomba!”
3229# Vagy: „Voltam egyszer egy kedden. És van itt egy ilyen végtelenül egoista, hedonista, nihilista, biciklista...
3242# Amíg az Egyház ilyen, addig én nem megyek be a templomba!
3249# Amikor köpködünk, az is az idealizálás – csak az árnyéka!
3255# „Majd én azt be fogom venni, hogy ő ezt...” Értettétek, ugye? Nem kell már feleslegesen beszélni (úgyis azt
3267# csinálom, legalább egy kicsit kevesebb lesz).
3273# Az a baj, hogy túl sok időm van gondolkodni.
3278# A buddhistáknak van egy zseniális gondolata.
3283# Öt alapérzés van.
3285# Mentem egy tanítóhoz. Beszélgettünk erről-arról, és azt mondja: na, melyik lehet az ötödik?
3295# (Ez nem a Bruce Willis féle „Öt elem”, hanem az Öt alapérzés.)
3303# Bár nem pont ezekkel a szavakkal, de azt mondja: A „keleti bölcseletben” (ilyen nincs, csak egy-egy irány van):
3315# harag, félelem, szomorúság, elégedettség (öröm). És van egy ötödik. A zseniális keletiek szerint az ötödik
3328# alapérzés (a léleknek egy folyamatos állapota) a gondolkodás. Az is egy lelkiállapot, mikor az ember állandóan
3340# pörög-pörög, sose bír leállni. De izgalmas ez! Rájöttem, hogy ez egy alapvető érzésem! Rrrrrrrrrrrrrr!
3352# Ebből a pörgésből kijött egy gondolat: ha a világ kihányja ezt az öt kis i betűt (mi azt mondjuk, hogy Isten
3365# ilyen, de tulajdonképpen idealizáltunk, ideologizáltunk, infantilizáltunk, illúziókat adtunk-vettünk. A világ
3377# ezt (nagyon jó érzékkel) kiköpi. Hányingerük van attól, ha Isten nevében ezt csináljuk velük, az Egyházzal, a
3390# hittel... Hányingerük van! A világ elég szabad már ahhoz, hogy lebuktasson bennünket. És szerintem mi ennek
3402# nagyon hálásak lehetünk. Ugyanis az az Isten, ami nekik nem jó, az nekünk se jó. Csak mi még ezt nem fogtuk föl.
3415# Mi még mindig azt gondoljuk, hogy ezen az öt úton majd valami jóhoz jutunk. S akkor a világ azt mondja: na ezt nem!
3428# Ezt velem te ne csináld meg! Csináltátok eleget. Akkor nagyon hálásak lehetünk. Én legalábbis nagyon!
3440# A világtól nagyon sokat tanulhatunk azzal kapcsolatban, hogy ki az Isten. Éppen azért, mert ha hiszek abban, hogy
3453# Isten... Mit is jelent a Krisna szó? Nincs itt egy rendes Krisna-tudatú ember? Hát hogy éltek? Csak bolyongtok,
3466# lézengtek a világban? Krisna azt jelenti: Mindenkit Vonzó! Ez az egyik jelentése!
3475# Ha én azt gondolom, hogy az élő igaz Isten „mindenkit vonzó”, hát akkor ezt nyugodtan bízzam rá! Majd ő vonz
3488# mindenkit! Nekem csak legföljebb az útról el kell söpörni ezt-azt! S milyen jó, hogy a világ visszautasítja a mi
3501# Isten-reprezentációinkat, és az abból fakadó hiedelem-rendszereinket! Nagyon hálásak lehetünk.
3512# Van bennünk egy vágy, hogy megpróbáljunk gyerekek maradni. Nem kell bennünket nagyon rávenni arra, hogy
3523# infantilisek maradjunk – maradunk mi magunktól is. Egyszerűen azért, mert nagyon nehéz felnőni. Nagyon, nagyon!
3536# De nehéz felnőttnek lenni!
3539# Milyen vágy él bennünk?
3542# Kedves Isten! Szabadíts meg engem a realitásoktól! Légyszi, légyszi, légyszi! Ez a vonat megy Miskolcra! Ez?! Hát
3555# ez Zalaegerszegre megy! Légyszi, légyszi, légyszi! Az imáinknak nem is tudom hány százaléka az (csak ezt nem
3567# szoktuk mondani) ámen helyett: „és Isten, szabadíts meg engem a realitásoktól!”. Nem a gonosztól! Hát a
3579# gonosszal egész jól megvagyunk. A realitásoktól. Mert annál félelmetesebb, kísértőbb rettenet nincs is, mint
3592# egyszerűen csak ami van.
3595# Ezért úgy tűnik nekem, hogy (amennyiben egy ilyen „függő viszonyuk” van Istennel a szó eddig mondott
3606# értelmében), nagyon sokan azt gondolják, hogy választanuk kell a hit és a realitás között. Ez óriási
3618# tévedés! Ugyanis a hit és a realitás puszipajtások! Kifejezetten jóban vannak egymással. Ugyanis a realitáshoz a
3631# hit is hozzátartozik. Én azt gondolom, hogy az az ember van realitásvesztésben, aki ezt az egész témát
3642# negligálja, és azt mondja: „Ilyen nincsen. Mi, hogy az ember tud hinni? Hülyeség! Isten?!??” Én azt gondolom,
3655# hogy ő realitásvesztésben van. Mert legalábbis mondhatja azt (ha egy korrekt humanista), hogy az biztos, hogy az
3668# Isten téma (hit téma) létezik! A vallás téma van! Kikerülhetetlenül van kereszténység. Az európai
3679# alkotmányból ki lehet száműzni a kereszténységre való utalást – attól még Európa történetéből nem lehet
3691# kivenni. Megpróbálhatjuk, hogy „nem beszélünk róla”. Már annyira felnőttek vagyunk! Hát ez a
3702# realitásvesztés. A hit a realitás része, a realitás pedig a hit része. Mert ha a hitnek nem része a realitás,
3714# akkor az babonaság, hiszékenység, mágia, minden egyéb. Tehát a hit és a realitás nagyon szeretik egymást,
3726# szinte szerelmesek egymásba. Milyen szép kép! A hit és a realitás sétálnak. Most nem tudom, hogy hogy van
3739# tovább, de majd ezt kigondolom.
3742# Ezért azt merem állítani (sok ez már?)... De azért ugye nem tunkolom? Mondom, mondom, de ti ugye szabályozzátok?
3755# Jó, tényleg. Ezt akartam mondani neked, hogy tudod, mitől ijedtem meg a múlt héten? Hogy „hát mit tehettem
3767# volna”? Ahogy mondtam ezeket, estek ki a széklábak, és valami ilyesmi jött, hogy „hát mit tehettem volna”? Ez
3780# ijesztett meg. Hú. Tudjátok megvédeni magatokat tőlem! Ez nagyon fontos! Remélem, hogy ezt készség szintjén
3792# tudjátok csinálni. Hát különben életveszélyes vagyok! Nehogy úgy gyere ide, hogy nem tudod magad megvédeni!
3805# Szóval: a megtérés = találkozás a realitással. Ezt állítva állítom. A legnagyobb megtérés-élmények
3816# egyszerűen abból fakadnak, hogy az illető a kapcsolati mintából, a reprezentációkból (magáról és a
3827# másikról), egyszer csak ebből fölébred. És van egy megvilágosodás-szerű pillanat, amikor egyszerűen csak
3839# minden olyan, amilyen. Ez bőven elég a megtéréshez. Hadd hozzam a példát, ahol én erre rájöttem.
3850# Pál apostol (akkor még Saul), azt mondja a Szentírás... Engem Saulnak hívtak. Az atya, akihez jártam és akinél
3863# elsőáldozó lettem felnőtt koromban, engem Saulnak hívott. Már régen papnövendék voltam, mentem a
3874# sekrestyébe... Ó, itt van Saul! Nagyon szeretett engem. Tényleg. Csak tetszett neki ez a név.
3885# Ezt mondja a Szentírás: Saul lihegett a dühtől, és levelet kért, hogy elmehessen Damaszkuszba és
3896# összegyűjthesse ezeket a gaz keresztényeket, ezeket a krisztusiakat, és elhurcolhassa őket Jeruzsálembe, és majd
3909# jól megkövezzék őket. Ezt mondja a Szentírás. ApCsel 5 (talán).
3916# És akkor mi történik? Tudjátok, ugye? Most ne Caravaggiora gondoljatok, hogy az apostol leesik a lóról... A
3929# Szentírásban nincs szó lóról. Ezt nagyon sajnálom! A Szentírásban nincs Gáspár, Menyhért, Boldizsár! Pál
3941# apostol nem a lóról esik le... Mit mondjak még? A Szentírásban nincs benne az a mondat, hogy „ha megdobnak
3953# kővel, dobd vissza kenyérrel”. Képzeljétek, ez egy magyar szólás-mondás. Nagyon érdekes; ateista emberek ezt
3965# szokták idézni a Szentírásból. Rendszeresen. „Hát én azért nem vagyok keresztény, mert a Szentírásban benne
3978# van, hogy ha megdobtak kővel, dobd vissza kenyérrel. Na, atya, ez nekem nem megy.” Nagyszerű! Még én sem
3990# csináltam soha. Ez ne legyen akadály! Ráadásul nincs is benne a Szentírásban.
3999# Most tegye fel a kezét, aki meglepődött. (Jaj, nem gondoltam komolyan. De te már a múltkor is valami okosat
4011# mondtál. Te, te bátor vagy! Látszik, valami jó reprezentáció van az agyadban.)
4020# Hát tudjuk: elesik! Ahh. Elterül. Hall egy mondatot, és utána három napig vak. Úgy kézen fogva vezetik be a
4032# városba. Ki emlékszik, hogy mi ez a mondat, amitől az apostol a földre esik, megvakul, utána megtér, és
4044# háromszor oda-vissza bejárja a korabeli világot? Ó, tudjátok! Csak nem értettem.
4054# Ez olyan, mint az én héber vizsgám. Zrbrrrre-bzzzzvea-zbbbbbre.
4061# Úúú! Mi van odaírva? Krre-bzzzzvea-zbbbbbre.
4066# Azt mondja az Úr, hogy „Én vagyok az a Jézus, akit te üldözöl.”
4073# És erre az apostol három napra padlót fog, megvakul, majd megtér. Ettől a mondattól.
4083# Mit csinál Jézus? Egyszerűen csak odamegy Pálhoz, és azt mondja: Mondanék én valamit magamról. Jézusnak
4095# hívnak. Itt vagyok, ez vagyok. Te meg az a Saul vagy, aki engem üldözöl. És mi a kettő közti kapcsolat? Hogy te
4108# engem el akarsz pusztítani. Szia, én mentem!
4113# Hát ettől kell megtérni? Ennyi. És hogyha most a szentírást elkezdjük ebből a szempontból nézni, hát
4124# megdöbbentő. Jézus ezt csinálja az emberrel! Tehát nem ilyen, hogy: „Na ülj le! Papírt, ceruzát vegyél, mert
4137# olyan tit-kos ta-ní-tás jön...! Írjad, írjad, írjad! Csak neked! És aztán elmélkedj 50 évig róla! De ne
4149# mutasd meg senkinek!! Nagy titokkk!”.
4153# Ehelyett azt mondja: „Én az a Jézus vagyok, akit te halálra üldözöl.” Ennyi.
4162# Amikor Bertalan apostol ott ücsörög, akkor jönnek a testvérei és hívják. Odamegy Jézushoz. Ott is mi
4173# történik? Jézus lenyűgözi az apostolt. Mit mond? „Bertalan, láttalak a fügefa alatt, ott ültél.”
4184# „Mester, tényleg te vagy a Messiás!”
4189# Ez volt a válasza, és tényleg apostol lett belőle.
4194# Örülök, hogy nem volt benne semmi. Ellenállás!!
4200# Vagy: a szamáriai asszony találkozik Jézussal. Beszélgetnek.
4207# Sokat kell ott óvni, védeni ezt az asszonyt, mert... húha! És akkor Jézus egyszer csak azt mondja: „Te vagy az a
4220# valaki, akinek már volt hét férje.” Dob egy hátast az asszony. Ezt mondja a Szentírás! (Na jó, a hátas az
4232# nincs benne.) Rohan a falujába (Szamáriában vagyunk): „Mindent tud rólam!” És fölveri az egész népet.
4243# Képzeljétek el: egy asszonynak a szavára az érett, felnőtt férfiak sereglenek Jákob kútjához. Azért egy kicsit
4256# föl lehetett ajzva ez az asszony! Mitől is? Amit az egész falu tudott. És utána a történet úgy folytatódik,
4268# hogy azt mondják a férfiak: „Most már nem csak a te szavadra hiszünk.”
4277# Jézus egyszerűen ezt csinálja velünk. „Nézd meg a valóságot!” És mi ettől éppen padlót fogunk.
4287# Szebb szóval: megtérhetünk.
4291# Péterrel mit csinált? (Szerencsére most leírtam.)
4296# Mekkora baklövést követtem el két hete. Benne voltam, kicsit olyan megszállottan beszéltem. Akkor mondom: „Hát
4309# mert nem úgy volt, hogy Mire a kakas háromszor kukorékolt, Péter kétszer is megtagadta Jézust!” A számok
4321# stimmelnek, csak fordítva. Tehát kétszer kukorékol, háromszor tagad meg. Na jó! De én nem gyerekkoromtól jártam
4334# hittanra. Akkor biztos meg tudtam volna tanulni ezt a bonyolult hitigazságot. Mindegy, összekevertem – de arra
4346# emlékeztem, hogy a kakas benne volt. A számokkal mindig bajban voltam. „Humán vagyok.” Na. Mi történik? Ennyit
4359# mond Péternek:
4361# „Te Péter!” – mire a kakas...
4364# „Te megtagadsz engem.” – Péter el. Folyik az élet. És egyszerűen csak megtörténik. Talán Péter nemcsak
4376# azért... Ugye, azt mondja ott a Szentírás: Péter keserves sírásra fakadt. Nem gondolom, hogy csak azért, mert ó,
4389# Jézus megmondta előre. Micsoda próféta!!
4394# Nem. Hanem, hogy a nemjóját, ez tényleg így van. Tehát a realitás, a hit és a megtérés egy triád.
4405# Na, ennél nagyobb hülyeséget már nem szeretnék mondani, úgyhogy itt most elrakom magam egy hétig.
4420# Akar-e valaki esetleg hirdetni?

Comments