Meghittség az Istenkapcsolatban 2.

Isten hozott benneteket, köszöntök mindenkit!


0003# Nagyon, nagyon sok hónap van már mögöttünk abból a szempontból, hogy próbáltuk megérteni, leírni, egy kicsit
0013# fölvázolni azt, hogy mit jelent a meghittség, és hogy mit jelent annak a kapcsolati ellentéte, a függő helyzet,
0022# és azután a megértéseinkben eljutottunk oda, hogy elkezdjük használni azt a tudásunkat, hogy léteznek kapcsolati
0032# minták, hogy a kötődési elmélet nagyon sok fontos ismerettel bír, és aztán arra is rájöttünk, hogy
0040# mindnyájunkat jellemez egy bizonyos alappozíció, ez az úgynevezett oké minta. Mikor már ez mind megvolt, akkor
0050# kezdtünk el arról beszélni, hogy ezen ismeretek birtokában az Istennel való meghitt kapcsolatunkról mit mondhatunk
0059# el. Végül is itt tartunk most, hogy hogyan válhat meghittebbé az Istennel való kapcsolatunk. S akkor egy nagyon
0069# gyors ismétlés, csak mondom egymás után a pontokat. Először is valamiképpen akkor már önmagunkat megláttuk és
0078# folyamatosan meg is látjuk, tehát az önreflexióra való képességünk már megvan, amire az előzőekben
0087# elmondottak nagyon sokat segítenek. Aztán rájövünk arra, hogy ami segít, vagy segíthetne rajtunk az Istennel
0096# való kapcsolat szempontjából, az nem birtokolható, nem manipulálható, nem tud a tulajdonunk lenni, nem
0105# irányíthatjuk, és mégis pont erre lenne szükségünk. Ezt akár úgy is mondhatnám, hogy ez a kegyelem. Hogy hát,
0114# ahogy most magamat megismertem, hogy egy ilyen kötődési mintában vagyok, és ilyen az alappozícióm, és 64 pontban
0123# magamra ismertem, hogy ezektől mind különböző mértékben, de függök, hát rajtam csak a kegyelem fog segíteni.
0133# Ugye idáig mikor eljutottam, akkor jutok el oda, hogy hát akkor Uram, Uram, a kegyelem, csak az. Kapnék a kegyelem
0142# után, de pont az, ami rajtam segíthetne, azt meg nem bírom ma megmarkolni mert hogy olyan valahogy, mint az Isten
0152# illata – nem azon múlik, hogy én markolom-e vagy nem. Ez tehát már önmagában egy nehéz helyzetbe hoz minket. Na
0162# aztán, ugye emlékeztek, itt volt az, a szentségek vétele pénzzel nem gyorsítható meg. És aztán valahogy
0170# eljutunk oda, hogy a helyzetünket el tudjuk fogadni, és rájövünk arra, hogy eddigi életünk során emberektől,
0180# kapcsolatoktól, tárgyaktól vártuk azt, hogy a legmélyebb vágyainkat beteljesítsék. Ezért aztán borítékolva
0189# volt a csalódás, mert ez függő helyzetbe hozott bennünket másoktól, vagy mások kerültek tőlünk, és közben
0198# volt egy irreális vágyunk, elvárásunk, hogy majd másoktól megkapjuk azt, amire vágyunk, és ez sosem teljesedett
0207# be. Ez elég elkeserítő, viszont egy nagy lépés a szabadság felé. Ekkor az azért még eláraszt bennünket egy
0216# nagy félelem, hogy lehet, hogy Istentől se. Hogy mi van, hogyha azok az igazi mély vágyaink, amelyekre annyira
0226# szeretnénk úgy gondolni, hogy de, de talán mégis csak, mégis csak majd valaki fog szeretni, hogy mégis csak
0235# valahogy beteljesedik az életem, talán, talán mégis csak lehetek boldog. S akkor egyszer csak eljutunk oda, hogy
0245# hát… mi már ezt annyira nem hisszük, hogy már Istentől se várjuk. Nem hinném, hogy ez, ezt Isten meg tudná
0254# adni. Ebből a szempontból fontos Jézusnak a képe, aki azt mondja az Istenről, hogy Apuci. Azért, mert az Apuci azt
0263# mondja a gyerekéről: „Azért szeretlek, mert csak. Mert az én gyerekem vagy, az én kölyköm vagy, tök mindegy,
0273# nem tudom magam se megindokolni, hogy miért szeretlek – szeretlek, mert a kölyköm vagy.” Jézusnak ez a képe az
0282# Istenről valamiképpen ezt is akarja közvetíteni. Hogy nem kell különösebben elgondolkodnunk azon, hogy miért
0291# szeret minket az Isten, a legjobb válasz az, hogy: csak. De ha már valamit akarunk mondani, hát azért, mert a
0301# kölykei vagyunk. Ahh. És akkor persze eljutunk oda, hogy Istennél minden biztosabbnak tűnik. Minden biztosabbnak és
0311# minden biztonságosabbnak. De ami eddig biztosabbnak és biztonságosabbnak tűnt, az viszont nem vezetett eredményre.
0320# Ezért aztán megpróbálunk lavírozni. Függéseket is fönntartani, meg valahogy bízni az Istenben. A kettő
0329# között állandóan lavírozunk (lavorozunk, azt ki bírom ejteni…), ennek a következménye természetesen megint
0338# csak egy borítékolható bukás lesz. Mert nem tudunk lavírozni, egyszerűen nem megy, mert vagy itt vagyunk, vagy ott
0348# vagyunk. És ez végtelenül erőtlenné fog bennünket tenni. Tehát az istenkapcsolatban a kecske és káposzta elv
0357# nem működik. Egyszerűen nem működik, ha kompromisszumokat kötünk, akkor az Isten szeretete, ereje, jelenléte nem
0367# lesz elég hatékony bennünk. Ez persze csalódáshoz vezet, ezért még inkább a függés felé fogunk menni, mert az
0376# legalább biztosnak tűnik, azonban a kezünk közül elillan, amit így akartunk megszerezni, és ezért még
0385# rosszabbul leszünk, még bizonytalanabbá válunk, ezért már megint döntéshelyzetben vagyunk, talán még inkább a
0394# függés felé lépünk, legalább akkor az marad. Mint ahogy egy asszony mondta, ült a férjével együtt és
0403# beszélgettünk egy órát, s körülbelül fél óra után kezdett kiderülni az, hogy a kommunikáció egy
0411# katasztrófába torkollik. És miután ez az első alkalom volt, nem állítottam őket le, hanem megvártam még, hogy
0420# húsz percen keresztül mi fog történni. Az utolsó tíz percnél kértem egy kis időt, hogy összegezzük, hogy mi
0429# is történt. Azt kérdeztem tőlük, mikor vettétek azt észre, hogy amit csináltok, tökéletesen értelmetlen, de
0438# azért még csináltátok 25 percen keresztül. A feleség döbbent meg jobban, azt mondja, hogy: „Hát körülbelül
0448# olyan 24 perccel ezelőtt már tudtam, hogy, hogy tökéletesen értelmetlen, amit csinálok.” A férfi csak
0456# sóhajtott egyet, és azt mondta: „Én nem is vártam ettől az alkalomtól semmit… én pontosan tudtam, hogy ez
0465# így lesz.” De azért ő is benne volt ugyan…, ő volt a másik fele, tök ugyanúgy. És akkor jött a nehéz
0474# kérdés: „Na, most akkor arra lennék kíváncsi, hogy az alatt a 24 perc alatt mire gondoltatok? Miért
0482# csináltátok tovább?” Na, ez izgat engem. Mert itt valami fontos van. És a feleség megint csak, ugye, azért
0491# mindig volt egy jó gondolata, azt mondja: „Azért, mert mikor rájöttem, hogy a férjem már most úgysem fog
0500# megérteni, hogy már úgyis a régi kerékvágásban vagyunk, akkor úgy döntöttem, akkor legalább nyomatok.”
0509# Akkor ameddig le nem állítanak, most itt van a pap, majd akkor az ő felelőssége is, nyomatom és mondom. Tudom,
0518# hogy tök értelmetlen, úúú, de legalább annyi előnye van, hogy nyomathatom. Ahh! Na, erről beszélek, erről
0527# beszélek, akkor legalább nyomatjuk. Már régen tudjuk, hogy már 25-ször kiderült, hogy nem működik, de nem baj,
0537# nem baj, nyomatjuk. Ez volt tehát a lavírozás, és ide tartozik az, amire rájöttünk itt közösen, hogy néha nem
0546# a másik személynek adom át magam, hanem a kapcsolatnak. Ó, hogy van egy ilyen plusz lehetőségünk. A személyben
0556# nem bízok, nem bízok benned. Olyasmit tettél ma, hogy, hogy nem, ez, ez most egy bizalomvesztés. De a kapcsolatban
0565# még bízhatok, a kapcsolatnak még átadhatom magam. És itt beszéltünk arról, hogy akkor szok… (Szia Karesz! Ó,
0575# te melyiket iszod? Cukorral, tejjel. De mit? Ja. Kávé. Nem, nem, nem, utálom a kávét, köszönöm. Na, és akkor
0584# itt – Isten hozott.) Akkor itt jutottunk el oda, hogy nagyjából azt mondhatjuk, mert hogy ez tűnik reálisnak, hogy
0594# akkor vagyunk hajlandók ebből a csiki-csuki káposzta-kecske helyzetből kijönni, amikor a bennmaradás már
0602# tapasztalatból tudhatóan több szenvedéssel jár, mint a változtatás. Tehát nem vagyunk hősök. Ó, egy kicsit
0612# sem. Roppant pragmatikusak vagyunk, nagyon, na. Következő (5.) pont, ebből az fog adódni, hogy ha végül is
0621# meghozzuk azt a lépést Isten felé, vagy az ugrást, vagy engedjük, hogy az utolsó lépést Isten tegye felénk,
0630# akkor elvonási tüneteink lesznek kikerülhetetlenül. Elkezdünk úgy szenvedni, mint a kutya, mert azt gondoltuk,
0639# hogyha meghozzuk ezt az iszonyú nagy és iszonyú nehéz döntést, tényleg az Isten felé, és tényleg hinni fogunk,
0649# egy csapásra a dolgok jobbá lesznek. És nem, egy csapásra rosszabbak lesznek. Ez nagyon furcsán hangozhat, de
0658# éppen ez történik, mert ez a logikus. Hiszen már olyan jól begyakoroltuk a kötődéseinket és a függéseinket,
0667# hogy naná, hogy először az elvonási tünetek borítanak el minket. Ez egyszerűen elkerülhetetlen, és ez néha
0676# nagyon hosszú ideig tart. Ilyenkor szoktunk megint visszamenni az eredeti libikókához. Ugye, amikor…, emlékeztek
0686# arra az idézetre, amikor a gonosz lélek kiment abból a beteg fiúból, akkor olyan lett, mintha halott lett volna. Mi
0696# is ilyenek leszünk. A függőségeink nélkül beesik az arcunk, sápadtak leszünk, és azt érezzük, hogy ebbe
0705# menten belehalunk, pedig éppen jó irányban vagyunk. Bezzeg, amikor benyomjuk azt a harmadik felest, nem azt
0714# gondoljuk, hogy menten belehalunk, ó, hanem azt gondoljuk, hogy sose halunk bele. Hohó! Éppen a függéseink szokták
0723# azokat az érzéseket kelteni, amelyekre olyan nagyon vágyunk, csak éppen ott sehova se jutunk. Na, ekkor vár ránk
0733# még egy csalódás. Ez egy jó, jó… tehát végül is egy ilyen kellemes alkalom ez, nem? Tehát hogy, hogy lehet
0742# mindent a fonákjáról látni, de hát…, de szerintem ez nem a fonákja, ez pont a színe. Most mit csináljunk? Na.
0751# Ekkor jön a csalódás, hogy Isten nem tölti be a tárgyaknak a helyét. Nem válik Coca Cola-vá, nem válik nem
0761# t’om én mivé, nem válik…, hm, hmm. S azt hiszem, hogy ide jutottunk, hogy tehát akkor ráébredtünk egy nagyon
0770# mély függésünkre még, hogy az önmagunkról alkotott képtől is függünk. Függünk… hogy mondják azt?
0778# Fecetül, vagy cefetül? Cefetül! Mit jelent ez? Ha valaki tudja, az előadás után mondja meg nekem! Ez nagyon
0787# izgalmas. Cefet… cefetül. Tessék? Német jövevényszó torzulásáról van szó… de nem tudod… ilyen egy
0795# értelmiségi. No, tehát, akkor erről is egy példát hadd mondjak el. Ültünk egy… na, egy kicsit nektek is
0804# mondom, bocsássatok meg, de ők nagyon keveset kapnak belőlem. Tehát, na…, na ők kapják a fonákját, az, ők
0813# kapják, de…, na, szóval, jaj, hol, hol tartok… ez teljesen… Önmagunk, önmagunk… igen. Hogy ülök egy
0822# társaságban, a következő hihetetlenül izgalmas kérdés jutott eszembe – nem magamtól, de, de valahogy úgy
0831# hozta az élet, házaspárok ültek, tik-tik-tik-tik, egymás mellett, én is ott ültem. És… tehát egy óvatlan
0840# szemlélő engem is házastársnak nézhetett volna, de én tudtam, hogy nem így van, és ez biztonságérzetet adott.
0849# Szóval ott ültünk, -tem, -tünk, -tem, -tünk, és az volt a kérdés: Most mindenki mondja el, hogy mit érzel és
0858# mit gondolsz akkor, amikor a házastársad gyöngének bizonyul. Nyolc éve házasok, tíz éve…, tizenöt,
0867# tí-ri-rí. Naivul mit gondolhatnánk? Nyilván azt, hogy hát egy mély együttérzés száll meg engem. Oh, ó nem, a
0876# házasok már integetnek is, hogy már ezen túl vagyunk. Ült ott hét házaspár. Az hány ember? Testvérek között
0885# is minimum tizennégy, de sose lehet tudni. A tizennégy emberből egy sem mondta azt, hogy mély együttérzés száll
0895# meg, egy se, egy se. Milyen csodás kör az, ahol tizennégy ember be meri ismerni, hogy amikor a társam gyönge, és
0904# éppen a gyöngeségének a mélypontján van, nem vagyok vele együtt érző. Milyen jó kis kör ez, ugye? Az egyik
0913# azt mondta: „Hát, ahogy most mélyen beletekintek a szívembe, azt látom, hogy én megvetem a feleségemet,
0922# megvetem.” Másik azt mondja: „Én nagyon megijedek. A feleségem nem lehet gyönge, mert akkor mi lesz velem?”
0931# Ó, el-elkezdtünk, elkezdtünk a mélységekig hatolni. Kiderült az, hogy mi férfiak (ez biztos, hogy kiderült), mi
0941# férfiak az életünket úgy kezdjük, hogy picik vagyunk, és gyámoltalanok, és függünk egy nőtől. Van olyan
0950# férfi, aki nem így kezdte az életét? Na ez körülbelül annak a parafrázisa, hogy aki bűn nélkül való
0958# közületek, ez vesse rá az első követ, na, az jelentkezzen. Szóval, valahogy mintha a férfisorsnak lenne egy
0967# ilyen, egy ilyen mélységesen mély, beépített félelme. Hogy egyszer csak megint olyan kiszolgáltatott leszek, mint
0977# régen, és majd függeni fogok egy nőtől. Fűű.., De megvan a másik része is, ami talán még mélyebben van, hogy
0986# miközben ettől félek, egy valamitől még jobban félek, hogy az a nő nem lesz elég erős. Ahh! Szóval, ment a
0995# kör, és mikor befejeződött, az egyikük a következőt mondta: „39 évet éltem
1002# úgy, hogy azt gondoltam magamról (énkép), hogy a család rám épül. Ezt gondoltam 39 évig, rám építhet a
1011# család, a feleségem, a gyerekek, mert én viszem a vállamon. De most, hogy a feleségem azt mondta, hogy <<hát
1020# éppen a tegnapi éjszakára emlékezzünk vissza, amikor fölkeltettelek, hogy Lacikám, kelj már föl a gyerekhez! A
1030# válasz az volt: nem vagyok én egy hülye, dehogy kelek.>>” S akkor az illető azt mondta: „Tehát most már tudom,
1040# nappal rám épül a család, hogy éjszaka mi van, hát, hogy rám nem épül, az biztos, az biztos.” Micsoda,
1050# micsoda bátorság kell ahhoz, hogy leüljünk egy körbe, és utána két óra múlva úgy keljünk föl, hogy amit
1059# gondoltunk magunkról, az éppen pont nem úgy van, ahogy gondoltuk magunkról. Ó, hogy csak nappal vagyunk azok,
1069# akiknek gondoltuk magunkat, már félálomban nem. Nagyon nagy szabadság, mikor valaki ilyesmiket képes önmagáról
1079# belátni. A másik, elkezdtek lottózni egyébként emiatt, mondták, hogy ez talán segít rajtuk.
1087# 7. A másik, akkor azt is belátjuk, hogy valahogy gyógyíthatatlanul istenkép-függők is vagyunk.
1095# Gyógyíthatatlanul azt a képet, amit eddig megragadtunk az Istenről, szeretnénk bálványozni és függeni tőle,
1105# gyógyíthatatlanul. Ezért a következő kifejezésig jutottam el – most botránkozhattok, egészen eredeti.
1114# Istenűzésre van szükség az ördögűzés mintájára. Ugyanis ha valakit egy istenkép megszállva tart, attól ő
1124# függő helyzetben van, nem tud tőle szabadulni, és emiatt nem képes az Istennel találkozni, mert jobban kötődik
1134# ahhoz a képhez, mint az élő Istenhez – istenűzést kell nála végrehajtani. (De, de, de az nem olyan frappáns.
1143# Istenkép-űzést, jaj, rögtön elvenni az élét ennek a gyönyörű gondolatnak! Van ám a türelmemnek határa! Én
1153# is csak egy humanoid vagyok.) Persze, hogy istenkép-űzést kell végrehajtani, de … Istenűzés. Azért mondom így,
1163# mert én azt Istennek hiszem. Háhá! Milyen egyszerű lenne, hogyha ülnék és azt mondanám: „Ah, ez nem is az
1172# Isten, csak most ezt, ezt gondoltam róla… eddig száz évig így éltem, de hát mit, hát dobom ki a szemétbe!
1182# Há’ hülye vagyok én?” Hát ha ez ilyen egyszerű lenne. Csakhogy én tényleg ezer szállal kezdtem el függeni
1191# ettől a képtől. Mondom is a példát. Hát, hogy mindenre tudok példát mondani! Főleg ha fölbosszant valaki,
1201# majd… a nyál is kijön a számon… Hát hol jöjjön ki? Még jó, hogy nem élő adás. Egerszalókon meg leköptem
1210# a mikrofont. Nem is bírtam folytatni az előadást. Az előadás fölment az internetre, s utána egymás után jöttek
1220# emberek, hogy te az, az a Feri atya vagy, aki leköpted a mikrofont Egerszalókon? Hát ha mindig a legfontosabbat
1230# jegyzik meg… Tehát ez egy négy napos lelkigyakorlat, érted, és ez, ez a mondat beült mindenkinek, de ezt még nem
1240# köptem le, András, még, még… Hát nem steril, de köpet-free. Na, szó… hol, hol, hol… ja, igen, a példa.
1249# Huhh, annyira fáradt vagyok, majd meg döglök, tudjátok ilyenkor aztán az önkontrollnak annyi. Miért, ti nem így
1259# vagytok vele? Példa.
1261# Tegnap felnőtt katekézist tartok, nem tudom mi ez, de annyira komolyan hangzik, és hát… de tartom. Na és…
1271# miért, mit, hát értelmiségi vagyok én is, tehát ez nem t’om mi, de hát… tartom, tartom. És a… na, ahogy
1280# így tartom, kicsúszik a számon egy gondolat, ami mellesleg egyébként mondjuk igaznak is tekinthető, hogy amikor
1290# valaki a világot jókra meg rosszakra, jóra meg rosszra osztja, az körülbelül a hétéves gyerek erkölcsisége.
1300# Tehát hogy a világban vannak a gonoszok, őket meg kell büntetni, vannak a jók, ők elnyerik a jutalmukat… Ez a
1310# hét éves gyerek moralitásának az alapja. Nagyon, durva erkölcsiség, így is hívják. Durva, rigorózus, kegyetlen
1320# erkölcsisége van egy hétéves gyereknek. Hát a saját tesóját ha elveszi tőle a matchbox-át, addig üti, amíg a
1329# szülők be nem jönnek. Nem így van? Addig üti, míg össze nem harapja a nyelvét és csobog a vér. Ugye, akkor egy
1339# kicsit megszeppen, de akkor is igaza van. Ez a hét éves gyerek erkölcsisége, így aztán mondom hogy, hát egy
1349# kicsit érdemesebb volna úgy látni a világot, hogy a jónak meg a rossznak a metszete az itt van bennünk. Nem a
1359# világot metszi ketté, hanem éppen a szívünket valahol. De nem ott, ahol gondoljuk, kicsit odébb. Na, a… és…,
1369# és hát ahogy ezt elmondom, úgy kijött belőlem, hát a szakirodalom… Naná, hogy megvárt valaki, naná, ezt,
1378# ilyet sose úszom meg. Egy magasak voltunk, nő volt (hülyéskedek), de hát akkor meg se mertem volna szólalni.
1388# Azért az már sok… szóval. Azt mondja: „Hát ez, na most azért…” Nem ezt mondta. „Azért ez engem
1396# iszonyatosan fölkavart. Tehát hogy ne láthassam úgy a világot, hogy vannak jók meg rosszak, hát azért Jézus mit
1406# is mond?” Ezt se szoktam megúszni, soha, tehát mindig, mindig elmondják, hogy mit mond Jézus. Ezt mindig, mi ezt,
1416# a…, annyiszor megtanultam már… Jézus azt mond… De annyira rendesek, nem? Felelősek a papjukért. Hát ne…
1426# úgy nem ismeri a szentírást, de… ez a laikus keresztény felelőssége, hogy a papját neveli. És aztán, hát,
1435# hát ha ráfér? „Jézus azt mondja: gyümölcseiről ismeritek meg…” Vagyis rohadt – megy a komposztba.
1444# Egészséges – az azért a zsebembe! „Úgyhogy kedves atya, már megyek is.” Ugye, hogy hát se…,
1452# tulajdonképpen jó, hogy ment, na nem azért, mert… nem azért, mert életveszélyben volt, hanem… bár mindig
1462# abban vagyunk, nem ezért. Hanem azért, mert hogy úgyse vitatkoztam volna vele. Úgyse. Hát éppen most, még, még
1472# kettőt szorított az istenképén. Még most, most így szorítja az istenképét, „én tudom, hogy ki Jézus, nekem
1481# ne, ne mondja senki, hogy Jézus, Jézus csak egy picit is nem olyan, én tudom, töm-töm.” Hát hülye vagyok én,
1491# hogy nekiálljak bontogatni az ujjait? Hát de bontogatja a Fedák Sári! Én nem bontogatom. Hát menjen haza, majd
1501# lelazul. Hát különben nem bír elaludni. Hát ha meg nem lazul le, akkor meg utálni fog engem. Na? Hát és az, az
1511# nekem miért fájjon? Ez nem egy katolikus mentalitás a részemről…? Tehát amikor valami kihívás éri az
1520# istenképünket, a Jézus-képünket, vagy akármilyen képünket, reprezentációnkat, akkor krr, szorítunk még
1529# egyet, és hát persze, hogy megtámadva, fenyegetve érezzük magunkat. És ez a férfi sem gondolta azt, hogy ó, most
1539# egy, az istenreprezentációm felé egy kihívás érkezett a felelős lelkipásztor részéről. Nem ezt gondolta,
1549# hanem azt gondolta, hogy én hülyeségeket beszélek. Ezt gondolta, ilyen egyszerű. Ezért mondom azt, hogy ő tehát
1559# nem isten-reprezentációra gondolt, hanem az ő Istenére gondolt, tehát hogy Istenűzésre van szükség.
1568# Istenkép-űzésről volt szó. Jó. Ez már elmúlt. Hagyom, ami mögöttem van, hogy a szentírásból idézzem Pál
1577# apostolt. Akkor most, hát most… ó. Csak nyugodtan. Most a…, most beledőltem a saját csapdámba, ugyanis most
1587# akartam egy idézetet hozni a szentírásból, de, de ezek után ki nem bírom mondani. Na jó. Igen, mert ugye ez mit
1597# jelent? Azt jelenti, hogy természetesen én is csak az isten-reprezentációmról beszélek. Ó, hát nyilván, hogy
1606# ezt jelenti. A jelenlegi. De azért amikor Jézus azt mondja, hogy (ú, de gáz, mi? jó, most aztán… hú, ezt most
1616# nehéz lesz befejezni…) Tehát az én Jézusom azt mondja nektek… mert végül is ugye mindig erről van szó…
1625# Tehát amikor az én Jézusom azt mondja nektek, hogy az Isten országa nem jön el szembetűnő módon, hogy azt
1635# mondhatnánk, hogy itt van, vagy ott van, vagy meg tudnánk ragadni. Isten országa köztünk van. Bennünk van,
1645# valahogy csak úgy van, de azért nem annyira megragadható, hogy… Ez azt jelenti, itt megint életbe lép az a
1654# gondolat, hogy milyen döbbenetesen fontos, hogy tudok a kapcsolatban bízni, és a kapcsolatnak átadni magam. Ugyanis
1665# ha valaki nem tudja a kapcsolatnak átadni magát, nem bírja elengedni az istenképet. Jót mondtam. Hogy, hogy ha, ha
1675# nem tudok a kapcsolatban is bízni, mert oda jutottam el, hogy „Te jó ég! Akit én eddig Istennek hittem, az nem is
1685# ő?”, hát az egész életemet ez alapján próbáltam élni. Hát az nem derülhet ki, hogy az egész életemet ilyen
1695# értelemben most egy tévedés alapján éltem! Hát ez, ez szörnyű kihívás az önazonosságunk felé. Rettentő
1704# kihívás. De csak akkor tudok növekedni, hogyha ebben a pillanatban azt mondom „bizony, nem bízok most már ebben
1714# az istenképben, nem bízok benne”. Mert mertem vállalni a kockázatot, hogy talán ez is csak egy reprezentáció.
1724# Bár eddig úgy éltem, hogy ez az igazi. De azért valami megmarad, bízok a kapcsolatban. Ahh! Ezt látom egy
1733# használható modellnek. Ezért ragaszkodom a veled való kapcsolathoz, tovább tudok esetleg imádkozni, bár mondjuk
1743# az imámban azt mondom, „Uram, gőzöm sincs, hogy ki vagy.” Halvány gőzöm sincs, sőt azt sem tudom, hogy itt
1753# vagy-e velem. Mert az az istenkép, az velem volt, de rájöttem, hogy az nem Te vagy. Hát most hogy Te itt vagy-e
1763# velem, azt nem tudom. Az istenkép velem volt. Hát, Uram, azt se tudom, hogy hallod-e amit mondok. Az is lehet, hogy
1773# én most a világ leghülyébb embere vagyok. Hogy beszélek a falnak. Isten valósága tehát elbizonytalanít minket,
1783# miközben a róla alkotott reprezentációnk megerősített bennünket. Hát ameddig bírta szusszal.
1792# 8. És akkor itt egy másik fölismerés: hogy valahogy úgy tűnik, hogy Isten mintha mindent megtenne azért, hogy ne
1802# legyen számunkra vonzó. Isten mintha mindent elkövetne azért, hogy ne csak hogy ne vonzó legyen, hanem hogy ne
1812# keltse fel úgy az érdeklődésünket, mint ahogy bármi más ezen a világon. Most akkor visszatérek szeptemberhez,
1821# mert ezzel kezdtük. Vonzó az, ami, csak most gyorsan hagy nézzem át a listát, és ki fog derülni, hogy a valódi
1831# Isten a képhez képest, ami persze inkább egy aranyhal, meg egy jótündér keveréke, az sokkal kevésbé vonzónak
1841# tűnik, mint a kép. Ugye, azt mondjuk, vonzó az, ami ismerős és kiismerhető. Hát Istenre ezt aztán, hogy
1851# kiismerhető… na-na-na-na. Akit kontrollálni tudunk. Istent? Biztonságban érezzük magunkat mellette. Épp a
1860# kockázatról beszélek. Azután, bizalmat kelt. Hááát, ugye, mondjuk, mondjuk Ábrahám Istene, na, roppant bizalmat
1870# keltő, nem? Fogd Izsákot, aztán gyerünk a késsel! Szép lesz! És ő a hit atyja. Ugye, az Újszövetség hívja
1880# így. Hát elég, elég brutális, legalább hagyhattuk volna ott az Ószövetségnél. De át, át, valahogy átfúrta
1889# magát az Újszövetségre. Aki mellett jónak érezhetem magam. Persze a múltkori kitétellel, emlékeztek, hogy oké
1899# vagyok, bár elégtelen vagyok magam és mások számára. Attól még oké vagyok, de ezt az elégtelenséget nem tudom
1909# megspórolni. Aztán, akit gyakran látok. Ugye, hát … ugye, Istent soha senki nem látta. Ezzel, ezzel mondjuk hát
1919# ha nem is kezdődik a János levél, de úgy, úgy ötször megvan benne körülbelül. Aztán, aki közel van és
1928# tapasztalható. Vonzó külsejű. Hát, erről a gyerekek tudnának beszélni. Ugye, mikor úgy, úgy próbáljuk őket
1937# közel vinni a megfeszített Krisztushoz. Ugye, az, az… hát nincs olyan gyerek, aki, aki pici korban nem kezdené a
1948# szüleit kérdezni, hogy mit csináltak ezzel a bácsival? Hogy az miért, miért van ott? Japánból jött valaki, s
1957# akkor azt kérdezte, hogy miért van az, hogy a keresztény emberek egy szenvedő férfit raknak ki a szobájuk falára?
1968# Hát én ezt nem értem. Miért kell kirakni egy szenvedő férfit a szobánk falára? Hát ezek az európai emberek
1977# úgy érthetetlenek, ahogy vannak. Ennyit a vonzó külsejűről. Ugye, miután éppen Húsvétkor imádkozzuk azt, meg
1987# Nagypénteken, hogy „külseje nem volt vonzó”. Ugye, ott van, a prófécia beteljesedik. Tépett külsejű. Aztán,
1997# olyan mint mi. Hát reméljük nem.
2000# Ugye, az egy kicsit gáz lenne, ha Istent a mi képünkre és hasonlatosságunkra teremtették volna valamikor,
2010# tehát fordítva egy kicsit jobban járunk vele. Aztán, ugyanahhoz a csoporthoz tartozunk. Hát a katolikusok ezt
2020# hiszik. Nagyon, nagyon, ez, ez egy ilyen mély, mély hiedelem, amihez az is szokott hozzá társulni, hogy „hozzánk
2031# tartozik, hozzátok nem”. Ismeritek ezt a kissé bárgyú, bárgyú viccet? A… na, ezt nem mondom el… mert annyira
2041# bárgyú. Azt mondja, hogy… vagy elmondjam? Tessék? Ja, aki Á-t mond, mondjon B-t is. Igen, erről mindig eszembe
2052# jut az, volt… Atletizáltam, és a… hát persze, én ugye egy ilyen nyeszlett magasugró voltam. Ugye, tehát az,
2062# éppen az volt a cél, hogy mondjuk karizom nulla legyen, mert az is plusz súly. Hát ez, ez tényleg így ment, tehát
2073# felülre sose, sose kondiztunk. Csak hát… de mondjuk 180 kilóval guggoltam. 120 kilóval így pattogtam, mint most.
2084# Na, szóval… ez a… tessék? A mim? Hallottátok? Te egy zseni vagy. 255 kilóval pattogtam, mert a saját
2093# testsúlyomat nem számoltam bele! Ez hihetetlen, sose gondoltam erre, na! Hát ez az! Most minden ismerősömhöz
2103# külön oda kell mennem, hogy nem 180 kilóval guggoltam, hanem 255-tel, na. 75 kiló volt a versenysúlyom. 77
2114# jelenleg. Na, csak már nem izom. Hol, hol tartott… ja igen, ugye, hogy aki Á-t mond, mondjon B-t is. Egyáltalán
2124# nem tartozik a témánkra egyébként, hát semmi köze, amit most mondani akarok, csak eszembe jutott… Erről eszembe
2135# jutott valami… Erről az jutott eszembe, hogy nagyon sokan az istenkapcsolatot valami intuitív viszonyhoz
2145# hasonlítják leginkább. Ugye, a legmélyebb istenkapcsolat mindig valami intuitív viszony – ez igaz is. De ez sosem
2156# jelenti azt, hogy minden intuíció az Istentől van. Mert ezt nagyon szeretnénk hinni, „ó, igen, igen, intuitív,
2166# és intuití… mert az…” hát hogy aztán az intuíció az honnan jön, ajjajjajjajjaj. Jaj, na. Ez viszont onnan
2176# jutott eszembe, hogy amikor én nyeszlett magasugróként kerestem életem kenyerét, akkor természetesen voltak ott
2187# ilyen 140 kilós kalapácsvetők is, és ugye ez mindig ilyen nagyon érdekes találkozásokra adott alkalmat. Főleg
2197# amikor én nyeszlett magasugróként beszóltam a 140 kilós kalapácsvetőnek, hát ez, ez nagyon… És akkor mondjuk
2208# a kalapácsvető odajött hozzám, és behúzott nekem egyet, ugye, és én erre azt mondtam, hogy áááá, mire ő azt
2218# mondta, aki Á-t mond, mondjon B-t is, és kaptam még egyet. S akkor mondtam: „B”. Végül is, no, hátha akkor
2228# abbahagyja. Ez viszont onnan jutott eszembe, hogy nem tudom, egyébként már elvesztettem a fonalat… Ugyanahhoz a
2239# csoporthoz tartozunk. Tehát igen, eszembe jutott ez a teljesen hülye vicc, igen, hogy: Néhány katolikus… Nem,
2249# rosszul kezdtem. Néhány ember – kezdjük az alapoktól, tehát ne, ne, olyan gyorsan ne fejlődjünk, na, tehát –
2260# néhány ember ott van a pokolnak nevezett helyen. Meleg szendvicset esznek, rostélyos van, ilyesmi, és egyszer csak
2271# az egyikük észreveszi, hogy néhányan pedig ilyen befűtött üstökben raboskodnak, és ott kavarják őket az
2281# ördögök. Megdöbbenve…: ezek kik? Hát ezek, ezek hogy érdemelték ezt ki? Mire azt mondja a főördög: ja,
2290# katolikusok, és ők így szeretik. Ennyit az ugyanahhoz a csoporthoz tartozunk… Ugye, a Szentírásból nyugodtan
2301# idézhetnénk azt a mondatot: „A lélek ott fúj, ahol akar.” H-hhmm h-hm, h-hm! Aztán, akitől pozitív
2310# megerősítéseket kapunk. Azt is, azt is. Aztán, aki kedvel minket. Akiktől jutalmak és előnyök érkeznek.
2320# Például az elvonási tünetek összes fájdalma… Aki kitárulkozik. Hát ha olyan nagyon kitárulkozna, akkor minek
2330# lennénk itt? Akit meggyőztünk. Tenné föl a kezét, akinek ez sikerült, hogy ő lyukat beszélt a Jóisten
2340# hasába… Tehát ha most úgy elsőre ránézünk erre a helyzetre, akkor az derül ki belőle, hogy Isten a mi
2350# fogalmaink szerint egy ki…, hát alig-alig vonzó. Egyszerűen nem vonzó. Hát azt várjuk Tőle, hogy úgy legyen
2360# vonzó, mint kecskének a káposzta….
2363# 9. Állandóan a megismerhetőbb és biztonságosabb világ felé kacsintunk, és annak alapján határozzuk meg
2373# magunkat. Ide tartozna az a mondat, amit elkotyogtam a múlt alkalommal: Ha megkérdezik ki vagy, a függéseidről
2384# kezdesz el beszélni.
2386# 10. A szabad világban nem érezzük otthon magunkat. Túl jól adaptálódtunk a börtönhöz. Jött hozzám valaki, a
2396# következőt mondta: „Tudod, az utóbbi időben néha, néha tudok a férjemmel igazán őszintén és bizalmi
2405# légkörben beszélni. És amikor ez úgy tart, és tart egy ideig, akkor egyszer csak néhány másodpercig eltölt
2415# valami szabadságnak az élménye, és egyszer csak beúszik egy gondolat, hogy Istenem, így is lehetne élni. És
2426# aztán gyorsan elmúlik. Van néhány másodperc, amikor ezt megízlelem. Ó, egyszer csak egy másik világba lépek be
2436# ilyenkor, létezik ez a világ. S aztán megint minden trrrrr. Visszapörög és megint, megint egy csomó
2446# erőfeszítés.” A börtönhöz jól hozzászoktunk, jól kiismerjük magunkat benne. Ezért a lelki növekedés, hogy
2456# most ezt a szót használjuk, kifejezetten sok gyászmunkával jár. A lelki növekedés egy csomó gyászmunkával,
2466# siratással, veszteséggel jár. Tehát ha az Istennel meghitt kapcsolatba akarunk kerülni, ez egy csomó
2476# veszteség-élményhez fog vezetni, elkerülhetetlenül. Ezért mondok egy másik fájó mondatot: Ezért az Istennel
2486# való meghitt kapcsolat felé törekedni, ez általában sokkal több veszteség-élménnyel jár, mint közvetlen
2496# haszonnal. Mi pedig a közvetlen hasznot nagyon óhajtjuk. Kifejezetten kevés közvetlen haszonnal szokott járni. Ezt
2507# a gondolatot elmondtam egyszer egy társaságnak, és akkor jelentkezett egy férfi és azt mondja: „Na, most itt
2517# álljunk meg. Hát mi éppen azért járunk erre az előadásra, mert azt gondoltuk, hogy közvetlen haszonnal fog
2527# járni, és most kiderül…” Legalábbis elég sokáig, inkább nagyon sok közvetlen veszteséggel fog járni, és
2537# nem közvetlen haszonnal. Aztán egyszer csak valamiféle, talán mondhatjuk így, haszon megjelenik. A haszon valami
2548# nagyon egyszerű: a valóságban kezdünk jobban élni, vagyis nem jobban érezzük magunkat ideig-óráig, hanem
2558# valahogy jobb helyzetbe kerültünk. De itt mindig vár ránk egy másik illúzió. Azt gondoljuk, ha jobb helyzetbe
2568# kerülünk, akkor jobban fogjuk magunkat érezni. Ez meg nincs így. De baromi nagy kiszúrás! Ha jobb helyzetbe
2579# kerülök, néha még évekig sokkal rosszabbul érzem magam. Sőt az is elképzelhető, hogy bár jobb helyzetbe
2588# kerültem, folyamatosan, akár az életem végéig rosszabbul fogom érezni magamat nagyon sokszor. Érdemes akkor
2599# Istennel kezdeni? Hát aki Isten miatt kezd vele, annak érdemes. Aki a közvetlen hasznok miatt kezd vele, annak kicsit
2610# se érdemes. Nem, szerintem nem érdemes. Mint ahogy kedves ismerősöm mondta: „Feri, mióta ismerlek, az élet
2620# sokkal bonyolultabb lett. Valamit végérvényesen elvettél tőlem, utállak! Nem is járok hozzád.” Tényleg nem
2630# jár. Na, erről… nézzünk akkor egy-két sz… Karesz, megfognád? Nézzünk egy-két szentírási szereplőt!
2640# Helyezzük őket az oké keretbe. Nézzük meg, hogy a Jézussal való bizalmi kapcsolat hogyan változtatta meg az
2650# alappozíciójukat. Kezdjük mondjuk Péterrel. Péter szerintetek milyen alappozíciójú valaki? Ez valós kérdés,
2660# nyomhatjátok. Gratulálok. Ja…! Eszter, ez…ez jó volt! Azt mondja: „Péter alappozíciója: én oké vagyok, te
2670# nem vagy oké – de ezt egyszer már mondtad nekem.” Hát tényleg így van. Péter klasszikus esete ennek. Ugye, az
2681# én lábamat meg nem mosod, hülye vagy te?! Ugye, csak ezt a szót nem mondja ki, mert mégis csak… Az én
2690# lábamat… Az utolsó vacsorán is. Már évek óta ott van a Mester mellett, de begőzöl, és amikor begőzölünk,
2700# akkor jön az alapminta. Ugye, mert addig volt a kultúra, alatta meg az alapminta. S azt mondja: az én lábamat meg
2711# nem mosod, azt, azt, azt… És akkor utána: „De Péter, ha nem mosom meg a csülkeid, akkor nem tudok veled
2721# közösségben lenni.” „Hát akkor a kezemet is, fejemet, mindent!” „Péter! Péter, mosakodtál?” „Persze,
2731# hogy mosakodtam.” „Akkor csak a lábad poros, akkor csak azt mossuk meg.” „Jól van, na, jól van, jól van…
2741# Már megint neked volt igazad.” Ez, teljesen ez a Péter. Ugye, mikor Jézus azt mondja, először jósolja meg
2751# szenvedését: „Tudjátok, fölmegyünk Jeruzsálembe, ott az írástudók és a főpapok kezébe kerülök,
2760# elítélnek, meghalok, de harmadnapra föltámadok.” Péter meg: „Na, ez Uram, nem történhet meg, amíg én itt
2770# vagyok, ez veled nem történik meg!” „Jaj, Péter, Péter, Péter, dehogynem.” Akkor ugye, megint, az utolsó
2780# vacsora, ugye: „Egyvalaki közületek elárul engem.” Jaj, ki lehet az? Trrr! Ugye, ezt nevezzük interakciónak,
2790# ami ez után a, ez után a mondat után következett. És akkor ugye, Péter megint… Ugye, Péter gyanús. Tehát hogy
2801# én oké vagyok, te nem vagy oké, ti sem vagytok okék. Még ez is… Na, és akkor azt mondja: „Uram! – de ugye
2811# ezt ismeritek, most minek adom ezt elő, tehát ezt… de hát mert ide tartozik – Lehet, hogy ezek elárulnak Téged,
2821# én, Uram, soha!” Jól van, jó, jó, jó… jól van, Péterkém. „Péterkém, mire a kakas … kotkodácsol, te
2831# bizony engem …szor megtagadsz.” Számokkal hadilábon állok, én, én… humán vagyok. Tehát ez… nem akarok
2840# ebbe belebonyolódni, hogy hány kakas, hányszor szól, hány…, hány naplemente, napfölkelte, tehát… ezt… a
2850# pap tévedett, itt hülyeségeket beszélt. A… na ettől persze tévedek. Na, a, sz’al Péter szerintem klasszikusan
2861# ez, klasszikusan, és miért sír olyan keservesen? Mert az önmagáról alkotott kép dirib-darabjára törik. Miért,
2871# csak… azért sír olyan keservesen, mert mélyen átérzi, hogy Jézusnak igaza volt. Persze! Azt érzi át mélyen.
2881# Azt érzi át mélyen, hogy amit gondolt magáról, az elejétől a végéig nem úgy van. Ugye, mikor: „Péter,
2891# menjünk, és vesd ki a hálódat halfogásra!” „Hát, Uram, ekkora marhaságot csak egy laikus mondhat, aki sose
2901# szokott halászni… na de mert Te mondod, kivetem.” De tudjátok, ebben a mondatban mi van elrejtve? Az, hogy: „Te
2912# felelősséged! Te mondtad, és én ezt most mindenki előtt kimondom, nehogy engem hülyének nézzenek.” Ugye, ott
2922# jól… : „Te mondtad, Jézus, Te mondtad hogy vessem ki a hálót!” Ugye, hogy hát véletlenül kafarnaumi lakos.
2932# Tehát ő nem kockáztatja azt, hogy ezután mindenki őt nézze hülyének. Kíváncsi lennék, ezt milyen hangerővel
2943# mondta, ezt el tudjátok képzelni? (suttogva) „Uram, Te mondtad… én megvédelek, megvédelek, ha majd azt
2952# mondják, hogy hülyeséget mondtál.” És amikor fognak annyi halat, amennyit Péter még sose fogott, akkor… Akkor
2963# se azt mondja: „Ó, Mester, Mester!” (Egészségedre! Péter is megfázhatott azon a napon.) Azt mondja… tehát
2973# nem azt mondja, hogy „ú, akkor, akkor én meg fog…” (Legközelebb nem ülhettek mögém. Látjátok, ez a kis
2983# különbség, milyen szemtelenné tette őket? Mennyire átkozott kultúrlények vagyunk? Bocsássatok meg,
2992# hülyeségeket mondok…Na, hogy… És ahogy elfordulok, meg te köhögsz!
2999# Nem így volt, hogy elfordultam és köhögtél? Na jó.) A papszentelésemkor a Szentléleknek egy külön
3008# kegyelmére volt szükség. Hát hogy a Szentlélek átlagos kegyelme elárasztotta a papnövendékeket, és akkor
3017# hozzám ért, akkor azért kicsit, kicsit… „forza!” … na. Most elvesztettem a fonalat, teljesen. Eszembe jutott
3027# a papszentelésem. Tényleg, elfogyott az Oltáriszentség. Tehát más, más probléma nem történt. Ezt el tudjátok
3037# képzelni? Szentmisére azért jövünk, meghallgatjuk Isten igéjét, és részesedjünk az Eucharisztiában. Az én
3047# papszentelésemen meg elfogyott az Eucharisztia. Tök jó, jópofa dolog volt ám, igen, Esztergomi Bazilika, mit t’om
3058# én 5000 ember, ugye, jöttek, és akkor én állok, és izé… nincs, nincs a cibóriumban semmi. S ott meg egy ilyen
3068# sor, körülbelül addig ért a sor, mint a fal, és akkor jöttek egymás után, mindenkinek: „Elfogyott…” Hát,
3077# th… így volt, így volt, mire ő: „Ámmen”, és ment el. Hát tudott rá mást mondani? Elfogyott, és akkor…
3087# Úgy a második, harmadiknál rájöttem, hogy ez nem jó taktika, tehát most mire végig, mindenkinek elmondom… hogy
3097# Elfogyott-Amen, Elfogyott-Amen… Ez té… így, így… így volt. Nem volt valaki ott a papszentelésemen? hát
3107# miért nem voltatok? De! Zsuzsanna ott volt. Álltál a sorban? Ó, te nem hozzám jöttél. A, jól tetted. Már
3116# ismertél, ugye? Ez volt, és akkor utána ott, ott ki kellett, ki kellett kiáltanom, hogy – szombaton volt a
3126# papszentelés, aki szeretne áldozni, vasárnap lehet majd a misén. Ez így, így volt, ahogy mondom. Tehát értitek,
3136# Esztergomi Bazilikában elfogyott az Oltáriszentség. Hát… na. Tényleg, szóval azért… na, jó. Péternél
3146# jártunk. Tehát hogy … a sok hal. Nagyon, annyira, köszönöm, köszönöm. Tényleg, most átjárt egy melegség,
3155# hogy tényleg, itt vagytok. Hogy mondhatná azt, hogy „Megfogtam az Isten lábát!” és ez tényleg igaz is lenne
3165# egyébként, de, de, de nem, tehát Péter nem megvilágosodik, hanem azt mondja: „Menj el tőlem Uram, mert bűnös
3175# ember vagyok!” Tehát csak magát látja. Szóval az egészből, az egészből ezt, ezt, hát itt… pont olyan, mint
3185# mi. Azért ott, ott, fogott rahedli halat. Tehát ha most azt mondaná, hogy „Jézus, mégse követlek” akkor is
3195# megélne már, mert annyi halat fogott. Tehát mindenképp, ott a tuti rávirradt. És… tehát… „menj el, mert
3205# bűnös emb…” vagyis az történik vele, mint velünk, ott az Isten, éppen most… de látjátok, ez az istenkép
3214# meg a valóság között. Tehát Jézus fogat vele embertelen mennyiségű halat. Ugye, kell szólni még a többieknek,
3224# azok is jönnek, majd szétszakad a háló, csinálhatnának egy bulit, és az üdvösség pillanata lehetne, de nem az,
3235# pedig ott ül bent a csónakban a Mester. Nem, „bűnös ember vagyok, menj el tőlem…”. Ezt hozza ki Péterből.
3244# Vagyis az első lépés az, hogy darabjaira esik az alap mintája, az alap pozíciója, hogy én oké vagyok, te meg
3254# nem. Amit még Jézussal is próbált játszani. Mi történik Péterrel? Mi történik akkor, amikor azt mondja: „én
3264# bűnös vagyok… hát… nem vagyok hozzád méltó”? Keserves sírásra fakadt. Hát az történik, hogy én nem
3274# vagyok oké, de te oké vagy. Ez történik. És nem tudjuk, hogy így van-e, de azt gondolom, hogy Péter egy
3283# látszólag sokkal jobb helyzetből – férfiak ezt nagyon szeretik: én oké vagyok, az összes nő meg hülye, ezt
3293# nagyon, a férfiak nagyon szeretik – hogy ebből egyszer csak átmegy egy másikba, ami sokkal több fájdalommal
3303# jár. Sokkal többel. de miután neki van ez az alappozíciója, ahhoz hogy ő, ő reálisan tudjon látni, neki ennek a
3313# szenvedését egy csomószor át kell élnie, egy csomószor. És vissza kell emlékeznie újból és újból és
3322# újból, hogy még most is szívesen gondolná, hogy „én oké vagyok és a többiek nem”, de lehet, hogy pont
3332# fordítva van. És éppen ez a fájdalom tartja őt Isten mellett. Ez, ez, ez. Tehát úgy tűnik, hogy miközben Péter
3342# egy egyre meghittebb kapcsolatba jut az ő mesterével, ez egyáltalán nem menti őt föl egy csomó rossz érzés
3352# alól, sőt, sőt. Hhh! Az tartja őt karban. Mi történik Júdással? Az szomorú történet. Júdás szerintem az
3362# „én oké vagyok, te nem vagy oké”, ugyanaz, mint Péter, csakhogy ő máshova vált. Péter a kakasszókor oda
3371# vált, hogy „én nem vagyok oké, de Uram, te igen”. Júdás azonban oda vált: „én nem vagyok oké és te
3380# sem”. Rajtam te se segíthetsz. Én eltoltam, és nincs bocsánat. Ez igazából az, hogy „te se vagy oké”. S
3390# akkor megy, és fölköti magát. Nem mondhatjuk tehát azt, hogy az Istennel való meghitt kapcsolat felé való
3400# menetelünk veszélytelen volna. Miért lenne veszélytelen? Hát mi, mi… ami értékes, az miért volna
3409# veszélytelen? Hát egy házasság se veszélytelen! Hahh! Én már csak tudom, ezzel kelek, ezzel fekszem… Nézzünk
3419# még meg valakit, csak nem tudom, ki az. Jaj, van még itt jó! Zakeus! Zakeus a kivétel, hehehe…, de azért ne
3429# örüljünk előre. Ugye, Zakeus az a, az a fővámos, aki fölmászik a fügefára, mert pici és látni akarja
3438# Jézust, ahogy ott vonul el alatta. És akkor látja Jézust, ahogy ott vonul el alatta, tehát bejön neki, és akkor
3448# trrrr, mi lesz belőle? Az, hogy Jézus azt mondja:”Zakeus, ma nálad kell megszállnom”. S a történet úgy
3458# végződik, hogy erre Zakeus meghív egy csomó embert, ilyet és olyat, bűnösöket, vámosokat, hívőket, minden…
3468# egy csomó embert meghív, és Jézusnak fogadalmat tesz, hogy ha valakit megkárosított – ez egy blaszfémizmus,
3477# hogy valakit, tehát mert mindenkit – tehát akkor nem tudom, hogy hányszor annyit, nem tudom hányszor annyit fizet
3488# neki vissza. Négyszer – egy jogász tudja. „Négyszer annyit fizetek vissza.” Zakeus szerintetek honnan indul?
3498# Megvan, ahh, együtt tévedünk. Na, én is ezt gondolom. Zakeus onnan indul: „én nem vagyok oké, de te igen”.
3508# Ezért mászik föl a fára. Ó, benne van, van annyi, hogy hát… tényleg, egy, egy izé vagyok… ilyen vagyok,
3517# olyan vagyok, de, de hát talán Jézus, hát talán, talán, talán. Egy kicsit Zakeus kicsit Hamupipőke. Há…
3527# hátha, hátha, hátha, legalább látom, hátha történhet velem valami. Ez. Zakeus ez: nem vagyok oké, de te oké
3537# vagy. És mi történik utána vele? Át megy az „én is oké vagyok, te is oké vagy”-ba. Azonban ez a történet
3547# nem ezzel végződik, csak ennyit tudunk. Ide a rozsdás bökőt, hogy Zakeus még megitta ennek a levét. Nem tudom
3557# elképzelni, hogy ebből az „én is oké vagyok, te is oké vagy”-ban benn tudott volna maradni. Emberileg nem
3567# tartom elképzelhetőnek. Azt tartom elképzelhetőnek, hogy Jézus szép lassan elment onnan, Zakeus meg rádöbbent
3577# arra, hogy a vagyonának a háromnegyed részét eladta egy, egy éjszakáért. Ugye, valami ilyen élmény. „Mit
3586# tettem! Megcsaltam az eddigi életemet egy éjszaka miatt. Hát hülye vagyok én? Mit csináltam?” Szerintem Zakeus
3597# ezen még, még, még… ezt, ezt kőkeményen még meg kellett, hogy dolgozzon vele, az, az teljesen biztos. És
3606# valószínű, hogy…, azt tartom valószínűnek, hogy ebben a folyamatban átment oda, hogy „én se vagyok oké, meg
3616# te se”. Hogy én egy nagy marha voltam, és hogy hihettem neked! Hát mit csináltál velem? Az egész életem
3626# romokban van. Hülyének is néznek, le is járattam magam, nem is tudok úgy élni, mint eddig…, de nem tudok
3636# „újféleképpen” se élni, mert te meg itt, mit t’om én mi lett veled. Ahh. Szóval hogy Zakeus még megjárta
3645# az élet útját, ez, ez, ez biztos. Na, és akkor vegyünk egy szépet. Végül egy csonka gúla. Például…
3654# mondjatok valakit, aki szerintetek én is oké, te is oké. De ne Jézus legyen! Nem fogadom el. Gyerekeknél is
3664# szoktam: Jézus, szeretet – nem fogadható el, már válasznak. Melyik? Apostol? háhá! Igen, én is gondoltam rá.
3674# Igen. Mária… jó, jó, jókat mondtok. Csak nekem más jutott eszembe, akiről, akiről nagyon azt gondolom, hogy,
3684# hogy minden ebbe az irányba mutat. Szóval hogy nem a hitem mondatja velem, hanem a Szentírásból amit olvasok,
3695# abból tudom, hogy… Az, a pogány százados. Ja, a pogány százados igen, az gyanús. Az gyanús, hogy egy rendes
3704# ember volt. Tessék? Hű, na … Keresztelő János. Nem, nem, nem tudom… hogy? Kérek egy hét gondolkodási időt,
3714# vagy telefonos segítség hogyha… fölhívom a nem t’om kit, lelki atyámat. De érdekes, hogy, hogy nem, nem jön
3724# elő! Mária Magdolna, Nikodémus, de lehet egyébként, lehet… hát, a Pál… nem, szerintem Pál nem, Pál, Pál,
3734# Pál nem… Melyik Pál? Azért ez is, ez is milyen elgondolkodtató, hogy pont ez a valaki nem jut eszünkbe. Ó, mert
3744# hogy annyira semmit mondó, ugye, mert én is oké, te is oké vagy már, ez, nincs benne semmi érdekes. József.
3754# József, József nagyon! József hihetetlenül. Ugye, egyszer csak a, a felesége kisbabát… jegyese, de hát ókori
3764# zsidó, az, az majdnem ugyanaz. Hogy kisbabát vár, és ő azon agyal, hogy hogy tudná úgy elbocsájtani –
3774# egyébként az ószövetségi törvénnyel ellentétes módon – hogy nehogy kiderüljön és ne legyen semmi baja.
3783# Hogy ilyen…, ilyenre képes gondolni. De közben nem szidja magát, hogy „Ó, hogy lehettem ilyen hülye, jól
3793# kifogtam ezzel a Máriával… ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. Tudtam, hogy ez lesz a dolgok vége!” Jön az
3803# angyal és azt mondja: „Ne félj, hogy feleségül vedd Máriát!” Hát akkor feleségül veszi. Hát el, el is
3812# tudja hinni, tud bízni abban, hogy az így lesz, és akkor egy csomó bonyodalom, és … József szerintem nagyon…
3823# „Fogd a gyereket, és menj Egyiptomba!”, hát akkor menjünk. Majd megoldjuk. „Gyere vissza, Heródes meghalt!”
3832# Hát, akkor menjünk. József, József na, hát hihetetlenül tuti. Azt gondolom, hogy, hogy, hogy Jézusnak az
3842# alakjába Józsefnek az „én is oké vagyok, te is oké vagy” nagyon benne van, nagyon, nagyon. És ez azért
3852# annyira elgondolkodtató, hogy nem jut eszünkbe, szóval hogy József teljesen… El… hogyha elmegyünk Názáretbe,
3862# egész Szentföldnek a legnagyobb bazilikája az Angyali üdvözlet Bazilika. A legnagyobb az egész Szentföldön,
3872# Jeruzsálemben nincs akkora bazilika. S ha bazilika, domboldalon van, s ha a bazilikából kijövünk és fölmegyünk
3882# néhány métert, van egy pici templom. Szent József templom. Kis pici. Há… én is oké, te is oké, minek ide a
3892# templom. Na, jó, jó… Nincs, nincs több szereplő, vagy hát van, csak az már… Állandó igény maradhat tehát
3901# bennünk, hogy bár jobb helyzetbe kerültünk, a kapcsolatunk valóban meghittebbé vált, esetleg erről ékes szóval
3912# tudunk is beszélni, hogy „higgyétek, nagyon megéri… az istenkapcsolat… azóta boldog vagyok, azóta élek…”
3921# meg ezt nagyon tudjuk mondani, s mikor egyedül vagyunk a szobácskánkban, azt mondjuk, hogy „jaj…, jaj de rosszul
3932# vagyok!”. Ugye, ismerős ez? Ilyen meggyőző szavakat tudunk másoknak mondani! Ó, és az egészet miért
3941# csináljuk? Mert olyan rosszul vagyunk, hogy ezek a meggyőző szavak legalább egy kicsit elhitetik velünk, hogy
3951# talán mégse. Hmm, hmm, hmm! Ugyanis ha nagyon jól lennénk, akkor volna annyi lélekjelenlétünk, hogy ne osszuk az
3962# észt. Akkor nem próbálnánk senkit se meggyőzni, mert tudnánk, hogy én is oké vagyok, te is oké vagy. Akkor
3971# tudnánk igazán egymásra figyelni. Miért kellene meggyőzni bárkit is, nem leszek tőle több. Attól nem leszek
3981# több, hogy te is meg fogsz keresztelkedni. Te ügyed. De kevesebb se leszek, mert oké vagyok. Nyolc felnőtt fog
3992# megkeresztelkedni, meg lesz elsőáldozó nálunk Húsvétkor. Na, mit szóltok? Ú, de nagy ünnepet csapunk! Ú,
4001# folyik majd a keresztvíz! Tavaly is kereszteltem felnőtteket, rengeteget készültek. Hát ez a lány, aki, akit
4011# tavaly többek között kereszteltem, vagy nem is tudom hány évet készült. Már mondták is neki a barátai, hogy
4021# te, ez a pap szívat téged? Ezt, mert nem kereszteltem meg. Hát mindig… ááá, szerintem még nem… És hogy
4031# milyen szép, szépet tett ez a, ez a hölgy? Több gyerekes anyuka. Nagyon szépet tett. Leöntöttem a fejét, hú,
4041# csurgott a víz. S akkor fogtam a kendőt, hogy megtörlöm a búbját – mondta, hogy „ne…”. Ne, és így
4050# hagyta, hogy csurogjon rajta a víz. Tök jó volt. Ott égett a húsvéti gyertya, úgyhogy szárította is rögtön.
4060# Isten tehát valahogy mintha idegen testnek tűnne. Egy idegen test, akit kilökünk. Mintha testidegen volna. Gyakran
4070# ez az élményünk róla. Testidegen, ki kell lökni. Tehát valahogy kijövünk egy függésből, visszamegyünk,
4080# kijövünk, visszamegyünk, kijövünk, visszamegyünk. Valahogy ezt, ez, ez a folyamat. Innen akkor adhatnánk egy
4090# olyan értelmezést például Jézus boldog-mondásainak: Boldogok a lélekben szegények, mert övék az Isten országa
4100# – szegények, vagy lélekben szegények azért tudnak boldogok lenni, mert egyszerűen el vannak vágva a függés
4110# tárgyaitól. Egyszerűen annyira nincs semmijük, hogy nem tudnak eléggé függeni. Hhh! A szegénységnek, vagy a
4120# megfosztottságnak ez lehet egy nagyon nagy, nagyon nagy értéke. Nem tudok mitől függeni, nincs pénzem, nem tudom
4130# megvenni. Igen. Hát… azt hiszem, hogy ezt most fogom befejezni, mert a következő alkalommal, amibe most
4140# belekezdenék, az egy, az egy, egy ilyen képnek a fölvázolása, legalább húsz perc kell hozzá, és hogy most már
4150# nincs értelme belekezdeni.
4152# Nagyon köszönöm a figyelmeteket, következő kedden, ugye, ami nagyhét keddje, találkozunk, vagy lehetünk.
4171# hétfő utáni kedden találkozunk, lehetünk. Hhh! Nincs szünet. 4171# Akar-e valaki hirdetni?