Lk 3, 15-16.21-22 – Urunk megkeresztelkedése

2016.01.10.

Megosztom
Elküldöm

2016.01.10. vasárnap: URUNK MEGKERESZTELKEDÉSE (ünnep)

Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel, kiálts, ne félj: itt van Istenetek

Olvasmány (Iz 40,1-5.9-11)

Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! -- mondja a ti Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és kiáltsátok neki, hogy letelt szolgálata, letörlesztette bűnét, hiszen kétszeresen meglakolt az Úr kezétől minden vétkéért! Egy hang kiált: ,,Készítsétek a pusztában az Úr útját, egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek! Minden völgy emelkedjék fel, minden hegy és halom süllyedjen alá; a göröngyös legyen egyenessé, és a hegyláncok síksággá! Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt. Bizony, az Úr szája szólt.’’ Magas hegyre menj föl, te, aki jó hírt viszel Sionnak! Emeld fel erősen hangodat, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek! Emeld fel, ne félj! Mondd Júda városainak: ,,Íme, a ti Istenetek! Íme, az Úristen hatalommal jön, és karja uralkodik; íme, fizetsége vele van, és szerzeménye a színe előtt. Mint pásztor, legelteti nyáját, karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi, az anyajuhokat gondosan vezeti.’’

Szentlecke (Tit 2,11-14; 3,4-7)

Megjelent ugyanis Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek, és arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget és a világi vágyakat. Éljünk józanul, igazként, istenfélemmel ezen a világon, és várjuk a boldog reménységet, a nagy Isten és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének eljövetelét. Ő önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket jótettekre törekvő, tulajdon népévé [Ez 37,23; Kiv 19,5].

Mikor azonban Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete megjelent, megmentett minket, nem a mi igaz cselekedeteinkért, amelyeket véghezvittünk, hanem az ő irgalmassága által, a Szentlélek újjáteremtő és megújító fürdője által, akit bőségesen kiárasztott ránk Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy kegyelme révén megigazulva, reménybeli örököseivé legyünk az örök életnek.

Evangélium (Lk 3,15-16.21-22)

A nép pedig várakozott, és mindenki tanakodott szívében János felől, vajon nem ő-e a Krisztus. János így szólt mindnyájukhoz: ,,Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. Történt pedig, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és mint egy galamb, testi alakban leszállt rá a Szentlélek, s ez a szózat hangzott az égből: ,,Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem’’ [Iz 42,1].

Vasárnapi beszéd

A nép feszülten várakozott, és az volt a kérdés, hogy vajon János-e a Krisztus? Ezért is, ahogyan az evangélista ezt hozza, nagyon fontos volt neki elmondani, „Nem én vagyok a Krisztus. Én vízzel keresztellek benneteket.” És mi ezt tudjuk, hogy Jánosnak a keresztsége a bűnbánat és bűnbocsánat szimbolikus cselekménye volt, míg aztán maga Keresztelő János azt mondja „Jézus nem így keresztel majd meg benneteket.” Ez nem valamilyen szimbolikus jelképes esemény lesz, ami pusztán csak arról szólna, hogy eljövünk ide a Jordánhoz azért, mert átéljük a gyöngeségünket, gyarlóságunkat, átéljük a bűnösségünket, és még inkább átéljük a vágyat arra, hogy szeretnénk újjá születni, vagy megújulni. Hogy megfürödni és tisztává lenni, és igazzá Isten előtt minden fönnmaradó és megmaradó gyöngeségünkkel együtt. Ezért, ezt mondja Keresztelő János „Vízzel keresztelek én, és tűzzel és Szentlélekkel fog Krisztus megkeresztelni.” Mit jelent ez, hogy tűzzel és Szentlélekkel keresztelkedtünk meg, és keresztelkedünk meg mi mindannyian, akik ezt mondjuk, hogy mi megkeresztelkedtünk, és keresztények vagyunk? Mi ennek a jelentése?

Amikor valaki lement 2000 évvel ezelőtt a Jordán folyóhoz azért, hogy alámerítkezzen, és a víz által megtisztuljon, jelképes módon, akkor nyilván volt oka alámerítkezni, mert valami olyasmit tett, olyasmi történt az életében. Szeretnék egyetlen konkrét ilyen helyzetet előhozni, és aztán öt pontban végignézni azt, hogy mivel szeretnénk most itt foglalkozni, és elmélkedni. De nagy dolog arról élményeket hordozni magunkban, hogy milyen utat teszünk meg a Jordán folyóig.

Kétség kívül beszélhetnénk most arról, hogy de nagy dolog, amikor valaki egyszer csak hoz egy döntést, hogy „tényleg meg akarok újulni”, hogy „szabad akarok lenni”, hogy „megtisztulni szeretnék”, hogy milyen utat járunk be a Jordán folyóig, és mit jelent aztán annak az öröme, hogy följövünk a folyóból, és azt mondjuk „Háhh, Isten megbocsájtott.” Hogy van tovább, hogy élhetek, hogy Isten igent mondott rám. De nem erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy mi történik az után, hogy följöttünk a Jordánból. Mert nem egyszer ez az útnak a nehezebbik része, és a könnyebb része az, hogy amikor már megyünk a Jordán folyóhoz, azt mondjuk „De jó lesz megújulni és újjá születni!” De mi történik az újjászületés után? Mi történik, mikor följövünk? És itt van öt esemény, amit szeretnék kiragadni.

Az egyik. S akkor így egymás után mehetnénk. Megnyílik az ég. Azután szózat hallatszik. Közben Jézus imádkozik. A szózatban pedig, ahogy leszáll a Szentlélek, akkor két nagyon fontos elem jelenik meg. Az egyik: „Te az én szeretett fiam vagy.”, A másik pedig: „Kedvemet találom benned.” Ez az öt elem, és akkor most nézzünk egy eseményt, ami miatt bármelyikünk elmehetne a Jordán folyóhoz. A bármelyikünk alatt azt értem, hogy maga az esemény olyan. Ez az esemény pedig, például a házastársi hűtlenség, amikor valaki egy harmadik féllel viszonyt folytat.

Mit jelent akkor, hogy tűzzel és Szentlélekkel keresztelkedünk meg, egy ilyen helyzetre vonatkozóan? Az első gondolat. Mit hallottunk az evangéliumban? Hogy megnyílik az ég. Jött hozzám egy asszony, aki azt mondta „Most derült ki, hogy a férjem engem megcsal, már hónapok óta így van. Hatalmas ez a szerelem, és olyasmit kap meg most, amire mindig is vágyott, és ez neki nagyon fontos. És hogy most itt vagyok, és nem tudom, hogy mit csináljak.” Tulajdonképpen a beszélgetés révén élhettem én is azt meg, hogy mit jelent, amikor megnyílik az ég. Mi ez, hogy megnyílik az ég? Hogy valaki, aki azt mondja „Akkor állok bosszút. Azonnal, írok egy köremailt az összes közös ismerősünknek, hadd tudja meg mindenki, mekkora gazember!”

Vagyis éppenséggel mondjuk a hűtlenség kapcsán maga a hűtlen fél is, de az is, aki átéli ennek a veszteségét, mit tapasztalhat meg, valamiféle beszűkültséget? Az egyik, beszűkül a szerelem világába. A másik pedig beszűkülhet abba a világba, ahol ő maga egy szerencsétlen nyomorult áldozat, ahol őt elárulták, és ahol vele ezt meg lehetett tenni. Megrendül az önazonosságom és az önbecsülésem. Mellé kérdőjelek kerülnek, és ebbe belepusztulhatok. Mi az, amire gondolok, hogy talán egy pici erőforrás? A bosszú. Legalább akkor érzem az erőmet, hogy „Na, csak lehet valamit csinálni.”

Az első gondolat így szó. Megkeresztelkedni tűzzel és Szentlélekkel például azt jelentheti, mert nem receptekről akarok beszélni, hát nálam ilyenek nincsenek, nem tudok recepteket, de azt igen, hogy mit jelent például amikor az, akit megcsaltak, egyszer csak egy beszélgetésben azt mondja „Na jó, jó, de most túl is tudok látni a saját fájdalmamon, veszteségemen. Persze benne is vagyok, de túl is látok rajta, és azt mondom <<Én szeretem a férjem. Én igent mondtam a vele való kapcsolatra.>> Nem tudom, hogy hogy lesz ezután, fogalmam sincs róla, hogy hogy lesz ebből újjászületés, de éppenséggel tudom, hogy volt már olyan helyzet a kapcsolatunkban, amikor mondhattuk volna azt, hogy vége. Na de följönni a vízből, és megtapasztalni azt, hogy nyitva van az ég, és leszáll a Lélek, hogy talán nem kell, hogy vége legyen a hűtlenség miatt.” És akkor ezt mondta ez a fiatal nő „Hát én azt hiszem, hogy… hogy nem, én abba az irányba fogok menni, ami abban segíthet bennünket, hogy megújuljunk. Én ebbe az irányba fogok menni. Iszonyatosan fáj, és legszívesebben megírnám azt a köremailt, de megírnám! És egyébként pedig, mikor néha hazajön, hát én csak ordítani tudok. De mégis, most azt az irányt veszem föl, ami kimutat engem, és túlvezet ezen a beszűkültségen.”

Milyen nagy dolog, hogyha például a hűtlen férj is azt tudja mondani „Nem, nem csak az a világ, ami most engem a szerelem és a vágyakozás révén ehhez a harmadik félhez köt.” Mint ahogy nagyon sokan, akik hűtlenné lesznek, azt mondják „Én ezt a kapcsolatot nem tudom bánni. Hát itt olyan mélységesen értékes emberi dolgokat élek meg. Sőt, mintha most élek. Olyan régóta már ellaposodott a kapcsolatunk, hogy ezt nem tudom bánni.” Igen, akkor még nincs nyitva az ég. De mikor kinyílik az ég, akkor ugyanez a személy azt mondja „Na jó, de azért azt a fájdalmat bánom, amit a feleségem él meg. Hát azért azt nem akarnám. Azért az nekem is fáj. Azért erre nem tudom azt mondani, hogy rendben van így. Azért azt nem.” Egyszer csak, amikor ki-ki a maga útján-módján megnyit valamit az életében, ami több, mint hogy pusztán csak szerelmes vagyok, és több, mint hogy pusztán csak egy nyomorult áldozat vagyok, akit elárultak. Ez az első. Megnyílik az ég.

A következő lépés, hogy leszáll a Szentlélek, és megkeresztel bennünket tűzzel. Ez mit jelent? Ez azt jelenti például, akit elárultak, az ő szempontjából, hogy azt mondja, hogy „Oly sok, legalább pillanatnyi megkönnyebbülésem lehetne abból, hogy rosszat mondok róla, hogy ordítok vele, hogy kicsinálom, hogy rossz hírét keltem, hogy, hogy, hogy, hogy…” És azt mondom „Nem, ezt nem fogom. Hogy azt a szenvedést fogom most vállalni, amiben ott van annak a lehetősége, hogy a mi kapcsolatunk megújulhasson. Én ezt a szenvedést akarom vállalni, és ezt a szenvedést nem fogom tudni elkerülni, hogyha a megújulásra mondok igent.” Akkor például ez az asszony azt mondta, hogy „Igen, például két dolgot fogok csinálni. Az egyik, átgondolom azt, hogyan vagyok én része ennek a helyzetnek, hogy mi az, amit én nem tettem esetleg jól, vagy elég jól, amin én tudnék változtatni. A másik pedig, hogy megpróbálok nem sárkány lenni. Ez nagyon nehezen fog menni, de én ezt nem fogom próbálni.” Ennek a szenvedését, amikor valaki átéli, ezt nevezhetjük a tűzzel való megkeresztelkedésnek.

Ott van aztán a vétkes fél, aki például mondhatja azt, hogy „Itt mármost mindenképp van szenvedés, mindenképp. És én érzelmileg inkább vagyok a harmadik félnél, mint a házastársamnál. De mert megnyílt az ég, és látok valami többet is, mint pusztán csak a szerelmes önmagam, ezért úgy döntök, hogy döntök a feleségem mellett. Ez nagyon nehéz nekem, mert úgy szenvedek most, mint egy kutya. Akármilyen furcsán is hangzik, de én most úgy szenvedek ettől.” Akkor valaki azt mondja „Na most, akkor vállalom a tűzzel való megkeresztelkedést, annak a fájdalmát és szenvedését, ami ebből a döntésből fakad. És ezt a szenvedést nem fogom tudni elkerülni.”

Aztán a harmadik, azt mondja a szentíró, Lukács evangélista, hogy amikor megnyílik az ég, és leszáll a galamb, illetve leszáll a Lélek, mint egy galamb, akkor Jézus imádkozik, közben ő imádkozik. Nem egyszer tapasztaltam azt, amikor egy hűtlenség történt egy társkapcsolatban, hogy akár mind a két fél elkezdett arról beszámolni, hogy maguk számára is nem egyszer meglepő módon az istenkapcsolatuk elkezdett valamilyen új minőségbe jutni. Főleg az, akivel szemben a hűtlenség történt. Hogy azt mondja, hogy… – olyan furcsa is ez nekem, de hogy – magam se gondoltam volna, valahogy Istenbe tudok kapaszkodni. Lett egy erőforrásom, hogy most valahogy az ő közelségét jobban tapasztalom, mint az elmúlt évtizedekben bármikor. Ez az, ahogyan továbbra is nyitva van az ég, és vállaljuk annak a fájdalmát és szenvedését, ami most köztünk van, és közben pedig rátalálunk valakire, aki túl is mutat ezen a fájdalmon és szenvedésen.

Valahogy úgy, ahogy Jézus is egyébként, amikor éppen elárulják őt, akkor a szentírás azt mondja, hogy Jézus elkezdett imádkozni, és a következőt mondta „Na hát ha mindenki elárul és el is megy, egy valamiben biztos vagyok, Istenem, te velem vagy. Te nem fogsz engem elhagyni, ebben biztos vagyok.” És nem egyszer éppen az árulás, vagy a hűtlenség az, ami az emberi szívből föltárja annak a tapasztalatát, hogy Isten velem van, és hogy tőle kapok olyanfajta megerősítést, amit senki mástól nem kapok. Sőt, én magam sem tudnám magam úgy megerősíteni. Nyilván ugyanígy elmondhatnánk azt, hogy mit jelenthet ez az imádság annak a félnek a részéről, aki azokat a szenvedéseket vállalta, hogy dönt a férje vagy a felesége mellett, miközben érzelmileg kevésbé van ott. És akkor azt mondja, hogy „Hát ha valakibe tudok most kapaszkodni, valaki azt tudja nekem mondani, hogy ennek van értelme… Mert én azt nem érzem, hogy van értelme, mert most még rosszabb. Most, hogy a feleségemmel találkozok, és minden nap csak látom a szenvedését, a szemrehányását, hát ez még rosszabb, mint ami eddig volt. De hogy talán, mert hogy nyitva van az ég, és én vállaltam ezt a szenvedést, akkor most mégis csak, mégis csak az Istennel való kapcsolat egy erőforrássá lehet.”

Aztán a negyedik lépés, amikor azt mondja a Mennyei Atya: „Te az én szeretett Fiam vagy!” Ennek mi a jelentősége például ebben a helyzetben, ami miatt bármelyikünknek érdemes a Jordán folyóhoz menni? Az, hogy egyszer csak, mikor valakivel szemben ez megtörténik, akkor ő azt éli meg, hogy „Hát nem vagyok az, akinek gondoltam magam. Hát nem vagyok a nagy Ő. Hát eddig gondolhattam, hogy én vagyok a nagy Ő, na de ezután ezt most hogy gondoljam?” Megrendül az önazonosságunk. Ki is vagyok akkor én? Hát hogy nézzek akkor ezután magamra?

Ebben a megrendült önazonosságunkban egyszer csak elhangzik egy mondat, hogy „De én hozzád tartozom, és te énhozzám, és te az én szeretett gyermekem vagy.” Az önazonosságunknak egy olyan mélységére találhatunk – éppen akár ebben a szenvedésben – ami élményszerűen mutat meg valamit abból, amit eddig nem éltünk át élményszerűen. Hogy Istenhez tartozom, és ebben sosem fogok átélni semmiféle árulást. Hogy ez fölbonthatatlan és végérvényes.

Milyen nagy dolog, amikor ezzel a szemlélettel a társamat, aki engem megcsalt nem csak egy hűtlen gazembernek látom, hanem azt tudom mondani, hogy „Elárult engem, de a férjem.” vagy „Elárult engem, de a házastársam.” De nagy dolog, amikor a hűtlen fél a feleségében, vagy a férjében nem csak valakit lát, aki most éppen panaszkodik neki. Nem csak valakit, akivel annyira nehéz most újrakezdeni. Hanem például látja benne azt a valakit, akibe szerelmes volt valamikor, aki fontos neki most is, kétség kívül.

Aztán az utolsó, amikor a mondat befejeződik, azt mondja „Szeretett gyermekem vagy, kedvemet találom benned.” Mit jelenthet ez egy ilyen helyzetben? Például azt, ez az asszony a következőt mondta. „Én biztos, hogy nem fogok harcolni ezzel a harmadik féllel. De most megtalálom az erőforrásaimat, hogy hogyan tudok szép lenni, hogy élhetem meg azt, hogy az élet akkor is gyönyörű, hogy hogyan lehetek én magam is szép, hogy lehetek kívánatos. Nem azért, mert harcolni akarok valakivel is. Nem, én ezt magamért most meg fogom tenni.”

De nagy dolog, mikor valaki azt tudja mondani, például, hogy „Szeretnék egy olyan utat választani, ami nem csak arról szól, hogy szeretnék boldog lenni, vagy boldogabb, hanem hogy Istennek mi lehet kedves egy ilyen helyzetben?” Mi lehet – akár így is mondhatnánk – egy spirituális válasz erre a helyzetre, ami nem tagadja az emberi realitásokat? De mi lehetne mégis csak egy ilyen válasz?

Aztán a tettes részéről is fölmerülhet ez a kérdés „Hogy találhatná Isten a kedvét bennem? Mi lehetne az a döntés, az az életforma, ami ezt közel tudná hozni?” Aztán „Hogy lehetnék én kedves a feleségem számára?” Mert már a szenvedés megvan. De például hogyan, hogyan tehetnék most valamit őérte? Például, hogy… „Most akkor fokozottan megbízható leszek. Fokozottan elérhető leszek, és hűséges leszek, és kiszámítható leszek. És elismerem azt a fájdalmat és szenvedést, amit a tettem nyomán ő átélt. Elismerem, és nem kicsinyítem, és három naponként nem megyek oda hozzá, hogy most már bocsásson meg. És egy hetente nem megyek oda hozzá, hogy mármost feküdjön le velem. Egyszerűen azért, mert elismerem, hogy a tettemnek következményei vannak, s ezeket elkezdem elhordozni. Azért, mert szeretnék a feleségem előtt kedves lenni.”

Azt mondja Keresztelő János, hogy lejöhettek ide a Jordán folyóhoz, alámerítkezhettek a vízben, följöhettek, és megélhetitek azt, hogy Istennél van bocsánat. Hogy van újrakezdés, van megújulás, és ez nagyszerű. De ami talán a nagyobb kérdés, hogy mi történik ezután? Hogy hogyan csináljuk azt a megújulást? Hogy tudunk-e igent mondani a megújulásnak az összes következményére? S hogy ez által például a kapcsolataink meg tudnak-e újulni?

De nagy dolog, hogy nem egyszerűen csak a fölött tudunk örvendezni, hogy van megbocsájtás, mert az kevés lenne. Hanem a fölött is tudunk örvendezni, hogy a megbocsájtásból születhet valami, a megújulásunk.

(Az igeversek forrása: http://igenaptar.osb.hu)

Lejegyezte: vinkozoli