A csúcsélmény 3.

2005.11.15.

Megosztom
Elküldöm

A csúcsélmény᠑(folytatás)

8. A csúcsélmények pozitívak és kívánatosak, „jó volt nekünk”, lenyűgöz, ha átéltük, jól jövünk ki belőlük, „szent rettenet”, ezekben az élményekben minél fennebb jutunk, annál inkább nem ütközünk meg a dolgokon, a másikon. „a hittel szemben nem a kétely áll, hanem botránkozás” Kierkegaard. A csúcsélményekben nem botránkozunk. Ilyenkor megjelennek a lét arcai.

9. A csúcsélmények inkább egyetemesek és kevésbé viszonylagosak. Nem annyira kultúrába, történelembe, körülményekbe ágyazottak, mintha az embertől, időtől, kortól, tértől független realitásértékek lennének.

10. Ez a megismerés inkább befogadó, önátadó, szemlélő átélő és passzív. Nem tudatos, akaratlagos sémák szerinti. Az ember imádságában összeszedettnek kell lennie, ellazultan, de koncentráltan. Két féleképpen lehet hallgatni: elfogadóan és agresszívan.

11. Érzelmi reakcióink az önátadásból következve, a csodálat, a tisztelet, az alázat

12. Egység és egészlegesség élményünk van. A felelősségérzet alaptapasztalata. „Egy ember többet ér, mint az egész emberiség”

13. A konkrétság, személyesség, egyediség nem oldódik fel az egyetemességben, az absztrakcióban. Ezeket a tapasztalatokat nem lehet leírni, elmesélni, de egy mozdulatban megmutatható (pszichodráma). Nem szűnik meg a személyiség és az egyediség.

14. A kettősségek, konfliktusok feloldódnak ebben a tapasztalatban, vagy pedig föléjük tudunk emelkedni.

15. Ebben a tapasztalatban önmagunkat felülmúlóvá válunk. Az elfogadás nem jár követelményekkel, hanem következményekkel, mert az hat rád. Ezekben a pillanatokban elfogadhatóvá válik az, ami eddig elfogadhatatlan volt.

16. Nem a hasonlóságon alapuló, nem osztályozó, hanem egyedi és egyetlen.

Részletek, gondolatok Pálferi előadásaiból minden héten

Te is kéred? Hova küldhetjük őket?

A csúcsélmény᠑(folytatás)

8. A csúcsélmények pozitívak és kívánatosak, „jó volt nekünk”, lenyűgöz, ha átéltük, jól jövünk ki belőlük, „szent rettenet”, ezekben az élményekben minél fennebb jutunk, annál inkább nem ütközünk meg a dolgokon, a másikon. „a hittel szemben nem a kétely áll, hanem botránkozás” Kierkegaard. A csúcsélményekben nem botránkozunk. Ilyenkor megjelennek a lét arcai.

9. A csúcsélmények inkább egyetemesek és kevésbé viszonylagosak. Nem annyira kultúrába, történelembe, körülményekbe ágyazottak, mintha az embertől, időtől, kortól, tértől független realitásértékek lennének.

10. Ez a megismerés inkább befogadó, önátadó, szemlélő átélő és passzív. Nem tudatos, akaratlagos sémák szerinti. Az ember imádságában összeszedettnek kell lennie, ellazultan, de koncentráltan. Két féleképpen lehet hallgatni: elfogadóan és agresszívan.

11. Érzelmi reakcióink az önátadásból következve, a csodálat, a tisztelet, az alázat

12. Egység és egészlegesség élményünk van. A felelősségérzet alaptapasztalata. „Egy ember többet ér, mint az egész emberiség”

13. A konkrétság, személyesség, egyediség nem oldódik fel az egyetemességben, az absztrakcióban. Ezeket a tapasztalatokat nem lehet leírni, elmesélni, de egy mozdulatban megmutatható (pszichodráma). Nem szűnik meg a személyiség és az egyediség.

14. A kettősségek, konfliktusok feloldódnak ebben a tapasztalatban, vagy pedig föléjük tudunk emelkedni.

15. Ebben a tapasztalatban önmagunkat felülmúlóvá válunk. Az elfogadás nem jár követelményekkel, hanem következményekkel, mert az hat rád. Ezekben a pillanatokban elfogadhatóvá válik az, ami eddig elfogadhatatlan volt.

16. Nem a hasonlóságon alapuló, nem osztályozó, hanem egyedi és egyetlen.