előadók

Pálferi abban a közösségfejlesztésről szóló előadásában – ami a program keretében szeptember 24-én este le lesz vetítve – azt mondja:
„Az egyházainkban kevés közösség van, inkább tömeg, csoportok és hálózat. Mi azt mondjuk közösség, de az vallásszociológiai szempontból nem közösség, hanem csoport jó esetben. Mert ahhoz, hogy közösség legyen bizonyos feltételeknek meg kellene felelni.”  Ugyanez igaz a teljes társadalmunkra is, pedig a valódi közösségek lehetnének egy emberhez méltó, fenntartható társadalom alapintézményei.

Ezért szeretnék nektek arról beszélni:
Mit jelent a mai világban a valódi közösség? Mi a jelentősége a társadalmi fejlődésünkben a valódi közösségeknek? De legfőképp szeretnék nektek arról beszélni, hogy mik lehetnek a sikerkritériumai egy közösségalkotási folyamatnak.

Pálferi előadásainak egyik nagy érdeme, hogy lefektette azokat az alapokat, hogy mit kell tennünk egyénileg, hogy alkalmassá váljunk egészséges kapcsolatokat kiépíteni a világban. Ez a tudás döntő jelentőségű a közösségalkotás szempontjából, hiszen közösségfejlesztőként tapasztalom, hogy sokszor alapvető pszichológiai készségek hiányoznak ehhez. Ezért választottam az előadás alcímének Pálferi aznap megtartásra kerülő, “A magánytól az összetartozásig” című előadásának egyfajta folytatásaként értelmezhető címet. Azaz, ha már képesek vagyunk legalább alapszinten kapcsolódni, elköteleződni, tehát képessé válunk az összetartozásra, akkor innen hogyan juthatunk el a valódi közösségig.
Az előadásomban arra is ki szeretnék térni, hogy a közösségeknek mi a jelentősége a jó, tartós párkapcsolatok kialakulásában és mi lehet a jelentősége a közösségalkotás folyamatában, ha a munkában (önkéntességben), megélhetésben összekapcsoljuk az életünket.