Meghittség az Istenkapcsolatban 4.

Isten hozott benneteket!


0002# Jó, hogy itt vagytok. Mikor jöttem, akkor arra gondoltam, hogy na vajon hányan vagytok még itt-ott, vidéken,
0012# bárhol, de ezek szerint sokan visszaértetek. Nagyon köszöntelek titeket. Egy pici ismétlés, azért, hogy
0021# fölvegyük a tempónkat. Egyébként szokás szerint jó fáradt vagyok, de fejlődök, mert tavaly még
0030# Húsvéthétfő este is tartottam előadást, és akkor megfogadtam, hogy ilyen őrültséget soha többet nem fogok
0039# csinálni, úgyhogy idén már nem csináltam. Viszont a keddet még nem mondtam le. Majd jövőre! S akkor nem leszek
0049# hullafáradt rögtön Húsvét után. Na, szóval!
0053# A 11. pont, hogy miről is beszélünk. A meghitt istenkapcsolat. Ez a, ez a cím, s akkor arra jöttünk rá, hogy a
0063# függő helyzetek és a függéseink a lelki egyensúlyunk részét képezik. Ezért nem olyan könnyű tőlük
0072# szabadulni, mert hiszen általában valamit megadnak nekünk, amivel kapcsolatosan súlyos hiányaink vannak. Főleg
0082# pedig súlyos hiányérzetünk van. És akkor ezt a csoportot kineveztem azoknak, akiknek önértékelési hiányaik
0092# vannak, ezt a csoportot pedig akik éppen ezt a hiányt, az ebből fakadó rosszérzést megpróbálják ellensúlyozni
0102# valamiféle függéssel. És egy súlyos szakmai hibát követtem el, nem vettelek ki titeket a szerepből. És most egy
0112# hétig lehet, hogy így éltetek. Úgyhogy: „Nincs önértékelési hiányotok.” „Szabadok vagytok, ti nem
0121# függtök.” Ti szabadok vagytok. Huhh! Na. Tehát erről volt szó, és hogy emiatt van az, hogy nagyon egyszerűen
0131# mindenféle aszkézisre, lemondásra, megszentülésre való fölhívás, ami a lemondás oldalt hangsúlyozza, kétes
0141# értékű kimenetellel kecsegtet csak. Mert ez azt jelenti, hogy akkor lehetséges, hogy valamiféle, hát
0150# önmegtartóztatásra sikerül eljutni, azonban az föl szokta lobbantani azt az okot, ami miatt egyébként a függő
0160# helyzetek által az érzelmi és lelki egyensúlyunkat a függéssel tartjuk kordában. Ezért lehetséges az, hogy
0170# sokan, akik jószándékúan nem ettetek csokoládét, egészen elviselhetetlenek lettetek Nagyszombatra. Ilyen
0179# egyszerű az összefüggés. Hogy azt mondtad, nem csak pénteken nem fogok húst enni, hanem egész Nagyböjtben, és
0189# emiatt Húsvétvasárnap összevesztél az összes családtagoddal. Ja, mert azért is, mert Nagyszombaton böjtből
0199# elmentél a liturgiára. És arról már aztán annyira kipurcanva érkeztél haza, (Ú, de meg vagy fázva! Te múlt
0209# héten is… és még mindig sima megfázás? Nem, nem, ebből nem adsz le. Na, jó.) Tehát ez volt a 14. pont, ja nem,
0219# 11. És aztán, hogy három utat választhatunk. Az egyik út az, hogy ami középen van, hogy Isten hívását
0228# meghalljuk. Meg merjük hallani és el merünk indulni ebbe az irányba. A másik, hogy esetleg meghalljuk ezt a
0238# hívást, de utána rögtön az istenképzeteinkkel telerakjuk az Isten felé vezető utat, és aztán
0246# istenkép-függők leszünk. Ugye, ez a másik. A harmadik pedig, hogy távolságot tartunk a mindenféle érzelmi
0256# nyavalyáinktól is, ezt nem próbáljuk rögtön valami függéssel enyhíteni, emiatt aztán a függéseinktől is
0265# valamiféle távolságot tartunk, és ráadásul az állandóan – persze egyébként egyre szebb –
0273# istenképzeteinktől és mindenféle vallásos hiedelmeinktől is távolságot tartunk. De közben pedig persze, mert az
0284# élet megy tovább a maga útján, néha egy kicsit beleroggyanunk ebbe, belepistulunk abba, és nem tudom én,
0293# beleszáradunk amabba, de azért mégis csak ezt a közelítés-távolítás művészetét gyakoroljuk. És akkor volt
0303# ez a, ez a bátorító gondolat, hogy végül is, amikor úgy különösebben nem tudunk szabad, meghitt viszonyban
0313# lenni Istennel, mert a függéseink jobban kötnek minket, akkor is azért szoktunk értékes dolgokat tenni. Eltartjuk
0323# a családot, miegymás. Nagyon, az is szép, dolgozunk, hmm, ez jó dolog. Na, aztán… Igen, és hogyha a harmadik
0333# utat választjuk, se lesz az életünk fáklyás menet, mert hiszen ez az állandó távolságtartás ez kifejezetten
0343# melós dolog, kifejezetten az, és mindig azzal szokott járni, hogy egy csomó, látszólagos pillanatnyi érzelmi
0353# szükségletünk nem elégül ki. Nem, nem enyhül, nem elégül ki. Valamiféle üresség marad, s ez az üresség
0362# roppant zavaró, roppant fájdalmas, mindig szeretnénk valamivel betölteni. Ahh. (Milyen lendületben vagy! Az
0372# asszonyok is futottak a sírtól. Onnan jössz? Mesélj, mi van? Valamilyen szándékból jöttünk össze, hátha te
0381# tudsz valamit. Te, és nem lehet, hogy te leülhetsz arra a székre? Jaj de jó. Van, van neki tartása, látjátok!
0391# Szé… úgy, ahogy ő akarja. Nagyon… na.) Azt mondja. Nem marad végül is más, mint a bizalom, hogy valamiképpen
0401# döntünk a bizalom mellett. És akkor erről szóltam, hogy végül is a hit: szabad döntés a bizalom mellett. De
0411# majd ezt szeretném bővebben is kifejteni, de most legyen ennyi elég. És akkor beszéltünk arról, hogy, hogy
0421# bizalom, a bizalomból fakad valami, s ebből a valamiből megerősödik a hitünk. S a hitünk aztán, amely szabad
0431# döntés a bizalom mellett, megerősíti a bizalmunkat, és akkor így, így, így… Na.
0438# A kötődés helyébe könyörületesség lép. Ez olyan szép. Ez nagyon, talán, talán az egyik olyan gondolat, ami
0448# engem leginkább, leginkább nem is tudom, megvigasztal, vagy bátorít, vagy ezek a pillanatok, amikor ez tényleg
0458# tapasztalhatóvá válik… Hogy a fájdalom nem szűnik meg teljesen, szó sincs róla, bizonyos értelemben a, a
0467# lélek szenvedése nem szűnik meg teljesen. Mert valahogy az együttérzésből fakadó szenvedéssé válik. De ez a
0477# szenvedés teljesen más, mint a függés utáni elvonásból fakadó kétségbeesés, vagy amikor az önértékelési
0487# hiányainkban vergődünk és akkor tudunk teljesen kétségbe esni és padlót fogni. Ez a fajta fájdalom teljesen
0496# más természetű, mert nem fakad belőle kétségbeesés. Inkább nagyon inspirál a cselekvésre, és egy mély
0506# együttérzésre ösztönöz. Tehát ez a fajta fájdalom nem akarja, hogy, hogy mindenképpen megszabaduljunk tőle,
0516# és talán ez nem is szükséges. Jó, na és aztán most, most jön a lényeg, tehát. Akkor szeretnék, emlékeztek,
0525# mondtam, hat pontot mondani arról, hogy akkor a meghitt istenkapcsolathoz mi nem lesz elég. Hogy ne legyenek
0535# illúzióink… de a hatból lett nyolc. Mint a nyuszi, máris megellettek a pontok, s akkor, pedig még csak egy napja
0545# van nálam. Azt mondja:
0547# 1. Az aszkézis, a lemondás nem elég. Erről már bőven esett szó. Ha csak lemondás van, csak aszketikus
0557# gyakorlatok vannak, az általában a függést megerősíti. Hhh, hhh!
0563# 2. A rosszal való harc és küzdelem nem elég. Már csak azért sem, mert ugye közös élményünk az, hogy azok,
0572# akik az életükben mást se tesznek, mint rosszal harcolnak, ezek az emberek előbb-utóbb eljutnak oda, hogy nemtelen
0583# eszközökhöz nyúlnak. Mert hiszen ha én egy rossz valamivel harcolok, miért ne engedhetném meg magamnak azt,
0592# hogy… Ez előbb-utóbb mindig megkísért bennünket, ha csak a rosszal harcolunk. És akkor pontosan ugyanoda jutunk.
0603# Arról nem is beszélve, hogy azok az emberek, akik az életüket a rosszal való harcban töltik, hihetetlenül
0612# savanyúvá válnak. Eszméletlenül nincs kedvem ilyen emberek között lenni, legföljebb papi kötelességből.
0622# Legföljebb, de hogy szabadidőmben nem, az biztos. Semmi kedvem hozzá, hogy hallgassam a sirámaikat, a panaszaikat, s
0632# főleg hogyha ezt papok teszik, nahát akkor aztán… Nincs az a pénz, hogy szabad időmből ilyen papokkal legyek
0642# együtt. Ni… a…, azt, engem erre nem lehet rávenni. Hogy én nem t’om szabadidőmben azt hallgassam, hogy milyen
0652# gonosz a világ, és hogy mi hogyan állunk helyt a végeken, na ezt ne. Na, szóval azért ennél normálisabb vagyok.
0663# Azt nem mondtam, hogy normális vagyok, de ennél azért igen. Jöjjön akkor a harmadik…
0670# 3. A jóra való törekvés nem elég. Ugye, mert a második pontból jöhetne az, hogy akkor kerüld a rosszat és tedd
0680# a jót. Ó-ó… de nem elég. Ez a farizeusnak, a humanistának, a világpolgárnak a tragédiája. Aki azt gondolja,
0690# hogyha teszi a jót, az neki elég lesz. Sose lesz elég. Soha, és erre éppen Nagyhéten jöttem rá, egy nagyon
0700# egyszerű kép: Hogy amikor Krisztust keresztre feszítik ezek a bizonyos farizeusok, akik később humanistákká
0710# válnak, majd világpolgárrá, egyébként pedig kultúrlénynek nevezzük őket, akkor könnyen gondolhatjuk azt –
0719# ez körülbelül a hétéves gyereknek a világlátása – a csúnya és rossz emberek keresztre feszítették a
0728# szegény Jézust. Ugye, ez egy klassz…, klasszikus világlátás. S akkor azt gondoljuk, hogy azok a rosszak ilyet
0738# tettek és bezzeg… Volna egy kérdésem. Ez jutott eszembe Nagypénteken. Ha azok a csúnya és rossz emberek ezt
0748# csinálták a szegény Jézussal Nagypénteken, akkor az a kérdésem, hol voltak a jók? Akkor hol volt az a néhány
0758# jó, az a néhány igaz, az a néhány rendes, az a néhány megtért, az a néhány hívő, az a néhány rendes
0767# vallásos, hol voltak ők? Valahol máshol lehettek, biztosan, mert nem nagyon szóltak. Úgy tűnik. Ezért a
0777# nagypénteki történéseket nem lehet a rosszak nyakába varrni. Ezt egy hétéves kisgyerekkel még meg lehet etetni.
0787# „A csúnya bácsik ezt csinálták és mi itt most nagyon sírunk, hogy ilyen csúnya emberek is vannak.” Az, hogy
0797# az Isten Fiával ezt lehetett tenni, most tök mindegy, hogy az Isten Fia, vagy nem, bármiféle gazságról,
0806# gazemberségről gondolkozhatunk itt, az nem a rosszak bűne, hanem a jó szándékunknak a totális csődje. A jó
0816# emberek katasztrofális veresége. Az igazaknak, azoknak, akik, akik megbecsültek voltak és, és még vallásos
0826# dolgaik is voltak, azoknak a tragédiája. Vagyis pont a miénk. Ezért, ezért hogyha van valami, ami bennünket
0835# mondjuk egy, egy Megváltó Istenre való rászorultságunkra figyelmeztethet vagy utalhat, az éppen Jézusnak a
0845# megölése. Mert azt nem a rosszak csinálják, hanem a becsületesek, a tisztességesek, a jó szándékúak,
0854# tí-ri-rí, pont ők csinálják. Ezért a jóra törekedni nem elég. Ehhez még egy adalékot hadd mondjak. Már csak
0864# azért sem, mert mi történik a mi becsületes, humanista barátainkkal? Az történik, hogy ha nincs Isten, és marad
0874# a humanizmus, akkor az Isten helyébe a jó értékei fognak kerülni. Hát azok oda fognak csúszni akarva-akaratlanul.
0885# Mondjuk a legfőbb érték az ember. Melyik? Ki? Legfőbb érték az egészség. Legfőbb érték az élet. Ezek
0894# óriási értékek, csakhogy: Viktor Frankl, aki nem keresztény, hanem zsidó, és ráadásul pszichiáter, tehát
0903# mindenféle rossz tulajdonsággal bír, ahogy ezt szoktuk gondolni kultúrkeresztény szemmel… Akkor tehát ő egy
0913# idézettel szeretne megörvendeztetni minket, ő a következőt mondta: „Minden kétségbeesés mögött valaminek az
0923# istenítése rejlik.” Ahh! Vagyis amikor mi merő humanizmusból az Isten helyébe valami értéket teszünk, akkor
0933# elkezdünk valamit abszolutizálni, ami neki nem jár ki. Kiragadjuk őt abból az összefüggésből, amiben a
0942# normális helye van, érték az értékek között, följebb helyezzük, ebben a pillanatban a vele való, a hozzá
0952# való viszonyunk kezd torzulni. Ezt a betegágyon lehet ordító módon látni. Volt olyan, olyan beteg, rákos volt és
0962# jártam hozzá, és még a betegágyán is arról beszélt, hogy ő egy egész életen keresztül hogyan vigyázott az
0972# egészségére. Hogy csont és bőr volt, és nekem még arról tartott ilyen hosszú-hosszú beszédeket, hogy ő, hogy
0981# ő fogselyemmel hogyan pucolta ki a fogainak a közét. De volt 45 kiló már. És hogy nem érti, hogy ő, aki egész
0991# életében vitorlázott és nem t’om mit csinált, és…, hogy ez most vele hogy történhet meg.
1000# Amikor azt gondoljuk, hogy az egészség nem t’om én mi, az egészség istenítése, kétségbeeséshez vezet.
1009# És a betegágyon már általában nincs elég idő. Nincsen. Bárki emberfiának az ilyenfajta összefüggésből való
1019# fölemelése és istenítése megváltoztatja a hozzá való szabad viszonyunkat és kétségbeesést eredményez. Ezt
1029# tudom róla mondani. Ezért ha persze a humanista barátaink ezt sosem neveznék istenítésnek, még ettől a szótól
1040# is elhatárolnák magukat és azt mondanák, milyen nevetséges ezt használni. Csak éppen praktikusan ezt történik.
1050# A… egy másik… Mikor a kereszténységből semmi más nem marad, mint valami, valami erény útja, ez, ez maga a
1060# csőd. Ennek a látlelete az, mikor valaki elkezd egy csúnyát mondani, s akkor a másik megböki és azt mondja:
1070# „Pap előtt ne!” Megvan ez a kép? Hát ha ez lenne a kereszténység, már régen kipusztultunk volna, régen.
1080# Az akarat és a jó szándék egyáltalán nem elég. Lehet, hogy ezt egy külön pontnak is kellene venni, hogy az
1090# akarat nem elég. Az akarat egy igencsak tökéletlen én görcsös önigenlése. Hmm-hmm….
1098# 4. A bűnbánat tartás nem elég (megtérésre van szükség). Ú, de papos szöveg! Jaj! De próbálom normálisan
1108# mondani. Mondhatnánk azt, hogy jaj, hát akkor, akkor hogyha bűnbánatot tartok és beismerjük hogy nem voltunk
1118# jók… és majd az segít. Kifejezetten nem segít. Valamit segít, de. Elmondom, hogy, hogy hol tartunk most, 2007
1128# van, ugye. Hogy azokban a szentírási szövegekben, amelyeknek a fordításait a templomban fölolvassuk, képzeljétek
1139# el, 2007 van, most a… most jelentek meg néhány éve ezek a kötetek, a megtérésre való fölszólítást, ami a
1149# görög szövegben úgy van, hogy „tehát akkor térjetek meg, mert ha nem tértek meg, akkor nem t’om én,
1158# elvesztek…” ezt következetesen a fordító bűnbánat-tartásra fordítja. Hogy nem tudom, Nagyböjtben ezt
1168# recitáljuk nektek, hogy tartsatok bűnbánatot. Ez, ez katasztrófa, katasztrófa. Azért, mert a bűnbánat-tartás
1178# sosem lesz elég. Mert ki az, aki a másikat joggal szólítja föl arra, hogy nézzen az életébe és vessen számot
1188# etikai tartalmával. Az a filozófus. A filozófusnak a kenyere, hogy ért az etikához, és ebből adódóan
1198# különböző következtetésekre jut el, és ezt elmondja az embereknek. Vagy mondjuk egy szociálpszichológus, aki
1208# elmondja azt, hogy a különböző normaszegések milyen következményekkel járnak a kapcsolatokra nézve. De ha én
1218# papként oda silányulok, hogy még, még Nagyböjtben is csak annyi futja tőlem, hogy én azt mondom, hogy ti
1228# tartsatok bűnbánatot, ez az egész kereszténység elárulása. Ugyanis a megtérésből fakad a bűnbánattartás.
1238# Mikor én ráeszmélek valamire. Mikor egy emberi kapcsolatom elég mély lesz ahhoz, hogy a kapcsolatból adódóan
1248# döbbenek rá arra, hogy te jó ég, mit, mit is csináltam én?... Ha pusztán csak nagy nem tudom én, Nagyböjtről
1259# Nagyböjtre elmegyünk és bűnbánatot tartunk, az az ember becsületes igyekezete. Igaz, hogy Karl Gustav Jung azt
1269# mondta, hogy az ember legistenibb tulajdonsága a becsületes igyekezete. Akkor is csak a legistenibb emberi becsületes
1280# igyekezetünk. És többről nincsen szó. Van, hogy erre vagyunk képesek, ez nem baj, csináljuk. Én ezzel nem azt
1291# mondtam, hogy ne menjünk el gyónni. Menjünk, ha az telik tőlünk, menjünk. De nem több annál. A mi részünkről.
1301# Persze, ott Istennek a szeretete megérinthet minket, ez teljesen világos.
1308# 5. (He-he-he…) Az Istennel való kapcsolattartás nem elég. Ú, még egyre brutálisabb leszek… Ez a… „de hát
1318# én szoktam imádkozni”. Ezzel a mondattal nem szoktam tudni mit kezdeni. Tehát ezt nem is értem, tehát ez miről
1328# szól, mikor valaki azt mondja, hogy „de hát én szoktam imádkozni”? Ez körülbelül olyan, mint hogyha a férj
1338# azt mondaná: „szóba szoktam állni a feleségemmel”. Feleség azt mondja: „anyagi ügyeinket meg szoktuk
1348# beszélni”. Ezt értem, és…? Tehát ebből, ebből minek kellene most következnie? Tehát hogy te szóba állsz a
1358# férjeddel vagy a feleségeddel. Ez, tehát ez egy valamiről szól: van köztünk kommunikáció. És? Amikor valaki
1368# azt gondolja, hogy azért, mert ő kapcsolatot tart az Istennel, ez már őt a meghitt kapcsolat felé vezeti… Miért
1378# vezetné? Hát az emberekkel is kapcsolatot tartunk, mégse tudunk meghitt viszonyban lenni velük. Hát most hogyha, ha
1389# aztán azt mondom, hogy, hogy ez a kapcsolattartás kimerül az „én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem,
1400# de a tied nyitva, Atyám!!!” ez a, hát… na mindegy. Ez a, hát ez, ez, ez, hát ez, ez gyerekeknek jó, de hát
1410# felnőttként? Hát érted! Na jó. Mondanék egy egyszerű valamit. Hát nem arra vagyunk hívva, hogy kapcsolatban
1420# legyünk az Istennel, hanem hogy szeressük. Mert ő se csak úgy kapcsolatban van velünk. Hát az elég neked, hogy
1431# Isten azt mondja, te azt mondod, hogy „én szoktam imádkozni”, mire Isten azt mondja „én meg szoktam felelni”.
1441# Hát akkor jól, jól megnézhetjük magunkat. Hát Isten nem azzal jön… Na, ez már kezd ilyen papos szöveg lenni.
1451# Isten jön, és azt mondja, hogy „én szoktam válaszolni a te kérdéseidre… én nem hagyom válasz nélkül”. Ez
1461# olyan, mint az APEH, nem? Kapsz egy levelet, gyorsan visszaírsz, hogy „de hát izé, én be..., én befizettem, én
1471# befizettem” oszt akkor visszaírják, hogy „ja, igazad volt”. Ugye, és addig három hétig nem aludtál. Mhh!
1481# Mhh! Mhh! (Jaj, egy kicsit értelmes vagyok most…)
1486# 6. Ezért a függőségből való szabadulás nem elég. Azt gondoljuk, a meghitt istenkapcsolathoz elég, ha a
1496# függőségből szabadulunk. Á, ááá… nem elég…! Ez a húsvéti örömhírem, hogy nem elég. Ha eddig azt
1505# gondoltuk, hogy ami egyébként is szinte lehetetlennek tűnik elég, de nem. Ugyanis itt jutunk el ahhoz a dilemmához,
1516# hogy rájöjjünk, sokkal inkább vágyunk valamitől megszabadulni, mint az Isten után. Az Isten utáni vágyunkról
1526# kiderül, hogy mennyire kicsiny. A…, itt ez a…, tudjátok, ez most már a szociológiai fölmérésekben egy külön
1536# kategória, magam módján vallásos vagyok. Ez a magam módján vallás, ez egy külön kategória, és, és most ez,
1546# ez növekszik. Tehát a, az egyházias módon vallásos csökken, a maga módján vallásos nő, az ateista meg
1556# változatlan. Tényleg így van, ez Nyugat-Európában is így van, és nálunk is. Mondanék egy, egy, egy brutális
1566# valamit. Magam módján nem lehetek keresztény. Tehát olyan, hogy maga módján keresztény, olyan meg nincs. Mert a
1576# keresztény az azt jelenti, hogy krisztusi. Tehát olyan, hogy a magam módján vagyok krisztusi, olyan nincs. Tehát
1587# krisztusi módon vagyok olyan, amilyen vagyok. Ilyen, hogy magam módján, ilyen nincsen. A…, próbálom ezt egy picit
1598# jobban értelmezni. Persze, hogy a kereszténységünkben, a krisztuskapcsolatunkban roppant személyesek vagyunk és
1608# egyediek. Nem ezt, nem ezt cáfolom, hanem azt, hogy nagyon sok évszázadon keresztül a kereszténység nevében
1619# egyfajta vallási mazochizmust követtünk el. Vallási mazochisták voltunk. Ezt szebb szóval szerintem nem lehet, nem
1629# lehet leírni. Körülbelül ezt tettük, az adott kultúra ezt megerősítette. Tehát mondjuk a XI-XII. században a
1640# szerzetes a keresztény ember életeszménye. Ezért aztán egy csomó házasságban élő ember is úgy próbál élni,
1650# mintha szerzetes lenne. És hogy ha ez nem tudom én, nehéznek tűnik, akkor fölvesz még egy vezeklőövet, vagy nem
1660# t’om én, megostorozza magát, vagy nem mosakszik, mint Szent Margit. Egy picit sem bírom elképzelni, hogy Istennek
1671# Margit mosatlanul jobban tetszene, mint hogyha megfürdött volna a Dunában minden nap, ezt nem bírom elképzelni.
1682# Ö…, hát, na jó. De minden esetre ő nem mosakodott. Hát ha nem, akkor nem. Most már ezzel nem tudunk mit
1691# csinálni… Tehát a vallásos mazochizmusból, mert hogy ugye mindennek meg van aztán a következménye, hova
1701# jutottunk a XX. századra? Főleg aztán mostanra…? Fölvirradt a spirituális hedonizmus korszaka. Így neveztem el,
1712# nagyon büszke vagyok rá, spirituális hedonizmus. Ez azt jelenti, hogy – másképp is mondhatom: vallás igen, Isten
1722# nem. Hát furcsán hangzik, „spiritualitás igen, Isten nem”. Mert azért aki csak egy picit is beleszagolt a
1732# spiritualitás levegőjébe, az tudja, hogy, hogy mondjuk Istennel kapcsolatot tartani úgy, hogy „Na, aztán akkor
1743# Uram minden úgy legyen, ahogy én akarom!”, hát hogy ez valahogy nem nagyon szokott menni. Ezért az egész
1753# spiritualitásnak a legkényesebb pontja maga Isten. Ú, ez a legrázósabb, jaj, az, az a legkényelmetlenebb, egy,
1763# egy, jaj-jaj, személy, és ráadásul három! Jaj, jaj… mire az egyiket kicselezed, jön a másik, tehát mm…
1773# Egyébként ez jegyesoktatásokon szokott nagyon nehéz lenni, mert mindig próbálnám mondani, hogy a, hogy, hát
1783# tudjátok a szentségi házasság képlete hogy, hogy hárman vagytok. Tehát hogy: férfi, nő, Isten. De hát
1793# azért… de… de aztán nem merem mondani, hogy három személy, mert meg akkor öten vannak. Tehát gyerek nincs, de
1803# már öten vannak. Hát, ez azért rázós, rázós… Tehát, mert még azt mondanám, hogy ó, hát még az Atyaistent
1813# kicselezem, ő megteremtette a világot aztán azt mondta, boldoguljak. Na, jól van akkor. De… itt van a Szentlélek
1823# Isten, az meg át meg átjár, hogy a csuda egye meg! Most mit hogy, hogy csináljak, mit csináljak? Úgyhogy ennek a
1834# spirituális hedonizmusnak a leggyöngébb pontja éppen az Istennek az elutasítása. Ezt nagyon sokan űzik
1844# keresztül-kasul. Tehát mindenféle spiritualitásnak nevezett utakon járunk, és akkor, akkor egészségesebbek
1854# leszünk, meg meditáltabbak leszünk, az tök jó. Valaki meditáltabb. És akkor mondjuk kevésbé ideges a
1863# munkahelyén. És? És akkor mi van? Ez a spiritualitás, hogy nem vagy annyira ideges? Vagy hogy bírsz aludni? Hát
1874# biztos ez, biztos, én nem tudom… na. Hha… mondok egy… szóval: Isten a gyönge pont, spiritualitásunk gyönge
1884# pontja. Az igazságbolt című történetet ismeritek? Nagyon tanulságos. Egy férfi mászkál a Kálvin téren, nagyon
1894# szabadon mászkálhat, s különböző kirakatokat néz, s az egyik kirakatban lát egy kicsinyke táblát, alig lehet
1905# észrevenni: Igazságbolt. Hát ez fölkelti az érdeklődését és bemegy. S ahogy bemegy, ott áll a pultnál
1914# természetesen egy nagyon csinos hölgy, és azt mondja: „Sze… szeretnék érdeklődni, hogy itt tényleg igazságot
1925# lehet venni?” Mire a hölgy azt mondja: „Hát természetesen, mindenféle igazságaink vannak. Tudományos igazság,
1935# a férj és a feleség igazsága, részigazságokat is árulunk. Nagy a választékunk, erre specializálódtunk.”
1945# Hát erre a férfi elgondolkodik, hogy hát de akkor milyet vegyen, és azt mondja: „Teljes igazságot lehet kapni?”
1955# „Hii…! -mondja a hölgy - Ahhoz át kellene fáradni a belső terembe, és ott egy úr fogja kiszolgálni.”
1965# Hmm-hh! Eddig volt a demó, s akkor most bemegy: „A teljes igazságot szeretném megvenni, mibe kerül?” Mire az
1975# illető azt mondja: „A teljes igazság? Sose lesz nyugta.” „Olcsóbban nem lehet?” „Nem, sajnos az olcsóbb
1985# áruk elöl kaphatók.” „Akkor elnézést, majd később visszajövök.” Na, ez a spirituális hedonizmus. Ez, ez,
1995# ez, ez. Na most…
1996# Olyan megrendítő ám, mikor emberek,
2000# akik átlépnek ezen a határon, hogy milyen tapasztalataik lesznek – összegyűjtöttem néhányat. Mert most
2009# Húsvétkor is nálunk négyen keresztelkedtek meg felnőttek, nyolcan voltak felnőttek elsőáldozók, és egyszerűen
2019# csak rájuk gondoltam és elmondanám, hogy, hogy mi minden történt velük. Úgyis név nélkül teszem. Egész
2029# megrendítőek voltak a velük való beszélgetések. Az egyikük azt mondta: „Ahogy készültem arra, hogy
2038# megkeresztelkedjek, egyszer csak úgy összezavarodtam, de annyira, hogy elmentem a főnökömhöz és szabadságot
2048# vettem ki.” Egy hét szabadságot vett ki, ezt képzeljétek el. Egy sokgyerekes anyukáról beszélek. Bement a
2058# munkahelyére és azt mondta, hogy ha én most egy hétig ezzel a, ezzel a teljes összezavarodottsággal nem kezdek
2068# valamit, én nem, nem tudom, hogy élek ez után. És kivett erre egy hét szabadságot. A másikuk a következőt
2078# mondta: „Az a legmegdöbbentőbb abban, hogy én nem tudom én, elsőáldozó leszek, hogy most jöttem arra rá, hogy
2088# talán egész életemben egyszer sem hoztam igazán én döntést. Hogy talán még soha életemben szabadon csak én,
2098# valamiről ami döntően az életemet befolyásolta, nem hoztam döntést. Az életem első ilyen döntése lesz.” Azt
2108# mondta ez az illető: „Beleborzongtam, mikor ezt átéltem, hogy te jó ég! Hogy itt vagyok negyvenvalahány évesen,
2119# s most hozom életem első nagy szabad döntését.” A harmadikuk azt mondta:”Volt bennem egy nagyon nagy ábránd,
2129# hogy én majd most Istenért lemondok egy csomó dologról, és Isten pedig engem majd betölt. És ahogy egyre
2139# közelebb van a keresztelés időpontja, azt veszem észre, hogy nem tölt be. Emiatt aztán kétségbe estem.” Ő
2149# több alkalmat is kért tőlem, hogy halasszuk el a keresztelést, vagy pedig ezt nagyon beszéljük meg, mert ő, ő
2159# teljesen kétségbe van esve. „Hogy fogok ezután élni? Most megkeresztelkedek, lemondtam egy csomó dologról és
2169# akkor mi, mi van utána?” Ez az, mikor valaki belátja, hogy az Isten nem lép a függőségei helyére. Aztán volt
2179# valaki, aki sírva mondta azt: „Hát még azt sem ismerem föl, hogy mikor kísért meg a kísértő. Hogy eddig
2189# éltem ilyen gondtalanul, jó, jól van, bűn, bűn… Most meg arra döbbentem rá, hogy még ahhoz is vak vagyok, hogy
2199# rájöjjek, hogy ez mikor következik be.” A leg… a legszebb, már nekem a legszebb az az volt, amikor az
2208# egyikőjük azt mondta, hogy: „Iszonyatosan padlót fogtam akkor, amikor rájöttem, hogy a keresztelkedésnek semmi
2219# köze az ideáljaim megvalósulásához. Hogy ez valami egészen más utat jelent.” Milyen sokan gondolják ezt! „Az
2229# istenkapcsolat azt jelenti, hogy az ideáljaim majd megvalósulnak, és én is olyan ideális leszek, mint ahogy
2239# gondolom.” Dehogy leszek olyan! S aztán egy, megint, x-edikük azt mondta: „Szörnyű, hogy ezt csak most teszem
2249# meg. Hogy ilyen vén fejjel teszem meg, ez szörnyű – s utána vesszőt tett és azt mondta -, milyen jó, hogy ezt
2259# most teszem meg és nem később!” Ez a kettő egy mondatban volt nála. Ezeket akartam csak ilyen gyors
2269# egymásutánban idehozni. Hogy szinte nem volt köztük olyan, aki ez alatt az út alatt ne fogott volna nagyon komolyan
2279# padlót. Hogy ő alkalmas-e erre, vagy méltó-e, vagy Isten tényleg szereti-e, vagy ő tényleg meg tud-e maradni –
2290# ilyen szinte egy se volt közülük. Nagyon, becsületes utat jártak.
2296# 7. Csak magunkért tenni nem elég. Ú, ez a mai világnak egy nagy - mi is ez, egy – nagy nyalókája. Hogy ezt
2306# benyaljuk, hogy, hogy az üdvösség egy nagyon személyes dolog, a megváltás, az istenkapcsolat, s akkor ezt
2316# magamért csinálom. Ha csak magadért teszed, nem lesz elég. Egy nagyon érdekes kutatás – indirekt módon jöttek
2326# erre rá. A 80-as években egy szemléletváltás történt az Egyesült Államokban a drog üggyel kapcsolatban, akkor
2336# helyezték a prevencióra a hangsúlyt. És akkor kitaláltak körülbelül… a 80-as évek alatt 400 különböző
2346# drogprevenciós projekt működött. 400 féle. A 400 féle projekt szinte nulla eredménnyel járt, míg volt két
2355# olyan projekt, amit nem is drog-megelőzés, tehát függő helyzet kialakulása megelőzésére hoztak, és az a kettő
2366# működött legjobban ezen a területen is, amire így mondom, csak indirekt módon jöttek rá, hogy jé, ott a
2375# mutatók sokkal jobbak lettek, pedig nem is csináltak ilyen programot. Elmondom, hogy mi volt ez a két program. Az
2386# egyik program az az volt, ahol fiatalokat arra tanítottak, hogy ne legyenek bandafüggők. Hogy az
2395# önértékelésüket, az önbecsülésüket próbálták emelni, mert az derült ki, hogy olyan súlyosan függenek a
2404# kortárs csoportjaiktól, hogy ameddig nem tudják kimondani azt, hogy dönthetek szabadon, szabadon választhatom meg a
2415# barátaimat, hogyha a haverok nem tudom én beszólnak nekem, azzal nincs itt a világ vége, hogyha a régi
2425# társaságom kitaszít, akkor még nem történt katasztrófa, lehet úgy élni. Ezért az önbecsülésüket,
2434# önértékelésüket segítették növelni, és kiderült, hogy ezekben a projektekben részt vevő fiatalok közül
2443# sokkal kevesebben lettek drogfüggők is. De volt egy másik projekt is, és a két projekt együtt hozta a legjobb
2454# eredményt. A másik projekt pedig arról szólt, hogy antiszociális magatartású fiatalokat arra hát neveltek, hogy
2464# hogyan legyenek proszociálisak. És visszatértek a tanyai tapasztalathoz, különböző korosztályú és
2473# különböző képességű gyerekeket hoztak össze kis csoportokba, és a tanító párhuzamosan tanította ezeket a
2483# gyerekeket, aminek az lett a következménye, hogy a gyerekeknek egymást is kellett segíteniük, és állandóan meg
2493# kellett érteniük, hogy nem lehet, hogy mindig csak velük foglalkozzanak. És hogy ők is csak akkor tudnak előrébb
2504# jutni, hogyha a gyöngébb tanulók is előrébb jutnak, mert különben a tanárnak a gyöngébb tanulókkal kell
2513# foglalkozni. Mikor egy évig ilyen csoportban tanult valaki, akkor ennek a következménye az lett, hogy a másikért
2524# való felelősségérzetük és a másikról való gondoskodásra való nyitottságuk és készségük sokkal, sokkal
2533# jobbá vált, és ennek csak úgy melléktermékeként ezekben a csoportokban sokkal kisebb mértékben fordult elő
2543# később drogfüggőség. Ezért aztán nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ha valaki az üdvösséget vagy az
2552# istenkapcsolatot csak magáért akarja, sose jut az istennel meghitt kapcsolatba. Soha. Mégpedig azért, mert ha csak
2563# magamért akarok tenni, az általában mindig inkább a függés felé vezet. Ezt nagyon egyszerűen be lehet látni.
2573# Ugyanis ha énnekem önértékelési hiányaim vannak, akkor az ÉN mit akar? Egy kis enyhületet. Egy kis jóérzést.
2583# Egy kis békét, egy kis extázist – ez pedig az ÉN-t a függés felé viszi. Ha a meghitt kapcsolatnak csak az lenne
2593# a kulcsa, hogy én ezt magamért, akkor mindig el fogok bukni, sokkal előbb, mint hogy az istennel való meghitt
2604# kapcsolat ki tudna alakulni, vagy meg tudna szilárdulni. Ezért aztán – bár azt gondolom ez többé-kevésbé
2613# magától is így szokott lenni – ha valaki nagyon komolyan megtér, akkor mindig fölmerül benne az, hogy valamit
2624# kellene kezdenem magammal mások javáért. Egyszerűen ez mindig megjelenik, kihagyhatatlanul megjelenik. És azt is
2634# tudjuk, hogy azok, akik megtértek, ha utána nem kerülnek be olyan közegbe, ahol tudnak a másikért tenni, akkor
2644# nagyon sokszor visszaesnek. Úgy is mondhatnánk ezt, hogy az Isten felé vezető út emberekkel van kikövezve. A
2655# nélkül meghitt kapcsolatban nem lehet lenni. Lehetetlen, lehetetlen. Vagy fölbuksz benne, vagy segítesz neki. Igen,
2665# utolsó mondat…Ez azt követeli tőlünk, hogy a kapcsolatainkban is lemondjunk az érzelmeink manipulálásáról.
2675# Hiszen végül is a függés az azt jelenti, hogy az érzelmeinket manipuláljuk. Rosszul vagyunk, elegünk van a
2685# rosszérzésből és ezért iszunk. Ezért társfüggők leszünk, ezért munkaalkoholisták leszünk, stresszfüggők
2695# leszünk, tökmindegy. Az érzelmi, lelki világunkat manipuláljuk. Ez viszont csak más emberek árán történhet
2705# meg. A másik embert akkor eszközzé kell tenni, különben az érzés nem jön, muszáj, muszáj. (Mm… jól van…
2715# Úgyis értitek ezt.)
2716# 8. A megértés, belátás, elfogadás nem elég. Megértés, belátás, elfogadás kifejezetten nem elég, az még az
2726# embert sosem tette meghittségre alkalmassá. Az csak egy nagy lehetőség. Úgy is mondhatnám, hitre van szükség. A
2737# hit által az élet nem lesz könnyebb, de egy kicsit egyszerűbb lesz. Egyszerűbben látunk dolgokat.
2746# Elmondanék most egy történetet. Mert most elmondtam nyolc pontot – ó, kicsit nyögve nyelős vagyok máma… -
2756# elmondtam nyolc pontot arról, hogy mi nem elég. H-he! Ezzel együtt mind a nyolc dologban fontos értékek vannak.
2766# Fontos, hogy törekedjünk a jóra, hogy bűnbánatot tartsunk, hogy magunkért cselekedjünk – ez nem rossz, csak nem
2776# elég. Hogy akkor mi elég?
2779# Volt egy valaki, körülbelül három éven keresztül járt hozzám, nem jött minden héten, de rendszeresen jött.
2789# Nagyon komoly alkoholfüggésben volt, és először, mikor hosszabban járt, akkor valahogy föltérképeztük, hogy mi
2799# vezethetett idáig. Belátta az összes dolgot, ami itt belátható volt, és amire hát együtt el tudtunk jutni, és a
2809# függéséből nem gyógyult meg. Ezért arra gondoltam, mi lenne, hogyha elmenne egy tisztességes pszichoanalízisre,
2820# hátha mélyebben van a gyökér. Az illető azt mondta: „én meg akarok gyógyulni”. Elment pszichoanalízisre,
2830# másfél évig volt analízisben és nem gyógyult meg. Sokkal több mindent értett meg újfent, egy csomó más dolgot
2840# belátott és fölfogott és nem gyógyult meg. Ezután megpróbálta a kapcsolatait rendezni amennyire csak lehet.
2850# Mindenkinek beismerte, bevallotta őszintén, satöbbi, hogy talán ha a kapcsolatai… és nem gyógyult tőle meg. Az
2860# illető ilyen utolsó szalmaszálként keresztény lett. Megkeresztelkedett. Nem volt előtte megkeresztelve. De azt
2870# mondta, hogy hát ha, ha lehet, hogy ezen múlik. Mindent megtett, amit meg lehet tenni, én kereszteltem meg. És mi
2881# történt vele? Semmi. Semmi! Semmi nem történt vele, nem gyógyult meg… (Persze, ezt a „semmi nem történt
2891# vele” most ebből a szempontból.) Nem, nem gyógyult meg. Egyik este azonban berúgott, mint az albán szamár.
2901# Rettentően berúgott, s ahogy ment hazafelé, azon gondolkodott, hogy két lábon vagy négy lábon menjen, és ahogy
2911# így töprengett azon, hogy hogyan érjen haza, egyszer csak történt valami. Ezt ő maga mondta el. Hogy mi, azt nem
2921# nagyon lehet tudni pontosan, de valahogy ezt lehetne róla mondani, hogy valami, valami megszabadulás, vagy
2931# megszabadítás, vagy szabadulás. De, és itt megint egy illúziót szeretnék eloszlatni: amikor így történik
2941# valami szabadulás és ugye ezt nyilván vonatkoztathatjuk az Istennel való kapcsolatra is, hogy ó, kigyógyulunk az
2952# istenképzeteinkből és hhh… tényleg, talán az Isten… Akkor ez a szabadulás nem azt jelenti, hogy
2961# megszabadultunk, hanem azt jelenti, hogy kaptunk annyi szabadságot hogy képesek vagyunk dönteni arra nézve, hogy
2971# többet nem fogunk inni. A megszabadulás önmagában nem tesz minket szabaddá, csak annyira válunk szabaddá, hogy
2981# tudunk önmagunkért cselekedni. És ez szinte mindig a szívnek a mélyén történik. Olyan pillanatokban amik,
2991# amelyek látszólag teljességgel előzmény nélküliek. Egyszer csak az emberrel megtörténik.
3000# Kapunk egy lehetőséget. Ez tényleg csak lehetőség, az életünk ettől nincs elrendezve, nincs megoldva. Ez
3010# nem végérvényes állapot, egyszerűen csak annyi, hogy körbenézünk és azt mondjuk, hogy „Te jó ég! Ebben a
3020# pillanatban tudok magamért valamit tenni!” És nem tudjuk megmondani, hogy miért pont ebben a pillanatban. Szinte
3031# semmi nem változott meg. Az egész itt belől történik és mégis világosan tudjuk, hogy bár semmivel se lettünk
3041# erősebbek, nem értettünk meg különösebben… szóval hogy szinte egy jelentéktelen pillanat ez, és mégis azt
3052# mondjuk, hogy most. Ha már volt olyan veletek, hogy, hogy egy, egy, egy kapcsolatot nyúztatok, ami már, már régen
3063# túlhordott volt. Volt, volt ilyen élményetek? Biztos. Az első szerelem gyakran ilyen. Ilyen, főleg
3072# keresztényeknél. Komolyan, ezt nem, nem cikizésből mondom. Mert ez is egy ilyen: ó, és akkor beleszerettem 16
3083# évesen, és akkor már két éve együtt vagyunk… Hagyd már ott! Hát már… Hát mert az volt az első… örülj
3093# neki, aztán… na mindegy. Nem kell ezt olyan nagyon komolyan venni, de… jaj-jaj-jaj. Jaj, és akkor aztán ötven
3104# évig szenvedsz, hogy: „Jaj, én csak azt az egy nőt ismerem…” meg ó, hát akkor… Legyél tökösebb 16
3113# évesen, akkor nem szenvedsz majd 25 évesen, na. Ez most egy ilyen papos intermezzo volt. De, egyébként nem értem,
3124# szóval… tehát, nem értem… na, próbálom meg… nem olvastam sehol a Szentírásban, hogy Jézus azt mondaná:
3134# „Az első nő, akibe szerelmes leszel, az az igazi, vedd el feleségül!” Hát hol, hol van ilyen? Istennek ez
3144# miért, miért tetszene? Ne, nem, nem értem, nem értem, miért, miért ez lenne a, a, a csúcs, vagy a, a… Ugye, ez
3155# annak a szinonimájára, hogy , hogy az igazságért jó lenne, ha tudnánk meghalni, de nem minden igazságért. Jó,
3166# van sok nagy igazság, oszt’ akkó’ haljon meg az igazság, de… Hát de nem így van? Hát azért csak
3175# megválogatom, melyik igazságért halok már meg? Hát megválogatom, hogy kihez leszek egy életen át hűséges.
3185# Hát, na, itt csak próbálok… mit tudjuk mi 15 évesen! Hát a… én, én, ú… nem, ne már! Szóval lehet, csak
3196# ne hivatkozz a kereszténységre. Ezt lécci ne! Mert én kifarolok mögüled, te aztán… te csinálod. Na, mit
3206# akartam mondani, ezt, ez…, jaj, mit akartam… ja, igen. Ennél a megtérésnél voltam, de hogy miért, hogy
3216# jutottam… Hogy? Túlhordott. Na, hogy talán megvan nektek ez az élmény. Amikor egyszer csak, mert nem tudjuk, hogy
3227# miért, nem volt finomabb a vacsora, nem aludtunk többet, egyszerűen csak az… most, most fölhívom és kész. És
3237# fölhívod és tényleg kész. S utána egy év múlva azt mondod, hogy mit totojáztam ezzel ennyit! Hülye voltam én?
3248# Mi, mit csináltam én? S akkor látod a szenvedéseidet, milyen döbbenetesen fölöslegesek voltak. Na. Ez a valaki
3259# kapott annyi szabadságot, hogy azt mondta, én most képes vagyok nem inni. Ezekben a pillanatokban annyira, annyira
3270# érdekes, hogy nincsen semmi fennkölt, hogy az illető azt mondta: „nem is fogadtam meg, hogy nem fogok többet inni,
3281# mert tudtam, hogy nem fogok”. De nem a saját erőmből, csak tudtam, hogy ez az a pillanat, ahol kimondhatom, hogy
3292# nem fogok. De nem kell fogadalmat tenni, vagy ilyesmi, nincs benne semmi ilyen kenetteljes. Ilyen pillanatok
3303# rengetegszer adódnak az életünkben. Ezt neveztem hívásnak, emlékeztek, hogy itt is vagyunk, ott is vagyunk, és
3313# kapunk egy hívást, egy teljesen jelentéktelen pillanat. Nem oldja meg az életet, nem szabadít meg, csak ad annyi
3324# szabadulást, hogy képesek vagyunk egy döntést hozni. S az illető eljött hozzám és azt mondta: „Feri, - Ez most
3335# történt, azért ilyen eleven bennem. Azt mondta, „eljöttem azért, mert mindig jöttem, mikor bajom volt, most
3346# jövök, hogy elmondjam hogy mi történt velem. Fölhívtam az ivócimboráimat, hogy engem többet nem látnak.
3356# Kitörölte a mobiljából az összes számukat, meg mindent, a, elfelejtette a kocsmákat – nem, azt nem, hát azt el
3367# lehet felejteni? Neem! Mert hogy pont ez a lényeg. Hogy elkezdtem aztán olvasgatni, most, most, most ebbel a
3377# témában; hihetetlen szépek ezek a történetek. Hogy az illető ül otthon, és eszébe jut az alkohol, és eszébe
3388# jut az a pasi, eszébe jut az a játékgép, „haaa, az a játékgép!”, hát naná, hogy eszébe jut. A vonzás is
3398# megvan, azt is pontosan tudja, hogy bármikor visszapöröghetne. De megvan az a szabadsága, amivel ezt a távolságot
3409# tudja tartani. És lehet, hogy egy életen keresztül nem lesz olyan értelemben kész, hogy ez a fajta bizonyos
3419# értelemben vett kísértés nem távozik tőle. Miért távozna? Nem távozik, csak egy kellő szabadság van, hogy
3430# tudjak dönteni. És a… na és hogy… még, még ehhez a történethez egy fontos dolog. S akkor kérdeztem, hogy te
3440# most miért jöttél? Egyszerűen csak azért jöttél, hogy ezt elmondd? Azért jöttem, hogy ezt elmondjam, és hát
3451# nem tudom, hogy majd biztos mondasz erre valamit. De most tényleg mondtam. Nem, nem szoktam ilyenkor, de hagyjál
3462# már… de erre mondtam. Mert hát benne voltam ebben a folyamatban, én magam legalább ötször éreztem magam totál
3472# tehetetlennek. Totál, tehát hogy elmegy tőlem valaki, és én, én, én azzal kell, hogy szembenézzek, hogy, hogy
3483# nem tudtam semmit csinálni. Tehát hogy sikerült együtt eljutni oda, hogy reménytelen. Tehát ez… Szép…,
3493# szép… Azért nem könnyű lefeküdni ezzel. S mondom, hogy na, akkor azért most hadd mondjak valamit! Ez pedig az,
3504# hogy: „Látod, te mennyiszer tettél látszólag tökéletesen hiábavalóan, értelmetlenül, fölöslegesen
3513# erőfeszítést. Ugye, így volt? Hiábavalóan, értelmetlenül, fölöslegesen – látszólag. De abban a
3522# pillanatban, amikor a hívás megérkezett és te a minimális kellő szabadságot megkaptad, akkor hogy te tudtál
3533# dönteni, na ott, abban a döntésben benne van az összes hiábavaló erőfeszítésed. Az összes kilátástalannak
3543# tűnő nyűglődésed, minden döntésed, az, hogy fölöslegesen mentél analízisre, teljesen értelmetlenül jöttél
3553# hozzám, hogy ez most ott, abban a te döntésedben benne van. Mert az Isten nem úgy szabadított meg, hogy ezt is
3564# lesöpörte volna, és neked ezt nem kellett volna megtenned. S akkor olyan szép volt, ez az illető így ült,
3575# férfi-nő, androgün, vagy …gogün, így ült, és: „Basszus!” Ez, ennyi jött ki belőle. „Basszus!”
3584# Ránézett az órájára, mert egy óránk volt, ez lement 25 perc alatt, „Hát akkor én most megyek.” és el is
3594# ment. Mondtam olyan jó, meg tudtam ebédelni. Szóval ez, ez. Kétség kívül, tehát ennek az egész folyamatnak van
3605# egy része mindenképp, ami nincs a kezünkben. Egyszerűen nincs. És mégis egy csomó mindent tehetünk. És a
3615# legszebb benne az, hogy még akkor is tehetünk, amikor teljesen függők vagyunk, és amit teszünk tök
3624# fölöslegesnek tűnik. Ez benne a gyönyörű szép. Sőt, sőt, sőt… Ugye, hát most ilyen húsvéti dolgok –
3634# hú, nézem az órát… Hogy, hogy amikor, amikor az asszonyok szólnak Péternek, meg Jánosnak, ugye, mert, mert
3644# futottak az asszonyok… futottak, és mondják nekik: „Te Péter, te János! Hát képzeljétek el, hogy bementünk a
3655# sírba, oszt’ nincs ott semmi!” Na és erre Péter, meg János milyen, milyen zseniálisan átgondolt, értelmes
3665# cselekvésre fakad? „Akkor nézzük meg!” Látszik, Jézus tanítványai, jól, jól… Ugye, megnéztük a sírt,
3675# nincs benne semmi – ftty, rohanjunk! Hát most ennek mi értelme van? Most ezt mondjátok meg. Nincs ott semmi –
3686# nézzük meg! És úgy rohannak, annyira rohannak, hogy azt mondja a szent író, hogy a János, mert az fiatalabb volt
3697# bőven leelőzte a Pétert. Tehát még csak nem is az, hogy izé…, együtt átszakítjuk a célvonalat, vagy
3706# valami… rendesen, hanem mint az állat, rohan, nyilván. Mit, hát Péter izé…úgy kell neked. Css-sss! Hát ennek
3717# van értelme? Semmi. Fölöslegesnek, használhatatlannak, hülyeségnek tűnik. De mi történik közben? Benéz a
3727# János az üres sírba, és elkezd hinni. Na, na? Tehát hogy az, amit itt keresünk, a meghitt kapcsolat Istennel,
3738# tökéletesen értelmetlennek, fölöslegesnek, hiábavalónak tűnő mozzanatok sorozatából áll össze. És akkor
3748# egyszer csak jön onnan is valami. Persze mindig jön, csak nincs érzékünk ezt fölfogni. Ahh! Ezért bár itt nagyon
3759# keserűnek tűnhetett, hogy ez se elég, meg az se, meg amaz se, de én azt nem mondtam, hogy fölösleges. Én azt nem
3770# mondtam. Fölöslegesnek tűnhet, értelmetlennek, és mégis. Így jutunk vissza oda, hogy tulajdonképpen tehát a
3780# hit: döntés a bizalom mellett. Hogy bár azt gondolom, jaj, hát ismeritek ezt a történetet, de már assz’em két
3791# éve, hogy elmondtam, elmondom még egyszer. De ha tavaly is elmondtam, szóljatok! Ezt tudjátok, mikor valaki odaáll
3802# Szent Péter elé, és akkor kérdezi, hogy „Na? Bejuthatok?” „Naná! 100 pontért.” (Tavaly elmondtam? El…
3812# akkor annak a háromnak, aki most még nem hallotta, annak elmondom.) „100 pontért bejuthatsz.” Hű, hát csak
3823# összeszedem a 100 pontot. Minden vasárnap jártam misére. – Gratulálok, 1 pont. Megtartottam a pénteki
3832# böjtöket. – Gratulálok! Újabb 1 pont. Mmm, házasságomat az egyház törvényei szerint kötöttem meg. –
3842# Nagyszerű, újabb pont. Drrr-rrr-zzz. Húsvéti időben gyóntam, áldoztam. – Nagyon szép, újabb egy pont. Ugye,
3853# hát az illető mégis csak így kezd… úgy látszik protekció, protekció kell… Azt mondja: Hát Péter, egyszer
3863# voltam Rómában és megnéztem a sírod. Hát ez tetszik Péternek, tényleg. „Ezt nagyon köszönöm, tényleg,
3873# nagyon köszönöm.” Máris jóban lettünk, újabb egy pont. S akkor az illető fölkiált: „Istenem, én a magam
3883# erejéből ide sose jutok be!” Mire azt mondja Szent Péter: „95 pont!” Ahh! Na, jó, jó, ez ennyi… de most itt
3893# vagyunk akkor, hogy nem beszéltünk még a, a kapcsolatról. A hitről. Sokat beszéltünk az énről, a te-ről, hogy
3904# mit gondolunk magunkról és mennyire nincs így, mit gondolunk Istenről és mennyire nincs így, de arról, hogy mit
3915# gondolunk a kapcsolatról, arról sokkal kevesebbet beszéltünk. S emlékeztek, van ez a Whitaker nevű amerikai
3925# családterapeuta aki nem átallotta azt mondani, hogy egy házasságnak három szereplője van: a férfi, a nő, meg a
3936# kapcsolat. A kapcsolat valami külön dolog. Jaj, ezt múltkor mondtam. Ó, most úgy adtam elő, mintha nem mondtam
3947# volna múltkor. Na, jó. Úgyhogy most akkor szeretnék kilenc tévhitet fölsorolni hogy mi nem a hit. Hogy akkor
3957# amiről mi azt gondoljuk, hogy mi most akkor hiszünk, és ennek kellene azt adnia, hogy nekünk meghitt
3967# istenkapcsolatunk van, mert hiszen mi hiszünk, hogy az miért nem jön létre. Mert azt gondoljuk hitnek, ami meg nem
3978# az. Tehát itt jön kilenc pont, ha csak meg nem fial egyik-másik. S akkor kedden lesz még, még egy-két hitgyerek.
3989# Hitcsecsemő. De szép lesz, na!
3992# Hit, vagy hinni:
3994# 1. Ami nem kerül semmibe. Ez így bután hangzik, de mondom mindjárt. Ez az, mikor valaki azt mondja, hogy „Hát
4005# miért ne hinném el, nincs semmi következménye.” Ez, mikor… most buta példát mondok: „Te, elhiszed, hogy a
4015# világon még nagyon sok naprendszer van? – Há… persze, hogy elhiszem.” Hát mert nem is érint, nem kerül nekem
4026# semmibe ezt elhinni. „Elhiszed, hogy a bélbolyhaid képesek kétféle irányba is mozogni? – Hát, elhiszem,
4036# elhiszem.” Amit nagyon sok ember hitnek gondol, az egyszerűen csak a, a világnak az a része, ami igazából
4046# semmilyen következménnyel nem jár számomra, tehát akkor azt, akkor úgy, úgy hiszem, hiszem. „Elhiszed, hogy
4056# Gagarin tényleg fönn volt az űrben? - Elhiszem.” „És hogy, Lajka kutya? – Az már gyanús.” Na, szóval a,
4067# ugye a... assz’em Mikszáth mondta, vagy Móricz: Senki se olyan szegény, hogy ne tudna ígérni. Ugye, ez, senki se
4078# olyan szegény, hogy ne tudna hinni. Ó, bá…, egy csomó mindenben tudunk hinni, csak ne legyen semmi
4087# következménye. Tehát a hit, aminek igazából nincsen súlya. Nincs rám nézve következménye.
4096# 2. Amit nem értek. Ami irracionális. Ez egy, ez egy közkedvelt tévképzet, amikor valamit nem értek, akkor abban
4107# hiszek. Ez, ezt nem is értem, hogy ez, ez miért gyökeresedett meg ennyire. Hát ha én valamit nem értek, azt nem
4118# értem. Azt miért kell hinni? Azt nem értem, elfogadom. Ez nem, nem, nem hit. Nem értem, nem tudom, hogy ez mi, de
4129# beemeltem az életembe.
4131# 3. Ahol az értelem véget ér, kezdődik a hit. Mekkora…! Most akkor magam…, magamat minek kéne látni? Hát akkor
4142# a hívő ember az, véget ért az értelem? Akkor, tehát így át, átpöcköltük magunkat mint a gombfoci
4151# bajnokságon Pelé a nem t’om én kit, Eusebio-t, vagy…? A…, nem értem, ezért akkor hiszem. Hát, hát azért,
4161# mert valamit nem értek, énnekem nincs kedvem hinni! Legföljebb azt mondom, ezt nem értem. És nem, nem is tudom,
4172# hogy ezt meg fogom-e valaha érteni. Mindig… mindig az UFO-k jutnak az eszembe, de ezt minden évben el szoktam
4183# mondani. Mikor tartotta a csillagász az előadást, hogy miért nincsenek UFO-k. Zé-zé-zé… Valaki jelentkezett:
4193# „Most azt értem, hogy miért nincsenek, de akkor honnan jönnek?” Én szerintem az UFO-kban nem lehet hinni. Az, az
4204# miféle, mi, az nem hit kérdés, tehát vagy vannak, vagy nincsenek. Ha vannak, akkor, akkor miért… ha meg
4214# nincsenek, akkor mondhatom azt, hogy szerintem vannak, de az nem hit, hanem azt mondom, hogy szerintem vannak. Hát
4226# különben az UFO-nak miért nincsenek templomai? UFO templom. S akkor az oltárra emelünk egy ilyen műanyag
4236# gagyi-UFO-t, és a…, és hiszünk benne, hogy… Te vagy! És… Lehet, hogy itt kéne befejezni, mert már ennél
4246# jobban nem tudom alámúlni magam, viszont bármi megtörténhet, és …
4252# Szóval, na, a hit és az értelem kifejezetten szeretik egymást. Kifejezetten. Nincs, nincs…, ez nem egy ilyen
4263# építmény. Emeletes, emeletes izé. Jaj. Büszke vagyok magamra, hogy olyan, olyan bőségesen meg tudtam indokolni
4274# ezeket a pontokat, olyan mély… mélyre szántóan meg… megalapoztam a kijelentéseimet. Na, jó. Hát, ez, ez
4284# tellett ma.
4290# Köszönöm a figyelmeteket. Akar-e valaki hirdetni?