Lk 2,16-21 - Szűz Mária, Isten anyja (főünnep) (A év)

2014.01.01.

Megosztom
Elküldöm

Evangélium (Lk 2,16-21)

A pásztorok sietve elindultak, s megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint az angyalok előre megmondták nekik. Ezután eltelt nyolc nap, s a gyermeket körülmetélték. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna. (1:14)

Szentbeszéd

Mária szívébe véste szavaikat és gyakran elgondolkozott rajtuk. Nem csak a mai szentírási történetben halljuk ezt, hanem az angyali üdvözlet kapcsán is, ahogyan Gábor angyal köszönti Máriát és elmondja az üzenetet. Akkor utána azt írja a szent szerző, hogy és akkor Mária gondolkodóba esett, miféle köszöntés ez. És azután a tizenkét éves Jézust, amikor visszamennek érte a szülei, megtalálják és ott elmondja, amit elmond, akkor ott Lukács evangélista úgy fejezi be annak a történetnek a közreadását, hogy és akkor Mária szívébe véste ezeket a történéseket. Tehát itt valami visszatérő motívumról van szó, arról, ahogyan Mária szívébe vés valamit, megőriz valamit és elgondolkozik rajta. S erről szeretnék most beszélni Máriának, Isten anyjának az ünnepén, hogy mit jelenthet számunkra az a fajta gondolkozás, ami a hitünknek része, sőt elevenítője. Az a fajta gondolkozás, ami érinti az emberi szívet, és valamiképpen az Isten titkához is közel tud kerülni. Mit jelent ez, hogy elgondolkodni az üdvösségtörténet eseményein a saját életünk összefüggésében?Először is azt jelenti, ami megtörténik akkor, amikor valaki szívébe vésve a szavakat visszaemlékezik rá, hogy az emlékezéssel együtt nemde az élményt is fölidézzük? Nem egyszerűen csak arról van szó, hogy fölidézem magamban pusztán csak a gondolatiságában: ez és ez történt. Hanem újból átélem az eseményeket, hiszen a szívembe véstem, nem egyszerűen csak információként raktároztam el. És akkor az élmények, az érzések, a megrendültség, minden, ami ott van, előtör és elérhetővé válik. Tehát elgondolkodni többek között azt is jelenti, hogy élményszerűen a tapasztalathoz hozzá tudok jutni, hozzáférek, és ismét átélhetővé válik valami. Például Mária esetében ahogy visszaemlékszik arra, ahogyan Gábor angyal megjelenik, egyszer csak átélhetővé válik a saját csodálkozása az üzenet nyomán a saját megrendültsége, és aztán ebből fakadhat egy gondolat, hogy: nahát Isten mennyivel több, mint én. Hogy Isten milyen hatalmas és lenyűgöző, és közben ebben a megrendültségben megjelenik egy másik gondolat: és mégis terve van velem. Hiába vagyok egy egyszerű, kicsi valaki, a nagy Istennek van valami terve velem, s ez engem megrendít, de közben valami cselekvésre is indít.És nyilván most hozhatnánk Mária életéből nagyon sok eseményt, amit hasonlóképpen idézhetett föl az emlékezésben átélve és megtapasztalva azt, ami vele történt. De például azt is gondolhatjuk, amiről nem tudunk a szentírásban, csak hát utalásszerűen, hogy nyilván, amikor az összeírás kapcsán mentek és mentek és nem találtak helyet a szálláson. Éppenséggel Mária valószínű arra is visszaemlékezett, hogy milyen nehéz volt ez, de közben József velem volt. És mikor élményszinten valaki fölismeri ezt, egyszer csak azt tudja mondani: nahát, hiszen akármilyen nehéz is volt, Józsefen keresztül valami biztonságérzetem támadt. Józsefen keresztül valamiképpen megéltem azt, hogy az Isten egy gondviselő Isten, mellém adott valakit. Vagy hogy milyen szerethető is számomra József, aki éppenséggel elbocsájthatott volna, de nem, most vállalja velem ezt a nehézséget és elérhető számomra és biztonságot teremt nekem. Akármilyen nehéz helyzetben is vagyok. Ez tehát az első. Mit jelent, hogy Mária elgondolkodik, miután szívébe vésett valamit? Hogy élményszinten az érzésekből a tapasztalatokból elérhető számára valami, ami aztán mozdítja őt és erőforrás lesz.A második. Amikor az elgondolkodásunkban nagyon szikáran tényeket tudunk leszögezni és ez válik valamiképpen a hitünk erejévé. Amikor valaki azt mondja, például hogy Mária azt mondja: képes voltam gyermeket szülni. Megszültem. Alkalmas vagyok rá. Alkalmas voltam az életre. Mert itt van, egészséges, én szültem. Rajtam is múlott, hogy most itt van. Meg tudtam csinálni. Ez ténykérdés. Itt van a fiam. Ez ténykérdés. És aztán, ahogy elgondolkodik azon: nahát, ahogy megszületett ez a gyermek, egyszer csak messzi idegenből emberek jöttek és fontos volt nekik a fiam. És aztán jöttek pásztorok és ők is ott voltak a fiam születése után nem sokkal. Ezek tényszerű dolgok és ugyanúgy beépülnek az istenkapcsolatba, a hitéletbe. Vagyis vannak tényszerű dolgok, amelyekre egész biztonsággal tudok visszaemlékezni és azt mondom: igen, ez már megtörtént, elvehetetlen, ez így volt.Aztán a harmadik. Úgy nevezhetnénk ezt, hogy a körültekintő gondolkozás. Ahogyan például az angyal köszönti Máriát, és Mária elgondolkozik hogy: De hogy is lesz ez? Hát férfit nem ismerek, hogy fog akkor ez történni? Hogy Mária esetében újból és újból történnek olyan események, amelyeken úgy gondolkodhatott el, hogy: Hej haj, most akkor menekülnünk kell Egyiptomba. Hogy lesz ez? Miből fogunk élni? Hol találunk ott valami helyet? A körültekintő gondolkodás is például abban az összefüggésben, hogy azt mondja nekem az angyal: Kegyelemmel teljes, áldott vagy te az asszonyok között! Aztán Erzsébettel való látogatásnál: Boldog vagy Mária! És mindez egyáltalán nem állt ellentétben azzal, hogy nehézségeket kell megélnem. Hogy Mária ahogy körültekintően gondolkodott az életről, azt mondhatta: Igen, attól, hogy áldott vagyok és a kegyelem ért engem, nem jelenti azt, hogy ne kelljen használnom az eszemet. Hogy Isten nem fogja helyettem tenni azt, amit nekem kell tenni. És ha valamit nekem kell átgondolni, azt nekem kell átgondolni. Tehát a körültekintő gondolkozás, ami a nehézségekkel is számol, azzal együtt, hogy eleven és éltető a spirituális dimenzió.Aztán a következő. A lényeglátó, értékfelismerő, a jelentőséget meglátó gondolkodás. Hogy tulajdonképpen mindabban, amit most átgondolok, ami eszembe jutott, amin elgondolkodom és elmélkedem, tulajdonképpen mi a lényeg? Mi is itt, ami igazán fontos? Például mikor a tizenkét éves Jézust megtalálják a jeruzsálemi templomban és azt mondja: Hát nem tudtátok, hogy atyám dolgaiban kell lennem? S utána Lukács evangélista azt mondja: És Mária ezt a szívébe véste. Ez például egy lényeges mondat. S el tudom képzelni, hogy Mária újból és újból visszatért ehhez a lényegi mondathoz. A fia azt mondta: atyám dolgaiban kell lennem. És amikor a körültekintő, megfontoló gondolkodásban esetleg valami zavar áll be, nem lehet látni, hogy mi pontosan hogy is lesz, akkor egyszer csak jön ez a lényeglátó gondolkodás. Például, ahogy Mária elgondolkodik Gábriel angyal köszöntése után: De hogy is lesz, meg mint is lesz? S akkor egyszer csak egy másfajta gondolkodás jelenik meg, és ebben a másfajta lényeglátó, jelentőséget felismerő gondolkozás révén hangzik az el: Legyen nekem a te szavad szerint! Nem azért, mert hogy az előző fajta gondolkozásban lépésről lépésre valami következtetésig jutott volna, ott megmarad a bizonytalanság. De egyszer csak kiemelkedik valami lényegi dolog. Például az: De hát ezt az Isten üzeni nekem. Hát ez a lényeg. Nem az a lényeg, hogy ezt most pontosan értem-e vagy nem, tudom-e, hogy hogyan lesz, vagy nem, hanem hogy Isten üzent. Akkor az legyen úgy, mert Ő mondta. Ez a jelentőséget fölismerő lényeglátó gondolkozás.Aztán a következő. (Már csak kettő van. Jaj! Majd levezeklem valahogy ezt a hosszú beszédet. Mindenesetre az utolsó előtti.) A fölfedező, a kreatív gondolkozás. Amikor egyszer csak valami új összefüggés jelenik meg és valaki hirtelen meglát valamit, amit addig nem látott meg. Nem egyszerűen csak levezet valamit, nem is a lényeget ragadja meg, hanem valami újnak ad teret. Például, amikor Jézus János evangélista szerint megteszi az első csodáját. S akkor mit mond Mária? Azt mondja ott a szolgáknak: Tegyétek meg, amit mond! S egyszer csak ott a víz borrá válik Jézus magatartása nyomán. Mária összerak valamit úgy, ahogy senki nem látja azt. De Mária látja. És azt mondja: Legyen így, ahogy a fiam mondja. Sőt úgy tűnik, hogy Mária valami olyasmit is lát, amit abban a pillanatban talán Jézus még nem is látott. Vagy nem is úgy gondolt. Mert hiszen visszakérdez Máriának. Máriában ott van az a fajta teremtő, kreatív gondolkozás, amiben egyszer csak valami újnak adunk teret. Végül is Mária egész élete újból és újból, így is nézhetjük, valami újnak teret adó gondolkozásról, egy újnak teret adó gondolkozásig vezet. Ezért születik valami nagyon-nagyon új ezen a földön kétezer évvel ezelőtt.És aztán az utolsó gondolat. Az egyben látó, összefüggéseket fölismerő gondolkozásmód. Ahogyan fölülről ránézek valamire, amikor folyamatokat képes vagyok fölismerni. Itt nem elsősorban a lényeget látom meg, hanem az összefüggéseket a maguk egészében. És például Mária látja saját életének az eseményeit visszaidézve azokat, és azt mondja: Jézus születése is milyen váratlan esemény volt, mennyire nem tudtam, hogy az hogy lesz. S aztán kaptam jövendöléseket és ezek is milyen fájdalmat is ígérő jövendölések voltak, amikor megtörtént a találkozás ott a templomban. És aztán el tudjuk képzelni például azt, ahogyan amikor üzennek Jézusnak, hogy: Anyád és rokonaid kint várnak. S akkor mit válaszol Jézus: Ki az én anyám? Kik az én rokonaim? Ez abban a pillanatban egy nagyon fájdalmas élmény. De hogyha egy összefüggésbe helyezzük, és Mária fölidézi azt, már tizenkét évesen is mit mondott a fiam? Atyám dolgaiban kell lennem. Akkor amit most üzen, biztos nem bántani akar engem, ennek megvan a maga jelentősége, csak lássam azt a nagy összefüggésben. És ahogyan Mária ölébe fektetik a fiát, miután leveszik a keresztről. Hogy ott megjelenhet egy gondolat, ami azáltal jelenik meg, hogy nemcsak a pillanat van, hanem mindez egy folyamatnak, egy összefüggésnek a része. S eszébe juthat az, ahogyan Jézus azt mondja: Az Emberfiának ezt el kell szenvednie, de harmadnapra föltámad a halálból. S egyszer csak jön egy megerősítő gondolat az összefüggéseknek, a folyamatoknak, az egységben látásnak a világából.Itt a vége. Vagyis hogy még egy szilveszteri nap után is, kicsit kókadtan, legalább hatféleképpen gondolkodhatunk az üdvösség fontos eseményeiről. És mindezt, hogyha gyakoroljuk és éljük, ahogyan föltételezhetően Mária is ebben élt, akkor a hitünk nagyon termékeny talajról gyökeredzik.

Örökbe fogadta és lejegyezte: Székely László