Lk 12,13-21 - Évközi 18. vasárnap

2022.07.31.

Megosztom
Elküldöm

.

Olvasmány (Préd 1,2;2,21-23)

Minden hiábavalóság, mondja a Prédikátor, csupa hiábavalóság. Minden csak hiábavalóság. Hisz jó néhány ember munkálkodott bölcsen, okosan és sikerrel, azután át kellett engednie szerzeményét olyannak, aki mit sem fáradt érte. Ez is hiábavalóság és nagy baj! Igen, mi haszna van az embernek sok-sok fáradozásából és törekvéséből, amellyel emésztette magát életében? Valóban: minden napja csupa szenvedés, és minden tevékenysége csak bosszúság. Szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Ez is hiábavalóság!

Szentlecke (Kol 3,1-5.9-11)

Testvéreim! Krisztussal együtt ti is feltámadtatok. Keressétek tehát azt, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Az égiekre irányuljon figyelmetek, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve. Amikor azonban Krisztus, a mi életünk, újra megjelenik, vele együtt ti is megjelentek a dicsőségben. Fojtsátok el tehát tagjaitokban, ami földies: a paráznaságot, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus a minden, és ő van mindenben.

Evangélium (Lk 12,13-21)

Abban az időben amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: „Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” Ő így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségteket?” Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának ahelyett, hogy Istenben gazdagodnék.”

Vasárnapi beszéd

Nem a vagyonban való bővelkedésen áll az ember élete, nem ezen áll, nem ezen bukik és nem ettől függ. Ez hangzott el a mai evangéliumi szakasz közepén, és aztán a végén pedig záró mondatként, hogy ezért aztán gazdagodjatok Istenben. Ennek a két kijelentésnek a világában szeretnék maradni, de egyvalamit mindenképp szeretnék elkerülni. Azt, hogy kilépjünk a realitás világából, hogy ne a valóságnak a talaján állva értelmezzük, mit jelent ez, hogy nem a vagyonban való bővelkedésen múlik az ember élete, és hogy az ember gazdagodjék Istenben.

Hogy bevezető gondolatként ezt hozzam nektek, nem tudom, tudjátok-e, kik tartoznak abba a csoportba, amelyek mindig az összes kutatásban úgy tűnik, hogy a legboldogtalanabb csoport akkor is, ha New Yorkban élnek, akkor is, ha Kalkuttában és akkor is, ha Budapesten? Ők a hajléktalanok. Mégpedig azért, mert a szegénységnek van egy olyan szintje, amit nem szegénységnek hívunk, hanem nyomorúságnak, nyomornak nevezünk, vagy mélyszegénységnek. És ezért a nyomor és a mélyszegénység egészen nyilvánvalóan szétrágja az emberi lelket. Nem arról van szó, hogy nincsenek hősök, szentek, nincsenek kivételek. Nagyszerű emberek vannak. De ha bármit megtehetünk azért, hogy embertársaink ne éljenek mélyszegénységben és nyomorúságban, azt meg kellene tennünk. És egyszerűen e mögé teszek egy pontot, és ez a bevezető. Hát, amikor témáról beszélünk, akkor mondjuk, azért ezzel a fölütéssel szeretnék egyáltalán bármit is mondani, arról nem is beszélve, nem tudom, tudjátok-e azt, hogy például a fedél nélkül élőknek – magyarországi kutatás – több mint 90 százaléka valamilyen komolyabb mentális zavarral is küzd. A kettő között összefüggések is vannak nyilvánvaló, ez akarta bevezető lenni.

De amiről szólni szeretnék, az az, hogyha a realitás talaján állunk, akkor szóba se jöhet az, hogy az ember olyan pökhendin valami ilyesmit mondjon: „A pénz nem számít.” Hát persze, hogy számít. Hát hogyan volna már ez a kijelentés reális, hogy nem számít? Természetesen számít. Most az a kérdés, hogyha a pénz számít, nem azt mondtam, hogy az a lényeg, csak hogy számít, hogy akkor hogyan igaz az a kijelentés, hogyan válik valósággá az életünkben az, hogy mégsem a vagyonban való bővelkedésen múlik az életünk? És gazdagodjatok Istenben, mert igazából ez a lényeg. Most akkor ennek a realitásából szeretnék kiindulni, és így mondanék néhány gondolatot.

Az első így szól, és valahogy mindig ezt a logikát követném, hogy pénzen lehet venni egészséget, mert lehet venni. Pontosan tudjuk, hogy a jólét és az egészség összefüggésben van, és az életnek a hossza nagyon is összefüggésben van azzal, hogy ki milyen körülmények között él. Tehát mondhatjuk bátran, hogy pénzen lehet venni egészséget. És akkor most még csak az élet hosszáról beszéltem. Nem tudom, mi a ti tapasztalatotok? Mikor fiatalember voltam, akkor hát persze az ember úgy elgondolta, hogy jó lesz azért 80-90 évet élni. Gusztusom volt hozzá, hogy itt vagyok, hogy töltsük ki ezt az életet. Hát még amikor itt vannak a kedves jegyesek, és akkor imádkozunk értük, még az egyház imádságában is ez van benne, hogy ott a fiatal házaspárnak azt kérjük, az első imádság így szól, hogy „Mennyei Atyánk, adj a fiatal házaspárnak hosszú életet és bőséges kegyelmet!”

Nem tudom, veletek hogy van, mikor olyan 40-50 körül érkezünk, akkor úgy hirtelen megjelennek az első panaszok. És akkor egyszer csak úgy rájövünk arra, hogy lehet, hogy az élet nemcsak mennyiségi kérdés, hogy kilencven évig trallala, hanem mondjuk az életminőség is egyre inkább kérdéssé válik. És aztán jönnek az első műtétek, és… nem ragozom. Csak hát mondjuk, ha magamra gondolok, háromszor műtötték a jobb térdemet, mind a két szememet. Tudom azt, hogy minden egyes lépéskor milyen érzés az, mikor tudom, hogy ez sose lesz már jó. Szóval a második lépésben rájövünk arra, hogy talán az élet nemcsak mennyiségi kérdés, hanem minőségi is. Majd, amikor lehet 50-60-70, kinek mi, megbarátkozunk azzal, hogy sose leszünk már egészségesek. És hogy hirtelen az, ami annyira természetes és olyan célszerű volt, hogy egészségesen sokáig élni, de szembesülünk a realitással, hogy ez pont lehetetlen. Legalábbis az én esetemben igen. Mit jelent ez? Hogy nem akarom hosszan mondani, azt jelenti, hogy valamikor legkésőbb az élet közepe után saját tapasztalatunk tud arról lenni, hogy lehet, hogy ez nem lesz kilencven év, és az is lehet, hogy nem leszek egészséges kilencven évig, de azért értelmes életet tudok élni. Hogy egyszer csak sokkal lényegibb témává válik nem a mennyiség, még csak nem is a minőség. És egyszer csak megértjük azt, hogy betegen is lehet kitűnő életet élni, nagyszerű, értékes életet lehet úgy élni. És akkor máris ott vagyunk, amiről Jézus beszélt, hogy nem a gazdagságon, amivel esetleg egészséget veszünk, múlik az emberi élet. Ilyeneket szeretnék mondani, nem akarom hosszabban, második.

Mit lehet pénzen – mondjuk így – megvenni? Az álmaink beteljesülését, abból sok mindent meg lehet venni pénzen. Főleg a ma emberének van rengeteg álma, tudom, erről sokat beszéltünk, és egy jó nagy adag abból pénzen megvehető. Ezért azt gyűjtjük és keressük és toljuk és megdolgozunk azért, hogy bizonyos álmaink beteljesedjenek. Igen ám, de mondjuk, mit mond a szakirodalom? Valami olyasmit mond, hogy az embernek minél több álma van, minél részletesebb, és minél merevebben ragaszkodunk hozzájuk, annál boldogtalanabbak leszünk. És mi a főmondatunk? Az így szól: A boldogság kulcsa az alacsony elvárás az élettel szemben. Aki nem vár sokat az élettől, meg fogja kapni. Most erre mondhatnátok azt, hogy ennél kevésbé örömhírszerű igehirdetést rég hallottunk. Hát most ment el a kedvünk a maradék időtől is. Várjunk csak, ez nem itt van vége. Mert itt még most csak a földön állok, de az égre még nem néztünk föl.

Rendben van, hogy az ember akkor azt mondja, tényleg lehet úgy is, hogy az élettől nem várok sokat, és akkor egész jó lesz ez úgy. De ez nem azt jelenti, hogy az ember akkor egy igénytelen, lapos, semmirekellő életet él. Mert attól, hogy én nem várok sokat az élettől, én még akarhatok sokat adni az életnek. Hát mi akadálya van annak, hogy én azt mondjam: „Hát tulajdonképpen tele vagyok különböző gazdagságokkal. Hát nincs olyan helyzet, hogy ne lehetne adni valakinek.”? Tehát akkor az életem fő iránya az lesz, hogy én mit adhatnék az életnek. És ebben az esetben egy nagyon gazdag életet fogunk élni, miközben az élettel szembeni elvárásaink, mondjuk takaréklángon vannak, és ráadásul átéljük azoknak a beteljesedését is.

Megint csak társkapcsolati szakértők a következőt szokták mondani: Van három neuralgikus téma a társkapcsolatban, ami a legtöbbeknél komoly problémát okoz. Első: szexuális zavarok, második: gyereknevelési problémák, harmadik: pénzügyi nehézségek. És azt mondják a szakértők, hogy nagyon gyakran, amikor a pénzről van szó, és megy a vita, nagyon sokszor az nem a pénzről szól, hanem az álmokról. Arról, hogy mind a két félnek van sok álma az életről, és sok olyan álmunk van, ami pénzzel megvehető. És azért tudunk annyira csökönyösek lenni, hogy nem engedünk, mert az ott mélyen nem a pénz, hanem az álom kérdése. Megyek tovább.

Mi az, amit megvehetünk pénzzel? Biztonságot. Lehet venni biztonságot pénzen, mert elköltözhetek oda, ahol így mondják ugye, hogy jobb környék. Csak úgy mondom nektek, éppen a héten cseréltük le a plébánián a zárakat. Tehát akkor lehet nagyobb biztonságot venni pénzzel. Lehet nagyobb biztonságot venni pénzzel, tudhatjuk, hogy így van. Van vastagabb ajtó, meg lehet portaszolgálatot fizetni és odaköltözni. Hogy van ez fölfelé? Valahogy úgy, hogy amikor Jézus meghal a kereszten, akkor azt mondja: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” És ezzel valami olyasmit mond nekünk, hogy az ember élete, ha arról szól, hogy 60-70-80 ki tudja hány évtized biztonság, mit kezdünk akkor a halállal? Az ember biztonságban a mennyei Atya kebelén van. Az a biztonságos hely. És Jézus, amikor éppen nulla biztonság (van), akkor is tudja, hol érdemes lenni. „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” Az ember mély – ahogy szokták mondani – egzisztenciális biztonság igényére nem az újabb és újabb zárak adnak valódi választ, hanem az a bizalom, ahogy azt mondom, hogy „Atyám kezedbe ajánlom lelkemet.” Megyek tovább.

Mi az, amit pénzen meg lehet venni? Szabadságot lehet venni pénzen, több szabadságot, bővebb szabadságot. De mi ez a szabadság, amit pénzen meg lehet venni? Ezt úgy mondhatjuk, külső szabadság. Nagyon is pénzen sokféle szabadságot lehet venni, ami a külső szabadságba tartozik, beleértve lehetőségeket, nagyon sok szabadságfajtát vehetünk, ami a külső szabadság része. Mi az a szabadság, amit nem tudunk venni pénzen? Ez a belső szabadság. Belső szabadságot pénzen nem árulnak. És most csak utalok egy néhány héttel ezelőtti történetre, emlékeztek a börtönben, mikor kérdeztem a fogvatartottat, hogy őrzitek a belső szabadságot. És eltelt harminc másodperc és fölállt a Hegyomlás és elmondta, hogy külső szabadságot lehet pénzen venni, belsőt nem. És ha az ember Istenben gazdagodik, egyszer csak rátalál a belső szabadságára.

Következő. Mi az, amit biztos lehet venni pénzen? Élvezeteket. Hát, ha valamit lehet pénzen venni, élvezetet biztos, hogy lehet. De sokszor milyen naivak vagyunk, hogy az életre azt mondjuk: „Ó, azért az élvezet és a többi.” De akármennyi élvezetet is élünk át a Földön, az sosem csap át egy minőségi többletbe, mondjuk sosem lesz belőle öröm. Az élvezet, akármennyi élvezet, nem lesz örömmé az emberben, élvezet marad. Már csak azért is, mert az agyunkban, az idegrendszerünkben és a hormonháztartásunkban teljesen más dolgok történnek az élvezet átélésekor, meg amikor az örömöt éljük át. Tehát az élvezetek, hiába veszünk rengeteg élvezetet, abból nem lesz öröm.

És következő lépés, hogy akárhogy gyűjtögetjük, éljük át az életünk valódi örömeit, attól még nem leszünk boldog emberek. Mert ahhoz, hogy valaki boldog ember legyen, akármennyire is törékeny és esendő és mulandó az emberi élet, az egy hosszú távú befektetés.

Csak eszembe jut, tudjátok, milyen csacsiságokat követtem már el életem során, most akkor finoman fogalmaztam, hogy első áldozó gyerekek fölkészítése, de ez huszonvalahány éve. És akkor hát gyónás, kilenc éves kis pötty, és hát elmondta, hogy hát az anyukájának nem fogadott szót, és akkor hát gondoltam, ehhez kapcsolódó elégtételt kéne adni, és mondtam neki, akkor tudod, mit a jövő héten okozz a szüleidnek örömöt. És aztán eltelt egy pár hónap, Pünkösd lett, és jött a kislány, és mondja, ez volt az első. Első bűnöm, az elégtételt nem végeztem el. Ki emlékezett már az elégtételre? „De mi volt az?” Azt mondta „Feri atya, te mondtad, hogy szerezzek örömet szüleimnek. És akkor én hétfőn elmosogattam, de nem örültek neki. Azt mondja, hát néztem én őket, de nem örültek neki. Azt mondja, akkor hét közepén rendet raktam a szobában, és néztem, akkor se örültek neki.” Mondott még egy harmadikat, de ezt már elfelejtettem, csak erre a kettőre emlékszem. És azt mondta, aranyos, „Hát, háromszor próbálkoztam, föladtam.” Látjátok, hogy lehet, hogy élvezetet tudunk venni pénzen, már az öröm is mennyivel bonyolultabb. Szóval, mennyivel egy árnyaltabb egy másik világ az? Jó, megyek tovább.

Következő. Van, akik pénzen nem élvezeteket vesznek, hanem negatív érzéseket akarnak elkerülni. Mert az emberi élet rettenetesen törékeny, ezért realitás, hogy van bennünk félelem, bizonytalanság, halálfélelem, aggodalom és az összes többi. Kikerülhetetlenül bent van az életben. És ezért sokan miért dolgoznak, és keresik a pénzt? Hogy enyhítsék a negatív érzéseiket.

Felejthetetlen, hogy nekem egy férfi egyszer azt mondta „Feri, én nem tudom, hogy ez hogy működik, nem tudom, de ha nekem nincs egymillió a bankban, akkor én szorongok. És ezt többször megnéztem, ha kivettem belőle kétszázezret, nyolcszázezernél szorongok, akkor visszaraktam még hármat, egymillió egynél nem szorongok. Feri, nem tudom, hogy van, egymillió alatt szorongok, egymillió fölött nem szorongok.” Most ha szabad azt mondani, lehet, hogy kicsit olcsóbb a szorongással kezdeni valamit. Most azért dolgozik az ember, kilencven évet, éjt nappallá téve, és főleg aggódunk és szorongunk… Érdemes akkor a negatív érzéseinkkel tudni valamit kezdeni, és máris kevesebbet kell dolgozni.

Na, de tudom, hogy ez komoly téma, hát annyira komoly, hogy emberek az életüket teszik arra rá, hogy ne kelljen ezeket a negatív érzéseket átélni. De hát közben pedig miért olyan szinte feneketlen ez a világ, a szorongásunk, a bizonytalanság, az aggodalom, a félelem, a halálfélelem? Azért, mert realitás van a hátterében. Hát tényleg meg fogunk halni. Hát tényleg az emberrel bármikor bármi megtörténhet. Hát tulajdonképpen ezek a negatív érzések a realitást tükrözik. Hát ezért lehetséges az, hogy Jézus azt mondja, „Hogyha azt gondoljátok, ezen múlik, akkor tulajdonképpen a tengerből próbáljátok kimerni a vizet.” Hát érdemes lesz Istenben gazdagodni, mert itt akkor ez egy lehetetlen vállalkozás. Akkor végül az ember a halála pillanatában azt mondja: „Na, csak nem sikerült.” Megyek tovább. Következő.

Mi az, amit pénzen lehet venni? Élményeket. Nagyszerű élményeket lehet venni pénzen. Nagyon sokféle élményt lehet venni pénzen, de közben pedig azt is tudjuk, hogy miközben mondják, hogy ne tárgyakat ajándékozzunk, élményeket adjunk egymásnak, ez teljesen igaz. De hogy közben az élményeknek van egy olyan világa… Eszembe jut egy fiatal hölgy, aki egy táborban elmesélte egy istenélményét. Hát tényleg gyönyörű istenélmény. Azt mondja: „Hát ez, ez, ez!” Találkoztam vele egy hónap múlva. „Jó, most mit csináljak vele?” Akkor megint beszélgettünk egy órát. Találkoztam vele pont most a héten. Azt mondja: „Most már tudom, mit csináljak vele, de hogy csináljam?” Hát ha van valami élmény, amire az életet érdemes rátenni, az az istenélményeink, spirituális tapasztalataink. És ha már volt nekünk olyan, akkor sok pénzért kevesebbet kevésbé érdemes venni. Azt kidolgozni, hogy ebből az élményből hogy éljek egy életet, na, az már valami. És általában nem kell hozzá pénz. Megyek tovább.

Következő, hogy mit lehet pénzen keresztül mondjuk így megvenni vagy megélni? Nagyon sokan azért mennek bele pénzt, pénzt, pénzt csinálni, mert a magyar nyelv nem olyan bíztató, ugye mi keressük a pénzt. Hát nem tudom, keressük…, ezt nem tudom… Ugye azért máris kiderül a kelet-közép-európai ember kiszolgáltatottsága, hogy azt keresgetjük, azt’ nem tudom, lesz-e. Hát mondjuk egy kicsit nyugatabbra ott csinálják, azért egy kicsit úgy a saját kompetenciák ott jobban megjelennek, hogy csinálják. És akkor maradjunk ennél, hogy miért van az, hogy emberek csinálják a pénzt? Hát többek között azért, mert átélik a saját hatékonyságukat. Aki ügyesen csinálja a pénzt, ez a világ napi 24 órában őt el tudja tölteni. Hát tényleg átéltük, ügyes vagyok. Módosítottak a Kata törvényen? Bízzátok ide! Fölment az energiahordozók ára? Hááá! Ugye ezek most szakkifejezések voltak.

Szóval én megértem, amikor valaki napi 24 órában ezzel el van telve, de ettől az élete nem tartalmas lesz, hanem el fog vele telni, az nem ugyanaz, hogy éhes vagyok, és benyomok akármit, és úgy pukkadásig vagyok, vagy hogy ettem valami igazán finom ételt, ami után hat óráig nem akarok semmi mást enni.

Van egy kissé cinikus lélektani szakember a következőt mondja: „Hát úgy látom az élet olyan, az ember a születésekor a világnak mond egy hellót, mikor meghal, a világnak mond még egy hellót, a kettő között az időt meg ki kell valamivel tölteni.” Elég kritikus, cinikus megjegyzés, de abból a szempontból sok igazság van benne, hogy aki rááll erre a vonalra, hogy akkor pénzt csinálni, csinálni, azt keresni, tolni… a két helló között prímán el lehet éldegélni vele. Megyek tovább.

Kapcsolódik ide is, sokak számára nem csak valamiféle az életet kitöltő tevékenység, amikor átélem a képességemet, alkalmasságomat az életre, hanem annál még több; önmegvalósítás. Azért dolgozok, mert számomra nem csak pénzkeresés, mert azt önmegvalósításként élem át. Természetesen van ilyen. De milyen érdekes az, hogy amikor valaki a pénz keresését önmegvalósításként éli meg, akkor annak mégiscsak vannak korlátjai. Rendben van, hogy a pénzkeresés és csinálás révén aztán megvalósítom magam, és átélem azt, hogy… De van egy pont, ahol az ember, ha ezt csinálja a haláláig, már nem lesz gazdagabb, csak több pénze lesz. Hát az önmegvalósításnak tényleg egy lehetséges módja az, hogy ezt csinálom és képes vagyok és ügyes vagyok, és a kezemben van, de ez sem fog egy pont után minőségben valami változást hozni. Vagyis több pénzem lesz, de én magam nem leszek több. És ezért mondja Jézus azt, hogy hát akkor, ha Istenben gazdagodsz, akkor az azt jelenti, hogy te magad leszel több, és aki a pénzkeresést önmegvalósításként éli meg, akkor pont őneki nagyon érdemes látnia és tudnia, ha neki ennyire fontos az önmegvalósítás, hogy akkor van egy következő lépés. Nem a pénzem lesz több, hanem én.

Már csak kettő, de az is lehet, hogy egy. Ez pedig, hogy akkor mi az, amit pénzen meg lehet venni és tulajdonképpen egészen drámai? Életet is lehet venni pénzen. Hát lehet venni életet pénzen. Hát a lombikprogramtól kezdve nagyon sok területre utalhatunk, és mondhatjuk azt, hogy igen, pénzen lehet venni életet. S milyen drámai az, mikor azt vesszük észre, akár a foganástól kezdve, hogy pénzen lehet venni életet. Meg is lehet hosszabbítani, és a minőségét is. És ezért nagyon sokan azt csinálják, hogy egy életen keresztül azt mondják, hogy tehát akkor az életnek a föltételeit kell biztosítani, hogy akkor az életem nem szól másról, minthogy az élet föltételeit biztosítsuk. És sokak teljesen elmerülnek ebben, hogy reggeltől estig az élet föltételeit akarják biztosítani és közben azt mondják, hogy ha a föltételeket biztosítottam, akkor majd elkezdek élni. S valójában sosem kezd el élni. Úgy hal meg, hogy azt mondja, az élet föltételeit egész jól biztosítottam nyolcvan éven keresztül, de hát erre tulajdonképpen ráment az életem. Amikor valaki az élet föltételeit akarja biztosítani, és erre tesz rá mindent, azt is mondhatnám, az életét valami nálánál kevesebbért elkótyavetyéli.

Amikor valaki azt mondja: „Számomra a pénz, az önmegvalósítás.”, akkor kétségkívül az életéből kihoz valamit, ami abban van, értékes. De Jézus meg azt mondja, hogy „Ha már azt látod, hogy az élete tényleg ennyire értékes, mi lenne, ha valami többért adnád csak oda? Csinálj jó üzletet! Ne kevesebbért, ne pont annyiért, hanem valami többért add oda! Legyél ügyes!”

És akkor a zárómondatom így szól, mikor azt mondja „Gazdagodjatok Istenben, adjátok oda az életetek valami, valaki többé, valaki valami többnek!” Hogy milyen érdekes az ember, egészen bele tudunk sápadni, hogy az élet föltételeit biztosítsuk, és ez reális, nincs bennem semmi kritika ezzel kapcsolatban. Hogy aközben, ha az élet számomra nemcsak a 60-90 év, hanem azt gondolom, az valami több is, akkor azt is mondhatnám, hogy az örök élet föltételeit is lehet, hogy érdemes biztosítani, a jó minőségű örök élet föltételeit. S a záró mondatom így szól: Ne csak jó üzletet kössetek, valami többért adjátok magatokat, hanem az örök élet, jó minőségű örök élet föltételeit is éppen itt és most biztosítsuk. Hogyha van jó befektetés, akkor ez az.

(Az igeversek forrása: https://igenaptar.katolikus.hu )