A hit félreértelmezései. Tanulás személyiségtípusok szerint. A tapasztalati tanulás spirálja 1.

Isten hozott benneteket!

0002# Most először megpróbáljuk kitalálni azt, hogy ha beszélek, akkor azt halljátok-e egyáltalán. Most amit
0010# beszélek, azt ti ott hátul halljátok? Óriási, de jó, de jó! Viszont olyan messze vagytok, egyszerűen szörnyű,
0019# szörnyű, ez rosszabb, mint egy templom. Közben most úgyis bizonyára sokan fognak késni, akik még
0027# két-három-négy perc, míg átérnek és megtalálják ezt a helyet, úgyhogy addig csak fecsegek, jó? És akkor
0036# velük se szúrunk ki. Mikor kiderült – sajnos ez csak hétfőn derült ki számomra, hogy ide kell jönnünk a mai
0045# alkalommal, mert az egész intézményben péntek volt az a nap, amikor eldöntötték, hogy azt a termet, amit mi
0054# szoktunk használni, azt most jogász-expo-ra kell fölszabadítani, biztos a híradóban is majd lesz róla szó, mert
0063# már hallottam a hírekben. És igaz, hogy ez nem mai program, hanem holnapi, de teljesen át kellett rendezni a termet,
0073# az összes széket kivették onnan, és most valami teljesen más valami lesz, és ezt nem tudták volna megtenni,
0082# hogyha holnap hajnalban kezdik, mert egész nap készítették ezt a termet, és aztán be kellett jönnöm, hogy
0091# megnézzük, hogy hol tudunk lenni, és hát volt arra lehetőség, hogy egy kétszáz fős teremben legyünk, hát
0100# gondoltam, hogy inkább akkor így. Viszont itt meg valami, valami tánctanuló óra van, úgyhogy őket meg egy
0108# harmadik terembe kellett száműzni, és aztán még az erősítést megoldani, úgyhogy én ma már voltam egyszer itt,
0118# hogy ezek mind, mind rendben legyenek. Nagyon sajnálom, hogy most ilyen nomád körülmények között vagyunk, de így
0127# legalább beférünk, és akkor tudunk lenni. Most ami nekem egy nagyon sajátos érzés – még most fecsegek, ameddig
0136# egy páran megjönnek – az az, hogy néhány évvel ezelőtt álmodtam egy nagyon hasonló teremről. Mégpedig hogy
0145# egy keddi előadást kell tartanom egy nagyon hasonló teremben. Nem volt pont ilyen, de majdnem ilyen volt, s az álom
0155# kifejezetten rossz érzésekkel ér véget, mert katasztrofális előadást tartottam és… és így kellett
0163# fölébredni, úgyhogy amikor beléptem ebbe a terembe, hogy megnézzük, hogy itt lesz, á… há…, nem kívánom azt
0172# az érzést. Úgyhogy majd nem, nem tudom, ne tudom, majd a Szentlélek biztos segít. És aztán akkor elmesélem egy
0181# másik álmomat, ami viszont erről jutott az eszembe. Néhány héttel ezelőtt azt álmodtam, hogy éppen beszélgetek
0190# valakivel, amikor egyszer csak érkezik hozzám egy ismerősöm az álomban és azt mondja: „Képzeld el, hogy a Pál
0199# Feri az első emeleten beszélget pszichodramatikusokkal. És hát én mondom „De hát hogy az én vagyok!” S ez az
0208# illető mondja, hogy „Én tudom, hogy te vagy a Pál Feri, de ott van fönn ez a valaki, ez hihetetlenül okosan
0217# beszélget ezekkel a pszichodramatikusokkal, és a, és Pál Ferinek adja ki magát.” És én ettől teljesen
0226# összezuhantam, mert én rájöttem, hogy én sem magabiztos nem vagyok, se, se olyan ügyes nem vagyok, és hát
0235# iszonyatosan fölháborított az, hogy valaki Pál Ferinek adja ki magát, de ami a leginkább az az, hogy, hogy ami
0244# belőlem hiányzott, már hogy úgy képes vagyok minimálisan is önbizalommal létezni, abban a csalóban mind
0253# megvolt. És fölháborodva indultam neki, hogy előkerítem ezt a valakit és szereztem egy kalasnyikovot, mert arra
0262# gondoltam, hogy ezt a pofátlan, magabiztos ürgét én lelövöm. És ahogy találkoztam vele, ráfogtam a fegyvert,
0271# és ez a valaki, aki Pál Ferinek adja ki magát azt mondta, hogy „Te, nem adnád oda egy picit, megnézném ezt a
0280# géppisztolyt.” És miután, miután én ilyen hülye vagyok, persze hogy odaadtam, mire ő csúnyán kinevetett
0289# engem, és a kalasnyikovval fölszaladt a háznak a tetejére, onnan gúnyosan integetett rám, és eltűnt. Ez az
0298# álom, ez, szóval, az árnyékomra jó, jó kis fényt vetített, hogy lehet hogy gyakran úgy tűnik, nekem semmiből
0307# se áll ide kiállni, vagy beszélni, de hát dehogy is van ez így, dehogy is, dehogy is. Néha azt gondolom, hogy
0316# amikor itt állok és csak úgy dumálok, akkor egy csaló vagyok. Egy csaló, aki itt magabiztosnak próbálja mutatni
0325# magát és a többi, a valóságban pedig dehogy is! Egy szorongó kisfiú, aki minden nap átmegy ezen a szorongásán.
0334# Na, eddig a fecsegés. Még mindig halljátok hátul? Jó, jó, akkor ez… csak már alusztok. Na, jó. Hmm.
0343# Ott tartunk, hogy az Istennel való – Hát ez, ez, ez! Ja, ott vannak a táncosok. De most akkor inkább a
0351# zenészek… Egyébként mennyire érdekes ez, hogy, hogy, szóval egy idegen terem… nem bírok fölülni a
0359# katedrára, a fene egye meg! Ez meg le, le, letörik, András? Akkor ezt most csak egyszer csinálom meg, de viszont ez
0369# így jó, ez jó. Ezt így élvezem. Na, szóval hogy a meghitt istenkapcsolatról beszéltünk, és emlékeztek,
0378# sok-sok-sok-sok pont, s akkor eljutottunk oda, elsősorban a függés az Istentől szemben a meghittség az Istennel,
0387# hogy mi akkor az, ami nem elég nekünk. És akkor csak egy nagyon gyors mondatözön, hogy:
0394# 1. Az aszkézis és a lemondás nem elég, mert az még a függésből bennünket nem gyógyít ki, sőt, sőt pontosan
0403# tudjuk azoktól, akik a függéssel foglalkoznak, hogy az ideig tartó megvonás a függést erősíti, nem pedig
0412# gyöngíti. Ezért hogyha egy valamivel kapcsolatos komoly függésünkből ki akarunk gyógyulni, semmi mást nem lehet
0421# tenni – hogy kissé kategorikus legyek – minthogy leállunk a szerről. Ez az egyetlen megoldás, hogy nem
0430# csináljuk. Nem élünk vele. Más megoldás nincs, az összes többi megoldásnak tűnő dolog önámítás, önmagunk
0439# becsapása. Na, tehát pusztán az aszkézis nem elég.
0443# 2. A rosszal való harc és küzdelem önmagában az Istennel való kapcsolatunkat nem teszi meghitté. Lehet, hogy
0452# minden erőnket a rosszal való harcra fordítottuk és akkor lesünk, hogy jó, és akkor valahogy miért nem érezzük
0461# jól magunkat az Isten közelében.
0464# 3. A jóra való törekvés sem elég a meghitt istenkapcsolathoz.
0469# 4. Mindezekből következhet valami, hogy rájövünk a saját gyöngéinkre. Akkor azt mondhatjuk, hogy a bűnbánat
0478# tartás sem elég. Önmagában ez még nem teszi meghitté a kapcsolatunkat. (Gyertek nyugodtan, nem zavar, hogyha
0487# beljebb jöttök, leültök, átvonultok, tényleg. Nem, nem zavar. A bennem élő kisfiút nagyon zavarja, de nem
0496# érdekes… Tényleg, gyertek! Valamikor fejlődni is kell.)
0501# 5. Ezért a függésből való szabadulás önmagában nem elég, hanem Isten iránti vágyra és vonzalomra is
0509# szükség van. És aztán…
0511# 6. Nem elég az Istennel való kapcsolattartás. Mert hát ez a kapcsolattartás nagyon sokféle lehet, hanem
0519# valamiféleképpen annak a realizálására, hogy az Isten egy szeretet…, egy kölcsönös szeretet-kapcsolatra
0528# hívott meg engem. És amikor ebben a kölcsönös szeretet-kapcsolatban vagyok vele, na akkor van lehetőség a
0537# meghittségre.
0538# Tehát ezek voltak ezek a fájdalmas pontok, ja, és még kettő, csak az a másik lapon van.
0545# 7. Csak magunkért tenni nem elég. Azt hiszem, talán ez az egyik legszebb pont. Nekem legalábbis ez az egyik legszebb
0555# pont, mert ebben az van benne, az a tapasztalat, annak a tapasztalatnak a leírása, hogy (Milyen elégtelen ez a
0564# világítás…! Hhh! És az is kiégett!) Na, szóval annak a tapasztalatnak a leírása, hogy néha magunkért nem
0573# szedjük össze magunkat. Egyszerűen nem. De a gyerekemért összeszedem magam. Ha csak rajtam múlna, nem mennék
0582# dolgozni, de pontosan tudom, hogyha nem mennék dolgozni, akkor a gyerekeimnek nem lesz mit enni, és ezért képes
0591# vagyok még depressziósan is elmenni. Nagyon sok olyan helyzet van, amikor magamért nem tenném meg, de érted
0600# megteszem. Itt erről van tehát szó. Hogyha pusztán bennem ez az individuális, ilyen, ilyen spirituális hedonizmus
0610# tombol, hogy magamért, mert így leszek harmonikusabb, boldogabb, meg nem t’om én mi, ez nem lesz elég a meghitt
0619# istenkapcsolathoz. És itt mondtam ezt a mondatot, ami ott született a múltkori alkalommal, hogy az Istennel való
0629# kapcsolatunkhoz vezető út emberekkel van kikövezve. Ugye, és vagy, vagy tudomásul vesszük őket, nem t’om én,
0638# valami normális viszonyunk van hozzájuk, vagy elbotlunk bennük. Na, tehát ez volt a 7. és akkor…
0646# 8. A megértés, belátás, elfogadás nem elég, mert az csak itt van a fejemben, hitre van szükség. Ú, hát ez
0655# aztán egy nagy kijelentés!
0657# És akkor így jutottunk el oda, hogy na jó, ha hitre van szükség, akkor viszont beszéljünk arról, hogy mi az, ami
0666# nem a hit. Hogy melyek azok a kulturális tévedéseink, amikor azt mondjuk, hogy „szerintem ez a hit”, vagy én azt
0676# gondolom, hogy ez a hit, vagy sosem reflektáltam arra, hogy igazából mit gondolok hitnek, és ezért azt gondolom,
0685# hogy a hit ez és ez. És ide jönne most akkor jó pár kijelentés. Nem tudom már, melyik filozófus mondta, vagy,
0694# vagy valami társadalom-okos ember, de emlékszem, hogy filozófiából tanultuk annak idején, jó régen, hogy az
0703# embereknek általában igazuk van abban, amit állítanak, és tévednek abban, amit tagadnak. Ez egy zseniális
0712# megközelítés. Nem mondom, hogy mindenre rá lehet húzni, de valami olyasmiről van itt szó, hogy amikor valaki azt
0721# mondja, hogy, hogy „hát egy házasságban nagyon fontos a házastársak egymás iránti kapcsolata – de hát
0730# micsoda hülyeség azt gondolni, hogy nem t’om én a csecsemővel való kapcsolat annyira fontos…” akkor ugye amit
0739# állít az, az nagyon igaz, de amit tagad, ott valamit az igazságból tagad. Lehet, hogy egy csacska példa volt ez, de
0749# minden esetre a következő pontoknál valamiféle irányelvül szolgálhat ez a megközelítés. Hogy amikor a hitnek a
0758# félreértéseiről beszélek, akkor nem mondom azt, hogy ezekben a félreértésekben nincsen valami igazság, hogy a
0767# hitnek esetleg nem része az, amiről beszélek, de az biztos, hogyha a hitről azt mondom, hogy csak ez, vagy csak az,
0777# akkor igaz az, amit állítok, hogy ez is benne van, de nagyot tévedek, amikor azt mondom, hogy „csak”. Ezzel a
0786# füllel lehetne akkor hallgatni ezeket a pontokat. Azt mondja tehát, az e… kettőt mondtam el múltkor (Hát ez nem
0795# igaz, hozzátapad a padlószőnyeghez! És zavar. ) Tehát:
0800# Hit:
0800# 1. Az ahhoz való viszonyunk, ami nem kerül nekünk semmibe. Valami ilyesmi, tehát amikor valamihez igazából nem
0809# fűz semmilyen érdek, vagy különösebben nem érint engem, nem fontos maga a tárgy, amire a hit vonatkozik. Vagy
0818# én, mint alany, amikor hiszek, és ezzel a valamivel kapcsolatban vagyok, akkor ez rám különösebben nincsen
0827# hatással. Hogy akkor tehát ez volna a hit. Ez valami olyasmi, hogy hát igazából: „Hiszed ezt? – Hát persze
0836# hogy hiszem, mert semmi következménye nincs.” És akkor azt mondom: hát, aminek semmi következménye nincs, hát
0845# akkor erre ezt a kifejezést használom, hogy: „Ja, hát hiszem, hiszem, hogy így van.” vagy „hiszem, hogy ez jó
0855# lesz”, de igazából érdektelen vagyok. Ezért aztán ezt mondom, hogy: „ja, hát akkor hiszek benne”. Elhiszem,
0864# mert nincs semmilyen következménye, vagy súlya.
0868# 2. Amit nem értek, ami irracionális. (Ugye, én kértem a zenészeket, s megadatott. Na, most … na jó, többet nem
0877# kérek…) Szóval amit, amit nem értek, ami irracionális. Van ebben valami, hogy a hitnek van valamilyen
0885# irracionális mozzanata. Kétség kívül van ebben valami, mindenképpen van. De hogy hit lenne mindaz, amit nem
0894# értek, vagy mindahhoz való viszonyom, amit nem értek, vagy nem fogok föl az máris hit lenne, és főleg hogy ezt
0903# kellene az istenhittel azonosítanom, nahát ez egy óriási tévedés. Meg az a kijelentés is, hogy amit nem értek,
0913# azt hiszem. Hát amit nem értek, azzal kapcsolatban még nagyon sokféle viszonyt alakíthatok ki. Lehet akkor az a
0922# hipotézisem, lehet az a véleményem, azt elfogadhatom, azt gondolhatom úgy, de még az önmagában nem jelenti azt,
0931# hogy én akkor abban hiszek. Itt van egy másik nagyon nagy tévedés, amit ez alá a pont alá szeretnék sorolni, ez
0941# pedig az, hogy a hit valamiképpen irreális dolgokra vonatkozik. Ezt kívülről nézve kritikaként nagyon gyakran meg
0950# szoktuk kapni. Hogy a hívő ember az az a valaki, aki ilyen bizonyíthatatlan, teljesen légből kapott lehetetlen
0959# dolgokat igaznak mond és igenel. És akkor ezeknek az embereknek a gondolatában a hitnek a tárgya az nem
0968# irracionális, mert a hit tárgya gyakran irracionálisan ragadtatik meg a hitben, ez igaz, hanem irreális. Ezért ők
0978# bennünket nem egy racionális és nem racionális viszonyban látnak valakivel, aki van – mondjuk ez itt Isten –,
0987# hanem azt mondják, hogy mi hívők vagyunk, vagyis egy teljesen irreális dologra irányulunk, ami teljességgel
0996# értelmetlen, bizonyíthatatlan, légből kapott,
1000# ezt igazából mi találtuk ki és kreáltuk magunknak. Itt tehát nagyon fontosnak tartom azt
1008# megkülönböztetni, hogy valami irracionális – az életben nagyon sok értékes, izgalmas, klassz dolog
1016# irracionális – vagy pedig még az értelmem által nem megragadott. Egyébként az lehet, hogy racionális, csak én
1026# még nem tudtam megragadni. Adott esetben nem tudtam még magam számára így megfogalmazni. Attól az még lehet
1036# racionális. Jungot kritizálták gyakran amiatt, hogy azt mondta, hogy, hogy „A gondolkodás és az érzelem
1046# racionális funkció.” s ez tehát… micsoda, micsoda képtelenség! Hát nyilván való a gondolkodás az
1054# racionális, de hát az érzelem? És hogyha visszaemlékszünk arra, hogy a nem is t’om három évvel ezelőtt
1064# beszéltünk az érzések funkcióiról. Hát akkor kiderült, hogy Jungnak mennyire igaza volt. Hogy az érzéseink és
1074# az érzelmeink mennyire racionális módon jelennek meg, mennyire kiváltható módon, mennyire kondicionált módon.
1084# Hogy mindaz, ami az érzelmi világunkban van, az mennyire logikusan leírható, hogy miért úgy van, miért akkor van
1094# és a többi. Ó, tehát Jung elővételezett valamit, amit később aztán tudtunk igazolni. A jó mennyire így van,
1104# hogy az mennyire nem esetleges és légből kapott, hogy éppen az az érzés jön, és hogy annak az érzésnek
1113# valamilyen funkciója van. Éppen a cselekvésre segít engem. De most ezt nem, nem akarom már… meg nem akarlak
1123# cukkolni benneteket, akik nem voltatok itt három évvel ezelőtt. Semmiképpen. Na. Amit nem értek, máris hiszem. Ez,
1133# ez, ennek a tévedése.
1135# 3. Ez, ez is gyakori, gyakori, gyakori: Amire vágyok, amit szeretnék, azt máris hiszem. Vagy hogy a hit az lenne,
1145# amikor valamire vágyok és valamit szeretnék. Amikor valaki azt mondja: „Én nagyon hiszek abban, hogy (nem t’om)
1155# Magyarországon a társadalmi és politikai ellentétek előbb-utóbb csak megoldódnak.” Ez most hit vagy vágy?
1165# Számomra…, lehet mind a kettő, lehet mind a kettő, természetesen. De nagyon gyakran úgy tűnik nekem, hogy nagyon
1175# sokan nem hisznek benne, csak úgy ezt mondják, hogy ez nagyon jó lenne. Ez, ez, ez tök jó lenne. Ha így lenne,
1185# annyira jó lenne, és milyen sokkal szebb lenne a világ…, és akkor lehet még ilyen kijelentéseket hozni. Amikor
1195# valaki a vágyát összekeveri a hittel… (Szóval, minden be van vetve, hogy zavarba jöjjek.)
1204# Na, akkor mondok egy történetet. Segítek magamon. A… kisgyerkőc ment az anyukájával. (Megtörtént persze, nem
1213# én találtam ki.) Ment az anyukájával, ő volt a negyedik gyerek. Most is az, de… és hát látta azt, óvodás
1223# volt, hogy az óvodás társainak rendre születnek a kistesói. És hát naná, hát egy egészséges kislány volt,
1232# rögtön mély vágyakozásba hullott, hogy hát neki is kell egy kistesó. És hát, ugye elment az illetékes
1242# elvtársnőhöz, vagyis az édesanyjához, bár nem tudta a, a gyermek nem tudom én, létrejöttének folyamatát, de
1251# hát gondolta, hogy ki más is volna kompetens, mint az édesanyám… Na, erről eszembe jutott egy másik történet,
1261# de majd ezt… na, és akkor… Hát mondja az anyukájának, hogy „Anya! Annyira szeretnék egy kistesót!” S hát
1271# az anyukája mmm, mmm, ugye, már vannak négyen, s akkor: „Háát, jó, ezt majd meggondoljuk apáddal.” Ugye, hát
1281# a kislány nem nagyon értette, hogy miért az apukával kell ezt annyira meggondolni, de hát mindegy, és akkor aztán
1291# hát persze meghányták, vetették, és akkor: „Kislányom! Hát tudod (Mondjatok egy női nevet!) Eszterke (nagyon
1301# jó, a lánytesóm Eszter, na, hogy…), nahát, Eszterke, hát sajnos nem, nem, nem tudunk. Na, nem tud…, nem lesz
1311# kistesó.” „De miért neem…? Mindenkinek van az oviban kistesója, csak nekem nincs…” S akkor hát: „Azért
1320# nem, mert tudod, én már nagyon idős vagyok hozzá. Tudod, én nagyon idős vagyok már, és hát ilyen idősen…
1330# hát látod, hogy a többi gyereknek az anyukája sokkal fiatalabb, ott könnyű, de hát én már idős vagyok…” S
1339# erre a kislány, volt öt éves, a következőt tette: „De anya, hát ilyenkor az Istenhez kell fordulni.” És
1349# akkor, de rögtön csinálta is, azt mondta: „Össze kell tenni így a kezünket, és nagyon, nagyon kell akarni,
1358# így…- és akkor ránézett az anyukájára – mert tudod, anya, már más öreg embereknek is segített a
1367# Jóisten.” Szóval ez a, ez a vágy meg a hit különbsége. Ez a kislány nagyon-nagyon vágyott egy kistesóra, de
1377# hát nem tudjuk, hogy hitt-e benne. Vágyott rá.
1381# A hitet aztán máskülönben, hogyha már a vágynál vagyunk, igencsak könnyű összetéveszteni a reménnyel. (Ha ti
1391# csináljátok hátul…) Szóval nem is olyan könnyű megmondani, hogy most mi is a különbség a hit meg a remény
1400# között. Egyáltalán nem olyan könnyű, és én most ezt nem mondom meg. Mert milyen jó, lehet ezen ötletelni. Mert
1410# hogy a hit meg a szeretet között mi, az már könnyebb, vagy a remény és… de hogy mi a hit és a remény között
1420# a különbség, az kifejezetten nehéz. Mmm-h-hm-hm. Írtam a reményről egy definíciót, ahogy gondolkodtam, ami
1430# valahogy most összeáll a mondandónkhoz: Kitartás a bizalomban, igent mondani és értelmesnek tartani a bizalmat.
1440# Hogy ez a remény. Kitartani a bizalomban, értelmesnek tartani a bizalmat és igent mondani rá. S akkor valamennyire
1451# el tudtuk különíteni a, a hittől. Tehát a hit nem egyenlő azzal, hogy nagyon vágyok, vagy nagyon remélek
1460# valamit.
1461# 4. Hit az volna, amit igaznak tartok. És hogyha azt, amit igaznak tartok, azzal kapcsolatban valamiféle szenvedély
1471# megjelenik, hogy „Én azt nagyon igaznak tartom! Ez nem lehet másképp, mint így.”, hogy akkor ez máris hit
1481# lenne. Ó, a hitnek van ilyen mozzanata. Van egy, egy nagyon zseniális protestáns teológus, ő azt mondta, a hitnek
1491# két nagyon fontos eleme van. Az egyik a szenvedély. Nagyon, egészen, hú-hú, kinyílt a szemem erre, hát ilyet még
1501# sose hallottam. Ó, hogy a hitnek része volna a szenvedély. Hogy a hitben mindenképpen nagyon erőteljes érzelmi
1511# motívumok vannak. ez igaz, ez … ez jó. Na, tehát hogy amikor azt mondom, hogy, hogy ebbe a terembe volt érdemes
1521# jönni… már a, a lehetőségek közül, ugye, és akkor lehet, hogy ez nekem egy meggyőződésem, hogy, hogy igen,
1531# az, az, azt gondolom, hogy ez volt még a legjobb megoldás, amit választhattunk, már ti, én, ő… de hát ez még
1541# rögtön nem hit, hanem csak az, azt gondolom, igen, hogy ez, ez volt a legjobb. Tehát azért, mert valamit jónak
1551# tartok, vagy egyedül jónak, vagy a legjobbnak, és ott érzések és érzelmek is megjelennek, az még önmagában nem
1561# egyenlő a hittel. Hhmm!
1563# 5. Amiről nincsen tapasztalatom, azt akkor hiszem. Például mondjuk a mennyország. Semmiféle tapasztalatom nincs
1573# róla, senki onnan nem jött vissza – egyvalakit kivéve, de ő se arról beszélt. Azért ez milyen egy izé… nem?
1583# Sz’al bekukkantott, és akkor visszajött és azt mondta, hogy „Menjetek el az egész világra, és kereszteljetek
1593# meg mindenkit!” Jaj, hát legalább arról, arról beszélt volna, hogy milyen tuti ott! És akkor, tehát semmiféle
1603# tapasztalatunk nincs, s akkor erre azt mondjuk, hogy ó, akkor ezt hisszük. Amiről nincs tapasztalat, akkor az ahhoz
1613# való viszonyunk máris hit lenne. Szerintem a mennyországgal kapcsolatosan döntően a hit nem is nagyon merül föl,
1624# képzelgünk. Fantáziánkat használjuk. És, és van, van mindenkinek egy csomó képzete arról, hogy milyen lehet.
1634# Számomra a mennyország, hát de most, na jó, mindegy, maradjunk ennél a kifejezésnél, most a mennyországgal
1643# kapcsolatos hitnek a döntő eleme az az Istenbe vetett bizalmam. Vagyis az, hogy Jézus azt mondta, hogy tök jó ott.
1654# És énnekem bizalmam van ebben a valakiben. Az összes többi az az én fantáziám. Tehát hogy jó lesz a kaja, meg
1664# mit t’om én, iszonyú gyorsan mennek ott az autók, és nekem is lesz egy… Szóval hogy ezek, ezt, ezt, nem, nem,
1674# nem tartom a hit világába valónak. Ezért mindig, mondjuk mikor, mikor valaki úgy belelkesedik és elkezdi mondani,
1684# hogy mi lesz ott… azért egy kicsit óvatos vagyok ezzel. Tehát hogy a fantáziáját miért kellene magamra
1693# vonatkoztatni. Na ja.
1695# 6. Vallási kijelentések elfogadása. Ez közkedvelt. Főleg a mi berkeinkben. Tehát amikor azt mondom: „Hiszek egy
1705# Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében, és az egy Úrban…” tün-dü-dün-dü-dün.
1714# Hogy akkor én most a hitemet fejeztem ki. Há-há-háá! Ha-haj, de hogy nem! Amikor valaki nekiáll, hogy a
1724# Hitvallást elmondja, akkor valójában vallási kijelentéseket mond. Azonban hogy ezekkel a vallási kijelentésekkel
1734# és a bennük foglalt tartalommal milyen viszonyt alakított ki, gőzünk sincs róla. Hát amikor egy vasárnapi
1744# istentiszteleten fölállunk és elkezdjük mondani, hogy „Hiszek az egy Istenben…” akkor itt meg kéne állni és
1753# azt mondani, hogy „Biztos?” Tehát, és nem csak a Hiszek-re, hanem az Egy, egy, meg az Isten is. Tehát hogy, hogy
1764# biztos, hogy az Istenben hiszel, nem valami bálvány? És hogy neked az tényleg csak egy? Az tuti? És hogy hiszel
1774# benne? Szóval hogy, hogy úgy kéne megállni és hogy minden mondaton külön… ahh! Hát a, a Hitvallást csak
1783# egyáltalán egy picit átgondolni az minimum egy év egy, egy hitoktatásban. Az egy év! Hát az alatt bele se kezdek.
1793# Tehát amikor, amikor fölállunk és ezt elkezdjük mondani, hát nem a hitünket valljuk meg, hanem azt mondjuk, hogy
1804# ezeket a vallásos kijelentéseket valamiképpen vállaljuk. Valamiképpen. VZT 30:00 Tehát lehet, hogy azért, mert
1814# ciki volna nem mondani, azért, mert ezt megtanították, ne… ezer okunk lehet, hogy a Hitvallást elmondjuk. Ez már
1824# csak azért is érdekes, …, már pap voltam, amikor egyszer csak rájöttem valamire. Ilyen több is történt velem,
1834# hála Istennek. Mégpedig arra, hogy a Hitvallás az egy imádság. Hogy mennyire nem a hitről szól a Hitvallás
1844# elmondása, nekem a legdöntőbb tapasztalat az az, hogy hát a Miatyánk az egy imádság. Aztán, hogy azt most
1853# imádkozzuk, vagy nem, az egy másik kérdés. Tehát hogy amikor mondjuk, azt imaként mondjuk, vagy csak úgy mondjuk,
1864# az megint egy másik dolog. Mert attól, hogy mondom a Miatyánkot még nem biztos, hogy imádkozom. Ugye, azt csak
1874# mondom a Miatyánk szövegét. Tehát hogy a Miatyánk ima, ez, ez oké. Az Üdvözlégy Mária ima, ez is oké. De hogy
1884# a Hiszekegy? Hát rájöttem, hogy hát, hát az is, például a Rózsafüzérben mondunk Hiszekegyet is, hát akkor az
1893# ima! Úha! A legtöbb ember számára a Hiszekegy nem is imádság, hanem vallásos kijelentések sorozata, azt nem
1903# imádkozom, hanem mondom, hogy ez van, meg ez van, meg ez van. Hogy egy Isten van, meg Jézus a fia, és a Szentlélek,
1914# és … Ó, tehát, vallási kijelentések elfogadása. Én, mi ezt valljuk, az nem egyenlő azzal, hogy azt hisszük,
1923# hanem azt valljuk. Aztán, ez a mi vallásunk. Rendben van, de… még akkor se „ez a mi hitvallásunk”. Az egy
1933# kicsit jobb, ha valakinek az valóban hitvallás. Mi így mondjuk, mi így tartjuk, ez, ez pontos kifejezés. Mi így
1943# mondjuk. De hogy ezt hiszem-e, vagy nem …
1947# 7. A hit annak biztosítéka, hogy az ideáljaim meg fognak valósulni. A hit annak biztosítéka vagy útja, hogy nem
1957# hiábavalóak az én álmaim és ideáljaim – a hit révén ezek meg fognak valósulni. Ezt igazából elmondtam
1966# nektek a múltkori alkalommal, hogy ez a, ez a felnőttként megkeresztelkedő valaki milyen gyönyörűen fejezte ezt
1976# ki, hogy hát rádöbbentem, a keresztségnek semmi köze az ideáljaim megvalósulásához.
1984# 8. Ú-ha! Azért, na. Azok a kötődések és függések, amelyeket sohasem vizsgálok meg. A meg nem kérdőjelezett
1994# bálványaink. Ha a lélektant kérdezzük, hogy mi az a meggyőződés,
2000# akkor a lélektan úgy felel, hogy a meggyőződéseink vagy hiedelmeink azok a bennünket nagyon mélyről
2009# mozgató lelki tényezőink, amelyeknek az igazságtartalmára nem reflektálunk, és nem kérdezünk rájuk. Sőt, azok
2020# a tartalmak, amelyek gyakran kisiklanak a racionális vizsgálatnak a tekintete elől. Hogy hit volna mindaz, amit nem
2031# szívesen vizsgálunk meg, hogy az valóban igaz-e vagy nem. Tehát ebben van, van igazság, de hogyha a mi hitünk
2041# semmi más, mint hogy azoknak a hiedelmeknek, azoknak az Istenre vonatkozó hiedelmeknek az összessége, amelyeket nem
2052# vagyunk hajlandók kritikus szemmel átvizsgálni, Hát, hát akkor nem kívánom egyikünknek sem, hogy hívők
2062# legyünk. Hát az, az maga az önámítás, a, a, a, akkor, akkor végtelenül szánalmasak vagyunk. De hát ezt már,
2073# ezt már Pál apostol is megmondta. Tehát azok a kötődések, függések, amelyeket sohasem vizsgálok meg. Meg nem
2083# kérdőjelezett bálványaimhoz vonatkozó viszony.
2087# 9. Annak módja, hogyan lehet Istennél bizonyos dolgokat elérni. A hit annak útja és módja, hogy hogy lehet Istent
2098# befolyásolni, manipulálni, satöbbi. Ez ahhoz a, ahhoz a világhoz vezet, hogy a hit tulajdonképpen a vallásos
2109# mágiának egy része. Ugye, a mágia az, amivel az Istent képes vagyok befolyásolni. Nagyon sok hívő ember
2119# mágikusan imádkozik. Mágikus lélekkel dobja be a Szent Antal perselybe a kétforintost. Ez inkább valamiféle
2129# mágia, az Istenre való hatásgyakorlásnak az eszköze. Elnézést, aki vasárnap volt most nálunk szentmisén, neki,
2140# neked most ez ismétlés lesz, de a vallásos mágiának egy nagyon érdekes, hát útját vélem látni. Az
2149# Ószövetségben lehetséges volt mágikus viszonyt kialakítani a törvény-megtartással kapcsolatban. Vagyis: Isten
2160# adja a törvényt, és azt mondja, hogy tartsuk meg. Ha tehát én megtartom a törvényt, akkor én befolyásolni tudom
2170# az Istent. Mert hiszen Isten azt mondja: „Ha megtartod a törvényt, jó lesz a dolgod”. Ezért aztán megtartom a
2181# törvényt, de azért, mert ezáltal tudom Istennek a jóindulatát elnyelni. És ha nem tartom meg a törvényt, akkor
2191# rettegek attól, hogy Isten majd megbüntet. Ezért tehát a törvény megtartása valójában egy mágikus
2201# vallásgyakorlat, célja pedig az Isten jóindulatának az elnyerése. Valójában van akkor itt egy bizalom ezzel az
2211# Istennel kapcsolatban? Dehogy van! Egy nagyon nagy bizalmatlanság van. Bizalmatlanság van, bizonytalanság van és a
2222# biztonság-érzetnek súlyos megrendülése. Ezért aztán gyorsan megtartom a törvényt, … egy olyan Istenben,
2232# akiben nem nagyon bízok, legalábbis egy valami tűnik biztosnak, hogyha nem tartom meg a törvényt, rossz dolgom
2243# lesz, s jól pórul járok. Ez tehát akkor: a törvény által fog szeretni Isten és ha nem tartom meg a törvényt,
2253# Isten nem szeret. Akkor a kereszténységnek volt ezután egy, egy csúnya félreértése. Ha jó kisfiú leszek és jó
2264# kislány leszek, azzal gyakorlok hatást a Jóistenre. Ezt egy jó kis neurotizáló vallási nevelés totálisan meg
2274# tudja erősíteni. Mondom ennek a klasszikus példáját: mikor azt mondja este lefekvés előtt a, mondjuk az anyuka,
2285# hogy még brutálisabb legyen: „Lacika! A Jóisten mindent lát. Belát a paplan alá is!” Ebben tudnám valahogy
2295# összefoglalni a neurotizáló vallásos nevelést. Tehát a Jóisten mindent lát, és belát a paplan alá. Ismertem
2306# olyan valakit, aki olyan mértékben volt már ettől a neurotikus bűntudattól megfertőzve, és gondolta azt, hogy
2316# „ha jó kisfiú leszek, Isten majd szeret, és ha nem vagyok jó kisfiú, akkor viszont nem szeret”, hogy
2326# esténként mikor lefeküdt, akkor a jobb kezét odakötötte az ágynak a széléhez. Jobb kezes volt, hát most mit
2336# csináljunk vele, hát … hogy ennyire ügyetlen volt a balkeze. Na, szóval. Ez közkeletű, közkeletű tévedés,
2346# hogy ha én jó vagyok, akkor az Isten szeret, ha nem vagyok jó, egyrészt Isten lát, és annak arányában ahogy nem
2357# vagyok jó, nem szeret engem. Hát ez honnan jön? Hát hogy Jézus Krisztusnak az atyja nem ez, az biztos, de azért mi
2368# ezt, ezt tudjuk ám nyomatni. Ti is! Apukák, anyukák, tű-rü-rű…! Na, és ugyan…, ugyanez a cipő, csak egy
2378# kicsit más a fazon, amikor azt mondom „ha hiszek Istenben, akkor Isten majd szeret engem”. Hogy a hit által van az
2389# üdvösség. A hit által van az örök élet. Hit által van a megváltás. Ha tehát hiszek, akkor igazából a hit,
2399# mint valami mágikus, mágikus eleme az Istennel való kapcsolatnak befolyásolja az Istent, és a hitem által fog
2410# engem szeretni. Totális tévedés. Ugyanis Isten nem azért szeret, mert hiszek benne, és hogyha nem hiszek benne,
2420# akkor is szeret. Csak akkor a kapcsolatunk sokkal kevésbé kölcsönös, és ez a szeretet nem nagyon tud átjönni
2431# hozzám. Én meg aztán pláne nehezen fejezem ki az iránta való szeretetemet. Ez, ez a „ha jó vagyok, Isten
2441# szeret”, és akkor így befolyásolom Istent ez inkább a katolikus tévedés, „ha hiszek, akkor szeret az Isten”
2451# ez meg inkább a protestáns tévedés. (Telefoncsörgés… – Oh! Na, ez még nem volt ma. Ez a…És akkor, akkor…
2461# Hogy? Kéretlenül… )
2463# 10. Valamiféle tekintélynek való alárendelődés és engedelmesség. Hogy ez a hit. Ez, erről lehet, hogy nem tudom
2474# én, fél évet kéne beszélni. Mert itt nem csak külső tekintélyről van szó, mikor az apa azt kérdi a
2483# gyerekétől, hogy „Na hát most hiszed, hogy meg fogod kapni azt a rohadt karácsonyi ajándékot, vagy nem?” És
2494# akkor valójában a gyereknek nem a bizalmára kérdez rá, hogy „Mondd csak, Petikém, bízol apában, vagy nem?
2504# Miért nehéz neked bízni az apuciban?” Nem erre kérdez rá, hanem arra, hogy „Apád megmondta, hogy megveszi azt
2514# a rohadt lendkerekes autót, te meg itt nyüszítesz, hogy apa én….” Ez… akkor az apa nem a hitet kéri számon,
2525# főleg nem a bizalmat a kisfiúban, hanem, vagy nem arra kérdez rá, hanem hogy hogy lehet az, hogy az ő
2534# tekintélyének nem engedelmeskedik ez a rohadt kölyök… Ez azonban a…, ez azonban még a, a könnyebbik része,
2545# nyilván irodalmi alkotásokban, filmekben katasztrofálisan jó példáit láthatjuk annak, mondjuk ahogy szerzetes
2555# rendekben a hitet összekeverik a tekintélyelvűséggel. Vagyis aztán hogyha, ha az Istennek már nem tudom én milyen
2566# … na, tehát hogyha egy püspök atya, vagy egy nem tudom én ki az, az, itt, itt megtestesíti nekem
2575# szőröstül-bőröstül az Isten akaratát, hát akkor azért egy kicsit gáz. És hogyha a hit az lenne, hogy én, én
2586# … hát az meg nagyon gáz. A… hát, hát… na, hát nem tudok mást mondani, mint hogy, mint hogy a bíróságon se
2596# áll már az meg, hogy parancsra lőttem… Igen? Hát akkor 20 év. Tehát az, hogy parancs… parancsra hittem…,
2606# parancsra… Hát ez, ez nem hit, hanem tekintélytisztelet, tekintélyelvűség. (Ez hihetetlen! Na, valamit akartam
2616# még mondani, csak ez a… ja igen.) Hogy ezt látom még a könnyebbik esetnek. Mert, mert azért az a külső valaki
2627# legalább általában ember szokott lenni. Mondjak egy… ú, nem tudom, hogyha ezt mondom, akkor meg fogtok
2637# botránkozni, vagy mi lesz, a…, szóval… Mondom azt a számomra fölszabadító mondatot, ami engem kigyógyít a
2647# kóros tekintélyelvűségből. Ő is csak büdöset kakil. Ez, mikor ezt elképzelem, hogy az a hhh…. az megy és ott
2657# trottyant, és akkor… jól van, akkor helyre lehet őt is rakni. Jól van, akkor veszünk neki WC papírt, szóval…
2668# Ezért ezt látom a könnyebbik esetnek. Ezt, mert azért általában, általában, hogy mondjam, azért előbb-utóbb,
2678# na. Megszagoljuk azt a bűzt. Hogy jól van, jól van, lehet, hogy nagyon jó fej, meg mi, de azért, de azért, de
2689# azért… Emberből van és kész. Viszont ami ennél sokkal nehezebb, ez az, hogy ha most Freudnak azt a nagyon,
2699# egyébként jól használható személyiség-modelljét vesszük, hogy van az én, a felettes én, meg van az ösztön
2709# én, akkor nagyon sok emberben az Isten leginkább a felettes énhez hasonlít. És az Istenhez való viszonya – hit
2720# – a felettes énhez való viszonyát jelenti döntően, és emiatt ezek a felettes én istenek, hát ezek tudnak
2730# brutálisak lenni, bosszúállóak lenni, számon kérőek, szeretetlenek, gyöngédség nélküliek és a többi. Az
2740# illetőnek ilyen a felettes énje. De mi ezzel a nehézség? Hogy ha nem tudom én, te szigorú vagy velem, akkor azért
2751# valamennyi távolság csak van köztünk, na de a felettes énemtől hogy tartsak távolságot? Az sokkal nehezebb
2761# művészet. A, a… teljességgel tudunk azonosulni a felettes énünkkel. Teljesen a felettes énünknek a markába
2771# tudunk jutni. És azok a, a már belső hangon szóló direktívák, normák, kötelezettségek, beleértve a téves
2781# lelkiismeretünknek a hangját… az a kifejezés jutott erről eszembe, hogy a lelkiismeret a felettes én része ebben
2792# a modellben, hogy egy lelkiismeret-diktatúra alatt sínylődünk. A lelkiismeretünk diktál. Most azt mondhatjuk, hogy
2803# „hát nincsen jobb”. Ez igaz, de ezért mondja, milyen érdekes, hogy, hogy nem t’om, a humanista világ attól
2813# van elájulva, hogy lelkiismereti szabadság. És mi van a másik oldalon? Az, hogy nem vagyunk szabadok a
2823# lelkiismeretünktől. Na, és akkor aztán, ugye a három… – ezt mindig szoktam, minden évben legalább elmondom
2833# háromszor – hogy, hogy a három dolog, ami a legnagyobb katasztrófát hozza a világra: egy teljesen ösztönös
2844# kontrollálatlan szerelmi élet, egy teljesen ösztönös, kontrollálatlan lelkiismeret, és egy teljesen ösztönös,
2854# kontrollálatlan istenkép. Ezekből fakad a legtöbb szenvedés a világon. Nagyon szép a lelkiismereti szabadság, de
2865# legalább annyira kellene szabadság a lelkiismerettől, legalább annyira. Különben a felettes én diktatúrája
2875# alatt sínylődünk és nincs, nincs, nincs távolságtartás tőle. Onnan indultam el, csak aztán be…lelkesültem,
2885# és ez nem egyenlő a hittel, hogy… ez csak szenvedély, na, hogy – most elfelejtettem. Igen, hogy milyen érdekes
2896# az, hogy a, a, a vallás jelesül is a kereszténység egészen biztosan és állandóan fölszólít bennünket arra,
2906# hogy merjünk és tudjunk a lelkiismeretünkkel távolságot is tartani, és azt állandóan nevelni. Mert hiszen a
2917# lelkiismeretünk úgy alakul ki a személyiségfejlődésünk során, ezért a lelkiismeretünknek a hangja nagy
2926# részében apukánknak, anyukánknak, tanító néninknek és egyéb személyeknek a hangján szól. Hát miért, és
2936# ők tökéletesek? Hahh! Hahh! Tehát az igazi nagy nehézségünk ezen a ponton az, amikor egy kritikátlan viszonyunk
2947# van a felettes énünkhöz, és ezt a kritikátlan viszonyt nevezzük hitnek. Azért, mert a felettes én hordozza
2957# ezeket a morális tartalmakat, hordozza a normákat és az egyebeket. S akkor azt mondjuk, hogy… Önismereti
2967# csoportokban állandóan ezzel kell dolgozni. Az olyan önismereti csoportokban, ahol az istenkapcsolat fejlesztése is
2978# az egyik cél, állandóan rogyásig, rogyásig ezzel kell dolgozni, rogyásig. Hogy, hogy micsoda, hogy az Istenre
2989# vonatkozó képzetek valójában a felettes énnek a cuccainak felelnek meg. Hogy, hogy Jézus arcvonásait alig-alig
3000# tükrözik, az biztos.
3002# A felettes énnek azonban megfelelnek. Tehát itt, jó, tehát felettes én és istenkép kritikátlan követése.
3011# Ez nem, nem az a hit, amiről beszélünk.
3014# Ezeket most, most, most el-elmondtam, és közvetlenül ehhez kapcsolódik a következő téma, hogy akkor most
3023# próbáljunk valamit mondani arról a hitről, amit tényleg hitnek nevezhetnénk. Talán múltkor ezt már előre
3033# elmondtam nektek, ha legegyszerűbben ebben az összefüggésben kéne megfogalmazni, akkor azt mondhatnánk, a hit
3042# döntés a bizalom mellett. Hogy a hit döntés a bizalom mellett, és újra döntés a bizalom mellett, és folyamatos
3052# újradöntés a bizalom mellett. És egy ilyen élet, életmód… a… na most. De azért ezt, ezt lehetne egy picit
3061# árnyaltabban is mondani. És most ezt a picit árnyaltabban mondást akarom idehozni, de semmiképp se fogok majd
3071# definíciót adni, inkább csak így, így vívódjunk ezen együtt, s az fog nekünk segíteni, hogy mikor tanultam a
3080# tanulásról, meg tanultam a tanításról, akkor egy bizonyos Kolb nevű pasasnak egy nagyon érdekes tanulási
3090# modelljére találtam rá. Ismeritek ti ezt? Kolb. Tapasztalati tanulás köre. A tapasztalati tanulásnak inkább
3099# spirálja. Mert el, elmondom nektek. Egy… mert ugyanis egyszer csak két dolog összeállt bennem. Ahogyan Kolb
3109# leírja a tapasztalati tanulást, kísértetiesen hasonlít ahhoz a folyamathoz, ahogy a tanítványok a föltámadt
3118# Jézusba vetett hitre eljutnak. A kettőt egymásra vetítettem és az jött ki belőle, hogy valami hihetetlenül
3127# hasonló folyamatról van szó. Pedig nyilván, amikor a János evangelista leírta azt, hogy hogyan fut Péter meg
3137# János a sírhoz, és aztán hogyan jut hitre János a föltámadt Jézussal kapcsolatban, akkor nem tudott még Kolb
3146# tapasztalati tanulási modelljéről, de hogy a kettő nagyon izgalmasan össz… egymásra cseng. Ezért először
3156# elmondanám ezt a modellt, ez önmagában is jól használható, tök jó szerintem, és aztán akkor a hitre vonatkozó
3165# következtetéseinket ez alapján tudjuk levonni. A tapasztalási modell a következőt mondja. A tanulásunk az első
3175# sorban tapasztalat útján történik, miközben természetesen a tapasztalat útján racionális elvont dolgokkal is
3185# találkozunk, de mégis csak a legfontosabb dolgaink – tulajdonképpen minden – egyfajta tapasztalási folyamatban
3194# hát lesz a mienk, vagy nem t’om én, mélyül el bennünk, és hogy ennek a tapasztalási tanulásnak négy
3203# klasszikus fázisa van, és ez a négy fázis megfeleltethető a személyiségünk jellegzetességeinek. Ez tehát azt
3213# jelenti, hogy nem csak négy fázisból írhatjuk le, hogy hogyan tanulunk meg valamit, hanem azt is, hogy a négy
3222# fázishoz négy fajta személyiségtípust is oda tudunk sorolni, ami azt jelenti, hogy ahogy tanuljuk az életet, abban
3232# ami a mi személyiségünknek megfelel, a tanulási folyamatnak abban a részében nagyon erősek vagyunk, ott teljesen
3242# túlfejlődtünk, de ahol a személyiségünknek a gyönge pontja van, ott, ott dől el az, hogy valójában mit vagyunk
3252# képesek elsajátítani, és valójában mit vagyunk képesek valóban megtanulni. Mert azt mondja ez az ürge, hogy ami
3262# igazán a miénk lesz, az úgy lesz a miénk, hogy mind a négy fázison átmegyünk. Ha valaki tehát a
3270# személyiségében egyoldalú és nem is fejleszti magát, akkor lesz egy csomó benyomása a világról, valamilyen
3280# jellegű benyomása, de ez igazán őt nem tudja fejleszteni. Az élete nem tud előre menni, az életéből nem tud
3289# tanulni. Az életesemények nem viszik sehová. Van kapcsolata az Istennel, de abból valahogy sehogy se jön ki semmi.
3299# Ú, ez most, gyorsan elmondom a négy fázist, mert így a levegőbe dumálok csak, na.
3306# 1. A tapasztalás és észlelés. Inkább mondjuk ezt észlelésnek, de ez az ürge azt mondja, ő nem ezt a két szót
3316# használja, hogy tapasztalás, mert ő az egész folyamatra használja hogy tapasztalás; fölfedezés. Ezt mondja, az
3326# első fázis a fölfedezés. És ugye akkor azt is mondja, hogy vannak fölfedező emberek. Vannak olyanok, akiknek a
3335# viszonya a világhoz egy ilyen fölfedező viszony, ami a személyiségükből adódik. A fölfedező ember jól
3344# észlel. Ugye, nagyon jól érzékel. Ha kimegyünk majd ebből a teremből, a fölfedező jellegű ember jól meg tudja
3354# mondani, hogy mi hogy volt. Ó, mert nagyon, itt rögtön levette, hogy itt, itt mi van. A fölfedezőnek jó a
3363# fantáziája. A fölfedező érzékeny a folyamatokra. Azután: a fölfedezőnek vannak új ötletei, nagyon szeret
3372# tervezgetni. (Isten áldjon titeket! A… mentek fölfedezni valamit.) Ő klasszikusan humán beállítottságú ember
3382# szokott lenni, klasszikusan és a gyöngéje általában a döntés halogatása. Ez… a… mondom például, amikor
3391# jön hozzám valaki és beszélgetek egy fölfedező jellegű emberrel. Ha ő is fölfedező jellegű, meg én is:
3400# katasztrófa. Akkor van az, hogy mondjuk egy ilyen terápiás folyamat, vagy lelki gondozói folyamat három évig tart.
3410# Mert mindig valamire rácsodálkozunk. Tehát ő hoz egy témát, jaj de izgalmas, megnéz… jaj, micsoda, ezt ho…,
3420# jön a következő alkalommal, megint hoz új dolgokat, és én mindegyikre ráharapok és de izgalmas! És akkor,
3429# amikor már fél évig jött, jönnek az összefüggések. Kezdjük megérteni a folyamatokat. Éveken keresztül semmi
3438# fejlődés, tehát egyszerűen csak szemléljük, szemléljük ezt és iszonyú jó dolgokra jövünk rá, marhára
3447# élvezzük, s az illetőnek az élete semmivel se megy előrébb. Ugye, ez, mikor jön, hogy na egyszerűen valahogy nem
3457# bírok kapcsolatokat kialakítani. Jaj, de izgalmas! Jaj, hát ez, ez marhajó, na, és akkor miért és akkor mondja
3467# el, és akkor gyerekkor, és … Születés előtti tapasztalatok, három hónapig, trrr-rrr, fú, és akkor elkezdünk
3476# mindent érteni, és baromi boldogtalanok vagyunk közben. És tulajdonképpen a becsapás az, hogy ő is élvezi,
3486# tehát hogy ő is azt gondolja, hogy most jutunk előre, mert most már innen is megnéztem, és most, most már onnan
3495# is megnéztem és, és most … Nem hiszem, hogy különösebb fantázia kellene ahhoz, tehát nem csak a fölfedező
3505# típusúak fogják ezt gondolni rólam, hogy én egy fölfedező típusú valaki vagyok, és most sikerül a hatodik
3514# személyiség-modellt elmondanom néhány év alatt, és azt gondolom, hogy ezzel majd jutunk valahova. Természetesen
3524# egy kicsit se jutunk előrébb, de az én fölfedező agyamnak ez nagyon érdekes és én azt gondolom, hogy ez milyen
3534# izgalmas lesz, most megnézzük 125 felől, hogy… na és akkor, és ugyanott vagyunk, ahol vagyunk. De azért ezt most
3544# már elmondom. De hát különb… de most, de hát különben mit csinálunk? Tehát… Volt valaki, nagyon, többek
3553# is, de jó fejek. Volt egy… teljesen mások, mint én. Azt… jó fejek. Volt olyan valaki, aki azt mondta, két
3562# alkalommal volt itt, meséltem nektek róla? Két alkalommal, és utána azt mondta a barátainak, akik lehívták ide:
3572# „Hát én többet nem jövök. De nem azért, mert szörnyű volt – azt mondta – ú, hát ez a két alkalom adott
3581# nekem annyit, ezt most megpróbálom megcsinálni.” Járt hozzám egy házaspár ilyen családsegítésre. Egyszer
3590# csak a férfi jött, és azt mondta: „Most már annyi mindent tudtam meg magamról meg a kapcsolatunkról, hogyha még
3600# jövök ide, az már csak összezavar.” Teljesen igaza van, egyébként egy műszaki értelmiségi. Azt mondja, most
3609# már, most már van 25 tervünk a léghajóra, most már építsünk meg egyet, hát…, hát ez, ez tök jó, hogy nem
3618# t’om, 25. projektünket nyertük az EU-ban, csak még egyikünket se csináltuk meg. Mert, na, tehát a fölfedezés
3628# nagyon fontos a tanulás folyamatában, de hogyha, ha ezért nekem például az iszonyú nehéz, hogy, hogy, hogy ennek
3638# a fölfedezési folyamatnak gátat szabjak. Nem nálad, magamnál, magamnál. Az… évekig kellett tanulnom azt,
3647# például, ami hát persze egy evidencia, hogy ne nagyon kérdezgessük a klienst. Hát ne, ne nagyon kérdezgessük,
3657# mert az ember mi alapján kérdez? A saját érdeklődése alapján. Ezért sokkal jobban járunk, ha keveset
3666# kérdezünk. Te csak beszélj! S akkor mm-mm-mm. S akkor …. na, tehát ez valahogy úgy néz akkor ki, hogy amikor te
3675# már 125-ször is megértetted, hogy mi a baj veled, akkor neked nem kell egy 126. pontot is megérteni, hanem valahogy
3686# a cselekvésig kéne eljutni. Na, leírtuk a fölfedezőt.
3690# 2. A gondolkodó. Ugye a fölfedezésből, hogy rácsodálkozunk, me…, he…, jön a gondolkozás, az erőssége a
3699# megfigyelés és a reflektálás. A gondolkodó típusú ember az, aki nagyon szeret aztán folyamatokat leírni,
3708# modelleket készíteni. Néha annyira szereti ezt, hogy, hogy túlzásba esik, és néha a valóság a modell
3717# áldozatául esik. Ugye, mindent belegyömöszölünk egy modellbe és csak abban vagyunk képesek látni. Ez a, a,
3727# megint csak mikor nem t’om ilyen segítést tanultam, akkor ott nagyon megtanultam azt, hogy legalább tudjak 2-3
3736# modell szerint gondolkodni, legalább…, tudjak modellt váltani. Mert lehet, hogy az egyik modell nem ír le valamit
3746# jól, a másik modell meg nagyon frappánsan leírja ugyanazt. De közben legalább egy modellben legyek nagyon profi.
3756# Ezt még nem találtam meg. Eszembe jutott egy kislány, ez a megtalálni, nem megtalálni… Volt assz’em három vagy
3766# négy éves ez a kislány és az anyukája ült a „fotölyben” és éppen olvasta az újságot. És bejött ennek a
3775# kislánynak a kistesója, és azt mondja: „Anya, anya, nem találom a játékomat!” és akkor pötyögtek a
3784# könnyei. S akkor az anyának semmi kedve nem volt fölkelni és azt mondja, hogy, a három éves lánynak, legyen
3793# mondjuk Pannika: „Pannikám, keresd már meg a játékát!” Mire a Panni így végigmérte: „A te gyereked.”
3802# Ilyen egészséges érzéke volt, s utána az anya ezen hihetetlenül elgondolkozott és azt mondta, hogy milyen
3811# döbbenetes, itt van ez a három éves gyerek, és hogy nemegyszer, amikor, amikor ő érzékeli azt, hogy tényleg
3821# szükségem van az ő segítségére, mert az egyik kezemben ez van a másikban az, és a gyereknek meg ki kéne fújni
3830# az orrát, akkor tényleg segít a kistesójának, de hogy egy villanás alatt fölmérte, hogy az anyának semmi
3840# komolyabb dolga nincs, akkor foglalkozzon a gyerekével. Ezt három évesen. Na, tehát a gondolkodó: absztrakt
3849# folyamatokon keresztüli tanulás és látás. Aki például, mikor én mondtam azt, hogy na van most itt egy modell,
3859# négy lépésből áll, egy folyamat, és akit így ez fölvillanyozott, „jaj, de, ez jó, ez jó, ezt majd tudjuk
3868# használni”… hát igaz ez csak egy modell, de úgy aki megörült ennek, hogy valamire ezt használni tudom. Nahát
3878# a másik meg azt mondja, hogy egy modellt nem lehet használni. A modell az egy modell. Oké. Tehát ő tud nagyon
3887# elméleti és általánosító lenni. Ez tehát a második fázis. Fölfedezés, érzékelés és aztán ebből egyfajta
3896# elvonatkoztatás és gondolkodás. Például családterapeuta nem menjen olyan…, na, tehát családterapeutának ne
3906# menjen olyan ember, aki iszonyatosan jó fölfedező, de képtelen a gondolkodási fázisban jól működni. Mert egy
3915# családsegítésnek döntő része az, hogy nagyon jól megfigyelem, hogy hogy működik a család, de utána képes
3924# vagyok modellálni a folyamatokat. Leírni, mert a családnak éppen az a nehézsége, hogy nem bírja a saját életét
3934# kézbe venni. Ugye, hogy ők vannak nagyon benne, érzékelnek rengeteg mindent, nem bírják kézbe venni. Most hogyha
3944# a családterapeuta is csak ott érzékel, hát akkor nem, nem nagyon érdemes hozzá menni. Lehet, hogy iszonyú jó
3954# megjegyzései lesznek, csak az nagyon kevés lesz. De tudom, hogy ez nem egy családterápiás továbbképzés,
3963# úgyhogy…
3963# 3. Vannak a döntéshozók, akiknek ebben a tanulási spirálban, vagy folyamatban a döntéshozatal az erősségük.
3973# Hát így kicsit így körbenéznek, ugye, éppen így á…, utána hogy egy kicsit úgy körbenéztek – azért
3981# mégiscsak, úgy adnak magukra – hát egy minimálisan elgondolkoznak, és aztán… Klasszikusan a politikus ilyen.
3991# Nem szenyózni akarok, ténylegesen így van. Tehát a politikusoknak sokkal nagyobb százaléka klasszikusan
4000# döntéshozó típus. Ugye, őnekik az ars poetica-juk az, hogy „Jobb egy döntést meghozni, még ha rossz is, mint
4010# elodázni, meg ö…”, hát ennek a levét isszuk. Kevés megfigyelés, kevés gondolkozás, de döntünk. És… a…
4019# Nyilván, hogyha meg nem döntünk, az is katasztrófa. Tehát ténylegesen vannak olyan pontok, amikor, hát nem
4028# mondom, hogy tanácsolnám ezt valakinek is, de azért azt mondanám, hogy figyelj, érdemes volna most már tényleg
4038# valamit döntened, és aztán tanulni a döntésed következményeiből. Mert most már annyira megrekedtél a döntés
4047# előtti tanulásnál, hogy tanulj a döntésedből. Most már… Na, a döntéshozó bizonytalanságánál a rossz
4056# döntés is jobb. Nagyon szereti az egy megoldású helyzeteket. Ugye, nem csak politikusok szájából retorikus fogás
4066# az, hogy „Egy választásunk van. Ebben a helyzetben ezt lehet csinálni.” Ugye, ezek ilyen klasszikus… Ő
4075# tényleg ezt gondolja. Nagyon, nagyon szereti a világot valóban ilyen kizárólag egy szálon futó valaminek látni,
4085# ahol úgy tudunk előre jutni, hogy döntéseket hozunk. Természetesen nem csak politikusok, hanem vezetők, vezetők,
4095# vezetők tudnak. Ha egy vezető olyan valaki, aki nehezen hoz döntést, abból nagyon nagy bonyodalmak tudnak
4104# származni. Nagyon, nagyon. Nagyon sok pap kifejezetten gyönge döntéshozó, miközben egy, egy, hogy mondjam, egy,
4114# egy, sz…, egy, tele van szívóssággal és egy szuper rendes valaki. Érdekes volt ám ez, egy kis kulisszatitok,
4123# hogy nagyon sok jó döntéshozó püspököt neveztek ki 20-30 évvel ezelőtt. Kifejezetten, ütötték-vágták.
4132# Tük-tük-tük-tük-tük. Jöttek is a döntések sorban. És akkor ugye mindenki azt mondta, legalábbis a mi
4141# egyházunkban ez így volt, (hííí, mindjárt vége!) a mi egyházunkban így volt, hogy elkezdtünk sírni, hogy,
4150# hogy miért nem választanak már egy, egy, egy ilyen igazi, meleg szívű papot püspöknek? Egy olyan igazi
4159# empatikusat püspöknek, hogy, hogy, hogy … ugye, most nagyon egyszerűen mondom, ahogy itt van, hogy egy olyan „jó
4169# papot” kéne már püspöknek. Nem mindig ezeket a, ezeket a … na. És akkor lett. Egymás után ilyen igazi meleg
4179# szívű, tényleg, szóval rá…, na, szóval hogyha, ha arra, azt kéri… hogy Krisztus milyen lehet, hát valami
4188# ilyesmi. Az egyházmegye meg kezdett romokban heverni. Mert mindig kikerülték a döntéseket. Mert mindig mindenkit
4198# megértettek. Hihetetlenül együtt érzők voltak. Ezer felé rohantak mindenkinek segíteni. És nem lehetett
4207# belőlük egy normális igent vagy nemet kicsiholni. Ugye, volt olyan, emlékszem egy pap fölment, azt mondta, az a
4217# stratégiám a püspök úrral, hogy azt mondom neki: „Püspök atya, kérem, mondja, ha valamire nincs pénz, de ne
4226# mondja, hogy … majd előteremtjük, Lacikám, meg te csak bízz és rajta leszek, Petike… Ne, tehát mondja meg,
4236# hogy nincs lóvé. Akkor hazamegyek és koldulok, vagy valamit csinálunk majd, de ne ezt, hogy…” És akkor, hogy
4245# micsoda, milyen nehéz már felnőtt emberként 50 évesen eljutni oda, hogy hát azért egy-két döntést meg kéne
4255# hozni. Mert hogy empátiából még éhen lehet halni. Ú, úgyhogy, úgyhogy én is, én is, nagyon, ezt…, nagyon
4264# pofára estem. Ugye, én is azt mondtam, milyen rendes embereket kéne püspöknek. Hát, lehet, hogy nem is köll, hogy
4274# annyira rendes legyen. Mert néha abból a rendességből több baj származott, mint ha egy kicsit rendetlen, de az
4283# néha legalább a fontos döntéseket meghozta. (Na, és akkor a negyedik…)
4290# 4. (Gyorsan elmondom, nahát még, na, úgy nem mehetünk el, hogy…) A cselekvő. A cselekvő, ő célirányos és
4299# rugalmas. Nyitott és lelkesítő. Ő az igazi aktivista. Ugye, ez jó, jó kifejezés is rá. Tehát aki kipattan és
4308# mobilizálja az embereket. Na, jó. Ne, csak eszembe jutott az, hogy hányszor kérték rajtam ezt számon. Hogy hát,
4318# jól van, most egy, egy vasárnapi beszéd az egy tizenöt perc ilyen … Na és atya, mit csináljunk? Akkor elkezdtem
4328# próbálni, próbálni mondani, hogy akkor lehetne ezt csinálni, vagy azt, de már ettől is húzták a fogamat.
4337# Mondták, hogy jó, jó, de hát ez nem elég. Hanem hát, hát atya, hát itt programokat kell csinálni! Ugye, vannak
4347# papok, ez megint érdekes, hogy, hogy itt rálátunk – már elnézést, papok, hát látjátok, ilyen beszűkült
4356# vagyok, de nyilván mondhatjuk tanárokra is. Hogy vannak ilyen cselekvő tanárok. Azok, hát, a diákok rajonganak
4366# értük. Az a jó fej tanár úr, az összes többi egy hülye, az csak ott a szemüvegével ott, ott, ott szenved a
4375# katedrán, bezzeg a Pista, Pista tanár úr! Az, az, az klubot csinál, megyünk kirándulni, igaz le, lezuhant ott a
4385# mélybe az egyik, de nem baj, olyan… az, az egy milyen belevaló! Este visszajön és akkor este balhézunk és jön
4395# velünk inni, és na… hát minden tanár ilyen lenne! Ú, te jó ég! És a, a, az egyházunknak is meg voltak a
4404# korszakai amikor, amikor nem t’om, hát szóval egy ilyen mozgalmár katolicitás. Ugye, KALOT, KALÁSZ, …, szóval
4413# hogy ilyen, és akkor vannak mozgalmár papok, és baromi jól csinálják. De tényleg csak csinálják, és hogy, hogy
4423# egy… Utolsó két mondat. Van egy egyházközség, klasszikusan ilyen papja van. De olyan zseniális dolgok vannak
4433# ott, egyszerűen így kezdek így, be…, hogy mondjam, így beszippan így a fejem, így az arcom így beszívódik,
4442# mikor ott valaki…, valakivel beszélek, hogy mit csinálnak, tehát hónapról hónapra olyan dolgokat csinálnak,
4451# hogy tíz év alatt nem csinálunk annyit, mint ők egyik hónapról a másikra, és ráadásul jó dolgokat. És akkor,
4461# hát… sárga irigység elöntött, hogy, hát ez zseniális, meg minden. És az emberek meg azt mondják, hogy hát,
4470# iszonyú rossz. Tehát hogy tök jó dolgokat csinálunk, de már senki se tudja, hogy miért. Tehát hogy ilyen, ilyen
4480# mit…, egyszer csak hú, de most ha elmondom, fogjátok tudni. Na, mindegy, elmondom. De valahogy az ötlet is jó,
4490# tehát hogy valaki… mindegy, de csinálunk valamit. Mondjon el az egyházközség 1000 rózsafüzért. De nem csak ez,
4500# értitek, mert ez még egy ilyen racionális izé. Hanem csinálunk hozzá egy tök szép ilyen, ilyen üveg
4508# akváriumot, s az üveg akváriumba mindenki, aki elmondott egy rózsafüzért, jöhet a misén és bedobhat egy ilyen
4518# kis golyócskát. És akkor az egész közösség látja, hogy a golyócskák hogyan nőnek, és akkor aztán az egész
4527# közösség a golyócskák növekedésével együttesen 1000 Mi… 1000 Üdvözlégy, vagy nem, mi, 1000 rózsafüzért
4536# elmond… De miért?
4538# Na, jó, akkor valahogy itt fogjuk folytatni. Jövünk, jövünk, minden kedden jövünk, jövünk, és csináljuk…
4550# Szeretne-e valaki hirdetni?