“Az önfeláldozás sémában egy nagyon erős belső késztetésem van arra, hogy segítsek. Azonban attól, hogy van egy belső meggyőződésem, hogy muszáj segíteni, magamat feláldozni, felelősséget vállalni, ez nem jelenti azt, hogy én szabad vagyok belül. Aki ezt a megkülönböztetést nem teszi meg, azt mondja: „Belülről jött! Nem kényszerített senki, én magam vállalom.” Csak nem szabad benne. Ez a kulcsa annak, hogy miért nevezhetjük ezt sémának. Mert ha valaki szabadon odaadja az életét, szabadon hoz egy áldozatot, annál többet ember keveset tehet a világon. Szabadon másokért cselekedni. Ez gyönyörű dolog. De attól, hogy belülről érzem a késztetést, még nem vagyok szabad.”

Hogyan juthatunk el az önfeláldozástól a szabadságunkig? Hogyan lehetünk olyan segítők, akik nem a sémából indulnak ki, hanem a belső szabadságukból? Melyek az elég jó segítő jellegzetességei?