Hamis Istenképzetek 5.

2008.03.25.

Megosztom
Elküldöm
Isten hozott benneteket, szervusztok!


0003# Eljutottunk a 70. pontig és ez a 70 pont remélem, hogy nem öncélúan hangzott el, gúnyolódtam egy kicsit magammal,
0012# hogy hogyan jutottunk ehhez a 70 ponthoz, mikor az éves témánk az az, hogy a családtörténetünk minimum három
0021# generációt figyelembe véve a család, mint rendszer hogyan hat a mi életünkre, hogyan hatott a mi életünkre, és
0030# aztán ez hogyan alakítja a saját életutunkat, mondjuk így most, sorsunkat. De hát közben annyira egyértelmű
0038# összefüggések vannak a szüleinkkel való kapcsolat, a szülőkép, az istenkép, az Istennel való kapcsolat, az
0047# önértékelés, az önbecsülés között, annyira rengeteg kutatással aláhúzott evidenciák vannak, hogy nem
0055# véletlen, hogy erre is mindenképpen szót akartam fordítani. És a 70. pontnál ugye az hangzott el, hogy Isten egyes
0064# népeket jobban szeret, és itt belecsaptam abba a témába, ami engem az utóbbi időben jobban érdekel, mint ezeknek
0074# a pontoknak a legnagyobb része, vagy annak a tartalma, ez pedig, hogy a pozitív istenképünknek vannak-e negatív
0083# vonatkozásai. Tehát hogy önfeledten örüljünk-e annak akkor, hogyha van egy pozitív istenképünk, vagy az
0091# istenképzeteinkben nagyon sok pozitív tartalom van. És nagyon sokáig azt gondoltam, hogy hát persze, akkor itt meg
0100# is állhatunk. Valaki eljutott a pozitív képzetekig, akkor ennél tovább már nem is nagyon lehet menni. Most már
0109# azonban nem így gondolom, mert sokszor a pozitív képzetek egy nagyon sajátos fejlődés eredményeként alakulnak
0118# ki, az illető lelki egyensúlyának a részét képezik, azonban ez az egyensúly lehetne egy sokkal jobb egyensúly
0127# is, ha az illető a pozitív képzeteit merné valamiképpen elengedni. És erre akartam példákat hozni, de aztán,
0136# hogy hűséges maradjak ezekhez a mondatokhoz „Isten megvert engem”, jól megbüntetett, megalázott, lenyomott,
0145# mert mikor el-elmentem innen kedden, akkor ugye lefeküdtem és álmodtam. És tudjátok, hogy az álmaimnak
0153# összességében körülbelül annyit köszönhetek, mint az összes lelki vezetőmnek együtt, vagy egy kicsit többet.
0162# És, és akkor mit álmodtam? Emlékeztek, hogy olyan nagyon részletesen beszéltem a szőrmajomról, vagy mi, ugye, a
0171# szőranyáról. Ugye, hogy hát a kismajom, és hogy hát belekapaszkodik a szőranyába, és hogy ez milyen
0179# hihetetlenül fontos, hogy bele tud valamibe kapaszkodni. Hogy eszem ágában sincs senkitől se a szőristenét
0188# elvenni. Ugye, tehát kapaszkodjunk addig, amíg lehet valamibe, az nagyon fontos, és főleg, hogyha valaki ilyen
0197# katasztrofálisan démonikus istenképzetekből éppen most gyógyul ki, hát neked hát, mi, mi mást is tennél,
0205# minthogy a szőristenbe belekapaszkodsz, és ez tök jó. Te, ez, ez a jó út. De Csipkerózsika is úgy fejlődik,
0214# hogy addig azt gondolta, hogy ő egy hülye béna, és a királyfi egy okos, s akkor van a következő fázis, amikor
0223# azt gondolja, a királyfi a hülye, és ő a jó fej. Hát ha így fejlődünk, akkor így fejlődünk. Nem tudunk
0231# rögtön nem t’om én a csúcsra jutni, tehát nagyon, dehogy akarok én, senkitől se elvenni vagy vitatni a
0239# fejlődésének a következő lépését. Na nem. De akkor visszatérek az álmomhoz. Képzeljétek, hát mit álmodtam?
0248# Hogy egy nővel beszélgettem, és ez a nő éppen megtestesítette az ideáljaimat, és akkor, tényleg így volt, és
0257# hát ott éppen ott el-elandalogtam ott az álomban, és hát természetesen ideáljaim nője mi mást is tett volna,
0266# mint hogy gyönyörű szépeket mondott nekem, és a, de ez csak a kezdet volt. És a, igen ám, de, de képzeljétek
0274# el, ez pontosan úgy működött, az én zseniális, szóval, szerintem az, tehát hogy micsoda operatőr azért a
0283# lélek, hogy, hogy beszéltem ezzel a nővel, hát egy, teljesen, na, azért jól van, na jól van, és úgy ment
0291# lejjebb a, a, a kamera. És képzeljétek el, mi történt, kiderült, hogy a nőnek csak egy felső része van, és az
0300# alsó része, ott kiderült, hogy olyan, mint egy próbabábu. Tudjátok, tehát ilyen régen, vagy nem t’om ma még
0309# van-e ilyen, tehát egy ilyen fából készült próbabábu, a, a, így a derekától lefele már csak egy ilyen, egy
0318# ilyen, mi az, ez a, tehát a, állvány, úgy van, tehát egy ilyen fa nem t’om mi, és ilyen kis talpa volt neki. De
0327# ezzel együtt beszélgetett velem, és nagyon, nagyon bájos volt, és tudjátok, mekkora pofára esés ez, tehát
0335# azért az álom, hú micsoda, micsoda tanulság ez. Tehát rájöttem, hogy nekem meg szőrnőm van. Tehát, hogy,
0344# talán én, ugye mindenkinek van valami, ugye, és, tehát ez az álom sz’al tudjátok, ez az álomnak a nyelve
0352# annyira frappáns, és az ahogyan, ahogyan az elején nem derül ki, tudjátok, tehát hogy úgy elhiszed, hogy ez az,
0361# és ez az, de legalább az álomban összejön, ugye, és így, s akkor kapok egy ilyen próbabábut, hát szóval. Na,
0370# tehát ezt azért akartam nektek elmondani egyrészt, mert hogy ne hasson már minden úgy, mintha itt okoskodnék, vagy
0380# nem t’om miket tudnék, a másik pedig, hogy, hogy magam részéről is ugyanezek a tapasztalataim megvannak, mint,
0389# mint talán bármelyikőtöknek. Úgyhogy reggel fölébredtem, kicsit könnybe lábadt a szemem, ahogy az álmomat
0397# értelmeztem, majd igyekeztem elengedni ezt a szőrnőt. El, el, igyekszem, igyekszem, na szóval. S akkor itt mondtunk
0407# néhány pontot, a, (Ne, ne dobogjak? Az nem veszi jól ki magát a Mária Rádióban.) azt mondja, ugye volt az, hogy
0416# „tudod-hogy-szeretlek-isten”. tehát most kilenc pozitív képzetet néznénk meg, de egy picit a hátterére is
0424# rávilágítanánk, ez a „tudod-hogy-szeretlek-isten” ő ugye az az Isten, aki azt, hogy ő szeret engem, ez nem a
0433# tapasztalatba ágyazottan van bennem meg, hanem egyszerűen csak egy racionális belátás, vagy fölismerés. Elhittem
0442# valakinek, aki számomra fontos, hogy Isten egy szerető Isten, de a saját tapasztalataimba nem ágyazódik bele,
0451# legföljebb valaki másnak a tapasztalatába, akitől én ezt elfogadom, hogy így van, vagy pedig okos fiú vagyok,
0460# vagy okos lány, és akkor levezettem magamnak, hogy ha Isten létezik, akkor szeretett Istennek kell lennie. Tehát nem
0469# a tartalommal van itt a probléma, hogy Isten szeret, mert a tartalom teljesen oké, hanem hogy mi a háttere. Hogy a
0479# „tudod-hogy-szeretlek-isten” még engem arról, hogy „tudod, hogy szeretlek” egyáltalán nem győzött meg.
0487# Ezzel kapcsolatban nem egy meggyőződés van bennem, csak egy ilyen-olyan kialakított képzetem van róla. Ezért egy
0496# ilyen-olyan kialakított képzet nem biztos, hogy erőforrás tud lenni akkor, amikor arra van szükségem, hogy valaki
0505# szeressen engem. Vagy ha valaki nem szeret, hova tudok nyúlni? Hát a tapasztalataimhoz. Hát hogyan bírja ki az ember
0515# azt, hogy éppen nem szeretik? Hát úgy, hogy tudom, hogy egyébként szeretetreméltó vagyok, és van róla
0523# tapasztalatom, hogy már szerettek és most nem szeretnek, de majd holnap valaki megint szeret, s ezért ezt a mai napot
0533# meg kibírom. De ha valakinek nincs meg ez a tapasztalata, akkor ő ezt nem bírja ki. Ugye ezért az okosok mondták,
0542# kicsit sarkos, de nagyon igaz, az tud szeretni, akit szerettek. Valamikor, valaha már azért valaki legalább szerette
0551# őt, akkor ő tud szeretni. Az tud megbocsájtani, akit valaha, valamikor ért olyan tapasztalat, hogy őt föltétel
0560# nélkül elfogadták, vagy neki megbocsájtottak. Azért a tapasztalatot nem nagyon tudjuk kihagyni, olyan azonban van,
0570# hogy egyesek nagyon kevéssel is beérik. Olyan van. Van, vannak egészen ilyen zsenik, akik hihetetlenül kevés
0578# energiából is tudnak élni. Akik valahogy nagyon, nagyon, a spirituális mélységekbe eljutva egy-két nagyon mély
0587# szeretet-kapcsolatból egy életen keresztül tudnak táplálkozni, még akkor is, hogyha az a kapcsolat már 50-60 éve
0597# nincs is meg. Ez nagyon érdekes, vannak ilyen emberek. Egész, egész csodálatosak tudnak lenni. Na, de akkor is van
0606# ott valami tapasztalat. Van, van, van. Akkor mondtunk olyat, csak mert itt össze-vissza kezdtem el mondani, amihez
0615# éppen kedvem volt. Ugye, ebből van a baj, mikor az ember az élvezeteket keresi, mi? A második volt, hogy hiányaink
0625# Istenre való kivetítéséből fakadó pozitív istenképzet, ő a „Pótszülő istenkép”, vágyakban gyökerezik.
0633# Ugye itt az a, most jó értelemben vett kritikánk, fönntartásunk ezzel a képzettel, hogy megint csak nem a
0641# tapasztalatig, hanem a vágyakig vezethető csak vissza. Ez nem mond ellent annak, amit Szent Ágoston mond, hogy
0650# nyugtalan az ember szíve és vágyakozik Isten iránt, de nem a vágyakozásom teremti az Istent, hanem a
0658# vágyakozásomban fölismerem az Istenre hangoltságom, és ez nagyon nagy különbség. Na. Ugye ezzel az a probléma,
0667# hogy, hogy az illető valójában a vágyai teremtette Istenhez menekül egy zord világ elől. Tehát ha nem akarja az
0677# illető, de valamiképpen a valóság benne kettéhasad, és mindig, amikor az életnek valami nehéz realitása jön,
0685# ő akkor egy őt nagyon szerető töröröm-töröröm-töröröm Istenhez bújik. Ezzel a nehézség az az, hogy ezt a
0694# világ elől való menekülésként és oltalomként éli meg, és számára a világ valójában nem annak a
0702# Szeretet-Istennek a teremtése. És az a másik, aki éppen őt gyötri, hogy vele szemben a bűnt elköveti, vagy
0710# igazságtalan, ő egy rossz világhoz tartozik, aki elől kell elmenekülni egy Jó Istenhez. érzékelhető, hogy mi
0719# ezzel a nehézség? A pozitív az lenne, hogyha ő a saját pozitív istenképzetét át tudná vinni arra a valakire
0728# is, aki éppen ővele szemben az igazságtalanságot elköveti. Ez lenne igazán a mélyebb megoldás, hogy látlak
0736# téged, de le tudok mondani a gyűlöletről és a bosszúról, mert benned is látom azt az Istent, aki nekem az
0745# oltalmat és az erőt adja akkor, amikor te piszok vagy velem. Ez nagyon nagy különbség, nagyon. A, ugye Húsvét,
0754# nem t’om, olyan, olyan érdekes ez, hogy itt most eltelt egy hét, de minthogyha én egy évet öregedtem volna. Pfú,
0763# tehát lehet, most arra gondoltam, én assz’em hogy Húsvétról Húsvétra öregszek egy évet. Utána úgy elvagyok,
0772# de hú, sz’al teljesen más ember vagyok, mint egy hete. Az emmauszi tanítványok története is, ahogy mennek és
0781# akkor ott homály fedi a látásukat, a tekintetüket. Na. Miért hozom ezt ide? Ház ezt, ezt én se tudtam az előbb,
0790# csak elkezdtem nagyon gondolkodni, ahogy beszéltem róla, azért, mert nagyon sokan vannak, mint az emmauszi
0798# tanítványok is, vagy a mai evangélium, Mária Magdolna a sírnál, hogy a csalódásaikon keresztül képesek csak a
0807# világot látni.
0808# Mindenkinek van csalódása, mindenkivel szemben követtek el igazságtalanságot, mindannyian megsebződtünk, a
0817# kérdés, hogy csak a fájdalmaimon keresztül, annak a ködén tudok-e látni, vagy tudok azon kívül is látni. Ez a
0826# nagy kérdés. Az emmauszi tanítványok azért olyan nyomorultak, mert csak a nyomorukon keresztül képesek a világot
0835# látni. S a szemük akkor nyílik föl, amikor, nem akkor, amikor Jézus azt mondja, hogy „tudjátok, ez igazából
0844# nem is történt meg, nincs semmi baj, álmodtátok”, nem erről van szó, hanem igen, ez bizony megtörtént, ennek
0853# így kellett történnie. De megtanítja őket nem a fájdalmukon keresztül a világot látni, és ez egyszer csak egy
0862# teljesen új életet hoz. Ez nem mond ellent annak, hogy a könnyeinket ki kell sírni. Az ember gyászolja el az
0870# összes veszteségét. Ami fáj, annak fájnia kell, az csak fájjon, akkor megyünk át rajta. De egész más az, hogy,
0879# hogy állandóan a könnyeimen keresztül látom a világot, vagy képes vagyok száraz szemmel is körbenézni. Na,
0888# három, volt az „Idealizált Isten”, a, ez milyen furcsa, hát most, de hát Isten, hát mi más, mint hogy egy
0897# ideális valami, hát ez, ez, sőt, hát maga az ideál, vagy maga a nem t’om mi. S ez mégis nagyon … Jött hozzám
0905# egyszer valaki, és nagyon negatív istenképzete volt, azt mondta, hogyha ő arra gondol, hogy Istennel találkoznia
0915# kéne, akkor – kérdeztem, hogy milyen kép jön neki elő, és azt mondta – ez olyan, mint hogyha be kellene
0923# szállnia egy bányaliftbe, s a bányalifttel kell lemenni nagyon-nagyon-nagyon, nagyon, egy ilyen iszonyatosan sötét
0932# bányába. Ez egy kissé negatív, negatív, ugye, de most mit csináljunk vele, hát ez volt a képzete, azt mondta ez,
0941# ez, ez, és ott, ott a legmélyén is azt mondta, hogy ő egyedül nem mer beszállni a bányaliftbe. Hát mondtam,
0950# semmi gond, mennyünk együtt. H-thhh! Végül is ő …, na mindegy. És a, és mi történt? Ahogy teltek hetek és
0959# hónapok, kiderült az, hogy egy teljesen váratlan eredmény született. Ahogy rájött, be mert menni, azt mondta,
0968# milyen érdekes, itt vagyok, most megyek ezekbe a vájatokba, nincs is annyira sötét. Nincs teljesen sötét, itt
0977# megyek, itt azért tapogatózni is lehet, meg ilyen halvány fény is van, előre is jutok, vagyis mert szembenézni a
0986# nagyon sötét istenképzeteivel, és rájött arra, hogy ezek nem is annyira félelmetesek, hogy meg tud velük
0994# birkózni. Erre gondoltam, hogy ez megtörténik, de ami ezután történt, arra egyáltalán nem gondoltam, és ebben
1003# van számomra vitamin. Mert az illető elmondta azt, hogy képzeljem el, hogy ő kezd kigyógyulni egy pihe-puha
1012# Istenből. Így, ez az ő kifejezése. S hogyhogy pihe-puha Isten, hát te itt ilyen bányász Istenről beszéltél,
1021# meg ilyen, ilyen, tehát itt, ne hülyéskedj, tehát együtt bolyongtunk ott a kazamatákban, hát mi-mi-milyen
1029# pihe-puha Isten? És egyszer csak, s képzeljétek el, előbb mert beszélni a sötét istenképzeteiről, mint arról,
1038# hogy a sötét istenképzetei, amik egyébként egy ilyen gyerekkori szülői meg vallásos magatartás következményei
1047# voltak, hogy azoknak az ellensúlyozására ő kitalált magának egy ilyen pihe-puha plüss Istent.
1055# Ez most, ez jó, ez jó! Plüssisten, Plüsi. Nem? Hát a, Plüsi. Tehát kitalálta magának ezt a Plüsit, de a
1064# Plüsiről nem mert beszélni. Miért nem? Hát azért, mert az volt a legfenyegetőbb számára, hogy a Plüsiről
1073# kiderül, hogy nincsen, hát értitek! És amikor kiderült, hogy az a sötét és fenyegető istenképzet talán nem is
1083# olyan, el lehet vele bánni, mert már rá reflektálni, türüm-dürüdüm, egyszer csak elő merte venni ezt a
1092# Plüsit, és azt merte mondani, hogy „Képzeld el Feri, mi történik, hogy volt nekem egy Plüsim, és ez a Plüsi
1102# kezd megváltozni, ennek a Plüsinek kezd tartása lenni, ez már nem annyira Plüsi.” Ez volt nekem, ez, ezzel a
1112# történettel, hogy mit jelent egy pozitív istenképzet, mint egy Istennek valamiféle idealizálása, és hogy az
1121# aff…, annak az elvesztésétől való félelem erősebb volt, mint egy negatív Istentől való félelem. Át tudtam
1131# most adni, hogy miért érdemes erről beszélni? Mert az illető egy sokkal mélyebb félelemben élt, attól, hogy a
1141# Plüsit el lehet veszteni, hogy azt valaki elveheti tőle, hogy egyszer csak kiderül, hogy a Plüsi nincs is, vagy hogy
1151# csak egy „plüsi”. Eh, mik, mik nem jutnak eszünkbe itt, na. A következő, ez volt a, ugye a trikó föliratos
1161# Isten, „Áldozat vagyok Isten”, „Érted élek Isten”, ugye, a trikó föliratán mindig ezek vannak hátul, nem,
1170# ezek vannak elől, hogy áldozat vagyok, érted élek, hátul meg az van, hogy „Hálásnak kell lenned!” (Jaj, hol,
1180# hol vagy, Zsuzsa? Zsuzsa, Zsuzsa mondta, olyan jól kitalálta, hogy mi van a trikó másik oldalán.) Jó, ezt nem is
1190# akarom ragozni.
1191# 5. Az Isten, akin elégtételt lehet venni. „Bűnbak Isten”. Ó, ezt a pozitívakhoz soroltam abból a szempontból,
1201# hogy hát ahhoz képest, hogy nem Ő üt engem, hanem én ütöm Őt, ez egy jobb fölállásnak tűnik. A, itt nagyon
1211# érdekes összefüggések lehetnek. Az egyik: valaki fönntartja a lojalitását a szüleivel, nem mer lázadni a
1220# szüleivel szemben, megőrzi azt a képzetét, hogy a szülei mindig jót tettek nekem és velem, az anyukám
1229# tirim-tirim-tidim, bár egy csomó sérelme van. Hol jön ki a lázadása, hol meri ezt megengedni? Hát Istennel.
1239# Ezért azokat a vonásokat, amelyeket nem mer fölismerni a szülein, azt ráteszi Istenre, és Istenben utálja őket.
1249# Ez kifejezetten egy, egy jó, jó lépés, mert legalább valahol tudja utálni, valahol előjöhet az agressziója,
1259# valahol a tiltakozása, az ereje meg tud jelenni. De mindez egy olyan pozitív képzetre vetül, aki nem üt vissza
1269# neki, meg nem, az nem olyan, azt lehet, és azt rúgjuk és satöbbi. És ennek aztán lehetnek formái. Tehát hogy
1278# ezért nem megyek templomba, ezért újból és újból megfenyegetem ezt az Istent, ezért belerúgok, ezért szidom,
1288# hát mi történt, ugye? Vasárnap mentünk körmenet, körmenet, és ugye én vittem az Oltáriszentséget, de azért
1298# volt időm nézelődni. És a…, hát ne is haragudjatok, hát ha csak az Oltáriszentséget nézem, eltaknyolok. Hát
1307# naná, azért, hát, hát az, s ahogy nézek, ugye, ki kell mennünk a Szentendrei útra is, s ott mennek el az autók,
1317# de úgy eléggé lefékeznek ahhoz, hogy lássam, hogy milyen arcot vágnak azok, akik mentek el mellettünk. És a,
1327# általában ilyen-olyan arcot vágtak, de volt valaki, aki a lehető legcsúnyábbat bemutatta nekem, amit most nem
1337# szeretnék megmutatni. S akkor azon gondolkodtam, ahogy ott vittem az Oltáriszentséget, hogy ez vajon most honnan
1347# jön? Tehát hogy micsoda, micsoda indulatok vetülnek az Oltáriszentségre. Nem hinném, hogy az Oltáriszentség őt
1357# bántotta volna valaha is. Ezt, ezt kevésbé tudom elképzelni. De, tehát, mégis, hát nyilván, lehet egy csomó
1367# sérelme, fájdalmai, mit tudom én micsodája. Nem? És ő most elégtételt vett. Tényleg, most elnézést ezért a
1376# hasonlatért, de Jézus jutott eszembe, aki azt mondja ott a kereszt alatt álló, nyálát csorgató tömegnek, hogy,
1386# hogy meg „feszítsd meg”-es tömegnek, meg „szállj le a keresztről, dödö-dő!”, ugye, hogy hát egyszerűen
1395# „Bocsásd meg nekik Uram, mert fogalmuk sincs, hogy mit csinálnak!”. Tehát egyszerűen ilyesmi akkor jön ki egy
1405# emberből, ha gőze sincs, hogy mi van vele. S azt gondolom, ez a csúnyán bemutató hölgy – egyébként nő volt,
1415# mondtam? Nem? Nő volt, nő volt, nő volt, és még vezetés közben is be tudott mutatni, tehát ez, ez – látszott,
1425# hogy ott nagyon van valami téma, tehát így…, hogy hát egy telefonszámot szívesen utána küldtem volna, hogy
1434# jöhet, beszélhetünk róla egy kicsit. Szóval, na, tehát egy ilyen, egy ilyen képzet mögött olyan, olyan
1444# földolgozatlan sérelmeknek kell lenni, hogy tényleg nem tudja, hogy mit csinál, ezt, ezt lehet róla mondani, gőze
1454# sincs, hogy, na. Tehát ez, ez az egyik formája, a másik: olyat is lehet megfigyelni, hogy valaki egyszerre tartja
1464# fönn ezt a pozitív képzetét Istenről, és egyszerre idealizálja a szüleit, és amikor egyszer csak már lesz
1474# olyan érett, hogy nincs szüksége arra, hogy a szüleit idealizálja, akkor kezd el az Istenben is kételkedni. Akkor
1484# jelenik meg egy, egy reflexiója a saját istenképzeteire, akkor meri ezt megengedni magának. Na. És hát van aki az
1494# édesapjával való kapcsolatát, vagy a kutatások azt mondják, hogy az istenképzetünk inkább az apukánk
1503# kiegészítve az anyukánkkal, így, tehát ez a pontos megfogalmazás, tehát a, az istenképzetünk inkább az
1512# apukánk és plusz anyai vonások, de azért a férfiaknál több az anyai vonás, a nőknél meg több az apai. Tehát
1522# hogy az ellentétes nemű szülővel való kapcsolat milyen markánsan megjelenik itt. Nagyon érdekes, és hogy sokan,
1532# nők az édesapjukkal való kapcsolatukat az istenkapcsolatukban élik tovább. Teljesen, oda megy minden, minden, az az
1542# egész dinamika ott, ott, ott, ott, ott, ott, ott. Ezt, ezt is, tudnék mondani sztorikat.
1550# 6. Egy engedékeny Isten. Gyönge, önmagát megvédeni nem tudó, engedékeny Isten, akit lehet zsarolni, fenyegetni,
1560# akit el lehet hagyni, lehet fölötte uralkodni. A legszebb példája ennek az, amikor valaki megharagszik Istenre, és
1571# akkor fogja és a Mária szobrot, vagy a Jézus szobrot megfordítja, vagy elrakja, vagy, tehát így, büntibe
1580# állítja Istent. Itt a, a, hát itt, itt is ordít a szüleinkkel való kapcsolat, hogy a gyerek, aki képes volt olyan
1590# értelemben zsarolni és uralkodni a szülein, akik nem tudtak határokat szabni, a szülők, akik nem tudták magukat
1600# megvédeni. Hát van ilyen, nincs elég tartása a szülőnek, s akkor inkább engedékeny lesz, vagy hagyja, hogy a
1610# gyereke nőjön föl, mint, mint ahogy föl tud nőni magától. Ugye, mert mondjuk az énképébe nem fér bele, hogy
1620# kemény legyen. Ugye, hogy nem is tud olyan lenni. Hát akkor könnyen kialakul egy képzet, hogy Istennel bármit meg
1630# lehet csinálni, és majd én őt, őt rendbe szedem. Na ja. Hát, de hát nem egyszer hallottam már ilyet, hogy nekem
1640# mondták azt, hogy ha ez így van, meg úgy van, meg amúgy van, akkor többet nem megy templomba. Ez biztos ismerős,
1650# ez egy klasszikus fordulat. Ő akkor többet nem jön, és most akkor ezt, ezt most miért közli ezt velem? Tehát
1660# mi…, milyen semmi közöm nincs nekem ehhez. Hát, és akkor ugye az lenne, hogy akkor „Jaj ne, ne! Hát ilyet, nem
1670# jössz többet? Jaj, ne, ne, hát én ezt nem élem túl, ha te nem jössz a templomba!” Te képzeld el, túlélem,
1679# nagyon jól. Nyilván itt sok minden más dinamika is lehet. Valaki a serdülőkori hitfázisban van, és akkor a pap,
1689# nem tudom én, észreveszi, hogy az ő szeretett papja turkálja az orrát, s akkor egy életre csalódik, hogy „aaa,
1699# turkálta az orrát, az én atyám, a mi atyánk, így, a fikájával foglalkozott, hhhh, hát, hát ilyet, hát,
1708# ezt…”, ugye, és akkor egy életre csalódik, és nem megy többet misére. Hát, most, sz… (ilyet nem szabad),
1718# na, most visszajövök. Hogy ez a serdülőkori hitfázisnak megfelelő krízis, mikor a hit és az Isten tartalmát egy
1728# számomra hiteles személy képviseli, és ő is szavatolja. Ezért tehát a hiteles személyben csalódok, akkor az
1737# egész szőnyeget kihúzták a lábam alól. Na ja. Így megy ez. S akkor még van kettő, ugye? Három? Úgy van,
1747# három, te tudod jól, akkor miért én vagyok itt?
1751# 7. A bűnön keresztül elérhető Isten. Vagyis, és itt most a „Megbocsájtó Isten”. Juj, de faramuci, nem? Hát,
1761# hát nem olyan? Hát nem ez a legszebb? Nagyon sokak számára a pozitív tartalma az Istennek ebben ragadható meg,
1771# hogy megbocsájt. Akkor ez mit jelent? Hogy nekem állandóan a bűneimmel kell foglalkozni, mert a bűneimen keresztül
1781# élem meg úgy igazán, hogy ő szeret engem. Azért ez elég keserű, nem? Olyan, mint a keserű csoki. Én, én nem
1790# bírtam megszeretni. Állítólag, ahogy az ember idősödik, valahogy megszereti. Akkor én fiatal vagyok, mert én
1800# az…, nem, pedig próbálkozom vele. Szoktam ajándékba kapni, rá van írva: 99% kakaó. Hát azt, azt, azt, azt
1810# lehetetlen, hogy ne ízleljen! Vagy hogy kell magyarul? Na ezt nem lehet, ugye? Na, megvan a kivétel. Tehát, hogy ne
1820# ízlődjék. Az, az, az lehetetlen, hát rá van írva: 99%. Hát, ez keserű. Azt a… Mondjátok, nincs ilyen? Van,
1830# ugye? És akkor…, hogy? Ja, hogy van, aki jelentkezett a csokiért, jól van, ez jó. Majd, jól van, majd
1839# összeismertetlek az ajándékozóval és akkor… Szerintem engem érdemes kihagyni akkor ebből. Na jó. Feri, Feri!
1849# Mit fogsz te ma álmodni? Na, jól van. Lesz egy ilyen keserű csoki istenképzet, ott csöpög majd nekem az álmomban,
1859# aztán jól össze… belefulladok majd. Na, szóval, hogy, na, elmondtam már ezt, most mit, mit ragozzuk ezt. Tehát
1869# hogy, hogy, hogy Isten a pozitív tartalmaival csak a megbocsájtás folyamatában lelhető föl, és ott van vele ez a,
1879# hogy amikor ott, ott sírok, és hogy tényleg az Isten szeret, és utána semmi, semmi több ilyen tapasztalat nincs.
1889# Hát, ennél több azért mégiscsak.
1892# 8. Isten, aki még azt is megengedheti magának, hogy engem, a rosszat szeressen. Tehát annyira jó, hogy hát miből
1902# áll neki még engem is szeretni. Úgy hívtam őt: „Jóságával megvető Isten”. Ezt nem tudtam frappánsabban. Ez
1912# ismerős? Hát, nem, nem szeretem őt. A, itt azt is mondhatnánk, hogy a hála által és a hálátlansággal
1921# megragadható Isten. Úgy nem szeretem, mikor moralizáló értelemben veszik azt a gyönyörű történetet, mikor tíz
1930# leprás meggyógyul, s akkor egy megy vissza hálát adni. Ugye, és akkor ebből képesek vagyunk azt mondani:
1940# Látjátok, piszkok, nem vagytok hálásak a Jóistennek! Aki ezt csinálja, meg azt csinálja! Hát ez, rosszul vagyok
1950# ettől. Egy gyönyörű történetet hogy lehet agyonütni?! Hát így. Tehát ez, ez az Isten, aki előtt az embernek
1960# állandóan – nem, nem bűntudatom van, hanem mindig – szembesülnöm kell vele, hogy ma se adtam elégszer hálát.
1969# Hogy csak úgy dobogott a szívem, és nem mondtam ötvenszer, hogy köszi, köszi, jaj, dobog a szívem, köszi…
1979# Tehát hogy mertem úgy létezni, hogy nem volt a szívem csordultig tele hálával, hogy de jó, jaj de jó, nagyon
1989# köszönöm, annyira jó… Neurotizáló dolog ez! Miközben a hála egy normális, természetes hála, hát jaaaa…
1998# Most jön az utolsó.
2000# 9. Őt úgy neveztem el, hogy „Anyaisten”. Anyaisten, amivel természetesen nem húzom át azt, amit
2008# annyiszor már beszéltünk, hogy, hogy Istennek az anyai vonásai. De az Anyaisten, ez a Plüsi. Plüsi, Plüsi,
2017# Plüsi, nincs neki semmi tartása. A, mindjárt, mindjárt, mindjárt, ja, ez az! Hahh! Ezt abban az evangéliumi
2026# szakaszban értettem meg, amit lehet, hogy iderángattam már nektek múltkor, mikor a színeváltozás helyén,
2035# hegyén, tudjátok, mikor Jézus még életében a dicsőségében jelenik meg, és akkor az apostolok berezelnek. S azt
2045# mondja a szent író, hogy „félelemmel, reszketve görnyedtek össze” s akkor Jézus odamegy hozzájuk, megérinti
2054# őket és azt mondja nekik: „Ne féljetek, keljetek föl és menjünk!” Meséltem nektek erről múltkor? Nem, nem?
2064# És a, a, és rájöttem valamire, hogy ezt a mondatot ki lehet hihetetlen gyöngéden és anyaian mondani. Hogy akkor
2073# Jézus odamegy a tanítványokhoz, megsimogatja őket és azt mondja: „Ne féljetek…, hát gyertek, keljetek föl,
2082# menjünk…!” Ugye, ez az anyai verzió? De ugyanezt a mondatot ki lehet mondani apaian. Odamegy Jézus, megveregeti a
2092# hátukat, hogy érezzék, hogy van testük, „nem kő beszarni”, türüm-dürüm-dürüm. S akkor azt mondja: „No,
2101# gyerünk, keljünk föl! Menjünk! Dörömmm! Megy az élet előre, mint a 424-es!” Kész. Ez az apai verzió. És
2110# hogy ebben a történetben mind a kettő ott van. Lehet, hogy Jézus anyaian csinálta, lehet, hogy apaian csinálta, s
2120# a legszebb, hogy nem tudjuk. Gőzünk sincs róla, de hogy lehet anyaian és apaian is ezt elmondani, és néha az
2129# embernek nem az anyai szeretetre van szüksége, se akkor, ha férfi, se akkor, ha nő, hanem az apaira. Megvannak az
2139# életeknek… életeknek, hhh, az életeiteknek azok a tapasztalatai, mikor simogathattak volna még 50 évig, ugye,
2149# attól nem jutottál volna előre. Kellett valaki, aki odaállt és azt mondta, hogy brrrmmmgggy! De szeretettel mondta.
2159#
2159# De azért, azért, s tudjátok, eszembe jutott, ahogy ezen, több történet jutott eszembe, ezeket el akarom mondani,
2169# ezek annyira, ezt nagyon fontosnak tartom, hogy a, a… Nyolc éves voltam, másodikos általános iskolás, és azt
2178# játszottuk az osztályban, hogy minden fiú összefogott egy ellen, akit jól megvertünk. Ez a, ez, ez, ez volt, hát
2188# most…, ugye, hát nem voltam keresztény, tehát ez…, és a, na tehát ezt játszottuk, és ez nagyon jó játék,
2197# addig, ameddig nem téged vernek. És a, a hát és mi történik, mindig ugye kivittek, Városmajor utcai Általános
2206# Iskola… Hogy? Kós Károly… ne sirasson. Mindegy, akkor még nem, nem…, nem, tehát maradjunk a Városmajor utcai
2216# Általános Iskola, hát na jó, na és akkor. Kivittek bennünket a ’Majorba, hát Városmajor, …major, ’Majorba,
2225# és akkor ott volt két óra egyben. Ez volt a testnevelés óra, mert nem volt tornaterem. És akkor, na ekkor
2234# igyekeztünk úgy végigverni az osztály összes tagját, és a, beleértve ugye engem is, és egyszer, az egyik ilyen
2244# dupla testnevelés órának nevezett ilyen pankrációs előkészítőn történt az, hogy úgy egyszer csak valaki
2253# fölkiáltott, hogy „Hát a Ferit még nem vertük meg!” Ugye és én voltam az egyetlen Feri az osztályban, tehát
2262# úgy, úgy hogy mondjam, eszecskémmel rájöttem, hogy ez most én vagyok, és a, bár nem voltam túl jó tanuló, és
2271# a – tényleg nem, mert annyira szorongtam, hogy, hogy hiába tudtam én otthon az A betűt, meg a B-t, ugye, az már,
2281# az már nekem az osztályban nem ment, na és akkor – teljesen beijedtem, ugye, hát berezeltem, jönnek, jól
2290# megvernek, pedig mindenki túlélte. Na, mindegy. És akkor hát mit, mit tettem én? Ugye hát, ugye az apja fia,
2300# odamentem a tanító nénihez, és a…, ugye mégiscsak, ugye fiú vagyok, vagy mi, ugye. És akkor odaálltam
2308# kicsit… és azt mondom neki: de azért ez milyen, most is kezdett görcsbe rándulni a gyomrom. Úgyhogy: „Enikő
2318# néni, Enikő néni!” De tényleg úgy hívták, nagyon aranyos néni volt, ilyen vastag talpú cipője volt. Ugye,
2327# hát 70-es évek, ugye, ’73. S akkor ezt sose felejtem el, tehát ilyen hihetetlen, ilyen rombusz mintás ötven
2336# színű cuccokban járt, nylon, nylon, rombusz minta, ilyen izé, és ilyen vastag cipő. Ez, ez él, él bennem az
2345# Enikő néniből, és a… „Enikő néni, Enikő néni! Üldöznek!” Ugye, hát ezt… és a, ugye, és gondoltam,
2354# hogy na most akkor Enikő néni, ugye a rombusz mintás nylon, nem t’om ilyen Diolen Mobi köpenyében ugye jön, és
2364# majd megvéd engem. S az Enikő néni végigmért, és azt mondja: „Védd meg magad!” Hát, de hát, hát nem erről
2373# volt szó! Hát ööö, hát ööö, izé, és de látszott, látszott, hogy ennek fele se tréfa. Tehát hogy ezt
2381# komolyan gondolja. És hát ugye, hát-et-et nincs, nincs, nincs más, hát akkor „meg köll védenem magam”. S
2390# emlékszem, hogy annyit életembe nem futottam, mint az alatt a két óra alatt, ez a védd meg magad ez abban merült
2400# ki, hogy mikor már öten majdnem elértek, akkor krrrsss! rohantam, mint az őrült. És a, de, és akkor egyszerűen
2410# elfáradtak. tehát ugye letelt a két óra, na jól van, Feri, hát látjuk, nem kapott levegőt, elég az neki. És
2419# hát, tehát engem ez az Enikő néni megtanított arra, hogy vannak pillanatok, mikor nem az kell, hogy valaki anyai
2429# oltalmazó szárnyai alá vegyen és megsimogassa a kis buksimat, hanem azt mondja, hogy „Védd meg magad!” Azt
2438# mondja, hogy „Just do it!”, vagy mit tudom én, valamit. És hogy sokszor az Istennel is a lépést azért tudjuk
2447# elvéteni, mert 87 évesek vagyunk, és még mindig azt várjuk, hogy a kis hajacskánkat, már nincs is hajunk, de még
2457# azt … úgy. De közben Isten már annyiszor mondta, hogy állj már föl, gyerünk, keljetek föl, megyünk, éljünk,
2467# ez ennyi volt, kész, bebuktad, vagy így jártál, vagy nem t’om, tehát ilyenek vannak. És a, nem t’om ezt, de
2476# ebben semmi szeretetlen nincs, hát néha erre van szükség. Egyszerűen, különben az ember nem áll föl. Oda kell,
2485# hogy valaki azt mondja, hogy állj föl. Ja, föl is lehet állni? Járt hozzám éveken keresztül egy, egy nagyon
2495# súlyosan pszichotikus beteg, akit gyógyszerek annyira rendbe tudtak hozni, hogy, hogy egyszerűen, hát teljesen,
2504# 100%-os rokkant volt, meg minden, és a, de életképes volt. Dolgozni nem tudott volna, de így a kis
2513# rokkantnyugdíjából úgy, úgy eltengette magát. Óriási eredmény volt, sok évet élt pszichiátriákon. Éveket,
2522# értitek ezt? Nem azt, hogy bekerült, éveket nyomott le egybe, és a, és az apját életfogytigra ítélték. Most el
2532# lehet képzelni, hogy mi volt otthon. A részleteket azért nem mondom, mert, mert ez már az a kategória, hogy ezeket
2542# már nem mondom. És a, na és mi történt? Hát őneki pozitív apaképe, meg istenképzete mondjuk ennek okán az
2551# biztos, hogy nem volt. De az illető hosszútávfutással foglalkozott fiatal korában, és volt egy élménye arról,
2560# hogy mit jelent a pályán meghalni. Egy ilyen, olyan valaki volt, aki nem t’om, ott ha sportoltatok, azt tudjátok
2570# mi. Tehát a, de mondok akkor erről egy történetet, és utána visszatérünk ehhez a beteghez. Egyszer egy amerikai
2580# futball edzőt kérdezték arról, kedves tréner, egyesek azt mondják, hogy az amerikai futball élet-halál
2589# kérdése. Mit szól ön ehhez? Az illető azt mondja: badarság, sokkal több annál. Most akiben megvan ez a
2597# készség, hogy sokkal több annál, abból lesz élsportoló. Tehát aki meghal a pályán. Az ember képes meghalni a
2607# pályán, egyébként meg az élet nem kímél meg bennünket attól, hogy néha bele kell dögleni. Az élet már csak
2616# olyan, néha belepusztulunk. S ennek az illetőnek, akinek hiába, hogy „apádnak volt egy-két jó vonása, amit
2625# rávihetnénk az Istenre?” Menj a fenébe, Feri! Tehát ez, ez nem volt járható út. De járható út volt az, hogy
2635# neked van élményed arról, hogy beledöglöttél a pályán hétfőn, meg kedden, meg szerdán, meg pénteken, és a
2644# versenyen. Mi történt utána? Há’ mentem, lezuhanyoztam. Na látod. Tehát te ma is bele fogsz dögleni az
2653# életbe, holnap is, meg holnapután is, de mindig lesz egy kis zuhanynyi szünet. De hát az, ez, ez, ez jó, ez jó. Ez
2663# tényleg, zuhanynyi szünet, ez jó. De tényleg, így is beszélt. Ez jó, zuhany, zuhany, az. És a, tehát
2671# pátyolgathattuk volna napestig őt, az, az őt nem fogja energetizálni. Most, most akkor zuhany, zuhany, és
2681# egyébként meg rendes állapota, hogy belehal abba, hogy él. De így tud létezni. Annyira, olyan, olyan a határon
2690# táncoló valaki volt, hogy néha teljesen azon a határon volt, hogy elveszti az éntudatát. Sz’al az ő, ezt a
2699# fajta én-azonosságát . És hogy nem az öntudatát, hanem az én-azonosságát, és visszahull a pszichózisba, és
2709# erre kitalált magának egy módszert, csak hogy mondjam, hogy egy milyen sérült valakiről van szó, hogy az
2718# énjének néhány szimbólumot talált. Ezekről kivagdosott képeket, s ezeket a képeket a zsebében tartotta, mindig
2727# a farzsebében hordta. S mikor eljutott arra a fázisra, hogy teljesen elveszti az éntudatát, akkor elővette a
2737# képeket, így szembesítette magát azzal, hogy ki ő, ezeken a képeken keresztül. Ezek mindig ott voltak a
2746# zsebében, és így nézte, ez vagyok én. Ami ugye tulajdonképpen ez nektek furcsa lehet, de őbenne tulajdonképpen
2755# ez így ment, hogy VAGYOK. Tehát hogy ez az én, ez VAN, csak itt bent nem találom, most kint, kint nézek, hogy gyere
2765# be. Így nézte a képeit. S az egy nagy, a kapcsolatunknak az egy óriási lépése volt, mikor egyszer megmutatta
2775# nekem ezeket a képeket. Tehát azért akartam ezt mondani, hogy egy ennyire hihetetlen mélyen sérült, éveket
2784# pszichiátrián töltő embernek az istenképzetében nem csak annak volt döntő jelentősége, hogy de hát szeretlek,
2793# tehát nem csak a Plüsire volt szüksége, hanem arra is, hogy „Eee, beledöglesz, majd fölállsz!” Itt megint
2803# visszatérnék, kettővel ezelőtt beszéltem az apahiányról. Ugye emlékeztek, hogy, hogy, hogy ez ma nem csak
2812# nemzeti betegség, hanem, hanem nagyon, ez egy nagyon, nagyon nagy baj. Nincsenek apák, vagy ha vannak, nem
2821# elérhetők, pedig ezekre az apákra nagyon nagy szükség volna, aki elérhető a gyereke számára, és néha azt
2830# mondja, hogy „fiam, meg tudod csinálni”. Megcsinálod, és kész. Ilyen apára. S aztán, mikor jól összeverte
2839# magát, vérzik, meg minden, majd megy az anyjához. Az beköti, és kész. Nem t’om, jaj, csak átmegy, amit akarok
2849# itt mondani. Na, jó. Ez lett volna akkor, ez a kilenc pozitív képzet, aminek azonban a hátterét azért meg akartuk,
2859# meg akartuk nézni, és hadd idézzem most befejezésül a 70. pontnál, Keresztes Szent János bölcsességét. Akit
2868# Isten felől kérdezték, és Keresztes Szent János a következőt mondta: „Sem ez, sem az.” Ez az egyik legjobb
2877# definíció Istenről. Sem ez, sem az. Azért érdemes a pozitív képzeteinken is túl látni, nehogy egy gyönyörű
2886# szép ablaküveget, amely átereszti a fényt, azonosítsunk Istennel. Ha valaki az életében azt tudja tenni, hogy az
2896# a legszebb ablaküveg, amit ő oda betett, s annál szebbet nem tud, hát akkor maradjon az. Na, jól van, de azért
2906# mégiscsak az ablak mögött van az Isten.
2909# S akkor megyünk tovább, itt egy kicsit belehúzok.
2913# 71. Léteznek hatékonyabb, biztosabb, eredményesebb imák és rítusok. Itt nem a szentmisének a leértékeléséről
2923# van szó, hanem egy mágikus vallásgyakorlatról, amelyben magának a rítusnak van önmagában és önmagától
2932# működő ereje. A katolikus teológia ilyet nem ismer, csak úgy mondom nektek, ami azt jelenti, ezt így fogalmazza
2941# meg a teológia, hogy mondjuk, amikor te az Eucharisztiában találkozol Jézussal, áldozol, akkor természetesen Isten
2951# ott van, mondja a teológia, a kenyér színe alatt, most mindegy, így mondom, de ez nem jelenti azt, hogy ez rád
2961# föltétlenül pozitív hatást fog gyakorolni. Nem önmagától működik. Ugye ez az a, múlik rajtad is. Ugye, ebből
2970# fakadt az, XXI. századról beszélek, meg a XX. század végéről, hogy mikor beteg volt a tehén, akkor az illető
2980# úgy áldozott, hogy bevette az Oltáriszentséget, és akkor amikor ment a helyre kivette, és odaadta a tehénnek.
2989# Ugye, hogy ne dögöljön meg. A tehén meg csak megdöglött. ez tehát a bizonyítéka annak, hogy… A másik, mikor
2998# jellem…, na,
3000# ó, ez egy minősítő megjegyzés akart lenni. A, na, Isten büntetése, ugye? Amikor, amikor II. János Pál
3010# pápa az Egyesült Államokban járt, akkor történt az meg, hogy, hogy is mondjam, tehát euro-atlanti értékrenddel
3021# fölvértezett mágikus vallásgyakorlatban edzett katolikus hívek – erre igyunk – levelező…, nem, hogy
3031# mondják, borítékban küldték az Oltáriszentséget szuvenírként barátaiknak. Na, így, ahogy mondom. Postán
3041# föl, föladták. „Ott voltunk a pápával, misézett, küldöm az Oltáriszentséget.” Erről, erről beszélek
3051# tehát amikor azt mondom, hogy vannak olyan alap-történetek, alapviccek, ugye nem kell ezeket mondani. Ismeritek, hát
3063# biztos ezeket a klasszikusokat. Vagy mondjam, vagy most, most, mon…, aj, csak már olyan unalmas …, de tudjátok,
3074# mikor elmegy a misszionárius a megtérítendő, megtérítés előtt álló pogány, primitív törzshöz, és kiköt,
3084# és az… „Hát hallottatok már Jézusról?” Mmm. „Hát és hallottatok a megváltóról?” Mmm. „Jaj, ti
3093# senkik vagytok, nullák! Majd én! Hát mit lehet ezekkel a hülyékkel …!” S akkor megtanítja nekik a Miatyánkot.
3104# S akkor: „Mi-a-tyánk…”, de mintegy, hogy nem értik, csak úgy zsüe-zsüe, és akkor, amikor már vissza tudják
3115# mondani, akkor: „Jól van, mégis csak nagy lépés az üdvösség felé!” – már az övé felé, ugye, és akkor
3125# kicsit kihajóznak. Tehát mi történik? Hogy óriási hullámverés lesz, egy ilyen csúnya áramlatba kerülnek, és
3136# egyszer csak mit lát? Hogy fut a vízen az egyik primitív, fut a vízen, és kiabál, hogy „Atya, atya, hogy volt a
3147# szöveg?” Egy csomóan nem ismertétek akkor ezek szerint, vagy ennyire aranyosak vagytok, jaj, de megalázó, ne is
3158# haragudjál. Nevetsz, hogy jól érezzem magam. Na. Azt mondja. Na, erről ennyit.
3166# 72. Jézus is magyar volt. Ez a kedvencem, elrejtettem ide a kupacba. Ennek is megvan a maga bizonyítéka, ezt
3177# föltétlenül szeretném elétek tárni. Mert a Szentírásban benne van, hogy Jézus Jeruzsálembe mentében volt. Ez
3188# perdöntő bizonyíték Jézus magyar, akkád, sumér, trák, mondjátok még, mi volt még Jézus? Azt a, hogy?
3198# Pártus. Na ezt hagytam pont ki. Jaj! Amikor a, a, a, ezzel az a bajom, mikor a történeti Jézus teljesen köddé
3209# foszlik, és lesz egy ilyen hit, hit-nem t’om én micsoda. Hát az hogy, hogy, hát nagyon szép dolog a lufi, de
3220# hogyha már nem fogod a madzagját se, csak ott „repdös”, hát akkor már mi, mi, mit kezdesz vele? Tehát, de ebbe
3231# bele se akarok menni, tehát ez a „Hallottátok, hogy van egy titkos evangélium? Most találták meg. Mari néninek a
3242# spájzába volt, és …, az elfelejtett evangélium, és abból kiderül…” Jaj, hát most azért beszélek erről
3252# így, mert, mert rosszul vagyok már ettől, hát már…, vegyétek meg 1980. Szent István Társulat, Apokrif
3262# evangéliumok. Apokrifek, minden, mindent már hány éve el lehet olvasni. Katasztrófa ez, tehát ott van minden, az
3273# összes, összes nem kanonizált szöveget olvashatod magyarul. S akkor 2008-ban majd meg fog jelenni „az ismeretlen
3285# evangélium. Katolikus Egyház elrejtette! De valaki megtalálta!” Jaj, már ezek! Tehát itt tényleg, nem
3295# vádolhattok azzal, hogy nem t’om én, tudom, mi az, hogy bibliakritika, meg fenomenológia, hallottam már erről,
3306# hát, de hogy… Jaj, hát olvastátok a Júdás evangéliumát? Hát most attól mit kell úgy odalenni? Hát a
3316# kezünkben van egy Krisztus után mintegy 250 évvel íródott szöveg, ami kifejezi az akkori egyik szellemi
3326# áramlatnak a világát. Hát mit kell ezt fölfújni? Hát egy, föl nem tudom fogni. Hát az egész arra jó, hogy
3337# megvegye egy csomó ember és két ember gazdag legyen. Hát e-e-erről szól, hát, hát miért ne, miért ne, ez,
3347# tényleg, hát ez, dühbe tudok gurulni ezen. Sz’al, jaj nekem! Ne már! Tehát.
3355# 73. Egy olyan igazság létezik csak, melyet a kiválasztottak ismernek. A kereszténységben az egyik legszebb dolog
3366# az, hogy nincs ilyen, nincs. Tehát bárki. Látjátok, ez a hamburger-kereszténységnek az egyik, egyik jó, jó, jó.
3377# Mert azért hamburger mindig van. Tehát ha más nem is, de azért hamburger van. Ezalatt azt értem, csak mondom, Szent
3389# Ágoston, hát rétor volt a nyomorult. Hát egy, egy igazi értelmiségi. Több esze volt, mint utána 500 évnek, és
3400# akkor tényleg úgy van, és a, és akkor elolvassa a Szentírás szövegét, ugye, hát egy rendes rétor, hát az
3410# görögül úgy nyomta, ahogy kell. S akkor elolvassa, és azt mondja: Ezt a primitív szöveget! Hát Ágoston azért
3421# rakta le a Szentírást, azt mondta, az lehetetlen, hogy az Isten ilyen primitív görög nyelvű történetekben
3432# legyen. Szent Jeromos ugyanígy járt. Szent Jeromos, hát, ö… s elhat… az, az, azt nem. Azt nem, ő ezt nem, ezt a
3443# Jézust nem. Hát az Istennek csak van valami stílusérzéke? Hát az Isten ennyire nem lehet tenyeres-talpas, hogy egy
3454# ilyen szövegben adja közre magát. hát most, de most, hát irodalmilag az evangéliumok, hát ne is haragudjatok,
3465# hát. Aki keres, talál. Aki zörget, annak ajtót nyitnak. Mert aki keres, az talál. Mert a zörgetőnek ajtót
3476# nyitnak. Mondom tehát nektek, aki keres, az talál. A zörgetőnek ajtó nyílik. Hát ez, hogy mondjam, nem egy
3486# Cicero. És, és a legszebb, hogy ezek a, ezek az entellektüelek előbb-utóbb úgy beadták a derekukat ennek a nagyon
3498# egyszerű szövegnek. Hát, hú, hú, hát ez a szép, nincs … Tudjátok, én föl…, na mindegy. Majdnem olyat
3508# mondtam, hát, hogy, hogy ezzel még mindig az a benyomásom, hogy még leginkább az egónkat tudjuk duzzasztani azzal,
3519# hogy én valami titkos izének az izéje vagyok. Itt most direkt használtam ezeket a kifejezéseket. Én beavatást
3530# nyertem egy hét lépcsős folyamat nulladik fokának az első… és én, és van már az emberiség nagy részénél
3541# én egy magasabb szinten vagyok. S már onnan nézek, és van még hova fejlődni, és van egy mesterem. S az a mester
3552# az most ő már a hatodik szinten van, de egy igazi mester se érte el még a hetediket, mert ez olyan út, értitek,
3563# hogy még a mester is csak megy a hetedik lépcső felé, de már nagyon megy. Hát, az a benyomásom, hogy a
3573# kereszténységnek ez a végtelen egyszerűsége, hogy, hogy éhezőnek enni adtam, szomjazónak inni adtam, ruhátlant
3584# fölöltöztettem (jaj, ruhátlant megruháztam), ez olyan, tehát hogy ilyen, ilyen végtelenül egyszerű. Ez így,
3595# így, körülbelül ennyi, az összes többi az a duma a, az egó duzzasztása. Olvassátok el Hermann Hesse – A
3605# gyóntatóatya című művét, ami az Üveggyöngyjáték című regénynek a végén van. Ennyi, ennyi, ennyi.
3615# Tényleg, erről szól, erről szól. Nincs, nincs titkos tanítás, nincs semmi ilyen nincsen, szerencsére. Na. Hamvas
3626# Béla azt mondta erről, „Ha van is kiválasztottság, a kiválasztottság nem előjogokat, hanem fokozott
3636# felelősséget jelent.” Körülbelül ennyi. Na jó. Hát, hát, most eszembe jutott egy gyónó. Hát… bejött,
3646# drága volt, aranyos volt. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében – most készült a Húsvétra. Gyónom a
3656# mindenható Istennek, és neked szentatyám… Most álljunk meg, tehát a, az érvényességet kockáztatod, ide
3667# figyelj! Mi, hát, milyen szentatyám, vagy mi? Nem is értem egyébként a Pápa Urat miért kell Szentatyázni. Nem? A
3678# Szent Atya. Milyen Szent Atya? Majd ha szentté avatják. Majd, a…, akkor se Szent Atya, hanem Szent II. János Pál
3689# pápa. Ennyi. Sze… nem, nem kell, Pápa Úr. Hát ez nagyon jó. Én, én, …, jó, nektek lehet, ha akarjátok.
3699# Tényleg, hát nem, én, én, én nem akarom ezt senkitől elvenni. De eszembe jutott egy történet, de már meséltem
3710# nektek. II. János Pál pápa itt járt. A Mária Rádió előadása most fejeződött be, a…, mert képzeljétek el,
3721# mikor itt a Hősök terén volt, sose, nem emlékszem, most ’90 volt, vagy ’91, vagy hogy, de mindegy, akkortájban,
3732# és akkor engem is beosztottak. Én voltam a keresztvivő. Ez azért jó, mert a liturgiában a keresztvivő megy elől,
3743# és mindenki mögötte megy, tehát énnekem nincs gőzöm arról, hogy merre megyünk. Tehát ez a… na és, mindegy,
3754# azért valahogy csak úgy odataláltam, és a, és a, na de mi történt? Ugye, hogy abban a tényleg nagy, tényleg
3765# nagy megtiszteltetés volt, tényleg, most a Péter apostollal lehetne találkozni, azért csak odamennék. Tehát
3775# fölállt az asszisztencia ott a szentmise előtt, és II. János Pál pápa mindenkihez odament és kezet fogott
3786# velünk, ami hát úgy nézett ki, hogy nyújtotta a kezét, és akkor mindenki megcsókolta a püspökgyűrűjét.
3796# Emlékeztek erre, ugye, és akkor mindenki ment, és kézcsók, és ugye mert úgy, úgy volt, hogy én állt…, én
3807# voltam elöl, mert már úgy álltunk föl, hogy menni kell, de ő hátulról kezdte. És hogy én: hát én meg nem
3817# csókolom, én nem csókolom meg. Tehát így ment ez a belső dialóg, én nem csókolom meg, hát akkor…, hát az
3827# a… Na, és akkor II. János Pál pápa odaért elém, nyújtja a kezét, le-lett egy kis zűrzavar, ugye nézték,
3838# hogy, hogy hát, de hát ugye már több ember nem volt, ugye a szertartást kezdeni kellett, tehát így már nem
3848# váltottak le, tehát már három perc alatt nem lehetett. Miért, hol van az leírva, hogy nekem meg „köll” azt
3859# csókolni, az a gyűrűt? Hát sehol nincs az leírva. Úgyhogy nekem van egy kézfogásom, másoknak semmi, ilyen,
3870# ilyen é… Nem kell belehalni a nagy …, hát az, az Isten szóval is így vagyunk, hát nem, nem, tehát Isten, és
3881# akkor rögtön, rögtön mindenki, hát ez egy szó, egy szó. Hát aztán meg, hogy Jehova, hát tudjátok! Jaj. De
3891# most azért osztok azért mindenkit ugye, tehát így. Jó, hogy, jó, hogy véget ért a Mária Rádió előadása,
3901# mert … A, tudjátok, hogy hogy lett az Jehova? Naa, naa! Ezt csak azért mondom el, mert ennél jobban nem lehet
3912# példázni azt, hogy ez egy szó, hát egy szó, egy szó, betűk. Hogy ugye a héber szövegben, egy rendes héber
3923# szövegben nincsenek magánhangzók, hanem jobbról balra írunk, és mássalhangzók mássalhangzók után vannak, és
3934# az írástudó attól volt írástudó, hogy össze tudta olvasni a héber „bötveket”. Már csak azért is, mert
3944# Jézus korában nem beszéltek már héberül, hanem arámiul beszéltek, meg ilyen konyha-görögöt, amit úgy
3954# hívnak, hogy koiné, és a…, ezt beszélték. Ezért aztán kétszeresen is írástudónak kellett lennie az
3964# írástudónak, tehát tudnia kellett egy holt nyelvet, és közben a mássalhangzókat össze kellett tudnia olvasni
3975# úgy, hogy amikor a szöveget elé rakták, akkor folyamatosan tudja olvasni. Ugye ebből kellett nekünk is vizsgázni.
3986# Na és akkor, de ott van a tilalom, hogy Jahve nevét nem szabad kiejteni. Na, mármost, de azért az mégiscsak úgy
3997# van, rajzolok.
3999# Öt évvel ezelőtt rajzoltam utoljára, úgy emlékszem. Tehát: J H V H – Jahve! Szóvégi H-t nem kell
4009# kiejteni. Na most. Amikor azonban a bölcs öreg a szövegben eljutott a Jahve szóhoz, hát megnyúzták volna, ha
4020# kimondja, hogy Jahve, ezért aztán mit mondott? Ádonáj. Türürürüm-dürüm-dürüm, Ádonáj. És amikor a
4031# magánhangzókat a mássalhangzókhoz illesztették később, hogy egy egyszerű papnövendék is elboldoguljon ezzel a
4042# szöveggel, akkor hogy véletlenül se olvassa ki valaki azt, hogy Jahve, az Ádonájnak a magánhangzóit punktálták
4054# oda, és az némi módosulással lett Jehova. Ennyi. Csapó. Ezért ebből egy ekkora műsort, ilyen egyszerű. De
4065# semmivel sem vagyunk kevésbé névfüggők, csak itt ezt jól, jól meg lehet ragadni. Na, ja.
4075# 74. A keresztény embernek tudnia kell az élet kérdéseire a választ. Elég gyomros, nem? Pici gyerek odament,
4086# iskola, mi területünkön, Dr. Szentgyörgyi Albert Általános Iskola, régen csak Szérűskert utcai Iskola volt, de
4098# …, és van katolikus hitoktatás, és van bibliaóra. A bibliaórát teljesen, hogy mondjam, kideríthetetlen
4109# önazonosság-tudatú keresztény emberek tartják, de ingyen osztják a Bibliát, ezért szabad volt nekik bemenni az
4121# iskolába. És jött a, tényleg, ilyet, ezek így működnek. Nagyon aranyosak, kedvesek, ingyen osztanak bibliát, a
4133# katolikusok meg csak szentképeket adnak, azért…, na, és akkor mi történik? Az egyik kis…, de nagyon sokan,
4144# járnak a bibliaórára is, meg a katolikus hittanra is. S akkor jön az az aranyos, pici lány, és azt mondja.
4155# Megkérdeztem a „Mittudomén Kicsodát”, már aki ezt a bibliaórát tartja, hogy miután meghalt a cicusom, ott
4167# lesz-e a menyországban? S azt mondta, cicák nincsenek a menyországban. Most a következő, következő hogy mondjam,
4179# kérdést szeretném föltenni ennek a biblia-magyarázó hölgynek: Honnan tudja? Tehát ha már valamit nem tudunk,
4190# azt tudjuk jól nem. Nem? Tehát valamit az ember nem tud, azt csinálja jól nem. Mert dolgokat lehet rosszul nem
4202# megcsinálni, és jól nem megcsinálni. Én mindig azt választom, szeretek dolgokat jól nem megcsinálni. Ez tényleg
4214# így van, van erre egy gyönyörű történet, ezzel befejezem, mert már ugye fáradok. A, hogy, az ür…, de
4225# megtörtént. Elmegy az öreg papucsával az író, aki egyébként egy lelkész, úgy hívják, hogy, mindegy, hogy
4236# elmegy az öreg papucsával a cipészhez, hogy készíts… csinálja meg már a papucsát, mert hát az a kedvenc
4247# papucsa, és különben is. És hát a, a cipész megnézi, azt mondja, hát, sajnos ezt a papucsot már nem tudom
4258# megjavítani, de várjon egy picit. És t-t-t-t-t-t, bemegy a papuccsal a hátsó részbe, egy perc, t-t-t-t-t, t-t-t,
4270# jön ki a papuccsal, és átadja a meg nem javított papucsot. És hát az illető, aki leírta a történetet, azt
4281# mondja: Hát, de most ennek mi értelme volt? Hát elmondta, hogy nem tud vele mit csinálni, javíthatatlan, akkor
4293# minek viszi el, és minek hozza vissza, és … Igen ám, csakhogy amikor este be akart bújni a papucsába, kiderült,
4305# hogy a, mind a két papucsban van egy-egy kis csoki. És az egyik csoki mellett van egy picike kis papír, s a kicsi
4317# papírom a következő szöveg áll. „Ha valamit nem tudunk megtenni, akkor csináljuk jól nem meg.” Na, ez az
4328# alaptörténet.
4330# Nagyon fontos hirdetnivaló. Ó, ez volt a Szentlélek zuhanórepülése most. Hogy ez honnan jutott eszembe! Jövő
4341# kedden ugyanis nem tudunk lenni. Azért, mert tudjátok, minden évben van valamilyen börze, vagy vásár, vagy nem
4353# t’om micsoda, valami jogászokat árulnak, vagy nem… szóval nem, nem értem, és mehetnénk egy terembe, ahol 150
4365# ember fér el, az nem jó mondjuk 250 embernek, és a… már akik kinn maradnának, és a… mert aki bejut, annak jó
4376# lenne. És a, és a tornaterembe meg nem engednek be tűzvédelmi okok miatt. Így la. Tehát emiatt két hét múlva
4388# találkozunk. Ha lehetséges, és tudtok olyanokról, akik szoktak jönni, de most nincsenek itt, először is
4399# szúrjátok őket le. Tehát… Na, szóval, hogy mondjam, anyai szeretettel mondjátok meg nekik, hogy nem, nem, nem
4411# és hogy két hét múlva tudunk találkozni.
4419# Na, köszönöm, Gábor akar hirdetni.
Lejegyezte: Vinkó Zoltán Tamás