Évzáró kertiparti 2010

2010.06.01

A tavalyi évadzáró partihoz hasonlóan idén is meg akartuk rendezni
Feri utolsó keddi előadását követő kedden a „hagyományos” kerti partit.
Idén a közösségi játékok helyett a Rögtönzések Színházát (Lakmusz
társulat) hívtuk meg, hogy játszák el nekünk magunkat.

Izgalommal készültünk mindenre, hogy a rendhagyó helyszín és a
program maradandó élményt nyújtson számunkra.
Az időjárás rendesen közbeszólt, az év legesősebb napját fogtuk ki.
Aznap délben úgy kellett döntenünk, hogy más helyszínt keresünk. Kicsit
kalandos volt, de végül sikerült mindent megszerveznünk. Délben 1 óra
alatt megegyeztünk a budakeszi Erkel Ferenc Művelődési házzal (köszönjük
a rugalmasságukat, a nagy termet és a kedvezményes árat is), majd 2 óra
körül a WEB-en kihírdettük a helyszín változását és reménykedtünk, hogy
elolvassátok és sokan eljöttök. Szerveztünk taxi szolgáltatást is a két
helyszín között. Nem volt rá szükség, mert a hír a honlapon át
mindenkihez eljutott. 🙂

Az eső és a nem várt helyszínváltás ellenére több mint 190-en
jöttetek el (köszönjük a szervezők nevében). Remélhetőleg jól
szórakoztatok és élveztétek az előadást és utána az együttlétet is.

Az előadás több szempontból is rendkívüli volt. Először is, mert
rólunk szólt és a résztvevők élményei és a rögzönzők játékán keresztül
kicsit rátekinthettünk magunkra. A társulat visszajelzése szerint sosem
játszottak ekkora és ennyire szeretetben egybeforrt közönség előtt.
Nekik is nagy élmény volt, különleges hangulattal !

Először megkérdezték néhányunkat, köztük Ferit is, hogyan érzik
magukat és ezeket a hangulatokat megpróbálták visszaadni. Utána a
feszültség oldása és a jó hangulat érdekében megkértek bennünket, hogy
ismerkedjünk össze és beszélgessünk 5-5 percet a mellettünk ülő,
lehetőleg nem ismert emberrel. Számomra ez is nagy élmény volt. Ezt
követően a rögtönzők arra kértek bennünket, hogy mondjunk élményeket,
amit ők eljátszottak.
Az első bátor jelentkező Zsolt volt, majd én meséltem el azt az élményt,
ami az első kiránduláson ért, hogy minden nagyobb hírverés nélkül
100-an mentünk el egy 2009 áprilisi kirándulásra. Akkor fogott meg a
csoport ereje és bennünk rejlő lehetőségek. Ez is vonzott később a
szervezők közé. Végül Lilla mesélte el, hogy talált jó barátnőre Ágóban.
A játékmesternek meséltük el az élményünket, e közben a rögtönzők
teljesen ránk figyeltek, majd összenéztek és eldöntötték, hogy milyen
módon játsszák el a sztorinkat. Nagyon érdekes és lenyűgöző volt, nem
mellékesen borzalmasan nehéz műfaj ennyire jelen lenni más élményeinek
eljátszására. Igazán profi módon csinálták.

Az hogy nem csak mi élveztük a játékot abból is kiderült, hogy az
eredetileg 75 percesre tervezett játék több mint két órán át
tartott. 🙂

Az előadást büfé, Dorka játékai és Kübi zenéje zárta le. A
művelődési házban éjfélig maradhattunk, de sokan még úgy éreztük, hogy
nincs vége a bulinak. Gyorsan összepakoltunk és rendet csináltunk magunk
után és kb. 30-an az eredetileg tervezett helyszínen folytattuk a
mulatságot énekelve gitár kíséret mellett, míg mások a kandalló mellé
húzódva beszélgettek úgy reggel fél 5-ig.

Számomra nagyon pörgős nap volt, de nagyon örültem, hogy végül
minden jól sikerült és jól éreztétek magatokat. Az alábbi képek talán
visszaadnak a hangulatból valamit. 🙂