Az önbecsülés összefüggései a spiritualitással, kultúrkereszténységgel 2. - Hamis Istenképzetek 1.

Isten hozott benneteket, szervusztok!


0003# Egy rövid ismétlésre vetemedek, hogy honnan keveredtünk oda, ahol most tartunk. Virginia Satirnek a gondolatait
0013# próbáltuk nagyon rövid kijelentésekbe sűríteni az önbecsülésre vonatkozóan, és ezek a kijelentések mindig
0022# valamiféle paradoxonszerű kijelentésekre álltak össze, vagyis az derült ki belőlük, hogy egy helyes
0031# önértékelés, egy megfelelő önbecsülés valamiféle integráltságot föltételez. Látszólagos ellentéteknek az
0040# emberen belül való kiegyensúlyozottságát, vagy valamiféle kibékítését, vagy legalább azt, hogy ezekkel a
0050# látszólagos ellentétekkel együtt tudunk élni. Ugye az önbecsülés alapját illetően például, hogy az
0058# önbecsülés nem pusztán csak individuális értelemben értjük, mert ez Virginia Satirtól hihetetlenül messze
0068# állt, sosem gondolta azt, hogy az önbecsülésnek az volna helyes útja, hogy másokat legyőzünk, és mások
0077# veresége árán tudjuk magunkat megerősíteni. Tehát az ő önbecsülés-fogalmában benne volt önmagam becsülése,
0087# a másiknak a becsülése, és még a helyzetnek is a tisztelete, becsülése és annak a realitása. Ezért azt hiszem,
0096# hogy 13 vagy 14 mondatunk volt, melyek elég árnyaltak voltak és elég összetettek, látszólagos ellentételeket
0106# kibékítőek. S mikor ezt végignéztük, akkor nagyon közel jutottunk ahhoz, hogy milyen izgalmas kutatásokat
0115# végeztek az értékekről. Sőt, hogy az értékeket értéktípusokba lehet sorolni, és nemzetközi, olyannyira
0125# nemzetközi, hogy több kontinensre kiterjedő, sok kultúrát fölölelő értéktípus-vizsgálatok vannak már a
0134# kezünkben. És hogy ezek az értéktípusok – azért beszélünk értéktípusokról, mert például ott van mondjuk
0143# a keresztény emberekre, a kultúr-keresztényekre is nagyon jellemző érték, sőt értéktípus, mondjuk a
0152# konformitás, vagy a hagyomány tisztelet. Ezek típusok, mert a hagyománytiszteletbe is nagyon sok minden más érték
0162# még beletartozik. És akkor ezekben a vizsgálatokban ezeket az értékeket egy körbe rajzolták föl, és a 10
0171# érték a körben 1-1 cikkelynek felel meg. Ez azért izgalmas, mert jól mutatja azt, hogy bizonyos értéktípusok
0181# hogyan kerülnek egymás mellé – tehát például a konformitás és a hagyomány igazán közel van a jóakarathoz
0190# és a biztonsághoz. Vagyis azt mondhatjuk, hogy aki hagyománytisztelő, konformista, ő-ő nagyon könnyen
0199# megbarátkozik a biztonsággal és a jóakarattal, mint értéktípussal, de akkor ez azt is jelenti, hogy ezen
0209# értéktípusokkal szemben más értéktípusok vannak. Például egy kultúr-keresztény ember számára, ha őrá
0218# érvényes a konformitás és a hagyomány tisztelete – márpedig érvényes – akkor vele szemben legalábbis három
0227# olyan érték van, amihez való viszonya nagyon kérdésessé válik. Ez az élet élvezete, a stimuláció, a
0236# teljesítmény. Akkor a vele való viszonyunk nagyon kérdésessé válik. Márpedig, ha bizonyos értékek közel
0245# vannak hozzánk, más értékek pedig távol, hogyan van úgy egyensúly? Ez kihatással lesz az önbecsülésünkre és
0255# az önértékelésünkre. Na ezért kezdtünk bele abba, hogy megnézzük azt, hogy ezen gondolatok alapján akkor –
0264# nem a saját következtetéseim ezek – mit mondhatunk el, hogy a hagyománytisztelet, a konformitás milyen más
0274# értékekkel van negatív viszonyban. (De meleg van ma is! Assz! Ó, az a lyukacsos ingem! Az most már nagyon érik,
0284# hogy behozom. Hát, na jó!)
0286# És akkor gyorsan csak nézzük meg: első (1.) volt a kapcsolati készség, második (2.) más kultúra, norma
0295# elfogadása – beleértve a kissebségeket -, három (3.) az egyenlőséghez való viszonyunk, négy (4.) a belső
0305# harmónia, öt (5.) a szabadság, függetlenség, autonómia, hat (6.) a kreativitás és spontaneitás, hét (7.) az
0314# életöröm, az izgalmas élet, nyolc (8.) az ambíciók, sikeresség, saját életcélok, kilenc (9.) az esztétikum, a
0324# szépség világa, és van egy tizedik, csak elfelejtettem házi feladatként föladni. A nemjóját neki! Elmentem
0333# úgy, hogy nem mondtam, hogy házi feladat is van. Mert a tizediket föl akartam adni: H.F. Rendes pedagógus lennék,
0344# fölírtam volna a táblára: H.F. Mit gondoltok, mi a tizedik? Minek ezen egy hetet töprengeni, ugyan már!
0353# Kisujjból! Na, légyszí! Veronika, te tudod? C, naa! Mmm! Na jó, tudjátok, csak ez a gyerekek szoktak ilyesmit
0363# tenni, hogy amikor egy kérdés annyira primitív, hogy, hogy egyszerűen megalázó rájuk nézve, akkor nem
0372# jelentkezik senki. Tehát… Szóval most én égessem magam! Tehát, ugyan már, hát mondjad már, és akkor haladjunk
0381# tovább az érdekesebb dolgok felé. Tehát a tizedik (10.) téma az önbecsülés.
0388# Az önbecsüléshez való viszonya a kultúr-keresztény embernek problematikus. H-hmmm! Na, de erről a tizedik
0397# pontról nem akarok beszélni, ugye mer’ ez a témánk. Hanem akkor egy kicsit arról, hogy mi van akkor a keresztény
0407# ember önbecsülésével? Hogy, hogy, hogy is vagyunk, vannak valamiféle sajátosságai a keresztény embernek az
0417# önbecsülésre vonatkozóan? Szerintem vannak, és ezekről szeretnék most ő, töprengeni kizárólag 28 éven
0426# felülieknek. Tehát itt most kiraktunk egy ilyen „28” és ilyen nem is tudom ilyen lila körben van benne, vagy,
0436# vagy rózsaszín pöttyösbe, vagy ilyen nem tudom mi, mer’ a nyugalom megzavarására alkalmas mondatokat fogok
0445# mondani. Előre mondom. Kifejezetten. A… lelki napot tartottam a fiataloknak. Ilyenekre szoktam vetemedni, és
0455# tudjátok, arra gondoltam, hogy itt a nagyböjt, valami klasszikus nagyböjti témát kéne elővenni. Tehát: böjt,
0465# aszkézis, lemondás, imádság, önmegtagadás, vagy valami ilyesmi, önkielégítés, mindeth…mm, és aztán
0473# rájöttem, hogy természetesen a legtutibb nagyböjti téma hát mi más volna, mint az önbecsülés. Háháá! Mi
0483# lenne, hogyha hatnánk (hagynánk – szerk.) ezeket a lila témákat, és az önbecsülésről lenne szó. Na és akkor
0492# elkezdtünk az önbecsülésről beszélgetni, hihetetlenül tanulságos volt. Először arra kértem őket, írjanak
0502# össze 10 perc alatt olyan dolgokat, amelyeket becsülnek magukban. Ugye, klasszikus keresztény közegben vagyunk,
0512# fiatal emberek, de már nem serdülők, hogy, hogy a pattanásuktól ne látnák a papírt. Ezt azért akartam így
0521# mondani, tehát hogyha egy serdülőnek baja van az önbecsülésével, az normális, teljesen rendjén való. Tehát
0530# itt már nem, nem serdülőkről van szó. Na most! Többen voltak olyanok a fiatalok között – egyetemet végzett
0540# fiatalokról beszélek – akik 10 perc alatt kettő dolgot tudtak leírni. Kettőt. Volt olyan fiatal, aki azt mondta,
0550# hogy írtam többet is, de eztán mindegyiket kihúztam. Mer’ leírtam például azt, hogy „becsülöm magamban azt,
0560# hogy tudok őszinte lenni”, aztán arra gondoltam, na de nem mindig. Kihúztam. Így aztán írt nyolcat, és
0569# kihízott (kihúzott – szerk.) hetet. Tehát egyszer csak egy ilyen, volt valaki, aki azt mondta, hát igazából 10
0579# perc alatt egyet írtam, de abban is bizonytalan vagyok, úgyhogy most meg kéne még beszélni. Értitek ezt? Ez annak
0589# megfelel, amikor a kis pöttyöket kérdeztem arról, hogy tegye föl a kezét, aki azt gondolja, hogy ő rossz, és a
0599# templom fele fölrakta a kezét. Ez körülbelül a… Na jó.
0603# Eljutottunk ide, két dolog derült ki. Az egyik, hogy ezek a normális, egészséges, -nek tűnő… keresztény
0613# fiatalok óriási önbecsülési hiány, hiányokkal léteznek. A másik pedig, hogy amit pedig írtak, klasszikusan az
0622# alá-fölé rendelő világból volt való, vagy pedig abból a világból, hogy mások engem elismernek és elfogadnak
0632# sikerül másoknak megfelelni, mások megsimogatják a kis buksimat, mások azt mondják, hogy jó keresztény vagyok.
0642# Tehát ebből a két körből jöttek a példák. Tehát én ötös vagyok, de a másik hármas, vagy pedig mások azt
0651# mondják rólam, hogy és khmm. Értitek ezt?
0655# Na, akkor egy olyan másfél óra után valaki fölvetette, lehetséges, hogy az önbecsülésnek talán valami mélyebb
0664# alapja is lehetne. Kezdtünk a spiritualitás felé menni, de még ezt egy picit hagytuk, és a következőt kértem
0674# tőlük. „Tudjátok mit, legyen két csoport. Az egyik csoport szedje össze, hogy mi akadályozza a keresztény ember
0684# önértékelését. A másik csoport szedje össze , hogy mi az, ami bátorít és segít minket. Ki jelentkezik arra,
0694# hogy szeretné, hogy a, a keresztény önbecsülés akadályait szedjük össze?” Csomó ember. „Tegye föl a kezét
0703# – másik csoport -, aki szeretné, hogy az önbecsülésünket mi erősíti!” Egy valaki tette föl a kezét. Egy.
0712# (Te jó ég, ez! A Titanic?) Ez szombati példa, elég friss. Tehát hogy mindenki rögtön rácuppant arra, hogy
0722# mennyire tudjuk, hogy mi akadályoz bennünket, irgalmatlan hosszú listákat írtak, nem engedtem meg nekik, hogy a 90%
0732# ezt írja, azt mondtam, addig bele nem kezdünk, míg legalább 50% nem ül ott. Úgyhogy egy csomó ember lógó orral,
0742# szomorúan átment oda, hogy na mi az, ami segíthet… nah, jó, ezt a szörnyű témát, hát hol vagyunk mi ettől,
0752# de hát mindegy, most ez, ez a lelki nap, há’ valahogy ki köll bírni. A másik csoportban pedig ilyen óriási
0761# eszmecsere, virultak, tudod, kifü, de télleg így volt, tehát a, akik ha írták, hogy mi segít, azok ilyen halkan,
0771# „jaj, csak egy párat összeszedjünk!”, remegő gyomorral, az hogy mi akadályoz: virultak, ilyen zengett a terem,
0781# minden, zz, be kellett csukni a két ajtót, mert nem lehetett tőlük élni, annyira élvezték. Na. Ezt csak egy ilyen
0791# gyors látleletként akartam nektek mondani. Tehát azt gondolom, van itt miről beszélni. Hmm. És ami nagyon
0801# elgondolkodtató volt, az az, hogy nem a böjtből indultunk ki, meg a vezeklésből, meg az önsanyargatásból, meg a
0810# mit tudom én micsodából, hanem az önbecsülésből, és milyen érdekes, úgy is el lehet Istenhez jutni.
0819# Képzeljétek, csak úgy ukk-mukk-fuk eljutottunk oda, és végül én nem is tudom, talán volt értelme. Pedig egy
0829# kicsit se szidtuk magunkat, és egyetlen egy se kért időpontot gyónásra. Na most.
0836# Ez bevezető akart lenni a témához, most próbálok - há-há! rájöttem, hogy mit kell csinálni, amikor 28 éven
0846# felülieknek beszélek. Most hallgassatok nagyon! Amiről beszélek: hipotézisek. Én nem tudom, hogy van, hipotetikus
0856# kijelentéseket fogok tenni. (Hallod, püspök atya?) Nem tudom, hogy így van-e, csak úgy gondolkodom hangosan,
0865# magamban. Miért van az, hogy, hogy ez így van? Hát onnan indultam el, hogy mikor kezd el úgy tömeges méretekben a
0876# spiritualitás, amit ezzel a szóval is lehet nézni, az Istennek a szeretete, vagy az Istennel való meghitt kapcsolat
0886# hiánycikké lenni? Mikor, mikor kezd ez markánssá lenni a kereszténység történetében? Hipotézisek!
0895# Hát nagyjából akkor, amikor szabad vallásgyakorlás kezdődik, tehát úgy nagyjából a IV. században.
0903# Tehát amikor azok lesznek csak keresztények, akik egy belső, mély ihletettségből személyes istenkapcsolatból
0913# lesznek keresztények, és ennek okán vállalnak mindenféle megpróbáltatásokat, ezek a nehézségek kevésbé
0922# merülnek föl. Odaállnak ők a római konzul elé, akárki elé, és azt mondják: Márpedig én! Hát ha ebben nincs
0931# önbecsülés, akkor nem tudom mibe’ van. Van ott önbecsülés derekasan. Csakhogy aztán világvallás lesz a
0940# kereszténység. Ha valami világméretűvé válik, akkor az biztos, hogy tömegtermelésű kell hogy legyen. Nem?
0949# Vagyis kialakul – így neveztem el tegnap – „hamburger-kereszténység”. Ez a kultúr-kereszténység ízletes
0958# változata, törvényszerűen hamburger-kereszténység lesz, mert hát tömegtermelésről van szó. Hát ha
0967# tömegtermelésben nem lehet cigánypecsenyét sütni, meg sült oldalast! Hanem ilyen sötétségbe dekkoló marhákat
0976# lehet levágni, és ilyen nyamvadt Csernobilban átitatott ilyen salátalevél-szerű fonnyadékokat lehet berakni, és
0986# napot sose látott paradicsomszeletet lehet hozzá vágni. Hát ez, ezt lehet tömegbe! Nemde? Tehát valamit
0995# valamiért. Kifejezetten nem akarom ezt kritizálni.
1000# Na szóval, ha a kereszténységből valami tömegtermelést csinálunk, ilyen tömegárut, akkor az annak minden
1009# jellegzetességét föl fogja mutatni,tehát olyan hamburgerszerű lesz, amit például két irányba vihet el
1018# bennünket. Az egyik: a kereszténység nem más, mint egy ilyen jóember-csináló gyár. Tehát a keresztény ember az
1027# egy ilyen jó ember, és a kereszténység arról szól, hogy a kereszténység tulajdonképpen egy ilyen erkölcsi
1037# rend, vagy világ, amit Isten legitimál. Tehát szó sincs Istennel való kapcsolat… értitek, hát az Istennek való
1046# személyes kapcsolat, ahhoz személyes viszonyokra van szükség. Nem? Na de hát tömegtermelés van, ott-ott
1055# mi-miféle személyesség? Erre nem érünk rá, nincs elég ember, nincs elég idő, se energia. Vagyis a
1064# hamburger-kereszténységnek a jellegzetessége az lesz, hogy, hogy „Legyél jó, Petike! Ne koszold össze a
1073# cipődet, se a lábadat, se a talpadat! Mosakodj meg rendesen! Ne büfögjél, ne pukizzál!” Tehát egy ilyen. „És
1083# ha felnősz, akkor legyél ilyen-olyan, és a jó kisfiú, jó kislány, jó kislány, tiririm!” Oké ez?
1091# Generációkon keresztül ez megy tovább. Isten pedig legföljebb csak azért kerül elő, hogy ha a Petike úgy-úgy
1100# hogy mondjam, egy-egy ilyen varázslatosan szabad, önfeledtnek tűnő, valójában hogy mondjam, egy teljesen
1110# önmagából kivetkőzött pillanatában megkérdezi, hogy „De mér’?”, hát akkor rögtön elővesszük az adu
1118# ászt, „Isten mondta! Még apáddal pofáznál, hagyján, de a Jóistennel? Fogod be szád, Peti!” Ugye, és akkor
1128# Peti befogja száját, és akkor nő föl rendesen tovább. Ez valójában az ószövetségnek csak egy verziója. Mert
1137# az ószövetségben a törvény volt ez a „Fogod be a szád, Petike!” Mér’? „Mer Isten megadta a törvényt,
1146# tö-töröp-töröp-töröp.” A kereszténység meg: „Micsodaaa? Töröp-töröp-töröp.”
1152# Legalább két nagyon klasszikus irányt látok. Az egyik ez: a kereszténység nem más, mint valami erkölcsi cucc.
1162# Legyetek jók! De a „ha tudtok” nélkül. Tehát azt… sz-szhát azt, na-na! Azért mégis csak! A másik pedig:
1171# amikor a kereszténységből egy ilyen világnézet, ideológia, „mi tudjuk a tuti frankó igazságot, mi hogy van”.
1181# Ez így együtt. Ez két nagyon klasszikus irány. Na most.
1186# Ha most nézzük ezt a, ezt a mi csináljuk a legjobb hamburger-kereszténységet. Tehát ez a legjobb hamburger. Mert
1195# mi… S akkor vannak ilyen kis lapocskák, ilyen egyoldalas evangélium, ez az örömhír. Tehát: „mi kizárólag
1205# ilyen és ilyen krumpliból készítjük Neked a krumplit”, és ugye tegeződünk, ugye, „ez a krumpli Neked
1213# készült, pont annyi ideig van a zsírba’ ahogy Neked az pont jó, ezért veszed Te nálunk, és ha nem nálunk
1223# veszed, MICSODAA?! Nem, nem nálunk veszed?” Thhh! Na szóval.
1228# Ez a fajta ilyen, ilyen erkölcsi nem t’om milyen kereszténység, ez belül minek felel meg? (Az ablaktörlő…)
1237# Hát a lelkiismeretnek. Ugye? Ezért aztán a hamburger-kereszténység ezen válfaja – ez legyen mondjuk a Big; Big
1247# Ortodox Kereszténység sajttal - ebben akkor a lelkiismeret válik a tutivá. Ugye, ami kint, hogy „Édes fiam,
1256# türüm-dürüm…” az bent a lelkiismeret. Ekkor tehát kritikátlanul az Isten hangját azonosítjuk a lelkiismeret
1266# szavával. Isten szava egyenlő az én lelkiismeretem szava. Ami a legérdekesebb, hogy még az általam olyan nagyra
1276# értékelt Carl Gustav Jung is ezt mondja. Egy kicsit többet várok tőled, Carl. A lelkiismeret szavát kritikátlanul
1286# az Isten szavával azonosítani, vagyis mindezt a spiritualitás alapjává tenni – most majdnem azt mondtam, a
1295# spiritualitás alapjává emelni – ez két ponton nagyon csuszamlós. Az egyik, hogy a lelkiismeretnek bizonyos
1304# hatásköre van. Nem? Tehát a lelkiismeretünk az általában a normákról beszél, szabályokról, jóról-rosszról,
1314# erkölcsről. Mi a helyes, mi a helytelen, így cselekedj, úgy cselekedj, ezt ne tedd, azt tedd. Ez a lelkiismeretnek a
1324# hatásköre. Hogyan lehetne ez valaminek az alapja, ami egy egészen korlátozott valami? De még hogyha a korlátaival
1334# együtt tökéletesen működne bennünk, hát még hagyján, de minden ember lelkiismerete tökéletlen. Mert a
1343# lelkiismeretünk úgy alakul ki a személyiségfejlődéssel együtt. Nem pottyan bele a Szentlélek, hanem úgy alakul
1353# ki. Ezért tehát kétszeres nehézségünk van, hogy az Isten szavát kritikátlanul a lelkiismeret szavával
1361# azonosítsuk. Csakhogy a hamburger-kereszténység ezen irányzatában kritikátlanul azonosítjuk a kettőt, sőt, úgy
1371# tűnik, hogy valami óriási csúcs, amikor merészeljük azt mondani, hogy „Tudod mit, te ne is csak az Isten
1380# törvénye szerint cselekedj, hanem a lelkiismereted szava alapján.” Nem úgy tűnik, mint valami spirituális
1390# forradalom? S hol van attól?! Egyszerűen csak elismerjük, hogy az ember nem teljesen egy marionett figura, akit
1399# kívülről rángat bárki. De valójában tehát ami kint: „Legyél jó, Pistike!Így van jól, úgy van jól.” az
1408# bent a lelkiismeret szava. Ahogyan kint ez az így jó, úgy jó, stb., ebb… és természetesen végtelenül esendő
1418# és korlátozott, belül a lelkiismeretünk is ugyanilyen. Egy picike kis nem is tudom mi. Nem állítom azt, hogy a
1427# lelkiismeret ne volna hihetetlenül fontos dolog, hogy ne kéne nagyon meghallgatni a lelkiismeret szavát. Hogy
1437# mennyivel jobb lenne ez a világ, ha az emberek a helyes lelkiismeretük szavára hallgatnának. Ó-ó! Tehát nem a …
1447# Azt is állítom, hogy a lelkiismeret szavában az Isten szava IS szól, vagy szólhat. Hát Isten mindenhol ott van,
1457# miért pont a lelkiismeretembe ne lenne. Tehát kétség kívül a lelkiismeretemen keresztül is kaphatok nagyon sokat
1467# a Szentlélektől. Ez oké. De a kettő nem egyenlő egymással. Hmm.
1472# Ez számomra azért annyira - most már, most már 21 éven felülieknél vagyunk, mindjárt lesz még durvább is(!)
1482# – mert ugyanis a II. Vatikáni zsinat, ami egy nagyon zseniális, zseniális-zseniális, mindannyiótoknak
1490# (mindannyitoknak – szerk.) érdemes volna elolvasni a zsinati dokumentumokat. Lehet kapni. Nagyon érdemes volna. Hogy
1501# a katolikus egyház milyen jó fej. Elméletben. De hát a gyakorlat az ugye mindig más, de hát legalább jókat
1510# tudunk mondani. És tényleg. És a zsinatnak volt az egyik nagyon-nagyon fontos kijelentése az, hogy „emberek, hát
1520# a lelkiismeret!”, hogy az ember a lelkiismerete alapján üdvözülhet. Micsoda kijelentés ez ahhoz képest, hogy
1529# „az egyház megmondja, hogy ki hogy üdvözül”. Ugye ehhez képest, hogy na tudod mit, hallgass egy kicsit a
1539# lelkiismeretedre, micsoda forradalom. És közben még ez is csak a hamburger-kereszténységnek egy jobb változata.
1548# Amikor a főnök azt mondja, hogy „Most februárban két perc alatt szolgálunk ki mindenkit. Óra indul.
1557# Türü-rűrű…” Hát ez körülbelül ez. Vagy: „Márciusi ajánlatunk: most lehet a lelkiismeretedre is
1565# hallgatni, áprilisban visszatérünk a papokhoz.” Ez óriási dolog, óriási. Hát, de hát hol vagyunk még a
1574# velejétől?! Na.
1576# A gyerekekkel erről beszélgettem. (Viszket a combom.) Most el-elmondom ezt nektek, jó? Egy mesét meséltem nektek.
1586# Nektek? Na! Látjátok? Még ki se mondtam, de már mondom. A mese így szól. Megy a vándor a szenthez, mert meg
1595# akarja találni Istent, és azt kéri a szentet: Te szent, kérlek mondd meg nekem, hogy hol találhatnám meg Istent! S
1605# a szent, akihez ki kell menni az erdő szélére azt mondja: Menj beljebb az erdőbe! Hóó, megörül a vándor, megy
1615# be az erdőbe. Ezt elmondtam a gyerekeknek, és azt kérdeztem tőlük: Na? És hogy: Bement ez a vándor az erdőbe,
1624# szerintetek mire talált? S a gyerekek nagyon normálisak, azt mondták: fákra, virágokra, növényekre, állatkákra,
1634# madarakra, patakra. Mondtam, nagyon pontosan, erre talált. Na, és aztán, ahogy ezekre rátalál a vándor, eszébe
1644# jut, hogy mit is mondott a szent, aki az erdő szélén lakott. Azt mondta: Menj beljebb az erdőbe! Ezér’ aztán a
1654# mi vándorunk még beljebb ment az erdőbe. Kérdezem a gyerekeket: Na, most mit gondoltok, ott még beljebb, szinte
1663# már a legközepén az erdőnek, mire talált a mi vándorunk? Mire a gyerekek: ugyanarra. Mondom: Nagyszerű, ne is
1673# cifrázzuk! Menjünk tovább! A vándorunknak ott az erdő közepén, a mélyén eszébe jutott, mit mondott a szent.
1683# „Menj beljebb az erdőbe!” Ezért aztán továbbment. Mit gondoltok, gyerekek, hova jutott? Haaa, óóó, ti is
1692# tudjátok, jól van. Cupp nektek. A gyerekek rögtön kó… egyébként a gyerekek annyira jól neveltek, mindig
1701# jelentkeznek. Tényleg igaz, szoktam is nekik mondani, hogy aki nem jelentkezik, nem szólítom föl. Tényleg na,
1710# hát… rendnek kell lenni. De hogy itt megszűnt minden szabály. Tehát ahogy fölvillant nekik a lámpa, úgy
1720# kiabálták be. Nagyon drágák voltak. Trrrrrr! Aszongya’ a szélén vannak, a szélén, a szélén. Jó, tehát
1728# akkor megállapodtunk, hogy még beljebb ment az erdőbe és kijutott a szélére, mégpedig hát hova-hova, pont oda,
1738# ahol a bölcs szent él. Na gyerekek, szerintetek akkor Isten hol van? „Mindenhol!” Helyes. A mindenholba bele
1748# tartozol-e te is? Ötéves Rozika: Bele… Bele. Jól van, Rozi. Tehát akkor az Isten bennetek is van. Ezért aztán az
1758# összes olyan kijelentésünk, hogy „Isten elhagyott engem” tulajdonképpen mókás. Mert ha Isten veled van, oda
1767# megy ahova te. H-hmmm. NA, a gyerekek átmentek itt ezen az akadályon, s akkor azt kérdeztem tőlük: szerintetek –
1777# de ezek azok a pontok, ahol a felnőttek szoktak padlót fogni, tehát hogy azt gondolják, hogy na ide eljutottunk,
1787# köszönjük, Hiszek egy Istenben, mindenható A… - nincs az a pénz, hogy én ezt itt fejezzem be. Na, gyerekek!
1796# Úhh, Feri! Érdekel ez titeket? Most elárulok valamit, most már nem lesz már új… Ez a hamburger-kereszténység
1806# része. Hogy lesz egy olyan téma, amiről összegyűjtöttem néhány pontot, és gondoltam, ma szeretnék ma oda
1815# eljutni, 83 van belőle, kicsit dolgoztam most, még messze a húsvét, ugye kitartson. Na, tehát hogy van, van
1824# témám, de azért most még így szépen elmondom. Ez, még ezen gondolkodom, mit csináljunk a 83 ponttal, de van
1834# ötletem, van, van. Na. Tehát, Hiszekegy helyett azt kérdezem a gyerekektől: akkor most mondjátok meg nekem, ha
1843# Isten ott van a szívetekben, mit csinál ott? Ugye, ez a felnőttek ilyenkor padlót fognak, tehát mmm, „hogy lehet
1853# ilyet kérdezni, hát ez, ez …” És a gyerekek, láss csodát, tudják, hogy az Isten mit csinál ott, pontosan
1863# tudják. Tök jó dolgokat mondtak. Nem ismétlem meg, mert az az érdekes, hogy azt kérdeztem – mert a felnőttek:
1872# „húúh, jólvan, megúsztuk, jól van, nem lett belőle nagy eretnekség, Hiszek egy Istenben…” De nem. Nem, mert
1882# azt kérdeztem – „És mit nem csinál ott az Isten bent?” Egy kisfiú jelentkezik, de látszik az arcán, hogy
1891# mi-milyen fából van faragva, „nem rosszalkodik”. Hát tudod, Ödönke, ezt, ezt én is így gondolom. Szerintem se
1900# rosszalkodik. Hát akkor nevesítsük, hogy mit nem csinál. És erre a gyerekek kivirultak. „A szívemben az Isten
1910# nem szid.” Már hogy másokat nem-nem szid. Áhá. Tehát akkor az Isten a szívedben nem szid téged se, ugye? Nem.
1920# Hát nem rosszalkodik, akkor nem szid engem se. Akkor a másik: „Az Isten a szívembe’ nem bánt senkit.” Ó,
1929# tényleg? Akkor az Isten nem bánt téged? „Nem.” „Az Isten a szívemben nem rugdos másokat.” Igen, és akkor
1938# téged se rugdos soha? „Nem.” „Az Isten a szívemben senkire se mondja, hogy HÜLYE, meg BAROM.” Tényleg, akkor
1947# az Isten a szívedben nem mondja neked, hogy hülye, meg barom? „Nem.” És így szépen egy helyes önbecsülésnek
1957# az alapjait leraktuk. „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában…” Hogy elég volt 3-4 lépés, csak mentünk be
1966# az erdőbe, s a gyerekek pontosan tudják, hogy Isten az szívükben nem csinál ilyen piszokságokat. Hogy te szemét,
1976# te rohadt, beléd rúgok, eee, dögölj meg, elrontottad, rossz vagy, megnézheted magad. Nem. Az Isten az ember
1986# szívében nem rosszalkodik, hanem aranyos. Még veled is. M’ér mondtam ezt el? Mert az ember szívében az Isten azt
1995# nem csinálja általában, amit egy moralizáló hamburger-kereszténység reggeltől estig csinál.
2004# Mit képzelsz? Fúj, piszok!
2006# Na, hát akkor… 23 éves kor, a következő a kérdésem: Vannak a Szentírásban, az evangéliumban gyönyörű
2015# történetek, gyönyörűek, mondjuk a Zakeussal való találkozás története, vagy a parázna nővel beszélget
2024# Jézus, vagy a vasárnapi evangélium, a szamáriai asszony, vagy Pál apostol, aki ugye liheg, hogy a keresztényeket
2035# tovább irtogassa és a többi. Vannak ilyen történetek. Most az a kérdésem felétek, hogy ezekben a történetekben
2045# – főleg aki nem ismeri őket, válaszoljon – hogy, hogy a lelkiismeret szavával, hangjával beszél-e ott Jézus,
2055# vagy nem? Persze primitív kérdés. Ez olyan, mint amikor a vizsgáztató fölteszi azt a kérdést, amire nem lehet
2065# rosszul válaszolni. Én az elsőáldozó gyerekekkel szoktam így: Hogy kezdjük azt az imádságot, hogy Miatyánk,
2074# aki a mennyekben vagy…? S akkor fölvirul, hogy tudja. Ugye, és Miatyánk, aki a… Tudtam, hogy tudod, gratulálok
2085# Peti, átmentél! Na, tehát. A legszebb történetekben, ahol Jézus találkozik valakivel, és a legizgalmasabb az,
2095# amikor egy ilyen látványosan bűnös alakkal találkozik, semmi lelkiismeretszerű hang ott nem szólal meg. Na, ehhez
2105# mit szóltok? Hogy amikor az a nyomorult Zakeus ott van a fán - csak gyorsan ezeket a mondatokat ki akarom hangosítani
2116# – tehát ott van az a nyomorult, egy csomó rosszat el lehet róla mondani, de nem, nem tesszük. Ugye akkor Jézus
2126# azt mondja: Zakeus, gyere le a fáról, ma nálad fogok kajolni. Ilyen egyszerűen, és amikor azt mondják: Ehhez a
2136# szemét alakhoz mentél zabálni? Ahogy a farizeusok ezt kérdezik tőle, akkor ő azt mondja: Mmm, nem az
2145# egészségesnek kell az orvos, hanem a betegnek. Csók. Amikor itt van ez a szamáriai asszony, és azt mondja Jézus
2155# neki: Te, hívd már ide a férjedet is! Mire azt mondja: Nekem nincs férjem. Erre Jézus azt mondja: Pontosan így van
2166# szerintem is. Szerintem sincs férjed, mert élsz valakivel, de nem úgy éltek együtt, mint egy igaz férj és
2175# feleség, ezt jól mondtad. És utána megy tovább a beszélgetés. Van ebben valami lelkiismerethang-szerű, valami
2185# elítélés, valami „na azért ide figyelj, most elérkeztünk a kényes témához ugye, te bűnös nő! Hogy is van
2195# itt a férjekkel?” Nincs ebben semmi ilyen. Mikor Pál apostol ugye ott elterül, véres a keze (hát az, hát csomó
2205# keresztény vérében ott van a keze): Ki vagy te? Én az a Názáreti Jézus vagyok, akit te üldözöl. Kész. Nincsen
2215# utána még egy ilyen fél oldal litánia. „És te meg mit csináltál, te piszok! Tééé, tééé!” A bű… a
2224# parázna (azaz bűnös) asszony, ugye a parázna nő. „Nem ítél el senki? – Hát nem. – Akkor én se. Menj, de
2233# ne tedd ezt többet.” Most mondhatnánk a történeteket végtelenségig, mert mi most egyetlen példabeszédet se
2243# mondtunk. Mondjuk, amikor a szőlősgazda fölfogadja az embereket, és tudjátok, ez egész nap dolgozik, egy dénárt
2253# kap, mert abban állapodtak meg. Van, aki egyetlen órát dolgozik, az is egy dénárt kap. Mire föllázad a templom.
2263# „Hogy, mert azért Jézus, hát azért Jézus, Jézus, …! Azér’ ezt jól meggondolhattad volna, hogy …!” És
2273# a történetben ez a szőlősgazda egyetlen egy kérdést intéz az ott zúgolódókhoz, hogy „micsoda
2281# igazságtalanság, a lelkiismeret háborog!”, azt mondja: „Zavar téged, hogy jó vagyok?” Ezt kérdezi. S téged
2291# zavar, hogy én jó vagyok? Micsoda, ú, de szép ez! Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy a Szentírásban vannak
2301# gyönyörű találkozások, és még szebb példabeszédek, amelyekben Jézus nem a lelkiismeret szaván szól, hanem
2310# annál sokkal mélyebben. Ezt én szívesen nevezném ilyen valódi spirituális hangnak. Annak a spirituális hangnak,
2320# amit mi így a magunk életében, vagy nem t’om hogy, ennek nevezünk, a spiritualitás. Ez sokkal mélyebben van,
2330# mint a lelkiismeret szava. A lelkiismeret szavát nem érvényteleníti, nem nézi le, vagy nem t’om micsoda – annak
2341# is megvan a létjogosultsága -, de ez a hang mélyebben van. Itt egyszerűen tények vannak, vagy, hogy mondjam ezt,
2351# most csak azért, mert minden szó korrodálódik ezer felé, tehát itt maga a valóság van. A, a legszebb értelemben
2361# vett igazság, az igazság a realitás értelmében. Ahol egyszerűen csak kimondunk nagyon egyszerű mondatokat.
2371# „Valóban, ő nem a férjed. - Én az vagyok, akit te üldözöl. – Nem ítéllek el.” Ilyen végtelenül
2379# egyszerű mondatok. „Nem az egészségesnek kell az orvos.” Miközben ezeknek az embereknek az életében - akiről
2389# szó van - van rengeteg bűn, van rengeteg morális deficit és minden egyéb van, de az igazi mély spirituális hang
2399# az ilyeneket mond. Ezért azt állítom, hogy a hamburger-kereszténységen fölnőtt nemzedékeink a valódi
2409# spirituális hangot alig ismerik. Tehát aki egész életében „mekis” kaját evett, nem tudja milyen a (na,
2418# mondjatok egy jót!) tűzdelt őzgerinc áfonyamártással, az nem tudja. Oké ez?
2425# Most akkor szeretnék fordítani rajta egyet. Jézusnak vannak olyan kijelentési, amelyek úgy szólnak, mint a
2435# lelkiismeret hangja. Vannak olyanok, mert annak is megvan a létjogosultsága. De most nézzük csak meg őket! Hogyha
2445# elővesszük a Hegyi beszédet – tulajdonképpen büszke vagyok magamra, hogy az előadás címe a
2453# „Háromgenerációs családtörténet hatása az egyéni életútra”, végül is eléggé stimmel, stimmel,
2462# legalább tiszteletben tartalak benneteket nem, hogy ezért jöttetek, akkor legalább azt kapjátok. De hát arról
2472# beszélek, csak most ennek a spirituális vetületét mondom. Hát ez is örökség, ezt, ezt, ezt nyögjük, ezt
2481# nyammogjuk, ezt a hamburger-kereszténységet. Most nézzük meg mondjuk a Hegyi beszédben Jézus ilyeneket mond:
2491# Megmondatott a régieknek, ne ölj. Én pedig azt mondom, hogy aki haragot tart az embertársával, aki azt mondja a
2501# másiknak: te esztelen, aki a másiknak azt mondja: ó, te istentelen, hát az olyan, olyan vétek, mint hogy ha ölt
2512# volna. Megmondatott a régieknek, hogy szeresd ellensége… vagy mi, szeresd felebarátod, gyűlöld ellenségedet, én
2522# meg azt mondom nektek, hogy ha megütnek téged jobbról, tartsd oda a balodat is, hogyha kölcsönkérnek tőled, ne
2532# várd vissza, hogy tí-ri-rí-ri-rí-ri-rim. Most ezt még hagy fejeljem meg még azzal, amikor azt mondja: Testvéreim,
2542# a farizeusok Mózes tanítószékében ülnek. (Ugye, ők a tekintély, ők mondják meg, mi a törvény.) Amit
2551# mondanak, tegyétek meg, de ahogy élnek, azt ne kövessétek! Mert ők elviselhetetlen terheket raknak az emberre, de
2562# maguk egy ujjal se segítenek azt megmozdítani. Na, mármost eljutottunk a 28 éves korig, most az a kérdésem, hogy
2572# amit Jézus mond ezekben a történetekben, szerintetek az könnyebb, vagy nehezebb, mint az Ószövetség? Hát az
2582# Ószövetségről annyit tudunk – mondja Pál apostol, csak tudott róla valamit, mert rabbi volt -, hogy az
2591# ószövetségi törvény egyvalamire volt jó, kiderült, hogy az ember nem tudja megtartani. Ezt az egyet nagyon
2601# tisztán látjuk vele kapcsolatban. Hát akkor azt, hogy megmondatott a régieknek, én meg ezt mondom, hogy a
2610# farizeusok elviselhetetlen terheket raknak az emberre, de ti azt csak csináljátok meg, és ti ne legyetek olyanok, de
2621# azért csináljátok meg – ez szerintetek mi? Amiről itt Jézus beszél, az elviselhetetlenségnek a négyzete –
2631# úgy magunk között szólva. Tehát a Hegyi beszéd az maga, maga a … ezt nem is tudom minősíteni. Az
2640# elviselhetetlen teher a négyzeten. Hmm? Akkor mi a csudát kell ezzel kezdeni? Ez duplán bebizonyít valamit, ez pedig
2650# az, hogy a kereszténység, az istenkapcsolat (nem is így, nem, nem), a kereszténység, beleértve most nagyon jelesen
2661# az erkölcsi világot, egy mély erkölcsiséget, spiritualitás nélkül százszorosan elképzelhetetlen.
2669# Teljesíthetetlen, embertelen. Amit Jézus mond a Hegyi beszédben: embertelen spiritualitás nélkül, ha a
2679# kereszténységből fakadó erkölcsi normákat hirdetjük. De közben egy önbecsülést is adó valódi, embert
2688# szerető Istent meg nem képviselünk – nem a dumánkkal hö-hö-hö!- akkor ember elleni bűntettet követünk el,
2698# mert farizeusoknál nagyobb farizeusok vagyunk, és én azt látom, hogy a hamburger-kereszténység ezt a bűnt követi
2708# el az emberrel szemben. A spiritualitás alapjai, a spirituális alapok nélkül támaszt erkölcsi követelményt,
2718# ráadásul újszövetségi erkölcsi követelményeket, vagyis totál teljesíthetetleneket, totál. Teljesíthetetlen,
2728# elviselhetetlen követelményeket. Ezért van az, hogy a hamburger-kereszténységen éldegélő ember előbb-utóbb
2737# nagyon beteg lesz. Látok olyanokat – különböző felekezetekben – akik a spirituális gyökerek nélkül, egy
2747# valódi istensz..-nel való meghitt viszony nélkül, pusztán ezeket az újszövetségi „törvényeket” – mondjuk
2756# így - , erkölcsi nem t’om micsodákat próbálták megvalósítani. Mi jött ki belőle? Szörnyűség, borzalom.
2766# Ezt szerintem más szóval nem lehet leírni. Tehát a spiritualitás nélküli újszövetségi világ: borzalom. Az
2775# Ószövetség kismiska ahhoz képest. Mert az Ószövetségben legalább visszaadhattad. Ugye, ott annyi volt, hogy
2785# legalább adok-kapok, egy ilyen méltányos legyen. Nem? Beléd rúgnak, te is csak rúgj bele, és ne késeld meg. De
2795# itt, hogy beléd rúgnak és nem adom vissza, milyen alapon? Háhá! Spirituális alapon lehetséges, ez valami olyasmi,
2806# hogy amikor két ember szereti egymást, akkor olyasmit tudnak egymásért és önmagukért is megtenni, ami a
2815# szeretetből jön ki és nem abból, hogy meg akarnak felelni valaminek, mert abból sose jön ki. Az csak önmaguk
2825# súlyos elárulása révén tud – annak a látszata – megjelenni. Ezért tehát az volna a cél, hogy meghalljuk
2834# Jézusnak a lelkiismeretnél mélyebben hangzó szavát, mert az lehet egy olyan kapcsolatnak a kiinduló pontja, vagy
2845# erőforrása, amiből kiindulva aztán az Újszövetségnek az erkölcsi világa élhető. Nem azt mondom, hogy
2854# beteljesíthető, dehogy teljesíthető be! Ki tud úgy, úgy élni? Senki nem tud úgy élni, de hogy az nem lesz az
2864# ember és a másik ember kárára, az lehetséges. Én tényleg, hogy is ezt, a szívem mélyéből olyan mély
2873# részvétet érzek azok, azok a keresztény emberek iránt, akik egy meghitt, vagy legalább a meghittség felé menő
2883# istenkapcsolat nélkül, mélységes, ilyen önbecsülési deficitekkel próbálnak megfelelni Jézus szavának. Ők nap
2893# mint nap egy elviselhetetlen terhet próbálnak hordozni. Szörnyűnek tartom, szörnyűnek, megbetegítőnek. Na, de
2903# most már a jelzőket már most hagyjuk. Na, de most mi az, ami segíthet? Ugye, ez… van egy jelentkező? Mi ez, ami
2913# segíthetne? Hát az segíthetne, hogy a saját belső spirituális magunkat megtaláljuk. Belső spirituális
2922# önmagunkat, hogy azt megtaláljuk, hogy lehessen egy meghitt viszony Istennel. Ugye a meghittségnek alapja az
2932# önmagammal való meghitt viszony. Az Istennel való meghitt viszonynak a föltétele a bennem élő Istennel való
2942# meghitt viszony. Háh, háh! De hogy ha én még kritikátlanul azt gondolom, hogy Isten azt mondja, hogy: te szemét,
2952# te semmirekellő, te bűnös, te vacak, vagy nem t’om mit - hát ilyet nem mond, az túl kedves -, akkor naná, hogy
2962# ettől a, ettől a középpontnak hitt valamitől próbálom távol tartani magam. Mert ez csak tönkretesz engem. A
2972# legtöbb hamburger-kereszténységen felnőtt ember azonban a belsejének ezt a hangját alig-alig-alig hallja. Ha
2982# egyáltalán hallja. Hallja, de mikor néha van egy-egy villanása, hogy a szívének a mélyéről el-el tudnak
2992# hangozni ilyen egyszerű mondatok, hogy hogy „menj, és többet ne tedd, nem ítéllek el”.
3000# Vagy hogy „szeretlek, ma nálad fogok kajálni”. Nálam, de hát én olyan ö… Nálad, nálad, hagyd már
3009# ezt! Akkor pedig jön egy óriási bizonytalanság: ez lenne az Isten? Ez biztos, hogy nem, most csapom be magam, most
3020# áltatom magam, most, most fúú, hát ez… most, most a sátán éppen most csalt lépre. S akkor
3029# vissza-visszazökkenünk egy ilyen önostorozó valamibe, egy ilyen halálig hizlaló hamburger-kereszténységbe. (Na.
3040# Na, itt annyi mindent akarok még mondani. Látjátok, nem-nem sokat poénkodunk ma, szóval nem, nem, na mindegy, ez
3051# egy ilyen alkalom, majd most… Nagy baj az, ha valamit el karok mondani. Nem? Sokkal jobb, ha csak úgy beszélek. Azt
3063# legalább lehet élvezni. Szóval…) Mi az ami segíthetne? Vissza tudunk emlékezni? Ö… kire is? Hát most tényleg
3073# nem jut eszembe, hogy hogy hívják már. Nem a Satir, hanem a másik. Hogy? Alice Miller, köszönöm. Hogy Alice
3084# Miller mit mondott? Azt, hogy szegény szülők, mikor már a gyerekeiket kellene levelniük (nevelniük – szerk.), a
3095# legfontosabb érzékszervük hiányában vannak. Ugye? Tehát éppen mert már elidegenítődtek saját maguktól, mert
3106# azt már kinevelte belőlük a hamburger-nevelés, ugye, Spock doktor azt mondja, hogy tü-dü-dü-dü-rüm. Tehát
3116# éppen a, a belső önazonosságból vannak már kipenderítve. Ezért aztán a nevelésben mire is szorulnak rá?
3126# Nevelési elvek mankójára, mert elidegenedtek már maguktól. Pontosan ez történik velünk a spiritualitásunkra
3137# vonatkozóan is. Ha a saját súlypontunkban tudnánk többé-kevésbé felnőni, akkor ha a pap azt mondja: Testvérek,
3148# személyes istenkapcsolat! Személyes imák, imaélet, ti-ri-dim, akkor tudnád, hogy ez mi! De így nem tudod, mert a
3159# személyes imaéletből az imaéletet még csak érted, de mi az, hogy személyes? Hát azt se tudom, hogy ki vagyok.
3170# Ugye? Mert a felettes én diktatúra alatt rogyadozol. Ugye, egy ilyen hamburger-, ilyen lelkiismeret-dhmmm. Vagyis
3181# éppen az az érzékszervünk, az a súlypontunk hiányzik, ami lehetővé tenné, hogy a saját spirituális
3191# tapasztalataink birtokában egy jó önbecsülésünk legyen, hogy Istent tudjuk szeretni, hogy tudjuk nagyjából, hogy
3202# ő kicsoda. Oké ez? Tehát mire, és itt jön az én dupla-farizeusságom, hogy én évek óta valami ilyesmivel –
3212# Mit is csinálok én veletek? Mindjárt találok egy jó szót. – sokkollak benneteket. Tehát idejövünk,
3222# többé-kevésbé sérülten. Ugye? Hát ez mindig így van, hát ki az, aki egészséges? És akkor kiáll ide egy
3232# ilyen bunkó, és akkor: Személyesség! Hajrá! Hagyd a kötött imát! Tö-dö-rö. Ugye? És akkor ilyen … izé…
3242# pacnivá zsugorodva megyünk el. Ó, hát eddig legalább hittem a Miatyánkban, de hát most már, most már a
3252# Miatyánkot is elvette tőlem, most akkor mit mondjak? Na, talán még az Üdvözlégy, de azt meg nem szeretem annyira.
3263# Hát… Ehh… Jaj, jaj! Tehát hogy amikor elkezdjük ezt a saját spirituális tapasztalat, imaélmény, az ima, és
3274# ti-ri-di, akkor valami olyasmire szólítlak föl benneteket, így a magam módján, amihez a föltételek nem biztos,
3285# hogy adva vannak. Hát mitől lennének adva? Milyen érdekes, erre is pár nappal ezelőtt jöttem rá – az a baj,
3295# hogy mindig egy csomó dologra rájövök. Ez nem volna baj, csak úgy működök, mint egy fiók. Tehát hogy megtelik,
3306# és hogy akkor mindig a végéhez így kiesik. Tehát hogy amit 2 évvel ezelőtt tudtam, azt már nem tudom, és a ez,
3317# na mindegy. Hogyha Jézusnak meg Péternek a kapcsolatát megnézem, akkor Péter az, aki leghamarabb azt mondja: Kinek
3329# tartanak engem az emberek? Kérdezi Jézus Pétertől. Péter azt mondja: Hát, van, aki Illésnek, van, aki Keresztelő
3340# Jánosnak, van, aki egy másik prófétának. És erre: Te Péter, kinek tartasz? Te vagy a messiás, a megváltó,
3350# Krisztus. Ó, ez igen! Tökéletes válasz, Péter gratulálok. Péter nagyon hamar rájön arra, hogy ki Jézus. Nagyon
3361# hamar. Mi az, amire nem jön rá? Hogy ki ő. A hamburger-kereszténységben van egy illúziónk. Azért, mert tudjuk,
3372# hogy mi a hamburger, tudjuk azt is, hogy jól esik-e vagy nem. Hogy mi, hogy mi-mit csinál itt belül? Gőzünk sincs
3383# róla, csak esszük. És nézzétek meg, hogy Jézus beszélget Péterrel, állandóan arról van szó, hogy jaj jól
3393# van, jól van, hát persze, én vagyok a Megváltó, de te ki vagy, Péter? És mindig: „Jaj, Uram, menj el tőlem,
3404# mert bűnös ember vagyok – mondja Péter. Ugye teljes, ilyen hamburger-nyomás alatt van. „Bűnös ember vagyok,
3415# nem, nem vagyok méltó, hogy …” S akkor Jézus azt mondja: Péter! Hát emberhalász leszel. Egész mást lát
3425# benne. Akkor elmondja Péter: „Ha te vagy a Krisztus, a fölkent, a messiás…” Nagyon jól mondod, Péter, de
3435# assz’em rászorulsz arra, hogy én viszont megmondjam, hogy te ki vagy. Te vagy a kőszikla, és rád sok mindent
3446# lehet majd bízni.” Dehogy, Uram! Aztán az utolsó vacsorán: „Uram, az én lábamat meg nem mosod, én már csak
3456# tudom, az én lábam, tehát, ez… „Jaj Péter! Nem tudsz velem közösségben lenni, ha nem mosom meg a lábad.”
3467# Akkor a fejemet, a kezemet is, tö-dö! „Jaj Péter, a kezed, meg a fejed tiszta. Tudod? A lábad kell csak, mert az
3478# piszkos.” Látod? Én el nem árullak téged, én soha ilyet! Hát a többiek lehet, az a piszok Máté is itt van,
3488# attól is bármi kitelik, én nem. „Jaj, Péter! Mielőtt a kakas… megtagadsz.” De itt sincs, látjátok, ez is
3499# jó példa a spirituális síkra. Nincs az, hogy „Péter, ezt mondod te, te aljadék, te…” Nem, azt mondja, ez fog
3509# történni és nincs hozzá semmi, semmi más nincs, csak kakas szól, te megtagadsz, aztán majd beszélünk róla. Na,
3520# aki nevet, annak mást jelent ez a mondat, hogy majd beszélünk róla. Honnan ismerős ez? Na jó, na… Péternek
3531# arról nincs gőze, hogy ő kicsoda, ezért Jézus három évig azt mondja: „Péter, te ez vagy, és ez vagy,
3541# értékes vagy, kőszikla vagy, lehet rád bízni. Kicsit ilyen vagy, olyan vagy, de én elfogadlak téged, tudod, én
3552# szeretlek. El fogsz árulni, de majd megint találkozunk. Szeretsz engem? Igen. Na hát látod, mert szeretsz engem,
3563# ezért te leszel a szikla, na, menjél. Ez a sajátos evangélium-interpretációm. Szóval, nem azzal van a baj a
3573# hamburger-kereszténységben, hogy öt éves kisgyerek ne tudná glédába állva, hogy Jézus Krisztus a világ
3583# megváltója… És Petike, mi az, hogy megváltó? (…) Azt a Teri néni még nem mondta el. Értitek, hát de nem ez
3594# a kunszt, hanem hogy Petike, tudod, hogy te ki vagy? Ez eddig senkinek se volt fontos. Hogy, és értitek… ebben a
3605# mondatban, hogy „Petike, te ki vagy?” a legfontosabb szó az, hogy VAGY. Vagyok? Áh! Hát én Vagyok! Ez. Szóval a
3616# spiritualitás a lét szintjéről, a realitásról, a valóságról beszél, de nagyon szépen. Na most.
3625# Ha megkérdezzük ezt a, az ott, ahol a belső spirituális magunk van, hogy „Na, és TE mit mondasz?” Hagyjuk most
3636# a téves lelkiismeretünk szavát, aminél néha nincs jobb. Azzal főzünk, ami van. Hát ha az van, akkor azt
3646# hallgatjuk. Nem, hát ez olyan, mint a Kossuth rádió volt 40 éve. Hát az volt. Hát akkor azt hallgattuk. Azon
3657# ötletelek már egy ideje, hogy hogyan lehet nagyon jó gyakorlatokat kitalálni arra, hogy valaki – emlékeztek
3668# három évvel ezelőtt, vagy mit tudom én hány éve: csúcsélmény, csúcstapasztalat. Tehát ha te voltál most
3678# januárban síelni, és száguldoztál lefelé, gyönyörűen sütött a nap, szikrázó hó, s mentél lefelé,
3687# krr-sss, és te ott átéltél valamit, na az már döfi. Az lehet, hogy sokkal többet mond el az Istenből, mint a
3698# hamburger-kereszténységből fakadó lelkiismeretnek az összes szövegelése. Lehet, hogy sokkal többet mond el,
3709# sokkal pontosabb, csak erre meg nem merünk odahallgatni, vagy bízni. Hogy tényleg ez, hát azt-azt, na, leejtetted,
3720# ez a mely, mi, mi a síelés, vagy a hó, vagy me…? Kitaláltam például azt, egy nagyon, ezt most szeretném veletek
3731# eljátszatni. Jó, mehet? Nagyon egyszerű lesz. Tartunk most egy húsz perces zazen-t, ezt kéne tényleg, egy kicsit
3742# ülni kéne, de hát mindegy, most csak olyan, kicsit ellazulunk, áhhhh. Hűvös van, pihent vagyok. Na, nem
3752# hülyéskedek, szóval, de azért most kérdezek egyet, jó? De komoly a kérdés. Ne cenzúrázd magad, csak úgy mmmm.
3763# A kérdés így szól: Ha Isten tánc lenne, milyen tánc lenne? Na, van valami? Óóó, óóó, egy okosság, hagyd ezt
3774# most! Remélem, szép dolgok jöttek, ugye. Ha Isten tánc lenne, milyen tánc lenne? Egy, tessék? Mondjad! Tangó. Ez
3785# nagyon érdekes, épp egy múltkori körben is ezt, ezt játszottuk, s ott volt egy ötvenéves nő, s akkor ugye körbe
3796# mentünk, hogy ki mit mond, és az ötvenéves nő ránézett a hatvanéves férjére, és azt mondta: tangó. Ezt
3806# mondta pont. Ha Isten tánc lenne, tangó lenne. Na? Jaj, hagyjuk, hogy mi a legmeghittebb, meg még kinek micsoda.
3817# Látjátok, máris el-elkezdjük, mit csináltok ezzel? (Istenem!) Mindenkinek ilyen, az a legmeghittebb, ne
3827# csináljátok ezt. Halljátok, hogy mit tesztek magatokkal? Máris, kockát gyorsan előrántottátok a zsebetekből,
3838# ugye? Összes szabályokat, mindent, kategóriákat, alá-fölé rendelés, legmeghittebb, legizébb, mindenkinek olyan.
3849# Na, na? Erről beszélek. Hogy mennyire meg vagyunk itt sebződve. Hogy, hogy egyszerűen tangó és kész. Ne, ne
3860# gondolkozz már rajta! Táncolj! (Nem jövök ide még egyszer.) Na, jöjjön akkor a 83 pont. Ti akartátok! Mindennek
3871# van határa. Szóval. Van egy másik út is, amit éppen csak megneveztem, ugye a hamburger-kereszténységnek van ez a
3882# moralizálós vetülete, spiritualitás nélkül. De van egy másik vetülete, ami valahogy annak a keveréke, ami itt
3893# elkezdődött. Ilyen okosságok, életbölcsességnek tűnő ilyen általánosítások, ilyen nagy igazságnak tűnő
3903# lózungok, ilyen brmm-hmm, ez. Ilyen világnézetszerű ideologikus fityfiritty. Ebből összeírtam 83-at, de ez egy
3914# töredéke annak, ami bennetek van – beleértve magamat is. A legkomolyabban szeretnék tőletek kérni valamit. Ez
3925# pedig az, hogy majd most néhányat el szeretnék mondani, de ezt most úgy szeretném majd csinálni, hogy, hogy ilyen
3936# egy kijelentés – fél perc. Tehát ilyen tik-tik-tik-tik-tik-tik. Csak azért, hogy hallj… szóval hogy, hogy
3946# lemenjen, hogy ja ez is az, ja az is az, a nemjóját, én azt hittem, hogy ez így van! Oké? Ezt, ezt szeretném, csak
3958# hogy hangozzanak el, és lenne egy kérésem a legkomolyabban, hogy írjatok nekem ilyeneket. Jó? Annyira kíváncsi
3968# vagyok, hogy nektek mik vannak. Jó, a ti személyes, és ha megtennétek, lehet idehozni. Heteken keresztül
3979# hozhatjátok kis papír – nem kell a nevet odaírni, és nem fogom leosztályozni, meg semmi ilyet nem, hanem csak
3990# adjatok nekem ilyen izéket! Rendben? Ez a, ez a, ez a másik, másik fő csapás, tehát ez a mi ez, ez a
4000# Pizza Hut (pizzahát - VZT), vagy mi. Na de, na. Öt perc van, legalább mondok tízet. Á, már annyit nem
4011# bírok.
4011# 1. A sorscsapásokat Isten méri az emberre. A nehézségeket az Isten adja. (Ez ennek egy verziója.) Ezért a
4023# nehézségeket türelemmel KELL viselni. Ettől a háromtól már rosszul vagyok, pedig ez csak egy.
4033# 2. Önmagunk megvetése kedves Isten előtt. Isten az alázatosnak – de ez az, aki önmagát megveti, meg önmagát
4045# begyalázza, legyalázza – annak irgalmat ad. Mondjátok már nekem, hogy Virginia Satir nem éppen azt mondja, hogy
4057# amikor az ember ilyen engesztelő kommunikációs stílusban: „Jaj, bocsáss meg, mindenért én vagyok a hibás, hogy
4069# olyan hülye vagyok, béna vagyok, ezt is csak én tudtam elrontani! Bárki más jól csinálta volna! Bocsáss meg!”
4081# Vagyis ez a pincsikutya, így hhh-hhh-hhh. És akkor pitizünk: „Hhh-hhh Istenem, hhh-hhh-hhh!” Mi köze ennek a
4093# meghittséghez? Semmi, semmi. Tehát amikor valaki azt gondolja, hogy az önbecsülését hogyha lerakja, jól
4105# megtapossa Isten előtt, hát valaki ezt úgy nevezte: a szadista Isten. Hát az Istennek az tetszett, hogy fogod az
4117# önbecsülésed és ághh, ráköpsz, pfúj, bitang! S akkor ott köpötten, izésen: „Látod Uram, ez, tessék.”
4128# Akkor még egy nem is tudom, akkor ez egy milyen isten? Nem csak szadista, hanem ilyen… (hú de szép!) hányásos,
4140# köpéses, ilyen megalázott, gyűrött, lehányt önismeret, önbecsülés – de tetszik. Hát ez 50 éven
4151# felülieknek van.
4152# 3. Aki igazán hisz, annak nincsenek negatív érzései. Aki rendesen hisz. Hát, abba nem jön harag… hát az meghal
4165# valakid, hát te nem szomorkodsz. Hát most vagy hiszel az örök életben, vagy nem. Aki hisz az örök életben, az
4177# nem sír. Ez, jaj, ez tényleg lehet, hogy valakinek egész abszurd, de másoknak lefagyott a mosoly az arcáról.
4188# Főleg, mert ötször mondták neked két perc alatt valamikor. Na.
4195# 4. A test örömei piszkossá tesznek. Erről nem is akarok szót ejteni.
4203# 5. A pihenés önző dolog. Ez, ez egy olyan sváb hamburger. Hát ettől vagyunk internacionálisak. Minde országban
4215# egy kicsit más az a „meki”
4218# 6. Az igazi keresztény mindig másokkal törődik. Minden figyelme, gyöngédsége, másokra irányul, attól rendes
4230# keresztény.
4231# 7. A nehezebb út az Isten útja. Válaszd mindig a nehezebbet! Abból jól jössz majd ki, jól, jól, hát abból
4242# jól. Jó fáradtan, az biztos. Ezt hányszor hallottam ilyen, ilyen bölcs, reverendás bácsiktól, néniktől!
4254# 8. Vannak olyan súlyos bűnök, amelyeket Isten sosem bocsájt meg. Mindennek van egy határa. Azért, édes fiam,
4266# lányom, azért, ezt… Na, most akkor egy történet, ezzel befejezem.
4273# Még maradt nyolcvan, úgyhogy úgyse ússzátok meg. Amikor a Tatjana Goricseva megtért, megjelent aztán egy könyve,
4285# hogy, hogy, hogy mi is a címe? Istennel beszélni veszélyes. (Istenről beszélni veszélyes /Egyházfórum
4296# könyvek/– forrás: libri) És hát egy ilyen belevaló orosz csajszi volt, tehát amit bűnt el lehetett követni,
4308# azt elkövetett, és akkor élete első gyónása – ezt leírja a saját könyvében magáról – hogy hát elmondta
4320# hogy, hogy ő, hogy nem tudom én, hogy lopott, hogy narkózott, hogyan bandáztak, hogyan vertek meg másokat, hogyan
4332# fosztottak ki embereket, hogyan di-dí-dí, di-ri-dí, di-ri-dí… és akkor, mikor az abortuszaira tért, hogy hát
4344# akkor az az öt-hat, ti-rí, di-rí… akkor a pap a következőt mondta: Lányom, türtőztesse magát! Ott elfogyott a
4356# papnak a cérna. Szóval, Gyökössy Bandi bácsi meg erre csak azt mondta, hogy nagyon sok ember a bűnét visszalopja.
4368# „Ó, bocsáss meg, Istenem!” Ha egyáltalán hallom a spirituális hangot, Isten azt mondja: „Megbocsájtok.”
4380# Mire az illető két nap múlva: „Biztos nem bocsájtott meg az Isten, ezt a bűnt nem lehet, nem, nem, nem!” Ez ez,
4392# hogy van, hogy az Istennek betelik a pohár. Nagyon archaikus, ősi, ősi képzet ez. Na. Nagyon köszönöm a
4403# figyelmeteket.
4408# Akar-e valaki hirdetni?
Lejegyezte: Vinkó Zoltán Tamás