Mt 28,8-15 - Húsvét hétfő (A év) – A teljes szentmise hanganyaga

2014.04.21.

Megosztom
Elküldöm

Evangélium (Mt 28, 8-15)

Abban az időben az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben és megszólította őket: "Üdv nektek!" Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem." Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba és jelentette a főpapoknak a történteket. Ők a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak és meghagyják nekik: "Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek tanítványai és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket." Ők elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik.

Szentbeszéd

Ahogyan vezettem ma az autót, elkezdtem egy műsort hallgatni. Spirituális gyógyításról volt benne szó, s valaki kifejtette, hogy minden spirituális gyógyításnak az a lényege, hogy a rossz eltávozik és a jó marad. Tudjátok, ilyenkor mindig összefacsarodik a szívem, hogy ez kinek és meddig lesz majd elég. És hogy éppen Húsvétnak az az üzenete, és erről beszéltünk tegnap este is, hogy van bennünk nem egyszer, sokakban, akik talán Isten nélkül nőnek föl, egy lendület, egy lelkesültség, de egy naivitás is, egyfajta gyermeki hozzáállás: "Majd én! Majd én megmutatom! Nekem sikerülni fog! Szép az élet és én majd beleélem magam!" És aztán mi szokott történni: jönnek az első kudarcok. Természetes módon jönnek az első kudarcok, vereségek és a többi, kikerülhetetlenül ez megtörténik. És ha valaki ilyenkor picit föleszmél, azt mondja - lehet, hogy itt a megtérés ideje! Igen, ez nekem egyedül nem megy, talán az Istennel együtt megy. Talán együtt megy, Istennel együtt megy.

És a következő lépés az, ahogy ebből a lelkesült korszakunkból kigyógyulunk, hogy rájövünk arra, hogy Istennel együtt se megy. Ez lehet, hogy nagyon szívet ütő, amit most mondok, szeretném egy picit továbbvinni ezt a gondolatot. Mit jelent az, hogy rádöbbenünk arra, hogy Istennel együtt se megy, és hogyan része ez az üdvösség örömhírének, a föltámadás dicsőségének? Úgy, hogy éppenséggel ott vannak Jézus tanítványai, az apostolok - ment nekik Jézussal? Derekasan helytálltak? Éveken keresztül ott ültek a lábainál, tanultak tőle, hát amit kaphattak Jézustól, mindent megkaptak. Ment nekik? Hát az ment, hogy elfussanak. Hogy eltűnjenek, hogy elszéledjenek, hogy elszivárogjanak, hogy elveszítsék az összes reményüket - ez ment nekik. Ne mondjuk azt, hogy ők ezt egyedül csinálták, mert Jézus volt a mesterük. Nem kenhetjük csak az apostolokra! Éppenséggel Jézus ott volt, átadott nekik mindent, és ez jött ki belőle. Amikor letérdelünk imádkozni, kapaszkodunk Istenbe, visszük az életet - melyikünk az, aki alkalmas arra, hogy bocsánatos bűnöket ne kövessen el? Pedig Istennel együtt csináljuk az életet! Tulajdonképpen az a realitás, hogy nekünk Istennel együtt sem megy. Ez a realitás! Megállhatunk ennél a naiv korszakunknál, a gyermeki látásmódnál, és kábíthatjuk egymást azzal, hogy de, de, Istennel megy. Akkor tegyünk lakatot a gyóntatószékekre, mert felesleges hely. Nincs többet rá szükség, mert megy nekünk Istennel. Isten nélkül nem megy, Istennel megy, nincs többé szükség a gyóntatásra! Ez jó hír a papoknak. Kicsit tudunk másra is figyelni, hiszen nekünk Istennel megy. Ugye, minden sötét majd megszűnik, marad a világos. (05:25)

Nem érdemes önmagunkat áltatni a következő miatt sem. Mert pont akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lenne a döntésre az Istenbe vetett bizalmunk mellett, az gyöngít le bennünket, hogy nem merünk erről beszélni. Hogy az van bennünk, hogy jaj, azt ki nem merem mondani, hogy én hívő ember vagyok, és mégis tudok kétségbe esni, hogy hívő ember vagyok, és mégis elvesztettem az ítélőképességem, hogy hívő ember vagyok és, és, és... Ezekről nem szabad beszélni, mert hát nekünk Istennel megy, Isten nélkül nem megy. Ez önmagunk becsapása. És éppenséggel ez a fény, ami olyan fontos nekünk, azért olyan fontos, mert nagypéntek hozzátartozik a húsvéti üzenethez. Amit a rádióban hallottam ma délelőtt, arról szól, hogy hagyjuk ki nagypénteket. Hagyjuk ki rögtön, szüntessünk meg minden rosszat, minden szép és világos és gyönyörű - aki ügyes, megcsinálja! Hát én azt megnézném, hogy ki az, aki legyőzi itt a sötétet. Hát egyikünk se!

Kedves ismerősöm azt mondja: tulajdonképpen nagyon nehéz életkörülmények között nőttem föl, tele sebekkel, hiányokkal, nehézségekkel, gyötrelmekkel, negatív, nehéz örökséggel. S azt mondja: rájöttem, hogy szükségem van Istenre, mert Isten nélkül nem tudok élni. Ez egy jó döntés! És aztán belekapaszkodott Istenbe, s mikor érezte a sebeit, a hiányait, a sötétség elkezdett eluralkodni rajta, rögtön hívta Istent, jöjjön, töltse be az űrt. Gyógyítson meg minden sebet! Minden fájdalmat rögtön orvosoljon! Szerintetek mi történt? Hát persze, hogy ez nem történt meg! És ő kezdett kétségbe esni. Azt mondja: Isten nélkül nem ment. Elhittem a hívőknek, hogy Istennel megy, de én most azt tapasztalom, hogy nekem Istennel se megy! És a fordulat az életében, na ez az igazi húsvéti fordulat, mikor egyszer csak azt mondja: rájöttem, hogy Isten nekem nem abban segít, hogy minden sebemet orvosolja, minden hiányomat betölti, minden gyöngeségemben megerősít - nem. Hanem, hogy amikor üres vagyok, az ürességet el tudjam viselni. Hogy amikor sötét van, akkor ne valami múló csillogás után kapkodjak. Hogy amikor Istenre éhezek és szomjazok, akkor ne kezdjek el csokoládét enni. Rájött, hogy a húsvéti fény arra jó - nem pusztán arra, hogy eloszlassa a sötétet, mert az életben van olyan sötét, amit nem tudunk eloszlatni. A húsvéti fény miben segít akkor? Ez a fény segít bennünket abban, hogy képesek legyünk a sötétben is embernek maradni. Az ember élete tulajdonképpen mikor fordul meg? Mikor válunk igazán kereszténnyé? Nem amikor süt ránk a nap, hanem amikor sötét van. A sötétben meghozott döntéseink, azok, amikor úgy döntünk: most sötét van, de én tudom, a húsvéti fénynél tudom, hogy létezik a világosság. Előbb-utóbb meg fog érkezni. A húsvéti fény nem oszlatja el bennem a sötétet, de annyit tesz, hogy lássak annyit, hogy érdemes döntenem az Istenbe vetett bizalom mellett. (09:25)

Tulajdonképpen nagyon-nagyon-nagyon hálásak lehetünk Jézusnak, hogy Ő is átment a sötéten. A vallások történetében de sokszor hirdették meg Istent. Istent, azt az Istent, aki jön pompával, gyönyörűséggel, fénnyel, erővel. Meghirdették azt az Istent, aki odaát van, valahol odaát. De egészen rendkívüli a kereszténység üzenete. Mi tudjuk, hogy Isten a halálban is ott van, és a sötétben is ott van, az elmúlásban is ott van, a veszteségben is ott van, a hiányban is ott van, a gyászban is ott van, a sötétség kellős közepén is ott van. És hálásak lehetünk neki, hogy nem mondja azt, hogy rosszak vagytok, ha nem bírjátok. Hogy rosszak vagytok, hogyha bennetek elsötétült az élet. Éppen hogy nem erről van szó. Tulajdonképpen azt mondhatjuk: igen, nekünk még Istennel együtt se megy. De a húsvéti fény segít bennünket abban, hogy a sötétben tudjunk dönteni a bizalom mellett. És akkor megtörténik egy fordulat, s a fordulatot így lehetne leírni: igen, nekünk Istennel együtt sem megy. Istennek viszont megy velünk. Ez a fordulat. S akkor egyszer csak elküldi Pünkösdkor a Szentlelket, és Istennek ez az üzenete: te alkalmas vagy apostolnak akkor, küldöttnek, kereszténynek, ha tudod, hogy neked még velem együtt sem fog menni. Mert nem arra hívlak téged, hogy te tudd, hogy Istennel együtt meghódítjuk a világot. Dehogy hódítjuk meg a világot! Hát nézzünk körbe! Mit hódítunk meg? Hanem, hogy Isten velünk együtt tud valamit kezdeni ezen a földön. Istennek megy velünk, nekünk nem megy Ővele. Ez nagyon-nagyon nagy különbség. Ezért, amikor nagypénteken úgy kiáltunk: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkem!" Aztán Pünkösdkor azt mondjuk: "Teremtő Lélek, kérlek, kérlek, hadd szánjam magam neked!", hogy Teneked menjen énvelem együtt. Hogy valamiképpen hadd legyek ebben a világban, ahol Neked megy. Mert nekem még veled együtt sem menne. És amikor ebben az önátadottságban vagyunk, akkor tulajdonképpen Húsvét elkezd bennünk munkálni, és egyszer csak ez a fény megjelenik idebent. Ezért ünneplünk. Mert nagypéntek és nagyszombat, Húsvét vasárnap és hétfő nem azt mondja, hogy a fény erősebb a sötétnél, mert akkor mi lesz velünk? Hanem azt mondja, hogy a sötéten át lehet menni. Hogy nincsen az a sötét, amin az ember át ne jutna. Mert nincsen olyan sötét, amelyben Isten ne állna mellénk. (12:50)

Örökbe fogadta és lejegyezte: Hartmann Erika

Segíts,

hogy ez a hanganyag másokhoz is eljusson.

Hogyan segíthetsz? Támogasd az alapítványt. Oszd meg a hanganyagot azokkal a barátaiddal, ismerőseiddel, akiket érdekelhet. Add tovább!