Lk 5, 1-11 – Évközi 5. vasárnap

2016.02.07. vasárnap: ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP

Itt vagyok, engem küldj!

Olvasmány (Iz 6,1-8)

Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat, amint magas és kiemelkedő trónuson ült, és ruhájának uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette; hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, és kettővel repültek. Az egyik így kiáltott a másiknak: ,,Szent, szent, szent a Seregek Ura, betölti az egész földet dicsősége!’’ Megrendültek a küszöbök alapjai a kiáltó hangjától, és a ház betelt füsttel. Ekkor így szóltam: ,,Jaj nekem, végem van! Mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, mégis a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!’’ Erre odarepült hozzám az egyik szeráf; kezében parázs volt, melyet csípővassal vett el az oltárról. Hozzáérintette a számhoz, és így szólt: ,,Íme, ez megérintette ajkadat, és eltűnt a bűnöd, vétked bocsánatot nyert.’’ Majd hallottam az Úr hangját, amint mondotta: ,,Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?’’ Ekkor azt mondtam: ,,Íme, itt vagyok, engem küldj!’’

Szentlecke (1Kor 15,1-11)

Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, és amelyben álltok. Általa üdvözülni is fogtok, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek, különben hiába lettetek volna hívőkké. Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Mindnyájuk után pedig mint félresikerültnek, megjelent nekem is. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, és nekem juttatott kegyelme nem volt hiábavaló. Sőt, valamennyiüknél többet munkálkodtam, bár nem én, hanem Isten kegyelme velem együtt. Tehát akár én, akár ők, így hirdetjük, és ti így lettetek hívőkké.

Evangélium (Lk 5,1-11)

Történt pedig, hogy a tömeg áradt hozzá Isten igéjét hallgatni, míg ő a Genezáret tava mellett állt. Látott a tó szélén két hajót állni; a halászok kiszálltak, és mosták a hálóikat. Akkor beszállt az egyik hajóba, amely Simoné volt, és megkérte őt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól. Ott leült, és a hajóból tanította a tömeget. Amikor befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: ,,Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat halat fogni!’’ Simon ezt felelte neki: ,,Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.’’ És miután ezt megtette, a halaknak oly bő sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk. Intettek tehát a társaiknak a másik hajóban, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek és megtöltötték mind a két hajót, úgyhogy csaknem elmerültek. Ennek láttára Simon Péter Jézus lábaihoz borult és így szólt: ,,Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!’’ Mert a nagy halfogás miatt, amelyben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak, hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus pedig így szólt Simonhoz: ,,Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.’’ Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték őt.

Vasárnapi beszéd

Örülök, ha el tudtok rendezkedni, hogy jól tudtok lenni, s talán még esetleg ott hallotok is valamit. Először is elnézést, hogy múlt héten nem tudtam itt lenni. Nagyon fájlaltam, a szó szoros értelmében, hogy nem vagyok itt veletek. Köszönöm szépen, jól vagyok. Csak azért mondom, hogy gondoltatok rám, az igazán jól esett. Jaj, egy olyan jó beszéd lett volna, de már nem tudom elmondani. Mert azóta eltelt egy hét, és most valami másban vagyunk benne, s hallottuk ezt az evangéliumot, amiben azt mondja Péter Jézusnak, hogy „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.”

Arra gondoltam, hogy képzeljük el, hogy valamelyikünk bemegy gyónni, és aztán kijön, és ebben a pillanatban a hitünk szerint azt mondjuk „Na most tiszta vagyok. Na most igaz embernek tarthatom magam. Most nincs bennem semmi, amire vonatkozóan azt kellene mondanom „Uram, bűnös ember vagyok.” És hogyha ez így is történne, és kijönnénk éppen a gyónás után frissiben, megújulva és megtisztulva, tulajdonképpen akkor is mondhatnánk, hogy „Uram, akármit is csinálok, csak ember maradok.” Csak olyan valaki, aki ebből a szempontból éppenséggel átélem annak a drámaiságát, annak a súlyát, és talán annak a feszültségét, annak a fájdalmát, és aztán azt a vágyat, hogy én ember vagyok, te meg Isten. Hogy lesz akkor ez így köztünk? Hogy kapaszkodunk majd egymásba? Hogy szeretsz te engem, és hogy szeretlek én téged, hogy leszünk mi így együtt. Te nem vagy pont olyan, mint én, és én sose leszek pont olyan, mint te. És nem csak azért, mert minden ember különbözik a másiktól, és nem csak azért, mert te Isten Fia vagy. Jaj, hogy leszünk mi egymásnak valahogyan társai?” Azt hiszem, hogy ennek a feszültsége és dilemmája is kifejeződik abban, amikor Péter azt mondja „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” Tehát éppenséggel nem kell, hogy egyáltalán bármiféle bűnünk eszünkbe jusson ahhoz, hogy azt mondjuk „Uram, úgy szeretnék veled lenni! De hogy lesz ez?”

Akkor szeretnék egy-egy gondolatot hozni, hogy mit mondhatnánk erre, hogy akkor hogy lesz ez? Isten és ember hogy tud együtt lenni? Az első, hogy talán úgy megörülünk az újszövetség üzenetének és azt mondjuk, akár ma még inkább, mert hogy valahogyan hangolódunk erre, és érzések töltenek el bennünket, és valami lendület fog el, és azt mondjuk „Hát az újszövetség nagy üzenete, hogy Isten szeret bennünket.” Lehet, hogy ez nem így van. Hogy ez az üzenet, hogy Isten szeret bennünket, az ószövetség üzenete. Hogy az ószövetségi ember baljódik azzal, hogy most szeret az Isten vagy nem, Seregek Ura Istene, vagy Ábrahám, Izsák, Jákob Istene? Vagy aki kihozott Egyiptomból, a rabság földjéről? Tulajdonképpen kicsoda Isten? És az ószövetség világában egyszer csak megjelenik, és már ott világos lesz, hogy Isten az, aki szeret bennünket. Ez még csak az ószövetség. Amikor föltesszük ezt a kérdést „Jó, de akkor mi az új szövetség. Mondd meg Jézus, akkor most velünk ez hogy van?

Akkor talán azt mondhatnánk, hogy mi már többet látunk, és azt mondhatjuk „Istennek mifelénk már nem csak az az üzenete, hogy szeretlek téged, hanem az, hogy általad tudok szeretni másokat ezen a földön. Hogy általad tudok igent mondani másokra. Hogy általad tudok cselekedni az embertársaimért, a testvéreimért, akiket szeretek. Hogy ezt általad tudom csinálni. Talán sokkal inkább ez a mi újszövetségi üzenetünk, és ez az, amire rácsodálkozhatunk. „Nahát! Hogy nem egyszerűen csak jól esik, hogy Isten szeret, és aztán ez persze hat ránk, hanem hogy Isten általam szeret, általam cselekszik, általam van itt. Hát azért ezt nem is gondoltam. Vagy hát nem tudom, hogy gondoltam-e. Azt se tudom, ez hogy van. De hogy ez lehetséges, hogy pont általam? Hát éppen most mondom, hogy <<Uram, bűnös ember vagyok.>> Hát hogy pont hogy általam?”

És aztán a második gondolat így szól. Aztán el vagyunk azzal a fájdalommal, hogy „Hát de bűnös vagyok. Nemde úgy van, hogy a bűn akadály?” Hogy a bűn akadályozza azt, hogy Isten és ember találkozzon. Az ószövetségnek valóban ez az üzenete, a bűn nagy akadály Isten és az ember közti viszonyban. De az újszövetség üzenete más, és több, és valahogy felülmúlja ezt. Nem minthogyha mindenestül meg akarná szüntetni az előzőt, hanem azt mondja, hogy „Nekem még a bűn se akadály.” Hogy az se akadály. Hogy Péter ezen agyal és gondolkozik, és ki is fejezi „Nem, én nem árullak el. Nem, ha más meg is teszi, én sohasem. Én veled leszek. Uram, ne mosd meg a lában!” Péter ezzel van eltelve, hogy ezt most lehet vagy nem lehet, így a jó, vagy úgy a jó, így kell, vagy úgy kell. S milyen érdekes, Jézus nem ezzel foglalkozik.

Jézus következetesen mindig azzal foglalkozik „Te Péter! Én szeretnék veled kapcsolatban lenni.” Mikor Péter azt mondja „Az én lábamat meg nem mosod! Mert hát mondtam neked már ott a Genezáreti tó partján is, hogy bűnös vagyok. Hát te nem moshatod meg a lábam!” S erre Jézus azt mondja „De akkor nem leszel közösségben velem.” Hogy amikor Péter elszomorodik a föltámadás után, és azt mondja „Miért kérdezed már meg harmadszor, hogy <<Szeretsz-e?>>” Mert ő akkor, ott is azzal van elfoglalva, hogy most ezt csináltam, és azt csináltam, ez helyes volt, az nem volt helyes. Most hogy lesz? Jézus ott is azzal törődik, hogy „Péter! Én kapcsolatban akarok veled lenni!”

A második gondolat így szól. Az ószövetség azt mondja, a bűn elszakítja Istent és embert egymástól. És mi nem, valahogy tovább látva azt mondjuk, hogy Isten és ember, ha egymásra néz, és azt mondja „Akarom veled ezt a kapcsolatot!”, és ebbe a kölcsönösségbe beleállunk, akkor ebből az következik, hogy mindig van holnap. Hogy Péter akkor elsírhatja magát, és utána találkozhat Jézussal, és Jézus azt mondja „Hát akkor menjél, rád bízok sokakat.” Hogy nem a bűnnel fejeződik be. Ezért el ne vesszünk abban, hogy ez a törvény, és szokás, és szabály, és rend, és erkölcs, hanem éppenséggel belemerülhetünk a kettőnk kapcsolatába, és arra, hogy erre igent mondunk. Ezért tudjuk, hogy van holnap, és van holnapután.

Aztán a harmadik. Hát, de sokan vagyunk, vagy vannak, hogy azt gondoljuk, hogy először meg kellene próbálnunk rendes embernek lenni. És amikor majd olyan rendes emberek lettünk, talán még olyan jók is, hát akkor talán tudunk valami jót tenni. Az újszövetség ezt a képet nem húzza alá, hanem azt mondja, hogy a bűnös ember is tud jót tenni. Hogy a bűnös ember nagyon sok jót tud tenni. Hogy a bűnös embernek olyan gesztusai vannak, hogy csak ámulunk, és azt mondjuk „Ejha, bárcsak én tettem volna ezt!” Hogy nem érdemes addig várni, míg jó emberek leszünk, mert akkor halálunk pillanatában is tördelhetjük a kezünket, és mondhatjuk „Uram, én bűnös ember vagyok. Méltatlan vagyok.” Persze, hogy így van, de az a csodája az újszövetségnek, hogy azt mondhatjuk, hogy éppenséggel az által válunk és alakulunk valakivé, akivé szeretnénk lenni, vagy akivé Isten álmodik bennünket, hogy tudjuk, hogy bűnösök vagyunk, és jót tudunk tenni. Gyöngék vagyunk, és nagyszerű emberi gesztusaink vannak. Ez a harmadik gondolat, ami messze túlmutat bennünket az ószövetség világánál.

Aztán a negyedik. Nagyot sóhajtunk, és szoktuk mondani „Igen, igen, igen! Hát a bűn, a bűn az embert elszakítja Istentől. Ez, ez a nagy baj vele. Ez az, ami miatt hát akkor hogy lesz utána?” De ez a mondat, hogy a bűn az embert az Istentől elszakítja, ez az ószövetség gondolata. És mi az újszövetségé? Az újszövetség gondolata az, hogy a bűn Istent az embertől nem szakítja el. A bűn az embert az Istentől elszakíthatja, de az Istent az embertől soha. Az újszövetségnek éppen az a fénye és örömhíre, hogy Isten elénk áll, és azt mondja „Tőlem téged semmi el nem szakíthat. A bűn sem.” Éppen ez az, amire hát akárhány nemzedék is él a földön, újból és újból úgy csodálkozunk rá, hogy picit meg is ijedünk ettől. „Ez most akkor tényleg így van? Most akkor ebből mi fog következni?” A negyedik gondolat így szól. Az lehet, hogy a bűn az embert az Istentől elszakítja, de az Istent az embertől nem.

Végül az ötödik. Mikor Péter azt mondja „De hát bűnös ember vagyok, menj el tőlem!” Most magamba nézek, látlak téged, hát jó, egy-egy csodás dolog van, de hát én, én hát nem vagyok már olyan naiv, hogy azt gondoljam, hogy nekem Veled is sikerülhet. És Péter története Jézussal azt mutatja, hogy Péter akármit is tesz, végül újabb és újabb kudarcok is történnek, s akkor Péter lehanyatló kézzel mondhatja azt „Uram, hát fogadkoztam, nekem még Veled se megy.” És tulajdonképpen ez reális. Az ember azt mondja, hogy széttárjuk a karunkat, azt mondjuk „Hát, pedig mikor naivan, lelkesen nekiálltunk, azt mondtuk jó, hát egyedül nem megy, az biztos. De Istennel igen.” S aztán rájövünk, hogy ez az ószövetség. Az ószövetség világa az, hogy az ember kihúzza a mellkasát, vesz egy nagy levegőt, és azt mondja „Na, nekem egyedül nem megy, de az Úrral, vele megy.”

Az újszövetség világa más. Az újszövetség világa így szól, Isten azt mondja „Az lehet, hogy neked nem megy velem, de nekem megy veled. Én azt sose mondtam, hogy neked menni fog, nem, én azt mondtam, nekem menni fog. Ezt mondtam, nekem menni fog, és ezért el ne veszítsed a kapcsolatot velem. Mert nekem menni fog, s ezért gyere velem, és maradj velem, és ne, ne vesszél abba bele, hogy te így meg úgy, hanem inkább csodálkozz rá, hogy mi van köztünk, hogy nekem megy, még veled is megy, képzeld el, még veled is megy. Hát ezért vagyok mindenható, hogy nekem még veled is menjen.”

A mai evangéliumban milyen érdekes, hogy el tudom képzelni, Péter azt mondja „Jó, jó, hát ez persze mind igaz a prófétákra. Nem, hát az ószövetségben is voltak próféták, s a próféta Isten embere, Isten szavát közvetíti, hát neki megy. Aztán hát vannak kiválasztottak persze, ezt is tudjuk, és akkor a megjelöltek és fölkentek. De hát én a Péter vagyok. Hát én nem vagyok se próféta, se tanító, semmi nem vagyok. Én Péter vagyok, hát Simon, ráadásul. Hát még Péter se vagyok, Simon vagyok. Tudom én, hogy vannak egyesek, akiknek megy, de én a Simon vagyok. Hát én nem látom, hogy próféta lennék, nem vagyok se tanító, se rabbi, se mester, én semmi nem vagyok.”

Milyen érdekes, hogy erre Jézus azt mondja „Mostantól kezdve – mert ez az újszövetség világa, így nyílt meg most az ég – te például emberhalász leszel. Ez egy új kategória, csak neked, hogy nehogy elkezd mondani, hogy „De nem vagyok se próféta, se tanító, se rabbi, se mester. – Halász vagy? – Az vagyok. – Akkor neked úgy fog menni.”

De nagy dolog, hogy a mai napon, ami tulajdonképpen egy rendkívüli nap, egy kicsit elmerülünk a Jézussal való kapcsolatunkban, és föltesszük ezt a kérdést. „Hát Péternek mondtad, hogy emberhalász, nekem mit mondasz?” Mert engem ha valami érdekel, akkor ez. És hogyha Péternek tudtál valami olyasmit mondani, ami úgy nagyon neki volt, hogy megértse, hogy még én is, hát akkor biztos nekem is mondasz valamit. De kívánom azt, hogy miközben ünneplünk, egyszer csak valami, valami megszülessen a Lélek által, hogy Jézus mit mond neked, hogy te akkor hogyan és miként.

(Az igeversek forrása: http://igenaptar.osb.hu)

Lejegyezte: vinkozoli