Az új vallási kultúrformák és ezek erősségei

Az új vallási kultúrformák és ezek erősségei.

Isten hozott benneteket! Köszöntök mindenkit!

Kibírtátok az előző két alkalmat, és jótett helyébe, jót várj, és akkor ma már talán tudok olyan megközelítésből is beszélni, aminek az aktualitása vagy a ránk vonatkoztatottsága egyértelműbb vagy a hasznossága nyilvánvalóbb.

Hat olyan pontot ígértem, amelyekről Maria Widl beszél, aki egy konferencián egy sokéves kutatás eredményeit foglalta össze, és a kutatás, illetve az előadás címe az volt, hogy Új vallási kultúrformák. Megpróbálnánk megnézni azt, hogy ez Európában hogy néz ki, és mit jelentenek ezek az új vallási kultúrformák, és aztán mi ebben hogyan vagyunk részesek, ez hogyan érint minket, és aztán ez hogyan hat ki a mi hitéletünkre. A hitélet alatt, itt most egészen sok mindent gondolok, és a szó legtágabb értelmében használom ezt a kifejezést. A kultúra és a személyes hit összefüggésében vagyunk egyébként… és egy olyan jópofa dolgot hallottam! Képzeljétek el, hogy a kultúra milyen nagyban befolyásolja az embert! Hatalmas világosságot gyújtott valaki a fejemben néhány nappal ezelőtt, és elárulta azt nekem, amit most szeretnék veletek is megosztani, hogy olyan, hogy kockás ing, olyan nincs! J Tudjátok? Tehát itt, most látszólag néhányan most kockás ingben vannak, azonban ez nem létezik, mert ez valójában négyzethálós ing, és kockás ing, az bizony nincs, mert az egészen más! Ezt csak azért akartam elmondani, amit egy kedves műszaki értelmiségi barátom mondott el nekem, hogy mégse tévedjek ekkorát, tehát négyzethálós ing van! El tudjátok képzelni azt, hogy ez a téves kifejezés, hogy kockás ing, kimegy majd a divatból? Nem! Ez az, mert én sem! Valószínű, hogy így fogunk meghalni, hogy ezt rosszul mondjuk, és hát ebben is láthatjátok, hogy milyen nagy a hatása a kultúrának. Aztán a nézőpont! Ugyanezzel a valakivel beszélgettem tovább, és akkor kiderült, hogy ő az esküvőjére olyan kocsival érkezett, amelyre még csak dísztárcsát se rakott föl! Ez volt az esküvői autó! Dísztárcsa nélkül! Na, ehhez mit szóltok? Az egyik kedves ismerőse számon kérte rajta: Hát mond, hogy vagy te arra képes, hogy a saját esküvődön az esküvői autó, amin begördültök a leendő feleségeddel, dísztárcsa nélküli? Erre pedig ő, mint műszaki értelmiségi azt mondta, hogy: A dísztárcsának semmilyen funkciója nincsen az autó működésében, ezért a dísztárcsa felesleges volt az esküvőre érkezéskor. Erre pedig felpaprikázódott a kedves ismerőse, és azt mondta, hogy: Jól van! De akkor azt mond meg nekem, hogy a kocsi motorháztetőjén az a nagy csokor, na annak milyen szerepe volt, műszaki szempontból? Erre pedig a következő válasz érkezett, gondolkodás nélkül: Vákuumos eljárással helyeztük föl a csokrot a motorháztetőre, éppen ezért ennek volt létjogosultsága az esküvőn, mégpedig nem is annyira a csokornak, hanem a vákuumos eljárásnak. J Valószínű, hogy ha én megdöglök, akkor sem tudom úgy látni a világot, ahogy az én kedves barátom látja, ő meg valószínű, hogy nem bírja úgy látni, ahogy én! Nyilvánvaló, hogy ennek megvan a nagyon sok kulturális oka. Na, ez csak egy ilyen röpke bevezetés volt. Ja, hát egy másik…nehogy már annyira beleszaladjunk itt a komoly dolgokba... este van már, fáradtak vagytok, lazítotok, pihiztek… Kinyitottam a postaládát néhány nappal ezelőtt, és a következőt találtam benne, egy brekit, amin ez szerepelt: Az igazi öröm az, ami egyedivé tesz! Körbe is adom most, szabad megsimogatni! Ez aztán egy igazi XXI. Századi kultúrhatás, és kérlek benneteket, hogy ne fordítsátok meg, mert autóreklám van benne, és nem Toyota. J

1. Ezek az úgynevezett új vallási kultúrformák, ami egy hatalmas gyűjtőfogalom, a tradicionális keresztény szempontból vagy nézőpontból, nem értelmezhető azon berögződések szerint, ahogy pedig úgy szeretnénk. Nem értelmezhetőek úgy! Ugye, erről beszéltem néhány szót, és a haragom fölött nyugodott le az a nap. Mert éppen úgy fejeztem be, hogy dühöngtem, hogy, hogy a csudába lehet az, hogy elvileg az lenne a feladatunk, hogy segítsünk minden embert, hogy az Istennel való kapcsolata tudjon gazdagodni, és akkor a New Age-re hivatkozva, egy kalap alá veszünk nagyon sok mindent, de ez még nem is volna olyan nagy baj, hanem az a baj, hogy az embereket is belegyűrjük ezen kalap alá, és akkor úgy köpködünk! Azt mondjuk, hogy ha kiejted a szádon azt, hogy meditáció, akkor nem állok veled szóba! A keresztény ember nem meditál! Mondok ide egy történetet. Egy 16 éves ifjú hölgy odajött hozzám és azt mondta nekem, hogy ő most nem tudja, hogy ő most keresztény-e még vagy nem? Miért jön hozzám, én ezt honnan tudjam? De ő erre azt mondta, hogy szokott néha meditálni, és felmerült benne az a kérdés, hogy az most keresztény dolog vagy nem. Szokott meditálni, és ez neki nagyon jólesik, és kinézi belőlem, hogyha néha, esetleg ha egyedül vagyok, akkor én is szoktam! J Ő pedig ezt most ilyen nagyon óvatosan kérdezi, és nem fogja elárulni senkinek. Erre mondtam neki, hogy: Hát mi az a meditáció? Mégis mit szoktál csinálni? Akkor erre elmondta, hogy ő ezt és ezt szokta csinálni. Erre mondom neki: Aha, ilyet én is szoktam! Csak én azt mondom erre, hogy szemlélődő imádság, de mindegy mert én is szoktam ilyet csinálni. Akkor erre azt mondta, hogy na jó, de azért van egy másik nehéz dolog is: Atya, hiszel te a karmában? Hú! Hát ez egy 16 éves ember, most az élete forog kockán, hogy mit mondok! Akkor megint mi mást tehetek, minthogy megkérdezem tőle, hogy mi az, hogy karma? Mégis honnan tudjam én, hogy ő mit gondol ez alatt? Erre azt mondja, hogy: Hát a karma… és erre egy kiselőadást tartott nekem arról, hogy mi az a karma, hogy hát a tett, és a tettnek visszahatása van, amit vetünk, azt aratjuk, és hát hogy ez egy keleti gondolat, de nagyon tuti! Mondom neki, hogy: Hát, tudod, hogy a tetteinknek van következménye, hát ebben én is hiszek! Erre a válasz: Jaj atya, hát ez nagyszerű! J Hát te is hiszel a karmában, meg meditálni is szoktál! Hát ez óriási! Te egy ilyen modern pap vagy? Kérdezem tőle, hogy mi az, hogy modern? Nem utált meg egyébként, hozott nekem sütit, mert ez egy lakodalmon történt, és ameddig az ifjú pár táncolt, addig én karmáról, meditációról, és a posztmodern kultúráról beszélgettem egy 16 éves kislánnyal. Majd pedig megettük a somlói galuskát, és megállapodtunk abban, hogy én értem őt, ő meg keresztény!

Kapok egy többoldalas levelet, és milyen egy csacsi vagyok, hogy most ezt nem hoztam el, mert akartam, de nem találtam meg, mert ugye olyan nagy a rend nálam… Jaj, mi volt velem múltkor! Ezt már el sem merem mondani! Miért? Nektek mindenről tudni kell? Nem azért vagyok ám én itt, hogy az életemet idetegyem elétek! J Ez egy komoly előadás… Jött hozzám valaki… de ezt most nem mondom el, majd még erőt gyűjtök hozzá.

Szóval, kaptam ezt a néhány oldalas levelet, ami egy nagyon kedves levél, egy meghívó van benne tulajdonképpen, hogy nemsokára itt Budapesten, egy többnapos rendezvény lesz, a nem tudom én milyen egyesület szervezésében, és például lesz egy olyan programpont, hogy megszenteljük a Dunát. Hallottatok erről? Ez egy indiai kezdeményezés, meg kell szentelni a vizeket, és attól majd jobb lesz nekünk! Most pedig Magyarországon is lesz ilyen, és egy hónap múlva meg kell szentelni a Dunát, és én erre kaptam egy meghívót, hogy én is vegyek részt a Duna megszentelésében. Akkor a levélben egy csomó dolog volt, hogy mit értek az alatt, hogy vallási kultúrformák, és egyáltalán. Például, természetesen lesz egy életfaállítás, a Duna szentelése mellett, akkor lesz aromaterápia bemutató, akkor lesz kétnapos asztrológia gyorstalpaló, akkor a nap, a hold és a csillagok köszöntése liturgikus tánc is lesz. Indián asszonyok bölcsessége kapcsán: Mit csináljak az életemmel, ha nyomorult vagyok című előadás. Akkor lesz: világpolgár előadja, hogy hogyan kell az interneten boldogságot szerezni? Van ilyen, hogy az előadó angol, francia, német, és világpolgár! Hát ehhez a feelinghez az is hozzátartozik! J Most tudom, hogy egy csomótok fejében az jelenhetett meg, hogy én gúnyolódom, pedig nem ezt teszem, hanem arra hívom fel a figyelmeteket, hogy ma ezzel találkozunk mindenhol, lépten-nyomon. Perszer, van egy kis meditáció, persze egy kis jóga is van, az mindenképp! Mert aztán jóga nélkül aztán nem lehetne ilyen három napot csinálni! A kereszténység jelenleg, ezen a nagy piacon: egyetlen szelet! Egy olyan kultúrában vagyunk, ahol ha valakit nem szocializálnak katolikusnak mondjuk, akkor számára ezek, egymás mellett állnak! Tehát van aromaterapeuta, van jógi, van katolikus pap, meg van a sámán. Akkor pedig, még magunk se tudjuk, hogy kitől, mit várjunk, de ezek egymás mellett szerepelnek. Nehéz most nekem beszélni, mert van aki szocializálódott valamelyik egyházban, van aki meg közületek sehol semmit nem kapott, és teljesen máshogy mondanám, ha ennek meg annak mondanám, de most mindegy, mert ez így van. Ha szocializálódtunk is valamelyik egyházban, akkor is, ez a kultúra roppant mód hat ránk!

Arról beszéltem, hogy itt más a tartalom, a forma, és a viszony az Egyházzal. Ebben a meghívólevélben például én nem azt kaptam, hogy mi egy szekta vagyunk, és utálunk titeket rohadt katolikusok, nem ezt kaptam, hanem azt kaptam, illetve azt kérték tőlem, hogy jelenjen meg a Katolikus Egyház is, és mutassa meg a nyitottságát a másság felé! A másságot itt most nagyon tág értelemben értve. Vagyis az új vallási kultúrformáknak az egyházakhoz való viszonya, A-tól Z-ig tart, de általában nem elutasító, hanem mindenféle lehet, de miután egy kulcsfogalom a nyitottság, ezért az erre való nyitottság is általában megjelenik.

2. Ezek nem szekták, nem mozgalmak, és nem ifjúsági vallások.

Nem szekták, mert a szektáknak az összes ismérve, nem alkalmazható rájuk. Nincs merev hierarchia, dogmatizált tanítás, kőkemény elköteleződés, ami pénzben is megnyilvánul, és szép lassan kizárja a szabadságot, egy csomó ilyen nincs. Nincsen nagyon határozott ellenségkép, hogy kikkel szemben határozzuk meg magunkat, mint ahogy a szektáknál ez általában van. Nincsen egy személynek az istenítése, vagy fölmagasztalása és a többi. Nincsen leegyszerűsítő teológia, hanem sokszínűség van és szabadság. Egyszóval: Nem szekta!

Nem is mozgalom! A mozgalom, ahogy én ezt értelmezem, valamiképpen piacjelenség. Vagyis a mozgalmakat, egy belső közösségi igény hozza létre, és azért jön elő egy mozgalom, mert valamire sokaknak igénye van, és a mozgalomban ez meg tud testesülni. Itt nem mozgalomról van szó, hanem sokkal több, mint egyszerűen csak valami igény, ami ilyen formában jelenik meg.

Nagyon sajátos módon nem igaz rá az, ami az előzményekre bizonyos szempontból igaz volt, hogy az ifjúságból jön. Az új vallási kultúrformáknak a derékhada, nem 30 év alatti, hanem inkább fölötti! Azt is lehetne mondani, hogy ezek iránt való érzékenység és az abból fakadó cselekvés, a 30 év fölöttiekre jellemző, azért, mert túlvannak már az első kulturális csalódáson. Vagyis egy ilyen anyagi elvű, individuális kultúrának a gyermekei, ebbe fölnőttek, elvégeztek egy-két egyetemet, nekimentek az életnek, van már néhány év tapasztalatuk arról, hogy milyen ez kint az életben, a barikádokon ez a kultúra, és kiábrándultak. Tehát kell nagyjából 25-30 év tapasztalat, és akkor egyszer csak nagyon erősen, mélyről följön valami spirituális igény és igényesség, párhuzamosan egyfajta a mi kultúránkból való kiábrándultsággal. Ez a kiábrándultság azonban nem olyan erős, hogy az illetők szakítsanak ezzel a kultúrával! Már csak ezért sem, mert hiszen az anyagi függés, az egzisztenciális függés, és egy csomó minden, az még őket tartja, de elindul az életükben egy ilyen keresés, egy ilyen szál! Ezért mondjuk 30 év körül, mindenki azért már egy asztrológushoz azért már elugrott. Tehát kerültél azért már egyszer egy olyan válságba, hogy így padlót fogtál, és azt mondtad, hogy nem tudod, hogy neked ki tud segíteni, de hallottál valakit, és akkor elmész hozzá. Vagy legalább, azért egy indiai jógit vagy mestert meghallgattál, hogy mit tud. Legalább azért egy kis írisz diagnosztika befigyelt! J Akkor pedig nyilván tegyétek hozzá azt, ami hozzáteendő! Tehát most tegyétek a kezeteket a szívetekre: Elmentek a Mammutba… Ne mond, hogy nem voltál ott soha! Azért, mert te a Duna Plázába jársz, azért ne vágjál föl! Akkor pedig, ahol a mozi van, azon a szinten, ott van egy ilyen archaikus arc, és be lehet dugni a kezed… Na, ne mondjátok már nekem, hogy azért már nem futott át a fejeteken, ugye! Már csak úgy a hülyeség kedvéért is, de bedugnám a kezemet, a mancsomat, hogy mit köp ki az a gép! J Azért idáig nem alacsonyodok le, azért hát mégis, na nem… Nem éreztetek ilyen ingerenciát? Hét dehogynem! Bedugtátok a mancsotokat? Be! Jaj, de jó! Aki most bólogatott, annak nagyon hálás vagyok! Mert akkor én is meg merem csinálni legközelebb, ha… J Jósasszony? Megvolt már? Összejött? Egy kicsi jósasszony, na! Csak egy kicsi! Próbáltad olcsón megúszni, ugye? Azért az ára, az visszatartott egy darabig, nem? Azért mégis öt rongy, hát… A jósasszony azért az még ugye elmenne, de ez ötezerrel van a baj! De aztán másnap is rosszul voltál, aztán csak megkérdezted azt a barátot, hogy mégis hol van az a jósasszony. Aztán elmentél, és mondott két dolgot, mondjuk valahogy úgy, mint nekem az írisz diagnoszta, hogy fekvőmunkát kellene vállalnom, mert… J Most miért nevettek? Nem nézitek ki belőlem? Azért kellene fekvőmunkát vállalnom, mert a csigolyáim nem bírják sem az álló, sem az ülőmunkát. Esetleg az úszásterápia, ez jutott még eszembe: Úszás közben lelkigondozást tartani! Milyen jó ötlet! Legyen az, hogyha nagyon elvesztem a fonalat, akkor ha öt ember jelentkezik, akkor megkomolyodok!

Szóval nem szekta, nem mozgalom, nem ilyen ifjúsági fityfiritty, hanem annál valami több, meg komolyabb.

3. Amikor valahogy benne vagy ebben a körben, akkor itt megjelenik egy személyes döntés, elkötelezettség, a hitelesség iránti igény és igényesség. Tehát akkor, ha már elmentél, akkor komolyan veszed, magad is elgondolkozol, hogy: Nem lehet, hogy váltani kellene, valami teljesen mást kellene csinálni? Tudjátok, hogy milyen sokszor hallom ezt? Ahogy ezt szokták mondani, hogy a szomszédok látják, ahogyan begördülök a kocsival, és akkor mit tudják mindeközben, hogy mi van itt belül, hogy mik a fájdalmaim, a szenvedéseim, a nyűglődéseim? Dehogy tudják! Csak a kocsit látják! Dehogy tudják azt, hogy most van-e kedvem azt a munkát csinálni vagy nincs, hogy azt értelmesnek tartom-e, hogy ezt a kultúrát éltetem tovább, és akkor most ennek az egésznek látom-e egyáltalán valami értelmét. Dehogy tudom, hogy van-e értelme! Ez még nálam is föl szokott merülni! Hú, de nagyképű mondat volt! J Ezt most abból a szempontból akartam mondani, hogy ti azt gondolhatjátok rólam, hogy hát egy pap, az tudja, hogy amit csinál, az értelmes, főleg, hogyha értelmesen csinálja. De ez nem így van!

Tehát: Maga választja. Az új vallási kultúrformáknak az elemeit mi magunk választjuk, és mi magunk rakjuk össze, azt ami mellett majd aztán személy szerint elköteleződünk. Ez jellemző, erre a jelenségre. Ha már így van, akkor hisz is benne: ő köteleződött el, személyes volt a döntése, ezáltal kialakul a hit. Egy kedves ismerősöm mondta azt, amikor már jóban voltunk egymással, hogy tudom-e, hogy létezik Magyarországon a Kerekasztal Lovagjai Rend? Mondtam már? Természetesen van valami kis vallási beütése, egy kis spiritualitás, egy kis ez, egy kis az, egy kis misztikum, egy kis liturgia, és arra szerződnek, hogy jót tegyenek az emberekkel. De nem gondolják úgy, hogy ehhez kereszténynek kellene lenniük, és miért kellene ezért a helyi Karitász szervezetben részt venniük, hanem kitalálnak hozzá egy ilyen valamicsodát, egy ilyen mázat, és ezt hihetetlenül élvezik! Na. Ősmagyarság! Az is ennek a kultúrformának az egyik nagyon közkedvelt eleme. A múltkor kapok egy levelet, és valaki azt írja, hogy járt a templomunkban és fölfigyelt arra, hogy a templomunkban lévő egyik-másik feszület, ősmagyar motívumokat hordoz. Felhívta a levél írója a figyelmemet arra, hogy nekem, mint katolikus papnak érdemes tudnom azt, hogy ez egy megszentelt hely! Ilyen egy jó szándékú, posztmodern, vallási kultúrformában leledző személy! Elmondta, hogy hol vannak ezek a motívumok, és hogy én legyek nyugodt, mert jó helyen vagyok! J Ugye, azon már meg sem lepődök, hogy valaki, amikor kijövök a Szentmiséről, akkor ezt mondja, hogy: Atya, ennek a helynek valami kisugárzása van! Ez egy ilyen klasszikus kifejezés. Vagy ez: Atya, neked van aurád! Micsodám van? Jó, hát ismerem ezt a szót! Tudjátok, hogy mát legalább öt ember látta az aurámat? Tényleg! Nem hiszitek? Legalább öt ember odajött a sekrestyébe, és közölte velem, hogy: Atya, szeretnék veled beszélni, négyszemközt. Bezártam az ajtót. J Erre ő: Atya, neked van aurád! Jó, tudom, mondtam. De mégis milyen színű? – kérdeztem. J Azt én is tudom, hogy van, de mégis milyen színű, méghozzá belülről kifelé haladva, mert úgy számít! Most megint biztosan azt gondoljátok, hogy megint ilyen primitíven gúnyolódok az aura fölött, de ez nem igaz! Csak azt akartam elmondani, hogy például, természetesen kialakulhat egy hihetetlen meggyőződés az aurában, de hogy ennek mi a jelentése, azt én nem tudom, de mondjuk egy beszélgetésnek, ez egy központi motívuma. Ha pedig én elfogadom, hogy van aura, akkor tovább tudunk beszélgetni, ha pedig nem fogadom el, akkor már baj van. Tehát szépen lassan ilyen hitigazságokká válnak, ezek a nem tudom én mik! Egyébkánt miért ne lehetne? Nem? Hát valami kisugárzásunk csak van? Dezodor, meg ilyesmi… J

4. Nincs önmagában zárt, logikus, dogmatizálható rendszer.

Tehát nem építik föl a hitigazságoknak egy olyan rendszerét, mint ahogy mondjuk a Katolikus Egyházban van. Ilyen nem létezik, hanem sok forrásra hivatkoznak, és a sok forrásból összeálló kép, nem kell, hogy egymásnak megfeleljen! Mondanám most ezeket a klasszikus forrásokat: lélektan, bölcsességi hagyományok, misztikus irányzatok, mint a szufi, a zen, a alternatív gyógyászat, természetgyógyászat, modern természettudományok, alternatív tudományok, más vallások és bölcseletek, mágikus gyakorlatok és minden egyéb, például az indián asszonyok bölcsessége. Ebből áll össze egy olyan valamilyen háló, mert ez nem is rendszer, mivel nem kell, hogy összeépüljön. Nincsen dogmatikus rendszer, hanem kulcsfogalmak vannak, és ilyen kulcsfogalmak köré épül ez a háló, vagy azok között feszülnek ki a meggyőződések. Mondanék most négy ilyen klasszikus kulcsfogalmat.

A tudat átalakítása. Tőlem rengetegszer szokták kérdezni, hogy: Atya, te melyik szinten vagy? A tudat átalakításában hol tartasz? - Hát mit tudom én? Ez egy ilyen kulcsfogalom itt, hogy ilyen szintek vannak, és akkor valahogy mindenki azért egy kicsit mester! Azért elvégzel egy tanfolyamot, és akkor befizeted az ötvenezret, és akkor kapsz egy szép lapot, és akkor rá van írva, hogy: Mester fok! Mindegy, hogy nem vagy az, de azért ezt szépen kirakod a falra, és akkor átéled ennek az örömét! J Mester! Ez egy szint! Igaz, hogy ugyanolyan rosszul érzed magad, de ez mégiscsak a falon ott van, hogy… El kell érni egy szintet, ezt muszáj, de legalább kettőt vagy hármat! Persze, amikor kialakulnak ezek a rendszerek, akkor azért úgy épülnek föl, hogy azért legyenek szintek, hogy azért érezhesd, hogy mész fölfelé.

Ami nagyon nagy pozitívum, hogy benne van az, hogy magammal kell valamit kezdeni, egészen addig a szélsőségig, hogy mindennek én vagyok az oka, mindenért én vagyok felelős, minden rám vonatkozik. Ez hihetetlenül megterheli a ma emberét! Mert ugye a pszichoszomatika, az minimum benne van! Nem? Test-lélek kölcsönhatása. Akkor meghallod azt, hogy még a náthádért is te vagy felelős, és ha elüt az autó, azért is te vagy a felelős, méghozzá azért, mert a lélek meg a test összefüggnek egymással. Erre pedig kapsz egy olyan terhet a nyakadba, hogy attól koldulsz! Azt sem tudod, hogy mit kezdjél magaddal! Eddig legalább valamennyire tudtál élni, de most kiderült, hogy még az összes betegségért is neked kell valamit kezdeni. Ez hatalmas teher! Én egyébként ezt most egy ilyen jó szándékú gúnnyal mondom, hogy úgy szoktam azon derülni, hogy egyfelől azt mondják sokan, hogy végre kikerültünk a Katolikus Egyház embert nyomorító pressziója alól, és utána magunkra veszünk olyan dolgokat, hogy attól koldulunk! Majd pedig úgy kell valakit ebből kiemelgetni, hogy ne gondolja azt, hogy mindenért ő a felelős! Ugye? A boldogság kulcsa nálad van! A sorsod rajtad múlik! Olyan az életed amilyenné teszed. Na, ezeket a végtelenségig lehetne mondani, és nagyon sok ilyen kulcskijelentés van. Ez pedig egy hihetetlen nagy teher! Ki szabadít meg ettől? Aztán itt van a testi és lelki egészség, mint kulcsfogalom. Éppen ezért futott fel annyira a mentálhigiéné is, mert ma már ha mentálhigiénikusan nincs ott a topon, akkor az már teljesen lemaradt. Ugye tíz évvel ezelőtt még azt sem tudtuk, hogy ezt most eszik-e vagy isszák! Ma pedig mindenki mentálhigiénés szakkönyvet ír. Bemegyek a XVIII. kerületi idősek otthonába, és ott nem takarítónő van, hanem mentálhigiénés kisiparos! Igen, mert a mentálhigiénés kisiparos a test-lélek kapcsán takarít! Tényleg, nagy betűkkel ki van írva, hogy: Mentálhigiénés szakember! Akkor kérdeztem egyszer tőle, amikor keresztúron voltam két évig, hogy: Te mégis mit csinálsz? Erre kiderült az, hogy ő a kultúros, és ő szervezi, mondjuk a mikulás műsort este a néniknek, évente egyszer. De ő most már nem kultúros, hanem mentálhigiénés szakember! Egyébként egy hihetetlenül aberrált szó, nem? De ezt csak úgy magunk között mondom. Hát aki ezt kitalálta, az nem volt magyar, az a legnagyobb baja… Testi-lelki egészség… Tehát jó ez, főleg a Katolikus Egyházunkra ráfér egy kis testi egészség kultúra, mert a testet nem tartjuk ám túl nagy becsben, és most persze ennek semmi köze nincs a kereszténységhez, hanem ahhoz a kultúrává vált nem tudom én mihez van köze, amiről azt gondolják, hogy az a kereszténység. A kereszténység nagy becsben tartja a testet, többek között, mert mondjuk a Szentlélek temploma! Azonban a torzult kereszténységnek nevezett kultúrában a test semmit se számít, és ez nagy baj! Emlékeztek? Sok-sok történetet mondtam már, hogy nem egyszer egy-egy beszélgetés ott kezdődik, hogy az illetőnek fáj a gyomra, fáj a szíve, fájnak a belei. A bélfájdalom az nagyon jó, méghozzá azért, mert a bél, a lélek tükre! Igen-igen, ez ténylegesen így van, és most nem viccelek! A belekben és a belsőségekben jön ki igazán a zűrzavar! A szem, az semmi. A bél, az már valami!

Aztán kulcsfogalom még a lelkiség is. Valamiféle lelkiségnek lenni kell, valami misztériumnak lenni kell, de annak a gyakorlati oldala a nagyon fontos. A lelkiség megélése a fontos, átélni valamit, elmenni, kimenni, fölállítani az életfát, körbemenni, megfogni egymás kezét, és a többi. Néhány évvel ezelőtt odajött hozzám valaki, és azt mondta, hogy ő most azt találta ki, hogy legyen egy olyan dolog, hogy egy csomó ember körbeáll, megfogja egymás kezét, és így köröket csinálunk a templomok körül, és hogy ő ebben kéri az én segítségemet, hogy álljunk körbe, és én szóljak a keresztény testvéreknek, hogy ez egy tök jó dolog. Ekkor majd átélünk valamit! Hatalmas igény van ilyesmire! Állandóan vágyunk arra, hogy a lelki tartalmainkat a testünkkel ki tudjuk fejezni! Ez nagyon fontos, mert az a lelkiség, ami a testben nem tud kifejezésre jutni, hát az csak egy egyszerű okoskodás, vagy nem tudom én mi. A test, az nagyon fontos! Most csak egy példát hadd mondjak el ehhez. Beszélgetek valakivel, és akkor ezt a következőképp fejezi ki: 14 éves voltam, amikor elveszítettem a szüzességemet. Miért pont 14 évesen? Akkor így beszélgetünk tovább, és azt mondja, hogy: Hát azért, mert a lelkem vitt! Aha! Ez pontos kifejezése annak, ami manapság történik! Vagyis, hogy a lelkünkben érzünk valami nagy igényt, hogy szeressenek, fogadjanak el, legyek valahol otthon, törődjenek velem, és a lelkünknek ezen igényeit, nem tudjuk hogy kifejezni a testünkkel. Ekkor pedig a ma kultúrája egyetlen dolgot ajánl, ez pedig nem más, mint a szexualitás! Hát mi mással fejezed azt ki, hogy fontos vagy, szeretlek, elfogadlak, béke van köztünk, megbocsátottam, és szükségem van rád? A lelkünknek az igényeit megpróbáljuk így kifejezni! Ez pedig egy nagyon egyoldalú, sivár kultúrája a testnek! Létezik a testnek spirituális kultúrája is, de ezt meg elveszítettük! Nem tudjuk, hogy azt hogyan is kell csinálni! Ez egy példa akart itt lenni. Akkor pedig belemegyünk ilyenekbe, és ez megtörténik mondjuk 14 évesen, és akkor 28 vagy 48 évesen döbben rá valaki, hogy hát az nem a testemről szólt, hát hogy szólt volna arról! Most jövök rá, hogy a lelkemről szólt, csak nem tudtam, hogy fejezzem ki! Mert a testemmel akarom kifejezni, hát ha már van nekem!

Éppen ezért ennek a lelkiségnek nagyon fontos eleme, hogy ezt a testtel ki lehessen fejezni, és éppen ezért táncolunk, és valóban olyan szép dolog a liturgikus tánc. Van egy kedves ismerősöm, és az mindig azt mondja, hogy számára a legnagyobb lelki élmény, a liturgikus tánc, mert ott tud valamit átélni! De a mi kultúránkban a táncnak szinte teljesen kiveszett a spirituális jelentése! A szakrális jelentése szinte megszűnt, és gyakorlatilag egy ilyen társkereső-szexuális jelentése maradt csak.

A negyedik kulcsfogalom pedig, a kapcsolati háló. Nem közösség, hanem kapcsolati háló! Lazán kapcsolódunk egymáshoz, a személyes elköteleződések alapján, te is füstölőt használsz, én is, neked is a szantál a kedvenced, és nekem is pont az, és akkor jól eldumálunk, megiszunk egy teát, és kiderül, hogy én a rózsateát szeretem, és hirtelen kiderül, hogy mi lelki testvérek vagyunk, mert egészen véletlenül én is a rózsateát szeretem. Ez a lelki ikerség. Jött hozzám egyszer egy hölgy, és azt mondta nekem, hogy: Feri atya, hallgattalak néhányszor a templomban, és bár nem vagyok keresztény, de azt gondolom, hogy talán te leszel az én lelki ikrem! J Ezt mondta! Ugye meséltem már ezt? Hát én persze nem tudom, hogy ez mit jelent, és akkor elkezdtünk beszélgetni, és akkor eljutottunk oda, hogy ő már többször járt persze Indiában, de ez nem annyira fontos, de ami viszont izgalmas, hogy van olyan minden nőnek, hogy férfi iker, meg minden férfinek van olyan, hogy nő iker. Akkor pedig a spirituális előrehaladás útján nagyon fontos, hogy megtaláljam az ikremet! Erre én meg mondtam neki, hogy akkor jól van, örüljünk együtt! J Erre mondja nekem, hogy ez most nem erről szól, hogy ennek mi itt most nagyon örülünk, és akkor én most elmegyek, hanem ugye ez úgy megy tovább, hogy amikor valaki rátalált a lelki ikrére, akkor azzal egy szakrális nászt kell valamiképpen elvégeznie. J Akkor ő azt mondta nekem, hogy ő abban biztos, hogy én legalább 90%-os vagyok, de csak a 100%-sal tudná elképzelni azt, hogy legyen meg ez a szakrális nász. Mondta, hogy azért is jött el, hogy kiderüljön, hogy most 90% ez nálam, vagy most tényleg 100%? Tehát ennyit a kapcsolati hálóról. Nem házasság, együttélés, gyerekek. Nem! Szakrális nász! Most nem akartam ezen gúnyolódni, mert mindeközben emögött tényleg az van, hogy hát a szexualitásnak megvan a szakralitása! Hogy a csudába ne volna meg! Persze hogy megvan! A kérdés csupán az, hogy te azt meg tudod-e élni vagy sem? 

5. Az új vallási kultúrformák, általában nem egyházellenesek. Legfeljebb kinek-kinek az egyéni életútja alapján van benne némi egyházkritika, vagy vannak sérelmek vagy ilyesmi. De úgy az egészről nem lehet azt mondani, hogy egyházellenes, inkább valóban keresésről és keresőkről van szó, a posztmodern korban. Átjárhatóság van az egyházzal. Tehát engem meghívnak, hogy szenteljem meg a Dunát, és én ezt nevezném átjárhatóságnak, oda-vissza. Néha a katolikus pap tűnik olyan személynek… Házasságkötések kapcsán szokott ez előjönni, hogy mondjuk van két fél, és egyik sincs megkeresztelve, és akkor azt mondják, hogy na jó, de hát az, hogy odamegyek az anyakönyvvezetőhöz, és akkor ő azt mondja, hogy az állam nevében te férj és te feleség vagy, ez azért nagyon kevés! Hát azért az én esküvőm meg az én kapcsolatom azért ennél több! De nincs forma! Hogy fejezzék ki azt, hogy ez több? Minden évben több ilyen párral is beszélgetek, és az mindig egy új kaland, hogy ki tudunk-e találni egy ilyen párnak egy olyan formát, ami jó nekik, meg nekem. Hát azért akármibe én se megyek bele, ilyen szakrális orgiába vagy valami ilyenbe azért nem megyek bele. J Például, éppen a múlt héten járt nálam egy kedves pár, és többször beszélgettünk egymással, hogy mi az, ami ki tudná fejezni az ő igényüket, és amire én katolikus papként igent tudok mondani. Akkor a végén abban állapodtunk meg, hogy az áldásnak, és ennek a szónak meg annak a tartalomnak, amit ez a szó kifejez, hogy áldás, nekik van jelentése: ezt tudják kérni és elfogadni egy katolikus paptól! Erre meg én azt mondtam, hogy ezt én nagyon szívesen közvetítem nektek. Jó lesz-e nektek az az áldás, amit minden házaspárnak szoktam adni? Azt mondták, hogy: Persze, az jó lesz nekünk is! Akkor eljöttek a templomba, egy mise után, mert misére nem kellett eljönniük, és akkor megálltak az oltár előtt, és akkor közvetítettem az áldást. Tudjátok, milyen mélyen megérintette őket? Száz katolikus házasságból egynél látom azt, hogy az áldásnak ilyen jelentése van, mint ennél a párnál, akik aztán az áldás után szépen hazamentek! Tehát van átjárhatóság, de eszük ágában se volt kereszténnyé válni! Nem is ezért jöttek, nem volt ilyen kérés, ilyen igény, én meg nem is nyomultam.

A korszerű vallásosság igénye. Korszerű, a szónak jó és rossz értelmében egyaránt. Tehát lehessen összeegyeztetni sok olyan piszoksággal, amiről nincs kedvünk lemondani. Azért ez a negatív oldal! Tehát lehessen úgy életfát állítani, hogy közbe azért ne kelljen kibékülni a haragosaimmal! Tehát nagy dolog az élet, megfogjuk egymás kezét, de azért téged továbbra is utállak, mert a kettőt nem hozom összefüggésbe egymással. A pozitív oldala az lehet, hogy az hogy korszerű, az azt jelenti, hogy élhető, ez meg azért egy nagyon lényeges dolog! Mert úgy tűnik, hogy sok esetben én bepasszírozhatok valakit A Katolikus Egyház hagyományos formái közé, és akkor ő teljesen elveszti az életkedvét. Hát ezzel akkor nem járunk jól! Nem kell őt passzírozni, hanem hagyni kell, hogy hadd jöjjön elő belőle az élet, és ennek keressük meg a formáit. Keresztény beütés lehetséges. Egy olyan valakire gondoltam most, aki egyszer meghívott, hogy nézzem meg a kereszt gyűjteményét. Kereszteket gyűjtött, gyönyörű szépek is voltak, és egy olyan Istenképe volt, hogy egyikőtöknek se kívánom! Én is kezet mostam utána, hogy nehogy valami átjöjjön… De kereszteket gyűjt, és gyönyörű szépek, és órákon át tud ennek a nagyszerűségéről beszélni, de egyáltalán nem érdekli őt, hogy az a valaki, aki a kereszten függ, mit mondott Istenről. Tehát nem érdekes, hogy Jézusnak volt egy Isten-képe.

6. Az új vallási kultúrformákban kereső emberek a posztmodern korban, nem fenyegetik a hitet. Ezt főleg a keresztény tesókáimnak mondom. Nem kell köpködni, semmit nem kell csinálni! Nem fenyegetőek, mert hiszen éppen azt keresik, csak nincsenek formák, nincs meg az a kultúra, mert nem hagyományozódott át, amiben a hit kifejezésre tud jutni. Gyakran olyan válaszokat találnak meg, amely az Egyházban is van. Ennek a tipikus példája volt, ezzel a fiatal lánnyal való beszélgetésem. Meditáció! Nálunk is van. Mi volt a másik? A karma! Hát az is van! Annak, hogy máshol keresnek válaszokat, annak sok oka lehet. Mondok egy-két klasszikusat: csalódás a keresztény kultúrában, kiábrándultság, közömbösség, tájékozatlanság, és még egy csomó minden lehet. Nem vagyunk túl jók a PR munkában! Nem tudom, hogy a nagy plakátjaink, azok mennyire… Mi volt a múltkor? Holtomiglan-holtodiglan. Talán az volt az utolsó. Nem azután volt még egy, az a tudásos, és akkor, mint valami bálványra néztek arra a… Ugye? Valami ilyen kép volt? Nem tudom. Titeket ez vonz? Hát hogy miket tud ez a Shakespeare William! J Szóval ebben csapnivalók vagyunk! Olyan gyakran tapasztalom azt, hogy egy-két személyes beszélgetés elég ahhoz, hogy valaki ilyen negatív vagy negatív-közömbös hozzáállásból azt mondja, hogy: Hát talán ez a kereszténység nem is annyira gagyi, hogy talán nem annyira ciki!

Most újabb 6 pont következne, hogy ebből kiindulva, mit látunk, hogy az új vallási kultúrformáknak hol vannak az erősségei? Hol mutatják föl a nagy kincset, amit én, mint katolikus pap is föl kellene, hogy ismerjek, el kell, hogy ismerjem, és azt kell rá mondanom, hogy ez aztán igen, ez igazán fontos? Nahát! Lehet, hogy jobban csinálod, mint én?

1. Nagyon fontosnak tartják a kapcsolatot és az összefüggést, a vallások ősi tradíciójával.

Nem mókás ez, mondjátok? Hogy a Katolikus Egyház tradíciója az: Fuj! De közben meg hihetetlen nagy erőfeszítés ahhoz, hogy minél mélyebb, gazdagabb, ősibb tradícióból hozzunk elő kincseket, és ezzel találjunk valamilyen kapcsolatot. Ez nagyon jellemező! Nagyon nagy igényesség a bölcsesség iránt. Egy ilyen fiatalember vagy idősebb ember, nem dől be ilyen maszlagoknak, amiket szoktunk mondani, hát húszszor rákérdez mindenre, és olyanokat kérdez, hogy belepistulunk. Tehát föl kell kötni a gatyát, mert ilyen ideológiákkal nem lehet kiszúrni a szemét, nagyon helyesen. Aztán itt van a szellemi igényesség, általában és persze kinek-kinek a maga lehetősége szerint. Akkor rögtön elmegy a boltba, és vesz három könyvet: Aromaterápia 1., Aromaterápia 2. és Aromaterápia 3. Aztán az összeset elolvassa. A keresztények mennének el a boltba, és vennének három könyvet, legalább 10 évenként, és olvasnák is el! Az már nagy dolog lenne! Édesvíz kiadó. Aztán mi meg: a szűklátókörűségünknek se vége, se hossza! Most mondjátok meg, azért, mert az van odaírva, hogy Édesvíz kiadó, akkor az már rögtön katolikus-ellenes, vagy azt már nem olvashatom el? Olyanokat hallok a saját berkeimből, hogy az már egyszerűen fáj!

Általában az intellektuális képzettség, ez is hozzátartozik, és ez főleg a természettudományokkal való állandó összefüggés keresés miatt is van.

Persze az Egyháznak sok arca van, de én most arról az arcáról beszélek, amit általában az Egyházat belülről nem ismerő, és a keresztény kultúrát nem ismerő emberek számára mutat. Most majd ezt értem ez alatt, hogy az Egyház, meg az Egyház arca. Ez alapján pedig, azt állapíthatjuk meg, hogy mi nagyon tapasztalatlanok vagyunk. Tehát valakinek vannak komoly, mély és spirituális igényei, és én nem tudok neki mit mondani! Mert legfeljebb ezt mondom neki, például: Vegyél egy rózsafüzért, aztán mondjad! Erre meg majd azt mondja, hogy elmegy a legegyszerűbb, leggagyibb jógatanfolyamra, és ott majd többet törődnek azzal, hogy hol van az én lelkiségem, hogy hol állok én a transzcendenssel, meg a spiritualitással, mint valaha a katolikus papok összesen. Ez hihetetlen nagy hiányosságunk tud lenni, főleg, ahogy tükrözzük magunkat! Egyetlen jó tanácsa van a laikusnak a kereső felé, hogy: Gyere el egy Szentmisére! Hát dehogyis! Ne jöjjön el! A Szentmise az nem ilyen mézesmadzag, hogy akkor kapd be, és jól leszel! Tényleg elkeserítő, hogy egyszerűen nem foglalkozunk az egyes emberrel! Legalább van 25 pontunk, hogy abban te változz meg, és utána majd hajlandó leszek veled tárgyalni!

Beszűkültnek is tűnünk! Ugye ugyanazokat a mondatokat ragozzuk, ugyanazt mondjuk. Miről szól ma egy evangélizáció? Mondjuk ez most megint egy olyan, hogy egy picit mosolygok ezen, mert most a Katolikus Egyház rájött, hogy evangélizálni kell, de nagyon! Akkor pedig próbálunk kiállni a terekre, és akkor mondjuk ugyanazt a blőd szöveget. Szerintem blőd! Mert például tudjuk, hogy a megtéréseknek a zöme mögött, nem erkölcsi megtérés van, nem erkölcsi hiányérzet van, hanem egzisztenciális, a szónak nem anyagi értelmében! Erről beszéltünk tavaly. Tehát abban a pillanatban, hogy én kiállok, és ezzel a szöveggel nyitok, hogy testvérem, Jézus megbocsátja a bűneid, akkor ennek a mondatnak a ma embere számára nulla jelentése van. Egy nulla, így áthúzva, kettővel! Meg se áll, meg se hallja! Miért? Mert ennek a szónak sincsen jelentése, hogy bűn! Kivéve, hogyha jártok moziba, és halljátok, hogy bűn a Cd-nek a letöltése… mert az ám nagy bűn… Hogy azért legyen nekem valami üzenete, mert hogy én bűnös vagyok, ez abból indul ki, hogy én tudom, mi az, hogy bűn, magamat bűnösnek gondolom, és ez ráadásul még fáj is nekem, és még ráadásul ebből még ki is akarok gyógyulni. Hol van ma ilyen ember? Van, csak nagyon kevés! Most ez furcsa lehet, hogy a Szentírásnak a legszentebb megszentelt mondataira azt mondom bizonyos értelemben, hogy nem működik! De merem állítani, hogy ez a mondat ma nem működik kifelé! Egyszerűen nem működik, és akkor egy más mondatot kell mondani, azért mert más a kultúra! Nem a mondattal van a baj, mert annak a tartalma nagyon fontos üzenetet tartalmazott akkor, de ma ennek a mondatnak alig van tartalma, éppen ezért más mondatot kell mondani, hogy beletegyük ugyanazt a tartalmat! Látjátok, hogy milyen szenvedélyes leszek ettől?

Aztán pedig ahol igazán beleverjük az utolsó szöget a koporsóba, az nem más, mint miközben ugyanazokat a mondatokat ragozzuk, miközben ugyanazokat az elcsépelt mondatokat hangsúlyozzuk, és igénytelenek vagyunk sok szempontból veletek, aközben nincs is hitelünk! Puff neki! Ez az egész nyilván azért olyan nagyon nehéz, mert mindeközben egy csomó kincs van nálunk! Egy csomó olyan kincs, amire bárki nagyon fogékony lenne, ha mi ét tudnánk adni, de nem tudjuk átadni! Nagyon durva az, ahogy szidom magunkat? Nagyon rosszul hangzik a fületeknek? Én nagyon szeretem az Egyházat, hiszen az Egyház mi vagyunk, hát hogyne szeretném, de hát miért ne lehetnék kritikus!

2.    Aztán amit még nagyon megtanulhatnánk, azok a választási lehetőségek, az alternatívák, a mérlegelés és a szabadság joga. Ez nagyon fontos lenne! Mit értek ezalatt? Például az egyéni életút és élettapasztalat tisztelete! Ez hihetetlenül fontos lenne! Mindenkinek megvan a maga sajátos Isten-tapasztalata. Lehet, hogy nem használja ezt a szót, hogy Isten, de megvan neki. Most papkánt mondom, hogy nekem kellene valamiképpen rájönnöm arra, hogy mi ez az ő mélységes tapasztalata? És nem kell megütközni semmin, amit mond, hogy ő ezt hogy fejezi ki, hogy milyen fogalmakat használ. Nem fog keresztény fogalmakat használni. Ne használjon! Gyakorlatilag nincs már olyan szó, többé-kevésbé a mi kultúránkban Magyarországon 2004-ben, aminek az lenne a jelentése, aminek akkor, amikor ezeknek a szavaknak kialakult a klasszikus jelentése: Isten, Atya, Megváltás, Üdvösség, Kegyelem. Ezeknek a szavaknak vagy semmi jelentése nincs, vagy ki tudja, hogy mit is értesz alatta! Tudjátok az én nagy pofára esésemet, amikor életemben először elmentem egy Állami Nevelőintézetbe? Ott pedig gimnazista korú lányoknak kellett Istenről beszélnem, és akkor fölépítettem a beszédemet arra, hogy az Atyaisten szeret titeket. Persze! Mindezt olyan lányoknál mondtam, ahol 90%-ban nem is ismerték az apukájukat, vagy ha ismerte is, akkor agyonverte, megerőszakolta, otthagyta, és a többi. Tehát az, ami a mi nagyszerű kultúránkban egy nagyszerű kifejezés volt, Jézus szájából, hogy hát Isten olyan, mint a minket szerető apa, ez a kifejezés, mondjuk állami gondozottaknál kerülendő! Most ez lehet, hogy furcsa, mert akkor most, hogy beszélek nekik a Szentháromságról? Hm…. és Fiú, Szentlélek? J A Szentlelket úgysem érti, és akkor marad a Fiú: na a fiú, az már igen, te tudsz valamit atya! J

A személyesen fölismert igazságok tisztelete, minden mély meggyőződés tisztelete. Ezt kellene erősítenünk, de nagyon! Egy olyan kedves dolgot hallottam valakitől. Kérdeztem, hogy mit jelent számára a házasságkötés? Egy hölgytől kérdeztem. Ezt férfitől is kérdeztem, de a hölgynek a válasza volt nagyon érdekes. Azt mondja nekem, hogy: Számomra ez, egy mese beteljesedése! Micsoda? A Szentségi házasságkötés, egy mese beteljesedése? Eszednél vagy? Fussál három kört, és gyere vissza! De izzadjál ám, mert különben mehetsz még egy kört futni! Ugye kapok egy ilyen mondatot, és akkor itt meg kell állni, és nagyjából, de legalább egy órát befogni a számat, és hallgatni, hogy ez mit jelent! Ő ebben fejezte ki a házasságának a lényegét! Akkor ehhez minimum kell egy óra, hogy azt ő el tudja mondani. Miután pedig elmondta egy óra alatt, akkor elmondhatom, hogy azt gondolom én, hogy igen, az ő esetében a Szentségi házasságnak bizony egy szép kifejezési formája az, hogy számára egy mese beteljesedik. Nálad nem biztos, de nála igen, mert ez egy nagyon mély meggyőződést kifejező mondat!

3. Aztán. Személyes kudarcok, életveszteségek, szinte mindig ott vannak a tapasztalatban. Ezek a kudarcok és veszteségek arra indítják az embert ma, bárkiről is legyen szó, hogy olyan válaszokat keressen, amelyek ebben a kultúrában választ jelentenek! Ez nagyon érdekes jelenség! Nemcsak individuális válaszokat keresnek az új vallási kultúrformákban, hanem olyat, amelyek univerzális válaszok! Ez bizony nagyon tiszteletreméltó törekvés! Például nagyon elgondolkozhatnánk azon, hogy a környezetvédelem vagy a zöldség, az állatoknak a tisztelete… Ja, ez volt a harmadik! Azt mondja ez a 16 éves ifjú hölgy, mert volt a karma, meg a meditáció, és voltak az állatok: Mond atya, én keresztény vagyok akkor, hogyha azt gondolom, hogy az állatokat is tisztelni kell? Ez nem ciki? Mert erről nem szoktatok beszélni. Mert Jézus, az Isten Báránya! Most azért dobtam be ezt a mondatot, mert mondjuk valaki, aki ebben a kultúrában nevelkedik föl, a kereszténységből semmi sincs a tarsolyában, mér ezt a kifejezést is, hogy Jézus, az Isten Báránya, furcsán fogadhatja. És hogy Húsvétkor leölték a bárányokat? Na, azt már nem! Tehát én vegetáriánus vagyok, és a kereszténység köszönőviszonyban sincs vele! Furcsa képzettársítások születnek, olyan, amelyeket egy Katolikus Egyházban szocializálódott ember mégcsak álmodni se merne. A fiatal lány azt mondta nekem, hogy: Akkor, Feri atya, én azt gondolom, hogy hát az az állat is egy nagy kincs, meg egy nagy érték! És akkor ez katolikus?

Onnan jutottam el ide, hogy környezetvédelem, hogy a természet tisztelete, és hogy ez nem jelenik meg elég markánsan a beszédünkben, ugye amiről azt gondolom, hogy amiből a tartalom is hiányzik. Ez nagyon nagy baj!

Hol vannak a mi gyöngéink? Például, hogy nagyon leragadtunk az egyéni bűnök ostorozásánál! Csak ezzel foglalkozunk! Főleg, amit meg nagyon szeretünk, az a szexualitással kapcsolatos bűnök! Tehát ez az, amire rögtön ugrunk! Ez pedig kifejezetten és véghetetlenül egyoldalú! Ráadásul az erkölcsiségünk, és ez most nem a krisztusi erkölcsiség, hanem ami átjön, az nagyjából egyenlő egy kispolgári erkölcsiséggel! Ezt nyugodtan ismerjük el, hogy ez nem más, mint egy teljesen túlhaladott, kispolgári erkölcsiség, ami nagy akadálya annak, hogy a minden emberben ott lévő morális érzék ki tudjon bontakozni! Megrendítő számomra az, hogy elmegyek egy pszichodráma csoportba vagy egy bibliodráma csoportba, és ott egymás után jönnek az erkölcsi kérdések, hihetetlen mélyről. De ezekhez most már egy pszichodráma vagy egy önismereti csoport kell, és úgy érzi a ma embere, hogy ezt egy önismereti csoportban lehet autentikusan fölhozni, és ott kap rá választ, mert az Egyháztól nem kap mást, csak moralizálást, és egy teljesen túlhaladott, kispolgári erkölcsnek a mondogatását.

Most akkor be is fejezném, mert lejárt az időm. Itt szeretném majd folytatni, van azt hiszem még három pont. 

Örökbe fogadta és lejegyezte: Újhelyi Balázs és Annamari