Családi sportnap a Hajógyári szigeten 2010
Helyszín: Hajógyári-sziget
szerint feledhetetlen élmény volt. A beharangozott rossz idő miatt páran
lemondták a részvételt, illetve nem jelentek meg, így családiasabb lett
a rendezvény, mint terveztük. Viszont, aki jött, az nem bánta meg, sőt,
inkább az bánhatja, aki nem volt jelen.
Az esemény úgyszólván kezdő programja, amely a nap hangulatát is
elindította, az a NIA fedőnevű (nem keverendő a CIA fedőnevű
szervezettel, és a kiejtése sem azonos…) zenés mozgáskombináció volt,
mely jóga, thai chi és küzdősport elemekkel dúsított, kifejezetten
felszabadító és önfeledt, többek által csak egyszerűen „RÉT ÉRZÉS„-nek
spontán elnevezett élményt reprodukálta a résztvevőkben, azaz bennünk.
Azok, akik végigcsinálták a mozgássorozatot, azokon néhol izzadság
cseppek is megcsillantak a felhők mögül kibúvó, aranyló fényben szikrázó
Napkorong selymes fényének hatására, és itt mindenkire magára bízom,
hogy a táj szépségét lefestő lírai részeket magában egy rövid meditációs
gyakorlat keretében pótolja…… Majd többen a felsőruházatuk egy
részét le is dobták, már az első 5 perc után. Itt kell megemlítenem,
hogy az esemény, bár medence parton zajlott, végül mégsem torkollott
felelőtlen ugrándozó „STRAND ÉRZÉSBE”, bár többen szerették volna, ebben
csak a vízforgató berendezés üzemen kívüli állapota és a szusirajongók
nagy örömére, de fürdőzők bánatára bealgásodott víz és a kora tavaszi
hőmérséklet tartotta vissza az elszánt vízisportkedvelőket. Az élmény
mindenesetre jól megalapozta a sportnap hangulatát.
Ezután már idejekorán elkezdve, a jó szervezésnek köszönhetően egy
csapat előkészítette a későbbi bográcsételekhez szükséges alapanyagokat,
melyek a birkagulyás és a gombapörkölt összetevőit adták. Természetesen
időben és jól sikerültek az étkek (az alapanyagok megfelelő állapotban
és időben kerültek a helyükre), ezek elfogyasztása többek szerint
gasztronómiai élményt nyújtott, néhányan „BIRKA ÉRZÉS„-ről is említést
tettek, de ők most csak az elhanyagolható kisebbséget képviselik, így
észrevételeiket erősen megnyírbáltuk…:) A többiekről, akik a gombát
fogyasztották, azóta nem hallottunk, de ha valaki tud felőlük, kérem
jelezze, hogy a statisztika teljes legyen, bár az el nem fogyasztott
rétesek számából közelítő következtetéseink vannak. Többen a gombák
elfogyasztása után hallucináltak, félrebeszéltek, illetve nem tudtak már
beszámítható információval szolgálni társaikról, és mint tudjuk, a
bárányok is hallgatnak…..
Szinte az egész sportnap alatt rendelkezésre álltak az ügyességi
fajátékok, és a két teniszpálya is. A fajátékok között volt lengőteke,
illetve egyszerre kioldott fadarabokat kellett zuhanás közben elkapni,
vagy ingatag hordón lehetett egyensúlyozva kötél segítségével előre
haladni. Ezen kívül kicsit szellemileg megmozgató játékok is voltak ezen
a területen, bár ezekben sokak szerint nem jeleskedtem…..
Az ügyességi fajátékokon kívül egész idő alatt lehetett
pingpongozni és tollasozni, ehhez kellő felszerelés is rendelkezésre
állt (pl. tollak és labda). Ezeken az állandó mozgási lehetőségeken
kívül, konkrét kezdési idővel elkezdett közösségi labdajátékok is helyet
kaptak, pl. foci, röplabda és intercross biztosította azt a szinte
tökéletes kikapcsolódást, melyet csak egy, a már az antik görögök által
is a tökéletesség szimbólumának tartott gömb formájú sporteszköz
(közismert nevén „a labda”) volt képes nyújtani. Tanulmányoztuk később a
méta nevű játékot, mely leginkább az angolszász baseball játék
mintájára alakult ki a 20-as években, de baseball ütő helyett
mángorlóval lehetett a bőr bevonatú labdát a légtérben irányítani. Ezek
után amíg a labda vissza nem jutott a kiindulási pontra, bizonyos
bástyák érintésével kellett az ütő csapat tagjainak körbefutva
visszaérkezni a kiinduló pontra. Ezt a folyamatot csak a labda levegőben
történő elkapása szakíthatta meg, ez esetben a másik csapat lett ismét
az ütő, és az ütő csapatból elkapók lettek újra.
Meg kell említenem, hogy a tériszony és egyéb fóbiák leküzdésére,
illetve a „FA ÉRZÉS” létrehozása céljából egy magas platánfát lehetett
kötél biztosítással meghódítani. Többen először magukkal, a belső és
külső gátjaikkal kellett megküzdjenek, mire feljutottak a csúcsig. De
mindenki, aki nekivágott, véghez vitte, ami úgy érzem sikernek
tekinthető. Van akinél a technikai akadályok, valakinél a kitettség, a
tériszony, vagy csak a belógó faágak jelentették a kihívást, de volt
olyan is, akit a kilátás, vagy szintidő teljesítése inspirált a feladat
végrehajtásában. A fa egy olyan élőlény, mely az ég felé tör
lombozatával, miközben gyökérzetével mélyen a talajba kapaszkodik.
Gondolom nem kell említenem, hogy ebben ránk, emberekre is kicsit
hasonlít, a fa szimbolikája, illetve a térélmény, mely az ágak között a
sima platántörzsön felfelé kúszva éri az embert, egy új dimenziójú
szemlélődést tett lehetővé, új nézőpontokat tárt fel, kicsit kiszakadva a
világból, pár pillanatra ismét gyerekként létezhettünk, saját
korlátainkat kitágítottuk, egy új szabadságot is tapasztaltuk.
Ezek után úgy éreztük, hogy nem lenne elvetemült ötlet máskor is
tartani hasonló, de akár kisebb szabású sport napokat is gyakoribb
rendszerességgel, de kevésbé sokoldalú kínálattal. Kezdetként
elindítanánk nyáron egy minden héten vasárnap a Margit szigeten lévő
kötetlen tollasozást és foci, frizbit, mely sportokat később
kibővíthetjük igény esetén. Ezekre viszont a sporteszközöket magunknak
kell biztosítani és közterületen zajlana, az ezzel járó előnyök és
hátrányok figyelembe vételével. Erről külön hirdetmény lesz majd a
spontán programok címszó alatt a honlapon.
Hajógyári sziget