Jn 14,15-16.23b-26 - Pünkösdvasárnap

Miket mind Jézus a Szentlélekről?

Olvasmány (ApCsel 2,1-11)

Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen (az emeleti teremben) mindnyájan együtt voltak az apostolok. Hirtelen zúgás támadt az égből, mintha heves szélvihar közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol együtt voltak. Majd lángnyelvek tűntek fel, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és nyelveken kezdtek beszélni, ahogyan a Lélek indította őket. Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, minden népből az ég alatt. Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek. Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: „Nem Galileából valók mindnyájan, akik itt beszélnek? Hogyan hallhatja hát őket mindegyikünk a saját nyelvén, amelyben született? Mi, pártusok, médek, elamiták; és Mezopotámiának, Judeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frigiának és Pamfiliának lakói; Egyiptomból, a líbiai Ciréne vidékéről és Rómából való zarándokok; zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: mi mindannyian úgy halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten csodás tetteit!”

Szentlecke (1Kor 12,3b-7.12-13)

Testvéreim! Senki sem mondhatja magától: „Jézus az Úr!”, csak a Szentlélek által. A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a csodajelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz. A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. A test ugyan egy, de sok tagja van. A testnek ez a sok tagja mégis egy test. Így van ez Krisztussal is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk keresztségünk által: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok vagyunk. Valamennyiünket ugyanaz a Lélek töltött el.

Evangélium (Jn 14,15-16.23b-26)

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad. Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.

Vasárnapi beszéd

Ezt a szentírási részt nem is olyan régen olvastuk, és a liturgia lehetőséget biztosított arra, hogy egy másik szentírási részt vegyünk most vasárnapra, mégpedig talán azért is, merthogy nem olyan régen olvastuk ezt, azt ugyanúgy nem olyan régen olvastuk. Szóval elolvastam ezt a két szentírási részt, és arra gondoltam, hogy na, most akkor olyasmiről kell elmélkednem, amit pár héttel ezelőtt végig elmélkedtem, jaj, nem esik nekem olyan jól. Na de mindegy, ha így van, így van, de azért úgy tovább ment bennem a fantázia, hogy jó, akkor ne álljak meg ennél a két szentírási résznél, ami lehetőségként adva van, akkor fogtam magam és én elolvastam az összes olyan szentírási szakaszt, amiben Jézus a Szentlélekről beszél. Na, kezdtem egy kicsit már jobban érezni magam. Ó, ez a gazdagság, ez a szépség! Aztán én egy olyan régi vágású ember vagyok, emiatt aztán én az összes kulcsmondatot szépen a kezemmel kiírtam egy papírra. Meg volt az összes kulcsmondat, hogy Jézus mit mond a Szentlélekről. Most elolvasgattam ezeket a mondatokat, és még egyszer elolvastam, mert sokadszor elolvastam, és egyszer csak rájöttem valamire. És elnézést a bevezetőért, mert nem érdekes az, hogy hogyan készülök egy vasárnapi beszédre, de talán van értelme, mert így érthető, hogy viszont miért lesz ez a vasárnapi beszéd. Szóval, ahogyan olvasgattam a mondatokat, újból és újból, rájöttem, nahát, valójában válaszok vannak. A kérdés a kérdés, hogy vannak-e kérdések? Elolvastam ezeket a mondatokat, az lett a benyomásom, ez hihetetlen, hogy a Szentlélekkel kapcsolatosan, amit Jézus mond, abban egyszerűen minden benne van, ami az igényes embert érdekli. A kérdés tehát nem az, hogy vannak-e válaszok, hanem hogy még van-e ember, aki ezeket a kérdéseket fölteszi, akik számára ezek a kérdések még annyira fontosak, hogy ezek a kérdések állandóan az egész életünket végigkísérik-e. Ezért sajnálom, de a mai beszédben nem válaszokat írtam, hanem kérdéseket. Kérdéseket szeretnék hozni, s mondjuk tízet, meg aztán még hármat.

Az első, hogy úgy olvastam mindazt, ahogy Jézus beszél a Szentlélekről, hirtelen megjelent ez a kérdés: Érdekel-e engem az, hogy ki Isten? Mert ha engem érdekel, hogy ki Isten Jézus elmondta a Szentlélekkel kapcsolatban. Nagyon pontosan elmondta, ha az embert érdekli, hogy ki Isten, na, akkor ismerje meg Jézust, mert Isten, ha ember lesz, pontosan olyan, mint Jézus, mert az ő maga. Tehát ha valakit érdekel ez a kérdés, hogy ki Isten, az biztos, hogy meg van a válaszunk, a kérdés, hogy a kérdés érdekel-e bennünket?

A második: jó, de milyen Isten? Milyen is Ő? Pontosan Jézus megmondta, Szentlélek föl fogja tárni mindegyikünknek, hogy milyen is Isten, mégpedig föltárja Jézust számunkra és megértjük, nem azt, hogy ki Isten, hanem hogy milyen Ő.

Harmadik, hogy ott vannak a válaszok, a kérdés viszont így szól: De mi az igazság, vagy ki az igazság? És Jézus nagyon pontosan elmondja, hogy az igazság lelkét a Mennyei Atya elküldi és ahogy hallottuk az evangéliumban Ő föltárja számunkra a teljes igazságot, mindent, amit Jézus mondott és emlékezetünkbe idézi. Tehát akkor mire van szükség? Emberre, akit érdekel, hogy mi az igazság. De még inkább olyan emberekre, akik nem tágítanak attól a kérdéstől, hogy ki az igazság? Mert a választ már tudjuk. A kérdés, hogy a kérdés foglalkoztat-e bennünket?

A negyedik, hogy hol van Isten? S ez elég egyszerű kérdés, de szerintem elég lényegi. De hol van Ő? És megint, Jézusnak ott vannak a válaszai, azt mondja: Elküldöm a Szentlelket és a Szentlélek ott lesz bennetek és ott lesz közöttetek. Tehát pontosan tudjuk, hogy az Isten a Szentlelke által itt van bennünk és közöttünk. A kérdés az az, hogy ezt a kérdést mi elég érdekesnek tartjuk-e ahhoz, hogy föltegyük, hogy „Hol vagy?”

A következő, hogy Mi a jövő? Mert Jézus ezzel kapcsolatban is elmondja, hogy a Szentlélek föl fogja tárni számunkra a jövőt. A jövőt milyen értelemben? Olyan értelemben, hogy a jövő az, hogy az Isten meghívott bennünket, hogy vele legyünk, és ha vele vagyunk, akkor meg vagyunk hívva, hogy ez a vele levés, ez örök érvényű legyen és üdvözüljünk általa. Tehát ez az ember számára a jövő. A jövő egészen világos, egyértelmű és pontosan meghatározott. Tehát nem a választ kell keresni, hanem a kérdést. És a kérdés mögött az embert, akit tényleg érdekli, hogy mi a jövő.

És ezzel kapcsolatban Jézus mond egy picit komolyabbat is, keményebbet is, hogy majd jön a Szentlélek és a Szentlélek föltárja, hogy mi az igazság, de föltárja azt, hogy mi bűn és mi nem, és a Szentlélek föltárja, hogy az ember nem tehet akármit ezen a földön olyan értelemben, hogy a tetteinek következménye van. Tehát akkor, nem a választ keressük, hanem azt az embert, aki a kérdést fölteszi, hogy „Számomra mi a jövő és ki a jövő, és én magamnak milyen jövőt akarok megteremteni?”

A következő kérdés így szól, hogy: Mi a dolgunk? Hát nem mondanám egy csip-csup kérdésnek, hogy az ember ezt föltegye, mi a dolgom ezen a földön. De Jézus a Szentlélekkel kapcsolatban nagyon világosan elmondja. „A dolgunk az, hogy tanúságot tegyünk róla.” Emlékeztek, ezzel fejeztük be a múlt vasárnapi elmélkedést. Ezért tehát, ha valakit érdekel, hogy mi a dolgunk, a válasz az megvan. Megint csak elnézést, ha olyan teátrális vagyok, akkor megint csak az a kérdés: van-e ember, akit ez a kérdés érdekel? Hogy egyáltalán én felteszem-e ezt a kérdést, hogy létezik-e ilyen számomra, hogy valami dolgom van a világban, amit nem én határozok meg, hanem valaki nálam több, azt mondja, hogy neked ez a dolgod?

A következő, hogy mit tegyünk a Szentlélekkel, ha már elküldte a Mennyei Atya Jézus kérésére? Ahogy az evangéliumban olvastuk. És a választ nagyon egyszerű: Vegyük! Hát vegyük, meg engedjük be, engedjük magunkhoz közel. De nem elég, hogy a Szentlelket közel engedem, engedjem be magamba és engedjem, hogy hasson rám. Hát mi a Szentlélekkel a dolgunk? Hát ez!

Következő kérdés, hogy Hogyan legyünk mi Isten országában? Hogyan tud az ember az Isten közelében lenni? Hogyan lehetséges a vele való kapcsolat? És Jézus itt megint egy nagyon világos dolgot mond. Azt mondja Nikodémusnak, talán emlékeztek erre, hogy „Ide figyelj Nikodémus, ha nem születtek újjá Szentlélekből, nem mehettek be Isten országába.” Tehát, ha bárkit érdekel Isten országa, a válasz nagyon egyszerű: minden nap újjászületek a Szentlélek által. Akkor megint csak az a kérdés, van-e ember, akit érdekel az Isten országa, aki az Isten országában akar lenni minden nap?

A következő kérdés így szól: És mit kapunk Istentől? Hát mi az, amit Isten ad nekünk és adni akar nekünk? És akkor a válasz azzal, hogy a Szentlelket akarja adni, valójában ez azt jelenti, hogy magát akarja nekünk adni. Önmagát akarja nekünk adni. Tehát akkor megint nem ez a kérdés, hogy Isten közel van-e és messze, és milyen ő, és ki ő, és hogyan tapasztalom, és nem ez a kérdés, hanem az, hogy én beengedem-e őt az életembe, és hogy ennek a következményeivel akarok-e együttműködni?

És végül a tízedik, az utolsó kérdés. Hát nem tudom, hogy ennél még nem tudom, olyanabb kérdésünk van-e: Mi Istennek a legmélyebb titka? Hát nem tudom ennél van-e még olyanabb kérdés és az a döbbenetes, hogy erre is megkapjuk a végtelenül egyszerű választ. Isten legmélyebb titka a Szentháromság, hogy Jézus a Szentlélektől születik, Jézus az Istennek a Fia, és aztán Ő és az Atya elküldik a Szentlelket, a velünk lévő Istent.

Ennyi volt a tíz pont. Remélem, nem terheltelek meg vele benneteket. Még egyszer csak hadd zárjam le ezt. A pünkösdi ünnep nagyon sajátosan nem válaszokat ad, mert a válaszokat már régen tudjuk, annyira tudjuk, hogy amikor halljuk, hogy hát ez volt két hete is. Hát már három hete is erről volt szó. A válaszok? A válaszok, nem hogy tudjuk a válaszokat, nehogy megbotránkozzatok, szinte unjuk a válaszokat. Tehát akkor, mi a kérdés? Hogy érdekelnek-e bennünket a kérdések? Hogy vannak-e még ezek a kérdések? Hogy ezek a kérdések elég fontosak-e nekünk, hogy nap-nap után föltegyük őket? Mert ha a kérdés fontos, akkor ez a válasz nagyon-nagyon lényegessé válik. Ha meg nincs kérdés, akkor hiába a sok válasz.

És így jutottam el most a beszéd második részéhez, de ez összesen három pont lesz. Mégpedig, hogyha ez így van, hogy a válaszok nagyon tudhatók. Emberre van szükség, akit érdekelnek ezek a kérdések, akkor három újabb kérdésünk támad.

Az első, az így szól, hogy: Olyan ember vagyok-e, aki ezt a tíz kérdést föl szoktam tenni? Egészségedre! Hogy én olyan ember vagyok-e, aki kérdezi Istent és akarom, hogy Isten válaszoljon? És ahogyan én olyan emberré alakítom magam, hogy amíg ezen a világon élek, én ezeket a kérdéseket föl akarjam tenni, hogy érdekeljenek a kérdések és tudjam, hogy ezek lényegi kérdések, és ezért a válaszok lényegi válaszok, ebből mi fog következni? Az egyik, hogyha engem ezek a kérdések érdekelnek, hogy ki Isten, hogy milyen ő, hogy hol van, hogy hogyan lehetek az Isten országában, hogy mi az igazság és mi a jövő? A legnagyobb tisztelettel, és nem kritikával, ez messze túlmutat azon, hogy hogyan fogunk megélni, életben maradni, hogy mi van itt, mi van itt, meg mi van ott, hogy ezek és ezek az emberek miért csinálják így meg úgy, hogy ez hogyan történhet így meg úgy. Szóval az embernek van tényleg kismillió kérdése. És ez a kismillió kérdés nem kritika, még csak nem is lebecsülöm ezeket a kérdéseket, de az a kismillió kérdésünk elborít bennünket és bekebelez bennünket és eláraszt bennünket. És az a kismillió kérdés, hogy reggel fölkelünk és már, hogy mit reggelizünk és mit egyek, hány kalória van benne és… Ez a kismillió kérdés fölzabál minket és nem engedi meg, hogy ezt a tíz lényegi kérdést kérdezzük meg reggel, mikor fölébredtünk, hogy „Mi a dolgunk? Miért vagyunk itt? Mit akar velünk a Szentlélek?” Tehát az első kérdés, hogy olyan ember vagyok-e, aki ezt a tíz kérdést még fölteszi-e, vagy engem letarolt már az a kis millió, nem kis millió, tízmillió kis kérdés és fölzabált?

És itt lenne még egy gondolatom, hogy ezért a pünkösd ünnepe egy nagyon érdekes üzenetet hoz. És ez nem kérdés, hanem keresés, hogy valójában a kérdés mögött mi van? Az ember, aki keres még valakit vagy keres valamit, a lényeget, a tartalmat, Istent. És ez valójában válasz arra, hogy azt halljuk a Szentlélekkel kapcsolatban, hogy az Atya keresi az embert, és ezért elküldi a Fiút, hogy a Fiú egész életében, míg itt volt, kereste az embert és minket, és amikor fölment a mennybe, elküldte a Szentlelket, hogy a Szentlélek keressen bennünket. Az Isten mindent megtesz, hogy megkeressen és megtaláljon bennünket. És az az ember, akinek vannak kérdései, és azt a tíz lényegi kérdést teszi föl, ő az a valaki, aki válaszol arra, hogy Isten keresi őt, mert ő is keresi Istent.

A második, hogy befogadom-e a Szentlelket? Amennyire közhelyesen hangzik ez, úgy megállnék ennél a szónál, hogy „Vegyétek a Szentlelket!”, de mikor így, hogy vegyétek a Szentlelket, az nem olyan, hogy „Itt van és vedd!” És akkor vettem, és akkor itt vagyok én, és itt van a Szentlélek, itt a vettem, fogom. Nem így van, hanem mi az, hogy „Vedd a Szentlelket?” Az azt jelenti, hogy fogadd be a Szentlelket, hogy engedd meg, hogy átáradjon rajtad a Szentlélek, hogy betöltsön téged a Szentlélek. Tehát a vedd a Szentlelket, nem azt jelenti, hogy fogom, hanem azt, hogy megengedem, hogy ő bennem legyen és átalakítson. És ezért a második gondolat, amikor azt mondja „Vegyétek a Szentlelket!”

Nem rácsodálkozásra méltó-e az, hogy Jézus az utolsó vacsorán azt mondja „Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem! Vegyétek és igyátok, mert ez az én vérem! És aki nem veszi és nem eszi, nem lesz benne élet.” Az eucharisztiával kapcsolatban halljuk ezt, hogy Jézus azt mondja „Vegyétek és egyétek és legyen bennetek és alakítson át!” És a Szentlélekre vonatkozóan „Vegyétek és engedjétek be, és alakítson titeket át, a saját képére és hasonlatosságára!” Tehát a második gondolat, hogy én veszem-e a Szentlelket olyan értelemben, hogy befogadom és hagyom, hogy engem átalakítson minden nap? És ha ez így van, ez mennyivel több, mint hogy azt gondolom, hogy akkor vettem a Szentlelket, itt van, a Szentlélek föltárja az igazságot, én egy kicsit gondolkozom rajta, ja, nagyon érdekes volt, tényleg, erre nem gondoltam. Tehát ez volt a második, hogy én befogadom-e a Szentlelket, hogy ő átalakítson engem?

És akkor a harmadik kérdés, hogy: Engedem-e a befogadás után, hogy a Szentlélek engem annyira megváltoztasson szinte nap-nap után, hogy bizonyos pillanatokban, helyzetekben, cselekvésben, megoldásban az újjászületésként nevezhető meg? Tehát a Szentlélek nem egyszerűen csak föltár és megmutat, megértet és megmond, megment és megszabadít, hanem a Szentlélek alapvetően nem a világot formálja át, hanem minket.

Jézussal kapcsolatosan is ez volt az egyik botrány, hogy azt gondolták, ott kétezer évvel ezelőtt, ha majd jön a Messiás, na majd ha jön a Messiás itt lesz ezen a világon és megváltoztatja ezt a világot. Olyan látványosan megváltoztatja, hogy aztán mindenkinek le kell majd borulnia a Messiás előtt, mert olyan egyértelmű lesz. Így történt? Nem így történt. És Jézus elküldte a Szentlelket, és ez folytatódik. Mi szívesen visszatérünk a kétezer évvel ezelőtti naivitáshoz, hogy „Na, akkor jöjjön a Szentlélek és változtassa meg a világot és ne legyen ez, az és amaz! Ne legyen így, úgy és amúgy! És az emberek ne legyenek ilyenek és amolyanok!” És pünkösdnek mi az üzenete? Hogy de a Szentlélek eljött, és Jézus már csak azt mondta nekünk, hogy vegyétek, fogadjátok be. És a Szentlélek nem a világot változtatja meg, hanem minket, minket külön-külön személyeket és minket csoportokat, közösségeket, minket változtat meg. És hogy mennyire vettük a Szentlelket annak az a tünete, hogy általunk mennyire változik meg a világ.

(Az igeversek forrása: https://igenaptar.katolikus.hu/)