A terápiás csoportok segítő hatásai 15.

2010.03.30.

Megosztom
Elküldöm
Isten hozott benneteket, nagyon köszöntök mindenkit! Elnézést, hogy nem tudtam elég pontosan ideérni.

0010# Jó étvágyat, aki még eszik... hát, az jó dolog! Próbálok átállni. 3kor beültem a szobámba gyóntatni, és most jöttem onnan ki.
0020# Az is egy jó dolog, egy olyan 5 óra gyóntatás. Az jól megdolgoztatja az embert. És tudjátok, az a legmókásabb...
0030# Most, ahogy körbenézek rajtatok, van egy jó érzésem (egyébként is szokott), hogy bennem olyan esetlegesen
0040# volt a mai nap, mert ha nem felejtettem volna el múlt kedden, akkor kihirdettem volna, hogy ma ne találkozzunk.
0050# Merthogy én 5 órát fogok gyóntatni délután, és öt óra gyóntatás után inkább szeretnék egy kicsit mást. Kb. 200-an
0060# kimentetek már, amikor eszembe jutott, hogy ezt akartam hirdetni. Mindenesetre most, hogy itt látlak benneteket, nagyon örülök. Ti jó, hogy
0070# itt vagytok. Magamról nem vagyok így meggyőződve. De ti jó, hogy itt vagytok. És mindenesetre érdekes, hogy
0080# volt bennem egy sztereotípia, előítélet vagy nem tudom, mi, hogy nagyhéten ugyan minek találkozzunk, úgyse jöttök. De most kiderült, hogy
0090# ez nem így van. Tessék? Jövő héten leszünk. Hát akkor kipihenve, meg minden! Hát azzzz… Hhaa!
0100# Izmosan, barnán – hát hogyne? Ott tartunk, hogy belekezdtünk az 5. pontba.
0110# Amit szép magyar szavakkal így illethetünk, hogy „interperszonális tanulás”.
0120# Szocializáló technikák fejlődése. Magyarul meg, hogy normálisabbak vagyunk az emberi kapcsolatainkban. Hogy egy kicsit tudunk tájékozódni, nem
0130# vagyunk annyira elveszettek, képesek vagyunk… Van egy szereprepertoárunk, hogy mit lehet kezdeni egyes helyzetekben, jobban érzékeljük magunkat,
0140# a másikat. Itt a szakirodalom nagyon egyszerűen fogalmaz. Azt mondja, hogy két dolog egymásutániságára
0150# van szükség ahhoz, hogy az emberi kapcsolatainkban mibennünk valami olyan változás tudjon történni, ami aztán
0160# evidens módon kihat az emberi kapcsolatainkra. Ez pedig az, hogy először is kell egy, a múlt élményeit és tapasztalatait fölülíró/fölülmúló tapasztalás
0170# vagy élmény, majd pedig az élménynek valamiképpen az értelmezésére, megértésére, földolgozására is rá kell találnunk.
0180# Önmagában az élmény NEM ELÉG. Van, akinek elég; van, amikor elég; de itt azt mondjuk,
0190# hogy önmagában az élmény nagyon tünékeny tud lenni, még a legerőteljesebb élmény is.
0200# Mondok két egyszerű példát. Az egyik a megtérés lélektanával van kapcsolatban
0210# (5 éve beszéltünk erről) amikor kiderült,
0220# hogy a még oly megrázó megtérés-élményt átélő emberek is, ha azzal az élménnyel nem kezdenek valamit,
0230# az nem kezd aztán beépülni az életükbe, annak a jelentését nem találják meg, annak az összefüggését az addigi életükkel
0240# nem tudják kidolgozni; még a HIHETETLEN ERŐTELJES, VALÓDI, igazi, lenyűgöző spirituális élmények is nagyobb százalékban emlékké
0250# válnak, és nem gyakorolnak valódi életre szóló hatást! Ez furcsa lehet, mert talán
0260# sokan arra gondolnak, hogy „lenne nekem egy olyan LENYŰGÖZŐ, olyan … hmmmmm.. .a tíz ujjamat megnyalnám…
0270# ha olyan lenne, akkor bezzeg!” – csak mondom nektek, hogy nincs „akkor bezzeg”. Nem. Tehát a leglenyűgözőbb
0280# élményeknek is a nagyobb része egyszerűen emlékké válik. No nem mondom, hogy az nem hat egy kicsit így-úgy, de … de-de,
0290# de-de. Tehát az első: kell az érzelmileg fontos tapasztalás, amely fölülírja az addigi tapasztalásainkat és az abban átélt érzéseinket,
0300# de annak az értelmezése és a meglátása, integrálása is ugyanolyan fontos, sőt – a hosszú távúság miatt még fontosabb.
0310# Ez nagyon fontos. A második példa: Képzeljünk el valakit,
0320# aki önbecsülési nehézségekkel küzd, tehát (körbenézünk, és akkor látjuk egymást), tehát ez annyira nem kell, hogy megdolgoztassa a fantáziánkat.
0330# Ott erőlködjünk, ahol muszáj, de itt egyszerűen csak lazán vessük tekintetünket a szomszédunkra…
0340# De tényleg megcsináltátok, ez tök jó. 🙂 Rosszat mondtam. Inkább: emlékezzetek reggel arra, ahogy a tükörbe néztetek,
0350# ez már egy kicsit korrektebb, és visszagondolhattok arra, hogy az lehetetlen,
0360# LEHETETLEN, hogy már ne lett volna idáig egy-egy olyan emberi kapcsolatotok, vagy egy-egy emberi kapcsolatban
0370# olyan tapasztalásotok, élményetek, ami messzemenően élmény-, érzelmi szinten fölülmúlta azt, hogy „kicsi vagyok, hülye vagyok, inci-finci
0380# vagyok, béna Béla vagyok, türürü”. Hát hogyne lett volna mindannyiunknak (nézzetek csak egymásra! Ott ott!). Hát olyan ember ül mellettetek, aki
0390# átélte már azt, hogy „háttt kicsi vagyok?!?? Dehogy is! Nagyszerű vagyok! Szerethető vagyok! Értékes vagyok! Szép vagyok!” Vagy legalábbis
0400# őneki tetszem. Vagy legalábbis azt mondja. Na jó, ezt a sort ne. 🙂 Hogyne volna
0410# ilyen élményünk! Most az a kérdésem: miközben mindannyiunknak volt életünkben legalább egy (vagy 2-3 tuti) ilyen élményünk,
0420# hogy az gyökeresen és alapvetően megváltoztatta az életünket. Tűrürűrürűrürű!
0430# De annak a komoly beépítése a személyiségünkbe: ez nem történt meg! Élmény volt, …, nem történt meg! Erre mondta (3. történet, 5 óra
0440# gyóntatás után – na van anyag persze, tehát lehet miből válogatni 🙂 ), hogy
0450# mit tudom én, már elfelejtettem régen, hát hulla fáradt vagyok, na! Tényleg elfelejtettem.
0460# Arról beszélünk, hogy egy csoport remek lehetőséget
0470# és teret ad arra, hogy az addig meglévő helyzeteinkhez képest egy helyzetben (kapcsolatban), többekkel (vagy egyvalakivel),
0480# egész konkrétan valamilyen más magatartásformához nyúljunk, kipróbáljuk magunkat. Hogy ezt
0490# lehet talán másképp is, mint ahogy eddig tettük. S ha ez egy nagyon erős érzelmi tapasztalással kapcsolódik össze,
0500# majd pedig ennek a feldolgozása, értelmezése, jelentése, a kapcsolatbeli továbbvitele meg tud történni – na ez az, ami a személyiséget úgy alakítja,
0510# hogy az aztán az összes többi kapcsolatunkra nézve is már ott van, elérhető, kézzelfogható. Attól kezdve én az tudom már másképp is csinálni.
0520# Ez a zseniális. Attól kezdve: kiveszem a zsebemből, és azt mondom neked, hogy NEM! Vagy azt mondom, hogy MA KEDDEN NEM LESZ ELŐADÁS!
0530# És meg is csinálom! Szóval az akkor már beépült és gyakorolható. S az első csoport az az volt, mikor egy erős negatív érzelmet
0540# élek át – sokszor olyan érzést vagy érzelmet engedek meg magamnak, hogy az egyáltalán átjárhasson engem,
0550# amivel kapcsolatban egyébként nem is adtam engedélyt addig, hogy én olyan lehetek – akkor még ütősebb. Mikor egyszer csak jön a féltékenység, és
0560# nem 125-ödször azt mondom valahol itt legbelül, hogy „én nem vagyok féltékeny”, hanem „a nemjóját, féltékeny vagyok!”. És utána ezt a
0570# féltékenységemet még ki is fejezem, vagy az irigységemet kifejezem, vagy a nem tudom én mit kifejezem, és utána rájövök, azt tapasztalom, hogy nem
0580# is dőlt össze a világ – ez nagyon meglepő! A csoporttagok ülnek, a plafon is maradt. Csoporttagok néznek, én is... Veszik a levegőt.
0590# Emlékeztek, mit mondott az öreg jezsuita? Mi a hosszú élet titka? Nem szabad elfelejteni levegőt venni! 🙂 Ezt
0600# most gyorsan átadom. Hogyha ezen múlott volna, akkor ezt tudjátok. És amikor kiderül, hogy nem dőlt össze a világ, akkor egy mélyebb
0610# találkozásom van a VALÓSÁGGAL. Hiszen addig egy irreális félelem és az addigi begyakorolt magatartásmódok kapcsolati dolgai határoztak
0620# meg minket. És ez a mélyebb találkozás a valósággal hozza aztán a változást. Vagy: azért, mert rájövök,
0630# hogy teljesen felesleges volt beszólni valakinek (most mit kellet ezen pattogni, miért vesztettem már el megint a fejem, hogy aztán
0640# arra ragadtattam magam, hogy... mert ezt így szoktam csinálni. Nem értem, hogy ezt miért kellett így csinálni). Vagy pedig rájövök, hogy „De jó volt,
0650# hogy ki tudtam fejezni az indulatomat! És a másik még meg is értette!” Mondok egy klasszikus példát.
0660# (Mindjárt megyünk-megyünk-megyünk tovább. Annyi mondanivalóm van. Mikor kezdem már el?) Olyanok (közületek), akik
0670# nehezen tartanak határokat. Nehezen véditek meg magatokat, könnyen „begyalogolnak”.
0680# Túlságosan is elvárásoknak akartok megfelelni. Túlságosan is fontos nektek az, hogy a környezet hogyan tekint rátok, és jó embernek tart-e
0690# benneteket, vagy nem. Vagyunk itt egy páran, nem? Nézzetek egymásra, és... Na! Most akkor a szokásos gyakorlat; ezt elintézzük.
0700# Ilyen embereknél egész AHA-élmény szintű tud lenni, hogy egyszer valakinek azt mondtam, hogy NEM! Nem érek rá! Nekem most
0710# más, fontosabb dolgom van! És egyszer csak az AHA-élmény nem csak abból szokott ilyenkor következni, hogy én
0720# megengedtem valamit. Ez kifejezésre is jutott. Jé, nem dőlt össze a világ. Hanem a legizgalmasabb az szokott lenni... Olyanoknál, akik a
0730# határaikat nem tartják jól, és nem fejezik ki elégségesen a szükségleteiket, mert túlságosan a megfelelés meg az elvárás meg a többi, hogy a
0740# környezetük ezt elkezdi értékelni. A csoportnak ebben áll az óriási ereje, hogy aztán nem megyek haza, egyedül maradva, és azt mondva, hogy
0750# „ú, na. Ezt majd meg kell gyónnom. Úha. Na. Ez biztos bűn volt. Vagy félig bűn volt. Akkor húztam egy strigulát.” Nem.
0760# Hanem ott maradunk abban a körben, s a másik azt mondja: „de jó volt téged végre ilyennek látni!”. S elkezdünk kapni ilyen visszajelzéseket: „Te végre
0770# kiálltál magadért! Hát ilyennek még nem láttunk!” - s a környezet elkezd ujjongani valamin, amin ha te ott magadba vagy, krhjszzs, csinálsz belőle
0780# bűnt magadnak. És amikor meggyónod, akkor azt mondod, hogy „sértő voltam”. Hát erre a pap nem fog tiltakozni. Ha sértő voltál, sértő voltál. Nem
0790# fogja azt mondani, hogy NEM! Vagy: „szerintem ez nem bűn”. Szép lassan átgyúrod, átalakítod. S miközben életedben először tartottál egy határt,
0800# tisztességesen kiálltál magadért, ebből szép lassan tud egy bűn lenni, a pap által megerősítést nyer (na persze a pap nem bűnös – már ebben).
0810# Hát azt mondtad, hogy sértő voltál – hát ezzel mit kezdjek? Hát nyilván akkor így volt. Tehát ez, a visszacsatolással együtt történhet a helyzetnek
0820# egy másfajta megértése, meglátása. Na ez a csoportnak egy óriási előnye. Egyedül hiába gyúrod-gyömöszölöd. Visszatérsz a régi
0830# kerékvágásba. És életed nagy gesztusait lesöpröd az asztalról. Miközben ott a kincs; otthagyod, mintha nem is lenne.
0840# Arról nem is beszélve, hogy próbálunk kidolgozni egy új magatartásmódot egy emberi kapcsolatban – miért sikerülne elsőre pöpecül?
0850# Hát mitől találnánk meg elsőre pont a legoptimálisabb szavakat?! Hát nem találjuk meg! Kicsit túllövünk a célon, kicsit alámegyünk.
0860# Hát egy tanulási folyamatról van szó! Szabad néha egy kicsit túlzónak lenni, és aztán majd beáll egy jó irányba.
0870# Ez volt az „egy”. A „második”:
0880# amikor egy nagyon erős pozitív érzelmet élünk át. Emlékeztek a példáimra? Ugye? Na ajánlom, hogy emlékezzetek!
0890# Amikor egyszer csak képes vagyok egy körben kimondani azt (nekem ez volt a nagy példám), hogy tudod, igazából azon gondolkodtam,
0900# hogy mi lett volna, ha te, aki vezeted ezt a csoportot, te lettél volna az apám. És ezt megengedem magamnak, hogy ennek az összes
0910# érzése ment éppen bennem. Vagy: az a mondat, amit egy másik férfi mondott nekem, emlékeztek: Feri, ha nő lennél, beléd szeretnék.
0920# Ez egy pozitív tartalomnak a kifejezése! Ejha! De nagy dolog, hogy ő ezt megengedte magának!
0930# Igazán becsületre méltó! És hogy ezt megengedte magának, akkor ez már tudatosult, kézbe vehető, fogható, türürüm, türürüm!
0940# Miért érdekes mind a kettő?
0950# Azért, mert... Hmmm. Mondok egy példát. Játszottunk egy játékot. Egy mesét játszottunk el,
0960# jó brutális mesét (minden mese általában brutális, még a királykisasszonyos meséknek is szokott lenni azért egy belevaló része.
0970# Emlékszem, ahogy „A vakond nadrágja” c. XX. századi opuszt dramatizáltuk,
0980# (tényleg így volt! És most azt mondjátok, hogy „a vakond nadrágja”,
0990# de a címadó szerzeményt jelenítettük meg), ahogy a vakond vagy irigyli, vagy
1000# elvágyakozza, tudjátok, a pántos, sok zsebes gatyát, és ha ti azt gondoljátok, hogy ebben a mesében nincs agresszió, nagyon tévedtek.
1010# Mert az állatok egymásnak estek egyébként, per tangentem, a mese sodrából egy kicsit kilépve.
1020# Ment a nagy bunyó néhány állat között. Tudom is, hogy min ment a bunyó: azon, hogy az elkészült vásznat a hangyák viszik-e
1030# tovább, vagy más állatok? És miután nagyon fontos, hogy amikor egy mesét dramatizálunk, és játsszuk, akkor szigorúan tilos,
1040# hogy valaki föltegye a kezét és azt mondja: „Állj, állj, állj! Nem így volt a mesében!” - Ilyen nincsen. Kiderült, hogy mindenkinek volt egy elképzelése a
1050# meséről a fejében, hogy a vakond nadrágjához való szövetet hogyan kell tovább vinni szabásra a rákhoz... Ismerjük, ugye, a történetet.
1060# De mindenkinek más volt a fejében; voltak hangyák köztünk. Ott volt a gólya is. Hát az se röpült el rögtön.
1070# Az is kísérte végig az eseményeket. Na. És ezért elkezdtünk verekedni. Véget ért a történet.
1080# Nekem pl. asszem megrepedt a bordám. 🙂 És a … Csak úgy. Meg se...
1090# Hát most mondom, milyen jó egy csoportba járni. Csak azért mondom, hogy ez még több élményt adjon nektek.
1100# Tényleg, itt bööőőőőőeee. Azt mondja a csoportvezető egymás után azoknak, akik ott
1110# jó nagyot bunyóztak, (emlékszem, azért is jó dühös voltam, mert aznap vettem tisztán föl a gatyámat – na, azt meg lehetett volna nézni utána),
1120# azt mondja a csoportvezető, hogy „nagyon nagy öröm volt látni az agressziónak ezt a GYÖNYŐRŰ megjelenéséthhh!
1130# Akkor kicsit úgy ültünk. Én pl. akkor már pap voltam. Úgy magam sem gondoltam, hogy „A vakond nadrágja” című meséből egy ilyen horrorisztikus
1140# történetet lehet kanyarítani. Tehát így jött ki nekünk! S akkor ezt mondja a csoportvezető (ez egy életre szóló valami nekem), hogy tudjátok,
1150# az tud az agresszióval bánni, aki azt meg tudja magának engedni, nemcsak a fejében, hanem a testében is tudja, mit jelent az agresszió,
1160# és utána azt kézbe tudja venni. Idézte Ghandit. „Az az ember vállalkozzon erőszakmentességre,
1170# aki képes az erőszakra.” Hogy ne áltassuk itt magunkat: te csak gyáva vagy.
1180# Hmm? Ez nem esik jól, ugye? Azért nem magamnak mondom.
1190# Szóval nagyon sokszor kegyességnek meg jámborságnak meg mindennek mondjuk azt, hogy valójában
1200# az agresszióval nem tudunk hatékonyan bánni. Ezt példának akartam hozni,
1210# hogy amikor valaki valamit egy csoportban át tud élni (nyilván a csoport keretei között, biztonságos közegben, ahol nem történik bordarepedés...),
1220# akkor képes benne kidolgozódni valami, amivel aztán tud bánni.
1230# Sokan vagyunk itt férfiak. Jópáran! Milyen óriási jelentősége van annak,
1240# amit egy kedves ismerősöm megfogalmazott, hogy a férfi gimnáziumoknak van egy óriási előnye. Ez pedig
1250# az, hogy sokkal szabadabban lehet verekedni. Tehát úgy adja magát.
1260# Ez a férfiaknak azért fontos, mert miközben egymást gyepáljuk gyerekként (aztán kicsit nagyobbként), kidolgozódik bennünk egy férfierő.
1270# Bizonyos férfierők, amelyek elsősorban a férfivilág felé fontosak egy férfinak, nem dolgozódhatnak csak ki úgy, hogy
1280# elgondolom, hogy mi lenne, hogyha odamennék hozzád, és azt mondanám: „Ejnye-bejnye!” Így a férfierő nem dolgozódik ki!
1290# Az úgy dolgozódik ki, hogy haa-hhh-aaa-hhhhhha, így veszem a levegőt, és közben érzem, hogy szúr a tüdőm, és kétszáz fokos vagyok, 230 a pulzusom,
1300# és a vérnyomásomat nem szívesen méretném meg. Az aközben dolgozódik ki. És amikor lemegy a vérnyomásom, az adrenalin, a pulzus és minden, és
1310# már nem kapkodom a levegőt, akkor bennem történt valami, és azzal lehet bánni. Ezért lehet a csoportban, amikor valami érzést vagy érzelmet (főleg,
1320# ha abban az egész testem részt vesz), át tudok élni, és megvannak a csoportszabályok, közeg, minden; ennek a személyiséget NAGYON bővítő hatása.
1330# De nagy dolog az! Vannak, akik egy csoportban táncolnak 10-20 év után először.
1340# Nnna! Egy csoportban üvöltenek 10-20-50 év után először. Emlékszem, ezt néhány évvel ezelőtt mondtam nektek.
1350# Férfitestvéreim! Mikor üvöltöttetek jóízűen utoljára? Hát ezt legalább minden évben, terápiás célzattal kellene! Hát
1360# nem fél hangerővel a feleségemnek a haját kell leüvölteni! Hhhh! Kimenni az erdőbe! Ott a vaddisznócsorda! Hadd szóljon!!!
1370# Harmadik pont. Erről nem volt még szó.
1380# Hasonlít a dinamikája az első kettőhöz. Egy erős érzelem (ez lehet + is és – is), amely
1390# ott a csoportban valakivel való kapcsolatomban jelenik meg! Ugye, eddig pl. olyasmiről beszéltünk, hogy én
1400# sosem fejeztem ki a haragomat az apukám iránt, vagy a szeretetemet a testvérem iránt, vagy a hálámat a valaki iránt, de
1410# ott azt megélem a csoport segítségével. Itt azonban a harmadik körbe tartozik minden olyan tapasztalásom, amikor valamelyik
1420# másik csoportTAG vagy a csoportVEZETŐK által keltődik bennem valami erős indulat, és én azt megengedem
1430# magamnak. Mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy az valóban a személyiségemet, a kapcsolati énemet tudja fejleszteni;
1440# a társas énemet, a kapcsolati kompetenciáimat, hogy annak a kifejezése vagy kimondása, miközben erős érzelmeket, érzéseket
1450# élek át, kockázattal járjon! Na, ha ezt megmondom a csoportvezetőnek, akkor biztos, hogy nekem már annyi lesz ebben a csoportban!
1460# Plö. Vagy: eddig tulajdonképpen olyan jó volt átélni, hogy itt mindenki mindenkit szeret. Ugye, ez minden csoport elején szokott lenni.
1470# Hát hacsak nem vagyunk nagyon zűrösek. Mert akkor már az elején se bírunk mindenkit szeretné. Azért az már mégiscsak...
1475# De azért úgy általában szokott bennünk lenni egy olyan természetes
1480# jó érzés, hogy az elején úgy legalább próbálunk úgy mindenkit szeretni. És akkor először úgy valaki valakinek úgy odamond egyet! És olyan még
1490# nem volt... Úúúúh! Mi lesz ezután! Tehát kockázattal jár. Mi történik? Itt megint egy fokozott valóság-észlelés történhet.
1500# Sose felejtem el, egyszer csináltunk egy projektet (szép magyar kifejezés, ugye? „csinálni egy projektet!”). Ez aztán döfi!
1510# Szóval; ilyen kulturális kalamajkába keveredtünk.
1520# De nem terveztük, hanem már VITELEZTÜK KIFELÉ! 🙂 Szóval benne voltunk valamiben nyakig.
1530# (Na, ez egy tisztességes magyar mondat.) Kimentünk Németországba egy nemzetközi szupervizorhoz.
1540# 🙂 Hát most ezen mi olyan nevetséges!?! Hogy olyan messzi mentünk? Ja, a szupervizor!
1550# Igazatok van. (Megbotlás-zaj)
1560# Erről eszembe jut (nem az, hogy alacsonyan szállnak a kólák, hanem … tényleg, ez a szupervizor).
1570# Tehát elmentünk szakmai segítséget kérni Németországba.
1580# Az Óperencián túlra – igen, tehát az Ensz folyón túlra. Onnan van az Óperencia. Sokan tudták, örülök neki, jó.
1590# Hát, már csak hogy barátot barátjáról... Tehát, hogy jó társaságban vagyok. Na. Szóval,
1600# a szupervizor, amikor beszámoltunk arról, hogy így csináljuk, meg úgy csináljuk, és vállt vállnak vetve, és nagyon együtt vagyunk, és együtt imádkozunk,
1610# és nagyon nyomjuk, és... Ezt végighallgatta, majd azt kérdezte: Vesztetek már össze úgy jól emberesen?
1620# Ez izgatta őt! Ameddig nem vesztetek össze, addig ez gyerekjáték! Tehát szinte óvoda. Majd mikor jól összevesztetek!
1630# És azt földolgoztátok, túl vagytok rajta és még mindig együtt vagytok, na, az már valami! Ezt kérdezte.
1640# Tehát ott vagyunk a csoportban, ahol nem adjuk föl, ha valami ilyesmi történt, hanem hihetetlen nagy lehetőség a fejlődésre! Nagyon nagy!
1650# Már csak azért is, mert eddig a konfliktusainkat valahogy jól ELINTÉZTÜK. Nem elrendeztük; elintéztük.
1660# Tehát vagy örökre megharagudtam, vagy besértődtem, vagy attól kezdve te mondhatsz nekem akármit, vagy elkezdem igazolni, hogy miért voltál
1670# mindig is antipatikus. Tulajdonképpen már ez ELŐTT is lehetett rajtad látni. Hogy egyik szemed se áll jól. A fogaidról nem is beszélve!
1680# Szóval tulajdonképpen... elkezdünk szövetségeseket gyűjteni magunk köré, és azokkal jól kibeszéljük ebédszünetben, hogy ugye, azért
1690# te is érzed, hogy egész jó lenne a csoport, de mindig bekerül egy-két rohadt alma... Na. Tudjuk,
1700# hihetetlenül (finom szóval) archaikusan megoldani azt, amikor egy konfrontáció vagy konfliktus
1710# (hogy szép magyar kifejezéseket használjak) után próbálunk tájékozódni a kapcsolatainkban. Mi történik ilyenkor? Fokozottabb valóság-észlelés,
1720# rájövünk, hogy mit volt érdemes (és mit nem) itt tenni, jól tettük vagy nem jól tettük, és továbbra is
1730# egy ellenőrzött közegben kapcsolatban tudunk lenni azzal, akivel a konfliktusunk kialakult. És rájövünk, hogy meg lehet oldani ezeket a helyzeteket.
1740# És emiatt a kapcsolataink elmélyülnek. Sokszor az intimitásnak nem az a nagy ellensége, hogy nem simogatjuk egymást, hanem, hogy
1750# nem merünk egymással ütközni! Minél több mindent tartok magamban, csak hogy
1760# valami szép legyen köztünk, az annál kevésbé lesz szép. Viszont annál fölszínesebb és udvariasabb lesz.
1770# Emlékszem egy példámra: egy szervezett úttal elmentem a Szentföldre. Egy busznyi ember volt ott, köztük
1780# egy fiatal házaspár. Egy alkalommal velük ültem le egy asztalhoz. És úgy beszélgettek egymással, mint ahogy egy
1790# első találkozáskor sem szoktam így beszélgetni senkivel. Ültek, nagyon illedelmesek voltak, és kb. így beszélgettek:
1800# „Drágám, sót? Bors? Nem köszönöm, kedves!” Tehát így. Úúúú!
1810# Először a hideg kezdett el a hátamon futkosni. Tehát olyan udvariasak voltak egymással... szerintem a magyar
1820# egészségügybe kéne őket elküldeni. Tartsanak ott továbbképzéseket. Nekem egészen ijesztő volt. Egészen.
1830# Most nem is mondom el, hogy mi mindenre gondoltam ezután. 🙂 Na látjátok, az lenne érdekes, hogy ti mire gondoltatok?
1840# 🙂 Na, adjam a mikrofont? A gyerekeknél szoktam ezt, hogy igen, egy válasz, kettő, három... Egy-két választ
1850# szívesen meghallgatnék. Hogy mit néztek ki belőlem. Látjátok, ez a szociális tanulásomnak egy fontos lépése lehetne. Te mire gondoltál?
1860# Megtartod magadnak.Jó. Hát erről beszélek már 30 perce, hogy kockázatot vállalunk egy csoportban, ami erős érzelmekkel jár. Nehéz helyzet,
1870# és utána fejlődünk. De te nem. Nem. Hát jó. 🙂 Nnna.
1880# Itt kérek törlést az elmúlt két percre. Meg mertem veled engedni ezt.
1890# Szóval, tehát nem mondom el,
1900# hogy mire gondoltam, hiszen hát mégis a SZENTFÖLDÖN voltam, viszont eszembe jutott néhány dolog, ami példa értékű lehet.
1910# Már nem példás, hanem „példának jó”. Mekkora lepke! Most hallottam,
1920# hogy néhány milliárd évvel ezelőtt a Földön több, mint kétszer annyi oxigén volt, mint ma. Tudtátok ezt? Ezért voltak 1m-es szitakötők.
1930# Te tudtad. Gondoltad. GONDOLTAD! Látjátok, vannak köztünk
1940# zsenik, akik gondolnak, gondolnak, és elképzelnek egy 1m-es szitakötőt az oxigéndús...
1950# (...egy hallgató: nekem a szitakötő a kedvenc állatom) – Az jön be neked? (...meg a tigris.) A szitakötő meg a tigris. 🙂 Ez jó.
1960# Tehát ez olyan, mint a lódarázs, nem? Ismeritek a viccet, el nem mondom (a lódarázsról). 🙂
1970# De ugye ismeritek? Olyan jó régi vicc. Akkor csak a poént mondom el. (Hát tényleg,
1980# sokkal fontosabb dolgunk van, minthogy egy egész viccre itt eltöltsem az időt. Elmondom, csak az elejét, akkor abból a poént
1990# kitaláljátok. Tehát az állatok bemutatkoznak, és mindegyik elmondja, hogy ki volt az apukája meg az anyukája. És akkor: „Lódarázs vagyok.”
2000# „Na elmész te a ...” 🙂 Szóval, rám ilyen
2010# hatással vannak a bűneitek. De ezt már máskor is megfigyeltem egyébként, ez jó – most nyomom ki magamtól. Ó.
2020# Állj meg! Csak annyit, hogy rólam szól vagy rólad szól? Rólad. Jó. Ez nagyon fontos, látjátok, így lehet tisztázni egy helyzetet. Hát most
2030# kimegy, és magamra veszem? Hát... És pont a lódarázsnál ment ki, tehát ez eléggé... Mit vett erről magára, én azt nem tudom.
2040# 🙂 A harmadiknál eszembe jut az...
2050# Éppen itt ültök néhányan olyanok, akik velem együtt átéltétek azt, amiről nem is tudtátok, hogy velem együtt éltek át. Mert az nekem volt nagy szám, nektek pedig
2060# lehet, hogy nem. Ez pedig az, amikor életemben először egy csoportban megengedtem magamnak, hogy azt mondjam: Néha eljutok addig a gondolatig, hogy nincs is Isten.
2070# És emlékszem, hogy ezt a gondolatot a papszentelésem után sok-sok éven keresztül (bármikor merült fel bennem) sosem adtam ki
2080# magamból. Hát mégiscsak... És eljött egy szent pillanat, egy Szentlélek által ihletett
2090# pillanat; 🙂 - és akkor emlékszem, hogy mondtam, hogy „hát igen, ez eszembe szokott jutni”. Ennek a csoportban elmondott
2100# gondolatomnak aztán nagyon érdekes története lett bennem. Mert amikor életemben először kimondtam azt, hogy eddig a gondolatig bizony
2110# időnként el tudok jutni! Hogy miután ezt kimondtam, sokkal mélyebben kezdem el foglalkozni azzal, hogy „jó, Feri, eddig a gondolatig, úgy látszik el lehet
2120# jutni, ha te eljutottál. Akkor most nézd meg, hogy mi az, ami téged meggyőz arról, hogy van Isten!” - ez egy nagyon izgalmas
2130# kérdés volt a számomra. Hogy ezt dolgozzam ki magamból. És azzal, hogy ezt a csoportban meg tudtam osztani, és nem vették le a fejem,
2140# és utána még hozzám jöttek áldozni, tehát úgy tűnik, hogy nem lett belőle nagy baj, ennek
2150# az lett a következménye, hogy sokkal mélyebben tudtam megalapozni azt, hogy amikor ez a gondolat eszembe jut, akkor mi az, ami engem
2160# megerősít? Mert addig, amíg ez a gondolat eszembe jutott, nem erősítettem meg magam soha egyetlen mélyről jövő valamivel. Hanem amikor már:
2170# „á, hát ez egy hülyeség, hát mit izélek ezzel…” Vagy: ááá, na, ez valahogy így működik. Pont úgy, mint a Vakond nadrágjánál,
2180# aztán amit Ghandi mondott. Na ezt most jól… Hűűű, milyen papírok, te jó ég! PÉ-CÉ-Á! Fffűűű, ez nagyon matematika!
2190# Elnézést. Nem kaptam engedélyt rá…
2200# Akkor ez lett volna az a három nagy csoport: negatív érzelem (de annak egy folyamata), pozitív érzelem (de annak egy összefüggése, folyamata),
2210# és a csoportban, valamely csoporttaggal vagy a csoportvezetőkkel szemben (de annak egy folyamata és rendszere), ami a
2220# személyiségünknek azt a részét nagyszerűen fejleszti, hogy képesek legyünk a kapcsolati repertoárunkat bővíteni és azt úgy felülmúlni, ahogyan azt
2230# addig nem tudtuk. Maradok az irodalomnál: említettük, hogy egyrészt
2240# érzelmileg átütő élményre van szükség, akár a kockáztatásra, a félelmen való átverekedésre stb.,
2250# de utána szükség van egy értelmezésre! Ez nagyon fontos. A kettő együtt. Négyféle belátásra juthatunk
2260# egy csoportban. Nagyon egyszerűen. (Kezd melegem lenni. Ti hogy vagytok? Nem fáztok.)
2270# Négyféle belátás a csoportban:
2280# 1. Pontosabb kép az interperszonális beállítottságunkról. Tehát a kapcsolati beállítódásunkról,
2290# magyar szóval attitűdjeinkről, pozícióinkról, helyzetünkről, kapcsolódásunkról egy
2300# objektívebb, mélyebb belátás. Mondok rögtön példát. Terápiára jártam. Egy alkalom
2310# végén azt kérdezi a terapeuta: hogy foglalnád össze ezt vagy azt? Nagyon jó volt,
2320# de tudod, itt, amikor beszéltél tíz percet egy témáról, azt azért untam. Mondtam nagy bátran.
2330# Erre nagyon meglepődött. De nem azon, hogy kifejeztem azt, hogy untam azt a tíz percet, hanem azt mondta: Te Feri!
2340# Miért nem fejeztél ki ebből semmit sem? Az arcodon nem lehetett látni.
2350# Ez nekem is szöget ütött... „Mert úgy figyeltem, figyeltem, amit mondasz...” Na de hát Feri! Tíz percig ment ez a rész.
2360# Hát szólhattál volna a harmadiknál, hogy ez sok, unod. Ezt miért mondod? Te tíz percig figyeltél! Én azt tudom neked mondani, hogy a te arcodról
2370# nem derült ki, hogy te tíz perce unod, amit mondok. Hát ez... Na EZ az interperszonális tanulási helyzet!
2380# Ehhez két ember kell. Ezt akármit csinálsz, egyedül nem lehet, ha csak ülsz, és... Vannak kedves pap barátaim. Amikor előkerül az önismeret, akkor
2390# kihúzzák magukat, és azt mondják: ó, hát olvasunk mi lélektani könyveket, és nagyon sokat forgatjuk... Hát, forgathatod, barátom! 🙂
2400# Az nagyon jó! Csak mire... Valamire jó, én nem mondom, itt a fejedben megfontolásaid így lesznek. Na de
2410# egy ilyen mondat! Akkor ezt így elraktam. A nemjóját! Ilyen pofonegyszerű! Kaptam egy végtelenül egyszerű mondatot.
2420# Miért nem látszik az arcomon? Miért nem fejezem ki, hogy grrrrrrrr. Eltelt aztán egy csomó év, és ezt a mondatot még egyszer
2430# megkaptam. Hahh! Akkor már nem mondom, hogy váratlanul ért – inkább elszomorodtam. Ejhajj.
2440# Tehát magam számára is világos lett valami, hogy
2450# van egy beállítódásom, amivel biztosítani akarlak, hogy fontos vagy nekem, vagy: értékellek, hallgatlak, figyelek.
2460# Miközben a másik része egyáltalán nem tükröződik rajtam. Pedig lehetne, hogy meg lehetne egy-egy dolgot engedni.
2470# Megfelelő formában. Hát miért ne lehetne?! Attól lesz normális emberi kapcsolat.
2480# Tehát ilyenkor megvizsgálhatjuk, hogy milyennek látnak mások.
2490# Nem is akarnék erről többet, mert ezt már többször érintettük. Itt végtelenül egyszerű és mégis nagyon nagy jelentőségű dolgokról
2500# van szó. A 2. pont. Mélyebb megértése az összetettebb viselkedésmódunknak, magatartásformáinknak.
2510# Az első az csak a beállítódásunkról szól valamit, az alapvető attitűdjeinkről. A második: az összetettebb
2520# viselkedésformáinkról kapunk egyfajta visszajelzést, illetve ennek a megértése történhet meg a visszajelzések révén. Mondok egy példát.
2530# Mondjuk valaki jön és azt mondja a csoportban: Rettenetes, hogy
2540# a férjemmel/feleségemmel, este visszagondolok, hogy reggel mi a csudán
2550# tudtunk három perc alatt úgy összeveszni. Hát min tudunk így összeveszni? Nap közben ezen gondolkodtam. Az egész valami marhaságból
2560# indult ki, már nem is emlékszem, hogy miből. Hogy fokozódik egy-egy vitánk így?! Na ez a helyzet!
2570# Hogy ezt csináljuk 20-30-40 éve, és nem tudjuk leírni, hogy mi következik egymás után. Csak szenvedünk
2580# tőle! A legtöbb... Na, most nem mondom a rossz tapasztalataimat. És akkor ott a csoportban mindenki bólogat, hogy hát igen, ez nehéz...
2590# és akkor egyszer csak lesz egy helyzet, amikor valaki szól valamit, és ez az illető mondjuk
2600# úgy rámordul, mint kutya a macskára. GHRRRR! S akkor egyszer csak megállunk: Tulajdonképpen mi történt
2610# most itt? Mindenkinek van egy hipotézise. Egy végtelenül egyszerű helyzet, de valójában senki nem tudja, hogy mi történt! Csak láttuk, hogy mi
2620# történt! De nem TUDJUK, hogy mi történt. Azt láttuk, hogy valaki ült, mondott valamit, a másik meg rámordult. De nem értjük, hogy mi történt.
2630# (Egészségedre!) És akkor el kell kezdeni fölfejteni, hogy „te, mi játszódik le benned?”
2640# Az egyik erre: „te, hát én egyszerűen csak... nem volt kedvem beszélni.” A másik, aki rámordult:
2650# „Jé, hogy nem volt kedved beszélni? Hát erre sose gondoltam volna. Azt gondoltam, hogy engem veszel semmibe. Hát egész biztos voltam abban,
2660# hogy engem veszel semmibe. Hát különben is megvan nekem a bölcs belátásom arról, hogy amikor valaki hallgat, az iszonyatosan aggresszív dolog!
2670# Az én apám is mindig hallgatott. Egy ponton túl ővele már nem lehetett tárgyalni. Ment ki, akármit kiabáltunk neki.”
2680# És akkor kiderül, hogy egy ilyen végtelenül egyszerű helyzetben (hogy az egyik nem reagál, vagy éppen hallgat) a másikban egy teljes történet megy le.
2690# Lejátszódik egy teljes élettörténet, amit már egész jól begyakorolt magában. Ez a nyuszika meg a fűnyírója. Ez!
2700# És ezt te teljesen egyedül végigcsinálod. Iszonyú dühös leszel rá. És mi történik ilyenkor?
2710# Vagy megsértődsz, vagy „visszarúgsz”. De ez csak neked „vissza”-rúgás! Ő nem bántott téged. Ezért ő nem is érti, hogy mi van.
2720# Erre te fölháborodsz: „Miért, miért?! Hogyhogy nem érted?!??” És egy pillanat alatt süketek párbeszéde és egy áldatlan állapot
2730# alakul ki, egy ilyen végtelenül egyszerű dologból, hogy valaki nem reagált, és én ezt valahogyan értelmeztem itt belül magamban. És sosem
2740# beszéltük át, hogy ilyenkor én mit élek át és mit gondolok róla, és hogy ez honnan származik. S hogy a lépések egymás után hogy következnek,
2750# mert nem csak, hogy dühösen és fenyegetve és frusztráltan és dühösen érzem magam, megszégyenülten és kirekesztetten, hanem ez egészen mélyre
2760# bemegy, és azt gondolom, hogy nem vagyok fontos és nem számítok. Ezért valójában, amikor csúnyán odabökök neked, akkor tulajdonképpen nem is
2770# bántani akarlak, hanem most jövök rá, hogy hát dehogy bántani akarlak, inkább csak provokállak, hogy derüljön ki, hogy tényleg nem számítok-e, ill.
2780# merthogy az apám ilyenkor mindig kiment – ha te reagálsz, már az is egy nyereség nekem! Hogy egyáltalán észrevetted, hogy itt vagyok.
2790# De a maximum, amit egy ilyen helyzetben el tudok képzelni, az az, hogy legalább vitatkozunk! Nekem már az is jó!! Mert a gyerekkori tapasztalatom
2800# pusztán csak annyi, hogy semmibe vesznek! Itt legalább látom, hogy megy valami. A stimuláció nagy dolog. Tudjátok, a patkányok...
2810# Nagyon sokat tudnak a patkányok. Sokat tanulhatunk tőlük. Emlékeztek, ugye, erre az alapvető kísérletre? Három csoportba raktuk a patkányokat
2820# (én nem), és az egyik csoportot hagyták úgy, ahogy vannak, jól elkülönítve, üvegfallal – szegények bulizhattak magukban.
2830# A második csoport patkány finom áramütéseket kapott. Nem egy nagy buli. A harmadik csoport patkányt simogatták.
2840# Nézték hétszám, hónapszámra, hogy hogyan fejlődnek a patkányok. És mi derült ki? Hogy akinek adtak ugyan enni, de nem kaptak megfelelő ingert
2850# az élethez, azok nem fejlődtek jól (finoman szólva), ha éppen nem a talpukat mutogatták.
2860# Azok a patkányok, akiket simogattak, azok jól fejlődtek! (Ezt gondoltuk, nem?)
2870# Na de mi van azokkal a patkányokkal, akik tik-tik-tik, finom kis áramütéseket kaptak? Most azon túl, hogy dühösek voltak a gazdákra,
2880# és levelet írtak a főhatóságnak, hogy azérEztFejezzükBe!, tehát azon túl, hogy kiálltak
2890# a jogaikért, azon túl majdnem pontosan ugyanolyan jól fejlődtek, mint a simis-simis-patkányok. Hhá!
2900# Ezért aztán kiderülhet az illető számára az, hogy egy ilyen végtelenül egyszerű helyzetben, miközben fogalma sincs, hogy tulajdonképpen mit miért csinál,
2910# legfeljebb el tudja mondani, hogy mit gondol és miért olyan iszonyú dühös, tulajdonképpen megéri neki az, hogy a másikat cukkolja. Ilyen egyszerű.
2920# Akkor miért mondana le róla? Egyrészt tehát megéri neki (bár fogalma sincs erről, és arról sem, hogy miért éri meg), másrészt elmondja bárkinek azt,
2930# hogy milyen rettenetes a kapcsolata? Értitek! Amitől meg rosszul érzi magát. A kettő közti összefüggés sincs kidolgozva. Ez egy ilyen végtelenül egyszerű
2940# helyzet. Ilyeneket szoktunk tucatjával pörgetni! Mint a zsonglőrök. Így, trrrrrrrrr. Egy se szokott leesni – ebben zseniálisak vagyunk.
2950# Tehát a második pont az az, hogy egy csoportban (mert a kommunikáció segítése, a visszajelzések, visszacsatolások; hiszen itt meg tudunk tenni
2960# olyanokat, amikre sosem szánunk így időt), vagy – azért jobb a tapasztalatom – egy
2970# klassz párkapcsolatban nagyszerű élményeink tudnak lenni. Hogy életemben először egy ilyet végig lehetett valakivel beszélni! De , nagyszerű, de
2980# zseniális élmény az! Egyszer egy ilyet végig tudtunk pörgetni, és az érintett azt mondta: „Tudod, sosem gondoltam volna, hogy rád így hat az, hogyha nem
2990# reagálok.” A másik: „Akkor most bocsáss meg nekem... Látod... Hányszor rúgtam beléd! Hát micsoda marhaság volt!” És közben tudjátok, mi az igazán
3000# izgalmas? Egyiknek a sérelme sem igazán fontos már, hanem van egy közös öröm! Hogy EGYÜTT valamire rájöttünk! És az a kapcsolat olyan
3010# intimitásba megy! Hát élvezet az élet! De nagyszerű élmény ez! Szerintem ilyen is muszáj, hogy mindenkinek legyen! Hát ez csodaélmény!
3020# S látjátok, hogy milyen érdekes ez: ilyenkor a sérelmeket ÍÍÍGY kidobjuk a kukába! Majd hülyék lennénk azt tartogatni a zsebünkben!
3030# Azt mondjuk: hát micsoda közös... együtt valamire rátaláltunk! Psziha! Nagyon kívánok sok ilyen élményt! Haa..
3040# Szóval... nézem az időt... átveszem a mikrofont a jobb kezembe. Ez nem tudom, mit jelent, de nincs idő arra, hogy rájöjjünk, mert
3050# jön a 3. pont: Motivációs belátásokhoz jutunk. A motivációs belátás azt jelenti, hogy mélyebben megértem és belátok azt,
3060# hogy miért olyan a magatartásformám, amilyen. Hogy miért is olyan. Most az előző példában egy picit már ebbe is belekaptunk - hogy miért olyan.
3070# Mondok nektek fölismeréseket - amikor fölismertem őket, nagyon nagy meglepetéseket okoztak.
3080# Mikor rájöttem például, hogy bizonyos helyzetekben, amikor hallgatok, vagy nem szólok, vagy elfogadom a másikat,
3090# vagy az érdekeimet nem érvényesítem, vagy nem állok ki magamért, vagy nemtudoménmi, akkor nem toleráns vagyok, hanem közömbös.
3100# Mikor erre rájöttem! Az eseteknek sok részében toleráns vagyok, sok részében megértő vagyok, más részében közömbös vagyok.
3110# Kutyát se érdekel, hogy lesz - ezért aztán nyugton vagyok. Ez a belátás papként történt. Nem mondom, hogy nem kezdtem egy kicsit szédülni tőle!
3120# De mennyivel jobban jártam, hogy tudom, hogy tudok így is működni. S amikor hazamegyek, akkor nem áltatom magam, hogy ma is milyen
3130# megértő voltam, nem! Kutyába se vettem, hogy mi hogy van! - kisarkítva.
3140# 2. - ezt ahogy gondolkodtam, akkor jöttem rá - friss fölismerés. Azt mondja: sokáig azt gondoltam, hogy nekem az okoz nehézséget,
3150# ha nem szeretek mindenkit. Hogy ez nehéz: hogy őt miért nem szeretem!? S egyszer csak megláttam ennek a mondatnak az árnyékát:
3160# hogy lehet, hogy valójában jobban zavar az, hogy ha engem nem szeret mindenki. S az nagyobb feszültséget okoz.
3170# Vagy: Egy kedves ismerősöm jött arra rá, amire örülök, hogy rájött.
3180# Egy igazi katolikus közegben nőtt föl az illető és azt mondja - most 30valahány éves - Ó Feri!
3190# Most rájöttem, hogy amit serdülőkori erényességnek gondoltam, hogy én nem csajoztam, nem buliztam, nem piáltam,
3200# az valójában serdülőkori aszkézis. Ó de kiábrándító!
3210# Azt gondoltam, ott micsoda erényeknek a magasságán éltem én serdülő koromban, míg azok a nyomorult osztálytársaim
3220# részegen fetrengtek a coca-kóla mámortól ittasan! Bezzeg én! Babitsot olvastam Áprilyval!
3230# S akkor: á dehogyis! Dehogy így volt! Mert a szakirodalomban rátalált a serdülőkori aszkézis és serdülőkori hedonizmus című fejezetre,
3240# és ott szépen, mint egy izgalmas tükörben, meglátta saját arcvonásait. És ott a következőt érzékelhette: a serdülőkori aszkézis oka:
3250# az ösztönkésztetések brutális betörésétől való félelem és szorongás, amelyet durva aszkézissel lehet csak megfékezni.
3260# Cupp-cupp a szakirodalomnak! Na ezek a felismerések!
3270# Amikor rájövök, hogy két évig azt gondoltam, azért csináltam így, mert... most rájöttem: volt benne az is, nade nade nade!
3280# Ezek nagyon nagy szabadságot tudnak adni. Sokkal megértőbbek leszünk, meg emberibbek. És például nem dicsérünk agyon egy serdülőt,
3290# aki nem megy el bulizni. Hőőő. Egy serdülő menjen bulizni. Egy fiatal még inkább menjen bulizni. De azért ne felejtse ott magát.
3300# Szóval ez a motivációs belátás. Hmmm. Most mondhatnék itt példákat, attól érdekesebb lenne az előadás, de nem érdekes szerintem 🙂
3310# Úgyhogy megyünk a negyedik ponthoz. Már annyit sztorizok, ennek semmi értelme.
3320# 4. - ezt így mondja a szakirodalom - genetikus belátás. A genetikus belátás nem azt jelenti, hogy a génállományunkba látunk be.
3330# Hanem azt jelenti, hogy sokkal mélyebben megértjük és belátjuk, hogy miért vagyunk olyanok, amilyen.
3340# Tehát itt már nemcsak a magatartásunkat értjük meg, hogy az miért olyan, amilyen, miért volt mindig is olyan, amilyen,
3350# hanem hogy mi magunk miért lettünk olyanná, amilyenné lettünk. Ez nagyon nagy dolog! Nagyon!
3360# Hányszor hallottam tőletek, vagy felőletek azt: Te jó ég! Most, most leesett a tantusz!
3370# Hogy az apám, az anyám, a nagyszüleim, az örökségem... mennyi mindent értettem most meg!
3380# Jött egyszer hozzám egy édesanya. Kedves édesanya azt mondta: Te Feri, nagyon köszönöm neked, hogy megértettem a gyerekeimet!
3390# Nyilván ez a belátás másra is vonatkozhat. Hát eddig mindig: miért ilyen, miért? S egyszer rájöttem, mindegyiknél, hogy ezért ilyen,
3400# meg azért és azért. S ez milyen óriási dolog, mikor egy szülő rájön, hogy ő maga is benne van abban, amilyen a gyereke.
3410# És minél kisebb a gyereke, annál inkább. De nagy dolog ez!
3420# Hogy mikor egy gyerek bepisil, az a legritkább esetben szól arról, hogy szeret pisiben aludni. 🙂
3430# Legritkább esetben.
3440# Arról is a legritkább esetben szól, hogy tudatosan a gonoszság útjára lépett volna 3 évesen.
3450# Tehát úgy döntött volna, hogy istentelen életet kíván kibontakoztatni magában,
3460# s ezt nyilván a szülein kezdi. Nem! Nem! . De nagy dolog, mikor olyan szülők vagytok, lesztek, LESZTEK - ha mondom!
3470# Olyan szülővé váltok, ha gyerekeiteknek a magatartásában mindig feltesztek egy kérdést:
3480# vajon abban a családi összefüggésben, amiben a gyerekem van, az vajon nem oka-e? Hogyan oka?
3490# Most az ok szót nem tettes, meg nem bűnbak... De nagy dolog ez! A szülők lehiggadnak, s egy ilyen mélyebb belátással vannak.
3500# Nagyon nagy dolog! Ez volt a 4. csoport: a genetikus belátás.
3510# Emlékeztek, múltkor az apukámról beszéltem, hogy milyen dühös voltam rá, hogy nem tanított meg élni, nem mondta meg,
3520# hogy kell azt csinálni. S aztán eljutottam egy genetikus belátásig (de érdekes hang volt ez! Mintha egy zeneszerszám lett volna! Nem?
3530# Mi volt az? ... Leesett egy kanál. 🙂 Az volt? Az volt! Ez zseniális! Ti az alkalom után esetleg találkozzatok! Mert köztetek úgy tűnik, van valami!
3540# Valami spirito eg... valami nagyon van! Kanál-barátság.)
3550# Szóval egy genetikus belátásnak volt nevezhető az, hogy rájöttem, miközben sérelmeztem nagyon, hogy az apukán nem tanított meg élni,
3560# aközben megajándékozott a szabadsággal, és hogy milyen hihetetlenül sokat köszönhetek annak, hogy engedett szabadon fölnőni.
3570# Hogy nem kellett hozzá igazodni. Hogy nem mondta meg, hogy hogy kell élni! Ezért én aztán kitalálhattam.
3580# S hogy milyen sokat köszönhetek ennek! Hogy végignézem egészen kisgyerek koromtól kezdve gyakorlom azt, hogy kitalálom,
3590# hogy hogyan érdemes élni. És hogy akiknek jó szülei voltak: jó apa, jó anya, elég jó apa, elég jó anya, háááá, tinektek ez nem adatott meg.
3600# Vagy csak kevésbé. Nekem megadatott. De jó dolog ez! Ez egy genetikus belátás.
3610# Ez lett volna tehát a 4. pont, hogy mi a négyféle belátás, a négy csoportja, ami az erős érzelmi élmény után következhet be és aztán
3620# a személyiségünknek nagyon gazdagítja azt a részét, amivel kapcsolatban vagyunk másokkal.
3630# Most nézem, azt mondja, hogy 10 perc. De belekezdek akkor.
3640# Itt szeretnék nektek beszélni, egy kicsit visszacsatolnánk ahhoz,
3650# hogy akkor a csoportban lehetővé válik - nemcsak az adás révén - önmagunk felülmúlása, -
3660# Ugye eddig erről beszéltünk, ugye!? Hogy van egy mintázatunk: az önmegvalósítás az élvezetek által,
3670# a pillanat megvalósítása által, a pillanatnyi döntések által: ehhez van kedvem, ahhoz, így esik jól, ...
3680# a második szintje, amikor az adottságainkat, tehetségeinket, ... mélyebbről jövő, hosszú távú indíttatásainkat,
3690# kapcsolati késztetéseinket, tehetségeinket bontakoztatjuk ki, itt érkezik meg az életnek az öröme,
3700# s akármennyi élvezetet gyűjtünk össze, abból sose lesz öröm - erről beszéltünk. Ez fontos.
3710# Az első szinten gyűjthetünk, egész nap rakosgathatjuk az élvezeteket, abból nem lesz sohasem öröm.
3720# Mert az öröm az élet - hogy kell ezt mondani? - tehát az önmegvalósításunknak egy másik szintjén érkezik meg.
3730# Az egy hosszabbtávú valamit igényel. Ott jön az öröm. S a harmadik szint az önmagunk felülmúlása, az öntranszcendencia,
3740# ott meg megjön a boldogság. Akármennyi örömet rakosgatunk egymás után, abból boldogság sosem lesz.
3750# A boldogság az önmegvalósításnak egy másik szintjén érkezik meg. Mert az öröm akkor van -
3760# most elképzeljük azt, hogy fölülsz a kerékpárra, mert gyönyörű idő van és azt mondod: Velencei tó! Had szóljon!
3770# Nyomod, nyomod, nyomod, hulla fáradt vagy, három holtponton átmész, akkor Velencei tó! Áhhhh!
3780# És ott egy marha jót eszel, iszol, á... és vissza kell jönni. 🙂 De erre nem gondolsz! De minden esetre valami adottságot megéltél.
3790# Keményen, a képességeidet odatetted - abból nagyon nagy öröm tud kijönni.
3800# Vagy egy jó beszélgetésből micsoda öröm tud kijönni. Na most: az örömököt, örömököt? 🙂
3810# Azért ne túlozzunk! 🙂 De tényleg úgyis mondta nekem az a kedves pedagógus, hogy jól rakosgassam a ragokat a szavak után.
3820# Ennek jónak kell lennie: örömököt, ne is haragudjatok, három ö után miért mondanék mást!
3830# Nem jó? Ez szomorú. Na jó. Akármennyi örömöt
3840# teszünk egymás után, (Nem jól mondtam most?) örömöket rakosgatunk egymás utánba,
3850# abból boldogság nem lesz, nem lesz belőle. Mondok egy példát. Esetleg te gondolhatsz a mai napodra.
3860# Sokan gondolhatnak a mai napukra. Xgrz. És biztos, hogy jó páran lehetnek, lehettek, lehetünk... most kezdek bizonytalan lenni.
3870# hogy azt mondod, hogy ma jó pár öröm ért engem, ezeket meg is tudom nevezni, mégsem vagyok boldog.
3880# Ilyen bizony, hogy van. Hát hogyne volna olyan férj, vagy feleség, aki nagyon is átél örömöket a kapcsolatában.
3890# Nagyon is átél: nem egyet, nem kettőt. És mégsem boldog. Mert az az önmegvalósításnak egy másik szintjén köszönt be.
3900# Mert a második szinten valójában még mindig önmagunkra irányulunk, csak ott egy hosszú távú valamiben vagyunk benne,
3910# amiben időlegesen képesek vagyunk magunkról megfelejtkezni. Ugye pl. ha egy holtpont elérkezik,
3920# azon nem tudok átmenni, ha nem felejtkezek meg magamról. Akkor különben megállok és azt mondom, hogy elegem volt.
3930# Akkor jutok át a holtponton és jön egy nagy öröm, hogy meg tudtam csinálni. Vagy amikor megy az a veszekedős sztori
3940# és tele vagyok fájdalommal meg haraggal és mégis normálisan próbálom meg elmondani, hogy mi játszódott le bennem.
3950# Akkor háttérbe tudom tenni magam.
3960# Ebből tud nagyon nagy öröm fakadni. Á, de a boldogság más dimenzióból jön, ott már nem magamra irányulok.
3970# Az örömnél még igen, a boldogságnál nem. Ezért nem tud az ember közvetlen módon boldogságra irányulni.
3980# Lehetetlen boldognak akarni lenni, s ezt hogy csinálod? Ha valaki nekem elmondja a titkát, mert ilyen nincs: boldog akarok lenni, most, most. 🙂
3990# Hogy? Most akkor mit csináljak? Boldog akarok lenni, híj, de hogy? Nem, ez nem megy.
4000# Tudok inni kólát, az élvezet. Tudom magamat 1 óra 15 percig még összeszedni, fegyelmezni, koncentráltnak lenni, nem hülyéskedni-marháskodni,
4010# hanem rendesen, - ebből fakad egy öröm. Na de boldogság? Az már más! Más dimenzióból jön. Az önmegvalósítás más dimenziójából.
4020# Azért ez érdekes volt, fontos. De nem kell, hogy mondjátok.
4030# (Küzdök a három perccel.) Vagyis azért hoztam ezt most ide vissza, mert ezt annak kapcsán mondtuk el, hogy amikor adunk, és annak van egy
4040# egészen 3. dimenziójú gesztusa, amikor önmagunkat felülmúlva önmagunkat adjuk,
4050# odaadjuk vagy odaajándékozzuk magunkat, akkor ez az adásnak az összefüggésében volt.
4060# De most szeretnék mondani 9 vagy 10 pontot arról,
4070# hogy milyen nagyszerű lehetőségeink és gyakorlataink vannak az önfelülmúlásra, ami nem az adásból jön, hanem máshonnan.
4080# Áj de izgalmas! És előtte akkor pont tudok mondani egy 2 perces bevezetőt. A 2 perces bevezető az önmegvalósításnak egy ívét hozza:
4090# 3 pont. Az első, hogy nagyon fontos, hogy legyenek álmaink.
4100# Életálmok: hogy hogy szeretnék élni. Álmok az életről - ez nagyon fontos!
4110# Nagyon. Kérlek benneteket, most úgyis jön húsvét, vegyétek elő az álmaitokat: milyen álmod van az életről.
4120# A másik: ha megvannak az álmaink - ugyanis az életerő az álomból jön- a gusztus: hamm hogy bekaplak - ez a gusztus az álomból jön.
4130# Az álomból, amikor már gusztusunk van valahogy élni, akkor abból alakulnak ki az élet tervek.
4140# Lányoknál ezt nem is kell különösebben hangsúlyozni. Mondjunk egy női élet tervet? Nem kell mondani,
4150# mert mindenki tudja. Na most, amikor az élet tervek kezdenek megfogalmazódni, azokhoz tudjuk rendelni az életcélokat.
4160# Álom - terv - és cél. A három nagyon fontos.
4170# Mert az álom - mikor azt mondom, álmodni valamit az életről - az mozgósítja nemcsak a tudatos és racionális dolgaimat,
4180# hanem az irracionális és tudattalan világból is képes meríteni. Márpedig van ott bőven mi!
4190# Éppen a személyiségemnek - most mondjuk így egyszerűen - 9/10 része tudattalan.
4200# Hát ha abból nem merítek semmit ahhoz, hogy hogy éljek, milyen élet lesz az!? Jó nyögvenyelős.
4210# Jó, egész életemben dolgoztam, megvalósítottam magam, csak semmi álmomat nem éltem meg.
4220# De pénzt kerestem, dolgoztam - ez rettenetes, amit csinálunk! Látjuk ezt a kört! Hogy valójában nem hozzuk igazán a felszínre az álmainkat.
4230# Az életálmokat. Ennek mi lesz a következménye? Beállunk a sorba, dolgozunk rengeteget - tudom, hogy nehéz az élet.
4240# Most legyetek rám dühösek nyugodtan! Most mondjátok magatokban: hülye, mit beszél, örülünk, hogy megélünk. Tudom, hogy így van!
4250# És akkor is, akkor is! Pénzt keresünk... és nem bírunk határokat tartani... és mit csinálunk a pénzzel... a pénzzel tárgyakat veszünk,
4260# na legföljebb valami eseményeket vásárolunk rajta, miért is? Hogy ezek által érzésekhez jussunk és élményekhez,
4270# miért is? Hogy az érzések és az élmények révén valami benyomásunk legyen arról, hogy kik vagyunk.
4280# Meg miért érdemes élni. Minek ez a lehetetlen hülye folyamat? Csak úgy mondom, hogy (csingling :))
4290# Ez egy jel: hogy minek ez a lehetetlen folyamat? Be kell fejezni!
4300# Ráharangoztak! Akkor egy kicsit szebb is lehetett volna. Szóval látom ezt a folyamatot, s óriási jelentősége lenne -
4310# csak most még benne vagyok, azért még ... uhh, meg késtem is. Meg különben is magamért vagyok itt. Na -
4320# óriási jelentősége volna annak, hogy az álmokból tudjunk kiindulni, ne csak terveink legyenek,
4330# ne csak célokat tűzzünk ki, álmok, álmok, álmok! De nyilvánvaló, hogy az álmokat meg kell szelidíteni!
4340# Az álmokat aztán tervekbe kell önteni és - szóval nem úgy van az, most itt ülök...
4350# emlékszem, egyszer - utolsó 20 másodperc - egyszer jött egy pap, s az életében nem volt erő, nem volt kedv, megkérdeztem tőle,
4360# milyen álmaid vannak? Hagyd nekem, hogy mi a kötelességed, azt én is tudom, az álmaidról beszélj! Máris mondta, hogy egy nőről álmodik.
4370# No, hát tessék, akkor naná, hogy nyögvenyelős az élete! Ez nem azt jelenti, hogy be kell csajozni, hanem az álmát szelídítse meg!
4380# Ezt akartam mondani. Most húsvétkor gyakoroltok, jönnek az álmok, nagyszerű, jöjjenek is!
4390# Az nem azt jelenti, hogy azt akkor rögtön realizálni kell!
4400# Nem, abból egy élet tervet kell. Ha rögtön realizálod, abban mi a terv? Abban terv nem nagyon van.
4410# Szóval az erő legyen veletek - ezt tudom mondani. Yoda mester bölcsességével kezeljétek az álmaitokat.
4420# Innen szeretném folytatni. Nagyon szép húsvétot mindenkinek, és akkor jövő kedden leszek.

Videók a keddi alkalmakról YouTube-on

Isten hozott benneteket, nagyon köszöntök mindenkit! Elnézést, hogy nem tudtam elég pontosan ideérni.

0010# Jó étvágyat, aki még eszik... hát, az jó dolog! Próbálok átállni. 3kor beültem a szobámba gyóntatni, és most jöttem onnan ki.
0020# Az is egy jó dolog, egy olyan 5 óra gyóntatás. Az jól megdolgoztatja az embert. És tudjátok, az a legmókásabb...
0030# Most, ahogy körbenézek rajtatok, van egy jó érzésem (egyébként is szokott), hogy bennem olyan esetlegesen
0040# volt a mai nap, mert ha nem felejtettem volna el múlt kedden, akkor kihirdettem volna, hogy ma ne találkozzunk.
0050# Merthogy én 5 órát fogok gyóntatni délután, és öt óra gyóntatás után inkább szeretnék egy kicsit mást. Kb. 200-an
0060# kimentetek már, amikor eszembe jutott, hogy ezt akartam hirdetni. Mindenesetre most, hogy itt látlak benneteket, nagyon örülök. Ti jó, hogy
0070# itt vagytok. Magamról nem vagyok így meggyőződve. De ti jó, hogy itt vagytok. És mindenesetre érdekes, hogy
0080# volt bennem egy sztereotípia, előítélet vagy nem tudom, mi, hogy nagyhéten ugyan minek találkozzunk, úgyse jöttök. De most kiderült, hogy
0090# ez nem így van. Tessék? Jövő héten leszünk. Hát akkor kipihenve, meg minden! Hát azzzz… Hhaa!
0100# Izmosan, barnán – hát hogyne? Ott tartunk, hogy belekezdtünk az 5. pontba.
0110# Amit szép magyar szavakkal így illethetünk, hogy „interperszonális tanulás”.
0120# Szocializáló technikák fejlődése. Magyarul meg, hogy normálisabbak vagyunk az emberi kapcsolatainkban. Hogy egy kicsit tudunk tájékozódni, nem
0130# vagyunk annyira elveszettek, képesek vagyunk… Van egy szereprepertoárunk, hogy mit lehet kezdeni egyes helyzetekben, jobban érzékeljük magunkat,
0140# a másikat. Itt a szakirodalom nagyon egyszerűen fogalmaz. Azt mondja, hogy két dolog egymásutániságára
0150# van szükség ahhoz, hogy az emberi kapcsolatainkban mibennünk valami olyan változás tudjon történni, ami aztán
0160# evidens módon kihat az emberi kapcsolatainkra. Ez pedig az, hogy először is kell egy, a múlt élményeit és tapasztalatait fölülíró/fölülmúló tapasztalás
0170# vagy élmény, majd pedig az élménynek valamiképpen az értelmezésére, megértésére, földolgozására is rá kell találnunk.
0180# Önmagában az élmény NEM ELÉG. Van, akinek elég; van, amikor elég; de itt azt mondjuk,
0190# hogy önmagában az élmény nagyon tünékeny tud lenni, még a legerőteljesebb élmény is.
0200# Mondok két egyszerű példát. Az egyik a megtérés lélektanával van kapcsolatban
0210# (5 éve beszéltünk erről) amikor kiderült,
0220# hogy a még oly megrázó megtérés-élményt átélő emberek is, ha azzal az élménnyel nem kezdenek valamit,
0230# az nem kezd aztán beépülni az életükbe, annak a jelentését nem találják meg, annak az összefüggését az addigi életükkel
0240# nem tudják kidolgozni; még a HIHETETLEN ERŐTELJES, VALÓDI, igazi, lenyűgöző spirituális élmények is nagyobb százalékban emlékké
0250# válnak, és nem gyakorolnak valódi életre szóló hatást! Ez furcsa lehet, mert talán
0260# sokan arra gondolnak, hogy „lenne nekem egy olyan LENYŰGÖZŐ, olyan … hmmmmm.. .a tíz ujjamat megnyalnám…
0270# ha olyan lenne, akkor bezzeg!” – csak mondom nektek, hogy nincs „akkor bezzeg”. Nem. Tehát a leglenyűgözőbb
0280# élményeknek is a nagyobb része egyszerűen emlékké válik. No nem mondom, hogy az nem hat egy kicsit így-úgy, de … de-de,
0290# de-de. Tehát az első: kell az érzelmileg fontos tapasztalás, amely fölülírja az addigi tapasztalásainkat és az abban átélt érzéseinket,
0300# de annak az értelmezése és a meglátása, integrálása is ugyanolyan fontos, sőt – a hosszú távúság miatt még fontosabb.
0310# Ez nagyon fontos. A második példa: Képzeljünk el valakit,
0320# aki önbecsülési nehézségekkel küzd, tehát (körbenézünk, és akkor látjuk egymást), tehát ez annyira nem kell, hogy megdolgoztassa a fantáziánkat.
0330# Ott erőlködjünk, ahol muszáj, de itt egyszerűen csak lazán vessük tekintetünket a szomszédunkra…
0340# De tényleg megcsináltátok, ez tök jó. 🙂 Rosszat mondtam. Inkább: emlékezzetek reggel arra, ahogy a tükörbe néztetek,
0350# ez már egy kicsit korrektebb, és visszagondolhattok arra, hogy az lehetetlen,
0360# LEHETETLEN, hogy már ne lett volna idáig egy-egy olyan emberi kapcsolatotok, vagy egy-egy emberi kapcsolatban
0370# olyan tapasztalásotok, élményetek, ami messzemenően élmény-, érzelmi szinten fölülmúlta azt, hogy „kicsi vagyok, hülye vagyok, inci-finci
0380# vagyok, béna Béla vagyok, türürü”. Hát hogyne lett volna mindannyiunknak (nézzetek csak egymásra! Ott ott!). Hát olyan ember ül mellettetek, aki
0390# átélte már azt, hogy „háttt kicsi vagyok?!?? Dehogy is! Nagyszerű vagyok! Szerethető vagyok! Értékes vagyok! Szép vagyok!” Vagy legalábbis
0400# őneki tetszem. Vagy legalábbis azt mondja. Na jó, ezt a sort ne. 🙂 Hogyne volna
0410# ilyen élményünk! Most az a kérdésem: miközben mindannyiunknak volt életünkben legalább egy (vagy 2-3 tuti) ilyen élményünk,
0420# hogy az gyökeresen és alapvetően megváltoztatta az életünket. Tűrürűrürűrürű!
0430# De annak a komoly beépítése a személyiségünkbe: ez nem történt meg! Élmény volt, …, nem történt meg! Erre mondta (3. történet, 5 óra
0440# gyóntatás után – na van anyag persze, tehát lehet miből válogatni 🙂 ), hogy
0450# mit tudom én, már elfelejtettem régen, hát hulla fáradt vagyok, na! Tényleg elfelejtettem.
0460# Arról beszélünk, hogy egy csoport remek lehetőséget
0470# és teret ad arra, hogy az addig meglévő helyzeteinkhez képest egy helyzetben (kapcsolatban), többekkel (vagy egyvalakivel),
0480# egész konkrétan valamilyen más magatartásformához nyúljunk, kipróbáljuk magunkat. Hogy ezt
0490# lehet talán másképp is, mint ahogy eddig tettük. S ha ez egy nagyon erős érzelmi tapasztalással kapcsolódik össze,
0500# majd pedig ennek a feldolgozása, értelmezése, jelentése, a kapcsolatbeli továbbvitele meg tud történni – na ez az, ami a személyiséget úgy alakítja,
0510# hogy az aztán az összes többi kapcsolatunkra nézve is már ott van, elérhető, kézzelfogható. Attól kezdve én az tudom már másképp is csinálni.
0520# Ez a zseniális. Attól kezdve: kiveszem a zsebemből, és azt mondom neked, hogy NEM! Vagy azt mondom, hogy MA KEDDEN NEM LESZ ELŐADÁS!
0530# És meg is csinálom! Szóval az akkor már beépült és gyakorolható. S az első csoport az az volt, mikor egy erős negatív érzelmet
0540# élek át – sokszor olyan érzést vagy érzelmet engedek meg magamnak, hogy az egyáltalán átjárhasson engem,
0550# amivel kapcsolatban egyébként nem is adtam engedélyt addig, hogy én olyan lehetek – akkor még ütősebb. Mikor egyszer csak jön a féltékenység, és
0560# nem 125-ödször azt mondom valahol itt legbelül, hogy „én nem vagyok féltékeny”, hanem „a nemjóját, féltékeny vagyok!”. És utána ezt a
0570# féltékenységemet még ki is fejezem, vagy az irigységemet kifejezem, vagy a nem tudom én mit kifejezem, és utána rájövök, azt tapasztalom, hogy nem
0580# is dőlt össze a világ – ez nagyon meglepő! A csoporttagok ülnek, a plafon is maradt. Csoporttagok néznek, én is... Veszik a levegőt.
0590# Emlékeztek, mit mondott az öreg jezsuita? Mi a hosszú élet titka? Nem szabad elfelejteni levegőt venni! 🙂 Ezt
0600# most gyorsan átadom. Hogyha ezen múlott volna, akkor ezt tudjátok. És amikor kiderül, hogy nem dőlt össze a világ, akkor egy mélyebb
0610# találkozásom van a VALÓSÁGGAL. Hiszen addig egy irreális félelem és az addigi begyakorolt magatartásmódok kapcsolati dolgai határoztak
0620# meg minket. És ez a mélyebb találkozás a valósággal hozza aztán a változást. Vagy: azért, mert rájövök,
0630# hogy teljesen felesleges volt beszólni valakinek (most mit kellet ezen pattogni, miért vesztettem már el megint a fejem, hogy aztán
0640# arra ragadtattam magam, hogy... mert ezt így szoktam csinálni. Nem értem, hogy ezt miért kellett így csinálni). Vagy pedig rájövök, hogy „De jó volt,
0650# hogy ki tudtam fejezni az indulatomat! És a másik még meg is értette!” Mondok egy klasszikus példát.
0660# (Mindjárt megyünk-megyünk-megyünk tovább. Annyi mondanivalóm van. Mikor kezdem már el?) Olyanok (közületek), akik
0670# nehezen tartanak határokat. Nehezen véditek meg magatokat, könnyen „begyalogolnak”.
0680# Túlságosan is elvárásoknak akartok megfelelni. Túlságosan is fontos nektek az, hogy a környezet hogyan tekint rátok, és jó embernek tart-e
0690# benneteket, vagy nem. Vagyunk itt egy páran, nem? Nézzetek egymásra, és... Na! Most akkor a szokásos gyakorlat; ezt elintézzük.
0700# Ilyen embereknél egész AHA-élmény szintű tud lenni, hogy egyszer valakinek azt mondtam, hogy NEM! Nem érek rá! Nekem most
0710# más, fontosabb dolgom van! És egyszer csak az AHA-élmény nem csak abból szokott ilyenkor következni, hogy én
0720# megengedtem valamit. Ez kifejezésre is jutott. Jé, nem dőlt össze a világ. Hanem a legizgalmasabb az szokott lenni... Olyanoknál, akik a
0730# határaikat nem tartják jól, és nem fejezik ki elégségesen a szükségleteiket, mert túlságosan a megfelelés meg az elvárás meg a többi, hogy a
0740# környezetük ezt elkezdi értékelni. A csoportnak ebben áll az óriási ereje, hogy aztán nem megyek haza, egyedül maradva, és azt mondva, hogy
0750# „ú, na. Ezt majd meg kell gyónnom. Úha. Na. Ez biztos bűn volt. Vagy félig bűn volt. Akkor húztam egy strigulát.” Nem.
0760# Hanem ott maradunk abban a körben, s a másik azt mondja: „de jó volt téged végre ilyennek látni!”. S elkezdünk kapni ilyen visszajelzéseket: „Te végre
0770# kiálltál magadért! Hát ilyennek még nem láttunk!” - s a környezet elkezd ujjongani valamin, amin ha te ott magadba vagy, krhjszzs, csinálsz belőle
0780# bűnt magadnak. És amikor meggyónod, akkor azt mondod, hogy „sértő voltam”. Hát erre a pap nem fog tiltakozni. Ha sértő voltál, sértő voltál. Nem
0790# fogja azt mondani, hogy NEM! Vagy: „szerintem ez nem bűn”. Szép lassan átgyúrod, átalakítod. S miközben életedben először tartottál egy határt,
0800# tisztességesen kiálltál magadért, ebből szép lassan tud egy bűn lenni, a pap által megerősítést nyer (na persze a pap nem bűnös – már ebben).
0810# Hát azt mondtad, hogy sértő voltál – hát ezzel mit kezdjek? Hát nyilván akkor így volt. Tehát ez, a visszacsatolással együtt történhet a helyzetnek
0820# egy másfajta megértése, meglátása. Na ez a csoportnak egy óriási előnye. Egyedül hiába gyúrod-gyömöszölöd. Visszatérsz a régi
0830# kerékvágásba. És életed nagy gesztusait lesöpröd az asztalról. Miközben ott a kincs; otthagyod, mintha nem is lenne.
0840# Arról nem is beszélve, hogy próbálunk kidolgozni egy új magatartásmódot egy emberi kapcsolatban – miért sikerülne elsőre pöpecül?
0850# Hát mitől találnánk meg elsőre pont a legoptimálisabb szavakat?! Hát nem találjuk meg! Kicsit túllövünk a célon, kicsit alámegyünk.
0860# Hát egy tanulási folyamatról van szó! Szabad néha egy kicsit túlzónak lenni, és aztán majd beáll egy jó irányba.
0870# Ez volt az „egy”. A „második”:
0880# amikor egy nagyon erős pozitív érzelmet élünk át. Emlékeztek a példáimra? Ugye? Na ajánlom, hogy emlékezzetek!
0890# Amikor egyszer csak képes vagyok egy körben kimondani azt (nekem ez volt a nagy példám), hogy tudod, igazából azon gondolkodtam,
0900# hogy mi lett volna, ha te, aki vezeted ezt a csoportot, te lettél volna az apám. És ezt megengedem magamnak, hogy ennek az összes
0910# érzése ment éppen bennem. Vagy: az a mondat, amit egy másik férfi mondott nekem, emlékeztek: Feri, ha nő lennél, beléd szeretnék.
0920# Ez egy pozitív tartalomnak a kifejezése! Ejha! De nagy dolog, hogy ő ezt megengedte magának!
0930# Igazán becsületre méltó! És hogy ezt megengedte magának, akkor ez már tudatosult, kézbe vehető, fogható, türürüm, türürüm!
0940# Miért érdekes mind a kettő?
0950# Azért, mert... Hmmm. Mondok egy példát. Játszottunk egy játékot. Egy mesét játszottunk el,
0960# jó brutális mesét (minden mese általában brutális, még a királykisasszonyos meséknek is szokott lenni azért egy belevaló része.
0970# Emlékszem, ahogy „A vakond nadrágja” c. XX. századi opuszt dramatizáltuk,
0980# (tényleg így volt! És most azt mondjátok, hogy „a vakond nadrágja”,
0990# de a címadó szerzeményt jelenítettük meg), ahogy a vakond vagy irigyli, vagy
1000# elvágyakozza, tudjátok, a pántos, sok zsebes gatyát, és ha ti azt gondoljátok, hogy ebben a mesében nincs agresszió, nagyon tévedtek.
1010# Mert az állatok egymásnak estek egyébként, per tangentem, a mese sodrából egy kicsit kilépve.
1020# Ment a nagy bunyó néhány állat között. Tudom is, hogy min ment a bunyó: azon, hogy az elkészült vásznat a hangyák viszik-e
1030# tovább, vagy más állatok? És miután nagyon fontos, hogy amikor egy mesét dramatizálunk, és játsszuk, akkor szigorúan tilos,
1040# hogy valaki föltegye a kezét és azt mondja: „Állj, állj, állj! Nem így volt a mesében!” - Ilyen nincsen. Kiderült, hogy mindenkinek volt egy elképzelése a
1050# meséről a fejében, hogy a vakond nadrágjához való szövetet hogyan kell tovább vinni szabásra a rákhoz... Ismerjük, ugye, a történetet.
1060# De mindenkinek más volt a fejében; voltak hangyák köztünk. Ott volt a gólya is. Hát az se röpült el rögtön.
1070# Az is kísérte végig az eseményeket. Na. És ezért elkezdtünk verekedni. Véget ért a történet.
1080# Nekem pl. asszem megrepedt a bordám. 🙂 És a … Csak úgy. Meg se...
1090# Hát most mondom, milyen jó egy csoportba járni. Csak azért mondom, hogy ez még több élményt adjon nektek.
1100# Tényleg, itt bööőőőőőeee. Azt mondja a csoportvezető egymás után azoknak, akik ott
1110# jó nagyot bunyóztak, (emlékszem, azért is jó dühös voltam, mert aznap vettem tisztán föl a gatyámat – na, azt meg lehetett volna nézni utána),
1120# azt mondja a csoportvezető, hogy „nagyon nagy öröm volt látni az agressziónak ezt a GYÖNYŐRŰ megjelenéséthhh!
1130# Akkor kicsit úgy ültünk. Én pl. akkor már pap voltam. Úgy magam sem gondoltam, hogy „A vakond nadrágja” című meséből egy ilyen horrorisztikus
1140# történetet lehet kanyarítani. Tehát így jött ki nekünk! S akkor ezt mondja a csoportvezető (ez egy életre szóló valami nekem), hogy tudjátok,
1150# az tud az agresszióval bánni, aki azt meg tudja magának engedni, nemcsak a fejében, hanem a testében is tudja, mit jelent az agresszió,
1160# és utána azt kézbe tudja venni. Idézte Ghandit. „Az az ember vállalkozzon erőszakmentességre,
1170# aki képes az erőszakra.” Hogy ne áltassuk itt magunkat: te csak gyáva vagy.
1180# Hmm? Ez nem esik jól, ugye? Azért nem magamnak mondom.
1190# Szóval nagyon sokszor kegyességnek meg jámborságnak meg mindennek mondjuk azt, hogy valójában
1200# az agresszióval nem tudunk hatékonyan bánni. Ezt példának akartam hozni,
1210# hogy amikor valaki valamit egy csoportban át tud élni (nyilván a csoport keretei között, biztonságos közegben, ahol nem történik bordarepedés...),
1220# akkor képes benne kidolgozódni valami, amivel aztán tud bánni.
1230# Sokan vagyunk itt férfiak. Jópáran! Milyen óriási jelentősége van annak,
1240# amit egy kedves ismerősöm megfogalmazott, hogy a férfi gimnáziumoknak van egy óriási előnye. Ez pedig
1250# az, hogy sokkal szabadabban lehet verekedni. Tehát úgy adja magát.
1260# Ez a férfiaknak azért fontos, mert miközben egymást gyepáljuk gyerekként (aztán kicsit nagyobbként), kidolgozódik bennünk egy férfierő.
1270# Bizonyos férfierők, amelyek elsősorban a férfivilág felé fontosak egy férfinak, nem dolgozódhatnak csak ki úgy, hogy
1280# elgondolom, hogy mi lenne, hogyha odamennék hozzád, és azt mondanám: „Ejnye-bejnye!” Így a férfierő nem dolgozódik ki!
1290# Az úgy dolgozódik ki, hogy haa-hhh-aaa-hhhhhha, így veszem a levegőt, és közben érzem, hogy szúr a tüdőm, és kétszáz fokos vagyok, 230 a pulzusom,
1300# és a vérnyomásomat nem szívesen méretném meg. Az aközben dolgozódik ki. És amikor lemegy a vérnyomásom, az adrenalin, a pulzus és minden, és
1310# már nem kapkodom a levegőt, akkor bennem történt valami, és azzal lehet bánni. Ezért lehet a csoportban, amikor valami érzést vagy érzelmet (főleg,
1320# ha abban az egész testem részt vesz), át tudok élni, és megvannak a csoportszabályok, közeg, minden; ennek a személyiséget NAGYON bővítő hatása.
1330# De nagy dolog az! Vannak, akik egy csoportban táncolnak 10-20 év után először.
1340# Nnna! Egy csoportban üvöltenek 10-20-50 év után először. Emlékszem, ezt néhány évvel ezelőtt mondtam nektek.
1350# Férfitestvéreim! Mikor üvöltöttetek jóízűen utoljára? Hát ezt legalább minden évben, terápiás célzattal kellene! Hát
1360# nem fél hangerővel a feleségemnek a haját kell leüvölteni! Hhhh! Kimenni az erdőbe! Ott a vaddisznócsorda! Hadd szóljon!!!
1370# Harmadik pont. Erről nem volt még szó.
1380# Hasonlít a dinamikája az első kettőhöz. Egy erős érzelem (ez lehet + is és – is), amely
1390# ott a csoportban valakivel való kapcsolatomban jelenik meg! Ugye, eddig pl. olyasmiről beszéltünk, hogy én
1400# sosem fejeztem ki a haragomat az apukám iránt, vagy a szeretetemet a testvérem iránt, vagy a hálámat a valaki iránt, de
1410# ott azt megélem a csoport segítségével. Itt azonban a harmadik körbe tartozik minden olyan tapasztalásom, amikor valamelyik
1420# másik csoportTAG vagy a csoportVEZETŐK által keltődik bennem valami erős indulat, és én azt megengedem
1430# magamnak. Mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy az valóban a személyiségemet, a kapcsolati énemet tudja fejleszteni;
1440# a társas énemet, a kapcsolati kompetenciáimat, hogy annak a kifejezése vagy kimondása, miközben erős érzelmeket, érzéseket
1450# élek át, kockázattal járjon! Na, ha ezt megmondom a csoportvezetőnek, akkor biztos, hogy nekem már annyi lesz ebben a csoportban!
1460# Plö. Vagy: eddig tulajdonképpen olyan jó volt átélni, hogy itt mindenki mindenkit szeret. Ugye, ez minden csoport elején szokott lenni.
1470# Hát hacsak nem vagyunk nagyon zűrösek. Mert akkor már az elején se bírunk mindenkit szeretné. Azért az már mégiscsak...
1475# De azért úgy általában szokott bennünk lenni egy olyan természetes
1480# jó érzés, hogy az elején úgy legalább próbálunk úgy mindenkit szeretni. És akkor először úgy valaki valakinek úgy odamond egyet! És olyan még
1490# nem volt... Úúúúh! Mi lesz ezután! Tehát kockázattal jár. Mi történik? Itt megint egy fokozott valóság-észlelés történhet.
1500# Sose felejtem el, egyszer csináltunk egy projektet (szép magyar kifejezés, ugye? „csinálni egy projektet!”). Ez aztán döfi!
1510# Szóval; ilyen kulturális kalamajkába keveredtünk.
1520# De nem terveztük, hanem már VITELEZTÜK KIFELÉ! 🙂 Szóval benne voltunk valamiben nyakig.
1530# (Na, ez egy tisztességes magyar mondat.) Kimentünk Németországba egy nemzetközi szupervizorhoz.
1540# 🙂 Hát most ezen mi olyan nevetséges!?! Hogy olyan messzi mentünk? Ja, a szupervizor!
1550# Igazatok van. (Megbotlás-zaj)
1560# Erről eszembe jut (nem az, hogy alacsonyan szállnak a kólák, hanem … tényleg, ez a szupervizor).
1570# Tehát elmentünk szakmai segítséget kérni Németországba.
1580# Az Óperencián túlra – igen, tehát az Ensz folyón túlra. Onnan van az Óperencia. Sokan tudták, örülök neki, jó.
1590# Hát, már csak hogy barátot barátjáról... Tehát, hogy jó társaságban vagyok. Na. Szóval,
1600# a szupervizor, amikor beszámoltunk arról, hogy így csináljuk, meg úgy csináljuk, és vállt vállnak vetve, és nagyon együtt vagyunk, és együtt imádkozunk,
1610# és nagyon nyomjuk, és... Ezt végighallgatta, majd azt kérdezte: Vesztetek már össze úgy jól emberesen?
1620# Ez izgatta őt! Ameddig nem vesztetek össze, addig ez gyerekjáték! Tehát szinte óvoda. Majd mikor jól összevesztetek!
1630# És azt földolgoztátok, túl vagytok rajta és még mindig együtt vagytok, na, az már valami! Ezt kérdezte.
1640# Tehát ott vagyunk a csoportban, ahol nem adjuk föl, ha valami ilyesmi történt, hanem hihetetlen nagy lehetőség a fejlődésre! Nagyon nagy!
1650# Már csak azért is, mert eddig a konfliktusainkat valahogy jól ELINTÉZTÜK. Nem elrendeztük; elintéztük.
1660# Tehát vagy örökre megharagudtam, vagy besértődtem, vagy attól kezdve te mondhatsz nekem akármit, vagy elkezdem igazolni, hogy miért voltál
1670# mindig is antipatikus. Tulajdonképpen már ez ELŐTT is lehetett rajtad látni. Hogy egyik szemed se áll jól. A fogaidról nem is beszélve!
1680# Szóval tulajdonképpen... elkezdünk szövetségeseket gyűjteni magunk köré, és azokkal jól kibeszéljük ebédszünetben, hogy ugye, azért
1690# te is érzed, hogy egész jó lenne a csoport, de mindig bekerül egy-két rohadt alma... Na. Tudjuk,
1700# hihetetlenül (finom szóval) archaikusan megoldani azt, amikor egy konfrontáció vagy konfliktus
1710# (hogy szép magyar kifejezéseket használjak) után próbálunk tájékozódni a kapcsolatainkban. Mi történik ilyenkor? Fokozottabb valóság-észlelés,
1720# rájövünk, hogy mit volt érdemes (és mit nem) itt tenni, jól tettük vagy nem jól tettük, és továbbra is
1730# egy ellenőrzött közegben kapcsolatban tudunk lenni azzal, akivel a konfliktusunk kialakult. És rájövünk, hogy meg lehet oldani ezeket a helyzeteket.
1740# És emiatt a kapcsolataink elmélyülnek. Sokszor az intimitásnak nem az a nagy ellensége, hogy nem simogatjuk egymást, hanem, hogy
1750# nem merünk egymással ütközni! Minél több mindent tartok magamban, csak hogy
1760# valami szép legyen köztünk, az annál kevésbé lesz szép. Viszont annál fölszínesebb és udvariasabb lesz.
1770# Emlékszem egy példámra: egy szervezett úttal elmentem a Szentföldre. Egy busznyi ember volt ott, köztük
1780# egy fiatal házaspár. Egy alkalommal velük ültem le egy asztalhoz. És úgy beszélgettek egymással, mint ahogy egy
1790# első találkozáskor sem szoktam így beszélgetni senkivel. Ültek, nagyon illedelmesek voltak, és kb. így beszélgettek:
1800# „Drágám, sót? Bors? Nem köszönöm, kedves!” Tehát így. Úúúú!
1810# Először a hideg kezdett el a hátamon futkosni. Tehát olyan udvariasak voltak egymással... szerintem a magyar
1820# egészségügybe kéne őket elküldeni. Tartsanak ott továbbképzéseket. Nekem egészen ijesztő volt. Egészen.
1830# Most nem is mondom el, hogy mi mindenre gondoltam ezután. 🙂 Na látjátok, az lenne érdekes, hogy ti mire gondoltatok?
1840# 🙂 Na, adjam a mikrofont? A gyerekeknél szoktam ezt, hogy igen, egy válasz, kettő, három... Egy-két választ
1850# szívesen meghallgatnék. Hogy mit néztek ki belőlem. Látjátok, ez a szociális tanulásomnak egy fontos lépése lehetne. Te mire gondoltál?
1860# Megtartod magadnak.Jó. Hát erről beszélek már 30 perce, hogy kockázatot vállalunk egy csoportban, ami erős érzelmekkel jár. Nehéz helyzet,
1870# és utána fejlődünk. De te nem. Nem. Hát jó. 🙂 Nnna.
1880# Itt kérek törlést az elmúlt két percre. Meg mertem veled engedni ezt.
1890# Szóval, tehát nem mondom el,
1900# hogy mire gondoltam, hiszen hát mégis a SZENTFÖLDÖN voltam, viszont eszembe jutott néhány dolog, ami példa értékű lehet.
1910# Már nem példás, hanem „példának jó”. Mekkora lepke! Most hallottam,
1920# hogy néhány milliárd évvel ezelőtt a Földön több, mint kétszer annyi oxigén volt, mint ma. Tudtátok ezt? Ezért voltak 1m-es szitakötők.
1930# Te tudtad. Gondoltad. GONDOLTAD! Látjátok, vannak köztünk
1940# zsenik, akik gondolnak, gondolnak, és elképzelnek egy 1m-es szitakötőt az oxigéndús...
1950# (...egy hallgató: nekem a szitakötő a kedvenc állatom) – Az jön be neked? (...meg a tigris.) A szitakötő meg a tigris. 🙂 Ez jó.
1960# Tehát ez olyan, mint a lódarázs, nem? Ismeritek a viccet, el nem mondom (a lódarázsról). 🙂
1970# De ugye ismeritek? Olyan jó régi vicc. Akkor csak a poént mondom el. (Hát tényleg,
1980# sokkal fontosabb dolgunk van, minthogy egy egész viccre itt eltöltsem az időt. Elmondom, csak az elejét, akkor abból a poént
1990# kitaláljátok. Tehát az állatok bemutatkoznak, és mindegyik elmondja, hogy ki volt az apukája meg az anyukája. És akkor: „Lódarázs vagyok.”
2000# „Na elmész te a ...” 🙂 Szóval, rám ilyen
2010# hatással vannak a bűneitek. De ezt már máskor is megfigyeltem egyébként, ez jó – most nyomom ki magamtól. Ó.
2020# Állj meg! Csak annyit, hogy rólam szól vagy rólad szól? Rólad. Jó. Ez nagyon fontos, látjátok, így lehet tisztázni egy helyzetet. Hát most
2030# kimegy, és magamra veszem? Hát... És pont a lódarázsnál ment ki, tehát ez eléggé... Mit vett erről magára, én azt nem tudom.
2040# 🙂 A harmadiknál eszembe jut az...
2050# Éppen itt ültök néhányan olyanok, akik velem együtt átéltétek azt, amiről nem is tudtátok, hogy velem együtt éltek át. Mert az nekem volt nagy szám, nektek pedig
2060# lehet, hogy nem. Ez pedig az, amikor életemben először egy csoportban megengedtem magamnak, hogy azt mondjam: Néha eljutok addig a gondolatig, hogy nincs is Isten.
2070# És emlékszem, hogy ezt a gondolatot a papszentelésem után sok-sok éven keresztül (bármikor merült fel bennem) sosem adtam ki
2080# magamból. Hát mégiscsak... És eljött egy szent pillanat, egy Szentlélek által ihletett
2090# pillanat; 🙂 - és akkor emlékszem, hogy mondtam, hogy „hát igen, ez eszembe szokott jutni”. Ennek a csoportban elmondott
2100# gondolatomnak aztán nagyon érdekes története lett bennem. Mert amikor életemben először kimondtam azt, hogy eddig a gondolatig bizony
2110# időnként el tudok jutni! Hogy miután ezt kimondtam, sokkal mélyebben kezdem el foglalkozni azzal, hogy „jó, Feri, eddig a gondolatig, úgy látszik el lehet
2120# jutni, ha te eljutottál. Akkor most nézd meg, hogy mi az, ami téged meggyőz arról, hogy van Isten!” - ez egy nagyon izgalmas
2130# kérdés volt a számomra. Hogy ezt dolgozzam ki magamból. És azzal, hogy ezt a csoportban meg tudtam osztani, és nem vették le a fejem,
2140# és utána még hozzám jöttek áldozni, tehát úgy tűnik, hogy nem lett belőle nagy baj, ennek
2150# az lett a következménye, hogy sokkal mélyebben tudtam megalapozni azt, hogy amikor ez a gondolat eszembe jut, akkor mi az, ami engem
2160# megerősít? Mert addig, amíg ez a gondolat eszembe jutott, nem erősítettem meg magam soha egyetlen mélyről jövő valamivel. Hanem amikor már:
2170# „á, hát ez egy hülyeség, hát mit izélek ezzel…” Vagy: ááá, na, ez valahogy így működik. Pont úgy, mint a Vakond nadrágjánál,
2180# aztán amit Ghandi mondott. Na ezt most jól… Hűűű, milyen papírok, te jó ég! PÉ-CÉ-Á! Fffűűű, ez nagyon matematika!
2190# Elnézést. Nem kaptam engedélyt rá…
2200# Akkor ez lett volna az a három nagy csoport: negatív érzelem (de annak egy folyamata), pozitív érzelem (de annak egy összefüggése, folyamata),
2210# és a csoportban, valamely csoporttaggal vagy a csoportvezetőkkel szemben (de annak egy folyamata és rendszere), ami a
2220# személyiségünknek azt a részét nagyszerűen fejleszti, hogy képesek legyünk a kapcsolati repertoárunkat bővíteni és azt úgy felülmúlni, ahogyan azt
2230# addig nem tudtuk. Maradok az irodalomnál: említettük, hogy egyrészt
2240# érzelmileg átütő élményre van szükség, akár a kockáztatásra, a félelmen való átverekedésre stb.,
2250# de utána szükség van egy értelmezésre! Ez nagyon fontos. A kettő együtt. Négyféle belátásra juthatunk
2260# egy csoportban. Nagyon egyszerűen. (Kezd melegem lenni. Ti hogy vagytok? Nem fáztok.)
2270# Négyféle belátás a csoportban:
2280# 1. Pontosabb kép az interperszonális beállítottságunkról. Tehát a kapcsolati beállítódásunkról,
2290# magyar szóval attitűdjeinkről, pozícióinkról, helyzetünkről, kapcsolódásunkról egy
2300# objektívebb, mélyebb belátás. Mondok rögtön példát. Terápiára jártam. Egy alkalom
2310# végén azt kérdezi a terapeuta: hogy foglalnád össze ezt vagy azt? Nagyon jó volt,
2320# de tudod, itt, amikor beszéltél tíz percet egy témáról, azt azért untam. Mondtam nagy bátran.
2330# Erre nagyon meglepődött. De nem azon, hogy kifejeztem azt, hogy untam azt a tíz percet, hanem azt mondta: Te Feri!
2340# Miért nem fejeztél ki ebből semmit sem? Az arcodon nem lehetett látni.
2350# Ez nekem is szöget ütött... „Mert úgy figyeltem, figyeltem, amit mondasz...” Na de hát Feri! Tíz percig ment ez a rész.
2360# Hát szólhattál volna a harmadiknál, hogy ez sok, unod. Ezt miért mondod? Te tíz percig figyeltél! Én azt tudom neked mondani, hogy a te arcodról
2370# nem derült ki, hogy te tíz perce unod, amit mondok. Hát ez... Na EZ az interperszonális tanulási helyzet!
2380# Ehhez két ember kell. Ezt akármit csinálsz, egyedül nem lehet, ha csak ülsz, és... Vannak kedves pap barátaim. Amikor előkerül az önismeret, akkor
2390# kihúzzák magukat, és azt mondják: ó, hát olvasunk mi lélektani könyveket, és nagyon sokat forgatjuk... Hát, forgathatod, barátom! 🙂
2400# Az nagyon jó! Csak mire... Valamire jó, én nem mondom, itt a fejedben megfontolásaid így lesznek. Na de
2410# egy ilyen mondat! Akkor ezt így elraktam. A nemjóját! Ilyen pofonegyszerű! Kaptam egy végtelenül egyszerű mondatot.
2420# Miért nem látszik az arcomon? Miért nem fejezem ki, hogy grrrrrrrr. Eltelt aztán egy csomó év, és ezt a mondatot még egyszer
2430# megkaptam. Hahh! Akkor már nem mondom, hogy váratlanul ért – inkább elszomorodtam. Ejhajj.
2440# Tehát magam számára is világos lett valami, hogy
2450# van egy beállítódásom, amivel biztosítani akarlak, hogy fontos vagy nekem, vagy: értékellek, hallgatlak, figyelek.
2460# Miközben a másik része egyáltalán nem tükröződik rajtam. Pedig lehetne, hogy meg lehetne egy-egy dolgot engedni.
2470# Megfelelő formában. Hát miért ne lehetne?! Attól lesz normális emberi kapcsolat.
2480# Tehát ilyenkor megvizsgálhatjuk, hogy milyennek látnak mások.
2490# Nem is akarnék erről többet, mert ezt már többször érintettük. Itt végtelenül egyszerű és mégis nagyon nagy jelentőségű dolgokról
2500# van szó. A 2. pont. Mélyebb megértése az összetettebb viselkedésmódunknak, magatartásformáinknak.
2510# Az első az csak a beállítódásunkról szól valamit, az alapvető attitűdjeinkről. A második: az összetettebb
2520# viselkedésformáinkról kapunk egyfajta visszajelzést, illetve ennek a megértése történhet meg a visszajelzések révén. Mondok egy példát.
2530# Mondjuk valaki jön és azt mondja a csoportban: Rettenetes, hogy
2540# a férjemmel/feleségemmel, este visszagondolok, hogy reggel mi a csudán
2550# tudtunk három perc alatt úgy összeveszni. Hát min tudunk így összeveszni? Nap közben ezen gondolkodtam. Az egész valami marhaságból
2560# indult ki, már nem is emlékszem, hogy miből. Hogy fokozódik egy-egy vitánk így?! Na ez a helyzet!
2570# Hogy ezt csináljuk 20-30-40 éve, és nem tudjuk leírni, hogy mi következik egymás után. Csak szenvedünk
2580# tőle! A legtöbb... Na, most nem mondom a rossz tapasztalataimat. És akkor ott a csoportban mindenki bólogat, hogy hát igen, ez nehéz...
2590# és akkor egyszer csak lesz egy helyzet, amikor valaki szól valamit, és ez az illető mondjuk
2600# úgy rámordul, mint kutya a macskára. GHRRRR! S akkor egyszer csak megállunk: Tulajdonképpen mi történt
2610# most itt? Mindenkinek van egy hipotézise. Egy végtelenül egyszerű helyzet, de valójában senki nem tudja, hogy mi történt! Csak láttuk, hogy mi
2620# történt! De nem TUDJUK, hogy mi történt. Azt láttuk, hogy valaki ült, mondott valamit, a másik meg rámordult. De nem értjük, hogy mi történt.
2630# (Egészségedre!) És akkor el kell kezdeni fölfejteni, hogy „te, mi játszódik le benned?”
2640# Az egyik erre: „te, hát én egyszerűen csak... nem volt kedvem beszélni.” A másik, aki rámordult:
2650# „Jé, hogy nem volt kedved beszélni? Hát erre sose gondoltam volna. Azt gondoltam, hogy engem veszel semmibe. Hát egész biztos voltam abban,
2660# hogy engem veszel semmibe. Hát különben is megvan nekem a bölcs belátásom arról, hogy amikor valaki hallgat, az iszonyatosan aggresszív dolog!
2670# Az én apám is mindig hallgatott. Egy ponton túl ővele már nem lehetett tárgyalni. Ment ki, akármit kiabáltunk neki.”
2680# És akkor kiderül, hogy egy ilyen végtelenül egyszerű helyzetben (hogy az egyik nem reagál, vagy éppen hallgat) a másikban egy teljes történet megy le.
2690# Lejátszódik egy teljes élettörténet, amit már egész jól begyakorolt magában. Ez a nyuszika meg a fűnyírója. Ez!
2700# És ezt te teljesen egyedül végigcsinálod. Iszonyú dühös leszel rá. És mi történik ilyenkor?
2710# Vagy megsértődsz, vagy „visszarúgsz”. De ez csak neked „vissza”-rúgás! Ő nem bántott téged. Ezért ő nem is érti, hogy mi van.
2720# Erre te fölháborodsz: „Miért, miért?! Hogyhogy nem érted?!??” És egy pillanat alatt süketek párbeszéde és egy áldatlan állapot
2730# alakul ki, egy ilyen végtelenül egyszerű dologból, hogy valaki nem reagált, és én ezt valahogyan értelmeztem itt belül magamban. És sosem
2740# beszéltük át, hogy ilyenkor én mit élek át és mit gondolok róla, és hogy ez honnan származik. S hogy a lépések egymás után hogy következnek,
2750# mert nem csak, hogy dühösen és fenyegetve és frusztráltan és dühösen érzem magam, megszégyenülten és kirekesztetten, hanem ez egészen mélyre
2760# bemegy, és azt gondolom, hogy nem vagyok fontos és nem számítok. Ezért valójában, amikor csúnyán odabökök neked, akkor tulajdonképpen nem is
2770# bántani akarlak, hanem most jövök rá, hogy hát dehogy bántani akarlak, inkább csak provokállak, hogy derüljön ki, hogy tényleg nem számítok-e, ill.
2780# merthogy az apám ilyenkor mindig kiment – ha te reagálsz, már az is egy nyereség nekem! Hogy egyáltalán észrevetted, hogy itt vagyok.
2790# De a maximum, amit egy ilyen helyzetben el tudok képzelni, az az, hogy legalább vitatkozunk! Nekem már az is jó!! Mert a gyerekkori tapasztalatom
2800# pusztán csak annyi, hogy semmibe vesznek! Itt legalább látom, hogy megy valami. A stimuláció nagy dolog. Tudjátok, a patkányok...
2810# Nagyon sokat tudnak a patkányok. Sokat tanulhatunk tőlük. Emlékeztek, ugye, erre az alapvető kísérletre? Három csoportba raktuk a patkányokat
2820# (én nem), és az egyik csoportot hagyták úgy, ahogy vannak, jól elkülönítve, üvegfallal – szegények bulizhattak magukban.
2830# A második csoport patkány finom áramütéseket kapott. Nem egy nagy buli. A harmadik csoport patkányt simogatták.
2840# Nézték hétszám, hónapszámra, hogy hogyan fejlődnek a patkányok. És mi derült ki? Hogy akinek adtak ugyan enni, de nem kaptak megfelelő ingert
2850# az élethez, azok nem fejlődtek jól (finoman szólva), ha éppen nem a talpukat mutogatták.
2860# Azok a patkányok, akiket simogattak, azok jól fejlődtek! (Ezt gondoltuk, nem?)
2870# Na de mi van azokkal a patkányokkal, akik tik-tik-tik, finom kis áramütéseket kaptak? Most azon túl, hogy dühösek voltak a gazdákra,
2880# és levelet írtak a főhatóságnak, hogy azérEztFejezzükBe!, tehát azon túl, hogy kiálltak
2890# a jogaikért, azon túl majdnem pontosan ugyanolyan jól fejlődtek, mint a simis-simis-patkányok. Hhá!
2900# Ezért aztán kiderülhet az illető számára az, hogy egy ilyen végtelenül egyszerű helyzetben, miközben fogalma sincs, hogy tulajdonképpen mit miért csinál,
2910# legfeljebb el tudja mondani, hogy mit gondol és miért olyan iszonyú dühös, tulajdonképpen megéri neki az, hogy a másikat cukkolja. Ilyen egyszerű.
2920# Akkor miért mondana le róla? Egyrészt tehát megéri neki (bár fogalma sincs erről, és arról sem, hogy miért éri meg), másrészt elmondja bárkinek azt,
2930# hogy milyen rettenetes a kapcsolata? Értitek! Amitől meg rosszul érzi magát. A kettő közti összefüggés sincs kidolgozva. Ez egy ilyen végtelenül egyszerű
2940# helyzet. Ilyeneket szoktunk tucatjával pörgetni! Mint a zsonglőrök. Így, trrrrrrrrr. Egy se szokott leesni – ebben zseniálisak vagyunk.
2950# Tehát a második pont az az, hogy egy csoportban (mert a kommunikáció segítése, a visszajelzések, visszacsatolások; hiszen itt meg tudunk tenni
2960# olyanokat, amikre sosem szánunk így időt), vagy – azért jobb a tapasztalatom – egy
2970# klassz párkapcsolatban nagyszerű élményeink tudnak lenni. Hogy életemben először egy ilyet végig lehetett valakivel beszélni! De , nagyszerű, de
2980# zseniális élmény az! Egyszer egy ilyet végig tudtunk pörgetni, és az érintett azt mondta: „Tudod, sosem gondoltam volna, hogy rád így hat az, hogyha nem
2990# reagálok.” A másik: „Akkor most bocsáss meg nekem... Látod... Hányszor rúgtam beléd! Hát micsoda marhaság volt!” És közben tudjátok, mi az igazán
3000# izgalmas? Egyiknek a sérelme sem igazán fontos már, hanem van egy közös öröm! Hogy EGYÜTT valamire rájöttünk! És az a kapcsolat olyan
3010# intimitásba megy! Hát élvezet az élet! De nagyszerű élmény ez! Szerintem ilyen is muszáj, hogy mindenkinek legyen! Hát ez csodaélmény!
3020# S látjátok, hogy milyen érdekes ez: ilyenkor a sérelmeket ÍÍÍGY kidobjuk a kukába! Majd hülyék lennénk azt tartogatni a zsebünkben!
3030# Azt mondjuk: hát micsoda közös... együtt valamire rátaláltunk! Psziha! Nagyon kívánok sok ilyen élményt! Haa..
3040# Szóval... nézem az időt... átveszem a mikrofont a jobb kezembe. Ez nem tudom, mit jelent, de nincs idő arra, hogy rájöjjünk, mert
3050# jön a 3. pont: Motivációs belátásokhoz jutunk. A motivációs belátás azt jelenti, hogy mélyebben megértem és belátok azt,
3060# hogy miért olyan a magatartásformám, amilyen. Hogy miért is olyan. Most az előző példában egy picit már ebbe is belekaptunk - hogy miért olyan.
3070# Mondok nektek fölismeréseket - amikor fölismertem őket, nagyon nagy meglepetéseket okoztak.
3080# Mikor rájöttem például, hogy bizonyos helyzetekben, amikor hallgatok, vagy nem szólok, vagy elfogadom a másikat,
3090# vagy az érdekeimet nem érvényesítem, vagy nem állok ki magamért, vagy nemtudoménmi, akkor nem toleráns vagyok, hanem közömbös.
3100# Mikor erre rájöttem! Az eseteknek sok részében toleráns vagyok, sok részében megértő vagyok, más részében közömbös vagyok.
3110# Kutyát se érdekel, hogy lesz - ezért aztán nyugton vagyok. Ez a belátás papként történt. Nem mondom, hogy nem kezdtem egy kicsit szédülni tőle!
3120# De mennyivel jobban jártam, hogy tudom, hogy tudok így is működni. S amikor hazamegyek, akkor nem áltatom magam, hogy ma is milyen
3130# megértő voltam, nem! Kutyába se vettem, hogy mi hogy van! - kisarkítva.
3140# 2. - ezt ahogy gondolkodtam, akkor jöttem rá - friss fölismerés. Azt mondja: sokáig azt gondoltam, hogy nekem az okoz nehézséget,
3150# ha nem szeretek mindenkit. Hogy ez nehéz: hogy őt miért nem szeretem!? S egyszer csak megláttam ennek a mondatnak az árnyékát:
3160# hogy lehet, hogy valójában jobban zavar az, hogy ha engem nem szeret mindenki. S az nagyobb feszültséget okoz.
3170# Vagy: Egy kedves ismerősöm jött arra rá, amire örülök, hogy rájött.
3180# Egy igazi katolikus közegben nőtt föl az illető és azt mondja - most 30valahány éves - Ó Feri!
3190# Most rájöttem, hogy amit serdülőkori erényességnek gondoltam, hogy én nem csajoztam, nem buliztam, nem piáltam,
3200# az valójában serdülőkori aszkézis. Ó de kiábrándító!
3210# Azt gondoltam, ott micsoda erényeknek a magasságán éltem én serdülő koromban, míg azok a nyomorult osztálytársaim
3220# részegen fetrengtek a coca-kóla mámortól ittasan! Bezzeg én! Babitsot olvastam Áprilyval!
3230# S akkor: á dehogyis! Dehogy így volt! Mert a szakirodalomban rátalált a serdülőkori aszkézis és serdülőkori hedonizmus című fejezetre,
3240# és ott szépen, mint egy izgalmas tükörben, meglátta saját arcvonásait. És ott a következőt érzékelhette: a serdülőkori aszkézis oka:
3250# az ösztönkésztetések brutális betörésétől való félelem és szorongás, amelyet durva aszkézissel lehet csak megfékezni.
3260# Cupp-cupp a szakirodalomnak! Na ezek a felismerések!
3270# Amikor rájövök, hogy két évig azt gondoltam, azért csináltam így, mert... most rájöttem: volt benne az is, nade nade nade!
3280# Ezek nagyon nagy szabadságot tudnak adni. Sokkal megértőbbek leszünk, meg emberibbek. És például nem dicsérünk agyon egy serdülőt,
3290# aki nem megy el bulizni. Hőőő. Egy serdülő menjen bulizni. Egy fiatal még inkább menjen bulizni. De azért ne felejtse ott magát.
3300# Szóval ez a motivációs belátás. Hmmm. Most mondhatnék itt példákat, attól érdekesebb lenne az előadás, de nem érdekes szerintem 🙂
3310# Úgyhogy megyünk a negyedik ponthoz. Már annyit sztorizok, ennek semmi értelme.
3320# 4. - ezt így mondja a szakirodalom - genetikus belátás. A genetikus belátás nem azt jelenti, hogy a génállományunkba látunk be.
3330# Hanem azt jelenti, hogy sokkal mélyebben megértjük és belátjuk, hogy miért vagyunk olyanok, amilyen.
3340# Tehát itt már nemcsak a magatartásunkat értjük meg, hogy az miért olyan, amilyen, miért volt mindig is olyan, amilyen,
3350# hanem hogy mi magunk miért lettünk olyanná, amilyenné lettünk. Ez nagyon nagy dolog! Nagyon!
3360# Hányszor hallottam tőletek, vagy felőletek azt: Te jó ég! Most, most leesett a tantusz!
3370# Hogy az apám, az anyám, a nagyszüleim, az örökségem... mennyi mindent értettem most meg!
3380# Jött egyszer hozzám egy édesanya. Kedves édesanya azt mondta: Te Feri, nagyon köszönöm neked, hogy megértettem a gyerekeimet!
3390# Nyilván ez a belátás másra is vonatkozhat. Hát eddig mindig: miért ilyen, miért? S egyszer rájöttem, mindegyiknél, hogy ezért ilyen,
3400# meg azért és azért. S ez milyen óriási dolog, mikor egy szülő rájön, hogy ő maga is benne van abban, amilyen a gyereke.
3410# És minél kisebb a gyereke, annál inkább. De nagy dolog ez!
3420# Hogy mikor egy gyerek bepisil, az a legritkább esetben szól arról, hogy szeret pisiben aludni. 🙂
3430# Legritkább esetben.
3440# Arról is a legritkább esetben szól, hogy tudatosan a gonoszság útjára lépett volna 3 évesen.
3450# Tehát úgy döntött volna, hogy istentelen életet kíván kibontakoztatni magában,
3460# s ezt nyilván a szülein kezdi. Nem! Nem! . De nagy dolog, mikor olyan szülők vagytok, lesztek, LESZTEK - ha mondom!
3470# Olyan szülővé váltok, ha gyerekeiteknek a magatartásában mindig feltesztek egy kérdést:
3480# vajon abban a családi összefüggésben, amiben a gyerekem van, az vajon nem oka-e? Hogyan oka?
3490# Most az ok szót nem tettes, meg nem bűnbak... De nagy dolog ez! A szülők lehiggadnak, s egy ilyen mélyebb belátással vannak.
3500# Nagyon nagy dolog! Ez volt a 4. csoport: a genetikus belátás.
3510# Emlékeztek, múltkor az apukámról beszéltem, hogy milyen dühös voltam rá, hogy nem tanított meg élni, nem mondta meg,
3520# hogy kell azt csinálni. S aztán eljutottam egy genetikus belátásig (de érdekes hang volt ez! Mintha egy zeneszerszám lett volna! Nem?
3530# Mi volt az? ... Leesett egy kanál. 🙂 Az volt? Az volt! Ez zseniális! Ti az alkalom után esetleg találkozzatok! Mert köztetek úgy tűnik, van valami!
3540# Valami spirito eg... valami nagyon van! Kanál-barátság.)
3550# Szóval egy genetikus belátásnak volt nevezhető az, hogy rájöttem, miközben sérelmeztem nagyon, hogy az apukán nem tanított meg élni,
3560# aközben megajándékozott a szabadsággal, és hogy milyen hihetetlenül sokat köszönhetek annak, hogy engedett szabadon fölnőni.
3570# Hogy nem kellett hozzá igazodni. Hogy nem mondta meg, hogy hogy kell élni! Ezért én aztán kitalálhattam.
3580# S hogy milyen sokat köszönhetek ennek! Hogy végignézem egészen kisgyerek koromtól kezdve gyakorlom azt, hogy kitalálom,
3590# hogy hogyan érdemes élni. És hogy akiknek jó szülei voltak: jó apa, jó anya, elég jó apa, elég jó anya, háááá, tinektek ez nem adatott meg.
3600# Vagy csak kevésbé. Nekem megadatott. De jó dolog ez! Ez egy genetikus belátás.
3610# Ez lett volna tehát a 4. pont, hogy mi a négyféle belátás, a négy csoportja, ami az erős érzelmi élmény után következhet be és aztán
3620# a személyiségünknek nagyon gazdagítja azt a részét, amivel kapcsolatban vagyunk másokkal.
3630# Most nézem, azt mondja, hogy 10 perc. De belekezdek akkor.
3640# Itt szeretnék nektek beszélni, egy kicsit visszacsatolnánk ahhoz,
3650# hogy akkor a csoportban lehetővé válik - nemcsak az adás révén - önmagunk felülmúlása, -
3660# Ugye eddig erről beszéltünk, ugye!? Hogy van egy mintázatunk: az önmegvalósítás az élvezetek által,
3670# a pillanat megvalósítása által, a pillanatnyi döntések által: ehhez van kedvem, ahhoz, így esik jól, ...
3680# a második szintje, amikor az adottságainkat, tehetségeinket, ... mélyebbről jövő, hosszú távú indíttatásainkat,
3690# kapcsolati késztetéseinket, tehetségeinket bontakoztatjuk ki, itt érkezik meg az életnek az öröme,
3700# s akármennyi élvezetet gyűjtünk össze, abból sose lesz öröm - erről beszéltünk. Ez fontos.
3710# Az első szinten gyűjthetünk, egész nap rakosgathatjuk az élvezeteket, abból nem lesz sohasem öröm.
3720# Mert az öröm az élet - hogy kell ezt mondani? - tehát az önmegvalósításunknak egy másik szintjén érkezik meg.
3730# Az egy hosszabbtávú valamit igényel. Ott jön az öröm. S a harmadik szint az önmagunk felülmúlása, az öntranszcendencia,
3740# ott meg megjön a boldogság. Akármennyi örömet rakosgatunk egymás után, abból boldogság sosem lesz.
3750# A boldogság az önmegvalósításnak egy másik szintjén érkezik meg. Mert az öröm akkor van -
3760# most elképzeljük azt, hogy fölülsz a kerékpárra, mert gyönyörű idő van és azt mondod: Velencei tó! Had szóljon!
3770# Nyomod, nyomod, nyomod, hulla fáradt vagy, három holtponton átmész, akkor Velencei tó! Áhhhh!
3780# És ott egy marha jót eszel, iszol, á... és vissza kell jönni. 🙂 De erre nem gondolsz! De minden esetre valami adottságot megéltél.
3790# Keményen, a képességeidet odatetted - abból nagyon nagy öröm tud kijönni.
3800# Vagy egy jó beszélgetésből micsoda öröm tud kijönni. Na most: az örömököt, örömököt? 🙂
3810# Azért ne túlozzunk! 🙂 De tényleg úgyis mondta nekem az a kedves pedagógus, hogy jól rakosgassam a ragokat a szavak után.
3820# Ennek jónak kell lennie: örömököt, ne is haragudjatok, három ö után miért mondanék mást!
3830# Nem jó? Ez szomorú. Na jó. Akármennyi örömöt
3840# teszünk egymás után, (Nem jól mondtam most?) örömöket rakosgatunk egymás utánba,
3850# abból boldogság nem lesz, nem lesz belőle. Mondok egy példát. Esetleg te gondolhatsz a mai napodra.
3860# Sokan gondolhatnak a mai napukra. Xgrz. És biztos, hogy jó páran lehetnek, lehettek, lehetünk... most kezdek bizonytalan lenni.
3870# hogy azt mondod, hogy ma jó pár öröm ért engem, ezeket meg is tudom nevezni, mégsem vagyok boldog.
3880# Ilyen bizony, hogy van. Hát hogyne volna olyan férj, vagy feleség, aki nagyon is átél örömöket a kapcsolatában.
3890# Nagyon is átél: nem egyet, nem kettőt. És mégsem boldog. Mert az az önmegvalósításnak egy másik szintjén köszönt be.
3900# Mert a második szinten valójában még mindig önmagunkra irányulunk, csak ott egy hosszú távú valamiben vagyunk benne,
3910# amiben időlegesen képesek vagyunk magunkról megfelejtkezni. Ugye pl. ha egy holtpont elérkezik,
3920# azon nem tudok átmenni, ha nem felejtkezek meg magamról. Akkor különben megállok és azt mondom, hogy elegem volt.
3930# Akkor jutok át a holtponton és jön egy nagy öröm, hogy meg tudtam csinálni. Vagy amikor megy az a veszekedős sztori
3940# és tele vagyok fájdalommal meg haraggal és mégis normálisan próbálom meg elmondani, hogy mi játszódott le bennem.
3950# Akkor háttérbe tudom tenni magam.
3960# Ebből tud nagyon nagy öröm fakadni. Á, de a boldogság más dimenzióból jön, ott már nem magamra irányulok.
3970# Az örömnél még igen, a boldogságnál nem. Ezért nem tud az ember közvetlen módon boldogságra irányulni.
3980# Lehetetlen boldognak akarni lenni, s ezt hogy csinálod? Ha valaki nekem elmondja a titkát, mert ilyen nincs: boldog akarok lenni, most, most. 🙂
3990# Hogy? Most akkor mit csináljak? Boldog akarok lenni, híj, de hogy? Nem, ez nem megy.
4000# Tudok inni kólát, az élvezet. Tudom magamat 1 óra 15 percig még összeszedni, fegyelmezni, koncentráltnak lenni, nem hülyéskedni-marháskodni,
4010# hanem rendesen, - ebből fakad egy öröm. Na de boldogság? Az már más! Más dimenzióból jön. Az önmegvalósítás más dimenziójából.
4020# Azért ez érdekes volt, fontos. De nem kell, hogy mondjátok.
4030# (Küzdök a három perccel.) Vagyis azért hoztam ezt most ide vissza, mert ezt annak kapcsán mondtuk el, hogy amikor adunk, és annak van egy
4040# egészen 3. dimenziójú gesztusa, amikor önmagunkat felülmúlva önmagunkat adjuk,
4050# odaadjuk vagy odaajándékozzuk magunkat, akkor ez az adásnak az összefüggésében volt.
4060# De most szeretnék mondani 9 vagy 10 pontot arról,
4070# hogy milyen nagyszerű lehetőségeink és gyakorlataink vannak az önfelülmúlásra, ami nem az adásból jön, hanem máshonnan.
4080# Áj de izgalmas! És előtte akkor pont tudok mondani egy 2 perces bevezetőt. A 2 perces bevezető az önmegvalósításnak egy ívét hozza:
4090# 3 pont. Az első, hogy nagyon fontos, hogy legyenek álmaink.
4100# Életálmok: hogy hogy szeretnék élni. Álmok az életről - ez nagyon fontos!
4110# Nagyon. Kérlek benneteket, most úgyis jön húsvét, vegyétek elő az álmaitokat: milyen álmod van az életről.
4120# A másik: ha megvannak az álmaink - ugyanis az életerő az álomból jön- a gusztus: hamm hogy bekaplak - ez a gusztus az álomból jön.
4130# Az álomból, amikor már gusztusunk van valahogy élni, akkor abból alakulnak ki az élet tervek.
4140# Lányoknál ezt nem is kell különösebben hangsúlyozni. Mondjunk egy női élet tervet? Nem kell mondani,
4150# mert mindenki tudja. Na most, amikor az élet tervek kezdenek megfogalmazódni, azokhoz tudjuk rendelni az életcélokat.
4160# Álom - terv - és cél. A három nagyon fontos.
4170# Mert az álom - mikor azt mondom, álmodni valamit az életről - az mozgósítja nemcsak a tudatos és racionális dolgaimat,
4180# hanem az irracionális és tudattalan világból is képes meríteni. Márpedig van ott bőven mi!
4190# Éppen a személyiségemnek - most mondjuk így egyszerűen - 9/10 része tudattalan.
4200# Hát ha abból nem merítek semmit ahhoz, hogy hogy éljek, milyen élet lesz az!? Jó nyögvenyelős.
4210# Jó, egész életemben dolgoztam, megvalósítottam magam, csak semmi álmomat nem éltem meg.
4220# De pénzt kerestem, dolgoztam - ez rettenetes, amit csinálunk! Látjuk ezt a kört! Hogy valójában nem hozzuk igazán a felszínre az álmainkat.
4230# Az életálmokat. Ennek mi lesz a következménye? Beállunk a sorba, dolgozunk rengeteget - tudom, hogy nehéz az élet.
4240# Most legyetek rám dühösek nyugodtan! Most mondjátok magatokban: hülye, mit beszél, örülünk, hogy megélünk. Tudom, hogy így van!
4250# És akkor is, akkor is! Pénzt keresünk... és nem bírunk határokat tartani... és mit csinálunk a pénzzel... a pénzzel tárgyakat veszünk,
4260# na legföljebb valami eseményeket vásárolunk rajta, miért is? Hogy ezek által érzésekhez jussunk és élményekhez,
4270# miért is? Hogy az érzések és az élmények révén valami benyomásunk legyen arról, hogy kik vagyunk.
4280# Meg miért érdemes élni. Minek ez a lehetetlen hülye folyamat? Csak úgy mondom, hogy (csingling :))
4290# Ez egy jel: hogy minek ez a lehetetlen folyamat? Be kell fejezni!
4300# Ráharangoztak! Akkor egy kicsit szebb is lehetett volna. Szóval látom ezt a folyamatot, s óriási jelentősége lenne -
4310# csak most még benne vagyok, azért még ... uhh, meg késtem is. Meg különben is magamért vagyok itt. Na -
4320# óriási jelentősége volna annak, hogy az álmokból tudjunk kiindulni, ne csak terveink legyenek,
4330# ne csak célokat tűzzünk ki, álmok, álmok, álmok! De nyilvánvaló, hogy az álmokat meg kell szelidíteni!
4340# Az álmokat aztán tervekbe kell önteni és - szóval nem úgy van az, most itt ülök...
4350# emlékszem, egyszer - utolsó 20 másodperc - egyszer jött egy pap, s az életében nem volt erő, nem volt kedv, megkérdeztem tőle,
4360# milyen álmaid vannak? Hagyd nekem, hogy mi a kötelességed, azt én is tudom, az álmaidról beszélj! Máris mondta, hogy egy nőről álmodik.
4370# No, hát tessék, akkor naná, hogy nyögvenyelős az élete! Ez nem azt jelenti, hogy be kell csajozni, hanem az álmát szelídítse meg!
4380# Ezt akartam mondani. Most húsvétkor gyakoroltok, jönnek az álmok, nagyszerű, jöjjenek is!
4390# Az nem azt jelenti, hogy azt akkor rögtön realizálni kell!
4400# Nem, abból egy élet tervet kell. Ha rögtön realizálod, abban mi a terv? Abban terv nem nagyon van.
4410# Szóval az erő legyen veletek - ezt tudom mondani. Yoda mester bölcsességével kezeljétek az álmaitokat.
4420# Innen szeretném folytatni. Nagyon szép húsvétot mindenkinek, és akkor jövő kedden leszek.