Kezdőlap‎ > ‎Programjaink‎ > ‎2009‎ > ‎

Kirándulás a Vértesben 2009

2009.09.26
Helyszín: Vértes


Az első pálferis kirándulásra tavasszal, erős kételyekkel indultam el, mert túl sokan jelentkeztünk. El sem tudtam képzelni, hogyan érzi jól magát 100 ember az erdőben. Iskolás emlékeim szerint már 30 zajos fiatal is el tudja venni azt a hangulatot, a csendet, amiért az ember a természetet választja.. De a túra nagyon jól sikerült, így már alig vártam az őszi kirándulást.

A korai indulás- szombaton reggel 7 órakor találkoztunk a Déliben!- sem tudott eltántorítani a szándékomtól. Álmos tekintettel utaztunk a vonaton, ahol a szervezők színes lapjaikkal akarták feldobni a reggeli hangulatot. Ekkor még nem gondoltam, hogy egy félnapos vidám játék veszi kezdetét. Mindenki írt magáról 2 tulajdonságot, ami alapján megtalálható. Szerencsére éretten viselkedtünk, és a 70 résztvevőből nem írták mindnyájan, hogy álmosak és nem szeretnek korán kelni. Így több óránk volt arra, hogy a kalapból kihúzott tulajdonságok alapján, kérdéseink segítségével megtaláljuk a hozzá tartozó embert. Tanulmányba illően mindenki másképp oldotta meg a feladatot. Volt aki minden lehetőséget megragadott és többször kitartóan kikérdezte a társaságot egyenként. Azt a kérdést, hogy szeretem- e a máglyarakást és azt, hogy biciklivel járok-e az előadásokra, magam is sokat hallottam. Volt aki az alapkérdés kapcsán tovább szőtte a mondandóját és jó néhányunkkal jól elbeszélgetett. A türelmetlenebb típus csak ennyit kérdezett: Te írtad ezt?

Tetszett, hogy bárkit meg lehetett szólítani a feladat kapcsán. Délután 2 órára már csak 3-4 embernek nem volt meg a párja. Ebéd után egy hatalmas kört alakíthattunk ki, hiszen mindenki a párja mellé állt. Ezután 5 fős csapatokat alkotva dalszövegeket írtunk, amit az ellenfél próbált elmutogatni a társainak. A jókedv egyre fokozódott. Ehhez hozzájárult a szinte nyári meleg, amiért igen hálásak voltunk.

A látnivalókat nem tudom szavakkal leírni, ezért meg sem próbálom, inkább nézzétek meg a fotókat! Nekem a természet által elrejtett Vitányvár tetszett a legjobban, de egész nap szívet, lelket gyönyörködtető látványban volt részünk. Ezzel az érzéssel biztosan nem maradtam egyedül. Most már tudom, hogy egy jó társasággal nem lehetünk sokan az erdei kiránduláson.

Ha nem hiszed, járj utána! Akik egyszer már eljöttek, ők biztosan ott lesznek a következő pálferis túránkon is.

kirándulás 2009


Comments