Meghittség az Istenkapcsolatban 3.

2007.04.03.

Megosztom
Elküldöm
Isten hozott benneteket, szervusztok!


0003# A meghittség az istenkapcsolatban. Ez a témánk. Ó, milyen tavaszi zsongás, ó, ó! Minden évben el szoktam ezt
0012# nektek mondani, amit az egyik legemberibb teológia professzorunk mondott annak idején, hogy Húsvét után már nem
0022# érdemes tanítani. Mert Húsvét után szabadjára kell engedni mindenkit, hadd éljenek. De hát Húsvét előtt is
0032# így van, és hát pont erről beszélünk, hogy meghittség az istenkapcsolatban. Nem akarok most ismételni, hanem a,
0042# pusztán csak a 10. pontot egy picit fölidézni, mert a 10. pont az az volt, hogy amikor ott vannak azok a kivételes
0052# pillanatok, azok a nagyon kegyelemszerű meghitt, olyan varázslatos percek, félórák, órák. Talán, talán néha
0062# még egy nap is, amikor szabadok vagyunk. Hogy gondolhatnánk azt, hogy ez a szabadság aztán egy olyan
0071# lelkesültséggel, meg egy olyan örömmel meg nem is tudom mivel tölt el, annyira energetizál majd bennünket, hogy
0080# eszünk ágában sem lesz a, a függések felé visszamenni, hanem hát megörülünk ennek a szabadságnak és azt
0090# mondjuk, hogy ezt vártuk, hát ezért dolgoztam hónapokig. Vagy évekig melóztam azért, hogy ezt a pillanatot most
0100# átéljem. Ugye, ezt gondolnánk nagy naivan, hogy ez így van, ennek megörülünk és akkor ebben bent maradunk.
0109# Dehogy van így! A szabadság annyira furcsa hatást gyakorol ránk, nem tudunk vele mit kezdeni. Egyszerűen meglep
0119# bennünket, hogy semmiféle függésben éppen nem vagyunk benne, és ez annyira furcsa az egész lényünknek. Most
0129# ragozhatnám, hogy furcsa az agyunknak, furcsa az idegrendszerünknek, Egyszerűen teljesen másra voltunk ráállva.
0139# Valami teljesen mást szoktunk meg. Ezért a szabadságot persze, megörülünk neki, meg hú de érdekes, meg… na,
0148# szóval nagyon szép pillanatok. Körülbelül úgy tudnám leírni, hogy így ülünk és azt mondjuk, hogy igazából
0157# most szabad vagyok a vágyakozásomban, mehetek, maradhatok, jól vagyok… s mi a fenét csináljak? És azon nyomban
0167# elkezdünk valami kötődés után nézni. De még csak ha így lenne, mert igazából valami függés után nézünk,
0177# szedjünk elő valami régi, jól ismert függést. Biztos, hogy ismerős nektek ez az állapot. Valamit, ami akkor már
0186# akkor olyan megszokott, és akkor na, így ücsörögsz – én legalábbis így szoktam – egész szabad vagyok. S
0196# akkor megrémülök, hát igyunk akkor egy teát. Az a biztos, és akkor jól visszazökkenek a valóságba, és akkor
0205# már azon tudok gondolkodni, most Earl Grey, vagy Lipton, vagy mit tudom én micsoda, vagy gyümölcs, és ebben a
0215# pillanatban már… már annyi nekem, annyi. Szóval a szabadság látszólag valami olyasmi, amire persze hihetetlenül
0225# vágyunk, mert része, bizonyos szempontból föltétele a meghittségnek, valójában amikor átéljük, unalmasnak is
0235# tűnik, meg is ijeszt bennünket, váratlanul is ér, és kissé tehetetlenek leszünk ebben a szabadságban. Annyira
0244# ritka vendég. Nem nagyon tudjuk, mit kell vele tenni. És akkor innen jött az a, az a gondolat, hogy a lelki
0254# növekedés ezért nagyon sok gyászmunkával jár, mert amikor a függéseinktől valamennyire szabaddá válunk, akkor
0264# ez azt jelenti, hogy először nem az öröm érkezik meg, meg a szabadság, hanem inkább a fájdalom. A… a… a…,
0273# gyászmunka, veszteség, akkor ott, ott egy csomó mindent el kell siratni. Tehát a lelki növekedés rengeteg
0282# gyászmunkával, és annál kevesebb közvetlen haszonnal jár. Annyit viszont biztosan elmondhatunk, hogy bár a lelki
0292# növekedésünk az Istennel való meghittebb kapcsolat irányába nem biztos, hogy közvetlen haszonnal jár, nem
0302# biztos, hogy rögtön jobban érezzük magunkat, de az biztos, hogy jobb helyzetbe kerültünk. Ez biztos. És akkor itt
0312# foglalkoztunk Péterrel, Júdással, meg a többiekkel. Nem biztos, hogy utána mindig jobban érezték magukat, de
0322# kétség kívül, jobb helyzetbe kerültek. Isten tehát test-idegennek tűnik és kilökjük magunkból, mint valami
0331# idegen szervet.
0332# Ez volt tehát ez a, ez az utolsó pont, és akkor direkt nem kezdtem bele a 11-esbe, mert itt akarok egy példát
0342# mondani nektek, hogy még jobban leírjam a helyzetünket, hogy milyen hihetetlenül nehéz azt a, azt a keskeny
0352# ösvényt megtalálni. Legyen ez a keskeny ösvény (az előadóteremben – szerk.), ez pont adódik itt nekünk. Most
0361# amit elmondok, ezt se én találtam ki, hanem szinte a legtöbb dolgot tőletek tanulom. Ezt a legegyszerűbben
0371# állítom. Mert amikor leülök valamelyikőtökkel beszélgetni, én csak egy kis energiát fordítok abba bele, hogy
0381# megpróbáljalak titeket megérteni. Hát amennyi van, nem olyan sok, de hát egy kicsit, ami van, azt, azt… És ahogy
0391# megpróbállak téged megérteni, rengeteg dologra szoktam rájönni, amiről nem is tudtam, hogy jé, ez is van.
0400# Úgyhogy én nagyon, nagyon-nagyon hálás vagyok nektek, mindenkinek, aki már legalább egyszer jött hozzám. Mert
0410# elmentél, és nem is tudod, hogy ú.., általad is valamire rájöttem, amire sosem jöttem volna rá. Ó, mert sose
0419# gondolkoztam volna el azon. És kellett hozzá az az erőfeszítés is, hogy megértselek Téged. Na, ez is egy ilyen
0429# – jött hozzám valaki, elmondott néhány mondatot és én rájöttem, hogy a nemjóját, de zseniálisan ragadott
0439# meg valamit! Tehát most nagyon zseniális megragadásról szeretnék beszélni, na szóval. A következőt mondta: Az
0448# egyik oldalon mm-hmm ezek legyetek most ti csak a játék kedvéért, mondjuk itt ültök akkor, amikor önértékelési
0458# nehézségekkel küszködtök. Van nektek ilyen? Az ember egy olyan lény, úgy születünk, hogy képtelenek vagyunk
0468# magunkról gondoskodni, kiszolgáltatottak vagyunk, kis nyomorultak, ráncos a bőrünk és nem tudunk fogat mosni,
0477# szóval… Sok ok miatt sem bírunk fogat mosni, tehát nagyon kis gyöngék vagyunk. Ezért aztán, egyszerűen
0487# önértékelési deficitre vagyunk kárhoztatva. Mindenki. Ez… legföljebb az lehetséges, hogy valaki ezt valami
0496# nagyképűsködéssel ellensúlyozza, na tehát. Most itt ülnek azok, akik önértékelési hiányokkal küszködtök.
0505# Ááá, nem vagyok elég jó, mai napom se sikerült, ha ez az előadás is olyan béna lesz, mint a múltkori, akkor
0515# többet nem jövök, mert majd hülye leszek. Marhaság! Na szóval, s akkor mi szokott ebben a helyzetben segíteni
0525# rajtunk? A függés. A függés nagyon-nagyon sok mindenben segít. Mert akkor itt vagyunk egy ilyen nyomorult
0534# állapotban, és azt mondjuk: Hát, akkor az egyensúlyunkat megtalálhatnánk úgy, hogy ide átülünk, s ti vagytok
0544# azok, akik azt mondjátok: „Hh-ajjj, én nem vagyok egy kis nyomorult, nagy sztár vagyok.” Tök jó fej vagyok.
0553# Hahaa, szóval, itt jön mondjuk, lehetsz roppant kritikus másokkal, fölhívod a barátnődet és azt mondod: Te
0563# hallottad, hallottad a legújabbat? Hogy a Laci, hogy az egy mekkora állat? Hát hallottad, hogy ez ilyet csinál? Meg
0573# a Rozi, meg a mit tudom én kicsoda? És akkor lehet pletykálni és kritizálni, és szidni és nagyképűsködni, és
0583# mit tudom én mit csinálni. És ezektől a dolgoktól függő helyzetbe kerülni. Ezért tehát - ó, ó, allergia?
0592# nem, primitív megfázás, ülj át a másik oldalra. Ne haragudj hát, hát itt minimum a négykeresztes allergiások
0602# ülhetnek, akik ezt is tökéletesen csinálják. Legalább négyből van négykeresztesem, tehát a más… állja…
0611# üljetek oda. Tehát ha már beteg vagyok, legalább azt is profin. Durván, hadd fájjon. Szóval, a függéseink
0620# éppen kiegyensúlyozzák azt, ami egyébként velünk van. Tehát az életünk része, így vagyunk egyensúlyban. Na,
0630# igen ám, ez az egyensúlyozás valamennyire egészen jól megy, a szabadság útját általában átugorjuk. Jaj, mi ez
0640# a veszélyes izé? Hú, itt ezt átugorjuk, jaj, ez ismerős, jól van, jól van, hát meg Isten kacsingat, na jól van,
0649# majd legközelebb. Igen, mert éppen fölhívhatnám a Rozit, és szidhatnánk a Pannit, hát ez most sokkal
0658# izgalmasabbnak tűnik, mint imádkozni egyet, na nehogy már… Na, tehát ahogy itt átugráljuk a szabadság
0667# szakadékát, mit csinálunk? Elérkezünk Nagyböjtre. Úúú… Nagyböjt. Hamvazószerda! Nagyböjtre úgy szoktunk
0677# elérkezni, hogy amikor zabáló csütörtök van, rádöbbenünk, az idei Hamvazószerdát is lekéstük. Emiatt
0686# egyszer csak itt érezzük magunkat és azt mondjuk: „Ó, ez az egész Nagyböjt már semmit se ér! Már az első
0695# napot elszúrtam. Most így álljak neki? Ááá, majd jövőre.” Na, de összeszeded magad, mégis csak elmész
0704# valami lelki napra. Hát én elmegyek, én nem vagyok olyan béna, mint azok. Én elmegyek lelki napra és ott ülsz,
0714# és h-hmm. És akkor hallod az atyát, mondjuk engem nem, de azért… azt mondja: „Testvérek! A Nagyböjt ahogy a
0723# nevében is szerepel, böjtre szólít föl. Böjt. S akkor megfogalmazódik benned, hogy mi lenne, hogyha egy ilyen
0733# kemény, kemény böjtre fognám magam? Mondjuk négy cukor helyett hárommal iszom a kávét? Végül is az Úr megér
0743# nekem ennyit, Uram, látod… Na, és akkor elkezdesz böjtölni. Nagy… mindegy, kitalálhatsz akármit. Mi fog
0752# történni? Ugye, egy ideig az egód dagad. Én böjtölök. És akkor mész vasárnap a templomba, na, a többiek? Az
0761# is elég buci még! Így jön ide Nagyböjtbe, ezzel a súlyfelesleggel? Jó, jó… Veszel egy új mérleget, ugye,
0771# rögtön sportot csinálsz a böjtből. Olyan mérlegek vannak, én múltkor a TESCO-ban néztem a mérlegeket,
0780# döbbenetes. Átlátszó mérleg, üveg. Félelmetes, rá van írva, hogy max. 150 kg. Be lehet állítani, fél órát
0789# ott nyomkodtam a gombokat, nem szólt rám senki, hogy a testmagasság és a testsúly arányában megmondja, hogy nem
0799# tudom mit mond meg, mert nem bírtam beállítani. De legalább ötször beprogramoztam, de nem jött ki belőle semmi,
0809# csak én. Na, szóval. Tehát egy ideig duzzasztod az egódat, háhh, most… zááá, déréré… aztán szép lassan
0818# valahogy kezdesz sodródni visszafelé. Mert mi történik? Hát mi történik, mikor kicsit nem olyan édes a kávé,
0828# már egy kicsit feszült vagy. Reggeled már nem úgy kezdődik, mint szokott. Ezt a hülyeséget, hogy elmentem arra a
0838# lelki napra! Én marha, és meg…, megfogadtam, legalább ne fogadtam volna meg, milyen egy hülye vagyok, hogy
0847# megfogadtam! Most aztán jó nagy csávában vagyok! Megfogadtam, hogy nem eszek édességet, de most zabálnék egy
0857# Mikla csokit, így…! 300 grammosat! Van olyan? Vagy a… 3 kilósat! Azt de benyomnám. És akkor beesik az arcod.
0867# Ugye, hát éhes is vagy, dühös is vagy, feszült is vagy, kiábrándult és minden – miért? Mert
0875# egyensúly-vesztésben vagy. Az ott, a, a nagyképűsködésed, a zabálásod, a függéseid, meg minden pont
0884# egyensúlyban tartottak téged. Nagyon, megvolt a maga funkciója. Most lemondtál…, mert most keresztény vagyok
0893# itt… 50 napig. Hahh, most azt gondoljátok, elrontottam, ugye? Hogy a Nagyböjt csak 40 nap, Feri atya, te kis buta.
0904# Tudjátok hány nap a nagyböjti időszak? Ezt, ezt… tessék? 40… na! 47! Számoljon utána, aki nem hiszi! Majd
0913# Húsvéthétfő utáni kedden megmondom, hogy miért. Hmm? Jó, szenyózzak veletek egy kicsit? Nem árulom el! A 40
0922# napos nagyböjti időszak. Veszed a naptárat, 47. Jaj, te tudod. Ne áruld el, hadd legyen nekik mind rossz… Szóval,
0933# akkor én elmondom, na, vasárnap nem böjtölünk. Hmm? Minden héten csak hat nap böjt, vasárnap buli. Négy mise!
0942# Na, szóval, ennek itt nagyon megvolt az értelme. Megvolt, mert egyensúlyban tartott minket. És amikor te ráhúzol,
0952# hogy 40 napig…, akkor éppen az egyensúlyodból esel ki. Mikor szokott a környezeted, a családod, a barátod, a
0962# barátnőd rosszul járni? Akkor, ha kibírod. Az az egész környezet számára egy Waterloo, egy Trianon, egy Isonzó,
0972# egy nem is tudom, mit, mit mondjak… Tehát ha te, te ebben az egyensúlyvesztett állapotban, összeszorított foggal,
0982# gyomorral, ököllel, mindennel kibírod… Megfogadod: Nem megyek kozmetikushoz. Jobb lenne pedig, de mindegy… s
0992# a…, és akkor azt gondolod, hogy nem tetszek a barátomnak, emiatt utálod őt, belerúgsz.
1000# Nem, ez nem így szokott lenni? Dehogynem! Szóval, jaj, jaj a környezetünknek akkor, hogyha ezt bírjuk. Még
1009# olyat szoktunk, hogy azt mondja, Nagyböjt, akkor nem csak a kávé, nem csak a tea, nem csak a csoki, még a TV-ről
1018# is… Teljesen kikészülsz, és Húsvéthétfőtől duplán beleadsz mindent. Tehát akkor aztán lenyomod, lealázod,
1027# legyalázod, ilyesmi. A függés tehát az egyensúlynak a része. Nagyon is, nagyon is, és akkor milyen jámbor
1036# szövegeket mondunk, hogy mondj le erről, meg arról, hát… nem, nem tudom, hogy, hogy igazán mi történik akkor
1045# velünk. Majd erről még akarok szólni. Minden esetre egyensúlyvesztés van, ez tuti. Amikor itt rájössz, mondjuk
1055# Nagyböjt harmadik vasárnapján, hogy, hogy már háromszor megszegted a fogadalmadat, és egyébként is most, most
1064# nem zabálsz, hanem lusta lettél. Ugye, mert nincs kedved fölkelni se. Mert mikor etted a csokit, legalább bírtad,
1074# de most hogy nincs csoki, most jaj… az élet nem ér semmit, tehát és akkor azt mondod, hogy lusta vagy. Tehát…
1083# na, próbálok lényeglátó lenni, de ez nehezen fog menni. Az történik, hogy megtörtént az egyensúlyvesztés és
1093# végül is semmi mást nem csinálunk, minthogy majd pendlizünk innen oda, onnan ide. Mikor rájövünk, hogy nem
1102# sikerült, és re-de-de…. akkor mi lesz velünk? Kap egy újabb megerősítést az önértékelési hiányunk. Ugye,
1111# kiderült, hogy egy, egy… itt vagyok negyven évesen, és képtelen vagyok a csokiról lemondani. Hogy ne, ne, nem
1120# bírom ki TV nélkül, már második nap bekapcsoltam, hogy azt megígértem, hogy legalább egy roráte misére
1129# elmegyek, de Nagyböjtben sosem voltam, szóval, azt… Fáradtak vagytok ti is… már elnézést, na, hogy… Szóval
1138# azt történik, hogy, hogy akkor itt még rosszabbul érezzük magunkat és akkor azt gondoljuk, hogy, hogy, ja hát,
1147# tudtuk hogy, hogy senkik vagyunk, nullák vagyunk. Mikor itt vagyunk, két út nyílik. Az egyik út mi? Hogy ilyen
1157# spirál szerűen kezdünk magunkba csavarodni, és azt mondjuk, hogy akkor megette a…, akkor tulajdonképpen most mi
1166# értelme van, ha átülök oda? Semmi értelme nincs, kiábrándító, csak nagyképűsködök, csak függök… Attól
1175# se lett jobb az életem soha, semmivel se, elegem van, szerencsétlen vagyok, nyomorult vagyok. Ez a spirál. Akkor
1184# megyek lefelé. A másik út, hogy áhh, gyorsan átszaladok ide. Na de ez se segít rajtunk. A szabadság meg pont
1194# középen lenne, ahol szinte elviselhetetlen a helyzetünk. Iszonyatosan nehéz itt maradni. Mert ez azt jelenti, hogy
1203# egyrészt az önértékelési hiányainkból fakad egy csomó érzés, meg egy csomó gondolat. Hogy ó, én nem vagyok
1213# jó, úgyse bírom megcsinálni… Majd más… Jaj, Hamupipőke vagyok, rohanok egy pasi után, majd az segít, majd az
1222# megment. Rohanok egy nő után, mert Hamu… mit t’om én ki vagyok… És akkor azt nem tudom hogy egy, egy, egy
1231# Hamuférfit ki ment meg… A királykisasszony jön, akkor az megment… ja, az anyám! Ó, persze. Akkor nem házasodok
1240# meg, mindegy. Szóval. Iszonyú nehéz távolságot tartani az innen fakadó csomó negatív érzésemtől, hogy ne
1249# kezdődjön el ez a spirál. Kifejezetten nehéz, hogy, hogy, hogy ne kezdjek el ebbe beszívódni. És közben, közben
1259# mi az, ami enyhíthetné azt a szenvedésemet, hogy ne szívódjak ott be? Hát hogy érzek egy nagy vonzást ebbe az
1268# irányba. Legalább akkor mit tudom én… Húsvétvasárnap elmegyek a gyorsulási futamra, legalább az, aa… Ja,
1277# oké… hiába mondom nektek… Szóval. A másik nehézség, hogy akkor meg távolságot kellene tartanom mindattól,
1286# ami viszont a függés révén de érzelmileg legalább ideig-óráig valahogy rendbe rak. Ettől és ettől a
1295# vonzástól is távolságot tartani. Hát így távolság innen, távolság onnan, és középen akkor így óvatosan
1303# menni, s ezt el se tudjátok mondani, milyen félelmetes itt, tehát hogy… ú… ennyien vagytok? Hihetetlen nehéz
1313# akkor itt végigmenni. S ott van, ott van valahol a végén az Isten. (Szia.) Volt, aki visszaintegetett, ez a… de te
1322# jó helyen ülsz, tehát a… itt szabad integetni. Ti ne integessetek! Szóval ez szinte, szinte kivitelezhetetlenül
1332# nehéz, hogy ezt, ezt, itt, itt, se oda, se ide, se ide, se oda, és úgy egyensúlyban lenni, hogy távolság ettől
1341# is, távolság attól is. Eszméletlenül nehéz, rengeteg érzelmi munkával jár, és rengeteg fej, rengeteg
1350# tudatosság kell hozzá. Állandóan tudatosítani a helyzetemet és nem elbillenni, és nem, és nem… Háhá…, úgy
1359# se megy, de… legalább nem ott vagyok, meg ott. Nem mutatok rá senkire. Ezt, ezt a példát kaptam én valakitől.
1368# Középen van, középen van a szabadság útja, ahol az Istennel való meghitt kapcsolat várna, ha bírnám ezt a
1377# távolságtartást. Na, a helyzet még egy kicsit fog bonyolódni, ugyanis amikor, amikor valamennyire képesek vagyunk
1387# itt középen lenni, akkor három út között választhatunk. Mert még itt se olyan egyszerű, hogy „de akkor
1396# legalább tudom, hogy merre kell menni”. Mert még itt se olyan, na. Az egyik út az az, hogy hallom az Istennek a
1405# hívását, valamiféle belső vonzást, valami, valami, érzem, hogy ez valami mély tartalom, és elhessegetem a
1414# fülem mellett (-től? mindegy, tudjátok). Próbálok nem tudomást venni róla. Nem, nem, mert ismeretlen is, meg ez a
1424# szabadság ez így valamennyire egészen jó, de hadd lehessek néha itt, meg néha ott, meg.. szóval próbálok róla
1433# nem tudomást venni. Ezt nagyon sokan teszik. Úgy élni, mint hogyha az a nagyon mély hang sose szólított volna meg.
1443# Úgy, úgy élni, úgy tenni, pedig megszólított már. És tudod is, hogy mikor szólított meg, pontosan tudod.
1452# Lehet, hogy egy évvel ezelőtt is, lehet, hogy egy hete, lehet hogy tíz éve, de megszólított téged, meg bizony. De
1462# próbálsz úgy tenni, mintha nem hallottad volna meg, és most élsz, valahogy néha így, néha úgy, néha úgy,
1471# néha így, és nem válaszolni. Ez az egyik lehetőség, ezt meg lehet tenni. A másik lehetőség az az, hogy igent
1480# mondunk erre a vonzásra, de nem jutunk el Istenig, hanem innen is beemelünk valamit az istenképünkbe, meg onnan is.
1490# Innen egy kis Büntető Istent, az önértékelési hiányaink miatt, innen nem tudom én egy kis ilyen
1498# Vágybeteljesítő Istent, kis aranyhalat a farkincájával, szóval kialakítunk egy istenképet, ott is… ott integet
1507# az Élő Isten, de nem jutunk el odáig, hanem csak a saját istenképünkig, amit innen-onnan össze-összeszedve
1516# magunk elé állítunk, és utána abban a naivitásban élünk, hogy megtaláltuk az Istent. Az, amikor valaki azt
1526# mondja: „Megtaláltam az Istent, pontosan tudom, hogy ki, tudom az útját, én, én tudom!”, ez az, lehet hogy ezt
1535# múlt héten mondtam, de ez annyira belém, valahogy belém ivódott most, hogy szinte nincs olyan előadás, talán
1544# kivéve ez a keddi, tehát ilyen egyháziasabb közegekben, hogy valami…, hogy egy órás valami után ne jönne oda
1554# valaki, és ne mondaná azt, hogy ez miért nem úgy van, ahogy mondtam, és ezt miért mondja másképp a Szentírás.
1563# Ezt mondtam múltkor? Ezt, ezt annyira… ezt múltkor is megkaptam, hogy „de a Szentírásban az van hogy…” és
1572# akkor… Vagyis amikor valaki azt gondolja, ő már rátalált az Istenre, ó, az ő istenképe tökéletesen átereszti
1581# az Élő Istent, és ő majd most kioktat mindenkit, meg elmondja, mi a tuti. Ez, ez hát nagy naivitás vagy nagy
1590# illúzió kergetés, vagy nem is tudom micsoda. Azzal egyenértékű, mint amikor a szenvedélybeteg azt mondja:
1599# „Tökéletesen uralom a helyzetet.”. Ez ugyanaz, ugyanaz. „Bármikor le tudok róla jönni. Bármikor, akkor
1608# gyújtok rá, amikor akarok.” Hát, de így is van, tényleg, csak hát ez… napi 60-65… Akartam? Most is akartam.
1617# A harmadik út pedig hogy miközben innen-onnan összeáll az istenkép, és olyan jó lenne már végre megnyugodni,
1627# és leülni, „jaj, na jólvan...”, akkor fogni és hagyni, engedni az istenképet el… És akkor megint ó…
1635# tényleg, ott van, ó, hát ez csak egy istenkép volt. Megyünk tovább, ó, hát ez is csak egy istenkép volt, azt is
1645# elengedem. Ez persze megint csak mit jelent? Azt, hogy most már három dologtól kell távolságot tartani.
1654# Önértékelési hiányomtól és a lefelé menő spiráltól, a nagyképűsködéstől, a kritikától, a mindenféle
1662# függéstől – az mondjuk ilyen fölfelé menő izé, mint hogyha mi lennénk az akárkicsoda, és ráadásul az
1671# istenképünktől is távolságot kell tartani. Hát elég macerás, nem? Nem, nem tudom, hogy ezt valahogy
1679# egyszerűbben lehet-e, vagy olcsóbban, nem tudom, hogy lehet-e, mert hiszen olyan sokszor eljutottunk már oda, hogy a
1689# meghittség kulcsa a közelség-távolságnak a képessége. Hogy tudok közel lenni, távol lenni, mert közben meg
1698# élni kell valahogy. Tehát néha tényleg átélem azt, hogy ó, még a gyerekkori hülyeségeimet átélem,
1706# nyavalyáimat, néha egy kicsit kompenzálok a nem t’om én mivel, akkor abba is benne vagyok. Akkor utána leülök
1716# az Istenhez szólni, hát naná, hogy csak az istenképemen keresztül megy, de mégis csak szólok. Ideig-óráig benne
1725# vagyok. Azért, mert valahogy élni kell. Néha itt vagyok, néha ott vagyok, néha amott vagyok. Élni valahogy kell,
1735# de közben, közben valahogy nagyon érzékeny vagyok arra, hogy nem mentem-e már túl ebbe az irányba, abba az
1744# irányba és nem tapadt-e rám már túlzottan ez az istenkép. Hogy már nem látok tőle semmit, csak, csak a saját
1753# mitológiámat, vagy hiedelmeimet. Ezt valahogy így, így tudom nektek átadni.
1760# (Meleg van, ugye? Eszméletlen. Most már shortban fogok jönni. Tényleg, még rövidgatyában nem is tartottam
1769# előadást! M’ér… majd jövök… Tök jó shortjaim vannak, majd egyet megmutatok.) Na, ez a… mikor valakinek
1778# rettentő eredeti gondolatai voltak, azt mondja bűnbánat-tartás címszóval: „Nem figyeltem a katolikus moziban”.
1787# Ezt nem mondtam nektek múltkor? Nem? Azt mondja, katolikus mozi. Úgy elkezdtem nagyon, nagyon agyalni, és ez mi?
1797# Kato… nem figyel… katolikus mozi. Azt hittem, megjelent egy ilyen mit tudom én, Multiplex Pax, vagy valami ilyesmi,
1806# de, de nem, de nem, ő a szentmiséről beszélt. Katolikus mozi. Na, jó. Zarándoklat, vallásos turizmus… jó, jó,
1816# jó… Most hadd, hadd vigasztaljalak egy kicsit titeket. Mi van akkor, amikor kicsit jobban ide cuppanunk, oda
1825# tapadunk, arra szívódunk rá, mint ami jó lenne… akkor legalább egy kicsit pihenünk. Nem jár az se szenvedés
1834# nélkül, de legalább egy kicsit élünk, kicsit eltartjuk a családot, kicsit gyerekeket szülünk, szóval legalább
1844# megy előre az élet. Az nagy, nagyon értékes dolog. Nem vagyunk képesek mindig arra, hogy ettől is, attól is, meg
1853# amattól is távolságot tartani. S heteken, hónapokon, éveken át gyűrni ezt, de… nem, néha élünk, ahogy
1862# tudunk. Erőt gyűjtünk akkorra, amikor talán az élet, vagy mi magunk, úgy hozza a sorsunk, vagy az Istennek valami
1872# furcsa útja, hogy, hogy nyomulni kell, és dolgozni a meghittség útján. Ó, szóval nagyon nagy értékek tudnak
1881# kijönni abból is, amikor függünk, meg szenvedünk, meg nem tudom én mit teszünk. Hhh! Ha a harmadik utat
1890# választjuk, mi következik abból? Hát, amikor a megtérésről beszéltünk, két évvel ezelőtt talán? Kettő vagy
1899# három. Akkor, akkor nagyon világosan lehetett arról szólni, hogy azok az emberek, akik valami megtérés-élményen
1908# mennek át, tehát … egyszer csak egy nagyon erős vonzás abba az irányba, ahol az Élő Isten van, leomlanak az
1917# addigi istenképzetek, valahogy szabadság attól, hogy, hogy ne függjek – az valahogy most nem olyan izgalmas és
1927# nem olyan vonzó. Ez az oldal, hogy „hülye lennék, béna vagyok, úgyse fog sikerülni” ez egyszerűen valahogy
1936# megszűnik, mert onnan, az Istentől az jön, hogy dehogyis, hogy értékes és jó vagy. Na ez valahogy a megtérésnek
1945# az állapota. És akkor egyszer csak megyünk, engedünk ennek a nagy vonzásnak, és megyünk, megyünk, és a
1954# szakirodalom mit mond? Azt, hogy a megtéréseknek a nagyobb százaléka idővel semmivé válik, semmivé lesz. Ugyanis
1964# ez az elővételezett meghittség, ami valahogy olyan, mint a szerelem. A szerelem meg elővételezett szeretet. Nem
1973# szeretet az, valamennyi van benne. Olyan, mintha szeretnénk egymást. A szerelem valami ilyesmi. Olyasmire is képes
1983# vagyok, amire akkor lennék képes, ha tényleg szeretnélek. Ez, de elmúlik hamar, hamar. Kitisztul az agyunk,
1992# endorfin felhő fölszáll, föllebben, és akkor kiderül, hogy mennyire tudunk szeretni.
2000# Ez valahogy a megtéréssel is így van, és utána jön az, hogy meg kell dolgoznom azért, amit elővételbe
2009# megkaptam. Ez ismerős nem, mert ugye ez a „hitelből élünk”. Tehát a megtérés: Isten hitelbe. Ez az én gagyi
2019# definícióm. És utána akkor fizetni kell, ti-rirí-dí, csengetni. Elég sokáig! Sokat, sokat, sokat kell dolgozni
2030# azért, hogy hogy. És miközben dolgozunk azon, hogy, hogy tényleg valóság maradhasson az, amit valahogy
2040# elővételezésben megkaptunk, ez teljesen olyan, mint a, a, hogy mondják ezt? „nulla kezdőrészletes
2049# autóvásárlás”. Ez valahogy olyan. Tehát bemész a szalonba, és egyszer csak azt mondják: vigyed. Aaa, de azért
2060# utána akkor á-rá-rááá. (Kicsit kiestem a ritmusból. Igen, ez az autó, ez ez, ez ez…, szóval ahogy kimondtam
2070# ezt, hogy pénz nélkül autót venni… ez teljesen elsodort, úgyhogy most ott vagyok valahol.) Ja, tehát hogy,
2080# hogy… Bár a megtérésben a személyiség átrendeződik, egy új én alakul ki, és egy új, sokkal hitelesebb
2090# istenkép, a személyiségünkben még rengeteg emlék és lenyomata van a régi állapotnak, rengeteg. És
2099# akármennyire is tértünk meg, ez a, ez a lenyomat és a réginek az emléke hihetetlen erővel kezd bennünket
2109# visszaszippantani, hogy éljünk úgy, ahogy eddig éltünk. Ezért a megtérés egyáltalán nem, nem habos (mondjatok
2119# valamit) lúdláb. Mondjuk, hanem, hanem úú… mennyit kell azzal dolgozni, hogy valaki abban benn tudjon maradni.
2130# Emlékeztek arra a híres mondatra – nem én találtam ki – hogy: az akarat, a tökéletlen én erős önigenlése.
2140# Az akarat a tökéletlen én erős önigenlése. És amikor már úgy tűnik, hogy jól megy sorunk, és tényleg az
2150# Isten felé megyünk, és ott vagyunk mellette, akkor egyszer csak a régi én beindul, és rrrrr… és szeretne
2160# visszarendezni mindent. Hát ő is szeretne élni tovább. A szakirodalom azt mondja, hogy hihetetlen erős szégyent
2170# tud átélni a megtért ember. Nem a megtérés előtt, a megtérés után. Egyszer csak sokkal világosabban látja
2180# saját magát. A szégyen semmiképp sem az Istentől jön, nem, nem, nem, nem, az Istentől sosem jön szégyen. Sose!
2191# Sose, mert a hatodik napon Isten megteremtette az embert, ha jól emlékszem, de ez… s ugye utána azt mondta, leült,
2202# ha jól emlékszem, és azt mondta: „Mindez nagyon jó.” És ráadásul mikor látott bennünket jónak? Mikor még
2212# meztelenek voltunk. Ó, amikor még semmiféle nagyképűsködés, meg siker, meg teljesítmény, meg a másik hülyébb
2222# mint én, nem volt. Meg akkor is, amikor azt gondoltuk mm…, akkor az Isten azt mondta, ó, még meztelenül is milyen
2233# jó. Ahh! Nem tudom, miért mondtam el. Ja, igen. Hogy, ami, tudjátok, a világ felé megtérés, az Isten felé
2243# megtérés, az éppen meglévő ÉN Isten felé való túlhaladása, az a személyiségnek a mélyén újjászületés.
2253# A megtérésnek a lényegi része annyira lényegi, hogy egy új szót érdemes rá használni: újjászületés. És a
2263# tudattalanban játszódik le. Nem tudatos folyamat, nem is akaratlagos, nem is tudom irányítani. Ott történik a
2273# nagyobb változás. Azt is lehetne mondani, hogy ennek a nagy változásnak, amit újjászületésnek hívunk a kifelé
2284# eső része a megtérés, amit láttunk belőle. A szégyent azért hoztam ide, hogy milyen meglepő ez, hogy amikor
2294# megtérünk, még akkor is elönthet bennünk egy nagyon-nagyon mélységes szégyen, ami sokkal, sokkal inkább egy
2304# régi, régi, régi énhez köt bennünket és nem az újhoz, mert az Isten nem úgy lát minket. És, és akkor, akkor
2314# történhet az meg velünk, hogy teljesen elbizonytalanodunk. Teljesen. A megtért ember tud a végsőkig teljesen,
2325# teljesen elbizonytalanodni. Hogy ahogy eddig éltem, úgy már nem tudok, nem akarok, nem is vagyok képes élni. de
2336# ahogy, amire most hívva vagyok, amit már megtapasztaltam, amit megízleltem, amit már most látok, amit már
2346# fölfogtam, és úgy se tudok élni. Mi lesz akkor velem? És amikor ennyire tehetetlenek vagyunk, de még itt állunk
2356# középen, akkor leszünk egyszer csak szabadok. Ugyanis ez már nem vonz minket, mert tudjuk, hogy ez nem igaz. Az,
2367# hogy rosszak lennénk tudjuk, hogy nem igaz, már nem vonz. De az se vonz, nem vonz bennünket. És amikor se ez nem
2378# vonz, se az nem vonz, és tudjuk azt is, hogy nem akarunk istenképzeteket gyártani csak azért, hogy most a
2388# hiányainkat betöltsük, és akkor kétségbe esünk, hogy most mi alapján fogunk élni! Mert így nem akarunk, úgy
2398# meg nem akarunk, így meg nem tudunk, meg úgy se tudunk, meg sehogy se… Amikor már semmiféle függés nekünk
2408# igazából ne tűnik ígéretnek, és emiatt kétségbeesünk, pont akkor leszünk szabadok. Mert hiszen már semmi sem
2418# vonz bennünket. S a legnagyobb kétségbeesésben egyszer csak rájövünk, hogy „A nemjóját!”, élünk. Ahh!
2428# Élünk, és valaki fenntart bennünket. Amit tehát minden erővel próbáltunk elkerülni, az egyszer csak valahogy az
2439# üdvösségnek, megváltásnak, nem is tudom, minek az alaptapasztalatát adja. Ez egy hihetetlen nagy, nagy pillanat.
2450# Mikor valaki a kétségbeesésen átlendül.
2453# És ez az a pillanat, ahol szabadon tudunk dönteni. Megpróbáltam most ennek alapján újra definiálni, hogy mi a
2464# hit. Ebben a pillanatban a hit egy szabad döntés a bizalom mellett. A hit: döntés a bizalom mellett. Mert ha ebbe az
2475# irányba megyek, biztonság… Ez az irány? Ez is biztonság. Erre van a bizalom, Isten felé van a bizalom. A hitben
2485# egy szabad döntést hozok a bizalom mellett. Próbálom nektek most egy picit ezt a folyamatot leírni, hogy ez, ez mi
2496# is. Amikor, amikor nem tudom, beleszeretek egy lányba, mondjuk, és… mondjuk én, mondjuk te. Az egy kicsit
2506# kényelmesebb nekem. Mondjuk beleszeretek egy lányba, hát most olyan…, hát beleszeretek, ez egy ilyen hülye szó,
2517# hát mi történik akkor, mindegy, megtetszik. Tehát vonzalommal kezdődik, valaki vonzó lesz. S akkor… most
2527# odamenjek, ne menjek, oda menjek, ne menjek, ő is keddre jár, én is. Ó, ott szokott mindig ülni, hú-ú,
2537# „stírölöm” is, mindig azért jövök előbb. Ó, most is itt van, ajjajjajjaj. Oda menjek, ne menjek, ti-ri-rí,
2547# na mindegy. Ez a döntés pillanata. Hogy döntesz-e amellett, hogy bízni fogok abban, hogy áá.. nem lehet semmi
2557# komolyabb bajom, legföljebb mit tudom én mi lesz. Ahh! S erre a lány azt mondja, hogy „ó, hát nagyon szívesen.
2568# Utazzunk együtt a 4-es metrón!” (várható átadása: 2013-ban – szerk.) Ez egy kicsit kedvedet szegi, végül is
2578# rosszabb is lehetett volna, mert még van remény. Na, ez csak eszembe jutott, de most hát térjünk vissza. Szóval,
2589# mondjuk azt mondja, hogy „tudod mit, legyen 3-as metró”. Ó, és akkor kinyílik a világ. Ó, 3-as metró! Na, és
2599# akkor együtt mentek, és mi történik? Megerősödött a bizalmad, hogy érdemes volt bízni. Az is lehet, hogy
2609# elutasítanak, és akkor meg azt éled át, hogy „Igen, ez a lány azt mondta, hogy menjek akárhova… há’ végül
2619# is egyben vagyok. Nem? Akkora baj nem történt. Ahh! Ilyet még sose csináltam. Hát ezt kibírtam.” Vagy most
2630# csinálom 48-adszor, hohó… ugye, ha itt ülök, hóó… . Na és akkor. Megerősödik a bizalmam. Amikor a bizalmam
2640# megerősödik, akkor utána ez segít nekem abban, hogy amikor szabad pillanataim vannak, akkor azt mondjam, hogy akkor
2651# én a bizalom mellett fogok dönteni. És én hittel élek, s a hitemben az van benne, hogy érdemes a nőkkel
2661# ismerkedni. Én ez… meggyőződésem, mély meggyőződésem. A bizalom az megerősíti a hitet, a hitre való
2670# készségemet. De a hit az, az szabad döntés, vagy szabad döntés van benne. Tehát a bizalom megerősíti a hitet, a
2681# hit pedig segít a bizalom elmélyítésében. Valami ilyesmi történik. Tehát a hit egy szabad döntés a bizalom
2691# mellett. Ezt nyilván leírhatnánk az Istenre vonatkozóan is. Ha én hívő vagyok, akkor ez azt jelenti, hogy
2701# belemegyek olyan helyzetekbe, ahol az isten iránti bizalmam meg tud erősödni, vagyis, ahol Isten bizalmat
2711# érdemlőnek bizonyul. Tehát például, hogy gyakorlom ezt? Este leülök, és azt mondom: Uram, most megnézem, hogy
2721# mi mindent köszönhetek neked. És amikor még éjjel kettőkor is imádkozom, akkor azt mondom, jól van, most már
2732# nagyon á…, kicsit sokat adtál ma is. És ez megerősíti a bizalmam. És aztán pedig, amikor szabad pillanataim
2742# vannak, hogy mi szerint éljek, akkor vissza tudok erre emlékezni, és a hitem alapján döntök. Oké ez?
2752# 11. A következő pont, hogy a hitből fakadó döntéseinket önmagunk előtt sem tudjuk mindig igazolni, hiszen
2762# szabadok vagyunk. Ha függenénk valamitől, meg tudnánk indokolni. Ha én függök a Nógrádi ropitól, nagyon
2772# pontosan el tudom mondani, hogy miért finom. Mert íí… ekkora só darabok vannak rajta. Tök jó. És a végén még
2782# az ínyem is fáj, mire egy egész zacskót megeszek, mert annyira kemény. A függéseinkről nagyon ékesszólóan
2792# tudunk beszélni. De mikor egyszer csak szabadon döntöttünk valami mellett, igazából nem tudjuk megmondani, hogy
2803# miért, hiszen szabadon döntöttünk. A legmélyebb, a legszabadabb döntéseinket a bizalom felé nem bírjuk
2812# megindokolni, nem tudjuk megmagyarázni nemcsak hogy kifelé, befelé se. Rengeteg kört futottam már annak kapcsán,
2823# hogy tulajdonképpen miért lettem én pap. Hogy mi, mi ez a bizalom bennem? Hát ez leginkább őrültségnek tűnik,
2834# vagy, vagy vakmerőségnek, vagy, vagy, vagy kockáztatásnak, vagy, vagy gőgnek, vagy nem, vagy hülyeségnek, vagy
2844# nem is tudom. Nem, indokolhatatlan. És még a legerősebb istenélményeimet sem tudom igazából indokként idehozni.
2855# Hát nem, mert azt is csak itt éltem át, belül. Hát most miért, azért, mert ezt éltem át? Nagyon sok mindent
2865# átéltem még, ezen túl is. Nagyon sok szép élményem volt, akkor most miért nem abb…, miért nem arra megyek?
2875# Igazán ezeket a bizalom felé tett szabad döntéseink megindokolhatatlanok. Emiatt ez, ez a kockázat jelleg, és
2886# bizonyos értelemben ez a kiszolgáltatottság még, még nagyobb, de igazából ez az, ami a bizalom útján tart
2896# bennünket, ez jelzi vissza, hogy szabadok vagyunk. Mikor jegyesektől kérdezem azt, mi a házasságotok célja, ezt
2906# minden jegyespártól meg szoktam kérdezni. Mi a célod? És az utóbbi időben zseniális jegyesek jönnek hozzám.
2917# Nagyon, zseniálisak vagytok! Igaz, válogatok, de… De most az utóbbi időben az az élményem, hogy egy csomó
2927# jegyes eljut oda tíz perc alatt – mert nem adok nekik több időt, tehát… Az én időmből? Ők ne gondolkodjanak
2937# annyit. Tíz perc elég ahhoz, hogy elkezdik mondani, hogy hát… ez azért egy nehéz kérdés. Hát tényleg, ha
2947# most, most megházasodok, hát valami célom csak van vele, nem? Kicsit buta dolog, hogy ötven évre csinálok valamit
2958# és azt se tudom, hogy miért. Nem, egy kicsit furcsa? Hát egy… Egyfelől elkezdenek mondani dolgokat. Hát azért,
2968# hogy …, na ezeket nem ragozom. De ami igazán izgalmas, amire ekkora a fülem, hogy elhangzik-e az az, amiről azt
2979# gondolják, hogy hülyeség, ha mondjuk. Ez nagyon érdekes, mert ebből mutatkozik az meg, hogy milyen, milyen
2989# megrögzött függők vagyunk, és a szabadság egész váratlanul meglep bennünket és nem is tudunk vele mit
2999# kezdeni.
3000# Mert mikor megindokoljuk, hogy miért, akkor általában a függéseinkről beszélünk. Azért, mert nem leszek
3010# egyedül az élet viharában… Hát, most… most ezért? Na, jó. Ne költözz el otthonról. Akkor se leszel egyedül
3021# az élet viharában, beköltözhetsz a jegesmedvéhez is, akkor is együtt vagyok. Lehet arra akármit mondani, de akkor
3032# a függéseinkről beszélünk, meg az illúzióinkról, meg hogy ma… na. S amikor azt mondja, hogy hát olyan… nem
3043# t’om, hogy… sajnálom, hogy most nem, nem tudok rendes választ adni, ez olyan ciki, hogy egy hét múlva esküvő
3054# van, én meg most nem tudom, hogy miért házasodok meg… Most attól még szabad? Vagy ez most akkor, ez volt az
3065# utolsó teszt, és most buktam el, vagy ez… ? S akkor végül azt mondja, hogy hát mert, mert hát én nem, most, van
3076# ennek célja? Vagy, vagy miért? Na, akkor az illető valamit már kapiskál. Az illetőben valami morzsája a
3086# szabadságnak már megvan. Hogy ő tud „csak úgy”, csak úgy, csak úgy dönteni, csak úgy elköteleződni, csak
3097# úgy lenni valakivel szabadon, szeretni. Csak úgy. Ahh! De még egyetlenegy olyan valakivel se találkoztam, aki azt
3108# mondta: „A házasságnak mondhatnám, hogy vannak céljai, de ezek az elhanyagolható dolgok, a lényeg az az, hogy…
3119# szabadok vagyunk, szeretjük egymást, és ezt így fogjuk csinálni ötven évig. És semmi célja nincs, mi csak így,
3131# így tengünk-lengünk a világban. Csak így szabadon.” Hát én ilyennel még nem találkoztam. Oké ez? Most olyan
3141# jó gondolataim vannak még, olyan jó gondolataim vannak még a… azért tudjam, hogy hol a helyem. A…, ugye lehetne
3153# azt kérdezni, jó, most itt vagy ezzel a nagy szabadságoddal, egyébként is az egész csak egy okoskodás, meg egy
3164# „izé”. És akkor, akkor mit csinálsz? Vagy akkor mi van veled? Mit élsz át? Hogy akkor kiüresedsz? A-a! Nem,
3175# nem. Ebben a szabadságban érdekes dolgok szoktak bennünket meglepni. Megszűnik a fájdalom, amikor az ember szabad?
3186# Amikor meghitt viszonyban vagyok a feleségemmel, a Jóistennel, vagy Blöki kutyámmal? Hát, azt nem tudom, hogy egy
3198# állattal lehet-e meghitt viszonyban lenni. Lehet? A kutyám mellett ébredek rá az igaz valómra. Kicsit sántít.
3209# Nem, nem tudom. Szóval, amikor itt vagyok, ez a…, ez az itt vagyok ez nagyon jó lesz, most hogyha ebből
3219# rádióadás lesz, akkor ezt az egészet ki fogják hagyni. Szóval.
3225# Mikor önértékelési hiányaimmal küszködök, ott is egy csomó fájdalom és szenvedés van. Hát ezt, ezt
3235# ismerjük kívülről. Ugye, fekszel egyedül az ágyadban és ó… fekszel valakivel az ágyadban és a-aaa… Mert
3246# ott az van ám! Hahaa! Na, sok szenvedés van ott. És mi van itt? Dettó. Hát, hát dettó. Mert nincs elég pénzem,
3257# hogy, hogy a pénzemen vegyek egy érzést. Erre jöttem rá. Mi pénzen érzéseket, hangulatokat vásárolunk. Ennyi.
3268# Ezt csináljuk. Nekem ki kell adnom 4.577 forintot egy gyertyafényes vacsorára a mit tudom én hol, egy hangulatért.
3279# Hát tudjátok, hogy ki ad annyi pénzt egy hangulatért! Én nem. Itt is rengeteg szenvedés vár ránk, hát a
3290# függésből rengeteg szenvedés jön, rengeteg. És akkor lehet bennünk egy naivitás, De ha szabadok vagyunk … No
3301# szenvedés. No cukor. A…, de hát nem, nem. Illetve talán azt mondanám, itt is meglep bennünket egy fájdalom, de
3312# ez nem egy, egy kínzó, kétségbeesésbe, vagy reményvesztettségbe, kilátástalanságba vivő fájdalom, Hanem egy,
3323# egy fájdalom, ami a szenvedő emberrel való együttérzésből fakad. Akik igazán mértékadóak spirituális
3333# témában, azok ezt a fájdalmat nagyon ismerték. Szabadabbak voltak, mint mi, hitelesebb volt az istenkapcsolatuk és
3345# meghittebb, mint a mienk, de a fájdalomtól nem lett az életük mentesebb. De ez a fájdalom valahogy nem kínzó, nem
3356# visz reménytelenségbe, kilátástalanságba. Nem teszi az embert tehetetlenné. Nagyon sajátos, erős motivációját
3367# adja, hogy a másikért tudjunk cselekedni. (Egészségedre!) Ez a fájdalom tehát egy inspiráló fájdalom. Amikor,
3378# amikor itt te csak a saját fájdalmadat látod, itt pedig becsukod a szemed, hogy senkinek a fájdalmát ne lásd,
3389# hanem csak a saját dolgaidat pörgethesd. Itt egyszer csak megnyílik a szemem és látom nagyon sok embernek a
3400# fájdalmát. És ez, és ez engem az együttérzés miatt egy csomó fájdalommal tölt el. De közben ez a fájdalom
3411# valahogy viselhető, élhető. Nagyon érdekes, ahogy ez a fájdalom együtt tud lenni a boldogsággal. A fájdalom és
3422# a boldogság egy kicsit sem zárják ki egymást. Ezt a szülő nők nagyon jól tudják. Hogy, hogy a, a szülés
3432# fájdalma és az eufória milyen, milyen nagyon együtt tud lenni. Én már csak tudom! Olyan gyönyörű fölvételeket
3443# láttam erről, gyönyörű, gyönyörű, hogy az az eufória egy szülő nő arcán ahogy, nem t’om éppen kijött az
3454# a pici baba. Még akkor neki illik ott fájni. Tudom, hogy mi termelődik, meg mi… ezeket tudom, csak azt…, sz’al
3465# a fájdalom és a boldogság nagyon is jól meg tudnak férni egymás mellett. Nem, nem gyagyaság.
3474# A kötődés helyébe a könyörületesség lép. Gondoltam, hogy hozok nektek Buddháról szövegeket. Mert Buddhának
3485# a megvilágosodása, és aztán ahogy jött és azt mondta, hogy az emberek iránti könyörületből, részvétből
3495# visszajövök erre a világra, hogy tanítsam őket, hogy hogyan tudnak megszabadulni. Gyönyörű példája annak,
3506# hogy, hogy valaki ezt hogy tudja megélni. Néhány nappal ezelőtt egy lámával együtt temettem. Képzeljétek el!
3517# Katolikus pap – tibeti láma. Nagyon, nagyon, tök jó volt. Nagyon. Ő is imádkozott tíz percet, én is, s ő is
3528# részt vett az én imámban, meg én is az övében. Nagyon szép volt. Tartott ott a ravatalozóban egy meditációt.
3539# Az a fájdalom, amit a szabadságban élünk át, az nagyon reális. Az itt, meg az itt átélt fájdalom
3548# tulajdonképpen egy illúzió. Egy, egy nem is tudom miből fakadó fájdalom, egy teljesen, ebből a szempontból
3559# értelmetlen fájdalom és szenvedés. Tök értelmetlen, mert nem a valóságból fakad. Tehát szenvedhetek én
3569# nyolcvan évig amiatt, hogy hülye vagyok, hát ezt sokan… ebből sportot űznek. Emiatt szenvednek nyolcvan évig.
3580# Azért mondom értelmetlennek ezt a szenvedést, mert nem vagy hülye. Azt a szenvedést meg azért, mert igazából
3591# teljesen értelmetlen napi nem t’om én, három sorozatot megnézni. Tök fölösleges. És a… na jó. Azért vannak
3602# jó sorozatok.
3603# Az itt megtapasztalt fájdalom hasonló ahhoz a felelősséghez, amire szintén rádöbbenünk, hogy lerakhatatlan. Ez a
3615# fájdalom is lerakhatatlan, mert a, a, a közösségünkből fakad, és a felelősség is lerakhatatlan, amit itt
3625# megtapasztalok. Nem vállalható szabadon, mert van. Szabadon csak annyit…, csak fölismerhetem, hogy van.
3636# (Híí… belecsapok, belecsapok ebbe a 19 pont… - ennek hat része lesz.) Következtetéseket vonnék akkor le, hogy
3647# mi az, ami akkor nem elég.
3649# 1. Az aszkézis, a lemondás nem elég. Ezt itt napnál is világosabban láttuk. Böjtölhetsz, lemondhatsz,
3660# keménykedhetsz, akármit csinálhatsz, pusztán azáltal ide nem lehet eljutni. Kérdezd meg Buddhát! A legenda
3670# szerint eljutott oda, hogy naponta egy rizsszemet evett. Ugye, gyönyörű képek vannak róla, csont és bőr, az
3681# összes bordáját lehet látni, a haja így egy ilyen óriási turbánszerűen ott, lótuszülés, olyan sovány, hogy
3692# olyan sovány ember nincs, és utána az egészet hagyja a csudába, mert nem, nem, nem jött be ide középre tőle. A
3703# lemondás, az aszkézis nem elég, mert egyszerűen csak azt jelenti, hogy a függésünk tárgyaitól megtartóztatjuk
3714# magunkat, de az alaphelyzetünk nem változik meg. Nem változik meg, függők vagyunk, csak éppen nem iszunk. Függők
3726# vagyunk, csak éppen ma nem néztük meg a sorozatunkat. És máris megyünk abba az irányba, meg szenvedünk, meg
3736# akármi. Sőt, a tapasztalat az, azt tudjátok, ha egy dolog, amivel kapcsolatban függők vagyunk, azt megvonjuk
3747# magunktól, az a függést erősíti. Ugye, mert kitermel egy hiányérzetet, még nagyobb a vágy, még nagyobb lesz a
3758# függés. Tehát önmagában a lemondás az embert egy meghitt kapcsolatra nem viszi el. Nem, nem, nem, nem. Ez
3769# körülbelül olyan, hogy megházasodok, s a, a, a hűségem alapja, hogy lemondok az összes többi nőről. Sanyarú
3780# évtizedek várnak rád. Ne, ezt, ezt nem kívánom senkinek. Tehát a lemondás a meghitt kapcsolathoz sosem lesz
3791# elég.
3791# 2. A rosszal való harc, küzdelem a rosszal sose vezet eredményre. Részeredményekre vezet, de a meghitt kapcsolathoz
3803# nem vezet el. Ismeritek azt a zen koan-t? Nem tudom pontosan mondani, de egy koan-nál ez nem is fontos. Indiában
3814# vagyunk, mester és a tanítványai járják az erdőt. Egyszer csak megjelenik egy tigris. A tanítványok
3824# félelmükben fölrohannak a fára. A mester azonban rezzenéstelenül áll, s megvárja, míg a tigris szép lassan
3835# kezd eloldalogni. Akkor a tanítványok lemásznak a fáról, és előveszik az íjaikat, nyilaikat és próbálják
3845# lelőni a tigrist. A mester pedig rezzenéstelenül áll. S aztán kérdezik a tanítványok a mestert: „Mester, te
3856# miért nem rohantál el a tigris elől, mikor az be akart kapni? És azután miért nem akartad lelőni a tigrist,
3867# azért, hogy aztán legyen egy jó vacsorád?” Mire a mester azt mondja: „Nézzétek. Ha én eszem meg a tigrist,
3878# akkor tigris leszek. Ha a tigris eszik meg engem, akkor is tigris leszek.” Zen koan-t szigorúan tilos megmagyarázni.
3890# Az nem az a műfaj, úgyhogy tőlem ne várjátok. Én tudom, de nem mondom. Ezt innen mondtam. Ha valakinek az élete
3901# azzal telik, hogy küzd a rosszal, az egész tudatát be fogja tölteni a rossz. Semmi másnak ott helye nem marad, csak
3913# így a rossz, úgy a rossz, meg minden. Hány keresztény testvéremet ismerem, a szájukból dől az, hogy mi rossz,
3924# és mi ellen kell harcolni és küzdeni és nem tudom én micsoda. Most, most, hogy mit tudom én, most éppen egy olyan
3935# világban élünk, ahol az egyház nyakán tekertek kettőt-hármat. Na, most egy ilyen világ van. Most erre nagyon
3946# sokan, mi…, mi a zsigeri reakció sok esetben katolikus berkekben? Lövészárok. Rohadt világ! S akkor, akkor még
3957# jobban utálunk másokat, még jobban gyűlöljük azt a rosszat, értitek! Gyűlöljük a rosszat. Hát hova vezet az,
3968# ha te gyűlölöd a rosszat? Fölmentheted magad: „Én, én a rosszat gyűlölöm!” De tele vagy gyűlölettel. Hát
3979# jó az neked? Jó az bárkinek is? Hát micsoda, mit közvetítünk, képviselünk magunkról, hogy mi „gyűlöljük a
3989# rosszat”? Hát ki a csudát vonzz ez? Hát engem annyira nem vonz, azt el se tudom mondani. Hát káráljon a Fedák
4000# Sári, hogy „így a világ, úgy a izé…” hát… Hhh! Jézusnak van egy brutális története erről, brutális.
4010# Azért, mert számok vannak benne. Van valakinek az életében egy ördög. Kisepri az ördögöt az életéből.
4021# Megszabadul tőle. Ahhh! Kitisztítja a házat, megnyugszik, győztem a rosszal szemben. De közben mit csinál az
4031# ördög? Megéhezik, megszomjazik, azt mondja: „Á… a gazdám kisöpört!” Erre szól még hét barátjának, és
4042# nyolcan mennek vissza. Jaj! Ilyen katolikus kuncogás fogott el téged. Amikor valaki küzd a rosszal, egy, egy,
4053# szerintem egy hiábavaló, örvényszerű, nem is tudom mibe kezd belecsúszni. Még a… Hogy mi a helyes
4062# hozzáállás? Hát most mondom a három másodperces választ, mert annyira van idő. Törekedj a jóra, kerüld a
4073# rosszat. Ez egy fokkal jobb, de most jön akkor a harmadik pont:
4079# 3. A jóra való törekvés nem elég. Mert ez még ugye… hát akkor törekedjünk, jó, hagytuk a rosszat. Jaj, de
4090# gagyik, azok, akik itt szidják a világot! Meg nem t’om, az ateistákat. Mi törekszünk a jóra. Nem visz el oda,
4101# ahova szeretnénk, a meghitt istenkapcsolathoz. Miért nem? Azért, mert eljutunk a becsületes farizeusig. A
4112# becsületes farizeus az, aki váltott söprűvel söpör. Távol tartja a portára bekéredzkedni akaró angyalnak
4122# látszó ördögfiket. Jézus a követke… két dolgot mond róluk. Hát sokat mond, de most kettőt akarok mondani. Az
4133# egyik, azt mondja: „Ó, ti, ti farizeusok! Kiszűritek a szúnyogot és lenyelitek a tevét.” Jézusnak a humora.
4144# Kiszűritek a szúnyogot, lenyelitek a tevét. A másik: „Ó, ti farizeusok! Ti már a köményből is, meg a
4154# mentából is tizedet adtok.” Most képzeljük el, hogy mondjuk valakinek köménymag farmja van, hát még akkor is,
4165# abból is, mi az a tized? Hát köményből tizedet adni. Most ettől hiszi valaki, hogy az Isten őt fogja nagyon
4176# szeretni. A farizeus az a valaki, aki egy teljesen egyoldalú valamiben van a rosszal kapcsolatban. „Én nem vagyok
4187# rossz. Én nem vagyok olyan bűnös. Én nem szegem meg a törvényt, én az utolsó betűig megtartom a törvényt. Én
4198# nem vagyok rossz ember.” S azt gondolja, hogy azért, mert jó ember, az Istennel való kapcsolatát elrendezte. És
4210# mi történik? Az, hogy kiszűrte a szúnyogot, és lenyelte a tevét, ami azt jelenti, hogy a farizeusnak, vagyis
4221# többé-kevésbé azoknak, akiknek az életében már több jó van, mint rossz, vagyis nagyjából mi mindnyájan
4231# farizeusok vagyunk. A mi nagy témánk nem a rosszhoz való viszony, hanem a jóhoz való viszony. A mi életünk a
4242# jóhoz való viszonyon fordul meg. Mert hogy néha beleesel egy gödörbe, meg csinálsz hülyeséget, hát ember vagy.
4253# Nem ezen múlik a te életed. Az életünk azon múlik, hogy mennyire vagyunk szabadok a jóhoz való viszonyunkban. A
4264# farizeus az a valaki, aki egy kicsit sem szabad, ahhoz a jóhoz való viszonyában, amit ő jónak ismert meg. Azt
4275# mondja: én ismerem a törvényt, én tudom a tízparancsolatot, én tudom, az Úr mit akar, én közvetlen vonalban
4286# vagyok Mózessel, és én tudom, hogy Ábrahám mit és miért és hogyan. És neki van egy istenképe, és Jézus
4296# megtestesülhet, az Isten megjelenhet, s az illető azt mondja, hogy: H-hm, mi ez ahhoz a jóhoz képest, amit én
4307# tudok. És Jézust elküldjük a Földről, ahogy ezt Dosztojevszkij írja. Ugye, ftty-ftty-ftty, menjen el. A
4318# farizeusnak a tragédiája a tisztázatlan viszonya a jóhoz. A függése a jótól. Hogy képtelen távolságot tartani
4329# attól a jótól, amit ő jónak ismert meg. Ezt csináljuk egymással reggeltől estig. Én tudom! Nagyböjt. Én
4339# tudom, hogy a cipőket, mikor este hazamegyek, hogy kell lerakni. És ha a férjem nem úgy rakja le, akkor szekálom.
4351# Ha a fogpasztát nem úgy nyomja ki, leüvöltöm a fejét. Ha nem sózza meg eléggé a levest, megsértődök. Ha, ha
4362# nem úgy méltóztatik ugrani, vagy nem t’om micsoda, ahogy én azt gondolom, hogy az jó… A jóhoz való viszonyunk
4373# teljesen tudattalan és tisztázatlan. És azért, mert valami jó, attól azt gondoljuk, hogy ez már bennünket
4383# fölment attól hogy, hogy, hogy szeretnünk kellene a másikat, vagy akármicsoda. Ismerek nem egy olyan házaspárt,
4395# az egész életük abban telt, hogy igazából meghitt kapcsolatuk sose volt. Mert az egyik is egy életen keresztül
4406# ragaszkodott ahhoz a jóhoz, amiben egy csomó jó volt, és a másik is ugyanezt csinálta. És agyon gyötörték
4416# egymást egy életen keresztül. Ezért azt gondolom, hogyha, ha, hacsak tényleg nem vagyunk nagyon nem t’om ilyen,
4428# ilyen árokparti emberek, sz’al nem csúsztunk le annyira valami miatt, akkor a mi nagy témánk nem a rosszhoz való
4439# viszony. Most én nem tudom, hogy ti milyen életet éltek, de szerintem normális, rendes emberek vagytok. Nyilván,
4450# hát, hát, különben nem lennétek itt… Most, most mondjuk elmész, elmész egy, egy, egy nagyböjti gyónásra,
4461# hogy ünnepelhess Húsvétkor, s most elmondod azt a négy-öt nem t’om én micsodát, és szerinted az életed amiatt
4472# olyan, amilyen? Amiatt a négy-öt rossz dolog miatt, amit összeszedsz egy Nagyböjt alatt? Attól, attól vagy olyan,
4483# amilyen? Dehogyis! Hanem a jóhoz való tisztázatlan viszony miatt. Hhh. Na, ezt most úgy megmondtam, hogy megmondtam,
4495# megmondtam.
4496# Annyira megmondtam, hogy már el-eltelt az idő. A jövő kedden is tudunk találkozni.
4512# Köszönöm a türelmeteket, figyelmeteket. Nagyon áldott ünnepet nektek!
Lejegyezte: Vinkó Zoltán Tamás