Lk 21,5-19 - Évközi 33. Vasárnap, C év.

2010. november 14. – Évközi 33. vasárnap C év

Kövi Szűz Mária templom – Pál Ferenc atya

Olvasmány (Mal 3,19-20a)

Bizony, íme, eljön majd az a nap, lángolva, mint a kemence, és minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a tarló, és az eljövendő nap lángra lobbantja őket, — mondja a Seregek Ura, — és nem hagy rajtuk sem gyökeret, sem hajtást. Nektek azonban, akik nevemet félitek, felkel az igazság napja, ami gyógyulást hoz szárnyain; kimentek és ugrándoztok, mint a csorda fiatal borjai.

Szentlecke (2Tessz 3,7-12)

Hiszen tudjátok, hogyan kell minket követni. Nem éltünk tétlenül közöttetek, senki kenyerét ingyen nem ettük, hanem keserves fáradsággal, éjjel-nappal megdolgoztunk érte, hogy senkinek ne legyünk terhére. Nem mintha nem lett volna rá jogunk, hanem mert példát akartunk nektek adni, hogy kövessétek. Már amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Most mégis azt halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek, semmit sem dolgoznak, hanem haszontalanságra fecsérlik idejüket. Az ilyeneknek megparancsoljuk, figyelmeztetjük őket Urunkban, Jézus Krisztusban, hogy békésen dolgozva a maguk kenyerét egyék. Aki nem akar dolgozni, ne is egyék.

Evangélium (Lk 21,5-19)

Amikor néhányan megjegyezték a templomról, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: ,,Jönnek majd napok, amikor mindezekből, amit itt láttok, nem marad kő kövön, amelyet le ne rombolnának.’ Erre megkérdezték őt: ,,Mester! Mikor fognak ezek bekövetkezni, és mi lesz előtte a jel?’ Ő pedig így szólt: ,,Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: ,,Én vagyok, és: ,,Elérkezett az idő; de ti ne menjetek utánuk. Mikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek előbb meg kell történniük [Dán 2,28]; de ez még nem a vég.’ Azután ezt mondta nekik: ,,Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. Nagy földindulás lesz több helyen, dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek. Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért. Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: ne gondolkodjatok előre, mi módon védekezzetek. Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak titeket szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, és közületek egyeseket halálra adnak. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de egy hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.

Szentbeszéd

(Ami emlékeimben megmaradt Feri beszédéből – Lejegyezte: Szabó Zoli)

Jézus itt szinte ünneprontó. A csodálattól mámorosan jönnek hozzá, ujjongva a templom szépségén, ő pedig szinte leforrázza őket. Pedig csak a realitásnak egy másik oldaláról beszél. Amit mond a jövőről, abban nem sok jó hangzik el. Az életünkből bőven tudunk példákat nehézségekre, „rossz eseményekre”, amelyekre szeretnénk magyarázatot találni. A magyarázatok, válaszok általában három csoportba sorolhatóak.

1). Ha valami rossz ér, akkor az nyilván azért van, mert megérdemeltem. „Isten büntetése.” Jobb esetben úgy fogalmazunk: „Bűnhődünk azért, amiket tettünk”. Keletről nagyon erősen hallatszik az a megfogalmazás, hogy ezek semmi mást nem jelentenek, mint korábbi tetteink következményét. Tehát, ha nem is büntetés, de következmény.

2) A nehézségek általában valamilyen feladatok jelentenek. Azért kapjuk az élettől, hogy tanuljunk belőlük. Leckék ezek. Nem feltétlenül rossz dolgok, ha a teljes képet figyelembe vesszük, hiszen sokszor nincs is más lehetőség arra, hogy nemesebbek legyünk; hogy a salakból kiolvadjon az „arany”. Az Ószövetségben is felmerül ez a gondolat: Sir 2.3-6 –

Ragaszkodj az Úrhoz és ne tágíts tőle, hogy életed végén majd felmagasztaljon.

Mindent, ami rád szakad, tűrj el békességgel, maradj hűséges a megaláztatásban.

Mert az aranyat tűzben próbálják, a kiválasztottakat meg a balsors kohójában.

Bízzál az Istenben: gondodat viseli, járj egyenes úton és reménykedj benne.

3) Nem minden fájdalom rossz. Gondoljunk a szülés fájdalmára, melynek a vége egyértelműen jó: emberi élet. Ezt hangsúlyozza ma gyakran a „pozitív gondolkodás” filozófiája. Találjuk meg mindenben a jót.

Jézus melyik csoportba áll be? Egyikbe sem. Ő csak azt mondja: Valamiért ezek megtörténnek. Nem ad választ a miértre. De a kiértre igen. Kétszer is. Miattam. Értem. Mint amikor az anya azt mondja: „Miatta (aki született) megérte mindazt a szenvedést átélni”. Vagy, amikor otthon marad a család a síelésből, mert a nagypapa rosszul van. Aztán meg is hal. S ilyenkor hangozhat el: Miatta maradtunk itthon. Megérte nem elmenni síelni.

A keresztény hagyománynak van ez a nagyon érdekes mozzanata, hogy a szenvedéseinket felajánlhatjuk valakiért. Így hát mi is gondolhatunk arra, hogy (ebben az értelemben; nem okként, hanem „célként”) valakiért, pl. Krisztusért érdemes vállalnunk életünk nehezét. De ha túl nehéz egy ilyen kétezer évvel ezelőtt közöttünk élt valakiért felajánlani keresztünket, akkor gondoljunk vissza életünkre: bizonyára van olyan ember, akire gondolva azt lehet mondani: Már ezért a találkozásért, ezért a kapcsolatért érdemes volt embernek lennem és mindezt vállalnom, ami az életem ára.

Ha valami nehéz vagy fáj életünkben, ne csak azt kérdezzük, hogy „miért?”, hanem keressünk valakit, akivel kapcsolatban jó szívvel gondolhatjuk azt, hogy „miatta/érte”. Ő lehet Jézus Krisztus vagy más konkrét személy, akit életünkben örömmel hordozunk.

Pöttyös misén kérdeztem, hogy vajon miért lehet becsukva a haldokló néni szeme? Válaszok: vár valamire, orvosra, családtagokra, hogy megfogják a kezét, hogy kapjon enni… S egy kislány mondta: visszagondol az életére, és olyan szép, hogy azt nézi.