A helyes önbecsülés építőkövei 1.

2008.01.29.

Megosztom
Elküldöm
Isten hozott benneteket, szervusztok! Köszöntök mindenkit!


0006# Látom, hogy kint nem voltak meg a jó kis székek ott a falnál. Na, de még itt van egy-két hely, ezek itt puhák.
0017# Egy gyors ismétlés: nem akarok hosszan visszanyúlni, csak az előző huszonöt pontra. Mert huszonöt pontban
0028# foglaltuk össze azt, amit kétszázötvenben is leírhattunk vagy elmondhattunk volna. Hogy Alice Miller szavával
0040# élve „a fekete pedagógia által milyen féligazságok, sőt, adott esetben – és Alice Miller ezt nagyon
0050# aláhúzza – nem is féligazságok, hanem kifejezetten hamisságok, hazugságok és téveszmék azok, amelyek az
0061# igazság köpenyébe öltözködnek, és aztán meghatározzák a nevelésről alkotott gondolatainkat”. Illetve azt,
0072# ahogy a gyerekek látják a szüleiket; ahogy a szülők maguknak különböző kijelentéseket követelnek; és ahogy a
0083# szülők látják a gyerekeiket.
0086# (Gyere, Sándor; jöjj át előttem! Külön megtisztelő, hogy a filmszemle helyett itt vagy! Mert Sándor
0097# filmrendező. Ennyit a gyónási titoktartásról. De ezt még nem gyónta meg nálam... Ugye van filmed? Szombaton...
0108# Nem... MA! Azt a nemjóját! Ma és holnap! Persze, mondtad is! Azt a betyárját! Most meg vagyok illetődve. Sándor,
0120# mi a címe? Gyere! - A hirdetések a végén szoktak lenni. Nem akartam magamat hirdetni. Köszönöm szépen. Nem én
0131# adtam neki a címet. Az a címe, hogy Imádság. Annyit lehet még róla tudni, hogy 26 perc és hét évig készült.)
0143# Szóval, van ez a huszonöt pont. A múlt alkalommal minden ígéretemmel ellentétesen, de ezt már megszoktátok, hogy
0155# nem tartom be az ígéreteimet, és úgy tűnik, hogy kezditek ezt elfogadni – mert azt állítottam, hogy
0165# háromnegyed óra alatt sikerül elmondanom, hogy ennek a huszonöt pontnak akkor milyen vonatkozása van az
0176# istenképzetünkre, az Istennel való kapcsolatunkra. Talán mondhatom azt (mer a végén próbáltunk egy-két
0187# következtetést levonni, hogy a fekete pedagógiának fekete következményei vannak az istenképzeteinkre és az
0198# Istennel való kapcsolatunkra nézve. Illetve mondhatnám... de ez így jó. Mert a kapcsolatunk persze ehhez a
0209# képzethez kötődik, és az lenne a célunk, hogy a képzet mögött meglássuk azt a valakit, akivel lehetséges egy
0220# teljesen másfajta viszonyt kialakítani, mint a képzetünkkel.
0227# Hadd hozzak erre egy példát, bár nem akarok itt leragadni, csak eszembe jutott:
0234# Ha valamelyikőtöknek megadatott az, hogy járhatott a Szentföldön, akkor ott az Olajfák Hegyén... Amikor Jézus
0244# azt mondja (mielőtt vérrel verítékezik), hogy „Ez most a sötétség ideje. A sötétség órájának a hatalma.
0253# Az én elárultatásom.”. Az a híres építész, akinek fogalmam sincs, hogy mi a neve, építette a templomot az
0263# Olajfák Hegyén, kifejezve azt, hogy ez az a pont, ahol Jézus vérrel verítékezik és nyűglődik és a sötétség
0273# órája beköszönt, akkor egy olyan templomot épített, aminek – bár nagyon sok ablaka van, de – az ablakok
0282# sötétlilák. Ezért rekkenő hőség van kint, szikrázik a nap (nyáron mindig szikrázik a nap arrafelé), és
0291# közben a templomban mindig félhomály van. Mindig, mindig és mindig. Nincs az a világosság kint, ami be tudna
0301# jönni ezeken a sötétlila ablakokon keresztül. S ez nagyon jól kifejezi azt, hogy mit jelent „a sötétség
0311# órája”. És valahogy így vagyunk az istenképzeteinkkel is. Vagyis, ha jól átmosott bennünket a fekete
0320# pedagógia (de nem akarom már most ezt a kifejezést ennyire nyomatni), akkor ez azzal a következménnyel jár, hogy
0330# az istenképzetünk is eléggé bekoszolódik; az Istenhez való viszonyunk is ehhez kapcsolódik. Süthet az Isten
0340# (hogy? hogy? hogy süt az Isten?) „hétágra”, mondhatjuk mi akárhányszor: „Isten a világosság! A világosság
0350# a világba jött, hogy az embereknek világítson.”... Mondhatjuk ezt nyugodtan, ha itt a lelkünkben sötétlila
0359# ablak van, amivel erre a világosságra rálátunk. Na erről beszélek! Ezért gondoltam, hogy van értelme egy
0369# alkalmat szánni (bár eredetileg csak ¾ órát akartam) arra, hogy mi a fekete pedagógia következménye az
0378# istenképzetekre. Az összes ablak sötétlila lesz!
0383# Jöjjön megint Virginia Satir (aztán majd kimegyünk belőle – már elnézést). „A helyes önbecsülés
0391# építőkövei.” Mit mond Virginia Satir arról, hogy mit jelent a helyes önbecsülés és önértékelés? Milyen
0400# jellemzői vannak? A jellemzőkkel együtt próbáljuk megfogalmazni azt is, hogy mi a hozzá vezető út? Ezt a kettőt
0409# mindig egyszerre próbáljuk meg érvényre juttatni! Ez tizenhárom pont. Többé-kevésbé elolvasható „A család
0418# együttélésének művészete” című könyvben, de így tizenhárom pontban sehol sem találjátok, mert el kell
0427# hozzá olvasni az egész könyvet, és össze kell szedni! Nagy meló!
0433# Mielőtt azonban belekezdenék, szeretnék hűséges lenni Satir asszonyhoz. Mégpedig, hogyha ő annyira hangsúlyozza,
0442# hogy fontos az „én”, fontos a „te” és fontos a kontextus, amelyben az „én” és a „te” van, akkor most
0451# vessük vigyázó szemünket a kontextusra.
0455# Mielőtt belefognék (Virginia Satir felől nézve) annak a kimondásába, hogy mit jelent a helyes önbecsülés, akkor
0464# nézzük meg, hogy mi az az összefüggés, amiben a helyes önbecsülésről beszélünk. Ez kb. 10 perc (tehát fél
0473# óra), ugyanis a helyes önbecsülés kultúrfüggő! Egészen más alapozza meg egy japán férfi vagy asszony
0482# önbecsülését és egy amerikai nőnek! Mind a kettejüknek van önbecsülése, de a kutatásokat olvasva (délután
0491# ezt olvastam) az derül ki, hogy egy japán vagy egy kínai asszony önbecsülésében nagyon fontos szerepet játszik
0501# az, hogy állandóan figyelje, hogy azok a kapcsolatok, amelyekben ő van, azok a kulturális elvárások, amelyekben
0510# él, azoknak ő megfelel-e? Hogy nem bánt-e, nem sért-e másokat? Hogy nem tiszteletlen-e másokkal stb.? Hogy nem
0520# tesz-e szégyenletes dolgokat (amelyek az alapján szégyenletesek, hogy az őt körülvevő világ azt szégyenletesnek
0529# tartja-e vagy sem). Ezért tehát a helyes önbecsülés egy kínai vagy japán nő esetén egészen más motívumokra
0539# alapul, mint egy amerikai nő esetében. Ez tehát azt jelenti, hogy (bár minden embernek van önbecsülése, de) annak
0549# a forrása lehet bizonyos szempontból ellentétes is. Ha egy individuális kultúrában kérdezünk meg valamit, hogy
0558# mi az, ami sérti az önbecsülésedet, akkor nyilvánvalóan az lesz az elsők között megemlítve, hogy: „Hát ha
0567# függök valakitől! Hát ha kiszolgáltatott vagyok! Hát ha nem tudom az életemet élni!”
0575# (Már egyedül.) Ugye, és ezeket élem át, amikor romokban hever az önbecsülésem. De kérdezzünk meg egy kínai
0583# vagy japán férfit! Az pont az ellenkezőjét fogja mondani: „Hát annál nagyobb szégyen, minthogy elkezdjek egy
0592# ilyen individuális életet élni... és nem veszek tekintetbe másokat... és nem járulok hozzá a közös
0600# kultúrának a kincseihez! Hát ennél nagyobb szégyent el sem birok képzelni! Sőt, inkább öngyilkos leszek....”
0609# Ami miatt egy japán férfi öngyilkos lesz, az egy amerikai férfinek a dicsősége. Tehát van olyan, hogy
0617# önbecsülés, de hogy milyen motívumokra alapul, az néha teljesen ellentétes tud lenni.
0625# Ezért tehát a helyes önbecsülésnek egy, a mi kultúránknak megfelelő kifejezését szeretnénk elmondani. Tehát
0635# azt állítom, hogy ez most kultúrfüggő lesz, amit most mondunk, mert Virginia Satir is kultúrfüggő volt (mint mi
0645# mindannyian – mert mindannyian függünk a kultúrától), viszont Satir modellje azért jó, mert se nem egyoldalúan
0655# individuális, sem nem egyoldalúan kollektivista. A két értéket ő egyszerre hozza be a szemléletmódjába. Ezért
0666# az önbecsülés vagy önértékelés Virginia Satirnál nem egy individuális kifejezés! Tehát amikor ő azt mondja,
0676# hogy „önmagam megbecsülése”, sosem gondolja azt, hogy „téged meg gyalázlak közben”. Tehát, hogy az volna
0686# az ára az önbecsülésnek, hogy elszakítom magam a többi embertől. Ezt Satir sosem mondta és sosem gondolta. Ő a
0696# szélsőségesen nyugati és szélsőségesen keleti önbecsülésnek az alapjait összeteszi; ezért izgalmas, amit
0706# mond. Direkt úgy fogalmaztam meg az általa mondott dolgokból adódó kijelentéseket, hogy ellentmondásokat
0716# tartalmazzanak. Ez azért fontos, mert még jó pár évtizeddel ezelőtt is, vagy a világnak a gazdaságilag
0725# fejletlenebb területein érvényes az, hogy az autonómia, a függetlenség, az individualizmus, az önmagam
0735# kifejlesztése és megvalósítása – ezek kifejezetten káromkodásnak tűntek. Azért, mert ha túl nagy a
0744# gazdasági függés, akkor a családban az engedelmesség hatalmas értékké válik. A hagyománytisztelet hatalmas
0754# érték. Ha nagyon nagy a gazdasági függés, akkor a gyereknek a gazdasági értéke nagyon magas. Azért fontos
0764# akkor, hogy egy családban sok gyerek legyen és gyerekeket neveljünk, mert később (amikor mi idősek leszünk és
0774# anyagilag teljesen kiszolgáltatottak, akkor) a gyerekeink tartanak el minket. A gazdaságilag kiszolgáltatott
0784# világban nem nagyon lehetséges olyan pedagógia, amiről mi eddig beszéltünk. Egyszerűen nem lehetséges! Ha
0794# sikerül egészen autonóm embereket fölnöveszteni (ami egy szélsőséges autonómiához is vezethet: semmi közöm
0804# másokhoz, élem az életem, magamat kiteljesítem, és majd, ha én akarok, esetleg kapcsolódom másokhoz), hát ha ez
0815# egy gazdaságilag kiszolgáltatott világban van, akkor a szülők éhen fognak halni. Ezért, hogy mi egyáltalán
0825# arról beszélünk, hogy a pedagógia is változik és alakul, ez azért lehetséges, mert a gazdasági
0834# kiszolgáltatottság is enyhült.
0837# Azonban nyugaton egy másik szélsőségig jutott el a pszichológia és így a pedagógia is. Vagyis, hogy túlságosan
0847# egyoldalúan az individuális értékeket hangsúlyozta. Ezért érthető, hogy egyháziak részéről van egy sajátos
0858# pszichológia-kritika. Úgy általában a pszichológiával kapcsolatban mondjuk erre hivatkozva kritikus
0867# kijelentéseket tesznek. Joggal! Mert a szélsőségesen individuális szemléletmódra alapuló lélektan és
0877# pedagógia valóban egyoldalú. Fedák Sárit akarja követni. Ó, kifejezetten nem kérünk belőle! Ezt a két
0887# összetevőt tehát (egyén és közösség, egyén és csoport, autonómia és kapcsolódás) a pedagógiában is és
0897# személyiségünk fejlődésében is egyszerre szeretnénk érvényre juttatni. Egyszerre! Az az érdekes, hogy ha
0907# kultúrpszichológiát olvasok, akkor úgy tűnik, mintha a globalizációnak lenne egy olyan iránya, hogy (miután a
0918# gazdasági totális függőségi elmaradás azért lassan-lassan csökkenni látszik), ezért a család szerkezete és a
0928# pedagógia fő iránya is kezd ebből a teljesen autoriter és a függőségen alapuló világból átmenni egy
0938# demokratikusabb szerkezetbe, ahol tere lehet az autonómiának. És nem az engedelmesség és a hála a fő értékek.
0949# A nyugati világ pedig kezd fölébredni. Kifejezetten a 80-as évek elejétől kezdve egyre több könyv jelenik meg
0958# arról, hogy ahogyan szélsőségesen individuálisan alakítottuk ki az önbecsülés alapján, ez ma már
0967# tarthatatlan. Ezt kezdik nyugaton is (meg Kultúr-Európában is, ha létezik ilyen) belátni. Mitől Kultúr-Európa?
0976# Akik magukat tartják a kultúra letéteményeseinek, azok mondák, hogy Kultúr-Európa. Egy nagyon érdekes kutatás:
0986# képzeljétek el, hogy azt kutatták, hogy az indiaiak vagy a svédek hangsúlyozzák-e jobban a társas értékeket? S
0996# mi derült ki? Hogy a svédek jobban hangsúlyozzák az életükben a társas értékeket, mint az indiaiak! Mi
1005# következik ebből? Az, hogy Indiában természetesek a társas értékek, és az annak való alárendelődés; ezért
1014# nincs miért hangsúlyozni. Mert abban élnek! A svédeknél azonban egyáltalán nem természetes! Ezért nagyon
1023# hiányzik nekik, ezért elkezdték ezt hangsúlyozni. Mintha itt valami egységesülés felé mennénk, amely
1032# egységesülésben az ellentét(nek látszó érték)ek együtt jelennek meg. Erre két kifejezés született. Az egyik:
1042# autonóm kapcsolódási modell
1044# Tehát hogy a családban autonóm kapcsolódási modell létezik. Vagy, hogy az „én” az nem egy önmagában álló
1054# független valami, hanem egy másokhoz kapcsolódó „én”! Tehát amikor az önbecsülésről beszél Virginia
1062# Satir, akkor nem úgy gondolja el az „én”-t (aminek a becsüléséről szó van), mintha az egy másokhoz nem
1071# kapcsolódó valami lenne. Hanem ő azt mondja, hogy az önbecsülésnek eleve adott része a „te”, és a
1080# „te”-hez fűződő kapcsolat, és a „te”-vel való – bizonyos értelmű – függés! Tavaly (akármennyire is
1089# nem tetszett nekünk, de) kiderült az, hogy az intimitásnak is része az, hogy egymást olyan pszichés funkciókkal
1098# ruházzuk föl (szabadon), amelyek aztán egy nagyon sajátos kölcsönös egymásra utaltságot fognak eredményezni!
1108# Nem létezik intimitás egymásra utaltság nélkül! Olyan nincsen. Az lehetséges, hogy valaki tud egyedül élni. De
1118# ha ő házasságban akar élni, akkor pszichés funkciókat átruház a férjére/feleségére! Átruház a gyerekére!
1127# Emlékeztek, ugye, erre? Ő tudná ezt egyedül is vinni, de nem tudna kapcsolódni az intimitás jegyében a másikhoz,
1137# ha ilyen funkciókat nem adna a másiknak! Mondok egy nagyon egyszerű példát:
1144# Hazamegy a férfi (aki tudna egyedül is élni) a munkából. De ha a felesége azt mondja, hogy „na, mi történt
1153# veled a munkahelyen?!”, és ő elmondja, hogy milyen jó dolgokat csinált, s hogy milyen eredményei vannak, és a
1163# felesége őt megdicséri, és azt mondja, hogy „na hát, drágám, hát, jajjj, de ügyes vagy! adok egy puszit! na
1172# jó, kettőt!” – akkor a férfi ebben a kapcsolatban az önbecsülésnek, az önértékelésnek, az örömnek... a
1181# lélektani funkcióját átruházta a feleségére. Nem azért, mert ő hazafelé a munkából vezetve a kocsit ne
1190# tudná azt, hogy ő egy értékes valaki! De ebben a kapcsolatban mégiscsak egy oda-vissza való történet van. Ennek
1200# az a következménye, hogy igenis, egy szabad függés jön létre!
1206# Há-há! Hogy egy jó kis ellentmondást mondjak!
1209# Hát az elköteleződés tulajdonképpen egy szabadon vállalt kiszolgáltatottság, egy szabadon vállalt függőség!
1219# Ha direkt az ellentéteket akarom nagyon élezni. Tehát, hogy az intimitás az nem egyenlő a másiktól való
1228# függéssel (láttuk), hanem ennek része az autonómia.
1232# Tehát az „én”-ről nem a „te”-től (és a kontextustól) elszakítva beszélünk.
1239# Ezért tehát olyanfajta önbecsülés az én számból nem fog elhangozni, ami az önbecsülésnek nagyon egyoldalú
1248# és szélsőségesen individuális kifejezése. Ilyen nem fog elhangozni!
1254# Ez azonban mit jelent? Hogy az ellentétes tendenciák (az önbecsülésre nézve is) belső és kapcsolati
1263# konfliktusokhoz vezetnek. Vagyis (megint visszamegyek egy picit) ha gazdaságilag nagyon függünk, akkor ez azt
1272# jelenti, hogy a gyerek gazdasági értéke nagyon nagy, mert ő fog bennünket eltartani. Erre a függésre kezdünk
1282# egyébként rájönni, amikor azt mondjuk, hogy „a magyar fogy!”. Akkor végül is eljutunk oda, hogy akármennyire
1291# is individuálisak vagyunk, függünk a következő generációtól! Mert nem lesz nyugdíjunk! Tehát okoskodhatunk
1300# akármeddig, előbb-utóbb azonban (ha szélsőségesek vagyunk) eljutunk ide, hogy azért valamiféle gazdasági
1310# függés a mi világunkban is van (a gyerekektől)! De ez a függés viszonylag kicsi; addig, amíg vannak gyerekek.
1319# Addig jól működünk. Csakhogy most nincsenek gyerekek! És ki fog derülni, hogy így viszont nem működik ez a
1328# világ, amit kitaláltunk. Vagyis, hogy egyoldalúak lettünk.
1334# Na most: ha a gazdasági függőség enyhül, akkor a gyerek gazdasági értéke csökken. Vagyis fölmerül az, hogy mi
1344# a fenének legyen gyerek?! Ha a gazdasági értéke csökken? És itt jön be egy másik érték: a gyerek érzelmi,
1353# pszichológiai értéke.
1355# Vagyis, hogy a gyerekvállalásnak nem a későbbi gazdasági megfontolások, hanem az érzelmi-pszichológiai funkciók
1366# az egyik motívuma. Ez durva esetben annyit jelent, hogy az anyának és az apának érzelmileg „érdekes” és
1375# „érdemes” „gyerekeket tartani”. Ugye, ezzel szemben vagyunk nagyon kritikusak, ha semmi más nem történik,
1385# mint hogy „megéri” a szülőknek érzelmileg, ha egy tőlük függő valakit nevelgessenek. Akin ki lehet tölteni
1395# a haragom, akit lehet utasítgatni, akivel szemben lehet a fölényem... dörörö dörörö.
1402# Ó.
1403# Tehát a cél az lenne, hogy miközben a gyerekvállalásnak egy ilyen nagyon sajátos lélektani „haszna” van a
1412# szülők részéről, és nagyon sok (leendő) szülő azért nem lesz szülő, mert azt mondja: „köszönöm, nem
1422# kérek ebből a haszonból”. „Számomra mindaz a pszichés haszon, amit egy leendő gyerektől remélek, nem ér
1431# annyit, amennyit fáradni kell érte.” Háá!
1435# Na de... Az lenne tehát a cél, hogy miközben elfogadjuk, hogy a gyerekeknek egy ilyen pszichés és érzelmi
1445# funkciója van a családban (kölcsönösen a szülők felé és a szülőktől a gyerek felé), aközben két
1453# ellentétesnek tűnő értéket mégiscsak egyszerre juttassunk érvényre. Az „egyszerre” alatt azt értem, hogy
1463# egy családban, hosszú távon. Ez pedig: hogy a társas értékekre is fogékonnyá tegyünk egy gyereket, ami, még ha
1473# az intimitás irányába nevelünk is, akkor is egy nagyon sajátos függőséget is jelent. Legfeljebb azt szabadon
1483# vállalja majd. Másfelől azonban az individualizmusnak, az autonómiának az értékeit is segítsük kifejlődni. Az
1493# a kérdés, hogy lehetséges-e az, hogy a gyereknevelésben egyszerre juttassuk érvényre ezt a kétféle szempontot?
1504# A gyerekeinket egyszerre neveljük autonómiára és kapcsolódásra! Elköteleződésre és saját útra! Saját
1511# érték megbecsülésére és a másik tiszteletére! Hogy ez egyszerre lehetséges-e?
1518# Néhány évtizeddel ezelőtt azt gondolták, hogy nem. Ezért hajlott el nagyon erősen az individualizmus irányába a
1526# nyugat. Ma azonban éppen azt látjuk, hogy a kettő egyszerre is lehetséges. Miközben látszólagos ellentmondás,
1535# sőt kizárólagosság van bizonyos értékek között.
1539# Tudom, jó száraz, amit mondok! („Hova kerültem?!? Nemrég még voltak pöttyök, meg sztorik, meg katonaság...
1547# Istenem, ne olvass annyit, Feri! Inkább csak készülj... vagy nem tudom...”) Mindjárt, mindjárt, mindjárt
1555# befejezem... Csak valamit, mert ez fontos, és utána már könnyebb vizekre evezünk. Jönnek a sztorik meg minden.
1564# Úgy látszik, ez a „kontextus” ez egy ilyen szigorú dolog. Ez komoly. Szóval...
1570# Az derül ki (számomra), hogy itt a nyugati gondolkodás egyoldalúságáról van szó. Hogy mi gondolkodunk pl. „az
1579# ellentét kizárásának” az elvében. Hogy a mi nyugati logikánk (ami a görög filozófiára épül) zárja ki az
1587# ellentéteket. Mondok egy nagyon egyszerű példát. Ha látunk feketét és fehéret. Tudom, nagyon egyszerűen akarom
1596# megragadni. Mit mond erre egy nyugati ember? Azt mondja: a fekete a fehérnek „ellentéte”, a fehér a feketének
1605# „ellentéte”. A fehér a feketét és a fekete a fehéret kölcsönösen kizárja! Nemde? A fehér akkor tud fehér
1613# lenni, ha elhatárolódik a feketétől! És így van a feketével is! Vagyis, hogy a fehér önazonossága akkor
1621# lehetséges, ha megvédi magát a feketétől. És ha a fehérbe belecsúszik egy kis fekete, akkor a fehér megszűnik
1630# annak lenni, ami! Ezért tehát a fehér és fekete között egy ellentét feszül! Sőt, szinte harc és
1637# kibékíthetetlen nem-tudom-micsoda! És ahhoz, hogy ezek azok legyenek, amik, ahhoz ezeknek egymást vagy le kell
1646# harcolniuk, vagy legalábbis nagyon erősen meg kell védeniük magukat! Ez a nyugati gondolkodás. És hogy a fehér
1655# pont attól fehér, hogy semmi fekete nincs benne. És a a fekete pont attól fekete, hogy teljesen kizárja a fehéret.
1664# Így gondolkodik egy nyugati ember. Nem csoda, hogy ezért aztán állandóan azt gondolhatjuk, hogy most állandóan
1672# autonómiára, individuális értékekre, a világban való talpon állásra, karrierre, sikerre neveljük a gyereket,
1681# vagy pedig ilyen tutyimutyi kapcsolati izé lesz belőle, hogy szeretget másokat... á, de akkor az gyengeség, az...
1690# tírirümm.
1691# Mert azt gondoljuk, hogy ezeket csak így lehet látni.
1695# Mit lát egy keleti ember, ha látja a feketét meg a fehéret?
1700# Nahát! Ezek milyen szépen kiegészítik egymást! Nahát, ez a fekete meg ez a fehér, ezek együtt mutatják meg,
1709# hogy milyen ellentétek vannak az életben! Nahát, ennek a feketének meg a fehérnek milyen fontos, hogy
1718# kapcsolódjanak egymással, mert különben milyen rettenetesen egyoldalúak külön-külön! Nahát, ez a fehér! Ebben
1727# semmi fekete nincs!?! Nagyon szüksége van a feketére. Ez a nyomorult fekete... Éhen pusztul a fehér nélkül! Hát
1737# kiált segítségért, hogy „fehér, fehér, gyere, mert csak fekete van bennem!” A keleti gondolkodás az
1746# ellentéteket nem kizárja, nem ellenségnek látja, …, hanem éppen: „Hűha! Ezeknek mennyire szükségük van
1755# egymásra! Hát ezek ...”.
1757# Tehát most a hardverről beszéltem!
1760# Egy nyugati ember gondolkodik abban, hogy „férfi és nő örök küzdelme!” Ez a nyugati hardver. Tehát hiába,
1769# egy férfi agyába akármilyen nőt eresztünk be, nem képes mást mondani: „De az más, az különböző ...” S
1778# akkor ennek aztán lehetnek akár humoros megnyilatkozásai is: a férfi és a nő örök küzdelmének az az alapja,
1787# hogy mind a kettő mást akar; a férfi a nőt, a nő a férfit. Ez a bajuk! Hogy örökösen mást akarnak! De ez egy
1797# nyugati gondolat. Ha egy keleti férfi agyába beeresztünk egy nőt, akkor azt mondja: „Ó, hát így vagyok egész!
1806# Hahh! Hát nem hogy állandóan tusakodni kell ezzel a más valakivel; hanem enélkül a más valaki nélkül én nem
1816# vagyok az, aki vagyok! Merthogy én szeretnék egész lenni! De egész csak azzal a más valakivel tudok lenni! Oké ez?
1826# Hát persze hogy oké, mert nincs benne semmi nehéz. Még én is megértettem. Pedig nekem második gimnáziumban csak
1835# hármasaim voltak (a ketteseim mellett). Tényleg így volt. Nem volt se négyes, se ötös. Tényleg. Ez volt a
1845# „szent harmónia”. Kiegyenlítettem a jegyeket. A keleti gondolat olyan mélyen átjárt. Most
1852# „ötös/kettes”?!?? Nem, nem. Áhh! Ez alatt most akkor tehát azt értem, hogy úgy tűnik: a hardveren is
1861# változtatni kell! Azon, ahogy egyáltalán elkezdünk gondolkodni valamin.
1868# Ahogyan úgy egyáltalán felvetjük a kérdéseket, már ezen is változtatnunk kell. (Kelleni nem kell – de ha nem
1877# változtatunk, akkor gyötrő, föloldhatatlan konfliktusokban leszünk rettenetesen boldogtalanok. Mint ahogy ezt
1887# látjuk.) Vagyis, hogyha azokat az értékeket, amelyeket eddig beszéltünk, szeretnénk együtt érvényre juttatni,
1896# mindenképpen konfliktusos helyzetek fognak kialakulni a fejünkben meg az életünkben, és az lesz az élményünk,
1906# hogy ez egy „labilis egyensúly”. Egy keleti ember nem gondolja ezt labilis egyensúlynak, de mi annak gondoljuk. Ez
1916# pedig – merthogy ellentétesnek tűnő értékeket akarunk egyszerre érvényre juttatni – mindig előhozza
1925# belőlünk a harcost, az alá-fölé rendelésben gondolkodó embert. Hogy azért legvégül mégis az a tuti, ha beléd
1934# szúrom a kést. Ez nagyon-nagyon mélyen a zsigereinkben van. Jó, hogy megtanulunk egyezkedni meg kommunikálni, meg
1944# ilyen kedvesek vagyunk, de azért a legjobb az lenne, ha úgy csinálnád, ahogy mondom. És ezen az ereinkben folyó
1954# attitűdön változtatni rettenetesen nehéz.
1958# Mert... Na. Ezt muszáj volt elmondani! Mert hogyha az önbecsülésről beszélünk, akkor én most nagyon tudatosan
1973# ellentéteket fogok mondani, hogy mi a helyes önbecsülés, és hogy az önbecsülést nem individuális értelemben
1988# gondolom. (Merthogy én nem is gondolom sehogy, csak a Satir asszony... Én csak tanulok tőle.)
2001# (Megszomjaztam. Ez a kontextus kitikkasztott. Miért nincs három kezem?! Nnna. Más is használja, András? Mert ez
2017# már nem steril! … Tessék? Beszóltak nekem. Szabadon. Az hangzott el, hogy „Freud biztos mondana erre valamit”.
2032# De nem él! Na most. Tehát.)
2036# A helyes önbecsülés építőkövei Satir asszony szerint (13 pontban, babonásoknak 12):
2048# 1. Értékes vagyok, számítok. A világ jobbá válik általam (hmm! de itt vessző van), miközben képes vagyok
2063# meglátni hibáimat és gyöngéimet.
2067# Tudjátok, van ez a mondás, hogy „Amikor gyerek voltál, te sírtál. Amikor meghalsz, sírjanak mások.” Ugye ez
2082# csúnyának, gonoszkodónak tűnik, de nyilván az van benne, hogy „Éljél olyan értékes életet, hogy érdemes
2097# legyen téged megsiratni!”. Gondolkodtatok, szoktatok fantáziálni a temetésetekről? Nem! Nem vagytok ennyire
2112# nekrofilok, mint én! Nekem ez eszembe szokott jutni.
2120# Komolyan. Van bennem egy enyhe nekrofil tendencia. Hogy? Egy hét múlva is jössz? Na szóval. Jó...
2130# Kifejezetten... évente eltemetek olyan száz embert kb. Ez akkor azt jelenti, hogy háromnaponta.
2140# Hogyha száz embert kellene eltemetnetek (nem naponta) évente, akkor valahogy meg kéne barátkoznotok ezzel a
2151# dologgal, nem? Hát most úgy kimenni a temetőbe, hogy …. ba-ba-ba-ba.... úgy azt nem nagyon lehet. Aki nem szereti
2163# a vért, az ne menjen sebésznek. Ezért aztán, kifejezetten, hogyha nem tudom én a kántor nem egy bőbeszédű
2174# valaki, és csak úgy megyünk, akkor el-elgondolkozom rajta, hogy az én temetésemen vajon mit mondana a pap? S akkor
2186# szoktam írni beszédeket magamnak. Olyan... Azért jó, mert sosem fogom elmondani őket. Nagyon. Az is nagyon
2197# érdekes, hogy amikor (ritkán) előbb érek a temetőbe, akkor be-behallgatok, hogy hogyan temetnek mások. Vagy milyen
2209# zene van, amikor hozzák ki a koporsót vagy az urnát. Egyik-másik nagyon megtetszett. Komolyan, most két zene
2220# között ingadozom, hogy melyiket szeretném én. Mind a kettő nagyon jó! De mire meghalok, biztos egy harmadik fog
2232# tetszeni. De akkor már nem fogok élni.
2236# Ja, a papoknak végrendeletet kell írni. Kötelező! Te úgy szabadon átgondolod, hogy „írok vagy nem írok”,
2247# nekem meg kell! Igaz, nem tettem még meg. Na, szóval úgy élni, hogy azt tudjuk, hogy több lett a világ, miután
2258# elmentünk... Kicsit több lett.
2261# Ez akkor azt jelenti, hogy egy helyes önbecsülés nem a másik lenézése árán történik. Mert úgy is lehet
2272# önbecsüléshez jutni! Egy alá-fölé rendelő, individuális, kizárólag a versengésen alapuló (most majdnem
2283# mondtam jelzőket)... Max Weber A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme érdekes olvasmány!
2293# Szóval lehetséges egy helyes önértékelésre és önbecsülésre jutni úgy, hogy annak nem ára a másik lenézése
2304# és leértékelése. Hogy nem az által erősödöm meg, hogy téged állandóan magamnál kevesebbnek kell, hogy
2314# tartsalak. Hogy mindig egy összehasonlítás legyen a föltétele annak, hogy magamat értékesnek tudjam látni.
2326# A nyugati világnak ez (szerintem) egy tragédiája. Hogy miközben így az önbecsülés, úgy az önmegvalósítás;
2337# ez állandóan mások vére árán történik. Kicsiben és nagyban! Ez szerintem szörnyű!
2345# Azt mondja Satir (egy szép gondolatmenetet csak úgy elmondok): Ha van (helyes) önbecsülés, az azt jelenti, hogy
2357# tudunk és merünk változni. Nem kell merevnek lenni; nem kell, hogy mindig nekem legyen igazam! Ha az ember tud
2368# változni (és helyes önbecsülése van), akkor nem követel túl sokat a környezetétől. Se legyőzni nem akarja
2379# őket, sem azt nem akarja, hogy a környezete őt állandóan magasztalja meg nem-tudom-én-mit-csináljon, merthogy van
2391# helyes önbecsülése. Ezért nincs túl sok elvárása a környezete felé. Ha ez így van, akkor ennek az lesz a
2402# következménye, hogy mernek benne bízni, és ő is szabadabban tud bízni másokban, mert nincs annyira
2412# kiszolgáltatva másoknak. Ez azt jelenti, hogy (a bizalom arányában) növekszik a szeretet, csökken a félelem. Ha
2424# csökken a félelem, könnyebben tudunk együttműködni! Mert nem kell rettegni egymástól. Ha könnyebben tudunk
2435# együttműködni, akkor önmagam és a másik megismerése is elmélyül. Milyen szép ez! Tehát az önbecsüléstől
2446# Satir asszony eljutott az együttműködéshez.
2451# Tehát, hogy egy helyes önbecsülés éppen hogy megerősíti az együttműködést! Mert annak az alapjait teremti meg
2462# a bizalommal, a félelem csökkenésével és önmagunk/egymás megismerésének elmélyülésével.
2471# 2. Bízom saját alkalmasságomban (kompetenciámban, rátermettségemben), de tudom, hogy másokra is szükségem van
2483# az élethez. A kettő együtt.
2486# Moreno (a pszichodráma atyja) azt mondja, hogy ha az embert akarjuk leírni, akkor erre a legjobb kifejezés a
2497# „szociális atom”. Ez nagyon érdekes: egy atom – de szociális! Vagyis, ha a szociális atomodat meg akarod
2508# nézni („ez vagyok én”) - attól atom, hogy ez a (lényegében) legkisebb egység, hogy én vagyok a
2518# középpontban, és hozzám kapcsolódnak a számomra fontos emberek. S amikor ezt le tudom írni, hogy „én és a
2530# számomra fontos emberek együtt” – ez az én (amit úgy hív Moreno, hogy szociális atom). S akkor azt mondja,
2541# hogy ha az ember körül eltűnnek azok a fontos személyek, akikhez kapcsolódik, akkor bekövetkezik a szociális
2552# halál. Az az ember halála. Nem biztos, hogy rögvest biológiailag, de aztán (természetesen) úgy is.
2563# Tehát, hogy bízom a saját alkalmasságomban, de tudom, hogy másokra is szükségem van. Ez akkor azt jelenti, hogy
2575# az önbizalmam nem a hierarchikus, alá-fölé rendelő szemléletet erősíti. Mert erre nincsen szükségem. Hanem az
2586# önbizalom a kapcsolati tendenciákat és kompetenciákat erősíti! Ez nagyon jól hangzik, nem? Minél
2597# egészségesebben bízom magamban, annál árnyaltabb és gazdagabb és együttműködőbb kapcsolatokra vagyok kész
2608# (alkalmas), és közben motivált is! És a kettő nem zárja ki egymást! Az önbizalom és az önértékelés nem az
2619# elhatárolódás révén alakul ki.
2622# Amikor csoportdinamikát tanulunk, akkor az elsők között szokott az lenni, hogy mi erősít meg egy csoportot? „A
2634# csoportot megerősíti, ha van saját neve!”. Ugye, hogy tudjuk, hogy mi vagyunk a Csipet Csapat! Mi vagyunk a
2645# keddiek! „Te is keddi vagy? Igeeen!” Nagyon megerősít bennünket...
2652# Aztán, ha van zászlónk. Hol van a zászló?! Az kell! Plömplömplömplöm.
2660# Akármilyen furcsán is hangzik, a csoportkohéziót nagyon megerősíti a közös ellenség. Na? „Oszd meg és
2670# uralkodj!” Ha az önbecsülésnek egy árnyalt, a különbözőségek dolgait is egyben megvalósítani nem tudó
2681# szemléletében vagyunk, akkor az önbecsülés, önértékelés mindig el fog kanyarodni ebbe az irányba. Katolikus
2693# vagyok (ezt nagyon élvezem!), szemben veled, mert te egy protestáns vagy! Az NULLA! Protestáns?!? Micsoda?!?? XVI.
2705# század! Ne röhögtesd ki magad!
2708# Most... És természetesen fordítva is lehet. Katolikus vagy? Búcsúcédula?!? Gratulálok, nagyszerőőő.
2718# Tehát hogy a másik gyalázása révén nagyon meg tudunk erősödni. Hát nem így történik az osztályban, a
2729# gimnáziumban?
2731# Van egy osztály, abban pedig klikkek. A serdülők ezen problémáznak: „Á, rossz ez az osztály, nincs egység meg
2740# minden...”. Mindaddig, amíg nem jön egy szívből utálható osztályfőnök. Ugye? Elmegy a jó fej
2749# osztályfőnök, és jön egy kibírhatatlan, autoriter valaki. S az osztály úgy összeugrik, mint az ember szájában
2759# a nyál. Styyyú! Citrom láttán, pavlovi reflex-szerűen. A csoportkohézió Sttty! S egyszer csak ezek a tanulók,
2769# akik egyébként tök mások és korábban utálták egymást, olyan egységesek a tanár utálatában, hogy rájönnek:
2778# „Mégiscsak van azért valami közös bennünk! Valami csak összetart minket!”.
2785# A családdinamika ugyanez. Ezért van az, hogy minden családban – ha az önbecsülés ilyen alá-fölé rendelő
2794# alapokon áll – mindig kell, hogy legyen egy bűnbak. Nézzétek meg a családtörténeteteket, hogy nem úgy
2803# sikerült-e nektek egységesnek lennetek és a család önazonosságát újból és újból fönntartani, hogy a
2812# családon belül azért mindig volt egy fekete bárány. Szinte mindig van egy fekete bárány, mert olyan három
2822# generációt én nem ismerek, ahol a személyiségek fejlettsége olyan lenne, hogy erre ne lett volna valakinek
2832# szüksége. Ilyet én nem ismerek. Ki nálatok a fekete bárány? Mert a fekete bárány a család
2840# összetart(oz)ásának építőköve!
2843# Na az a nagybácsi! Na a te apád! Na az a testvér! Ilyen szokott lenni. Egy testvér, aki... aki! Vagy egy
2858# nagyszülő. „A mi családunk egy rendes család – kivéve a Lonci bácsit, mer' az elkártyázta a családi
2874# örökségeeet!!!”
2876# Ugye megvan ez? Értjük.
2880# Mindenféle közösségedben, munkahelyi kollektívában... Nehogy már! Ott ültök hatan, nők, a számítógép
2890# előtt... és ne legyen valaki, akit aktuálisan utáltok! Olyan nincs... Legfeljebb vannak ketten is.
2899# És aztán persze lehet, hogy próbálunk kevésbé a csoporton belül utálni valakit; inkább legyen kívül! S akkor
2910# ezzel erősítgetjük magunkat.
2913# A pszichiáterrel beszélgetett az egyik beteg. Azt mondja neki: „Nem várhatok tovább, hogy valaki más megtanítsa
2924# nekem azt, amire szükségem van. Tényleg nekem kell megcsinálnom.” Ugye egy beteg számára az első rész nagyon
2935# hiányos: „bízom a saját alkalmasságomban, rátermettségemben, hogy az életre képes vagyok”. S azt mondja ez a
2946# pszichiáter, akitől ezt vettem: amikor ezt mondta a kliense, hogy „nem várhatok tovább, hogy más valaki tanítsa
2957# meg azt, amire nekem szükségem van”, hogy akkor tudta, hogy meg fog gyógyulni. Vagy, hogy együtt fog tudni élni a
2968# barátaival (képes lesz velük együtt élni). Nem biztos, hogy mindig meggyógyul, de megtanulunk vele együtt élni!
2979# Ezt Jung is nagyon sokszor mondta: a legtöbb neurózis semmiféle terápiára meg se nyikkan. De ha megtanulunk vele
2991# együtt élni, kifejezett érettségre tudunk eljutni. Oké?
2996# Hadd idézzek valakit (lehet, hogy itt is ül köztetek, mert valakitől tőletek tanultam ezt; minden évben el szoktam
3008# mondani, annyira zseniális). Egy nő, aki az önértékelésével bajban volt, egyszer csak a következő mondatot
3018# mondta: „Feri, rájöttem valamire! Nem a pasi hozza a boldogságot! Hanem a boldogság hozza a pasit!” Micsoda... A
3030# női kompetenciának ez olyan fölismerése... Hháá! Gyönyörű. És így is van! Tényleg, hát egy boldog nő...
3040# hát...sz-sz mint a királykisasszony: Na, ki legyen, melyik legyen?
3047# Egy nő, aki meg távcsővel lehet látni, hogy a körmeit mereszti, hogy melyik pasit nyelje el – hát attól meg
3057# mindenki menekül! Nem így van? Ó, dehogynem! Hát a férfiak vadászösztönére is gondoljunk... Nem? Tehát egy...
3068# Na, jól van.
3069# 3. Tudok segítséget kérni, miközben bízom a döntéseimben.
3074# Nekem ezek tetszenek! Az, hogy „bízom a döntéseimben” nem azt jelenti, hogy „ó, én mindig jó döntéseket
3085# hozok!”, hanem hogy szabad vagyok arra, hogy hozzam a döntéseimet. És ha tévedek, majd akkor azzal is tudok
3095# valamit kezdeni. Szabad nekem dönteni, és tévedni is szabad. És miután kompetens vagyok, ezért a döntéseim
3105# általában jók is szoktak lenni. Vagy: hamar be tudom látni, hogyha korrigálni kell. Ezért is merek dönteni.
3116# Plöm-plöm-plöm.
3117# A szélsőségesen individuális önbecsülés kizárja azt, hogy ő segítséget kérjen. Ezért van az, hogy nagyon
3128# sok férfi nem kér segítséget. Mert egy individuális nyugati (ráadásul egy férfi szocializációtól sújtott)
3138# kultúrában a legnagyobb ciki és szégyen segítséget kérni. Inkább beledöglik! Olyan gyönyörűeket tudtok nekem
3149# mondani, férfiak! Hogy mondjátok: „Na egyszer eljöttem egy előadásra – énnekem semmi bajom nincs!” Három
3159# előadás múlva: „Lehet, hogy... talán... velem se stimmel minden. De majd megoldom.” Három előadás múlva:
3169# „Lehet, hogy velem se stimmel minden, de majd megoldom... egy év alatt.” Töm-töm-töm. Most nem mondom el az
3179# összes részletet. Végül sokszor évtizedekbe kerül, míg valaki mer segítséget kérni, és nem gondolja az, hogy
3190# ez az önbecsülését totálisan aláássa. Nem szomorú egy olyan önbecsülés, amiből ki kell zárni azt, hogy
3200# segítséget kérjek valakitől? Ebből a szempontból a nők sokkal egészségesebbek. Úgy tűnik (de nem biztos, hogy
3211# így van). Azért (például) én egy ilyen nagyon kiszolgáltatott önbecsülésű ember voltam régebben. Nagyon. Tele
3221# voltam szorongással, szégyennel... Csöpögtem a neurózistól. Így, ahogy mondom. A szó szoros értelmében.
3232# Egy orvos mondta ezt egyszer nekem. Tényleg. Vizsgálat volt. És izzadtam, mint az állat – vagyis, mint egy
3242# neurotikus ember. És akkor rám néz (csurgok az izzadtságtól), és azt mondja: ez aztán neurózis!
3252# Ugye, pusztán attól, hogy „Mit csinál a doktor bácsi, fájni fog Ferikének?” – ettől teljesen oda voltam.
3262# (Egész jól állok. Jól izzadok.) Jaj, kaptam egy ilyet. Pedig nem is ezt használom. A-lo-e Ve-ra. Na. Egy nőről
3273# van szól. Legalább ennyi, nem? Hónaljszex.
3277# Erről eszembe jutott: képzeljétek el, múltkor... De tényleg, a neurózis tűntével kevésbé izzadok!
3287# Összefüggés van! Nem vagyok állandóan berezelve, besózva, beijedve... Múltkor beszéltem a „Szex, szerelem,
3297# család”-ról, mint az egyetlen műről, ami segített nekem. Most már nem ejtem ki ezeket a csúnya szavakat... És
3308# képzeljétek el, volt köztetek valaki, aki a következő alkalomra ajándékba odaadta nekem. Merthogy nem volt meg!
3319# És újból elolvastam a fitymaszűkület címszót. S tényleg benne van. Benne. Pont úgy. Az összes érzés
3329# visszajött. Úúúú. Na, úgyhogy már megvan. Ha valakinek kéne, kölcsön tudom adni, csak szóljatok. Nagyon
3339# biztató gondolatok is vannak benne.
3343# Ott tartottunk, hogy „tudok segítséget kérni, miközben bízom a saját döntéseimben”. Törökországban és
3353# Németországban tették fel ugyanazt e kérdést: „Kedves török felnőtt! Mit szólsz ahhoz, ha idős korodra
3363# rászorult leszel a gyerekeid gondoskodó, anyagilag is biztonságot adó törődésére?” Mire a török felnőttek
3374# (főleg, ha egy falusi, tradicionális kultúrában kérdezték ezt), fölháborodtak a kérdéstől, s azt mondták,
3384# hogy mit képzel ez a nyugati/török kérdező, hogy az ő gyerekeikről azt gondolja, hogy majd nem fogja őket
3395# eltartani?!? Hát mit képzel, hogy nevelik ők a gyerekeket? Hogy olyan gyerekeket nevelnének, aki majd nem tartja el
3406# őket?! Fölháborodtak a kérdéstől. Mert azt mondták, hogy az a természetes és normális, hogy idős korban
3416# annyira függünk és kiszolgáltatottak vagyunk, hogy a gyerekeinkre szorulunk, akik majd eltartanak minket. És amikor
3428# Németországban megkérdezték: „Kedves német felnőtt! Mit gondolsz te arról, ha idős korodra rászorult leszel a
3439# gyerekeid gondoskodó, anyagilag is biztonságot adó törődésére?” Mire a német felnőttek is felháborodtak:
3449# „Mit képzel ez piszok kérdező?! Hogy ő nem tud olyan karriert csinálni, hogy ő nem tud úgy megállni a lábán,
3460# hogy majd pont a gyerekére fog rászorulni?! Nincs az a pénz!” – és tényleg nincs. Tehát az a pénz nincs, mert
3471# van neki saját. Tehát, hogy ami az egyik kultúrában szégyen, a másikban pont az ellentéte a nagy szégyen. Ezért
3482# tehát kiszolgáltatottnak lenni és (ilyen értelemben) segítséget kérni tradicionális török faluban maga az
3492# evidencia. Nálunk meg: „Áááá! Ki ne derüljön!”
3497# Hát nálunk a pénz az egyik legnagyobb tabu. Ezt mondtam már úgyis, csak mondom-mondom megint. Kiderült a
3507# kutatásokból (Magyarország, 2000 körül), hogy a szexualitásnál nagyobb tabu: a pénz. Hogy ki mennyit keres,
3518# mivel keresi és abból hogy él meg. Azért, mert a mi világunkban az önbecsülést nagyon-nagyon negatívan érinti.
3529# Van egy nagyszerű házas csoport, akikkel kilenc éve együtt vagyok; együtt fejlődünk. Tök buli. Kifejezetten nagy
3540# bizalmi légkör, nagy összetartás, mit-tudom-én micsoda. És előkerült a pénz téma (többször is). És rögtön
3551# volt valaki... Tudtunk nagyon nyíltan beszélni erről. De... (kifejezetten mielőtt belementünk volna a téma
3561# személyes részébe) ez a házas csoport úgy döntött (kifejezetten baráti kapcsolatok, bizalmi légkör – egy
3572# tuti csoport), hogy ne kelljen elmondani, hogy ki mennyit keres. Hogy azért ezt ne kelljen megmondani! És volt
3582# köztük valaki, aki azon tűnődött, hogy most az öt-hat-hét gyerekét el tudja-e tartani abból a fizetésből, ami
3593# van neki, vagy pedig menjen bele ebbe a „multinacionális cég, nagy lóvé, gályarabság”-ba. Azt kérte a
3603# többiektől, hogy ha nem is mondják el nyíltan, hogy ki mennyit keres, megtennénk-e azt, hogy mindenki egy kis
3614# papírra fölír egy számot. Hogy ő be tudja lőni, hogy a többiek nagyjából mennyit visznek haza. Azért, hogy a
3625# tárgyaláson ő tudjon egy olyan pénzt mondani, amit még el fognak fogadni, de ami nem is röhejes. Azt csináltuk,
3636# mint amikor Mikuláskor kihúzzuk egymást... Mindenki felírta a számot, nagyon megköszönte... és nagyon gazdag
3647# lett. Komolyan! Tehát, hogy még egy ilyen csoportban is anonim módon mondták el az emberek, hogy mennyit keresnek.
3658# És ez nagyon egyértelmű összefüggésben van az önbecsüléssel.
3664# Na most még egy. Azt tudjátok, hogy ha egy férfi Magyarországon egy évnél tovább munkanélküli, abban a
3674# személyisége már komoly változást szenved. Egy év munkanélküliség elég, hogy másképp lássa önmagát, a
3685# családját, a világot, az értékét, a fontosságát, a céljait. Hát akkor egy-két év az utcán... Mit vártok
3695# tőlük? Hm? Nem kell szájharmonikáznia vagy a feje tetejére állnia, hogy adjál egy százast. Gőzünk sincs, hogy
3706# micsoda sérülések vannak egy tél után! Ezt is szoktam nektek mondani. Tudjátok, hogy hajléktalan szállón laktam
3717# egy évet. Van némi élményem erről, hogy mit jelent hajléktalanokkal beszélgetni. És az egyik egy olyat mondott
3728# – azt sosem felejtem el (már ötvenedszer mondom, úgyhogy ti sem fogjátok elfelejteni). „Ide figyelj, Feri! Ha te
3739# egy telet végigcsinálsz az utcán, én becsókolok neked!” Ez egy iránymutató mondat. De ez engem nagyon sok
3749# mindenre megtanított. Arra, hogy ha valaki egy telet kibírt az utcán, annak szabad innia. Én annak megengedem. Hát
3761# hogy bírja ki másképp? Almalével, vagy hogy, mivel? Mit gondolunk mi a 21 fokos lakásunkban? „Adok egy százast,
3772# de aztán ne bort vegyen belőle!” Igen, tényleg? S mitől lesz melege? Na jó...
3780# De elkanyarodtam, mert valamit akartam mondani, de aztán csak beszéltem helyette. A személyiség változása...
3790# Mindenféle kutatásból totálisan egyértelműen az derül ki, hogy ha a férfi kevesebbet keres, mint a felesége, az
3801# a mi kultúránkban a férfiak számára hihetetlenül önbecsülést romboló dolog. Ebbe a mi világunkban egy férfi
3812# belebetegszik. És ennek aztán különböző formáit mutatja. Tehát akkor lehet, hogy alkoholista lesz, lehet, hogy
3823# elkezdni szekálni a feleségét, lehet, hogy keres egy másik nőt, akivel szemben ő nem-tudom-én-mi lehet. Vagy
3834# egyszerűen csak depressziós lesz, vagy nem-tudom-én-mi. Ez nagyon... rettenetesen... Ha jön egy férfi, akiről
3845# megtudom, hogy a felesége már többet keres... akkor tudom, hogy nehéz helyzetben van. Ha őneki egy Virginia Satir
3856# szerinti önbecsülése lenne, akkor ez nem lenne baj. De egy ilyen alá-fölé rendelő individuális önbecsülésben
3867# ez katasztrófa. Ha egy férfinak egészséges az önbecsülése, akkor simán megteheti, hogy elmegy GYES-re. Na,
3877# miért? Ha valami ok ezt nagyon indokolja. Hát van ilyen! Miért, volt már ilyen a történelemben. Nekem jó pár
3888# ismerősöm van, akik meghányták-vetették, és a férfi maradt otthon. Egy pici csecsemővel kapcsolatban nem egy
3899# ideális dolog... Hát nem! Mert az anyára van szüksége. Hát most mit csináljunk ezzel? De még mindig jobb, mint
3910# ha egyik sincs otthon! Annál rosszabb megoldás, hogy „azért, hogy az önbecsülésemet el ne veszítsem, inkább
3920# én is dolgozom tíz forintért havonta”. Hát akkor a gyereked sokkal jobban jár, ha otthon vagy vele. Csak ezért
3931# tűnik ez ilyen képtelenségnek a mi kultúránkban. Pedig nem az. Néha kifejezetten a legjobb megoldás. Néha a
3942# férfi is azt mondja, hogy „jaj, jaj, jaj, de szívesen maradnék most otthon!” Nem? Éppen már a kiégés
3952# határán van, a búrája tele van azzal a munkával – különben is nem-tudom-én-mi van, és kapóra jön neki.
3962# „De jó, valami mást csinálhatok!” A feleség meg pont úgy van, hogy nem akar most a sodrásból kilépni. Vagy
3973# pedig a negyedik gyerek után azt mondja, hogy „drágám, én megbolondulok, ha ezt ezzel a gyerekkel is végig köll
3984# most csinálni”. Hát akkor... tik-tik-tik!
3988# Tehát: tudok segítséget kérni, miközben bízom a döntéseimben. (Hú, de elszaladt az idő! Hét perc! Szimbolikus
3999# szám!)
4000# 4. Becsülöm a saját értékeimet, ugyanakkor tisztelem a másokét.
4006# Úgy becsülöm a saját értékeimet, hogy közben nem becsülöm le a másikét!
4013# Még akkor sem, hogyha az látszólag az én értékeimnek az ellentéte. Tudjátok, ilyen az egyházban a
4023# „konzervatív-liberális ádáz küzdelem”. Ez a macskafogó történet. Hogy a macska tusakodik az egérrel. Az
4034# egér pedig harcol a macskával. Ez egy marhaság! Ezért szeretem ezt inkább úgy mondani, hogy hagyományőrzők és
4045# hagyományteremtők! Mert ebben ki tudjuk fejezni, hogy mind a kettő érték. Közös is van bennük (a hagyomány), de
4056# az egyik őrzi, a másik meg teremti. Ha az egyházban a feketét és a fehéret nem csak nyugati szemmel látnánk,
4067# akkor tudnánk azt, hogy milyen jó az, hogy van ilyen is meg olyan is. Pont ettől vagyunk életképesek. Egy
4078# populáció is akkor életképes, ha az ellentétek képesek együtt élni benne. Mert ha mindenki egyforma lesz, és
4089# jön a klímaváltozás – annyi nekik. Ezért nagyon nagy kincs, hogy különbözünk.
4097# Az Egyházat is érte már nagyon sokféle klímaváltozás. És szerencsére (bár mindent elkövettünk, hogy ne így
4108# legyen) egész különböző emberek tudtak életképesek lenni benne. Az más kérdés, hogy a ma egyházában még
4119# mindig a konzervatívok érzik jól magukat. Kifejezetten! Tehát a depresszív alkatú ÉS konzervatív emberek érzik
4130# otthon magukat. A depresszív alatt azt értem, hogy mindig-mindig kölcsönös függésben szereti jól érezni magát.
4141# Ezért fontos, hogy a másik mit mond, a „Hagyomány…”, és akkor így, és megfelelni és rendesnek lenni (ez a
4152# depresszív). Ugye, inkább lemondok magamról, csak hogy a kapcsolatok megmaradjanak, mert félek, hogy akkor mi lesz
4164# velem? És a konzervatívot nem akarom… A ma katolikus egyházában ez így van. Tele vagyunk ilyen
4173# depresszív-konzervatív emberekkel! Mi az, amiből nagy hiány van? …
4180# Ezért nincs abban semmi rendkívüli, hogy ennyien vagyunk. Én egy „hiánypótló” vagyok. Én vagyok a kilyukadt
4191# Noé bárkájában a dugó.
4194# Ha az egész világ olyan lenne, mint én, akkor itt egy reverendás férfi állna, és itt lennénk négyszázan. Mert
4205# akkor abból lenne ínség. Ennek egyszerűen csak egy ilyen dialektikája van. Ezt gondolom, ezt, ezt. Ezért szomorú
4216# voltam a múltkori előadásom után. Mert túlságosan kritikus voltam. Túlságosan is… Ááá, így a mások, úgy
4227# a mások… Nem tetszett nekem. Nem. Ilyen előadásra nem járok! Ezért gondoltam, hogy most akkor ilyen normálisabb
4238# leszek máma. Egész sikerült is! Nem, az a múltkori, az nem tetszett nekem. Rossz érzéssel mentem el. Úgy
4249# töprengtem, hogy mi szakadt ki belőlem, miből jött ez a dühöngés, ez a kritizálás. De nem mondom meg.
4259# Itt még rengeteg mindent akarok mondani, tehát biztos, hogy nem fogom tudni ezt a pontot sem befejezni. Egyetlen
4271# gondolat csak ide, és majd itt folytatjuk.
4275# Azért olyan nagyon fontos a helyes önbecsülés, mert ha van helyes önbecsülés és önértékelés, akkor nem a
4286# másiktól várom azt, hogy ő engem állandóan megerősítsen, pátyolgasson, értékeljen, értékes embernek tartson
4297# és mondjon és ilyesmi. Ha nincs helyes önbecsülés, akkor állandóan megyek abba az irányba, hogy „el kell
4307# téged nyomni”, „uralkodni kell fölötted”. Erről beszéltünk nagyon sokat a kölcsönös függés kapcsán. Ha
4318# nincs helyes önbecsülés, rengeteg mindent kell elvárnom tőled. Majd azt mondani, hogy „az egy tisztességes
4329# házastársi kapcsolat, az egy keresztény házasság, hogy én ezt a százhuszonnyolcezer dolgot elvárom tőled! Az a
4340# minimum, hogy te ezeknek mind megfelelj! És erre a kötetnyi elvárásra az Isten nyomja a pecsétet! – Dehogy nyomja
4352# a pecsétet! Te vagy bekakálva!!! Az nyomta rá az elvárásaidra a pecsétet… Most… ?? Ahol van helyes
4362# önbecsülés, ott csak annyi elvárásom van feléd, amennyi ahhoz kell, hogy a kapcsolat működni tudjon. Egyetlen
4373# kapcsolat sem tud működni, ha annak az alapfeltételeit nem teljesítjük. Nincsen intimitás az intimitás
4383# föltételeinek a megvalósulása nélkül. Tehát ezt nevezhetem elvárásnak, de csak annyi elvárás lehet, hogy
4394# egyáltalán létrejöhessen az, amiért kapcsolatba kerültünk! És nincs több!! És hogyha az elvárásnak a másik
4405# nem felel meg, akkor nem arról van szó, hogy „Te rohadék, te szemét, te boldogtalanná teszel, te tönkreteszed az
4416# életemet, Eeeehhh!” (Ez a verbalitás előtti korszakomból származó előadáselem volt.) Hanem arról van szó,
4427# hogy beláttuk azt, hogy így együtt az, amire vállalkoztunk, nem megy. Alapvető feltételeket nem tudunk
4438# teljesíteni. Kész. Hmm?
4440# Jól van.
4444# Köszönöm a figyelmeteket.

Segíts,

hogy ez a hanganyag másokhoz is eljusson.

Hogyan segíthetsz? Támogasd az alapítványt. Oszd meg a hanganyagot azokkal a barátaiddal, ismerőseiddel, akiket érdekelhet. Add tovább!

Megosztom
E-mailben küldöm

Isten hozott benneteket, szervusztok! Köszöntök mindenkit!


0006# Látom, hogy kint nem voltak meg a jó kis székek ott a falnál. Na, de még itt van egy-két hely, ezek itt puhák.
0017# Egy gyors ismétlés: nem akarok hosszan visszanyúlni, csak az előző huszonöt pontra. Mert huszonöt pontban
0028# foglaltuk össze azt, amit kétszázötvenben is leírhattunk vagy elmondhattunk volna. Hogy Alice Miller szavával
0040# élve „a fekete pedagógia által milyen féligazságok, sőt, adott esetben – és Alice Miller ezt nagyon
0050# aláhúzza – nem is féligazságok, hanem kifejezetten hamisságok, hazugságok és téveszmék azok, amelyek az
0061# igazság köpenyébe öltözködnek, és aztán meghatározzák a nevelésről alkotott gondolatainkat”. Illetve azt,
0072# ahogy a gyerekek látják a szüleiket; ahogy a szülők maguknak különböző kijelentéseket követelnek; és ahogy a
0083# szülők látják a gyerekeiket.
0086# (Gyere, Sándor; jöjj át előttem! Külön megtisztelő, hogy a filmszemle helyett itt vagy! Mert Sándor
0097# filmrendező. Ennyit a gyónási titoktartásról. De ezt még nem gyónta meg nálam... Ugye van filmed? Szombaton...
0108# Nem... MA! Azt a nemjóját! Ma és holnap! Persze, mondtad is! Azt a betyárját! Most meg vagyok illetődve. Sándor,
0120# mi a címe? Gyere! - A hirdetések a végén szoktak lenni. Nem akartam magamat hirdetni. Köszönöm szépen. Nem én
0131# adtam neki a címet. Az a címe, hogy Imádság. Annyit lehet még róla tudni, hogy 26 perc és hét évig készült.)
0143# Szóval, van ez a huszonöt pont. A múlt alkalommal minden ígéretemmel ellentétesen, de ezt már megszoktátok, hogy
0155# nem tartom be az ígéreteimet, és úgy tűnik, hogy kezditek ezt elfogadni – mert azt állítottam, hogy
0165# háromnegyed óra alatt sikerül elmondanom, hogy ennek a huszonöt pontnak akkor milyen vonatkozása van az
0176# istenképzetünkre, az Istennel való kapcsolatunkra. Talán mondhatom azt (mer a végén próbáltunk egy-két
0187# következtetést levonni, hogy a fekete pedagógiának fekete következményei vannak az istenképzeteinkre és az
0198# Istennel való kapcsolatunkra nézve. Illetve mondhatnám... de ez így jó. Mert a kapcsolatunk persze ehhez a
0209# képzethez kötődik, és az lenne a célunk, hogy a képzet mögött meglássuk azt a valakit, akivel lehetséges egy
0220# teljesen másfajta viszonyt kialakítani, mint a képzetünkkel.
0227# Hadd hozzak erre egy példát, bár nem akarok itt leragadni, csak eszembe jutott:
0234# Ha valamelyikőtöknek megadatott az, hogy járhatott a Szentföldön, akkor ott az Olajfák Hegyén... Amikor Jézus
0244# azt mondja (mielőtt vérrel verítékezik), hogy „Ez most a sötétség ideje. A sötétség órájának a hatalma.
0253# Az én elárultatásom.”. Az a híres építész, akinek fogalmam sincs, hogy mi a neve, építette a templomot az
0263# Olajfák Hegyén, kifejezve azt, hogy ez az a pont, ahol Jézus vérrel verítékezik és nyűglődik és a sötétség
0273# órája beköszönt, akkor egy olyan templomot épített, aminek – bár nagyon sok ablaka van, de – az ablakok
0282# sötétlilák. Ezért rekkenő hőség van kint, szikrázik a nap (nyáron mindig szikrázik a nap arrafelé), és
0291# közben a templomban mindig félhomály van. Mindig, mindig és mindig. Nincs az a világosság kint, ami be tudna
0301# jönni ezeken a sötétlila ablakokon keresztül. S ez nagyon jól kifejezi azt, hogy mit jelent „a sötétség
0311# órája”. És valahogy így vagyunk az istenképzeteinkkel is. Vagyis, ha jól átmosott bennünket a fekete
0320# pedagógia (de nem akarom már most ezt a kifejezést ennyire nyomatni), akkor ez azzal a következménnyel jár, hogy
0330# az istenképzetünk is eléggé bekoszolódik; az Istenhez való viszonyunk is ehhez kapcsolódik. Süthet az Isten
0340# (hogy? hogy? hogy süt az Isten?) „hétágra”, mondhatjuk mi akárhányszor: „Isten a világosság! A világosság
0350# a világba jött, hogy az embereknek világítson.”... Mondhatjuk ezt nyugodtan, ha itt a lelkünkben sötétlila
0359# ablak van, amivel erre a világosságra rálátunk. Na erről beszélek! Ezért gondoltam, hogy van értelme egy
0369# alkalmat szánni (bár eredetileg csak ¾ órát akartam) arra, hogy mi a fekete pedagógia következménye az
0378# istenképzetekre. Az összes ablak sötétlila lesz!
0383# Jöjjön megint Virginia Satir (aztán majd kimegyünk belőle – már elnézést). „A helyes önbecsülés
0391# építőkövei.” Mit mond Virginia Satir arról, hogy mit jelent a helyes önbecsülés és önértékelés? Milyen
0400# jellemzői vannak? A jellemzőkkel együtt próbáljuk megfogalmazni azt is, hogy mi a hozzá vezető út? Ezt a kettőt
0409# mindig egyszerre próbáljuk meg érvényre juttatni! Ez tizenhárom pont. Többé-kevésbé elolvasható „A család
0418# együttélésének művészete” című könyvben, de így tizenhárom pontban sehol sem találjátok, mert el kell
0427# hozzá olvasni az egész könyvet, és össze kell szedni! Nagy meló!
0433# Mielőtt azonban belekezdenék, szeretnék hűséges lenni Satir asszonyhoz. Mégpedig, hogyha ő annyira hangsúlyozza,
0442# hogy fontos az „én”, fontos a „te” és fontos a kontextus, amelyben az „én” és a „te” van, akkor most
0451# vessük vigyázó szemünket a kontextusra.
0455# Mielőtt belefognék (Virginia Satir felől nézve) annak a kimondásába, hogy mit jelent a helyes önbecsülés, akkor
0464# nézzük meg, hogy mi az az összefüggés, amiben a helyes önbecsülésről beszélünk. Ez kb. 10 perc (tehát fél
0473# óra), ugyanis a helyes önbecsülés kultúrfüggő! Egészen más alapozza meg egy japán férfi vagy asszony
0482# önbecsülését és egy amerikai nőnek! Mind a kettejüknek van önbecsülése, de a kutatásokat olvasva (délután
0491# ezt olvastam) az derül ki, hogy egy japán vagy egy kínai asszony önbecsülésében nagyon fontos szerepet játszik
0501# az, hogy állandóan figyelje, hogy azok a kapcsolatok, amelyekben ő van, azok a kulturális elvárások, amelyekben
0510# él, azoknak ő megfelel-e? Hogy nem bánt-e, nem sért-e másokat? Hogy nem tiszteletlen-e másokkal stb.? Hogy nem
0520# tesz-e szégyenletes dolgokat (amelyek az alapján szégyenletesek, hogy az őt körülvevő világ azt szégyenletesnek
0529# tartja-e vagy sem). Ezért tehát a helyes önbecsülés egy kínai vagy japán nő esetén egészen más motívumokra
0539# alapul, mint egy amerikai nő esetében. Ez tehát azt jelenti, hogy (bár minden embernek van önbecsülése, de) annak
0549# a forrása lehet bizonyos szempontból ellentétes is. Ha egy individuális kultúrában kérdezünk meg valamit, hogy
0558# mi az, ami sérti az önbecsülésedet, akkor nyilvánvalóan az lesz az elsők között megemlítve, hogy: „Hát ha
0567# függök valakitől! Hát ha kiszolgáltatott vagyok! Hát ha nem tudom az életemet élni!”
0575# (Már egyedül.) Ugye, és ezeket élem át, amikor romokban hever az önbecsülésem. De kérdezzünk meg egy kínai
0583# vagy japán férfit! Az pont az ellenkezőjét fogja mondani: „Hát annál nagyobb szégyen, minthogy elkezdjek egy
0592# ilyen individuális életet élni... és nem veszek tekintetbe másokat... és nem járulok hozzá a közös
0600# kultúrának a kincseihez! Hát ennél nagyobb szégyent el sem birok képzelni! Sőt, inkább öngyilkos leszek....”
0609# Ami miatt egy japán férfi öngyilkos lesz, az egy amerikai férfinek a dicsősége. Tehát van olyan, hogy
0617# önbecsülés, de hogy milyen motívumokra alapul, az néha teljesen ellentétes tud lenni.
0625# Ezért tehát a helyes önbecsülésnek egy, a mi kultúránknak megfelelő kifejezését szeretnénk elmondani. Tehát
0635# azt állítom, hogy ez most kultúrfüggő lesz, amit most mondunk, mert Virginia Satir is kultúrfüggő volt (mint mi
0645# mindannyian – mert mindannyian függünk a kultúrától), viszont Satir modellje azért jó, mert se nem egyoldalúan
0655# individuális, sem nem egyoldalúan kollektivista. A két értéket ő egyszerre hozza be a szemléletmódjába. Ezért
0666# az önbecsülés vagy önértékelés Virginia Satirnál nem egy individuális kifejezés! Tehát amikor ő azt mondja,
0676# hogy „önmagam megbecsülése”, sosem gondolja azt, hogy „téged meg gyalázlak közben”. Tehát, hogy az volna
0686# az ára az önbecsülésnek, hogy elszakítom magam a többi embertől. Ezt Satir sosem mondta és sosem gondolta. Ő a
0696# szélsőségesen nyugati és szélsőségesen keleti önbecsülésnek az alapjait összeteszi; ezért izgalmas, amit
0706# mond. Direkt úgy fogalmaztam meg az általa mondott dolgokból adódó kijelentéseket, hogy ellentmondásokat
0716# tartalmazzanak. Ez azért fontos, mert még jó pár évtizeddel ezelőtt is, vagy a világnak a gazdaságilag
0725# fejletlenebb területein érvényes az, hogy az autonómia, a függetlenség, az individualizmus, az önmagam
0735# kifejlesztése és megvalósítása – ezek kifejezetten káromkodásnak tűntek. Azért, mert ha túl nagy a
0744# gazdasági függés, akkor a családban az engedelmesség hatalmas értékké válik. A hagyománytisztelet hatalmas
0754# érték. Ha nagyon nagy a gazdasági függés, akkor a gyereknek a gazdasági értéke nagyon magas. Azért fontos
0764# akkor, hogy egy családban sok gyerek legyen és gyerekeket neveljünk, mert később (amikor mi idősek leszünk és
0774# anyagilag teljesen kiszolgáltatottak, akkor) a gyerekeink tartanak el minket. A gazdaságilag kiszolgáltatott
0784# világban nem nagyon lehetséges olyan pedagógia, amiről mi eddig beszéltünk. Egyszerűen nem lehetséges! Ha
0794# sikerül egészen autonóm embereket fölnöveszteni (ami egy szélsőséges autonómiához is vezethet: semmi közöm
0804# másokhoz, élem az életem, magamat kiteljesítem, és majd, ha én akarok, esetleg kapcsolódom másokhoz), hát ha ez
0815# egy gazdaságilag kiszolgáltatott világban van, akkor a szülők éhen fognak halni. Ezért, hogy mi egyáltalán
0825# arról beszélünk, hogy a pedagógia is változik és alakul, ez azért lehetséges, mert a gazdasági
0834# kiszolgáltatottság is enyhült.
0837# Azonban nyugaton egy másik szélsőségig jutott el a pszichológia és így a pedagógia is. Vagyis, hogy túlságosan
0847# egyoldalúan az individuális értékeket hangsúlyozta. Ezért érthető, hogy egyháziak részéről van egy sajátos
0858# pszichológia-kritika. Úgy általában a pszichológiával kapcsolatban mondjuk erre hivatkozva kritikus
0867# kijelentéseket tesznek. Joggal! Mert a szélsőségesen individuális szemléletmódra alapuló lélektan és
0877# pedagógia valóban egyoldalú. Fedák Sárit akarja követni. Ó, kifejezetten nem kérünk belőle! Ezt a két
0887# összetevőt tehát (egyén és közösség, egyén és csoport, autonómia és kapcsolódás) a pedagógiában is és
0897# személyiségünk fejlődésében is egyszerre szeretnénk érvényre juttatni. Egyszerre! Az az érdekes, hogy ha
0907# kultúrpszichológiát olvasok, akkor úgy tűnik, mintha a globalizációnak lenne egy olyan iránya, hogy (miután a
0918# gazdasági totális függőségi elmaradás azért lassan-lassan csökkenni látszik), ezért a család szerkezete és a
0928# pedagógia fő iránya is kezd ebből a teljesen autoriter és a függőségen alapuló világból átmenni egy
0938# demokratikusabb szerkezetbe, ahol tere lehet az autonómiának. És nem az engedelmesség és a hála a fő értékek.
0949# A nyugati világ pedig kezd fölébredni. Kifejezetten a 80-as évek elejétől kezdve egyre több könyv jelenik meg
0958# arról, hogy ahogyan szélsőségesen individuálisan alakítottuk ki az önbecsülés alapján, ez ma már
0967# tarthatatlan. Ezt kezdik nyugaton is (meg Kultúr-Európában is, ha létezik ilyen) belátni. Mitől Kultúr-Európa?
0976# Akik magukat tartják a kultúra letéteményeseinek, azok mondák, hogy Kultúr-Európa. Egy nagyon érdekes kutatás:
0986# képzeljétek el, hogy azt kutatták, hogy az indiaiak vagy a svédek hangsúlyozzák-e jobban a társas értékeket? S
0996# mi derült ki? Hogy a svédek jobban hangsúlyozzák az életükben a társas értékeket, mint az indiaiak! Mi
1005# következik ebből? Az, hogy Indiában természetesek a társas értékek, és az annak való alárendelődés; ezért
1014# nincs miért hangsúlyozni. Mert abban élnek! A svédeknél azonban egyáltalán nem természetes! Ezért nagyon
1023# hiányzik nekik, ezért elkezdték ezt hangsúlyozni. Mintha itt valami egységesülés felé mennénk, amely
1032# egységesülésben az ellentét(nek látszó érték)ek együtt jelennek meg. Erre két kifejezés született. Az egyik:
1042# autonóm kapcsolódási modell
1044# Tehát hogy a családban autonóm kapcsolódási modell létezik. Vagy, hogy az „én” az nem egy önmagában álló
1054# független valami, hanem egy másokhoz kapcsolódó „én”! Tehát amikor az önbecsülésről beszél Virginia
1062# Satir, akkor nem úgy gondolja el az „én”-t (aminek a becsüléséről szó van), mintha az egy másokhoz nem
1071# kapcsolódó valami lenne. Hanem ő azt mondja, hogy az önbecsülésnek eleve adott része a „te”, és a
1080# „te”-hez fűződő kapcsolat, és a „te”-vel való – bizonyos értelmű – függés! Tavaly (akármennyire is
1089# nem tetszett nekünk, de) kiderült az, hogy az intimitásnak is része az, hogy egymást olyan pszichés funkciókkal
1098# ruházzuk föl (szabadon), amelyek aztán egy nagyon sajátos kölcsönös egymásra utaltságot fognak eredményezni!
1108# Nem létezik intimitás egymásra utaltság nélkül! Olyan nincsen. Az lehetséges, hogy valaki tud egyedül élni. De
1118# ha ő házasságban akar élni, akkor pszichés funkciókat átruház a férjére/feleségére! Átruház a gyerekére!
1127# Emlékeztek, ugye, erre? Ő tudná ezt egyedül is vinni, de nem tudna kapcsolódni az intimitás jegyében a másikhoz,
1137# ha ilyen funkciókat nem adna a másiknak! Mondok egy nagyon egyszerű példát:
1144# Hazamegy a férfi (aki tudna egyedül is élni) a munkából. De ha a felesége azt mondja, hogy „na, mi történt
1153# veled a munkahelyen?!”, és ő elmondja, hogy milyen jó dolgokat csinált, s hogy milyen eredményei vannak, és a
1163# felesége őt megdicséri, és azt mondja, hogy „na hát, drágám, hát, jajjj, de ügyes vagy! adok egy puszit! na
1172# jó, kettőt!” – akkor a férfi ebben a kapcsolatban az önbecsülésnek, az önértékelésnek, az örömnek... a
1181# lélektani funkcióját átruházta a feleségére. Nem azért, mert ő hazafelé a munkából vezetve a kocsit ne
1190# tudná azt, hogy ő egy értékes valaki! De ebben a kapcsolatban mégiscsak egy oda-vissza való történet van. Ennek
1200# az a következménye, hogy igenis, egy szabad függés jön létre!
1206# Há-há! Hogy egy jó kis ellentmondást mondjak!
1209# Hát az elköteleződés tulajdonképpen egy szabadon vállalt kiszolgáltatottság, egy szabadon vállalt függőség!
1219# Ha direkt az ellentéteket akarom nagyon élezni. Tehát, hogy az intimitás az nem egyenlő a másiktól való
1228# függéssel (láttuk), hanem ennek része az autonómia.
1232# Tehát az „én”-ről nem a „te”-től (és a kontextustól) elszakítva beszélünk.
1239# Ezért tehát olyanfajta önbecsülés az én számból nem fog elhangozni, ami az önbecsülésnek nagyon egyoldalú
1248# és szélsőségesen individuális kifejezése. Ilyen nem fog elhangozni!
1254# Ez azonban mit jelent? Hogy az ellentétes tendenciák (az önbecsülésre nézve is) belső és kapcsolati
1263# konfliktusokhoz vezetnek. Vagyis (megint visszamegyek egy picit) ha gazdaságilag nagyon függünk, akkor ez azt
1272# jelenti, hogy a gyerek gazdasági értéke nagyon nagy, mert ő fog bennünket eltartani. Erre a függésre kezdünk
1282# egyébként rájönni, amikor azt mondjuk, hogy „a magyar fogy!”. Akkor végül is eljutunk oda, hogy akármennyire
1291# is individuálisak vagyunk, függünk a következő generációtól! Mert nem lesz nyugdíjunk! Tehát okoskodhatunk
1300# akármeddig, előbb-utóbb azonban (ha szélsőségesek vagyunk) eljutunk ide, hogy azért valamiféle gazdasági
1310# függés a mi világunkban is van (a gyerekektől)! De ez a függés viszonylag kicsi; addig, amíg vannak gyerekek.
1319# Addig jól működünk. Csakhogy most nincsenek gyerekek! És ki fog derülni, hogy így viszont nem működik ez a
1328# világ, amit kitaláltunk. Vagyis, hogy egyoldalúak lettünk.
1334# Na most: ha a gazdasági függőség enyhül, akkor a gyerek gazdasági értéke csökken. Vagyis fölmerül az, hogy mi
1344# a fenének legyen gyerek?! Ha a gazdasági értéke csökken? És itt jön be egy másik érték: a gyerek érzelmi,
1353# pszichológiai értéke.
1355# Vagyis, hogy a gyerekvállalásnak nem a későbbi gazdasági megfontolások, hanem az érzelmi-pszichológiai funkciók
1366# az egyik motívuma. Ez durva esetben annyit jelent, hogy az anyának és az apának érzelmileg „érdekes” és
1375# „érdemes” „gyerekeket tartani”. Ugye, ezzel szemben vagyunk nagyon kritikusak, ha semmi más nem történik,
1385# mint hogy „megéri” a szülőknek érzelmileg, ha egy tőlük függő valakit nevelgessenek. Akin ki lehet tölteni
1395# a haragom, akit lehet utasítgatni, akivel szemben lehet a fölényem... dörörö dörörö.
1402# Ó.
1403# Tehát a cél az lenne, hogy miközben a gyerekvállalásnak egy ilyen nagyon sajátos lélektani „haszna” van a
1412# szülők részéről, és nagyon sok (leendő) szülő azért nem lesz szülő, mert azt mondja: „köszönöm, nem
1422# kérek ebből a haszonból”. „Számomra mindaz a pszichés haszon, amit egy leendő gyerektől remélek, nem ér
1431# annyit, amennyit fáradni kell érte.” Háá!
1435# Na de... Az lenne tehát a cél, hogy miközben elfogadjuk, hogy a gyerekeknek egy ilyen pszichés és érzelmi
1445# funkciója van a családban (kölcsönösen a szülők felé és a szülőktől a gyerek felé), aközben két
1453# ellentétesnek tűnő értéket mégiscsak egyszerre juttassunk érvényre. Az „egyszerre” alatt azt értem, hogy
1463# egy családban, hosszú távon. Ez pedig: hogy a társas értékekre is fogékonnyá tegyünk egy gyereket, ami, még ha
1473# az intimitás irányába nevelünk is, akkor is egy nagyon sajátos függőséget is jelent. Legfeljebb azt szabadon
1483# vállalja majd. Másfelől azonban az individualizmusnak, az autonómiának az értékeit is segítsük kifejlődni. Az
1493# a kérdés, hogy lehetséges-e az, hogy a gyereknevelésben egyszerre juttassuk érvényre ezt a kétféle szempontot?
1504# A gyerekeinket egyszerre neveljük autonómiára és kapcsolódásra! Elköteleződésre és saját útra! Saját
1511# érték megbecsülésére és a másik tiszteletére! Hogy ez egyszerre lehetséges-e?
1518# Néhány évtizeddel ezelőtt azt gondolták, hogy nem. Ezért hajlott el nagyon erősen az individualizmus irányába a
1526# nyugat. Ma azonban éppen azt látjuk, hogy a kettő egyszerre is lehetséges. Miközben látszólagos ellentmondás,
1535# sőt kizárólagosság van bizonyos értékek között.
1539# Tudom, jó száraz, amit mondok! („Hova kerültem?!? Nemrég még voltak pöttyök, meg sztorik, meg katonaság...
1547# Istenem, ne olvass annyit, Feri! Inkább csak készülj... vagy nem tudom...”) Mindjárt, mindjárt, mindjárt
1555# befejezem... Csak valamit, mert ez fontos, és utána már könnyebb vizekre evezünk. Jönnek a sztorik meg minden.
1564# Úgy látszik, ez a „kontextus” ez egy ilyen szigorú dolog. Ez komoly. Szóval...
1570# Az derül ki (számomra), hogy itt a nyugati gondolkodás egyoldalúságáról van szó. Hogy mi gondolkodunk pl. „az
1579# ellentét kizárásának” az elvében. Hogy a mi nyugati logikánk (ami a görög filozófiára épül) zárja ki az
1587# ellentéteket. Mondok egy nagyon egyszerű példát. Ha látunk feketét és fehéret. Tudom, nagyon egyszerűen akarom
1596# megragadni. Mit mond erre egy nyugati ember? Azt mondja: a fekete a fehérnek „ellentéte”, a fehér a feketének
1605# „ellentéte”. A fehér a feketét és a fekete a fehéret kölcsönösen kizárja! Nemde? A fehér akkor tud fehér
1613# lenni, ha elhatárolódik a feketétől! És így van a feketével is! Vagyis, hogy a fehér önazonossága akkor
1621# lehetséges, ha megvédi magát a feketétől. És ha a fehérbe belecsúszik egy kis fekete, akkor a fehér megszűnik
1630# annak lenni, ami! Ezért tehát a fehér és fekete között egy ellentét feszül! Sőt, szinte harc és
1637# kibékíthetetlen nem-tudom-micsoda! És ahhoz, hogy ezek azok legyenek, amik, ahhoz ezeknek egymást vagy le kell
1646# harcolniuk, vagy legalábbis nagyon erősen meg kell védeniük magukat! Ez a nyugati gondolkodás. És hogy a fehér
1655# pont attól fehér, hogy semmi fekete nincs benne. És a a fekete pont attól fekete, hogy teljesen kizárja a fehéret.
1664# Így gondolkodik egy nyugati ember. Nem csoda, hogy ezért aztán állandóan azt gondolhatjuk, hogy most állandóan
1672# autonómiára, individuális értékekre, a világban való talpon állásra, karrierre, sikerre neveljük a gyereket,
1681# vagy pedig ilyen tutyimutyi kapcsolati izé lesz belőle, hogy szeretget másokat... á, de akkor az gyengeség, az...
1690# tírirümm.
1691# Mert azt gondoljuk, hogy ezeket csak így lehet látni.
1695# Mit lát egy keleti ember, ha látja a feketét meg a fehéret?
1700# Nahát! Ezek milyen szépen kiegészítik egymást! Nahát, ez a fekete meg ez a fehér, ezek együtt mutatják meg,
1709# hogy milyen ellentétek vannak az életben! Nahát, ennek a feketének meg a fehérnek milyen fontos, hogy
1718# kapcsolódjanak egymással, mert különben milyen rettenetesen egyoldalúak külön-külön! Nahát, ez a fehér! Ebben
1727# semmi fekete nincs!?! Nagyon szüksége van a feketére. Ez a nyomorult fekete... Éhen pusztul a fehér nélkül! Hát
1737# kiált segítségért, hogy „fehér, fehér, gyere, mert csak fekete van bennem!” A keleti gondolkodás az
1746# ellentéteket nem kizárja, nem ellenségnek látja, …, hanem éppen: „Hűha! Ezeknek mennyire szükségük van
1755# egymásra! Hát ezek ...”.
1757# Tehát most a hardverről beszéltem!
1760# Egy nyugati ember gondolkodik abban, hogy „férfi és nő örök küzdelme!” Ez a nyugati hardver. Tehát hiába,
1769# egy férfi agyába akármilyen nőt eresztünk be, nem képes mást mondani: „De az más, az különböző ...” S
1778# akkor ennek aztán lehetnek akár humoros megnyilatkozásai is: a férfi és a nő örök küzdelmének az az alapja,
1787# hogy mind a kettő mást akar; a férfi a nőt, a nő a férfit. Ez a bajuk! Hogy örökösen mást akarnak! De ez egy
1797# nyugati gondolat. Ha egy keleti férfi agyába beeresztünk egy nőt, akkor azt mondja: „Ó, hát így vagyok egész!
1806# Hahh! Hát nem hogy állandóan tusakodni kell ezzel a más valakivel; hanem enélkül a más valaki nélkül én nem
1816# vagyok az, aki vagyok! Merthogy én szeretnék egész lenni! De egész csak azzal a más valakivel tudok lenni! Oké ez?
1826# Hát persze hogy oké, mert nincs benne semmi nehéz. Még én is megértettem. Pedig nekem második gimnáziumban csak
1835# hármasaim voltak (a ketteseim mellett). Tényleg így volt. Nem volt se négyes, se ötös. Tényleg. Ez volt a
1845# „szent harmónia”. Kiegyenlítettem a jegyeket. A keleti gondolat olyan mélyen átjárt. Most
1852# „ötös/kettes”?!?? Nem, nem. Áhh! Ez alatt most akkor tehát azt értem, hogy úgy tűnik: a hardveren is
1861# változtatni kell! Azon, ahogy egyáltalán elkezdünk gondolkodni valamin.
1868# Ahogyan úgy egyáltalán felvetjük a kérdéseket, már ezen is változtatnunk kell. (Kelleni nem kell – de ha nem
1877# változtatunk, akkor gyötrő, föloldhatatlan konfliktusokban leszünk rettenetesen boldogtalanok. Mint ahogy ezt
1887# látjuk.) Vagyis, hogyha azokat az értékeket, amelyeket eddig beszéltünk, szeretnénk együtt érvényre juttatni,
1896# mindenképpen konfliktusos helyzetek fognak kialakulni a fejünkben meg az életünkben, és az lesz az élményünk,
1906# hogy ez egy „labilis egyensúly”. Egy keleti ember nem gondolja ezt labilis egyensúlynak, de mi annak gondoljuk. Ez
1916# pedig – merthogy ellentétesnek tűnő értékeket akarunk egyszerre érvényre juttatni – mindig előhozza
1925# belőlünk a harcost, az alá-fölé rendelésben gondolkodó embert. Hogy azért legvégül mégis az a tuti, ha beléd
1934# szúrom a kést. Ez nagyon-nagyon mélyen a zsigereinkben van. Jó, hogy megtanulunk egyezkedni meg kommunikálni, meg
1944# ilyen kedvesek vagyunk, de azért a legjobb az lenne, ha úgy csinálnád, ahogy mondom. És ezen az ereinkben folyó
1954# attitűdön változtatni rettenetesen nehéz.
1958# Mert... Na. Ezt muszáj volt elmondani! Mert hogyha az önbecsülésről beszélünk, akkor én most nagyon tudatosan
1973# ellentéteket fogok mondani, hogy mi a helyes önbecsülés, és hogy az önbecsülést nem individuális értelemben
1988# gondolom. (Merthogy én nem is gondolom sehogy, csak a Satir asszony... Én csak tanulok tőle.)
2001# (Megszomjaztam. Ez a kontextus kitikkasztott. Miért nincs három kezem?! Nnna. Más is használja, András? Mert ez
2017# már nem steril! … Tessék? Beszóltak nekem. Szabadon. Az hangzott el, hogy „Freud biztos mondana erre valamit”.
2032# De nem él! Na most. Tehát.)
2036# A helyes önbecsülés építőkövei Satir asszony szerint (13 pontban, babonásoknak 12):
2048# 1. Értékes vagyok, számítok. A világ jobbá válik általam (hmm! de itt vessző van), miközben képes vagyok
2063# meglátni hibáimat és gyöngéimet.
2067# Tudjátok, van ez a mondás, hogy „Amikor gyerek voltál, te sírtál. Amikor meghalsz, sírjanak mások.” Ugye ez
2082# csúnyának, gonoszkodónak tűnik, de nyilván az van benne, hogy „Éljél olyan értékes életet, hogy érdemes
2097# legyen téged megsiratni!”. Gondolkodtatok, szoktatok fantáziálni a temetésetekről? Nem! Nem vagytok ennyire
2112# nekrofilok, mint én! Nekem ez eszembe szokott jutni.
2120# Komolyan. Van bennem egy enyhe nekrofil tendencia. Hogy? Egy hét múlva is jössz? Na szóval. Jó...
2130# Kifejezetten... évente eltemetek olyan száz embert kb. Ez akkor azt jelenti, hogy háromnaponta.
2140# Hogyha száz embert kellene eltemetnetek (nem naponta) évente, akkor valahogy meg kéne barátkoznotok ezzel a
2151# dologgal, nem? Hát most úgy kimenni a temetőbe, hogy …. ba-ba-ba-ba.... úgy azt nem nagyon lehet. Aki nem szereti
2163# a vért, az ne menjen sebésznek. Ezért aztán, kifejezetten, hogyha nem tudom én a kántor nem egy bőbeszédű
2174# valaki, és csak úgy megyünk, akkor el-elgondolkozom rajta, hogy az én temetésemen vajon mit mondana a pap? S akkor
2186# szoktam írni beszédeket magamnak. Olyan... Azért jó, mert sosem fogom elmondani őket. Nagyon. Az is nagyon
2197# érdekes, hogy amikor (ritkán) előbb érek a temetőbe, akkor be-behallgatok, hogy hogyan temetnek mások. Vagy milyen
2209# zene van, amikor hozzák ki a koporsót vagy az urnát. Egyik-másik nagyon megtetszett. Komolyan, most két zene
2220# között ingadozom, hogy melyiket szeretném én. Mind a kettő nagyon jó! De mire meghalok, biztos egy harmadik fog
2232# tetszeni. De akkor már nem fogok élni.
2236# Ja, a papoknak végrendeletet kell írni. Kötelező! Te úgy szabadon átgondolod, hogy „írok vagy nem írok”,
2247# nekem meg kell! Igaz, nem tettem még meg. Na, szóval úgy élni, hogy azt tudjuk, hogy több lett a világ, miután
2258# elmentünk... Kicsit több lett.
2261# Ez akkor azt jelenti, hogy egy helyes önbecsülés nem a másik lenézése árán történik. Mert úgy is lehet
2272# önbecsüléshez jutni! Egy alá-fölé rendelő, individuális, kizárólag a versengésen alapuló (most majdnem
2283# mondtam jelzőket)... Max Weber A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme érdekes olvasmány!
2293# Szóval lehetséges egy helyes önértékelésre és önbecsülésre jutni úgy, hogy annak nem ára a másik lenézése
2304# és leértékelése. Hogy nem az által erősödöm meg, hogy téged állandóan magamnál kevesebbnek kell, hogy
2314# tartsalak. Hogy mindig egy összehasonlítás legyen a föltétele annak, hogy magamat értékesnek tudjam látni.
2326# A nyugati világnak ez (szerintem) egy tragédiája. Hogy miközben így az önbecsülés, úgy az önmegvalósítás;
2337# ez állandóan mások vére árán történik. Kicsiben és nagyban! Ez szerintem szörnyű!
2345# Azt mondja Satir (egy szép gondolatmenetet csak úgy elmondok): Ha van (helyes) önbecsülés, az azt jelenti, hogy
2357# tudunk és merünk változni. Nem kell merevnek lenni; nem kell, hogy mindig nekem legyen igazam! Ha az ember tud
2368# változni (és helyes önbecsülése van), akkor nem követel túl sokat a környezetétől. Se legyőzni nem akarja
2379# őket, sem azt nem akarja, hogy a környezete őt állandóan magasztalja meg nem-tudom-én-mit-csináljon, merthogy van
2391# helyes önbecsülése. Ezért nincs túl sok elvárása a környezete felé. Ha ez így van, akkor ennek az lesz a
2402# következménye, hogy mernek benne bízni, és ő is szabadabban tud bízni másokban, mert nincs annyira
2412# kiszolgáltatva másoknak. Ez azt jelenti, hogy (a bizalom arányában) növekszik a szeretet, csökken a félelem. Ha
2424# csökken a félelem, könnyebben tudunk együttműködni! Mert nem kell rettegni egymástól. Ha könnyebben tudunk
2435# együttműködni, akkor önmagam és a másik megismerése is elmélyül. Milyen szép ez! Tehát az önbecsüléstől
2446# Satir asszony eljutott az együttműködéshez.
2451# Tehát, hogy egy helyes önbecsülés éppen hogy megerősíti az együttműködést! Mert annak az alapjait teremti meg
2462# a bizalommal, a félelem csökkenésével és önmagunk/egymás megismerésének elmélyülésével.
2471# 2. Bízom saját alkalmasságomban (kompetenciámban, rátermettségemben), de tudom, hogy másokra is szükségem van
2483# az élethez. A kettő együtt.
2486# Moreno (a pszichodráma atyja) azt mondja, hogy ha az embert akarjuk leírni, akkor erre a legjobb kifejezés a
2497# „szociális atom”. Ez nagyon érdekes: egy atom – de szociális! Vagyis, ha a szociális atomodat meg akarod
2508# nézni („ez vagyok én”) - attól atom, hogy ez a (lényegében) legkisebb egység, hogy én vagyok a
2518# középpontban, és hozzám kapcsolódnak a számomra fontos emberek. S amikor ezt le tudom írni, hogy „én és a
2530# számomra fontos emberek együtt” – ez az én (amit úgy hív Moreno, hogy szociális atom). S akkor azt mondja,
2541# hogy ha az ember körül eltűnnek azok a fontos személyek, akikhez kapcsolódik, akkor bekövetkezik a szociális
2552# halál. Az az ember halála. Nem biztos, hogy rögvest biológiailag, de aztán (természetesen) úgy is.
2563# Tehát, hogy bízom a saját alkalmasságomban, de tudom, hogy másokra is szükségem van. Ez akkor azt jelenti, hogy
2575# az önbizalmam nem a hierarchikus, alá-fölé rendelő szemléletet erősíti. Mert erre nincsen szükségem. Hanem az
2586# önbizalom a kapcsolati tendenciákat és kompetenciákat erősíti! Ez nagyon jól hangzik, nem? Minél
2597# egészségesebben bízom magamban, annál árnyaltabb és gazdagabb és együttműködőbb kapcsolatokra vagyok kész
2608# (alkalmas), és közben motivált is! És a kettő nem zárja ki egymást! Az önbizalom és az önértékelés nem az
2619# elhatárolódás révén alakul ki.
2622# Amikor csoportdinamikát tanulunk, akkor az elsők között szokott az lenni, hogy mi erősít meg egy csoportot? „A
2634# csoportot megerősíti, ha van saját neve!”. Ugye, hogy tudjuk, hogy mi vagyunk a Csipet Csapat! Mi vagyunk a
2645# keddiek! „Te is keddi vagy? Igeeen!” Nagyon megerősít bennünket...
2652# Aztán, ha van zászlónk. Hol van a zászló?! Az kell! Plömplömplömplöm.
2660# Akármilyen furcsán is hangzik, a csoportkohéziót nagyon megerősíti a közös ellenség. Na? „Oszd meg és
2670# uralkodj!” Ha az önbecsülésnek egy árnyalt, a különbözőségek dolgait is egyben megvalósítani nem tudó
2681# szemléletében vagyunk, akkor az önbecsülés, önértékelés mindig el fog kanyarodni ebbe az irányba. Katolikus
2693# vagyok (ezt nagyon élvezem!), szemben veled, mert te egy protestáns vagy! Az NULLA! Protestáns?!? Micsoda?!?? XVI.
2705# század! Ne röhögtesd ki magad!
2708# Most... És természetesen fordítva is lehet. Katolikus vagy? Búcsúcédula?!? Gratulálok, nagyszerőőő.
2718# Tehát hogy a másik gyalázása révén nagyon meg tudunk erősödni. Hát nem így történik az osztályban, a
2729# gimnáziumban?
2731# Van egy osztály, abban pedig klikkek. A serdülők ezen problémáznak: „Á, rossz ez az osztály, nincs egység meg
2740# minden...”. Mindaddig, amíg nem jön egy szívből utálható osztályfőnök. Ugye? Elmegy a jó fej
2749# osztályfőnök, és jön egy kibírhatatlan, autoriter valaki. S az osztály úgy összeugrik, mint az ember szájában
2759# a nyál. Styyyú! Citrom láttán, pavlovi reflex-szerűen. A csoportkohézió Sttty! S egyszer csak ezek a tanulók,
2769# akik egyébként tök mások és korábban utálták egymást, olyan egységesek a tanár utálatában, hogy rájönnek:
2778# „Mégiscsak van azért valami közös bennünk! Valami csak összetart minket!”.
2785# A családdinamika ugyanez. Ezért van az, hogy minden családban – ha az önbecsülés ilyen alá-fölé rendelő
2794# alapokon áll – mindig kell, hogy legyen egy bűnbak. Nézzétek meg a családtörténeteteket, hogy nem úgy
2803# sikerült-e nektek egységesnek lennetek és a család önazonosságát újból és újból fönntartani, hogy a
2812# családon belül azért mindig volt egy fekete bárány. Szinte mindig van egy fekete bárány, mert olyan három
2822# generációt én nem ismerek, ahol a személyiségek fejlettsége olyan lenne, hogy erre ne lett volna valakinek
2832# szüksége. Ilyet én nem ismerek. Ki nálatok a fekete bárány? Mert a fekete bárány a család
2840# összetart(oz)ásának építőköve!
2843# Na az a nagybácsi! Na a te apád! Na az a testvér! Ilyen szokott lenni. Egy testvér, aki... aki! Vagy egy
2858# nagyszülő. „A mi családunk egy rendes család – kivéve a Lonci bácsit, mer' az elkártyázta a családi
2874# örökségeeet!!!”
2876# Ugye megvan ez? Értjük.
2880# Mindenféle közösségedben, munkahelyi kollektívában... Nehogy már! Ott ültök hatan, nők, a számítógép
2890# előtt... és ne legyen valaki, akit aktuálisan utáltok! Olyan nincs... Legfeljebb vannak ketten is.
2899# És aztán persze lehet, hogy próbálunk kevésbé a csoporton belül utálni valakit; inkább legyen kívül! S akkor
2910# ezzel erősítgetjük magunkat.
2913# A pszichiáterrel beszélgetett az egyik beteg. Azt mondja neki: „Nem várhatok tovább, hogy valaki más megtanítsa
2924# nekem azt, amire szükségem van. Tényleg nekem kell megcsinálnom.” Ugye egy beteg számára az első rész nagyon
2935# hiányos: „bízom a saját alkalmasságomban, rátermettségemben, hogy az életre képes vagyok”. S azt mondja ez a
2946# pszichiáter, akitől ezt vettem: amikor ezt mondta a kliense, hogy „nem várhatok tovább, hogy más valaki tanítsa
2957# meg azt, amire nekem szükségem van”, hogy akkor tudta, hogy meg fog gyógyulni. Vagy, hogy együtt fog tudni élni a
2968# barátaival (képes lesz velük együtt élni). Nem biztos, hogy mindig meggyógyul, de megtanulunk vele együtt élni!
2979# Ezt Jung is nagyon sokszor mondta: a legtöbb neurózis semmiféle terápiára meg se nyikkan. De ha megtanulunk vele
2991# együtt élni, kifejezett érettségre tudunk eljutni. Oké?
2996# Hadd idézzek valakit (lehet, hogy itt is ül köztetek, mert valakitől tőletek tanultam ezt; minden évben el szoktam
3008# mondani, annyira zseniális). Egy nő, aki az önértékelésével bajban volt, egyszer csak a következő mondatot
3018# mondta: „Feri, rájöttem valamire! Nem a pasi hozza a boldogságot! Hanem a boldogság hozza a pasit!” Micsoda... A
3030# női kompetenciának ez olyan fölismerése... Hháá! Gyönyörű. És így is van! Tényleg, hát egy boldog nő...
3040# hát...sz-sz mint a királykisasszony: Na, ki legyen, melyik legyen?
3047# Egy nő, aki meg távcsővel lehet látni, hogy a körmeit mereszti, hogy melyik pasit nyelje el – hát attól meg
3057# mindenki menekül! Nem így van? Ó, dehogynem! Hát a férfiak vadászösztönére is gondoljunk... Nem? Tehát egy...
3068# Na, jól van.
3069# 3. Tudok segítséget kérni, miközben bízom a döntéseimben.
3074# Nekem ezek tetszenek! Az, hogy „bízom a döntéseimben” nem azt jelenti, hogy „ó, én mindig jó döntéseket
3085# hozok!”, hanem hogy szabad vagyok arra, hogy hozzam a döntéseimet. És ha tévedek, majd akkor azzal is tudok
3095# valamit kezdeni. Szabad nekem dönteni, és tévedni is szabad. És miután kompetens vagyok, ezért a döntéseim
3105# általában jók is szoktak lenni. Vagy: hamar be tudom látni, hogyha korrigálni kell. Ezért is merek dönteni.
3116# Plöm-plöm-plöm.
3117# A szélsőségesen individuális önbecsülés kizárja azt, hogy ő segítséget kérjen. Ezért van az, hogy nagyon
3128# sok férfi nem kér segítséget. Mert egy individuális nyugati (ráadásul egy férfi szocializációtól sújtott)
3138# kultúrában a legnagyobb ciki és szégyen segítséget kérni. Inkább beledöglik! Olyan gyönyörűeket tudtok nekem
3149# mondani, férfiak! Hogy mondjátok: „Na egyszer eljöttem egy előadásra – énnekem semmi bajom nincs!” Három
3159# előadás múlva: „Lehet, hogy... talán... velem se stimmel minden. De majd megoldom.” Három előadás múlva:
3169# „Lehet, hogy velem se stimmel minden, de majd megoldom... egy év alatt.” Töm-töm-töm. Most nem mondom el az
3179# összes részletet. Végül sokszor évtizedekbe kerül, míg valaki mer segítséget kérni, és nem gondolja az, hogy
3190# ez az önbecsülését totálisan aláássa. Nem szomorú egy olyan önbecsülés, amiből ki kell zárni azt, hogy
3200# segítséget kérjek valakitől? Ebből a szempontból a nők sokkal egészségesebbek. Úgy tűnik (de nem biztos, hogy
3211# így van). Azért (például) én egy ilyen nagyon kiszolgáltatott önbecsülésű ember voltam régebben. Nagyon. Tele
3221# voltam szorongással, szégyennel... Csöpögtem a neurózistól. Így, ahogy mondom. A szó szoros értelmében.
3232# Egy orvos mondta ezt egyszer nekem. Tényleg. Vizsgálat volt. És izzadtam, mint az állat – vagyis, mint egy
3242# neurotikus ember. És akkor rám néz (csurgok az izzadtságtól), és azt mondja: ez aztán neurózis!
3252# Ugye, pusztán attól, hogy „Mit csinál a doktor bácsi, fájni fog Ferikének?” – ettől teljesen oda voltam.
3262# (Egész jól állok. Jól izzadok.) Jaj, kaptam egy ilyet. Pedig nem is ezt használom. A-lo-e Ve-ra. Na. Egy nőről
3273# van szól. Legalább ennyi, nem? Hónaljszex.
3277# Erről eszembe jutott: képzeljétek el, múltkor... De tényleg, a neurózis tűntével kevésbé izzadok!
3287# Összefüggés van! Nem vagyok állandóan berezelve, besózva, beijedve... Múltkor beszéltem a „Szex, szerelem,
3297# család”-ról, mint az egyetlen műről, ami segített nekem. Most már nem ejtem ki ezeket a csúnya szavakat... És
3308# képzeljétek el, volt köztetek valaki, aki a következő alkalomra ajándékba odaadta nekem. Merthogy nem volt meg!
3319# És újból elolvastam a fitymaszűkület címszót. S tényleg benne van. Benne. Pont úgy. Az összes érzés
3329# visszajött. Úúúú. Na, úgyhogy már megvan. Ha valakinek kéne, kölcsön tudom adni, csak szóljatok. Nagyon
3339# biztató gondolatok is vannak benne.
3343# Ott tartottunk, hogy „tudok segítséget kérni, miközben bízom a saját döntéseimben”. Törökországban és
3353# Németországban tették fel ugyanazt e kérdést: „Kedves török felnőtt! Mit szólsz ahhoz, ha idős korodra
3363# rászorult leszel a gyerekeid gondoskodó, anyagilag is biztonságot adó törődésére?” Mire a török felnőttek
3374# (főleg, ha egy falusi, tradicionális kultúrában kérdezték ezt), fölháborodtak a kérdéstől, s azt mondták,
3384# hogy mit képzel ez a nyugati/török kérdező, hogy az ő gyerekeikről azt gondolja, hogy majd nem fogja őket
3395# eltartani?!? Hát mit képzel, hogy nevelik ők a gyerekeket? Hogy olyan gyerekeket nevelnének, aki majd nem tartja el
3406# őket?! Fölháborodtak a kérdéstől. Mert azt mondták, hogy az a természetes és normális, hogy idős korban
3416# annyira függünk és kiszolgáltatottak vagyunk, hogy a gyerekeinkre szorulunk, akik majd eltartanak minket. És amikor
3428# Németországban megkérdezték: „Kedves német felnőtt! Mit gondolsz te arról, ha idős korodra rászorult leszel a
3439# gyerekeid gondoskodó, anyagilag is biztonságot adó törődésére?” Mire a német felnőttek is felháborodtak:
3449# „Mit képzel ez piszok kérdező?! Hogy ő nem tud olyan karriert csinálni, hogy ő nem tud úgy megállni a lábán,
3460# hogy majd pont a gyerekére fog rászorulni?! Nincs az a pénz!” – és tényleg nincs. Tehát az a pénz nincs, mert
3471# van neki saját. Tehát, hogy ami az egyik kultúrában szégyen, a másikban pont az ellentéte a nagy szégyen. Ezért
3482# tehát kiszolgáltatottnak lenni és (ilyen értelemben) segítséget kérni tradicionális török faluban maga az
3492# evidencia. Nálunk meg: „Áááá! Ki ne derüljön!”
3497# Hát nálunk a pénz az egyik legnagyobb tabu. Ezt mondtam már úgyis, csak mondom-mondom megint. Kiderült a
3507# kutatásokból (Magyarország, 2000 körül), hogy a szexualitásnál nagyobb tabu: a pénz. Hogy ki mennyit keres,
3518# mivel keresi és abból hogy él meg. Azért, mert a mi világunkban az önbecsülést nagyon-nagyon negatívan érinti.
3529# Van egy nagyszerű házas csoport, akikkel kilenc éve együtt vagyok; együtt fejlődünk. Tök buli. Kifejezetten nagy
3540# bizalmi légkör, nagy összetartás, mit-tudom-én micsoda. És előkerült a pénz téma (többször is). És rögtön
3551# volt valaki... Tudtunk nagyon nyíltan beszélni erről. De... (kifejezetten mielőtt belementünk volna a téma
3561# személyes részébe) ez a házas csoport úgy döntött (kifejezetten baráti kapcsolatok, bizalmi légkör – egy
3572# tuti csoport), hogy ne kelljen elmondani, hogy ki mennyit keres. Hogy azért ezt ne kelljen megmondani! És volt
3582# köztük valaki, aki azon tűnődött, hogy most az öt-hat-hét gyerekét el tudja-e tartani abból a fizetésből, ami
3593# van neki, vagy pedig menjen bele ebbe a „multinacionális cég, nagy lóvé, gályarabság”-ba. Azt kérte a
3603# többiektől, hogy ha nem is mondják el nyíltan, hogy ki mennyit keres, megtennénk-e azt, hogy mindenki egy kis
3614# papírra fölír egy számot. Hogy ő be tudja lőni, hogy a többiek nagyjából mennyit visznek haza. Azért, hogy a
3625# tárgyaláson ő tudjon egy olyan pénzt mondani, amit még el fognak fogadni, de ami nem is röhejes. Azt csináltuk,
3636# mint amikor Mikuláskor kihúzzuk egymást... Mindenki felírta a számot, nagyon megköszönte... és nagyon gazdag
3647# lett. Komolyan! Tehát, hogy még egy ilyen csoportban is anonim módon mondták el az emberek, hogy mennyit keresnek.
3658# És ez nagyon egyértelmű összefüggésben van az önbecsüléssel.
3664# Na most még egy. Azt tudjátok, hogy ha egy férfi Magyarországon egy évnél tovább munkanélküli, abban a
3674# személyisége már komoly változást szenved. Egy év munkanélküliség elég, hogy másképp lássa önmagát, a
3685# családját, a világot, az értékét, a fontosságát, a céljait. Hát akkor egy-két év az utcán... Mit vártok
3695# tőlük? Hm? Nem kell szájharmonikáznia vagy a feje tetejére állnia, hogy adjál egy százast. Gőzünk sincs, hogy
3706# micsoda sérülések vannak egy tél után! Ezt is szoktam nektek mondani. Tudjátok, hogy hajléktalan szállón laktam
3717# egy évet. Van némi élményem erről, hogy mit jelent hajléktalanokkal beszélgetni. És az egyik egy olyat mondott
3728# – azt sosem felejtem el (már ötvenedszer mondom, úgyhogy ti sem fogjátok elfelejteni). „Ide figyelj, Feri! Ha te
3739# egy telet végigcsinálsz az utcán, én becsókolok neked!” Ez egy iránymutató mondat. De ez engem nagyon sok
3749# mindenre megtanított. Arra, hogy ha valaki egy telet kibírt az utcán, annak szabad innia. Én annak megengedem. Hát
3761# hogy bírja ki másképp? Almalével, vagy hogy, mivel? Mit gondolunk mi a 21 fokos lakásunkban? „Adok egy százast,
3772# de aztán ne bort vegyen belőle!” Igen, tényleg? S mitől lesz melege? Na jó...
3780# De elkanyarodtam, mert valamit akartam mondani, de aztán csak beszéltem helyette. A személyiség változása...
3790# Mindenféle kutatásból totálisan egyértelműen az derül ki, hogy ha a férfi kevesebbet keres, mint a felesége, az
3801# a mi kultúránkban a férfiak számára hihetetlenül önbecsülést romboló dolog. Ebbe a mi világunkban egy férfi
3812# belebetegszik. És ennek aztán különböző formáit mutatja. Tehát akkor lehet, hogy alkoholista lesz, lehet, hogy
3823# elkezdni szekálni a feleségét, lehet, hogy keres egy másik nőt, akivel szemben ő nem-tudom-én-mi lehet. Vagy
3834# egyszerűen csak depressziós lesz, vagy nem-tudom-én-mi. Ez nagyon... rettenetesen... Ha jön egy férfi, akiről
3845# megtudom, hogy a felesége már többet keres... akkor tudom, hogy nehéz helyzetben van. Ha őneki egy Virginia Satir
3856# szerinti önbecsülése lenne, akkor ez nem lenne baj. De egy ilyen alá-fölé rendelő individuális önbecsülésben
3867# ez katasztrófa. Ha egy férfinak egészséges az önbecsülése, akkor simán megteheti, hogy elmegy GYES-re. Na,
3877# miért? Ha valami ok ezt nagyon indokolja. Hát van ilyen! Miért, volt már ilyen a történelemben. Nekem jó pár
3888# ismerősöm van, akik meghányták-vetették, és a férfi maradt otthon. Egy pici csecsemővel kapcsolatban nem egy
3899# ideális dolog... Hát nem! Mert az anyára van szüksége. Hát most mit csináljunk ezzel? De még mindig jobb, mint
3910# ha egyik sincs otthon! Annál rosszabb megoldás, hogy „azért, hogy az önbecsülésemet el ne veszítsem, inkább
3920# én is dolgozom tíz forintért havonta”. Hát akkor a gyereked sokkal jobban jár, ha otthon vagy vele. Csak ezért
3931# tűnik ez ilyen képtelenségnek a mi kultúránkban. Pedig nem az. Néha kifejezetten a legjobb megoldás. Néha a
3942# férfi is azt mondja, hogy „jaj, jaj, jaj, de szívesen maradnék most otthon!” Nem? Éppen már a kiégés
3952# határán van, a búrája tele van azzal a munkával – különben is nem-tudom-én-mi van, és kapóra jön neki.
3962# „De jó, valami mást csinálhatok!” A feleség meg pont úgy van, hogy nem akar most a sodrásból kilépni. Vagy
3973# pedig a negyedik gyerek után azt mondja, hogy „drágám, én megbolondulok, ha ezt ezzel a gyerekkel is végig köll
3984# most csinálni”. Hát akkor... tik-tik-tik!
3988# Tehát: tudok segítséget kérni, miközben bízom a döntéseimben. (Hú, de elszaladt az idő! Hét perc! Szimbolikus
3999# szám!)
4000# 4. Becsülöm a saját értékeimet, ugyanakkor tisztelem a másokét.
4006# Úgy becsülöm a saját értékeimet, hogy közben nem becsülöm le a másikét!
4013# Még akkor sem, hogyha az látszólag az én értékeimnek az ellentéte. Tudjátok, ilyen az egyházban a
4023# „konzervatív-liberális ádáz küzdelem”. Ez a macskafogó történet. Hogy a macska tusakodik az egérrel. Az
4034# egér pedig harcol a macskával. Ez egy marhaság! Ezért szeretem ezt inkább úgy mondani, hogy hagyományőrzők és
4045# hagyományteremtők! Mert ebben ki tudjuk fejezni, hogy mind a kettő érték. Közös is van bennük (a hagyomány), de
4056# az egyik őrzi, a másik meg teremti. Ha az egyházban a feketét és a fehéret nem csak nyugati szemmel látnánk,
4067# akkor tudnánk azt, hogy milyen jó az, hogy van ilyen is meg olyan is. Pont ettől vagyunk életképesek. Egy
4078# populáció is akkor életképes, ha az ellentétek képesek együtt élni benne. Mert ha mindenki egyforma lesz, és
4089# jön a klímaváltozás – annyi nekik. Ezért nagyon nagy kincs, hogy különbözünk.
4097# Az Egyházat is érte már nagyon sokféle klímaváltozás. És szerencsére (bár mindent elkövettünk, hogy ne így
4108# legyen) egész különböző emberek tudtak életképesek lenni benne. Az más kérdés, hogy a ma egyházában még
4119# mindig a konzervatívok érzik jól magukat. Kifejezetten! Tehát a depresszív alkatú ÉS konzervatív emberek érzik
4130# otthon magukat. A depresszív alatt azt értem, hogy mindig-mindig kölcsönös függésben szereti jól érezni magát.
4141# Ezért fontos, hogy a másik mit mond, a „Hagyomány…”, és akkor így, és megfelelni és rendesnek lenni (ez a
4152# depresszív). Ugye, inkább lemondok magamról, csak hogy a kapcsolatok megmaradjanak, mert félek, hogy akkor mi lesz
4164# velem? És a konzervatívot nem akarom… A ma katolikus egyházában ez így van. Tele vagyunk ilyen
4173# depresszív-konzervatív emberekkel! Mi az, amiből nagy hiány van? …
4180# Ezért nincs abban semmi rendkívüli, hogy ennyien vagyunk. Én egy „hiánypótló” vagyok. Én vagyok a kilyukadt
4191# Noé bárkájában a dugó.
4194# Ha az egész világ olyan lenne, mint én, akkor itt egy reverendás férfi állna, és itt lennénk négyszázan. Mert
4205# akkor abból lenne ínség. Ennek egyszerűen csak egy ilyen dialektikája van. Ezt gondolom, ezt, ezt. Ezért szomorú
4216# voltam a múltkori előadásom után. Mert túlságosan kritikus voltam. Túlságosan is… Ááá, így a mások, úgy
4227# a mások… Nem tetszett nekem. Nem. Ilyen előadásra nem járok! Ezért gondoltam, hogy most akkor ilyen normálisabb
4238# leszek máma. Egész sikerült is! Nem, az a múltkori, az nem tetszett nekem. Rossz érzéssel mentem el. Úgy
4249# töprengtem, hogy mi szakadt ki belőlem, miből jött ez a dühöngés, ez a kritizálás. De nem mondom meg.
4259# Itt még rengeteg mindent akarok mondani, tehát biztos, hogy nem fogom tudni ezt a pontot sem befejezni. Egyetlen
4271# gondolat csak ide, és majd itt folytatjuk.
4275# Azért olyan nagyon fontos a helyes önbecsülés, mert ha van helyes önbecsülés és önértékelés, akkor nem a
4286# másiktól várom azt, hogy ő engem állandóan megerősítsen, pátyolgasson, értékeljen, értékes embernek tartson
4297# és mondjon és ilyesmi. Ha nincs helyes önbecsülés, akkor állandóan megyek abba az irányba, hogy „el kell
4307# téged nyomni”, „uralkodni kell fölötted”. Erről beszéltünk nagyon sokat a kölcsönös függés kapcsán. Ha
4318# nincs helyes önbecsülés, rengeteg mindent kell elvárnom tőled. Majd azt mondani, hogy „az egy tisztességes
4329# házastársi kapcsolat, az egy keresztény házasság, hogy én ezt a százhuszonnyolcezer dolgot elvárom tőled! Az a
4340# minimum, hogy te ezeknek mind megfelelj! És erre a kötetnyi elvárásra az Isten nyomja a pecsétet! – Dehogy nyomja
4352# a pecsétet! Te vagy bekakálva!!! Az nyomta rá az elvárásaidra a pecsétet… Most… ?? Ahol van helyes
4362# önbecsülés, ott csak annyi elvárásom van feléd, amennyi ahhoz kell, hogy a kapcsolat működni tudjon. Egyetlen
4373# kapcsolat sem tud működni, ha annak az alapfeltételeit nem teljesítjük. Nincsen intimitás az intimitás
4383# föltételeinek a megvalósulása nélkül. Tehát ezt nevezhetem elvárásnak, de csak annyi elvárás lehet, hogy
4394# egyáltalán létrejöhessen az, amiért kapcsolatba kerültünk! És nincs több!! És hogyha az elvárásnak a másik
4405# nem felel meg, akkor nem arról van szó, hogy „Te rohadék, te szemét, te boldogtalanná teszel, te tönkreteszed az
4416# életemet, Eeeehhh!” (Ez a verbalitás előtti korszakomból származó előadáselem volt.) Hanem arról van szó,
4427# hogy beláttuk azt, hogy így együtt az, amire vállalkoztunk, nem megy. Alapvető feltételeket nem tudunk
4438# teljesíteni. Kész. Hmm?
4440# Jól van.
4444# Köszönöm a figyelmeteket.