Néhány kiegészítés a korábbiakban részletezett 20 ponthoz

Isten hozott benneteket, nagyon köszöntök mindenkit!

0008# Látom többen álltok még, itt vannak jó helyek. Egész nyugodtan gyertek, itt
0017# le tudtok ülni.
0025# A gyors ismétlés, hogy tulajdonképpen miben is gondolkodunk:
0034# az egyediségünk, együttességekben való létezésünk és az egyetemes voltunk.
0042# Ebben gondolkodunk. A múlt alkalommal szót ejtettünk egy elgondolkodtató
0051# jelenségről. Ha elfogadjuk azt, amit azok a kutatók mondanak, akik az érték
0060# kutatásokat végzik...
0060# (azon töprengenek, hogy vajon mindannak, amit így nevezünk meg, hogy
0068# "érték az életemben", annak mi lehet a hátterében), akkor ma közkeletűen
0077# azt halljuk, hogy az értékeknek a hátterében alapvető emberi szükségletek
0085# állnak. De amikor már azt mondjuk, hogy "érték", sok esetben nem
0094# egészen egyértelmű és nyilvánvaló, hogy a hátterében akkor valamilyen
0102# egyedi, valamilyen együttességből származó
0111# (társas vonatkozású), vagy
0120# valamilyen egyetemes szükséglet áll-e, és hogy pontosan mi is az.
0128# Amilyen magasztosak tudnak lenni az értékeink, annyira nyilvánvalóan a
0137# létezésünk gyökeréig érnek, tehát szükséglet-alapúak. Ezt mondják ma az
0145# értékkutatók, többé-kevésbé. És hogyha ezt elfogadjuk, akkor azt mondhatjuk,
0120# hogy itt van három oszlopunk (persze nagyon egyszerűen, hogy tudjunk
0128# róla beszélni). Az egyediségre vonatkozó szükségleteink, az együttességből
0137# és a társas vonatkozásból eredő szükségleteink és az egyetemes emberi
0145# szükségleteink. És nyilván akkor a szükségletekből értékek fognak fakadni.
0154# De ha már azt mondjuk, hogy itt értékek fakadtak, az értékeket nyilván
0162# igyekszünk majd megőrizni, azoknak teret adni, azokat megóvni, azokat kibontakoztatni,
0171# és máris ott vagyunk az erkölcsnél, a jogalkotásnál. És aztán természtetesen,
0180# ha építjük tovább ezt a három világot, akkor nyilván szükségletek, értékek,
0188# erkölcs, jogalkotás, és aztán beszélhetünk az ahhoz kapcsolódó spirituális
0197# vagy vallásos magatartásformáról és életről.
0180# De akkor ez így három, egymástól különálló kupac. Nyilván nem "így van",
0188# de képesek vagyunk az egyoldalúságra. Ez volt az, ami a múlt alkalommal (nekem
0197# legalábbis) fontos volt, hogy ezt elmondhatom nektek. Hogy megbecsülhetjük az
0205# egyedi szükségleteinkből eredő értékeinket és az ezekből az értékekből fakadó
0214# erkölcsiségünket és az arra vonatkozó spirituális életünket. De a második
0222# kupacot is értéknek tarthatjuk nyugodtan, és a harmadikat is. Csakhogy ahogy
0231# az életet éljük, ez nem így szokott történni. Hanem keresztül-kasul, éppen
0240# ahol állok, nagyon szívesen a másikat -- nem hogy nem értéknek látom, hanem --
0248# fenyegetőnek tartom az én kupacomra nézve, ami az én legfontosabb kupacom.
0257# Nagyon könnyen azt mondom egy másik világnak az értékességére,
0240# vagy erkölcsiségére, vagy spirituális gyakorlataira, hogy hát az
0248# tulajdonképpen értéktelen -- vagy akár: erkölcstelen! Ezért de nagy dolog
0257# lenne, ha képesek lennénk ezt a három világot, ami valamiképpen bennünk
0265# valahogy együtt van, de nem biztos, hogy eléggé tudatosan és kimunkáltan.
0274# Példának nem tudtam mást hozni, mint a saját tapasztalásomat arra vonatkozóan,
0282# hogy milyen sok kritikát kapok az egyház berkein belülről, hogy túlságosan is
0291# szinkretista vagyok. Ugye, ezt nagyon könnyű valakire rásütni: szinkretista!
0300# Összekeveri-kutyulja itt a vallásokat, innen is idéz, meg onnan is, és ez
0308# máris rettenetes az együttesség világában álva. És én hiába mondom, hogy nem
0300# szinkretizmus, hanem egy picit az egyetemesség világából is nézzünk,
0308# gazdagodjunk! Nagyon szeretek ott is állni! Ha valaki csak itt áll, és
0317# falak vannak jobbra-balra, akkor azt mondja: szinkretista!! Másfelől, amikor
0325# elmegyünk az egyediség értékelésére, hogy individuumok is vagyunk (és ez
0334# nagyszerű dolog), akkor pedig rám sütik azt, hogy individuális vagyok, vagy
0342# különc vagyok, vagy nem vagyok elég nem-tudom-én-micsoda! Nagyon sok mindent
0351# sütnek RÁM!!! Pedig sokkal jobban szeretném, ha ... sütnének NEKEM! 🙂
0360# A világ sokkal jobb lenne, nem? Ha nem sütögetnénk egymásra dolgokat, hanem
0368# sütögetnénk egymásNAK dolgokat. Nyilván aztán, ha valaki nagyon az
0377# individuális világában áll, vagy az egyetemesség talaján, akkor az pedig
0385# értetlenül néz rám: Feri, egyszerűen nem értem, hogy te hogy vagy még
0394# katolikus?! Miért vagy te még keresztény?! Mit keresel te az Egyházban?!?
0360# Mit keresel te plébánosként egy egyházközségben? Hát... hát így.
0368# Ez akart a nagy összefüggésünkkel kapcsolatos bevezető vagy hangoló lenni,
0377# mert ezt nagyon-nagyon izgalmasnak tartom.
0385# Aztán beszéltünk a társas dilemmáról és a társas dilemmának az utolsó pontjait
0394# mondtuk el, amire már alig-alig maradt idő. Két pontot hadd idézzek föl: ugye
0402# a társas dilemma lényege, hogy az egyes ember és a csoport közt van valamilyen
0411# viszony. A dilemma úgy néz ki, hogy ha én CSAK az első kupac tetejére állok,
0420# és azt mondom: SAJÁT ÉRDEKEM! EGYÉNI SZÜKSÉGLETEM! individuális világom!
0428# Akkor, ha én a csoporttal, közösséggel vagy akár egyetemes értékekkel szemben
0437# hozok döntéseket, akkor lehet, hogy jobban járok egy ideig.
0420# Vagy akár egy-két nemzedék is jobban járhat BIZONYOS SZEMPONTOKBÓL! De
0428# aztán ez oly mértékben tönkreteszi az együttességek világát és az egyetemesség
0437# világát, hogy az előbb-utóbb kihat az egyes emberre és az individuumra is,
0445# és arra a világra. Ma ezt látjuk. És ezért hoztunk 20 pontot, hogy a társas
0454# dilemma hogy és mi által volna megelőzhető vagy megoldható, hogy képesek
0462# legyünk az együttességnek teret (sőt, elsőbbséget) adni, azért, mert az jó
0471# hatással van az egyes ember életére nézve is.
0480# És itt nyilván mondhatnánk egy nagyon egyszerű sort:
0488# amikor az első kupacban állok, akkor nyilván azt
0497# mondom, hogy "szeretnék boldog lenni". "Ezt tőlem ne vitassa el senki!!"
0505# "Én, én, én, az én boldogságom, az én életem, én-boldogság, én-élet!!"
0514# És ezt nyugodtan szabad megőrizni. Nem kell rögtön kritika
0480# alá vonni, amikor átlépünk egy lépéssel és az együttességnek, a közösségnek,
0488# a csoportnak vagy egy nemzetnek a talaján állunk. Akkor egyszerűen csak egy
0497# picit tovább gondoljuk, és azt mondjuk: hogy őrizhetném meg a boldogságra
0505# irányuló törekvésem? Azt, hogy nagyon fontos, hogy boldog legyek; de közben
0514# ez másokat is tudjon lehetőleg boldogságra segíteni?! Sőt, akkor rájövök arra
0522# is, hogy a boldogságra nem is lehet egy az egyben irányulni! Hogy az ember
0531# nem tud KÖZVETLENÜL arra törekedni, hogy boldog legyen! Hogyan? Ha ezt valaki
0540# nekem megtanítja... Hogy hogy lehet egyedül ülni egy szobában, és azt mondani:
0548# "Boldog akarok lenni, szeretnék boldog lenni, most jöjjön, JÖJJÖN!" 🙂
0557# Ezt hogy? Ha valaki nekem azt megmondja, hogy hogy kell csinálni, hogy magamra
0565# irányulok, és így vagyok boldog... hát, ez csoda (lenne). A boldogság
0540# általában valaminek a következménye. S minek a következménye?
0548# Úgy egyébként, ha fölismerjük? Éppen annak, hogy más emberekkel egy
0557# kielégítő, megfelelő kapcsolatban tudok lenni.
0565# Vagy, ahogy Csíkszentmihályi Mihály mondja: egy önfeledt alkotó tevékenységben
0574# vagyok. Vagy szemlélődésben vagyok... vagy valami.
0582# Tehát így: jól lezárom magam, az "én boldogságom", ez általában
0591# boldogtalansághoz vezet. Tehát akkor szó sincs arról,
0600# hogy probléma lenne azzal, hogy boldog akarok lenni, csak rájövök, hogy ez
0608# milyen mélyen bele van ágyazva az együttességek világába. És utána itt sem
0617# állok meg, mert pontosan tudom, hogy van olyan, hogy csoportközi konfliktus.
0625# Hogy legyünk "MI BOLDOGOK", és ők meg degeljenek meg! Ez a csoportközi
0634# konfliktus magyarul. Hogy akkor léphetek egy picit tovább: no akkor egyénileg és
0600# a kapcsolataimban és a csoportjaimban azt az irányát és azokat a módjait keresem
0608# a boldogságomnak, amelyek nem zárjkák ki (minimum; jó esetben még hozzá is
0617# járulnak) más csoportok, illetve minden ember boldogságra való törekvésének.
0625# Ugye, milyen primitív? Most dühösek vagytok rám? "Ezért jöttünk ide, hogy
0634# ilyen egyszeregyet magyarázzon nekünk?!?!" De mégiscsak jóleső nekem kimondani
0642# ezt a jóleső gondolatmenetet. Tehát: egyikről sem kell lemondani. Hogy csak ez,
0651# vagy csak az. Hanem egyszerűen csak összefüggésbe kell hozni. S rájövünk, hogy
0660# létezik egy olyan út, hogy ez a három összefüggésben van. Boldogság itt,
0668# boldogság ott és boldogság amott. Nem szép? Szerintem menjünk haza.
0677# Gyakoroljunk. Akkor van még egy esténk...
0660# Két dolgot szeretnék még a 20 pontból felidézni, hogy a társas dilemmák hogyan
0668# oldhatók meg. Volt egy ilyen pontunk, hogy "a halandóság belátása". Annak
0677# tudatossága és tudatosítása, hogy meg fogok halni. Hogy ez segít a társas
0685# dilemmák feloldásában. Ahogy a német mondja: Az utolsó nadrágnak nincs zsebe.
0694# Oda már nem lehet semmit begyömöszölni. Ahogy egy kedves édesapa mondta
0702# a serdülő lánya kérésére, hogy "apa, apa, mondd meg nekem, hogy mi az,
0711# ami örök érvényű, amit az embertől NEM LEHET ELVENNI! Mert megtapasztalta, hogy
0720# volt valamije, és elvették tőle. Édes lányom, két dolgot nem lehet elvenni...
0728# De ezt már mondtam, tehát nem ismétlem el. 🙂 Erről eszembe jutott:
0720# ültem egy csoportban, segítők voltak...
0728# (El fogom mondani, na, na...) segítők, németországból jött egy pszichoterapeuta,
0737# pszichiáter, pszichodramatikus, mindenféle pszichó volt benne.
0745# Ülünk, és azt mondja: nyilvánvaló, hogy akik itt ülünk, hát egy jószándékkal
0754# vagyunk, a klienseink felé is, akik hozzánk jönnek, meg ebben a csoportban,
0762# s nyilvánvalóan nem vagyunk gonoszak. Erre az egyik csoporttag rám nézett:
0771# A Ferinél nem biztos...
0780# Az édesapa azt mondja: Két dolog van, lányom, ami nem vehető el tőled, akkor sem,
0788# ha az utolsó gatyádnak nem lesz zsebe (lányoknak szoknya, vagy ahogy tetszik):
0780# ami a szívedben meg ami a fejedben van, az marad meg. Milyen érdekes, hogy ami
0788# az ember fejében vagy szívében van, az olyan-e, amiért szoktunk másokat
0797# gyilkolászni? Valahogy nem az a természete. S hogy ámuljunk egy kicsit (nem
0805# véletlenül mondtam a flo w-t) Csíkszentmihályi Mihálytól
0814# egyharmad oldalt hadd olvassak föl "A fejlődés útjai" című könyvéből.
0822# "A harmadik évezred pszichológiája" - egy szerény cím olvasható itt,
0831# ebből is látszik, hogy van benne áramlás bőven. Azt mondja:
0840# "Jelenlegi ismereteinken túlmutató hitre van szükség ahhoz, hogy hinni tudjunk a
0848# jövendőben. Sokan nem képesen erre a
0840# lelki fejlődésre, és nem tudnak kitörni
0848# hitetlenségükből. Létezik azonban a hitnek egy forrása, amihez nem kell nagy
0857# elhatározás, és a valósággal sem kell megalkudni. Egyszerűen hihetünk abban, hogy
0865# hozzá tudunk járulni az élet komplexebbé tételéhez." (árnyaltabbá, gazdagabbá...
0874# három kupac együtt.) "Azért félünk a haláltól, mert túlságosan azonosulunk az
0882# énünkkel. Minél több pszichikus energiát szentelünk az egyéni céloknak,
0891# nem törődve a tágabb érdekekkel," (vagyis minél több figyelmet fordítunk a
0900# differenciálódásunkra, anélkül, hogy integrálódnánk,) "annál félelmetesebbnek
0908# tűnik az egyén elmúlása. Ha azonban jobban azonosulunk az evolúcióval, a
0900# komplexitás növelésének folyamatával, akkor a halál fenyegetettsége tompul."
0908# Erről ennyit.
0917# A 19. pont ismétlésként: az egyéni szintű empátiát meghaladó, felülmúló
0925# szándék és jóakarat.
0934# Hogy a csoport, mint egész, részesedhessék a különböző javakból.
0942# Itt már nem olvastam föl a regulát, de most hadd tegyem ezt meg.
0951# Az egyediség világából azt mondjuk: kedvezni magamnak vagy a szűkebb családomnak
0960# az óriási érték. De ha egy kicsit továbblépek az együttességek tágabb világába,
0968# akkor máris meg kellenne haladnunk ezt a morált. Én nem vitatom el, hogy
0960# létezik a magát kizárólag individuumnak látó ember morálja, erkölcsisége.
0968# Hiszen valamilyen értékeket valósít meg. Akkor ott valami erkölcsiségnek is
0977# lennie kell. Az ő szabadsága, döntései, önmegvalósítása, kiteljesedése.
0985# Nagyon szép érték. Ám az ebből fakadó erkölcsiség rettenetes következményekkel jár
0994# a csoportokra, közösségekre, intézményekre nézve. Erről, ugye, nem kell beszélnünk?
1002# Hogy ezt hogyan tapasztaljuk most a saját bőrünkön?
1011# És mit mond 1500 éve Szt Benedek? "A monostorban senki ne merészelje a másikat
1020# védelmezni". "Nagyon kell arra ügyelni,
1028# hogy a monostorban ne merészelje az egyik szerzetes a másikat semmiféle
1020# okból védelmezni vagy mintegy oltalmába venni, még ha közeli vérrokonság
1028# fűzné is őket egymáshoz. Ezt semmiképpen se merjék megtenni a szerzetesek,
1037# mert ezzel alkalmat szolgáltatnak a legsúlyosabb botrányokra.
1045# Ha valaki ezt a tilalmat megszegi, a súlyosabb büntetést kapja."
1054# Mennyire nem nekünk kell föltalálni a spanyolviaszt! 1500 évvel ezelőtt...
1062# Kicsit megijedtem. Így most akkor azt hiszem, hogy érdemes volna lezárnunk a
1071# társas dilemma taglalását. Mi az, ami segít abban, hogy a pusztán egyedi
1080# világunkból kilépjünk, és a másik
1080# két kupaccal is valamit kezdve egy másfajta értéktudatra, értékorientációra
1088# erkölcsiségre, spirituális életvitelre is rálássunk. Nem mondom, hogy bármit
1097# csinálni kell, csak lássunk rá úgy elsőre, hogy "jé, ott is vannak érdekes
1105# dolgok". S ahogy ígértem: nézzük meg, hogy ha valaki rászánja magát, hogy
1114# egy terápiás (hatású) (önismereti) csoportba elmenjen, akkor mit mondanak
1122# a grandiózus kutatások arról, hogy ha valaki odaadja magát a csoportnak, akkor
1131# a csoport mit ad neki?
1140# Nézzük meg, hogy hogyan érdemes a magát individuumnak
1148# állító valakinek (aki azt mondja, hogy az én egyéniségem óriási érték)
1157# odaadnia magát egy csoportnak? Hogy az alapján az ő egyedi élete sokkal-sokkal
1165# teljesebben bontakozzon ki, mint ha megmarad magának és él magáért?
1174# Nagy kutatás volt. Sok évtized kutatás után gondolták ki a kutatók:
1182# a csoport segítő/terápiás/gyógyító hatású elemeit tíz nagy csoportba tették,
1191# és mindegyikre kitaláltak hat mondatot, ami annak a csoportnak az értékére
1200# vonatkozik, és arra kérték a csoporttagokat, hogy a csoport befejezése után
1210# egytől 60-ig számozzák be, hogy mi volt nekik a legjobb és legfontosabb.
1220# Amit most elmondok, az egy jó nagy kutatás esszenciája. Csak az első tíz
1230# legfontosabb nyereségét fogom elmondani annak, ha valaki hajlandó magát odaadni
1240# egy csoportnak. Mit profitál ő attól? Ahogy a terápiás csoportokba járó tagok
1250# látják.
1260# 1) Az énem addig ismeretlen/elfogadhatatlan részeit fölfedezhetem
1270# és elfogadhatom. Ez óriási élmény tud lenni.
1260# Saját élmény: múlt héten egy három napos
1270# csoportban voltam, ahol ez a német pszicho-pszicho-pszicho-bácsi ült, és vezette
1280# a pszicho-csoportot. Egy nagyon érdekes feladatot adott: különböző módszerekkel
1290# találjuk meg, hogy a segítő identitásunk miből forrásozik? Munka, munka!!!
1300# A következőre csodálkoztam rá: eszembe jutott az, ahogy a szüleim (édesapám
1310# még gimnazista koromban is) szólított(ak): Picur! Így hívtak. Két kilóval
1320# születtem, aztán bevágtak több hétre az inkubátorba. Életképtelen kis
1328# nyomoroncként próbáltam életben maradni. Szüleimre ez oly nagy hatást gyakorolt,
1337# hogy elneveztek Picurnak. Akkor láttam: itt vagyok én: a segítő identitásom
1345# egyik alapja, hogy "picur" vagyok. Nyomorult, szinte életképtelen nyamvadék.
1354# Hmm. De van-e itt valami más? Rájöttem, hogy van. Meg is osztom:
1362# Miközben Picurként a nem létező szobám sarkában ücsörögtem (saját szobám
1371# ugyanis nem volt), és mivel töltöttem az időmet Picurként?
1380# Belegondolni is jó: grandiózus fantáziáim voltak! Kis vakarcs, ott fekszik,
1390# ott ül... nade a képzelőerő! Rájöttem: nemcsak Picur volt ott, hanem valaki...
1400# Hat éves koromtól úszó óvodába jártam, majd hét éves koromtól atlétizáltam.
1410# Amíg a többiek a Winnetout olvasták el negyedszer, én megelégedtem egy elolvasással,
1420# és a következő könyvem inkább "Az olimpiai bajnokok története" volt, amit
1430# kilenc évesen kezdtem el olvasni. 23 évesen el olvastam el utoljára. Múlt héten
1440# be kellett látnom, hogy a kisebbrendűségi érzéseimmel és rengeteg és rettenetes
1448# szorongásaimmal együtt; meg hogy teljesen izoláltan éreztem magam a családban,
1457# minthogyha egy külön bolygón lennék, aközben a fantáziálás hogyan segített
1465# a túlélésben. A fantáziálás nem is akárhogy segített, mert én olimpiai bajnok
1474# akartam lenni. Volt ott tehát akkor egy Picur, egy kis nyomorult, és valaki,
1482# aki azon fantáziált, hogy OLIMPIAI BAJNOK lesz. Nagyon hálás vagyok a szüleimnek,
1491# mert (miközben ők ezekről semmit sem tudtak, aközben) adtak egy óriási lehetőséget.
1500# Elvittek, hogy sportoljak. Ezért a fantáziáim nem maradtak meg a fantázia szintjén,
1508# hanem elkezdtem napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra,
1517# évről évre edzeni, edzeni és edzeni. Következménye: a sporton és a test
1500# művelésén keresztül egyszer csak kezdtem kijönni a szorongásaimból. Már nem
1508# éreztem magam annyira kisebbrendűnek, tehetetlennek, picurnak, lehetetlennek,
1517# alkalmatlannak, bénának, szerencsétlennek, körömrágósnak és szorongónak (mert
1525# ez mind voltam), hanem egyszer csak valami kezdett megvalósulni abból a
1534# grandiózus fantáizából. Egyszer csak ott álltam már egy dobogón, ó, ó!
1542# és aranyérmet kaptam! Stb, stb.
1551# Azért volt fontos nekem a múlt hét, mert egyszerű csoporttagként rácsodálkoztam
1560# valamire, ami előttem sohasem állt olyan értékként, ahogy most rájöttem, hogy
1568# az érték. Ez pedig: a gyerekkori fantáziálásom. Rájöttem, hogy micsoda kincs
1577# volt abban, hogy én gyerekként azon álmodoztam, hogy én egyszer olimpiai bajnok
1560# legyek. Ugyanis, ha nincs ez az álom, nincs az álmodozás,
1568# akkor most is körömrágó-szorongó (fiatal)ember lennék. S ki tudja, hogy
1577# hol lennék? Milyen sokat köszönhetek ezeknek a fantáziáknak! S milyen érdekes,
1585# negyvenhárom évesen jövök rá arra, hogy ezek nem szalonképtelen dolgok, "hagyjuk
1594# is"... Szoktatok egymásnak beszélni a grandiózus gyerekkori fantáziáitokról???
1602# Vagy szégyellitek? Rájöttem, hogy ezek nagyszerű dolgok, és milyen sokat
1611# segítettek az életemben! De nyilván fontos volt az, hogy valami ezekből a
1620# fantáziákból realizálódni tudott. Különben... Ehhez a fölismeréshez (egy nagyon
1628# jó) CSOPORTRA volt szükségem. Jó segítőre,
1620# jó vezetőre és egy jó csoportra. És ezért ma boldogabb vagyok, mint egy hete!
1628# Sikerült egy én-részemet in-teg-rál-ni! Nagyszerű!
1637# Szombaton, amikor vége lett ennek a három napos csoportnak, elmentem egy előadást
1645# megtartani valahol, és elmondtam ezt a friss élményemet. Buggyant ki belőlem,
1654# mint a csuda; alig vártam, hogy valahol elmondhassam példaként. 🙂
1662# S akkor beszéltem a szégyenről, amit "nem mondunk el", olyan én-rész, ami
1671# titkos, ciki, letagadásra méltó, nem szalonképes, nem elfogadható; és egyszer
1680# csak nem hogy vállalható lesz, hanem érték. Erre jelentkezik valaki a csoportban,
1688# és azt mondja "haaaáá, Feri! Az semmi!" -
1680# Szeretem ezt, mert gondoltam, hogy
1688# valami érdekes dolog jön, és jött is!
1697# Asz'ondta: "Á, te ilyesmit szégyelltél?" (Az illető egy 35 éves, több
1705# gyerekes anyuka.) "Én szombaton bepisiltem!". Elmondta ennek a történetét.
1714# Mire jó egy csoport! Belőle is kibuggyant. 🙂
1722# Minek tokoljuk, zároljuk, szégyelljük, ezt az életeseményünket... Elmondta:
1731# Az úgy volt, hogy a nagy lányomnak (aki nagyon szeret futni) megígértem, hogy
1740# együtt lefutjuk a félmaratont. És akkor a lányom azt kérdi tőlem: de Anya! Mi
1748# lesz, ha majd pisilnünk kell?! Futunk ott a betonon, és hát
1740# nincs pisilde! Akkor hogy fogjuk megoldani?!?
1748# S akkor azt mondja az édesanyja: Á, lányom,
1757# ugyan már, akkor majd bepisilünk! Csak úgy zárójelben mondom, hogy a maratoni
1765# futók tényleg be szoktak pisilni, ha éppen úgy adódik... Hát értitek: épp egy
1774# egyéni csúcsért futok, vagy hogy én legyek a páros maraton győztese -- nemcsak
1782# bepisilnek... Most kezd burjánozni, gazdagodni a történet... 🙂
1791# De ehhez csak annyit (egy másik történetre átugorva): van egy maratoni futó
1800# nagyon jó barátom, több mint 20 éve vagyunk barátok. ~O mesélt nekem először
1808# erről a jelenségről. "A maratoni futóknál, tudod, azoknál ez teljesen természetes.
1817# A kaki is természetes. De azért az már nekem sok volt, amikor valaki befutott
1800# úgy, hogy tele volt a gatyája, meg mindenhol, és nem ment el zuhanyozni, hanem
1808# ott trécselt a többiekkel... No, azért az már nekem is egy kicsit sok volt.
1817# Jó, ha fut, akkor fut, de azért ez... Visszatérve erre az édesanyára, futják a
1825# félmaratont, nagy büszkén, mennek az egyéni csúcs felé, és akkor az anya odaszól
1834# a lányához: Te, nekem kell... És erre a lány, teljesen ösztönösen, "Anyaaaa!"
1842# "Ígéret szép szó! Te mondtad!" S hát egy (elég) jó anya... Megígéri a lányának,
1851# hogy bepisil, akkor bepisil. Tényleg megtörtént, most valamikor. Szóval, a
1860# történetem a szégyenről, hogy az életemnek olyan eseményei, részei,
1860# az önmagamról alkotott képnek olyan részei, amelyekre azt mondom: nem szalonképes,
1868# kimutatható, megjeleníthető, hanem büdös; hogy az egy csoportban hogyan válik kimondhatóvá,
1877# elfogadhatóvá, jelenvalóvá. Ez volt az első pont: énem addig ismeretlen részeinek
1885# felfedezése és elfogadása: MÁSOKON KERESZTÜL, mások révén, mások által.
1894# A szégyenből egyedül nehéz kigyógyulni. Rengeteg szégyent hordoz mindenki.
1902# A szégyennek éppen az a lényege, hogy elrejtem, magam pedig elrejtőzöm. Akkor
1911# a gyógyulás épp azáltal van, hogy előhozhatom, megmutathatom, és te szeretsz
1920# így is. A szégyenből például nehéz
1920# egyedül kigyógyulni. (Ha valaki tudja, hogy
1928# hogy kell csinálni, szóljon!)
1937# 2) Képes legyek elmondani azt, ami zavar, és ne fojtsam magamba.
1945# Hát ha odaadom magam egy csoportnak, akkor meg tudom tanulni azt, hogy képes
1954# legyek elmondani vagy kifejezni azt, ha valami zavar, és azt nem egy életen
1962# keresztül mindig magamba fojtani és zárni.
1971# Ott ültünk múlt héten ebben a csoportban, és a csoportvezető (egy nagyon aktív
1980# valaki volt, állandóan székeket hozott-vitt, szerepcsere, szerepjáték),
1988# de mikor elkezdtünk beszélgetni, engem rettenetesen zavart, hogy ülünk egy körben,
1997# egymással beszélgetünk, és középen egy csomó szék van. S milyen jólesett azt
2005# mondani, hogy "vigyük már ki ezeket a székeket, mert engem zavar abban, hogy
2014# itt szabadon áramoljon valami!" És a csoportvezető fölállt, kivittük
1980# a székeket, és attól kezdve a következő napokon, ha volt valami beszélgetés,
1988# és sok szék volt, a csoporttagok fölálltak, és vitték ki a széket. Egyszerűen azért, mert
1997# jóindulatúak voltak velem. Mert én azt mondtam, hogy engem az zavar. És őnekik
2005# nem állott semmiből. Tíz másodperc, míg fogjuk a székeket, és kivisszük.
2014# De ténylegesen emlékszem, jóbár évvel ezelőtt rengeteget példálóztam ezekről a
2022# legegyszerűbb dolgokról. Vagy ülünk egy társaságban, és nem merünk kimenni a vécére.
2031# "Csak kibírom! Ooo, jaj, már csak fél óra..." Ezért is fontos, hogy tudjuk, hogy
2040# mennyi idő van! Emlékeztek, a struktúra nagyon fontos. 9-11! Akkor tudjuk, hogy
2048# bírni fogom-e, vagy nem? Hogy melegem van-e, vagy sem? Hogy nyissunk-e ajtót?
2057# Hogy kényelmesen ülök-e? Elemi tapasztalatom
2040# olyanoknál, akik a legegyszerűbb
2048# dolgaikat nem tudják kifejezni és kimondani, hogy
2057# leülnek egy olyan székre vagy helyre, ahol NEM LEHET kényelmesen lenni.
2065# "Nem-nem, jó lesz, jó lesz!" - Dehogy lesz jó! Mennyire semmiből nem áll, ahol
2074# sokan vagyunk, hogy fogjuk, és az asztalt kivisszük középről. Mert nagyon szép
2082# a nappali azzal az asztallal, de most itt ülünk tízen... Nem lehet kényelmesen
2091# ülni. És miért kéne 8 embernek a 16 lábát összevissza gabalyítani?! Azért, mert
2100# hogy ott van egy "asztal"?!! Megvan ez az élmény? Elmész vendégségbe, és
2108# mintha egy atomtámadás-szerű változást idéznél elő azzal, hogy azt mondod: az
2117# asztalt nem lehetne egy kicsit odébb rakni? Mikor mondtatok ilyet utoljára?
2125# "Nagyon kényelmes, tök jól elférek, köszönöm..." 🙂
2100# Azért, mert nem te vagy a házigazda, nem lehet azt mondani, hogy
2108# nyissunk ablakot?! De hogy nem mondjuk, ugye? A legegyszerűbbeket akartam...
2117# A második legnagyszerűbb gyümölcs tehát, hogy megtanít elmondani azt, ami zavar.
2125# Megszűnteti azt, hogy ezekben a helyzetekben csak egy dolgot tudok: magamba fojtom.
2134# 3) Sokat jelent ezekben a csoportokban (és ez értéksorrend is):
2142# hogy mások őszintén elmondják azt, hogy mit gondolnak rólam? Hogy szoktunk
2151# ezért veszkődni, hogy valaki
2160# évente egyszer mondjon nekünk egy mondatot rólunk?
2168# Hogy hónapszámra nem kapunk normális, egészséges, tiszta, egyszerű,
2177# de mélyről fakadó jószándékú mondatokat! Mirólunk! Nem kapunk.
2185# Udvarias mondatot kapunk, beszólást, kritikus megjegyzéseket kapunk,
2194# de hogy úgy a mélységből valaki: te, én ezt gondolom rólad...
2202# mikor ezt mondtad, én ezt gondoltam rólad.
2211# Végtelenül egyszerű mondatok univerzumokat nyitnak ki... és telefonokat aktiválnak.
2220# Emlékszem, amikor kirúgtak a papnevelő intézetből: 3 nap múlva már egy bibliodráma
2220# csoportban voltam Dobogókőn (az ember segítsen magán; egy hetes volt).
2228# Kérdezték, hogy ki hogy van. Elmondtam, hogy éppen három napja rúgtak ki, és
2237# azt gondoltam, hogy pap leszek, és most pedig fogalmam sincs, hogy mi lesz,
2245# de azt továbbra is gondolom, hogy pap leszek, de hogy hogy lesz, azt nem tudom.
2254# Azt kérte a csoportvezető, hogy mindenki, ami benne van, azt "szoborja meg".
2262# Volt nagyon sok gyurma meg agyag meg minden. Én egy fatömböt agyagoztam.
2271# Dobogókőn voltunk, hoztam hozzá faháncsokat. Rátapasztottam a faháncsokat, és
2280# lett egy kivágott faszeletem. "Ez vagyok most én. KI VAGYOK VÁGVA". 🙂
2280# Ezt a fa-valamit a háncsokkal kb. tíz évig ott tartottam az íróasztalomon,
2288# hogy lássam, hogy hogy is megy az élet. S ennek a csoportnak a legvégén
2297# visszajelzéseket kaptunk. Nem kritikát, beolvasást. Egyszerűen csak:
2305# nézd, én ezt gondolom rólad, én így látlak téged. De nagy dolog ez!
2314# Jön is a levegő! Hogy egyszerűen csak: tudod, így éltelek meg...
2322# S akkor emlékszem (ugye, ezt a szimbolumot viszem haza, hogy "ki vagyok vágva"),
2331# s akkor azt mondja ott valaki: "Feri, én azt gondolom rólad, hogy neked
2340# van ERŐD!". Hhh, hhha! Ki vagyok vágva, és mégis van erőm!?! Hogy milyen
2348# hihetetlenül sokat jelentett nekem valaki, aki azt mondta: Feri,
2340# én úgy látlak, hogy van erőd! (Egy ilyen helyzetben!) Pedig milyen
2348# egyszerű mondat! Nincs benne semmi. Azt is mondhatnám, hogy "mit tudja ő,
2357# hogy van-e bennem erő?", vagy hogy "ez a mondat őróla szól". De egy csoportban,
2365# amikor ott vagyunk egy héten keresztül, és figyelünk egymásra, és odaadjuk
2374# magunkat a többieknek, bizony, hogy nagy ereje és súlya lesz annak, hogy valaki
2382# egy ilyen egyszerű mondatot mond. Őriztek nagyon egyszerű mondatokat, amik
2391# ÉLETRE SZÓLÓAN megvannak, pedig nagyon egyszerűek? Mert valaki odaállt mellétek,
2400# és egyszerűen csak azt mondta, hogy "tudod, én azt gondolom rólad, hogy..."
2408# Emlékszem, egy másik csoportra (akkor éppen krízisben voltam... csak úgy normálisan),
2417# és a zárókörben (sosem felejtem el,
2400# egy nő volt... ez néha nagyon fontos), azt mondja: Feri, neked szép a lelked.
2408# És most fejeződik be a csoport?!?!? Méééég!!!
2417# Ez volt 15 évvel ezelőtt, és azóta hordozom ezt a mondatot. És hogy milyen fontos
2425# volt akkor, hogy ezt egy nő mondta. Az önismeretnek még ott az eleje felé voltam,
2434# és azt gondoltam: hát, ha ezt egy nő mondja, az biztos úgy van!! A nők szokták
2442# az ilyesmit tudni! Mi, karcos lelkű pasik... node, ha egy nő ilyet mond!
2451# Most csak két mondatot mondtam. Micsoda mondatokat kaphatunk! S ezek aztán hogyan
2460# éltetnek bennünket!
2460# Nyilván lehetne negatív mondatot is mondani - majd mondok is. Lesz olyan pont.
2468# 4) ha odaadjuk magunkat egy csoportnak, az segít bennünket abban, hogy
2477# megtanulhatjuk kifejezni az érzéseinket. Tudom, hogy nagyon közhelyszerű, amit mondok,
2485# mindenesetre havonta egy hétfőt egy csoportban töltök, ott is csoporttagként (látjátok,
2494# ezt nem fejezem be; csoporttagnak lenni nagyszerű dolog). Ez egy speciális csoport,
2502# mert nem egyszerűen csak az érzések kifejezésére vállalkozunk, hanem a testünkkel
2511# dolgozunk. Minden a testen keresztül! Nem szavak, hanem nonverbálisan
2520# test és test és test! Ezt nagyon élvezem, mert legotthonosabban talán a testemben
2528# vagyok. Szóval, ez nagyon jó. Test, test, test! Milyen jó volt az hétfőn (tegnap) délelőtt,
2537# hogy ott egy csoport keretein belül (ahol van védettség és bizalom és titoktartás),
2545# és emlékeztek azokra, amiket mondtam 2-3 alkalommal ezelőtt; meg van teremtve a struktúrája,
2554# a feltétele, minden -- hogy, ha valakivel kapcsolatban az érzésem az, hogy őt szeretem,
2562# akkor őt át lehet ölelni. Ha azt érzem, hogy szeretnék valakivel gyöngéd lenni: megfogom
2571# a kezét. Ha valakivel szemben haragom van, és ezt szeretném kimutatni az agresszióban, akkor
2580# nekiállok vele bunyózni. Neki is álltam, azóta fáj itt egy bordám. Képzeljétek el,
2588# van ott egy
2580# százhúsz kilós pasi! Hogy ilyeneket miért vesznek be egy csoportba, azt nem értem.
2588# Persze, mindennek megvan a közege, az ideje, a feladata. Ne úgy gondoljatok erre, hogy ez egy
2597# sok órás káosz... Mindenesetre nekiálltam bunyózni ezzel a pasival. Volt egy pont, ahol
2605# megunta, hogy én ott próbálkozom, és rám feküdt. 🙂 Hát ezt... Micsoda élmény! Még sosem
2614# feküdt rám 120 kilós ember! Hogy mondjam... életre szóló tapasztalat. Vagy, hogy hogyan
2622# lehet egy csoportban a testen keresztül kifejezni... Van, hogy egy órán keresztül csak
2631# mozgás van, vagy tánc. S ott minden érzés a testen keresztül fejeződik ki, tilos dumálni.
2640# Milyen az, amikor valakit el lehet utasítani? Hányféleképp lehet kifejezni, hogy nem,
2640# ez nekem sok, ezt nem akarom... Félek tőled, vagy menekülök, ez nem esik jól nekem;
2648# köszönöm, ezt nem kérem... Lehet tiltakozni, lezárni, óvni. Szóval: egy csoport hallatlan
2657# jó teret tud adni. Látjátok, itt vagyok: húsz éve csoportozom. Mindenféle csoportok...
2665# És hogy 43 évesen is lelkesedem nektek, mint egy hülyegyerek. Micsoda nagy dolog ez!
2674# Arról nem is beszélve, hogy megtapasztalni azt, hogy másoknak is vannak érzései, akik
2682# énfelém fejezik ki azokat...! Nem szavakkal, mert azt mindig, mindig, mindig félre lehet
2691# érteni. Micsoda zseniális dolog: valaki elfordul. És tudod, hogy ezt értem! Értem ezt a
2700# nyelvet!
2700# Hogy valaki kiölti rám a nyelvét. Hogy valaki megsimítja az arcomat. Ezt is értem!
2708# Micsoda mély... Na, nem ragozom már... Mikor lesz a következő alkalom?!?
2717# Három papírt is képes vagyok összekeverni. Na.
2725# 5) (arról, hogy mi fontos azoknak, akik odaadták magukat egy csoportnak):
2734# A csoport tudatja velem, hogy milyen benyomást keltek bennük? A benyomásaikat el tudják
2742# mondani rólam. Azokat a benyomásaikat, amikről magunk sose gondolnánk, hogy ilyeneket
2751# keltünk másokban.
2760# Ülök egy csoportban (egy másfajtában; nem pszicho, hanem spirito... spirituális cucc)
2770# Megosztáskor valaki mond egy olyan (számomra, ahogy én hallom, egy olyan nagyon kegyes)
2780# szöveget. Ezt el tudjátok képzelni. Én visszajelzek: ez tényleg jó volt, de ahogy elkezded
2790# mondani ezt a (számomra kegyesen hangzó) szöveget, nekem rögtön ezer kérdésem lesz, hogy
2800# "te hiszel ebben?!?". Hát milyen a te Istened? Milyen a ti viszonyotok? Te ebben vagy otthon?
2810# Én ebben az Istenben biztos nem tudok hinni - mondom ilyen kedvesen.
2820# S akkor az illető azt mondja a csoport végén: nagyon jó volt ez az alkalom, de Feri,
2828# mondanék neked valamit! (Hmmmrrr) Tudod, amikor te elmondtad, hogy tebenned milyen érzéseket
2837# és gondolatokat keltett, amikor én elmondtam a magam hitét, erre egy képet tudok neked
2845# mondani. Én a szívemből elővettem a kincseimet, s betettem ide középre, te pedig belerúgtál.
2854# Ez egy nagyon szép visszajelzés. Nagyon köszönöm neki. Megtanuljuk kifejezni magunkat,
2862# de utána rögtön megtanuljuk azt, hogy ez valakiben milyen érzéseket, benyomásokat kelt.
2871# És ezt visszakapjuk! Se én nem bántottam őt,
2880# csak elmondtam, hogy ez engem elkezd dühíteni és kételkedésre vezet, és ő meg elmondta,
2888# hogy őt ez nagyon szomorítja és nagyon bántja, és fölmerül benne, hogy legközelebb
2897# betegye-e a kincseit középre, vagy ne? Ebből értek! Ki tudom fejezni magam, de közben
2905# visszajelzést kapok, hogy milyen benyomást keltek másokban. Ezt, ha odaadjuk magunkat egy
2914# csoportnak, nagyon jól meg lehet tanulni, el lehet sajátítani - anélkül, hogy belefulladnánk
2922# a vádaskodásba, támadásba, kritizálásba, védekezésbe, okoskodásba. Miközben ilyen egyszerű
2931# dolgok vannak, hogy "engem ez bosszant", "nekem meg fáj". "Engem ez elbizonytalanít" - "engem
2940# meg szomorúvá tesz". Hogy nemde, ezekkel a közlésekkel tudunk mit kezdeni? Ez tovább tudja
2948# vinni az életet. Egyébként meg csak magunkat igazoljuk a végtelenségig.
2940# 6) Ha odaadom magam a csoportnak, ez segít nekem, hogy kifejezzem a másokkal
2948# kapcsolatos pozitív vagy negatív érzéseimet.
2957# Volt egy nagyon hasonló pont, amely arról szólt, hogy a saját érzéseimet ki tudjam fejezni.
2965# Itt azonban ez egy mélyebb réteg: ki tudom fejezni RÁD VONATKOZTATVA, hogy mit érzek.
2974# Azért ebben van egy konfliktus is, egy konfrontáció is; hogy VELED kapcsolatban...
2982# Amikor a csoportozás elején voltam, akkor például a sérültségeimből (picur) adódóan,
2991# én például nem szívesen mondtam másokról jót. Képzeljétek el! Ott ültem 20 vagy 23 vagy
3000# 26 évesen, és azt éreztem, hogy ha egy csoportban másról azt kéne mondani, hogy
3008# "te, olyan jót mondtál, ez úgy fellelkesített", ez olyan, mintha én ezzel kevesebb lennék.
3017# Annyira benne voltam ebben a rivalitás, önvédelem, "kicsi vagyok", másokhoz képest akarok
3025# valami lenni témakörben; a sport erre szocializált. És hogy a csoportban hogyan lehetett
3034# elsajátítani azt (sok év alatt), hogy ne essen nehezemre valakinek azt mondani: amit teszel, az rám
3042# olyan fölszabadítóan hat. Hogy annyira jó, hogy itt vagy ebben a csoportban! És hogy
3051# egyéb dolgokat is ki lehessen fejezni, anélkül, hogy azt gondoljam, hogy nagyszerű embereket
3060# látok, és ezt ki is mondom, ki-ki-ki! Hogy utána ezzel tudok élni.
3060# Nem leszek kevesebb stb. Hogy hogyan tanultam meg csoportokban azt, hogy azt mondjam
3068# egy nőnek: te nagyon szimpatikus vagy nekem! Kifejezetten vonzó vagy számomra! S ez
3077# nagyon sokat segít nekem abban, hogy ... - s kész, és ennyi. Utána semmi.
3085# De hogy ezt ki lehessen mondani, ki lehessen fejezni.... Hhháá.
3094# Ez volt a hatos.
3102# Mondok egy negatív példát is a csoportozás "közepéről" . Ültünk egy csoportban, és volt ott
3111# egy csoporttag, akitől én meg tudtam volna bolondulni. De nemcsak "tőle", hanem: az volt a
3120# tapasztalatom róla, hogy annyira értetlen,
3120# annyira lassú, de annyira... S akkor a csoportvezetők? Hát ő is egy csoporttag volt!
3128# Mondjuk foglalkoztak vele egy órát. Első 5 percet bírtam. 10 perc, 20 perc... fél óra...
3137# S akkor: "Mit keresek itt?!? Hogy ezt kell hallgatnom?!? Hogy annyi fontosabb dolgom lenne,
3145# mint hogy ezt viseljem el?!? Hogy itt bénázik! Hát mit bénázik ennyit?!? Hát értse már meg!...
3154# S ugye, egy éves csoport volt, s egy év alatt legalább 3x átéltem azt, hogy a csoportvezetők
3162# mind vele foglalkoztak, és én a harmadiknál azt éreztem, hogy megbolondulok. Hogy
3171# mindenhol szeretnék lenni, csak ezt a nyűglődést nem akarom hallani, hogy itt
3180# szerencsétlenkedik. S mi történik? Negyedik alkalom:
3180# S megint ő került elő. A csoportvezetők nagyon kedvesek, meg minden, hogy ők
3188# segítenek neki, mert ő is csoporttag, és nem baj, hogy lassú és értetlen és nehéz fölfogású
3197# és traumatizált és elakadt, semmivel se ér kevesebbet, mint bárki más (beleértve engem is),
3205# na és én fölpattantam, és azt mondtam, hogy "na most, ha nekem megint órákon át végig kell
3214# élnem azt, amit már háromszor végigéltem... én megőrülök ettől!" - mondtam ilyen kedvesen,
3222# és elég szabadon kifejezve a saját érzéseimet. Nagyon rutinos osztrák csoportvezető volt,
3231# kicsit se jött zavarva, így összerakva a lába (barna cipő volt rajta, most is emlékszem),
3240# s azt mondja: jó, Feri, értettük, hogy te nagyon dühös vagy,
3240# és ez ingerültté tesz, fölfogtuk: akkor mit csináljunk?
3248# Ezt a piszokságot? Hát, ugye ez az egyetlen kérdés...
3257# Ő elismerte, hogy ezt érzem. Nem mondta, hogy "ilyet nem lehet csinálni! Te akarsz itt
3265# segíteni? Mi vagy te? Állítólag pap! S akkor itt ordibálsz, meg ki vagy akadva...
3274# Nézzél magadba! Nem adunk diplomát" - nem volt semmi ilyen. Egyszerűen azt mondta:
3282# értettük, (egészség! - azért ez bosszantó, Miklós, itt... a katarzis előszobájában
3291# trüsszögsz... Egészségedre! - ugye, egy csoportban lehet trüsszögni.
3300# S jön a lélek kifelé) Szóval elgondolkodtam ott, lepergett előttem az életem, hogy
3310# hogy kéne ebből a lehetetlen hülye helyzetből jól kijönni. Rájöttem, hogy nem lehet.
3320# Már úgy, ahogy ösztönösen szeretnék. Elmondtam: nem-nem, jó, hát csináljátok, csináljátok.
3330# Foglalkozás, szünet, visszamentem, lehiggadtam. Odafordultam a csoporttag felé, és
3340# azt mondtam: bocsáss meg nekem. Nagyon sajnálom a kirohanásomat. Nagyon. De ennek az
3350# egész folyamatnak a tanulsága:
3360# A csoportban megtanultam, hogy ki lehet fejezni, amit érzek. Mások is megtanulták,
3368# hogy ki lehet fejezni, amit ez bennük kelt, vissza tudnak jelezni, ez rám hatást
3377# gyakorolhat - majd megint szabadon kifejezhetem azt, amit ez bennem keltett.
3385# S hogy így a bocsánatkérésem egy kicsit sem alázott engem meg, nem kellett úgy
3394# gondolnom, hogy "megszégyenültem, milyen hülye vagyok, hogy ezt bemondtam" - hanem
3402# elmélyítette ezt az örömömet, hogy "de jó, hogy vannak ilyen közegek, ahol lehet
3411# ezt is mondani, aztán meg lehet hallani valamit, aztán megint lehet mondani.
3420# S az egész természetesen zajlik. (Legalább látjátok, milyen nehéz velem egy
3428# csoportban lenni. Csoportvezetőként szoktam magamat "moderálni".
3420# 7) Ismerjem föl, hogy mindegy, hogy milyen útmutatást és támogatást
3428# kapok másoktól, mert végső soron én vagyok felelős azért, hogy hogyan élem az életem.
3437# Egy csoport segít engem abban, hogy a csoporttagok sokféle visszajelzést adnak...
3445# Néha egyes emberek talán még valami útmutatásra is bátorkodnak. És közben nem
3454# azt tanulom meg, hogy "végre valaki megmondja, hogy hogy kell élni", hanem azt,
3462# hogy felelősséget vállaljak magamért. Ebben ez nagyon szép.
3471# Épp azon gondolkodtam: milyen sokszor jön hozzám valaki azzal: "Feri atya, adjon
3480# nekem egy RECEPTET!" Szívem szerint azt mondanám: menj egy csoportba. És ott
3488# rájössz majd, hogy a recepttel semmire se mész. Talán nincsenek is. Ha meg vannak,
3497# nem jó neked - éppen hogy
3480# egyik se. Azért, mert "recept". S egy csoportban milyen jól meg lehet tanulni
3488# azt, hogy felelősséget vállalok magamért. Nagyon jól meg lehet tanulni.
3497# Szóval, mondanám itt a történetet: (vmi jó hír?) Egyszer egy olyna csoportban
3505# voltam, ahol valami diplomát is kaptam utána. Igen ám, de én a csoportban nem a
3514# kezdetek kezdetétől voltam, mert a különböző, már előtte való képzettségeimet
3522# beszámították. Ezért én a csoportba később érkeztem, mint a többiek. (Ezt nem is
3531# most akarom mondani, rájöttem.
3540# Őrizzétek meg a történetnek ezt az első felét... a saját felelősségről
3552# akartam.) Ebben a csoportban történt az is, hogy (nehéz élethelyzetet hozva oda)
3564# három dolog világlott ki. A csoport segítségével kiderült: többet kellene úsznom.
3576# (Milyen kedvesen nevetsz ezen!) Második: kellene beszélnem a püspök atyával.
3588# A harmadik: elmehetnék pszichoterápiára. Alma-körte-szilva, ez a három jött ki.
3600# Megkérdeztem a csoportot, hogy mit gondoltok, énnekem melyik lenne igazán.
3608# És akkor a csoport egyöntetűen két dologra mutatott:
3617# Feri, neked úsznod kéne, és elmenni a püspök atyához. S a dolgok rendbe jönnének.
3625# Én pedig elmentem pszichoterápiára. Miközben ők ezt mondták, és nagyon megértettem,
3634# hogy ők miért mondják, de rájöttem, hogy nekem akkor se erre van szükségem.
3630# A pszichoanalízis után elmentem pszichoterápiára, és rájöttem, hogy nem úszásra
3638# meg nem a püspök atyával való beszédre volt szükségem. Bármelyiket tettem
3647# volna úgy előre, az éppen csak a felszínt simogatta volna. S lehet, hogy egy év
3655# múlva megint ültem volna egy csoportban, és ott lett volna, hogy "többet futok,
3660# beszélgetek-e a plébános atyával, vagy elmegyek pszichoterápiára. Jaj, de
3668# hülye vagyok, hogy..." Szóval, ez arról szól: a csoport nagyon kedves, nagyon
3677# segítőkész, mutattak három utat -- s végül azt választottam, amelyikről azt
3685# gondoltam, hogy jó nekem. És ezzel nagyon jól jártam. És most él bennem elevenen
3694# ez az élmény, hogy milyen nagy dolog útmutatást kapni a csoporttól, és aztán
3702# szabadon dönteni.
3711# 8) Tanuljak meg rátalálni a többiekre. Másokra.
3720# Amikor megint csak a kezdetek kezdetén jártam, akkor úgy működtem
3720# (azért mondom ezeket, hogy lássátok, hogy ti ennél sokkal jobb pozícióból
3728# kezdtek. Én úgy kezdtem), hogy ültem ott huszonakárhány évesen. Az első
3737# alkalom után a megnyilatkozáson azt mondtam: van három jó fej, azokkal majd
3745# jóban leszek, a többi hülye. Ez azért béna, az... ugyan már. Na ez minek van itt...
3754# Ezeket valahogy kibírjuk. Na jól van, ők is lehetnek. Innen kezdtem.
3762# Húsz év alatt, te jó ég... kétéves, hároméves csoportok. S rájönni arra, hogy
3771# micsoda nagyszerű valaki az, aki elsőre antipatikus volt. De jó fej, de jó, hogy
3780# ott van... és, és...
3780# a 3. évben valakire rácsodálkozni! Azóta, hála Istennek,
3788# kinőttem azt, hogy bemegyek egy csoportba, és azt vizslatom, hogy ki jó fej,
3797# meg ki nem, meg ki szimpatikus, meg ki nem. Meg kivel... ugyan!
3805# 9) Megérthetem, ha mások kínos dolgokról beszélnek, és más kockázatot
3814# vállalnak a csoportban, és hasznuk származik belőle. Ez nekem is segít,
3822# hogy én is így tegyek. Nagyon egyszerűen: a csoportban alkalmam nyílik
3831# annak a tapasztalatára, hogy szégyenletes, kínos, ciki dolgokat be lehet hozni,
3840# hogy van olyan csoporttag, akinek erre van bátorsága, és hogy ez neki
3840# javára válik. Mert kigyógyul a szégyenéből, elfogadást él meg.
3848# Mert azt tapasztalja meg, hogy ami az ő nagy cikije, azzal még hárman ugyanígy
3857# vannak stb. S hogy ez hogyan tud bennünket bátorítani. A példám erre:
3865# Életem első pszichodráma csoportja. A tojáshéjat vittem magammal a fenekemen.
3874# Nagy játék: jelenetről jelenetre megyünk. Az a jó jelenet, ami úgy rögtön
3882# beugrik. Nem kell hússzor átgondolni, hogy "jaj, most ez". Nem. Valamiről
3891# valami eszembe jutott, megyünk arra, mert ott vmi fontos dolog van.
3900# Az édesanyámmal való kapcsolatomról szólt a játék. Egyszer csak eszembe jutott az,
3900# hogy amikor édesanyám beteg volt, és bekerült egy hétre kórházba, én 17 éves
3908# voltam, és nem látogattam meg. S ott állt a csoportvezető, ott álltam én, és
3917# kérdezte: na, Feri, mi jutott eszedbe az előző történetről? Pergett a film,
3925# és nekem az jutott eszembe, hogy az anyukám kórházban van, és én nem látogatom meg.
3934# Egy hétig. S ott tipródtam, hogy keressek gyorsan egy másik jelenetet... Mi a második,
3942# ami eszembe jut. "Ez hálátlan, szeretetlen az édesanyjával... ezt hogy, hogy?"
3951# De akkor arra gondoltam: ez jutott eszembe, ez jutott eszembe. Ha ezt tettem,
3960# akkor ezt tettem. Legalább kiderül, hogy
3960# mit lehet ezzel kezdeni. S akkor fölállítottuk a jelenetet: anyukám a kórházban,
3968# én a szobában... S hogy mit gondolok én. És miért nem indulok el őt meglátogatni.
3977# S ebből egy nagyon fontos valami kerekedett ki. Az, ahogyan képes voltam a haldokló
3985# édesanyámtól elbúcsúzni. De hogyha ezt a ciki jelenetet nem vállalom, akkor talán
3994# a legmélyebbről fakadó együttérzésem meg szeretetem édesanyám iránt, aki egyébként
4002# akkor haldoklott, talán sosem támad föl bennem. Valójában ez egy kulcsjelenet
4011# volt, amit csak később értettem meg. Mert mikor ott álltam, akkor azt gondoltam, hogy
4020# ez egy rettenetesen ciki jelenet. Hogy az édesanyám kórházban van, én meg nem látogatom
4028# meg. Valójában a legfontosabb jelenet volt, azért, mert az édesanyám haldoklott, és
4037# én el akartam tőle búcsúzni.
4020# De nagyon tehetetlennek éreztem magam, hogy ezt hogyan is tudnám megtenni.
4028# Tehát valami, ami szégyent keltett bennem, s cikinek tűnt... Ha ezt nem hozom be...
4037# Az anyukámtól el tudtam búcsúzni, ott A CSOPORTBAN. A segítségükkel. S utána tényleg
4045# sokszor oda tudtam ülni a halálos ágyához, és ott is tudtunk egymással beszélni.
4054# S az életemet ez döntően befolyásolta. S ha ki akarom sarkítani: azon a döntésen
4062# múlott ez, hogy ott és akkor azt mondtam: ha ciki, ha nem ciki, így volt, és behozom.
4071# Miközben a jelentőségét nem láttam. Csak azt, hogy "mit fognak ezután szólni a többiek".
4080# Az úgy szokott lenni, és elöl általában az szokott lenni, hogy
4080# hogy bántottak minket, hogy milyen nehéz az élettörténetünk, hogy hogy szúrtak ki
4088# velünk, hogy hogy vagyunk szerencsétlenek stb. Ugye? Ilyenkor könnyen vagyunk együttérzők.
4097# Arra gondoltam, hogy itt mindenki az anyukámmal fog azonosulni. Feri, menj a fenébe,
4105# nem mentél be az anyukádhoz! De nem ez történt.
4114# 10) Bízzak jobban a csoportban és az emberekben. Ha odaadjuk magunkat a csoportnak
4122# ebben is segít. És itt volt az a történet, amit elkezdtem abban a csoportban, ahol
4131# "papirosért mentek a dolgok", és nem az elejétől kezdve voltam ott,
4140# hanem becsatlakoztam.
4150# Mi történt a csoportban? A tagok nyilván nagyon csúnyán néztek rám. "Ó, micsoda
4160# protekciós. Mi itt végiggyűrtük a csoportot, fizettük a nagy lóvékat, ez meg csak itt
4170# belibeg a közepén?!?" És nagyon csúnyán néztek rám, érthető módon. Bennem persze ez akkor
4180# nem volt tudatos. Azt kérte a csoportvezető, hogy mutatkozzam be. "Mutasd be magad a
4190# csoportnak." A csoport ült, "na, protekciós, na, mutasd, mit tud ez..."
4200# Azt érzékeltem, hogy csúnyán néznek rám. Akkor gondoltam, bemutatotm magam, három
4210# jelenetet mutattam meg, és a középső az a jelenet volt, amikor hétévesen bepisiltem.
4200# Amiről minden évben meg szoktam emlékezni. Más a házassági évfordulójára emlékszik...
4210# Én meg arra, amikor hét évesen a Keravill előtt a Jakobinusok terén bepisilek.
4220# Eljátszottam ezt a monodramatikus jelenetet, ott bepisilek. Lement ez. Lement az egész
4230# csoport. A csoportban mindenki megkapta a maga papírkáját, gyönyörű szép pecsétekkel.
4240# A csoportvezető a legvégén ezt mondta: Feri, én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy téged
4250# a csoport elfogadott, az a jelenet kellett. Ha te idejössz azzal, hogy te csak a felénél
4260# csatlakozol, "mert neked ilyen meg olyan papírjaid vannak", és te ott elkezdesz
4268# nagyképűsködni -- véged lett volna. Azzal, hogy te ott megmutattad magad bepisilve, 7 évesen,
4277# (hét! iskolás voltam!) A csoport azt mondta: jó, hát ez is olyan nyomorult, mint mi. Jöhet.
4285# Elfogadjuk. Ezt arra hoztam példának, hogy egy csoport nagy segítséget nyújthat abban,
4294# hogy BÍZZUNK másokban, megmutathassunk magunkból valamit, amiről azt gondolhatjuk,
4302# hogy mások azt mondják majd, hogy ciki, és hogy a bizalmunk erősödjék másokban.
4311# Ez lett volna a tízes pont, és pont idő van.
4320# A következő alkalommal lépnék tovább, és már nem tíz fontos (sorrendbe szedett)
4329# mondat lesz, hanem a tíz nagy csoportot szeretném nektek elmondani, amiből ez a néhány
4338# mondat fakadt. Az egyes ember hogyan profitál abból, ha odaadja magát egy csoportnak,
4345# közösségnek stb. Nagyon köszönöm a figyelmeteket.