Mk 5,21-430 - Évközi 13. Vasárnap

2012.07.01.

Share on facebook
Megosztom
Share on email
Elküldöm

Olvasmány (Bölcs 1,13-15;2,23-24)

A halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában. Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világon minden teremtmény az életet szolgálja. Nincs bennük pusztító méreg, és a földön nem az alvilág uralkodik. Az igazság ugyanis halhatatlan. Isten halhatatlanságra teremtette az embert, a saját örökkévalóságának képmásává tette. A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják.

Szentlecke (2Kor 8,7.9.13-15)

Testvéreim! Ti mindenben kitűntök: a hitben, a szóban, a tudásban, minden buzgólkodásban, és az irántunk táplált szeretetben: tűnjetek ki tehát a jótékonykodásban is. Hiszen ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok. Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért. Most az ő szükségüket a ti bőségetek enyhíti, hogy majd az ő bőségük nektek szolgáljon szükségetekben segítségül, s így (a javak) kiegyenlítődjenek. Az Írásban is ez áll: „Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött.”

Evangélium (Mk 5,24-35a)

Egy alkalommal Jézust nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”

Vasárnapi beszéd

Két gyógyulástörténet, amiből azt szeretném kiemelni, ahogy a vérfolyásban szenvedő asszony meggyógyul, Jézus pedig odafordul hozzá, és azt mondja neki, hogy leányom, hited megtartott, menj el békével, bajodtól megszabadulva, legyél egészséges. Ezt az egyetlen mondatot szeretném most átnézni veletek. Nem véletlenül használom ezt a kifejezést: átnézni, mert nem is annyira elmélkedéssel készültem, inkább hogy valamit megnézzünk, valamit körbejárjunk, valamit megszemléljünk. Éppenséggel most történetesen szavak és a beszéd nyomán. De nem is annyira az értelem az érdekes talán most a mai estén, hanem hogy valamit fölfedezzünk, vagy valamire inkább rácsodálkozzunk. Márpedig Jézusnak ez a mondata nagyon alkalmas arra, hogy dolgokra fölnyíljék a szemünk, vagy bizonyos jelenségeket észrevehessünk.

Először is rögtön meg kellene állnunk a megszólításnál. Ahogyan Jézus odafordul ehhez az asszonyhoz, és azt mondja neki… nem akárhogy szólítja meg… azt mondja: leányom. Mi ennek a jelentősége? Vessük csak össze azzal a tulajdonképpen elsőre talán nem is könnyen értelmezhető jelenséggel, ahogyan az asszony, ahogy megtörténik a gyógyulás, emlékezhettek, hogy: félve és remegve… így mondja a szent író… elélép Jézusnak, leborul előtte, és töredelmesen bevall mindent. Ti ezt értitek? Miért kell félve és remegve, leborulva, töredelmesen bevallani az igazságot? Mi az, amitől itt félni kell, remegni kell, töredelmesen leborulva mondani? A korabeli gondolkozásmódot hogyha valamennyire ismerjük, akkor nem csodálkozunk ezen. Hiszen minek számít egy olyan asszony, aki vérzésben szenved? Kultikusan tisztátalannak. A kultikusan tisztátalan személy pedig olyan valaki, aki nem tagja olyan értelemben teljes mértékben, most, ameddig kultikusan tisztátalan, a liturgikus közösségnek, hogy annak az egészével ő részt vehessen az Isten tiszteletében. A kultikus tisztátalanság őt kivonja a nép és az Isten közti párbeszédből. Ezért aztán ez az asszony nem egyszerűen csak valamilyen fizikai bajtól szenved – annak nyilván különböző lelki következményeivel –, hanem a kultikus tisztátalanság miatt nem érezheti magát teljesen a népe tagjának, olyan valakinek, akinek nincsen semmilyen akadálya az előtt, hogy ő az Istennel kapcsolatot tudjon tartani. Hiszen kultikusan tisztátalan.

Ráadásul egy kultikusan tisztátalan személy megérint egy férfit, ráadásul egy rabbit. A korabeli gondolkodásmód alapján tudjuk, hogy a rabbi is kultikusan tisztátalanná lesz. Alkalmatlanná lesz nemcsak arra, hogy ő maga is részt vegyen a zsinagógai istentiszteleten, hanem hogy fog belépni a zsinagóga elöljárójának a házába? Ráadásul a zsinagógai elöljáró éppenséggel az elöljáróságából kifolyóan, hogyha megtudja ezt a helyzetet, hogy itt mi is történt a kultikusan tisztátalanság okán, akkor őneki el kell járnia. Tehát amikor az asszony bevallja, hogy ő mit is tett, tulajdonképpen a logikus válasz, ami ott senkit sem botránkoztatott volna meg, hanem egészen természetesen hatott volna, az az, hogy ha Jézus, vagy az a mester, akivel ez megtörténik, messze elzavarja azt a valakit. Hát mit képzelsz te, hogy tudtad ezt megtenni?

Az első dolog tehát így szól. Főleg a korabeli gondolkodás és szemléletmód összefüggésében. Jézus, ahogyan azt mondja ennek az asszonynak: leányom, saját magához tartozónak ismer el egy olyan valakit, aki éppen a korabeli gondolkodásmód szerint nem tartozhat teljes mértékben az Istenhez – a kultikus tisztátalansága miatt. Akár még hogyha ezt egy képben ragadnánk meg, azt is mondhatnánk, hogy az asszony megérinti Jézusnak a ruhája szegélyét, Jézus pedig, amikor megszólítja ezt az asszonyt, és azt mondja neki: leányom, tulajdonképpen ő is megérinti ennek a nőnek a szívét. Ez tehát az első: hogy micsoda mélysége és üzenete van annak, ahogyan Jézus azt mondja ennek az asszonynak ebben a helyzetben, hogy leányom.

Aztán úgy folytatja: hited megtartott. Hited megtartott, a bizalmad megtartott. Megint csak lenne egy költői kérdésem: hogy miben jelentkezik, mutatkozik meg az asszonynak a hite vagy a bizalma? Abban, hogy kezdeményező készen, bátran cselekszik. Azt mondja a szent író: átfurakodott a tömegen. Jézus, ahogyan a hitet látja, vagy ahogyan hitről beszél, annak egészen természetesen része az, hogy valaki aktívan, kezdeményező módon, bátran cselekszik. Nem két külön dolog hinni és cselekedni. Jézus szemléletmódjában a kettő teljességgel egybetartozik. És ehhez képest de sokat hallom, ahogy valaki azt mondja: én már csak Istenben hiszek! És nem csinál semmit. Ó, én már csak Jézusban tudok bízni ebben a nehéz helyzetben. És már évek óta nem cselekszik semmit sem.

Hadd emlékeztesselek benneteket a múlt heti gondolatainkra! Arra a másfél éves kutatásra, hogy Magyarország lakosságának 67 százaléka szenvedő, 20 százalék lázadó és körülbelül 13 százalék csak a cselekvő. Hogy ez mennyire szíven ütött engem, nem tudok ettől elszakadni! És hogyha van valaki, aki beléphetett volna a szenvedők táborába, nyilván az asszony lehetett volna az. Mondhatta volna: 12 éve nyüglődök és szenvedek. Már mindenemet elköltöttem orvosokra és csak rosszabbul lettem. És ezzel szemben ez az asszony bátran, kezdeményező módon cselekszik. Ráadásul úgy cselekszik, hogy átlép bizonyos törvényi előírásokon. Azért, hogy az életadó Istennel valahogyan kapcsolatba tudjon kerülni. Tehát Jézus ezt mondja: a hited, a bizalmad megtartott téged.

Aztán úgy folytatja: menj el békével! Itt mind a két szónak van jelentősége. Az egyik: menjél el! Megint csak egy költői kérdés: hány olyan történetre emlékeztek a Szentírásból, amikor Jézus meggyógyít egy beteget, és utána azt mondja: ki gyógyított meg?! Válaszolj most légy szíves! Én! Akkor most aztán gyere és kövess engem! Ilyen történetet nem ismerünk. Olyan történetek vannak a Szentírásban, hogy Jézus meggyógyít valakit, majd pedig tucatjával, ahogyan a beszámolókat ismerjük, azt mondja nekik: és most menjél haza, most akkor menjél békével, menj el a tieidhez, menj el a papokhoz! Vagy a betegeket, akiket föltámaszt a halálból, visszaadja az édesapjának vagy az édesanyjának. Hogy milyen nagy dolog az, ahogyan Jézus a teljes szabadítást akarja adni az embernek. Nemcsak azt, hogy jobban legyen! Hanem hogy a szó teljes értelmében egészséges legyen. És ha majd őt akarja követni, az ne valami kötelességszerű hálából történjen, amit muszáj megtennie. Mert hát hiszen meggyógyultam. Ezt jelenti, hogy a szabadításnak még egy nagyon fontos eleme, ahogyan azt mondja: most akkor menj el! És hogyan menj el? Békével. Itt nyilván shalommal menjél el. A shalom nem egyszerűen csak az, hogy na most már megnyugodhatsz. Most már jól érezheted magad. Most egy jó érzéssel akkor távozhatsz. Hanem shalommal elmenni az azt jelenti, hogy Isten áldása velem van. Hogy Isten áldásával megyek el. Az Istennel való kapcsolatomnak az örömével megyek el. Ez a shalom, ahogyan Jézus az asszonyt elbocsátja.

Aztán a negyedik elem. Az hangzik itt el: bajodtól megszabadulva. Tulajdonképpen, ha bogarászunk egy picit az eredeti szövegben, akkor ott nem is úgy kellene fordítani akkor, hogy bajodtól. Mert egy sokkal erősebb kifejezés szerepel itt: csapásodtól. Nemcsak hogy baj, hanem csapás. A csapástól megszabadulva most már békében menjél el. Miért szerepel ez a kifejezés? Az ostorcsapásra vonatkozó szó szerepel a Szentírás szövegében. Azért, mert a korabeli ember azt gondolja, hogy a betegség büntetés, mint az ostorcsapás. Amikor azt kiróják valakire. Ezért aztán Jézus azt mondja: menj el és békével, megszabadulva attól is, hogy Isten büntetésének és büntetéseként lásd azt, ami veled történt. Hogy nem Isten csapása, büntetése ez rajtad. Milyen érdekes, hogy a magyar nyelv is hozza ezt az összefüggést: baj, csapás, ostorcsapás, büntetés, bűnhődés. Ne tekints erre így! És éppen azért is gyógyultál meg, merthogy nem Isten büntetése, hogyha valami rossz ér bennünket. És nyilván gondolhatunk arra, ahogyan Jézus szenvedi el az ostorcsapást. Az sem a mennyei Atya büntetése.

És végül az utolsó dolog. Azt mondja Jézus: és legyél egészséges! Nem tudom, ti ezt hogy halljátok. Mert ahogyan lefordítjuk, valahogy ez egy óhajnak tűnik: jaj, én nagyon szeretném, hogyha egészséges lennél! Nagyon kívánom neked, hogy legyél jól! De a szövegben nem így szerepel, mert imperativus van. Parancsoló mód. Vagyis Jézus megparancsolja az asszonynak, hogy parancsolom: legyél egészséges! Azt parancsolom neked, hogy őrizd meg az egészségedet. Valahogy, ha párhuzamba állítanánk valamivel, ahogyan Jézus azt mondja: azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást! Micsoda döbbenetes ereje és súlya van Jézus gondolatában annak, hogy parancsolom: legyél egészséges! És hogyha most a 21. századnak a fölismeréseit idehozzuk, nemde hogy mennyit tudunk már arról, hogy mitől és mi által válik az ember egészségessé vagy egészségesebbé? Hogy tudjuk például, hogy akik családban élnek, hosszabb ideig élnek. Hogy a férfiak, akik a család közegében tudnak élni, sokkal-sokkal több évvel hosszabban tudnak élni, mint az agglegények. Hogy azt is tudjuk, hogy azokban a kultúrákban, népcsoportokban, ahol hosszú ideig élnek az emberek, ott családközpontúan élnek, a közösség javára vannak és ráadásul amíg és ameddig csak bírják, az idős emberek is cselekvőképesek maradnak. És cselekednek a törzsük, a közösségük, a népüknek a javára. Hogy tudjuk azt, hogy az immunrendszerünknek az egészsége milyen nagyban múlik azon, hogy nem önmagunk körül forgó életet élünk, hanem – ahogyan beszéltünk erről múlt héten – hogy önmagunkat megbecsülő, de másokra irányított életet élünk. Hogy, tulajdonképpen, amikor Jézus azt mondja: azt parancsolom neked, hogy legyél egészséges, akkor egy nagyon sajátos irányból fejezi azt ki, hogy legyél az én követőm. És hogy milyen érdekes és milyen gyönyörű ez, hogy ahogyan Jézus fölszólít bennünket az istenkapcsolatra, az éppenséggel megfelel annak, hogy az ember egészséges legyen, és egészséges maradjon. Ezért aztán, ahogyan Jézus elbocsátja ezt az asszonyt, azt mondja neki: leányom, hited megtartott, menj el békével, csapásoktól megszabadulva, legyél egészséges!

(Az igeversek forrása: http://igenaptar.katolikus.hu )

Örökbe fogadta és lejegyezte: Papp Kristóf