Spirituális/lelki megküzdési stratégiák

Isten hozott benneteket, szervusztok!


0003# Összesen két alkalom, a mai meg még egy, ami azt is jelenti, hogy miközben én beszélek és ha ti unatkoztok, akkor
0013# írjatok kérdéseket. És aztán tudjátok, hogy természetesen név nélkül, nem t’om, ez világos. Kis cetlin
0023# adhattok mindenféle kérdést föl, nem csak a témára vonatkozóan, hanem bármire irányulhat, ami titeket érdekel,
0033# és a következő alkalommal, tehát az utolsó alkalommal akkor, akkor azokat fogjuk megbeszélni.
0042# A mai alkalom egyrészt hozna még valamennyi új témát mindenképp, de már nem túl sokat, mert arra szeretnék hát
0052# valamennyire vállalkozni, hogy, hogy a következtetéseinket le tudjuk vonni, mert most már
0060# óráról-óráról-óráról-órára beszéltünk arról, hogy mit jelent a meghittség az istenkapcsolatban és hogy a
0070# következtetések megfogalmazódjanak. Na.
0073# Emlékeztek, onnan indultunk el, először beszéltünk arról, hogy mi nem a hit, aztán próbáltunk egy dinamikus
0083# modellt használni a hit leírásához, és aztán mikor ez megvolt, akkor belementünk a mélyébe, vagyis megnéztük
0093# azt, hogy milyen emberi tapasztalatok azok, amelyekből a hitnek a tapasztalata vagy a megerősödése fakadhat. És
0103# aztán azt néztük meg, hogy amennyiben a mi szabad döntésünk által a bizalom mellett a hitünk meg tud erősödni,
0113# akkor ez milyen irányultságot jelent az életünkben, egyáltalán, hogy ebből az fakad, hogy egyszer csak valamire
0124# irányult életet tudunk élni. A valamire irányult élet, ez azóta jutott eszembe, hogy képesek vagyunk a jövőbe
0134# nézni, és ebből az fakad, hogy tudunk előrelátók lenni. Nem vagyunk jövőbelátók, de a jövőbe nézünk. Hogy
0143# a hit által az ember tud a jövőbe nézni és emiatt tud előrelátó lenni. Ha viszont merhetek és akarhatok előre
0153# látó lenni, akkor a jelenben tudok elköteleződni. És akkor kimondhatóvá válik valami, amivel össze tudom
0163# foglalni azt a 20 pontot a tapasztalatról, illetve arról, hogy mi az, amit az ember meg tud ilyenkor látni. Ez pedig
0174# az, hogy amikor Jézus azt mondja, hogy „Beteljesedett.”, ezt nem a Mennyei Atyánál mondja, akkor, amikor ott
0184# kényelmesen ücsörög az ő atyjának a jobbján. Hanem ez a, ez a szó, hogy „Beteljesedett.” az agóniának a
0193# végén hangzik el a kereszten. Ebben az egyetlen képben össze tudom foglalni, hogy mit jelent az, hogy valakinek
0204# hit-tapasztalata van. Hogy az agóniának a végén lehetővé válik annak a kimondása, hogy beteljesedett. Nem pedig
0214# a megdicsőülés állapotában. Ennél, ennél jobban ezt nem tudom összefoglalni, és hát nem is én foglalom
0223# össze, úgy látszik, hogy ez már megtörtént, nekünk csak észre kell venni. Oké. Na, akkor. Ami talán érdekes
0233# lehet…
0234# Nézzük meg a speciálisan hívő emberre jellemző megküzdési stratégiákat! Ugyanis van ilyen. Talán két vagy
0243# három éve beszéltünk arról, hogy a közvetett megküzdési stratégiák, azaz érzelmi megküzdési stratégiák,
0253# közvetlen megküzdési stratégiák, amelyek a helyzet jobbítására irányulnak, emlékeztek, s aztán beszéltünk a
0263# tehetetlenségről, majd a mélypontnak az ünnepélyéről. És most akkor nézzük meg azt az öt klasszikusan
0272# úgynevezett vallásos megküzdési stratégiát, ami nekünk rendelkezésre áll azon megküzdési stratégiák
0281# mellett, amelyek minden ember számára adva vannak. Ezek is adva vannak mindenkinek, persze, de már valamiféle alapot
0292# föltételez. Nézzük ezt az ötöt, de rögtön szeretnék valamit hozzátenni. Egy kicsit lelövöm előre a poént.
0302# Na, hát…, most már itt a vége felé… Hhh! Vagyis, képzeljétek el, hogy van ez az öt megküzdési stratégia.
0311# Ugye, és most máris azt gondolom, hogy sokatoknak fölcsillant a szeme. Ahh! Megküzdési stratégiák, de jó! Ú,
0321# majd ezeket én használom és alkalmazom és tr-rr-rr-rr! Most elmegyek a végére, és tudjátok, mi derült ki? Hogy
0331# akinek van, annak még adnak, akinek nincs, attól azt is elveszik, amiről azt gondolta, hogy van neki. Vagyis
0341# megnézték az embereket – ez a 90-es évektől kezdve folytak a kutatások – hogy vajon a megküzdési stratégiák
0351# valóban segítik-e azokat, akik ezeket a megküzdési stratégiákat alkalmazzák a krízisekben vagy a
0360# nehézségekben. És valami nagyon, nagyon egyszerű dolog jött ki. Mégpedig az, hogy nem azon múlik, hogy valaki
0370# hatékonyan tud-e egy vallásos megküzdési stratégiát alkalmazni, hogy azt ismeri-e, vagy hogy abban benne van-e,
0380# vagy azt próbálja-e alkalmazni, nem ezen múlik, hanem a kötődési mintán, meg az alappozíción. Sajna-bajna az
0390# derült ki, hogyha valakinek elkerülő, vagy bizonytalan a kötődési mintája, vagy az alappozíciója olyan, hogy
0400# nem oké – vagy én, vagy te, vagy mindketten – ő alkalmazhat akármilyen vallásos megküzdési stratégiát, nem
0410# jön neki be. Míg a biztosan kötődő és aki abban az alappozícióban van, hogy én is oké vagyok és te is:
0420# bármelyik stratégiához nyúlhat, abból jól jön ki. Na, ez a nagy piszokság. De ezzel valami nagyon fontoshoz el
0430# fogunk jutni, de ezt előre akartam mondani. Nézzük az elsőt!
0435# 1. Lelki megküzdés vagy spirituális megküzdés. Vagyis, aki biztosan kötődő, az általában arról számol be,
0445# hogy én támaszkodhatok a nehéz helyzetben Istenre, bízok benne és ő segít nekem, tudom, hogy nem hagy el és
0455# erről van tapasztalatom is, tudom, hogy oltalom alatt állok és biztonságban vagyok. És mit mond egy ugyanolyan
0465# helyzetben levő valaki, akinek a kötődése bizonytalan, vagy elkerülő? Ő azt mondja: Isten elhagyott, nem értem,
0475# ezt hogyan engedhette meg, Isten engem nem szeret. Sajnos tehát a legelemibb kijelentéseink, amiről azt gondoljuk,
0486# hát ezek a mi tapasztalataink, hát ez, ez a valóság, ez valójában sokkal inkább a kötődési mintánkat írja
0496# le, és annak megfelelő, nem pedig az Istenről szól, vagy a vele való lehetséges kapcsolatról. Az jutott eszembe,
0506# ahogyan az angyal köszönti Máriát. S mondja neki: „Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes!” És hogy ezt
0515# mennyire szeretjük idealizálni. „Ó, akkor Máriának tök könnyű volt! Elárasztotta őt a kegyelem és akkor …
0525# Mmm! Van ennek a kegyelemmel teljesnek egy másik oldala, mert ez körülbelül csak annyit ír le, hogy: „Nézd,
0535# Istentől megkapsz mindent, amire szükséged van.” Mária felől pedig azt lehetne mondani, hogy ami Isten felől
0545# kegyelemmel teljes, az Mária felől bizalommal teljes. Hogy a bizalommal teljesség szükséges ahhoz, hogy a
0554# kegyelemmel teljességből valami kijöjjön. Valójában mindnyájan kegyelemmel teljesek vagyunk. Csak nem vagyunk
0564# bizalommal teljesek. Ez a bajunk. De mert nem vagyunk bizalommal teljesek, ezért szívesen ezt az egészet leverjük
0575# Istenen és azt mondjuk, hogy nem adott kegyelmet, nem ad eleget. „Ó, a kegyelemmel van a baj!” Azzal nem, nem, az
0585# jól szokott működni. A bizalommal van a baj. De ezzel, ezzel nem, nem, nem, nem (Itt van neked a hely, gyere!
0595# Örömmel tölt el, hogy kényelmesen töltesz el most egy órát. Ó, nem lesz ülőideg-gyulladásod. Csúnya padló!
0605# Ez, ez, ez puhább. Jó ott? Tehát nem mondom, hogy szép, nem, puha. Az is valami.) Én egyszer nagyon rápacsáztam.
0616# Ifjú voltam és bohó, és a junior magyar bajnokság előtt elmentem lelkigyakorlatra. Nem kellett volna. Tényleg.
0626# Három napos volt, és fából készült székeken ültünk. Tudjátok, de olyan, hogy, hogy még csak nem is lapja van,
0636# hanem ilyen kis lécek, és a harmadik napra begyulladt az ülőidegem. Akkor volt négy nap a magyar bajnoksághoz, s
0646# akkor három nappal a magyar bajnokság előtt így körülbelül ez, ez volt a mozgásom, így… Ez a: Te is pingvin?
0656# Tehát hogy hogy tudsz úgy mozogni, hogy a farizmod nem mozog. Nagyon érdekes, tehát… Egy nappal a magyar
0666# bajnokság előtt úsztam, lábtempó nulla, tehát ilyen… Ugye, magasugró voltam, tehát a mellizom nagyon
0675# fontos…, tehát anélkül nincs eredmény, tehát sikerült rágyúrni az összes olyan izomra, ami teljesen
0684# fölösleges… Na mindegy, hát, nem is nyertem. Na, ez egy ilyen reális történet. Nincs happy end, vagy ilyesmi.
0694# Na, tehát ezt akartam mondani, ami az Isten felől kegyelemmel teljes, az ember felől bizalommal teljes. Valami
0704# ilyesmi.
0705# Egy zseniális gondolatot olvastam, csak nem tudom kinél. Elizabeth Lucas. Eszembe jutott. Azt írja, hogyha valaki
0716# csak a kétségbeesésben kiált Istenhez, valójában a bizalmatlanságát árulja el. Ugyanis ha valaki bízik
0725# Istenben, az Istenhez kiáltása és annak a tudata, hogy Isten oltalmazza őt folyamatos. Amikor tehát valaki
0735# meg-megfeledkezik Istenről, és csak a bajban gondolja azt, hogy Isten talán majd segít nekem, valójában egy olyan
0745# alapállásról kiált, ami majdnem lehetetlenné teszi, hogy az Isten kegyelmét hatékonyan tudja befogadni. Ezért
0755# tehát csak a bajban Istenhez fordulni valójában a bizalmatlanságnak és a bizonytalanságnak a kifejezése egy olyan
0766# Isten iránt, akiről fogalmunk sincs, hogy van-e vagy nincs, de ha van is, bizonytalanok vagyunk benne, hogy segít-e
0776# vagy nem. Ebből aztán nagyon sok kudarc származhat, mert az illető az elkerülő vagy bizonytalan kötődésével
0786# nem is biztos, hogy fölismeri, hogy az Isten hogyan segít neki. Az a húsz pont a tapasztalatról egyszerűen nem
0796# válik számára elérhetővé, vagy megélhetővé, miközben a másik egy kétszer olyan nehéz helyzetben
0805# megtapasztalja ezeket a fölismeréseket. Hhh! Annyira fontos nekem az a történet, de tudom, többször elmondtam
0815# már. Frankl mikor azt mondja, hogy, hogy „Az a tapasztalatom, hogy a koncentrációs tábor poklában a hit az nagyon
0826# sajátosan alakul. A gyönge hit eltűnik, az erős hit megerősödik.” Pontosan ugyanezt mondja. És mikor
0835# valamelyikük szökni próbált, s akkor fölállították ott a, a barakkot, és minden tízediket fölkötötték, és
0845# ugye persze végig kellett nézni. S valaki Frankl mögött azt mondja, hogy „Na, akkor most mondja meg valaki, hol
0855# van Isten!” Mire ugyanígy állnak és valakinek ez volt a válasza: „Ott lóg a bitón.”
0862# Gyakran hallottam azt is, ahogy, ahogy olyan nők, akik megfogantak és el kellett dönteniük, hogy megtartják-e a
0873# gyereket vagy nem, és főleg hogyha az a megfoganás egy nem biztos kapcsolatban történt, hogy klasszikusan
0882# spirituális lelki megküzdési stratégiába illőnek tartom azt, amikor valaki azt mondja, hogy én nem is teszem
0892# kérdésessé, hogy ennek a gyereknek meg kell-e születnie, mert hiszen már megfogant, tehát őneki meg kell
0902# születnie. Ez az ő alappozíciójából, az ő spirituális, Istenhez való viszonyából fakadó erőforrás.
0911# Miközben a helyzete lehet hogy rosszabb, mint valakinek, aki úgy dönt, hogy mégsem szüli meg. Ez akart akkor az
0921# első pont lenni. Tehát spirituális vagy lelki megküzdési stratégiák.
0928# 2. Közösségi megküzdés. A közösség nem egyenlő a csoporttal. A közösség annál több. Ha valaki biztosan
0937# kötődő, és az alappozíciója „én is, te is okék vagyunk”, akkor a közösséggel kapcsolatban, mikor ő
0946# krízisben van, a következőket mondja: „A közösség nekem támaszt ad. Nagyon jó, hogy van kihez fordulni, hála
0956# Istennek nem vagyok egyedül.” Míg a bizonytalanul, vagy az elkerülő módon kötődő a következőket mondja
0965# ugyanilyen helyzetben: „Én nagyon elégedetlen vagyok az egyházzal és a vallási vezetőkkel. Nem segítettek és
0975# magamra hagytak.” „Hülyeségeket mondott a pap.” Ez lehetséges. Valószínű, hogy ezt a mondatot ki kell
0985# emelnünk ebből a kockából és azt kell mondanunk, hogy ez bármikor megtörténhet, ehhez nem kell elkerülő módon
0995# kötődőnek lenni, hogy ilyen élményünk legyen. „Az egyház nem ért hozzá.”
1002# A 90-es évek elején volt egy nagyon érdekes kutatás, ilyen egyszerű kérdéseket tettek föl, hogy: „Mit
1011# gondol ön, hogy az egyház kompetens-e a gyereknevelési kérdésekben? Mit gondol ön, hogy az egyház kompetens-e a
1022# lelki-testi egészségre vonatkozó dolgokban?” És kiderült, hogy ami az embereknek úgy általában nagyon fontos,
1032# és az életre markánsan vonatkozik, azzal kapcsolatban azt állították, hogy az egyház ezekben nem kompetens. 90-es
1043# évek eleje. A helyzet azóta…
1046# Mondanék akkor néhány történetet. Emlékszem, amikor, amikor az édesanyám meghalt, és akkor vasárnap kora
1056# délután volt és az esti misén, meg a mise után, hát ez kiderült, hogy az én anyukám meghalt, és akkor az az
1066# ifi közösség, akikkel én együtt voltam minden pénteken – most is vannak itt, vannak itt haa… nyolc, hét év
1076# után – hogy akkor, akkor azt ajánlottátok föl nekem, hogy „Feri, gyere, imádkozunk veled együtt.” És itt
1086# most hagy emeljem ki ezt, hogy „veled együtt”. Hát nem arról van szó, hogy á, majd imádkozunk érted, hanem
1096# hogy „üljünk le együtt, és most vége van a misének, te most jó, most miséztél, meg nem t’om mi, ránk
1106# kellett figyelned, akkor most gyere, üljünk le és imádkozzunk együtt”. Hogy nekem ez egy életre szóló
1115# élmény, hogy mit jelent, hogy egy közösség azt mondja, hogy „Gyere, Feri, imádkozzunk együtt.” Pedig én
1125# vagyok a pap. Na és aztán!
1128# Vagy, vagy micsoda, micsoda ereje tud annak lenni, hogy mondjuk tudod, hogy egy kolostorban, ott este mindig elmondják
1139# a zsolozsmát, az egyház imáját. Hogy mindig. Hogy te odamehetsz Pannonhalmára, akkor és akkor, és tuti biztos
1149# lehetsz benne, hogy ahogy kilencszázötven-akárhány éve ott elmondják a zsolozsmát, 1000 éve, hogy most is
1159# elmondják. Hogy amikor Franciaországban bolyongtam, mondjuk így, akkor, akkor egyszer csak eszembe jutott, hogy
1170# miért ne ugorhatnék el Taizébe. Hát, ha elugrom Taizébe… akkor még Roger Schütz élt. Akkor fogtam, vettem egy
1180# jobbost, és elmentem Taizébe és pontosan tudtam, hogy este a közösség összegyűlik imádkozni. Hogy ez
1190# bombabiztos. Tehát hogy igazából egy csomó minden van, amiről fogalmam sincs, hogy hogy van, de hogy este a
1200# közösségnek van imája, amire én odaülök és ott énekelni fogunk, és hogy az hogy fog történni, az tuti
1210# biztos. Hogy amikor a közösség együtt van, hogy annak micsoda megtartó ereje tud lenni, pedig nem is vagyok a
1220# tagja. Hmm! Mikor kirúgtak a Papnevelő Intézetből, ó, a közösség megtartó ereje!!, de hát a közösségen nem
1231# múlott… Szóval, emlékszem, hogy mentem, öten vagyunk jó barátok, és tinédzser korunkra megy vissza a
1240# barátság, azóta is együtt szilveszterezünk - az már huszonvalahány év… - és, és akkor összehívtam a
1250# barátaimat, s akkor kiderült ez, hogy Ferit kirúgták, az össze barátom lemond… tehát az összes, tehát az a
1260# négy… Lemondták a programjaikat és akkor este összeültünk - annyira emlékszem, hogy hol voltunk, de hát az
1270# tökmindegy -, és úgy összeültünk körben és akkor elmondtam, hogy hogy rúgtak ki. Hogy ez egy milyen jó dolog
1280# volt! Ah, hogy, hogy, na. Szóval, látjátok, milyen szép dolgok tudnak az emberrel történni.
1289# Vagy, ez egy elég speciális dolog, de, de a ti részetekről is ugyanez megtörténhet, hogy mikor misézek, akkor,
1299# akkor úgy néha el-elmerengek, nézem az embereket és tudom, hogy ó, vele ekkor beszéltem, vele akkor. Vele együtt
1310# énekeltünk a tábortűznél, vele együtt bicajoztam a Börzsönyben, ó, ó, jegyes oktatásra járt hozzám, neki az
1320# anyukáját temettem el, ó, ő hozott nekem egy nagyon finom baracklevárt… Szóval, tehát, tehát ilyen jó dolgok
1331# tudnak eszembe jutni, szóval anélkül, hogy bármit kifejeznék vagy kifejeznénk abból, hogy összetartozunk, ez
1341# mégis így van. És hogy ezért fából vaskarika valójában hívő emberként csak be-beugrani egy misére. Ez, ez
1351# tulajdonképpen fából vaskarika. Tehát mert, mert a közösség ünnepel, ezért nem közösségben lenni, miközben
1361# ünnepeljük azt, hogy közösségbe tartozunk ez, ez egy, ez egy abszurdum.
1368# Fiatalok olyan szépet mondtak nekem, 19-20 évesek. És ugye mennyit beszéltünk arról, hogy az elköteleződés
1378# mennyire nehéz, és mégis vannak az egyházközségben mindig olyan fiatalok, 17-18-19-20 évesek, akik ahelyett, hogy
1389# élnék a világukat, mondjuk 9-10-11-12 éves gyerekek kisközösségét vezetik. Tök melós. Minden héten több
1399# óra, készülni kell, macera, szervezni, telefonálni… és 20-21 évesek. És mondjuk a péntek estéjüket nem
1408# bulizással töltik, hanem a gyerekekkel. És igazából, hogy ez… hogy miért csinálja? Hogy egy normális
1418# húszéves miért csinál ilyet? És akkor megkérdeztem az egyiket: „Te mondd meg nekem, Laci – nem úgy hívják,
1428# de… – hogy te ezt most miért csinálod?” S akkor a következőt mondta teljes természetességgel: „Azért,
1438# mert amikor én gyerek voltam, akkor nekem nagyon-nagyon sok élményem volt, amit másoknak, az akkori felnőtteknek
1448# köszönhettem, és én azt akarom, hogy ezeknek a gyerekeknek is legyen ilyen élménye. Ezt én akarom.”
1458# És akkor a rendszerszemléletből egy gyors mondat. Az élő rendszer mindig több, mint a rendszert alkotó tagok
1468# összessége. Mmm. Nagyon, ez nagyon, nagyon. Ó, hát hányszor volt olyan élményem, én vagyok a csoportvezető,
1478# ülünk a csoportban, elvileg ugye én osztom az észt, s akkor valaki hoz egy valamit, s akkor én mondok valamit –
1489# hogy ilyen kézzel fogható legyek és … – és akkor azt gondolom, na, na, jó, most ezt jól, jól, jól… és
1499# akkor a csoportban ül valaki, és mond egy olyan valamit, hogy így fejemhez kapok és azt mondom: „Ha öt évig
1509# kellett volna itt ülnöm és gondolkodni, akkor se jutott volna eszembe!” Hogy valami olyan zseniális jött belőle,
1520# hogy csak ezt lehet mondani, hogy „Na, ez az, ez az, ez, ez, ez, ez!”. Na jó, tehát közösségi megküzdés.
1530# 3. Vallásos értelem-adás. Aki oké-okében van és biztos a kapcsolódása, ő fölismeri, hogy Isten szereti és
1540# hogy valamilyen terve van vele. Hogy ez a nehéz helyzet is valamire taníthat, vagy elvezethet. Hogy egy új célt és
1550# értelmet akar adni az életemnek. Ez pedig a réginek az elvesztése által lehetséges csak. Hogy bár nagyon nehéz
1561# helyzetben vagyok, Isten gondviselése alatt történik mindez. Azonban a bizonytalanul vagy elkerülő módon kötődő
1572# általában Isten büntetésére gyanakszik. Ez annyira súlyos lehet, hogy még a, a halálos ágyon is vannak,
1581# akikből ez kibeszélhetetlen. Tehát már látom, hogy úgy fog meghalni, hogy ez Isten büntetése. Olyan mélyen
1592# belevésődött ez a kötődési minta, hogy egyszerűen képtelen meglátni, hogy talán nem. Ilyenkor azt a
1601# stratégiát szoktam követni, hogy mégis csak az ember akkor jár legjobban, ha Isten bünteti és nem a felesége.
1611# Ezt most nagyon-nagyon gagyin mondtam el. Azt akarom ezzel mondani, hogyha Isten büntet engem, ez nem így van, de
1622# mindegy, akkor ugye… ha… Úgy kezdődik, van egy téveszméd, akkor elfogadom hogy van, és akkor azon belül
1632# lavírozunk. Ez az ő téveszméje, ezt én elfogadom, hogy ez van neki. Hát azért mégiscsak nagy dolog, hogy téged
1643# az „Isten” büntet! Azért az nem, az nem kevés! Hát az Isten kifejezetten egy speciális büntetést ad neked, ez
1653# minimálisan azt fejezi ki, hogy köztetek kapcsolat van. Méghozzá nagyon személyes kapcsolat. Ez, ez, ez egy jó
1664# kiindulási pont.
1665# A héten úgy döntöttem, hogy befejezem a hitoktatást, már nem egy életre, csak, csak erre az évre, hát még
1675# lenne mondjuk két óra, de… júniusban nem. Na, szóval, az egyik fiatal eltörte a bokáját, és azt kérdi tőlem,
1685# „Feri atya, most mondd meg nekem, hogy ez véletlen volt-e vagy nem!” Hát azért… de azért… dödőőő… Mit
1695# csináltam, mit gondoltok? Hát naná, hogy nem válaszoltam meg a kérdést. „Hát mit gondolsz?” És akkor egy
1705# ilyen szózuhatag, tehát… „Hát, Feri atya! Az tuti, hogy ez nem véletlen! Hát az száz százalék! Hát ez,
1715# ez… véletlenül a bokám eltörik, hát mi értelme lenne akkor annak? Az lehetetlen, hogy véletlen! Hát ez…
1725# gőzöm sincs, hogy mi értelme, hát azt fogalmam sincs, majd erről beszéljünk még, de…, de az, az, az
1734# lehetetlen, hogy véletlen! Ez valahogy az Istentől jött. Én nem, nem t’om hogy hogy, de … az tuti. És képzeld
1744# el, Feri atya, hogy múlt héten megkérdeztem egy apácát, hogy mondd kedves nővér, hogy ez véletlen vagy nem, és
1755# hát, hát, hát az nem… nem lehet, hogy véletlen. Azt kis…, azt mondta, hogy véletlen. Az nem, nem lehet, hogy
1765# véletlen!” Föl volt pörögve, de teljesen. Ilyen nagy gipsz a lábán, ugye, és a… „Az nem lehet, hogy
1775# véletlen!” Ugye 15-6-7-8 éves fejjel hát egy ilyen heroikus küzdelem, hogy megtaláljam az értelmét. Hogy mi a
1785# csuda az értelme annak, hogy az összes többi barátomnak lesül szépen a, a szőrtelenített vádlija, az enyémet
1795# meg nem kell szőrteleníteni, mert… szép fehér gipszes. Hogy, hogy miért van az, hogy nyárom…, hogy fog
1805# kinézni? Hát ez, szerintem ez elemi kérdés. Nem, egy 16 éves lánynál? Hogy most nem tud mozogni, és ezért
1815# hízik. Látszik is! Na, hát ez, ez nem lehet véletlen!!! Hát nem is az. Na! Szóval egy ilyen fölkiáltás, hogy
1826# ugye van ennek értelme? Hogy most már az életemet úgy kell leélnem, hogy három darabban volt a bokám, hogy ugye
1836# ennek van értelme…
1838# Ugye, annak a megszállottjai vagyunk, hogy mit várok az élettől. Nem? Ez egy nagyon, nagyon fontos kérdés. Szinte
1849# minden nap föltesszük magunknak, de inkább abban a formában, hogy „ma se kaptam meg, amit vártam az élettől”,
1859# s akkor az életnek vannak keresztnevei. Na és, szóval, az a, az a meglátásom, hogy ameddig az ember ezt a kérdést
1870# hajtja, nyomja a végtelenségig, valami kimarad. A lényeg. Mert ennek a kérdésnek van egy párja. Az élet mit vár
1881# éntőlem? Ez a kérdés legalább olyan fontos. Mind a kettő egyformán fontos, de ez fontosabb. Mert amikor azt a
1891# kérdést teszem föl, hogy „…és éntőlem mit vár az élet?” akkor valahogy az, az ember voltunknak valami,
1901# valami nagyon reális, nagyon megalapozott helyzetét is állítom ebben a kérdésben. Hogy nem én vagyok a világ
1911# közepe. Hogy az élet ne azért jött létre a Földön hogy mmm…. Hát jött, jött, nekem is van belőle, de hogy
1921# nem azért pont. Nem véletlen, hogy a XX. század második felében ennek a kérdésnek egy külön nevet adnak, hogy
1931# logoterápia. Hogy az ember aki, aki ugye, nem tudom én, köpött egyet az ég felé, s azt mondta, hogy majd én,
1942# elvesztette ezt a kérdést, és belebonyolódott abba, hogy mit vár ő az élettől, s ebből egy csomó kudarc meg
1952# csalódás fakadt. És hogy ma újból meg… na… szóval… (Egészségedre!) hogy ordító aktualitása lett ennek a
1962# kérdésnek. És a logoterápia azt…, Frankl azt mondja, hogy (ú, csak jó, jó számot mondjak!) vala… valahogy
1972# így mondja, hogy a neurózissal hozzám forduló embereknek körülbelül egyharmada csak akkor gyógyul meg, ha az
1982# értelemadás megtörténik. Bajlódhat az érzéseivel, az érzelmeivel, a gyerekkorával, … a kommunikációval,
1992# minden csudával dolgozhat, nem gyógyul meg tőle. Csak akkor, ha fölteszi azt a kérdést, hogy „És az élet mit
2002# vár tőlem?”.
2004# Valami ilyesmit. A neurózisok egyharmada erre a rugóra jár, hogy elfelejtette az illető ezt a kérdést. Igen,
2015# ugyancsak a logoterápiától tanultam azt, hogy – megint csak egy egyoldalúság – nagyon gyakran azt kérdezzük
2027# és tulajdonképpen gyakran minthogyha ebbe az irányba kancsalítanánk, hogy miért… (Hogy is, hogy is… ezt már
2039# múltkor is elrontottam… Igen.) hogy mi miatt is vagyok én olyan, amilyen? Hogy valamiért én ilyen vagyok. (Nem
2051# is.) Hogy valami miatt én ilyen vagyok. Valami miatt, valami miatt. Mert az apám, meg az anyám…, mert a
2063# nagymamám…, mert a…, valami, valami, valami miatt ilyen vagyok. Ugye, és akkor erre próbálunk rájönni, hogy mi
2075# miatt vagyok olyan, amilyen. De legalább ugyanilyen fontos az a kérdés, hogy nem valami miatt, hanem valamiért
2087# vagyok olyan, amilyen. Tehát az nem a múltba, hanem a jövőbe vezet engem. (Ó, fáradt vagy, Sándor? Szegény…
2099# Hát lehet fáradt, szabad este… Még csak ennyi az idő? Hát kicsit szedd össze magad! Szóval…) Lehet, hogy egy
2111# kicsit bénán fog hangozni, de olyan, nekem nagyon fontos fölismerés volt az, hogy nem véletlen, hogy az apukám
2123# harmadik házasságából vagyok, nem véletlen, hogy az anyukám második házasságából vagyok. Hogy nem véletlen,
2135# hogy a szüleim elváltak. Hogy nem véletlen, hogy harminc éves vagyok és mind a két szülő már meghalt. A
2147# nagyszülőkről meg már nem is beszélek. Hogy ez, hogy ez nem csak hogy nem véletlen, hogy nem csak az az izgalmas
2159# kérdés ebben a helyzetben magamra vonatkozóan, hogy „Miért van ez így? Miért vagyok én ilyen szerencsétlen,
2171# hogy nektek élnek a szüleitek, nekem nem?! Hogy bezzeg a ti szüleitek nem váltak el!” Hát, nem biztos, hogy jól
2183# jártatok… Tehát ragozhatom ezt a kérdést, hogy miért, miért, miért, de hogyha behozom azt a kérdést, hogy
2195# „Mi célból?”, tehát hogy nem „Mi miatt van ez velem?” hanem hogy „Miért van?” S akkor egyszer csak
2206# kezdtem megvilágosodni, hogy, hogy, ez most tudom ilyen elég gáz…, gázul fog hangozni. Mindegy, ez mindegy, ez is
2219# én vagyok. Tehát… ugye, legföljebb az a különbség, hogy nem mondom… de attól még van. Vagyis, hogy pont egy
2230# ilyen hülye, lehetetlen, nyomorult, kajla helyzetből jövő pap tud olyasmit mondani, ami érdekes lehet a legtöbb
2243# embernek. Tehát hogy, hogy ez nekem iszonyatosan bejön. Tehát hogy ennek valami ilyen értelemben vett célja van,
2255# hogy hát „Emiatt.” Ó, az is érdekes, hogy, hogy … na. Hogy a, a… És itt történik egy rendszerváltás az
2267# egyházban. Képzeljétek el! Tehát hogy még mondjuk 20-30 évvel ezelőtt inkább az volt, hogy ilyen klasszikusan,
2279# tradicionálisan keresztény családokból, ahol sok gyerek van, 1-2 elment papnak meg apácának, a fiúk általában
2291# papnak mentek, és a … És hogy képzeljétek, ez a, ez a kor kezd lecsengeni. Valami nagyon sajátos üzenete van
2303# ennek, jelenleg a Papnevelő Intézetben - már amiket én tudok és ismerek – nagyobb százalékban olyan hátterű
2315# gyerekek jelentkeznek, mint én. Ó! Ezek az emberek valószínű, hogy 5-10 év múlva, ha kibírják, akkor tudnak
2327# majd igazán hatékonyan működni. Mert különben állhat a szószéken 100 jó családból jövő, tűrürűű,
2337# biztosan kötődő, egészen normális pap, és belehalunk a beszédjeikbe. Mert nem is értik, hogy mi a bajunk. Nem?
2349# Hát nem is értik. Tehát ilyen hhhh… két perc alatt bealszol. Én is. Ez, tehát ami az egyik oldalon… ugyanis
2361# hát van kapcsolatom a Papnevelő Intézetek vezetőivel, és akkor fogják a fejüket, „Istenem, micsoda
2372# papnövendékek!” Tehát hogy ilyen, ilyen elemi dolgokat nem tudnak. Hogy, hogy, sz…, mm…, tehát hogy …,
2384# szóval ami evidens volt 20 évvel ezelőtt, az ma az ötödik évre kezd derengeni. Legkomolyabban! És hogy amilyen
2396# katasztrófának tűnik, annak valami hatalmas előnyei lesznek… ha kibírják, …ha gyógyulnak.
2406# 4. Cselekvő stratégia. A biztosan kötődő a következőről számol be: „Isten útmutatását tudom keresni és
2417# meglátni.” Képes vagyok együttműködni Istennel. Hhh! Fölismerem a felelősségem és tudok vele bánni.
2428# Reálisan értékelem a helyzetet. Személyes kapcsolatok által, együtt cselekvés által találok rá a helyes útra.
2440# Aki elkerülő módon, vagy bizonytalanul kötődik, ott két véglet lehetséges.
2448# • A egyik: túlzott felelősségvállalás – „Mindenért én vagyok a hibás. Ennek is én vagyok az oka. Magamnak
2460# köszönhetem, hogy ekkora bajban vagyok. Nem is érdemlem meg, hogy Isten segítsen.” Vagy pedig totál túlterheli
2472# magát, mert nem gondolja, hogy az Isten megteszi a maga részét, ezért ő halálos kimerültségig melózik, és még
2484# akkor is azt gondolja, hogy, hogy nem tudom én, „háá, még mindig nem segítettem valakinek”. Ami igaz is! De
2496# attól őneki még nagyon jól kellene tudnia aludni. Mert amit ő már nem bír, azt az Isten nem bízta rá. De ő ezt
2508# nem így látja.
2510# • Tehát ez az egyik, a másik pedig hogy eldob mindent és azt mondja: „Na, Uram, gyere! Én itt vagyok, én már
2522# tehetetlen vagyok, jöhetsz. Én már nem bírom, gyere!” Ezt úgy hívják a mi berkeinkben, hogy „csodavárás”.
2534# Katasztrófa, hogy még van olyan, hogy valaki a hitére hivatkozva orvosi ellátást elutasít. Most itt reális
2545# helyzetértékelésből fakadóan az orvos azt mondta, hogy „Ide nézzen! Perforál a vakbele. Vagy kiszedjük, vagy
2557# megdeglik.” – „Köszönöm doktor úr… de én szabadon döntök a bizalom mellett.” Hát barátom, szép
2568# halál lesz. A csodavárás a másik, másik véglet.
2573# Teréz anyát mikor kérdezték, „Hogy bír… kis törékeny asszony! Albán!” Tudjátok? Albán származású. Na,
2584# ez is vicces. „Hát hogy, azt a, azt a sok beteget, azt a sok haldoklót, hát hogy bírta?” – „Hát mindig csak
2596# egynek segítettem.” Ezt mondta. Jaj, néztem néhány nappal ezelőtt a TV-t. Jaj! A film a cunami-súlytotta
2608# területekről szólt, most is szól, de én akkor láttam. És azt mondja a bemondó, vagy mit t’om én ki,
2619# narrátor, hogy ott azon és azon a területen mindössze három ember él. A totálisan letarolt, cunami-súlytotta
2631# vidéken. Kik? Három buddhista szerzetes. Ó, tehát akik képesek ott is élni és ott is cselekedni, ahol a legtöbb
2643# ember azt mondja – éppen rajtuk kívül mindenki – hogy nahát itt nem. Erről biztos rengeteg példát tudnánk
2655# mondani.
2656# Azt, azt se felejtem el, amikor a DDR emblémájú Trabantok és Wartburgok elkezdtek áradni, ’88-89. Azért erre
2668# emlékszünk. És hogy mi történik? Hogy a Zugligeti templomban a német nagykövetség kihelyezett irodát nyit.
2679# Úgy, ahogy mondom. Igaz, András? Ugye, Miki? És ott van a nagykövet a Zugligeti templom irodájában és ott
2691# pecsételgeti az útleveleket, meg vízumot meg nem t’om miket kellett ott intézni. És onnan mentek aztán át a
2703# határ felé. (Á-há! Ez volt a 4-es pont. Fáradok ám, szóval nem, nem a mai nap, hanem én már, én már ilyenkor
2715# annyira várom az évvégét. Tehát a pedagógus betegség engem pfff… )
2722# 5. Vallási rituálék. A vallási rituálé nagyon fontos annak, aki m-hm, biztosan kötődik. A bizonytalanul
2734# kötődő pedig bemegy a templomba és néha szól hozzá Isten, néha nem. Néha nagy élmény a templomban lenni,
2745# néha meg mmm… nem történik senki. Néha szól az Isten, néha nem. A bizonytalanul kötődő az a valaki, aki
2757# persze valóságnak gondolja azt, hogy az Isten néha szól, néha nem. Itt szeretnék néhány példát mondani. A
2768# biztosan kötődő pedig lubickol. Micsoda igazságtalanság, micsoda piszokság. Kereszteltem múlt héten (is), és
2780# azt szoktam csinálni, hogyha több gyerek van, akkor tudjátok a végén az életgyertyát át kell adni, de hát a
2792# pici csecsemő nyilván nem tudja megfogni, ezért azt át kell adni a szülőknek. De én már rájöttem, hogy a
2804# gyertyát érdemes átadni a kisebb tesóknak, mert alig várják, hogy ők is szerephez jussanak, és na…és akkor
2816# mindig az szokott lenni, hogy „Vedd Krisztus világosságát!”, s akkor átadom a gyertyát, s hát akkor a gyerekek
2828# ilyen megbabonázva… És ez pont jó arra, hogy a Miatyánk alatt nem beszélnek. Tehát ez a… mert az jön utána.
2840# Tehát ez az én vallási megküzdési stratégiám a keresztelésre nézve, és eddig mindig ez történt, ez
2851# bombabiztosan bejött. Kistesónak nyújtom: „Vedd Krisztus világosságát!” Ez olyan, mint a mennybemenetel.
2862# Tehát hogy… Mi történik most? Trr-rr, gyerekek itt is van kistesó, rutinból, „Vedd Krisztus világosságát!”
2874# mire a gyerek: Ffff! Ez a hívő család. Tehát a… de tényleg, mert ugye megszokta, hogy az imádság után
2885# nyújtják a gyertyát és ő fújhatja el. Ugye, és a… „Petike, hogyha csöndben maradsz, akkor az ima alatt
2896# elfújhatod a gyertyát.” „Most, most Petike, miért nem mondod a Miatyánkot?” – „Engem ti nem vágtok át…
2908# csöndben maradok, elfújhatom…” Na, szóval úgy elfújta, mint a sicc. Hát, egy kicsit megzavarodtam. Legalább a
2920# szertartás végét várjuk meg, vagy valami… Na jó.
2925# Egy másik. Jaj, mi papok! Jó dolog, ha készülünk egy-egy beszédre, mert ha föl kell találni magunkat, az néha
2937# nagyon gáz. Emlékeztek, mikor Tihanyban eskettem egy paptársammal, s akkor úgy vezette be, hogy „Ó, és most itt
2950# áll előttem ez a sudár menyasszony, és ez a nyalánk vőlegény.” … Ez a magyar nyelv! Ajjaj! De ezt már
2961# ismeritek, de a másik az új, azt még nem mondtam el. Szintén esküvő. Látszik, az esküvő egy kicsit megkeveri a
2973# papokat. Na, nem csoda, a legújabb divat ugye, legújabb… szóval régen … most már tíz esküvőből kilenc,
2984# idáig kivágott cucc. Hát ez…, most ez olyan drága volt, a menyasszony – a’sszem két hete eskettem – azt
2996# mondja: „Feri atya, baj-e, ha a vállamat nem fedi a menyasszonyi ruha?” – „Kérdezd még egyszer! Most mire is
3008# vagy kíváncsi?”
3010# Átment az üzenet? „A vállaimat.” A vállaid roppant erotikusak, de ami közte van… Most ezt… még
3020# tovább folytatom, akik vagytok és ebben az évben esküsztök, hát nem t’om, vissza kell vinni a menyasszonyi
3031# ruhákat, vagy mi lesz. De hát azért abban… na jó. Nem, Feri! Ferenc atya! Szóval, a válla…! Na jó.
3041# Azt mondja az atya – ugye, az elején a pap kedves bevezető szavakat szól a násznéphez – „Kedves menyasszony
3053# és vőlegény! Kedves örömapa, örömanya, örömapa, örömanya, és kedves örömlányok!” Hát, azért ez után
3063# már egy kicsit nehéz esketni. Na ezt a… vallásos megküzdési stratégiák – tényleg néha meg kell küzdeni
3074# vele.
3075# Kereszteltem kisbabát, utána jelentkezik egy felnőtt, de nem akkor rögtön, hanem több nap múlva. Azt mondja:
3086# „Feri atya, ezt én is szeretném.” Nem volt megkeresztelve. Ez egy nagyon szép mondat, mert nem biztos, hogy ki
3098# tudjuk mondani, hogy mit is. De ezt, ezt én is szeretném.
3104# Aztán a másik: legmélyebb spirituális élményről beszélgettünk egy csoportban. És akkor a feleség azt mondja:
3116# „Hát nekem végül is az esküvő…” És hát persze én férfi aggyal: „És miért?” Mire azt mondja: „Mert
3126# valamit olyan mélyen éltem át.” – „De mit?” – „Olyan mélyen.” És, és igaza van, hát nem, nem
3136# biztos, hogy azt meg kell mondani, vagy meg lehet tudni mondani. „Olyan mélyen éltem át valamit.”
3146# Temetés után többször jöttek oda és azt mondták: „Feri atya, én utálok temetésre járni, de ez valahogy más
3158# volt.” És itt se kell tudni megmondani, hogy miért, ez valahogy más volt…
3165# A gyerekek mikor gyónnak, az, annyira édik, de itt is ám, látszik, szóval látszik hogy ki ilyen szorongó,
3177# elkerülő, mert akkor ők iszonyatosan próbálnak jók lenni, és akkor persze marhára nem megy nekik, és akkor még
3188# jobban szoronganak, őket gyógyítgatni kell. De vannak olyanok, akiknek a szülei ilyen halkan odajönnek hozzám és
3200# azt mondják: „Feri atya, gyónás után a Pannika egyszerűen átszellemült lett… Napokig úgy mászkált itt a
3211# szobában…” Értitek? Nem jó gyerek lett, izomszag, grrr-zsss-rr, nem szabad, nem szabad, nem szabad, jónak kell
3223# lenni… Nem, átszellemült. Hahh! Azért az egy más minőség.
3229# Nem akarom most már ezt ragozni, meg most már nem is írtam ide mást, tehát nehéz is lenne. A rituálékról csak
3241# két dolog összefoglalásképpen. A vallásos rituálé a személyeset képes egyetemessé tenni. A legmélyebben
3252# személyes egyébként is a leginkább egyetemes. De a vallásos rituálé ezt ki tudja fejezni. A legszemélyesebbet
3263# legegyetemesebbként kifejezni és megélhetővé tenni. És a másik: A vallásos rituálé segít abban, hogy a
3274# kimondhatatlan kifejezhetővé váljon. Nem kimondhatóvá. A kimondhatatlan attól kimondhatatlan, hogy nem lehet
3286# kimondani. A papok ne akarják a kimondhatatlant kimondani, hanem végezzék a liturgiát. Azért kell végezni a
3297# liturgiát, mert a kimondhatatlan abban kifejezhetővé válik. Akkor mégiscsak, nem bírom abbahagyni. Annyira…
3309# látlak benneteket, hogy hogy zsezsegtek. Hogy, hogy, mikor valaki a templomban egyszer csak átlép egy határt, és
3321# elkezd énekelni. Akkor pontosan tudom, hogy na ott valami jó dolog történt, mikor az illető énekel, mert akkor
3332# valamit ki tud fejezni a kimondhatatlanból. Nemcsak, hogy ugye amit nem lehet elmondani, azt el kell énekelni, vagy
3345# ilyesmi, hanem ó… és mindig, mindig azok, akik nem énekelnek, ott roppant nagy összefüggés van azzal, hogy
3356# bizonytalanság, elhárítás, mmm. Elébe lehet menni, kezdj el énekelni. Hagyd már, hogy nem tudsz, meg rossz a
3368# hangod, hagyd ezeket a hülyeségeket, hát kit… Nem föllépés, liturgia. A másik, az is, micsoda kifejező ereje
3379# van annak, valaki áll mindig az oszlop mögött. „Megint ugyanaz van műsoron…” és akkor egyszer csak ugyanez a
3391# valaki mikor kevesebben vannak a templomban tk-tk-tk-tk és leül előre. Ahh! Amikor életedben először előre ülsz
3403# egy templomban. Ahh! Valami kifejezhetővé vált, és el nem mondom, hogy mi. Önmagában az, hogy mondjuk a templomban
3415# az ember le tud térdelni… Szoktatok ti otthon térdelni? Ú, hát persze, elgurult a jegygyűrű és… Jaj, egy
3426# barátom, képzeljétek el…, ilyen evezős cserkészkedtünk, és ő is evezős cserkészkedett, és az órája
3436# leesett az evezős cserkészkedés közben. Ott táboroztunk, és hat órára volt neki beállítva minden nap. Ezért
3448# reggel háromnegyed hatkor fölkelt, fölkeltette a barátait, és bementek a vízbe és hallgatták, szól-e az óra.
3459# Egy héten keresztül minden nap, háromnegyed hat, kelés, hat… Ez egy önálló szakosztály lett később. Igen,
3470# á, tudtam, hogy ezt valaki megkérdezi, nem, nem lett meg, elnyelte a hab. Huh! Gyorsan, gyorsan akkor…
3481# Végkövetkeztetések.
3483# Most már biztosan állíthatjuk azt, hogy az istenkapcsolatról elmondott tapasztalataink döntően a kötődési
3495# mintánkról és az alappozícióinkról szólnak, nem pedig az Istenről. Ezt ilyen axiomatikusan kijelenthetjük.
3506# Tehát amennyire rádöbbentünk arra, hogy fogalmam sincs, hogy ki vagy te és hogy ki vagyok én ebben a kapcsolatban,
3518# mert a kötődési minta alapján láttalak téged, magamat meg a kapcsolatot, ez ugyanúgy érvényes az
3528# istenkapcsolatra. Valójában az Istenre vonatkozóan még duplán fogalmunk sincs, hogy ki ő. Egyrészt mert Isten,
3540# másrészt mert a kötődési mintánk ezt totálisan befolyásolja.
3547# Ezért aztán a szakirodalomban beszélnek „meglepően ateistákról”. Vallásos közegben fölnőtt fiatalok, akik
3558# egyszer csak totálisan váratlanul, serdülő korban, vagy ifjú korban ateistává lesznek. Ezekben az esetekben
3569# majdnem mindig az derül ki, hogy serdülő korban vagy ifjú korban a vallásos értelemadás nem tudott megtörténni
3581# akkor, amikor ők éppen valamilyen életválságban vannak. Tehát hogy valamelyik megküzdési stratégia nem volt
3592# gyakorolható. Majdnem mindig ez derül ki, ők lesznek váratlanul ateisták. És aztán vannak „meglepően
3603# hívők”, vagy meglepően vallásosak. Akiknél semmi háttér, semmi segítség, minden rossz, ahogy van, és mégis
3614# csak azzá lesznek. Ott pedig nagyon gyakran az derül ki, hogy nagyon erősek a cselekvési megküzdési
3625# stratégiában. Nehéz helyzetben vannak, van valamennyi énerő, van valamennyi külső segítség, és ahogy
3636# cselekednek, egyszer csak tapasztalhatóvá válnak dolgok. Az a 20 pont, vagy abból valamelyik.
3646# Egyértelmű összefüggést találtak a gondoskodó, szerető minket föltétel nélkül elfogadó Isten képe és az
3657# intimitásra való készség között. A kettő között egyértelmű összefüggés van. Ezen kívül egyértelmű
3667# összefüggés van az énkép és az istenkép között. A pozitív istenkép megerősíti a pozitív énképet, majd a
3678# pozitív énkép megerősíti a pozitív istenképet. Egyébként pont fordított irányban pörög a történet, a
3689# negatív istenkép engem abban erősít meg, hogy hát nem is vagyok szerethető, elfogadható, nem bocsájtanak meg
3700# nekem, mert hát hogy… Ez még jobban megerősíti a negatív istenképet, ami visszacsatol az énképre. Tehát az
3711# önértékelés és az istenkapcsolat között kölcsönhatás alakul ki.
3718# A biztosan kötődő gyerek és fiatal amikor változik az istenképe, vagy a hitében természetes krízisek állnak
3730# be, ez nem rengeti meg az Istennel való kapcsolatot. Tehát a kép azért változhat az Istenről, mert a kapcsolat
3741# biztos talajon áll. Azért teheti föl ezt a kérdést Istennek, hogy „De mondd, Uram, akkor ezt most miért engedted
3753# meg nekem?” és ebből nem következik az, hogy el is fordul tőle. Tehát hogy, vagy pedig, hogy oda tud állni az
3765# Isten elé és az Istent számon meri kérni. Dühös mer az Istenre lenni. Ordítani mer vele. Dühöngeni és
3776# panaszkodni és akármit tenni, mert tudja, hogy olyan biztos a kapcsolatuk, hogy kifejezheti az érzéseit Isten felé.
3788# Nem az a bizalom jele, ha Isten előtt mindig udvariasan beszélünk, az a bizalmatlanság jele, mert az, az van
3800# bennünk, hogy „Hát, ha most elmondanám Istennek mit is gondolok róla, még nagyobb bajba kerülnék, mint
3811# vagyok.” A bizalomnak az a jele, hogy biztos vagyok a kapcsolatunkban, ezért beolvasok neki, és utána persze
3822# ugyanúgy le tudok térdelni és azt tudom mondani „Uram, nahát, na ezt is együtt éltük meg!”.
3832# És akkor itt egy, egy izgalmas dolog. Emlékeztek, arról beszéltünk, hogy mi kell az intimitáshoz? Az, hogy
3843# először legyen egy megbízható anyuci, aki gondoskodik rólam. Mert a gyerek nagyon nagy bajban van, a pszichés
3855# egyensúlyának a kulcsa nincs nála. Minden gyerek ilyen végtelenül kiszolgáltatottan jön a világra. Az én lelki
3866# egyensúlyomnak a kulcsa egy másik személynél van. Hogy én biztonságban tudom-e magam, az egy másik személy
3878# kezében van. Hogy oltalom alatt állónak, hogy szerethetőnek, hogy értékesnek… - nincs nálam ennek a kulcsa,
3889# pedig rám vonatkozik, az én pszichémről van szó. (Megütött a mikrofon.) Énrólam van szó, és mégis nálad van
3901# annak a funkciónak a kompetenciája. (Ú, de undorító magyar mondat volt ez!) Rendicsek? Meg van ez? Ugye a második
3913# lépés az, hogy, hogy az a, az az anya, akinél volt a kulcs, annak a képe ide bekerül. Még mindig az anyánál van
3925# a kulcs, még mindig, s akkor van egy átmeneti tárgy, és mit t’om én, a gyerek úgy alszik el, hogy a szájában
3936# van a mit tudom én mi, a gumimaci, és akkor ez az átmeneti tárgy elevenné teszi benne az édesanyjának a képét,
3948# aki őt aztán meg tudja nyugtatni és azt tudja mondani: „Semmi baj, nyugodtan el lehet aludni, holnap föl fogsz
3960# ébredni.” És aztán történik az meg, hogy nem kell már átmeneti tárgy, az anyukám képe bennem van és, és
3971# hogyha nincsen anyukám ott, abban a pillanatban, akkor is meg tudok nyugodni, de még azért erre a képre szükségem
3983# van, és aztán jön csak az, hogy a saját magamról alkotott képnek a részévé válik az, hogy én magamat meg
3994# tudom nyugtatni. Hogy én magamat meg tudom erősíteni.
4000# Hogy én önmagam felé ki tudom azt mondani, hogy „Értékes vagy, Feri.”, és el is hiszem. Ez a végpont.
4010# Az istenképpel kapcsolatban ugyanez a helyzet. Vagyis a legtöbb ember, aki az Istent állandóan csak egy tőle
4021# független valakinek képzeli el, aki valahol van, nem t’om, Atyánk a mennyekben, vagy valami, tulajdonképpen
4031# állandó távolságban vagyok, és újból és újból azt élem át, amit gyerekkorban. Nekem kéne most gondviselés
4042# alatt állónak éreznem magam, de én nem tudom annak érezni magam, csak hogyha kívülről az Isten mond nekem valami
4053# szépet, vagy ha történik valami szép esemény és az megerősít. Vagy keresem a jeleket, kutatsz ilyen
4063# megerősítő izéket, ékes bizonyítéka annak, hogy az Isten nem vált a személyiségedről alkotott kép
4073# részévé. Ugyanis ennek a folyamatnak is az lenne a vége, hogy az önmagamról alkotott kép részévé válik az
4084# Istenkép.
4085# Jézusnak van egy olyan meredek mondata, nem is szoktuk idézni! Csak úgy kerek perec azt mondja, hogy „Nem
4095# tudjátok, istenek vagytok!” Benne van. A Szentírásban… Most az összes New Age Fun örömre gyúlt. Most azok
4106# után, amit elmondtam talán érthető, hogy mit jelent ez a mondat. Már az Ószövetségben gyönyörű próféciák
4117# jelennek meg, azt mondja a próféta 2500 évvel ezelőtt: Új szívet adok neked és új lelket öntök beléd, és
4127# többé nem lesz szükséged arra, hogy bárki is tanítson téged. Mert az új szív és az új lélek benned
4137# belülről majd megmondja az Isten tanítását. Hát ez ez. Hogy az istenkép a személyiségnek a részévé válik.
4148# Ez tulajdonképpen, milyen érdekes, ha a történelmet nézzük, 2000 éve totálisan világos kéne hogy legyen, csak
4159# azonban ahogy élünk, az nem világos. Mert amikor kialakul az a képzet, hogy Teremtő Isten, akkor „Isten, aki
4170# által vagyok”. Amikor megjelenik Jézus, akkor kialakul az a képzet, „Isten, aki velem van”, és amikor
4180# elküldik a Szentlélek Istent, akkor alakul ki az a tartalom, hogy „Isten, aki bennem van”. Ezért tehát én és
4191# Isten már nem is vagyunk elválaszthatók, bennem van, itt, hatékonyan. Tehát igazából, mikor valaki azt mondja,
4202# hogy Isten engem elhagyott, egy képtelenséget állít. Pontosan abban a tévedésben van Istenre vonatkozóan, mint
4213# önmagára vonatkozóan. Nem csak az Istenről állít valamit, ami nem úgy van, önmagáról is. Önmagát még mindig
4224# úgy látja, hogy őbenne Isten nincs. Ezt 2000 év óta tulajdonképpen tudhatnánk, de mégse tudjuk. És hogy azért
4235# nem tudjuk, mert nem a fejünkön múlik, hanem a tapasztaláson. A tapasztalásunk azonban súlyosan befolyásoltatik a
4246# kötődési mintánk és az alappozíciónk által. (Jó, jó, sikerül befejeznem!)
4254# Ez azt jelenti, hogy a biztosan kötődő és a pozitív istenképpel rendelkező ember biztos alappal bír a világhoz
4265# való viszonyában. Itt is egy egyértelmű összefüggés van. Vagyis meg tudja találni az élet értelmét, képes az
4276# elköteleződésre, és az érzelmi melegségre. Erre a háromra alkalmassá válik. Az elköteleződésnek ebből a
4286# szempontból alapja a védelem és a biztonság. Anno. Az tud elköteleződni a jelenben, aki a múltban védelemben és
4297# biztonságban részesült.
4300# Egy másik döbbenetes kutatási eredmény: a pszichés egészségnek a vallásgyakorlattal kapcsolatos ismérvek
4310# közül az Istenhez való kötődés minősége a legjobb előrejelzője. Vagyis megkérdezek valakit „Hogyan
4320# kötődsz az Istenhez?” Ha ő azt mondja „Ó, én biztosan. Az öt megküzdési stratégiában azt élem át, hogy
4330# Isten velem van, Isten nem hagyott el, a közösségben van helyem, segítenek nekem, de jó bemenni a templomba,
4341# együtt… trr-rr.” Aki erről számol be, a pozitív istenképéről, az illetőnek az egészsége az istenképnek
4352# megfeleltethetően pozitív. Hogyha bemegyünk egy kórterembe, és frissen műtötték az embereket, és rákérdezünk
4363# az istenképükre és az Istenhez való kötődésükre, akkor jó valószínűséggel meg tudjuk állapítani, hogy
4373# melyik csoportban lesz nagyobb százalékban szövődmény, vagy halálozás a műtét után. Tehát a lelki-testi
4383# egészség és az istenkép, a kötődés egyértelmű összefüggésben vannak egymással. Ezt szoktuk úgy mondani,
4394# hogy a hit gyógyít. Csak most bonyolultabban mondtuk. Ha negatív az énkép és negatív a szülőkép, ott a
4404# legritkább esetben van pozitív istenkép.
4408# És akkor egy, egy, egy, érdekes… (Még belefér ugye két perc?) Hogy az értékátvétel szempontjából, hogy
4418# képes vagyok-e a szüleimtől tanulni, tapasztalati tanulásra hogyan vagyok képes. Az elkerülő módon kötődő az
4429# engedelmesség által tanul. Miért is? Hiszen nem biztos a kötődése. Ezért ha hajlandó valamit átvenni a
4440# szüleitől, azt megtanulni és azt gyakorolni, hát azért teszi, mert engedelmes. Mert kell, mert muszáj, mert
4451# kiszolgáltatott, vagy mit tudom én, előnyöket akar elérni. Ha a szülők elutasítják, akkor nagyon gyakran azokat
4462# az értékeket is elutasítja, amiket a szülők képviselnek. Tehát az értékátadás súlyosan sérül az elkerülő
4472# módon kötődés miatt. Ha valaki biztosan kötődik, abból az következik, hogy lehet hogy azt mondom, hogy „Hát,
4483# ez az ürge egy nagy hülye, de azt, amit tud valamilyen területén az életnek, ezt szívesen megtanulom tőle.” Az
4494# elkerülő módon kötődő nem így jár el, pont fordítva. Amikor a kapcsolatukban nehézség áll be, az egészet
4505# kidobja a kukába, nem képes ezt megkülönböztetni. Ezért a forrásai sokkal szűkösebbek. Mindig csak addig
4515# tartanak, ameddig a kötődés tud tartani. A bizonytalanul kötődő… Itt nagyon nagy szerepet kap a harag, és a
4526# kötődése a tapasztalatot átadó személyekkel természetesen ambivalens lesz. Ezért két érdekes dolog fakad
4537# ebből. Az egyik, hogy a biztosan kötődőre, egy biztosan kötődő gyerekre hat a szeretet-megvonás. Ha egy biztosan
4548# kötődőnek azt mondjuk, hogy „Hát, akkor…prrr.”, akkor a biztosan kötődő azt mondja „… ez a kötődés
4558# annyira fontos, akkor inkább lefekszem aludni” Nem? Azt mondja anya „ha nem alszol el, akkor reggel nem megyünk
4569# állatkertbe”. A biztosan kötődő azt mondja: „azt nem szeretném, az állatkert tök jó dolog, anyuval menni
4580# tök jó dolog, akkor lefekszem”. A bizonytalanul kötődőre azonban ezek a pedagógiai módszerek hihetetlenül nem
4591# hatnak. Mert azt mondja: „Háh, prr. Ezt már megszoktam. Egyszer megyünk, egyszer nem. Az egész úgyis tök
4601# esetleges. Most, most minek, most minek…” A bizonytalanul kötődőre a szülői harag van hatással. „Na, most
4612# aztán már Petike, elég!”
4614# Valahol itt a vége.
4620# Van-e valakinek hirdetni valója?