Hanganyagok‎ > ‎2008-2009‎ > ‎

2009.05.05

Isten hozott Benneteket! Nagyon köszöntök mindenkit!

Az archetípusokról beszélünk, a bennünk élő egyetemes és kollektív tudásról, bölcsességről, de természetesen ez nem csak a racionalitás, vagy a logika szintjén él bennünk, hanem magatartásmódot, cselekvésmódot, életprogramot, stratégiát, világlátást, helyzetmegoldást is mind-mind magában foglal az, amiről így beszélünk, hogy őstípusok, archetípusok bennünk. Azért jutottunk el ide, mert feltehetjük azt a kérdést, hogy most akkor minden komplexusból ki kell gyógyulni? Most akkor van csak esélyünk, ha már egyszer meggyógyultunk? Amikor végre azt mondom, hogy na, most kész vagyok, akkor tudok majd csak olyan életet élni, amilyet szeretnék vagy jó lenne? Akkor érvényes ez, amit mondunk, hogy szeretnénk még a halálunk előtt megszületni, meg szeretnénk mély, valódi kapcsolatokat, hogy ahhoz akkor ki kell gyógyulni, lépésről-lépésre akkor mindenen át kell menni? Hála Istennek, nem. Hát, dehogyis, hát sose lenne vége. Mi lehet akkor az én számára erőforrás? Éppen ezek a mély, egyetemes és kollektív valamik. A legjobb, ha ezt a kifejezést használjuk. Vannak itt valamik, amik olyan sajátosan tudják segíteni az életünket. Így jutottunk el a férfinek 4 alapvető archetípusához, és beszéltünk a királyról, aztán a harcosról, és most meg a mágusról. A mágussal kapcsolatban mondtunk néhány pontot, és a mai alkalommal biztos, hogy nem fejezzük be a mágust, mert az a legizgalmasabb nekem.

1. Kultúr-keresztény világunkban egyáltalán ezt a szót kimondani, hogy mágus, máris rettenetes ellenállást vagy félelmet, kritikát, eretnekségre utaló kifejezés, máris lehet botránkozni. Éppen erről szól az első pont, mintha a papnak az archetípusa nem a királyból jönne, hanem a mágusból, de hogy éppen a mágus olyan sokféle ősi és egyetemes, és ilyen értelemben pozitív-negatív, fekete-fehér tartalmat is egyesít, hogy a kereszténység nagyon óvatosan bánik azzal, hogy a mágus hogyan jelenjen meg a kereszténységen belül, vagy egy papon belül. Van egy pont, ahol azt mondjuk, hogy jobban járunk egy-két hivatalnokkal reverendában, mint egy-két mágussal reverenda nélkül. Az egyház minél inkább intézményesül, annál inkább válik hivatallá, és a pap szerepe is annál inkább intézményesül, ezért aztán annál inkább válik hivatalnokká.

Mikor katona voltam - másfél év - engem állandóan ki akartak emelni. Nem tudom miért. Emlékszem eltelt néhány hét és odajött az őrmester, aki szakaszparancsnok volt, aki azt mondta: Pál honvéd! Maga előtornász lesz. Egy napig voltam előtornász, mert ugye ha valaki egy kis hatalmat kap rögtön képes megrészegedni tőle, és ennek az lett a következménye, bárkit választottak ki előtornásznak, az rögtön guggoltatta, fektette a saját társait, négyütemű fekvőtámasz, guggolás le-föl. Én ilyen nem csináltam. Volt három csoport, és akkor a mi csoportunk, csuklókörzés, fejkörzés, vállkörzés. A többiekről már csorgott a víz, akkor a mi csoportunk kezdett egy kicsit fázni. Aztán láb, lábfej, nyújtózkodunk. Tudjátok mi lett ebből? Botrány. Mert az ablakból nézték, hogy mit csinál a 4 csoport, és hivatott a századparancsnok, és leváltott még aznap.

2. A mágus a belső átváltozásnak, a transzformációnak az ősképe, ősmintája, őstípusa. Átváltozás, belső átalakulás, belső fejlődés, külső megváltozás, átlépni a belső, sajátmagunknak a korlátait, határait, fejlődésnövekedés. Önmagunk fölülmúlása.

3. Sok alakkal rendelkezik. Kezdve a bohóctól, udvari bolond, varázsló, gyógyító, gyóntató, sámán, próféta, prófétanő, boszorkány, boszorka, lelki-vezető, karikaturista, művész stb.

4. A mágus az ellentétek mestere. Az ellentétek mesteréről néhány szó, sőt tulajdonképpen itt fogunk ragadni a mai alkalommal. Azt mondja Richard Rohr, hogy annyira az ellentétek mestere, hogy néha zsonglőrködik az ellentétekkel, hogy mindig épp az ellenkezőjéről mutat meg valamit. Fölülről mutat meg valamit, belülről megmutat valamit, de valahogy mindig az ellentétek között egyensúlyoz. Nem engedi, hogy valami csak egyoldalú legyen, hanem mindig megmutatja azt, ami a legkevésbé látszik. Tehát például a gőgös királynak azt, hogy meztelen. A nagyon okos embernek, hogy milyen gyarló. A nagy szentnek, hogy milyen esendő. A próféta a bennünk élő mágus, bennünk élő dolgokról beszélünk, amit persze ilyen külső történetekben jól meg tudunk ragadni, mindig ezt teszi velünk. Pont mikor már elhinnénk, hogy milyen tök jól csináljuk, akkor szól nekünk. De nem azért, hogy bántson, csak hogy valahogy az egyensúlyt létrehozza. De fordítva is, ha valaki meg állandóan szégyenkezik, akkor a mágus azt mondja, hogy ne hülyéskedj már, gyönyörű vagy. Ezért aztán a bennünk élő varázsló érti és tudja a paradoxonokat. Képes paradoxonokban, ellentétekben, ellentmondásokban lenni, sőt minél nagyobb mágus, annál inkább óriási ellentéteket képes önmagában egyesíteni, és paradoxonokkal együtt élni. Ezért mondhatta azt a Gottman nevű amerikai családterapeuta, hogy a 69%-ában a házastársi kapcsolatokban a konfliktusok megoldhatatlanok. Azok maradnak együtt, akik megoldhatatlan konfliktusokkal megtanultak együtt élni. Na, oda kell egy mágus. Ha valakiben nincs mágus, ha valakiben csak a harcos van, úgy nagyon nehéz, hogy mindent akkor meg akar oldani, és nem bír együtt élni megoldhatatlan helyzetekkel. Mindent annyira túlfeszít az egyik vagy a másik irányba, mindennek nagyon logikusnak kell lenni. Mikor a nő kosarat ad a férfinek, és akkor a férfi teljesen ösztönös, természetes kérdése, hogy na, de miért? Nem vagyok elég jó? Nem vagyok elég magas? Az igazi bölcs nő, akiben van egy mágus, és érti ezt az egészet, amiben van, azt mondja, csak. Ha a férfiben is van egy mágus, akkor azt mondja, de jó, hogy ezt mondta. Ennél többet nem kaphattam volna. Ennél minden logikusabb és érthetőbb és elmondhatóbb, és még 28-szor találkozhattok, és még 25-ször megkérdezheted, hogy mi a valódi ok, és utána bebizonyítod, hogy azon tudsz változtatni. Istenem, engedd már a mágust szóhoz jutni. Változtathatsz mindenen, amit kipréseltél a nőből, hogy logikusan elmondja, hogy miért nem, akkor se. Mikor belátod, hogy van ilyen, hogy te tök oké vagy, és akkor se. A mágus ebben nagy segítségünkre van.

Az ellentétek, ez azt jelenti, hogy a mágus az, aki bennünk az ellentéteket összefűzve, együttlátva képes valamit megragadni, valamit láttatni, vagy látni, megtapasztalni. Itt eljutottunk a 2001-es előadásainkhoz, mert ott mondtam 6 pontot ezzel kapcsolatban. Most már 14-nél tartok, és arra gondoltam, ha már túljutottam a 2x6-on, akkor mondjuk el ezt még egyszer, mert kevesen vagytok itt, akik 2001-ben ezt hallgattátok. Ha az élet tapasztalatából indulunk ki, akkor milyen kijelentéseket tehetünk a lehető legegyszerűbb, paraszti eszünkkel, amelyek talán nagyon furcsán hangozhatnak ha kimondjuk őket, de benne a mágus él és virul. Ezeket a mondatokat a mágus tudja, a mágus mondja, a mágus érti. 12-13 pont. Nem úgy lesz, hogy az első 6-ot elmondom, amit már ismerhettek, hanem közbe-közbe szúrok újakat.

1. Ha valami, valahogy helyes, nem jelenti azt, hogy másképpen nem az. Mindegyikhez egy gyors történet. Alapélményem, ahogy megtanítottak, általános iskola alsó tagozatában, hogy egy matematikai feladatot, hogy kell megoldani. De én buta gyerek voltam. Megtanította a matematika tanár nénink, hogy hogyan kell levezetni azt az egyenletet, és akkor természetesen én azt még ott értettem, de mikor hazamentem, és meg kellett csinálni egy ugyanolyat csak más számokkal, redőny le. Apukámhoz odamentem, segíts nekem légy szíves. Apukám ránézett, és megoldotta. Vittem be, ellenőrzés. Mindenki kapta az 5-ösöket. Enyémet megnézi a tanárnő, 1-es. De tanárnő, hiszen jó az eredmény. Az nem érdekel, nem így tanultuk. Nem így jutunk el a jó eredményhez, hanem úgy, ahogy én mondtam. Ez 10 éves koromból olyan maradandó élmény. Így érlelődött a személyiségem lépésről-lépésre.

2. Ha nekem igazam van, az nem jelenti azt, hogy a másiknak nincs igaza. Férfiak, társaim, ezt a mondatot nektek ajánlom. Belepüfölheted a feleségedet meg a barátnődet, és eljuthatsz oda, hogy igen drágám, igazad van, erre a feleséged azt mondja, hogy és nekem is. A nőkben sokszor egy sokkal ösztönösebb mágus van, és van az úgy, hogy nekem is igazam van, és a másiknak is igaza van. Igen, az emberi kapcsolatokban van így, még akkor is, ha nem tetszik. Értelmetlennek tűnik számomra, irgalmatlan erőt befektetni, hogy a másikat meggyőzzük arról, hogy énnekem igazam van, akkor neked nincs. Klasszikus példám lehet az édesanyai, meg az édesapai szeretet. Hogy az apa vagy az anya azt mondja, hogy na, azért ebből nem engedünk, ez a szabály, a szabályra szüksége van a gyereknek, hogy fog fölnőni, ha nincsenek szabályok és nincs rend. Igaza van? Persze. Erre az anya azt mondja, hogy jó, de azért most adok neki egy kis kakaót. Igaza van? Hát persze, hogy igaza van.

3. Ha képviselek egy értéket, és valaki az ellenkezőjét képviseli, az nem jelenti azt, hogy téved. A mi egyházunkban ez a klasszikus lehetetlen, föloldhatatlan dilemma, hogy most konzervativizmus, őrizzük az értékeket, vagy pedig haladás, fejlődés. Aki azt mondja, hogy vesznek el az értékek, minden megy veszendőbe, és azt gondolja, hogy azért mert a másik azt mondja, fejlődés, haladás, neki nem lehet igaza. Hát dehogy nem. Éppen néhány nappal ezelőtt láttam a shaolin templomnak a mestere. Így szólt a szöveg: Shaolin templom mestere egy jól menő kapitalista vállalkozást teremtett a shaolin templom kung fu tudásából. Egyesek azt mondják, vége a szent hagyománynak. Mások azt mondják, nagyszerű, megtalálta hogyan kell a XXI. században megélni ezt az ősi tudást. Nem hiszem, hogy azért mert éppen az egyik oldalon valamit képviselünk, le kellene nyilaznunk a másik oldalon lévőket. Ott is általában érték szokott lenni. Nem biztos, hogy azok az ellentétek, amiket mi felállítunk. Azt mondjuk, hogy haladó vagyok, így lehet élni, haladni kell a világgal. Rossz következtetés, ezért, aki nem ilyen begyöpösödött gyöpmester. Miért jelentené azt? Szörnyű, rettenetes.

4. Ha valakivel együtt érzek, az nem jelenti azt, hogy a másikkal nem érezhetek együtt. Két egymásnak feszülő ember, és én mind a kettővel érezhetek együtt. Ilyen értelemben azt is mondhatom, hogy látom mind a kettő igazságát. Elemi élményem volt, mikor jött Hollandiából két kontextuális családterapeuta, és én tanultam tőlük sokat. Feltettek ilyen egyszerű bevezető kérdést, itt van egy férfi, itt van egy nő. Na, kinek van igaza? Persze, hogy tudtuk úgy is nézni, úgy is, hogy a nőnek, mindenfelől tudtuk nézni. Mi a terapeutának a feladata? Hogy mind a kettő mellé álljon. Ez olyan elviselhetetlennek tűnik. Sokszor a férfi is, és a nő is, állandóan azon ügyködnek egy találkozáskor, hogy meggyőzzék a segítőt arról, hogy ő álljon melléjük és mondja meg a harmadik félnek, hogy ő a hülye, és hihetetlenül kölcsönösen csalódottak tudnak lenni, hogy egy jó segítő ezt nem teszi meg, hogy nem áll egyik oldalra sem. Képviseli a kapcsolatot, és mind a kettő mellé áll. Úgy hívják ezt a kontextuális családterápiában, hogy kétirányú melléállás. A harcos idegbajt tud tőle kapni. Előrántaná a kardját és lenyisszantaná a terapeutának a fejét. A megbocsájtásnak van mindig egy döntő kulcsa, amin a megbocsájtás átbillen, mondjuk érzelmi szinten, ez pedig az, amikor a tettes egyszer csak, nem egy tőlem minden szempontból idegen valaki, akihez semmi közöm sincs, csak annyi, hogy ő a tettes és a rohadék, hanem képes vagyok már most vele is valamiféleképpen együtt érezni. Magamat, akárcsak nagyon halványan is meglátni a tettes személyében. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy magamat is képviselem, én vagyok az áldozat, de ott is ott vagyok már egy kicsit. Például amikor azt mondom, de hát én is csináltam már ilyet másokkal. Vagy azt mondom, hogy ha az ő élettörténetét nézem, nem csodálom, hogy ezt csinálta velem. Ha velem ez történt volna, lehet, hogy én is ezt csináltam volna magammal. Együttérzés, valamiképpen onnan is látom már. Én egymagamban is meg tudom azt tenni, hogy együtt érző vagyok magammal, és veled is. A probléma ott van, hogy ha valaki csak magával, vagy csak a másikkal tud együtt érző lenni. Sokan ültök itt olyanok, akik sokkal inkább megtanultatok másokkal együtt érezni magatok rovására. Ezen hökkent meg a Dalai láma néhány évvel ezelőtt.

5. Ha két ember vagy érték ellentétben áll egymással, az egyik választása nem jelenti a másik elutasítását. Minden lojalitás konfliktusban ez történik, amikor megházasodom, és az édesanyám felhív, Ferikém, gyere el, segíts felvágni a fát. Akkor én azt mondom, ne haragudj anya, ma nem tudok elmenni, legfeljebb csak holnap, de akkor is csak akkor, amikor nekem jó. Te akkor már nem is szeretsz. Hogy tudod ezt velem megtenni? Neked fontosabb az a…De nagydolog lenne, hogy ha ez a kedves édesanya felismerné azt, hogy attól hogy ő választott valakit, és azt mondta, hogy holtomiglan-holtáiglan… (Volt ilyen elszólás egy esküvőn, azt mondja: Holtodiglan-holtáiglan.) A váláskor, mikor azt mondja az anya - az én anyukám is ilyen volt szegény - nem bírta elfogadni, hogy az apámmal nem szakítom meg a kapcsolatot. Nem tudta ezt elfogadni. Én megértettem az ő fájdalmát, de közben az apám mégis csak az apám, és mindig az marad. Ő ezt rettenetesen nehezményezte. Voltál apádnál? Nincs jó válasz. Ezt nem kell különösebben kifejtenem, hogy miért. Lehetett tudni, hogy ez egy játszma kezdő mondat volt. Mit mondtunk a lovagról? Egy igazi lovag határozott, neki vág a célnak és tágas a szíve. Ha ez igazi művészet, akkor pedig mágus kell hozzá.

6. Egy mély értelmű igazság és felismerés ellentéte is lehet egy mély értelmű igazság és felismerés. Ez egy új pont, ez nem volt 2001-ben. Kezdjük az egyszerűek felől. Jézusnak van egy mondása. Aki nincs ellenem, velem van. Aki nincs velem, ellenem van. Milyen hihetetlen mélyen át tudjuk élni az egyiket is, aki nincs ellenem, az velem van. Átéljük a másikat is, aki nincs velem, az ellenem van. Gyakran olvashatjuk okos könyvekben, hogy hallgass az érzéseidre. Végre már, végre ismerd fel, hogy az ott egy kincs, hogy érzel, hogy hallgass rá. Máskor meg azt mondjuk, hogy majd ha megbolondultam, akkor hagyatkozom az érzéseimre. Mind a kettővel kapcsolatban elemi élményünk tud lenni, mennyire igaz ez. Az ellentétére is ugyanúgy élményszerű felismerés tud lenni. Ezért vagyok óvatos, mikor egy könyv megtanít bennünket, hogy élj az érzéseid alapján. Élj, de ne mindig. Hagyatkozz a tapasztalataidra. Milyen komplexusos világlátás, komplexusos tapasztalati köreink. Ez szörnyű lenne. Sokszor azért gyógyulunk, mert azt mondjuk, hogy igen, hogy most ezt tapasztaltam, az egész tapasztalásom a komplexusomtól átitatott tapasztalás. A tapasztalásom sem valami eredeti, valódi. Csak azt tudom tapasztalni, amit a komplexusom megenged. Néha ilyen iszonyú élményünk, hogy megengedtem, hogy tapasztaljak valamit. Emlékeztek a krumpli sózásra? Felvételi, állásinterjú. Nagy nemzetközi cég, és valaki jelentkezett a komoly állás betöltésére. Menjünk el ebédelni. A következőt nézték. Nem rendelhetett ételt, hanem azt kihozták, ami tele volt sült krumplival. Ha az illető megsózta. Kirúgták. Ha az illető megkóstolta, és utána sózta. Felvették. Előbb egy falat, utána a sózás. Milyen nagyszerű az, ahogy kimondjuk azt, hogy Isten titok, óriási titok, megismerhetetlen. Eleve egyébként már abban a mondatban is, hogy Isten titok, nem ismerhető meg, amennyiben titok. Ebben is van már egy paradoxon. Mert ahhoz, hogy azt tudjam mondani, hogy titok, ahhoz már valamennyire meg kell ismernem. Milyen nagy bölcsességnek tartjuk azt, hogy a bölcs ember a maga kárán tanul. Az okos ember más kárán tanul. Dehogyis, olyan nincs. A bölcsember tanul a maga kárán, a buta semmiből nem tanul. Milyen nagydolog az, hogy tudok tanulni a saját tapasztalataimból, és néha csak abból tanulok meg valamit, semmi másból nem tanulom meg, ha azt átéltem és az egy életre meg van. Máskor meg azt mondom, hát, hülye leszek a saját tapasztalatomból ezt megtanulni. Köszönöm szépen, átveszem a te tapasztalatod, és valami óriási hülyeséget sikerül kikerülni.

7. Az irracionális magatartás is tud logikus és értelmes lenni. Mérő Lászlónak van jó pár könyve, egy-két történetet tőle szeretnék hozni. Ő nem egyszer erre azt a kifejezést használja, hogy kvázi logikus.

Például, valaki pánikbeteg és nem mer beszállni a liftbe. Mit mond magának is? Ha megtanulja kezelni a pánikbetegséget, hogy ez csak egy lift, vedd lassan és mélyen a levegőt, ez a titka, kifogod bírni. Logikus gondolatokat mondasz, miközben éppen belepusztulsz, hogy még van két emelet. Semmi logikus nincs abban, hogy valaki, mikor bezáródik a liftajtó, fölmegy a pulzusa, elkezd össze-vissza verni a szíve, ájulás környékezi. Aki egy picit nem tud erről, az ezt mondja, hogy mitől kell itt rinyálni. Hozzátartozók szoktak ilyenek lenni. A másik, hogy ettől még rosszabbul lesz, mert úgy érzi, hogy nem értik meg, ami meg azt jelenti, hogy nem együtt érzők vele. Vegyünk egy pici kanyart, hogy miért fél az illető a liftben, egy zárt helyen, és mondjuk rákérdezünk, hogy mikor volt az első élménye, hogy beszállt a liftbe. Akkor elmondja azt a nagyon egyszerű történetet, hogy tudod úgy volt ez, hogy nagyon rossz volt a házastársi kapcsolatom, eltelt egy év és kettő, és teljesen úgy éreztem, hogy ebből itt nincs szabadulás, nincs menekülés, nem tudom megjavítani sem, de közben benne akartam maradni. Akkor egyszer csak ez az egész helyzet átmegy a liftre. Ott a maga teljes, rettenetes erejével, ambivalenciájával. Logikus? Nagyon az.

Antipátia. Életemben először látlak. Teljesen értelmetlennek tűnik, hogy rád nézek, és azt mondom, hogy ez az ember milyen bizalomra érdemes, szimpatikus. Kicsit a mélyére megyek, azt mondom, jaj, hát persze, az első szerelmemre hasonlít, ezért volt olyan szimpatikus. A nőknek nagyon jó a szaglása. Hol egy kis feromon? A nő máris kiszagolta. Ez a pasi nem jön be. Ez teljesen irracionális, de ha a nőnek jó a szaglása, azt mondja, ezzel a pasival nem is érdemes próbálkozni. Tudjátok, hogy a csókolózáskor mi történik? Annyira illúzióromboló lesz, nagyon fogtok érte utálni. Másfelől meg bolond vagy ha ez jut eszedbe mikor csinálod. A csókolózáskor a nők nyálelemzést végeznek. Végül jön egy eredmény. A férfiak csak úgy csókolóznak. Mi sokkal egyszerűbbek vagyunk, úgy tűnik. Azt is mondhatjuk, hát micsoda irracionális dolog, hogy az illetőnek alkoholista volt az apja, és erre nem három olyan férfihez ment egymás után, aki alkoholista volt? Ezt a bődületes irracionalitást. Ha megértjük a logikáját, akkor egyszer csak minden annyira egyértelmű lesz. Mondjuk, hogy megtiltották ott a családban, hogy egy picit is lehessen azonosulni ezzel az apával. Ő volt a bűnbak, a rossz, úgy ahogy van. És mi történik ilyenkor? Jön a láthatatlan lojalitás, és tudattalanul az a nő megpróbálja az apjával a kapcsolatot itt bent fönntartani. Például, hogy alkoholista férfiakat választ. Ez sokkal mélyebben van, minthogy ezt látta otthon, vagy, hogy minták alapján tanulunk. Ha látjuk ezt, akkor azt mondjuk, hogy milyen irracionális, és ő maga is ezt mondja, hogy lehet ez, megfogadtam, 12 éves kislány voltam, mikor az apámért le kellett menni a kocsmába, akkor fogadtam meg, hogy én így soha, és már a harmadik ilyen férjénél tart. Milyen irracionális ez, mégis végtelenül logikus, kvázi logikus, de így van. Hogy miért megy vissza a legtöbb nő a bántalmazóhoz? Együtt élnek, családon belüli erőszak, bántalmazás, és benne marad. Irracionális, és végtelenül logikus, mert mondjuk függő kapcsolatban van, mert mondjuk ezt tanulta meg alapvetően arról, hogy milyen egy férfi-nő kapcsolat. Ezt tanulta meg, ezt a világot ismeri, ezért benne marad. Miért buktatják le magukat bűnözők. Kriminál pszichológusok beszélnek erről nagyon érdekes dolgokat. A legtöbb bűnöző természetesen azt mondja, hogy ő sosem fog lebukni, a börtönben azt mondja, hogy többet nem fog lebukni és megint visszakerül. Ez nem csak azért van, mert a rendőrség jól működik. Mondanék történeteket. Mérő Lászlótól van egy történet, XIX. század Franciaországa, Párizs, egymás után a fölkelések. Ott a tömeg, forrong és lázong, és a katonatiszt megkapja a parancsot, lövessen a csőcselékbe. Ott vannak természetesen fegyvertelenül, de a maguk módján nagyon támadóan, agresszíven az emberek, és ott áll fegyverkezve, felszerelkezve a hadsereg. Ott a katonatiszt, kiáll ebben a döbbenetes drámai helyzetben, hogy farkasszemet néznek egymással. Kirántja a kardját, és megszólal belőle a mágus. Mit mondott? A katonatiszt kirántotta a kardját, és azt mondta, hogy: Emberek! Azt a parancsot kaptam, hogy lövessek a csőcselékbe, de itt sok rendes ember is van, ők mind menjenek haza. 5 perc, 10 perc, üres volt a tér. Ha most tisztán a legegyszerűbb logika szerint nézzük, itt az erő, ott a gyöngeség, meg van a parancs, a helyzet teljesen világos, lőni kell és kész. Ilyen értelemben egy kicsit sem volt logikus ennek a katonának a magatartása. Nem is találkozunk ilyennel sokszor. De minimum azt kell rá mondanunk, hogy kvázi logikus volt. A mágus szólt a harcosból. Mondhatok még ilyeneket?

Fiatalember megismerkedik a nagyon szép, és nagyon jóravaló hölggyel, és az ismeretségük oda jut, hogy a testi szerelemnek az előszobájában állnak. Amikor már nyilvánvalóvá lett, hogy a helyzet valahol itt tart, rövid ismeretségük után, akkor azt mondja a nő, hogy ácsi, ácsi, én egy profi vagyok. A férfi teljesen megdöbben és egészen másra számított, és elkezdenek beszélgetni. Valós történet. Addig-addig beszélgetnek, hogy a nő is kifejezi, hogy tényleg szimpatikus neki ez a pasi, és azt mondja a férfi, de hát én egy prostituálttal nem akarok. Egyrészt elveim vannak, másrészt meg nem. Látom rajtad, hogy te sem úgy nézel rám. A nő azt mondja, hogy az igaz, de nekem is vannak elveim. Csak pénzért. Aztán kezdi lejjebb adni az árat. Azt mondja a nő, 1 Ft. Feltehetünk rengeteg kérdést itt, hogy most a férfi egy prostituálttal volt e. A férfi eljön hozzám gyónni. Azt mondja, paráználkodnak, egy prostituáltnál voltam 1 Ft-ért. Most prostituált vagy nem prostituált? Aki pénzért megy el, az prostituált. Na, de 1 Ft. Akkor is. Most itt mi a logikus, és mit nem? Ki volt elvtelen, és ki nem? Tulajdonképpen mi is történt itt? Van a történetnek egy parafrázisa. Az is megtörtént. Ugyanis ez a fiatalember néhány évtizeddel később egy egyetemi tanár, és azon az egyetemen vannak külsősök is, szerződéses tanárok. Amikor 1995-ben jönnek a megszorítások, jön egy rendelet, hogy nem lehet az ilyen tanároknak, a külsősöknek fizetni. Ezért aztán van neki egy nagyszerű kollégája, aki emiatt nem tarthatja meg többé az óráit, mert nem fizetnek neki. A mi tanárunk, professzor elmegy hozzá, és azt mondja, hogy ezek olyan kincsek, amiket te tanítasz. Csak néhány óra, egyébként meg röhejes az a pénz, amit te ezért kapsz. Nem lehet mégis csak megoldani, hogy mégis csak el gyere, mert tudod a gazdasági osztályon megmondták, hogy nincs pénz. Na, jó, de hát ez egy nagy érték. Az illető azt mondja, tudom, hogy ez egy nagy érték, én nagyon szerettem tanítani, de ingyen nem. Mert ha ingyen csinálom, az már nem tanítás, hanem jótékonykodok. Nem a jótékonykodással van a bajom, de én akkor nem érzem magam ott tanárnak. Erre az illetőnek eszébe jut, hogy volt nekem egy 1 Ft-os élményem. Azt mondja, hogy tudod mit? Elmegyek a gazdasági osztályra, írunk egy szerződést, hogy te megtartod az órát 1 Ft-ért. Mit szólsz? Tudod mit, benne vagyok. Nem itt van a történet vége. A professzor elmegy a gazdasági osztályra, és azt mondja: Kedves Brünhilda néni! Itt van egy nagyszerű tanár, 4 órája van, 1 Ft-ért megtartja mind a 4 órát, írjunk már neki egy szerződést. A válasz a következő: Nem érti, hogy nincs pénz. Most mi a logikus és mi nem? Mi a racionális és mi nem? Mi az értelmes és mi nem? Ahogy készültem a mai alkalomra, be-bekapcsolom a tévét, mert tegnap nem tudtam a snooker döntőt megnézni, és bár nincs tévé újságom, de gyanítottam, hogy jön egy kis ismétlés, és sikerült is. 4 órakor megnézhettem, nagyszerű volt. Ahogy nézem, másik adón egy szőlősgazda története. Áll a szőlősgazda, azt mondja: Hát tudja, nekem a következő a problémám. Megvettem ezt a területet, itt valaha szőlő volt, de már nem termett. Azért vettem ezt a területet meg, ahol valaha szőlő volt, de már nem termett rajta, mert így a jogszabályoknak úgy tudtam megfelelni, hogy lehetővé vált az, hogy telepítsek szőlőt, mert itt ez már szőlősterületnek volt nyilvánítva, és ahogy beadtam a papírokat és vártam, akkor eljött az a pillanat, amikor telepíteni kellett az új szőlőt, de még egy papírt nem kaptam meg. Ezért aztán, mert tudtam, hogy a papírt meg fogom kapni, mert mindennek megfelelek. ezért telepítettem a szőlőt, de a papírnak a dátumozása később van, mint ahogy én telepítettem a szőlőt, ezért kaptam egy feljelentést, hogy akkor telepítettem a szőlőt, amikor nem lehetett szőlőt telepíteni. Miközben már meg volt a papírom, hogy lehet szőlőt telepíteni, emiatt elment a hatósághoz, és a hatóság válaszolt. A hatóságban a mágusból egy picinyke kis darabocska sem csillant föl, így nagyjából el lehet képzelni, hogy a hatóság mit válaszolt. A következő volt úgy körülbelül egy mondatban. Az illegálisan telepített szőlőt ki kell vágni, ezután telepíthető a szőlő. Csak próbálom körbejárni ezt, hogy irracionális magatartás is tud logikus lenni, kvázi logikus. Sőt, azt látjuk valami irracionális válaszunk, gondolatunk, tettünk sokkal értelmesebb, és milyen mélyen érthető és logikus is.

Egy vicc. Vietnámiakról az hírlik, hogy jobban megesznek mindent, mint a kínaiak. Azért az már nagydolog. A vietnámiaknál van egy mondás, hogy, ami mozog ehető, kivéve a tank meg a repülő. Most ha valaki ezt mágus füllel hallotta, ez tök jó. Ha valaki nem így hallotta, akkor tudjátok mi történt? Na, a bicikli sem ehető, a transzformátorház sem ehető, azért ez nem pontos így. Átment az üzenet? Egy utolsó saját történet. Szeretek nagyon mini golfozni, 16 éve kezdtem, van két barátom, évente 3-szor, 4-szer ütjük. Tavasszal játsszunk, és egyszer egy rettenetesen nehéz helyzet van, és magam sem tudom miért, a következőt mondtam: Múkodj! Ez már önmagában egy sajátos helyzet. Na, mindegy, mondom, múkodj, és képzeljétek el, beütöttem. Volt még két ilyen nehéz helyzet, mindegyiknél megálltam: Múkodj. Két társam, mindegyiknek van egy csomó diplomája, egyre nagyobb félelemmel nézték. Matematikusok, orvosok, fizikusok, biológusok. Itt valami nagyon nagy baj lesz. Tök jól állok, és akkor oda álltam, ott van a lyuk, és kb. 20 cm-re volt a golyó. Oda álltam, és mondtam, múkodj. Erre fölkiáltott az egyik 3 diplomával: Itt nem ér mondani!

8. Ugyanaz a dolog lehet egyszerre hasznomra és káromra. Sérüléseink például ilyenek. A sérüléseink hatalmas kincset rejtenek. Minden sérülésben van egy kincs, ameddig rá nem találunk, hogy mi az a kincs. Volt nálam éppen valaki, azt mondta: Ő ebből a rettenetes valamiből, ami neki van, mindenképpen ki akar gyógyulni. Ahogy beszélgettünk, elindultunk abba az irányba, hogy neki van ez a rettenetes elakadása, ennek a rettenetes elakadásnak köszönhet e valamit? Eleve egy értelmetlennek tűnő kérdés mindaddig, amíg el nem kezdjük megválaszolni. Tulajdonképpen azt köszönöm neki, hogy sokkal alázatosabb lettem, hogy sokkal megértőbb lettem, hogy egy csomó előítéletemtől megszabadultam. Egyszer csak egy listája lett abból, hogy mit köszönhet annak, amiből éppen ki akar gyógyulni. Ez itt most nem érv gyógyulással szemben. Persze gyógyuljon ki, de egyáltalán nem mindegy, hogy látom, hogy valami, ami a káromra van, nem volt-e, nincs-e valamiképpen a hasznomra is. Attól még rendben van minden. A komplexusokat elkezdtük köpködni, igen ám, csakhogy azon keresztül jött az élet. Hogy mi a sajátos élethelyzetünk miatt a komplexusainkon keresztül jutottunk nagyon sok értékhez hozzá. Ha ez ma nem így lenne, nem is ragaszkodnánk annyira hozzájuk. Mert lehet, hogy csörgedezik az élet, de csörgedezik az élet belőlük. Ugyanígy mondhatnánk azt, a kereszténységnek ez a titka mindenképpen ide kívánkozik, hogy a bűnben hogyan tárul föl a kegyelem. Hogy sokszor olyan valakik, akik egy nagy bűn, igazi mély bűnbánat, valami olyasmit értenek meg az életből, amit a jók soha, és emiatt úgy tudnak, mondjuk később másoknak a javára lenni, ahogy a jók soha. Hogy egy szenvedélybetegnek én magyarázhatnék akármennyit, mert én egy lehetetlen harcostól átitatott pasi vagyok. A legkevésbé valószínű, hogy valaha is alkoholista legyek. Ezért én szövegelhetek akármit, és akkor odajön egy valaki, az egész arcán ott van az alkoholista múltja, mond neki 3 mondatot és helyre van rakva. Az anonim alkoholisták köre micsoda zseniális. Körülbelül a pszichiátria ellátórendszerben az addiktológusok úgy körülbelül 10% hatékonysággal dolgoznak, miközben a szakmájuknak a profijai. Anonim alkoholisták, 50%, mert alkoholista beszél alkoholistával. Csak ezért. A keresztény misztikában aztán ebből fakad az, hogy Krisztus sebeiből fakad az élet. Ezt így lehetne összegyűjteni egy képbe.

Lejegyezte: Somogyi Erzsi és Tóth Erika
Comments