Lk 1,26-38 - SZŰZ MÁRIA, ISTEN ANYJA (Újév).

2011.01.01.

Megosztom
Elküldöm
2011. január 1. – SZŰZ MÁRIA, ISTEN ANYJA (Újév) – A év Kövi Szűz Mária templom – Pál Ferenc atya

Evangélium (Lk 1,26-38)

A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál." E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége." Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: "A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen." Mária így válaszolt: "Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint." Erre az angyal eltávozott.

Szentbeszéd

(Sajnálom, hogy ennyire szorosan kell lennünk, 8-kor, fél 10-kor bezzeg nem voltunk ilyen sokan. Hogy ez miért volt így, ezt nem kell nekem megmagyarázni. Ilyenkor most összetorlódunk…, sok misének a közössége.)A mai Evangélium, a mai ünnep, és aztán az, ahogyan tulajdonképpen egy nagyon sajátos párhuzamot tudunk vonni és látni a között, hogy az Evangéliumban is kezdődik valami, és aztán most ezzel az évvel is, ezzel a nappal is kezdődik egy új év, és megint csak kezdődik valami. Ez a párhuzam érdekes gondolatokra indíthat bennünket. Mit kezd Mária azzal, hogy az angyal köszöntése nyomán, és a hír nyomán, amit az Istentől hoz, az ismeretlenbe kell lépnie? És ráadásul Mária úgy kell, hogy az ismeretlenben legyen, hogy azt, hogy mit jelent az Istent hordozni, vagy mit jelent Isten anyjának lenni, ezzel kapcsolatosan igazán egyedül van. Ezzel kapcsolatosan igazán nehezem mehetne bárki emberfiához, vagy lányához, hogy „Te mondd, te hogy csináltad?” Mert hogy ő egy egészen egyedi és rendkívüli, és valóban mondhatjuk így egy egészen sajátosan újszerű életre vállalkozik, és adja a fejét. Mi pedig nyilván valóan, ha nem is ennyire újszerű dolognak látunk neki, de azért egy új évnek, nagyon sok ismeretlennek és kiszámíthatatlannak, és nagyon sok bizonytalannak.Ezért érdemes volna azt megnézni a mai Evangélium kapcsán, de főleg az utolsó mondat kapcsán, „Íme, az Úr szolgáló leánya vagyok, legyen nekem, történjék a te szavaid szerint.” Ennek a mondatnak a fényében mit tesz Mária akkor, amikor valami egészen kiszámíthatatlan, rendkívüli és olyasmi történik az életében, ami a jövőjét nagyon meghatározza, de nincsen mindenestül a kezében?Először is talán érdemes bevezetésként azt a gondolatot megint idehozni, amit talán már ismerhettek. Ez pedig az, hogy amikor egy testben, egy élő szervezetben, az emberi lélekben, a kapcsolatainkban, közösségekben, vagy akár intézményekben az élet ki akar bontakozni, és az élet akar fejlődni, és valamiképpen az új kihívásoknak is megfelelve akar növekedni, akkor két szempontnak az együttes érvényre jutására van szüksége az emberi testnek is, de hatalmas intézményeknek is. Ez pedig az, hogy egyszerre kellene stabilnak lennünk, és rugalmasnak. Erre a kettőre egyszerre van szükségünk: stabilitásra és rugalmasságra. Mert ha ez a kettő egyszerre van, akkor lehetővé válik, hogy az élet eleven legyen bennünk, és képes legyen a maga szépségével, a maga teljességével kibontakozni.(1) Igen ám, de mi a tapasztalatunk saját magunkra vonatkozóan is? Vagy mi a tapasztalatunk a kapcsolatainkban és a közösségeinkben? Hogy amikor jön az új, vagy jön a váratlan, most a kihívás szót talán ne is használjuk, inkább az ismeretlent. Jön az ismeretlen, a kiszámíthatatlan és a bizonytalan, amire így vagy úgy nem is vagyunk fölkészülve. Talán mert nem is lehet mindenre fölkészülni. Akkor nem egyszer nem a stabilitásunk erősödik meg, hogy aztán a kihívásnak meg tudjunk felelni, hanem mi történik? Elkezdünk rugalmatlanná válni. A stabilitás helyett elkezdünk egyre rugalmatlanabbul válaszolni és reagálni arra, hogy valami új dolog kezdődne bennünk, vagy egy új dolog kezdődhetne általunk. Mi ennek a következménye? Ahogy az újra, vagy a váratlanra egyre rugalmatlanabbul válaszolunk, még instabilabbá leszünk. Még rugalmatlanabb leszünk, még instabilabbá válunk – erről van élményünk, egész biztos vagyok benne.Mária azonban egy másik utat jár. Ez pedig az, és a mondata gyönyörű szépen mutatja ezt, hogy először megtalálja a stabilitását, és a stabilitása lehetővé teszi, hogy rugalmas legyen, és bele tudjon simulni abba az ismeretlenbe és váratlanba és kiszámíthatatlanba, ami az Istennek a vele való szándéka. Most az emberiségről ne is beszéljünk. Mit jelent ez, hogy Mária nem a rugalmatlanság, hanem a stabilitás felé lép el? Mikor azt mondja „Én az Úr szolgáló leánya vagyok.” tulajdonképpen ezt még jobban leegyszerűsíthetjük, már csak azért, hogy a megértésünk világosabbá legyen. Mária azt mondja: „Az Úr lánya vagyok.” Ezt mondja. Van itt egy ismeretlen helyzet, nem tudom, mit kell tenni, főleg azt nem tudom, hogyan fog történni, de egy valamiben stabil vagyok, „Az Úr lánya vagyok.” És mert ki tudja mondani, hogy „Ki vagyok?” az ismeretlenben, a jövőre vonatkozó bizonytalanságban, de abban biztos, és abban bizonyos is, hogy azt mondhassa: „Az Úr lánya vagyok.” És ez, hogy ki tudja mondani, hogy „Ki vagyok?” a bizonytalanban is elég stabilitást ad ahhoz, hogy történhessék vele valami a jövőben.Milyen érdekes ez, emlékszem, ahogy a papszentelésünk előtt… Mindig volt egy-két igazi lelkiséggel élő pap, aki aztán ránk tudott nézni kedvesen, de szigorúan, és azt mondta: „Aztán el ne felejtsék, hogy attól, hogy magukat pappá szentelik, nem szűnnek meg diakónusnak lenni.” Mert minden papot először diakónussá szentelnek, az pedig egyértelműen azt jelenti, szolgálj minden embert, és csak azután leszel pap. De attól, hogy pap leszel, attól a diakónusságod nem szűnik meg. Milyen szép ez, hogy Mária az által tud Isten anyja lenni, hogy nem szűnik meg Isten lányának lenni. Tulajdonképpen milyen szép lenne, valamikor a karácsonyi időszakban lenne egy ilyen ünnep: „Mária, Isten lánya”. Mert hát innen indul. Azért válik lehetségessé ez a döbbenetesen újszerű dolog, mert van stabilitás, szilárdság, egy biztos alap. „Akármi is történik, én Isten lánya vagyok. S mert Isten lánya vagyok, jöhet az új. Képes vagyok – mi talán ezzel a kifejezéssel élnénk – új és új szerepekbe is belenőni, mert a régiek adnak nekem elég tartást, és elég biztonságot.” Ez az első gondolat.(2) Aztán a második. El-elgondolkodtam azon, vajon ti miért vagytok itt? Most nyilván sok választ lehet adni. Van, aki esetleg azt mondja: „Azért jöttem, mert kötelező, január elsején is, aztán holnap is. Hát, eljövök, mert kötelező.” Aztán mondhatja valaki: „Eljövök, mert muszáj.” Vagy: „Eljövök, mert rosszul aludnék, ha nem jönnék el.– Eljövök, mert ez a törvény. – Eljövök, mert ez az egyház tanítása.” Ezek a válaszok mind helyes válaszok, csak az a kérdés, hogyha én úgy jövök ide: „Hát eljövök ma is, meg akkor el kell jönni holnap is, mert ez a törvény…” hogy ez bennetek az életet növeli-e, vagy nem?Innen nekem könnyű a helyzetem, mert látlak titeket, és nagyjából el tudom képzelni, hogy ki az, aki azért jött, mert ez a törvény, őbelőle még egy mise alatt is szippantódik ki az élet. Hát, ha valaki törvényből jött, és még állni is kell, hát, az nem könnyű kenyér. De hát nyilván, most a mai Evangéliumnak a fényében azt mondhatjuk, ha valaki azért jött, mert ő keresztény. „Azért vagyok itt, mert keresztény vagyok.” Az egész más. Hát ha azért jöttem, mert keresztény vagyok, azt állva is bírom, állva is keresztény vagyok. Ha azért jöttem, mert törvény, azt csak ülve lehet bírni. Ezt most akkor nem mondom tovább. Énszerintem értitek, amit ezzel el akarok mondani. Hogyha Mária nem jutott volna el odáig, hogy „Én az Úr szolgáló leánya vagyok.”, hogy meg tudja mondani, hogy „Ki vagyok én? Ki vagyok én, főleg az Istennek való kapcsolatomban?”, ha idáig nem jut el, hogy, hogy történik meg mindaz, őbenne akkor az hogy történik meg?A második gondolat így szól tehát: óriási jelentősége van annak, hogy Mária meg tudja mondani az Istennel való kapcsolatában is, és főleg ebben a kapcsolatban, hogy ki ő. Milyen nagy dolog az, mikor meg tudjuk mondani, és ez átjár bennünket: „Én a te feleséged vagyok. Én a te férjed vagyok. Én a te barátod vagyok. Én a te testvéred vagyok.” Mikor valaki meg tudja mondani, hogy ki ő, sokkal biztosabban áll a jövőre vonatkozó kétségek, akár nehézségek, akár ismeretlenségeknek a világában is. Akkor az élet hozhat nagyon sok kérdést, de én meg tudom mondani, hogy „De én a te férjed vagyok.” és ennek akkor következményei vannak, nagyon megerősítő következményei. Ha csak azt mondom: „Hát, az a törvény, hogy így vagy úgy csináljam. Miért pont ez a törvény? Nem lehet rajta egy kicsit pofozgatni, jobbról egy kicsit, balról egy kicsit?” Hát ez rögtön föl fog merülni. De ha azt mondom: „Én a te barátod vagyok.”, ez nagyon meg tud engem szilárdítani. És itt akkor a következő gondolatig jutunk…(3) Ismerős-e nektek ez a mondat? „Legyen nekem a te igéd szerint.” Most azon túl, hogy a Szentírásból ismerős, elmondanám egy másik hangsúllyal is, úgy biztos ismerős lesz. „Jól van, akkor legyen úgy, ahogy te akarod, akkor legyen úgy, tessék!” Azért van különbség a két mondat között. Szavakban nem sok különbség van, egyetlen szó a különbség. Az egyikben az a „Jó, akkor legyen úgy, ahogy te akarod, tessék!”, csakhogy Mária nem ezt mondja, hogy „…legyen úgy, ahogy te akarod”, és ez most nem a hangsúlyon múlik. Hanem azt mondja: „Legyen nekem úgy, ahogyan te akarod. Legyen velem úgy, ahogyan te akarod.” Sőt, még sokkal többet mond, tulajdonképpen azt mondja: „Legyen bennem úgy, ahogyan Istenem te akarod.” Hogy a veled való kapcsolat megváltoztathat engem belől is. „Legyen bennem, velem úgy, ahogyan te akarod.” Ez óriási különbség, mert ez azt jelenti, hogy Mária ebben a történésben teljességgel benne van.Olyan örömmel tudok rátok nézni, mikor eszembe jutnak azok a pillanatok, amikor megfigyeltem, hogy férjként, feleségként, barátként, testvérként, akárhogyan valamihez tulajdonképpen nem is volt kedvetek. Hogy ne lenne ilyen, nem volt hozzá kedvetek. De valakiért még lelkesen is tudtatok olyasmit csinálni, amihez egyébként nem volt kedvetek. Hogy ne látnék szülőket rengetegszer. Hát ha azt kérdeznénk tőle, hogy „Mit csinálnál?”, na azt csinálná utoljára, és mégis azt lehet látni rajta, hogy bár nem azt csinálná, most még lelkesen is tud valami olyasmiben részt venni, amit nem is csinálna. Ez mit jelent? Hogy valamiképpen realizálódik az…, Most nyilván itt Máriát nem akarom teljes hasonlatként idehozni, hanem inkább csak egy olyan induló pontként a gondolathoz. Amikor bele tudom tenni magamat a mondatba teljesen, és azt tudom mondani: „Jó, legyen úgy, ahogy te akarod énbennem, és énvelem.” Hagyom, hogy ez itt bennem és velem történést hozzon létre. Hát milyen óriási különbség ez.Ezért aztán a mai Evangélium nagyon sajátosan elindít bennünket abba az irányba, hogy mit jelent, hogy valamiképpen a stabilitásnak és a rugalmasságnak egy nagyon sajátos lehetőségével tudunk fölvérteződni éppen a hitünk által is. És hogyha ez így van, akkor tudhatjuk egész nyugodtan, a jövő ismeretlen, és sok szempontból kiszámíthatatlan, más szempontokból sosem lesz a kezünkben, de mert van bennünk stabilitás, mert meg tudjuk mondani, kik vagyunk, és azután van bennünk rugalmasság, ami azt jelenti, hogy tudunk alkalmazkodni ahhoz, ahogyan a másik akarja vagy szeretné vagy vágyik rá. És ez az Istennel való kapcsolatban milyen óriási lehetőség, hogy Mária tulajdonképpen azt mondja, hogy „Lehetek az Isten lánya, lehetek az Isten anyja, szolgálni bármilyen szerepben tudok. Hát a te rendelkezésedre állni, Istenem, így is, meg úgy is tudok. Ebben hallatlanul rugalmas tudok lenni. Most Isten lányaként legyek jó, vagy Isten anyjaként csináljak valami jót, ebben egészen rugalmasan át tudom magamat adni.”(4) A záró gondolatom. A legtöbb emberi kapcsolatunkban, de az Istennel való kapcsolatunkban is, a kapcsolatot meg akarjuk határozni. Most az Istennel való kapcsolatban mikor elkezdünk így imádkozni naphosszat: „Istenem, tedd ezt így! Ezt meg tedd úgy! Ezt semmiképp ne tedd! Ezzel ezt tedd! Azzal azt tedd, nekem meg add ezt!” Ezt néhány perc alatt végig lehet imádkozni. És mi történik? Valójában az imádságunk egy valamiről szólt: meg akartuk határozni Istent, meg a vele való kapcsolatot. Mi ennek a következménye? Minél görcsösebben akarom meghatározni Istent, s a vele való kapcsolatomat, az annál kevésbé határoz meg és szilárdít meg engem. Hát egy olyan ember, aki naphosszat csak dirigálna szíve szerint az Istennek, hogy milyen legyen, és mit tegyen és mit ne tegyen, valójában éppen nem elég szilárd.Mária ezzel szemben a következőt teszi. Nem azt mondja, hogy „Meg akarom határozni most a Mennyei Atyával való viszonyomat.”, hanem azt mondja: „Legyen a kapcsolat.” Beleereszti magát a kapcsolatba, és ennek az a lehetősége, hogyha beleengedi magát a kapcsolatba, az elkezdi őt meghatározni. A szó most szoros értelmében minél inkább nem meghatározni akarunk egy kapcsolatot, hanem egyszerűen csak benne lenni, de teljesen, „Legyen velem és bennem úgy, ami a Te szándékod.”, az bennünket elkezd meghatározni, és elkezd megszilárdítani, és amikor megszilárdulunk, akkor megengedhetjük magunknak a rugalmasságot. Azt, hogy az Isten élete úgy bontakozzák ki bennünk, ahogy az Őneki, meg az embertársainknak jó.