Kirándulás – Akadályverseny – Budai-hegyekben 2010

2010.10.16

Helyszín: Budai-hegyek

Október 16-án évadnyitó kiránduláson voltunk. A kezdeti
100-120 fősre tervezett kirándulásnál már a meghirdetés után nem sokkal
látszott, hogy túlnövi ezt a létszámot. Ennek ellenére szerettük volna,
hogy legalább egy kisebb körben csapattá tudjanak az emberek összeállni,
ami ekkora létszám mellett már kihívás volt.

Így történt, hogy két nappal a kirándulás előtt négy csapat helyett nyolc csapatra osztottuk a jelentkezőket.

A kirándulást megpróbáltuk felfűzni az egyediség, együttesség,
egyetemesség témakörére. Hogy ez mennyire sikerült, azt mindenki a saját
emlékei alapján tudja leszűrni. A cél az volt, hogy ezt ne erőltessük
túlzottan, ezért az egyetlen konkrét utalás az előadásra Szent Benedek
regulájával kapcsolatos kvízsor volt.

A túra során négy állomást jártunk körbe, majd az állomásokon
teljesített többnyire vicces feladatok elvégzése után egy közös
találkozóhelyre vettük az irányt. Az állomások az alábbiak voltak:

1. Az Úti Madonnánál Szent Benedek regulája és képrejtvények
vártak minket.
Itt az együttességről bennünk kialakult képet villantottuk fel különböző
keresztkérdésekkel, majd képrejtvényeket fejtettünk meg, és önismereti,
illetve tematikus csoportok belső szabályait raktunk ki összekevert
betűkből.

2. Az Ördögszószék állomás a csapatok közötti
kapcsolatokról szólt, hiszen itt egymásnak adtunk feladatokat, amiket
felfújt lufikban rejtettünk el. A csúzlival kidurrantott léggömbökből
kieső feladatokat kellett megoldani. Ezek között volt eszperente nyelven
írt szerelmes vers (lásd videó!), fára mászás, éneklés, házak
számolása, de előfordult Pál Feri újabb könyvének élőképben történő
megjelenítése és előre megadott szavakkal történő versírás is a
feladatok között.

3. A Kakukk-hegy állomás a csapatok kisebb csoportjainak
leleményességét mérte fel. Az első feladat, hogy az öt, majd hat fős
csapatok úgy álljanak fel, hogy csak két kéz, két láb és egy fej
érintheti a földet, nagy sikert aratott.
A második feladatban egy célpontot kellett pár személynek bekötött
szemmel labdával eltalálni, míg őket a többi csapattag irányíthatta.

4. A csillebérci gyerektábor közelében ügyességi és
ismerkedős játékokat játszottunk (Elnök-titkár, Cseréljenek helyet
azok…..). Egy-két csapat a végén fázott, így nem átallottak
fogócskázni egyet. Ezért persze büntető pontokat kaptak 🙂

A csapatok közötti kapcsolat erősítése érdekében útközben két
feladat ment körbe. Az egyiken rajzolni kellett, a másikon pedig egy
történetet kezdtünk el írni, amit később a szembejövő csapat folytatott
tetszőlegesen (ezekből is látható pár ízelítő a honlapon).

Részben már ismert ötletet adaptált a „Süni” fedőnevű csapat
útközben, azaz az „ingyen ölelés” mintájára kiszemelt „áldozatokat”
öleltek meg a szembe jövő csapat tagjai közül. Ezzel többeket
megbotránkoztattak 🙂 Azért ezt mégsem kellett volna…..

Sajnos, az az elképzelés, hogy a túra végén találkozunk az adótorony
lábánál és együtt játszunk 200-an (az együttesség és egyetemesség
szimbolikájára) elmaradt. Mire az első csapatok odaértek, addigra már
elkezdett szürkülni, és a hideg idő miatt mindenki inkább fedett helyre
vágyott.

A kirándulásnál egyik fontos szempont volt, hogy egyik játéknál se
rivalizáljanak a csapatokon belül az emberek. Ennek ellenére valahogy
jutalmazni szerettük volna a jól teljesítő csapatokat is.
Ezek alapján a sorrend:
1. Rigófütty csapat
2. Viczián István csapata
2. Főnyeremény csapat
Azt hiszem az eltévedések, csúszások és a délutáni hideg ellenére jól
sikerült az évadnyitó kirándulás és remélem senki nem gondolta
veszteségnek az erre szánt együtt töltött időt. A számok háborúját pedig
tavasszal mindenképpen bepótoljuk.