Mt 2, 1-12 – Vízkereszt

Mt 2, 1-12 – Vízkereszt

Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.

„Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: „A júdeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Júda földje, bizony nem vagy a legkisebb Júda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!” 

Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.”

Urunk megjelenésének az ünnepe van, amit a keleti hagyomány nagyon nagyra értékel. Nem pusztán csak arról van itt szó, hogy megünnepelhetjük azt, hogy Isten megjelent közöttünk, nemcsak azt, hogy jelenvaló, hogy jelen van, hanem azt is, hogy történik az ember és Isten között valami nagyon fontos találkozás, egy kapcsolódás! Vagyis, éppenséggel mondhatnánk azt, hogy Isten jelen van, vagy hogy Isten megjelent, vagy Isten megjelenik, ha nincs ember, aki azt fölfogja, ha nincs ember, aki azt fölismerje, ha nincs ember, aki arról jelentést ad. Tulajdonképpen milyen érdekes az a szó, ami kétszer is megjelenik a mai evangéliumban, egyrészt, hogy megjelent a csillag, és aztán meg Heródes azt mondja, hogy jelentsétek nekem, hogyha megtaláljátok Őt! Mit jelent számunkra az, hogy a mai ünnepen nem egyszerűen csak afelett örvendezünk, hogy Isten megjelent, hanem afölött, hogy Isten egyrészt megjelent és jelen van, és hogy képesek vagyunk Őt fölismerni, hogy képesek vagyunk Vele találkozni! Ez igazából az öröm forrása! Mert hiába mondjuk azt, hogy van egy ünnepünk, Isten megjelent! És hogyha nem fogjuk föl, hogyha nincs vele kapcsolódás, találkozás, és ha ez nem hat ránk? Akkor ennek az ünnepnek nincsen semmi tartalma, és mélysége, nincs semmi jelentése számunkra! Ennek az ünnepnek tehát a jelentése abból fakad, hogy mi képesek vagyunk Isten jelenlétét fölfogni, fölismerni, és azt megélni! Ezért tulajdonképpen három dolgot ünnepelhetünk, és nem akarom most egyiket sem kifejteni, csak meg szeretném nevezni őket. 

Az első, hogyha az ünneplésnek a tartalma az, hogy Isten megjelent, de mi ezt a megjelenést fölfedezzük, fölismerjük, akkor ez elmélyítheti bennünk azt a tapasztalatot, és aztán azt a gondolatsort, hogy Isten hogyan volt jelen eddig az életemben. A jelenlétét eddig hogyan tapasztaltam, és a magam részéről mi volt szükséges ahhoz, hogy Isten jelenlétét az eddigi életem során fölismerjem, fölfogjam és megtapasztaljam? Nagyon fontos gondolatokhoz juthatunk el, hogyha világossá lesz számunkra, hogyha ki tudjuk jelenteni, és jelentést tudunk adni magunk számára is arról, hogy a mi részünkről mi tette lehetővé, Isten jelenlétének a fölismerését! Ez az egyik. Ez a múltra vonatkozik. 

A második a jelenre vonatkozik. Mi segít engem abban, hogy Isten jelenlétét, itt és most, fölismerjem? Hogyan jelenik meg most Isten a számomra? Hogyan? Milyen formában? Milyen módon? Mi által közvetítődik Isten jelenléte felém? Most lehetséges, hogy nem egy csillagot kell néznünk, vagy nem a víznek a cseppjeit a saját homlokunkon, hanem azt, hogy van valamilyen módja számomra annak, hogy Isten, ahogyan megjelenik, ez fölfogható legyen! De ez hogyan történik most? Megint csak a felém eső rész a számomra az érdekesebbe, merthogy Isten jelen van ezt tudhatjuk. De én hogyan tudok ehhez a jelenléthez kapcsolódni? Én hogyan tudok jelen lenni, Isten jelenléte számára? 

Aztán a harmadik kérdés pedig így szól, hogy: Nemcsak, hogy hogyan jelent meg, hogyan jelenik meg, hanem hogyan van jelen Isten az életemben? Itt és most! Nem úgy általában! Meg nem úgy, hogy tegnap meg tegnapelőtt, ahogyan szokott lenni! Hanem sokkal konkrétabban és személyesebben, Isten hogyan, mi által, miként van jelen az életemben! Megint csak felőlem nézve, mi az, ami segít engem abban, hogy ez a jelenlét, tudatos legyen számomra, megélhető legyen számomra, erőforrássá váljon számomra? 

Tulajdonképpen, ha ez az ünnep valami konkrét, és világos, és egyértelmű tapasztalatnak a kifejeződése, akkor legalább valami ilyesmit ünneplünk, és nem azt, hogy 2000 évvel ezelőtt történt valami, hogy Isten Megszületett a júdeai Betlehemben, és voltak hárman, akik három ajándékot hoztak, és az a három valaki elment ehhez a Valakihez 2000 évvel ezelőtt, és ott történt valami! Nehéz ehhez úgy kapcsolódni, hogy azt éljem meg, hogy ennek az ünnepnek valódi, igaz tartalma van, ami számomra életet hoz! 

Ezért tehát ez lehetne a három kérdésünk a mai napon:

Isten hogyan volt jelen eddig az életemben, és én mit tettem ezért? Hogy fedeztem föl?

Hogyan jelenik meg az életemben, és én mit teszek ehhez?

Hogyan van jelen? Én hogyan veszek abban részt, ahogyan az Ő jelenléte valóság számomra? 

Lejegyezte: Ujhelyi Balázs