Olvasmány Dán 7,13-14
Majd azt láttam az éjszakai látomásban, hogy íme, az ég felhőiben
valaki jött, aki olyan volt, mint az Emberfia, s amikor az Ősöregig
eljutott, az ő színe elé vitték, és ő hatalmat, méltóságot és országot
adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és hatalma
örök hatalom legyen, amely meg nem szűnik, és országa olyan, amely el
nem pusztul.
Szentlecke Jel 1,5-8
és Jézus Krisztustól, aki hűséges tanú, elsőszülötte a halottaknak,
és fejedelme a föld királyainak [Zsolt 89,38.28];aki szeretett minket és
megmosott bennünket bűneinktől [Zsolt 130,8] a saját vére által, és
Istennek és Atyjának királyságává és papjává tett minket [Kiv 19,6]; övé
a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen. Íme, a felhőkön jön [Dán
7,13], és látni fogja őt minden szem, és akik őt átszúrták. Mellüket
veri majd miatta a föld összes népe [Zak 12,10]. Igen! Ámen. Én vagyok
az Alfa és az Ómega, mondja az Úr, az Isten, aki van [Kiv 3,14G], és aki
volt, és aki eljövendő: a Mindenható.
Evangélium Jn 18,33b-37
Ismét bement tehát Pilátus a helytartóságra, hivatta Jézust, és
megkérdezte őt: ,,Te vagy-e a zsidók királya?' Jézus azt felelte:
,,Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?' Pilátus ezt
válaszolta: ,,Hát zsidó vagyok én? Saját nemzeted és a főpapok adtak
téged a kezembe. Mit tettél?' Jézus azt felelte: ,,Az én országom nem
ebből a világból való. Ha az én országom ebből a világból volna,
szolgáim harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe ne kerüljek. De az én
országom nem innen való.' Pilátus erre megkérdezte: ,,Tehát király vagy
te?' Jézus azt felelte: ,,Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem
és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz,
aki az igazságból való, hallgat a szavamra.'
Szentbeszéd
Arról elmélkedtünk három héttel ezelőtt, hogy látunk-e egyáltalán és,
hogyha felismerjük magunkra vonatkozóan, hogy talán nem látunk jól,
hogy akkor akarunk-e látni, akarunk-e meggyógyulni, aztán egy héttel rá
tovább vittük ezt a gondolatfonalat és akkor azon elmélkedtünk, hogy azt
látjuk-e, amit Jézus lát, azt nézzük-e, amire Jézus tekint. És aztán
múlt héten arról beszéltünk, hogy helyesen tudunk-e látni és talán,
hogyha tovább visszük ezt a gondolatsort, akkor, ma pedig ezt a kérdést
tehetnénk fel, hogy látunk-e elég messzire, mert amikor Jézus beszélget
Pilátussal, akkor egyszer csak azt mondja: „Az én országom nem ebből a
világból való”. Jézus messzebb néz és messzebb lát, mint Pilátus, ezért
tulajdonképpen ebben a beszélgetésben azt is megfigyelhetjük, hogy
elbeszélnek egymás mellett. Mert az egyikük a királyságot, a hatalmat,
az erőt odáig látja, ameddig ő az evilági keretek között látja, mit
jelent az, hogy hatalom és királyság és fölség és nagyság, ennyit
érzékel belőle. És miközben eddig lát, ezért ezen kereten belül próbál
Jézussal szót érteni és próbálja megérteni, hogy ezeken a kereteken
belül micsoda király ő, milyen hatalma van neki, mit is akar ő, mire
törekszik, mi az az erő, ami benne lakozik. Jézus pedig messze túllát
ezen a kereten és Ő is a királyságról beszél, Ő is a hatalomról beszél,
és az igazságról beszél, de nem leszűkítve azokra a keretekre, amelyben
Pilátus nézi az életet, ezért aztán tulajdonképpen nem értenek szót
egymással, pontosabban szólva lehetne azt mondani, Jézus nagyon is érti
Pilátust. Pilátus nem érti Jézust, ezért Pilátus értetlen marad, azért
marad értetlen, mert nem lát elég messzire és tulajdonképpen ezt volna
érdemes első gondolatként megneveznünk, hogy nem egyszer mikor Isten
igazságával találkozunk, hiszen a mai evangéliumban ez is elhangzik,
hogy Én az igazságból való vagyok, és hogyha ti az igazságból vagytok,
akkor el tudtok Engem fogadni. Én vagyok az igazság, ha te mered
befogadni az igazságot, akkor Engem meg tudnál látni a maga valóságában,
de hogy az történik, hogy téged az igazság valamiképpen értetlenné
tesz. Itt vagyok, Én vagyok az igazság, az igazat szólom,
kinyilatkoztatom az igazságot, és te ezt nem érted, értetlen maradsz.Az első gondolat, tehát így szól, hogy az életünkben nem egyszer a
valóság, a realitás, az igazság, ami a valóságnak valamilyen személyes
arca, mikor megjelenik előttünk, nem egyszer nem felcsillan a szemünk,
hogy, na, ez az, hát így van, hanem értetlenné válunk. Nem értjük és az
értetlenségünknek a hátterében az van, hogy nem látunk elég messzire és
Jézus pedig, itt ebben a helyzetben is, történetben is, azon alakít, aki
túllát a királyságon. Túllát azon a királyságon, ahogyan azt Pilátus
látja, túl azon a hatalmon, ahogyan azt Pilátus gondolja el, túl ezen és
ezen és akár még így is mondhatnánk, hogy Jézus az a valaki, aki túllát
Isten igazságán, mert ha Ő túllát Isten igazságán, akkor ez azt
jelenti, hogy egészen, egészen a másik embert is képes látni. Jézus az a
valaki, aki, amikor találkozik egy élő emberrel, akkor fontosabb
számára az az ember, mint Isten igazsága. Túllát azon az igazságon, amit
képviselni jött egyébként, mert ha nem látna túl ezen az igazságon,
akkor ott megállna, és azt mondaná, most ki kell, hogy derüljön Isten
igazsága, váljék nyilvánvalóvá. De Ő lát az igazságon túl, meglátja a
másik embert, úgy hívják, hogy Pilátus, és mond neki valamit, hátha
ezzel az igazsággal ő is tudna találkozni, de az csak, akkor lehetséges,
ha ő túllát az igazságon. Az első gondolat, tehát így szól, nem
egyszer, azért kötjük az ebet a karóhoz, azért ragaszkodunk az
igazságunkhoz, mert nem látunk azon túl és azon túl nem látjuk meg a
másik embert és egészen megdöbbentő, ahogy Isten a maga igazságán is
képes túllátni, azért, hogy meglásson minket, hogy találkozhasson
velünk. Ez akkor az első gondolat.A második, az igazság, a valóság, a realitás nem egyszer, mintha
túlságosan kemény lenne. Úgy érezzük, úgy tapasztaljuk, hogy, na, ez
aztán nemcsak, hogy kemény, rettenetesen kemény. Éppenséggel Krisztus
Királyra gondolva, látjuk, hogy, és ez a keresztény hagyományokban, egy
gyönyörű kép, hogy Krisztus a kereszten trónol. Hát ezt, nagyon-nagyon
keménynek látjuk, nagyon-nagyon érdesnek és nagyon fájdalmasnak. Miért
van az, hogy az igazságot, nem egyszer túlságosan keménynek érezzük.
Talán azért, mert amikor látjuk, hogy Jézus meghal a kereszten, akkor
ebben nem az ő szeretetének a kiteljesedését figyeljük, nem azt, hogy
most megtörténik a teljes önátadása, vagyis, hogy azt mondja, hogy a
szeretetnek nem lehet semmi akadálya. Jézus halála azt jelenti, hogy Ő
azt üzeni nekünk a tettével és az életével, hogy a szeretetnek nem lehet
akadálya, ha Rajtam múlik és ez aztán, ami elgondolkodtató, hogy amit
mi nem egyszer úgy látunk, hogy Isten nagyon kemény Jézussal, nem segít
neki, nem menti meg. Hagyja, hogy hagyja, nem is fejezem be a mondatot,
hagyja, erre azt mondjuk rettenetesen kemény. Jézus pedig azt mondja,
engedjétek meg, hogy kiigyam ezt a kelyhet, mert ez azt jelenti, hogy
minden akadályt elhárítok a szeretet útjából, ez ezt jelenti. Mi
keménységet látunk, joggal, természetesen. Jézus pedig túllát azon a
keménységen, amit mi látunk, és azt mondja, a szeretet akadálytalanságát
látom, ami engem a Mennyei Atyához fog vinni.Aztán a harmadik, találkozunk az igazsággal és dühbe gurulunk
tőle, bosszant bennünket, haragszunk rá. Gondoljunk éppen Jézusnak a
legcsodálatosabb példabeszédeire, például arra, amikor kimennek az
emberek, miután felfogatta őket a gazda és az egyik egy egész napon
keresztül dolgozik, a másik pedig épp csak egy órát és ugyanannyit
kapnak, és dühít. És elolvassuk a tékozló fiú történetét, szép, szép, de
valami harag elindul innen belülről, hogy hát azért legalább a gyűrűt
ne húzták volna az ujjára, azért annak az idősebb testvérnek van igaza,
hogy ez mégse tetszik neki, dühít az igazság. Dühít, bosszant, haragra
gerjedünk tőle. Miért, mert nem látunk eléggé messze. Mi dühít ilyenkor,
hogy vannak számunkra jó dolgok, olyasmi értékes dolgok, amire kezdjük
feltenni az életünket, és minthogyha Jézus és Isten, éppenséggel ezeken a
jó dolgokon is túlvezetne bennünket, minthogyha saját törvényeit is
átlépné és megszegné nem egyszer a szeretetében és ez bosszant.
Bosszant, hogy mi itt iparkodunk, hogy rendesek legyünk és jók, és jót
tegyünk, és mintha Isten pedig oly hallatlan könnyedséggel lépne át
mindazon, amit mi olyan jónak tudunk tekinteni és tartani. Ezért a
harmadik gondolat így szól, hogy Jézus megmutatja azt a világot, ami túl
van a jón. Ez elég furcsa, de mégis csak így van, túl van azon a jón,
amit mi jónak tartunk. Nem véletlen, hogy felteszi azt a kérdést, de
miért mondasz bárkit is jónak, miért néz messzebb Jézus a jónál, azért,
hogy meglássa Istent, mert éppenséggel mondhatjuk azt, hogy a rossz az
megkísért bennünket, a jó meg jóllakottá tesz, márpedig az embernek
végső soron csak az Isten elég. Egyszerűen kevesebb nem elég, de a jóval
el tudjuk csapni a gyomrunkat, úgy tele tudjuk tömni az életünket sok
jóval, majd pedig a jóhoz való görcsös kapaszkodásunkkal, hogy Isten már
nem fér bele, és miközben már tele a hasunk a sok jóval, aközben mégis
csak van egy hiányérzetünk, mert az embert egy ponton túl már csak Isten
tudja betölteni, semmilyen jó nem. Tehát a harmadik dolog, Jézus túllát
és túlmutat a jón, mi pedig mindig bosszúsak leszünk, amikor úgy tűnik,
hogy valami jó elvétetik tőlünk.Aztán a negyedik, találkozunk az igazsággal vagy a valósággal, a
realitással, nemegyszer félelem tölt el bennünket, hogy az Isten
igazsága, mintha félelmet keltő volna és bizonytalanná tesz bennünket.
Miért is van így? Mert mi szeretjük az életet addig látni, ameddig
biztonságos, addig és addig biztonságos, ameddig valamennyire kézben
tartható. Ameddig a saját erőinket képesek vagyunk mozgósítani arra,
hogy biztonságba helyezzük magunkat és Jézus túllát azon az életen, ami
addig tart, ameddig az ember azt biztonságba tudja helyezni, ez pedig
elbizonytalanít bennünket törvényszerűen. Ahogyan néztem a
dokumentumfilmet, annak a nagy hajónak a tragédiájáról, ahogy billen meg
fokról-fokra és az emberek próbálnak kijutni és aztán kiúszni, meg a
mentőcsónakokba helyet találni. Akkor túlélők beszéltek arról, hogy volt
egy-egy pont, amikor emberek a hajónak az oldalán egyensúlyoznak, ott
lebegnek szinte a tenger fölött és akkor, akik a mentőcsónakban vannak,
kiabálnak, hogy ugorj. Az életünkben lesznek pillanatok, amikor a
biztonságot már csak a bizalommal tudjuk elérni. Ha biztonságba akarjuk
magunkat helyezni, akkor bizalmat kell szavaznunk. Semmilyen más úton
már biztonságban nem tudunk kerülni, csak a bizalom révén. Mi pedig
szeretünk odáig látni, ahol biztonság van, és ahogy a saját erőinkkel
ezt a biztonságot meg tudjuk teremteni. Jézus pedig azt mondja, nézzétek
előbb-utóbb, ha máskor nem, mikor el kell menni ebből a világból a
biztonság záloga, hogy bízol, a ráhagyatkozás, ez fog segíteni.És végül, akkor az utolsó, találkozunk a valósággal, a
realitással, a személyes igazsággal és ez egyszer csak valamiféle
szomorúsággal tölt el, mert van bennünk egy vágy, hogy az életünkben
olyan sok szépség van és olyan rengeteg érték és szeretnénk ezeket az
értékeket egymás után rakosgatni, hogy az elvezessen bennünket a
végtelenig. Hát ezt nagyon szeretnénk, hogy mindent rakosgassunk egymás
után egy egész életúton keresztül és akkor egyszer csak ennek a
folyamnak, ennek az áramlatnak a végén már ott legyünk a végtelenbe, és
ez nincsen így, és hogyha mi csak addig látunk, ameddig rakosgatjuk az
értékeket az életünkbe egymás után, nem csoda, hogy azok elvesztésén
szomorúság fog el bennünket. Talán ismeritek ezt a mondást: Az utolsó
nadrágnak nincsen zsebe. Az a nadrág, amit akkor hordunk, ami még
utoljára rajtunk van, aztán megyünk el innen, ott már nem kell zseb,
mert a végső lépésben az életünk azáltal folytatódik, hogy elengedjük
azokat az értékeket, amiket itt szépen rakosgattunk egymás után, nem
azzal, hogy megtartjuk, hanem, hogy elengedjük őket.Jézus tehát az a valaki, aki azt mondja Pilátusnak és nekünk is,
az én országom nem ebből a világból való, ha ebből a világból volna az
országom, nagyon szerencsétlen helyzet lenne ez, akkor rettenetesen
félhetnék, nagyon szomorú lennék, hogy az Isten országa nem valósul itt
meg. Talán még dühős is lennék rád Pilátus, talán nagyon is dühős lennék
rád, hogy hogyan lehetsz ilyen értetlen, és hogy lehetsz ennyire
igazságtalan és talán Istenre is úgy tekintenék, hogy nem értem Istenem,
hogy ez most miért van így. Hát bizony, ha az én országom ebből a
világból való volna, nem lennék túl jó helyzetben, és Jézus megáll
Pilátus előtt, és azt mondja: messzebb látok Pilátus. És Pilátust
meghívja erre a látásra: Pilátus, ha akarsz, láthatsz azon túl, ahogyan
látod az életet. És akkor minden megváltozik.
