Magyarország egyik kiemelkedő minőségi borvidéke, ahol a szőlő- és bortermelés mintegy kétezer éves múltra tekint vissza, és ahol a szőlőművelés első írásos emlékei egyben a magyar szőlőművelés kezdeteiről is tanúskodnak. E történelmi borvidék a Balaton észak-keleti részén, a tóval párhuzamosan húzódó hegyvonulat lankáin, a hegyek által körülvett völgyek, medencék oldalain terül el. A balatonfüredi térség jelentősége akkor kezdett nőni, amikor 1211-ben a Tihanyi Apátság tulajdona lett. A papoknak, szerzeteseknek köszönhetően a szőlőművelés és a borászat színvonala évtizedekkel megelőzte más tájak fejlődését. A török idők visszavetették, a XVIII. században azonban ismét fellendülés következett. A XIX. század közepére pedig Balatonfüred már a Balaton legfontosabb városa lett, ahol az ország előkelőségei bálok, ünnepek alkalmával találkoztak, s mulattak a kiváló fehér borok társaságában. Ma is Balatonfüred a borvidék központja, és 1987 óta a „Szőlő és Bor Nemzetközi Városa” cím birtokosa.
A borvidék összterülete: kb. 6445 ha. Hegyközségi tagok 500 m2 feletti szőlőterülete: kb. 2143 ha. A borvidékbe tartozó települések száma: 24, a nyilvántartott pincészetek száma: 62.

Balatonfüred-Csopaki körzet: Alsóörs, Aszófő, Balatonakali, Balatonalmádi, Balatonfüred, Balatonszőlős, Balatonudvari, Csopak, Dörgicse, Felsőörs, Lovas, Mencshely, Örvényes, Paloznak, Pécsely, Tihany, Vászoly
Zánkai körzet: Balatoncsicsó, Monoszló, Óbudavár, Szentantalfa, Szentjakabfa, Tagyon, Zánka településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.

A terület éghajlata szélsőségektől mentes, kiegyenlített. A viszonylag enyhe telet korai kitavaszodás követi, majd a nem túl forró, de hosszú nyár, s a többnyire hosszú, derűs, száraz ősz. Az évi középhőmérséklet 10 C° körüli; a napsütéses órák száma meghaladja a kétezret. A Balaton víztükre megsokszorozva veri vissza a napsugarakat, ez kedvezően befolyásolja az éghajlatot, mediterrán mikroklímát teremt a tó környékén.
A borvidék talaja rendkívül változatos. Előfordulnak a fillitpalán, permi vörös homokkövön, triász-mészkövön, dolomiton, bazalton, bazalttufán létrejött talajok, de megtalálhatók a pannonagyagon és homokon, márgán és löszön kialakult rendzina és erdőtalajok is. Főként Balatonfüreden és környékén jellemző a feltűnő vörös szín, mely a permi vörös homokkő magas vasoxid tartalmáról árulkodik.
A Balatonfüred-Csopaki Borvidék változatos talaján sokféle szőlőt termesztenek. Némelyeket nagyobb mennyiségben, másokat csupán az érdekesség kedvéért, illetve kísérleti jelleggel. A Balatonra néző, déli- délkeleti fekvésű szőlőtáblákban a tó kedvező fény- és hőgazdálkodásának köszönhetően kiváló minőségű gyümölcsök érnek. Elsősorban fehér borszőlő fajtákat telepítettek, de némely pincészetek, főként a Tihany környéki ültetvényeiken, igazán ízletes vörösbort adó fajtákat is termelnek.
A borvidéken alapvetően két borstílust szokás megkülönböztetni. A Balatonfüreden és környékén készített borok testesebbek, tüzesebbek, magasabb extrakt tartalommal és alkohollal, míg a csopaki borok tartózkodóbbak, kecsesebbek, finom illattal, zamatokkal.