A tapasztalati tanulás spirálja 2. - A hitre jutás modellje 1.

Isten hozott benneteket! Nagyon köszöntök mindenkit!


0004# Újra itthon vagyunk! Jaj, de jó!... Igen, valaki azt mondja, hogy nem lehet hallani… Teljesen igaz. Lehet, hogy
0014# ennek egyik oka, hogy ti is beszéltek. Na, talán akkor most már lehet hallani.
0020#
0020# A múlt alkalom úgy él bennem, mint az álmom folytatása. Nem azért, mintha azt gondolnám, hogy menyire
0029# katasztrofális volt az az alkalom, hanem az a gyér világítás, olyan messze voltatok, az egész egy valahogy egy
0038# annyira ködös valami, mint hogy ha nem is a valóság része lett volna, de azért vissza tudok emlékezni arra, hogy
0048# mit álmodtam veletek múlt kedden este. És, emlékeztek, elmondtam azt a mit-tudom-én-már hány pontot, hogy a
0057# meghitt Isten-kapcsolathoz mi az,ami nem elég. És akkor azután, hogy mi az, ami nem elég, abból az is következett,
0067# hogy pl. nem elég az, hogy ha a hitre, mint az Istennel való kapcsolat formájára vagy módjára azt gondoljuk, hogy:
0076# a hit talán csak ez, a hit talán csak az, a hit talán csak amaz… Hogy ez önmagában nem fogja meghozni az Istennel
0086# való meghitt kapcsolatot. Ugye erről asszem 11 pont volt. Tehát egy csomó kijelentésünk volt arról, hogy mi nem
0096# elég, aztán arról, hogy mi nem a hit, és persze, utána én magam is egy hiányérzettel küzdöttem, hogy ez most
0105# nagyon szép lesz, és akkor utána ti nagyon dühösek lesztek rám, hogy elmondtam 11 pontban, hogy mi nem a hit, meg
0114# előtte nem-tudom-én hány pontban, hogy mi nem elég, és utána továbbmegyünk. Hogy azért ezt nem csinálom meg
0124# veletek. De! De! Ilyenkor viszont, amikor nem tudom én milyen nagy mondatokat kell mondani, hogy „mi az igazság”,
0133# azért akkor szoktam rosszul érezni magam. Több ok miatt is. Egyrészt azért, mert sokszor, amikor kimondunk bizonyos
0143# dolgokat, lehet, hogy nem adunk valamit, hanem elveszünk. És ezt gyorsan szeretném is megvilágítani.
0152# Volt nálam néhány nappal ezelőtt valaki, hogy a kis gyermekét kereszteljük meg. És ugye hát csak úgy nem lehet:
0161# beszélgetni kell velem! Ez a legnagyobb kínszenvedés! És akkor le kell ülni! És beszélgetünk. ÉS akkor mindig
0170# meg szoktam kérdezni, hogy „miért szeretnétek, kedves apuci, anyuci, hogy a gyerkőcötöket megkereszteljük?”
0180# És erre szoktak dolgokat mondani. És a következőt mondta ez az apuka-anyuka: „Hát minket tanítottak hittanra, a
0189# szüleim beírattak az általános iskolába, voltunk elsőáldozók, aztán tizenöt évesen bérmálkoztunk, és
0198# aztán ebbe és ebbe az egyházközségbe jártunk, ott voltunk tagok, és aztán megházasodtunk, hát igaz, most már
0207# – ez a harmadik gyerek – megváltoztak az értékpreferenciáink, de azért a keresztelés, az azért mégis csak
0216# jó lenne. Megmondom, hogy miért vakargatom, nyomogatom itt a nyakamat. Mikor kimondja azt a mondatot valaki, hogy
0226# „hát aztán úgy átalakult az értékrendünk, ez most nem is annyira fontos, nem is járunk vasárnap se…, de a
0235# keresztelés jó dolog”, akkor nem az okozza nekem a nehézséget, hogy ,,Ó! Hogy mondhat ilyet!”, mert hogy
0243# hihetetlenül értem, hogy az életben az értékek sorrendje változik. Ennek a kijelentésnek az elfogadása nem okoz
0253# nekem nehézséget. Ezt nagyon is el tudom képzelni! Nem gondolom róla azt, hogy rossz ember lenne, vagy ilyesmi…
0262# Hanem ilyenkor azon borzadok el, hogy akkor az a tíz éves hitoktatás, az milyen hatásfokú volt? Hogy akkor mi
0272# történt ennek a gyereknek az életében mondjuk 6 éves kortól 16 éves korig? És ha most megkérdezném őt, hogy
0281# „kérlek, mondjuk a hitünk alapvető igazságait mondd el!”, el tudná mondani gondolkodás nélkül! Ezt nevezem
0290# én nagyjából fogalmi tanulásnak. Ó, nagyon, a fogalmi tanulásban nagyon erősek vagyunk! Már egy kisgyereket 9
0299# évesen olyan dolgokról kérdezünk, meg olyan dolgokra tanítunk, amik egyébként messze fölülmúlják azt, amit ő
0308# különösebben be tud fogni, de képes megtanulni úgy, mint egy verset! És akkor hogy ezt fölmondja, akkor mi
0318# iszonyú büszkék vagyunk! Ú, miket tudsz te Petike, meg Pannika! Közben az egész egy fogalmi szintű tanulás. És
0327# az illető, aki, nem tudom én, kapásból szó szerint tudná idézni azt, hogy „Uradat, Istenedet imádd, és csak
0336# neki szolgálj, teljes szívedből, teljes lelkedből, stb.”, hát ezeket ő is tudja! És szinte semmi hatással
0345# nincs az életére!
0347# Tehát az egyik: lehet, hogy mondunk egy csomó pozitív kijelentést: így van, úgy van, így kell, úgy kell, ezt
0356# csináld, azt csináld… És akkor mi van?...
0359# Bizonyos szempontból. Mert úgy akartam indítani, hogy mondhatunk dolgokat, legföljebb általában a fogalmi szintet
0369# érinti, a racionális világunkat, legföljebb megértjük, hát a legjobb esetben valami „aha!” élményük lesz.
0378# A legjobb esetben történik az, hogy amit ilyen fogalmi szinten elmondunk, az nálad, de ez aztán igazán nem rajtam
0388# múlik, mondhatom akárhogy, a te tapasztalati szintedig eljut. Hogy valamiképpen, ami itt kimondatik, az nálad
0397# összefügg a te saját tapasztalataiddal. Akkor van egyáltalán valamicske értelme annak, hogy dumálunk.
0406# Na, szóval… De, hogy ennél a helyzet még rosszabb. Ugyanis azt gondoljuk, hogy „ó, itt van ez az anyuka, vagy
0415# itt vagy te, aki hitoktatásban részesültél”, tudjátok, ez a kifejezés, én „vallástanítás”-nak hívom. A
0424# vallásnak az elemeit lehet tanítani. Még a vallásgyakorlásnak az elemeit is lehet tanítani. Viszont
0432# „hitoktatás”, hát szerintem ilyen nincs.
0435# Na, de! Az lehet az illúziónk, hogy „hát, az neki be van rakva valami ilyen virtuális bankba, van egy csomó jó
0445# kifejezése, egy csomó hitigazságot megtanult, majd az kicsírázik! majd abból valami szép dolog előjön!” Hát,
0454# a csuda tudja, hogy előjön-e vagy nem!
0457# Mondom akkor erről is a példát. Jött hozzám egyszer valaki, házaspár, és akkor a nő pironkodva azt mondja,
0466# „hát, hát”, odajutottunk a beszélgetésben „ én azzal a családi hiedelemmel mentem a házasságba, hogy
0475# minden férfi egy gazember”. Hm. Nem ritka. És erre a férje mellette elkezdett nagyon gondolkodni: „hí, a
0484# nemjóját, ez érdekes, én vajon mit gondolok a nőkről?”, ilyen ösztönösen, mert hogy én fogalmaztam meg a
0493# nőnek a tapasztalatai révén, hogy „ó, hát akkor benned akkor ez van”, de én már csak kimondtam a végét, ő
0502# jutott el oda. „Na, és akkor Feri, szerinted nekem mi a hiedelmem a nőkre vonatkozóan, hát idejárunk egy éve,
0511# már annyi mindent mondtam a feleségemről.” Nincs az a pénz, hogy én ezt elmondjam! Éntőlem ezt ne várd!
0520# Jöjjél rá! És azért, mert persze én elég beképzelt vagyok ahhoz, hogy azt képzeljem, hogy én tudom, hogy neki
0529# mi a hiedelme a nőkre vonatkozóan, de eszem ágában sincs neki megmondani. Azért, mert ha megmondom, elveszek tőle
0539# valamit. Lehet, hogy igazam van, csak éppen a lényeget veszem el! Azt, hogy ő fölfedezte! Hogy ő jött rá! És az
0548# az élmény, amit a múlt alkalom végén úgy mondtunk, hogy „tapasztalati tanulás”, aminek a döntő része az
0557# élmény, az nem történik meg. Ezért igen gyakran van az, hogy leülök valakivel beszélgetni, és van egy csomó
0566# gondolatom arról, hogy mi van vele, ami aztán, ha hosszú ideig jön valaki, egy hónap, egy év után, messzemenően
0576# igazolódik. Hát, már amelyik. De mondjuk azok, amik igazolódnak! Még akkor is sokkal-sokkal jobban járok, hogy ha
0585# nem mondom ki! Az más kérdés, hogy amikor már csak arra van szükség, hogy megfogalmazzuk, akkor lehet, hogy
0595# megfogalmazom. De akkor ő már a tapasztalatát, az élményét, a gondolkozását, a munkáját, már mindent
0603# beletett! Én legföljebb kimondom azt, ami neki lehet, hogy most nem jönne így… De legföljebb ennyi. Mert ha én
0613# elébe megyek az ő tapasztalati tanulás-folyamatának, akkor bár lehet, hogy ugyanazok a kijelentések megszületnek,
0622# de az, ami benne megtörtént, az egészen más.
0626# Így aztán, ha Istenről nagyon sok igaz kijelentést teszünk, ezzel nem csak adunk valamit, hanem egy csomó mindent
0636# el is veszünk. Mondjuk az Isten fölfedezésének az élményét. Ettől kezdve már a megtanult dolgok szűrőjén
0645# keresztül mer csak tapasztalni! Már az egész folyamatot elkezdi kontrollálni. „De hát a pap azt mondta, hogy ez
0654# így van, meg úgy van, én meg most egy picit mást éltem át, jaj, hát azt nem lehet!” Közben meg lehet, hogy
0663# pont ez a személyes tapasztalás jelentené az ő személyes hitének, a meghitt kapcsolatnak a kiindulópontját! De
0673# ezeket elsöpri, mert ő tudja, hogy „az Isten jó”. És akkor hogy ha azt tapasztalod, hogy nem? Hát ezekből a
0682# tapasztalatokból erősödik meg a hit! De nem, akkor ragaszkodunk a fogalmi tanulásban megragadottakhoz, és
0691# elidegenedünk saját magunktól! Ezért nagyon sokszor, amikor dolgokat kimondunk, akkor nem valami semleges dolog
0700# történik: „hát, kimondtuk, nem jött be, nem jött be”, hanem nagyon gyakran, gyakran elveszünk tőletek
0709# valamit! Ah! Ezért roppant kritikus vagyok a mi iskolarendszerünkkel. Fogalmi tanulás. Ezt ragozzuk reggeltől estig.
0719# És utána csodálkozunk, hogy miért nem ér le a fáinknak a lombja, nem tudom, vagy a gyökere a földre. Hát nem
0728# ér le! Hát nagyon okosakat tudunk mondani, és semmi hasznunk belőle! Semmit nem jelent! Nem alakítja az
0737# életünket. Beleértve az Istenképzeteinknek a zömét! Mert valójában ami alakítja az Isten-kapcsolatunkat, az az
0746# Isten-tapasztalásunk, egyébként. Amit lehet, hogy meg sem merünk fogalmazni! Hát! Na, jó.
0754# Szóval, a másik, hogy miért vagyok ilyen óvatos, hogy miért vagyok sokkal bátrabb azzal, hogy mi nem a hit, mi nem
0763# az Isten, és miért ódzkodok attól, hogy valamit is mondjak, és ezzel elvegyek tőletek valamit… Nahát pl. jött
0773# hozzám valaki… Hát…Ezt huszonötször szoktam elmondani: jött hozzám valaki. De tényleg így van! Csak volt
0782# neve is. És akkor kitaláltuk, hogy az ő témáját négy alkalommal fogjuk tudni földolgozni. Na, jó! Második
0791# alkalom végén a következő mondatot sikerült mondanom:” látom, hogy most elment az alkalmaink fele, a következő
0800# alkalommal már ott fogunk tartani, hogy meg tudjuk fogalmazni az új cselekvési stratégiának az elemeit.” Mondtam
0810# én nagy örömmel. Ha-ha, hova jutottunk! Mire az illetőből ösztönösen kiszakadt egy ilyen jajdulás: „jaj, és
0819# mi lesz, ha nem bírom majd megcsinálni?” Hm? Ez számomra a következő üzenetet rejti: túlságosan fogalmi
0828# szinten okoskodtunk. Akármennyire is igyekeztem az ő tapasztalataiból kiindulni, és azt előhozni, és az
0836# élményeit, ha őbenne az merül föl, hogy majd most ki fogunk mondani dolgokat, és ő attól, annak a
0845# gyakorlatától fényévekre van, akkor mi a fenét csináltunk? Ezért nem látom… (Szervusz! Van helyed, Zsuzsanna?
0854# A Zsuzsannának a helyét mutassátok meg! Szervusz! Na… Ez a látvány most elkavart engem a témától. Most hol
0863# tartok?.. Ha! Belekapaszkodok a Szentírásba!!... Szóval, valahol tartok… Ja, a Szentírást tartom… Ott
0872# tartok…) Na, ezért látom szinte tökéletesen értelmetlennek azt, mikor tanácsokat adunk. Hát a tanács, az az
0881# én tapasztalatomból fakad! Na, de mi fakad az ő tapasztalatából? Arról gőzöm sincsen. Ezért aztán tanácsokat
0890# adunk a mi tapasztalataink alapján, amik totál idegenek az ő tapasztalataihoz! Jaj, szóval!
0898#
0898# Na, most elmondtam a nyüglődéseimet, de remélem, hogy ez nem volt egy fölösleges bevezető. Ezért jutottam oda,
0907# hogy nagyon óvatosan kezdek el most beszélni arról, hogy a hitet most hogy is írjuk le. És ezért van az, hogy
0917# előrángatom nektek ezt a tapasztalati tanulás modellt. Mert az a minimum, hogy ezen a modellen keresztül
0926# beszéljünk a hitről, és azt ne valami ilyen levegő-dolognak tekintsük.
0931#
0931# Tehát a meghitt Isten-kapcsolatnak az alapja mindenképpen valami tapasztalati tanulás kéne, hogy legyen. A fogalmi
0941# tanulás nem tud a meghitt Isten-kapcsolat alapja lenni. Ezért ami kijelentéseket mondok, hát… Roppant kritikus
0951# vagyok saját magammal is…
0953#
0953# Na! Eljutottunk akkor oda, hogy tapasztalati tanulás, vagy tapasztalati kör. Vagy tapasztalati spirál. És azt mondja
0963# ez a Kolb nevű ürge, hogy akkor történik meg a tanulás, a tapasztalati tanulás folyamata, ha mind a négy fázison
0972# átmegyünk. Ezért tehát ha én az Istennel való kapcsolatomban a hitemet egy tapasztalati alapra kívánom helyezni,
0982# ami a meghitt Isten-kapcsolatnak föltétele, akkor nekem a hitnek egy tapasztalati tanulási folyamatában kellene
0991# részt vennem. És tökéletesen fölösleges harminc évig az egyetemre járni!
0998# Elvégezhetsz még huszonöt posztgraduális képzést a hitre vonatkozóan!
1004# Sose felejtem azt a kedves ismerősömet, egy nagyon tehetséges teológa volt, és… Teológa, látom, ez
1014# megdöbbentett! Női teológus! De ez a, hogy mondjam, a nyelvérzékemet bánccsa. Tehát teológa! Na! S ugye engem
1025# hatodévről kirúgtak, ő meg ugye hm… 3 év Löven, 3 év Strassbourg… mit tudom én. Tanult 13 évet! Nem
1035# viccelek, 13 év! Ugye én meg öntyöm-pöntyömöztem a gyerekekkel, már 6 éve voltam pap, és akkor egyszer csak
1046# megjelent nálam, kissé sápadtan, és azt mondja: „hát Feri, tanultam 12 évet, vagyok Dr. PHD… tényleg így
1056# van, nem viccelek, először megcsinálta azt a régi nagydoktorit, ugye, és utána meg PHD-zett kint. Ezt
1066# csinálta!… (tavasz van, emberek, tavasz van! Fogalmi tanulás! Na, jó!... Most eszembe jutott valami… Na,
1077# mindegy… Több dolog is eszembe jutott. Jaj, most hol tartok! Egyébként olyan melegem van! A flanelling teszi!
1088# Rohadt flanelling!... Most aztán már végképp elvesztettem a fonalat…) És leült a kis zöld fotelembe, és akkor
1098# mondja, hogy „nem elég, hogy tanultam 6 év Magyarország, 6 év ilyen-olyan ország, 2 évet tanítottam”, mert
1109# rögtön meghívták ide-oda tanítani, és azt mondja: „Feri, most jutottam el végleg oda, hogy elvesztettem az
1120# összes hitem!” Így, ahogy mondom. „Kinyitom a Szentírást, és nincs olyan sora, amit hittel tudnék olvasni!
1130# Agyon tudom boncolni! Elolvasom ógörögül, héberül, arámiul, latinul, minden nyelven elolvasom! Csak már nem
1141# tudok benne hinni! Hogy most mit kell csinálni?” Ah!...
1147# Na… Nem tudom, hogy a portás bácsi itt van-e? Az egyik portás bácsi nagyon aranyos, olyan fél évenként megkeres
1158# engem, hogy „Feri atya, ezek annyira jók ezek az előadások. Nem lehetne Istenről egy kicsit többet beszélni?”
1169# Hát Isten ments! Dehogy lehet! Már így is túl sokat beszélünk róla! Jaj!
1176# Na, hát eljutottunk ide, a tapasztalati tanulás modelljéhez, ahhoz, hogy azt a négy fázist végig kéne járni.
1187# Fölfedezés. Második fázis: gondolkozás. Az csak egy fázis! Azután: döntés! Cselekvés!
1195# Fölfedezés – gondolkozás – döntés – cselekvés. Ez a tapasztalati tanulásnak a modellje. Na! És akkor azt
1205# mondja ez az okos bácsi, hogy a tapasztalati tanulás súlypontja alapján, hogy kinek hol van az erőssége,
1216# tulajdonképpen személyiségtípusokat is megnevezhetünk, és megjelölhetünk. És leírhatjuk, hogy az egy milyen
1227# típusú valaki. És hogy a nehézségünk a tapasztalati tanulással, ami igazán visz bennünket valahova, hacsak…
1237# Hacsak! Végülis, hogy ne legyek egyoldalú! Végülis a fogalmi tanulás is visz bennünket valahova, pl. egy jó
1248# állást lehet elnyerni valami fogalmi tanulásból elnyerhető képzettség alapján pénzt adó munkahelyen. Akkor
1259# volt értelme, mert abból keresed a kenyeredet. Tehát hogy megtanultál iszonyú jó elméleteket, és ezekből újabb
1270# iszonyú jó elméleteket gyártasz. És ha ezt megfizetik, akkor megérte! Na, kevés ilyen munkahely van. Ugye?
1280# Egyszerűen nem tudok belekezdeni a mai anyagba, mert… de már ott tartunk, ott tartunk! Az jutott eszembe, szóval…
1292# Látom, látom ám, hogy milyenek vagytok vasárnap a misén! Ti is láttok engem, tehát fair! Nem lehet azt mondani,
1303# hogy én skubizlak titeket! Hanem. Azt látom rajtatok, hogy, hogy mondjuk úgy néha, néha úgy elszáll az agyam, és
1314# akkor… (ezt szombat esténként szoktam megengedni magamnak, mert ott biblikus beszédet tartok, egyszerűen dacból,
1325# komolyan. Tehát azt, hogy tanultam 6évet teológiát, és hogy ebből semmit ne tudjak használni, hát egyszerűen ez
1336# olyan dacossá tesz, hogy szombat esténként letarolom az embereket! Ott aztán beszéd van! Nulla példa, nulla
1347# tapasztalat, csak nyomom! Hah! Végülis a professzoroknak is legyen valami!) Na, és akkor látom az arcokat. Ezt kb.
1358# ti, mondjuk 3 percig bírjátok. Szoktam nézni! Mert ti azt nem tudjátok, hogy ahogy szoktam beszélni, velem szemben
1370# van egy óra! Fönt a falon. Hogy ne beszéljek sokat. Csak ez úgy szokott lenni, hogy amikor beszélek, elfelejtkezek
1381# róla… Tényleg, amikor hitvallás van, akkor ránézek, hogy „ú, már megint mennyit beszéltem!”. Tehát tök
1391# fölösleges, hogy ott van, csak stresszel. Az a minimális élményem rólatok, hogy ha én csak úgy dumálok az
1402# Istenről, ezt 3 percig bírjátok. És nem azért, mer fél kilenc van! Úgy bealszik a jó nép!...
1411#
1411# Na, tehát. Van akkor ez a négy pont. Ezen a spirálon, vagy ezen a körön kellene járnunk, ha tapasztalati hitre
1422# akarunk jutni. Bár ez egy nevetséges fogalom, mert mi az, hogy „tapasztalati hit”? Hát az a hit, ugyanis! Hát
1433# különben legföljebb ilyen hitigazságokat mormolunk, vagy mi… Tehát azt ne is nevezzük hitnek, hogy fogalmi
1444# dolgokat…
1445#
1445# Jó. Megvan akkor hát ez a négy lépés. Az szokott kiderülni, hogy mindig van valami, ami az erősségünk, és
1455# aztán van komoly gyöngeségünk. Nagyon szívesen elmondom az enyémet, azért, hogy ti tudjátok, hogy hol vagyok én
1466# egyoldalú. Ez nagyon nagyon fontos! Nekem erősségem, a fölfedezés! Azt élvezem! Gondolkozás! Hm. Majdnem olyan
1477# erősségem! A cselekvés is még, hm… Döntés? A döntésben nagyon gáz! A döntés nagyon ciki! Az nagyon nem
1487# megy!
1488# Most erről elmondok egy történetet. Úgy döntöttem… na, akkor most már látom, hogy a döntésem előzményét
1498# is meg kell világítanom, de most erről eszembe jutott valami. Mégpedig az, hogy tudjátok, most bizonyára egy
1509# csomóan vagytok olyanok, akik azt mondjátok: „A fene egye már meg ezt a hülye Pál Ferit! Dumáljon már rendesen!
1520# Ne csapongjon már össze-vissza! Nem ezért jöttem!” Nem a fogalmi rész az erősségetek? Ó! Érzések, meg
1530# érzelmek nélkül sosem tanuljuk meg a lényeget! Hát ezért van az, ahol valami kis érzés, meg érzelem
1540# kapcsolódik a fogalmakhoz és gondolatokhoz, hát azzal lesz egyáltalán valami, az összes többi megy ki a
1550# szemétbe. Elfelejtjük másnapra. Kivéve, ha vizsgázni kell belőle, mert akkor délelőtt még tudjuk. Na, de
1561# utána! Ú! Így viszont… Valóban elvesztettem most a fonalat… Ja, a döntés! Mert, hogy nevettetek rajta(m). A
1572# döntés előzménye: hát, mittudomén, kb. 5 év huzavona után, rájöttem arra, hogy nem ártana, hogy ha pl. az
1582# ablakomon lenne roló… vagy függöny, vagy valami ilyesmi… Hát, nem annyira vicces, amikor mondjuk nyáron 50 fok
1593# van a lakásban, ez nem annyira jópofa, tehát annak, hogy „úgy döntöttem”, annak van 5 év előzménye. Tehát
1604# mondjuk alsógatyában rohangásztam, mert elviselhetetlen… Na, jó. De én egyedül élek… Nekem szabad!... Na,
1614# szóval… neked is… még a nőknek is! Tehát eljutottam oda, hogy még mielőtt 100 fok lenne a lakásban, nem
1624# ártana, hogy ha lenne valami roló, vagy függöny. Ezért aztán, miután gondolhatjátok, hogy
1633# függönyvásárló-szakértő vagyok… Hát elmentem egy ilyen áruházba, és nézegettem a függönyöket, és akkor
1643# rájöttem, hogy nem függönyt akarok, hanem rolót! Igen ám, de nem mértem meg otthon! A függönyt, azt tudtam,
1654# hogy milyen, de a rolót! Na, akkor hazamentem. Megmértem az balak méreteit! Visszamentem. Egy hét múlva. Hát annyi
1666# időm nem volt! Egy hét múlva! Szabadnap, visszamentem. Megnéztem a rolókat: hú, de érdekesek ezek a rolók, hú,
1677# de jól néznek ki! Igen ám, de valamit elfelejtettem! Hogy a roló méreteit ne csak széltében, hanem hosszában is
1688# mérjem meg! Hát ki a fene gondolt erre? Hát tudtam én, hogy egy rolónak meghatározott hossza van? Hát én azt
1699# gondoltam, hogy azt húzom addig, amíg az nekem kell! De 40 évesen rájöttem, hogy annak van egy hossza, és azt
1709# addig lehet húzni, amilyen hossza van a rolónak! Na jó! Hazamentem. Rájöttem, hogy nincsen mérőszalagom! Arra a
1721# döntésre jutottam, hogy kell vennem mérőszalagot, mert hát anyukámtól örököltem azt a 150 centis izét, de
1731# hát azzal nem lehet… az nem marad ott! Vagy a tetejét fogom, de akkor nem látom az alját! Tehát ekkor rájöttem,
1742# hogy ezeknek az izéknek, amik fémből vannak, van ám hasznuk! Hát akkor beszereztem egy ilyen. Na, megmértem a
1753# hosszát! Elmentem. Nézem. Nahát, milyen szépek! De hát különböző színűek… Nézegettem, nagyon tetszett
1763# háromféle szín. És akkor rádöbbentem valamire! Önmagában tudom, hogy tetszik ez a szín, de nem tudom, hogy megy
1774# a lakáshoz! Emiatt otthagytam az egész áruházat, és megint hazamentem, és megpróbáltam belőni, hogy a lakás
1785# színéhez hogy megy a roló színe. S akkor rájöttem, hogy… fehér! Holnap szabadnapom lesz… Ennek a kb.
1795# féléves folyamatnak lehet, hogy pontot tudunk tenni a végére! És Feri atyának lesz rolója!
1804# Na, tehát rettentő! Ez a döntés! Ott állok a rolók előtt, és… azt a betyárját!
1812# Na, ezt akartam nektek elmondani.
1815# Viszont, ha nincs döntés, hiába az első három! Hiába, hiába, hiába!
1822#
1822# Most jutottunk el oda, hogy merészelek valami hitképzetről beszélni, mert az egyik kedvenc történetem az, amikor
1833# János és Péter, akik még nem hisznek a feltámadt Jézusban, ennek a hitére eljutnak. Tíz vers az egész, és
1844# azért annyira izgalmas nekem, mert talán a föltámadt Jézussal való találkozás előtti néhány nap az, amikor a
1854# tanítványok a leginkább olyan helyzetben vannak, mint mi. Tehát, hogy valaki mondta nekik, hogy Jézus föl fog
1865# támadni, de hiszi a piszi. Ez nagyjából pontosan a mi helyzetünk. Mert amikor a tanítványok már találkoznak a
1876# föltámadt Jézussal már más helyzetben vannak, mint mi. De addig a néhány napig, amíg nem találkoznak vele, csak
1887# azt tudják, hogy „utoljára a kereszten láttuk”, hát ezt csak János tudja, mert a többiek elszeleltek, de
1898# Jánostól elhitték, hogy így van, na ez egy döntő momentum! És hagy olvassam nektek el akkor ezt!
1907# Jn. 20. Tíz vers.
1909# A hét első napján, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ
1919# elmozdították a sírtól. Elfutott Simon Péterhez, és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és jelentette
1930# nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették”. Erre Péter és a másik tanítvány elindul a
1940# sírhoz, sietett. Együtt futott mind a kettő, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
1951# ért a sírhoz. Behajolt, és meglátta a gyolcsokat, de nem ment be. Ne sokkal utána odament Simon Péter is, bement a
1962# sírba, és ő is látta az otthagyott gyolcsokat, meg a kendőt, amely a fejét takarta, ez nem a gyolcsok között
1973# volt, hanem külön összehajtva egy másik helyen. Ekkor bement a másik tanítvány is (vagyis János), aki elsőször
1984# ért a sírhoz, és látta, és hitt. Eddig ugyanis még nem értették meg az Írást, mely szerint föl kell támadnia
1995# a halálból. A tanítványok ezután hazamentek.
2000# Ez lenne az alaptörténet, és erről szeretnék egy picit beszélni, de remélem, hogy ez nem lesz unalmas,
2010# tehát nem ez a „3-perces” kategória lesz, mert szeretném elmondani akkor a lépéseket, és utána pedig, ahogy a
2021# lépéseket mondom, hogy hol lehet a mi meghitt Isten-kapcsolatra való vágyakozásnak és utunknak a gyöngéje.
2031# Talán ki tudtátok találni egy hét alatt, ha ez érdekelt benneteket annyira, hogy hol van a ti gyöngétek. Hogy a
2043# tapasztalati tanulás melyik fázisa a gyöngétek. Ezt szeretném vadászni. Mert ahol a gyöngétek van, ott akadtok
2054# majd nagyon gyakran el! Nyilvánvaló. Ezért érdemes ezt szóba hozni.
2060#
2060# 1. Az első lépést én így hívom (nem akarok most ebből valami nagyon okosságot, vagy nem tudom én, tanítást
2071# csinálni, csak ezt most használjuk ilyen munka anyagnak): kegyelem, és bizalom. Ez alatt azt értem, hogy Péternek,
2083# meg Jánosnak, meg a többieknek van azért előtörténete. Még pedig ez az előtörténet őket éppen Jézussal
2093# köti össze! Már van azért tapasztalatuk a Mesterről! Már sok mindent átéltek, mert folyamatos tapasztalatuk volt
2104# egymásról! Péternek nagyon markánsan van tapasztalata arról, hogy akárhányszor okoskodott, mindig Jézusnak volt
2115# igaza. Ilyen nagyon egyszerűen. Mondhatta, hogy így-úgy-amúgy, Jézus a maga szelíd módján: „ó, igen, Péter,
2126# ezt mondod? hát majd holnap megnézzük, mi lesz”. Tehát, ebben a folyamatban Péternek azért van már valamennyi
2137# bizalma Jézus iránt. Ezt azért elmondhatjuk. Tehát, az Istennel kapcsolatos meghitt viszonyunknak mindenképpen
2148# alapja, hogy van valamennyi bizalmunk eziránt az Isten iránt, és ez a valamennyi bizalom egy valamiféle előzetes
2159# tapasztalatból kell, hogy származzon. Ez a tapasztalat lehet, hogy a szüleinkkel, emberekkel való kapcsolatból
2170# fakad, nem Istenre vonatkozik eredendően, de átvisszük Istenre. Ez lehetséges. Olyan ember is van, aki pont
2181# fordítva jár: nagyon sok rossz tapasztalata van az emberekkel, és emiatt a léleknek egy nagyon sajátos útját
2192# járja, kialakul benne egy nagyon mély bizalom az Isten felé. Ennek is van valami tapasztalati alapja. Tapasztalati
2204# alap nélkül nem beszélhetünk bizalomról. Nincs. Az köll.
2209# Itt tehát ez az előzmény. Miért érdekes ez? Pl. hogy ha vannak itt most olyanok, akik azt mondjátok, hogy „nekem
2221# nincs Isten-tapasztalatom”, „nekem nincs semmi Isten-élményem”, vagy „olyan érdekeseket mond ez a Pál Feri,
2231# de ahogy most meghallottam, hogy ez a Jn 20 1-10 lesz, hát ezt most valahogy kibírjuk, ez annyira nem érdekel”.
2242# Vagy a te tapasztalatodra, a te bizalmadra tudunk építeni, vagy nem lehet mire építeni. Akkor nincs mire. Ezért
2254# aztán… Tudjátok, hány % hatásfoka van az utcai térítésnek? Hm? Olyan kb. 4. Tehát azok között az emberek
2264# között, akik valamikor - mondjuk így – tértek meg, 3-4% olyan, akit egy ilyen ismeretlen ember megszólított, és
2275# azt mondta neki, mint nekem a kedves Jehovista barátaim, hogy… Nem ismétlem el, mit mondtak! Visszajöttek,
2286# képzeljétek! Múltkor beszéltem róluk. Visszajöttek! Kértek tőlem egy beszélgetést. Biztos katolikusok akarnak
2297# lenni… Bízok bennük! Sose lehet tudni! Szóval, ezért tapasztalat nélkül, alapbizalom nélkül dumálhatunk
2307# akármennyit. És mit gondoltok, hogy mi az, ami a leginkább hatékony? A legtöbb ember, így felnőttként, mondjuk,
2319# mi által jut közel Istenhez? 75%! Na jó, 74. Tényleg, 74! Barát, rokon, ismerős! Hát ki más, mi már? Akivel
2329# már van valamiféle tapasztalatom, valamiféle bizalom kialakult iránta. 75%!
2337# Ezért senki ne várja azt mondjuk egy katolikus rádiótól, hogy majd az! Ugyan már! Az azoknak jó, akiknek már van
2348# valamilyen előzetes tapasztalata, és van valamiféle bizalma. Azoknak ez be tud jönni. Az tud rá épülni, már
2359# adhat hozzá. De úgy egyébként, ó…
2362# A média – egyébként ennek is van adata! – 1%. Tehát aki azt mondja, hogy ő látta a Katolikus Krónika (az van?
2373# Úgy van. Tévében. Nem szoktam nézni… de az kell! Na, jól van, jól van. Most már hiába mondom)…
2383#
2383# 2. Visszatérve az első ponthoz, (most nem szenyózni akarok, csak hogy a kettőnek legyen értelme), tehát amikor ott
2394# ücsörög a 11 tanítvány (ugye, 11, jót mondtam!), ott ücsörögnek, akkor tehát előzetes tapasztalat, és
2404# bizalom már van! És akkor egyszer csak jön Mária Magdolna, meg mit tudjuk még mi ki, és azt mondja: képzeljétek,
2416# képzeljétek, nem láttam semmit! Ugye jön ezzel a hírrel, és ez döbbenetesen fölkavarja az apostolokat, és
2426# mindenki marad a fenekén. Lukácsnál egyedül Péter megy el megnézni a sírt, János az, aki azt mondja, hogy ez a
2437# beszámoló két embernél ment mélyebbre, Jánosnál, meg Péternél. Az összes többiek maradnak. Ez melyik fázis?
2448# Hát a döntés! És mi a nehézség? Hogy nagyon sok esetben az Istenre vonatkozó döntésünknek a meghozatala
2458# mondjuk 10 a 2 arányban történik. Vagy mondjuk 10 az 1. Ez egyébként stimmel is nagyjából. Hogy azt gondoljuk,
2470# hogy „hát, ha most tényleg hívő lennék, akkor azért mondjuk a felnőtt magyar lakosság zöméhez képest
2480# gyorsan kisebbségbe kerülnék, és lehet, hogy én vagyok akkor a hülye”. Ez nagyon gyorsan megtörténik! Az első
2491# nehézség tehát az, hogy egy olyan döntést kell meghozni, aminek lehet, hogy vannak már alapjai, megvan a bizalom,
2502# de amit a környezetünk lehet, hogy nem hogy nem támogat, hanem totálisan nevetségesnek lát!
2511# Itt hagy szúrjak közbe valamit, hogy ez milyen mélységekig mehet! (Hihetetlenül melegem van. Ez csak én vagyok?
2522# Nektek nem? Nem! Mi van veled, Feri! Tessék? Nincs lázam!) Van egy valaki, férfinő, kb. 5 éve készül a
2533# keresztelésére! Egy többgyermekes anyuka! Olyan fél évenként beszélünk egy órát arról, hogy hol tart. Ugye,
2543# én ne siettetem, ő meg nem siet. Úgyhogy így jól elvagyunk, végülis sok időmbe nem kerül, tehát mehet. Kb. az
2554# ötödik évben jutottunk el megdöbbentő dolgoknak a felismerésére. Mégpedig ahhoz, hogy azok a személyek, akik
2565# számára nagyon fontosan, az apukája tudós, az anyukája egyetemi tanár (a kettő lehet együtt is, de most ezt
2576# vegyük így), a nagypapája is tudós, és ami a legmegdöbbentőbb: a nagymamája is! A nagymamája kifejezetten
2587# gúnyosan beszél a hitről, a kereszténységről. A nagypapája többé-kevésbé semleges, az anyukája, hát, na
2597# jó… Az apukája meg olyan, hogy”lányom, meghülyültél?”. Kb. ez. És eljutottunk oda, hogy mi az, ami őt
2607# visszatartja attól, hogy ezt a döntését meghozza, és hihetetlen erővel jelent az meg, hogy minden ember lojális a
2618# szüleivel! És lojális az őseivel! És nem tudatosan, nagyon sok ember, nem tudatosan, azért nem megy az Isten
2629# irányába itt ezen a keskeny úton, mert nem tudatosan attól fél, hogy ezzel nem mond a szüleire! És az őseire!
2640# És az nagyon súlyos dolog! Ha az ember nemet mond a saját apjára és a saját anyjára, ezzel tönkreteszi a saját
2651# életét, de többé-kevésbé a következő generációét is. Mert a szüleinkből vagyunk. A szüleinkre ha nemet
2662# mondunk, ennek katasztrofális következményei vannak, a társkapcsolatunkra is! Erről sokat beszéltem már két meg
2673# három évvel ezelőtt, és jövőre erről megint sokat akarok beszélni, beharangoztam ezt a témát, hogy „a
2683# generációk hatása saját sorsunk alakulására”. Ezt most csak így vagy elfogadjátok, vagy nem. Ezért aztán ez
2694# egy olyan durva lojalitás-konfliktus, ami valahogy így merül föl: „ha az Isten mellett mernék dönteni, akkor ez
2705# döntés a szüleimmel szemben, a szüleim ellenében, megtagadása az összes örökségemnek, mindannak, ami én
2715# vagyok bizonyos értelemben, ami összeköt engem a szüleimmel”. Látom, hogy valaki nagyon figyel, van, akinek meg
2727# kevésbé izgalmas. Hú, ez nagyon érdekes, hogy hova jut el, amit most mondok! Mert én most behevültem nagyon, mer
2738# tudom, hogy ez hogy van! Ez a valaki, - most rájöttünk együtt – azért nem hoz döntést 5 éve, mert ezt a
2748# konfliktust, ha nem oldjuk föl, akkor lehet, hogy sosem hozza meg ezt a döntést.
2756# Ez ebben a történetben csak úgy van, hogy „hát, a többi tíz sem megy, akkor most egyedül menjek? Akkor ott kell
2767# hagynom azt a tízet!” A kérdés az az, hogy otthagyásnak értelmezem-e? Szóval, most képzeljük el azt a Pétert,
2778# hogy „most hagyjuk itt a többieket, hát milyen szemétség, most mit képzelünk magunkról, hát
2788# végülis…”….
2789# Nem tudom, lehet, hogy ezt tudtam jól átadni. Hogy ez egy durva lojalitás-konfliktus! Ezért elkezdtünk arról
2800# beszélni, hogy jöjjön vissza egy fél év múlva, és hogy hát ez nem tud egyik napról a másikra menni. Hogy el
2810# tudja-e képzelni azt, hogy ha ő mondjuk az Isten felé lépést tesz, az nem elárulása-e az apukájának, az
2821# anyukájának, a nagyszüleinek… hogy egyszerűen csak ízlelgesse azt, hogy ez lehetséges! Hogy lehetséges akkor
2832# is, hogy ha a szülei őt nem fogják érteni! Vagy nem fognak egyetérteni! Vagy akármi ilyesmi történik. Hogy ilyen
2843# értelemben látszólag majd ütköznöm kell a saját szüleimmel. Ez az ütközés bizonyos értelemben
2852# törvényszerű tud lenni, másfelől pedig, egy kicsit sem kell kiélezni! Hát nem a szüleimmel szemben leszek
2863# hívő! Hát micsoda marhaság lenne ez!
2866# Ilyenkor éppen arra lenne szükség, hogy ne az Isten-kapcsolatot erősítsük meg. Én nem ezt szoktam csinálni. Mert
2878# látszólag az kell, hogy „jaj, még mindig ott tapad a szüleire, akik eltántorítják őt a Jóistentől, hát
2888# nyessünk ott egyet, aztán rugdossuk Isten felé!” Nem, azt pont fordítva kell csinálni! Nagyon is meg kell őt
2899# erősíteni abban, hogy nagyon fontos, hogy a szüleihez ragaszkodjon, hogy a tisztelet meglegyen, hogy az örökség, a
2910# hála, hogy ezt ki tudja mondani a szülei felé. Rettentően fontos!
2917# És aztán vessző, és a másik fele pedig az, hogy „de jogom van élni a saját életem”, „de szabad nekem
2927# abból az örökségből, amit nektek köszönhetek, most hívővé válni, ezt nekem szabad”, „bizonyos értelemben
2937# kötelességem megköszönni, amit tőletek kaptam, de szabad nekem más úton járni”. Valami ilyesmi. Ezért… Na.
2948# Ezt döntő fontosságúnak tartom.
2951# Tehát: szabadság, és döntés. Néha a többiekkel ellentétesen dönteni, a többséggel ellentétben dönteni,
2961# annak a terhét vállalni, hogy talán ők hülyének néznek. És, itt van még egy nehézség, ahol sokan
2971# megakadhatnak ebben a folyamatban, ez pedig az, hogy nem tudjuk igazolni a döntésünket. Emlékeztek, ez volt egy
2982# pont, két-három alkalommal ezelőtt. Hogy ha ott abban a pillanatban, hogy Péter, meg János futnak, jön egy
2993# riporter, és azt mondja: „Állj! Állj! Látom, hogy nagyon sietnek,
3000# de ez egy gyors riport lesz. Miért futnak, hová futnak?” Hát, hogy még hova, azt valahogy el tudják
3010# mondani, de azért egy kicsit röhejes, hogy „egy üres sírhoz futunk, megnézzük, hogy tényleg nincs-e benne
3021# semmi”… „És akkor miért futnak oda?” „Mert két asszony jött, és azt mondta, hogy van egy üres sír,
3031# amiben nincs semmi. Ez minket nagyon nagy érdeklődésre sarkallt, ezért most nagyon futunk, hogy megnézzük az üres
3043# sírt, amiben nincs semmi.”… De ennél még nehezebb a kérdés, hogy „na jó, és akkor most miért?”. Hát mit
3054# tudjuk mi! Nem tudjuk, nem tudjuk, de valami miatt megyünk, mert van már valami előzetes tapasztalatunk és
3065# bizalmunk, és hoztunk egy döntést, amit lehet, hogy magunk előtt sem tudunk teljesen kimerítően megindokolni.
3077# Hát, ha az Isten felé való lépéseket csak akkor teszem meg, ha azt én racionálisan, minden ízében beláttam,
3088# megértettem, elfogadtam, helyesnek ítéltem, hát akkor, nem is tudom… Szent Pétert is távcsővel fogjuk nézni…
3099# Nem, hogy az Üdvösség kapujáig eljutunk! Hát sehova nem jutunk el!
3106# Na. Hát ez így van a házassággal is! Hát pont így van! Ó! Hát most már elindult, szezonja van! Már szezon van!
3118# Már szombaton eskettem! Elindult! Hú! Ott állnak, térdelnek, aranyosak, minden. Gőzük sincs, mit csinálnak! De
3129# én fair vagyok, mert én nem mondom, hogy tudják, hogy mit csinálnak! Én nem etetem őket! Hárman vagyunk ott, és
3141# nem tudjuk, hogy mit csinálunk! Én sem vagyok kivétel! Én egyet tudok: hogy mit nem csinálok! „Feri atya,
3152# összeadnál bennünket?” „Nincs az a pénz. Nincs. Senkit senkihez nem adok oda / hozzá / neki. Ti mehettek
3163# egymáshoz, én asszisztálok. A te bizniszed!” Tényleg így van! De ezt már sokszor mondtam. Tudjátok, a katolikus
3175# egyházjog szerint a pap a szentségi házasságkötéskor az egyház hivatalos tanúja. Ennyi. Most, hogy a „tanú”
3186# szóhoz mit asszociálok, az esküvőn, nem tudom tudjátok-e, akkor is érvényes az a házasságkötés, ha a tanúkat
3197# az utcáról erőszakkal kényszerítették! Legkomolyabban így van! Az esküvői tanú lehet egy totál hitetlen
3208# valaki! Bizony, ott rágógumizhat!... Derültök ezen, pedig én szoktam látni! Ők hitetlen tanú, én hívő tanú:
3219# ennyi!
3220# Tehát a második nehézség az szokott lenni, akinél a döntés nehéz, neki azt meg kell indokolni, érvelni kell, be
3232# kell bizonyítani, még, és még, és még… Miközben végülis ott vagyunk, elnézést, hogy ismétlem magam,
3242# végülis a ma emberére nem az jellemző, hogy „boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek”. Hanem, hogy Jézus
3253# odaáll az ember elé, és azt mondja: „itt vagyok”. Mire te azt mondod: „én nem hiszem”. „Itt vagyok.”
3264# „Kit érdekel?” „Itt vagyok.” „Na, és aztán?” Ez kb… itt vagyunk.
3270#
3270# 3. Cselekvés. Ugye, itt már rátértünk a sínre. Volt egy bevezető gondolat, ez a bizalom, és a kegyelem, aztán
3282# szabadság és döntés, most pedig a cselekvés.
3286# Azt írtam ide nagy betűkkel: A CSELEKVÉS NEM HAGYHATÓ KI. Egyszerűen nem. Íróasztal mellett nehéz megtérni.
3298# Na, ez valami olyasmi: szeretnél megházasodni. Viszonylag kicsi az esélye annak, hogy otthon ülsz, és becsönget az
3310# igazi. Az igaz Istennel kapcsolatban is kb. ennyi esélyed van. Egy picit több, mert az Isten mindenható. Nem sokkal
3322# több esélyünk van. Tehát valamit csinálni kell. Tehát dönteni, hogy ez valamennyire érdemes, akkor valamit
3333# csinálok, legalább elmegyek valahova, megnézek valamit, meghallgatok valamit, elolvasom azt, még mást is elolvasok.
3345# És ami a legérdekesebb ugye, itt a többi apostol, szemben Péterrel és Jánossal, a többi apostol még mindig ott
3356# ücsörög. Ezek meg itt futnak. Ó! Azért van itt már egy kis különbség! Pedig csak néhány perc telt el.
3367# Cselekvés nélkül nem lehet meghitt kapcsolatra jutni senkivel! Ez lehetetlen. Hát csak köll találkoznunk, nem?
3379# Hát akkor föl kell ülnöm a HÉV-re, és el kell hozzád mennem! Na. Vagy a templomba…
3387# Késett a menyasszony . Most késett, mindenki izgult. Én nem, mert nekem mindegy.
3396# A cselekvés sokszor később nyer igazolást. Cselekszünk, és cselekszünk, és látszólag sokszor semmi nem jön ki
3407# belőle. Miért, az apostolok futásából mi jött ki? Hát látszólag nem sok.
3415# Hm. Eszembe jutnak azok, akik mondjuk 50 éve házasodtak. Az nagyon szép, mikor csinálunk ilyen aranylakodalmat, és
3427# akkor megerősítjük őket, és akkor mondjuk egy 70 éves hölgy, meg egy 78 éves bácsi állnak az oltár előtt,
3438# és 50 évvel azelőtt álltak ugyanott, úgy. Ú, de szép az! És akkor újból agyűrűt az ujjára húzza, hát
3448# azért az szép. Ha megvan még a gyűrű! Sokszor nincs meg egyébként, mert már ötször lemosogatta, vagy elúszta,
3460# a tengerben… Ha megvan, akkor nagyon szép. És hogy miért mondom ezt? Azért, mert hogy ott valahogy nem történik
3471# semmi más, csak évről évre csinálják. Végülis csak csinálják. Mikor benne vagyunk egy-egy dologban, és csak
3483# úgy csináljuk, akkor úgy külön-külön, amikor megnézzük ezeket a szakaszokat: hát jól van, csináltuk. Sokszor
3494# semmi többet nem tudunk mondani, csak hogy: „csináltuk”. Csak amikor 50 éve csak úgy „csináljuk”, hát
3505# abból lesz egy aranylakodalom!
3508# Ez az Istenre vonatkozóan is pont így van. „Á, most megint vasárnap van. Most megint elmentünk. Na, most akkor mi
3520# van?” Hát az van, hogy megint ott voltál. És annak óriási jelentősége van. Mert fölvetted a cipődet. És
3530# odajöttél. És ha majd visszanézel, akkor azt mondod, hogy „lehet, hogy nem sokat csináltam, de ott voltam.”
3542# Nem, hát a legtöbb megemlékezés miről szól? Megírom az emlékirataim, és akkor semmit nem csináltam, csak
3553# „ott voltam”, „ott álltam, és én is részt vettem”. Persze, részt vettél… Etted a hot-dogot. Nem is
3563# csináltál semmit. De azért „ott voltam”. Jó.
3568# Szóval. Csinálni, csinálni. Aki elmegy egy Zen kolostorba. Hát, ott! A Zen buddhizmus nagyon jó dolog! Ajánlom
3579# mindenkinek! Komolyan! „Mester, taníts az igazságokra!” „Milyen igazságokra? Üljél le, azt meditáljál!”
3590# ÉS, ha rosszul ül, kap egyet a bambuszbottal!
3595# Na, jó.
3595#
3595# 4. A cselekvésből fakad a fölfedezés, tapasztalás. Valódi fölfedezés. Benézni egy üres sírba, egy ismeretlen
3607# helyre. Valahova, ahol még nem jártunk, Itt is ez történik. Valami olyan dolgot próbálunk most fölfedezni,
3618# amiről még nincs tapasztalatunk. De cselekszünk azért, hogy hátha, hátha lesz. Igen, betekintés a sötétbe, az
3629# ismeretlenbe. Ez akkor mindig kockázatot jelent. Mindig. Bemenni egy fáraó-sírba, ajjaj! Fáraó átka.
3640# Ez gyakran a biztonság föladását kell, hogy jelentse. Nem, nem, nincs mese!
3648# Hogy mennyire tapasztalásról, és fölfedezésről, szinte érthetetlenül hosszadalmas, és semmit mondó, hogy ennek
3659# a történetnek a legegységesebb, és legüresebbnek tűnő része, az az, hogy látta a gyolcsokat, a gyolcsoktól
3671# külön feküdt a kendő, a kendő nem volt ott a gyolcsokkal, a kendő a fejénél volt, a gyolcsok ott voltak, ahol
3682# Jézusnak a lába lehetett, össze volt hajtva, az meg nem volt összehajtva. Na, hát ez a tapasztalás. A
3693# fölfedezés. A nemjóját, hogy is van ez? Ez része a meghitt kapcsolatnak. Hát, mint a szexnek! „A nemjóját! De
3704# érdekes! Itt még nem jártam.” Hát nem így volt, mikor kezdtétek?
3711# Na.
3711#
3711# 5. Végül ezt az egészet összefoglalja János azzal a szóval: „látott”. „látta az üres sírt, a gyolcsokat,
3722# a kendőt, stb…”, látott, ez az összefoglalása a tapasztalatnak, és akkor „hitt”. Itt tehát a
3732# tapasztalásból fakad a hit (hát mi másból?). Igen. Ami itt érdekes, hogy a megértés sokszor később jön. Ugye,
3743# mit mond a szentíró? „Akkor a fiatal tanítvány látta ezt, és hitt, mert akkor még nem értették meg az
3754# írásokat, hogy mindennek be kell teljesednie.” A megérés sokszor később jön. Csinálod a folyamatot,
3764# cselekszel, tapasztalsz, felfedezel. Egyszer csak kezd kialakulni valami hit, és még nem kell, hogy értsd. Nem baj,
3776# ha nem érted. Nem baj, ha nem tudod igazolni magad előtt, hogy ha hülyének tartod magad, vagy azt sem tudod, hogy a
3788# következő lépés hogy lesz, nem baj!
3792# Tehát a megértés ennek a hitnek nem föltétele. Ami azonban nem jelenti azt, hogy később a hitemet nem értem meg,
3804# és nem tartom értelmesnek. Ez a hit nagyon értelmes. De a hitnek nem föltétele a megértés.
3813#
3813# 6. És akkor van egy hatos pont, ezt nem lehet kihagyni, és ez az elköteleződés. De ez az elköteleződés, nehogy
3825# most valaki azt gondolja, hogy ez Isten mellett szól! Nem-nem. A tapasztalatom mellett szól. És a tapasztalatomban
3837# jelent meg Isten. Nem egy teoretikus, elvont, fogalmi Isten mellett kell elköteleződni, hanem azt mondom: „most
3849# átéltem valamit. Most történt velem valami”. És lehet, hogy most még nem értem, de, és az elköteleződést
3860# így szeretném most megfogalmazni: az elköteleződés azt jelenti, hogy a tapasztalatnak megfelelő irányba állok.
3871# És ettől kezdve ebben az irányban újabb bizalomadás, döntés, cselekvés, tapasztalás, hit, megértés, újból
3882# az irány. És így megyek valamiképpen előre. Az irányba állás döntően fontos! Nagyon sokan a folyamatnak a
3893# végét tolják el!
3895# Először azt mondtam: lehetnek sokan, akiknek nincs semmiféle Isten-tapasztalatuk. Valójában azt gondolom, hogy ez
3907# nem így van, lehet, hogy fogalmilag nem így ragadod meg, azt gondolom, mindenkinek van, mindenkinek, a kérdés
3918# azonban az, hogy amennyiben ez most tényleg egy hiteles tapasztalat, vagy te már rájöttél, hogy ez a hiteles
3930# tapasztalat, ebbe az irányba állsz-e, vagy nem. Mert a legtöbb ember ezt úgy szokta csinálni, hogy bár van
3941# tapasztalata, az élete nem állítódik be abba az irányba. Hanem utána megint él össze-vissza, és azt mondja:
3952# „volt egy szép élményem, volt egy tapasztalatom, ezt elrakom, ez az életem része, egyébként meg, megyek egy
3963# kicsit erre, megyek egy kicsit arra, élek egy kicsit így, egy kicsit úgy”.
3971# Én erre akkor jöttem rá, nem magamtól jöttem rá, dehogyis, ahhoz nekem nincs eszem! Hanem elmentem egy
3982# lelkigyakorlatra! És akkor egy hetes lelkigyakorlat, ilyen bentalvásos, meg minden. És hát vártam, hogy hú, most
3994# belecsapunk, és de izgalmas lesz! És akkor a lelkigyakorlat-vezető, öreg jezsuita: „hát, most kezdjük azzal”,
4005# jó lassan beszélt, „hogy, hát…” na! rossz helyre jöttem! mondjon már valamit! „hát, hogy… végülis…
4015# meg tudod-e mondani?” meg tudom mondani, csak mondd már meg, hogy mit! „hogy milyen irányba áll az életed?”.
4027# „Hát arra gondolok, most mindenki vonuljon el egy órára.” Komolyan, ezt csinálta! Bemutatkoztunk, aztán
4037# „milyen irányba áll az életed?”, és aztán egy óra! És aztán egy óra után arra jutottam, hogy a nemjóját!
4048# Ez lelkigyakorlat lesz! Már most padlót fogtam!
4053# Ehelyett szoktunk olyan lelkigyakorlatokat csinálni, hogy azt sem tudjuk, ki jött el, egy héten keresztül
4064# dumálunk,és sehova nem jutunk! Ez az öreg jezsuita meg: „…. melyik irányba állsz …” Már a kérdésnél
4075# elvesztettem a…Egyáltalán állok? Hát az is lehet, hogy nem megyek, hanem veszteglek, vagy ráadásul rossz
4086# irányba ülök is!
4087# Szóval ez kihagyhatatlan ám! Arra hiába várunk, hogy majd az újabb és újabb tapasztalatok bennünket majd mindig
4099# jó irányba sodornak. Hát jól van, jól van. Ez valami olyasmi, hogy élem az életem úgy, ahogy élem, aztán
4110# beugrok vasárnap a misére, és azt gondolom, hogy majd a pap mond tök jókat, és attól majd… Akkor mi történik?
4121# Akkor az egész hitéletünk valami olyasmi, hogy sikerül mindig hétről hétre jó irányba állni, majd rossz
4132# irányba menni, és akkor vasárnap meg… És akkor ezt nevezik bűnbánat-tartásnak, és akkor csodálkozunk, hogy az
4144# egész hitéletünkben semmi öröm nincs!
4148#
4148# Most egy zárómondat. Ha én tudnám, hogy mit okozok nektek, lehet, hogy nem mernék beszélni. Szóval, hogy ha
4159# tudnám, hogy hogy megy át az üzenet hozzátok. Ezt most azért hozom ide… Ma azt mondja nekem valaki: „te
4170# képzeld, a vasárnapi beszéd után egy csomót beszélgettünk a családban…” Azt mondja: „na, a Feri atya
4180# megint letolt minket!” Én? Szóval, hogy hogy megy át az, amit mondok: gőzöm sincsen.
4196# Na... Akkor köszönöm a figyelmeteket. Akar-e valaki hirdetni?
Lejegyezte: Bíró Tamás