Vonzalom 2. - A szoros kapcsolat 1.

2006.09.26.

Isten hozott Benneteket!

Elkezdtük múlt héten, mégpedig, hogy beszéljünk a meghittségről, az intimitásról. Ez lesz most néhány héten keresztül a témánk. Nyilván először szeretnénk leírni, hogy mi is ez, és utána pedig gyakorlatias vizekre eveznénk, vagyis, hogy mit lehet érte tenni, mi az, ami segíti, mi az, ami akadályozza. Szóval evezünk a mélyre, és hogy eljussunk az intimitásig, elkezdtük egy picit messzebről, a vonzalomtól.

Úgyhogy a mai alkalommal most mindjárt 2 percben összefoglalom, hogy mit mondtunk eddig a vonzalomról, hogy mi az, ami az egyik embert a másik ember számára vonzóvá teszi vagy teheti. Azután elindulunk, illetve eljutunk a szoros kapcsolatokig, és a szoros kapcsolatoknak az egyik fajtája az intimitás. Mondtunk valami számomra érdekeset, hogy nem minden szoros kapcsolat intimitás vagy bensőséges kapcsolat. Ezért itt nagyon nagy félreértések tudnak lenni, nem csak a fejünkben, hanem ahogy élünk, hogy mit gondolunk intimitásnak, közben az nem is az, „csak egy szoros kapcsolat”, ami meg nem biztos, hogy azt adja, amit szeretnénk, mert nincs meg benne a meghittség

Vonzalom

1. Vonzódunk azokhoz, akiket ismerősnek, megismerhetőnek, megérthetőnek és kiismerhetőnek tartunk.

2. Vonzódunk azokhoz, akiket kontrollálni tudunk, vagy azt gondoljuk, hogy kontrollálni tudunk.

Ellenőrzés alatt tudunk tartani azért, mert nyilván ez összefüggésben van a megismerhetőséggel. Akit ismerek azt befolyásolni is tudom, ellenőrizni stb.

3. Akik mellett biztonságban érezzük magunkat, azokhoz vonzódunk.

4. Akit bizalomnak érdemlőnek tartunk.

Hogy tényleg rászolgál-e erre vagy rászolgált-e erre azt nem tudjuk, de akiről azt gondoljuk, afelé vonzódni fogunk.

5. Akik mellett jónak érezzük magunkat.

Erről majd egy kicsit bővebben is fogok beszélni.

6. Akiket gyakran látunk.

Itt mondtam ezt a drámai eredményt, hogy valakinek a többszöri fényképét nézzük, már őt is vonzóbbnak találunk, mint egy idegen valakit.

7. Akikkel gyakran találkozunk.

Pusztán a fizikai közelség már vonzalmat idéz elő, azzal a kiegészítéssel, ha nagyon összezsúfolnak minket, akkor ez már nem így működik.

8. A vonzó külsejű emberekhez vonzódunk.

Az evolúciós pszichológia nagyon izgalmas dolgokat mond. (Éppen nézegettem az egyik ilyen könyvet. Van benne egy ábra sorozat, hogy egy nőnek az arca, természetesen nagyon sok nőies és emberi sajátságokkal, és akkor 4 női arc egymásra kopírozásából egy női arc, aztán 8-éból, aztán 16-éból és 32-éből. Ugye egyre inkább veszti el az egyéni vonásait és lesz belőle egy átlagos női arc. Képzeljétek el, hogy hogyan működünk. Minél átlagosabb ez a női arc, annál inkább az emberek többsége vonzódik ahhoz az archoz. Erre az evolúciós megközelítés azt a választ adja, hogy ez azért van, mert egy nagyon sok egyedi vonásból összeállított komplex női arc, az azt a képzetet kelti bennünk, hogy itt a géneknek nagyszerű sokasága és variálhatósága és gazdagsága van meg. Ezért van az, hogy nem kultúrafüggő az, hogy egy többé kevésbé átlagosnak nevezhető, sok egyediből, egymásra kopírozott női arc vonzó minden férfi számára, úgy nagyátlagban.

Egy másik dolog, amit nem nagyon emlegettem itt a fizikai vonzerővel kapcsolatban, ez pedig a feromon. Feromon kedvelők vagyunk, kiszagoljuk a másikat. Nagyon érdekes dolgot olvastam ezzel kapcsolatban. Például, hogyha egy nő rövidtávú kapcsolatot szeretne létesíteni egy férfivel, akkor az elsőszámú motiváló erő mi lehet? Vonzó külső. Az első számú vonzerő a vonzó külső, és rögtön a második helyen máris a szagok, a feromon szerepel. Kulturális örökségünkhöz tartozik, hogy a középkorban a társastánc alkalmával volt olyan szokás, hogy a férfiak és a nők kölcsönösen hónalj illatukkal átitatott zsebkendőt nyújtottak át. Nem kendőzték, leplezték a dolgokat. Szóval az illatok, de fordítva is, az illat nagyon számít. De hogyha, mondjuk 30 éve házas vagy és nem a férjed illata tetszik a legjobban, most már ne válj el.)

9. Vonzódunk azokhoz, akik olyanok, mint mi.

A hasonlóság nagyon sokféle szinten, sokféleképpen, társadalmi elvárásokban, kulturális attitűdök hasonlósága, véleményhasonlóság.

10. Közös társas egységekhez való tartozás.

11. A különbségek csak korlátozott mértékben és értelemben vonzóak.

Egy bizonyos szintig vonzóak és egy bizonyos szintig fönntartják a vonzalmat, illetve valamiképpen a szenvedélyt is, de ha túl nagy a különbség, akkor az már általában a kapcsolat tartóssága ellen hat.

12. Akiktől pozitív megerősítéseket kapunk.

Ha megerősít bennünket az, hogy a másik hasonlóképpen gondolkodik és vélekedik, mint mi, akkor ez azt idézi föl bennünk, hogy nekünk igazunk van, és akkor ez kellemes érzésekkel együtt jár, akkor mégis csak jól látjuk, hogy a világban mi a helyzet, akkor mi jól ítéltük meg a dolgokat és ez kompetencia élménnyel ruház föl minket. Ezért lehetséges az, hogyha inkompetensnek éljük meg magunkat, elrohanunk egy barátunkhoz vagy fölhívjuk a barátnőnket, és megkérdezzük a következő mondatfűzés kíséretében: „Ugye igazam volt, amikor azt mondtam a férjemnek, hogy egy lusta dög?” Erre a barátnő, természetesen a kölcsönösség elve alapján, amely roppant sokat árt a férfi-nő kapcsolatoknak, mint tudjuk, megerősít bennünket, hogy: „Hát persze, hogy az egy lusta dög, és én már régen kirúgtam volna”, és itt jön egy ilyen sajátos folytatása: „Csodállak téged Marikám, hogy te még azzal az undok, lusta disznóval együtt tudsz élni. Én már régen otthagytam volna.” Akkor én kétszeresen is megerősödöm. Igazam is volt, bírom is, iszonyú jó fej vagyok. Ezzel megerősödve nem tudom, hogy hogyan folytatom a férjemmel való esti beszélgetésünket. Nagy kérdés! Ennek vannak variációi. Hogyha hallgattatok már embereket, akkor ismeritek, hogy egy ilyen megerősítő beszélgetés után próbáljuk folytatni a férjünkkel való beszélgetést, azzal a beszélgetést indító, folytató mondattal, hogy: „Most hívtam föl a Marikát, aki azt mondta, hogy te tök hülye vagy.” Akkor most próbáljunk egyetértésre jutni ebben az állításban.

A pozitív megerősítés javítja az önértékelésünket, ilyen egyszerű. Ezt csoportosan elkövetve is tudjuk tenni. Garázdaságot is lehet csoportosan elkövetni és az önértékelésünk javítását is lehet csoportosan, előre megfontolt szándékkal elkövetni, és ezt úgy is megtehetjük, hogy folyamatosan szűkítjük a kört és végül már csak a 2-3 barátunkkal erősítgetjük az egyre fogyó önértékelésünket, aminek a másik oldalon az a következménye, hogy a realitásérzékünk nullára fogyatkozik. Ezt másfél héttel ezelőtt azon kategória alatt tárgyaltuk, hogy érzelmi megküzdési stratégia. Jól érezzük magunkat, csak már nem élünk a világban, így is lehet. Ebből aztán sok bonyodalom származik, mire még szűkebb baráti körben próbáljuk ezt, és végül bekopognak a realitások.

13. Akik kedvelnek minket.

Finom megkülönböztetés. Akitől megerősítést kapunk, akik kedvelnek minket. Szeretjük a kölcsönösséget, az egy jó dolog. Elolvasnék egy egyszerű listát. Ezt az egyszerű listát – bár nem tudom csak sejtem – sok százezer forintért is meg lehet tanulni különböző tréningeken, és aztán azt gondoljuk, hogy jól befektettük a pénzünket, vagy, hogy a cégek jól befektették a pénzüket. Én ezt most ingyen elmondom nektek, hogy hogyan tudjuk megkedveltetni magunkat másokkal. Most akkor mondok neked 7 pontot, hogy hogyan kezdj bele.

Ha meg akarjuk szerettetni magunkat, először is tegyünk úgy, mintha kedvelnénk az illetőt.

Mondjuk ezt egy eladó-vevő viszonylatban könnyebb, mert ott nem is várják el, hogy tényleg, ott, ha úgy csinálunk az is elég szokott lenni. Ha én azt érzékelem, mintha te kedvelnél engem. Én például azt gondolom, hogy ti kedveltek engem, pedig nem is biztos, hogy így van. Nagyon szoros kapcsolatokat lehet gyűlöletből is kiépíteni, és lehet, hogy valaki botránkozni jár ide. (Ez nem lehet igaz, hogy ez tényleg ennyire hülye. Egy hétig emészti magát, töpreng, egy hét alatt eljut, hogy talán nem úgy gondolta. Ez egyszerűen hihetetlen és a hihetetlen dolgok vonzóak tudnak lenni, lenyűgöznek minket. Ebből tévéműsort is lehet csinálni. Egy nagyon hitetlen pappal beszélgetés. Óriási nézettség.)

Mosolyogjunk.

Gyerekektől megkérdeztem a múlt héten, hogy: „Mondjátok, szerintetek mit szoktunk akkor tenni, amikor valamit nem értünk?” Mert az volt az evangélium, hogy Jézus mondja, hogy ővele ez meg ez fog vele történni és erre az apostolok nem értik, és akkor azzal játszottunk, hogy vajon az apostolok hogy fogják lereagálni ezt a helyzetet. Jelentkezett egy gyerkőc, azt mondja: „Hát én azt tudom elképzelni, hogy az apostolok beijedtek, hogy Jézus talán lecseréli őket.” Rögtön hozzátette: „És biztos bólogattak és okosan mosolyogtak.” Tehát a vonzalom fölkeltése érdekében mosolyogjunk.

Aztán hallgassuk meg a másikat. Aztán mutassunk érdeklődést

(Szeretem az olyan alkalmakat, amelyeket papként látogatok meg és érdeklődést próbálok mutatni embertársaim felé. Lenne egy kérésem. Ha megházasodtok, akkor a lakodalmat, ha lehetséges ne úgy szervezzétek, hogy névjegykártyákkal meghatározzátok, hogy ki hova üljön. Ha azt szeretnétek, hogy egy csomó – egyébként rendes ember – iszonyú kényszeredetten próbáljon mosolyogni, bólogatni, meghallgatni és érdeklődést tanúsítani, az általatok elgondolt, számára véletlenszerű ültetés által létrejött kaotikus helyzettel szemben, akkor nyugodtan írjatok ilyen névjegykártyát és osszátok be az egész populációt. Garantáltan azt fogjátok tapasztalni, hogy így leül a hangulat. Mindenki várja, hogy mikor jön már a menyasszonyi torta, de nem azért mert szereti az Eszterházy tortát…Szoktam finoman érdeklődni, amikor meghívnak a lagziba, hogy ilyen ültetéses, ilyen puccos vacsora lesz-e. Ha azt mondják, hogy igen, akkor nekem misézni kell, nem kell, csak lehet. Viszont ahol én vagyok, ott én vagyok az egyetlen pap. Szóval ezért érdemes olyan 3-4 óra felé esketni, mert akkor a vacsora ideje biztosan egybeesik a szentmise idejével, amit viszont nekem be kell mutatni, és így már csak a kötetlen, ültetésrend nélküli meetingre szoktam elmenni, ami megóv engem attól, hogy érdeklődést kelljen tanúsítanom más emberek felé, hogy állandóan mosolyognom kelljen, mint egy vadalma, hogy csak meghallgassak másokat, ahelyett, hogy én dumáljak végig.)

Ami a vonzalmat növeli: Szólítsuk a másikat a nevén.

(Osztálytalálkozón voltam szombaton. Általános iskolai osztálytalálkozó, azt jelenti, hogy 30 éve nem láttam az osztálytársaimat. De miután engem 5. osztályban kirúgtak az iskolából, sőt még a kerületet is el kellett hagynom, ténylegesen így volt, halmazati büntetésként szüleimet nevelési tanácsadóba kötelezték, én gyermekpszichológushoz kezdtem el, hömpölygő sorokban járni, és csak úgy maradhattam XII. kerületi lakos, hogy az I. kerületbe jártam iskolába.

Szóval osztálytalálkozó. Miután én csak 10 éves koromig voltam itt, tényleg 30 éve nem láttam az osztálytársaimat, kb. a 30-ból olyan 5-öt sikerült fölismernem. Népszerűségem roppant megnőtt. Persze miséztem előtte, késve érkeztem. Ezt azért jó, mert nem sikerült azt a közös traumát átélnem, hogy nem ismerjük egymást. Tehát nekem így egyedül kellett szembenéznem ezzel a helyzettel, és akkor tudjátok milyen jó buli az, hogy: „Na, ugye nem ismersz meg? Na, ki vagyok? Egy életre elment a kedvem az osztálytalálkozóktól. 5 embert ismertem meg, azokat, akik 10 évesen is olyan akceleráltak voltak, hogy úgy néztek ki, mint most. A többiek, se kép, se hang. Az még hagyján. Olyan volt még kb. plusz 5, akire azt mondtam, hogy te ismerős vagy. Hát a nevek, én ott ültem az osztálytársaim között és egyiket sem szólítottam a nevén.)

Beszélgessünk arról, ami érdekli a másikat, és aztán viselkedjünk úgy, hogy a másik fontosnak érezze magát.

Ha ezeket megtesszük, akkor a másik irántunk való vonzalma növekedni fog, ameddig át nem lát a szitán.

14. A pozitív hangulatok megerősítik a vonzalmat.

Mégpedig olyan trükkös módon, hogy ha engem valami pozitív megnyilatkozás vagy esemény ér és közben mellettem van valaki, akkor azt az illetőt vonzóbbnak fogom tartani és találni, mintha egy semleges vagy egy negatív esemény közben lettünk volna véletlenszerűen egymással együtt.

15. Akikkel kapcsolatban jutalmak, előnyök érkeznek.

A legnagyobb különbség kultúrától függetlenül a férfiak és a nők között az, hogy a férfiaknál a vonzalom tekintetében nagyon-nagyon fontos szerepet játszik a nő külseje, addig a nőknél, kultúrától függetlenül nagyobb szerepet játszik a várható vagy valós előnyök. Ez annyira így van, hogy még a szexuális fantáziáinkat is meghatározza. Ugyanis a férfiak kikről szoktak fantáziálni? Mondjuk egy 50 éves miniszterelnöknőről, aki még szabad? Kevésbé valószínű. A férfiak, életkortól függetlenül maradnak a fiatal pipiknél. A nők azonban, sztárok, sportolók, befolyásos emberek, gazdag pasik. Nem ám csak úgy a Lehel térről egy csávó, aki jól néz ki. Az nagyon gagyi. Egy gaz általánosítást követtem el, de ez így van. Most ezzel a tárggyal kapcsolatban legalább 6 iszonyú nagy könyvet elolvastam. Hát csak tudom. Egyéni különbségek mindig vannak. Vonzalmat kelt bennünk annak a gondolata, illetve annak a tapasztalata erősíti meg a vonzalmunkat, hogy egy kölcsönösség jöhet vagy jön létre köztünk, a befektetett energiák és áldozatok és az elnyert előnyök között. Ha azt gondoljuk, hogy itt ez a kölcsönösség létrejöhet, megéri nekem ebbe a kapcsolatba befektetni, az, az illető számomra vonzó lesz. Attól függetlenül, hogy ez így van-e vagy nem.

Az, hogy kölcsönös előnyök és kölcsönös befektetés. Ez azt is jelenti, hogy a vonzalmam egyre inkább csökken, úgy alapesetben egy olyan valakivel szemben, akivel kapcsolatban az, az élményem, hogy én befektetek, és nem kapok méltányosan vissza. Ezért lehet olyan hihetetlenül egy házastársi kapcsolatban az, mikor valakinek már az van a tudatában, hogy én adok, adok, és a másik nem ad vissza. Vonzalom nulla. Sajnos a helyzet azonban gyakran úgy tűnik, hogy mind a kettő kölcsönösen szokta így gondolni. Nem olyan nehéz ide eljutni, hogy én az gondolom, csak én adok és a másik is ezt gondolja, és teljesen vakok vagyunk arra, amit kapunk. A nők másképpen reagálnak arra, ha túljutalmazzák őket, és arra, hogyha aluljutalmazzák őket. Érdekes módon a nők, hogyha túljutalmazásban részesülnek, az zavarba ejtőbb számukra, mint hogyha aluljutalmazzák őket. A férfiaknál pont fordítva van, mert a férfi alapból önző dög. Ezért ha bennünket egy nő túljutalmaz…Bezzeg ha alul, rögtön kimegy a biztosíték.

16. A kitárulkozó ember vonzó.

Ebben is van tól-ig határ. Rengeteg jópofa, érdekes kutatást végeztek ezzel kapcsolatban. Mondjuk repülőtéren, teljesen véletlenszerűen a repülőre várakozóknak 3 szöveget adtak. Az egyikben egy nagyon kevéssé önmagát kimondó valakinek az egy oldala, a másikban egy közepesen föltárulkozó, a harmadikban egy nagyon. Utána azt kérdezték tőlük, hogy melyik ember a vonzó és melyik nem. Akármelyik országban végezték el a kutatást, az derült ki, hogy a többségnek a közepesen föltárulkozó ember a vonzó. Ez tehát azt jelenti, hogy ha valaki nagyon gyorsan és hirtelen kitárulkozik, attól megijedünk, mert azt gondoljuk, hogy mi nem tartunk ott. Akkor az veszélyes és félelmet kelt, vagy hogy mit akar ő tőlünk. Ha meg nem tárulkozik ki egyáltalán, akkor nincs dinamika, akkor felszínes szinten ott tapicskolunk. A párkapcsolatokban a legnagyobb többségben az működik ebből a szempontból, hogyha az egyik ember kimondatlanul is magára vállalja a kitárulkozásnak az első lépését, illetve nyilván ez egy folyamat és mindig valaki tesz egy mélyebb lépést. Ez szokott működni leginkább. Ez tehát azt jelenti, hogy amikor valaki megoszt valami nagyon belső dolgot az életéből, vagy önmagában a kapcsolatban, akkor azt éljük át, hogy bízik bennünk, és amikor én azt élem át, hogy ez a valaki bízik bennem, hiszen ezt elmondja nekem, ez olyan pozitív érzésekkel és önmegerősítéssel jár, hogy számomra az illető vonzó lesz.

Sajnos még itt is az érdekeink milyen sajátos módon jelennek meg. Nem is az, az érdekes számomra, hogy te mondtál valami bensőséges dolgot, hanem hogy nekem mondtad, és ha nekem mondtad, akkor az azt jelenti, hogy én ezt megérdemeltem, kiérdemeltem, méltó vagyok rá, jó fej vagyok rá, csak nekem, csak itt… Egy másik folyamat is be szokott indulni. Az önmagát bensőségesen kifejező ember kiváltja a proszociális magatartást. A támogató emberi magatartást, mert akkor biztos most szüksége van arra, hogy őmellé álljanak, ez pedig nyilván a kapcsolatnak az elmélyülés irányába hat. Van egy másik nagyon érdekes folyamat, ami beindul. Ha én őszinte vallomásokat teszek feléd, akkor az általában az emberek többségében azt a képzetet kelti, hogy egy érzékeny emberrel áll szemben, aki majd az ő szükségleteit is megérti és kielégíti.

17. (Ez egy nagyon eredeti dolog.) Vonzóak számunkra azok, akiket valamikor valamiben meggyőztünk.

(Itt már nem nagyon kell ragoznom, hogy ez is rólunk szól. Sikerült átvernem rajta azt, hogy…Már ő is úgy gondolja, hogy…Kompetencia élményünk lesz.)

18. Akik szeretnek minket, azokhoz vonzódunk.

De itt egy érdekes összefüggést érdemes említeni. Minél alacsonyabb az önértékelésem, annál jobban vonzódom azokhoz, akik szeretnek engem. Minél erősebb az önértékelésem, annál inkább szabad vagyok abban, hogy kivel vagyok, vagy létesítek, vagy tartok fönn kapcsolatokat. Negatív önértékelésű férfiak párválasztását kutatták, és kiderült az, hogy minél negatívabb önértékelésű egy férfi, annál inkább választ konzervatív nőt. Minél erősebb az önértékelése egy férfinek, annál inkább merhet beválasztani egy „posztmodern pipit.”Ennyit a vonzalomról.

A szoros kapcsolat jellemzői

A vonzalomból lehet szorosabb, és azután szoros kapcsolat. Az intimitás mindig szoros kapcsolat, de nem minden szoros kapcsolat intimitás. Most nézzük meg, hogy a szoros kapcsolatnak milyen általános jegyei vannak.

1. A kapcsolat minősége bonyolultabbá és bonyolulttá válik.

Ha már tartottatok jegyesoktatást, – és mindnyájunknak van ilyen személyes tapasztalata – akkor jól tudjuk azt, hogy amikor arról esik szó, hogy mit szeretnél, mi a vágyad a másik felé, mitől tartod jónak a házasságot, akkor biztos, hogy komoly százalék mondja azt, hogy: „Legyen minden olyan mint most… Tudjuk, hogy minden a helyén van, és legyen olyan egyszerű és tudjuk, hogy mi hogy van…” Szoktam hallani férfiakat is. Ők kitombolják magukat a munkában és a kapcsolatra úgy gondolnak, hogy minden legyen ilyen nagyon barátságos. Ezt úgy szokták kifejezni, hogy én harcolok kinn az utcán, vagy a munkahelyen. Én az életet a keménységében megélem, mégiscsak van bennem egy kis „ramapitekusz hungarikusz”. Én küzdök az utcán, és amikor hazamegyek, akkor egy ilyen tündi-bündi, egy legalább 48 ezer női arcból átkopírozott, teljesen értem élő valaki jön és lesimogatja a kis búbjaimat. Ez sok férfiben így él. Amikor ennek a macerás időszaknak vége van, akkor utána az asszonyt otthon hagyjuk, mi küzdünk és este vár bennünket a béke meg a vacsora, és ehelyett nagyon sok fiatal testvérem döbbenten veszi tudomásul, hogy az első mézes napok után a nők valahogy mintha megőrülnének egy-egy kapcsolatban.

Egy bensőséges kapcsolatban, de most még csak egy szoros kapcsolatról beszélünk, az más, mint a bensőséges kapcsolat. Tehát egy szoros kapcsolatban nem minden érthető. Ezt is vannak, akik hihetetlenül nem viselik el, hogy nem érthető, hogy miért csináltad ezt, hogy mi történik köztünk, hogy hova fog ez menni. Nem minden érthető, aki ezt nem bírja elviselni, nem fog tudni szoros kapcsolatban lenni. Elég komoly strapabírást igényel a szoros kapcsolat. Nagyon sokan úgy reagálunk arra, hogy egy szoros kapcsolat természetétől fogva bonyolódik, sőt aztán már olyan bonyolult, hogy már nem értjük, hogy próbálják a helyzetet egyszerűsíteni. Ahogy sajnálattal ezt már elmondtam pont vasárnap a prédikációban, hogy minél bonyolultabbnak tűnik valami és minél érthetetlenebb számunkra, annál kevésbé érezzük magunkat biztonságban úgy általában, és emiatt addig egyszerűsítjük azt a helyzetet, amíg biztonságban nem érezzük magunkat. Ez az a modell, hogy te vagy a hülye és nekem van igazam. Nagyon sok embert nem lehet meggyőzni arról, hogy egy kapcsolat minimum annyira bonyolult, hogy mind a két félnek néha igaza van és mind a két fél néha egyszerre is téved. Nem. Olyan nincs, mert mindig van olyan, hogy valaki jobban hülye és amikor valaki jobban hülye, akkor az vigye el a balhét. Csakhogy így meg nem lehet szoros kapcsolatban lenni. Akkor ezért olyan fontos, hogy legyen normális önértékelésünk, mert akkor bírni fogjuk azt, hogy mi is tévedünk, mi sem tudjuk jól, mi sem látjuk jól, és ezt a helyzetet ebben a pillanatban egyáltalán nem is értjük. Tehát a szoros kapcsolatnak a föltétele, hogy azt ne kezdjük el addig egyszerűsíteni, míg már nem mi biztonságban vagyunk, de ennek nyilván nagyon sok föltétele van, hogy hogyan tudjuk elviselni a biztonságérzet ideiglenes hiányát.

2. Minden szoros kapcsolatra jellemző az, hogy az érzések és az érzelmek fokozottá válnak, felfokozódnak.

Az intenzitásukban, változékonyságukban és változatosságukban is. Tehát minden téren, ezért ha én nőként azt várom, hogy a férjem megbízható robotként élje mellettem az életét, akkor biztos, hogy csalódni fogok. A férjem előbb-utóbb kibírhatatlan is lesz majd, dühös is lesz, agresszív is, elviselhetetlen és féltékeny is, éhes meg szomjas. Ezek bejósolhatóan megtörténnek. Ugyanez nyilván fordítva is van. Ha én azt várom, hogy egy nő mindig azzal az őzikeszemű nyitottságával rebegjen felém, hosszú szempilláival, akkor nagyon fogok csalódni. Ezt úgy is kifejezhetjük, hogy minden olyan kapcsolatban, ahol az érzéseimet és az érzéseimet kifejezem, azokat nem kell szégyellnem, azokat megnevezhetem vagy kimutathatom, az a kapcsolat az intimitás irányába hat, de legalábbis a szorosabb kapcsolat irányába hat. Minden olyan kapcsolat, ahol az érzéseimet és érzelmeimet nem fejezem ki és nem mondom őket ki, az a felszínesség irányába hat.

3. Az érzelmek egyre nagyobb ambivalenciát mutatnak.

A szoros kapcsolattól elidegeníthetetlen az, hogy egyre mélyebb, intenzívebb, változékonyabb és változatosabb ambivalenciákat fogunk megélni. Mikor várom haza a férjem, akkor eltervezem, hogy leordítom a fejét, és egy óra múlva pedig megy a nagy szex. Gyűlölöm és szeretem. Ezeket nem lehet megúszni, vagy pedig meg lehet úszni, de akkor a kapcsolat a felszínesség irányába megy. Tehát itt megint, ha igazi mély intimitásra vágyunk, akkor komoly érzelemtűrő képességünknek kéne lenni. Mert aki nem bírja a mély érzelmeket és plusz nem bírja az ambivalenciákat, az a felszín felé akar majd törni. Az ambivalenciák őrjítőek tudnak lenni.

4. Minden szoros kapcsolatban a felek szükségletei folyamatosan változnak.

Ezt is nagyon szeretjük utálni. Ugyanis tök jó, hogy megismerkedtünk egymással, és te azt várod tőlem, hogy, én azt várom tőled, hogy és ez legyen örök időkre így. A szükségleteink folyamatosan alakulnak és változnak és ebből néha nagyon nagy bonyodalmak fakadnak. Egyrészt azért, mert hogyha nem jó a kommunikáció, akkor ez nem derül ki, csak egyre elégedetlenebb leszek. Ha jó a kommunikáció, akkor legalább kiderül. A szoros kapcsolatnak tehát előfeltétele az, hogy számítok arra, hogy az egymás iránti igényeink változni fognak. Az én és a te szükségleteid is átalakulnak majd.

5. A szoros kapcsolatoknak része a szenvedély.

Igazán szoros kapcsolat nem létezik szenvedély nélkül. A szenvedélyben mindig van erős érzés vagy érzelem. A szenvedélynek általában része az ambivalencia és a szexualitás is megjelenik benne. Ezek részei a szenvedélynek és szenvedély nélkül nincs igazán szoros kapcsolat. Vagy pedig inkább azt mondhatnánk, hogy szenvedély nélkül talán van szoros kapcsolat, de nehezen képzelhető el az intimitás. Minden ember dönt arról, hogy egy szenvedélyes kapcsolatban él, vagy pedig egy biztonságos kapcsolatban. Ez egy alapdöntés. Szenvedélyes és kiszámíthatatlan kapcsolat, ami azonban hihetetlenül…Vagy pedig egy nagyon biztonságos kapcsolat, ami…Most nyilván vannak művészek, akik egy szenvedélyes kapcsolatban is képesek az elköteleződés által a biztonságot valamiképpen ott megjeleníteni. Tehát azért a szenvedély természetéhez tartozik az hozzá, hogy nem tudom kiszámítani. Ez akkor legalábbis pillanatokra a biztonságérzetemet mindenképpen kikezdi. Ez tehát azt jelenti, hogy egy nagyon intim kapcsolatnak, egy nagyon bensőséges kapcsolatnak, ha része a szenvedély, márpedig része, akkor annak mindig lesz egy kiszámíthatatlan része. Ha annak mindig van egy kiszámíthatatlan része, akkor az a kérdés, hogy meg van-e az a talaj, amire a kiszámíthatatlanság mégis ráépülhet.

Itt jön be megint csak a meghitt kapcsolatoknak egy másik része, az elkötelezettség. Egy tartós, szenvedélyes kapcsolat akkor létesülhet, ha van elkötelezettség, mert az tartja a szenvedélyességből származó kiszámíthatatlanságot. Nagy kunszt kiszámíthatatlannak lenni egy éjszakára. Akkor ide tartozik még az is, hogy hogyan része a szenvedélynek az ambivalencia az érzések szempontjából. Egyértelmű összefüggéseket látnak a félelem és a vonzalom között. (A klasszikus eset az, amikor a pasi randizik, akkor elviszi a barátnőjét a vidámparkba, és a kedvesét, aki még nem a kedvese, de lehetne a kedvese, fölülteti a Ciklonra, de ő is fölül. Az a félelem, amit a nő a férfi oldalán él át, miközben a férfi nem fél. Amikor leszállnak a Ciklonról, és éppen véletlenül az első ember egy szociálpszichológus, aki egy hosszú kérdőívet ad, amelynek az első kérdése az, hogy vonzóbb e most a férfi, mint a ciklonozás előtt, akkor a nagy többsége a nőknek azt mondja, hogy igen. Mert a férfivel együtt átélni a félelmet és a biztonságot, ez már döfi. Ez már igen a szenvedélyem irányába hat. Nőket meg a férfiakat moziztatták. 12 perces filmet kellett megnézniük, ez egy klasszikus kísérlet volt, ahol egy gyilkos földarabol embereket, szatíroz egy nőt meg ilyesmi. 12 percnyi ilyen film már elegendő a vonzalom növekedéséhez, amennyiben a pasi nem pisil be.)

6. A szoros kapcsolatoknak mindig velejárója az egymásra utaltság.

Akkor itt egy fontos megkülönböztetés. Az egymásrautaltság nem egyenlő a kölcsönös függéssel. Van úgy, hogy az emberi élet egymásra utalt élet, de az nem biztos, hogy én folyamatosan egy függő helyzetben létezem, ahogy erről a lélektan szokott beszélni. Ezt fontos megkülönböztetni. Ebből persze az is adódik, hogy a ma embere arra iszonyú büszke, hogy ő nem függ senkitől. Akkor ezt összekeveri azzal, hogy nem tartozik igazán senkihez, hogy az a kölcsönösség rá nem érvényes, hogy valakire is utalt volna a létezése. Miközben szoros kapcsolat nem létezik anélkül a tapasztalat nélkül, hogy egymásra szorulunk. E nélkül nincs szoros kapcsolat. Ezért aztán nyugodtan a nők kereshetnek ötször annyit, mint a férfiak, és gondolhatják, hogy akkor így partnere leszek a pasinak. Ebből még intimitás nem született. Nyugodtan keressetek akármennyit, az tök jó, de hogy ha énbennem erősebb az, az igény, hogy én ne legyek senkire sem utalva, akkor vagy már 20 csalódáson túl vagyok, vagy pedig teljesen megfertőzött a kor szelleme. Szerintem egyik sem túl jó.

A kölcsönös egymásra utaltság azt jelenti, hogy elfogadom azt, illetve annak a realitása, hogy az egyéni céljaim összefüggésben vannak a veled való kapcsolattal. Ilyen egyszerű, hogy minden egyéni célom összefüggésben van a kapcsolatunkkal, és neked is vannak egyéni céljaid, amelyek összefüggésben vannak a velem való kapcsolattal. Itt megint teljesen benne vagyunk a ma világába. Lehetetlen, hogy én a magam egyéni céljait akarom folyton folyvást megvalósítani, de közben legyen férjem meg feleségem, és a saját egyéni céljaimat nem hozom összefüggésbe a kapcsolattal. Ilyen nincs, vagy van, de akkor tudjuk mi lesz, akkor el fogunk válni, a kapcsolat teljesen felszínessé válik. Lehet gyereknevelési projekt, lehet kft vagy bt, vagy akármi, de hogy ez már nem egy intim kapcsolat, az biztos. Ezt ma nehezen viseljük, de itt megint csak az ebbéli teherbírásunk függvénye az intimitásnak. Az egymásra utaltság pedig, egyébként önmagában is erős érzelmeket hoz létre. Az erős érzelmek, pedig ha megélhetőek, ha egy kapcsolatban tudnak integrálódni, akkor az a kapcsolat elmélyülés irányába vezet. Ezért mondta egy bölcs pap, még néhány évtizeddel ezelőtt, hogy a házastársi kapcsolatok legnagyobb ellensége a központi fűtés, mert éjszaka nincs szükségem rád, csak egy ideig. De már elég megfelelő hőfokot érek el egyedül is.

Lejegyezte: Somogyi Erzsi és Tóth Erika