Hamis Istenképzetek 4.

Isten hozott benneteket! Köszöntök mindenkit.


0003# Még Nagyhéten is itt vagytok. Ez a nagyböjti fölajánlás? Ezt most itt kibírjuk. Hát, jövő kedden is leszünk,
0013# csak mondom, mert most még az eszemben van, tehát itt most nem maradna ki alkalom, minden esetre szeretnék
0022# segítséget kérni, hogy nálatok hanyadik pontnál tartunk. Van valaki, vagy legalább hogy mi a téma? 58. 60.
0031# először, má… Az már ugye volt, hogy „minden ami nem keresztény az veszélyes és ördögtől való”? Ez volt.
0040# Emlékszem, ahogy a veseponton keresztül másznak föl az ördögök, azt nem t’om hova, és akkor nézzük a
0049# következőt.
0050# 61. Istennek van egy előre elgondolt terve, akarata, amit a hívőnek meg kell valósítania. Ez ismeretlen, ugye, ez
0059# nem volt. Oké. Hagy mondjam el még egyszer, hogy némi gyanút ébresszek bennetek a mondat tartalmára vonatkozóan.
0069# Tehát hogy, hogy tévhit-e az, hogy Istennek van egy előre elgondolt terve, akarata, amit a hívőnek meg kell
0078# valósítania? Hát úgy fogalmaztam ezt meg, hogy ez visszafelé igaz, de előrefelé nem. Az előrefelé alatt azt
0088# értem, hogy nem kívánok nektek egy olyan életet, amiben állandóan azon vívódtok és nyűglődtök, hogy vajon
0097# most mi Istennek az akarata. És tudjátok jól, pórul jártok itt a XXI. században, mert régen lehetett lébecolni,
0106# mert azt mondtátok „ó, Istennek van egy akarata”, hát így ilyen általános akarata, nem, hogy legyek jó, meg
0116# tü-rű, megyek misére…, de most már a személyesség világában vagyunk. Istennek tehát valamilyen személyes
0125# akarata van, de ez még nem is elég, ettől még rosszabb a helyzet. Személyre szabott akarata. Annyira személyre
0134# szabott, hogy egészen most a mai napra szóló személyre szabott akarata van, Veronika! És én nem tudom, hogy hány
0144# százaléknál tartasz. Ó, ó! Szóval, hogyha ezt igazán elkezdjük következetesen nem t’om hogy az őrületig
0153# tekerni, akkor ez tényleg őrjítő, tehát hogy Istennek van egy ilyen kőbe vágott, elképzelt akarata egész
0162# konkrét, egészen félórára lebontva. Félórára? Ne lazulj! Ugye, és akkor csalunk, meg évente van egy
0170# szökőnap, vagy mi, négyévente? Nincsen! Arra is van terve. Szóval ez előrefelé egészen vagy megbetegítő, vagy
0180# lebénító. Ismerek olyanokat, akik abban a nagy dilemmában, hogy most pap legyek, vagy apáca … Ez egy ilyen,
0189# ezt… majdnem leestem itt a nagy …, átéltem ezt teljesen. Tehát ezek őrjítő dilemmák, nem? Majdhogy nem
0198# megoldhatatlan helyzet, és hogy, mondom rendesen, csak szóval mikor gyóntatok, kicsit eszemet vesztem a végére.
0208# Hogy, hogy, tehát tudjátok, most sok minden bement, most aztán hogy mi jön ki, azt, azt … Szóval. Ebben az
0217# egyébként reális kérdésföltevésben, hogy most megházasodjak, vagy pedig ne házasodjak, hanem válasszak valami
0226# más életutat, hogy ebben teljesen be tudtak golyózni. Teljesen, a szónak átvitt értelmében is. Mert hogy ez volt
0236# az elképzelés, hogy Istennek van egy személyre szabott akarata, ami azt jelenti, hogy csak az lehetek, amit az Isten
0246# elgondolt rólam, és ha nem az leszek, akkor, akkor vége mindennek. Tehát hogy az életet ilyen értelemben el lehet
0256# szúrni. Tehát hiába, Isten elgondolta, hogy pap legyek, de én megházasodtam, van öt gyerekem, csinálhatok
0265# akármit, el van szúrva. Elég, ez elég, elég nyomorító, ugye? Tehát abból már mindenképpen mínuszban maradsz,
0274# mindenképp. Szóval ez így előre fe… elég, elég, elég nyomorító. Visszafelé nézve azonban inkább könnyeket
0283# csal a szemembe. Éppen néhány nappal ezelőtt egy, egy idős hölgy előhozta ezt a témát. Nem én hoztam elő, ő
0292# azt mondta, hogy „Feri atya, tudod, hogy, hogy milyen hihetetlenül, hihetetlenül nagy fölismerés volt számomra,
0302# hogy Istennek van akarata és terve. S hogy Istennek az akarata és terve megvalósul, és hogy amikor az én fiam
0312# meghalt, akkor nekem milyen hihetetlenül sokat jelentett az, hogy fölismertem, hogy ez nem egy véletlen, nem egy
0321# szerencsétlenség, nem az történt, hogy kiesett az én fiam Isten kezéből, vagy a szeretetéből, hogy ez is
0330# valamiképpen az Isten tervébe tud beilleszkedni.” Hogy ez nem egy, egy, ez egy óriási dráma, de nem tragédia.
0340# Drámának dráma, de nem tragédia. Egy dráma, ami engem most iszonyatosan meggyötör, vagy meggyötört, de hogy ez
0349# is beleilleszkedik Isten tervébe. Érzitek a különbséget, hogy micsoda, hogy az egyik egy, egy bénító,
0358# megnyomorító valami (Nem érzed, Péter? Nem. Péter nem érzi. Vidd az önismereti csoportba!) Ha, hát nem, nem
0367# tudom, most ezt kell-e még tovább mondani, mert, mert, mindegy, még akkor próbálkozom egy kicsit. Hogy, hogyha én,
0377# én egyszer csak úgy kezdek el élni, hogy ebben a világban nincs semmiféle biztonság, ebben a világban nincs
0386# oltalom, hittem egy Istenben, de most csalódtam benne, mert ez az Isten nem hogy nem véd meg, hanem kiszolgáltat,
0396# teljességgel olyan erőknek, ami nincs az ember és Isten hatalmában, vagy ha van, Isten azt mondja „mit érdekel
0406# engem, egy-egy-kettő pusztuljon nyugodtan”. De hogyha tudom azt, hogy ez valamiképpen beleilleszkedik abba a tervbe
0416# – most a terv nem, nem, nem ötéves terv, meg nem t’om milyen – hanem hogy valamiképpen Isten szeretetének a
0425# részeként történt meg most valami. Hogy ez most micsoda, ezt még nem kell tudni, ezt nem kell érteni, ezt …
0434# Visszafelé valamit megérthetek belőle, valahogy Isten terveként. Mondok egy nagyon, egy, egy sajátos,
0443# természetesen teljesen szubjektív szempontot. Ez nekem így, így állt bizonyos szempontból össze, nem kell ezt
0452# nektek elhinni, hogy, ö… Volt egy pont, mikor ugye meghaltak a nagyszüleim, meghalt az apukám, meghalt az anyukám,
0462# tü-rüm, és akkor úgy, úgy azt éreztem, azért nem vagyok még annyira öreg, hogy már mindenkim meghaljon. Ugye,
0472# és akkor tudott ez nagyon sírásra fakasztani, és hogy egyedül vagyok a világban, tü-rü-rüm, dü-rü-rüm. S
0481# akkor egyszer csak telt-múlt az idő, és kezdtem visszafelé nézni azt, hogy de vajon hogyan illeszkedhet ez bele
0490# Isten szeretet-tervébe. Valahogy beleilleszkedik, nem egy fatális véletlen, nem kiszúrás, nem büntetés. Hogyan
0500# illeszkedhet bele? Egyszer csak arra jöttem rá, hogy, hogy ha énnekem azon kellene 40-50-60-70 évesen töprengeni
0509# és bajlódni, hogy az én idős szüleimet hogy gondozom, egy teljesen más életet kellene élnem, teljesen mást.
0519# Hogy Isten ezzel a – én most nem azt mondom, hogy a szüleimet Isten ölte meg direkt, csak azt mondom, hogy
0528# visszanézve, egyszer csak egy ilyen, ilyen értelmezés is megjelent bennem. Hogy talán Isten valami nagy, ilyen
0537# értelemben vett függetlenséget akart nekem adni. Ez egyfajta felelősségként, egyfajta szabadságként jelenik meg
0547# most bennem. Azt gondolom, hogy vannak olyanok, akiknek ez a titokzatos terv nem adja meg, hogy egészen független
0557# lehess, mert te 70 éves vagy és az anyukád 95, akkor neked ez adatott meg. Akkor neked sajátos dolgaid vannak ezzel,
0567# gondolom én. De nekem megadatott, ez lehet, hogy engem nagyon sajátos lehetőségekkel ruház föl. Most próbáltam
0576# egy példában ezt elmondani. Oké. Tehát hogy, hogy ennek a mondatnak van egy nagyon szép üzenete, ha visszafelé
0586# nézem. Ha előrefelé nézem, számomra rettentően bénító. Igen, és ráadásul sejtek mögötte egy szülő-gyerek
0595# dinamikát. A szülő-gyerek dinamika meg az, amikor egy gyerek olyan értelemben is kiszolgáltatott a szüleinek, hogy
0605# túlságosan is a szüleire kell figyelni, hogy a szüleinek vajon mi a terve, és mi az akarata. Hogy vajon, és akkor
0615# itt lebonthatjuk, mondjuk hogy az apám, aki sokszor többet iszik, mint kéne, hogy az én apám most éppen hogy fog
0624# hazajönni? Most félnem kell tőle, vagy nem kell félnem tőle, balhé lesz, vagy nem lesz balhé? Tehát amikor
0633# valamilyen oknál fogva, vagy az, az anyukán óriási nem t’om mi, hullámvasutazik a, az érzelmi világában, s
0643# akkor ezen kell vívódnom. Na, most anyámnak jó napja van, rossz napja van. Most bevette a gyógyszert, nem vette be.
0653# Szóval, ha gyerekként a kiszolgáltatottságomhoz az is hozzátartozik, hogy állandóan lesnem kell a számomra
0662# fontos embernek az életét, mert az hatással van rám, és ilyen értelemben nem vagyok biztonságban, ebből nagyon
0671# könnyen kijön valami ilyesmi. Ó, akkor az Isten is biztos i…, valaki ilyen, állandóan lesni kell, hogy most
0681# milyen lábbal kelt föl. Ma, ma mi lesz? Ismeritek azt a viccet, hogy: Hazajön a gyerek hétfőn, azt mondja –
0690# óvodás. Szülő kérdezi: na, mi volt az ebéd? Krumplis tészta. Másnap, kedden: Na, mi volt az ebéd? Krumplis
0699# tészta. Szerda: krumplis tészta. Csütörtök: krumplis tészta. És így tovább – (Isten hozott!) – és akkor,
0708# ez sajnos egy olyan vicc, aminek pont a poénját nem mondhatom el ezen a helyen, na, most jutott az eszembe, na-nagyon
0718# csúnya, tehát ilyen South Park szerű befejezése van. Tehát nézzétek meg a Cool-on ezt. Tehát valahogy úgy
0727# fejeződik be, hogy, hogy, hogy **#rrrmzmm@mtv.hu, tehát ilyen izé, mikor lesz már mákos tészta. Szóval, mikor az
0737# az alap tapasz…- érthető volt ez? Jó, de hát most … ezzel is azt akartam megmutatni, nem kell mindent érteni.
0746# Nem, nem, én se törekszem arra, hogy a szavaimat értsem, mert inkább elengedem őket. Szóval, szóval mikor
0756# valakinek ezt kell állandóan lesnie, mi az akarata, mi a terve, mi a kedve, mi a hangulata annak a nagy Valakinek,
0765# akkor ebből gyakran jön ki aztán az Istenre vonatkozóan egy ilyen képzet.
0772# 62. A papi, szerzetesi élet értékesebb a házasságnál. hát, nem véletlen, hogy az előző pont után jutott ez
0781# eszembe. Ennek lehetnek egészen, egészen direkt vonatkozásai, tehát amikor a szüleim idealizálják ezt a dolgot,
0791# tehát hogy pap, meg apáca… Tehát, hó, az én, én gyerekemből ha pap lehetne, hjaj. Jaj, olyan sok verzió van,
0800# nem akarlak ezzel fárasztani titeket. Lehet delegálni – Ha én már nem lettem pap, talán az egyik fiam. Én nem
0809# lehettem apáca, pedig annyira szerettem volna, de az 50-es években föloszlatták a rendeket, de te lányom talán. -,
0819# aztán van ennek még rengeteg forgatókönyve, iszonyú sok, ezt nem, nem is, nem is akarom, hogy, hogy, hogy egy
0829# szülő hogyan tudja igazolni a saját életét azzal, hogy papot nevelt. Mit tudom én, ez …, bele se megyek. Nem,
0838# nincs kedvem, tehát itt Nagyhéten hagyjuk ezt. A, egyszerűen, énszerintem ilyen nincs. Ilyen nincs, hogy ez jobb,
0848# vagy rosszabb. Az egyiknek ez való, a másiknak az, és aki igazán egészséges, annak mind a kettő. Tehát őneki
0857# még nehezebb helyzete van, mert nem úgy dönti el, hogy, ó hát kiheréltek valamikor, most akkor már mit
0866# csináljak, hát, most bárokba nem megyek el föllépni, hát akkor marad a papság. Hát, tehát megvan minden cucc,
0876# és azért …, a, gyógyító folyamatnak látom azt, amikor vala…, jaj, eszembe jutott egy barátom. De ezt se
0884# mondhatom el Nagyhéten, nem, ez, ez … De, de elmondom, ezt már olyan rég meséltem. Ez nagyon-nagyon régen volt,
0894# egy papnövendék társam képzeljétek el, szá… ö… , tatarozták a szemináriumot, úgy, ahogy mondom,
0902# tatarozták, ezért kiköltöztünk a Petőfi laktanyába. Ott kaptunk szállást, és a, legkomolyabban, a Petőfi
0911# laktanyában úgy laktunk négyen egy kis körletben, vagy mi volt az, hogy befért az ágy, az íróasztal, a szék,
0921# és mi már nehezen. hihetetlen, tehát eszméletlen, hogy, hogy, hogy voltunk ott két évig. Én nagyon élveztem,
0930# mert viszont a Petőfi laktanyában volt sportpálya. Óriási volt. Tudjátok, hogy ment mondjuk harmadévben a
0939# vizsgaidőszakom? Vagy tanultam, vagy vizsgáztam, de délután egy teniszmeccset biztos, hogy játszottam, az volt a
0949# minimum. Tenisz meccs után gyakran volt egy kis úszás, ez, így kell élni egy papnövendéknek. Na, szóval. Most
0958# képzeljétek el, hogy ott, ott vagyunk, hát mit, egy-egy ilyen lyukban éljek? Inkább elmentem teniszezni, sokkal
0968# jobban jártam vele, és a, na szóval, az egyik papnövendék társamnak heregyulladása lett. Azt, azt nem kívánom
0977# senkinek. A lányokat kifejezetten szeretném megóvni ettől, több szempontból sem tenne jót nektek, tehát egy
0987# ilyen, egy ilyen élmény… A, szóval tudjátok, azt csináltuk, iszonyatosan fájt a fiúnak, i-á-hát én
0995# szerencsére nem éltem meg, de már az együttérzés is sok volt nekem, és annyira, hogy én nem bírtam hallgatni,
1004# ahogy fáj neki, úgyhogy mentem ilyen fájdalomcsillapítókért a patikába, meg minden, de hát majd megbolondult
1014# szegény.
1015# És a, és, na, kérdeztük tőle, hogy mi a csuda tudna neked segíteni. Hát azt mondja, hogy nem t’om, hogy
1025# tartsuk őt szóval. Tehát hogy úgy, úgy dumáljunk, minden, hogy, de hát este volt, 11, 12, és akkor azt találtuk
1036# ki a hálóban, hogy az összes viccet elmondjuk, amit csak életünkben hallottunk. És képzeljétek el, hogy
1046# szerencsétlen ott feküdt a heregyulladásával, és fetrengtünk mi. Tudod, ő nem mert, tehát …, tehát néha nem
1057# tudta, hogy most ezt még akarja, vagy nem, tehát hogy ez most egy ilyen szadizmus, vagy mi, mert nem mert nevetni.
1068# Tehát ilyen, ilyen fél terpeszben ült, és a … Na ha a gyomra rázkódott, akkor a heréjének is annyi volt ugye.
1079# Ilyenkor derül ki, hogy a here is mozog, tehát hogy ez, hogy addig az ember ezt nem is vette észre. Szóval, ott
1090# nyomtuk ezeket a végtelenségig, és, de, de hát szenvedett nagyon, és azt mondta ott, kijött az ügyelet, és
1101# mondta,hát, nézze, hát nem, már mi a fenét csináljunk vele… Azt mondta, egy valami a tuti, jegelni kell.
1111# Jegeljük a heréjét. Hát jó, hát mit, végül is a papságba belefér, és a, és tudjátok, tudjátok mi
1121# történt? Egy zseniális ötlet körvonalai rajzolódtak ki agyamban. szereztem egy gumikesztyűt, és megtöltöttem
1132# vízzel, a, betekertem, de úgy, hogy ne legyen nagyon sok benne a víz, és a gumikesztyűbe belehelyeztem egy
1142# teniszlabdát. Ezt betettem a mélyhűtőbe, és a, és a gumikesztyű így-így megfagyott, így. Kiemeltem a
1152# teniszlabdát, „Na, Józsi!”, így volt. És amíg az amatőrök ilyen, ilyen jégpárnákat próbáltam valahogy
1163# úgy oda-oda helyezni, az én pap barátom(!), fölcuppantottuk neki, és akkor tudott egy kicsit aludni. A további
1174# részét nem mondom, hát szóval, meséljem még tovább(?), az, az, az nem, nem ennyire, nem ennyire szívderítő.
1184# Minden esetre egy herével is lehet élni. A, így, így. Na, most.
1191# 63. A teremtés és az evolúció kizárják egymást. Ezt nem akarom ragozni, mert a könyökömön jön már ki, de
1201# egy ötletemet szeretném nektek elmondani. Szerintem az ünnepeink közül hiányzik egy nagyon fontos ünnep.
1211# Szeretném bevezetni, csak nem vagyok abban a cipőben. Fehér cipős papok szoktak ünnepeket bevezetni, én meg nem az
1223# vagyok. A „Teremtő Isten ünnepe”. A Teremtő Isten napja. Ez nagyon hiányzik a naptárunkból. Jézusra
1233# vonatkozóan sok mindenünk van, Szentlélek. Hol van a Teremtő Isten napja? Ez kéne, kéne. A Teremtő Isten napján
1244# a természet, a teremtés dicsérete… Milyen megdöbbentő volt nekem, járnak hozzám enyhén, meg középsúlyosan
1254# értelmi fogyatékos gyerekek is, meg fiatalok is, meg felnőttek is, és az egyik egyszer jött hozzám, és azt
1265# mondja, hogy: „Feri atya, miért nem misézünk soha az állatokért?” Ezt mondta. Miért van az, hogy mindig csak
1276# az emberekért misézünk? Hát itt vannak az állatok is! És aztán megzsarolt, komolyan, de ilyen nagyon-nagyon , de
1287# hát mintha egy …, tudjátok egy értelmi fogyatékos felnőtt is ezt nagyon tisztán csinálja. Azt mondja: „Feri
1298# atya, én nem jövök többet a misére, hogyha nem tudunk misézni az állatokért.” Nem, hát ő kimondta, amit
1308# kimondott, és azt mondtam neki: Figyelj, Pisti! Úgy látom, éppen nincsen miseszándék, gyere át velem, misézünk
1319# a természetért. Lehet ilyet? Gyere, nézd meg! S akkor aznap a misét a természetért ajánlottuk föl, a teremtett
1330# világért. Há, há. De ameddig ez az értelmi fogyatékos fiatalember ezt nem mondta nekem, én nem is gondoltam, hogy
1341# ilyet lehet. S aztán egy ilyen gondolatfolyam indult el, hogy hol van a Teremtő Isten napja. Hogyha, ha, ha jobban
1353# ünnepelnénk a Teremtő Istent, és mindent, amit Ő alkotott, szerintem akkor ez a kérdés kevésbé lenne ilyen
1363# gyagyás kontextusú. Na, akkor.
1366# 64. A rosszat az embernek le kell győzni. A kínai harcművészektől ezen a téren nagyon sokat tanulhatunk, ugyanis
1377# ők azt mutatják nekünk, hogy hogy lehet úgy (Egészségedre! De érdekes hang volt. Mert nem tudtam, hogy hol jött
1389# ki belőled a, a… .) hogy … most elvesztettem a fonalat, ez látszik, hogy … Feri! A harcm… - köszönöm, a
1399# harcművészet. Hogy milyen gyönyörű az, amikor lehet látni, hogy egy harcművész gyakorlatilag nem fektet bele
1410# energiát abba, hogy megvédje magát a támadójától, hanem a támadó befektetett energiáját használja föl, hogy
1420# önmagát megvédje, vagy hogy a támadót hatástalanítsa. Ez nagyon, olyan bölcsesség, látszik, hogy e mögött
1431# micsoda mély filozófia van, és micsoda spiritualitás. Ennek spirituális gyökerei kell hogy legyenek, mikor valaki
1442# ráébred arra, hogy a rosszat nem lehet legyőzni embernek. Tehát hagyjuk is ezt a, ne idealizáljuk magunkat, ne
1453# csináljunk magunkból hősöket, mert nagyon pórul fogunk járni. Nem látom értelmét, hogy, hogy az életünk egy
1464# rosszal való szakadatlan harc legyen. Akik a rosszal való szakadatlan harcban töltik az életüket, meg is látszik
1475# rajtuk. Olyan egy megkeseredett, igazságmániás dúvadokká válnak, egy teljesen kiölődik belőlük minden, amitől
1486# az ember valahogy emberi tud lenni. Azt nem mondom, nem, nagy értékek nem születtek, meg nem t’om micsoda, persze,
1497# értékes, ilyesmi, de én az életemet ezzel nem töltöm. A rosszal való küzdelem egyébként most csak hogyha a
1508# hétköznapi tapasztalatunkat vesszük, ha én valakivel küzdök, hát akkor edzésben tartom. Nem? Gyere, edzünk
1519# megint, ma egész nap küzdünk! Hát ő is megerősödik bele, és ebből lesz az, hogy, hogy 70-80-90 éves emberek
1529# sápadt arccal gyónnak naponta. Hát ma jött hozzám egy néni. Hát drága néni, hát, de aranyos, meg minden, a
1540# következő jön ki a száján: „Hát így…” - mert hogy gyóntattam egész nap, s akkor azt mondja – „Jaj,
1550# Feri atya, hát tudod, hogy hát minket is kísért a sátán, de hát titeket, szegény papok!” És tényleg, így
1560# elkezdtem, hogy mi, micsoda, mi-mi-miről nem tudok, vagy hogy, hogy van ez? És azt mondja, és a következő képet
1571# használja erre, hogy: „Hát minket is, minket is meg-megrostál ez a sátán, de hát ti vagytok csak aztán igazán
1582# a kövér bárányok.” Hát a… hát a, hát-ád-ád-ás-ád-a, hát bemegyek, megmérem magam, vagy milyen…Tehát
1592# hogy, hogy egy ilyen világban élni, ahol az egyik oldalt a sátán. A sátán onnan (ne vegye senki magára, csak úgy
1603# mondom), sátán onnan, amonnan Belzebub, onnan Lucifer, s a negyedik oldalon (jaj, jaj, ki, ki? Mindjárt eszembe jut.
1615# Ma…? Nem, nem, hát a… Ez az. valaki tudta.) a Diabolos, a Diabolos, a szétszóró, a szétszóró, ahogy a görög
1626# mondja. Tehát hogy mindenhonnan sátánok, sátán ivadékok, de az nem elég ám, thö-höm, az nem elég, mert még
1636# van Antikrisztus is, ő föntről ereszkedik alá, és aztán annyi. Most értsétek jól. Ezzel azt akarom mondani,
1647# hogyha állandóan az árnyéktól félek, hogy lehet úgy élni? Tedd a jót és kerüld a rosszat! Ez, ez sokkal
1657# józanabbnak tűnik.
1659# 65. (Egészségedre!) Isten az igazság… Isten, az igazság nevében szabad bosszút állni. Nem, nem igaz. 66.
1669# Emlékeztek arra a keleti bölcsességre, aki bosszúra készül, két koporsót készítsen. Magának is egyet,
1679# szépet! A, az Ószövetségben, de félek attól, hogy, hogy ismétlem magam, olyat mondok, amit már mondtam a, a
1690# szemet szemért, fogat fogért elv tudjátok arra szolgált, hogy ne legyen gátlástalan bosszú, hogy arányos legyen
1701# a megtorlás. Ez az Ószövetségben egy óriási eredmény volt, hogy arányos lehetett az igazságnak az érvényre
1712# juttatása. Hh-hmm. Egyébként meg azt gondolom, amit már mondtam nektek, de hadd mondjam megint, hogy szerintem
1723# Jézust a jók ölték meg. Mondtam ezt múltkor? Na, akkor csak ismétlem. Nem?! „Ne is haragudjál, azér’…!”
1733# Igen, ja, hát ezt nem lett volna szabad csak így mondani. Az a kérdésem, Jézust a jók vagy a rosszak ölték-e
1744# meg? Ugye, itt van bennünk egy naivitás, Jézust a rosszak, azok a csúnyák ölték meg, de szerintem nem így van.
1755# Hát nem így van. Hát a farizeusok, a nép vénei, az írástudók, a, a vallásos elit, hát Jézust kifejezetten a,
1766# annak a világnak a krémje vitte el oda, ahol aztán végezte a földi életét. Jézust nem a rosszak ölték meg. Ezt
1777# két, két gondolatkísérlettel szeretném alátámasztani. Az egyik: amíg a jók ott kiabálták, hogy „Barrabás,
1787# Barrabás!”, addig a rosszak kiraboltak egy-egy házat. Ez az egyik, de erre nincs bizonyítékom. A, mert a rosszak:
1799# „Jaj, elment a tömeg, sok jó ott izé, kavirnyál, há’, üresek a pecók!” A, de ezt nem tudom bizonyítani.
1809# Nézzük a másikat, ez egy kicsit mondjuk erőteljesebb. Ha azt mondjátok, hogy Jézust a rosszak ölték meg, a
1820# csúnyák, akkor hol voltak a jók? Szabi? Betegség? Kiküldetés? Hát akkor hol voltak a jók? Szóval, szóval. A
1830# két gondolat úgy kötődik bennem össze, hogy amikor a jó nevében kiált, hogy „Barrabás!” Hogy a főpap azt
1841# mondja „Jobb, hogyha egy ember vész el, mintha az egész nép odalesz.” Persze valami jó és igazság nevében
1851# lehet nyugodtan. Szóval Jézust a jók tették el láb alól. A jók. (Hatvan… hhh! Most kicsit meg vagyok
1861# illetődve, ki kéne hagyni ezt a számot.)
1865# 66. Annak lehet megbocsájtani, aki bocsánatot kér. Mikor három évvel ezelőtt a megbocsájtás lélektanáról
1876# beszéltünk ezt ízig szétszedegettük. Nem így van, a megbocsájtás egyemberes dolog, mert ÉN bocsájtok meg. A
1886# kibéküléshez kell két ember, és akkor is végig tud menni a megbocsájtás folyamata, hogyha nem tudok valakivel
1897# kibékülni. Ezért kifejezetten egy, egy szólam, de nem mondom, hogy szép, hogy annak lehet megbocsájtani, aki
1908# bocsánatot kér. Ez egyszerűen nem igaz, de azért nem érdemes ezt igazságnak tartani, mert neked se jó így. Ez
1919# egy valamire jó, hogy tartogathatod a haragod, a bosszúvágyadat, a sértettségedet az igazságtalansággal való
1930# megküzdésnek a fogyatékosságát. Erre jó, és szépen megmérgez téged. Tehát megbocsájtani ne, te egyedül is
1940# tudsz. Vagy nem, de ez más lapra tartozik. Kibékülni, ahhoz kell két ember. Ezt azért mondom, mert
1950# kereszténységre hivatkozva beszéltek erről rengetegen. Hát ez… lettem dühös csak.
1958# 67. Aki nem tér meg, elkárhozik. Hm! Itt a következő gondolatot adnám közre. A megtérés Istenhez térik és nem
1969# valláshoz. Istenhez történik és nem felekezethez. Ki vagy te, hogy meg tudd ítélni, hogy ott mi történt? A
1980# megtérés Istenhez történik, aminek van nyilván egy beágyazottsága, lehetnek vallási, felekezeti, egyházi
1990# következményei. Főleg, hogyha az Isten felé való fordulásban ezek a különböző, nem t’om milyen
2000# intézmények segítségünkre voltak. De a megtérés nem felekezethez történik. Egy felekezetben tud
2008# történni. Egy egyházon keresztül tud történni, de Istenhez történik. Igen, itt azt a gondolatot hadd húzzam
2019# alá megint, hogy válasszuk el a lényeges dolgokat a fontos dolgoktól. A lényegest a fontostól. Ugye, beszéltünk
2029# már erről? Nem? De. Az más kérdés, hogy gyakran a lényeges dolgokhoz fontos dolgokon keresztül visz az út. A
2039# vallás lehet ilyen fontos dolog, de nem lényeges. Néha a lényeghez fontos dolgokon keresztül visz az út, néha meg
2050# nem. Néha csak úgy ott termünk. Jó.
2053# 68. Isten magára hagyta a világot. Az Isten magára hagyta a világot, az a hit fejlődésének az individuális
2063# szakaszára jellemző tévedés. Létezik ilyen, emlékeztek, hogy a hitünk fejlődik, és eljutunk egy olyan pontra,
2073# ahol eléggé egy ilyen individuális, reflexív, úgy mondják, hogy „felnőtt” hitünk alakul. Rettentően
2083# kritikusak vagyunk mindennel, ami vallás, ami egyházi, ami tüdüm, dü-düm, éljen a lelkiismeret, éljen a
2092# személyesség és a többi. Ennek a hitfázisnak markáns jellegzetessége ez. Isten egy távollévő Isten, de adott
2102# nekünk épp elég eszet, meg két kezet, hogy csináljunk valami jót. Ez egy hitfázis. Amikor valaki azt mondja „A,
2113# nem kell annyit imádkozni, az életem egy legyen egy imádság!” – nagyon szép. Ki lehet belőle gyógyulni. És
2123# akkor lehet megint imádkozni. Oké.
2126# 69. A keresztény felülemelkedik a problémákon. Hehh! Kaptam nagyon érdekes gondolatokat, téveszméket. Szeretném
2137# az egyik gondolatsort idehozni. Ez, hogy Is…, hogy a keresztény felülemelkedik a problémákon, ez aztán egészen
2147# odáig fajzódhat (Ezt hogy kell magyarul mondani? Ja, fajul! Jól van. Hát ilyen egyszerű? Hát mondom, hogy fajul.),
2158# hogy oda fajul, hogy a keresztény embernek nincs problémája. Ismerős ez úgy szegről-végről? Vagy pedig akkor
2168# hozzáteszek egy föltételt, hogy: Ha igazán hinnék, nem lenne problémám. Ha rendesen imádkoztam volna, akkor most
2178# nem lettem volna bajban. A, egyáltalán egy keresztény ember harmonikus, keresztény ember boldog, mosolyog, jól van,
2189# jól vagyok, jól vagyok, de, de a vagyok szót nem szoktam kimondani. Nem, nem, vagy, vagy, hülye vagy. Hnn, dnn,
2200# vagy, vagy. Szóval mikor mindenféle ilyen, ilyen teljes idealizálása történik a keresztény embernek, őneki nincs
2210# problémája, ő jól van, ő nem sír, ő átmegy a nehézségeken, Isten mindig, mindig, mindig, a keresztény
2220# embernek mindig van ereje, a keresztény ember nem sír, nem gyászol, nem tö-röm, dö-röm, dö-röm. Ennek a
2229# mondatnak van annyi igazság-csipetkéje, hogy, hogy néha az segít rajtunk, hogy a probléma tudatból kiemeljük
2239# magunkat, és fölteszünk magunknak egy kérdést, ezt ajánlom nektek. Hogyha van egy teljesen megoldhatatlan
2249# problémátok, amibe már belevesztetek huszonötször, tegyétek föl azt a kérdést, hogy ha ezt a helyzetet most nem
2260# problémaként látom, hanem valamiképpen egy titokként, egy misztériumként, ami Istennel összeköt, akkor hogy
2270# látom? Akkor mit gondolhatok róla? Akkor milyen jellegzetességei lesznek? Akkor milyen más arca tűnik föl
2280# számomra? Ez egy elég praktikus, hatékony megközelítés. Bele tudunk veszni abba, hogy probléma, probléma,
2290# probléma, és a probléma állandóan azt kiáltja, hogy oldjál meg. Mint a Holle anyóban, ugye. „Megsültünk,
2299# megsültünk, vegyetek ki! Megértünk, megértünk, szedjetek össze!” Hogyha ismeritek a mesét, de mindenki… A
2309# probléma állandóan azt kiáltja: Itt vagyok, itt vagyok, oldjál meg! S néha az ember azt mondja: Tudod mit! Old meg
2320# téged a fene! Nem is vagy probléma. Misztérium vagy, ami összekötsz az Istennel. Hmm! Hmm! Most képzeljük el a
2330# kereszthalál problémaként való értelmezését. (Az egy probléma, probléma, azt majd meg kellene oldani este.
2340# Nehéz ügy, nehéz ügy, főleg, hogy már vége van. Ajjajjajjaj jajjajjajjaj!) A, ugye beszéltünk három
2350# generációs családtörténet, ugye ez, ez a témánk tulajdonképpen. Hogyha, látjátok az előadás is egy
2359# misztérium. Tehát ha, ha ezt problémának látjuk, hogy nem arról beszélek, ami a cím, ez akkor nagyon
2368# kényelmetlenül fogjátok érezni magatokat, de azt mondjátok, ez nem is egy probléma, ez egy titok. A nemjóját!
2379# Egész érdekes! Thh, mik, mik vannak? Szóval. Ha, ha beleveszünk a mamizmusba, a papizmusba – új kifejezést
2389# találtam: tesizmus, a tesók, mert a tesóizmus az nem, nem frappáns. Tesizmus. A tesómnak, a tesómat jobban
2399# szerették, a tesóm szebb, a tesóm okosabb, a tesóm fiatalabb, a tesóm öregebb, a tesóm fiú, a tesóm lány, mit
2409# tudom én, ez a tesizmus. Ezekbe bele lehet veszni. Husz… Az, hogy az anyámtól már sosem kapom meg, amit szerettem
2419# volna. Az apám, mert meghalt, már sosem fogja mondani nekem, nem fogom itt a fülecskémmel hallani, hogy „büszke
2430# vagyok rád”, már soha. Ha ez egy probléma, bele kell dögleni szerintem. Jó érzésű ember az ilyesmibe
2439# beledöglik. Nem, hát ez, ez, ez jár nekünk. Hát az ilyet, most óvatosan mondom, hogy jár, hát, hát ez, nehogy
2450# már az anyám szemében ne lássam a büszkeséget, hát ott kell, hogy legyen. Ha nem, az az anyámról szól. Mmhh!
2460# Tehát ha ezt nem kaptam meg, ebbe az ember jó… beledöglik. De ne! Tehát akkor ez egy misztérium. H-hm! Ezt én
2470# most nem akarom tovább mondani, mert kritikus vagyok azzal az egyházi magatartással, hogy a titkot állandóan
2480# megpróbáljuk föloldani. A titok azért titok, hogy nem lehet föloldani, nem lehet, nem lehet, és én nem is akarom.
2491# Csak egy kicsit. Jó.
2493# 70. Isten könnyen megharagszik. Hh! Lelki napot tartottam, a következő gyakorlatot eszeltem ki. Szeretem szadizni a
2503# lelkigyakorlatozókat, legyen jó nehéz. Azt találtam ki, honnan jön ez, hogy Isten könnyen megharagszik? Hát
2514# honnan jönne máshonnan, mint az Ószövetségből, ugye, Ist… haragra lobbanok és elpusztítom. Na, azt a
2523# gyakorlatot találtam ki, hat csoportra osztottam a c… áldozatokat, és kiadtam nekik az üdvösségtörténetnek hat
2533# fázisát. Ti vagytok a teremtéstörténet meg az ősatyák. Ti vagytok Mózes, Kivonulás, Józsefet is
2542# hozzácsaphatjátok. Most nem mondom el az összeset, jó? Ö, Honfoglalás, Bírák kora, Királyok – klasszikus kor.
2552# Próféták kora pl-lö-löm. És azt kértem tőlük, hogy 15 percetek van arra, hogy a legvaskosabb ószövetségi
2562# történeteket egy helyes istenkép felől újszövetségi látásmóddal nézzétek meg, és mondjátok meg, hogy ott
2572# milyen Isten. Milyen Isten a teremtés történetében? Milyen az ősatyáknál, milyen tik-tik-tik-tik? De nehogy
2582# ne…, nehogy nekem ószövetségi szemmel nézzétek, mert azt már túlnőttük. Újszövetségivel. S tudjátok, mi
2592# történt? Voltak felnőtt emberek, amióta élnek, templomba járnak. Keresztények. Ami, na, voltak olyan csoportok,
2602# beleszakadtak, rogytak, idáig elborította őket az Ószövetség. Hát, hát a, hát hogy a Jerikó elpusztítása,
2612# hát, hát, hát, hát szörnyű, és Isten azt… mindenkit öljünk meg, és hogyha valakit nem öltek meg, akkor ez
2622# volt és az volt. És akkor leölték a jebuzitákat. Most pont őket, szegényeket. Hát nem elég, hogy így hívják
2632# őket, hát, el is pusztították őket. Na, vannak jebuziták? Nincsenek, na hát, tessék, még a … És a, és akkor
2642# mondom nekik, jó, há’ jó, há’ jó, most 10 perce itt a honfoglalás eseményeit, milyen népek, meg ki hogy halt
2652# meg, meg milyen seregek Ura, Istene, meg most értem, értem, de újszövetségi szemmel. Hogyan, milyennek látod itt
2663# Istent? Hát itt az Istent nem lehet, csak izén látni, hát ez az Isten! Jól van, jól van, jól van, jól van.
2673# Jézus szerinted hogy látta Istent ott? Hát hogy… nahát hogy… , egyszerűen nem bírt kijönni az
2682# Ószövetségből. Nem egy, nem kettő, nem öt, nem tíz. A kérdés az, hogy elkezd, belegondolsz, az ószövetségi
2692# történetekbe, a legtöbb keresztény ember is, amikor az ószövetségi történeteket olvassa, idáig elönti őt az
2702# Ószövetség, és csak ószövetségi szemmel képes az ószövetségi történeteket látni. Hát akkor naná, hogy ez
2711# egy megbetegítő könyv. Hát ószövetségi szemmel az ószövetségi történeteket olvasni katasztrófa, kat… és
2721# senkinek se ajánlom. Hát egy-egy ilyen istenképet el-elmélyíteni magamban, hogy itt bosszút állt, ott haragudott,
2732# ott kiűzött, ott beszólt, ott… Igen, hát háromezer évvel ezelőtt valaki úgy az Istent akkor és. Ott a
2741# tanulság nekem, hogy, hogy hívő emberek, akik, akik a kereszténységet szívták magukba, mint az anyatejet. Hogy
2752# amikor ószövetségi helyzetek állnak elő az életében – mert ez nem az ószövetségről szól, természetesen,
2761# hanem arról, amikor vele igazságtalanság történik, hanem arról, amikor valaki más, jogtalan előnyökhöz jut,
2771# hát ezek az ószövetségi archetipikus történetek, és ha én erre keresztény emberként csak ószövetségi
2781# szemmel tudok nézni, hát, hát az nagyon, nagyon savanyú, és így aztán eljutottam a következőre. Aha! Akkor
2791# nekünk sikerül megvalósítani azt, hogy ószövetségi szemmel nézzük az újszövetségi történeteket. H-hm! Hogy
2801# a legtöbb keresztény barátom ezt csinálja, rájöttem. Az már nagy eredmény, ha legalább az újszövetségi
2810# történeteket újszövetségi szemmel látom. Egy helyes istenkép, Feri, mekkora dolog az! Sok esetben azonban pont a
2821# legfontosabb újszövetségi történeteket nem látom újszövetségi szemmel, csak ószövetségivel. Hh! Hát ez,
2831# ez, ez, nem, nem, de jó lenne, hogyha ez a néhány mondat elég volna! Vagy, vagy segítséget adna, de jó lenne, de
2841# tudom, hogy úgysem elég, csak úgy elmondtam. Kösz szépen, ugye, kösz szépen!
2848# 71. Isten egyes népeket jobban szeret. Na, ez egy ilyen jó, ez így csak úgy kiemeltem egy ószövetségi dinamikát.
2859# Természetesen választott nép, hát hányszor hallottam, 100 éve misére jár. S akkor beesett, hát atya, azért
2869# most már csak megkérdezem, hogy most az Isten miért szerette a zsidókat? Nem, nem, nem, nem, Újszövetség, új
2879# szövetség, Jézus, új szövetség, nem, nem, nem, nem, türelem, türelem, türelem. Türelem, Szentlélek. Ezek, meg
2889# tudok vadulni már ettől, hát hogy jön ki belőlem, szóval. Szerintetek ez van így? Isten egyes népeket jobban
2899# szeret? Ez, hát, hát lehet ilyen Istened, de ne már! Dehogy szeret jobban, hát miért szeretne?”De hát benne van
2910# a Szentírásban, a választott nép! Hát ott van benne.” És te mindent elhiszel, ami benn van a Szentírásban?
2920# Há’ most ülök le, nehogy elvágódjak. Ha te azt mind elhiszed, melbau… hát ennél egy rosszabb verzió van,
2930# „Bemondta a Kossuth rádió.” Na ez, ez még, ezt is alulmúlja. Jaj, annyira apellálok az újszövetségi
2939# fületekre. Úgyhogy, hogy az-azzal halljátok amit mondok. Hát énnekem papként, olvasom a Szentírást és hogy
2949# mindent elhiggyek benne? Hát, de hát arra van a mese. Hát a meséket olgy… hú, de szép! Jaj, tényleg, az a
2959# Csipkerózsika, jaj, de tetszik. Ümmm. Hát a, a Szentírás nem arra van, hogy mindent elhiggyek benne. Hát, jaj.
2969# úgy, de ugye ezeket nem kell, most nem állok neki magyarázni. Úgy cs… ne, meg nem is tudom megmagyarázni, de...
2980# A következő jutott az eszembe, van még húsz percünk. Most jön a 28 éven felülieknek rész. Mert tényleg most
2990# jön, tehát, mert már unom azt, hogy így ez a negatív istenkép, úgy a negatív, már-már tényleg a búrám tele
3000# van már év végére.
3002# De megfordítottam az egészet a kedvemért, és … ne, ne pusztuljak bele a saját előadásomba, hogy óriási
3011# dolog, mikor ebből kezdünk kigyógyulni, s akkor úgy, így, úgy kezdjük, meg tényleg az Isten szeret. Hú, hát
3021# talán még engem is. A tesómat biztos, tehát mmm, főnököt is, tuti, tű-dü-rüm, talán, tal… , jaj, hát
3030# veszek egy nagy levegőt, hát í… Isten tartson meg itt téged kicsit, erősödjél meg, de ez nem a vége, ö-ő.
3040# Tehát aki most a negatív istenképzeteiből gyógyul ki, és kezdted így, így, így kezded elhinni, hogy Isten nem
3050# olyan, hanem hogy valami oké-isten ez, nem szadista, nem, nem a többi, akkor kérlek te ne hallgass most rám. Jó?
3061# Tényleg, inkább menjetek, szabadok vagytok. Mert most 28 éven felülieknek. Mert ugyanis a második lépés az,
3071# amikor már a, már kigyógyultam a negatív képzeteimből, és van elég erőm és önbecsülésem, spirituális
3080# tartásom és önbecsülésem reális, hogy a pozitív képzeteimet is képes vagyok górcső alá vonni, és képes
3090# vagyok reflektálni a pozitív képzeteimre, ugyanis egy pont után a pozitív képzeteim nagy akadályt jelentenek az
3100# Isten felé vezető úton. Mondtam, hogy 28 éven felülieknek. Mondanék kilenc ilyet, tuti, hogy be fogom fejezni ma.
3111# A pozitív istenképzeteink ugyanúgy tudnak a fantáziánk termékei lenni, mint a negatívok. Hiába pozitív egy
3121# képzet, ha nem reális. Hiába pozitív egy képzet, hogyha a tapasztalatba nem vert elég mélyen gyökeret. Idehozom
3131# rögtön, mindegyik Istent elneveztem valahogy, azért, hogy meg lehessen jegyezni. Akkor ezt most mondom, ez pont a
3142# kilences pont, de mindegy, legyen az egyes.
3146# 1. Ezt az istenképzetet így hívják: „tudod-hogy-szeretlek-Isten”. Ez a „tudod-hogy-szeretlek” ez az, hogy
3155# nem érzem, de Isten mondja nekem, „hát tudod, hogy szeretlek, tudod, hogy fontos vagy nekem, tudod, hogy nagyon
3166# számítasz”. Tudjátok milyen? Mint amikor fölhívod a Matáv vonalat, és szeretnél valami ügyet elintézni, és
3176# mit mond be a kedves kisasszony vagy asszony, ezt nem lehet tudni a hangjából? Azt mondja: Köszönjük a hívását.
3186# Az ön jelentkezése fontos számunkra. Kérjük (hogy hívják azt, aki fölveszi?) ügyintézőnk jelentkezéséig
3196# tartsa a vonalat. Mit csináljak a vonallal? Te jó ég, ez … Na, mindegy, s akkor eltelik öt perc, s hallod ezt a
3206# mondatot tízszer. „Az ön hívása fontos számunkra. Ügyintézőnk jelentkezéséig tartsa a vonalat.” Egy óra
3216# múlva: „Az ön hívása fontos számunkra. Ügyintézőnk jelentkezéséig tartsa a vonalat.” Na ez ez az Isten.
3225# Ismerős valakinek? Ez a „tudod-hogy-szeretlek-isten”, „tudod-hogy-fontos-vagy-nekem-isten”,
3234# „tudod-hogy-számítasz-nekem-isten”, de mindig csak ezt mondja, mint az üzenetrögzítő, ezt mondja: „Tudod,
3244# hogy fontos vagy nekem.” Jó-jó, de akkor vedd már föl! „Tudod, hogy fontos vagy nekem.” Igen, igen, de …
3253# válaszolj! „Tudod, hogy fontos vagy nekem.” Ez az az Isten, akiről persze, a fejemmel beláttam, hogy így van,
3264# és ez nagy kincs, nagyon nagy kincs, hogy a n…, nem a neurotikus tapasztalataim, nem a parazita érzéseim alapján
3274# lévő istenképzetet gondolom Istennek. Óriási eredmény, hogy tudok itt egy megkülönböztetést tenni, hogy ezt
3284# érzem, de Isten más. Óriási, de nem itt van a vége. Mikor a vé…, itt fölismerem azt, hogy Isten, ha csak
3294# mondja, hogy „fontos vagy nekem, tartsd a vonalat” ez nagyon kevés, nagyon kevés, ezért az nem egy olyan jó
3304# Istenre van szükségünk, aki azt mondja „nagyon fontos vagy nekem, tartsd a vonalat” és majd mikor meghalunk,
3314# akkor találkozunk vele. Nem egy ilyen Istenre van szükségünk, de nem az a lényeg, hogy milyenre van szükségünk,
3324# hanem hogy milyen Ő. Ezért tehát a tapasztalásig fontos eljutni, a tapasztalásig. Ahhoz a tapasztalásig, hogy
3334# fontos vagyok valakinek. Ezért aztán egy olyan Istenről beszélni, aki azt mondja „fontos vagy nekem”, anélkül
3345# a tapasztalat nélkül, hogy valakinek fontos voltam valaha „ölég nehéz”. Ezért vagyunk mi emberek itten, ezen a
3355# Földön, hogy valami tapasztalatot adjunk egy embernek, hogy „fontos vagy”. szerintem ez egy elég jó
3364# életprogram. Mindenkinek, aki azt mondja „jaj, nem látom az életem célját” most már mondtam egyet. Rajtad
3374# keresztül tapasztalja meg más azt, hogy fontos, hogy értékes. Beleértve magadat is. Ez tehát az első ilyen
3384# pozitív istenképzet, aminek azonban ha a mélyére megyünk, csúnyaságokat látunk. „Tudod-hogy-szeretlek-Isten”
3394# valójában elhagyott engem. Bekapcsolta az üzenetrögzítőt és ő éppen a Hawaii szigeteken bulizik. Nem? H-hm. Ne
3404# elégedjünk meg ezzel a pozitív képzettel, hogy tudom, szeret engem. Mondom a következőt. Érdekes ez? Vagy jó ez?
3415# Vagy nem t’om. Hjaaaj! Következő.
3418# 2. „Pótszülő istenkép”. Pótszülő. Ugye, hát ez az, hogy hát amikor az Istenről alkotott pozitív
3427# képzeteim döntően a vágyaimra alapulnak. Hmm, ezt tettétek kifogás alá, mikor játszottuk azt a gyakorlatot,
3437# hogy, hogy Isten milyen tánc lenne, ha tánc lenne. Ugye, és fölhorkantak többen, „Hahh, há’ mindenkinek olyan,
3447# amilyet szeretne!” H-hm. A, ez a vágyainkra alapuló istenkép. Ennek a gyökere is nagyon gyakran gyerekkorra
3457# vezetődnek vissza. Apu, anyu, nagyi nem olyan, mint akartam volna, de ott vannak a vágyaim: valaki szeressen, valaki
3468# fogadjon el, valakinek legyek fontos, valakinek számítsak. És mindezeket a vágyaimat belelátom az Istenbe. A
3478# következtetéseim teljesen pontosak, Isten valóban úgy lát engem, mint aki, aki fontos. A probléma nem ezzel van,
3488# hogy rosszat állítok Istenről, hanem a probléma ott van, hogy ezek a vágyaimban gyökereznek, ezek a képzeteim, a
3499# vágyaim pedig roppant illékonyak, roppant, roppant, roppant, nem építenék rá sokat. Itt is a kérdés az az, hogy
3509# tudom-e a tapasztalatra gyökereztetni, vagy a tapasztalatba beleoltani a pozitív istenképeimet, vagy képzeteimet.
3520# Ameddig csak a vágyaim adják a forrását a pozitív istenképzetnek, mögötte megint egy óriási űr van, hogy
3530# teremtettem magamnak egy Istent, aki, aki sokkal jobb, hogyha ilyen, mintha még démonikus is lenne. Tehát ez egy
3540# nagyon nagy lépés, hát most nem mindegy, hogy milyen istenképzettel fekszem le aludni. Nem, egy olyan Isten, hogy na
3551# most, úgy … álmomban is ráver a nem t’om mimre, vagy pedig hogy megsimogat és dédelget, mert úgy szeretném,
3561# hogy azt csinálja. Hát azért nem mindegy, minőségi különbség. Tehát ha már én alkotok magamnak Istent,
3570# legalább egy normálisat csináljak. Nem? Teljesen jó. Legyen ez a második lépés, de aztán a harmadikban
3580# reflektálok a képzeteimre, mennyire a vágy alapúak és mennyire tapasztalat alapúak. Hhhh-fhhhh. Húzós ez, nem?
3590# Hát, ez van.
3591# 3. „Ideális Isten”. Ideális Isten, idealizált Isten, nagyon gyakran onnan (…é) nem ismeri az apukáját,
3601# valakinek korán meghalt az anyukája, nagyon súlyosan terhelt az apuka vagy az anyuka, s az illető érzelmileg úgy
3611# marad életben, hogy idealizál magának egy Istent. Főleg, hogyha semmi, semmi nincsen, nincs apa, nincs anya, ti-dim,
3622# ti-dim. És akkor képzelek magamnak egy Istent, egy ideális valakit, akire nekem szükségem lenne. Mi történik
3632# (neked sok…) a, mi történik ilyenkor? Szoktam figyelni olyan nagyon jóravaló embereket, akiknek van egy
3642# hallatlanul pozitív, de idealizált istenképzetük. Egy picit ez a jó tündér, aranyhal kereszteződés Isten. Hát
3652# egy istenképzet bárhogy tud kereszteződni, tehát ide még a nem t’om bölcsszakállú öreget is vehetjük, vagy a
3662# bölcs öregszakállút, vagy nem t’om. Mi történik ilyenkor? Van egy idealizált, bár pozitív istenképzet, az
3672# illető úgy csimpaszkodik bele, mint kismajom a műanya szőrébe. Ugye, ismeritek a kísérletet? Annak a nyomorult
3682# kismajomnak, ha nem volt rendes anyja, mert az a csúnya pszichológus bácsi ilyen kísérletet talált ki annak a
3693# kismajomnak – érte is miséztünk a múltkor -, akkor mit fog csinálni? Belecsimpaszkodik egy műmajomba. Nem
3702# szomorú? Szomorú, de a kismajomnak mégis sokkal jobb, hogy tud valahova csimpaszkodni. Na ez ez. És a kismajom
3713# inkább anyukájának látja a fabábut szőrrel, és nem döglik meg, mert ha nincsen fabábu szőrrel, megdöglik.
3722# Tehát hogy idealizálunk egy képet, a lelki egészség szempontjából roppant hasznos. Nagyon hasznos. De aztán
3732# növünk, növünk, növünk föl, és egyszer csak rájövünk, hogy há-há, a fele Isten, a fele meg szőrrel bevont
3742# bábu. Aranyos, meg minden, kis moncsicsi, ti-ri-ri-rí, de azért hő-hő-hö-hő az élő Istenre nem hasonlít.
3752# Hasonlít, hasonlít, csak … Mi szokott ilyenkor történni? Csak hogy továbbmenjünk, ugye, most vegyünk egy ilyen
3762# nagyon egyszerű, primitív ívet, hogy valakinek nincs apukája. Kialakít magának egy idealizált apaképet, de mert
3773# nincs kire rávinni, ráviszi Istenre. Hát ha nincs ott egy férfi a családban, nincs nagypapa, nincs keresztapa,
3783# senki, kire megy rá ez a kép? Hát valakire rá kell, hogy menjen, akarjuk. Hát ha, hát rámehet Obi-Wan Kenobira
3793# is. Rá, rámehet. Szabad a vásár, tehát valakire rámegy, csak azért kicsit, a gyerek még azzal jól elvan, csak
3803# hogy nő föl… Rámegy Istenre, mert hallja, hogy a „Mennyei Atya”. Ó, hát a Mennyei Atya. S akkor látunk egy
3813# kisgyereket, nő föl, és ó, milyen szép a…, milyen, milyen, micsoda nehéz az élete, és akkor láttam olyan
3823# hitoktatót, látott egy ilyen gyereket és akkor, s akkor „Nahát, ez a kisfiú, hát ez egy kis szent!” Dehogy
3833# szent! Annyira sérült, hogy rászorul arra, hogy idealizáljon magának egy Istent. Mi ezzel a nehézségem? Megint
3843# csak nem az, ami ennek az Istennek sok szempontból a tartalma - bár egyoldalú, így idealizálva -, hanem az, hogy
3854# milyen lesz a viszonyom egy idealizált istenképzethez. Hát olyan lesz, mint a kismajomnak a műmajom izé,
3863# csimpaszkodás. csimpaszkodni fog, hát nem meri elereszteni. Hát nem elég neki, hogy nincs anyja? Akkor
3873# belecsimpaszkodik abba a szőrbe és el nem engedi. Ezért egy ilyen idealizált Istent úgy szorongatunk, hogy
3883# mögötte egy általában nem tudatosított félelem van: „Hát, ha ezt is elveszik a kezemből, nincs mit
3892# megfogni.” Hát akkor nem marad semmi, és ez nagyon sajátos irányokba tud menni. Lehet az illető vallási
3902# fanatikus, lehet ilyen „Isten szeret, Isten szeret”, ezt mondja, mondja. Igaz, hogy az egésznek nem sok …,
3912# szóval lehet egy ilyen szónok, lehet egy szép, meg minden, csak mögötte egy rettenet van. Ha elveszítem ezt a
3922# hitemet, akkor a semmibe hullok. Szorongatja a műmajmot, és nem mer szembenézni a veszteséggel, hogy az Isten
3932# megengedte, hogy az ölében egy ideig egy műistent szorongasson. Hogy az Isten megengedte, hogy ne legyen apja. Hogy
3943# megengedte, hogy négyéves korában meghaljon az anyukája. Ezt a veszteséget próbálja megúszni azzal, hogy a
3953# műistent ragadja meg, ami a lehető legérthetőbb, leg, leg-leg-leg. Addig szorongasd, ameddig szükséged van rá. De
3963# ha már van benned erő, ereszd el, mert a mű mögött van egy igazi, csak volt egy pont, amikor az igazi nem volt
3973# neked elég. Ez nagyon sajátos, nem, nem volt elég, mert az ember bele van, bele van gyökerezve az anyagba. Szerethet
3984# engem az Isten, ha az anyukám nem ad nekem enni, mikor 2 hónapos vagyok, akkor szépen meghalok. Hm. Ez egy ilyen
3995# történet. Hár…, na jó kis Húsvétot csinálok nektek.
4000# 4. „Áldozat vagyok Isten”, „Érted élek Isten”. Eric Berne alapján, talán hat évvel ezelőtt,
4009# emlékeztek, beszéltünk a trikófeliratokról. Eric Berne alapján a tranzakció-analízis azt mondja, ez egy nagyon
4021# szellemes megközelítés: Minden ember különböző trikókban jár, s a trikókon elől van egy fölirat. Tehát
4033# például az, megyek a trikóval, és megyek csajozni, és megyek, és az, az van, az van ide írva, hogy „Nagyon
4044# szép vagy!”, így, és akkor itt ezt: Hhhh, hát ez egy jó pasi! Ez van, ez van ideírva, nagyon szép vagy. A
4056# kérdés azonban az, hogy mi van hátulra fölírva? Ugye, és sokszor egy ilyen trikót látva elől az van: „Nagyon
4068# szép vagy!”, hátul meg az van odaírva: „Gondoskodj rólam!” Elől az van odaírva: „Nagyon tetszel.”,
4078# hátulra az van odaírva: „Szolgálj engem!” Előre az van odaírva: „Jaj, te milyen jó ember vagy!”, hátulra
4090# az van odaírva: „…akkor éljél értem!” Itt leginkább lehetséges az, hogy ilyen műistenek sajátos trikóban
4101# járnak. Ők is fölöltöznek, tudjátok, az igazság és a hamisság elmentek fürdeni. Ugye, tehát a hamis Isten
4112# fölvett egy ruhát. Ez van neki ide előírva, nem előírva, előre ide van írva neki: „Áldozat vagyok.” Hhh, ez
4124# nagyon szép, hhh, áldozat, ó… De mi van odaírva hátra? Van tippetek? Legyen. Tessék? Jaj, ó, ez elég
4135# brutális. Jó, de … csak úgy jött, ugye? Jó, jó. Sz’al, önismereti csoport… a, azt mondja: „Áldozat
4146# vagyok.”, hátul: „Kövess engem!” A…, tessék? Jaj, hát az nem… neeem…, nagyon jó. „Áldozat vagyok.”
4157# megfordul ez az Isten: „Legyél hálás!”, de még inkább: „Köteles vagy hálás lenni nekem!” Az, az, az van
4168# a másik oldalon. Ezeket a trikókat, ha lett volna sok időm, és nem Nagyhéten vagyunk, csináltam volna sok ilyen
4180# trikót, ilyen trikó föliratokat, de ezt adom házi feladatnak. „Áldozat vagyok Isten”, „Érted élek Isten”.
4191# Ó, az is brutális: „Érted élek” s akkor mondjuk, hátul mi van? Hogy? Fú, jaj de jó! Gyomorszorító. Elől:
4203# „Érted élek”, hátul: „Tartozol nekem”. Óh, hát ez fáj. Hagyjuk itt abba. Ah, jó. Sokszor ez a trikót
4214# hordó istenképzet a szüleimmel való kapcsolati dinamikát ismétli meg. Tehát hogy anyám az, aki azt mondja nekem,
4226# hogy „én mennyi mindent tettem érted”, ugye hátul meg az van: „nem hagyhatsz el”. Nem ugyanaz a dinamikája?
4238# „Érted élek”, tudjátok, szoktam mondani, „az én emlőimen nevelkedtél”, ugye, ha lelépsz az emlőmről,
4249# vagy mi, le, le, hát, tehát, tehát az ember az orális korszakból kinő. Nem? És a magasztos anális korszakba
4260# lép. Tehát, na jó. Szóval sokszor ez a pozitív istenképzet egy trikót hord, elől nagyon jónak tűnik, hátul
4272# azonban aj-jaj-jaj-jaj-jaj.
4275# Most assz’em akkor elmondtam négyet vagy ötöt ebből, és akkor a következő alkalommal, ami Húsvéthétfő
4286# utáni kedd, szóval egy hét múlva akkor ezt folytatnánk.
4295# Akar-e valaki hirdetni?
Lejegyezte: Vinkó Zoltán Tamás