Az intimitás témakörének összefoglalása 4.

2007.02.20.

Megosztom
Elküldöm
Isten hozott benneteket!
0002# Most beszélek, aztán kiderül, hogy jó-e az erősítés. Ugye jó ott hátul? András, köszönöm. Beszélek, aztán
0012# közben András beállítja jól.
0015# Két alkalom óta az intimitás témájában érkezett tapasztalatainkat és fölismeréseinket igyekszünk
0024# valamiképpen vonatkoztatni az istenkapcsolatra. Illetve egy lehetséges meghitt istenkapcsolatra. Odáig jutottunk el,
0036# hogy Pál apostollal leestünk a képzeletbeli lóról, amiről kiderült, hogy nincs is. És azt állítottam nektek,
0046# hogy a megtérés-élmény, vagy az a tapasztalat, hogy mindaz, amit a mi kapcsolódási mintáinkból,
0056# alappozíciónkból adódóan hittünk, az tulajdonképpen egy illúzió. Amikor leesünk a lóról, akkor az történik
0066# velünk, hogy egyszer csak meglátjuk a valóságot. Hogy vannak az életünkben kivételes pillanatok (Pál apostol
0077# életében ez a pillanat ilyen volt)... Amikor a csúcsélményekről beszélgettünk, tulajdonképpen ezt a témát
0087# jártuk újból meg újból meg újból körbe. Hogy a hétköznapi tapasztalásunk tulajdonképpen a kapcsolati
0097# mintáinkból, az alappozíciónkból – vagyis a tévedéseinkből adódik. És hogy néha – nem is tudjuk, hogy
0107# hogyan; szinte kegyelemszerű pillanatok ezek – megadatik nekünk az, hogy nem a bennünk (sejtjeinkben,
0117# idegrendszerünkben, agyunkban) tárolt kapcsolati minta és pozíció és egyéb alapján látunk, hanem világosan
0127# látunk. Nem véletlen, hogy erről azt mondták, hogy ez a megvilágosodás. És vannak ilyen pillanatnyi
0137# megvilágosodás-élményeink, és van, akinek ez egy picit hosszabban tud tartani. Aztán az is nagyon jó, ha
0147# valakinek életében volt egy ilyen pillanata, és vissza tud rá emlékezni. Amikor a csúcsélményekről
0157# beszéltünk, pont azért tettük, hogy ha volt már legalább egy ilyen élményed, vagy ha tudod, hogy melyik a
0167# leginkább olyan élmény, mint Pál apostolnak az élménye, akkor azt tekintheted realitásnak. És az összes többit
0178# ehhez képest inkább illúziónak. Ez segíthet akkor, amikor bolyongsz, bolyongunk. Ez tehát azt jelenti – és ez
0189# nagyon elgondolkodtató – hogy Pál apostol (akkor még Saul bácsi) találkozik Jézussal, akkor semmi mást nem tesz
0200# vele, csak megmutatja a realitásokat. És azt mondja: én az a Jézus vagyok, akit te üldözöl. Ennyit mond, és Pál
0211# apostol (ahhoz képest, ahogy eddig látta a világot) a kapcsolati mintáin, illúzióin keresztül – egyszer csak
0221# megvilágosodik. De a megvilágosodás tulajdonképpen nem más, mint hogy egyszerűen csak olyannak látja a
0231# valóságot, amilyen. Tulajdonképpen ennyit történik.
0236# Erre hoztam aztán példákat. Jézus nem lenyűgöző dolgokat mond vagy csinál, hanem végtelenül egyszerű
0246# mondatokat szól.
0248# Bertalan apostol, láttalak téged a fügefa alatt!
0252# Péter, mielőtt a kakas háromszor megtagad, kétszer szólalsz meg.
0259# Szóval, ilyen egyszerű mondatok hangoznak el. És amikor az illető egyszer csak rádöbben, hogy a nemjóját, ez
0269# tényleg így van, akkor megvilágosodik. Még egy mondat: milyen érdekes, hogy mi mondjuk Pál apostol élményére
0280# azt mondjuk, hogy ez „valami vízió, valami látomás, extatikus élmény!”. És közben meg azt mondjuk, hogy
0290# ahogy pedig Saul élte az életét, akkor látott normálisan. Mi ezt így definiáljuk, hogy Saul érzékelte az
0300# életet és eldöntötte, hogy a keresztények rossz emberek és majd „én adok nekik”; ezt tartjuk realitásnak.
0311# És amikor Jézus elmondja, hogy „én ez vagyok, te az vagy, köztünk ez a viszony”, erre meg milyen szót
0321# használunk? „Látomása volt!” Ó, de érdekes! Az, hogy mi ezt nevezzük látomásnak, indirekt módon bizonyítja
0331# a vakságunkat. Hogy mi képesek vagyunk a legegyszerűbb dolgokat (amelyek végre-valahára olyanok, amilyenek)
0342# látomásnak definiálni! Valójában Pál apostolnak nem „látomás volt”, hanem látomásban élt; egy vízióban
0352# élte az életét. Bolyongott, és azt se tudta, ki ő, ki Jézus, meg közben ő mit csinál. Hát ez a látomás! És
0362# aztán egyszer csak eltűnt ez a látomás, és látta, hogy mi van. Az, hogy mi pont fordítva határozzuk meg ezt a
0373# két helyzetet, szerintem mindent elárul arról, amiről eddig beszéltünk. És hogyha most itt a kötődés,
0383# függés, intimitás összefüggésében vagyunk, akkor azt állítom, hogy szinte minden vágyunk (a legmélyebben
0393# kívül minden vágyunk) arra irányul, hogy Isten mentsen meg minket a realitástól. Hogy tudjunk tőle függő
0403# helyzetben lenni. Hogy legyünk annyira függők tőle, hogy az élet realitása ne okozzon már annyi gondot, mint
0414# amennyit okoz. Valójában Istentől ezt várjuk. Ez tulajdonképpen a megszállottság utáni vágy. A
0423# megszállottság, a függés és a bálványimádásunkra mondott igen utáni vágy.
0430# De persze ezt mi nem így szoktuk megélni. Hanem azt éljük meg, hogy nekünk egészen természetes, igaz, normális,
0441# magától értetődő imádságaink vannak, amivel Istent kérjük valamire.
0448# Hadd hozzam akkor ezeket a példákat.
0451# Illetve még a bevezetőhöz. (Sajnálom, hogy közben már ilyen egyházias kijelentéseket teszek, hogy
0461# „megszállottság” meg nem tudom én mi, de tudjuk, hogy mit értek alatta.)
0468# Arra várunk, hogy amikor megszűnik az illúziónk, és a realitást a maga tisztaságában látjuk, akkor utána már
0478# nekünk ne legyen ezzel dolgunk. Valójában ezt szeretnénk!
0484# Azt szeretnénk, hogy – bibliai szóhasználattal – amikor Jézus kiűzi belőlünk a gonosz lelket... (hát ez
0494# kétezer évvel ezelőtt így szólt; most mit csináljunk vele?)
0500# Kétezer évvel ezelőtt így hangzott el: „Gonosz lélek szállta meg, ide-oda rángatta”. Hmm? Munkamánia? Hmm?
0510# Rohantok bulizni minden nap... Négy diploma, ugye. Ez régen így szólt: „a gonosz lélek ide-oda rángatta”.
0521# Azután azt mondja: „A gonosz lélek azt is tette vele, hogy néha falnak rohant, néha a sziklába ütötte magát,
0531# és súlyos sérüléseket okozott magának.” Hát ma ezt hogy hívják? Elmentek raftingolni, beisztok, mint atom,
0542# és közben súlyos sérüléseket okoztok magatoknak és másoknak. Most az, hogy kétezer évvel ezelőtt így volt
0552# erről szó... kidobhatjuk a szemétbe? „Micsoda hülyék... gonosz lélek... jaj, már!” Csak éppen ugyanott
0562# tartunk.
0563# És akkor az a vágyunk, hogy amikor „huhh, többé nem vagyok teafüggő, tévéfüggő, társfüggő,
0572# csocsófüggő, PlayStation2-függő”, hogy amikor ez van, akkor Isten meglátogat bennünket azzal a fénnyel, hogy
0582# látjuk a realitást, akkor „óh, hát ez csak egy kötődési modell volt; ó, csak egy torz alappozíció; értjük
0593# az egészet; szabadok vagyunk; látunk világosan”. És akkor, és akkor! Itt csalunk! Akkor ezt a szabadságot Isten
0604# gyorsan foglalja le! És gyorsan függjünk tőle. Én ne kelljen ezzel a szabadsággal bármit is kezdeni.
0614# Hát erre vágyunk nagyon. Rohanunk, rohanunk ezek elől a pillanatok elől is. Aztán amikor néha van egy-egy ilyen
0624# pillanatunk... Persze azt szoktuk mondani: „Gyönyörű volt! Olyan élményem volt – ebből élek!” Na persze,
0635# hogy elmondod, hogy milyen jó volt akkor.
0639# Csak azt nem szoktad elmondani, hogy rettegsz, hogy még egyszer legyen. Rettegsz tőle, hogy ez öt percnél tovább
0650# tartson!
0651# Nem tudom, hogy érthető-e, amit mondok. Mert ehhez kell, hogy legyen ilyen élményed. Valójában olyan rémületes
0661# az a szabadság, ami ezekben a pillanatokban van, hogy legszívesebben Istent hívnánk, hogy ne kelljen ebben lenni!
0673# Hát mi a fenét csinálunk ezekben a pillanatokban? És (látszólag) akkor jön a mentőöv. A következőt
0682# kérjük Istentől: „Uram! (a következő lapon kérjük), nyűgözz le engem! Teljesen szállj meg engem!”.
0692# Gondolatok: „Istenem, add a bizonyosságot! Kérlek, mondd el, hogy ki is vagy, hogy teljesen tudjam, hogy tényleg te
0703# vagy az! Hogy bizonyítsd be nekem!”
0707# A Szentírás hozza a történeteket egymás után.
0711# Odaállnak Jézus elé és azt mondják: „Most mondd meg nyíltan, hogy te vagy-e a Messiás! Bizonyítsd be, kinek az
0722# erejével űzöd ki az ördögöt. Mondd meg! Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Keresztelő János
0732# keresztsége kitől volt való?”
0735# És mi van ezekben a jó emberekben, akiket farizeusnak hívunk? Hogy most Jézus mondjon egy olyat, de egy o-lyat, hogy
0746# ne kelljen többet gondolkozni! Ezt várjuk tőle.
0751# Tehát hogy mondjon egy olyat, hogy többet sose kelljen gondolkodni! Hogy egy életre szólóan, amíg meg nem halunk,
0762# gyógyuljunk ki a gondolkodásból, a kételkedésből, a töprengésből, a vívódásból. Ebből, Uram, gyógyíts ki
0772# engem! Mondj olyat, hogy a nehéz helyzeteimben visszaemlékezhessek erre a mondatodra, és minden megoldódik!
0783# És Jézus sosem megy ebbe bele, mert tudja, hogy ha ez így lenne, akkor éppen annak a lehetőségétől fosztana meg
0794# bennünket, hogy egy meghitt kapcsolatban legyünk. Ezért például ilyen pökhendi válaszokat ad: „Kitől vannak az
0805# én gondolataim, ki küldött engem? Hát tudjátok mit? Mondja meg nektek a fene! Mondjátok meg, hogy Keresztelő
0815# János kitől jött!”
0817# Visszakérdez. Azért, hogy az illető egyszerűen kezdjen el gondolkodni azon, hogy ő hiába mond bármilyen választ,
0828# az rajta nem fog segíteni. Hogy nincs olyan válasz, ami az emberen segíthetne. Amennyiben az a válasz kívülről
0839# jön, és engem a válaszadótól függő helyzetbe sodor. Ezek a válaszok sosem segítenek rajtunk. Ez csak annyiban
0850# lehet segítség, mint amikor az alkoholista azt mondja: „Tulajdonképpen egy szörnyű függés, hogy
0859# szenvedélybeteg vagyok. Ezzel csak tönkreteszem magam és a családom. Ezért inkább fitnesz-függő leszek!” És
0869# ekkor az illető leteszi az alkoholt, és napi nyolc órát kocog. Vagy áttér a Traubisodára, és abból iszik hat
0880# litert. Rágógumizik; kivéve, mikor alszik. Nagy dolog, ha tudunk a függéseinken változtatni. Cserélni. Egy
0891# rosszabbat egy jóért. Ó! Csak ne higgyük azt, hogy az megszűnt! Csak a rosszabbat egy jobbra cseréltük. És
0901# milyen jó lenne, ha egy szempillantás alatt az összes szenvedélybeteg kocogna. Ez egy szép vízió a világ jobbra
0912# fordulásáról. Nem tudom, hogy hogy közlekednénk, de... Kocogva. És mi is arra lennénk szorítva, hogy kocogjunk.
0923# Hát elég durva.
0924# Az apostolok könyörögnek Jézusnak. A tanítványai. „Jézus! Hát mondd már meg nekünk!” És tudjátok, pont
0934# olyanok, mint mi, mert azt mondják: „Uram, a sok embernek nem mondtad meg nyíltan, hogy te vagy a Messiás, de
0945# nekünk! Légyszi! Most így magunk között vagyunk, csak tizenhárman (igaz, Júdás is itt van, de majd valahogy úgy
0956# csináljuk, hogy ne hallja), most csak nekünk mondd meg, hogy te vagy-e, légyszi, légyszi!” És akkor ahogy a
0967# búcsúbeszédben mondja Fülöp: Jézus! „Mondd meg, és az elég nekünk!” És erre Jézus megint nem hajlandó
0977# megmondani. „Ó, Fülöp. Már mióta velem vagy, és nem tudod? Hát én tudom, ki vagyok; a baj az, hogy te nem
0987# tudod! És rajtad nem segít, ha én megmondom neked, hogy én ki vagyok. Mert azzal csak az történt, hogy te tudod,
0998# hogy én kinek tartom magam. Ha én megmondom, hogy én ki vagyok, attól még te nem fogod tudni, hogy én ki vagyok
1009# – csak azt, hogy én mit gondolok arról, hogy én ki vagyok.” Oké ez? Ezért nem adható kívülről olyan
1019# válasz, amely majd engem lenyűgöz, és akkor hhhhhh!
1024# Azt lehet mondani, hogy Jézus... meg ezek a pillanatok, amikor a Szentírást nem értjük, a legfontosabb pillanatok.
1035# Mert ott van valami, amire, ha rájövünk, akkor nagyon nagy dolgok történnek velünk. Mintha Jézus nem is az Isten
1046# fiának a szeretetével pöckölné le magáról az embereket. Miért nem beszélsz már nyíltan? A beszédeinek 60%-a
1057# példabeszéd! Micsoda egy gazemberség! „Kiment a magvető vetni... vetegette a magot, jöttek a madarak,
1066# fölcseszedegették a magokat...” Egyszerűen arcátlan, amit velünk csinál. Nem? Nem pofátlan? Hogy ide jön az
1077# Isten fia, és sztorizgat.
1080# „Mondd, Uram, ki az én felebarátom?” – kérdezik. „Ki az én barátom, akivel tegyek jót?” – mondja
1089# a farizeus. Erre Jézus: „Te, elmondok neked egy sztorit. Egy vándor ment az úton. Elkapták a gazemberek. Jól
1100# megverték...” Nem vagytok dühösek emiatt! Hát hagyja már a sztorizást! Hát mondja meg, hogy hogy van! És ugye
1111# ott lenne a nagy pillanat. Az utolsó pillanatban, amikor Pilátus kérdezi: „Hát most akkor király vagy?”. És
1122# Jézus mit csinál? „Ha bemondom, megúszom.” De nem, most már hova? Már ide-ida rángatták, Pilátus, Heródes,
1133# Pilátus... „Király vagy?” Erre Jézus: „Hát te mondod.”
1139# Ezt képes mondani, miután már úgy megverték, hogy alig él. „Király vagy?” Erre Jézus: „Hát te mondod.
1149# Hát most én tudjam, hogy király vagyok-e? Hát ez a te kérdésed. Hát mondd meg: király vagyok-e, vagy nem?” Ó.
1160# Látjátok, milyen dühös vagyok? Hogy nem...
1164# Fárasztó a fejünket hordani a nyakunkon. Tudjátok, ez mikor szokott kiderülni? Mikor reggel arra ébredsz, hogy
1176# elfeküdted a nyakadat. Volt veletek ilyen? Mindenkivel, nem? És akkor rájössz, hogy milyen iszonyatosan nehéz a
1187# fejedet viselni.
1189# Meséltem azt a történetet? Mentem be az iskolába. Általános iskola, így (feje félre). Iszonyú jó volt. Így
1199# mentem be. Leültem. Padtársam: „Helló, Feri, ne hülyéskedj már!” Tehát ez volt az a pillanat, mikor a kezem
1210# így megbénult. Így, khhhrrr. Tehát egyszerűen óriási teher a nyakunkon a fejünket hordani. És annyira
1221# szeretnénk ezt a munkát Jézussal elvégeztetni. Hogy hordja már ő a fejünket! Aztán: Érzés! Hogy töltsön el
1231# engem egy olyan érzéssel... Uram! Hát ha érezném, hogy szeretsz, és hogy én is szeretlek téged, hát mi gondunk
1243# lenne? Hát miért nem töltesz el?
1246# Ott van az a pillanat, amikor felmegy Péter, Jakab és János (mint a népmesében) a Tábor hegyre. És ott eltölti
1257# őket a varázslat. Jézus, színeváltozás. És erre Péter mit mond? „Uram, uram, gyorsan építsünk három
1267# sátrat. Itt letáborozunk! Sose szűnjön meg ez! Soha! Lássunk téged mindig így elváltozva, lenyűgözötten! Jaj!
1278# Jajajjajjaj!” És míg ebben van, hogy jajjajajajj, már el is tűnik a látomás. Na, Péter, Jakab, János,
1289# gyerünk! Megyünk le a hegyről. Ú, de szemétség! Tehát ott van ez a másik vágy: „Jól van, Uram, akkor ne a
1299# gondolatainkat, hanem az érzéseinket!”
1303# Aztán: „Ne az érzéseinket, hanem az érzelmeinket! Az érzületünket töltsd be!”
1311# Amikor odament a (...állandóan odamentek Jézushoz; nem tudom, miért csinálták)... „Uram, bárhová mégy, én
1322# követlek! Bennem most... Én már napok óta így vagyok!” Emögött ez van, csak nem mondja: „Én otthon ezt
1332# átgondoltam, virrasztottam, böjtöltem – én oda vagyok érted. Én most be vagyok lőve. Tehát te mész, én
1343# megyek! Ez menni fog egy életen át!” És Jézus nem azt mondja, hogy „Ó, amit most átélsz, az a valóság! Amit
1354# most átélsz, ez így van! Ezt őrizd meg – ezt sose veszítsd el!” Nem ezt mondja. Hanem milyen brutális! Azt
1364# mondja: „Igen, követnél? Hát én meg azt mondom, hogy a rókának odúja van, ha pedig te követsz engem, nem lesz
1376# hová lehajtani a fejed. Na most hogy vagy?!” Ez a brutális!
1382# Ó, tényleg így van? Ó, elpárolgott a hangulat.
1386# „Komolyan, Jézus, még reggel megvolt. Mikor jöttem, jöttem, mondtam, én téged nagyon szeretlek, én bárhova, a
1397# világ végére... de olyan csúnyát mondtál! Legalább vigasztalj meg!”
1404# És hogy ilyenkor egyszerűen nem. Nem és nem. Miért vagyok ilyen indulatos? „Uram!!!”
1413# Akarat!
1413# Akkor nem a gondolat, az érzés, az érzelem, az érzület – legalább az akarat!
1421# Popper Péter mondta azt: a hetvenes években az volt a sláger: „Én tulajdonképpen egy jó ember vagyok, csak az
1432# akaratom gyönge!”
1434# És akkor tömegestül csődültek a pszichológusokhoz, hogy adjunk akarat erősítő módszereket. Mert végül is
1445# látjuk a valóságot; tudjuk, mit kell csinálni; okosak vagyunk, szépek, már Amerikából átjött az a sok jó és
1456# szép könyv, már meggyőzött minket arról, hogy semmi baj velünk. Senkivel sincs baj. Csak boldogtalanok vagyunk,
1467# de az se baj. Mert igazából igazából csak az akaratom... Akkor majd.
1474# Ugyanezt várjuk Jézustól. „Uram, akkor majd az akaratomat!” Megy oda az ember, és azt mondja: „A fiam beteg.
1485# Nem segítenél rajta?” És azt mondja: „Hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek?” És akkor: „Uram, ha
1496# tehetsz valamit érte, tegyed meg!”
1499# Jézus válasza: „Ha tehetek valamit?!”
1503# Állandóan visszakérdez: „Mit akarsz, mit tegyek veled?”
1509# Nem nyűgözi le az akaratunkat, hogy „mindig csak őt akarjuk”. Ezt nem teszi meg velünk.
1517# Ennek egy verziója: nem dönt helyettünk. Egyszerűen...
1523# Emlékeztek, két három hete mondtam: az apostolokat meghívja. Utána azt mondja a szentíró, hogy akiket meghívott,
1534# követték őt. Akiket kiválasztott, követték őt. A követést nem lehet kihagyni ebből a folyamatból. Egyszerűen
1545# nem lehet.
1546# És jön a mi nagy barátunk. XXI. század. Tamás.
1551# Tamás nagyon-nagyon, helyettünk is csinál valamit, hogy tudjuk: az az út se jó.
1559# Azt mondja: „Uram, jó hogy föltámadtál. Ez tök cuki. Nagyon baró. De... amíg én a kezemet a te sebeidbe nem
1570# dugdosom bele...” Ugye, ő tapasztalat-mániában van. Tehát, ha ő nem tapasztalja meg... Beledugdossa: „Most
1581# hiszek!”
1582# „Tamás, Tamás! Hát miután már könyékig vagy a sebemben, legalább ne mondd, hogy hiszek! Hát mosd le a
1592# kezedet, nyomorult, hát tiszta vér! Hát nem hiszel! Hanem látod! Hát hol itt a hit?!”
1601# Jézus csak ennyit mond: „Gyerekecském! Hát boldog, aki nem lát, és mégis hisz.”
1609# Aztán: a cselekvés!
1611# Cselekvéssel nyűgözzön le!
1613# Ez az örök kérdés. Örök vágy: „Uram, szállj le a keresztről! Mert ha leszállsz a keresztről, elhisszük,
1624# hogy ki vagy.”
1625# Személyre szabott verzió: „Uram, ha meggyógyítasz, elhiszem, hogy te vagy az Isten.” Akkor? Hát ne viccelj
1636# már!
1636# „Szálld meg a vágyaim!”
1639# A gazdag ifjú. „Uram, én gyerekkorom óta megtartom az összes törvényt; én most akkor téged foglak követni!
1650# Téged követlek, és tök jó lesz! Mit szólsz?”
1654# Jézus válasza: „Tök jó ötlet! Rád nézek, te tényleg egy nagyszerű srác vagy, szuper! Te szeretnél engem
1665# követni! Hát akkor add el a lóvét, aztán gyere!”
1670# „Ne már!” S a gazdag ifjú szomorúan távozott.
1675# Ez mit jelent? Azt, hogy Jézus nem adott neki kívülről vágyat. „Ó, van benned vágy! Addig tart, ameddig a
1688# pénzed.”
1689# És aztán van aki azt mondja (ez a legkacifántosabb), hogy higgyen helyettem az Isten. Odaállunk és azt mondjuk:
1702# „Adj jelet!” Mit mond Jézus? „Nektek? Ez a nemzedék nem kap jelet.”
1710# Ez az evangélium... nem tudom, most honnan néztük meg.
1717# „Ez a nemzedék nem kap jelet! NINCS jel!”
1722# De hogy ebben mi a trükk, azt ugye tudjátok? Ott áll Jézus. Hmm? Isten megtestesült. Ott áll. S akkor azt
1734# mondják: „Adj jelet!” „Valószínű nem látnak. Úgy tűnik, átlátszó vagyok.” Hát azért mondja azt, hogy
1746# nem kaptok jelet, mert már ennél többet mit?
1752# Utolsó történetem Jézus brutalitásáról, amit így szoktunk értelmezni: a kánai mennyegző.
1762# Ó, ó. Csak elfogyott a bor. Jó buli lenne, de elfogyott a bor. Jön Jézus anyukája és azt mondja: „Te Jézus!
1775# Fogytán a boruk.”
1777# És Jézus erre mit mond: „Anyám, de jó, hogy itt vagy! Nélküled hová lennénk! Ó, anyám, hát te jobban látod
1790# a dolgokat, mint én. Hát komolyan, ha nem mondod, hogy fogytán a boruk, hát hiába vagyok én az Isten fia...
1803# Hát... Nagyon köszi! Gyorsan akkor a hordókat, gyorsan csináljunk bort.”
1812# Hát miért hívtak meg? Vagy azért... (Elfelejtett bort vinni) Ó, Jézus ráeszmél: „Nem vittem egy üveg Tokajit.
1825# Ó! De hülye vagyok, hát nem elfelejtettem? Azt hittem, elég, hogy Isten fia vagyok, oszt csak úgy bejövök, de...
1839# nem vittem Tokajit. Ú...”
1842# Mit mond Máriának? Olyan brutális, hogy nem is merjük lefordítani. Így van!
1851# Előveszem a görög szöveget, és nem kapok levegőt két napig. Mert a görög szövegben ez Jézus válasza arra,
1864# hogy „Fiam, fogytán a boruk”: „Mi közünk nekünk egymáshoz?”
1871# Ez egy jó kis gyomros. „Mi közöm nekem ehhez a borhoz! Hát mi vagyok én?”
1879# S ugye erre mindjárt: Te vagy az Isten fia! Te csinálj valamit.
1887# „Nem ezért vagyok itt. Nem ezért vagyok itt, hogy rohangásszak egyik lagziból a másikba. Jaj, a zserbó!
1900# Elfogyott a zserbó! Az istenit.”
1903# Hát ez az? Aranyhal, ötvözve a Mikulással.
1909# Amikor az interneten olvassuk (ez zseniális), hogy mekkora sebességgel kell a Mikulásnak bejárnia a földet, ha
1922# minden családhoz el akar menni, és 24 órája van? Kiszámolták, hogy a másodpercnek milyen töredék része alatt
1935# hamvadna el a Mikulás, ha olyan sebességgel haladna, hogy minden családhoz elérkezne?
1945# Egyszerűen Jézus brutális. Olyan értelemben brutális, hogy nem nyűgöz le, nem száll meg. A gonosz lélek, az
1958# szokott megszállni! A jó lélek meg nem száll meg. Hanem csak úgy itt van, ott van. Verdes, csipeget.
1970# A csalódottságunk tehát valójában az, hogy Isten nem tölt be bennünket úgy, hogy függhessünk tőle.
1982# Valójában ez.
1984# Nem az a csalódottságunk lényege, hogy nem tudunk teljes emberi életet élni, hogy nem vagyunk eléggé... Nem ez.
1997# Hanem hogy nem függhetünk tőle úgy, hogy ne kelljen már embernek lenni. Végül is van bennünk egy folyamatos
2010# infantilis vágy: ne kelljen már embernek lenni! Annyira jó lenne, ha nem kéne.
2020# Isten tehát nem veszi át a függőségben a tárgy helyét.
2026# Isten nem lép be az alkohol helyére. Nem lép be a nő, a férfi helyére. Nem lép be a rágógumid vagy a kóla
2038# helyébe. Egyszerűen nem lép oda. És ez nekünk elviselhetetlen.
2046# Jött hozzám egyszer valaki. A szüleivel való kapcsolatáról, pontosabban az anyukájával való problémájáról
2058# beszélt. Egyszer csak eljutottam oda:
2062# - Most értem már... rengeteget beszéltél az anyukádról, de nem beszéltél még az apukádról. Mi van a te
2075# apukáddal?
2076# - Ó, hát az apukám, az egy gyenge; nyomorult az én apukám.
2083# - Tehát akkor te nem lázadtál az apukáddal szemben?
2089# - Ó, hát az apámmal szemben … egy ilyen gyenge emberrel szemben mit lázadtam volna?
2098# - És nem kéne?
2100# (És ezen elkezdett gondolkodni. Hogy a fenébe van az, hogy én nem lázadtam az apukámmal szemben?)
2112# S akkor egyszer csak jött vissza:
2115# - Hú, Feri, ez nagyon nagy szemétség volt! Rájöttem, hogy még mindig gyerek vagyok; nem mentem át a
2127# serdülőkoron. Az apám ellen nem lázadtam. Mindig úgy féltettem, sajnáltam. Ó, hát most... Inkább az anyámat
2140# szidtam!
2141# - Hát mi lenne akkor, ha most ezen elkondolkodnál?
2147# Elment, visszajött egy hét múlva:
2151# - Úúúú! Ez a hét nagyon brutális hét volt. Tudod, mire jöttem rá? Hogy utálom a tékozló fiú történetét.
2163# Na, itt fölcsillant a szemem. Vele tényleg történt valami. Kigyógyult a birodalmi nézőpontból! „A Szentírás
2176# legszebb része a Tékozló fiú története! Lk 15, 8-tól.”
2182# - Ó, rájöttem arra most, ahogy próbáltam elmenni az apámtól és fölnőni, hogy fölnőtt legyek, akkor eszembe
2194# jutott a Tékozló fiú története. Hogy milyen sors vár rám. Hogy majd szép lassan a disznók eledeléből fogok
2207# enni. Aztán rájövök: apámnak igaza volt, a fene egye meg. És majd egy ilyen mély bűntudattal, szégyennel
2219# visszakullogok az apai házba. Aszondom: Apám, vétkeztem az Ég ellen és teellened. Nem vagyok méltó, hogy fiadnak
2233# nevezz...
2234# Ha van rész, amit gyűlölök a Szentírásban: hát a Tékozló fiú története! Gyűlölöm!
2243# Ú, de tetszett ez nekem! Valami történik!!
2248# Azt mondtam neki: Te! Most történhet veled valami fontos! Jöjj rá, hogy a tékozló fiú hogyan ment haza. Ha erre
2261# rájössz, akkor még sok mindenre kell rájönnöd. De úgy kezdetnek nem lesz rossz. Most az a kérdésem, hogy
2274# szerintetek hogy ment haza a Tékozló fiú? (Boldogan – mint ahogy a kislány mondta.)
2283# Az én kedves barátom bent maradt a kapcsolati mintáiban. Az illúzióiból nem adott le semmit, csak eltávolodott
2296# egy kicsit az egyik szereplőtől. A Tékozló fiú történetének ugyanis (ebből a szempontból nézve) a kulcsa az,
2309# hogy a Tékozló fiú fölnő. Ez.
2313# És amikor hazamegy, már nem egy gyerek megy haza, hanem egy felnőtt. És erre utalnak ott az apa jelei. „Húzzatok
2326# gyűrűt az ujjára, köpenyt a vállára! Most egy nagy lakomát csapunk!”
2334# Nem a gyerek jött vissza; csak a gyereke jött vissza. És ez az, amit utálunk. Ne kelljen már felnőttként
2346# visszamenni!
2348# Úú!
2348# Vagy maradjunk ott gyerekek, vagy „felnőtt vagyok és dögölj meg, apám!”
2357# Felnőttként visszamenni – az a nagy kaland!
2362# És akkor ott van a másik testvér – ugye, ismerjük a történetet – az meg azt mondja: „Apám... milyen egy...
2375# ha eddig nem utáltalak, most utállak! Én itt kepesztek, mindent megcsinálok neked, jó fiú vagyok. Te meg ennek a
2388# rohadéknak levágatod a disznót?! (Disznót!) Az ökröt?! De utállak, apám!” És sértődötten elvonul.
2400# Mi történik az idősebb testvérrel? Gyerek. Gyerek! Csak ennyi baj van vele. Felnőtt testben gyerek. És most itt:
2414# „Apám...”
2415# Nem tudom. Kicsit zavar néha a saját hanghordozásom. Tényleg. Meg is mondom miért. Mert ugyanis Jézus a
2428# következőt mondja. „Ne hívassa közületek senki magát atyának. Se mesternek, se tanítónak. Mert egy a ti
2440# tanítótok, mesteretek, apátok: a mi közös Apukánk. Mi meg tesók vagyunk.” Tehát ezért hagyjátok azt, hogy
2453# Feri atya, meg Géza atya, meg Töhötöm atya (volt egy nagyon okos jezsuita). Hagyjátok már ezt! És mi történik,
2467# a 2000 év egyháztörténetében? Az, hogy nem tudunk eléggé testvérek lenni. Nagyon nagy dolog, hogy amikor
2480# találkozunk egy sebzett társunkkal, akkor szükség van arra, hogy apák és anyák legyünk. Ez nagyon fontos, mert
2493# különben nem tud fölnőni. Egy kicsit cuclisüvegből etetjük. Ismeritek azt a valós történetet egy anorexia
2506# nervosas lányról? Nem? Két ilyen történetem is van. Anorexia nervosa. Ez nem egy szép virág, hanem egy
2518# hervadó... És ővele ez van. Nem hajlandó enni. De nem ám. Harminc kiló. Ott van hetek óta a kórházban, és
2531# bolyong. És megy a csecsemőosztályra. Nem meséltem ezt nektek? Hát hogyhogy nem? A csecsemőosztályon látja, hogy
2545# ott hagyott valaki egy üveg anyatejet. Mit csinál? C-cc-cc-cc-cc. Iszik az anyatejből. Jönnek, keresik őt. És
2558# látják, hogy eszik. Anyatejet, cuclisüvegből, az igaz – na de hát harminc kilósan! Hát egyen, amit akar!
2571# Van neki egy okos terapeutája. Annyira okos, hogy hagyta, hogy az élet segítsen rajta. Megbeszélik, hogy anyatejet a
2585# lány hajlandó enni. És a lány tudjátok mit kér? (Valós történet!) Azt kéri, hogy egyszer hajlandó volt
2598# cumisüvegből enni, de ezt többet nem! Hanem a terapeuta etesse! Etesse!
2606# Mi lett ennek a következménye? (Győzelem, de... Jaj... Szóval.)
2614# Két eredménye lett. A lány hónapok alatt gyógyult, gyógyult, és elhagyta a kórházat.
2625# Második: a terapeuta meghízott. Egyet neked, egyet nekem. Egyet neked, egyet nekem. Így volt hajlandó enni. Egyet
2638# neked, egyet nekem. Ó.
2641# Egy Whitaker nevű amerikai terapeutával meg kísértetiesen hasonló történt. Jöttek hozzá a kliensek. És előtte
2654# egy családterápiát csinált. Ott volt az édesanyánál a pici csecsemő, és ott felejtették az anyatejet. Ugyanez
2668# a sztori. És a következő kliens egy pszichotikus beteg volt. S a pszichotikus beteg leült, meglátta az anyatejet
2681# és azt mondta: Ihatok? S azt mondta: Igyon! S attól kezdve a pszichotikus betegnek mindig oda volt téve az anyatej.
2696# És attól kezdve így gyógyult.... Tik-tik-tik-tik.
2702# Miért akartam ezt elmondani? Azért, mert szükség van arra, hogy amikor még totálisan az imidzsben, az
2714# illúziókban, az infantilizmusban és egyebekben ténfergünk, hogy legyen mellettünk-velünk valaki, aki tud apuci
2727# és anyuci lenni. De amire ennél sokkal nagyobb szükség van, hogy úgy tudjunk apucija és anyucija lenni azokban a
2741# pillanatokban másoknak (akiknek ott szükségük van rá), hogy mi ne függjünk ettől a helyzettől. Hogy tudjunk
2754# testvérek is lenni. S hogy tudjuk, hogy a cél az az, hogy mi testvérek tudjunk lenni. És az a benyomásom, hogy a mi
2768# Egyházunk ezt elég nehezen nyeli le. Mint anorexia nervozás a rántott húst. Ez nekünk nagyon nehezen megy.
2781# Tudjátok miért? El vagyunk varázsolódva attól, hogy „Ferenc atya”. Ó, mondd még! Ó, olyan... olyan... én,
2794# én, Én, ÉN! Ettől teljesen el vagyunk varázsolódva.
2800# Valaki mondott egy zseniális gondolatot erről. Az a mi bajunk, hogy... amikor mondjuk misézünk, akkor mindig az
2814# „Atya” próbál misézni. Pedig nekünk az Istent meg kéne jeleníteni! Hát ki misézik? A Fiú! Hát ki adta oda
2827# az életét áldozatul? Hát a Fiú, az én testvérem! Tehát amikor én misézek, akkor ki misézik? A Fiú! Aaaah!
2840# És amikor fölállunk a szószékre, akkor nem a Fiú beszél, hanem az „atya”. De nem a Mennyei! Hanem: ti gyerek,
2853# én felnőtt, tí-ri-rí-ri! Persze nincs így! Nekem úgy tűnik, hogy az Egyházunknak ilyen értelemben
2865# sokkal-sokkal-sokkal testvériesebbnek kellene lennie. Ez pedig azt jelentené, hogy nem függünk ettől a szereptől,
2879# hogy „Ferenc atya!”. És... na. Tehát hogy viseljük azt, amikor valaki odajön, és azt mondja: „Na, Saul
2892# testvér, hogy vagy?” És az pont én vagyok. Ez pont jó lesz nekem.
2900# Van azért egy ellentmondás abban, ahogy beszélek meg amit mondok. Erre próbáltam utalni az előbb.
2910# Egyszerűen az embert elkapja az a hév, hogy majd én megmondom! És ez egy akkora nagy hülyeség. Rettentő nagy
2922# hülyeség! Egyszerűen ennél ti sokkal többet érdemeltek. Sokkal, sokkal!
2929# (Mondjad? Hallottam! Na...)
2932# Ez egy kis elágazás volt.
2935# Következő mondat. Azt állítom, hogy a realitás ellenállást vált ki belőlünk.
2943# Isten újabb meg újabb realitásokat csöpögtet, amilyen arányban mi ezeket képesek vagyunk elfogadni, azonban ez
2955# belőlünk őrült tiltakozást szokott kiváltani. A legjobb példa erre az, amikor Jézus a názáreti zsinagógában
2966# elmondja a híres beszédét. „Tudjátok, biztos azt mondjátok, hogy 'Orvos, gyógyítsd magad!'. A csodákat,
2978# amelyeket Kafarnaumban tettél, tedd meg itt, a saját házad népe körében. De én azt mondom: senki sem próféta a
2989# saját hazájában. Mit jelent ez? Hogy a körötökben nem fogok tudni annyi csodát tenni, mint Kafarnaumban.
3001# Tudjátok, miért? Azért, mert nem hisztek bennem. Én meg nem foglak titeket lenyűgözni! A te részedet bele kell
3013# adni. Ezért sajnos itt most Názáretben (bár innen való vagyok) nem sok csodát fogok tudni tenni. Nagyon
3024# sajnálom.”
3025# És mi ennek a következménye? Esztelen harag szállta meg azokat, akik a zsinagógában voltak. Fölvitték a város
3037# legmagasabb pontjára, hogy onnan letaszítsák és megöljék. Mit akartak ezzel bizonyítani? Azt, hogy Jézusnak
3048# nincs igaza. Hát nem?! Esztelen harag... „Miket mond! Még hogy nem próféta a saját hazájában?!? Majd én
3059# megmutatom neked!” Hogy igazad van. Mert ugyanis ez történik. Jézus ugyanis ezt mondja: „Tesókáim. Semmi baj!
3071# Nekem Názáret az otthonom, én itt vagyok tök jó, szeretlek benneteket, de csodákat nem fogok tudni tenni.” Erre
3083# ők esztelen haraggal... hogy „neked nincs igazad!”. És amit tesznek, azzal bizonyítják, hogy tényleg nem
3094# tartják őt olyannak, aki csodákat tudnak tenni. Csak erre nem jönnek rá. Nem őrületes ez? Tehát pontosan úgy
3106# cselekszenek, ahogy Jézus előre megmondta. De ezt a következtetést nem vonják le. Hogy tényleg, Jézusnak igaza
3118# van, mert nem sok csodát tud csinálni – majdnem kinyírtuk. „Jézus téved!”
3126# Azt gondolom egyszerűen csak, hogy mi kegyetlenségnek, szeretetlenségnek, elhagyatottságnak, brutalitásnak
3135# értelmezzük azt, amikor van egy-két világos pillanatunk. Az Isten részéről ilyen pillanatoknak értelmezzük
3145# ezeket, ezért éppen az ellenkező irányba futunk, mint amilyen irányban van az, amit szeretnénk elérni.
3155# Jézus, mennyit... a Szentírás már itt kifolyik az ajtón. Teljesen el vagyok szállva. A pap tombol. Sok már?
3135# De mit csináljunk?
3131# Jézus elküldi a 72 tanítványt. „Barátaim, menjetek! Adok nektek erőt, mindent. Menjetek! Sikerülni fog!” Az
3112# egész történet annyira szép. „Hirdessétek Isten országának örömhírét, űzzétek ki az ördögöket,
3094# gyógyítsátok a betegeket...” És van benne egy olyan mondat, hogy „Uram, most ezt muszáj volt belerakni? A
3075# szépérzékedet elvesztetted? Ez pedig az: „És ha valahol nem fogadnak be benneteket, még a port is rázzátok le a
3054# lábatokról tanúságul ellenük!”
3049# Mi az ösztönös reakciónk erre? „Ú, de brutális! De szemétség! De izé! Micsoda örömhír ez! Ú, fenyeget!”
3030# Közben pedig csak valami nagyon egyszerű dolog történt. Mi? Az, hogy az illető azt mondta: „Mész te a
3045# fenébe!” S erre a tanítvány: „Maradtam volna, de te elküldtél”. Ftty-ftty-ftty-ftty! „Hmm? Ennyi maradt
3060# belőlem. Itt nálad. Egy lábnyom.”
3065# Brutálisnak tűnik az, amikor valami realitással találkozunk. És rögtön azt gondoljuk, hogy Isten fenyegető és
3081# bosszúálló és haragvó és kegyetlen... Hhha!
3088# Bocsássatok meg, hogy ilyen ...menésem van már.
3095# „Uram! Annyira szeretjük a boldogmondásokat! Olyan szépek!”
3104# Boldogok a lelki szegények. Övék a mennyek országa.
3111# Boldogok...
3113# Tovább nem tudom. Ki bír nyolc mondást megjegyezni. Ezért aztán átpártoltam Lukácshoz. Ott csak négy van. Ó,
3129# Lukács, te tudod, hogy én mit bírok – maradjunk a négynél. De aztán tudjátok, hogy hogy folytatódik a
3144# történet?
3145# Jaj nektek, gazdagok! Már megkaptátok jutalmatokat!
3153# Jaj nektek, akik most nevettek! Sírni fogtok.
3160# És így tovább. Utáljátok? „Uram, Uram, ezt nem lehetne...?” Ilyenkor jön a teológus és azt mondja: „Ez
3175# talán az utókor későbbi betoldása a szövegbe! Az Egyház gonoszsága, hogy ezzel szemétkedjen a függő helyzetbe
3191# hozott hívőkkel!” Csak az a baj, hogy nem.
3198# Mert mi van ebben? Egyszerűen csak annyi: „Nézd, ha te most a vagyon és a gazdagság alapján gondolod azt, hogy az
3215# életed meg van oldva, nem tudok neked mást mondani, mint hogy majd sírni fogsz. Aki most azt gondolod, hogy ha van
3232# mindig enni és inni, az megoldja az életed! Sajnos, te nagyon fogsz éhezni.”
3243# Ez szerintetek fenyegetés? Szerintem nem. Hanem Jézus megsimogatja a buksinkat és azt mondja:
3257# Figyeljétek meg! Ha esztek, az válasz a gyomrotoknak, de nem válasz az embernek.
3269# „Ha jóllaksz, a gyomrod jól van, de a Peti ettől még nincs jól! Mert a Peti megint meg fog éhezni. Tehát
3284# Petinek nem elég a kaja. Gondolhatod úgy, hogy elég – de akkor újból és újból meg fogsz éhezni. És én ezzel
3300# nem tudok mit csinálni, mert ez az ember voltunkhoz tartozik hozzá. Ha azt gondolod, hogy jó sok lóvét szerzel, és
3317# mondjuk két vagy három tannyelvű óvodába íratod a gyereked, hogy már most bírja a leendő munkaerőpiacon a
3333# versenyt!” Hát ez a minimum! Hát egy jó anya vagy, nem? És az anya németül beszél, az anya angolul beszél,
3349# nagyszülők meg nincsenek. A testvér próbál magyarul beszélni, de azt leintik, hogy „Ugyan, ugyan... Hahh! Mire
3365# fölnő, nem is lesz Magyarország; minek itt magyarul beszélni?”
3375# Amikor Jézus elmondja ezeket az egyszerű mondatokat, kicsit se akar fenyegetni. Csak azt mondja, hogy ami a gyomrodnak
3392# válasz, nem válasz az embernek! Ami a kezednek válasz, nem válasz az embernek. Ezért mondtam azt (hülye kép ez),
3409# de sírásra nem válasz a papírzsebkendő! Nem, ez az illúziónk. Sírunk, és majd a zsebkendő megoldja a sírás
3425# problémáját. És az vigasztaló szó sem válasz. Válasz neked az? Meghal a barátod. Elmégy a paphoz: „Atya!
3440# Mondjon vigasztaló szavakat!” Testvérem! Vigasztaló szavakat tudok mondani, csak nem vigasztalnak meg. Jó lesz
3457# így is?
3458# Hát hülye vagyok én, hogy egy ilyen helyzetbe belemenjek? „Atya, vigasztaljon meg engem!” Dehogy vigasztallak!
3474# Nem azért, mert egy állat vagyok. „Szenvedj!” Nem ezért. Hanem mert tudom, hogy nincs semmi, ami téged most meg
3491# tudna vigasztalni. Mi vigasztal meg? Meghalt a barátod! Hát mi vigasztal meg téged?! Hát ha te ember akarsz maradni,
3508# akkor sírj! Ez az emberséged jele! Ha szeretted őt, akkor fogjál padlót!
3519# Vigasztaló szavak?!? Hát milyen vigasztaló szavak? Annyit tudok csinálni, hogy sírjál nyugodtan és én itt
3535# vagyok. Ezt tudom. Én többet nem tudok. Sírjál. Veled vagyok, és ennyi.
3545# Hát belezzünk ki téged az emberségedből? Idealizáljuk együtt az Istent? Hát az Isten mindent elbír!
3560# Idealizálhatjuk őt a végtelenségig. „Az Istent szeretőknek minden a javára válik. Isten szeret. A kegyelem most
3577# átjár engem. Nem is fáj! Nem fáj. Mert ő üdvözül. Én meg majd üdvözülök. Tulajdonképpen tök oké
3591# minden.”
3592# Isten bírja az idealizálást, de engem tesz tönkre. Jaj, jaj! Hogy folytassuk?
3604# Mondok még ilyet. Ugye megy Jézus. Tírusz és Szidon, Kafarnaum és egyéb helyek. „Hát, tudod. Amit én itt
3619# csináltam – ha a negyedét megcsináltam volna Ninivében, akkor a niniveiek már régen szőrruhába öltöztek
3635# volna és bűnbánatot tartottak volna. Kafarnaum, te talán az égig emelkedsz? A pokolba fogsz süllyedni.” De ez
3651# nem egy fenyegetés, egy rémisztő jövőkép. Jézus egyszerűen tükröz bennünket. „Én jöttem, te meg azt
3666# mondtad, hogy menjek a fenébe... Te mondtad!”
3672# Nem tudom, hogy ez átmegy-e. Tehát hogy nincs ebben az égvilágon semmi fenyegetés. Csak hogy ez van.
3687# Leül a farizeusokkal kajálni. „Ó, ti tulajdonképpen tök rendes emberek vagytok. Nagyon rendes emberek vagytok.
3704# Egy nehézség azonban van. A prostituáltak is megelőznek titeket Isten Országában.” Most csoda, hogy
3719# megfeszítették?
3721# Na de hát így van! De nem azért, mert prostituált... De amikor meghallották ezt a szót... „Prostituált!
3736# Árrhggghhhhh!” Hogy mit jelent a mondat, vagy mit próbál mondani a mester? Semmi. „Engem valaki megelőz?
3752# Ssspprtttty! Mikor én tizedet adok köményből meg mentából?” Hát gratulálok, tényleg. Tíz köményszemből
3767# egyet odaadsz az Úrnak? Hát ez óriási!
3773# Na jó. Tudjátok, mi van rajtam? Egy ilyen görcs. Az van velem, hogy nyomaszt annak a súlya, hogy az evangéliumot
3789# nem tudom, hogy szabad-e hirdetni vagy nem. A legkomolyabban. Ott tipródom, hogy ezeket most mondom, az evangéliumot
3807# elkezdem hirdetni – hát mi lesz velünk? De vasárnap is így van. Ha én elmondanám, hogy mit gondolok én
3822# örömhírnek, hát...
3825# A múltkor megvárt valaki mise után. „Feri. Ugye azt tudod, hogy amit mondtál, ezt sokan rossz érzésekkel
3840# hallgatták!” Most mit csináljak akkor? Menjek bocsánatot kérni mindenkitől, hogy Jézus nem úgy gondolta? Nem.
3857#
3868# Jaj, de brutális. Menjünk tovább? De fájni fog.
3875# Pöttyös történet? Az feloldja. Nincs pöttyös történet.
3883# Csak a fele (nem pöttyös). Ti adjátok a pöttyöt, én a történetet. Ez is brutális lesz.
3896# A helyzet valahogy ahhoz hasonlít... Anthony de Mellonak van egy zseniális története.
3909# Valaki kirándul. Megy, megy. S egyszer csak puff, leesik egy szakadékba.
3919# Így. Ennyit lehet csak hallani. Zuhan.
3925# De a főhősünk itttyiáááááhhhhhhhh! Majdnem elérem, látjátok? Így csüng. Szétszakadt most a hónaljam.
3940# Nincs valahol leszakadva? Így csüng. „Uram, Uram segíts!”
3949# Iszonyú brutális, majd próbáljátok ki. Teljesen meghúzta a derekamat is. Nehéz, nehéz kenyér. S akkor az Úr
3965# meg azt mondja: „Itt vagyok!”
3969# „Á, Uram, Uram, Uram, mit csináljak?!” És még vissza tudott kapaszkodni.
3980# Az Úr pedig szólt: „Engedd el az ágat!” Hmm? Nem itt van a történet vége.
3991# „Ááááááá! Nincs még itt valaki?”
3995# Így. Generálba ezek vagyunk. Erről beszéltem most nem tudom én, mennyit.
4006# Nem volt pöttyös. Jó. Elment sok vízzel.
4012# Lukácsnak az evangéliuma úgy kezdődik, hogy „Kedves Teofil. Sorban mindennek utána jártam... hogy tudd:
4028# megbízhatóak azok a tanítások, amelyekre tanítottak téged.” Vagyis Lukács az egész evangéliumát azért
4043# írja, hogy az olvasó meggyőződjön arról, hogy megbízhatóak azok a tanítások, amelyekre őket tanították.
4058# Hmm? Hogy az Isten megbízható. Hmm? Erről szól Lukács evangéliuma. Segít nekünk abban, hogy rájöjjünk arra,
4074# hogy Isten megbízható.
4077# Háhh! Mi ezzel a bajunk? Hogy nem „úgy” megbízható, ahogy szeretnénk. Mert ilyeneket csinál velünk. Azt
4093# mondja: „Engedd el az ágat!” Mi az aranyhal-istenünket nem szívesen cseréljük le. És azt szeretnénk, ha Isten
4109# úgy volna megbízható, ahogy azt mi szeretnénk. Ő meg ezt nem így csinálja. És ez ténylegesen rettenettel tölt
4125# el minket. Ezért számomra nem az a jó kérdés, hogy „Isten megbízható-e vagy nem”, hanem, hogy „hogyan
4140# megbízható”? Mondd, Uram, hogyan vagy megbízható? Ha én találnálak ki téged, akkor úgy lennél megbízható,
4156# hogy sose esnék el. De sajna-bajna nem én teremtettelek téged, hanem fordítva van, ezért az én kérdésem meg
4172# akkor az, hogy hogy vagy akkor megbízható?
4178# Ismeritek azt a brutális történetet, amelyben az apa úgy gondolja, hogy a fia elég nagy már ahhoz, hogy az élet
4195# legnagyobb leckéjét megtanítsa neki. S akkor azt mondja neki: „Fiam, állj föl a dobogóra! Fiam, az lesz most a
4211# dolgod, hogy ugrasz! Hmm?” De apám, apám, ez húsz centi, nem merek! „Fiam, te csak ugorj! Én szépen ideállok,
4228# zuhansz, és én elkaplak.” A fiú azt gondolja, hogy apám megbízható. Bízom benne. Becsukja a szemét. Stty! Apa
4244# meg? S a fiú: Pffffff!
4247# - Apám, ez mi volt?
4250# - Fiam, az élet legnagyobb tanulsága az: senkiben se bízz meg!
4259# Ugye, ez a történet nagyon gyomros? Iszonyatosan.
4267# Ez a történet számomra a saját Isten-tapasztalatunkat fejezi ki. Hogy az a képünk az általunk elképzelt
4282# Istenről, hogy amikor nagy bajban vagyunk, mondja, hogy „Ugorj!”, és utána eláll. Mert melyikünknek nincs egy
4298# csomó olyan élménye, amikor végül is oda jutott el, hogy Isten rajta nem segített? Hát most sincs veled, nem?
4315# Veled van? Dehogy is! Nem érzem! Nem segít. Ide is már csak ilyen utolsó szalmaszálként... azért jöttem el,
4331# hogy...
4332# Isten tehát nem úgy megbízható, ahogy én szeretném. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megbízhatatlan.
4347# Nyakam is fáj, hónaljam, derekam – nehéz kenyér!
4354# Következő alkalommal folytatnánk. Az a nehézség, hogy olyan irgalmatlanul sok gondolatom van, hogy nem tudom, hogy
4371# mikor érünk a végére.
4378# Akar-e valaki hirdetni?

Segíts,

hogy ez a hanganyag másokhoz is eljusson.

Hogyan segíthetsz? Támogasd az alapítványt. Oszd meg a hanganyagot azokkal a barátaiddal, ismerőseiddel, akiket érdekelhet. Add tovább!

Megosztom
E-mailben küldöm

Isten hozott benneteket!
0002# Most beszélek, aztán kiderül, hogy jó-e az erősítés. Ugye jó ott hátul? András, köszönöm. Beszélek, aztán
0012# közben András beállítja jól.
0015# Két alkalom óta az intimitás témájában érkezett tapasztalatainkat és fölismeréseinket igyekszünk
0024# valamiképpen vonatkoztatni az istenkapcsolatra. Illetve egy lehetséges meghitt istenkapcsolatra. Odáig jutottunk el,
0036# hogy Pál apostollal leestünk a képzeletbeli lóról, amiről kiderült, hogy nincs is. És azt állítottam nektek,
0046# hogy a megtérés-élmény, vagy az a tapasztalat, hogy mindaz, amit a mi kapcsolódási mintáinkból,
0056# alappozíciónkból adódóan hittünk, az tulajdonképpen egy illúzió. Amikor leesünk a lóról, akkor az történik
0066# velünk, hogy egyszer csak meglátjuk a valóságot. Hogy vannak az életünkben kivételes pillanatok (Pál apostol
0077# életében ez a pillanat ilyen volt)... Amikor a csúcsélményekről beszélgettünk, tulajdonképpen ezt a témát
0087# jártuk újból meg újból meg újból körbe. Hogy a hétköznapi tapasztalásunk tulajdonképpen a kapcsolati
0097# mintáinkból, az alappozíciónkból – vagyis a tévedéseinkből adódik. És hogy néha – nem is tudjuk, hogy
0107# hogyan; szinte kegyelemszerű pillanatok ezek – megadatik nekünk az, hogy nem a bennünk (sejtjeinkben,
0117# idegrendszerünkben, agyunkban) tárolt kapcsolati minta és pozíció és egyéb alapján látunk, hanem világosan
0127# látunk. Nem véletlen, hogy erről azt mondták, hogy ez a megvilágosodás. És vannak ilyen pillanatnyi
0137# megvilágosodás-élményeink, és van, akinek ez egy picit hosszabban tud tartani. Aztán az is nagyon jó, ha
0147# valakinek életében volt egy ilyen pillanata, és vissza tud rá emlékezni. Amikor a csúcsélményekről
0157# beszéltünk, pont azért tettük, hogy ha volt már legalább egy ilyen élményed, vagy ha tudod, hogy melyik a
0167# leginkább olyan élmény, mint Pál apostolnak az élménye, akkor azt tekintheted realitásnak. És az összes többit
0178# ehhez képest inkább illúziónak. Ez segíthet akkor, amikor bolyongsz, bolyongunk. Ez tehát azt jelenti – és ez
0189# nagyon elgondolkodtató – hogy Pál apostol (akkor még Saul bácsi) találkozik Jézussal, akkor semmi mást nem tesz
0200# vele, csak megmutatja a realitásokat. És azt mondja: én az a Jézus vagyok, akit te üldözöl. Ennyit mond, és Pál
0211# apostol (ahhoz képest, ahogy eddig látta a világot) a kapcsolati mintáin, illúzióin keresztül – egyszer csak
0221# megvilágosodik. De a megvilágosodás tulajdonképpen nem más, mint hogy egyszerűen csak olyannak látja a
0231# valóságot, amilyen. Tulajdonképpen ennyit történik.
0236# Erre hoztam aztán példákat. Jézus nem lenyűgöző dolgokat mond vagy csinál, hanem végtelenül egyszerű
0246# mondatokat szól.
0248# Bertalan apostol, láttalak téged a fügefa alatt!
0252# Péter, mielőtt a kakas háromszor megtagad, kétszer szólalsz meg.
0259# Szóval, ilyen egyszerű mondatok hangoznak el. És amikor az illető egyszer csak rádöbben, hogy a nemjóját, ez
0269# tényleg így van, akkor megvilágosodik. Még egy mondat: milyen érdekes, hogy mi mondjuk Pál apostol élményére
0280# azt mondjuk, hogy ez „valami vízió, valami látomás, extatikus élmény!”. És közben meg azt mondjuk, hogy
0290# ahogy pedig Saul élte az életét, akkor látott normálisan. Mi ezt így definiáljuk, hogy Saul érzékelte az
0300# életet és eldöntötte, hogy a keresztények rossz emberek és majd „én adok nekik”; ezt tartjuk realitásnak.
0311# És amikor Jézus elmondja, hogy „én ez vagyok, te az vagy, köztünk ez a viszony”, erre meg milyen szót
0321# használunk? „Látomása volt!” Ó, de érdekes! Az, hogy mi ezt nevezzük látomásnak, indirekt módon bizonyítja
0331# a vakságunkat. Hogy mi képesek vagyunk a legegyszerűbb dolgokat (amelyek végre-valahára olyanok, amilyenek)
0342# látomásnak definiálni! Valójában Pál apostolnak nem „látomás volt”, hanem látomásban élt; egy vízióban
0352# élte az életét. Bolyongott, és azt se tudta, ki ő, ki Jézus, meg közben ő mit csinál. Hát ez a látomás! És
0362# aztán egyszer csak eltűnt ez a látomás, és látta, hogy mi van. Az, hogy mi pont fordítva határozzuk meg ezt a
0373# két helyzetet, szerintem mindent elárul arról, amiről eddig beszéltünk. És hogyha most itt a kötődés,
0383# függés, intimitás összefüggésében vagyunk, akkor azt állítom, hogy szinte minden vágyunk (a legmélyebben
0393# kívül minden vágyunk) arra irányul, hogy Isten mentsen meg minket a realitástól. Hogy tudjunk tőle függő
0403# helyzetben lenni. Hogy legyünk annyira függők tőle, hogy az élet realitása ne okozzon már annyi gondot, mint
0414# amennyit okoz. Valójában Istentől ezt várjuk. Ez tulajdonképpen a megszállottság utáni vágy. A
0423# megszállottság, a függés és a bálványimádásunkra mondott igen utáni vágy.
0430# De persze ezt mi nem így szoktuk megélni. Hanem azt éljük meg, hogy nekünk egészen természetes, igaz, normális,
0441# magától értetődő imádságaink vannak, amivel Istent kérjük valamire.
0448# Hadd hozzam akkor ezeket a példákat.
0451# Illetve még a bevezetőhöz. (Sajnálom, hogy közben már ilyen egyházias kijelentéseket teszek, hogy
0461# „megszállottság” meg nem tudom én mi, de tudjuk, hogy mit értek alatta.)
0468# Arra várunk, hogy amikor megszűnik az illúziónk, és a realitást a maga tisztaságában látjuk, akkor utána már
0478# nekünk ne legyen ezzel dolgunk. Valójában ezt szeretnénk!
0484# Azt szeretnénk, hogy – bibliai szóhasználattal – amikor Jézus kiűzi belőlünk a gonosz lelket... (hát ez
0494# kétezer évvel ezelőtt így szólt; most mit csináljunk vele?)
0500# Kétezer évvel ezelőtt így hangzott el: „Gonosz lélek szállta meg, ide-oda rángatta”. Hmm? Munkamánia? Hmm?
0510# Rohantok bulizni minden nap... Négy diploma, ugye. Ez régen így szólt: „a gonosz lélek ide-oda rángatta”.
0521# Azután azt mondja: „A gonosz lélek azt is tette vele, hogy néha falnak rohant, néha a sziklába ütötte magát,
0531# és súlyos sérüléseket okozott magának.” Hát ma ezt hogy hívják? Elmentek raftingolni, beisztok, mint atom,
0542# és közben súlyos sérüléseket okoztok magatoknak és másoknak. Most az, hogy kétezer évvel ezelőtt így volt
0552# erről szó... kidobhatjuk a szemétbe? „Micsoda hülyék... gonosz lélek... jaj, már!” Csak éppen ugyanott
0562# tartunk.
0563# És akkor az a vágyunk, hogy amikor „huhh, többé nem vagyok teafüggő, tévéfüggő, társfüggő,
0572# csocsófüggő, PlayStation2-függő”, hogy amikor ez van, akkor Isten meglátogat bennünket azzal a fénnyel, hogy
0582# látjuk a realitást, akkor „óh, hát ez csak egy kötődési modell volt; ó, csak egy torz alappozíció; értjük
0593# az egészet; szabadok vagyunk; látunk világosan”. És akkor, és akkor! Itt csalunk! Akkor ezt a szabadságot Isten
0604# gyorsan foglalja le! És gyorsan függjünk tőle. Én ne kelljen ezzel a szabadsággal bármit is kezdeni.
0614# Hát erre vágyunk nagyon. Rohanunk, rohanunk ezek elől a pillanatok elől is. Aztán amikor néha van egy-egy ilyen
0624# pillanatunk... Persze azt szoktuk mondani: „Gyönyörű volt! Olyan élményem volt – ebből élek!” Na persze,
0635# hogy elmondod, hogy milyen jó volt akkor.
0639# Csak azt nem szoktad elmondani, hogy rettegsz, hogy még egyszer legyen. Rettegsz tőle, hogy ez öt percnél tovább
0650# tartson!
0651# Nem tudom, hogy érthető-e, amit mondok. Mert ehhez kell, hogy legyen ilyen élményed. Valójában olyan rémületes
0661# az a szabadság, ami ezekben a pillanatokban van, hogy legszívesebben Istent hívnánk, hogy ne kelljen ebben lenni!
0673# Hát mi a fenét csinálunk ezekben a pillanatokban? És (látszólag) akkor jön a mentőöv. A következőt
0682# kérjük Istentől: „Uram! (a következő lapon kérjük), nyűgözz le engem! Teljesen szállj meg engem!”.
0692# Gondolatok: „Istenem, add a bizonyosságot! Kérlek, mondd el, hogy ki is vagy, hogy teljesen tudjam, hogy tényleg te
0703# vagy az! Hogy bizonyítsd be nekem!”
0707# A Szentírás hozza a történeteket egymás után.
0711# Odaállnak Jézus elé és azt mondják: „Most mondd meg nyíltan, hogy te vagy-e a Messiás! Bizonyítsd be, kinek az
0722# erejével űzöd ki az ördögöt. Mondd meg! Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Keresztelő János
0732# keresztsége kitől volt való?”
0735# És mi van ezekben a jó emberekben, akiket farizeusnak hívunk? Hogy most Jézus mondjon egy olyat, de egy o-lyat, hogy
0746# ne kelljen többet gondolkozni! Ezt várjuk tőle.
0751# Tehát hogy mondjon egy olyat, hogy többet sose kelljen gondolkodni! Hogy egy életre szólóan, amíg meg nem halunk,
0762# gyógyuljunk ki a gondolkodásból, a kételkedésből, a töprengésből, a vívódásból. Ebből, Uram, gyógyíts ki
0772# engem! Mondj olyat, hogy a nehéz helyzeteimben visszaemlékezhessek erre a mondatodra, és minden megoldódik!
0783# És Jézus sosem megy ebbe bele, mert tudja, hogy ha ez így lenne, akkor éppen annak a lehetőségétől fosztana meg
0794# bennünket, hogy egy meghitt kapcsolatban legyünk. Ezért például ilyen pökhendi válaszokat ad: „Kitől vannak az
0805# én gondolataim, ki küldött engem? Hát tudjátok mit? Mondja meg nektek a fene! Mondjátok meg, hogy Keresztelő
0815# János kitől jött!”
0817# Visszakérdez. Azért, hogy az illető egyszerűen kezdjen el gondolkodni azon, hogy ő hiába mond bármilyen választ,
0828# az rajta nem fog segíteni. Hogy nincs olyan válasz, ami az emberen segíthetne. Amennyiben az a válasz kívülről
0839# jön, és engem a válaszadótól függő helyzetbe sodor. Ezek a válaszok sosem segítenek rajtunk. Ez csak annyiban
0850# lehet segítség, mint amikor az alkoholista azt mondja: „Tulajdonképpen egy szörnyű függés, hogy
0859# szenvedélybeteg vagyok. Ezzel csak tönkreteszem magam és a családom. Ezért inkább fitnesz-függő leszek!” És
0869# ekkor az illető leteszi az alkoholt, és napi nyolc órát kocog. Vagy áttér a Traubisodára, és abból iszik hat
0880# litert. Rágógumizik; kivéve, mikor alszik. Nagy dolog, ha tudunk a függéseinken változtatni. Cserélni. Egy
0891# rosszabbat egy jóért. Ó! Csak ne higgyük azt, hogy az megszűnt! Csak a rosszabbat egy jobbra cseréltük. És
0901# milyen jó lenne, ha egy szempillantás alatt az összes szenvedélybeteg kocogna. Ez egy szép vízió a világ jobbra
0912# fordulásáról. Nem tudom, hogy hogy közlekednénk, de... Kocogva. És mi is arra lennénk szorítva, hogy kocogjunk.
0923# Hát elég durva.
0924# Az apostolok könyörögnek Jézusnak. A tanítványai. „Jézus! Hát mondd már meg nekünk!” És tudjátok, pont
0934# olyanok, mint mi, mert azt mondják: „Uram, a sok embernek nem mondtad meg nyíltan, hogy te vagy a Messiás, de
0945# nekünk! Légyszi! Most így magunk között vagyunk, csak tizenhárman (igaz, Júdás is itt van, de majd valahogy úgy
0956# csináljuk, hogy ne hallja), most csak nekünk mondd meg, hogy te vagy-e, légyszi, légyszi!” És akkor ahogy a
0967# búcsúbeszédben mondja Fülöp: Jézus! „Mondd meg, és az elég nekünk!” És erre Jézus megint nem hajlandó
0977# megmondani. „Ó, Fülöp. Már mióta velem vagy, és nem tudod? Hát én tudom, ki vagyok; a baj az, hogy te nem
0987# tudod! És rajtad nem segít, ha én megmondom neked, hogy én ki vagyok. Mert azzal csak az történt, hogy te tudod,
0998# hogy én kinek tartom magam. Ha én megmondom, hogy én ki vagyok, attól még te nem fogod tudni, hogy én ki vagyok
1009# – csak azt, hogy én mit gondolok arról, hogy én ki vagyok.” Oké ez? Ezért nem adható kívülről olyan
1019# válasz, amely majd engem lenyűgöz, és akkor hhhhhh!
1024# Azt lehet mondani, hogy Jézus... meg ezek a pillanatok, amikor a Szentírást nem értjük, a legfontosabb pillanatok.
1035# Mert ott van valami, amire, ha rájövünk, akkor nagyon nagy dolgok történnek velünk. Mintha Jézus nem is az Isten
1046# fiának a szeretetével pöckölné le magáról az embereket. Miért nem beszélsz már nyíltan? A beszédeinek 60%-a
1057# példabeszéd! Micsoda egy gazemberség! „Kiment a magvető vetni... vetegette a magot, jöttek a madarak,
1066# fölcseszedegették a magokat...” Egyszerűen arcátlan, amit velünk csinál. Nem? Nem pofátlan? Hogy ide jön az
1077# Isten fia, és sztorizgat.
1080# „Mondd, Uram, ki az én felebarátom?” – kérdezik. „Ki az én barátom, akivel tegyek jót?” – mondja
1089# a farizeus. Erre Jézus: „Te, elmondok neked egy sztorit. Egy vándor ment az úton. Elkapták a gazemberek. Jól
1100# megverték...” Nem vagytok dühösek emiatt! Hát hagyja már a sztorizást! Hát mondja meg, hogy hogy van! És ugye
1111# ott lenne a nagy pillanat. Az utolsó pillanatban, amikor Pilátus kérdezi: „Hát most akkor király vagy?”. És
1122# Jézus mit csinál? „Ha bemondom, megúszom.” De nem, most már hova? Már ide-ida rángatták, Pilátus, Heródes,
1133# Pilátus... „Király vagy?” Erre Jézus: „Hát te mondod.”
1139# Ezt képes mondani, miután már úgy megverték, hogy alig él. „Király vagy?” Erre Jézus: „Hát te mondod.
1149# Hát most én tudjam, hogy király vagyok-e? Hát ez a te kérdésed. Hát mondd meg: király vagyok-e, vagy nem?” Ó.
1160# Látjátok, milyen dühös vagyok? Hogy nem...
1164# Fárasztó a fejünket hordani a nyakunkon. Tudjátok, ez mikor szokott kiderülni? Mikor reggel arra ébredsz, hogy
1176# elfeküdted a nyakadat. Volt veletek ilyen? Mindenkivel, nem? És akkor rájössz, hogy milyen iszonyatosan nehéz a
1187# fejedet viselni.
1189# Meséltem azt a történetet? Mentem be az iskolába. Általános iskola, így (feje félre). Iszonyú jó volt. Így
1199# mentem be. Leültem. Padtársam: „Helló, Feri, ne hülyéskedj már!” Tehát ez volt az a pillanat, mikor a kezem
1210# így megbénult. Így, khhhrrr. Tehát egyszerűen óriási teher a nyakunkon a fejünket hordani. És annyira
1221# szeretnénk ezt a munkát Jézussal elvégeztetni. Hogy hordja már ő a fejünket! Aztán: Érzés! Hogy töltsön el
1231# engem egy olyan érzéssel... Uram! Hát ha érezném, hogy szeretsz, és hogy én is szeretlek téged, hát mi gondunk
1243# lenne? Hát miért nem töltesz el?
1246# Ott van az a pillanat, amikor felmegy Péter, Jakab és János (mint a népmesében) a Tábor hegyre. És ott eltölti
1257# őket a varázslat. Jézus, színeváltozás. És erre Péter mit mond? „Uram, uram, gyorsan építsünk három
1267# sátrat. Itt letáborozunk! Sose szűnjön meg ez! Soha! Lássunk téged mindig így elváltozva, lenyűgözötten! Jaj!
1278# Jajajjajjaj!” És míg ebben van, hogy jajjajajajj, már el is tűnik a látomás. Na, Péter, Jakab, János,
1289# gyerünk! Megyünk le a hegyről. Ú, de szemétség! Tehát ott van ez a másik vágy: „Jól van, Uram, akkor ne a
1299# gondolatainkat, hanem az érzéseinket!”
1303# Aztán: „Ne az érzéseinket, hanem az érzelmeinket! Az érzületünket töltsd be!”
1311# Amikor odament a (...állandóan odamentek Jézushoz; nem tudom, miért csinálták)... „Uram, bárhová mégy, én
1322# követlek! Bennem most... Én már napok óta így vagyok!” Emögött ez van, csak nem mondja: „Én otthon ezt
1332# átgondoltam, virrasztottam, böjtöltem – én oda vagyok érted. Én most be vagyok lőve. Tehát te mész, én
1343# megyek! Ez menni fog egy életen át!” És Jézus nem azt mondja, hogy „Ó, amit most átélsz, az a valóság! Amit
1354# most átélsz, ez így van! Ezt őrizd meg – ezt sose veszítsd el!” Nem ezt mondja. Hanem milyen brutális! Azt
1364# mondja: „Igen, követnél? Hát én meg azt mondom, hogy a rókának odúja van, ha pedig te követsz engem, nem lesz
1376# hová lehajtani a fejed. Na most hogy vagy?!” Ez a brutális!
1382# Ó, tényleg így van? Ó, elpárolgott a hangulat.
1386# „Komolyan, Jézus, még reggel megvolt. Mikor jöttem, jöttem, mondtam, én téged nagyon szeretlek, én bárhova, a
1397# világ végére... de olyan csúnyát mondtál! Legalább vigasztalj meg!”
1404# És hogy ilyenkor egyszerűen nem. Nem és nem. Miért vagyok ilyen indulatos? „Uram!!!”
1413# Akarat!
1413# Akkor nem a gondolat, az érzés, az érzelem, az érzület – legalább az akarat!
1421# Popper Péter mondta azt: a hetvenes években az volt a sláger: „Én tulajdonképpen egy jó ember vagyok, csak az
1432# akaratom gyönge!”
1434# És akkor tömegestül csődültek a pszichológusokhoz, hogy adjunk akarat erősítő módszereket. Mert végül is
1445# látjuk a valóságot; tudjuk, mit kell csinálni; okosak vagyunk, szépek, már Amerikából átjött az a sok jó és
1456# szép könyv, már meggyőzött minket arról, hogy semmi baj velünk. Senkivel sincs baj. Csak boldogtalanok vagyunk,
1467# de az se baj. Mert igazából igazából csak az akaratom... Akkor majd.
1474# Ugyanezt várjuk Jézustól. „Uram, akkor majd az akaratomat!” Megy oda az ember, és azt mondja: „A fiam beteg.
1485# Nem segítenél rajta?” És azt mondja: „Hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek?” És akkor: „Uram, ha
1496# tehetsz valamit érte, tegyed meg!”
1499# Jézus válasza: „Ha tehetek valamit?!”
1503# Állandóan visszakérdez: „Mit akarsz, mit tegyek veled?”
1509# Nem nyűgözi le az akaratunkat, hogy „mindig csak őt akarjuk”. Ezt nem teszi meg velünk.
1517# Ennek egy verziója: nem dönt helyettünk. Egyszerűen...
1523# Emlékeztek, két három hete mondtam: az apostolokat meghívja. Utána azt mondja a szentíró, hogy akiket meghívott,
1534# követték őt. Akiket kiválasztott, követték őt. A követést nem lehet kihagyni ebből a folyamatból. Egyszerűen
1545# nem lehet.
1546# És jön a mi nagy barátunk. XXI. század. Tamás.
1551# Tamás nagyon-nagyon, helyettünk is csinál valamit, hogy tudjuk: az az út se jó.
1559# Azt mondja: „Uram, jó hogy föltámadtál. Ez tök cuki. Nagyon baró. De... amíg én a kezemet a te sebeidbe nem
1570# dugdosom bele...” Ugye, ő tapasztalat-mániában van. Tehát, ha ő nem tapasztalja meg... Beledugdossa: „Most
1581# hiszek!”
1582# „Tamás, Tamás! Hát miután már könyékig vagy a sebemben, legalább ne mondd, hogy hiszek! Hát mosd le a
1592# kezedet, nyomorult, hát tiszta vér! Hát nem hiszel! Hanem látod! Hát hol itt a hit?!”
1601# Jézus csak ennyit mond: „Gyerekecském! Hát boldog, aki nem lát, és mégis hisz.”
1609# Aztán: a cselekvés!
1611# Cselekvéssel nyűgözzön le!
1613# Ez az örök kérdés. Örök vágy: „Uram, szállj le a keresztről! Mert ha leszállsz a keresztről, elhisszük,
1624# hogy ki vagy.”
1625# Személyre szabott verzió: „Uram, ha meggyógyítasz, elhiszem, hogy te vagy az Isten.” Akkor? Hát ne viccelj
1636# már!
1636# „Szálld meg a vágyaim!”
1639# A gazdag ifjú. „Uram, én gyerekkorom óta megtartom az összes törvényt; én most akkor téged foglak követni!
1650# Téged követlek, és tök jó lesz! Mit szólsz?”
1654# Jézus válasza: „Tök jó ötlet! Rád nézek, te tényleg egy nagyszerű srác vagy, szuper! Te szeretnél engem
1665# követni! Hát akkor add el a lóvét, aztán gyere!”
1670# „Ne már!” S a gazdag ifjú szomorúan távozott.
1675# Ez mit jelent? Azt, hogy Jézus nem adott neki kívülről vágyat. „Ó, van benned vágy! Addig tart, ameddig a
1688# pénzed.”
1689# És aztán van aki azt mondja (ez a legkacifántosabb), hogy higgyen helyettem az Isten. Odaállunk és azt mondjuk:
1702# „Adj jelet!” Mit mond Jézus? „Nektek? Ez a nemzedék nem kap jelet.”
1710# Ez az evangélium... nem tudom, most honnan néztük meg.
1717# „Ez a nemzedék nem kap jelet! NINCS jel!”
1722# De hogy ebben mi a trükk, azt ugye tudjátok? Ott áll Jézus. Hmm? Isten megtestesült. Ott áll. S akkor azt
1734# mondják: „Adj jelet!” „Valószínű nem látnak. Úgy tűnik, átlátszó vagyok.” Hát azért mondja azt, hogy
1746# nem kaptok jelet, mert már ennél többet mit?
1752# Utolsó történetem Jézus brutalitásáról, amit így szoktunk értelmezni: a kánai mennyegző.
1762# Ó, ó. Csak elfogyott a bor. Jó buli lenne, de elfogyott a bor. Jön Jézus anyukája és azt mondja: „Te Jézus!
1775# Fogytán a boruk.”
1777# És Jézus erre mit mond: „Anyám, de jó, hogy itt vagy! Nélküled hová lennénk! Ó, anyám, hát te jobban látod
1790# a dolgokat, mint én. Hát komolyan, ha nem mondod, hogy fogytán a boruk, hát hiába vagyok én az Isten fia...
1803# Hát... Nagyon köszi! Gyorsan akkor a hordókat, gyorsan csináljunk bort.”
1812# Hát miért hívtak meg? Vagy azért... (Elfelejtett bort vinni) Ó, Jézus ráeszmél: „Nem vittem egy üveg Tokajit.
1825# Ó! De hülye vagyok, hát nem elfelejtettem? Azt hittem, elég, hogy Isten fia vagyok, oszt csak úgy bejövök, de...
1839# nem vittem Tokajit. Ú...”
1842# Mit mond Máriának? Olyan brutális, hogy nem is merjük lefordítani. Így van!
1851# Előveszem a görög szöveget, és nem kapok levegőt két napig. Mert a görög szövegben ez Jézus válasza arra,
1864# hogy „Fiam, fogytán a boruk”: „Mi közünk nekünk egymáshoz?”
1871# Ez egy jó kis gyomros. „Mi közöm nekem ehhez a borhoz! Hát mi vagyok én?”
1879# S ugye erre mindjárt: Te vagy az Isten fia! Te csinálj valamit.
1887# „Nem ezért vagyok itt. Nem ezért vagyok itt, hogy rohangásszak egyik lagziból a másikba. Jaj, a zserbó!
1900# Elfogyott a zserbó! Az istenit.”
1903# Hát ez az? Aranyhal, ötvözve a Mikulással.
1909# Amikor az interneten olvassuk (ez zseniális), hogy mekkora sebességgel kell a Mikulásnak bejárnia a földet, ha
1922# minden családhoz el akar menni, és 24 órája van? Kiszámolták, hogy a másodpercnek milyen töredék része alatt
1935# hamvadna el a Mikulás, ha olyan sebességgel haladna, hogy minden családhoz elérkezne?
1945# Egyszerűen Jézus brutális. Olyan értelemben brutális, hogy nem nyűgöz le, nem száll meg. A gonosz lélek, az
1958# szokott megszállni! A jó lélek meg nem száll meg. Hanem csak úgy itt van, ott van. Verdes, csipeget.
1970# A csalódottságunk tehát valójában az, hogy Isten nem tölt be bennünket úgy, hogy függhessünk tőle.
1982# Valójában ez.
1984# Nem az a csalódottságunk lényege, hogy nem tudunk teljes emberi életet élni, hogy nem vagyunk eléggé... Nem ez.
1997# Hanem hogy nem függhetünk tőle úgy, hogy ne kelljen már embernek lenni. Végül is van bennünk egy folyamatos
2010# infantilis vágy: ne kelljen már embernek lenni! Annyira jó lenne, ha nem kéne.
2020# Isten tehát nem veszi át a függőségben a tárgy helyét.
2026# Isten nem lép be az alkohol helyére. Nem lép be a nő, a férfi helyére. Nem lép be a rágógumid vagy a kóla
2038# helyébe. Egyszerűen nem lép oda. És ez nekünk elviselhetetlen.
2046# Jött hozzám egyszer valaki. A szüleivel való kapcsolatáról, pontosabban az anyukájával való problémájáról
2058# beszélt. Egyszer csak eljutottam oda:
2062# - Most értem már... rengeteget beszéltél az anyukádról, de nem beszéltél még az apukádról. Mi van a te
2075# apukáddal?
2076# - Ó, hát az apukám, az egy gyenge; nyomorult az én apukám.
2083# - Tehát akkor te nem lázadtál az apukáddal szemben?
2089# - Ó, hát az apámmal szemben … egy ilyen gyenge emberrel szemben mit lázadtam volna?
2098# - És nem kéne?
2100# (És ezen elkezdett gondolkodni. Hogy a fenébe van az, hogy én nem lázadtam az apukámmal szemben?)
2112# S akkor egyszer csak jött vissza:
2115# - Hú, Feri, ez nagyon nagy szemétség volt! Rájöttem, hogy még mindig gyerek vagyok; nem mentem át a
2127# serdülőkoron. Az apám ellen nem lázadtam. Mindig úgy féltettem, sajnáltam. Ó, hát most... Inkább az anyámat
2140# szidtam!
2141# - Hát mi lenne akkor, ha most ezen elkondolkodnál?
2147# Elment, visszajött egy hét múlva:
2151# - Úúúú! Ez a hét nagyon brutális hét volt. Tudod, mire jöttem rá? Hogy utálom a tékozló fiú történetét.
2163# Na, itt fölcsillant a szemem. Vele tényleg történt valami. Kigyógyult a birodalmi nézőpontból! „A Szentírás
2176# legszebb része a Tékozló fiú története! Lk 15, 8-tól.”
2182# - Ó, rájöttem arra most, ahogy próbáltam elmenni az apámtól és fölnőni, hogy fölnőtt legyek, akkor eszembe
2194# jutott a Tékozló fiú története. Hogy milyen sors vár rám. Hogy majd szép lassan a disznók eledeléből fogok
2207# enni. Aztán rájövök: apámnak igaza volt, a fene egye meg. És majd egy ilyen mély bűntudattal, szégyennel
2219# visszakullogok az apai házba. Aszondom: Apám, vétkeztem az Ég ellen és teellened. Nem vagyok méltó, hogy fiadnak
2233# nevezz...
2234# Ha van rész, amit gyűlölök a Szentírásban: hát a Tékozló fiú története! Gyűlölöm!
2243# Ú, de tetszett ez nekem! Valami történik!!
2248# Azt mondtam neki: Te! Most történhet veled valami fontos! Jöjj rá, hogy a tékozló fiú hogyan ment haza. Ha erre
2261# rájössz, akkor még sok mindenre kell rájönnöd. De úgy kezdetnek nem lesz rossz. Most az a kérdésem, hogy
2274# szerintetek hogy ment haza a Tékozló fiú? (Boldogan – mint ahogy a kislány mondta.)
2283# Az én kedves barátom bent maradt a kapcsolati mintáiban. Az illúzióiból nem adott le semmit, csak eltávolodott
2296# egy kicsit az egyik szereplőtől. A Tékozló fiú történetének ugyanis (ebből a szempontból nézve) a kulcsa az,
2309# hogy a Tékozló fiú fölnő. Ez.
2313# És amikor hazamegy, már nem egy gyerek megy haza, hanem egy felnőtt. És erre utalnak ott az apa jelei. „Húzzatok
2326# gyűrűt az ujjára, köpenyt a vállára! Most egy nagy lakomát csapunk!”
2334# Nem a gyerek jött vissza; csak a gyereke jött vissza. És ez az, amit utálunk. Ne kelljen már felnőttként
2346# visszamenni!
2348# Úú!
2348# Vagy maradjunk ott gyerekek, vagy „felnőtt vagyok és dögölj meg, apám!”
2357# Felnőttként visszamenni – az a nagy kaland!
2362# És akkor ott van a másik testvér – ugye, ismerjük a történetet – az meg azt mondja: „Apám... milyen egy...
2375# ha eddig nem utáltalak, most utállak! Én itt kepesztek, mindent megcsinálok neked, jó fiú vagyok. Te meg ennek a
2388# rohadéknak levágatod a disznót?! (Disznót!) Az ökröt?! De utállak, apám!” És sértődötten elvonul.
2400# Mi történik az idősebb testvérrel? Gyerek. Gyerek! Csak ennyi baj van vele. Felnőtt testben gyerek. És most itt:
2414# „Apám...”
2415# Nem tudom. Kicsit zavar néha a saját hanghordozásom. Tényleg. Meg is mondom miért. Mert ugyanis Jézus a
2428# következőt mondja. „Ne hívassa közületek senki magát atyának. Se mesternek, se tanítónak. Mert egy a ti
2440# tanítótok, mesteretek, apátok: a mi közös Apukánk. Mi meg tesók vagyunk.” Tehát ezért hagyjátok azt, hogy
2453# Feri atya, meg Géza atya, meg Töhötöm atya (volt egy nagyon okos jezsuita). Hagyjátok már ezt! És mi történik,
2467# a 2000 év egyháztörténetében? Az, hogy nem tudunk eléggé testvérek lenni. Nagyon nagy dolog, hogy amikor
2480# találkozunk egy sebzett társunkkal, akkor szükség van arra, hogy apák és anyák legyünk. Ez nagyon fontos, mert
2493# különben nem tud fölnőni. Egy kicsit cuclisüvegből etetjük. Ismeritek azt a valós történetet egy anorexia
2506# nervosas lányról? Nem? Két ilyen történetem is van. Anorexia nervosa. Ez nem egy szép virág, hanem egy
2518# hervadó... És ővele ez van. Nem hajlandó enni. De nem ám. Harminc kiló. Ott van hetek óta a kórházban, és
2531# bolyong. És megy a csecsemőosztályra. Nem meséltem ezt nektek? Hát hogyhogy nem? A csecsemőosztályon látja, hogy
2545# ott hagyott valaki egy üveg anyatejet. Mit csinál? C-cc-cc-cc-cc. Iszik az anyatejből. Jönnek, keresik őt. És
2558# látják, hogy eszik. Anyatejet, cuclisüvegből, az igaz – na de hát harminc kilósan! Hát egyen, amit akar!
2571# Van neki egy okos terapeutája. Annyira okos, hogy hagyta, hogy az élet segítsen rajta. Megbeszélik, hogy anyatejet a
2585# lány hajlandó enni. És a lány tudjátok mit kér? (Valós történet!) Azt kéri, hogy egyszer hajlandó volt
2598# cumisüvegből enni, de ezt többet nem! Hanem a terapeuta etesse! Etesse!
2606# Mi lett ennek a következménye? (Győzelem, de... Jaj... Szóval.)
2614# Két eredménye lett. A lány hónapok alatt gyógyult, gyógyult, és elhagyta a kórházat.
2625# Második: a terapeuta meghízott. Egyet neked, egyet nekem. Egyet neked, egyet nekem. Így volt hajlandó enni. Egyet
2638# neked, egyet nekem. Ó.
2641# Egy Whitaker nevű amerikai terapeutával meg kísértetiesen hasonló történt. Jöttek hozzá a kliensek. És előtte
2654# egy családterápiát csinált. Ott volt az édesanyánál a pici csecsemő, és ott felejtették az anyatejet. Ugyanez
2668# a sztori. És a következő kliens egy pszichotikus beteg volt. S a pszichotikus beteg leült, meglátta az anyatejet
2681# és azt mondta: Ihatok? S azt mondta: Igyon! S attól kezdve a pszichotikus betegnek mindig oda volt téve az anyatej.
2696# És attól kezdve így gyógyult.... Tik-tik-tik-tik.
2702# Miért akartam ezt elmondani? Azért, mert szükség van arra, hogy amikor még totálisan az imidzsben, az
2714# illúziókban, az infantilizmusban és egyebekben ténfergünk, hogy legyen mellettünk-velünk valaki, aki tud apuci
2727# és anyuci lenni. De amire ennél sokkal nagyobb szükség van, hogy úgy tudjunk apucija és anyucija lenni azokban a
2741# pillanatokban másoknak (akiknek ott szükségük van rá), hogy mi ne függjünk ettől a helyzettől. Hogy tudjunk
2754# testvérek is lenni. S hogy tudjuk, hogy a cél az az, hogy mi testvérek tudjunk lenni. És az a benyomásom, hogy a mi
2768# Egyházunk ezt elég nehezen nyeli le. Mint anorexia nervozás a rántott húst. Ez nekünk nagyon nehezen megy.
2781# Tudjátok miért? El vagyunk varázsolódva attól, hogy „Ferenc atya”. Ó, mondd még! Ó, olyan... olyan... én,
2794# én, Én, ÉN! Ettől teljesen el vagyunk varázsolódva.
2800# Valaki mondott egy zseniális gondolatot erről. Az a mi bajunk, hogy... amikor mondjuk misézünk, akkor mindig az
2814# „Atya” próbál misézni. Pedig nekünk az Istent meg kéne jeleníteni! Hát ki misézik? A Fiú! Hát ki adta oda
2827# az életét áldozatul? Hát a Fiú, az én testvérem! Tehát amikor én misézek, akkor ki misézik? A Fiú! Aaaah!
2840# És amikor fölállunk a szószékre, akkor nem a Fiú beszél, hanem az „atya”. De nem a Mennyei! Hanem: ti gyerek,
2853# én felnőtt, tí-ri-rí-ri! Persze nincs így! Nekem úgy tűnik, hogy az Egyházunknak ilyen értelemben
2865# sokkal-sokkal-sokkal testvériesebbnek kellene lennie. Ez pedig azt jelentené, hogy nem függünk ettől a szereptől,
2879# hogy „Ferenc atya!”. És... na. Tehát hogy viseljük azt, amikor valaki odajön, és azt mondja: „Na, Saul
2892# testvér, hogy vagy?” És az pont én vagyok. Ez pont jó lesz nekem.
2900# Van azért egy ellentmondás abban, ahogy beszélek meg amit mondok. Erre próbáltam utalni az előbb.
2910# Egyszerűen az embert elkapja az a hév, hogy majd én megmondom! És ez egy akkora nagy hülyeség. Rettentő nagy
2922# hülyeség! Egyszerűen ennél ti sokkal többet érdemeltek. Sokkal, sokkal!
2929# (Mondjad? Hallottam! Na...)
2932# Ez egy kis elágazás volt.
2935# Következő mondat. Azt állítom, hogy a realitás ellenállást vált ki belőlünk.
2943# Isten újabb meg újabb realitásokat csöpögtet, amilyen arányban mi ezeket képesek vagyunk elfogadni, azonban ez
2955# belőlünk őrült tiltakozást szokott kiváltani. A legjobb példa erre az, amikor Jézus a názáreti zsinagógában
2966# elmondja a híres beszédét. „Tudjátok, biztos azt mondjátok, hogy 'Orvos, gyógyítsd magad!'. A csodákat,
2978# amelyeket Kafarnaumban tettél, tedd meg itt, a saját házad népe körében. De én azt mondom: senki sem próféta a
2989# saját hazájában. Mit jelent ez? Hogy a körötökben nem fogok tudni annyi csodát tenni, mint Kafarnaumban.
3001# Tudjátok, miért? Azért, mert nem hisztek bennem. Én meg nem foglak titeket lenyűgözni! A te részedet bele kell
3013# adni. Ezért sajnos itt most Názáretben (bár innen való vagyok) nem sok csodát fogok tudni tenni. Nagyon
3024# sajnálom.”
3025# És mi ennek a következménye? Esztelen harag szállta meg azokat, akik a zsinagógában voltak. Fölvitték a város
3037# legmagasabb pontjára, hogy onnan letaszítsák és megöljék. Mit akartak ezzel bizonyítani? Azt, hogy Jézusnak
3048# nincs igaza. Hát nem?! Esztelen harag... „Miket mond! Még hogy nem próféta a saját hazájában?!? Majd én
3059# megmutatom neked!” Hogy igazad van. Mert ugyanis ez történik. Jézus ugyanis ezt mondja: „Tesókáim. Semmi baj!
3071# Nekem Názáret az otthonom, én itt vagyok tök jó, szeretlek benneteket, de csodákat nem fogok tudni tenni.” Erre
3083# ők esztelen haraggal... hogy „neked nincs igazad!”. És amit tesznek, azzal bizonyítják, hogy tényleg nem
3094# tartják őt olyannak, aki csodákat tudnak tenni. Csak erre nem jönnek rá. Nem őrületes ez? Tehát pontosan úgy
3106# cselekszenek, ahogy Jézus előre megmondta. De ezt a következtetést nem vonják le. Hogy tényleg, Jézusnak igaza
3118# van, mert nem sok csodát tud csinálni – majdnem kinyírtuk. „Jézus téved!”
3126# Azt gondolom egyszerűen csak, hogy mi kegyetlenségnek, szeretetlenségnek, elhagyatottságnak, brutalitásnak
3135# értelmezzük azt, amikor van egy-két világos pillanatunk. Az Isten részéről ilyen pillanatoknak értelmezzük
3145# ezeket, ezért éppen az ellenkező irányba futunk, mint amilyen irányban van az, amit szeretnénk elérni.
3155# Jézus, mennyit... a Szentírás már itt kifolyik az ajtón. Teljesen el vagyok szállva. A pap tombol. Sok már?
3135# De mit csináljunk?
3131# Jézus elküldi a 72 tanítványt. „Barátaim, menjetek! Adok nektek erőt, mindent. Menjetek! Sikerülni fog!” Az
3112# egész történet annyira szép. „Hirdessétek Isten országának örömhírét, űzzétek ki az ördögöket,
3094# gyógyítsátok a betegeket...” És van benne egy olyan mondat, hogy „Uram, most ezt muszáj volt belerakni? A
3075# szépérzékedet elvesztetted? Ez pedig az: „És ha valahol nem fogadnak be benneteket, még a port is rázzátok le a
3054# lábatokról tanúságul ellenük!”
3049# Mi az ösztönös reakciónk erre? „Ú, de brutális! De szemétség! De izé! Micsoda örömhír ez! Ú, fenyeget!”
3030# Közben pedig csak valami nagyon egyszerű dolog történt. Mi? Az, hogy az illető azt mondta: „Mész te a
3045# fenébe!” S erre a tanítvány: „Maradtam volna, de te elküldtél”. Ftty-ftty-ftty-ftty! „Hmm? Ennyi maradt
3060# belőlem. Itt nálad. Egy lábnyom.”
3065# Brutálisnak tűnik az, amikor valami realitással találkozunk. És rögtön azt gondoljuk, hogy Isten fenyegető és
3081# bosszúálló és haragvó és kegyetlen... Hhha!
3088# Bocsássatok meg, hogy ilyen ...menésem van már.
3095# „Uram! Annyira szeretjük a boldogmondásokat! Olyan szépek!”
3104# Boldogok a lelki szegények. Övék a mennyek országa.
3111# Boldogok...
3113# Tovább nem tudom. Ki bír nyolc mondást megjegyezni. Ezért aztán átpártoltam Lukácshoz. Ott csak négy van. Ó,
3129# Lukács, te tudod, hogy én mit bírok – maradjunk a négynél. De aztán tudjátok, hogy hogy folytatódik a
3144# történet?
3145# Jaj nektek, gazdagok! Már megkaptátok jutalmatokat!
3153# Jaj nektek, akik most nevettek! Sírni fogtok.
3160# És így tovább. Utáljátok? „Uram, Uram, ezt nem lehetne...?” Ilyenkor jön a teológus és azt mondja: „Ez
3175# talán az utókor későbbi betoldása a szövegbe! Az Egyház gonoszsága, hogy ezzel szemétkedjen a függő helyzetbe
3191# hozott hívőkkel!” Csak az a baj, hogy nem.
3198# Mert mi van ebben? Egyszerűen csak annyi: „Nézd, ha te most a vagyon és a gazdagság alapján gondolod azt, hogy az
3215# életed meg van oldva, nem tudok neked mást mondani, mint hogy majd sírni fogsz. Aki most azt gondolod, hogy ha van
3232# mindig enni és inni, az megoldja az életed! Sajnos, te nagyon fogsz éhezni.”
3243# Ez szerintetek fenyegetés? Szerintem nem. Hanem Jézus megsimogatja a buksinkat és azt mondja:
3257# Figyeljétek meg! Ha esztek, az válasz a gyomrotoknak, de nem válasz az embernek.
3269# „Ha jóllaksz, a gyomrod jól van, de a Peti ettől még nincs jól! Mert a Peti megint meg fog éhezni. Tehát
3284# Petinek nem elég a kaja. Gondolhatod úgy, hogy elég – de akkor újból és újból meg fogsz éhezni. És én ezzel
3300# nem tudok mit csinálni, mert ez az ember voltunkhoz tartozik hozzá. Ha azt gondolod, hogy jó sok lóvét szerzel, és
3317# mondjuk két vagy három tannyelvű óvodába íratod a gyereked, hogy már most bírja a leendő munkaerőpiacon a
3333# versenyt!” Hát ez a minimum! Hát egy jó anya vagy, nem? És az anya németül beszél, az anya angolul beszél,
3349# nagyszülők meg nincsenek. A testvér próbál magyarul beszélni, de azt leintik, hogy „Ugyan, ugyan... Hahh! Mire
3365# fölnő, nem is lesz Magyarország; minek itt magyarul beszélni?”
3375# Amikor Jézus elmondja ezeket az egyszerű mondatokat, kicsit se akar fenyegetni. Csak azt mondja, hogy ami a gyomrodnak
3392# válasz, nem válasz az embernek! Ami a kezednek válasz, nem válasz az embernek. Ezért mondtam azt (hülye kép ez),
3409# de sírásra nem válasz a papírzsebkendő! Nem, ez az illúziónk. Sírunk, és majd a zsebkendő megoldja a sírás
3425# problémáját. És az vigasztaló szó sem válasz. Válasz neked az? Meghal a barátod. Elmégy a paphoz: „Atya!
3440# Mondjon vigasztaló szavakat!” Testvérem! Vigasztaló szavakat tudok mondani, csak nem vigasztalnak meg. Jó lesz
3457# így is?
3458# Hát hülye vagyok én, hogy egy ilyen helyzetbe belemenjek? „Atya, vigasztaljon meg engem!” Dehogy vigasztallak!
3474# Nem azért, mert egy állat vagyok. „Szenvedj!” Nem ezért. Hanem mert tudom, hogy nincs semmi, ami téged most meg
3491# tudna vigasztalni. Mi vigasztal meg? Meghalt a barátod! Hát mi vigasztal meg téged?! Hát ha te ember akarsz maradni,
3508# akkor sírj! Ez az emberséged jele! Ha szeretted őt, akkor fogjál padlót!
3519# Vigasztaló szavak?!? Hát milyen vigasztaló szavak? Annyit tudok csinálni, hogy sírjál nyugodtan és én itt
3535# vagyok. Ezt tudom. Én többet nem tudok. Sírjál. Veled vagyok, és ennyi.
3545# Hát belezzünk ki téged az emberségedből? Idealizáljuk együtt az Istent? Hát az Isten mindent elbír!
3560# Idealizálhatjuk őt a végtelenségig. „Az Istent szeretőknek minden a javára válik. Isten szeret. A kegyelem most
3577# átjár engem. Nem is fáj! Nem fáj. Mert ő üdvözül. Én meg majd üdvözülök. Tulajdonképpen tök oké
3591# minden.”
3592# Isten bírja az idealizálást, de engem tesz tönkre. Jaj, jaj! Hogy folytassuk?
3604# Mondok még ilyet. Ugye megy Jézus. Tírusz és Szidon, Kafarnaum és egyéb helyek. „Hát, tudod. Amit én itt
3619# csináltam – ha a negyedét megcsináltam volna Ninivében, akkor a niniveiek már régen szőrruhába öltöztek
3635# volna és bűnbánatot tartottak volna. Kafarnaum, te talán az égig emelkedsz? A pokolba fogsz süllyedni.” De ez
3651# nem egy fenyegetés, egy rémisztő jövőkép. Jézus egyszerűen tükröz bennünket. „Én jöttem, te meg azt
3666# mondtad, hogy menjek a fenébe... Te mondtad!”
3672# Nem tudom, hogy ez átmegy-e. Tehát hogy nincs ebben az égvilágon semmi fenyegetés. Csak hogy ez van.
3687# Leül a farizeusokkal kajálni. „Ó, ti tulajdonképpen tök rendes emberek vagytok. Nagyon rendes emberek vagytok.
3704# Egy nehézség azonban van. A prostituáltak is megelőznek titeket Isten Országában.” Most csoda, hogy
3719# megfeszítették?
3721# Na de hát így van! De nem azért, mert prostituált... De amikor meghallották ezt a szót... „Prostituált!
3736# Árrhggghhhhh!” Hogy mit jelent a mondat, vagy mit próbál mondani a mester? Semmi. „Engem valaki megelőz?
3752# Ssspprtttty! Mikor én tizedet adok köményből meg mentából?” Hát gratulálok, tényleg. Tíz köményszemből
3767# egyet odaadsz az Úrnak? Hát ez óriási!
3773# Na jó. Tudjátok, mi van rajtam? Egy ilyen görcs. Az van velem, hogy nyomaszt annak a súlya, hogy az evangéliumot
3789# nem tudom, hogy szabad-e hirdetni vagy nem. A legkomolyabban. Ott tipródom, hogy ezeket most mondom, az evangéliumot
3807# elkezdem hirdetni – hát mi lesz velünk? De vasárnap is így van. Ha én elmondanám, hogy mit gondolok én
3822# örömhírnek, hát...
3825# A múltkor megvárt valaki mise után. „Feri. Ugye azt tudod, hogy amit mondtál, ezt sokan rossz érzésekkel
3840# hallgatták!” Most mit csináljak akkor? Menjek bocsánatot kérni mindenkitől, hogy Jézus nem úgy gondolta? Nem.
3857#
3868# Jaj, de brutális. Menjünk tovább? De fájni fog.
3875# Pöttyös történet? Az feloldja. Nincs pöttyös történet.
3883# Csak a fele (nem pöttyös). Ti adjátok a pöttyöt, én a történetet. Ez is brutális lesz.
3896# A helyzet valahogy ahhoz hasonlít... Anthony de Mellonak van egy zseniális története.
3909# Valaki kirándul. Megy, megy. S egyszer csak puff, leesik egy szakadékba.
3919# Így. Ennyit lehet csak hallani. Zuhan.
3925# De a főhősünk itttyiáááááhhhhhhhh! Majdnem elérem, látjátok? Így csüng. Szétszakadt most a hónaljam.
3940# Nincs valahol leszakadva? Így csüng. „Uram, Uram segíts!”
3949# Iszonyú brutális, majd próbáljátok ki. Teljesen meghúzta a derekamat is. Nehéz, nehéz kenyér. S akkor az Úr
3965# meg azt mondja: „Itt vagyok!”
3969# „Á, Uram, Uram, Uram, mit csináljak?!” És még vissza tudott kapaszkodni.
3980# Az Úr pedig szólt: „Engedd el az ágat!” Hmm? Nem itt van a történet vége.
3991# „Ááááááá! Nincs még itt valaki?”
3995# Így. Generálba ezek vagyunk. Erről beszéltem most nem tudom én, mennyit.
4006# Nem volt pöttyös. Jó. Elment sok vízzel.
4012# Lukácsnak az evangéliuma úgy kezdődik, hogy „Kedves Teofil. Sorban mindennek utána jártam... hogy tudd:
4028# megbízhatóak azok a tanítások, amelyekre tanítottak téged.” Vagyis Lukács az egész evangéliumát azért
4043# írja, hogy az olvasó meggyőződjön arról, hogy megbízhatóak azok a tanítások, amelyekre őket tanították.
4058# Hmm? Hogy az Isten megbízható. Hmm? Erről szól Lukács evangéliuma. Segít nekünk abban, hogy rájöjjünk arra,
4074# hogy Isten megbízható.
4077# Háhh! Mi ezzel a bajunk? Hogy nem „úgy” megbízható, ahogy szeretnénk. Mert ilyeneket csinál velünk. Azt
4093# mondja: „Engedd el az ágat!” Mi az aranyhal-istenünket nem szívesen cseréljük le. És azt szeretnénk, ha Isten
4109# úgy volna megbízható, ahogy azt mi szeretnénk. Ő meg ezt nem így csinálja. És ez ténylegesen rettenettel tölt
4125# el minket. Ezért számomra nem az a jó kérdés, hogy „Isten megbízható-e vagy nem”, hanem, hogy „hogyan
4140# megbízható”? Mondd, Uram, hogyan vagy megbízható? Ha én találnálak ki téged, akkor úgy lennél megbízható,
4156# hogy sose esnék el. De sajna-bajna nem én teremtettelek téged, hanem fordítva van, ezért az én kérdésem meg
4172# akkor az, hogy hogy vagy akkor megbízható?
4178# Ismeritek azt a brutális történetet, amelyben az apa úgy gondolja, hogy a fia elég nagy már ahhoz, hogy az élet
4195# legnagyobb leckéjét megtanítsa neki. S akkor azt mondja neki: „Fiam, állj föl a dobogóra! Fiam, az lesz most a
4211# dolgod, hogy ugrasz! Hmm?” De apám, apám, ez húsz centi, nem merek! „Fiam, te csak ugorj! Én szépen ideállok,
4228# zuhansz, és én elkaplak.” A fiú azt gondolja, hogy apám megbízható. Bízom benne. Becsukja a szemét. Stty! Apa
4244# meg? S a fiú: Pffffff!
4247# - Apám, ez mi volt?
4250# - Fiam, az élet legnagyobb tanulsága az: senkiben se bízz meg!
4259# Ugye, ez a történet nagyon gyomros? Iszonyatosan.
4267# Ez a történet számomra a saját Isten-tapasztalatunkat fejezi ki. Hogy az a képünk az általunk elképzelt
4282# Istenről, hogy amikor nagy bajban vagyunk, mondja, hogy „Ugorj!”, és utána eláll. Mert melyikünknek nincs egy
4298# csomó olyan élménye, amikor végül is oda jutott el, hogy Isten rajta nem segített? Hát most sincs veled, nem?
4315# Veled van? Dehogy is! Nem érzem! Nem segít. Ide is már csak ilyen utolsó szalmaszálként... azért jöttem el,
4331# hogy...
4332# Isten tehát nem úgy megbízható, ahogy én szeretném. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megbízhatatlan.
4347# Nyakam is fáj, hónaljam, derekam – nehéz kenyér!
4354# Következő alkalommal folytatnánk. Az a nehézség, hogy olyan irgalmatlanul sok gondolatom van, hogy nem tudom, hogy
4371# mikor érünk a végére.
4378# Akar-e valaki hirdetni?