A család mentálhigiénés funkciói 4.

2010.05.11.

Megosztom
Elküldöm
0000# Isten hozott benneteket, nagyon köszöntök mindenkit!

0007# Elnézést, hogy várnotok kellett rám -- sajnálom.
0018# A család mentálhigiénés funkcióiról beszélünk, mégpedig abban az összefüggésben, hogy amikor
0027# bármilyen természetes vagy
0032# mesterséges csoportnak, közösségnek, intézménynek, együttességnek tagjai vagyunk, akkor
0041# meg tudnak ismétlődni a családi dinamikák,
0048# amelyekre nagyon sajátosan rá tudunk látni egy más csoportban való működésünk kapcsán.
0055# Így a család, a család, a család (mint egység) lesz a középpontban ma és legközelebb.
0068# Aztán lesz egy utolsó alkalom (május utolsó keddje), amikor kérdéseket lehet föltenni.
0085# A következő alkalommal lehet írogatni a kérdéseket (vagy hozni).
0097# Nem kell, hogy a kérdés a témához csatlakozzon.
0105# Kilenc pont volt a család mentálhigiénés funkcióiról. Gyors ismétlés:
0116# 1) A világra vonatkozó információkat történelmi távlatba állítja,
0122# az önmagunkra vonatkozó információk megosztását lehetővé teszi.
0128# 2) Visszajelzést és útmutatást ad.
0135# 3) Világképet és életfilozófiát közvetít. (Egy egész alkalmat szántunk erre.
0145# Tudjátok, már mindent tudtok, minek jöttök ?! Tudtok mindent!!!)
0154# 4) A család eligazít és segít a problémák megoldásában -- azzal, hogy érzelmi támogatást nyújt.
0160# Adott esetben tanácsot ad, vagy konkrétan beavatkozik.
0168# Gyerekeknél erre szükség is van.
0173# Felnőtteknél is néha. Ha nagy a baj. Ha a realitásérzék elmegy nyaralni. Van ilyen a felnőtteknél is.
0184# Rohantam, és beizzadtam a zseniális esőkabátomba. Ami azért jó, mert nem megy kifelé sem a víz semerre se.
0199# Majd az ingemről mindjárt mondok valamit.
0206# 5) Konkrét segítségnyújtás. Megtapasztaljuk azt, hogy egyáltalán lehetséges az,
0218# hogy segítséget kapjunk. Erről is hosszabban beszéltünk.
0222# Amikor olyasféle nehéz élethelyzetbe kerülünk, amelyek hasonlóak azokhoz,
0234# amelyekbe gyerekkorunkba kerültünk, és nem kaptunk segítséget, annál kevésbé világos az,
0245# hogy egyáltalán lehetséges segítséget kapni, vagy hogy egyáltalán én (felnőttként) segíthetek magamon.
0245# Ez ugye érthető? Mert ennek óriási jelentősége van.
0246# Nyilván felnőttként általában magunkon tudunk segíteni.
0255# De mint minden belső pszichés mozgásnál
0267# (van egy probléma, érzékelem, értelmezem, megoldást keresek rá, kivitelezem a probléma megoldására talált megoldást)
0270# mindig azzal veszi kezdetét, hogy kicsi vagyok, nem vagyok még alkalmas;
0283# jön egy nehéz helyzet, és az anya megoldja. Jön az apa, és segít.
0294# Ebben megtanulom, hogy lehetséges megoldani. Nem azért, mert én meg tudtam oldani, hanem, mert látom,
0298# hogy VAN SEGÍTSÉG. Hogy LEHETSÉGES MEGOLDANI.
0302# Amikor hasonló élethelyzetbe kerülök felnőttként, akkor magamon segítek.
0313# De ez csak akkor lehetséges, ha él bennem egy tapasztalása annak, hogy képes lehetek magamon segíteni.
0321# Hogy egyáltalán el tudok oda jutni, hogy el tudom képzelni, hogy létezik segítség! De minél kevesebb konkrét segítséget kaptunk
0326# a családból (érzelmi támogatás, tanácsadás, konkrét segítségnyújtás, erőforrások kimunkálása)...
0332# Szívesen átugranék pár részt. Esik az eső.
0347# Ilyet még nem is láttam. Rá van írva: elnézést, foglalt. Nagyon udvariasan foglalt szék.
0358# Vannak nagyon brutális, támadó üres székek, amelyek visszataszítják az embert.
0369# Vannak udvarias foglalt székek, néma foglalt székek.
0379# Erről lehetne írni valamit: hányféle foglalt szék létezik?
0388# Ott van egy "szabad foglalt szék". De az meg messze van, ugye? Ez a szemétség!
0397# Ott hiába van egy mentőöv, itt fuldokol... Na, ez a szemétség az életben.
0411# Látszik, hogy van segítség, de nem érhető el! Befejezem. De akkor mi lesz még egy óráig.
0417# Próbálok a normalitáshoz közelíteni.
0428# De közben olyan fontos dolgokat mondok, érzitek? De én nem érzem, az a baj. 🙂
0429# Ismerjük ezt a dinamikát.
0433# De érdekes cipőben lenni! Már két hete szandálban vagyok, zokni nélkül.
0440# Érdekesen melengeti a lábamat a zokni.
0452# Úgy tűnik, hogy szét vagyok esve? 🙂 Egy kicsit lekötött a testem, úgy tetőtől talpig. Mindig van vmi érdekes benne.
0468# Érzem, ahogy az átizzadt és átnedvesedett nadrágomon keresztül áramlik egy szag fölfelé.
0476# Főleg az által, hogy az ingem nincs betűrve, és semmi sem akadályozza meg ennek a szagnak a terjedését.
0485# Sőt, az ingemen keresztül is árad.
0489# A hónaljszaggal keveredik, elegyet képez, és így érkezik meg. Nagyon érdekes.
0496# Jó, hogy van körülöttem egy kis tér, amiben eloszlik,
0498# én meg csinálhatok úgy, mintha nem is lenne!
0505# Nem tudom, hogy ezt pl. a Mária Rádióban miért érdemes meghallgatni.
0511# Szerintem egyáltalán nem érdemes.
0517# Már csak az a kérdés, hogy nektek miért volt érdemes eljönnötök ma.
0525# Milyen nagyon fontos az, hogy miközben ennek a tudatosítása lehetséges, hogy
0535# "sosem történik meg", hogy az az egészen természetesnek vett segítség kapás,
0536# amit, ha megkapunk...
0538# Tudjátok, úgy van ez, hogy a gyerek, a fiatal, ha mindig az aktuális
0548# helyzetben a megfelelő segítséget kapja, akkor az normális. Föl sem tűnik. Hogy ott történt valami fontos dolog.
0561# Bezzeg ha nem kapjuk meg! Micsoda hiányok, sebek, sérelmek támadnak. Egészségedre!
0567# Az eső jót tesz a kezdődő allergiás tüneteknek. Viszont.
0576# Milyen nagy jelentősége van annak, ha a külső segítség áradása nyomán,
0588# amit gyerekként megtapasztalhattunk, képesek vagyunk felnőttként magunknak/magunkon segíteni.
0594# 6) Pihenés és regenerálódás helye a család.
0604# (Épp arra gondoltam, hogy ki lesz az, aki ide ül. Sajátos főszerepbe került, ugye.
0618# Te jöttél ide erre a székre? Nagyon udvarias a széked, és ez máris rámegy a rólad alkotott képre...)
0631# Most föl kell ide állnom. Olyan magas vagy, hogy eltakarsz.
0641# 7) A család referencia- és kontrollcsoportként is szerepel. Értékeli, jóváhagyja,
0652# egyetértéséről értesíti a családtagokat, de motiválttá is tesz, hogy úgy cselekedjünk, ahogy az a család
0654# egyetértését kiérdemelje. Közben pedig:
0656# a családtagok számon is tartják és kontrollálják egymás magatartását.
0661# Itt tartottunk. A következőt fogom ma mondani:
0666# 8) A család az egyéni, a társas és a családi identitás forrása.
0681# Ennek a témának jó sok előzménye volt már az év elején.
0689# Most hoznám részletesebben is.
0693# Mondom ennek az elemeit. Hmm!
0698# Most már mindjárt visszatérek az ingemhez.
0705# Létezik olyan, hogy családi identitás! Hogy egyáltalán, hogy van ilyen!
0713# Milyen tudattalan tud lenni, hogy észrevétlen is egy miben élünk, vagyunk, gondolkodunk,
0718# érzékelünk,
0724# észlelünk, mindenünket így-úgy sajátosan meghatározza az, hogy (tudatosan vagy sem)
0738# egy családi identitással is rendelkezünk.
0745# Ma azért tud olyan egészen mellbevágó hatása lenni egy-egy Hellinger-féle családállításnak
0760# vagy családterápiának, vagy önismereti csoportban családfelállításnak (nem Hellinger-félének)
0768# vagy akár egy családrajznak,
0772# mert oly mértékben nem szokott tudatosulni bennünk az, hogy lépten-nyomon egy családi
0781# identitással bírunk,
0782# egy családi identitásból nézünk kifelé és értelmezünk mindent. Ez annyira nem tudatos ma.
0788# Mert annyira előtérben van az, hogy "ÉN". Az önazonosságunknak annyira az egyedi jegyeit hangsúlyozzuk,
0795# Mellékesen azt is, hogy "kapcsolatok", meg egyéb.
0804# De az, hogy "család", az egészen tudattalanná vált az európai kultúrában.
0811# Még a keleti kultúrákban nem.
0818# Az arab világban egyáltalán nem így van -- ott látványosan tudatos.
0823# Ezért szinte egy külön világot nyit meg az, amikor egy picit ránézünk a családra.
0829# Egyszer, amikor pszichoterápiára jártam (nem én terapizáltam valakit, hanem csak ott ücsörögtem),
0838# és a 3. alkalommal azt mondja a terapeuta:
0847# Te Feri, rajzold már le a családodat! Egy ábrát kellett készíteni, nem portrét.
0854# Pusztán attól, hogy egy ábrát készítettem a családomról, elemi élményeim lettem. Például az
0860# (de most akkor lelövök egy csomó jó gyakorlatot)...
0866# Körökkel kellett a családtagokat ábrázolni.
0873# És én a szüleimet nem kötöttem össze semmiféle vonallal.
0881# Nem csak azért mert elváltak, hanem azért, mert az volt a tapasztalásom, hogy nem alkotnak egységek.
0888# Magamat összekötöttem a szüleimmel, meg a testvéremmel is.
0896# Mindenki közé húztam vonalat, csak apukám és anyukám közé nem.
0907# 4 kör, vonalak, sajtcetlin. Ferike, apuka, anyuka, ikertestvére. Csak körök és vonalak.
0915# Már ez önmagában olyan mellbevágó hatású tud lenni. Jött hozzám valaki:
0923# Feri, nem értem, hogy hogy van az: mindig elkezdek egy kapcsolatot, tudok szerelmes lenni,
0929# nagyon belekezdek, hamar
0935# összeköltözöm, és aztán néhány hét vagy hónap alatt kiderül, hogy nem működnek a dolgok.
0938# Miért van ez? Fél éven belül tönkremegy az összes kapcsolatom. Amikor már mennék bele.
0948# Ott is kértem: rajzoljuk le: ne azt, amiben most vagy, hanem csak úgy az eredeti családot! Hogy néznek ott ki
0956# a KÖRÖK, meg a VONALAK? Ha húzol valahova? Olyan mellbevágó élmény volt, ahogy ezt lehetett látni!
0964# Csak úgy rajzold föl.
0972# Hát volt, aki az A4-es lap egyik csücskébe rajzolta föl az egész családját.
0980# Olyan volt, mintha tankok, katyusák és egyebek lennének ott, és az a család be van szorulva az egyik sarokba,
0987# és így... Mondom neki: Te, ez nagyon döbbenetes! Itt egy egész lap! Egy egész A4-es lapot használhattál volna!
0993# Te pedig jobbra a sarokba benyomorítottál néhány kört. Vonalra már nem is volt tér.
1000# "Jééé! Hát erre nem is gondoltam, hogy az egész lapot lehet használni!" Azt kérdezte tőlem:
1010# Mások kitöltik az EGÉSZ LAPOT?!? Az úgy van, hogy úgy rárajzolják, a LAP KÖZEPÉRE rajzolnak?!?
1020# Ilyen elemi élményeink tudnak lenni - néhány kör meg néhány vonal! Hihetetlen!
1026# És főleg, hogy miközben lerajzoljuk a sajátunkat, nem is gondoljuk, hogy ezt milyen sokféleképpen
1033# lehet lerajzolni! Kapunk erről visszajelzést, hogy "tudod, mások nagyobb kört rajzolnak".
1040# Jé, de érdekes, te apukádat-anyukádat besatíroztad, ösztönösen is, magadat meg egy üres körnek
1047# hagytad. Tulajdonképpen ez miért van így? "Jéééé!!" S ilyenkor mi szokott lenni az első gondolat?
1053# "Hát ez csak egy véletlen." Hm-hm-hmmm!!
1060# Hamm hamm! Hát hogy volna ez véletlen!?! Hát valamiért aput meg anyut besatíroztad. Valamiért.
1070# Nem mondtam, hogy egyetlen kört is be kell satírozni. Magadat meg nem. Ez benne az izgalmas.
1080# A kezed pontosan tudta, hogy "azt besatírozom, ezt meg nem". Hát mi van itt?
1090# Na, jöjjön az ingem. (Leesett. A vállfa. De nem fogom levenni...)
1100# Azon a terápián mentünk tovább a családdal. Következett a testvérem. Mondom a terapeutának
1110# (magázódtunk -- korrekt kapcsolat) tulajdonképpen milyen érdekes ez, hogy a testvérem ruháit
1120# szoktam hordani. Ikertesóm. És hogy azért jó, mert ő hízik, én meg nem. Ő kihízza a cuccait
1130# és odaadja nekem. Ez remek. Például, ha láttok egy olyan inget, 🙂 ami úgy kevésbé tűnik egy tudatos
1140# vásárló megfelelő döntésének a Tescoban, akkor gyaníthatjátok, hogy a testvérem inge van rajtam.
1150# De nem azért, mert elcsórtam tőle, hanem azért, mert kialakult egy nagyon sajátos családi rítus:
1160# A testvérem, amikor karácsonyt ünneplünk és elmegyek hozzá; 43 éves vagyok (ő is -- de nem
1171# külön családból származunk és pont egy évben születtünk, hanem ez az ikertestvérség bája)),
1183# akkor megajándékozzuk egymást karácsonyi ajándékkal, és utána a tesóm egy általában
1191# eldobható papírzacskóban a kinőtt cuccait átadja nekem. Például ezt az inget.
1200# Aminek én megörülök. El se bírom képzelni, hogy hogy lehet egy ilyen inget kinőni. 🙂
1210# De nem teszem szóvá, végül is a karácsony az karácsony; mindenki akkora, amekkora.
1220# És arra gondolok, hogy... Tudjátok, van az Ezeregyéjszaka meséi. Minden éjszaka úgy mesélt...
1230# Jól mondom, hogy Seherezádé? Ugye, nem fejezte be, hogy egy kicsit tovább élhessen.
1240# Emlékeztek arra a filmre? Ami arról szólt, hogy egy férfi és nő között volt egy
1250# nagyon sajátos kapcsolat. A férfi tetovált, és a nőn jelentek meg a "tetovációk". A nő attól tartott,
1255# hogy a férfi addig lesz vele, ameddig tetoválhatja. Ezért
1260# elkezdett enni. Azért, mert állandóan a már meglévő ... ááá. Az jó lett volna neked.
1280# Hogy a meglévő tetoválásokat is ki kellett egészíteni. Tehát: evett, evett, evett,
1290# és közben folytatódott a kapcsolat. Ez csak úgy eszembe jutott. Mondom a terapeutának,
1300# hogy de érdekes ez, hogy az ingeim 99%-át a tesómtól örököltem, felnőtt emberként is;
1310# nem az apukámtól, hanem a testvéremtől. Rengeteg cuccot, kivéve talán a cipőt. Láttam: a
1320# terapeuta arcán mély döbbenet. Maga a testvére ruháiban jááár?!??? Ahogy rákérdezett
1327# erre, az én arcomon is hasonló döbbenet lehetett, valami olyasmi, mint amit az előbb mondtam, hogy
1333# "Miért, ez nem normális?"
1340# Vagy: "Te nem? Ez nem így szokott lenni? Kinőtte, rám jó...". Mindketten kölcsönösen megdöbbentünk.
1350# Ti most, ahogy itt ültök, százból százan azt mondjátok, hogy
1360# hú, hát ez nagyon gáz. Micsoda elemi élmény az, amiről Örkény István is írt: a férfit egyszer
1366# leküldi a felesége vásárolni. Talán ismeritek ezt az egypercesét. A férj sosem vásárol, mindig csak a feleség.
1373# De a nő nagyon beteg, ezért összeírja a dolgokat és a férfi vásárol.
1380# Írja, hogy vásárol; az elején nagyon nehezen indul neki. Meg fog-e felelni a felesége elvárásainak?
1386# De ahogy telik a kosár, kezdi megérezni az ÍZÉT. S egyszer csak megszállottja lesz a vásárlásnak. 50 évesen még
1393# sosem vásárolt.
1400# Őrülten elkezdi. Beáll a henteshez. 20 dekát ebből. Harmincat abból. Ezekre már mind nincs szüksége, de
1407# VÁSÁROL. Tehát kinyílt egy világ. Amikor olvastam Örkénynek ezt az egypercesét, rájöttem, hogy én ezzel pontosan
1413# ugyanígy vagyok az öltözködésre vonatkozóan. Tehát hogy a ruháim 90%-át
1420# a testvéremtől örökLÖM. Amikor bemegyek és veszek egy-két ruhát (vagy inkább cipőt) magamnak, akkor
1430# egy sajátos bizsergést érzek. Mindig elcsodálkozom azon; most már TUDOM negyvenakárhány évesen, hogy az
1440# emberek szoktak maguknak néhány ruhadarabot venni évente. Hogy ilyen elő szokott fordulni. Ha máshogy
1447# nem, a turkálóban. Miért akartam ezt elmondani? Az ingem történetét? (Nem is az enyém...) Látjátok, ez is egy
1453# identitászavar: most az én ingem vagy sem?
1460# Help! Enyém? Jaj de jó! Megnyugtató. Tehát a testvérem volt inge... Azért akartam mindezt elmondani,
1470# hogy lássátok, hogy milyen döbbenetesen tudattalan tud az lenni, amilyen egészen mély kapcsolatban tudunk
1480# lenni a családtagjainkkal, hogy én pl. a testvérem cuccait hordom, és még csak nem is tűnt fel 35 évig, hogy
1490# jé, ez lehetne másképpen is. Hogy ez mennyire természetes!
1500# Valamiképpen ennyire hihetetlenül, egészen a vérkeringésünkkel, a sejtjeinkkel adott az, hogy létezik egy
1506# családi identitás, egy családi rendszer, aminek mi a tagja vagyunk, még akkor is, ha nem tudatosul ez. Az eredeti
1513# családnak is a tagjai vagyunk, ahonnan érkeztünk, és nyilván
1520# ha családot alapítunk, akkor ott valahogy megy valami tovább. Ennek az új családnak is tagja vagyunk. Ez a két
1527# család valahogy egy sajátos rendszerré áll össze. Mindenhez köze van. Mondjuk ilyen egyszerűen. Mindenhez. Erről
1533# szeretnék különböző elemek kapcsán beszélni.
1540# Ez volt most az, hogy egyáltalán: egység. Azt mondják az okosak (tehát nem én, hanem akiket olvastam --
1550# minden kedden vizsgázom; megtanulom, jajj, el kell mondani), hogy
1560# a 2-3 éves gyerekben már kialakul egy családra vonatkozó "mi" tudat, kép.
1570# Már érzékeli, hogy itt nemcsak arról van szó, hogy külön anya, külön apa, külön testvér, hanem itt valami egység van.
1580# Valaminek ő a része. 2-3 éves korban ez már megtörténik. Egy 5 éves gyerek története: A nagybácsi szoros kapcsolatban
1590# volt a szűkebb családdal is. Beszélgettek. Fölmerült a kisfiú jelenlétében, hogy a nagybácsi elviszi a testvérét,
1600# és nála fog aludni. És erre az 5 éves kisfiú odaállt a szülei elé, és a következőt mondta: Anya, az nem lehet!
1610# Mert a nagybácsinak más a szaga, mint nekünk.
1620# 5 éves kisfiú. Pontosan látszik, hogy érzékel valamit... Határokat. Ezt így fejezi ki. Akitől a történet származik,
1630# azt mondja, hogy valószínű, hogy amiatt fejezte éppen így ki ezt, mert azelőtt az állatokról beszélgettek. Az állatoknak
1640# milyen szaga van... Ezt fölkapta, és mondta, hogy a nagybácsinak más szaga van, mint a családtagoknak.
1650# Egyébként éppen a négy-öt éves (óvodás) kor az, amikor már megvan az érzékelés, és képesek is vagyunk a magunk módján
1660# ezt kifejezni, de kevésbé érzékeljük azt, hogy "kint" és "bent". Hogy "szűkebb család", és mi az, ami bent marad,
1670# és mi az, ami nem. Még éppen tanulásban vagyunk. Ezért az óvó pedagógusok (óvónénik, óvóbácsik) naaagy titkok tudói.
1680# Tulajdonképp ha egy család titkairól van szó, az óvó nénit kell megkérdezni. Mert egy négy-öt éves gyerek,
1690# miközben már érzékeli azt, hogy "mi", hogy ez egy család, egy egység, azért a tekintélytisztelete, meg hát minden-minden,
1700# amikor az óvó néni rákérdez, hogy na és ez hogy van, na és az hogy van, egy 4-5 éves gyerek (azzal együtt, hogy
1710# már érzékeli ezeket a határokat) hallatlan nyíltan tud beszélni arról, amit a család épp a legrettenetesebben szégyell.
1720# Mondanék egy saját élményt is. Első osztálytól kezdve egészen a legidősebbekig mindenféle korosztályt tanítottam
1730# sok-sok éven keresztül. Jártam be az iskolába (állami iskola), első osztályos gyerekek, gyerünk, rajzolunk, második
1740# osztályosok, aztán harmadikosak -- óvodásokat nem tanítottam. Mígnem jött az óvodás hittan tartója 🙂
1750# (ez nem volt szép)
1760# tehát, aki tartja az óvodás hittant, és mondja: jaj, Feri, közbejött valami, nem tudom, lesznek-e nálad, mert annyira
1770# jó lenne, jönnek a gyerekek, szülők, menj már be légy szíves az ovisokhoz. Az egész nincs is 45 perc, csak 35-40,
1780# csinálj már velük valamit! Hmm. És éppen jó pásztor vasárnapja volt (jó rég történt). Bementem, és gondoltam, hogy
1790# akkor jön a pásztor, a nyáj. Mondtam: ki akar pásztor lenni, ki akar bárány lenni.
1800# Másztunk, csúsztunk, én is bárány voltam, volt pásztor, aztán szerepcsere volt. Roppant jól eljátszottuk ezt.
1810# És utána mentem tovább. "Milyen nyájnak vagyunk mi még a tagjai?".
1820# Persze a családnak. A család, mint "primér nyáj" vagy mi, és akkor 🙂 (rettenetes!) azt mondtam nekik, hogy ahogy
1830# eljátszottuk, hogy van pásztor (meg farkas is volt persze), meg nyáj,
1840# most játsszuk el azt, hogy ki lesz az apa, ki lesz az anya, ki lesz a gyerek. S akkor gondoltam, hogy az lesz, hogy
1850# anya főz otthon, apa (nem tudom én) beveri a szöget a falba, a gyerekek meg játszanak.
1860# Az első kép a következőképpen nézett ki (tehát 4-5 éves gyerekek). Jelentkezett egy kislány, azt mondja. Apát lefektette,
1870# ott horkolt. S ugye ott ülünk.
1880# Kérdezem: mit csinál apa? - Apa részeg. Ez egy
1900# szép lépés volt a jó pásztor gondolatától. Hát, ez szép. Ha már benne voltunk, gondoltam, nézzük, hátha van valami szép is.
1910# Nézzük anyát.
1920# Kislány beült, üh-üh-üh-üh. Sír. Anya boldogtalan. Ez volt az első kép. Jó, köszönjük ezt a képet. Ó, hát ebből
1940# hogy mászok ki. Na, most képzeljük el, hogy apa fölkel -- most mi lenne jó? Mit szeretnél? Apa fölkel és mit mond?
1950# "Nem fogok többet inni..." És milyen lesz az anya? Boldog... Valahogy kiverekedtük magunkat ebből a képből.
1960# Egy életre megtanultam, hogy az ovisokkal nagyon csínján kell bánni. Nemcsak az ő érdekükben, hanem az egész család
1970# egysége érdekében. Mert olyan információkat kapok, hogy ... Na. Szóval.
1980# Az egységről akartam azt mondani, hogy 2-3 éves korban az egység tudatának ezek a jelei már megérkeznek, 4-5 éves korban
1990# már érzünk egy határt, de még nagyon képlékeny ez a határ. De ahogy iskolába kerül valaki, 6-7 évesen kifejezetten érzékelhető
2000# (nyilván gyereke válogatja) elsősöknél még láttam, hogy hihetetlen közlékenyek. Második-harmadikban vettem észre,
2007# ahogy tanítottam gyerekeket, hogy ott már nagyon lezárnak. Ott már a rossz dolgokat nem mondják meg, titkok vannak, tabuk vannak.
2013# Ott már nagyon világos, hogy a családnak van egy belső élete.
2020# Van egy határa. S mit mondunk befelé és mit mondunk kifelé? És még csak 6-7 évesek. És még semmit nem tanultak róla,
2030# mégis pontosan érzékelik -- érzékelJÜK. Már 6 évesen ezt pontosan érzékeltük. Azt is, hogy a szüleink mit képviseltek arról,
2040# hogy mi az, ami mehet kifelé, és mi az, ami nem. Erre is roppant mód ráérzünk. Mert ezt is CSALÁDJA VÁLOGATJA
2050# (lesz még erről szó). Tehát a családi identitás
2060# (és nyilván aztán az egyéni, társas identitásunk, családi identitás) első megközelítése az, hogy mennyire sokszor
2070# nem tudatos, és mégis mennyire világos, hogy egy egységként létezünk.
2080# 2. Léteznek ún. CSALÁDI PARADIGMÁK. De erre iszom egyet.
2100# Cola is sokféle tud lenni. Ő nyűgös volt. Valami baja volt; ezt el akarta mondani, mielőtt megiszom.
2110# A családi paradigmákhoz tartozik pl. mindaz, amit a 3. pontban elmondtunk.
2120# Hogy mit gondol a család arról, hogy a jó erősebb-e, vagy a rossz. Hogy az életnek van-e értelme, vagy nincs.
2130# Hogy van-e az életnek valamilyen iránya, vagy nincsen. Hogy az ember értékes-e, vagy sem. Csak akkor értékes-e,
2140# ha teljesít, vagy egyébként is értékes. Hogy képesek vagyunk-e jó dolgokra, vagy nem vagyunk képesek.
2147# Ez mind-mind a családi paradigmának a része. A családi paradigma határozza azt meg, hogy A CSALÁD és A KÜLVILÁG
2153# milyen viszonyban vannak egymással.
2160# Ez egészen a vérünkké válik. Felnőtt korban is, ösztönösen és tudattalanul hordozzuk azt a paradigmát,
2170# azt a számunkra ALAPMINTÁT, ahogyan egyáltalán elgondoljuk azt, hogy A CSALÁD,
2180# és A VILÁG között milyen viszony van. Mondok klasszikus példákat.
2190# Volt egy ifjú hölgy, akinek az volt a nehézsége, hogy nem bírt megházasodni. Ismertek ilyesmit?
2200# Hallottatok már ilyesmiről? "Ezt nem! ESSSSZZT NEMMM! Hát ez egé..." Nade ővele így volt. Egy egész
2210# sajátos, rendkívüli eset. Beszélgettünk, hogy mi minden lehet ennek a háttere. Mert
2220# nagyon sok szép, okos, tehetséges, nagyszerű nő valami miatt nem sok megházasodni. Miért van ez?
2230# Hát pl. a családi paradigma ad egy nagyon sajátos megközelítést. Ugyanis egyszer csak kiderült az, hogy
2240# A CSALÁD és A KÜLVILÁG közti viszony ebben a családban úgy fogalmazódott meg egészen kicsi kortól
2250# (és ezt ki is mondták), hogy "Tudod, lányom, egy helyen vagy biztonságban: itthon! Egy igazán biztonságos
2260# hely van, ahová te mindig hazajöhetsz. Ha mi becsukjuk az ajtót magunk mögött: na, itt, akkor BIZTONSÁG VAN."
2270# És e mellé: "A világ meg... ó, az egy nagyon veszélyes hely! Ezért van az, hogy kell, hogy legyen család, ahová haza lehet menni,
2280# és akkor ott megnyugszunk. Na OTT szeretik egymást az emberek: a családban. Ha az ember kimegy, ott pedig
2286# élet-halál harcot kell folytatni. Apa is mindig megy dolgozni, de az nagyon nehéz. Dolgozni. Ott küzdeni kell, látod,
2293# milyen fáradt, apa. Anya is tanít, az is nagyon nehéz,
2300# mert a gyerekek nagyon rosszak tudnak lenni az iskolában! Ezért legyél te jól az iskolában!"
2307# Megvan ez a mintázat? Most képzeljük el, hogy valaki egész pici korától kezdve ezt hallja: "Egy hely van,
2313# ahol biztonság van: otthon. A külvilág egy veszélyes hely.
2320# És te mindig hazajöhetsz, mert itt mindig lesz neked egy hely. Tudod, kislányom, ha te egész idős leszel,
2330# és mi még élünk (de mi fogunk élni, kislányom), akkor ide te MINDIG JÖHETSZ!" Ez mondjuk
2340# egyfelől nézve nagyon szép értékeket hordoz, nem? Hogy otthon, hogy biztonság, hogy ide lehet jönni,
2347# hogy itthon mindig van egy hely. Másfelől azonban a család és a külvilág viszonyában például része volt
2353# annak a "tanult tehetetlenségnek"... Hogy amikor ez az ifjú nő 25-30-35-40 évesen indult volna
2360# kifelé, akkor beindult a PARADIGMA. Otthon van biztonság, itt kint biztos nincs: nagyon bizonytalan dolog...
2370# Egyáltalán bármelyik pasival kezdeni. Akkor az egy másik lakás lesz, egy másik hely lesz. Ott nem lesz apa-anya!
2380# Ez lehet, hogy csak egyetlen szál, de az ő élettörténetében egy nagyon meghatározó valami volt.
2390# Itt is azt éltük meg mind a ketten, hogy amikor ez tudatossá válik, akkor ez egy nagy meglepetést okoz, hogy
2400# Jé, ennek köze lehet ehhez, és hogy ez nem mindenhol van így? Felnőttként azt gondolom most is, hogy
2406# rengeteg mindenről azt gondoljuk, hogy az csak úgy lehet, ahogyan bennünk nem is tudatosult, hogy az úgy van.
2413# Miközben ez teljességgel meghatározza
2420# azt, hogy milyen életet élünk. Hiszen egy paradigmává válik, ahogyan a létezésünket egyáltalán elképzeljük
2427# és éljük.
2433# Ide tartozik az is, hogy a családban különböző meggyőződések alakulnak ki. Minden család (ez is a paradigma része)
2440# meggyőződéseket is képvisel és közvetít. Ez is a 3. ponttal van összefüggésben. Engedjetek meg egy gondolati
2450# kitérőt, mert egy nagyon izgalmas dologra jöttem rá (nekem legalábbis izgalmas). Ez pedig az, hogy
2460# a hitnek, mondhatjuk azt, hogy van egy nagyon sajátos mozgása a bizalomtól a meggyőződésig, majd a
2470# meggyőződéstől ismét a bizalomig.
2480# Ezt azért is mondom nektek, mert látjátok például a nyelvet. Az a nyelv, amin egyáltalán képesek vagyunk
2486# gondolkodni, azt is meghatározza, hogy milyen gondolatokra juthatunk el. Olyan gondolatokra juthatunk el, amelyet
2493# a nyelv segít, hogy eljuthassunk. Tehát például
2500# a magyar nyelvben a HIT, a BIZALOM és a MEGGYŐZŐDÉS, ha nem is szinonimák, de érezzük, hogy nagyon...
2507# bizonyos esetekben szinonimaként használhatjuk. Hogy a nyelv eleve meghatározza azt, hogy a világgal kapcsolatban
2513# milyen felismeréseink születhetnek.
2520# Tudom, hogy lerágott csont, ezt tudtuk eddig is; de most olyan érdekes ez, hogy a vallásos hitünkre vonatkozóan
2530# (de bármilyen hitünkre vonatkozóan is) azt mondhatjuk, hogy vannak, akik
2540# a bizalomra helyezik a súlypontot. Képesek mindig bizalmat adni és bizalmat szavazni. De a bizalomnak
2550# a működésmódja az mégiscsak egyfajta ugrás, bizonyos kockázatvállalás, ráhagyatkozás, odaadottság.
2560# Lépés az ismeretlenbe! Nyilván ez a bizalomnak az ismérve. De amikor a bizalom révén élettapasztalataink
2570# lesznek, akkor ki tud kristályosodni egy meggyőződés. A keresztény embernek egyszerre van
2580# bizalma Istenben, és közben pedig a bizalomból kikristályosodik egyfajta meggyőződés is. Vannak olyan
2590# emberek, akik hihetetlen erőteljes meggyőződésekkel élnek, és nagyon kevés a bizalmuk. Ők nagyon kevés
2600# élettapasztalatból, vagy akár egyszeri tapasztalásból rögtön kikristályosították a meggyőződésüket
2606# az életre vonatkozóan -- nem is kívánnak túl sok bizalmat szavazni. Ezért aztán, hogy ha azt szeretnénk, hogy a
2613# hitünk nagyon élő és eleven, bennünket
2620# is megtartó hit legyen, akkor nagyon folyamatos mozgásra van szükség a bizalom (ami ugrás és ráhagyatkozás)
2626# és a meggyőződés (ami pedig egy szilárdság) között. Ez a mozgás! Ez! Bizalom <-> meggyőződés.
2633# És amikor jó meggyőződéseink támadnak,
2640# annak kapcsán egyre bölcsebben szavazunk bizalmat ott, ahol érdemes, és nem adunk bizalmat ott, ahol nem érdemes.
2650# Ez aztán újabb meggyőződéseket hoz. Például, amikor a keresztségi fogadalmat újítjuk meg (már elnézést, hogy ha itt
2655# valaki nem annyira keresztény).
2660# Neki unalmas lehet. Akkor neki most ROSSZ. Hmm. 🙂
2680# (Egy óráig ültél ezen a kérdésen? 🙂 A nyakát is nézted? Komplex volt. Mire tippelsz?
2700# "100+". Ez egy nagyon szép megfogalmazása a testvérem súlyának. Maradjunk ennyiben.
2710# Egy jó kötésű srác. Kifejezetten. Tehát van rajta izom.)
2720# Amikor tehát például húsvétkor
2740# vagy kereszteléskor a pap azt mondja, hogy most pedig tegyünk hitvallást. Ellene mondasz-e a kísértésnek?
2746# Ellene mondok. Hiszel-e Istenben, a teremtő Atyában... Hiszel-e Jézus Krisztusban, egyszülött Fiában... Hiszel-e a
2753# Szentlélekben, az egy, szent, katolikus (egyetemes) Anyaszentegyházban,
2760# szentek közösségében, holtak föltámadásában, örök életben? Mikor ezt kérdezem, hogy "Hiszel-e", és azt
2767# mondod, hogy "Hiszek!" -- na ez a meggyőződés. Itt nem a bizalmamat fejezem ki elsősorban, hanem a
2773# meggyőződésemet! Más esetben pedig
2780# nem a meggyőződésemet fejezem ki, hanem a bizalmamat. Amikor belépek az ismeretlenbe, és azt mondom, hogy
2790# akkor is bízhatok abban, hogy Isten nélkül nem történik, ami történik. Ott inkább a bizalom van. Azért akartam ezt elmondani, mert
2800# érdemes lehet a vallásos (keresztény) hitünket vagy a profán hitünket ebből a szempontból megnézni. Ennek is van
2810# gyökere a családhoz. Hogy a bizalmat tanultuk meg nagyon, viszonylag kevesebb meggyőződéssel talán, vagy
2820# (ugye, látjátok, hogy visszafelé is megy a folyamat. Tehát a meggyőződésből a bizalomhoz) inkább a
2827# meggyőződésen volt a hangsúly? Ahol túl sok a meggyőződés, ott az illető tud nagyon merev lenni. Ahol túl sok a
2833# bizalom, ott tud az illető túlságosan képlékeny lenni. Nincs benne tartás.
2840# Egy keresztény emberben, ha a keresztény hit benne élő és eleven, abban biztos, hogy kell lennie rugalmasságnak,
2850# de kell lennie egy nagyon nagyfokú szilárdságnak. Tehát ő ott megállt, és ő akkor OTT VAN. Ezt közbe akartam vetni.
2860# És mindez azért lehetséges, mert a nyelv lehetővé teszi, hogy mondjuk egy ilyen gondolathoz jussunk. Ez a paradigmának
2870# a szemléltetése. Mondanék egy másikat: otthonról azt hoztam; pont az ellenkezőjét annak, hogy "én házam, én váram"; hogy
2880# kincsként őrzök olyan élményeket, hogy a szüleimmel (általában nem együtt, de külön-külön) nekiindulunk felfedezni a világot.
2900# A mi családunknak a paradigmája a "család és a külvilág között" az, hogy "jó dolog hazajönni, de NAGYON IZGALMAS ELMENNI".
2910# Tehát édesanyámmal meg lehetett azt tenni (kétszer -- de akkor is!), hogy mondjuk,
2920# gyönyörű nyári nap, fölkel már 4:28-kor, és fölébredek. S hallom, hogy a tesóm is fölébred. Ott vagyunk: 5 óra,
2930# fél 6, még éppen csak jön fölfelé a nap. Kimentünk az édesanyánkhoz, fölkeltettük :-),
2940# hogy "Anya, Anya!" Valamit biztos mondtunk, erre nem emlékeszem, de az anyukám erre azt mondta: tudjátok mit? Most
2950# fölkerekedünk, fölöltözünk, és megnézzük, hogy a Nap hogy jön föl! Akkor fölkeltünk, kicsi gyerek voltam, egész kicsi. Izgalom!
2960# Megyünk fölfelé! Föl-föl-föl kell menni! Mert ha elég magasra megyünk, akkor fogjuk látni, ahogy fölkel a nap!
2970# És hogy hogyan mutatja meg anyukám azt, hogy fölkel a nap, amit még sosem láttam (négy évesen).
2980# Emlékszem, hogy nézzük a napot, ahogy fölkel. Ez valami hihetetlenül izgalmas. Most is emlékszem, ahogy jövünk le
2990# a Csaba-lépcsőn, és átjár egy olyan érzés, hogy "A mi családunk egy HIHETETLENÜL jó hely! Egy nagggyon jó hely!".
3000# Azt gondoltam ott (még nem voltam iskolás), hogy ilyen anyukája senkinek nincs! Hogy ilyen zseniális anyuka!
3010# Mert hát látom, az utcán nem mennek olyan anyukák, akik a kisgyerekeikkel... Látnivaló volt, hogy ez egy
3020# zseniálisan rendkívüli helyzet. És hogy mindenki alszik. És hogy micsoda kaland, hogy amíg az emberek alszanak, MI! Mi
3030# megyünk, és nézzük a napfölkeltét! Azóta is nem egyszer fölébredek, amikor kel föl a nap. Van, hogy hétszámra mindig fölébredek.
3040# Sokszor kinézek, 3-4 percig nézem, és aztán visszafekszem. Van, hogy ez hétszámra mindig megtörténik. Na, ez például
3050# egy egészen más paradigma. Nagyon tök jó hazamenni, de igazán izgalmas: ELMENNI! Nem föltétlenül azért, mert
3060# rossz otthon. Hanem, mert hogyha kimegyünk, ott izgalmas, fölfedezésre váró dolgok vannak. Ezért egyébként
3067# ez olyan mélyen bennem van, hogy alig várom, hogy szabadság legyen, és nyomulni lehessen valamerre! Hogy KALAND!
3073# És olyan érdekes, hogy mindig kérdezitek:
3080# Mindig az autóban alszom. Eszemben sincs nekem valami "szállást" venni! Dehogy veszek "szállást"! Uhhrrrm!
3090# Ú-ton len-ni! Hát ez a buli! Menni és fölfedezni! És hogyan szoktatok rám nézni, ez annyira ismerős:
3100# Te nem alszol SEHOL?! Nem. AUTÓBAN szoktál aludni?!? Igen. De MINDEN ESTE? 2 hétig? Igen. DE HOL?!?? Hát az autóban.
3110# De nem úgy, hanem hogy hol állsz meg? Bárhol. Úúúú. Nem félsz? Mitől? Hát a világ egy izgalmas dolog!
3120# Legföljebb fölfedezek valami újat, nem? Amikor krrr-krr-krr-grrrkrr... :-). De ezekről szóló történeteimet már
3130# bőven elmeséltem, most ezekkel nem untatlak benneteket. Na most. Példa akart lenni tehát,
3140# hogy a család és a külvilág közötti viszony a paradigmának egy nagyon markáns része, amely aztán az egész
3150# életet döntően meg tudja határozni. Legalábbis én a magam esetében ezt látom.
3160# 3. Határok a család és a külvilág között. Az, ahogyan a családtudatunk (a családdal kapcsolatos egységtudatunk) kialakul,
3170# annak mindig része az, hogy tudjuk, hogy a család és a külvilág
3180# között valamilyen határ van. Egészen szélsőséges tapasztalásaink is lehetnek, amelyeket egyébként aztán teljességgel
3190# természetesnek tartunk, és azt gondoljuk, hogy ez csakis így lehet. Az egyik szélsőség, amelyet néhány napja hallottam, hogy
3200# mondjuk az internet világában lehetséges az, hogy a férj és a feleség este jól összevesztek egymással. Amikor a férj
3210# lefekszik aludni (már, ha bír), akkor a feleség leül, és megírja a blogját. Amiben még
3220# aznap este megírja, hogy itt horkol mellettem ez a lehetetlen bunkó, most vesztünk össze. Ti mit szóltok ahhoz...
3230# És aztán egy kattintás ("klikkelés"),
3240# fütty! és határok elfújva. Hát ez az egyik szélsőség. És másnap reggel felébred a férj, és megnézi, hogy a nagyvilág
3250# hogy értesült az aznap estéjükről. Nem mondok semmit. Egyik.
3260# A másik: a kóros egyensúlyt felmutató családok működésének egyik ismérve: olyan merev határai vannak a családnak
3270# a külvilággal szemben,
3280# amin egyszerűen semmi nem megy át. Ráadásul ezek a határok annyira merevek, hogy minél komolyabb probléma merül fel
3290# a család működésében, azt annál inkább tilos kifelé elmondani, közvetíteni, segítséget kérni vagy ilyesmi.
3300# Nemde tucatjával ismerjük azokat a családokat, házaspárokat, akikről mindig azt gondoltuk, hogy ők a szerencse fiai-lányai,
3310# ők voltak a MINTACSALÁD. És egyszer csak válnak!
3320# Ráadásul nagyon csúnyán. És ilyenkor össze szoktak jönni a többiek, akik nem váltak el, egy kis kárörömmel,
3330# hogy "Ugye! Ugye? Ők válnak! Ugye! Pedig ők voltak azok a NAGY SZÁMOK!"
3340# Másfelől pedig egy furcsa döbbenettel, hogy "hát ha ők elváltak... nekünk mi esélyünk van?!" - Ezeket tapasztalom.
3350# Miért mondom ezt? Mert valójában ez nem erről szól. Hogyha ezek a zseniálisak elváltak, akkor nekünk sokkal
3360# kevesebb esélyünk van... hanem, hogy rettenetesen merev és vastag volt a család és a külvilág közti határ. És tilalmas
3370# volt onnan bármit kimondani. Még segítségkérés céljából is. Ez nagyon rettenetes.
3380# Mert nyilván rengeteg lehetőségük lett volna, hogy ne váljanak el, ha tudnak segítséget kérni. De itt van egy paradigma
3390# (most már persze nem ennél a pontnál vagyunk), hogy azoknak a határoknak... kifelé semmi nem mehet. Egyébként a diktatúra,
3400# amiben ti vagy a szüleitek fölnőtte(te)k, még különösen is ráerősített erre. Itthon beszélünk ezekről a dolgokról.
3420# De a gyereket úgy engedjük az iskolába, hogy elmondjuk neki, hogy "na ez az, amit az iskolában szigorúan tilos elmondani".
3430# És ezt aztán vagy így tesszük, vagy nem. Vagy elkotyogjuk, vagy nem. Rettenetes, hogy
3440# ha a kultúra megerősíti azt, hogy a családnak nagyon merev és Rrrr! rigid határai kellenek,
3450# hogy legyenek a külvilág felé. Mondanám még egy ágát-bogát ennek. Az Egyház
3460# ebből a szempontból nagyon nehéz helyzetben van. A róm.kat., evang. ... egyházaink. Miért? Mert a kereszténységnek
3470# mindig van egy egyetemes gondolata. "Jézus minden embert üdvözíteni akar. Mindenkit megváltott.
3480# Mindenkihez szól. A kereszténységnek nyilván van egy nagyon erős egyetemes gondolata. Igen ám, de mint egyház,
3490# mint szervezet, mint intézmény, mint egy együttesség (bár nem csak az)
3500# kénytelen valamilyen határt húzni. Hogy azt mondhassa, hogy valahogy ETTŐL római katolikus EZ. És attól kezdve, hogy
3510# meghúzzuk, egyszerűen (pedig lehet, hogy az egy nagyon rugalmas, természetes,
3520# jól kommunikált, szabadon átjárható határ) akkor is: a ma embere számára,
3530# pusztán attól, hogy ott érzékel egy határt, felháborító tud lenni. És pusztán attól, hogy ott határ van,
3540# máris azt lehet mondani az Egyházról, hogy: KIREKESZTŐ! Ez egy abszurdum. Teljesen. Azt a példát szoktam mondani,
3550# hogy ahhoz, hogy jóízűen tudjak vizet inni, fogok egy poharat.
3560# S a pohárnak ott van a fala. Van egy határa. Azért, hogy abban meg tudjon jelenni a víz, és én kényelmesen tudjak inni
3567# belőle. Vagy ha a kezemet tartom oda egy kiránduláson: határokat teremtek, hogy a határokon belül valami érték meg
3573# tudjon jelenni, különben minden elfolyik! A nagy, szép szavakkal!
3580# Minden elfolyik szanaszét... Hát egy határt teremtek! Ha veszek egy poharat, hogy a vizet benne össze tudjam gyűjteni,
3590# hogy az ott iható legyen, ne folyjon szanaszét, akkor SAJNOS lesz poháron belül, meg poháron kívül.
3600# Nem tud nem poháron belül meg poháron kívül IS lenni! Hallom magamat, hogy micsoda primitívségeket mondok nektek...
3610# De hogy közben mégsem az, ha nézzük azt, amilyen mondatok érkeznek
3620# innen-onnan amonnan. Hát ezért van, hogy egyediség-együttesség-egyetemesség. Márpedig az együttességnek mindig lesz egy
3630# ilyen jellegzetessége. Hogy határokat húz, még ha rugalmasokat és átjárhatóakat is. És lesz kint és lesz bent.
3640# Ez bárkit fölháboríthat. De milyen érdekes az, hogy egy családdal kapcsolatban ezt nem szoktuk nehezményezni.
3647# A családnak van egy rugalmas és átjárható határa -- ezt mindenki teljes evidenciának szokta venni úgy általában.
3653# Hát nem szoktunk fogkefével beállítani valahová, hogy
3660# hát ha ti tényleg szerettek, akkor most jöttem, alszom. Hát persze, nagyon szeretünk, de ez a mi családunk, tehát...
3670# Ezt nem érdemes számon kérni szerintem.
3680# Még egy másik gondolat ehhez. A mi egyházközségünk egy sajátos helyzettel találkozott: a vasárnap esti szentmisére
3690# nagyon sokan jönnek/jöttök olyanok, akik talán nem is vagytok megkeresztelve. Vagy csak úgy jöttök, ott vagytok.
3700# Hurrá, hurrá, hurrá! Igen ám, de ez egy sajátos folyamatot indított el az egyházközségben. Azok, akik a családtörténetük
3710# révén vagy egyháztörténetük révén azt a paradigmát,
3720# mintát hozzák, hogy "itt nagyon fontos, hogy van olyan, hogy MI! MMII!!".
3740# Ennek megőrzéséhez annak, aki jön befelé, meg kell tanulnia, hogy mik a szabályok! Aki benne akar lenni a MIben, őneki
3760# mi-szerűen kell lennie ott! Különben az már nem MI! Hát a "mi"-ben egy egységnek kell lenni! Ezért aztán
3770# azok, akiknek a belső világ őrzése és védelme nagyon fent van
3780# az értékpiramisban, kitalálták, hogy írjunk egy illemkódexet. Mit hogyan kell csinálnia an-nak, a-ki be-lép
3790# a Kövi Szűz Mária templomnak az ajtaján!!!
3800# Esketek most nyáron, fogadott a plébános atya. Azt mondja: Jaj, Feri! Utólagos engedélyeddel leszedtük a netről
3810# az illemszabályaitokat! Mi is használjuk!!! 🙂 Na.
3820# A következő a gondolatom erről. Ha mi igazán jó működnénk, akkor most meg kellene írnunk azokat az illemszabályokat,
3830# amik azokra vonatkoznak, akik belül vannak.
3840# S elkezdtem ezen fantáziálnom, hogy kikkel kellene leülnöm, hogy megírjuk EZT a listát. Például a lista így kezdődne,
3850# hogy "Mi, akiknek nagyon fontos, hogy MI, MInekünk a dolgunk az, hogy ha
3860# valaki jön, aki még nem a MI része, odamenjünk hozzá, kedvesen köszöntsük, érdeklődjünk a jövetele felől, és
3870# felajánljuk azt, hogy mit tudunk MI tenni azért, hogy te a MI része lehessél. Mert nekünk nagyon
3880# fontos a MI!" És akkor kellene egy ilyen listát írni. Milyen jó lenne, ha megírnánk egy ilyen korrekt listát
3890# az egyházunkra vonatkozóan. Mert azért a súlypont nyilvánvalóan, látni valóan ott van (főleg a nagy történelmi egyházaknál),
3900# hogy akik belül vannak, akiknek nagyon fontos, hogy MI, ebbe nőttek bele -- érthető, hogy fontos nekik. Ezért nagyon
3910# tudják mondani: "Te még nem vagy a MI része! Kapd össze magad!!" Ez pedig
3920# nyilvánvalóan egy csomó káros következménnyel jár. Tehát meg kellene írni egy másik listát. "Ő nem a MI fajtánk.
3930# Kintről csak úgy idedudál?!??" Ha valakinek kedve,
3940# ihlete van erre, szívesen látok néhány gondolatot. A legkomolyabban! Bár a múltkor (3 éve) is próbálkoztam azzal, hogy
3950# adjatok nekem frappáns sírverseket, és nem adtatok. Ezt azóta is hurcolom, mint sérelmet! 🙂 De tényleg, ha valakinek
3960# kedve van, vagyon izgalmas ezt megírni, és a kettőt egymás mellé állítani.
3970# Ennyit tehát arról, hogy határok a család és a külvilág között. Lehetséges, hogy most 3 percért... De mondok, mert
3980# késtem is. Tehát: 4.
3987# Közös problémakezelési mód alakul ki a családtagok együttműködése révén. Nemcsak az egyes emberek kezelik valahogy
3993# a problémákat, hanem a család is, mint egység kezeli valahogy az
4000# egyes emberek és a család felé való problémákat. Ismeritek ezt? Talán a mi világunkban már kevésbé működik,
4010# amikor pl. a szülők és a következő nemzedék, a gyerekek között egy
4020# nagyon erőteljes és szinte átjárhatatlan generációs határ van, és nagyon erőteljes hierarchia.
4030# Ugye ez az, amikor Erdélyországból jövő
4040# testvéreink beszámolnak arról, hogy ők még mindig magázzák a szüleiket. Ott a generációs határok nagyon erősen
4047# meg vannak húzva. Ahogy mi felnőttünk, általában meg vannak húzva a generációs határok, de nem ilyen erősen
4053# hierarchikus a család szerkezete. Ha a
4060# generációs határok nincsenek (vagy töredezetten) vannak meghúzva (pl. a szülősítés miatt: az édesanya
4070# a fiával van a legjobban, mert ő érti meg, nem a hülye férje; a hülye férj pedig a nagylánnyal van a legjobban
4080# vagy mondjuk a hülye férj a saját anyjával van a legjobban), akkor -- hhúúú 🙂 -- ezt nehéz volt ezen
4090# a határon átnyomnod. Na, ilyen egy hierarchikus határ.
4100# Úgy, nyomni kell, még akkor se jön át semmi. Szóval: látjuk azt is, hogy mekkora problémát akar okozni
4110# (bár ez majd később lesz csak témánk), amikor NINCSENEK generációs határok, hanem
4120# nem-a-generációk-mentén alakulnak ki a határok. Apám-és-a-nagymamám, úgy van egy határ, aztán az
4130# anya-fia közt van egy határ, aztán a testvér-kutya közt van egy határ. Nagyon problémás,
4140# ha nincsenek generációs határok, de az is nagyon problémás tud lenni, ha ezek a határok nagyon
4147# merevek, átjárhatatlanok. Vigyázz állásban, ott aztán a meghittségnek semmi esélye. Olyan nagy a hierarchizálódás
4153# a generációk között.
4160# A mi családunkban még volt olyan, amit a legtöbben valószínűleg csak hírből hallottatok, hogy amikor a nagymamám
4170# olyasmit akart elmondani az édesanyámnak, amiről azt akarta, hogy ÉN ne halljam, ne értsem, akkor németre váltott.
4180# Biztos van, akinél ez ismerős -- van, akinél nem. Ugye, "a gyerek előtt ne!" fölkiáltással. A legjobb, mivel
4190# a gyerek még nem tud németül (és később se -- hát úgy megutáltam; hát ez volt az a "szemét nyelv", amely kirekesztett
4200# engem a kommunikációból! Beszéljetek ti németül, mit érdekel engem... Nem tanulom meg!! Dühödten lemondtam
4210# erről a nyelvről (is)). Emlékszem arra a csalódással kevert haraggal elegyített
4220# kirekesztettség-érzésre, ahogy a nagymamám fölszegi a fejét, és mond egy német mondatot, és az anyám meg érti.
4230# Rólam meg ne is beszéljünk. Na ez... Szóval ilyenkor, szavak nélkül elérték,
4240# hogy elmenjek onnan. Beszéljetek!!! Ez az egyik minta. Ez legalább nyílt. Mikor csak annyi hangzik el, hogy
4260# "A gyerek előtt ne!!" - s akkor ott a(z összes) gyerek, és akkor... Ebben az a nehéz, hogy valaminek a
4270# része vagy, és ... és most... hamuba sült
4280# pogácsa nélkül, tarisznya nélkül, saru nélkül mehetsz akárhová. És most ott fog valami történni, amiről tudod,
4290# hogy te is a része vagy, és mégis ki vagy belőle zárva. Ezt lehet okosabban is.
4300# A másik véglet az lehet, amikor minden incifinci döntésbe bevonjuk a gyereket. Tehát minden este háromórás
4310# kupaktanács. Akkor megkérdjük a gyereket (3 éves)... Hát világos is!
4320# Hát szeretnénk, hogy már most megtanulja a demokratikus családszerkezetből fakadó előnyöket! Hát 18 évesen
4330# már választani fog! Hát világos! Ezzel az a rettenetes, hogy egy gyerek ettől
4340# nem demokratizálódik, hanem elbizonytalanodik. Hát egy hároméves gyereket ne kérdezzünk már meg egy csomó
4350# mindenről. Hát attól van biztonságban! Más dolgokról meg persze, hogy kérdezzük meg, és hadd mondja el.
4360# Ez rettenetesen meg tud terhelni egy gyereken.
4380# Túlmentem az időn! Megy a metró... De kint nagyon csúnyán esik az eső. Maradjatok itt! Itt a biztonságos!!! Iiiitt.
4387# Odakint csúnya eső esik. Ki tudja, mi esik még. Sötét van, óóóóóooh. Jobb nekünk itt. Majd én beszélek...
4393# Emlékszem arra a rettenetes csalódásomra:
4400# Édesanyám a családi ágyon fekszik, valahogy mi is odahengeredtünk a tesómmal. Apukánk persze nem volt ott.
4410# Anyukánk: kérdeznék egy fontos dolgot:
4420# Akartok-e kistesót, vagy nem? Az első gondolatom az volt (most is emlékszem): Hát most mi közöm ehhez?
4430# Egy gyermeki normalitással pontosan érzékeltem, hogy
4440# "Ez nem az én témám". Vagy akkor nem így köll kérdezni. Emlékszem, nyűglődtem.
4450# Bennem zakatolt egy csomó minden, amit nem mertem kimondani. Most, ha azt mondom,
4460# hogy igen, akkor lesz, és ha azt mondom, hogy nem, akkor nem? És ha a tesóm mást mond? Szóval egy ilyen rettenetes
4470# hülye helyzet. Emlékszem, az anyukám: De, de! Csak bátran! Legyen-e tesó, vagy ne?
4480# De nem voltam olyan pici, és főleg nem voltam egy négyéves kislány, hogy ÁÁááááhááá! Ugye, ez így nem:
4490# Tesó, tesó, tesó, karácsonyra! Nem, ez nem. Nyolc éves fiú voltam,
4500# kerékpározni szerettem. Teljesen kívül volt a kompetenciahatáraimon. De mindegy, hát ott látszott,
4507# hogy az anyukámnak ez fontos. Nyűglődtem, és akkor ott kiszenvedtem magamból, hogy hát jó, hát LEGYEN.
4513# Mondjuk LEGYEN. Nem tudom, hogy fizetni kell majd érte, vagy mi...
4520# Nem önmagában ez a rettenetesen, zsigerileg szerencsétlen hülye valami, hanem az, hogy NEM LETT.
4530# Értitek ennek a dinamikáját:
4540# Hogy akkor minek volt ez az egész? Attól kezdve kicsit egy tabuvá tett valami lett.
4550# Nyilván nem mondtam: Anya, te megkérdezted, ez olyan ígéret számba ment, és akkor
4560# sehol egy tesó. Sehol. Hogy ezt milyen csalódásként vittem tovább. Hogy úgy tűnik, hogy bevontak egy komoly
4570# témába, és aztán nem volt érdekes. Ha az anyukám azt mondja, hogy "Tudod, Ferikém:
4580# Nem lehet." Vagy ha mit tudom én, mond valami ilyesmit, akkor ugye azzal lehet kezdeni valamit. De nem mondott semmit.
4590# Hogy miért nem mondott semmit, ezt esetleg a következő alkalommal... 🙂

Azon dolgozunk, hogy embertársaink testi-lelki jóllétét elősegítsük. Hogy önmagukhoz és embertársaikhoz fűződő kapcsolataik pozitív irányban fejlődjenek. Személyiségük minél teljesebben kibontakozzon, életük kiteljesedjen. Legyél részese Te is ennek a munkának!

Támogasd a pálferis közösséget!