Mt 5,17-37 - Évközi 6. vasárnap

Fölülmúlni az írástudók és farizeusok igazságát.

Olvasmány (Sir 15,15-20)

Isten adta az embernek parancsait és törvényeit. Módodban áll, hogy megtartsd a parancsokat, hogy hűséges légy, megvan a hatalmad. Isten vizet és tüzet helyezett eléd: amire vágyol az után nyújtsd a kezed. Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának. Mert igen gazdag az Isten bölcsessége, erős a hatalma, s mindig lát mindent. Szeme azokon van, akik őt tisztelik, ismeri az ember minden egyes tettét. Senkinek sem adott parancsot a rosszra, sem pedig engedélyt arra, hogy vétkezzék.

Szentlecke (1Kor 2,6-10)

Testvéreim! Mi bölcsességet hirdetünk, de csak a tökéleteseknek. Nem e világnak és pusztulásra ítélt fejedelmeinek bölcsességét, hanem Isten titokzatos, elrejtett bölcsességét, amelyet Isten öröktől fogva a mi megdicsőülésünkre rendelt. A világ fejedelmei közül ezt senki sem értette meg, mert ha megértették volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. Így érvényre jut az Írás szava: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt. Nekünk azonban Szentlelke által kinyilatkoztatta ezt Isten, mert a Lélek mindent ismer, még Isten mélységeit is.

Evangélium (Mt 5,17-37)

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában. És mondom nektek: Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: „Te esztelen!”, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: „Te istentelen!”, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted. Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a jobb szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha elvész egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson. És ezt is mondták: Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét – kivéve hűtlenség esetét –, okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi feleségül, házasságtörést követ el. Hallottátok továbbá, hogy a régieknek ezt mondták: Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett esküdet! Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek! Sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa! De még saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod ősszé vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek „igen, igen, nem, nem”; ami ennél több, az a gonosztól van.

Vasárnapi beszéd

„Abban az időben Jézus így szólt az övéihez…” Amikor a hegyi beszédnek a gondolatsoráról van szó, mert hiszen itt a hegyi beszédből kaptunk részleteket, akkor azért tudhatjuk azt, hogy itt nem kizárólag a tanítványoknak hangzik el mindez. Hiszen ha fölütitek Máté evangéliumát, akkor ott azt halljátok éppen előzményképpen, hogy egy nagy tömeg vette őt körül, és kétségkívül Jézus fölmegy a hegyre, és ott beszél, de amikor véget ér a beszéd, akkor megint arról van szó, hogy a sokaság követi őt. Tehát itt azért nemcsak arról van szó, hogy a tizenkettőnek mondja ezt el, hanem nagyon sokaknak mondja el.

Ezt miért akartam idehozni bevezetésképpen? Azért, mert a hegyi beszédben, ahogyan hallottuk ezeket a kitételeket, azt mondja Jézus: „Ha csak a bölcsességetek igaz voltotok, nem múlja fölül az írástudókét és farizeusokét, nem mehettek be a mennyek, az Isten országába.” Vagyis amikor arról van szó, hogy itt Jézus nagyon sokaknak beszél, de közben így szól, hogy „a régieknek ez mondatott, én meg ezt mondom nektek”, állandóan olyan benyomásunk lehet, hogy már a régieknek se volt könnyű. Hát már az ószövetségi törvényt sem volt könnyű megtartani. Most akkor Jézus jön, és a hegyi beszédben még rátesz egy lapáttal, mondjuk így. Hát akkor aztán majd hogyan leszünk erre képesek?

És ezért tartom fontosnak azt mondani, hogy itt nem egyszerűen csak egy kiválasztott szűk rétegre szabva mondja Jézus, hogy talán nektek megy, vagy valami elit társaságnak ez talán sikerülhet, hanem, hogy ez mindannyiunkra vonatkozik, mindannyiunk számára lehetőség és realitás. Tehát így érdemes hallgatni a szavait. De akkor ez azt is jelenti, hogy itt nem valami mennyiségi felülmúlása történik meg az ószövetségi törvénynek, és mindannak, amit az írástudó és a farizeus helyesen vagy jól csinál, ha éppen azt úgy csinálja. Hát itt akkor nem egy mennyiségi kérdésről van szó. És (vagyis) ezalatt mit értek? Nem még több törvény, nem egyszerűen csak új jogszabályok, nem egyszerűen csak még 29 plusz szabály, meg hagyomány, meg előírás, amit még úgy hozzáteszünk az eddigiekhez. Tehát ez a felülmúlás milyen jellegű?

És hogy még inkább valahogy a saját valóságunkba próbáljam belehelyezni Jézusnak a szavát, hogy milyen gyakran tapasztaljuk azt a sajtóban, a világhálón, különböző fórumokon keresztül, hogy amikor valamiképpen az egyház mint téma előjön, és kérdeznek bennünket, egyház tagjait, ez lehet a klérus, lehet a civilek, akkor valahogy mindig meglenne ez a szemléletmód, hogy bennünket úgy kérdeznek, hogy mondjuk meg, hogy mi helyes, mi a törvény, mi a szabály, mi az előírást. Szóval, minthogyha mindig valamiféle írástudót és farizeust kérdeznének, amikor a keresztény embert kérdezik. Vagy amikor előjönnek az egyházzal kapcsolatos nagy és fontos témák, amiket tényleg érdemes megbeszélni, akkor minthogyha nekünk más dolgunk se lenne, minthogy úgy hirtelen egy írástudót és farizeust iderángatunk, és akkor mondja meg, hogy van a szabály, a törvény és a többi.

Mit jelent ez, hogy „ha csak nem múljátok fölül az írástudók és farizeusok igazságát, nem mentek be Isten országába”? Akkor ez azt jelenti, hogy az a szemléletmód, amiről Jézus itt újból és újból beszél a különböző témák kapcsán, a szemléletmód felülmúlja a jogi szemléletmódot. Nem jogi szemléletmóddal közelít Jézus ezekhez a témákhoz, például a házasság témájához, vagy az eskü témájához, vagy az ölés és önvédelem témájához, az igazságosság témájához; nem jogi szemléletmód. Van és lehet jogi következménye, de a hegyi beszéd szemléletmódja nem jogi szemléletmód. A hegyi beszéd szemléletmódja még csak nem is morális szemléletmód. A szónak most szoros értelmében: mi helyes, mi helytelen. Az igaz ember mit csinál, az igaz ember mit nem csinál. Nem is filozófiai vagy bölcseleti szemléletmód, hogy mi az igazság és mi nem az igazság. Nem is teológiai szemléletmód, vagyis hogy minél jobban megértjük az írásokat, akkor annál pontosabb és precízebb válaszokat tudunk majd adni.

Most erről egy élményemet azért hadd meséljem el. Több alkalommal tudtam a Szentföldre elmenni, többek között Jeruzsálem, ott van a Siratófal, tudjátok, a Siratófal, a nagy templomnak a megmaradt része, tehát nyilván hatalmas becsben tartják. De ahogy odamész a Siratófalhoz, és vele szemben állsz, akkor balkézre ott van egy könyvtár, egy teljesen nyitott könyvtár, tehát aki bemegy a siratófal elé, és csak megy tovább, tovább, még ajtó sincs, ott bemehetsz, és ott van rengeteg könyv. És hát persze elkezdtem leveszegetni ezeket a könyveket, csak az élmény miatt, hogy mi van itt. És megtaláltam például a Tórának egy kötetét, Mózes könyvei, és ott például abban a könyvben azt lehetett látni, hogy a két oldal, az egyik oldalon egy pici szöveg Mózes valamelyik könyvéből, és mellette öt kommentár, hogy ez a rabbi így értelmezte, az a rabbi így értelmezte, ez a hagyomány így értelmezte, a középkori hagyomány így értelmezte, és egy modern hagyomány így értelmezi ugyanazt a szöveget. Szóval ne becsüljük le az írástudókat, és persze a farizeusokat se, azért az nagy tudomány volt.

És mégis Jézus amikor a hegyi beszédet elmondja, ez nem egy teológiai szemléletmód. És akkor a zárás, hogy még csak nem is valami bölcseleti szemlélet, valami bölcsesség, valami praktikus tudás, hogy „Gyerekek, akkor így csináljuk, vagy mi akkor így éljünk.” Hanem mi? És akkor erről szólna a beszéd.

Próbálom csak úgy röviden mondani, de miután itt is több téma volt, arra gondoltam, hogy most egyszer megcsinálhatnánk azt, hogy nem ehhez a három témához szeretnék egy-egy gondolatot fűzni. Végignéztem az egész hegyi beszédet, hiszen kétezer évvel ezelőtt ugyanez történt, fölment a nép, ott voltak a tanítványok, és Jézus úgy egyben elmondott egy nagy beszédet. Akkor nézzük meg, nézzük meg az összes fontos témát, és próbáljuk meg valahogy szinte tényleg mindenhol csak egy-két gondolat, rövid megjegyzés alapján azt megnézni, hogy mit jelent az, hogy fölülmúlni az írástudók és farizeusok igazságát? Mi is az a szemléletmód, ahogyan Jézus beszél, és ami az Isten országának a szemléletmódja? Tehát ezt így is mondhatnám, hogyha mi az Isten országát szeretnénk magunkban fölépíteni, akkor mi ez a szemléletmód, ahogyan Jézus beszél? Na, gyerünk!

Első, a haragtartás; aki haragot tart embertársával. Nem ragozgatom ezeket, csak megnevezem a témát. Jézusnak mi a szemléletmódja? Így mondhatnám, hogy a haragtartás, hogy itt érzésről van szó, szóval mit kezdek az érzéseimmel, vagyis mi a szemléletmód? Mai nyelven így mondanám, hogy aki be szeretne jutni az Isten országába, némi érzelmi intelligenciára lesz szüksége. Az érzelmi önnevelésnek és önművelésnek a dolgait el lesz szükséges sajátítania. Hogy el tudjunk igazodni, nem a törvényben, meg a jogszabályokban, (hanem) a saját érzéseink és érzelmeink között, hogy mit kezdenek velünk az érzések és érzelmek, és mi mit kezdünk a saját érzéseinkkel és érzelmeinkkel, hogy abból milyen cselekvés fakad, és hogy fakadt cselekvés. Ennél hosszabban nem akarom kifejteni. Tehát Jézus szemléletmódja akkor az, hogy ne csak a Szentírást nézegesd, (hanem) a saját érzéseidben tájékozódjál, de nagyon alaposan.

Második: ki bűnös vággyal asszonyra néz. Nehogy félreértsük, nem a vágy önmagában bűnös, hanem akkor a második szemléletmód még, hogy a keresztény ember, aki az Isten országát magában érvényre akarja juttatni, tájékozódjék a saját vágyainak a természetében. Vannak a vágyaink között fölszínes vágyak, és vannak mély vágyak, és vannak a legmélyebb vágyaink. Kétségkívül vannak vágyak, amelyek Isten szándéka szerint valók vannak, amelyek nem. Tehát akkor a keresztény ember az a valaki, aki egyre inkább tud tájékozódni a saját vágyainak a természetében, és akkor például fölismerjük azt, hogy amikor Isten azt mondja, hogy te beteljesedésre vagy szánva az örök életre, hogy az nem azt jelenti, hogy minden vágyunk fog beteljesedni; az életünk fog beteljesedni, és bizonyos vágyaink sosem fognak beteljesedni. És a másik, most az Isten országa szempontjából, aki jól tájékozódik a vágyai között, ő maga lesz az, aki azt mondja, hogy „Nem is akarom, hogy ez a vágyam beteljesedjen. De tudom, hogy ez van, de le tudok róla (gondolni) mondani, hogy ez beteljesedjen.”

Harmadik. A harmadik az eskü. Ne így esküdjetek, ne úgy esküdjetek! Na, itt egy pici magyarázat. Miért mondja ezt Jézus? Ugyanis a farizeus és az írástudó, mert jól ismeri a törvényt, nem egyszer úgy esküdtek, hogy ők tudták, hogy az a farizeusi gondolkozásmód szerint érvénytelen eskü. De ahogy ő az esküt elmondta, a partnerét, akivel kapcsolatban esetleg valamilyen üzleti viszonyban volt, be tudta ezzel csapni, mert a partnere úgy vette, hogy az én partnerem esküt tett valamire, tehát akkor ez komoly és ezt be fogja tartani. Az korabeli írástudó pedig tudta azt, hogy neki ezt az esküt nem kell betartania, mert úgy csinálta, hogy az őt nem kötelezi. Erre utal itt Jézus.

És ezért akkor mi ez a szemléletmód, ahogy Jézus elmondja a hegyi beszédet? Hogy nagyon is műveljük ki magunkat azzal kapcsolatosan, hogy mik a szándékaink, hogy ismerjük fel a saját lelkünk szándékait. És itt akkor már az is benne van, hogy sokszor milyen elképesztően erős tudattalan folyamatok játszódnak le bennünk, és sokszor helyettünk hoznak döntéseket. És akkor ide lehetne hozni egy egész világot; jó szándék, jóhiszeműség, jóakarat, jobbító törekvés. Hát akkor ez egy egész világ. Erről is akkor szó van. Következő.

„Először békülj ki embertársaddal, utána hagyd ott az oltárra az adományodat.” Mi a szemléletmód? Hogy ne válasszuk külön az istenkapcsolatot az embertársainkhoz fűződő kapcsolattól. Aki hívő, annak szoros és egyértelmű következménye van arra nézve, hogy hogyan bánhat és hogyan nem bánhat egy embertársával. És akkor, hogy is mondja a szentíró, hogy nyilván Jézus szava? „Hogyha miközben jössz a szentmisére – nem ezt mondta Jézus, de… na –, hogy amikor jössz, hogy fölajánld az áldozatodat, és eszedbe jut, hogy valakinek jogos panasza van ellened, akkor azt először tisztázd vele.” Ez milyen szemléletmód? A korabeli ember mire volt büszke? Hogy ő emlékezik Isten nagy tetteire, hogy Isten hogy vezette a választott népet, és emlékezik Isten ígéreteire. Mi az, ami magától is szokott menni? Nagyon szoktunk emlékezni arra, hogy ki hogyan bántott meg minket. Hát ezt nem nagyon kell tudatosítani magunkkal, mert ezt rögtön tudjuk fújni, hogy ki hogyan, piszok módon. És Jézusnak mi a szemlélete? Az, hogy jusson eszedbe, hogy te hogyan bántál rosszul egy másik emberrel. Sose felejtsd el, de nem az önvád miatt, nem az önmagunk bántalmazása miatt, hanem egyszerűen csak tudatosítsd magadban, hogy te képes vagy erre és így és így csináltad. Vagyis így is mondhatnám, tanulj minden egyes hibádból, amikor eszedbe jut, hogy az hogy volt, azt már akkor soha többet úgy ne rontsd el, mert azt már tudod, hogy az úgy nem volt jó. Megyek tovább.

Következő téma az így szólt – hogy? A felesége elbocsájtása. Nos, mikor lehet elbocsájtani, mikor nem lehet, mikor házasságtörés? Mi Jézusnak a szemléletmódja? Az, hogy ugye tudod, hogy az emberi kapcsolatok örök érvényűek? Nagyon egyszerűen szólva onnan is megközelíthetjük a témát, milyen sok férj és feleség, most akkor lehet válni, nem lehet, az hogy van egyházjogilag, és kihez kell menni, és akkor mi alapján mondják ki. Például tudhatjuk azt, hogy elköltözünk egymástól, már nem élünk együtt, de vannak gyerekek, akkor amíg világ a világ, mi szülőtársak maradunk. Azt mondhatjuk, hogy én már nem tekintem magamat a te házastársadnak, vagy én szerintem már csak jogilag van ez így, de idebent érzelmileg már nem így van. De hát például az, hogy szülőtársak vagyunk, az akkor kikezdhetetlenül így van. Akárhogy is mondtuk mi azt, hogy mi már nem akarunk úgy élni, mint férj-feleség vagy férfi-nő. Tehát mi a hegyi beszéd szemléletmódja? Az, hogy a kapcsolataink megfellebbezhetetlenül örök érvényűek. Megyek tovább.

Következő, hogy amikor Jézus erről beszél: „Ha kérnek tőled, adj. Ha kényszerítenek, menj vele. Ha követelnek tőled, add meg neki.” Tehát egész furcsaság ez, hogy kérnek…, ha elveszik tőled, de ne kérd vissza, hagyd nála. Ez milyen szemléletmód? Hogy őrizd meg az autonómiád tudatát. Kényszerítenek és követelik és elveszik, a legtöbb ember belehull abba, hogy az élet átgyalogol rajtam és nincs mit tenni, mert mások így és így cselekedtek. És Jézus pedig azt mondja egy ilyen nagyvonalú szóval, hogy az lehet, hogy kényszerítettek, lehet, hogy elvették tőled, de a szabadságodat, ez nem érinti. Tehát ragaszkodj annak a realitásához, de belső szabadsággal rendelkezel akkor is, ha elvették, és akkor is, ha kényszerítettek; azt nem tudják elvenni.

Következő: az ellenségszeretet témája. Milyen természetes, hogy magunkat megvédjük, és az agyműködésünkben is úgy van, erről már beszéltünk sokat, hogy az agyunk hajlamos így működni, hogy barát és ellenség, olyan, mint én, és nem olyan, mint én, s ha olyan, mint én, akkor együttérzők vagyunk, ha nem olyan, mint én, akkor pedig sokszor még az empátia sem működik. Mi Jézusnak a szemléletmódja? Az, hogy a különbözőségek és feszültségek mögött is ismerjük föl, hogy az embertársi voltunkban összetartozunk egymással. Hát, hogy kikezdhetetlenül összetartozunk. Miért? Mert egy a mi Mennyei Atyánk, és ezért mi egymásnak kikerülhetetlenül embertársai vagyunk, akkor is, ha nézeteltéréseink vannak.

Emlékeztek? Két héttel ezelőtt, az nem, az hat héttel ezelőtt volt. Na, nekem tűnik úgy. Hogy ez milyen gyönyörű, amiben megegyeztek most a világvallások vezetői: a vallási különbözőségek nem adnak okot a békétlenségre. Ez az egyik leggyönyörűbb mondat, amit az utóbbi hetekben, hónapokban magamban viszek. A vallási különbözőségek nem indokolják az egymással szembeni békétlenséget.

Megyek tovább, a következő: megbocsájtás. A megbocsájtás. Van olyan, hogy jogos bosszú. Az lenne a jogos, hogy bosszút állok. A jog is ismeri azt, hogy arányosan történik ez vagy az, mert te ezt vagy azt csináltad, és akkor jogosan és arányosan, és az összes többi. Jézusnak mi a szemléletmódja? Az, hogy az ember sohasem csak tettes vagy áldozat, és a másik ember is sohasem csak tettes vagy áldozat. Hogy mindig, az életutunk során azt mondhatjuk, hogy egyszerre voltunk tettesek és áldozatok. Néha tettesek voltunk és néha áldozatok, és ezért mi mindannyian emberek, tettesek is vagyunk és áldozatok, és ez akármilyen furcsán is hangozhat, összeköt bennünket. Kétségkívül a mértékben és az arányokban van különbség, de azért az emberi természet okán mégiscsak ez valamiféle egységet hoz létre köztünk.

A következő az imádság, hogy a Miatyánk, a hegyi beszédnek része, így imádkozz… Mi a lényeg? Azt mondja, nem az az érdekes, hogy mit imádkoztok, még csak az se, hogy hogyan, hanem az, hogy kapcsolatban legyetek Istennel. Ez a hegyi beszéd szemléletmódja. Most akkor így mondjam, vagy úgy mondjam, ez helyes, vagy az, ezt kérhetem, vagy nem kérhetem? Mások meg olyan kedvesen azt mondják, nem egyszer hallom ezt, hogy „Feri, én nem imádkoztam ezért, mert most ezzel zavarjam Istent? Hát nem, biztos olyan elfoglalt. Meg hát másnak sokkal nagyobb nehézségei vannak.” Tehát a keresztény ember szemléletmódja: Isten országa nem az, hogy ezt imádkozzam, vagy azt, most így vagy úgy, vagy ennyit, vagy annyit, vagy amennyit, vagy most hogyan szólítsam meg, hanem hogy kapcsolatban legyek, és kapcsolatban maradjak. És ez mit is jelent? Hogy az imádságunk szemléletmódja nem az, hogy Istent hogyan tudjuk befolyásolni, főképpen nem az, hogy Istent hogyan tudjuk manipulálni, vagy valamire rávenni. Az imádság belső lényege, hogy kapcsolatot tartok Istennel, és ez a kapcsolattartás túlmutat a saját szükségleteimen, a szükségeimen, akár a saját szenvedésemen is. Lépek tovább.

A következő nagy téma a hegyi beszédben a böjtölés, hogy így böjtölünk, úgy böjtölünk, hogyan böjtöljünk. Mi a szemléletmód? Az, hogy a böjtölés az egy valódi adás legyen. Vagyis ne úgy böjtöljünk, hogy az van bennünk, hogy ezzel valamit kiérdemlünk, vagy hogy mások ezért majd hogyan tekintenek ránk, és hogyan ismernek el bennünket, vagy a böjtöléssel mi az, amit megfizettünk, vagy esetleg mi az, amit jogosan kérünk majd Istentől. Szóval nem teljesítmény, hanem a böjtölés lényege, hogy önzetlenül adunk. Ez a böjtölés lényege. És az, hogy fölismerem, hogy rászorulok Istenre. Saját értékek, érdekek felülmúlásáról van szó.

Következő: A kincsed fölfedezése, hol van a kincsed, hol van a szíved? Ugye ez a téma? Vagyis, hogy fedezzük föl a nem anyagi természetű kincseinket, és az alapján szervezzük az életet. Na, itt megállok egy szösszenetre.

Szépen, hát nap volt még, és itt sétáltam, egy óvodás gyerek, egy dömperrel, műanyag dömper, éppen dolgozott. Apukája, anyukája is ott volt, de a gyerek önfeledten dolgozott, és valahogy én ott elsétáltam, én nem tudom miért, a gyerek gyorsan odaszaladt, és mutatta nekem a dömpert. Hát persze, elkezdtünk beszélgetni, én elismertem ennek a dömpernek a nagyszerűségét, és az ő munkájának a hasznosságát. És akkor így kialakult egy beszélgetés köztünk, hogy melyik lapát mire való, és az összes többi. A szülők csak úgy néztek, hogy ezek itt mit csinálnak. Szóval jól elbeszélgettünk a dömperről, és akkor végül az apuka megunta, és azt mondja: „Hideg van, most már menjünk!” A kisfiú fogta a dömpert, és én is már mentem el, és egyszer csak a kisfiú odaszalad hozzám, azt mondja: „Köszönöm.” Hát én nem adtam neki semmit, hanem mi beszélgettünk. Hát semmilyen tárgyszerű dolgot nem adtam neki. És miután megköszönte, mit is? Utána azt mondja: „Remélem, még találkozunk.”

Hát ez jutott eszembe arról, hogy nem anyagi természetű kincseink. Szóval, hát akkor Jézus szemléletmódja valami ilyesmi, hogy mi van a dömperen túl.

Következő: Ne ítélkezzetek! Ugye szálka-, gerenda képzet. Mi az Isten országának a szemléletmódja? Az, hogy folyamatos önreflexióra szorulunk, hogy a magunk szemében meglássuk a gerendát, meg a szálkát. Folyamatos önreflexió, folyamatos önismeret, folyamatos önművelés és folyamatos önnevelés. Azt is mondhatnám, hogy a keresztény ember számára az önismeret nem szabadon választott gyakorlat. Ha meg akarod mondani, hogy a szálka meg gerenda hogy van a szemedben, akkor az önismereti kérdés, és ennek a szemléletmódja.

Következő: a kérő ima. Mibe szoktunk elveszni? „Mit kérjek, hogy kérjek, és főképpen Isten megadja-e vagy nem, és ha nem adja meg, miért nem adja meg, jót kértem tőle, ezt nem értem…?” És az összes többi. Mi a hegyi beszéd szemléletmódja? „Lehet, hogy megadom, lehet, hogy nem, bízzál benne!” Ez a hegyi beszédnek a szemléletmódja. Hogy tudsz-e bennem bízni akkor is, ha valamit nem adok meg. Hogy akkor is az Istened maradok-e, ha valamit nem adok meg.

Következő, és már csak két-három gondolat van: a gondviselés témája. A gondviselés témájánál pedig, most akkor féljünk, vagy ne féljünk, hogy lesz a jövő, és kiszámíthatatlan, és Isten szeretete, és az összes többi. És mi a hegyi beszéd szemléletmódja? Az, hogy érdemes önátadásban lennünk Istennel. Mert amikor Isten azt mondja, hogy én a gondodat viselem, nem azt mondja, hogy nem fogsz megbetegedni, nem azt mondja, hogy nem fogsz meghalni, hanem, hogy engem sosem fogsz elveszíteni, és én nem hagyom, hogy te elvesszél. Ez az ígéret és akkor ez a szemléletmód.

Utolsó előtti, hogy amikor Jézus szinte összegzi a hegyi beszédet, hogy tegyük meg azt, amit akarunk, hogy mások tegyenek meg velünk. Akkor ennek mi a szemléletmódja? Az, hogy nem ott van a súlypont, hogy másvalaki megtette-e vagy nem, hanem hogy én megteszem-e, vagy nem. És ez hogyan valósulhat meg? Kétségkívül úgy, hogy mivelünk is hogyan van? Néha erre van szükségünk, néha meg arra. Tehát ha én úgy akarok bánni a másikkal, ahogy szeretném, hogy velem bánjanak, az akkor valami nagyon nagy személyességet fog igényelni tőlem, sok együttérzést, nagyon sok gondolkozást a másikról, nagyon mély megértését a másik életének, helyzetének, életútjának, hogy megpróbáljam azt adni neki, amire valóban szüksége van. Mert én sem törvények alapján szeretnék megkapni ezt vagy azt, hanem az esne jól, ha azt kapnám meg az élet realitásában, amire éppen akkor valóban szükségem van. Azt meg csak akkor kapom meg, ha te befekteted az időt és energiát arra, hogy megérts engem, sőt, hogy együttérző legyél velem, hogy megértsd a helyzetet, amiben vagyok, s megértsd azokat a történéseket, amik kívül és belül lejátszódnak. Mikor Jézus ezt mondja, hogy adjátok meg másoknak azt, amit vártok, hogy ti is kapjátok, ez jogszabályokkal, törvényekkel, előírásokkal teljesíthetetlen. Csak személyességben valósítható meg.

És akkor az utolsó gondolat, ez pedig így szól, hogy „Sokan vannak, akik rám hivatkoznak, és majd lehet, hogy azt fogom nekik mondani, hogy hiába hivatkoztatok rám, nem ismerlek benneteket. Mondhattátok, hogy Isten nevében, mondhattátok, hogy én keresztény vagyok, nem ismerlek benneteket.” Mégpedig azért, mert nem a hegyi beszédnek és Isten országának a szemléletmódjával voltatok keresztények, tehát nem ismerlek benneteket. Elég megrendítő. De akkor mi a szemléletmód? Az, hogy az ószövetségi ember miben volt? „Mi Isten akarata, mi Isten törvénye?” A hegyi beszéd ennél sokkal finomabb. Isten akarata és törvénye mögött mi Isten szemléletmódja, mi Isten szándéka és hogy van Isten szeretete? Ezért, ha mi csak ezt a kérdést tesszük föl, hogy mi Isten törvénye, akár mi Isten akarata, még be se kopogtunk Isten országába.

És a hegyi beszéd, ez már a záró néhány mondat, hogy a hegyi beszédben milyen gyönyörű, ahogy Jézus ezt mondja, és talán ezzel foglalnám össze, ahogy Jézus azt mondja: „Tudjátok, keressétek először Isten országát, és az összes többit utána megkapjátok!” Ha most egy mondatban össze kéne sűrítenem a hegyi beszéd szemléletmódját, akkor az ez. Mert különben el fogunk veszni abban, hogy mi a törvény, a szabály, a rend, a helyes, az igaz, és… Keressük először Isten országát egyesével, személyenként, csoportonként, egyházközségenként, egyházanként. Az a dolgunk, hogy először Isten országát keressük, ne is a személyes javunkat, még csak ne is az egyházaink javát, nem a személyes javunkat, nem a közösségeink javát, nem az egyház javát. Keressük először Isten országát, és az összes többit Isten el fogja rendezni.

(Az igeversek forrása: https://igenaptar.katolikus.hu/)