Lk 1,39-45 - Advent 4. vasárnapja

Az evangélium a test szerint

Evangélium (Lk 1,39-45)

Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Juda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!”

Vasárnapi beszéd

Akkor így leszünk most, remélem, így eljut akkor a szó hozzátok. Ahogyan elolvastam a mai evangéliumot, meg kell nektek mondanom, hogy vegyes érzéseim támadtak. Az evangélium kapcsán természetesen pozitívak voltak, de abból a szempontból negatívak, hogy rá kellett csodálkoznom megint, hogy például ebben a történetben két nő találkozik egymással, azután ráadásul ez a két nő áldott állapotban van, és azután itt magzatok is ott vannak a két nőnek a méhében, és aztán ezek a nők és magzatok egymással kommunikálnak. Meg kellett állapítanom, hogy ennek a találkozásnak nem vagyok szakértője. S a rossz érzés abból fakad, hogy szeretném ezt én egy picit jobban tudni, hogy hogyan van, de erre szerintem semmi esélyem nincs. És miután ezt megállapítottam, hogy itt az evangéliumnak, az örömhírnek tényleg van egy világa, amibe még csak bepillantásom se nagyon lesz soha, de ebből az irányból kezdtem el egy kicsit tovább gondolkozni, mégpedig abból a szempontból, hogy nem lehetséges-e akkor az, hogy tényleg az evangéliumnak van egy olyan szépsége, amit ti nők értetek igazán, mert ti vagytok a tapasztalati szakértői?

És nem tudom, ti ezt tudjátok-e, amikor hitoktatásra jártatok, akkor emlékeztek-e rá, hogy a hitoktatók azt szokták mondani, hogy nincsen Márk evangéliuma, ahogy mi ezt hétköznapiasan megnevezzük, meg Lukács evangéliuma, meg Máté, meg János evangéliuma, hanem egy evangélium van, Jézus evangéliuma, és ezért szoktuk ezt úgy mondani, hogy Jézus evangéliuma Máté szerint, meg Márk szerint, meg János szerint, meg Lukács szerint. De az egy evangélium a Jézusé. De ha már ezt úgyis megszoktuk, a szent hagyományban ott van. Egy evangélium Máté szerint, Márk, Lukács és János szerint miért ne kezdhetnénk el feltárni – most főképpen a nőkre nézek – az evangélium a nők szerint? Nagyon sajnálom, hogy ilyen értelemben nincs legalább egy ötödik evangélium. Mária Magdolna evangéliumát szívesen elolvasnám. Egész biztos, hogy más dolgokkal kapcsolatosan írná le azt, hogy mit jelent a megváltás, az örömhír, az üdvösség, a remény és a hit.

Tehát a második gondolatom az az, hogy ami a hátrányunkra van, hogy bizonyos területeken sosem leszünk szakértők, de nézzük meg akkor a másikat, azt, ahol a hitünknek olyan értékes szépsége, az üdvösség jó hírének olyan tapasztalata és világossága lehet a miénk, ami pont azért van, mert mondjuk nők vagyunk vagy férfiak.

A következő gondolatom, hogy arról beszéltünk a múlt vasárnap, hogy érdemes volna nemcsak úgy bűnbánatot tartani, hogy én, mint Feri, vagy úgy, mint valaki Teri, hanem úgy, hogy én a saját szerepeimben, akkor most papként, vagy egy közösség tagjaként. És hogy milyen izgalmas volna most nem a bűnbánat tartás felől elindulni ebbe az irányba, hanem úgy, hogy szól-e valahogy másképpen az evangélium, és akkor itt jönnének a szerepeink, hogy az evangélium tanárok szerint, az evangélium orvosok szerint, az evangélium cégvezetők szerint, az evangélium földművesek szerint. Hogy ez is milyen szépen bontaná tovább az örömhírt, aminek a beteljesedéséről a mai evangéliumban szó volt.

Csak az jutott eszembe, ti ezt biztos tudjátok, hogy vannak olyan tudósok, akik amikor fölfedeznek valami világraszólót, akkor azt nem szabadalmaztatják, hanem azt mondják, hogy ez közkincs, hogy ez mindenkié, hogy ez nem az enyém, vagy hármunké, hogy ez olyan tudás, amiből mi nem meggazdagodni akarunk, hanem ez olyan tudás, amit mindenkinek tudnia kell és a szó jó értelmében használni. Miért hozom ezt ide? Mert eljön Jézus, azért, hogy a tudását átadja és meg is mondja egészen nyíltan, „Mindent tudtatokra adtam, amit atyámtól hallottam. Minden a tiétek.” S azért hozom ezt ide, csak az evangélium a tudósok szerint, hogy vannak olyan tudósok, akik például megértik azt, hogy mit jelent, hogy a Mennyei Atya elküldi Jézust, hogy Jézus, az ő fia mindent tudtunkra adjon. És amikor ők a tudományos munkájukat csinálják, az van bennük „De hát Jézus hogy csinálta? (Úgy), hogy mindent tudtunkra adott. Akkor mi is.” Hogy amikor az egyetemre jártam, mennyire jól esett az, hogy minden professzor, és tényleg mindenki, ezt lehetett tudni és hallani és tapasztalni, minden tudását oda akarta nekünk adni. És csak később, 40-50 évesen, mikor más környezetben is voltam, ott döbbentem meg, hogy hát ez egyáltalán nem is természetes. Hogy hát ebben a világban megvan az a logika, a tudásomat pont nem adom át, meg pont csak annyit adok át, meg pont csak így adom át, meg azt féltékenyen őrzöm. Tehát akkor ott van bennünk az evangélium, a tudósok szerinti evangélium, a tudást átadom, és… hadd menjek tovább.

Akkor a következő, hogy ott van az evangélium élethelyzetek szerint. Emlékszem, egy pappal többször beszélgettem életem során, és néha nagy támadások kereszttüzében volt, akkor ilyenkor rendre azt mondta „De Ferikém, hát ott van a Szentírásban, ahogy Jézus arról beszél, ha mindenki el is hagy, én tudom, hogy Isten velem van.”, mondja Jézus. És ez a pap újból és újból ezekre az élethelyzetekre fölfedezte és fölismerte az arra a helyzetre vonatkozó evangéliumot.

Aztán azt is mondhatnám, hogy megvan az evangélium különböző korosztályoknak. Hát itt egy magzat ujjong föl. Mária köszön, a kis Keresztelő János. „Hahó!” Fölujjong a Szentlélekben, még Erzsébetet is eltölti a Szentlélek. Hát akkor úgy tűnik, van evangélium magzatoknak, s van evangélium újszülötteknek, s van evangélium csecsemőknek és kisgyerekeknek, evangélium óvodásoknak, aztán evangélium haldoklóknak. Hogy milyen szép az, hogy az ember fölismeri az evangéliumnak ezt a gazdagságát, hogy minden korosztálynak meg lehet az evangéliumnak az a szépsége, ami pont ott, annak a korosztálynak tud igazán fölragyogni.

Nem akarnám ezt így hosszabban mondani, és aztán talán azt is mondhatnám még, hogy megvan az evangélium, az emberi lélek különböző területei számára. A karácsonyi történetben is szinte mindenről van szó, ugye, hogy Gábriel arkangyal köszönti Máriát. Mária elgondolkozik, miféle köszöntés ez. Tehát akkor van evangélium azoknak az embereknek, akik szoktak gondolkozni. A gondolkozó ember evangéliuma. Aztán Jézus arról beszélt, szívem mélyéig meg vagyok rendülve, akkor van evangélium az érző embereknek. Aztán, amikor Gábriel arkangyal elmegy Máriától a köszöntés után, akkor azt mondja a szentíró, hogy és ezt elméjébe véste Mária, és vissza-vissza emlékezett rá. Az evangélium az emlékezet szempontjából. Ezt sem akarom hosszabban mondani.

S így jutnék el oda, amiről akarok igazán szólni, az evangélium test szerint. Két nap múlva fogjuk azt ünnepelni, hogy az Isten megtestesült. És ebben a találkozás történetben az evangélium a szó legszorosabb értelmében az örömhír, ott van Mária testében, és ott van Erzsébet testében. Mind a kettejük testében a szó szoros és persze átvitt értelmében ott van az evangélium. És ők a szó szoros értelmében hihettek annak az evangéliumnak, hogy az evangélium az ő testükben meg fog jelenni. Hogy jön a Szentlélek, és a Szentlélek által az evangélium egyszer csak eltölti vagy betölti őket. Ezt gyönyörű szépnek látom.

És ezért arra gondolnék, hogy akkor hogyan készülhetnénk karácsony ünnepére? Az evangélium fölismerésével a testünk szerint. És erről szeretnék akkor csak röviden egy-egy szösszenetet hozni.

Az első például, hogy hát mit jelent ez az evangélium föltárul a test szerint? Hát például, hogy Mária oda akar menni Erzsébethez, együtt akar vele lenni, hallani, látni, megölelni, megfogni, érezni az illatát, együtt lenni. Nem csak két ember akar együtt lenni, hanem ott van Máriában az a vágy, hogy a testi formájában lásson valakit, aki az ő sorstársa, ha már bennük megtestesül az élet.

A következő, hogy együtt enni. Hogy milyen szép a Szentírás abból a szempontból szinte az elejétől a végéig, hogy Jézus mennyire nem becsülte le azt, hogy együnk, hogy az Jézusnál nem volt elkapkodva, ha szabad ilyen magyartalanul beszélnem. Hívják őt bűnösök, vámosok, mindenki és leül, és a föltámadása után is leül, hogy „Gyertek, van valami ennivalótok?” Hogy pont ezért kezdik ki, mert enni akar velünk. És hát akkor most már az eucharisztiáról nem is beszélve. Az evangélium a testünk szerint, és amikor majd együtt eszünk 24-én és 25 és 26, milyen izgalmasnak találom azt, hogy abban hogyan fogjuk idén karácsonykor fölfedezni az evangéliumot, hogy hogyan válhatna az étkezés jó hírré, a beteljesedés egy fontos eseményévé, akár ezen a karácsonyon.

Aztán akkor a következő, hogy milyen szép az, ahogyan megjelenik az evangélium a testünk szerint, a mozgásban. Hát az evangélium foglalata történet, a tékozló fiú apja, hogy várja és nézi, hogy nem jön-e haza a fia, és amikor látja messziről, akkor eléje szalad. S ugye azt tudjátok, hogy kétezer évvel ezelőtt abban a kultúrában egy tekintélyes férfi nem szalad. Ez a férfi meg szalad. Akkor az evangélium a futásban, az evangélium a mozgásban.

A következő, hogy amikor a beteg asszony megérinti Jézusnak a testét, akkor Jézus hirtelen… erő árad ki belőle. „Ki érintett meg engem?”, mondja Jézus. És a tanítványok emlékeztek, mit mond? Hát itt egy hatalmas tömeg, itt szorongat bennünket. Hát hogyhogy ki érintett meg? „De az más volt, ahogy hozzám ért az asszony, senki más nem ért úgy hozzám. Ki az?” Hogy az evangélium az érintésben. Az örömhír megélése, közvetítése az érintés révén.

Aztán a következő, az evangélium a gondoskodásban. Ahogyan az irgalmas szamaritánus történetében ott a helyben hagyott embert elvisszük biztonságba, és ez az ember azt mondja, hogy „Lásd őt el, gondoskodj róla jól! És hogyha az a pénz, amit itt hagyok, nem elég, majd még kipótlom. Mert jól gondoskodjál az ő testéről, amit bántalmaztak.”

A következő, hogy a gondoskodás, az ápolás alapján. Olyan kedvesek az asszonyok, hogy viszik az illatszereket, amikor Jézus már meghalt, hogy a holttesttel is jól bánjanak. És aztán ott van a másik asszony, aki pedig fogja azt a drága olajat, és rákeni Jézus testére, és a hajával törli meg. Az evangélium a test szerint, a gondoskodás és a gondozás szerint.

A következő, amikor azt halljuk, hogy létezik az evangélium a gyógyítás szerint, és hogy itt Jézus megint csak odamegy a leprás emberhez és nem jó messziről azt mondja, gyógyulj meg, hanem odamegy hozzá és megérinti a leprás beteget. „Akarom, hogy gyógyulj meg.” Ez is evangélium, a test szerint, itt a gyógyítás értelmében.

Aztán a következő, amikor Jézushoz gyerekeket hoznak, és ő rájuk teszi a kezét és úgy áldja meg őket. Evangélium az áldásban. Itt benne van az érintés, az ölelés.

Aztán a következő, amiről az evangélium nagyon szemérmesen hallgat, de meg kell mondanunk, vannak kivételek, de azért ahol gyerek születik, ott szeretkezés is van. Hát akkor evangélium a szeretkezés szerint. Csak egy kutatást szeretnék idehozni, hogy tartós párkapcsolatban élőknél arra voltak kíváncsiak, hogy szeretkezés közben a többség, vagy a legnagyobb százalékuk számára mi a legizgatóbb szó? És tartós kapcsolatban élők számára a szeretkezés közben a legizgatóbb szó az úgy hangzik, hogy „Szeretlek.” Hát akkor az önátadásban és az elfogadásban és a gyöngédségben és az intimitásban föltáruló evangélium.

Aztán van szülés és van születés. Életem nagy élményei, amikor szülés előtt álló, áldott állapotban lévő nők jönnek gyónni. És elmondják, hogy „Feri nem azért, mert nagy bűnöket követtem el, nem is menne, hanem azért, mert Feri, hát ezt neked szerintem el kell mondanunk, hogy úgy szeretnénk a szülést megélni, mint egy szakrális eseményt.” Hát a foganás, a szülés és a születés azért egy kicsit túlmutat ám rajtunk. Szóval bele kell, hogy adjuk magunkat, de azért van abban valami, amit nem mi intézünk, ami azért nehezen mondható úgy, hogy ezt mi csináltuk. Mert amikor valaki ezt egy szakrális eseményként éli át, akkor a szülés és a születés, és csak úgy mondom nektek, ez lehet, hogy nekünk férfiaknak érdekes csak ez, mert ti nők mind tudjátok, hogy azért hallottam jó párszor, ahogy nők elmondják a keresztelő kapcsán, hogy „Képzeld Feri, én ott a szeretkezés nyomán, én tudtam, hogy megfogantam, biztos voltam benne.” És akkor megkérdezi a férj: „Honnan? – Nem tudom.” De miért kéne tudni? Nem kell tudni. De akkor is az evangélium a test szerint.

És aztán már csak egy pici vége, hogy aztán ott van az evangélium test szerint, amikor tudjuk azt, hogy Jézust is halálra keresi Heródes, s ott van József, és fogják ezt a pici babát és menekítik Egyiptomba, hogy a testét biztonságba helyezzék. És azért a karácsonyi történetben nincs bennünk ilyen elevenen az, hogy megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta, bölcsőbe fektette? Hát ez annak a pici testnek az óvása, és aztán az azzal a pici testtel való jól bánás.

Két nap múlva szenteste, aztán 25-26, és arra gondoltam, hogy ha már a mai evangélium a szó szoros értelmében arról szól és arról beszél, hogy az evangélium valakiben megtestesülhet. Hogy akkor hát miért ne testesülhetne meg bennünk is az evangélium? És erre pont az evangélium lapjain legalább van 10-15-20 óriási lehetőségünk.

(Az igeversek forrása: https://igenaptar.katolikus.hu/)