Bevezetés Plébános atyámnak mondtam, hogy szeretnék előadást tartani, és mondta, hogy jó, csak ne kedden legyen. Úgyhogy azért van fél kilenckor, mert addigra tényleg le tudom rakni a napot, és már semmi nem érdekes. Mikor mondtam neki, hogy a hitről szeretnék beszélni, akkor azt mondta, hogy „hát az remek, abba bármi belefér”. Ilyen moldovai tökös-mákos…

Bevezetés Milyen érzések vannak bennem? Elhatároztam, hogy azzal kezdem, amilyen érzéseim voltak múltkor, mert ezek az érzések nagyon meghatározzák azt, és megadják a jellegét annak, ahogy tudok hozzátok szólni. Úgyhogy az érzések nagyon fontosak. És nagyon sokféle érzésem volt. Elég ambivalens érzések, és főleg a negatív érzéseken töprengtem el, hogy miért vannak bennem. Most, hogy…

Ott szeretném folytatni, ahol abbahagytam ezt múltkor. Vagyis azzal, hogy mit jelent egy pici ember számára – és fõleg a pici ember számára, amikor már nem pici, hanem megnõ – az, hogy milyen lehetõségek és adottságok között nõtt föl a mínusz kilenc hónapban, meg aztán az elsõ plusz kilenc hónapban. És most egy kicsit elszakadnék…

Ott hagytam abba a múltkori gondolataimat, hogy megpróbáltam összeszedni néhány pontba, összesen hétbe, hogy milyen következményei lehetnek annak, amikor a bizalom vagy a hit mint alapvető emberi adottságunk nem tud úgy kiformálódni, ahogy az a legoptimálisabb lehet. És ennek aztán lehetnek negatív vagy nagyon negatív következményei is. Azokkal kezdtem, amelyek még viszonylag jó megoldásokat adnak…

A múltkor sikerült befejezni egy nagyon nagy témakört, mely csak az első pontunk volt abból a hétből, amely a hitet főleg lélektani megközelítésből, mint valami fejlődő folyamatot írja le, ami általánosan jellemző emberi jelenség. A második pont: ezt így definiálta az a kutató, akire hivatkozunk, hogy ez intuitív és projektív hit. Ez volt a definíciója.…

Ezt a kapcsolatot a hit felől nézve apavetően befolyásolja az, hogy milyen istenképünk alakult ki. Egyetlen egybe kezdtem bele, ezt be is fejeztem, amit úgy definiáltunk, hogy a „bíró” Isten. És mielőtt folytatnám, egy rövid részletet szeretnék felolvasni egy könyvből. Mégpedig azért, hogy próbáljam érzékeltetni azt, amiről talán mondtam néhány szót, de semmiképpen nem hangsúlyoztam…

Isten hozott benneteket! Sajnos eléggé ramaty állapotban van a hangom. Ez amiatt valószínű, mert szombaton tartottam egy lelki napot, és rengeteget beszéltem, és aztán vasárnap sem tudtam nagyon pihenni, és aztán… Szóval eljutottunk mostanáig és ma pedig, tudjátok egy ilyen állandó, egész napos beszédes napom van, úgyhogy egy picit tartok attól, hogy teljesen elmegy majd…

Ez a kilencedik, amiről nagyon fontos, hogy még szóljak. És aztán szeretnék majd általános következtetéseket levonni mindabból, ami most már tulajdonképpen két alkalom kapcsán is újból és újból a töprengéseimnek a tárgya. Ez az az istenkép, amit így fogalmaztam meg, hogy a kiszámíthatatlan és önkényes Isten. Az a valaki, akivel sohasem tudjuk azt, hogy hányadán…

Remélem, talán egy-két hét múlva tényleg találunk olyan helyet, ami a megnőtt létszámhoz elég lesz. Amikor elkezdtük itt szeptemberben, én nem gondoltam volna, hogy ennyien leszünk. Nagyon boldog voltam, hogy ez egy nagyszerű hely itt, jól el fogunk férni. Aztán most már nem így van. Ott tartottam, hogy belekezdtem néhány mondat erejéig a szégyen kérdésébe.…

A szégyen témájába kezdtünk bele, reményem szerint ezt most be fogom fejezni. Teljességgel kimeríthetetlen a téma, és a fajsúlya is nagyon hatalmas, és azért beszélünk róla kétszer egy ilyen alkalmon keresztül, mert a szégyenérzetünk, hogyha túlzottan eluralkodik felettünk …!!! Márpedig majdnem minden esetben beszélhetünk arról, hogy a szégyenérzet bennünk - miután a legritkább esetben van…

Rátérünk egy olyan témára, ami kapcsolódik a szégyen kérdéséhez, mégpedig az akaratnak és az akaraterőnek a kérdésére. Ott hagytam abba, hogy nagyon nehéz helyzetbe kerülünk akkor, hogyha mint okkal - a szégyennel kapcsolatban ez teljesen így működik -, hogyha olyan alapvető emberi vagy személyes adottságainkhoz vagy dolgainkhoz kapcsolódik a szégyen érzete, amelyek úgy jelentenek bennünket,…

Itt vagyunk még. Teljesen az a benyomásom, hogy valahogy egy könnyebb időszakban vagytok. Nem kell vizsgázni, meg ilyesmi, mert múltkor a végén sem voltunk ennyien, mint most. Ez az utolsó alkalom ebben az évben és ezért szeretném lezárni és befejezni ezt a nagyobb témát, ami a szégyen kérdése, és a szégyennek a ránk gyakorolt hatása.…

Eltelt az első nagy időszak Karácsonyig azzal, hogy arról beszéltünk, hogy hogyan juthatnánk el egy kiérlelt, és számunkra is megfelelő hitre, és két nagyon nagy témakört beszéltünk meg: az első, hogy a hit egy fejlődő folyamat, amely bennünk fejlődik, és amelynek adottságai meg vannak bennünk, akkor az első a bizalomnak a kialakulása szemben a bizalmatlansággal.…

A múlt alkalommal beszéltem arról, hogy fontos volna, hogy hitünk egészen gyökeret verjen a létezésünknek a mélyében. Hogyha a hitünk valahol előrébb megáll, és mondjuk, csak az erkölcs világáig ér le, vagy a szokások világáig, vagy a hagyományok világáig, akkor onnan is forrásozhat éppenséggel erő, és ez a hit nyilvánvalóan alakítani fogja az életünket, viszont…

Isten hozott Benneteket! Elnézést, amiért késõn kezdünk. Nagy teljesítmény, hogy ideértem Kereszttúrról. Azon töprengtem, hogy hogyan jutok túl a felüljárókon, de ki tudja, nem is biztos, hogy én nem tudok fölmenni rájuk, sõt, biztos, hogy én föl tudok menni rá, csak ha más megáll, akkor megáll az egész. De jöttem-jöttem, és ide értem. Közben bennem…