Kudarcra ítéltség séma 2.
2013.02.05.
Köszöntlek benneteket! Örülök, hogy itt vagytok!Nem hallottam villamosproblémákról, úgyhogy muszáj pontosan kezdeni. Mondom is.A múlt alkalommal áttértünk egy újabb sémára:A kudarcra ítéltség sémaÉs hogy megértsük pontosan, mit jelent az, hogy kudarcra ítéltség, érdemes pár mondattal a velejét, a lényegét meghatározni.Mégpedig – most ezt megtehetjük abban a formában, hogy különböztessük meg a csökkent értékűség, szégyen sémát a kudarcra ítéltség sémától, mert a kettő nem pontosan ugyanaz; miközben a kettő nagyon is tud kéz a kézben járni egymással. És lehetséges, hogy valaki egy csökkent értékűség, szégyen sémájával együtt a kudarcra ítéltség sémájától is szenved. És ezzel máris kimondtunk egy fontos dolgot, amit többen kérdeztetek már tőlem az elmúlt hónapokban. Hogy:Lehetséges-e az, hogy valakinek több sémája van?Van egy jó hírem: lehet! Lehet! Gyűjtögethetjük a sémákat! Lehet 2-3-4 sémánk is. Nyilván lehet, hogy valamelyik jóval erősebb, mint a másik, de természetesen az is igaz, hogy az egyik séma nagyon is meg tud ágyazni a másiknak. Hogy az egyik séma segíti azt, hogy a másik is meglegyen; és ezek össze tudnak egymással fonódni. Tehát ilyen értelemben is érdemes nem leragadni ott, hogy „na, nekem egy séma megvan, ez az!”, mert éppenséggel ez a két séma (a csökkent értékűség, szégyen séma és a kudarcra ítéltség) össze tudnak fonódni egymással. De mi a különbség?Az, hogy a csökkent értékűség, szégyen sémában a szégyen is, a csökkent értékűség is a személyemre vonatkozik. Ugye, a szégyennek éppen a veleje és a lényege (a bűntudattal szemben), hogy a bűntudat arra vonatkozik, hogy valamit rosszul csináltam, a szégyen pedig arra vonatkozik, hogy rossz vagyok. Óriási különbség!És a csökkent értékűség, szégyen sémának, hogyha eszetekbe idézitek azt az egyszerű példát, ahogy elsózza a levest otthon a feleség, s a férfi megízleli a levest és azt mondja: „Tyú, a betyárosát! Hát egy kis mini tenger került ide az asztalra!”. És ha valakinek csökkent értékűség, szégyen sémától megvert élete van, akkor ő elkezdhet sírni vagy dühöngeni vagy kardozni vagy a másikat becsmérelni, vagy bármit – kirohanni a konyhából, bezárkózni a fürdőszobába, wc-be, kamrába, garázsba, akárhová. Merthogy azt a mondatot, hogy „ez a leves sós!”, magára veszi, és a személyére vonatkozó üzenetként értelmezi. (03:32)Vagyis nincsen megkülönböztetés a leves és Brünhilda között! Ez éppenséggel a csökkent értékűség, szégyen sémának a belső logikája. Nem tudom megkülönböztetni, hogy most a levesről beszélünk vagy rólam. És te hiába beszélsz a levesről, én ezt úgy hallom ,hogy engem bántasz. Hogy már megint nem vagyok elég jó neked. Hogy neked semmi se jó. Merthogy én nem tudok semmit... tik, tik, tik, tik. (04:01)Tehát akkor most megkülönböztettük a csökkent értékűség, szégyen sémát a kudarcra ítéltség sémától, abból a szempontból, hogy a csökkent értékűség, szégyen sémában a személyemre vonatkozóan gondolom azt, hogy énvelem valami alapvető baj van – énvelem! A kudarcra ítéltség azonban alapvetően és elsősorban a teljesítményemre vonatkozik. Mindarra, amit én kifelé képes vagyok megjeleníteni, alkotni vagy nem alkotni, csinálni vagy nem csinálni, létrehozni, elérni... vagy nem. Tehát ez alapvetően a teljesítményemre vonatkozik. És akkor különböztessük még meg a kudarcra ítéltség sémát egy másik sémától: azalkalmatlanság, függőség sémától! Ugye, most már kezdünk összefüggésekben is látni.Mert az alkalmatlanság, függőség sémának ugye mi volt a lényege? Hogy alkalmatlan vagyok az élet hétköznapi vitelére! Legalapvetőbb dolgokban is magamat alkalmatlannak tartom, hogy képes legyek magamat fönntartani; képes legyek megélni, képes legyek egyáltalán a hétköznapi életvitelt folytatni. (05:11)Az pedig az élet hétköznapi dolgaira való alkalmatlanságot jelentette elsősorban. És, mert én alkalmatlannak tartom magam az élet vitelére, ezért aztán függenem kell valakitől. (15:25)Itt azonban nem erről van szó. Az illető nagyon is alkalmas lehet az élet vitelére. Nagyon alkalmas lehet! Sőt, érdekes módon akár még eredményes is lehet az életében. Lehet, hogy föl se merül az benne, hogy ne tudná magát eltartani, vagy ne tudna eredményeket elérni. Illetve, hogy nagyon is lehetnek az életében eredmények – nagyon is elérhet dolgokat; képes lehet megvalósítani dolgokat. Tehát ilyen értelemben nincs problémája az élet hétköznapiságával. De problémája van azzal, hogy ez mennyire tartós! (06:03)Hogy ez mennyire az ő belső alkalmasságáról szól! Ő azt gondolja, hogy nem arról szól. És akkor nézzük meg, hogy mi az a háromfajta alapvatő cselekvési mód, ami akkor történik meg, hogyha a séma uralma alatt vagyunk.Ha én kudarcra ítéltség sémával élek (egészségedre – bár egy kicsit túlzás volt!), akkor ez azt fogja jelenteni (ha a séma kifejti a hatását), hogy bénázok. Hogy bénázok, de nem is nagyon teszem oda magam, mert minek? Há' úgyse fog sikerülni! Tehát olyan félgőzzel csinálom... Tehát, szinte önbeteljesítő jóslatként igazolódik – és fönn is tartom magam ezt a sémát. Mert nem szánok annyi időt egy tevékenységre, amennyi kellhozzá! Az egyik legnagyobb bölcsesség, amit sok évvel ezelőtt megtanultam az élet feladatok teljesítésére vonatkozóan: hogy annyi időt szánjunk rá, amennyi kell hozzá. (07:18)Tudjátok... Ebből lehetne egy Ph.D dolgozatot írni, egész biztos. Giga-mega kutatásokat, és a végén lesz belőle egy mondat.Hogy érdemes a dolgokra annyi időt szánni, amennyi kell hozzájuk. És hogyha ez evidens lenne, nem volna érdemes róla beszélni. De szó sincs róla, hogy az emberek többsége a legtöbb helyzetben szem előtt tartaná ezt az egyszerű mondatot. Mert nem így van!És ezért lehet folyamatosan látni azt, hogy van nem is tervezek időt egy feladat elvégzésére, vagy kevesebb időt tervezek; mert azt mondom: ennyi van. Emiatt állandó feszültségben élek. Saját magam hozok létre olyan helyzeteket, amely aztán olyan stresszhelyzetet jelent, amire aztán nem tudok megfelelően válaszolni. (08:12)Tehát ez egy nagyon-nagyon fontos gondolat, hogy annyi időt szánni feladatok elvégzésére, amennyi ahhoz kell!De hogyha énbennem a kudarcra ítéltség séma munkál, akkor (nem tudatosan is) kevesebb időt szánok pl. a feladataim elvégzésére. Ezért aztán kudarcra ítélem magam. A kudarc meg is érkezik, ami megerősíti a sémával kapcsolatos hiedelmeimet, és a valóság álruháját ölti.„Na ugye, tudtam én, hogy képtelen vagyok rá! Most 127-edszer nem tudtam megcsinálni.”Ugye, egy kerékcsere! (Ú, … vannak köztünk, akik ezt gondolják: na, ezért jöttem ide. Kerékcsere...)Énnekem meg fontos, na! Mindjárt kezdődik a Forma 1-es igény! Már kezdek egy kicsit... Egy kerékcsere: 4 másodperc! De nem neked.Tehát, mondjuk, kapunk a kátyús úton egy jó kis defektet. Akkor úgy érdemes számba venni, hogy ez nekem mennyi időbe fog telleni? Mert különben megöl bennünket az idegesség. (09:35)Tehát az 4 másodperctől 4 napig terjedhet. Tényleg nem vagyunk egyformák! Főleg, hogyha New Yorkban van a legjobb barátunk, aki tud gumit/kereket cserélni. Hát, onnan bajos azért. Mire mindezt megszervezi, és mi ülünk a telefon mellett, hogy jöjjön a segítség.1. Na tehát. Ha a kudarcra ítéltség sémában idáig elmerültem, akkor a cselekvésmódomat az fogja meghatározni, hogy (akaratlanul is és nem tudatosan is) félgőzzel dolgozom. Nem szánok rá elég időt, nem vagyok körültekintő, nem vagyok elég alapos, nem vagyok elég megfontolt: csinálgatom. És a csinálgatomból állandó kudarcok érnek. Az állandó kudarcokból pedig állandó visszajelzés, ami megerősíti a hiedelmemet arra vonatkozóan, hogy „tessék: nekem úgysem sikerül semmi; úgyse jutok semerre se”.Ez az első.2. Amikor próbálom a séma logikájából fakadó helyzeteket elkerülni.Nyilván, akkor magunk is kitalálhatjuk: pl. olyan munkát végzek, amiben semmi kihívás nincs. Mert azt viszonylag kevesebb eséllyel tudom elszúrni. Tehát: van egy diplomám, de mosogatok. (11:13)Ráadásul olyan helyen, ahol lassan is lehet. Esetleg, ha a padlót így kigumírozom, akkor, ha elejtem, akkor nem is törik össze. S akkor szép lassan – óránként négy tányér, akkor... Így tulajdonképpen a séma uralma kevésbé érezhető – csak nagyon boldogtalan vagyok. Akkor semmi kihívás! Semmi feladatvállalás! Semmi kockáztatás.Ugye, idehozhatnánk, de ezt nem akarom most hosszabban mondani – sok évvel ezelőtt beszéltünk róla; szakirodalom, öntyöm-pöntyöm, hogy mit jelent az, amikor valaki kudarckerülő, vagy pedig sikerre orientált! Hogy az milyen egészen másfajta cselekvésmód, szemléletmód, hozzáállás, magatartásforma, belső világ.Az nagyon nem mindegy, hogy a kudarcot akarom elkerülni, vagy vállalok kockázatot is!Vagyis, vagyis – ó, most eszembe jutott az egyházam. Nem tudom, ez hogy, hogy, hogy jut nekem néha eszembe, csak úgy?! Lehet, hogy benne vagyok, azért...Csak van valami közünk egymáshoz, elég régóta. Nem egyszer az a meglátásom, hogy szervezetek is tudnak kudarckerülők lenni. Intézmények is tudnak kudarckerülők lenni. Ahelyett, hogy eredmény-orientáltak lennének. És az eredmény alatt nem sikert vagy teljesítményt értünk, hanem gyümölcsöt! Tik, tik, tik! (12:53)Most egy kritikus megjegyzés (így online), mintha azért az egyházainkat valami kudarckerülő áttitűd jellemezné. Csak semmi kockáztatás! Csak úgy mindent, úgy... De nem vagyunk olyan túl lelkesek. Na, ebből majd lehet kivágni néhány másodpercet, és úgy akkor... „Feri atya és az Egyház” címmel.Tehát nemcsak az egyes ember lehet kudarckerülő, vagy pedig valamerre: „Na gyerünk, csináljuk; aztán hogyha elrontjuk, majd tanulunk belőle. Bocsánatot kérünk, akitől,... aztán akkor megyünk tovább.” Nnn. Intézményekben is lehet ez, hogy... semmit.Ez a második jól begyakorolható magatartásforma: Nem szeretném átélni, hogy az életem kudarcos, hogy nem tudok elérni semmit se (sport terén, munka világában; valahol, ahol küzdelem van, harc van, valami ütközés is van, versengés van). Ezért inkább hátralépek minden olyan helyzetből, ahol versengés van. Mindenből.Sőt, az is lehet, hogy ebbél életfilozófiát alkotok: „Nem; együttműködés. Együttműködés! Megértés. Türelem. Én nem vagyok ilyen.”Pl. most jöttem ide. Egy olyan utcában is, ahol két autó nem fér el egymás mellett. Ebből az adódik, hogy a KRESZ-nek bizonyos szabályait kell érvényre juttatni. (Remélem tudjátok, hogy ahol parkoló autók vannak, oda kell lehúzódni.)Most ha én azon az oldalon megyek, ahol elsőbbségem van (mint pl. ma este), és jön velem szemben valaki, aki mondjuk háromszor is lehúzódhatna, míg nekem ott van a járdaszegély – s akkor egyszer csak úgy találkozunk húsz cm távolságra – én általában tartózkodni szoktam. Már úgy, ott. És akkor meglátjuk, hogy mi lesz!Tehát éppenséggel nem vagyok ilyen mindenáron-kudarckerülőre behuzalozva, meg konfliktuskerülő se annyira... szóval. Most hogy jutottam ide? Tényleg, honnan? Nem tudom. (16:02).Ez nagy kudarc azért itt. S közben én vagyok itt egyedül, és nem segít senki. Tehát azért az élet nem könnyű.Tehát ez volt a 2.: mindenféle kudarc elkerülése.Akkor aztán mindenféle konfliktus elkerülése, és akkor életfilozófia abból, hogy mindent olyan megértően és bársonyosan és puhán és finoman.Pl. bizonyos közlekedési helyzetekben nem biztos, hogy mindig jószándékkal kell megoldani valamit, ha létezik KRESZ. Plö.Páldául, hogy ma délután belém jött valaki. Kedvesen, aranyosan. De majd erről később fogok beszélni. Most már volt kerékcsere, minden – majd azért ez is. (16:49)Lehet, hogy ezért...3. A harmadik cselekvésforma, ha a séma uralma alatt állok és nem látok ki belőle, akkor túlkompenzálhatom a sémát. Hogy kudarcra vagyok ítélve, sikertelenre vagyok gyúrva.Ez pedig akkor azt jelenti, hogy megpróbálhatok erőnek erejével teljesíteni, eredményeket elérni. Látszólag (és bizonyos szempontból kívül nézve) akik kudarcra ítéltség sémával élnek, elérhetnek komoly eredményeket. A kérdés azonban az, hogy mit élnek meg belül.Emlékeztek, hogy a csökkent értékűség, szégyen sémával élők mit élnek meg belül? Leülök. Ez most az én kudarcom lesz: nem emlékeztek rá. (18:00)Ha csökkent értékűség, szégyen sémával élek, akkor az a belső megélésem, hogy ez bármikor kiderülhet. Tehát a bénaságom, az ügyefogyottságom – bármikor lebukhatok! És ez egy újabb szégyenkezési kört indít el. Tehát: bár már úgy vagyok, meg úgy kapcsolatokat létesítek és próbálok valamit tenni. De állandóan egy félelemmel, remegéssel, szorongással, hogy bármikor kiderülhet, hogy tulajdonképpen nem kis értek hozzá. Hogy béna vagyok, hogy szerencsétlen vagyok – bármikor, egyszer csak így fölbukok, és akkor derül ki, ki is vagyok valójában!Tehát nem akkor, amikor valami megy, hanem amikor nem megy. És... Ez egy folyamatos szorongás lehet. Hogy kiderül, hogy milyen béna, szerencsétlen vagyok. Itt nem ez a félelem.A kudarcra ítéltség sémánál hiába van valakinek eredménye, sikere, teljesítménye; őbenne van egy belső szorongás, egy belső rettegés, aminek a lényege, hogy ő azt éli meg, hogy bármikor bukhat. Hogy bármikor kudarcot szenvedhet. Hogy tulajdonképpen valahogy a helyzetnek, a véletleneknek valamiféle összejátszása, hogy egyáltalán ez neki eddig sikerült. De hogy ez egyáltalán nem szól róla! (19:31)Hanem hát valahogy a véletleneknek, a helyzetnek egy szerencsés összeállása. Ezért ő folyamatosan szoronghat, hogy mikor zuhan majd a semmibe. Ebből a szempontból. Ezért ő szorongással teljesít és a következőt mondja:Hát, magunk között szólva én sokkkkkal tehetségtelenebb vagyok, mint ti. Most egyvalamit tudtam csinálni: hogy nagyon szorgalmas vagyok. Nagyon. Tehát én kétszer annyit dolgozom, mert nekem muszáj annyit. Tinektek feleannyi is elég! Ezért reggeltől estig csinálom, hogy valahogy szinten legyek. Értitek? De hogy ezt meddig bírom; nem tudom. Mert nyilvánvaló, hogy én nem vagyok olyan jó, mint ti. Nehéz így nagyon. Mikor fogy el az erőm? Ettől félek.Rendicsek? Lehetett ezt hallani? Vagy csak így magam előtt... Ez milyen szép! Ezt köszönöm szépen! Azért a hangosítás az nagy dolog! (20:46)Tehát attól fél és retteg (akinek kudarcra ítéltség sémája van), hogy nyilvánvalóan ki fog derülni (az élet ezt majd bebizonyítja és megmutatja), hogy ő tulajdonképpen tehetségtelen! Hogy ő azt nem is tudja csinálni! Csak a szorgalmával, kitartásával, emberfeletti erőfeszítésével valahogy ő a felszínen tartja magát. De hát hogy ez meddig fog menni?! Nem lehet tudni. (21:15)Ez volt a cselekvésmód.Tehát akkor még egyszer mondom: a kudarcra ítéltség sémának a lényege valamiféle eredményre, teljesítményre vonatkozik. Nem a személyemre, és nem az élet hétköznapiságának a fenntartására. Hanem teljesítményre, eredményre.Na, akkor. Sok mindent szeretnék mondani.Beszéltünk arról, emlékeztek, egy évvel ezelőtt, hogy a jól-létnek milyen öt, másra vissza nem vezethető területe van?Tehát, ha jól akarunk lenni (nem pusztán jól érezni magunkat), hanem jól akarunk lenni, akkor:
- Pozitív érzések és érzelmek (a pozitív érzelmeknek a megbecsülése, megengedése, átélése, elmélyítése)
- Elmélyültség
- Az élet értelmének a megtalálása
- Kölcsönös, „egymásrsa számíthatunk” emberi kapcsolatok
- Az életnek valamiféle gyümölcsözése