Lk 16,1-13 - Évközi 25. vasárnap

„Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el.”

Olvasmány (Ám 8,4-7)

Halljátok, ti, akik eltiporjátok a szegényt, és szorongatjátok az országban a szűkölködőket! Azt mondjátok: „Mikor múlik el az újhold, hogy eladhassuk a búzánkat? A szombat, hogy árulhassuk gabonánkat? Csökkentjük a mértéket, növeljük a sékelt, meghamisítjuk a mérleget, hogy megvehessük pénzért a szegényt, egy pár saruért a szűkölködőt, és eladhassuk a gabona ocsúját.” Ezért megesküdött az Úr arra, aki Jákob büszkesége: „Sose felejtem el egyetlen tettüket sem!”

Szentlecke (1Tim 2,1-8)

Szeretett Fiam! Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, a királyokért és az összes elöljárókért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben. Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. Hiszen egy az Isten, s egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért, és tanúságot tett a meghatározott időben. Ezért kaptam a küldetést, hogy hírnök és apostol legyek – igazat mondok, nem hazudom –, a pogányok tanítója hitre és igazságra. Azt kívánom tehát, hogy a férfiak mindenütt tiszta lélekkel emeljék imára kezüket, ne haragos és viszálykodó érzülettel.

Evangélium (Lk 16,1-13)

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: »Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm.« Az intéző így gondolkodott magában: »Mitévő legyek, ha Uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből.« Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: »Mennyivel tartozol uramnak?« Azt felelte: »Száz korsó olajjal.« Erre azt mondta neki: »Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet.« Aztán megkérdezett egy másikat: »Te mennyivel tartozol?« »Száz véka búzával« – hangzott a válasz. »Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat.« Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Mondom tehát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.

(Abban az időben Jézus ezeket mondta tanítványainak:) Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

Vasárnapi beszéd

A mai evangéliumnak az első része, a példabeszéd, amit a tanítványoknak mond el, az egyszerűség kedvéért a gazdáról és az intézőről, mondhatnánk azt, hogy a főnökről és a beosztottról. Gyakorta, ha a mai evangélium kapcsán kezdünk el gondolkodni, akkor valami hasonló gondolat megközelítéshez jutunk, hogy azt mondjuk, hogy ez az intéző, mondjuk hűtlen volt, de okos. Mert hát Jézus ezt mondta, hogy hát okos volt, és az evilág fiai a maguk módján okosabbak, akkor létrejön valahogy ez a mondat, a történetnek szinte egy sűrítménye, hogy hűtlen volt, de okos, vagy erkölcstelen volt, de rafinált, kissé gazfickó volt, de jól kivágta magát. Nem tudom, ti, mikor egy ilyen mondatba sűrítjük ezt a mai példabeszédet, hogy akkor nem lesznek-e kényelmetlen érzéseitek. Mégpedig arra gondolok, hogy amikor így használjuk a szavakat, azt mondjuk, hogy valaki hűtlen, de okos, valahogy ez a szerkezet mindig azt hozza magával, hogy a de utáni rész lesz hangsúlyosabb: „Hát jó, hűtlen, de okos.” És ezért, hogyha a mai evangéliumnak most ebben a megközelítésben igyekszünk tárgyalni a mondanivalóját, akkor szerintem maradandóan nehéz és szorult helyzetben maradunk, csak ezt nem szeretném csinálni.

Tehát akkor szeretném úgy összefoglalni a mai példabeszédet, nagyon egyszerűen, most még nem összefoglalva, csak megnevezve, hogy: Mit is mondhatnánk erről az intézőről? Azt, hogy hűtlen és okos. Nem „hűtlen, de okos”, hanem hűtlen és okos, erkölcstelen és okos. És hogy aztán ezt a mondatot hogyan fejezném be, ezt a beszéd végére hagyom. Tehát onnan szeretnék elindulni, hogy ez az intéző, és a róla szóló példabeszéd egy valakiről szól, aki erkölcstelen és okos. És Jézus nem azt mondja, hogy „Jó, hát erkölcstelen, de okos.”, hanem azt mondja: „Erkölcstelen.” Ez mit jelent? Amikor így mondjuk, hogy „erkölcstelen és okos”, abban az van benne, hogy „erkölcstelen és kész”. Hogy ezt össze szoktuk kötni, azt mondjuk, csal, lop, hazudik. Egyébként tényleg ezt a hármat csinálja. Mást is csinál, de most leegyszerűsítve a hűtlen intéző csal, lop, hazudik és kész. Nem ezután van, hogy „de…”, tehát: csal, lop, hazudik, erkölcstelen, és egyébként okos. Na most, szeretném egy picit kidolgozni, mit jelenthet az, hogy Jézus azt mondja: „de okos”, illetve hát így, hogy „…és okos”. Mi ez, hogy „…és okos”? Na gyerünk, megyek, egymás után jönnek a pontok.

Ez az intéző ebben a helyzetben úgy tűnik, nem bízik a gazdájában. Nem áll neki magát kimagyarázni, nincs olyan forgatókönyv a fejében, hogy majd a gazdám megbocsájt, vagy én bocsánatot kérek, vagy, vagy… Tulajdonképpen nem bízik a gazdában, eléggé úgy tűnik, nem ezt a szálat veszi föl, hogy majd ő kimagyarázza, vagy bevádolja az őt vádolókat, és akkor majd… Nem erről van szó, egyszerűen nem bízik ebben a gazdában. Mondjuk egy munkahelyi helyzetben, azt is mondhatnánk, nem bízik a főnökségben. És ugye ilyen helyzet volt már biztos az életünk során. Nem bízik benne. De mit jelent az okossága? Mindig így fogom mondani a mondatokat. Tehát van egy helyzet, amiben ő nem bízik valakiben, történetesen a főnökében. Mi történik? Hogy cselekszik magáért. Attól, hogy nem bízik valakiben, nem omlik össze, hogy „De hát nem bízok benne. Most akkor hogyan lesz az életem? Nem, nem bízok benne, akkor majd vedd kezedbe a saját életed, aztán intézd el!” Ez az okossága, hogy lehet, hogy nem bízik, de kezébe veszi az életét, és cselekszik magáért.

Második. Ez az ember, és egyébként ez nekem, hát mondhatjuk, hogy nem tetszik túlságosan, főleg a múlt heti evangélium kapcsán, ami a megtérésről szólt, hogy ez az ember egy kicsit se változik. Ebben a történetben ez az ember semmilyen személyiségfejlődést nem mutat, de még véletlenül se. Hogy ő tényleg hűtlen intéző volt-e, ez szó szerint nem derül ki a történetből, csak az, hogy bevádolták. De aztán, ahogyan megoldja a helyzetet, az szó szerint a hűtlen intézőséget kimeríti. Hát emiatt föltételezhetjük, hogy úgy előtte is lehetett ez-az, bár nem tudjuk pontosan. Lehetséges lett volna az, hogy ebben a helyzetben hirtelen a homlokára csap, vagy összeomlik, és azt mondja: „Tényleg, hát hazudtam, és csaltam, és loptam. Hát talán megtérhetnék.” Na, az egy személyiségfejlődés. Hát erről itt szó sincs, mert ő ugyanazokkal az eszközökkel intézi el, veszi kezébe a saját sorsát, mint ami egyébként nehéz helyzetbe hozta őt. Ez nem egy parádés dolog. Tehát azt lehetne mondani, hogy egy olyan helyzetben egy olyan valakit látunk, aki ebben a helyzetben nem fejlődik.

És megint csak egy óvatos kitételt hadd mondjak. Hát szerintem mindegyikünk számára szoktak olyan helyzetek lenni, hogy nem bírunk fejlődni, nem bírunk változni. Sokszor ezért olyan keserves az életünk. Ha változnánk, jobbra fordulnának a dolgok, (de) nem megy. S nézzük akkor azt, hogy ebben a helyzetben, amiben van, kiderül, hogy nem tud változni, de változtat. Változni nem tud, fejlődni, megtérni pláne nem. Változtat. És mivel ütköztetném szívesen, hogy miért okosság, hogy ő tud változtatni, ha már nem változik? Sokszor, amikor nehéz helyzetbe kerülünk a kapcsolatainkban, és egy beszűkült állapotban azt mondjuk, hogy „Változzon már meg!” Hát társkapcsolatban? Főnök, beosztott viszonyban? „Hát változzon meg, hogy jobbra forduljon a helyzetem!” De van olyan, hogy se ő nem változik meg, se én. Legalább változtat, és nem azt mondja, hogy ő változzon meg, hogy nekem jobb legyen. Következő!

Ez az ember nincs biztonságban. Ez rettenetesen bizonytalan helyzet, nincs biztonságban. És miközben nincs biztonságban, mer kockáztatni. Kockáztat. Miért mondhatjuk, hogy kockáztat? Egészen nyilvánvalóan. Most nem is csak azért, mert csal, lop, hazudik, mert így intézi, hanem azért, mert maga elé hívatja a gazdájának egy-két adósát, de abban van kockázat, hogy azt mondja: „Tudod mit? Írjuk át az adóslevelet! Nem száz lesz csak nyolcvan, nem száz lesz, csak ötven.” Ezzel azt kockáztatja, hogy akinek ezt felajánlja, elmegy a gazdához. Ez kockáztatás.

Amikor most a Covid alatt voltunk, akkor nagyon-nagyon tanulságos volt számomra egy sajátos megközelítésből a helyzetünk szakirodalmi leírása, ez pedig így szól, hogy kisebb-nagyobb mértékben életveszélyben voltunk. Van, aki nagyon is konkrétan, van, aki… hát ez egy életveszélyes helyzet. És a szakirodalomnak van mondanivalója arról, hogy amikor ténylegesen az életünk, az egzisztenciánk, az életünk múlik valamin, hogy akkor hogyan érdemes döntéseket hozni. És van az a véglet, hogy az ember a biztonságra játszik. Száz százalék biztonság, hiszen iszonyú bizonytalan a helyzet, és nagyon kiszolgáltatott vagyok, tehát biztonságra kell törekedni. A másik véglet, eleresztjük a lovakat, és kockázat, kockázat hátán. Ez két véglet, egyik sem kielégítő. De amikor tényleg kétesélyes egy helyzet, tényleg kétesélyes, és az egzisztenciánk, az életünk múlhat rajta, a szakirodalom szerint a legeredményesebb stratégia így szól: Igenis törekedjünk a biztonságra! De ez az ember is a biztonságra törekszik, létrehoz egy helyzetet, amiben a jövőjét próbálja biztosítani. De így szól a modell: Törekedjünk a biztonságra, de van egy pont éppen a nehéz helyzetekben, amikor egyszer-kétszer muszáj lesz kockáztatni. Ha túl akarjuk élni, ha tovább akarunk lépni, ha növekedni akarunk, beleértve a személyiségünk fejlődését, muszáj lesz egy-két komoly kockázatot vállalnunk, és a kockázatnak az a természete, hogy akár el is bukhatunk benne, ezért kockázat. Ennek az embernek az okossága, hogy ő ebbe tényleg belebukhatna, és vállal annyi kockázatot, amennyi ténylegesen ebben a helyzetben szükséges, és a bizonytalan helyzetben nem mondja azt, hogy száz százalékig a biztonságra fogok játszani.

Megyek tovább. Mit jelent az ő okossága? Hogy nincs sok ideje. „Vedd elő hamar az adóslevelet!” Hát, mindjárt tetemre fogják hívni. Nincs sok idő. Nincs sok ideje, és miközben nincs sok ideje, kreatív megoldást választ. Ez egy igazi kreatív, eredeti, okos, ügyes megoldás. Nincs sok idő, kreatív megoldás. És ez miért része az okosságnak? Azért, mert a kreatív megoldások egyébként időigényesek, hogy valami tényleg kimunkálódjék bennünk. És megint csak, akik értenek ehhez, azt mondják, hogy akik rövid idő alatt is képesek kreatív dolgokra jutni, az azáltal lehetséges, hogy amit gyorsan, szinte rutinszerűen, ügyesen meg lehet csinálni, azt ők nagyon gyorsan megcsinálják, ezért marad idejük a kreativitásra. El tudom képzelni, hogy ez az intéző szánt időt arra, hogy mit is kell csinálni, és utána az összes többit nagyon gyorsan elintézte. És ez az okosság része az eredményességnek, a háttere.

Következő, hogy kiszámíthatatlan tényezők közé kerül az intéző. Hát nem lehet látni, hogy pontosan A-ból B-be jutunk-e vagy C-be, vagy akárhova jutunk-e, hogy mi fog következni. Tehát itt van egy kiszámíthatatlan helyzet. És miközben kiszámíthatatlan a helyzete, van stratégiája. Ez egy stratégia, amit ő átgondol, s előre gondol, s lépésről-lépésre, és stratégiát készít. Olyan megrendítő számomra azzal találkozni, és tudom ezt is, kicsit már könyökötökön jön ki biztos, amikor valakinek az életvezetése mondjuk improvizáció, éppen ami érzés vagy gondolat megrohan engem, vagy amikor valaki semmi mást nem tesz, csak helyzeteket próbál megoldani. De hát az ember egy folyamat. Hát akkor, ha valahogy jól szeretnénk végezni, akkor stratégiákra is szükségünk lesz, nem csak helyzetfelismerésre és megoldásra, főleg nem pusztán csak spontaneitásra. Megyek tovább. Következő!

Ez az ember azért egyedül van ezzel a nehézségével, hogy hirtelen ő maga úgy egy szál magában érzi, hogy „Húha, na, most ezzel egyedül vagyok.” De miközben egyedül van, nagyon jól használja a kapcsolatait. Valójában a megoldásnak az egyik kulcsa az okossága, hogy nem beszűkül abba, hogy „Jaj, jaj, jaj, jaj, most mit csináljak? Ha én nem találok ki valamit, végem van!”, hanem elkezdi használni a kapcsolatait.

Következő, hogy ez az ő személyes problémája nyilvánvalóan, de miközben ez az ő személyes életének a személyes nehézsége, ügyesen használja a munkahelyi erőforrásait. A munkahelyi kapcsolatait használja, hát őneki nem személyes ismerősei azok az adósok, ők a munkahelyi viszonyokból állnak elő. És ő a személyes problémájának a megoldásához nagyon ügyesen használja azt a hálózatot, aminek ő része. Ez része az okosságnak. Következő!

Ez az ember nagyon is kiszolgáltatott, hát kiszolgáltatott. Ez a munkája, ha onnan elcsapják, akkor rossz híre lesz, akkor hirtelen a nagy semmiben találja magát. Kiszolgáltatott, de miközben kiszolgáltatott, cselekvőképes marad. És itt megint a kettő közé hadd hozzam újból ezt a szempontot. Mindannyian szoktunk kiszolgáltatottak lenni. Az életünkben vannak pillanatnyi kiszolgáltatott helyzetek, kiszolgáltatott viszonyok, alá-fölérendelő kapcsolatok. Itt is, azért erről is szó van. És milyen nagy okosság az, hogy valaki azt mondja: „Tényleg, kiszolgáltatott vagyok. És attól nem tudnék valamit cselekedni? Dehogynem!” Nézzétek el nekem, hát lehet, hogy most kivertek bottal a templomból. Akármilyen nevetségesen hangzik, nekem annyira fontos az a kis, hát mondjuk nevetséges vicc, amikor tudjátok, hogy a medve ír egy halállistát, s a halállistára szépen fölírja azért az erdei állatokat. Már mégiscsak ő a medve, a tápláléklánc csúcsa, tehát tulajdonképpen csak a sorrend kérdéses. Úgy elterjed az erdőben, hogy a medve csinált halállistát. Hát persze az összes állat összegömbölyödik vagy menekül, és azt mondja „A medvének halállistája van, semmi esélyünk.” És akkor a medve összefut a nyuszival. És a nyuszi megkérdezi: „Medve, te tényleg te írtál egy halállistát? – Hogyne írtam volna. – De te, medve, én is rajta vagyok, a nyuszit is fölírtad? – Hogyne írtam volna föl. – Te, medve, és nem húznál ki? – Ja, jól van!” Látjátok, ez egy bárgyú eset, és majdhogynem nevetséges, de milyen sokatmondó. Az erdő összes állata összegömbölyödik, hogy nem lehet mit csinálni, a nyuszi meg tudja, hogy de lehet. Persze vagy bejön, vagy nem. De hát az életnek vannak ilyen helyzetei, hogy kockáztatni is kell. Tehát ez így szólt, hogy kiszolgáltatott, de cselekvőképes marad.

Következő, hogy itt és most van nagy bajban, mert ez a helyzet itt egy napon belül, 24 órán belül, ez valahogy el fog dőlni. De miközben itt és most van bajban. ő hosszú távú stratégiát készít. Arra gondol, hogy ő hosszú távon hogyan tudna magáért eredményesen cselekedni. Megint ezt mivel ütköztetem? Mikor az ember beszorul, és hirtelen kiszolgáltatott lesz, és nagy bajban van, és hirtelen olyan megoldásokat szoktunk választani, ami itt és most valahogy egy picit segít nekünk, hosszú távon még nagyobb bajba kerülünk. Ahogy hirtelen valaki szorult helyzetbe kerül és rengeteg alkoholt iszik, hirtelen egy kicsit jobb lesz, az biztos. Vagy éppen hirtelen szorult helyzetbe kerülök, és akkor agresszióval válaszolok, de mi lesz a kapcsolataimmal? Tehát ő itt és most van szorult helyzetben, de olyan megoldást választ, ami hosszú távon segítségére lehet.

Következő, hogy talán azt valamennyire beláthatta, nem tudom, hogy így van-e, hogy mindenesetre ebben a helyzetben ő nyakig benne van, és mondjuk, hát nem véletlenül. De esetleg, ha azt is mondja, hogy „Tényleg, azért ebben én most benne vagyok, és oka is lehetek ennek.”, azt is pontosan tudja, hogy ennek a helyzetnek a megoldása az ő kezében van. Hogy az ő kezében van ennek a megoldásnak helyzete.

Utolsó néhány gondolat. Szorítja az idő, szorítja az idő, de miközben szorítja az idő, nagyon hatékonyan használja az időt, hogy eredményesen, okosan oldja meg a helyzetét.

Következő, hát ezt nem tudom másképp mondani. Az intéző stresszhelyzetben van. Hát, ezt ma így mondjuk, stresszhelyzetbe kerül. Egy elég komoly stresszhelyzet, az egész élete, a jövője sok szempontból eldől. Stresszhelyzet. És az okosságnak mi része? Hogy ezt a stresszhelyzetet ő jól kezeli, a saját érzéseit, érzelmeit, szorongását, félelmét, aggodalmát, bizonytalanságát, esetleg haragját, dühét azok felé, akik őt bevádolták, prímán kezeli, ezek az érzések nem uralkodnak el rajta, nem lepik őt el, ő kézben tartja ezeket az érzéseket, amely érzések egyébként jogosan merülhetnek föl. Hát persze, hogy dühös, hogy valaki bevádolja, és persze, hogy fél és aggódik és szorong, és bizonytalan, nehéz helyzetbe kerül. Jól kezeli a stresszt, és ez az okosságának része. És ezt ha egy picit még árnyaltabban mondanám, az indulat és az érzelmi intelligenciája jó, az érzelmeit hatékonyan tudja kezelni. És ebből jön aztán egy okos, hatékony cselekvés.

A következő, hogy hát mondhatjuk, hogy ennek az embernek nincs túl nagy mozgástere, de időben is, térben is, hát ott hirtelen nincs túl nagy mozgástér. De azt a teret, ami számára adatik, azt ő maximálisan kihasználja. Hát szinte azt is mondhatnánk, hogy a határokon túlmenve kihasználja azt a teret, ami éppen ott adva van neki. A munkahelyi erőforrásait használja, olyanokat…, és most nem is mondom.

Itt megint csak egy közbevetés, hogy hát nyilván minden egyes pontnál gondolkodhatunk azon, hogy hát mi, most így mondhatnánk a világosság fiai, hát nekünk most akkor mi a célunk? Hát nyilvánvaló, hogy az üdvösség, az örök élet. Hát, ha nekünk ez a célunk, akkor a mai evangélium például arról beszél, hogy mi az életünknek a kereteit, a tereit jól használjuk ki. Hát erről az emberről nem tudjuk, hogy ő gondolta, hogy majd odaát lesz valami, vagy hogyan lesz. Azt mondja: itt és most, az én életem, ameddig élek. De ő ezeket a kereteket jól kihasználta. Hát, de mi azt mondjuk, a mi kereteink egészen… Az a kérdés, hogy mi jól kihasználjuk-e ezeket a kereteket, amik sokkal tágasabbak, mint ahogy az intéző ezt gondolta?

A következő, hogy ez az ember, miközben hát ténylegesen egy ilyen szorult helyzetben van, és lehet benne sok bizonytalanság, sokféle gondolat mehet benne, nagyon világosan meghatározza a célját. Milyen megdöbbentő szokott számomra lenni az, hogy emberek nekiállnak valamit csinálni, és csinálják néhány éve, és csinálják csoportszinten, intézményesen, közösségben és család szinten, s ha megkérdezzük tőlük: „És mi a célod?”, tulajdonképpen nem tudnak rá válaszolni. Úgy élünk az életünknek sok területén, hogy ez a kérdés, hogy „Értem. Mi a célod? – Szóval annyi minden van, olyan ágas-bogas.” Hát ez egy szorult helyzet, és stratégiája van, és pontosan megmondja, hogy mi a célja, és miután pontosan megmondta, hogy mi a célja, könnyebb megalkotni a stratégiát.

Most már tényleg a végéhez érek, leejtettem a papírt. Ez lehet, hogy egy szimbolikus közlés. Azt mondja, tényleg, ez az utolsó gondolat. Ez pedig, hogy most akkor elérkeztem oda, hogy ki tudja, hány perccel ezelőtt elkezdtem egy mondatot, és nem fejeztem be. Ugye arról kezdtünk el beszélni, hogy ennek a példabeszédnek a dinamikája nem az, nem ez Jézus üzenete, gyaníthatjuk, hogy „Ez az intéző erkölcstelen, de okos.” Kicsit gusztust csinál az erkölcstelenséghez is, vagy az okosság gyanánt, hogy hát erkölcstelen, de azért ha okos, akkor kevésbé durva. A mondat akkor így szól: Ez az intéző erkölcstelen és okos, vessző, és a történet azt a perspektívát nyitja meg számunkra, hogy az is lehetséges, hogy mi, a világosság fiai erkölcsösek legyünk és okosak. Hogy az mondjuk, hogy mi hívők vagyunk, meg okosak. Hát mi keresztények vagyunk, meg okosak. Katolikusok vagyunk és nagyon okosak. Szóval ez a történet nem így szól, hogy „erkölcstelen, de okos”, hanem „erkölcstelen és okos”, és egyszer csak mi, a világosság fiai rácsodálkozhatunk valamire, hogy az a sok-sok második rész, amit itt hoztam 15 pontban, hát mi akadálya van, hogy mi azzal mind éljünk?

(Az igeversek forrása: https://igenaptar.katolikus.hu )