Mk 10,17-30 - Évközi 28. vasárnap

Technikai hiba miatt a közvettés akadozott, egy javított (csak hang, állóképpel) videó került ideiglenesen kiadásra.

„Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!”

Olvasmány (Bölcs 7,7-11)

Könyörögtem, és megkaptam az okosságot; esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke. Többre becsültem a jogarnál és a trónnál, és hozzá mérten semminek tartottam a gazdagságot. A fölbecsülhetetlen drágakövet sem állítottam vele egy sorba, mert mellette minden arany csak egy marék homok, és vele összemérve az ezüst csak sárnak számít. Jobban szerettem az egészségnél és a szépségnél, és birtoklását a világosságnál is többre tartottam; mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha. De a bölcsességgel együtt a többi javak is mind hozzám jöttek, és mérhetetlen gazdagságot kaptam tőle.

Szentlecke (Zsid 4,12-13)

Testvéreim! Az Isten szava eleven, átható, és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és a szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit. Semmilyen teremtett dolog nem marad előtte rejtve. Minden föl van fedve és nyitva van az előtt, akinek számadással tartozunk.

Evangélium (Mk 10,17-30)

Abban az időben amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges.” Ekkor Péter megszólalt és ezt mondta neki: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.” Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, most, ezen a világon otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet.”

Vasárnapi beszéd

Bizonyára ismertek már annyira, hogy újból és újból szoktam mondani ezt a fordulatot, hogyha ez egy gyerekmise lenne, akkor most a gyerekektől megkérdezném azt, hogy… És akkor általában meg szoktam kérdezni. És most ezzel szeretném kezdeni, de nem is így mondanám, hogyha ez egy gyerekmise lenne, mert ez egy felnőtt mise és én most mégis akarok tőletek valamit kérdezni. Szóval meginvitállak benneteket egy pici játékra, mégpedig ez a következő, hogy fogok mondani három-négy szót, ti csak hallgassátok, és aztán ahogy meghallottátok ezt a három-négy szót, semmi mást nem kell csinálnotok, csak úgy engedjétek meg magatoknak, hogy erről a három-négy szóról eszetekbe jusson egy-két másik szó. Ez a játék. És hogy a biztonságérzetetek az még növekedjék is, nem fogjuk megkérdezni, hogy kinek mi jutott eszébe. Tehát nem kell aggódni, nehogy görcsösen keresd a jó választ, nem fogok lemenni, nem foglak kérdezgetni titeket, szóval minden megmarad magadnak. Oké, tehát ez egy belső játék. Szóval akkor mehet? Jó, jó, látom, van némi együttműködési hajlandóságotok, azért az már valami. Jó, tehát akkor fogom mondani a három-négy szót, ti csak hallgassátok, mi az az egy-két szó, ami eszetekbe jut, s ha meg tudjátok tenni, azt ne felejtsétek el egy húsz percen keresztül.

Mondom a szavakat: üdvösség, örök élet, Isten országa, mennyország.

Hát egy-két szó már biztos eszetekbe jutott. Jó, nagyon szépen köszönöm. Húsz perc múlva, lehet, hogy tizenöt, visszatérünk majd ide, és akkor ki fog derülni, hogy miért akartam ezt a pici játékot. Mentségemre legyen szólva én is megcsináltam magammal, csak az a baj, hogy én tudtam, hogy mire megy ki a játék.

Na most, az evangéliumokban nem egyszer, ahogy biblikusok is beszélnek erről, amit érdemes igazán figyelni, az nem a szó szerint való szöveg, hanem valami, ami mögötte van, a mögöttes, vagy a mélysége, nem egyszer a ki nem mondott tartalmak. Mert valahogy éppen abban jelenik meg vagy sűrűsödik össze, amit a szó vagy a történet a maga egyszerűségében éppen csak megjeleníteni tud, de nem bontakoztatja ki. És a mai evangélium is számomra ilyen műfajú történet, hogy ott van benne az a rengeteg ki nem mondott szó és mondat, ami pedig lényegi tartalom, és ez nem azért van, mert hogy most miért nem írták le, hanem azért, mert ez a műfaja, hogy ez egy ilyen műfaj, hogy gyönyörű történet és mégis ott rejlik mögötte a kincs. Gyerünk!

Azzal szeretném kezdeni, hogy odamegy ez a fiatalember Jézushoz, és hát nem is akárhogy, ott leborul előtte, letérdel, és úgy kérdezi jó mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? És milyen érdekes, pont az előző vasárnapi elmélkedésünkkel összehasonlítva, hogy ott mennyire mit emeltünk ki, hogy igaz szívűség, ugye? Igaz szívű, tiszta szívű. És hogyha ez a fiatalember azt mondta volna megszólításképpen, hogy igaz mester, az valahogyan jobban illene a képbe, így mondanám. Hát szoktuk ezt mondani, hogy igaz mester, vagy igaz tanítás. Azt kevésbé szoktuk mondani, hogy jó mester. Hát azt, hogy jó tanítás, meg szerintem ezt nem is szoktuk mondani; igaz tanítás, igaz mester. Keressük az igaz mestert, igaz tanítást.

De itt nem ez történik és ez a felütés gyönyörű. Olyan, mint egy zeneműben a nyitány, hogy már ezzel, hogy leborul a fiú, megkérdezi, nem akármit, hanem valami olyasmit, ami nem a megszokott, hirtelen valami nagyon izgalmas téma kellős közepén találjuk magunkat, bár még csak a nyitány révén. Miért érdekes ez? Azért, mert amikor Jézus azt mondja, hogy „Te miért mondasz engem jónak?” Nem tudom, hogy a szokásos belső értelmezésünk mi? Ugye, mert utána van egy hosszú mondat, hát egyedül Isten a jó, és utána Jézus a szöveg szerint elkezdi megválaszolni a kérdést, ugye? Hogy csináld ezt, csináld azt, azt ne csináld, csináld ezt, tízparancsolat, pontok egymás után. Picit talán úgy hangozhat a fülünknek, ahogy azt mondja, hogy „Miért mondasz engem jónak?”, mintha ez így hangozna: „Most miért mondasz engem jónak? Hát egyedül Isten a jó.” És akkor utána jön egy kioktatás; tízparancsolat. Nem biztos, hogy ez így hangzott el, hogy „Most miért mondasz engem jónak? Hát ennyit se tudsz, hogy egyedül Isten a jó?” És akkor utána, minthogyha a tízparancsolat az meg olyan lenne, mint a dedó, hogy akkor na, hát aki még ezt se tudja, akkor tessék, megmondom neked az alapokat. És ha nem ez történik, hanem valami egész más? Hogy amikor azt mondja ez a fiatalember, leborulva Jézus elé, leborult előtte… Hát ki előtt borulunk le? És úgy kérdezte, nem azt, hogy igaz mester, hanem, hogy „Jó mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” És Jézus azt mondja: „De te hogyhogy engem jónak mondasz?” És itt van egy kis csönd. „Hogyhogy te engem jónak mondasz? Te leborulsz elém és engem jónak mondasz. Mi lakik benned? Miért borulsz le, miért pont jónak nevezel engem?” És utána jön a csönd, akkor azt mondja „Te, te azért mondasz engem jónak, mert te tudod, hogy Isten az, aki egyedül jó? Hogy te azért borulsz le előttem, mert te megsejtettél valamit abból, hogy ki vagyok én?”

Hát, ha azért borul le, azért nevezi jónak, mert Ő az Isten fia, mert Ő a Messiás, mert a fiatalember egyszer csak valahogy megsejtette azt, hogy ki is Ő, nem egyszerűen csak egy rabbi, hanem egy jó rabbi, az valami más minőség. Talán még ennél is több? És azután pedig megjön a válasz, hogy a kérdésre: üdvösség, tessék. De közben itt lebeg ez a feszültség, hogy de mit gondol ez a fiú Jézusról? Mit lát, mit, mit, megsejtett-e valamit?

Második gondolat, hogy amikor Jézus válaszol, elmondja, hogy csináld ezt, és csináld azt, és csináld amazt, nagyon szépen megjelennek a mi keresztény életünknek a fő témái: a törvény, a díszparancsolat, az üdvösség, megjelenik az örök élet, a megdicsőülés. Hát rendben van, nagyon, most a témánknál vagyunk. Jézus a beszéd, a gondolatsor második részén a fiatalembernek a témára válaszol. Ha az egy téma, hogy hogyan lehet elnyerni az örök életet, akkor a témára a válasz az, hogy tartsd meg a tízparancsolatot. Ha ez egy téma, akkor a témaszerű válaszom ez. De persze itt sokkal többről van szó, és itt megint jön egy gyönyörű újabb felütés, hogy Jézus, ahogy a srác, a fiatalember, a fiatalember azt mondja „De hát ifjú korom óta megtartottam.”, hogy itt megint történik kettejük közt valami. És megszerette őt, vagy megkedvelte őt. Ugye hát világos, nem azért mondja ezt a szentíró, hogy Jézus járt-kelt, nem szeretett ő senkit. Azt nála ki kellett érdemelni. Na, a fiú letérdelt, mesternek szólította, elmondta becsületes…, na jó, megszeretlek. Nyilván nem ez a forgatókönyv, hanem az, ahogyan a szentíró ezt mondja „Ránézett és megszerette.”, ez megint csak olyan, mint amikor beharangoznak a mise előtt, kezdődik a találkozás. Most kezdődik kettejük között valami minőségileg több. Hogy eddig is itt voltunk a templomban, most megszólalt a harang, megszólalt a csengő, kezdünk. Ez valami ilyesmi. Úgy ránézett és megszerette, és elhangzik valami sokkal mélyebb.

Mégpedig miről van szó? Azt mondja neki „Valami hiányzik neked.” És megint itt vannak a ki nem mondott tartalmak, sőt a lényeg. Ha megkérdezném tőletek, ha ez egy gyerekmise lenne, hogy Jézus mire gondolhat, hogy valami hiányzik még neked? Persze tudjuk a folytatást: „Add el mindened, aztán gyere és kövess engem!” Mi az a lényegi, ami hiányzik ennek a fiatalembernek? A törvényt megtartotta, azt mondja, hogy megtartom ifjú korom óta, akkor mi az, ami hiányzik a fiatalembernek? Akkor az nem valami törvénymegtartás, nem valami szabály, nem valami előírás, nem rendesség, nem hagyomány. Hát akkor nem lehet az, mert azt mondja, azt ifjú korom óta csinálom. Tehát mi az, ami hiányzik a fiatalembernek? Jézus.

Jézus ránéz a fiatalemberre és megszereti. Azt mondja: „Te, hát leborult elém, azt mondta, hogy jó, pedig Isten egyedül jó. Lehet, hogy ő megsejt bennem valamit? Lehet, hogy ennyire közel van hozzám? De nem azt mondja ki, hogy tudod, én hiányzok neked, de hát ez a válasz.” Valójában a fiatalember kérdésére a válasz az az, hogy valójában te ott vagy annak a kapujában, megszólalt a csengő, szól a harang, hogy te fölismerd, hogy én vagyok az, aki neked hiányzom, hogy valójában te engem keresel, hogy amikor azt kérdezed „Jó mester, hogy van az üdvösség, az örök élet és a többi?”, valójában engem keresel. De milyen finom dolog ez, mert ha Jézus azt mondja „Te engem keresel.”, az nem ugyanaz, mint amikor a fiú azt mondja „Most értettem meg, hogy téged kereslek.” És ráadásul a folytatás Jézust hogy igazolja? (Úgy), hogy a fiatalember ott van az ajtóban, már becsöngettek, de nem kezd még bele, hát ezt látjuk, hogy még nem kezd bele. Ezért ha Jézus azt mondta volna „Ó, te fiatalember, azért kevesen borulnak le, kevesen mondják, hogy jó mester, kevesen tartják meg a törvényt gyermekkoruk óta vagy ifjúkoruk óta, amióta a törvény érvényes. Hát gyere már csak, ez van!” Jézus érzi, hogy ennél a fiatalembernél még egy lépés nincs meg.

Mikor azt mondja, hogy „és megszerette” és azt mondja, „add el mindenedet, ami van, hát oszd szét a szegényeknek”, hogy valami hiányzik belőled vagy hiányzik neked, és „gyere, úgy kövess engem”. Akkor ennek, hogy „és megszerette és ezt mondja…”, ennek a néhány sornak a valódi szépsége, a lelke, nem az, hogy ezt is el kell adni, és azt is el kell engedni, ahogy szoktuk mondani, arról le kell mondani, akkor az már nem lesz soha többet az övé, és akkor veszteség, veszteség. Jézus megszereti ezt a fiatalembert, vagyis ott egy valódi történés van köztük. Látja ennek a fiatalembernek az érzékenységét. És mit ajánl neki, hogy „Tudod mit? Csinálhatnád azt, amit én. És a következő lépésben lehetnél olyan, mint én.” Ugyanis, ahogy a Szentírás is mondja, Isten az Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amihez görcsösen kellene ragaszkodnia, hanem mindent elengedett és emberré lett értünk. Vagyis, amikor Jézus azt mondja ennek a fiatalembernek, adj oda mindent a szegényeknek, valójában azt mondja ebben a bensőségessé váló kapcsolatban, ami kettejük között van: „Kinézem belőled, hogy te a magad módján meg tudod csinálni azt, amit én is megcsináltam. Én is megcsináltam másokért, és te is meg tudnád csinálni másokért, mert te egy nagyon rendes srác vagy, és van finom érzékenységed ehhez, és téged az örök élet érdekel.” Valójában ez egy csodálatos meghívás. Azt mondja: „Add el és oszd szét és kövess engem!”, vagyis „Csináld azt, amit én, legyél velem és ezáltal legyél olyan a magad módján, mint én!” Ennél nincsen több.

A fiatalember ezt a lépést ott nem teszi meg, de közben pedig annak a feszültsége, hogy a fiatalember ezt nem teszi meg, tovább sűrűsödik a történetben és a tanítványok értetlenkednek, hogy „De hát nem túl sok ez? De hát akkor hogyan lehet az üdvösség? Hát ki az, aki ezt megcsinálja? Ez hogyan lehetséges akkor?” És itt megint csak a ki nem mondott tartalmak, hogy a Krisztus követése az tényleg Krisztus követése, vagyis Krisztus követése nem egyenlő azzal, hogy jók akarunk lenni, meg rendesek vagyunk, becsületesek és tisztességesek, és megtartjuk a Tízparancsolatot. Ez mind szép és mind jó, de ez a szó szoros és teljes értelmében nem egyenlő a Jézus követésse, mert itt van valami több. Hogyan tudnánk megragadni ezt a többet? Amikor Jézus azt mondja ennek a fiúnak „Te csinálhatnád azt, amit én, lehetnél olyan, mint én, és mi együtt csinálhatnánk valamit másokért.” Ez itt már nem az üdvösség föltétele. Hát, ha a vagyon eladása arra való válasz, hogy mit kell tennem azért, hogy elnyerjem az örök életet, akkor az egyház hagyományában és tanításában kétezer év óta mindenkinek el kellene mondanunk, hogy van a tízparancsolat, meg van az, amit Jézus mondott, hogy szegénynek kell mindenkinek lennie, hogy mindenkinek mindenét oda kell adni. Hát ez sosem történt meg.

Vagyis, amikor Jézus azt mondja ennek a fiatalembernek, hogy „Te menj, oszd szét a vagyonod és gyere, úgy kövess engem!”, ez már túlmutat azon, hogy ő üdvözül-e vagy nem üdvözül el. Ez nem az üdvösség föltétele, ez az ő kettejük kapcsolatának a gyönyörűsége, hogy Jézus azt mondja, hogy „Te meg tudnád ezt csinálni. Lehet, hogy kell majd még neked valamennyi idő, ezt neked át kell töprengened, gondolnod, de én ezt kinézem belőled.” Tehát nem megrendítő-e az, hogy valami olyasmi derül ki, hogy Jézus azt mondja, hogy van az a mélység, ami azon is túl van, hogy üdvösség? Hogy túl van azon, hogy örök élet, hogy túl van azon, hogy mennyország. Nem furcsa ez? Nem érdekes ez? Nem izgalmas ez?

Most hadd térjek vissza az előző, tizenöt perccel ezelőttre. Emlékeztek, mondtam négy szót. És akkor most a kérdésem az az, hogy gondolj légy szíves vissza, ha van ehhez kedved, a négy szó az volt, hogy örök élet, üdvösség, Isten országa, mennyország. Hogy mi volt az az egy-két szó, ami neked rögtön eszedbe jutott? Nem kell mondani, ebből a történetből kiindulva az derült ki, hogy a keresztény ember valójában nem abban az irányban van pusztán csak, hogy üdvösség, örök élet, mennyország és Isten országa. Hanem ha az jutott bármelyikőtöknek eszébe erről a négy szóról, hogy Jézus, akkor erre lehet, hogy Jézus azt mondaná „Na, te nem vagy messze Isten országától.” Hogy amikor ezt mondjuk, hogy üdvösség és Isten országa és örök élet és mennyország, akkor annak a lényege nem az, hogy akkor boldogság, akkor beteljesedés, a viszontlátás reménye, hanem az, hogy Jézus, hogy ez az első lényegi és alapvető képzettársításunk erről a négy valamiről. Hogy nem odáig akarunk csak látni, hogy üdvösség, hanem odáig, hogy Jézus és üdvösség, hogy Jézus és Isten országa, hogy Jézus és megváltás, Jézus és mennyország, Jézus és örök élet.

Szóval, mi hiányzik ennek a fiatalembernek? Jézus hiányzik. És a nagy-nagy lehetősége az, hogy pont, aki valóban hiányzik a szíve legmélyén, hogy ő ott van és azt mondja, hogy „Ezt a hiányt tudnánk orvosolni, hogy itt vagyok. Egyszerűen csak gyere és kövess engem!” És így érthető az, hogy akkor azt mondja Jézus „Hát ugye értitek, hogy az üdvösség embernek lehetetlen?” Vagyis ez mit jelent? (Azt), hogy nem úgy érhető el, hogy akkor próbálunk jók lenni, és akkor nagyon jók vagyunk, és akkor a legjobbak üdvözülnek. Próbálunk igazak lenni, és akkor nagyon igazak, és akkor végül a krém az üdvözül. Hogy próbáljuk nagyon-nagyon az örök értékek, és akik már nagyon-nagyon csak az örök értékek, már tényleg csak az örök értékek, a tíz százalék üdvözül. Hanem az üdvösségről az jut eszünkbe, hogy Jézus, mert ez embernek nem lehetséges, mert nem abból következik, hogy jó és igaz és érték…

Zárás. Tulajdonképpen azt mondhatnánk, hogy Jézus ebben a történetben ennek a fiatalembernek önmagát ajánlja föl. Azt mondja, hogy van egy pont mindegyikünk életében ilyen-olyan módon, hogy mondjuk az egyenlet vagy a képlet így áll föl, hogy itt van minden más, ott meg Jézus. És hogy aztán abban a minden másban mi van? Kinek mi. Kinek mi a nehéz, kinek mi a kísértés, kinek mi. De hogy néha az életnek vannak kitüntetett pillanatai. Az ember térdel, és Jézus azt mondja, hogy ez lehet, hogy pont az a helyzet, hogy minden más vagy én. És közben mi tudjuk, hogyha azt mondjuk, hogy TE, azon az oldalon van az, hogy üdvösség, hogy örök élet, hogy megváltás, hogy mennyország, hogy Isten országa.

Záró három picike kis mondat talán.

Elkezdtem picit játszani ezzel, hogy mondjuk egy gyereknél, egy fiatalnál, vagy egy felnőttnél mindaz, amit most elmondtam, ez hogyan festhet? A következőre jutottam, mi az, ami itt van a történet gyönyörűségében. Hogy mondjuk a szülők odamennek a gyerekükhöz, aki egy kicsi gyerek, és azt mondják neki: „Képzeld csak, a világ legcsodálatosabb helyére fogunk tudni elmenni nyaralni, de a legcsodálatosabb helyre. De olyan, hogy rengeteg gyereknek ez az álma, hogy oda eljusson, és mi el fogunk tudni menni. Holnap indulunk. Gyönyörű hely.” Mire a kisfiú azt kérdezi: „A kutyámat hozhatom?”

Második történet. A szülők odaállnak a már gimnazista gyerekük elé és azt mondják nekik: „Mindenkinek az álma, hogy erre a helyre el tudjunk jutni, nagyon sokat dolgoztunk érte, el tudunk menni.” A srác a következőt mondja: „A kedvesem velem jöhet?”

Harmadik történet, felnőtteknek való. Valaki azt mondja „Lehetséges az, hogy üdvözüljünk, lehetséges nekünk az örök élet, a megváltás és lehetséges a mennyország és az Isten országa. Na, mit szóltok?” S akkor mi a következőt kérdezzük tőle: „Jézus ott lesz?”

(Az igeversek forrása: https://igenaptar.katolikus.hu/)