Lk 23,35-43 - Krisztus Király ünnepe (C év)

2013.11.24.

Megosztom
Elküldöm

Olvasmány (2Sám 5,1-3)

Elment erre Izrael valamennyi törzse Dávidhoz Hebronba, hogy mondja: ,,Íme, mi a te csontod, s a te húsod vagyunk. Tegnap is, tegnapelőtt is, amikor Saul volt a királyunk, te vezetted ki és be Izraelt, s az Úr azt mondta neked: ,,Te legeltesd népemet, Izraelt, s te légy Izrael fejedelme. Elmentek tehát Izrael vénei a királyhoz Hebronba, s Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban az Úr előtt, ők pedig felkenték Dávidot Izrael királyává.

Szentlecke (Kol 1,12-20)

Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki méltókká tett titeket arra, hogy nektek is részetek legyen a szentekkel a világosságban. Kiragadott minket a sötétség hatalmából, s áthelyezett szeretett Fiának országába. Benne van a mi megváltásunk, a bűnök bocsánata. Ő a láthatatlan Isten képmása, és minden teremtmény elsőszülöttje, mert benne teremtetett minden az égben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, a trónusok és uralmak, a fejedelemségek és hatalmasságok. Minden őáltala és őérte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az egyháznak a feje; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy az övé legyen az elsőség mindenben. Mert úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjon az egész teljesség, és hogy általa engeszteljen ki magával mindent, ami a földön és a mennyben van, azáltal, hogy békességet szerzett keresztjének vérével.

Evangélium (Lk 23,35-43)

A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt [Zsolt 22,8]: ,,Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!' A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták, és azt mondták: ,,Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!' Felirat is volt fölötte: ,,Ez a zsidók királya.' A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: ,,Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!' De a másik leintette ezekkel a szavakkal: ,,Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.' Aztán így szólt: ,,Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.' Ő azt felelte neki: ,,Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!'

Szentbeszéd

Magam elé képzeltem ennek az eseménynek, és helyzetnek azt a két mondatát: „Uram emlékezzél meg rólam, ha majd elérkezel országodba.”; mire Jézustól a válasz: „Még ma velem leszel a Paradicsomba.” És elképzeltem ezt, hogy elhangzik a párbeszéd, de én nem tudom, hogy hol játszódik. Azt tudom, hogy Jézus és egy másik ember beszélgetnek, de nem tudom, hol játszódik. És tudom, elképzeltem újabb és újabb helyzeteket, és arra jutottam végül, hogy lehet egy élet is rövid lenne ahhoz, hogy kitaláljam, hogy ez a párbeszéd, két keresztre feszített valaki között történik. Hogy az egyik keresztre feszített ember, aki nemsokára meg fog halni, egy másik keresztre feszített személynek mondja ezt, és másik keresztre feszített haldokló válaszolja. Valószínűleg egy élet is rövid lenne, hogy én ezt magamtól kitaláljam. Hogy ez a beszélgetés ebben a helyzetben le tud zajlani. És bocsássatok meg ezért a szóért, mindjárt eljutok ide is, meg érteni fogjátok, hogy miért mondom ezt. Bocsássatok meg érte, de volt bennem, miután rácsodálkoztam arra, hogy ez a kereszten elhangzó beszéd, hogy azt mondjam: „Hűha!” Hogy egy igazi király beszél csak így, akinek olyan méltósága van, haldokolva, keresztre feszítve, igazságtalanul megtörve is, hogy Ő azt tudja mondani: ”Még ma velem leszel az én országomban.” És amiért előre bocsánatot kértem, az az, ahogyan azt elképzelem, a fiatalok erre azt mondják: „Hú, ez királyság. Ez nagyon király.” Elnézést hogy ezt mondom, de hogyha valamire azt lehet mondani, hogy: „Na ez királyság! Ez király.” Akkor éppenséggel erre a valakire és erre a helyzetre, hogy ebben a helyzetben valaki azt mondhassa, amit mond, azzal a méltósággal, amivel mondja.

És aztán így vittem tovább ezt a gondolatot, hogy mit mondhatnánk el, hogy ha valakire úgy rádöbbenünk, rácsodálkozunk, hogy „Nahát, na ő egy igazi király!” Hogy mitől igazi király egy igazi király? És az első talán az, hogy a király őrzi a rendet. A rend őre. A rend kinyilatkoztatója.

Jézus hogyan király? Hogyan hatalmas király? Úgy hogy a rendet, és a rendetlenséget nem csak egymással szemben látja. Amikor Jézus megengedi ezt a felháborító és embertelen rendetlenséget, ami vele történik, ez minden csak nem rend. És minden csak nem rendes. Hanem szívbe markoló rendetlenség. Hogy lehet, hogy egy király megengedi ezt az embertelen rendetlenséget? Úgy hogy a rendet és a rendetlenséget nem csak egymással szemben látja. A nagy király látja, hogy a rendetlenség hogyan része a rendnek. És amikor egy nagy király látja, hogy a bűn hogyan része az üdvösség történetének, hogy a gyengeség hogyan része a megdicsőülésnek, hogy az ember voltunk, hogyan része a megistenülésnek. Mikor valaki a rendet, és a rendetlenséget nem csak egymással szemben látja. Akkor hatalmas király lesz, és azt mondja: „Eljött a pillanat.” Nem minden pillanat ilyen. Néha az a pillanat van, hogy azt mondjam: „Ez a rend, az meg nem az.” De néha eljön egy pillanat, s ezek nagy misztériumba gyökerező pillanatok, mikor a nagy király azt mondja: „Most megengedem a rendetlenséget, mert ez a rend része lesz.” És hogy éppen attól van rend ebben a világban, azért bízhatunk a rendbe, mert még a rendetlenség is belefér. Ha a rend és a rendetlenség csak egymással szemben áll, sok vér fog még folyni. A rendetlenség a rend része. Ezt mondja a nagy király. És attól nagy király, hogy fölismeri azt a pillanatot, amikor azt megengedheti.

Második, éppenséggel a király az, aki kihirdeti a törvényt. És tudja is a törvényt, és tudja hogy a törvényre szükség van. És főleg az Ószövetség embere számára, az Istennel való kapcsolattartásnak az alapja, hogy van törvény, amit Isten adott, és ezt a törvényt az ember igyekszik megtartani. És egy haszid történetben egy asszony, már évek óta nem tud megfoganni, és nem tud gyereket szülni. És rettenetesen keserű már, és nap, és hét, és hónapszámra zokog, és sír, és az utolsó szalmaszálként elmegy a rabbihoz, aki csodatévő hírében áll, és leborul előtte, és azt mondja: „Mester, mester kérlek, tegyél velem valamit, gyereket szeretnék!” A rabbi ránéz, azt mondja: „Egy éven belül gyereked fog születni.” Az asszony hatalmas bizalommal megy, megy és már kiáltja az utcán, hogy: „Meghallgatásra talált az imám, gyerekem lesz!” És ahogy elmegy az asszony, egyszer csak megjelenik egy angyal, és azt mondja: „Rabbi, te anélkül ígérted meg ennek az asszonynak, hogy gyermeke fog születni, hogy Istennel megbeszélted volna. Ezért a törvény értelmében súlyos büntetésben lesz részed. Ki leszel zárva az üdvösségből.” Erre a rabbi elkezd táncolni. Táncol, és örül, és ujjong. És az angyal meglepődik. „Nem érted mit mondok? Azt mondtam, mert nem tartottad meg a törvényt, anélkül, hogy Istennel megbeszélted volna, mondtad az asszonynak, hogy gyereket fog szülni, ki leszel zárva az örök örömből. Nem érted?” Mire a rabbi még erősebben táncol, alleluját mond, és azt mondja: „Istenem akkor most minden ellenszolgáltatás nélkül foglak szeretni. Végre! Végre igazából szerethetlek téged. Micsoda megkönnyebbülés!” A nagy király tudja mi az, ami több mint a rend. Ez nem jelenti azt, hogy ne tudná, mi az, hogy rend, hanem csak tudja, hogy mi az, ami annál több.

Aztán a harmadik, a királynak az a dolga, hogy igazságot tegyen, hogy igazságot szolgáltasson. „Mátyás az igazságos.” Hogy legyen igazságos király! XX. Századi misszionárius, egy archaikus törzshöz ment, és ott ahogyan azt ő tudta, hirdette az evangéliumot. A törzs tagjai közül néhányan fogtak egy lándzsát, ki-ki egyet. Átszúrták. Meghallotta a hírt a felesége. Új keresztény gyülekezet. Hogy a felesége hallja, meghalt a törzsnél a férje. Nekiáll imádkozni, és úgy dönt ő is odamegy. Veszi a kis cuccát, és odamegy ugyanahhoz a törzshöz, ugyanazokhoz az emberekhez, és elmondja nekik: „Én vagyok a felesége.” A nagy király az igazságot nem hatalommal akarja érvényre juttatni, hanem megáll az igazsággal szemben, és hagyja, hogy az igazság őbenne érvényre jusson. És amikor teljesen engedte, hogy az igazság őbenne érvényre jusson, azzal áll ki. Nem pedig a hatalommal.

Aztán a negyedik, ez az utolsó. A királynak az a dolga, hogy a birodalmában jólét és jóllét legyen. Beleértve a békét, a békességet, és minden egyebet. Jólét és jóllét legyen. De mit tesz a nagy király? Megint kérlek, ne botránkozzatok meg. Az Apple alapítójáról szeretnék néhány mondatot szólni. Amikor pontosan tudta, hogy meg fog halni, egészen világos lett számára, akkor az egyik utolsó beszédében azt mondja: „Egészen világosan találkoztam azzal, hogy meg fogok halni. Ez számomra is felemelő módon, nagyon szabaddá tett engem, mert ahogyan biztosan tudom, hogy nemsokára meghalok, rájöttem, hogy nincs veszteni valóm. S ha nincsen veszteni valóm, hiszen úgy is meghalok, akkor miért ne élhetnék a szívem szerint?” A nagy király tudja, hogy halandó, hogy meg fog halni, és mert tudja, hogy meg fog halni, azt is tudja, nincsen veszteni valója. És az igazi jólét és jóllét mégis csak az, amikor látom, hogy a halálon túl van az élet folytatása. Hogy már csak azért sincs veszteni valóm. És hogy úgy akarok élni, hogy érdemes legyen folytatni.

Örökbe fogadta és lejegyezte: Adler János