2010. december 31. – Szilveszter – A év Kövi Szűz Mária templom – Pál Ferenc atya
Szentlecke (1Jn 2,18-21)
Fiacskáim, itt az utolsó óra! És amint hallottátok, hogy jön az
Antikrisztus, már most is sok antikrisztus támadt, amiből tudjuk, hogy
itt az utolsó óra. Közülünk jöttek elő, de nem voltak közülünk valók. Ha
közülünk valók lettek volna, bizonyára velünk maradtak volna; de ki
kellett derülnie annak, hogy nem mindnyájan közülünk valók. Ti azonban
fel vagytok kenve a Szent által, és mindent tudtok. Nem is azért írtam
nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hanem mint olyanoknak, akik
ismerik, és azt is, hogy semmi hazugság nem származik az igazságból.
Evangélium (Jn 1,1-18)
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem
lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek
világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl
nem fogta. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve.
Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen
általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a
világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a
világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem
ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten
gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a
vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből
születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő
dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt
kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tesz róla, és hirdeti: ,,Ő
az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt,
mint én.' Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből
kegyelmet. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság
pedig Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta: az
egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Szentbeszéd
Valamit lezárunk, s azután valamit elkezdünk, s egész nyilvánvaló,
hogy hálaadó szándékkal érkeztünk meg és közben pedig nagyon is
foglalkoztathat bennünket az, hogy mi Istennek az akarata, talán még
inkább mondhatjuk így, mi Istennek a terve? S mikor elhangzik ez a
kérdés, „Mi lehet Isten terve?”, elkezdődik egy új év, „Mi az Isten
szándéka énvelem? Mi az Isten szándéka z én életemmel?” vagy „Mi az
Isten terve az én életemben? Hogyan akar Isten megnyilatkozni az én
életemen keresztül?”Akkor olyan természetszerűen rögtön a jövő felé irányítjuk a
tekintetünket, s a gondolataink elkezdik valamiképpen fürkészni azt a
kikutathatatlant, és bizonyos szempontból hát leírhatatlant, amit így
szoktunk megnevezni, hogy a „jövő”. S tulajdonképpen ezelőtt van még egy
nagyon fontos dolgunk, és lehetőségünk. Ez pedig az, hogy még van
néhány óra ebből az évből, és ezért rácsodálkozhatunk arra, hogy
Istennek nem csak a jövőre vonatkozóan van terve, hanem Istennek van
terve a múltunkkal is. Hogy a múltunkra vonatkozóan is van Istennek
sokféle szándéka, terve és akarata. És milyen nagy dolog, hogyha mi az
Isten szándékát nem csak előrefelé, hanem visszafelé is kutatjuk, és
erre rákérdezünk. „Mondd meg, Istenem, mi a szándékod a múltammal? Mondd
meg, Istenem, mit akarsz, mit tegyek azzal, ami már elmúlt? Mondd meg,
Istenem, hogy akar beépülni az Isten országába és a Te megváltó művedbe
az, ami már elmúlt ebben az esztendőben? Mondd meg, mi a szándékod a
múltammal?”
Semmiképpen nem szeretnék most ötleteket adni nektek, hogy milyen
szándéka lehet Istennek a múltunkra vonatkozóan, mert van még néhány
óránk, hogy ezen egy picit elgondolkodjunk, mielőtt átadjuk magunkat a
következő évnek. Minden esetre hogyha meg tudok magam számára valamit
fogalmazni abból… „Igen, azt gondolom, a múltamban Istennek ez a terve,
ez a szándéka, ez az akarata a múlt már lezárt eseményeinek.” Akkor
lehetőségem lesz arra, hogy a múlt dolgait a helyükre tegyem. Egész
biztos vagyok benne, hogy Istennek van egy olyan egyetemes szándéka
mindegyikünkkel és mindegyikünk múltjára vonatkozóan, hogy azt a helyére
tegyük. Mármost aztán nagy kérdés, hogy az ember múltja hogyan és hol
kerül igazán jól a helyére? Minden esetre egy gondolatot ehhez hadd
mondjak.Minden esetre de nagy dolog az, amikor fölismerjük, hogy a
múltunk egyszerre lezáródott, végérvényes, és maradandó. De attól, hogy
lezáródott, végérvényes, és maradandó, még annyi szabadságunk van vele,
hogy azt a helyére rakjuk. Hiába maradandó és végérvényes, még a
megfelelő helyét keresi Isten országában is, talán a mi életünkben is,
meg a kapcsolatainkban is. De nagy dolog az, hogyha megtaláljuk Isten
szándékát a múltunkra vonatkozóan, ez azt jelenti, hogy a helyére tudjuk
tenni, és végül abban, hogy ez már maradandó, és végérvényes, mert
elmúlt, de mégis van annyi szabadságunk, hogy azt a helyére tudjuk
tenni, két dolgot fölismerhetünk.
Az egyik, hogy az egész múltat, a múltunkat Isten kezébe ajánlhatjuk.
Azért, mert végérvényes és maradandó. Azért, mert a maga természete
szerint lezáródott, ezért eljuthatunk oda: „Istenem, kérlek téged, ne
csak engem tartsál a tenyereden, hanem hadd adjam oda neked ezt az
esztendőt is. A múltamat hadd bízzam rád, mert a múltam a te kezedben
van a legjobb helyen. A részleteknek pedig majd én igyekszem megtalálni a
maga helyét.”
És hogyha ez így tud történni, akkor nagyon sajátosan, valami felé meg
is tudunk nyílni. Ez pedig az, hogyha a múltunk végérvényes és
maradandó, márpedig így van, akkor tulajdonképpen minden pillanatunk
végérvényes és maradandó, mert éppen ez a pillanat is, amit megélünk, a
következő pillanatban múlt lesz, végérvényes, és maradandó. De nagy
dolog az, hogy a múlt megtanít bennünket arra, hogy az életünk
maradandó, hogy az életben amit teszünk, és ahogyan egymás felé
fordulunk, annak óriási jelentősége van.Isten segítsen bennünket abban, hogy az ő tenyerébe tudjuk
helyezni magunkat, és most különösen is a múltunkat, és ezáltal valamit
megsejtsünk abból, hogy mi az ő terve a jövőre vonatkozóan.
